Ellenőr, 1877. március (9. évfolyam, 59-89. szám)

1877-03-01 / 59. szám

rát pr­ecedenst, hogy a magyar kormányférfiak Au­sztriában tájékozták magukat előbb, váljon meg­­ma­radhatnak-e a kormányon. Ez éppen olyan el­járt­­s, mintha az angol kormány Szerbiába vagy Montenegróba ment volna tájékozni magát az iránt, hog­y, ha lemondása elfogadtatott, e két állam nem hajlandó-e oly feltételekben megegyezni, melyek az angol kormány megmaradását lehetővé teszik ? Ha­tározottan rászalja azt is, hogy a magyar kor­mányelnök oly férfiakkal bocsátkozott alkudozá­sokba, kiket előbb nyíltan szószegéssel vádolt. A miniszterelnök fenyegette a házat, hogy ha az alku el nem fogadtatik, akkor valami rettenetes dolog fog bekövetkezni. Szaló szeretné, ha a kormányel­nök nyíltan megmondaná, mit ért e fengetés alatt, hogy az ország a bajnok szemébe nézhessen. Né­zete szerint hibázott a miniszterelnök, azért a fe­lelősséget egészen rája és pártjára hárítja, a teher rájuk nehezedik. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök ezután kimondja, hogy a felszólalá­sok megtörténte után a ház a miniszterelnök teg­napi nyilatkozatát tudomásul veszi. (Helyesés.) Németh Albert: T. ház ! A házszabályok 186. §-a értelmében kérek szót. Vannak dolgok, melyek oly természetűek, hogy azoknak indokolá­sában nagy és hangzatos szavak inkább ártalmára vannak az előadónak, s inkább szolgálnak a czél­­tévesztésre, mint előnyére ; sőt inkább szükséges, hogy azok a legnagyobb hidegvérűséggel, igen fino­man hozatnak elő a ténynek szárazságában előso­rolva. Tartózkodni fogok tehát ez­úttal minden be­vezetéstől, hanem a t. elnök úrhoz egy kérdést akarok intézni. (Halljuk!) A házszabályok 186. §-a ezt rendeli: „Az elnök őrködik a nyilvánosság felett; a hallgatósá­got, ha kell, a törvény értelmében rendre inti, és szükség esetében a teremből kiparancsolja , sőt a rendzavarókat meg is fenyítteti. E végre minden alkotmányos eszköz és fegy­veres erő használata is, saját felelőssége mellett, rendelkezésére áll.“ T. ház! Midőn az ülés megnyíltával a terembe lépni akartam, több képviselő­társamtól értesültem, hogy itt a szomszéd házban fegyveres rendőrök lo­vas és gyalog csapatok vannak elhelyezve. (Moz­gás). Én megvallom t.­hát, ezt nem hittem, hanem Nagy Ferencz képviselő­társammal elmentem a szomszédban levő lovarda épület udvarára, és ott jó hátul, — az épület hátsó falával maskírozva — egy csapatban felállítva megolvastam 20 fegyveres lo­vas­ rendőrt, és azok élén egy őrmestert. (Felkiáltá­sok a szélső baloldalon: Gyalázat!) Kérdést tettem az őrmesterhez (Derültség jobbfelül. Halljuk ! Hall­juk!) A­ki ezt neveti, az azon korszakban neveke­­dett, ott tanulta a nyilvános életet, a­hol egyedül csak a fegyverek parancsoltak. (Élénk felkiáltások a szélső bal felől: ügy van! Igaz!) A­ki a régi Magyarország iskolájában tanulta a publicus életet, mint én, aki haditörvényszékek előtt megőrizte ama férfias bátorságot, melyet megőrizni kell képviselői állásban is a haditörvényszék előtt, az igenis szí­vére veszi ezt és jobban, mint az exminiszter úr. (Tisza Lajos szólni akar). Majd azután, most én vagyok a szóban, minek. Kérem a t. házat, méltóztassanak a szónokot kihallgatni. A közbeszólások szokták a vitáknak mértéken felül való élénkségét felkelteni és a közbeszólásoktól, a­melyek különben sem tar­toznak a ház tárgyalásai sorába, tartózkodni. (He­lyeslés.) Németh Albert: S igy, t. ház, méltóztassék nekem megengedni, hogy azon higgadtsággal és nyugalommal, melylyel előadásomat megkezdtem, folytathassam és befejezhessem. (Halljuk ! Halljuk !) Kérdést tettem az őrmesterhez, ha várjon a lovarda udvarában szoktak-e ők lovasgyakorlatokat tartani, mert inkább hittem ezt, mint az ellenkezőt. A felelet ez volt: „Nem uram! mi ide vagyunk rendelve a mai ülés tartamára.“ Onnan kijőve a kapunál álló rendőrt szem­ügyre vettem és az egy tisztességes védett posítió­­ban áll ott szemben a sarkon figyelő másik rend­őrrel, a­ki ismét, mint drótsodrony correspondenl a képviselőház bejáratánál álló másik fegyveres rend­őrrel. Nem is tudtam, hogy a rendőri közegeknek ilyen taktikaszerű felállításában nyilvánul azon fi­nom óvatosság, a­melyre eddigelé 10 éven át Ma­gyarországban tudtommal soha egy képviselőházi elnöknek sem volt szüksége. Tovább megyek, t. ház. A szomszéd Degen­­feld-ház udvarára Nagy Ferencz képviselő­társam­mal belépve, nem találtam semmit; azonban kérdést tévén, hogy tán a másik udvaron szintén vannak elrejtve rendőrök, erre azt felelték, hogy ott egy kocsiszínben 20 gyalog fegyveres rendőr várakozik. (Felkiáltás a szélső­baloldalon: Gyalázat!) Mielőtt tehát én e fölött képviselői jogomnál fogva nyilatkoznám, mielőtt a t. elnök úrnak ezen saját felelősségére kiadott rendeletére bírálatomat, mint a ház egyik tagja mondanám, kérdést teszek az elnök úrhoz, tette-e ezen intézkedéseket, mivel indokolja azokat és mi jogosította fel a t. elnök urat, ily intézkedések tételére ? (Helyeslés a szélső­bal­oldalon.) ülnök: Azonnal felelhetek a kérdésre. Nekem az ülés kezdetén, a háznagy úr azt jelentettte, (Halljuk !) hogy a karzaton tegnap történt rendet­lenségek miatt az őröket szükségesnek látta itt a házban megkettőztetni. Ezt részemről tudomásul vettem, mert tartozom felelősséggel az iránt, hogy a házban semminemű rendetlenség ne történjék. Azt, hogy az utczákon katonák vannak elhelyezve, nem tudom; én ezt egy szóval sem rendeltem meg, s egyáltalában felelős nem lehetek azért, a­mi a házon kívül tudtam és beleegyezésem nélkül törté­nik. (Általános helyeslés.) Németh Albert: A t. elnök úr válasza ál­tal meg vagyok nyugtatva, mert az első közeg, a­ki a rend fenntartása felett őrködik, természetesen a háznagy úr. Azt hiszem, hogy nem is kell kér­deznem a háznagy urat, a­ki maga fog számot adni, mert így kell Pétertől Pálhoz menni, míg meg­tudjuk, hogy mi az oka ezen intézkedésnek. A rendőrkapitány, ki köztudomás szerint nem tagja a főrendiháznak, mégis a főrendek karzatán silba­­koskodik, hogy mikor kell tehát már a parancsot kiadni. (Derültség.) Bocsásson meg a t. ház, de ha elérkeznének azon idők, hogy népcsoportosulások fenyegetnék a képviselőház tanácskozását és véle­ménye szabad nyilvánítását, azt hiszem, hogy a magyar képviselőház tagjai egyenként és összesen mindig fognak bírni annyi erkölcsi tekintélylyel, hogy azokat egy szavukra szétoszlatni képesek. S ha oly idők következnének, mikor a képviselőház erkölcsi tekintélye oda sülyed, hogy fegyveres erő­vel kell fenntartania a rendet, akkor a fegyveres erő alkalmazása már illusórius lenne. Én tehát itt meg nem állok, hanem valamint beléptemkor a mi­niszterelnök úrhoz kérdést tevén, azon feleletet nyer­tem, hogy ő ily intézkedésekről mit sem tud, úgy óhajtom, hogy a dolog kipuhatoltassék, hogy a képviselőháznak tudomására jusson, hogy kik azon kotnyeleskedő, csuszó-mászó szolgalelkü nyomorul­tak. (Élénk helyeslés a szélső balon) kik ily gya­lázatos után maguknak érdemeket szerezni nem pi­rulnak, nem gátalkodnak. (Zajos helyeslés a szélső balon. Mozgás a középen.) Tisza Kálmán miniszterelnök : T. képviselő­ház! Én azt gondolom, hogy nem a házon belüli intézkedésekről lévén szó, a képviselő úr minden­esetre rosz helyre fordult kérdésével a ház t. el­nökéhez, mert a ház t. elnökét a rendnek fenntar­tása a házon belül illeti. Ha vannak oly rendőri­ntézkedések, mint a­melyeket ő jelzett, akkor for­dulhat interpellátióval és forduljon a belügyminisz­terhez, a­ki, ha ma nem tudja, hogy vannak-e vagy nincsenek ily intézkedések, meg fogja tudni és kötelessége szerint a ház előtt eziránt nyilat­kozni fog. De előre is kérem, hogy midőn maga a képviselő is azt mondja, hogy nem lehet tudni, miért, hogy és mint történt a dolog, mielőtt az ügy felvilágosítva volna, semmi néven nevezendő állami tisztviselőket már előre oly megbélyegző szavakkal ne illessen. (Élénk helyeslés a középen.) SípViselt László háznagy : T. ház! Mint­hogy Németh Albert barátom szavai némi tekin­tetben engem érintenek, bátor vagyok a t. házat kérni, engedje meg néhány szóval elmondanom azon rendőri intézkedéseket, melyek itt a házban, illetőleg a ház karzatain létettek. Mint méltóztat­­nak tudni — és tanúm rá a gazdasági bizottság — a közrend fentartására a karzatokon városi, leg­újabban állami rendőrség használatik, és ez állami rendőrség száma a legcsekélyebbre olvad le, úgy hogy oly időben, midőn a közönség kevés szám­mal látogatja az üléseket, csak 6—7—8 rendőr van a házban, de mikor nagyobb számmal láto­gatja a közönség a karzatokat, akkor — ha jól tudom — 14 rendőr van a rend fentartására a házba rendelve, mint az tegnap is történt, midőn a közönség rendkívüli nagy érdeklődéssel kereste fel a karzatot. Én azt hittem, hogy a közönség érdeklődése a mai ülés iránt szintén oly nagy lesz s ennélfogva a rendőrök tegnapi száma 3— 4-et szaporittatott. Ennyi s nem több a rendelke­zés, melyet az elnök úr beleegyezésével tenni kö­telességemnek tartottam. Németh Albert: Interpellatiómat kellő időben be fogom adni. Most az interpellációkra került a sor. Csatár Zsigmond a mértékhitelesítés ügyé­ben kiadott rendelet tekintetében kérdést intéz a közgazdasági miniszterhez, nevezetesen mind Szen­tes, mind Csongrád városában megszüntette a hi­telesítő hivatalt, s így éppen az ő intézkedése miatt nem tehetett a lakosság a törvénynek ele­get, a minél gyorsabb orvoslást kéri. Remete Géza az igazságügyminiszterhez intéz interpellátiót a Muraközben szükséges kir. járásbíróság felállítása iránt. Az interpellátió a kormánynyal közöltetni ha­­tároztatik. Ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi ülés szombaton lesz. Napirend: az indítvány és inter­pellátes könyv felolvasásán kívül Szilágyi Dezső indítványának indokolás végetti felvétele és a kér­vények tárgyalása. Az ülés végződött 1/4 12 órakor.­­ KÜLFÖLD. (Február 28.) A megegyezés a porta és Szerbia közt tegnap végérvényesen meg­állapíttatott. Ma bizonyosan aláírják a jegyzőkönyvet, mely következő három pontot tar­talmaz : 1. a status quo, 2. az amnestia és 3. a tö­rökök tizenkét nap lefolyta alatt kiürítik a szerb területet. A szerbek azután a portának jegyzéket adnak át, mely az ismert következő négy pontra nézve biztosítékokat tartalmaz : Új erődítmények emelése tilos; az ottomán lobogó a szerb mellé ki­­tüzetik; a zsidók egyenjogúsítása; fegyveres csa­patok alakításának megakadályozása. Ottomán biz­tosnak Belgrádba való küldéséről nem volt szó, minthogy Szerbia a Zvornik-kérdést hasonlóképen mellőzte. Erre a szerb fejedelem a nagyvezírhez táviratot fog intézni, melyben elfogadja a béke­fel­tételeket. Ezt a porta tudomásul veendi, mire a szultán új formánt fog kibocsátani. A bevégzett tény tehát megvan, melyre a ha­talmak válaszai Oroszországgal szemben utalhat­nak. Az eddigi diplomatiai érintkezésekről újabb, közlésre érdemes hírek nincsenek. Mondják azt is, hogy Oroszország és a porta közt közvetlen diplo­matiai tárgyalások folynak, s számítanak Péter­­várott a diplomatiai győzelemre. A szerb szkupstinát, mint a táviró jelenti, Milán fejedelem ma délelőtt titkos ülésben szemé­lyesen nyitotta meg. Elnökké Tuporovics György, alelnökké Tuczakovics Tódor választatott. — A metropolita tegnap délben eskettette meg a képvi­selőket. Ezután az igazolási bizottság beterjesztette jelentését. A legtöbb választás igazoltatott. A han­gulat a képviselők közt izgatott. Több választó­­kerület a háború föltétlen folytatása mellett van, — de ez a kisebbség. A többség — írják Bel­­grádból — csak azon esetben lenne a háború mel­lett, ha Oroszország hadat üzenne a portának,­­ különben pedig a tisztességes békét óhajtja. A „Times“ azt jelentette volt Pétervárról, hogy a czár kabinet-tanácsa elhatározta a hadsereg lesze­relését. Erre vonatkozólag az angol parliament al­sóházának tegnapi ülésében Bourke, külügyi állam­titkár kijelentette, hogy a kormány nem kapott tu­dósítást, mely az orosz lefegyverzés hírét megerő­sítené. Suvaloff gróf orosz nagykövet sem tett ilyen közleményt. A bécsi török nagykövetség megc­áfolja a „Pol. C.“ azon hírét, hogy Midhát pasa azért bu­kott meg, mert nem akart kiadatni a szultán szá­mára az állami kincstárból 500,000 fontot, s ra­gaszkodott három keresztyén főkormányzó kineve­zéséhez. A szultán sem pénzt nem követelt, sem egyáltalában nem volt azon helyzetben, hogy ke­resztyén főkormányzók kinevezését megtagadhatta volna, miután Midhát­­ezt nem is ajánlotta. Az el­térés vagyis inkább az összeütközés, mely Midhát bukását előidézte, egyedül abban volt, hogy a szul­tán és Midhát egészen különböző módon fogták föl az első miniszter hatáskörét. Ez a conflictus végre annyira élesedett, hogy Midhát pasa további jelen­léte Konstantinápolyban komoly kellemetlenségeket, sőt veszélyeket idézhetett volna elő a közrendre nézve. Ezért távolíttatott el. A török parl­amenti választások már Aleppo, Brussza, Bosznia vilajetekben is véget értek. A kép­viselők már útban vannak Konstantinápoly felé, s holnapra­, meg is érkeznek. Lehető legközelebb már, talán holnapután, meg is nyílik a parliament. Bulgáriából írják, hogy Szadik pasa, az új kormányzó, febr. 18-án érkezett Ruszcsukba, hol ün­nepélyesen fogadták. Több beszédet tartott, melyeket igen békülékeny és megnyugtató szellem leng át; kijelentette, hogy a keresztyének és mohamedánok teljes egyenjogúságát mindenkor szívén fogja vi­selni. Ah­med Ejub pasa a főparancsnok a legna­gyobb szorgalommal dolgozik. Most a járható Bal­kánon átmenetek megerősítésével foglalkozik. Főleg a Sumlától északnyugatra és délre terjedő mintegy 20 mértföldnyi hosszú hegy sán­czra fordít figyelmet s annak számos pontját sánczokkal és redouteok­­kal nagyban megerősitteti s nehéz ágyukkal látja­­ el. Ezenkívül a hadsereg végleges felvonulását jut­­s­zatja befejezésre. Ah­med Ejub pasa összesen csak 120,000 emberrel rendelkezik s sürgősen kén,Konstantiná­polyból még négy hadosztályt. A török vezérkar nézete szerint az orosz hadsereg Gyurgyevo, Olte­­nicza és Kalarosz mellett fogja a Dunán megpró­bálni az átkelést, így Ruszcsuk van leginkább a legközelebb fenyegetve, minél fogva nagy haderőt kellene benne öszpontosítani. A Dobrudzsát is fe­­nyegetettnek tekintik. Török informatiók szerint az oroszok Ga­­laczban nagy katonai depókat akarnak alakítani, miből azt következtetik, hogy Dobrudzsát is meg­támadják. Biztosan jelentik, hogy Abdul Kerim pasa a generalissimus á­lásától elmozdittatik s he­lyét Reuf pasa foglalja el. De valószínű, hogy Ah­med Ejub lesz utóda. Bulgáriába 120,000 Mar­­tiny-fegyver s 6 millió töltény érkezett. A hadse­reg felszerelése csaknem egészen be van fejezve s a lősze­rkészlet is óriási. Csak a várak nincse­nek kellő élelmi­szerrel ellátva, mert nincs ércz­­pénz s a papírpénzt az idegen kereskedők nem akarják elfogadni. Athénből február 18-ról azt írják a „Pol. Cor.“-nek, hogy a konstantinápolyi értekezlet óta a görög politika a legnagyobb bizonytalanságban van. Érzi mindenki, hogy nagy események állanak küszöbön, de azért senki sem tudja, mit kellene tenni. E bizonytalanságot első­sorban Oroszország idézte elő, mely a keleti kérdést egyoldalú szláv szempontból vetette föl. A görögök azt hiszik, hogy ha Pétervárott kezdettől fogva más politikát követ­nek, s a hellén elemről sem feledkeznek meg, a keleti kérdés egész más jellemet ölt, s Oroszország fellépését sokkal nagyobb siker követte volna, mint a minőre még diadalmas háború esetén is számít­hat. A cabinetek képzelt egyetértése a conferen­­tián nem ijesztette meg a portát, de a szláv-görög egyetértés megfélemlítette, s engedékenységre kény­­szerítette volna. Tudományos mozgalmak. A­­Kisfaludy-társaság ülése. (Február 28-án.) A Kisfaludy-társaságnak ma délután 5 óra­kor Lukács Móritz elnöklete alatt ülése volt, melyre rendkívül díszes hallgatóság jelent meg. Ott lát­tuk Majláth Györgyöt, gr. Cziráky Jánost, gróf Zichy Ferencz konstantinápolyi nagykövetet fiával, báró Eötvös Dénest s többeket a conservativ párt­ból. Ez érdeklődés gr. Szécsen Antal székfoglaló­jában központosult, ki mint a társaság újonnan megválasztott tagja, már az első ülésen sietett kö­telességének eleget tenni. Tette ezt „Wellington herczeg“-ről irt jeles tanulmányával. Szécsen mindenekelőtt köszönetét fejezi ki megválasztásáért. Előrebocsátja, hogy műve ugyan nem felel meg a társaság tulajdonképi szakköré­nek, de szolgáljon mentségéül az, hogy háláját a kitüntetésért mielőbb le akarta róni. Tanulmányát különben a Hunyadi-album javára írta. Széchen fölolvasát általános eszmék fejtege­tésén kezdte. Korszakunkat — úgymond — gyors haladás jellemzi, minden tekintetben. A tudomány és művészet egyaránt a tökéletesedés felé siet. Igen természetes, hogy ezen gyors haladásnak indult mozgalom a múltat még a politikai téren is feled­teti. A történt nagyszerű események mindaddig csak száraz újság alakjában tűnnek elő, míg el nem jő az idő, midőn azok benső viszonyait, indo­kait kezdik vizsgálni s fejtegetni. Erről meggyő­ződhetünk minden nemzet históriájából. Wellington herczeg nem igen volt ismert a continensen, annál inkább tisztelte hazája — egészen a hódolatig. Hosszú élete nem volt ugyan ment a hibáktól, érték őt is gáncs és megtámadások, de élete vége felé, nemzete egyhangúlag kegyeletes lelkesedéssel fordult felé, kiben egy bölcs, méltányos, komoly hazafit tanult ismerni. 1846. volt, midőn Széchen több barátjával együtt, köztük Majláthtal, Lon­donban járva, először látta Wellingtont. Nehéz volna a herczeg egész életének vázolása, mert akkor egy korszakot kellene jellemezni, föl­olvasó tehát csak egyes jellemvonások által kí­vánja személyiségét kidomborítani. Elkísérte Wel­­lingtont indiai, spanyol és franczia hadjárataiban, minden oldalról megvilágítja hadi szereplését, s működését otthon. Ez utóbbi rész képezte a fölolvasásnak fény­pontját. A nagy parliamenti viták nevezetesen a gabonatörvények s a reformbill tárgyában, mely­nek Wellington ellenzője volt, művészi hátteret nyújtanak, melyben az akkor tevékenysége tető­pontján állt herczeg alakja jellemző körvonalak­ban tűnik elő. Széchen fejtegetései által feltárja a nagy angol férfiú egész gondolkodás­módját, bel­­életét. Fölismerjük benne az épp oly vitéz kato­nát, mint a hazafias érzelmű államférfiat, a nagy és nagyságában mégis egyszerű embert. Kevés em­ber dicsekedhetett oly népszerűséggel, mint ő, pe­dig azok közé tartozik, kik mindent megtettek ugyan, hogy azt kiérdemeljék, de semmit, hogy azt megnyerjék. Egész életének két irányozója volt: —a kötelességérzet és az önzetlenség. A felolvasás mintegy másfél óráig kitartott és viharos tapsban részesült. Az idő előhaladott­­sága miatt a programm többi pontja elmaradt; a helyett Greguss néhány folyó ügyről tett említést. Ezek közül kiemeljük, hogy Szécsen Antal gróf 100 írttal a társaság alapitó tagjai közé lépett. A gyűlés ezek végeztével 7 óra felé eloszolt s a ta­gok zárt ülésre együtt maradtak. HÍREK.­­ Febr. 28. — Hivatalos. Kinevezések. A magyar királyi igazság­­ügyminiszter a budapesti kir. ítélőtáblához fogalmazókká: Gregorovich Lajos, Beksics Gusztáv, Posztóczky Károly és Malatinszky Vilmos ugyanottani segédfogalmazókat, és se­gédfogalmazókká. dr. Rudnyáns­ky Béla közalapítványi ügyigazgatósági joggyakornokot, Pettkó László és Németh János a dr. Waisz-féle alapítványból segélyezett a kir. Ítélőtáblához beosztott joggyakornokokat, továbbá Boga Ödön marosvásárhelyi kir. tvszéki dijnokot ugyanazon kir. tvszékhez telekkönyvi írnokká,­­ Jakab Sándor marosbo­­gáthi lakost pedig a marosvásárhelyi kir. tvszékhez Írnokká nevezte ki­. — Előléptetés. A kassai m. kir. pánzügyigazgatóság Moldoványi Géza lőcsei kir. adófelügyelői III. oszt. szám­tisztet a sajó-szent-péteri adóhivatalhoz ideiglenes minőségű Vl­od oszt. ellenőrré nevezte ki. — A szatmár-németi ügyvédi kamara köréből. A szat­­már­németi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré téte­tik, miszerint Kováts Sándor nagybányai lakos ügyvéd, Szarvasra járásbiróvá történt kineveztetése, folytán a ka­mara lajstromából kiterültetett , miszerint Szikszó Gedeon kölesei lakos ügyvéd elhalálozván, neve a kamara lajstro­mából kiterültetett, irodája részére pedig Kacsóh Lajos t.-gyarmati lakos ügyvéd rendelteti ki gondnokul. — A pozsonyi ügyvédi kamara köréből. A pozsonyi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Karácsonyi Imre ba­­zini lakos ügyvédet, elhalálozása folytán, az ügyvédi lajstromból kitörölte, és a halaszthatlan teendők teljesíté­sére — a meghalálozott özvegyének kérelmére — Mitták Gusztáv bazini lakos ügyvédet rendelte ki gondnokul. — A miskolczi ügyvédi kamara köréből. A miskolczi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Fabinyi Gusztáv jolsvai lakos ügyvéd a kamara lajstromába folytatólag felvétetett. Balogh János ügyvéd kir. aly. bí­róvá történt kineveztetése, — Soltész Nagy Albert mis­­kolczi lakos ügyvéd önkéntes lemondása, — Ferenczy Sán­dor miskolczi lakos ügyvéd pedig elhalálozása folytán, a kamara lajszámából kitörültettek; utóbbinak irodájára nézve gondnokul Ferenczy Barnabás miskolczi lakos ügy­véd neveztetett ki. — A király Oroszfalu helvét hitvallású egy­házközségnek temploma felépítésére magánpénztá­rából 200 frtnyi segélyt adományozott.­­ A magyar minisztérium Bécsben viselt dől- j­gairól a „Deutsche Zeitung“ egy eddig ismeretlen epizódot beszél el, a­mi szintén csak, azt erősíti meg, hogy Bécsben egyátalában nem volt semmi szerencséjük, s nemcsak a májusi stipulatiókról szo­rították le őket, hanem kiszorították még színházi páholyukból is. így történt: A magyar miniszterek a hosszas tárgyalások fáradalmai közt szórakozást szerzendő, elhatározták, hogy meghallgatják Nilsson K­isztinát, ki éppen a „Lobengrin“-ben lépett föl. Egy udvari titkár volt a közbenjáró, hogy páholyt kaphassanak. A miniszterek meg is kapták a je­gyet, s másnap este elfoglalták a páholyt. Egyszerre előadás közben beront a remegő jegyszedő, és so­pánkodva mondja, hogy a páholy dolgában téve­désnek kellett történni, mert arra hg. Auersperg Vinczéné ő excellentiája szintén igényt tart. A pá­­holynyitogató háta mögött valóban megjelent a her­­czegnő is. Minisztereink, kikhez időközben Andrássy gróf is belátogatott, ragaszkodtak a joghoz, de a herczegnő is ugyanazt tette. Végre színházi tisztvi­selőket kelle előhívni, kik azután kiderítették a félreértés okát. A pénztárnok ugyanis a páholy­jegyet a Nilsson előadást megelőző estére adta ki. A magyar minisztereknek tehát itt is engedniük kellett, és mély hajlongások és számtalan bocsá­natkérések között hagyták oda a páholyt. A „Deutsche Zeitung“ pedig megjegyzi: „Örömestebb láttuk volna, ha a magyar excellentiás urak páho­lyukat megtartják, és az alkotmányos párt más­képen szavazott volna.“ — Liszt Ferencz márczius közepén Hollandba utazik. Bécsben is tölt pár napot, hol márcz. 16-án a Beethoven emlékünnepén tartandó hangverseny­ben játszani fog.­­ A m. kir. államsorsjáték idei húzásának tiszta jövedelme a gyógyíthatatlan, de közveszélyes elmebetegek számára felállítandó ápoló intézet ja­vára fog fordittatni. A nyeremények száma 3334 és az összeg, mely ezek közt feloszlik, kétszázezer forintra rúg. Az első főnyeremény 100 ezer, ak-ik főnyeremény 20 ezer írtban van megállapítva. Egy sorsjegy ára két forint. A húzás jún. 4-én lesz.­­ A Margit-híd, mely tavaly, február utolsó napjaiban nyílt meg, az év végéig 74.180 frt 91 krt jövedelmezett. A lánczhíd jövedelme pedig 1876-ban 390,933 frt 63 kr volt, egyszersmind ehhez csatolandó a rév-jövedelem 63,788 frt 64 kr, a gőzhajók helyi forgalma után 12,148 frt 84 kr, a katona-átkelési átalány 40,000 frt, összesen 581,779 frt. A két híd bevétele tehát 596,967 frt 40 krt tett. Ebből a kiadás 210,784 frt 13 kr. A megelőző 1875-iki évben a lánczhid jövedelme 727 frt 73 krral volt több, mint 1876-ban a két hidé összesen. — Alapítvány. Id. titkei Nagy Sándor, ki Vasmegyében már eddig is több jótékony alapit­­ványt tett, közelebb negyvenezer forintot adomá­nyozott a vasmegyei árvaház javára. — Magyar színmű a bécsi Burg-szinházban. Tegnap került színre a Burg-szinházban Dóczi La­josnak a magyar tud. akadémia által 100 darab aranynyal jutalmazott „Csók“ czimű vígjátéka, me­lyet némi változásokkal maga fordított le németre. A vígjáték a bécsiek előtt is határozott tetszést aratott. A tapsok minden felvonás után ismétlőd­tek, s Levinsky rendezőnek több ízben meg kel­lett jelenni a színpadon, hogy a szerző nevében köszönetet mondjon. A csillapodni nem akaró tap­sok következtében Dóczinak is meg kellett jelenni a közönség előtt. A bécsi lapok is teljes elismerés­sel imák a darabról, dicsérve a választékos és színgazdag nyelvezetet, a költői intenzióval alkotott mesét, s a párbeszédek elmésségét. Az előadás is kitűnő volt. A királyt Hartmann játszotta, a király­nét Janischné­ Maritta szerepében Hartmann k. a. nyert sok és zajos tapsot, Meixner pedig Sobrinus szerepét játszotta jó humorral. Mitterwurzer (Don Andrea), Hallenstein, Thimig, Altmann és Hohen­fels k. a. játszták a többi szerepeket. Az első elő­adás hatása tartós helyet biztosított a vígjátéknak a Burgszinház játékrendjén. — Váradi Antal, tehetséges fiatal költő elő­fizetési fölhívást bocsátott ki „ Újabb költeményeidre, melyeket fényképével állíttat ki. A kötet ára 2 frt. Az összeg nevére (Buda, főreáltanoda) küldendő április 15-éig. — A népszínházban holnap, csütörtökön, Dancz Nina k. a. lép fel utoljára a „Pünkösdi királynőd­ben, Szigligeti ” sokáig nem adott jó darabjában. Kívüle még Együd, Szabó Karola, Sziklai E., Pár­­tényiné, Eőri, Lukácsyné és Tihanyi fognak játszani. A 3-ik felvonásban magyar táncz lesz. — Hamis bukások minden héten hármasával, négyesével kerülnek tárgyalás alá a budapesti fe­­nyítő törvényszék előtt. Ma is egy divatkereskedő c­ég tulajdonosai, Singer Alajos és Fülöp állottak a törvényszék előtt hamis bukás és csalás miatt. Voltak vádlott társaik is, de azokat a törvényszék fölmentette, ellenben Singer Alajost 3, Singer Fü­­löpöt pjedig egy havi fogságra ítélte. A vádlottak felebbiztek. — A Duna most is elöntötte Bogyiszló község határát. A folyam út átmetszése által e község szi­getbe jutott, mely egészen ki van téve az áradá­sok pusztításainak. Levelezőnk következőkben írja a község szorongatott helyzetét: Folyó hó 17-én reggelre töltés­vonalunk több helyen átszakadt, az alacsonyabb részeket pedig áthágván az ár, egész határterületünket csakhamar elözönlötte, sőt a falu külső részén lévő házakba is behatolt, honnan a lakóknak sietve ki kellett költözniük. Ez már egymásután a harmadik év, mely vetéseinket tönkre tette, és megsemmisítette a jobb jö­vőbe helyezett reménységünket. Szerencsétlensé­günk fő és kiindulási pontja onnan ered, mert községünk a határterület megvédéséhez szük­séges mintegy nyol­czezer folyóöl hosszúságú egé­szen új töltés­vonalnak fölépítéséhez sem munka­erővel, sem pedig pénzzel nem rendelkezik, tehát kénytelen minden erejét a czélnak éppen meg nem felelő, tekervényes és több helyen posványokon át vonuló töltések tatarozására fordítani csupán azért, mert ez már létezik. Ha a víz 14 lábnál nem na­gyobb, a fáradságot még siker is koronázhatja. Csakhogy ez vajmi ritkán történik, sőt az eddigi tapasztalatok szerint ily csekély vízállásra még nyári áradások alkalmával sem lehet számítanunk, mert most is a rendkívül alacsony vízállás 3—4 nap alatt 16 lábnyira növekedett, és egyúttal ha­tárunkat is elözönlötte. Hogy tehát Bogyiszló 2200 lelket számláló lakossága a folytonos áradások miatt vagyonilag tönkre ne jusson, szükséges, hogy a határ védelmére oly töltés huzassék, mely a bu­dapesti pécze szerint 18—20 láb víznek felel meg és oly erővel bírjon, hogy a pestmegyei Duna­­védgát által rázuditott viznyomást minden körül­mények között kiállhassa. Ez pedig oly roppant költséget és fáradságot igényel, mely Bogyiszló községnek nem áll hatalmában, és ennek mégis meg kell történnie, mert egy község létele vagy enyészete forog szóban. Nagy megnyugtatásunkra szol­gál, hogy a közmunka- és közlekedésügyi miniszter legközelebb elrendelte, miszerint a szóban forgó töl­tésmunkálatokról szóló terv és költségvetés nála bemutattassék oly czélból, hogy az a miniszter úr által adandó segélyezési összeg megállapításánál irányadónak szolgáljon. Ha az állami segélyhez Pest megyétől még két évi közmunkát nyerhetnénk, a­mivel a most létező, de fölöttébb megrongált töl­tések annyira kijavíttatnának, hogy ezeknek vé­delme alatt az új töltés munkálata bizton előreha­ladhatna, ekkor az annyira óhajtott töltés létre­jönne, sőt a megyei hatóság által alkalmazandó erélyes felügyelet mellett egy év alatt teljesen el is készülhetne, és ezzel vége szakadna egyúttal az ínséges évek sorozatának is. A víz apadása ugyan már bekövetkezett, de az ár lefolyása mégis igen lassú, ped­g az új töltés terve és költségve­tése mindaddig el nem készülhet, míg az árnak minden nyoma el nem enyészett. — Hangverseny. Wieniawski Henrik második hangversenye pénteken lesz a redouse kisebb­ ter­mében, következő műsorral : 1. Vieuxtem­pstól „Hegedű­verseny“ (5. sz. A-mo­l), előadja Wieni­­awski. 2. Ének. 3. Wieniawskitól „Ábránd“ a „Faust“ dalmű felett, előadja Wieniawski. 4. a) Beethoventől „Románcz“, b) Bachtól Preludium givace, magán-hegedűre, előadja Wieniawski. 5. Ének. 6. Wieniawskitól. Orosz dalok, előadja Wieniawski. — Huber Jenő ma mutatta be magát első, önálló hangversenyében a fővárosi közönségnek. A városi vigadó kis termében szép számú közönség gyűlt össze az alig 17—18 éves ifjú művész meg­hallgatására. Játéka már­is nem közönséges mű­élvezetben részesített, s korántsem bocsátkozunk jósolgatásokba, ha azt merjük állítani, hogy fényes jövő vár rá, ha a megkezdett után halad. Három darabot játszott: Beethoven „Hegedű-hangver­­seny“-ét zenekar kísérettel és saját szerzeményű cadentiákkal szabatosan, biztosan adta elő; techni­káját jobban csillogtathatta Bachnak kíséret nél­küli, nehéz „Chaconne“-jában, s a hatás még fo­kozódott Saint-Saens „Introduction et Ronds Capric­­ciose“ czímű művében. A fiatal művész, korá­hoz képest rendkívüli technikával bír, de ez nem a legfőbb dicséret, mit róla mondani akarunk, hiszen erre csak szert lehet tenni; de bir azon kellékekkel, melyek nélkül művészt nem lehet kép­zelni , érzi mit játszik, van kedélye­s szenvedélye. Hangja erős és kifejezésteljes, s szép tehetsége hű tolmácsa. A zeneköltés terén is megpróbálkozott már; Láng Fülöp 5 dalát adta elő, melyek egyike, a „Frühlingsnacht“ czímű értékes mű, a többi csak kísérletnek mondható, de komoly törekvése bizo­nyítékait láttuk azokban. A közönség nagyon ro­konszenvesen fogadta az ifjú művészt, minden da­rabja után négy-ötször is kihívta, ott láttuk a hang­­versenyen a Lisztet és Wieniawszkit; utóbbi mint hall­juk több fölkérésnek engedve, még egy hangver­senyt szándékozik a fővárosban adni. — A miniszterelnök bérkocsija, melyen Tisza Kálmán a képviselőház mai ülésére hajtatott, mint a „Pesti Napló“ írja, az országúton elgázolt egy asszonyt. Szerencsére az asszonynak, a nagy ijedt­ségen kívül, alig történt baja, s a szerencsétlenség színhelyéről gyalog elmehetett. Tisza Kálmán azon­nal kiszállt a kocsiból s az asszonyt gazdagon megajándékozta.­­ A háztulajdonosokra az aszfaltjárda, fa­burkolat és kövezés után következő quótát vetett ki a fővárosi számvevőhivatal. A hatvani-utczában 9381 frt 71 kr, a váczi-utczában 4175 frt 8 kr, a Valéria-utczában 2918 frt 28 kr, a fürdő-utczában 3523 frt 40 kr, a Kerepesi­ uton 10,927 frt 37 kr, a kis­hidutczában 1030 frt 15 kr, a Dorottya-ut­­czában és Gizella-téren 5140 frt 3 kr, s végre az aldunasoron 610 frt 84 krt. Ez összeg az egyes háztulajdonosoktól a szabályszerűleg kiállított fize­tési meghagyások előleges kézbesítése mellett azon­nal beszedendő. — Vidéki új lap. Zilahon „Szilágy“ czim alatt ápriltól kezdve hetilap indul meg, a helyi érdekek számára, de a szépirodalomnak is tért nyit, a­mi nem lenne baj, de legtöbbször a leg­­válogatatlanabb zsengék látnak egy meg nem ér­demlett napvilágot. Szerkeszti Borbély Sámuel. Elő­fizetési ára negyed évre t­art. — A kolozsvári színház intendánsa lépéseket tett, mint a „Kelet“ Írja, hogy Patti Adelinát két előadásra megnyerhesse. — Donadio k. a. minden föllépte alatt valóságos ostrom alá fogja a kolozs­vári közönség a színházat. A művésznő utolsó föl­lépte 180 értökre volt kitűzve. Donadio kisasszonyt az ottani „Dalkör“ azzal tisztelte meg, hogy tisz­teletbeli tagnak választotta. Mivel azonban az alap­szabályok szerint külföldiek csak a kormány jóvá­hagyása mellett választhatók tiszteletbeli tagnak, a megválasztást a belügyminiszternek kell megerő­síteni. — A temesvári színházban Aradi Gerő szín­­társulata márcz. 17-én kezdi meg az előadásokat „A kis menyecske“ czímű operettel. — Az állatkert lyúkászata megérdemli a kö­zönség figyelmét, mert Angol- és Francziaországból érkezett kitűnő tenyészállatokkal van kiegészítve. Tojásokra megrendeléseket márczius elsejétől elfo­gad az igazgatóság, és kívánatra küld bárhova bérmentve árjegyzéket. — Érdekes olasz. Az utóbbi időkben sok be­törés történt a fővárosban. A hely­színen maradt feszítő eszközök azt sejteték, hogy valamennyit ugyanegy banda követte el. Fuchs pénzváltóüzletét (országút 39. sz.) oly módon törték föl, mint Deutsch Hermannak az evang. épületben levő üz­letét. A gazemberek a pénzt tartalmazó vasszekré­nyeket is feszegették, de azzal nem sokra mehet­tek. Legközelebb éppen tetten kaptak egy embert, kit csak a legdühösebb védelem után foghattak el. Egy zömök termetű, már észbe vegyült olasz munkás ez, ki eleinte Le Gerande Giacomonak nevezte magát, hanem csakhamar kiderült, hogy Frisanto Antonionak hívják, ki az összekötő vasúti hídépí­tésnél foglalkozott, s a feszítő vasrudak is annak raktárából valók. Frisanto ruvigói születésű, 50 éves, kit 1848-ban a mantuai cs. k. haditörvény­szék rablógyilkosság miatt halálra ítélt, de Radecz­­ky tábornagy 20 évi súlyos börtönre változtatta az ítéletet. Fogságát ki is töltötte a mantuai, velen­­czei, utóbb pedig a capo-d’­istriai börtönökben. Alapos gyanú van, hogy kiszabadulta után még sok olyasmit követhetett el, a­mit a rendőrségnek most érdemes nyomozni. — Egy véres párbajról tesz említést a „Buda­pesti Napilap.“ Ó-Budán, Lindmayer korcsmájában egy huszár és egy gyalog tiszt összezörrentek, s dühös, de regényes módon mindjárt ott a korcs­mában párbajt vívtak. Az első vágások egyikénél a huszártiszt fülét érte a csapás, úgy hogy a fül­­karima elvált a főtől. Pillanatra odakapta kezét a tiszt a megsebzett helyre, de csakhamar felemelte kardját s úgy sújtott a gyalog főhadnagy felé, hogy annak koponyáját állig ketté hasstá. A kö­­rülállóknak odadobta erre névjegyét s e szavak­kal : holnap feljelentem magamat, elhagyta a viadal színhelyét. A szerencsétlen áldozatot a katonai kórházba szállították. — A népnevelők pesti egylete a czukor-utczai iskolaépületben holnap, csütörtökön, d. u. 6 órakor választmányi gyűlést tart. — A fővárosi gőzmalmok igazgatóit a kerületi elöljáróságok felszólították, hogy a malmokat távír­dai tűzjelző által hozzák összeköttetésbe a legkö­zelebbi tűzoltó-őrséggel. KÖZGAZDASÁG. Közlemények az ipar, kereskedés és forgalom köréből. A pesti kereskedelmi bankról. Az uj kereskedelmi törvény hatását az igazgatóságok felelősségére vonatkozólag nem tapasztaljuk. Ma­radunk az új törvény szigorú intézkedései daczára

Next