Ellenőr, 1877. március (9. évfolyam, 59-89. szám)
1877-03-01 / 59. szám
rát precedenst, hogy a magyar kormányférfiak Ausztriában tájékozták magukat előbb, váljon megmaradhatnak-e a kormányon. Ez éppen olyan eljárts, mintha az angol kormány Szerbiába vagy Montenegróba ment volna tájékozni magát az iránt, hogy, ha lemondása elfogadtatott, e két állam nem hajlandó-e oly feltételekben megegyezni, melyek az angol kormány megmaradását lehetővé teszik ? Határozottan rászalja azt is, hogy a magyar kormányelnök oly férfiakkal bocsátkozott alkudozásokba, kiket előbb nyíltan szószegéssel vádolt. A miniszterelnök fenyegette a házat, hogy ha az alku el nem fogadtatik, akkor valami rettenetes dolog fog bekövetkezni. Szaló szeretné, ha a kormányelnök nyíltan megmondaná, mit ért e fengetés alatt, hogy az ország a bajnok szemébe nézhessen. Nézete szerint hibázott a miniszterelnök, azért a felelősséget egészen rája és pártjára hárítja, a teher rájuk nehezedik. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök ezután kimondja, hogy a felszólalások megtörténte után a ház a miniszterelnök tegnapi nyilatkozatát tudomásul veszi. (Helyesés.) Németh Albert: T. ház ! A házszabályok 186. §-a értelmében kérek szót. Vannak dolgok, melyek oly természetűek, hogy azoknak indokolásában nagy és hangzatos szavak inkább ártalmára vannak az előadónak, s inkább szolgálnak a czéltévesztésre, mint előnyére ; sőt inkább szükséges, hogy azok a legnagyobb hidegvérűséggel, igen finoman hozatnak elő a ténynek szárazságában elősorolva. Tartózkodni fogok tehát ezúttal minden bevezetéstől, hanem a t. elnök úrhoz egy kérdést akarok intézni. (Halljuk!) A házszabályok 186. §-a ezt rendeli: „Az elnök őrködik a nyilvánosság felett; a hallgatóságot, ha kell, a törvény értelmében rendre inti, és szükség esetében a teremből kiparancsolja , sőt a rendzavarókat meg is fenyítteti. E végre minden alkotmányos eszköz és fegyveres erő használata is, saját felelőssége mellett, rendelkezésére áll.“ T. ház! Midőn az ülés megnyíltával a terembe lépni akartam, több képviselőtársamtól értesültem, hogy itt a szomszéd házban fegyveres rendőrök lovas és gyalog csapatok vannak elhelyezve. (Mozgás). Én megvallom t.hát, ezt nem hittem, hanem Nagy Ferencz képviselőtársammal elmentem a szomszédban levő lovarda épület udvarára, és ott jó hátul, — az épület hátsó falával maskírozva — egy csapatban felállítva megolvastam 20 fegyveres lovas rendőrt, és azok élén egy őrmestert. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Gyalázat!) Kérdést tettem az őrmesterhez (Derültség jobbfelül. Halljuk ! Halljuk!) Aki ezt neveti, az azon korszakban nevekedett, ott tanulta a nyilvános életet, ahol egyedül csak a fegyverek parancsoltak. (Élénk felkiáltások a szélső bal felől: ügy van! Igaz!) Aki a régi Magyarország iskolájában tanulta a publicus életet, mint én, aki haditörvényszékek előtt megőrizte ama férfias bátorságot, melyet megőrizni kell képviselői állásban is a haditörvényszék előtt, az igenis szívére veszi ezt és jobban, mint az exminiszter úr. (Tisza Lajos szólni akar). Majd azután, most én vagyok a szóban, minek. Kérem a t. házat, méltóztassanak a szónokot kihallgatni. A közbeszólások szokták a vitáknak mértéken felül való élénkségét felkelteni és a közbeszólásoktól, amelyek különben sem tartoznak a ház tárgyalásai sorába, tartózkodni. (Helyeslés.) Németh Albert: S igy, t. ház, méltóztassék nekem megengedni, hogy azon higgadtsággal és nyugalommal, melylyel előadásomat megkezdtem, folytathassam és befejezhessem. (Halljuk ! Halljuk !) Kérdést tettem az őrmesterhez, ha várjon a lovarda udvarában szoktak-e ők lovasgyakorlatokat tartani, mert inkább hittem ezt, mint az ellenkezőt. A felelet ez volt: „Nem uram! mi ide vagyunk rendelve a mai ülés tartamára.“ Onnan kijőve a kapunál álló rendőrt szemügyre vettem és az egy tisztességes védett posítióban áll ott szemben a sarkon figyelő másik rendőrrel, aki ismét, mint drótsodrony correspondenl a képviselőház bejáratánál álló másik fegyveres rendőrrel. Nem is tudtam, hogy a rendőri közegeknek ilyen taktikaszerű felállításában nyilvánul azon finom óvatosság, amelyre eddigelé 10 éven át Magyarországban tudtommal soha egy képviselőházi elnöknek sem volt szüksége. Tovább megyek, t. ház. A szomszéd Degenfeld-ház udvarára Nagy Ferencz képviselőtársammal belépve, nem találtam semmit; azonban kérdést tévén, hogy tán a másik udvaron szintén vannak elrejtve rendőrök, erre azt felelték, hogy ott egy kocsiszínben 20 gyalog fegyveres rendőr várakozik. (Felkiáltás a szélsőbaloldalon: Gyalázat!) Mielőtt tehát én e fölött képviselői jogomnál fogva nyilatkoznám, mielőtt a t. elnök úrnak ezen saját felelősségére kiadott rendeletére bírálatomat, mint a ház egyik tagja mondanám, kérdést teszek az elnök úrhoz, tette-e ezen intézkedéseket, mivel indokolja azokat és mi jogosította fel a t. elnök urat, ily intézkedések tételére ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ülnök: Azonnal felelhetek a kérdésre. Nekem az ülés kezdetén, a háznagy úr azt jelentettte, (Halljuk !) hogy a karzaton tegnap történt rendetlenségek miatt az őröket szükségesnek látta itt a házban megkettőztetni. Ezt részemről tudomásul vettem, mert tartozom felelősséggel az iránt, hogy a házban semminemű rendetlenség ne történjék. Azt, hogy az utczákon katonák vannak elhelyezve, nem tudom; én ezt egy szóval sem rendeltem meg, s egyáltalában felelős nem lehetek azért, ami a házon kívül tudtam és beleegyezésem nélkül történik. (Általános helyeslés.) Németh Albert: A t. elnök úr válasza által meg vagyok nyugtatva, mert az első közeg, aki a rend fenntartása felett őrködik, természetesen a háznagy úr. Azt hiszem, hogy nem is kell kérdeznem a háznagy urat, aki maga fog számot adni, mert így kell Pétertől Pálhoz menni, míg megtudjuk, hogy mi az oka ezen intézkedésnek. A rendőrkapitány, ki köztudomás szerint nem tagja a főrendiháznak, mégis a főrendek karzatán silbakoskodik, hogy mikor kell tehát már a parancsot kiadni. (Derültség.) Bocsásson meg a t. ház, de ha elérkeznének azon idők, hogy népcsoportosulások fenyegetnék a képviselőház tanácskozását és véleménye szabad nyilvánítását, azt hiszem, hogy a magyar képviselőház tagjai egyenként és összesen mindig fognak bírni annyi erkölcsi tekintélylyel, hogy azokat egy szavukra szétoszlatni képesek. S ha oly idők következnének, mikor a képviselőház erkölcsi tekintélye oda sülyed, hogy fegyveres erővel kell fenntartania a rendet, akkor a fegyveres erő alkalmazása már illusórius lenne. Én tehát itt meg nem állok, hanem valamint beléptemkor a miniszterelnök úrhoz kérdést tevén, azon feleletet nyertem, hogy ő ily intézkedésekről mit sem tud, úgy óhajtom, hogy a dolog kipuhatoltassék, hogy a képviselőháznak tudomására jusson, hogy kik azon kotnyeleskedő, csuszó-mászó szolgalelkü nyomorultak. (Élénk helyeslés a szélső balon) kik ily gyalázatos után maguknak érdemeket szerezni nem pirulnak, nem gátalkodnak. (Zajos helyeslés a szélső balon. Mozgás a középen.) Tisza Kálmán miniszterelnök : T. képviselőház! Én azt gondolom, hogy nem a házon belüli intézkedésekről lévén szó, a képviselő úr mindenesetre rosz helyre fordult kérdésével a ház t. elnökéhez, mert a ház t. elnökét a rendnek fenntartása a házon belül illeti. Ha vannak oly rendőrintézkedések, mint amelyeket ő jelzett, akkor fordulhat interpellátióval és forduljon a belügyminiszterhez, aki, ha ma nem tudja, hogy vannak-e vagy nincsenek ily intézkedések, meg fogja tudni és kötelessége szerint a ház előtt eziránt nyilatkozni fog. De előre is kérem, hogy midőn maga a képviselő is azt mondja, hogy nem lehet tudni, miért, hogy és mint történt a dolog, mielőtt az ügy felvilágosítva volna, semmi néven nevezendő állami tisztviselőket már előre oly megbélyegző szavakkal ne illessen. (Élénk helyeslés a középen.) SípViselt László háznagy : T. ház! Minthogy Németh Albert barátom szavai némi tekintetben engem érintenek, bátor vagyok a t. házat kérni, engedje meg néhány szóval elmondanom azon rendőri intézkedéseket, melyek itt a házban, illetőleg a ház karzatain létettek. Mint méltóztatnak tudni — és tanúm rá a gazdasági bizottság — a közrend fentartására a karzatokon városi, legújabban állami rendőrség használatik, és ez állami rendőrség száma a legcsekélyebbre olvad le, úgy hogy oly időben, midőn a közönség kevés számmal látogatja az üléseket, csak 6—7—8 rendőr van a házban, de mikor nagyobb számmal látogatja a közönség a karzatokat, akkor — ha jól tudom — 14 rendőr van a rend fentartására a házba rendelve, mint az tegnap is történt, midőn a közönség rendkívüli nagy érdeklődéssel kereste fel a karzatot. Én azt hittem, hogy a közönség érdeklődése a mai ülés iránt szintén oly nagy lesz s ennélfogva a rendőrök tegnapi száma 3— 4-et szaporittatott. Ennyi s nem több a rendelkezés, melyet az elnök úr beleegyezésével tenni kötelességemnek tartottam. Németh Albert: Interpellatiómat kellő időben be fogom adni. Most az interpellációkra került a sor. Csatár Zsigmond a mértékhitelesítés ügyében kiadott rendelet tekintetében kérdést intéz a közgazdasági miniszterhez, nevezetesen mind Szentes, mind Csongrád városában megszüntette a hitelesítő hivatalt, s így éppen az ő intézkedése miatt nem tehetett a lakosság a törvénynek eleget, a minél gyorsabb orvoslást kéri. Remete Géza az igazságügyminiszterhez intéz interpellátiót a Muraközben szükséges kir. járásbíróság felállítása iránt. Az interpellátió a kormánynyal közöltetni határoztatik. Ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi ülés szombaton lesz. Napirend: az indítvány és interpellátes könyv felolvasásán kívül Szilágyi Dezső indítványának indokolás végetti felvétele és a kérvények tárgyalása. Az ülés végződött 1/4 12 órakor. KÜLFÖLD. (Február 28.) A megegyezés a porta és Szerbia közt tegnap végérvényesen megállapíttatott. Ma bizonyosan aláírják a jegyzőkönyvet, mely következő három pontot tartalmaz : 1. a status quo, 2. az amnestia és 3. a törökök tizenkét nap lefolyta alatt kiürítik a szerb területet. A szerbek azután a portának jegyzéket adnak át, mely az ismert következő négy pontra nézve biztosítékokat tartalmaz : Új erődítmények emelése tilos; az ottomán lobogó a szerb mellé kitüzetik; a zsidók egyenjogúsítása; fegyveres csapatok alakításának megakadályozása. Ottomán biztosnak Belgrádba való küldéséről nem volt szó, minthogy Szerbia a Zvornik-kérdést hasonlóképen mellőzte. Erre a szerb fejedelem a nagyvezírhez táviratot fog intézni, melyben elfogadja a békefeltételeket. Ezt a porta tudomásul veendi, mire a szultán új formánt fog kibocsátani. A bevégzett tény tehát megvan, melyre a hatalmak válaszai Oroszországgal szemben utalhatnak. Az eddigi diplomatiai érintkezésekről újabb, közlésre érdemes hírek nincsenek. Mondják azt is, hogy Oroszország és a porta közt közvetlen diplomatiai tárgyalások folynak, s számítanak Pétervárott a diplomatiai győzelemre. A szerb szkupstinát, mint a táviró jelenti, Milán fejedelem ma délelőtt titkos ülésben személyesen nyitotta meg. Elnökké Tuporovics György, alelnökké Tuczakovics Tódor választatott. — A metropolita tegnap délben eskettette meg a képviselőket. Ezután az igazolási bizottság beterjesztette jelentését. A legtöbb választás igazoltatott. A hangulat a képviselők közt izgatott. Több választókerület a háború föltétlen folytatása mellett van, — de ez a kisebbség. A többség — írják Belgrádból — csak azon esetben lenne a háború mellett, ha Oroszország hadat üzenne a portának, különben pedig a tisztességes békét óhajtja. A „Times“ azt jelentette volt Pétervárról, hogy a czár kabinet-tanácsa elhatározta a hadsereg leszerelését. Erre vonatkozólag az angol parliament alsóházának tegnapi ülésében Bourke, külügyi államtitkár kijelentette, hogy a kormány nem kapott tudósítást, mely az orosz lefegyverzés hírét megerősítené. Suvaloff gróf orosz nagykövet sem tett ilyen közleményt. A bécsi török nagykövetség megcáfolja a „Pol. C.“ azon hírét, hogy Midhát pasa azért bukott meg, mert nem akart kiadatni a szultán számára az állami kincstárból 500,000 fontot, s ragaszkodott három keresztyén főkormányzó kinevezéséhez. A szultán sem pénzt nem követelt, sem egyáltalában nem volt azon helyzetben, hogy keresztyén főkormányzók kinevezését megtagadhatta volna, miután Midhátezt nem is ajánlotta. Az eltérés vagyis inkább az összeütközés, mely Midhát bukását előidézte, egyedül abban volt, hogy a szultán és Midhát egészen különböző módon fogták föl az első miniszter hatáskörét. Ez a conflictus végre annyira élesedett, hogy Midhát pasa további jelenléte Konstantinápolyban komoly kellemetlenségeket, sőt veszélyeket idézhetett volna elő a közrendre nézve. Ezért távolíttatott el. A török parlamenti választások már Aleppo, Brussza, Bosznia vilajetekben is véget értek. A képviselők már útban vannak Konstantinápoly felé, s holnapra, meg is érkeznek. Lehető legközelebb már, talán holnapután, meg is nyílik a parliament. Bulgáriából írják, hogy Szadik pasa, az új kormányzó, febr. 18-án érkezett Ruszcsukba, hol ünnepélyesen fogadták. Több beszédet tartott, melyeket igen békülékeny és megnyugtató szellem leng át; kijelentette, hogy a keresztyének és mohamedánok teljes egyenjogúságát mindenkor szívén fogja viselni. Ahmed Ejub pasa a főparancsnok a legnagyobb szorgalommal dolgozik. Most a járható Balkánon átmenetek megerősítésével foglalkozik. Főleg a Sumlától északnyugatra és délre terjedő mintegy 20 mértföldnyi hosszú hegy sánczra fordít figyelmet s annak számos pontját sánczokkal és redouteokkal nagyban megerősitteti s nehéz ágyukkal látja el. Ezenkívül a hadsereg végleges felvonulását jutszatja befejezésre. Ahmed Ejub pasa összesen csak 120,000 emberrel rendelkezik s sürgősen kén,Konstantinápolyból még négy hadosztályt. A török vezérkar nézete szerint az orosz hadsereg Gyurgyevo, Oltenicza és Kalarosz mellett fogja a Dunán megpróbálni az átkelést, így Ruszcsuk van leginkább a legközelebb fenyegetve, minél fogva nagy haderőt kellene benne öszpontosítani. A Dobrudzsát is fenyegetettnek tekintik. Török informatiók szerint az oroszok Galaczban nagy katonai depókat akarnak alakítani, miből azt következtetik, hogy Dobrudzsát is megtámadják. Biztosan jelentik, hogy Abdul Kerim pasa a generalissimus álásától elmozdittatik s helyét Reuf pasa foglalja el. De valószínű, hogy Ahmed Ejub lesz utóda. Bulgáriába 120,000 Martiny-fegyver s 6 millió töltény érkezett. A hadsereg felszerelése csaknem egészen be van fejezve s a lőszerkészlet is óriási. Csak a várak nincsenek kellő élelmiszerrel ellátva, mert nincs érczpénz s a papírpénzt az idegen kereskedők nem akarják elfogadni. Athénből február 18-ról azt írják a „Pol. Cor.“-nek, hogy a konstantinápolyi értekezlet óta a görög politika a legnagyobb bizonytalanságban van. Érzi mindenki, hogy nagy események állanak küszöbön, de azért senki sem tudja, mit kellene tenni. E bizonytalanságot elsősorban Oroszország idézte elő, mely a keleti kérdést egyoldalú szláv szempontból vetette föl. A görögök azt hiszik, hogy ha Pétervárott kezdettől fogva más politikát követnek, s a hellén elemről sem feledkeznek meg, a keleti kérdés egész más jellemet ölt, s Oroszország fellépését sokkal nagyobb siker követte volna, mint a minőre még diadalmas háború esetén is számíthat. A cabinetek képzelt egyetértése a conferentián nem ijesztette meg a portát, de a szláv-görög egyetértés megfélemlítette, s engedékenységre kényszerítette volna. Tudományos mozgalmak. AKisfaludy-társaság ülése. (Február 28-án.) A Kisfaludy-társaságnak ma délután 5 órakor Lukács Móritz elnöklete alatt ülése volt, melyre rendkívül díszes hallgatóság jelent meg. Ott láttuk Majláth Györgyöt, gr. Cziráky Jánost, gróf Zichy Ferencz konstantinápolyi nagykövetet fiával, báró Eötvös Dénest s többeket a conservativ pártból. Ez érdeklődés gr. Szécsen Antal székfoglalójában központosult, ki mint a társaság újonnan megválasztott tagja, már az első ülésen sietett kötelességének eleget tenni. Tette ezt „Wellington herczeg“-ről irt jeles tanulmányával. Szécsen mindenekelőtt köszönetét fejezi ki megválasztásáért. Előrebocsátja, hogy műve ugyan nem felel meg a társaság tulajdonképi szakkörének, de szolgáljon mentségéül az, hogy háláját a kitüntetésért mielőbb le akarta róni. Tanulmányát különben a Hunyadi-album javára írta. Széchen fölolvasát általános eszmék fejtegetésén kezdte. Korszakunkat — úgymond — gyors haladás jellemzi, minden tekintetben. A tudomány és művészet egyaránt a tökéletesedés felé siet. Igen természetes, hogy ezen gyors haladásnak indult mozgalom a múltat még a politikai téren is feledteti. A történt nagyszerű események mindaddig csak száraz újság alakjában tűnnek elő, míg el nem jő az idő, midőn azok benső viszonyait, indokait kezdik vizsgálni s fejtegetni. Erről meggyőződhetünk minden nemzet históriájából. Wellington herczeg nem igen volt ismert a continensen, annál inkább tisztelte hazája — egészen a hódolatig. Hosszú élete nem volt ugyan ment a hibáktól, érték őt is gáncs és megtámadások, de élete vége felé, nemzete egyhangúlag kegyeletes lelkesedéssel fordult felé, kiben egy bölcs, méltányos, komoly hazafit tanult ismerni. 1846. volt, midőn Széchen több barátjával együtt, köztük Majláthtal, Londonban járva, először látta Wellingtont. Nehéz volna a herczeg egész életének vázolása, mert akkor egy korszakot kellene jellemezni, fölolvasó tehát csak egyes jellemvonások által kívánja személyiségét kidomborítani. Elkísérte Wellingtont indiai, spanyol és franczia hadjárataiban, minden oldalról megvilágítja hadi szereplését, s működését otthon. Ez utóbbi rész képezte a fölolvasásnak fénypontját. A nagy parliamenti viták nevezetesen a gabonatörvények s a reformbill tárgyában, melynek Wellington ellenzője volt, művészi hátteret nyújtanak, melyben az akkor tevékenysége tetőpontján állt herczeg alakja jellemző körvonalakban tűnik elő. Széchen fejtegetései által feltárja a nagy angol férfiú egész gondolkodásmódját, beléletét. Fölismerjük benne az épp oly vitéz katonát, mint a hazafias érzelmű államférfiat, a nagy és nagyságában mégis egyszerű embert. Kevés ember dicsekedhetett oly népszerűséggel, mint ő, pedig azok közé tartozik, kik mindent megtettek ugyan, hogy azt kiérdemeljék, de semmit, hogy azt megnyerjék. Egész életének két irányozója volt: —a kötelességérzet és az önzetlenség. A felolvasás mintegy másfél óráig kitartott és viharos tapsban részesült. Az idő előhaladottsága miatt a programm többi pontja elmaradt; a helyett Greguss néhány folyó ügyről tett említést. Ezek közül kiemeljük, hogy Szécsen Antal gróf 100 írttal a társaság alapitó tagjai közé lépett. A gyűlés ezek végeztével 7 óra felé eloszolt s a tagok zárt ülésre együtt maradtak. HÍREK. Febr. 28. — Hivatalos. Kinevezések. A magyar királyi igazságügyminiszter a budapesti kir. ítélőtáblához fogalmazókká: Gregorovich Lajos, Beksics Gusztáv, Posztóczky Károly és Malatinszky Vilmos ugyanottani segédfogalmazókat, és segédfogalmazókká. dr. Rudnyánsky Béla közalapítványi ügyigazgatósági joggyakornokot, Pettkó László és Németh János a dr. Waisz-féle alapítványból segélyezett a kir. Ítélőtáblához beosztott joggyakornokokat, továbbá Boga Ödön marosvásárhelyi kir. tvszéki dijnokot ugyanazon kir. tvszékhez telekkönyvi írnokká, Jakab Sándor marosbogáthi lakost pedig a marosvásárhelyi kir. tvszékhez Írnokká nevezte ki. — Előléptetés. A kassai m. kir. pánzügyigazgatóság Moldoványi Géza lőcsei kir. adófelügyelői III. oszt. számtisztet a sajó-szent-péteri adóhivatalhoz ideiglenes minőségű Vlod oszt. ellenőrré nevezte ki. — A szatmár-németi ügyvédi kamara köréből. A szatmárnémeti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Kováts Sándor nagybányai lakos ügyvéd, Szarvasra járásbiróvá történt kineveztetése, folytán a kamara lajstromából kiterültetett , miszerint Szikszó Gedeon kölesei lakos ügyvéd elhalálozván, neve a kamara lajstromából kiterültetett, irodája részére pedig Kacsóh Lajos t.-gyarmati lakos ügyvéd rendelteti ki gondnokul. — A pozsonyi ügyvédi kamara köréből. A pozsonyi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Karácsonyi Imre bazini lakos ügyvédet, elhalálozása folytán, az ügyvédi lajstromból kitörölte, és a halaszthatlan teendők teljesítésére — a meghalálozott özvegyének kérelmére — Mitták Gusztáv bazini lakos ügyvédet rendelte ki gondnokul. — A miskolczi ügyvédi kamara köréből. A miskolczi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Fabinyi Gusztáv jolsvai lakos ügyvéd a kamara lajstromába folytatólag felvétetett. Balogh János ügyvéd kir. aly. bíróvá történt kineveztetése, — Soltész Nagy Albert miskolczi lakos ügyvéd önkéntes lemondása, — Ferenczy Sándor miskolczi lakos ügyvéd pedig elhalálozása folytán, a kamara lajszámából kitörültettek; utóbbinak irodájára nézve gondnokul Ferenczy Barnabás miskolczi lakos ügyvéd neveztetett ki. — A király Oroszfalu helvét hitvallású egyházközségnek temploma felépítésére magánpénztárából 200 frtnyi segélyt adományozott. A magyar minisztérium Bécsben viselt dől- jgairól a „Deutsche Zeitung“ egy eddig ismeretlen epizódot beszél el, ami szintén csak, azt erősíti meg, hogy Bécsben egyátalában nem volt semmi szerencséjük, s nemcsak a májusi stipulatiókról szorították le őket, hanem kiszorították még színházi páholyukból is. így történt: A magyar miniszterek a hosszas tárgyalások fáradalmai közt szórakozást szerzendő, elhatározták, hogy meghallgatják Nilsson Kisztinát, ki éppen a „Lobengrin“-ben lépett föl. Egy udvari titkár volt a közbenjáró, hogy páholyt kaphassanak. A miniszterek meg is kapták a jegyet, s másnap este elfoglalták a páholyt. Egyszerre előadás közben beront a remegő jegyszedő, és sopánkodva mondja, hogy a páholy dolgában tévedésnek kellett történni, mert arra hg. Auersperg Vinczéné ő excellentiája szintén igényt tart. A páholynyitogató háta mögött valóban megjelent a herczegnő is. Minisztereink, kikhez időközben Andrássy gróf is belátogatott, ragaszkodtak a joghoz, de a herczegnő is ugyanazt tette. Végre színházi tisztviselőket kelle előhívni, kik azután kiderítették a félreértés okát. A pénztárnok ugyanis a páholyjegyet a Nilsson előadást megelőző estére adta ki. A magyar minisztereknek tehát itt is engedniük kellett, és mély hajlongások és számtalan bocsánatkérések között hagyták oda a páholyt. A „Deutsche Zeitung“ pedig megjegyzi: „Örömestebb láttuk volna, ha a magyar excellentiás urak páholyukat megtartják, és az alkotmányos párt másképen szavazott volna.“ — Liszt Ferencz márczius közepén Hollandba utazik. Bécsben is tölt pár napot, hol márcz. 16-án a Beethoven emlékünnepén tartandó hangversenyben játszani fog. A m. kir. államsorsjáték idei húzásának tiszta jövedelme a gyógyíthatatlan, de közveszélyes elmebetegek számára felállítandó ápoló intézet javára fog fordittatni. A nyeremények száma 3334 és az összeg, mely ezek közt feloszlik, kétszázezer forintra rúg. Az első főnyeremény 100 ezer, ak-ik főnyeremény 20 ezer írtban van megállapítva. Egy sorsjegy ára két forint. A húzás jún. 4-én lesz. A Margit-híd, mely tavaly, február utolsó napjaiban nyílt meg, az év végéig 74.180 frt 91 krt jövedelmezett. A lánczhíd jövedelme pedig 1876-ban 390,933 frt 63 kr volt, egyszersmind ehhez csatolandó a rév-jövedelem 63,788 frt 64 kr, a gőzhajók helyi forgalma után 12,148 frt 84 kr, a katona-átkelési átalány 40,000 frt, összesen 581,779 frt. A két híd bevétele tehát 596,967 frt 40 krt tett. Ebből a kiadás 210,784 frt 13 kr. A megelőző 1875-iki évben a lánczhid jövedelme 727 frt 73 krral volt több, mint 1876-ban a két hidé összesen. — Alapítvány. Id. titkei Nagy Sándor, ki Vasmegyében már eddig is több jótékony alapitványt tett, közelebb negyvenezer forintot adományozott a vasmegyei árvaház javára. — Magyar színmű a bécsi Burg-szinházban. Tegnap került színre a Burg-szinházban Dóczi Lajosnak a magyar tud. akadémia által 100 darab aranynyal jutalmazott „Csók“ czimű vígjátéka, melyet némi változásokkal maga fordított le németre. A vígjáték a bécsiek előtt is határozott tetszést aratott. A tapsok minden felvonás után ismétlődtek, s Levinsky rendezőnek több ízben meg kellett jelenni a színpadon, hogy a szerző nevében köszönetet mondjon. A csillapodni nem akaró tapsok következtében Dóczinak is meg kellett jelenni a közönség előtt. A bécsi lapok is teljes elismeréssel imák a darabról, dicsérve a választékos és színgazdag nyelvezetet, a költői intenzióval alkotott mesét, s a párbeszédek elmésségét. Az előadás is kitűnő volt. A királyt Hartmann játszotta, a királynét Janischné Maritta szerepében Hartmann k. a. nyert sok és zajos tapsot, Meixner pedig Sobrinus szerepét játszotta jó humorral. Mitterwurzer (Don Andrea), Hallenstein, Thimig, Altmann és Hohenfels k. a. játszták a többi szerepeket. Az első előadás hatása tartós helyet biztosított a vígjátéknak a Burgszinház játékrendjén. — Váradi Antal, tehetséges fiatal költő előfizetési fölhívást bocsátott ki „ Újabb költeményeidre, melyeket fényképével állíttat ki. A kötet ára 2 frt. Az összeg nevére (Buda, főreáltanoda) küldendő április 15-éig. — A népszínházban holnap, csütörtökön, Dancz Nina k. a. lép fel utoljára a „Pünkösdi királynődben, Szigligeti ” sokáig nem adott jó darabjában. Kívüle még Együd, Szabó Karola, Sziklai E., Pártényiné, Eőri, Lukácsyné és Tihanyi fognak játszani. A 3-ik felvonásban magyar táncz lesz. — Hamis bukások minden héten hármasával, négyesével kerülnek tárgyalás alá a budapesti fenyítő törvényszék előtt. Ma is egy divatkereskedő cég tulajdonosai, Singer Alajos és Fülöp állottak a törvényszék előtt hamis bukás és csalás miatt. Voltak vádlott társaik is, de azokat a törvényszék fölmentette, ellenben Singer Alajost 3, Singer Fülöpöt pjedig egy havi fogságra ítélte. A vádlottak felebbiztek. — A Duna most is elöntötte Bogyiszló község határát. A folyam út átmetszése által e község szigetbe jutott, mely egészen ki van téve az áradások pusztításainak. Levelezőnk következőkben írja a község szorongatott helyzetét: Folyó hó 17-én reggelre töltésvonalunk több helyen átszakadt, az alacsonyabb részeket pedig áthágván az ár, egész határterületünket csakhamar elözönlötte, sőt a falu külső részén lévő házakba is behatolt, honnan a lakóknak sietve ki kellett költözniük. Ez már egymásután a harmadik év, mely vetéseinket tönkre tette, és megsemmisítette a jobb jövőbe helyezett reménységünket. Szerencsétlenségünk fő és kiindulási pontja onnan ered, mert községünk a határterület megvédéséhez szükséges mintegy nyolczezer folyóöl hosszúságú egészen új töltésvonalnak fölépítéséhez sem munkaerővel, sem pedig pénzzel nem rendelkezik, tehát kénytelen minden erejét a czélnak éppen meg nem felelő, tekervényes és több helyen posványokon át vonuló töltések tatarozására fordítani csupán azért, mert ez már létezik. Ha a víz 14 lábnál nem nagyobb, a fáradságot még siker is koronázhatja. Csakhogy ez vajmi ritkán történik, sőt az eddigi tapasztalatok szerint ily csekély vízállásra még nyári áradások alkalmával sem lehet számítanunk, mert most is a rendkívül alacsony vízállás 3—4 nap alatt 16 lábnyira növekedett, és egyúttal határunkat is elözönlötte. Hogy tehát Bogyiszló 2200 lelket számláló lakossága a folytonos áradások miatt vagyonilag tönkre ne jusson, szükséges, hogy a határ védelmére oly töltés huzassék, mely a budapesti pécze szerint 18—20 láb víznek felel meg és oly erővel bírjon, hogy a pestmegyei Dunavédgát által rázuditott viznyomást minden körülmények között kiállhassa. Ez pedig oly roppant költséget és fáradságot igényel, mely Bogyiszló községnek nem áll hatalmában, és ennek mégis meg kell történnie, mert egy község létele vagy enyészete forog szóban. Nagy megnyugtatásunkra szolgál, hogy a közmunka- és közlekedésügyi miniszter legközelebb elrendelte, miszerint a szóban forgó töltésmunkálatokról szóló terv és költségvetés nála bemutattassék oly czélból, hogy az a miniszter úr által adandó segélyezési összeg megállapításánál irányadónak szolgáljon. Ha az állami segélyhez Pest megyétől még két évi közmunkát nyerhetnénk, amivel a most létező, de fölöttébb megrongált töltések annyira kijavíttatnának, hogy ezeknek védelme alatt az új töltés munkálata bizton előrehaladhatna, ekkor az annyira óhajtott töltés létrejönne, sőt a megyei hatóság által alkalmazandó erélyes felügyelet mellett egy év alatt teljesen el is készülhetne, és ezzel vége szakadna egyúttal az ínséges évek sorozatának is. A víz apadása ugyan már bekövetkezett, de az ár lefolyása mégis igen lassú, pedg az új töltés terve és költségvetése mindaddig el nem készülhet, míg az árnak minden nyoma el nem enyészett. — Hangverseny. Wieniawski Henrik második hangversenye pénteken lesz a redouse kisebb termében, következő műsorral : 1. Vieuxtempstól „Hegedűverseny“ (5. sz. A-mol), előadja Wieniawski. 2. Ének. 3. Wieniawskitól „Ábránd“ a „Faust“ dalmű felett, előadja Wieniawski. 4. a) Beethoventől „Románcz“, b) Bachtól Preludium givace, magán-hegedűre, előadja Wieniawski. 5. Ének. 6. Wieniawskitól. Orosz dalok, előadja Wieniawski. — Huber Jenő ma mutatta be magát első, önálló hangversenyében a fővárosi közönségnek. A városi vigadó kis termében szép számú közönség gyűlt össze az alig 17—18 éves ifjú művész meghallgatására. Játéka máris nem közönséges műélvezetben részesített, s korántsem bocsátkozunk jósolgatásokba, ha azt merjük állítani, hogy fényes jövő vár rá, ha a megkezdett után halad. Három darabot játszott: Beethoven „Hegedű-hangverseny“-ét zenekar kísérettel és saját szerzeményű cadentiákkal szabatosan, biztosan adta elő; technikáját jobban csillogtathatta Bachnak kíséret nélküli, nehéz „Chaconne“-jában, s a hatás még fokozódott Saint-Saens „Introduction et Ronds Capricciose“ czímű művében. A fiatal művész, korához képest rendkívüli technikával bír, de ez nem a legfőbb dicséret, mit róla mondani akarunk, hiszen erre csak szert lehet tenni; de bir azon kellékekkel, melyek nélkül művészt nem lehet képzelni , érzi mit játszik, van kedélyes szenvedélye. Hangja erős és kifejezésteljes, s szép tehetsége hű tolmácsa. A zeneköltés terén is megpróbálkozott már; Láng Fülöp 5 dalát adta elő, melyek egyike, a „Frühlingsnacht“ czímű értékes mű, a többi csak kísérletnek mondható, de komoly törekvése bizonyítékait láttuk azokban. A közönség nagyon rokonszenvesen fogadta az ifjú művészt, minden darabja után négy-ötször is kihívta, ott láttuk a hangversenyen a Lisztet és Wieniawszkit; utóbbi mint halljuk több fölkérésnek engedve, még egy hangversenyt szándékozik a fővárosban adni. — A miniszterelnök bérkocsija, melyen Tisza Kálmán a képviselőház mai ülésére hajtatott, mint a „Pesti Napló“ írja, az országúton elgázolt egy asszonyt. Szerencsére az asszonynak, a nagy ijedtségen kívül, alig történt baja, s a szerencsétlenség színhelyéről gyalog elmehetett. Tisza Kálmán azonnal kiszállt a kocsiból s az asszonyt gazdagon megajándékozta. A háztulajdonosokra az aszfaltjárda, faburkolat és kövezés után következő quótát vetett ki a fővárosi számvevőhivatal. A hatvani-utczában 9381 frt 71 kr, a váczi-utczában 4175 frt 8 kr, a Valéria-utczában 2918 frt 28 kr, a fürdő-utczában 3523 frt 40 kr, a Kerepesi uton 10,927 frt 37 kr, a kishidutczában 1030 frt 15 kr, a Dorottya-utczában és Gizella-téren 5140 frt 3 kr, s végre az aldunasoron 610 frt 84 krt. Ez összeg az egyes háztulajdonosoktól a szabályszerűleg kiállított fizetési meghagyások előleges kézbesítése mellett azonnal beszedendő. — Vidéki új lap. Zilahon „Szilágy“ czim alatt ápriltól kezdve hetilap indul meg, a helyi érdekek számára, de a szépirodalomnak is tért nyit, ami nem lenne baj, de legtöbbször a legválogatatlanabb zsengék látnak egy meg nem érdemlett napvilágot. Szerkeszti Borbély Sámuel. Előfizetési ára negyed évre tart. — A kolozsvári színház intendánsa lépéseket tett, mint a „Kelet“ Írja, hogy Patti Adelinát két előadásra megnyerhesse. — Donadio k. a. minden föllépte alatt valóságos ostrom alá fogja a kolozsvári közönség a színházat. A művésznő utolsó föllépte 180 értökre volt kitűzve. Donadio kisasszonyt az ottani „Dalkör“ azzal tisztelte meg, hogy tiszteletbeli tagnak választotta. Mivel azonban az alapszabályok szerint külföldiek csak a kormány jóváhagyása mellett választhatók tiszteletbeli tagnak, a megválasztást a belügyminiszternek kell megerősíteni. — A temesvári színházban Aradi Gerő színtársulata márcz. 17-én kezdi meg az előadásokat „A kis menyecske“ czímű operettel. — Az állatkert lyúkászata megérdemli a közönség figyelmét, mert Angol- és Francziaországból érkezett kitűnő tenyészállatokkal van kiegészítve. Tojásokra megrendeléseket márczius elsejétől elfogad az igazgatóság, és kívánatra küld bárhova bérmentve árjegyzéket. — Érdekes olasz. Az utóbbi időkben sok betörés történt a fővárosban. A helyszínen maradt feszítő eszközök azt sejteték, hogy valamennyit ugyanegy banda követte el. Fuchs pénzváltóüzletét (országút 39. sz.) oly módon törték föl, mint Deutsch Hermannak az evang. épületben levő üzletét. A gazemberek a pénzt tartalmazó vasszekrényeket is feszegették, de azzal nem sokra mehettek. Legközelebb éppen tetten kaptak egy embert, kit csak a legdühösebb védelem után foghattak el. Egy zömök termetű, már észbe vegyült olasz munkás ez, ki eleinte Le Gerande Giacomonak nevezte magát, hanem csakhamar kiderült, hogy Frisanto Antonionak hívják, ki az összekötő vasúti hídépítésnél foglalkozott, s a feszítő vasrudak is annak raktárából valók. Frisanto ruvigói születésű, 50 éves, kit 1848-ban a mantuai cs. k. haditörvényszék rablógyilkosság miatt halálra ítélt, de Radeczky tábornagy 20 évi súlyos börtönre változtatta az ítéletet. Fogságát ki is töltötte a mantuai, velenczei, utóbb pedig a capo-d’istriai börtönökben. Alapos gyanú van, hogy kiszabadulta után még sok olyasmit követhetett el, amit a rendőrségnek most érdemes nyomozni. — Egy véres párbajról tesz említést a „Budapesti Napilap.“ Ó-Budán, Lindmayer korcsmájában egy huszár és egy gyalog tiszt összezörrentek, s dühös, de regényes módon mindjárt ott a korcsmában párbajt vívtak. Az első vágások egyikénél a huszártiszt fülét érte a csapás, úgy hogy a fülkarima elvált a főtől. Pillanatra odakapta kezét a tiszt a megsebzett helyre, de csakhamar felemelte kardját s úgy sújtott a gyalog főhadnagy felé, hogy annak koponyáját állig ketté hasstá. A körülállóknak odadobta erre névjegyét s e szavakkal : holnap feljelentem magamat, elhagyta a viadal színhelyét. A szerencsétlen áldozatot a katonai kórházba szállították. — A népnevelők pesti egylete a czukor-utczai iskolaépületben holnap, csütörtökön, d. u. 6 órakor választmányi gyűlést tart. — A fővárosi gőzmalmok igazgatóit a kerületi elöljáróságok felszólították, hogy a malmokat távírdai tűzjelző által hozzák összeköttetésbe a legközelebbi tűzoltó-őrséggel. KÖZGAZDASÁG. Közlemények az ipar, kereskedés és forgalom köréből. A pesti kereskedelmi bankról. Az uj kereskedelmi törvény hatását az igazgatóságok felelősségére vonatkozólag nem tapasztaljuk. Maradunk az új törvény szigorú intézkedései daczára