Ellenőr, 1877. március (9. évfolyam, 59-89. szám)
1877-03-02 / 60. szám
rné Előfizetési irok: ^1Te . . írt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. 'Te • • • 1*0 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajzzár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-zitcza 6._ szám. .mmit sem itLdünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok sissen ktldésére nem vol, laikusunk. — Post* áVal csak búvnentes Zwechtt fogadunk el. 60. szám. Budapest, péntek, márczius 2. 1877. RF- -4 l^ iriwitwiii rwirai' 'ii f POLITIKAI NAPILAP. ffhirdetisek felvételt: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Lógrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leepeld Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Izákosárok-utcsa 431. sz. kiadóhivatal, tjFixiLctipesten, rtád.hu-utcza 6. szám. Ide inténendők az előfizetések is fs lap szétküldésért vonatkozó minden fAseilslas. IX. évfolyam. Az „EHenőr“ ára mint eddig : Egy évre.....................................20 forint — kr. Félévre 16 „ — kr. Negyedévre ...... 5 „ — kr. Egy hóra.................................... „ 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza ki „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, Kátor utolsa, 6. is.) Az ásadókakony városi uton történő megretsülések után ez „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok. Bécs, márcz. 1. A vasúti bizottság a biztosítékot élvező vasutak viszonyainak szabályozására vonatkozó törvényt tárgyalta. A kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy a kormány elhatározta, hogy javaslatait, tekintve a közóhajt és a kereskedelmi kamrák kérvényeit fenntartja s azokat a parlament szavazatára bízza. A bizottság elvben elhatározta, hogy a törvény azon forgalmi költséghiányokra is alkalmazást nyerjen, melyek ez idő szerint mutatkoznak. Bécs, márcz. 1. A „Pol. Corr.“-nek egy belgrádi távirata a következőket jelenti: A békeokmánynak három pontja van: status quo ante bellum, általános és teljes amnestia, s a csapatoknak mindkét részről a régi határvonalakon túl az aláírástól számítandó 12 nap alatt leendő visszavonása. Garantiákról ebben semmi őrülttég nem létezik. Athéna, márczius 1. Az angol tengernagy az angol középtengeri flottáknak Máltában leendő azonnali öszpontosítását elrendelte; a nyraeusi kikötőben csak a „Research“ nevű hajó marad. A flottáknak a török-görög vizekből való eltávolítása a hatalmak egyetértésének következménye gyanánt tekintetik. Versailles, márcz. 1. A képviselőházi bizottság többsége Cassagnac perbefogatása mellett van. A hadiszolgálat idejének leszállítása tárgyában kiküldött bizottság ezen indítványt elvetette. Pétervár, márcz. 1. A „Times” hire, egy a leszerelésre nézve hozott minisztertanácsi határozatról, teljesen alaptalan. Bukarest, márcz. 1. A hivatalos lap közzéteszi az ideiglenes kereskedelmi szerződéseket, melyek május 12-ig Francziaországgal, Olaszországgal, Angliával, Schweitzczal és Hollandiával köttettek. Washington, febr. 28. A congressus mindkét háza közös ülésben elhatározta, hogy Éjszak- és Dél-Carolinának szavazatait Hayesre, Tetus és Tenessee szavazatait pedig Tildenre adottnak tekinti. Frankfurt, márcz. 1. (Zárlat.) Váltó árf. Bécers 164.40. Osztr. bank-részv. 682. — . 1860. —Évjárulók papír 51.*/II. Lombard 64,25. Magy. -orajegy —.— Osztr. hitelrészv. 122.50. Osztr. államvasp. részvénytársaság 185.’/.. 1864. —.—. Évjárulók ezüst 1 5.7/«- Galicziei 174.—. Győr-Gráczi —. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, péntek, márczius 2. IMi’üíkgU színház. Először: Ifj. Froment ás idősb Risler. Dráma 5 felvonásban. Irta Daudet Alfonz és Belot Adolf. Fordította Huszár Imre. Idősb Risler — — — — Feleki Sidoi.ia, neje — — — - — Helvey Laura Risler Ferenc*, öescse — — — Kőrösmezei Ifjabb Fromont — — — — Náday Klára, neje — — — — Sz. Prielle Gora. Kezdete 7 órakor. N 6 p « z i h li & z. A pünkösdi királyné. Eredeti vígjáték 3 fel. Kezdete 7 órakor. Delobelle — — — — — Szigeti József Desirae, leánya — — — — Molnárné —— - - T. Planus Zsigmond — — — — Ujházy Dopsonné — — •— — Szathmáry L.-né Komorna — — — — — Litkáné Gyári inas — — — — Tóth Imre UTOLSÓ POSTA. Az angol parliament felsőházának 26-iki ülésében Lord Stratheden kifejtette múltkori indítványát. Olyan rendszabályokat kiván, melyek megakadályozzák Európában az ellenségeskedéseket, biztosítsák az 1856-iki szerződést úgy, a mint az 1871-ben megnyittatott, és oltalmazzák a törökországi keresztyén fajokat. Anglia tengeri vagy szárazföldi haderejének alkalmazását nem szabad kívánni ; az ország politikájának egyedül abban kell állnia, hogy keleten az ellenségeskedések megakadályoztassanak. Lord Grey nem támogathatja az indítványt, mert annak elfogadása bizalmatlansági szavazat lenne a kormány eljárása ellen, ő is megengedi, hogy Törökországban rész a kormányzat, s örülni lehet minden jelenségnek, ami e tekintetben javulással kecsegtet. A török tartományok kétségkívül olyan állapotban vannak, mely képtelenné teszi őket arra, hogy magukat kormányozhassák, s ha a török uralom azonnal megszüntettetnék, valószínűleg zavar, polgárháború és fejetlenség támadna belőle. Ha pedig az uralom Oroszország kezébe adatnék, ez nem lenne előny, mert az orosz rendszer kevésbbé lenne kedvező az emberi haladásra, különösen a vallásszabadságra nézve, mint Törökország mai uralma. Szóló szeretné tudni, hogy az Andrássy-féle jegyzék közlésekor miért nem értesítették a portát arról, hogy azon esetben, ha elfogadja a hatalmak javaslatait, ezek meg fogják akadályozni a fölkelő tudományokat titkos czéljuk folytatásában. Ha ezt megtették volna, valószínűleg a béke létrejött volna. Azt is kérdi, hogy a szerb-török békeföltételek kérdését minek vegyítették össze a fölkelő tartományok ügyében teendő rendszabályokkal. őt igen meglepte Derbynek azon sürgönye, mely autonóm helyi kormányzatot kivánt Bosz Budapest, márczius 1. Horvátország a válság alatt és a válság után. A válság elmúlt, Magyarország egyedül harczolta meg a harczot. Természetes, a kérdés a magyar államé volt. A társországok autonómia-életén kívül eső tárgynak a központi magyar birodalmi kormány és parliament volt illetékes vivője; a társországok szűkebb házi köréből a közvetlen beavatkozás nem volt helyén. Ők bizonyos tekintetben, csak nézők gyanánt szerepeltek, és sajnálattal kell hozzátennünk, hogy tán nagyon is közönyös nézők gyanánt. S pedig utoljára is a tárgyalásokban fennforgott nagy érdek Horvátországnak is csak úgy érdeke volt, mint nekünk. Azonban a horvát közélet tényezői, mint említettük, bizonyos passivitásra kárhoztatták magukat. De meg kell vallanunk, hogy méltánylandó okokból. Horvátország a vám- és bankügyben eltérő irányt vallott magáénak a mienktől. Miért ? miért nem ? — Horvátország a magyar állam hitelügyi önállóságára irányuló törekvéseket, a független magyar jegybankot magára nézve kívánatosnak nem ítélte , hogy ne is szóljunk a vámügyi önállásról, mire itt nálunk is oly nagyon megoszlanak a vélemények. És éppen ezért méltánylandó magatartás volt a horvát közélet tényezői részéről, hogy álláspontjukat egyszerűen jelezve, hallgatag félre vonultak inkább, semhogy külön felfogásuk éles kifejtésével megnehezítsék a magyar állami kormány accióját. Passivitásuk nem volt biztató, de részakarata se volt, s érezni lehetett, hogy inkább egy egészen még le nem küzdhető elfogultság, semmint a szilárd meggyőződés gátolja őket abban, hogy teljes erővel s odaadással a magyar törekvések mellé álljanak. S mi ezt meg tudtuk magyarázni, és megnyugodtunk benne: várva a testvéri kötelék és kölcsönös bizalom megszilárdulásától azt, minek némely gonosz reminiscentia, némely ki nem gyógyult félszeg törekvés még ez időszerint útját állja, ha roskadozóban is. Egy szó szemrehányás nem sok, annyival se illettük horvát testvéreinket a tárgyalások egész hosszú folyama alatt. Most se teszszük. De mégsem hallgathatjuk el, hogy a válság elmúltával egy pillanatig, már-már habozni kezdtünk, ha a horvát közvélemény egy részének magatartását magyaráznunk kellett. Egy éles dissonáns hang sikított fel hozzánk Zágráb felől. A nemzeti párt egyik vezérközlönye, az „Obzor“, a káröröm oly leplezetlen kifejezéseivel kezdett Magyarország törekvéseinek állítólagos meghiúsultáról írni, melyet egy horvát hazafitól nem vártunk. Ez egy gyűlöletes méltatlan irányzat volt, melyet csak az észjárás ama ferdesége múlt felül oktalanságban, hogy a monarchia vezér nemzeteinek összetűzésében, a Tisza és Lasser kabinetek meghasonlásában, Magyarország legyőzetésében, „profit” rejlik Horvátország javára. Mintha a magyar állam veresége nem érné Horvátországot is, mintha a mi romlásunk az ő javukra válhatnék. Tapasztalhatták — nem rég ideje még — mit jelent az Horvátországnak, mikor a magyar ügy le van verve, mikor a monarchia két vezérnemzete meghasonlik. Az „Obzor“ ma új hangot intonál. S örülünk, hogy most eltalálta az igazit. Mintha egy kis megbánás is rezegne benne. A kiegyezésről nem beszél többé mint a vegyi felbomlás kovászáról; elismeri, hogy ha a dualizmus nem szilárdult is e kiegyezés által, de Magyarország, a magyar állam függetlensége, államisága sértetlenül kél elő a tusából. Igenis, horvát testvéreink csak a következtetést is vonják le már most ebből. Ha nélkülök, sőt tartózkodásuk ellenére tán, ez az államiság és függetlenség sértetlenül sőt megizmosodva került vissza a tusából, mely az „Obzor“ szerint is „a legkedvezőbb alkalmat nyújtá a magyar terjeszkedés megnyirbálására“ , oly erőre és szivósságre vall ez, melyre támaszkodva, melyben megbízva bizonynyal Horvátország se fogja kárát látni. S ha ebből levonja Horvátország a következtetést, nem fogja chimaericus combinátiókban keresni a profitját. Valóban, ha van a profit Hovátország javára, a magyar államiság és függetlenség ereje szerezte azt meg neki. Ha van haszon a bank kiegyezésből Horvátország részére, aminthogy van okvetetlenül, mily végtelenül nagyobb előny és haszon hárult volna reá, ha Magyarország teljes sikert arat horvát részről nem támogatott törekvésében. S mi hiszszük, szilárdan hiszszük hogy horvát testvéreink rátérnek erre még ; megszokják a magyar államiság és függetlenség gyarapodásában a saját gyarapodásuk feltételét ismerni fel; megszokják ez államiság és függetlenség törekvéseit a saját törekvéseikül tekinteni. És akkor leszünk egyek szívvel-lélekkel. És, szívvels lélekkel egyek: egy nem messze jövőben több sikerrel küzdhetünk majd együtt, mint most küzdött Magyarország egy maga,a magyar állam közös nagy ügyéért , a magyar államért, mely „mindnyájunknak édesanyja!” Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét Lzontagh Pál elnök megnyitván. Tüzet miniszterelnök emel szót, * mielőtt az értekezlet tulajdonképem tárgyára t. i. a képviselőház napirendjére térne, felvilágosítást ad a Németh Alb. képviselő által tegnap a képviselőházban felhozott esemény indokaira s a tényállásra nézve. Utána tévén, hogy azon esetben, ha az illető képviselő ez ügyet interpelláció alakjában netán a ház elé hozná, ugyanezt fogja a házban is előadni. Az adott felvilágosítást a párt nagy tetszéssel fogadta. Ezután áttér a miniszterelnök a „közvélemény“ czímű lap felszólalására a minisztérium tagjainak újból való megválasztása iránt, melyre nézve azon nézetét nyilvánítja, hogy bár az ügy nem vonható a házszabályoknak összeférhetlenségi §-ai alá, mindamellett is, ha netán e tárgyban indítvány létetnék, a kérdés az összeférhetetlenségi bizottsághoz lenne utasítandó. Erre rövid eszmecsere támadt, melyben némely szónok részéről még az is kétségbevonatott, hogy a kérdés jogilag az összeférhetlenségi bizottságnak csak eléje is terjesztethessék; végre azonban az értekezlet abban állapodott meg, hogy az indítvány megtétele esetén az ügy az összeférhetlenségi bizottságnak adassék ki. A napirendre tűzendő tárgyak kérdése kerülvén szőnyegre a miniszterelnök a jövő kedden tartandó ülésre az 1874. évi zárszámadásokról és a horvát-szlavónországi zárszámadásokról szóló jelentéseket s a gömöri vasútra vonatkozó jelentést ajánlja fölveendőnek. Ezután következnék a békebírósági törvényjavaslat, melyet a miniszterelnök ugyan nyílt kérdésnek tekint, de óhajtandónak tartja, hogy miután a képviselőház bizottsági és osztály tárgyalásain keresztülment, legalább az eszmék tisztázása végett még az ünnepek előtt megvitattassék. Rövid vita után, — melynek folytán f felhozatott, hogy ejavaslat czélszerűen napirendre sem tűzhető — az értekezlet a kérdést a miniszterelnök javaslata szerint dönti el, s ezzel a tanácskozás véget ért. A magyar tengerészeti kereskedelem lassanként bár, de úgy látszik, évről-évre mindig hanyatlik. A múlt évben a tengerészeti magánjog codvicatiójára vonatkozólag írt cikkeinkben részletes adatokat csoportosítottunk össze a magyar tengerészeti kereskedelem 1875. évi állapotára vonatkozólag. Akkor már jeleztük, hogy nem képes a magyar tengerészeti kereskedelem erősebb lendületet venni. Tengeri hajózásunknak újabban a múlt év folytán tapasztalt nagymérvű hanyatlását mutatják azon adatok, melyeket a fiumei m. kir. és a trieszti cs. kir. tengerészeti kormány által legújabban közrebocsátott „Annniario marittimo“-ban közzétesz. Hajóink átlagos száma nem apadt ugyan, de a hanyatlás a minőség tekintetében nagyon észrevehető. A kis parthajózási (cabotaggio minore) hajók száma szaporodott, de a hosszujáratu hajóké leszállott. Hosszujáratu hajónk (di lungo corso) 1875-ben 156 volt, s e szám a múlt évben 146-ra apadt le, s e hajók összesen 63,801 tonnatartalommal bírnak. Ausztriának van összesen 427 hosszujáratu hajója, 218,295 tonnatartalommal. A magyar hosszújáratú hajók közt van 2 hajó, 78 bárka, 34 brick, stb., az osztrák hajók közt 8 hajó, 215 bárka, 60 brick, stb. A magyar nagy és kis parthajózási hajók (cabotaggio grande e piccolo) száma 226, s ezek tonnatartalma 3950, míg az osztrák hasonló hajók száma 1732, s ezek 30,563 tonna tartalommal bírnak. Ausztria kereskedelmi tengerészete következő szaporodást nyert a múlt évben: épült 18 hosszujáratu, 27 kis parthajózásra szánt hajó és 8 halászbárka, összesen 53 hajó; másként nyeretett 3 hosszujáratu, 4 nagy parthajózási, 38 kis parthajózási hajó és 10 halászbárka; az egész évi szaporodás tehát 109 hajó 14,245 tonna tartalommal. Ellenben az apadás következő : hajótörést szenvedett 12 hosszújáratú, 2 nagy parthajózási, 2 kisparthajózási hajó és 1 halászbárka; másként Melania és Herczegovina számára. Szóló saját értesülése alapján mondhatja, hogy a tartományok teljesen képtelenek arra, hogy magukat kormányozzák. Ami pedig Oroszországot illeti, ha e hatalom őszintén óhajtotta volna a béke fenntartását, mint jó kormánynak meg kellett volna akadályoznia azt, hogy saját katonái erősítsék a fölkelést. Végül kifogást tesz a conferentia azon javaslata ellen, hogy egy nemzetközi ellenőrző bizottság állíttassák föl. Lord Derby az előtte szólónak egy kifogására felelve azt mondja, hogy a kormány annak idején sietve figyelmeztette az osztrák-magyar kormányt arra a nemzetközi jogsértésre, mely az osztrák határon elkövettetett. Ami azt illeti, hogy miért vegyítették össze a szerb-török béke kérdését a fölkelő tartományok ügyével, Derby figyelmeztet arra, hogy hiába ajánlottak volna oly feltételeket, melyeket nem fogadott volna el. A „helyi közigazgatási autonómia“ kifejezésért ő nem felelős; ez csak annyit jelentett egyébiránt, hogy bizonyos helyi kormányzat szerveztessék, de nem egy a Törökország más tartományaiban uralkodó rendszertől eltérő közigazgatás. Ami a nemzetközi ellenőrző bizottság javasolását illeti, ez csak a szó franczia értelmében hozatott elő, mely sokkal kevesebbet jelent, mint az angol szó, de az angol kormány, míg valamely czél, akár bizottság által, akár máskép, elérhetőnek látszott, nem ragaszkodott valamely különös rendszerhez. Reménye végül, hogy Stratheden indítványát a ház nem fogadja el. Argyll herczeg rövid felszólalása után Lord Ashford fölkéri Strathedent, hogy vonja vissza indítványát, mit ez nem teljesít. A kérdés azután föltetetvén, az indítvány osztatlanul elvettetik. dás, lerombolás stb. által) kijött a forgalomból 3 hosszújáratú, 8 nagy, 49 kis parthajózási hajó és 24 halászbárka; összesen tehát 101 hajó 8150 tonna tartalommal. A szaporodás ekként a hosszújáratú hajóknál 7, a kis parti hajózásra szánt hajóknál 14 , ellenben a nagy-parti hajózási hajóknál apadás történt 6, s a halászbárkáknál 7. A magyar-horvát tengerpart teng. hajóállományának szaporodása 1876-ban: újonnan épült 4 hosszújáratú, 7 kis parthajózási hajó, összesen tehát 11 hajó, 1949 tonnatartalommal, másként (vásárlás stb.) nyeretett 2 hosszujáratu, 1 nagy, 35 kisparthajózási hajó; összesen tehát 6 hosszujáratu, 1 nagy és 42 kisparthajózási hajó; az összes szaporodás 49 hajó, 3617 tonnatartalommal. A hajóállományban a következő apadás történt: hajótörést szenvedett 9 hosszujáratu hajó, másként kijött a forgalomból 7 hosszujáratu, 7 nagy- és 26 kisparthajózási hajó ; az összes veszteség tehát hoszszujáratu hajókban 16, a nagyparthaj. 8, a kisparthaj. 26, vagyis hajókban 50. A végleges eredmény : veszteség hosszujáratu hajókban 10, a nagyparthaj. 7; szaporodás csak a kisparthaj. volt 16. A tonna-veszteség 4062. Tengeri hajó-állományunk tehát az idén ennyivel kisebb, mi, miként már említettük, éppen a legfontosabb, t. i. a hosszújáratú hajókra vonatkozik. Végül érdekesnek tartjuk a monarchia haditengerészetének jelenlegi állását feltüntetni. Volt összesen a múlt év végén 56 hadihajónk, beleértve a dunai monitorokat is. A többek nevei következők : „Albrecht“, „Custozza“, „Eugen“, „Ferdinand Max“, „Habsburg“, „Helgoland“, (Don) „Juan d’Austria“, „Kaiser“, „Kaiser Max“, „Lissa“, „Salamander“, „Teegthoff“ vértes hajók, „Radetzky“ és „Laudon“ fregatták, Aurora, Dandolo, Duna, Tasana, Friedrich, Trundsburg, Helgoland, Minerva, Saida, Zrínyi corvetták, Abatros, Aretusa, Kerka, Narenta, Nantinus seppnerek, Fantasie és Greif jachtok, Dalmat, Genue, Sasego és Velebich ágyunaszádok, stb. A bécsi „Presse“ véleménye b. Simonyi Lajos ellépéséről: A botrány még nem képezi kormányprogramm alapját és a személyes gyűlölködés nem azon ragaszt, mely kormányképes pártot illeszszen össze. A „független” szabadelvű párt Simonyiban vezért keresett; amint látszik, sírásóját találta meg benne. Egy párt, mely oly pillanatokban, mint a jelenlegi, b. Simonyi módjára lép aczióba, készen van, mielőtt valamit kezdett volna. Számára nincs gyarapodás, csak bomlás, s ha idején nem hagy fel vele, maga fog abba a verembe esni, melyet Simonyi Tiszának vélt megásni. Bámulatos következetesség tapasztalható a „Zágrábi Obzor” okoskodásaiban. Az ember soha el nem hinné, ha élő szemmel nem látná, hogy ugyanaz a lap, mely a bankegyezményre vonatkozólag a mai számunkban közölt dolgokat megírta, holnapi számunknak a következő sorokat bocsátja rendelkezésére : „Tisza — úgymond — ismét engedett ugyan alakilag, azonban mégis győzőként vonul a válságos helyzetből. A kiegyezési pontozatok tárgyalása alkalmából mindenki recapitulálhatja, hogy mit várt Magyarország, a mi lett neki megadva. S a körülményekért mégis azok felelősek s azok ellen zúdul fel a közvélemény, kik a kiegyezést létrehozták. A dualizmus nem erősödött ugyan meg a lefolyt világban, Magyarország államjoga azonban is a magyar állam függetlensége teljes győzelmet hívott fel“. Talán soha nem volt alkalmasabb pillanat a magyar államiság szétterjedt ágait egy kíné lenyelni: ■ ima ez ágak még inkább szitterpadtek. A magyarok mindenesetre mint nyertesek lépnek ki a világból, habár minden kiváluk nem is ment teljesedésbe. A lilleti választókerületben tegnap folyt le az új választás. Rőser Miklós és K. Lipthay Béla állottak egymással szemközt ; a Rőser M. győzött 195 szónyi többséggel. Szatmár városa s a vele szomszédos választókerületek képviselői tegnap értekezletet tartottak Bőrös Bálint szatmári képviselőnél. Az értekezleten egyhangúlag kimondották egy Szatmár városában elhelyezendő bankfiók szükségét. A kormányhoz ez iránt kérvényt nyújtanak be, minek beadásával az értekezlet Boros Bálint, Kende Kanut, gróf Degenfeld Béla, gróf Teleki Miksa, Simó Lajos és Szentpály Jenő képviselőket bizta meg. Az erdélyi választókerületek rendezéséhez.*) Erdélyi viszonyaink még ma is sokak előtt egy érthetetlen haost képeznek, és hogy ezen megfejthetlen talány megoldását nem is igen óhajtják sokan megkísérteni magyarázatát főkép abban leli, hogy Királyhágón inneni tisztelt honfitársainknál már elfogadott mottó : „ahány erdélyi ember annyi vélemény“. Az igaz, hogy kivéve talán két fontosabb kérdést, értem az erdélyi választási censust és a romániai szerződést, a lefolyt tíz év alatt erdélyi képviselőink egyöntetű és önálló fellépést nem tanúsítottak. Hogy e divergentia mennyire gyökerezik az eltérő nézetekben, mennyire a pártok fegyelmében és mennyire az ellentett érdekében azt hosszadalmas lenne e helyt fejtegetni, de hogy a tarka nézetkülönbség nem kizárólagos erdélyi specialitás, arról meggyőzhet azon amabilis confusió, mely a parlament összes tagjainál a közelebbről napirenden levő jelentékenyebb kérdések felfogásában nyilvánult. Az „Ellenőr“ az elmúlt hóban két terjedelmes czikkben megpendítette az erdélyi *) Eb illetékes tollból eredt czikket, melynek alapeszméiben tökéletesen osztozunk, annál örömestebb közre adjuk, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy a városi magyarság érdekeire nézve kiváló figyelmet fordítani éppen ez alapeszmék megtartása mellett lehet legigazságosabban. Sztrk. választókerületek arányosabb beosztásának eszméjét, ezután köztudomássá lett az, hogy a kormány e tervvel komolyan foglalkozik, és egy előleges vázlatot már ki is dolgoztatott, az erdélyi lapok siettek e tárgyhoz hozzászólni, azonban miként csakhamar bevallották, a kormány tervének alapos ismerete nélkül és csakis általánosságban mozogtak. Közelebbről azonban egy oly részről történt enuntiatio, ahol a kormány tervének alapos ismerete nélkül is szokás lerontó kritikát gyakorolni az ismeretlenen. A „Pesti Napló“ i. h. 17-iki számában megtámadja a czélbavett reformot s a magyar közvélemény előtt legsúlyosabb indok alapján ítéli el azt. Azt ugyan nem tudjuk, hogy a „P. N.“ minő számításra vagy feltevésre alapítja elmélkedését, mert ama czikkben tárgyilagos taglalásnak nyoma sincsen, csak úgy átalánosságban jósol veszélyt az erdélyi magyarság politikai suprematiájának. El kell azonban fogadni a vitát azon az alapon is, amely adva van, mert ha a „Napló“, nagyhangú állításai cáfolatlan maradnának, a közvéleményt a czélbavett reform ellen hangolhatnák. Az nem titok, hogy az erdélyi nemmagyar ajkú nemzetiségek a magyar állam eszméjének nem barátai. Hogy ez a keleti bonyodalmak egy vagy más irányban való megoldása után is egy marad-e? — az kérdés, részünkről azt hiszszük, hogy nem, de ezúttal nem óhajtunk ily távoli okoskodásokba belemélyedni, jelenleg csak constatáljuk azon tényt, hogy Erdélyben létezik egy magyarellenes törekvés, ez a képviselő választásoknál bizonyos erő kifejtésére képes s ezt az elmúlt választások alkalmával kifejezésre is hozta. A szoros értelemben vett Erdély eddig választott 75 képviselőt, ebből esik 30 képviselő a megyékre és székely székekre, ezek képviselnek 1.700,000 lélekszámot, 22 a szászokra, ezek képviselnek 380,000 lélekszámot és 23 a választási joggal felruházott városokra, ezek képviselnek nem egész 100,000 lélekszámot. Ezen számok minden commentár nélkül bebizonyítják azt, hogy parlamentáris fogalmak szerint Erdély közvéleménye eddig nem jutott a választások által kifejezésre. — Mert mig a megyei nagy választókerületekben, melyek közül p. o. hat egyenkint 90,000-től 110,000 lakossal bir egész hadjáratok voltak szükségesek egy képviselő megválasztatására, s ez főkép azért, mert a nagy kerületek éppen nemcsak nyers tömegből állnak, hanem több oly független és alkalmas egyén is találkozik, ki vagy személyes ambitiója vagy pártja által iitetve jelentékeny erőkifejtéstől sem retten vissza, addig a szász nagyvárosi kerületekben, ha ugyan országos nevű kapacitások fel nem lépnek, oly egyének választatnak meg, kik inkább ama szűk határok közt bírnak jelentőséggel . Így jólehet a mandátumok erkölcsi súlya nagyon különböző, a képviselőházban mégis mindnyájan egyenlő szavazattal bírunk; ez egyik oka annak, hogy az erdélyi közvélemény a házban magát semmikétp sem bírja érvényesíteni. Bizton remélhetjük, hogy a tervezett reform a magyar parlamentbe az eddigieknél egy sokkal megfelelőbb képviseletet fog Erdélyből felhozni, s azon szigorú bírálat, melyet eddig úgy az egyének mint megoszló vélemények miatt hallottunk, sokat fog alapjából veszíteni ; nézetünk szerint az, habár nem ép az egyedüli, de kétségkívül a legfőbb jótétemény, mit Erdély a Tiszakormánytól nyer. Nézzük most azt, hogy nemzetiségi tekintetben a változástól mit várhatunk? Eddig a szászok választási jogukat a lehető terjedelemben érvényesítették 380.000 lélekszám után, kik közül majdnem fele oláh, küldtek 22 képviselőt, ezek alig egy párt kivéve következetesen magyarellenes külön politikát folytattak. Az oláhok más taktikát követtek talán azért, hogy gyöngeségüket le ne leplezzék, passiv szerepet játsztak, de ennek daczára el kell ismernünk azt, hogy ha teljes erővel activitásba akarnának lépni, képesek volnának a jelen beosztással is 9—10 nemzetiségi képviselőt megválasztani. E szerint a szászokkal együtt ma létezik mintegy 30 — 32 magyarellenes kerület Erdélyben, s ezek parliamenti életünkben egy pozitív tényezőt képeznek. A választókerületeknek tervezett új országos beosztása szerint nem volna ily nagy számú magyarellenes kezdet a mennyire számítás és helyi ösmeret alapján állíthatjuk. Még azon esetben is, ha az oláhok teljes activitásba lépnének a szászokkal együtt nem bírnának 24—26 képviselőnél többet választani. Ami tehát a magyar elem suprematiáját illeti, az veszélyeztetve nincs, sőt ellenfeleinek száma még apadni fog, de megvallom, hogy ránk magyarokra én