Ellenőr, 1877. április (9. évfolyam, 90-124. szám)
1877-04-01 / 90. szám
mi ismeretterjesztő és humoristikus tartalommá], olvasni valóul az ünnepekre. Igyekeztünk főleg eredeti dolgozatokat adni, mi a változatosság rovására esett ugyan némileg , de ezért, azt hiszszük, bő kárpótlást nyújt az irodalmi érték, melyet mellékletünk főbb közleményei képviselnek. íme a tartalom : A husvét egy főrész, következő alrovatokkal : Húsvéti szokások (Hazánkban, Németországon, Angliában, az oroszoknál) Húsvéti szertartások (Rómában, Jeruzsálemben). Menyhárt bácsi, eredeti elbeszélés Balázs Sándortól ; Divatképek verses szatíra, Komócsy Józseftől; A rongyszedő, eredeti rajz Várdy Antaltól ; Egy párbaj, önálló átdolgozás francziából; Himes tojások, adomák ; Rokonaink hitregéiből, vonások az ugor vnjfilológiából, Hunfalvy Pál felolvasása és a Kalevala adatai nyomán, s végre Curiosumok, ezek közt egy érdekes versjáték a régi jó időkből. — A Jules Verne regényéből tegnap megjelent első közleményt új előfizetőinknek is megküldjük, hogy csonkítatlanul bírják az egészet. — Tompa nagy érdekű leveleinek folytatását a harmadik tárcza-oldalról átvive, lapunk második (rendes) féléves mellékletén találja az olvasó a vonal alatt. — Lapunk legközelebbi száma kedden délután jelen meg. — A természettudományi társulat a középiskolák igazgatóihoz a következő felhívást intézi: A természettudományi társulat választmánya i. é. márczius 21-ikén tartott ülésén elhatározta, hogy a társulat könyvkiadó vállalatából a következő műveket: 1. Tyndall: „A hő mint mozgás“; 2. Helmholtz : „Népszerű tudományos előadások* ; 3. Természettudományi értekezések gyűjteménye* ; 4. Gregyes Gyula: „Összegyűjtött értekezései* — a középiskolák felsőbb osztályainak jeles előmenetelű tanulói között a tanév végén jutalomkönyvekként való kiosztásra ajánlja fel. A választmánynak, midőn a természettudományokban s nevezetesen a physikában jeles előmenetelt tanúsító tanulókat e munkákkal megjutalmazni óhajtotta, különösen a természettudományok iránt való kedv és érdeklődés ébresztése lebegett szeme előtt. Azon. középiskolai igazgatók, kik ez ajándékkönyveket jeles tanítványaik számára óhajtják, szíveskedjenek a természettudományi társulat titkári hivatalához (Budapest, V., Feldmasor 7, II. e.) fordulni, s a könyvek elviteléről gondoskodni. A vidéki intézeteknek postán küldetnek meg. A csomagolás költségét és a vitelbért az illető intézetek fedezik. A természettudományi társulat szívesen veszi, ha a jutalmak kiosztása után, a megjutalmazottak nevei, a társulattal közöltéinek. Kelt a természettudományi társulat 1877. márczius 21-ikén tartott választmányi ülésében. Ezily Kálmán, titkár. — Römer Flóris, kitűnő régiség-tudósunkat a „Nagyvárad” szerint az odavaló székes káptalanba kanonoknak nevezik ki, Kozácsek József helyére, ki nem régen hunyt el. — Szegény Amin grófot egyik csapás után a másik éri. Nem elég a közpályáról való leszorittatása, elfogatása, elitéltetése, lelki szenvedéseihez még egy súlyos betegség is járult, oly nagy mérvű orbáncz, melynek következtében szeme világát is elvesztette. Mint egy nizzai sürgöny irja, a tragikus sorsú gróf nyugalommal viseli a csapást. A Trmpsa művészeti társulat megszerezete Siemiradszky lengyel festő nagy feltűnést okozott képét „Nero fáklyáit“ melyet palotája megnyitása alkalmával állít ki. Már néhány hónap óta folytak az alkudozások e nagy feltűnést keltett mű kiállíthatása iránt, míg végre a képzőműv. társulat titkára egyenesen a művészhez fordult, ami aztán kedvező eredményre vezetett. A kiállításon való részvételre többek közt Merkl wiesbadeni művészt is felszólították. — Franczia barátaink, Margitot E. a párisi anthropologiai társaság titkára „Lettres de Hongrie” czím alatt egy füzetet adott ki, melyben a múlt évi antropologiai congressusról tesz jelentést és egyúttal igen szívélyes hangon ir Magyarország történelme, ethnographiája és társadalmi életéről. Donson, franczia consul pedig lefordította Petőfi „János vitéz“-ét. — A fiatal tigrisek, melyeket gr. Battykányi Elemér és dr. Czetvertinszky Indiából hoztak, már láthatók az állatkertben. Ikervárról érkeztek Budapestre, hol alkalmasint sok nézőjük akad, mert igen csinos, karcsú teremtések, a tigrisek között is oly ritka példányok, hogy nagy árért is hiába kereshetnek párjukat A közönség bizonyára nem fogja elmulasztani az alkalmat, hogy miattuk meglátogassa az állatkertet, mely derűs, szép napokon különben is a főváros egyik legkedvesebb szórakozóhelye. A kert közel fekszik, könnyen hozzáférhető, s derék igazgatója, Serák Károly úr megtesz mindent, hogy az időzésre is minél kelle-mesebb legyen. Bizonyára nem csalódunk, ha föl- teszszük, hogy a közönség az ünnepek alatt tömegesen igyekszik megtekinteni a fiatal tigriseket, a karcsú jószágokat, az állatkert új vendégeit, mert vendégek azok még csak mostani szállásukon, a nemes gróf ugyanis fentartotta magának a jogot, hogy egy esztendeig rendelkezhessék felettük. — Kitüntetés. Rosy Zsigmond követségi tanácsos a franczia becsületrend lovagkeresztjét kapta. — Verseczen, a „Hon” értesülése szerint, a városi vagyon kezelésében nagyobb mérvű, s több éve folyamatban lévő rendellenességeknek jöttek nyomára, melyek következése, a közigazgatás sokoldalú fenakadásán kívül, a városi vagyon 200,000 frtig való megkárositása jön. A vizsgálat ez ügyben erélyesen foly. — A czeglédi küldöttség tagjai levétetik magokat s viszonzásul megküldik az arczképeket Kossuthnak. Már írtak is Simonyi és Varságh budapesti jeles fényképészeknek, hogy ránduljanak le közibök. Az a tervök, hogy külön-külön fényképeztetik le magukat, s e képekből aztán alakíttatnak oly csoportozatot, melynek Kossuth legyen a középpontja. — Színházi hírek. A Parti-esték jövedelme közel húszezer forint, melyből Rákosy 15°.-ot kap. Merelli impressario tehát megelégedetten távozhatik a magyar fővárosból, hogy egy év múlva ismét visszatérjen ,aratni ; vissza is térnek igen valószínűleg, mert a ,,Fővárosi Lapok“ szerint Budapest igen megtetszett mindnyájuknak, s jól mulattak. Eleinte úgy volt tervben, hogy Patti hétfőn és csütörtökön fog énekelni, ami azonban már az első előadás előtt megváltozott, mert a diva kijelenté, hogy nagycsütörtökön templomba szándékszik menni s ily napokon ő este sohasem lép fel a színpadon. Tegnapelőtt délben tizenkét óra után látogatta meg a belvárosi templomot komornájával. Dél lévén, alig volt egy-két ember a templomban s igy körülbelől fél óráig időzhetett háborutlanul. Napközben egy pár látogatást fogadott el. A mint említettük már, ő az „Angol királynő”ben volt szállva, Nicolini és a társulat többi tagja pedig az „Orient“-ben. A diva takarékosságát jellemzi, hogy a népszínházi fodrásznőnek et frtot adott. Az olasz rendezővel ugyancsak meg voltak akadva a népszínházi tagok, mert ugyancsak mustrálta az ügyelőt, kóristákat s a kisebb szereplőket. Egy asztalterítőt hatszor is eldobott, mindig szebbet és szebbet hozatván, mert — úgymond — a diva csak drága asztalterítő mellett foglalhat helyet. A díszletekkel és öltözetekkel, különösen „Faust“-ban sehogy sem volt megelégedve s mindig változtatott valamit, ha egyebet nem, a katonák gallérján. Történtek mulatságos epizódok is. Többi közt Strozzinak, a jeles baritonistának, midőn az első próbára megérkezett s be akart menni a színpadra, a színház gazdája kijelenté, hogy „idegeneknek“ tilos a bemenet. Az olasz (ki olyan szőke, mint valami telivér cseh) csak mosolyott a nem szólt, a gazda meg nem tágított és a próbát már majdnem Strozzi nélkül kezdték el. Végre aztán mégis csak bemehetett ez az idegen.—A gyapjú-utczai német színház adtái megint furcsán állhatnak, mert sub titulo „rekedtség” ismét két-három napra halasztottak el egy operette-elődást. A vett jegyeket vasárnap kicserélik, vagy, ha nagyon óhajtja valaki , vissza is váltják. A nemzeti színházban közelebb vendégszerepelni fognak: Lucca Paulinán kívül Trebelli Zelia, s utána mindjárt Masini tenorista, a mostani szentpétervári Staggione tagja, Donadio Bianca, Ernst Henrik és Gerster Etelka is. —j.Dormándi Kálmánt Bercsényi drámáját április 6-ikán, pénteken akarják először szinre hozni. A népszínházban Strogofot eddig 12-szer adták elő, áprilisban is folyton szinre kerül. Utána „Koziki“-re, Lecocq japáni operettjére készülnek Soldosnéval, melyet „Csók Julis viszontagságai a keleten” eredeti darab szintén Soldosnéval követ. — Brogyányi Vincze, három ízben országos képviselő meghalt Pozsonyban. Az utolsó időkben már felette elgyengült; ereje egy éve elhagyta s mielőtt a betegség ágyhoz szögezte volna, már a szobában alig tudott néhány lépést tenni. A legkedélyesebb emberek egyikét szerették benne ismerői, a társaságban egyéniségét igen kedvelték. Igen vagyonos ember, jó hazafi s azon pártnak, melyhez tartozott, ha harczosa volt. Azonban nemcsak idejébe, anyagi áldozatába is kerültek a politikai küzdelmek. Régebben szliácsi házai után 8—10 ezer frt bankó jövedelme volt s egyéb ingatlanai is szép összegeket hoztak; összes vagyonát 100 ezer forintnál jóval többre becsülték. Azonban néhány évvel ezelőtt vagyona legnagyobb részét eladni kényszerült, s az utolsó esztendőben már jó barátai szivessége tartotta fenn. A zágrábi rendőrségnél, mint egy távirat jelenti, tegnap jelentést tettek, hogy egy nő egy ottani váltóüzletben főleg olasz állampapírokat és sorsjegyeket akart beváltani. Az üzlet tulajdonosa a nőben Villeneuve, a bécsi „Metropole“ szállodában elkövetett ékszerszédelgés tettesének kisérőnőniét ismerte föl. A nő a megindított nyomozások daczára eltűnt. A budapesti királyi orvos egylet m. évi de-czember 9-én tartott nagygyűlése Broca Pál (párisi), Charcot J. M. (párisi), Farr Vilmos Hirsch Ágost (berlini), Krieshaber Mór (párisi), Lucas Ágost, Raniier Lajos (párisi), Voit Károly (müncheni) és Waldeggen Vilmos (strassburgi) tudorokat levelező tagokká választotta. .A belügyminiszter ezen választást Lucas Ágost kivételével jóváhagyta. Utóbbira azon megjegyzése van, hogy ily nevű orvos Párisban nem létezik, hanem van egy dr. Championniere Lucas. Ha tehát ezt illeti a választás, erről jelentés teendő. — Zubovics főhadnagy úr majd pórul járt tegnap egy új bravourjával. Délelőtt 10 és 12 óra között megkísérlette a Dunát, ismét átúszni egy kiszolgált frakkeros ló hátán. Ó-Budán, a monitorok horgonyozási helyén ereszkedett a Dunába, de alig hatott a folyam közepére, visszafordulni volt kénytelen. Az első kísérlet meghiúsulása azonban még nem rettentette el, másodszor is megpróbálkozott a hullámokkal és a részkebével. De e kísérlete sem sikerült. A bátor főhadnagy mindkét ízben életveszélyben forgott, különösen a második kísérlet alkalmával, midőn lovastul és úszókészülékestül a hullámokba merült és menthetlenül oda vész, ha az utánna csónakázott hajóslegények segélyére nem sietnek. Az eset oka az, hogy Zubovics ur lova a vízben görcsöket kapott s erejét vesztette. A főhadnagy ur vastermészete különben föl sem vette a bajt, s rá semmi utóhatása nem volt. A „Figaró társulat“ Párisban tudvalevőleg a legjövedelmezőbbek egyike, amennyiben lapja, a „Figaro* útján roppant összegek folynak be évről-évre. Idei közgyűlését a társulat márczius 28- dikán tartotta hatvankét részvényes jelenlétében, kik 3614 részvényt képviseltek. A gyűlésen Comte Károly elnökölt, a jegyzőséget Prévet Károly, az ismert nevű író vitte. A jelenlegi két legtöbb részvényes tag Lambert és Monceaux. Ráday Fernand, a társulat pénztárnokának kimutatása szerint a múlt évi tiszta jövedelem egy millió százötvennégy ezer nyolcz száz negyvenhárom frank és két centime. A párisi előfizetések összege 417,137 fr., egyes számok eladásából befolyt egy millió százhetvenkilencz ezer kilenczszázhatvannyolcz frank . A vidéki és külföldi előfizetések összege egy millió százhetvenkilencz ezer kilenczszázhatvannyolc, frankot tesznek ki, az összes jövedelem tehát 4.400,787 frank. — Kéziratok díjazására 153,597 fr. fordittatott; a nyomás, papír stb. 1.442,454 frankba került. A csomagolási költségek 32,762, a postabér 416,125 frankra rúgott, a szerkesztés költségei 394,699 frankot tesznek ki, a kiadóhivatal költségei pedig (hol 180 személy van elfoglalva) 212,749 frankot, különféle költségekre 537,566 frank fordittatott. Érdekes az is, hogy 1873-ban 60,000 példányban ment szét, 1874-ben 64,000, 1875-ben 65,000, rendkivüli esetekben naponta 72,000, 1876-ban 67,000, rendkivüli esetekben 80.000 példány. Emellett tudvalevőleg a Rue Druotban remek palotája is van a lapnak, melyben a szerkesztőségen kívül könyvtár és nagy érdekű múzeum is van. Azt a térképet, mely Magyarország állategészség-rendőri szervezetét, állattenyésztését és gazdasági szakoktatását ábrázolja, s melynek elkészültét tegnap jelentettük, mi is megkaptuk. A földmivelési minisztérium adta ki tíz nagy táblán. Rajzolta Hátsek Ignácz, ki a térképrajzolás körül már annyi érdemet szerzett. Nagy gonddal készült munka ez is. Mutatja az állami gazdasági intézeteket, állami és magán méneseket, tenyészgulyákat, marhavásárokat, vesztegintézeteket, gazdasági egyesületeket, vasúti és gőzhajó-állomásokat, marhahajtó utakat stb. Árát nem közölték velünk. — Világosságot akar a magyar alföldnek adni Maróczy József, szegedi lakos, ki több ízben járt külföldön a légszeszvilágitás tanulmányozása végett, s tapasztalatait egy uj találmányban értékesítette, melyre az osztrák-magyar monarchia területére szabadalmat is kapott. A találmányt Maróczy úr „hordozható légszeszlámpának“ nevezi, mint a „Szegedi Híradó* írja, tulajdonképen petróleum-lámpa, mely azonban bél alkalmazása nélkül ég, szakasztott olyan lánggal, mint a használatban levő légszeszlámpák. E lámpák, mint amelyeknek világítóképessége a légszeszével teljesen versenyezhet, szerinte nemcsak belső, hanem igen czélszerűen utczai világításra is használhatók, és főleg kisebb városokban annyival inkább pótolhatják a légszeszt, mert használatuk által fölöslegessé válik egy légszeszgyárba és az ezzel járó csövezetbe százezreket befektetni, minthogy kellő mennyiségű ilyen új találmányi lámpák beszerzése, sőt a netán már meglevő régi fajta lámpáknak ilyenekké átalakítása által ugyanaz a czél érthető el. Ami ez új világítás olcsóságát illeti, az fölülmúlja a takarékosság terén eddig elért eredményeket. Egy 16 gyertyányi láng 22 órán át 18 kr áru petróleumba, tehát óránként nem egészen egy krajcrárba kerül, amit a feltaláló helyben teendő kísérletekkel mint hamarabb beigazolni szándékozik. A lámpa kezelése nagyon egyszerű, használata minden, eddig nem ritkán előfordult veszedelmet kizár; a javítás szüksége a legritkább esetben állhat be, és ha beállt is, csekély költségből kikerül; végül e világításnál ammóniák nem gőzölög ki s igy e lámpa kirakatokban is annak veszélye nélkül alkalmazható. Maróczy úr ez uj szerkezetü lámpáival a napokban létetett kísérlet Szolnok, Eger és Kecskemét városokban, s mindenütt a legnagyobb szenzácziót keltette. Sőt Kecskemét város hatósága megbízást is adott neki ott járt megbízottja, Fekete Antal úr által, hogy próba-lámpást állítson föl, mely után, ha sikeresnek bizonyul, az utczákat és köztereket ez uj találmányu lámpákkal fogja világíttatni. A hazai ipari pártolóés terjesztő egyesület, miután 500 tagja jelentkezett, április 15-én délelőtt 10 órakor gyűlést tart a megyeház termében. Tárgyai lesznek : 1. Az id. választmány jelentése. 2. Egy férfi és egy nő elnök, egy férfi és egy nő alelnök megválasztása. 3. A központi választmány (30 férfi, 30 nő) választása. 4. A pénztári számadások felülvizsgálatára egy 3 tagú bizottság megválasztása. 5. Indítványok. — A fővárosi statistikai hivatal azon helyreigazítást küldi be, hogy heti bulletinjei nem hetenként, hanem évenként kerülnek 208 forintba. A magyar államvasutak igazgatósága jelenti a közönségnek, hogy éjszaki vonalán Zólyom és Beszterczebánya közt a sziklaomlás következtében beállott akadályt elháritatta s itt a forgalom ismét megnyílt. — Szerencsétlenség a Dunán. Aporkán márcz. 27-én reggeli 10 órakor két odavaló asszony Tompa Pálné és Vörös Károlyné libát venni indultak Sziget-Szent-Mártonra. A Kis-Duna partján Gőcze András révészszel és annak József fiával találkoztak, kiket fölfogadtak, vinnék őket át a Dunán. Midőn a 9 mérő búzával terhelt csónakba beléptek, társaságukhoz csatlakozott még Kleinessel Lénárt szentmártoni molnár. Alig éltek a Duna közepére, egyszerre nagy éjszaki szél kerekedett, mely a csónakot fölfordítota. Mind az öten a Dunába estek a 9 mérő búzával együtt. Ketten, úgymint Gőcze András és Tompa Pálné nagy haláltusa után megmenekedtek, azonban a többiek Vörös Károlyné, Kleineisel Lénárt és Gőcze József 11 éves fia beléje fúltak. A két első holttestét még délután 2 órakor fogták ki, míg a kisfiút csak késő este. Sokan voltak ugyan tanúi a Duna mindkét partján a végtelen szerencsétlenségnek, azonban segítséget küldeni nem lehetett, a nagy szék miatt. A temesvári végrehajtó nyomtalanul eltűnt : föld nyelte el, vagy az égbe ragadták tüzes szekerén, mint Illés prófétát, nem tudja senki. Temesvárott még eddig csak annyit tudnak, hogy keresik, de nincs sehol. Természetes, hogy eltűnésének okáról különféle hírek keringenek, a temesvári közvélemény szerint a végrehajtó úr vagy a saját eszével vagy az állam pénzével nincs rendben. Tertium non datur. — Wie die alten jungen so netischern die jungen. Nagy feltűnést okozott Athénében a következő eset. Vasárnap múlt egy hette a város főterén, hol éppen katonai zenekar játszott, egyszerre csak lövés dördül el s egy Bozzari Kiro nevezetű tiszt összeroskad. A merénylő egy serdületlen leányka volt, Photini kisasszony, aki rögtön átadta magát a rendőrségnek s tette okául azt vallotta, hogy az illető tiszt becsületében sértette meg. E gyermek merénylőnek méltó párja az a chemnitzi 11 éves fiú, akit most köröznek, azt gyanítva hogy öngyilkos lett. Legalább azzal a fenyegetőzéssel távozott el, már február 15-ikén s azóta nem jöttek nyomába. Ehhez a kettőhöz már éppen csak két 10 éves párbajoba kellene, hogy korunk társadalmi nyavalyájának miniature kiadása teljes legyen. A nyilvánosjtások a központi védhimlőintézetben április hó 1-jétől kezdve, hetenként kétszer, vasárnap és csütörtök délután, 2—3-ig, a gyermekkórházi épületben, ősz u. 2. sz. alatt tartatnak. — A budapesti „Valeria“ egylet 1877. évi április 8-án délelőtt 10 órakor a régi városház tanácstermében közgyűlést tart, melyre a nemtagok is mint vendégek tisztelettel meghivatnak. A „terézvárosi club“ helyiségében (sugárút 35. sz.) kedden, április hó 3-án Futtaky Gyula úr előadást fog tartani „Írógépekről“, egyidejűleg bemutatván egy új szerkezetű amerikai írógépet. Vendégek, hölgyek is, szívesen láttatnak. — A csehországi éjszaki vasút egyik vonata elvesztette a mozdonyvezetőjét. A boldogtalan valamit kívül akart megigazítani a gépen, s mikor a felhágóra lépett, az letört alatta, s ő a teljes erővel száguldó vonatról leesett és súlyosan megsérült. A vonatot azután egy éppen azon utazó civilmérnök vezette Bentenig, mely a legközelebbi állomás volt. — Lukács Gyula, „Tengerész életemből“ czímű beszélykötetre hirdet előfizetést. Ara 1 frt. A pénzszerzőhöz (Dohányutcza 11. sz. alá) küldendő. — A „ zöld mivel és Érdekeink“ április 2-iki száma a következő gazdag tartalommal megjelent : Egy kirándulás. (Mellthali marha.) 1 ábrával. Tormay Béla: A sertéstenyésztés. Fazekas Károly. (A m. k. álladalmi méntelepekbe az 1877. évi fedeztetési idényre kiosztott ménlovak kimutatása.) A gőzcséplőgépeknél nagy számban előforduló balesetek. Karórágás. Túlságos mélyen a földbe ültetett fák. Üszögös búza mosása. A bagonya-betegség lényegéről. Az aranka vagy herekosz ellen. Londoni marmelade vagy „Vegetable marron.“ Olaszország 1877-iki selyemtermelése. Gazdasági tudósítások. (Tasnádszarva. Nyitramegye. Csongrádmegye. Csarádmegye Fehérmegye. Barsmegye. Szathmármegye. Somogymegye. Szepesmegye. Zemplénmegye. Nyitramegye. Győrmegye Mosonmegye. Sárosmegye. Abaujmegye. Varmegye. Sárosmegye. Somogy megye, Zala megye. Fejér megye. Somogy megye. Pozsony megye. Háromszék megye. Szabolcs megye) Szakegyletek működése.A verseczi bortermelő-egylet. A délmagyarországi természetű id. társulat gazdasági szakosztálya. A szepesi gazdasági egylet. A Bács-bodrogh megyei gazdasági egyesület. A békésmegyei gazdasági egylet. A szepesmegyei gazdasági egyesület. Bérlő kártérítése földkisajátítás esetében. Sajtó- hibaigazítás. Személyi hirek. Bel- és külföld. Élő hal szállítókocsi. Tölgyfakéreg - kivitel. A marhavész egy uj neméről. A Gschwind-féle szesz-, élesztő- és szeszitalgyár. A német birodalom állami lótenyész-intézetei A párisi közkiállitás. Az aradi gazdasági egyesület. A ménesi kísérleti szőlőtelep. Gazdasági munkások. — Sport. — Statisztika. — Kiállítások, versenyek, ülések, előadások határnapjai. — Jelentékenyebb vásárok. — Szerkesztői üzenetek.— Üzleti hirek. — Hirdetések. A möllthali marha fajtának egy igen csinos eredeti rajza után készült ábrával ellátott számban a többi érdekes közlemény közt a vetések állásáról egy eléggé kimerítő átnézetet adnak az ország huszonöt különböző pontjáról közölt gazdasági levelezések. Ajánljuk e tartalmas lapot a gazdaközönség figyelmébe. Sándor bácsi? Bettinek kis kanárija még egészséges-e? Az új papeteket, melyet karácsonra kaptál, nem tépted még el ? szerető barátod Szuszy Muki. Szuszy barátunk érdekes levelét még néhány — bár fájdalmas sorral kell megtoldanunk. A boldogtalan ifjú, ki regényhősnek és gavallérnak született — tanulmányait nem folytathatván kellő buzgalommal, a vizsgálaton megbukott és mindenből tertiát kapott. Van-e isten ?............ Argus. * * & Tompa levelei Medgyeshez. Egy koszorús költőnk néhány levelét akarom bemutatni, melyeket egy másik jelesünkhöz irt. Tompát mindenki ismeri, Medgyest ma már kevésbbé akarják ismerni. Pedig egykor, kivált az ötvenes évek nehéz napjaiban irodalmi és egyházi körökben közkedveltségű volt a megtörheteten hazafi, a meleg kedélyű dalnok, az elragadó szónok. Ma távol a központtól, egyedül hivatalának és a költészetnek élve, egyesek és társulatok megfeledkeznek róla. Hogy miért, azt ők tudják. 1856-ban Hanvai Károly, Tompának falubelije, ha jól tudom, örökösödési ügyek miatt Deésre ment. Tompa kapott az alkalmon, hogy Erdélyt és Medgyest megláthassa. Levélileg már azelőtt ismeretségben állottak. Szeptember 26-ikán Medgyesék éppen ebédnél ültek, midőn egy magas, széles vállu, karcsú termetű, szabályos arczú férfi lépett be mély tüzű szemekkel. Kérdezte: ismeri-e ? Medgyes habozott. Mi rég ismerjük egymást — felele Tompa, — én az vagyok, ami az élesnek és hegyesnek ellentéte. Medgyes felsikoltott: Tompa ! És megölelték egymást. Egy egész hetet töltött Deésen. Igen tetszett neki Medgyes dolgozó szobája, melyet a költő a papi lak kertjében az óvár egyik legvégsőbb fokára saját költségén építtetett, s melynek tornáczáról és ablakából gyönyörű kilátás van a regényes szép vidékre. Sokat beszélgettek az akkori politikai és irodalmi viszonyokról, terveikről, a Tompa közelében lakó Szemere Miklósról, Lévairól, Kazinczy Gáborról, kiket mindketten szerettek. Mihály napjára bementek Kolozsvárra, hol Gáspár János mostani tanfelügyelőhöz s ismert jeles paedagogushoz szállottak, ki akkor a Zeyk-családnál nevelősködött s a külső monostor-utczai Teleky-házban lakott s kit Tompa nejével együtt közelről ismert. Este gr. Mikó Imre hívta meg őket theára. Ott voltak Kolozsvár nevezetesebb irodalmi férfiai: Brassai, Kriza, Nagy Péter, Wass József, Gáspár J. stb. Az estélyen Mikó felköszöntötte Tompát, mint a nemzet koszorús költőjét, különösen mint a gólya hírneves íróját s szerencsésnek nyilvánitá magát, hogy Mihály napját az 5 házánál ünnepelik. Kolozsvárról Deésre visszamenet Bartha Józsefnél, Medgyes volt tanulótársánál állapodtak meg, kit már menet is felkerestek volt. A házigazda egyszerű, de igen mivelt lelkű felesége, midőn Tompa először lépett szobájukba, épen a levest vitte be, s a mikor a vendéget bemutatták s hallotta, hogy az Tompa, bámultában és örömében a tálat csaknem kiejtette kezeiből. Tompa rendkívül jól érezte magát ez igénytelen, de nemes kedélyű körben. Bartha később meghalt, mit Medgyes megirt Tompának. Erre vonatkozik egyik levele, melyben egyszersmind saját sorsát is panaszolja. Akik ekkor Tompát csak látták is, rendkívüli kegyelettel beszélnek róla. Van egy csizmadiáné, ki akkor Medgyeséknél lakott, s a ki ma is mindig dicsekszik, hogy ő Tompának inget téglázott, hegyre szedett minden szót, a mit Tompa szájából hallott. A hat levél, melyet közlök, e látogatás után kelt. Az előbbiek, fájdalom, elvesztek. Halála előtt nem sokkal barátainak megküldte arczképét saját keze aláírásával. A Medgyes birtokában lévő 1868 febr. 8-áról kelt, s Tompának egy fiatalabb kori képe, fiatalabb mint az, mely összes költeményei előtt áll. Magokra a levelekre keveset szükséges megjegyezni. Egyszerűek, minden eziezoma és szóvirág nélkül; igaz és őszinte szívről tanúskodnak, minden ömlengés, poétai vallomások nélkül. Aki e hat levelet figyelemmel megolvassa, látni fogja, mily találó e jellemzésünk; mert látni fogja, hogy a körülbelől 8 évi időközt beölelő első és két utolsó levél hangulata közt mekkora a különbség. Midőn Tompa először Medgyeshez fordul levelével, az ép, egészséges és tiszta kedélyűs ember nyilatkozik benne, s midőn „Olajág“ czimű imakönyve elkeresztelése kérdésében keresi föl, már komor, beteg, lehangolt, zúgolódó, ki sem magával, sem embertársaival, sem a világgal nincs megelégedve. Az irodalomtörténész nem egy érdekes, jellemző vonást talál bennök, s megerősítve látja egyik életírója Szász Károly amaz állítását is, hogy Tompa a „lant és biblia“, e két jó barát karján ringatta magát; hogy nemcsak kitűnő, mély érzésű költő, de egyszersmind buzgó pap is volt, ki egyszer megszeretve nyáját nem hagyta oda még az előkelőbb állásért sem. E levelek közül több Medgyes Lajos imáira, „A protestáns nők imakönyvé“re vonatkozik, melyet Pfeifer Ferdinánd adott ki, amely nagy tetszéssel találkozott. Medgyes utasítása következtében a kiadó Tompának megküldötte a könyvet, melyet szerzőjének többszörösen megköszön. A III ik levélben Friebeisz ellen panaszkodik, mire Medgyes hasonló panaszai adtak okot. Friebeisz István ez idő szerint nem a legkifogástalanabbul viselte magát. Jókai irányában is czudarul járt el, mivel fölháborította az irodalom embereit, s mi miatt baja is volt a törvénynyel. A IV-ik levél kifakadásait Toldy ellen az magyarázza, meg, hogy Kazinczy születésének százados évfordulóján 1859-ben rendezett ünnepélyen Tompa nem volt jelen, s úgy értesült, hogy először Szász Károly megdicsért költeményét olvasta föl Székács szépen, nagy tűzzel, az ő pályanyertes művét pedig Toldy legutóljára egyhangúan, hatás nélkül. A valóban szép költemény, mely mind gazdagságára az eszmében és érzésben, mind nyelvének bűbájára nézve Tompa legszebb s legbecsesebb versei közé tartozik, ily figyelmetlenséget nem érdemelt. Tompát méltán keserítette ez, aki különben is heves, lobbanékony volt, a benyomások embere. Az V. és VI. levél Tompa kedvelt imakönyvével, az „ Olajág“-gal foglalkozik, mely iránt Tompa többeket megkérdezett. Ily lelkiismeretességgel járt ő el minden dolgában, minden költeményére a legapróbb részletekig kiterjedt gondossága, s kevés nagy költőnknél, Vörösmarty Mihályon kívül talán senkinél sem találunk annyi javítást, igazítást, átdolgozást, mint éppen nála. Utána járt minden apróságnak, kérdezgetett írásban, szóval s különösen regéi és népmondás ügyében volt fáradhatatlan. Első önálló kötete volt ez Tompának, s az Olajág utólsó, s Tompa lelkiismeretességét jellemzi fölléptekor, betegsége állandó napjaiban. Ilyen volt mindég. Az „Olajág* czime miatt Medgyesen kívül másokat is megkeresett. Medgyes e levelek vétele után „Olajág“ mellett nyilatkozott s egyszersmind ajánlotta, hogy ez esetben metszessen a könyv elé egy képet, mely az özönviz felett repülő galambot ábrázolja az olajággal. Most már hadd álljanak itt a levelek magok abban a sorrendben, amint írattak. Dr. Versényi György: I. Kedves barátom! A halotti imákat szives barátságodból vettem, azonban az ünnepek miatt nem volt időm még eddig bele sem tekinteni a könyvbe. Előre is tudom mi van benne, mert ismerlek tégedet, s minden esetre nagyon örülök, hogy alkalmat adott a sors veled személyesen is kezet szoríthatni classicus lakhelyeden. Én jelenleg nem vagyok épen kellemes állapotban, kisfiam régóta betegeskedik s ez a körülmény egészen lehangol. Hát ti kedves barátom hogyan vagytok ? Adja isten, hogy fris egészségben találjon rövid levelem, melyet irok hirtelen harangozás előtt az 1857-ik év első napján igaz barátod Tompa Mihály H. Hanva, márcz. 16. 1857. Kedves barátom ! Valahára képes vagyok egy óranegyedet lopni, és szíves baráti leveledre válaszolni, egyszersmind ismét megköszönni műveidet, melyekbe, igaz, még bele se pillanthattam nyugodt lélekkel az egymásra torlódott bajok és szenvedések közt. Templomi imáidról minden másod vagyis harmadik vasárnap megemlegetlek, imádkozván a templomban, ámbár az én szűrös gömöri nyájamnak egy kissé magas, a temetési alkalmak is jó sűrűen lévén nálunk, a kényelem előérzetével nézek halotti imáidra! Várj egy kevéssé, hadd imádkozgassam végig, akkor megmondom véleményemet, mi, már most is látom, rád nézve semmi esetben sem lehet kedvezőtlen. Isten tartsa meg erődet, kedvedet a tehetséghez, melylyel bírsz, s gazdagítsd mentül több becses műves egyházi irodalmunkat ! Szinte irigylem tőled, hogy néha Kolozsvárra berándulsz s óhajtanék veled lenni ott! Én igazán megvallva, igen nagyon jól éreztem magamat köztetek; meglehet, hogy az én nyugtalan lelkem (az enyém is sokszor roskadó, mint a tied) később ott is unná magát s megbetegülne; de rövid ideig mulatván nálatok, erre még rá sem ért; s én bizonynyal életem legszebb órái közé számitom nálatok létemet. Azóta nem voltam sehol, még a szomszédban sem; egész télen át rabok voltunk, kisfiunk baja miatt. Már hála istennek eszeledünk. A tavasz itt van, ámbár nálunk még bokáig ér a hó ; én legközelebb régibb verseimesszeirásával voltam elfoglalva, melyet Heckenast adand ki, de már ennek is vége. Tehát mind fiam, mind én, kiszabadulni kezdünk nyavalygáinkból. Hiszen édes Lajoskám ! boldog volnék én, boldog! ha az ember e földön teljesen boldog tudna lenni, vagy fölismerni és méltányolni tudná a boldogság eszközeit, de nem így van! aztán a sors igen gazul beleszól néha a boldogság harmóniájába. Nem jó, szelíd, kedves asszony, de mihaszna, ha mindég beteg ?! Ha nekem inkább testvérem vagy szeretőm, mint feleségem ! Hogy te errefelé készülsz? ez derék dolog lenne! ennek lelkemből örvendenék! és hiszem, hogy te sem bánnád meg! Van ezen a görbe országon is valami! Murány vára. Az agtelki és sziliczei barlang. Gyárak, kohók, üveghuták stb. Igaz, hogy az utóbbiak nálatok is vannak, de az ott van, ez itt! Barthát a legszívesebben ölelem, tisztelem nejével együtt, a szíves fogadtatás részükről, bennem is meleg emlékezetet tart fel rólok, adná Folytat** a mellékleten. CSARNOK. A FEKETE INDIÁK (Les Indes Noires) IRTA JULES VERNE. I. Két ellentmondó levél. (Folytatás.) Így szólván, James Starr karjaiba szokta a legidősb munkást, kinek szemeit könny nedvesité. Azután a különböző tárnák felügyelői jöttek sorban, kezet szólítani a mérnökkel, míg a bányászok kalapjaikat csóválták és ezt kiáltották : — Isten áldja meg, James Starr, főnökünk, barátunk ! Ez a búcsú eltörölhetetlen emléket volt hagyandó mind a becsületes szívekben. De lassan-lassan, mert hisz úgy kellett lenni, a nép szomorúan hagyta el a tágas udvart. A Dochart-tárnába vezető út fekete talaja utóljára hangzott vissza a bányászok lábai alatt, és hallgatás következett a zajos elevenségre, mely eddig az aberfoylei kőszénbányát betörte. Csak egy ember maradt James Starr mellett. Simon Ford felügyelő volt az. Mellette egy fiatal, tizenötéves fiú állott , fia, Harry,aki már néhány év óta alkalmazva volt a fenékmunkában. James Starr és Simon Ford ismerték, s ismervén, becsülték egymást. — Isten áldja meg, Simon, mondá a mérnök. — Isten áldja meg James úr, felesé a felügyelő, — vagyis inkább, engedje hozzátennem : A viszontlátásra ! — Úgy van, Simon, a viszontlátásra! viszonzá James Starr. — Tudja ön, hogy mindig jól fog esni önt viszontlátnom, és beszélhetnem önnel, a mi vén Aberfogleink múltjáról! — Tudom, James úr. — Edinburgi házam nyitva van ön előtt. — Messze van az az Edinburg, válaszolt a felügyelő, fejét rázva. —Bizony messze a Docharttárnától! — Messze, Simon! Hát hol szándékozik ön lakni ? — Itt, James úr! Mi nem hagyjuk el a bányát, ezt a mi öreg dajkánkat, amiért a feje elapadt ! A feleségem, a fiam, meg magam, majd csak hivek maradunk hozzá ! — Áldja meg hát az isten, Simon, felele a mérnök, kinek hangja akarata ellenére is, meghatottságot árult el. — Nem úgy, ismétlem. A viszontlátásra, James ur ! viszonzá a felügyelő, —s nem örökre ! Hitemre, James úr, Aberfoyle viszont fogja önt látni. A mérnök nem akarta megfosztani a felügyelőt e végső ábrándtól. Megölelte a fiatal Harryt, ki nagy, meghatott szemeivel nézett rá. Még egyszer megszokta Simon Ford kezét, s aztán végleg elhagyt a kőszénlányát. Ám ez történt ezelőtt tíz évvel, de daczára a felügyelő által kifejezett óhajtásnak, hogy egykor viszontlátja őt, James Starr többé nem hallott felőle semmit. S tíz évi távollét után érkezett hozzá Simon Fordnak eme levele, mely meghívta, hogy haladéktalanul térjen vissza az aberfoylei régi bányába. Egy őt érdeklő közlés, — mi lehet az ? Dochart-tárna, Yarow-akna! mily múlt emlékeket Folytatón a mellékleteit.