Ellenőr, 1877. május (9. évfolyam, 125-179. szám)

1877-05-01 / 125. szám

Budapest, április 30. A gyámsági és gondnoksági törvény­javaslatról. A gyámsági és gondnoksági ügyek ren­dezéséről szóló törvényjavaslat azon része, mely az örökösödési eljárásról szól, sok ne­hézséggel találkozik. Elég nehézség e rész megítélésénél már az, hogy az örökösödési eljárás szabályo­zása külön törvény tárgya, e törvény pedig még sem megalkotva, sem törvényjavaslat­képen párhuzamosan előterjesztve nincs.­­Az igazságügyi minisztérium által ezelőtt 2 év­vel előterjesztett örökösödési eljárást számba nem vehetem, mert ez úgy látszik, egészen félretétetett.­ Ily törvény vagy törvény­­javaslat hiányában ki van téve a gyámsági és gondnoksági törvény annak, hogy ké­sőbb újra módosíttassék az örökösödési el­járásról szóló törvény elvei szerint. Szaporította a nehézségeket a képvise­lőház közigazgatási bizottsága. E bizottság az örökösödési eljárást, mely a javaslat első szövegezése szerint kiskorúak és gond­nokság alá tartozók ügyeiben elejétől végig a gyámhatóságoknak volt fentartva — a bíróságok és a gyámhatóságok közt újra megosztotta, még­pedig oly szerencsétlenül, hogy az elejét (haláleseti felvétel bejelen­tése, végrendelet kihirdetése) a bíróságoknál meghagyta, a közepét (leltározás, biztosítás ha­gyatéki tárgyalás) a gyámhatóságokra bízta, a végét pedig (örökösök kijelentése) részben a gyámhatóságoknak, részben a bíróságok­nak adta át, az előbbieknek az ingó va­gyon, az utóbbiaknak az ingatlan s ezekre vonatkozó telekkönyvi jogok tekintetében Növelte a c­áoszt a bizottság a hir­detményi eljárás behozatalával, ezen felesle­ges, igen költséges, és az eljárás befejezését mód nélkül hátráltató, tengernyi irkafirkát okozó intézkedéssel, még ott is, hol az in­gatlan az örökhagyó nevén áll, nem véve tekintetbe, hogy a hagyatéki tárgyalás nyil­vánossága többet ér minden hirdetménynél a hivatalos lapban, és hogy törvényeink a hirdetményi eljárást gyámoltak és gondno­koltak örökösödésénél eddig nem ismerték, és hogy az éppen így volt jó. És növelte ismét akkép, hogy a hirdetmény kibocsátá­sára, s ennek alapján az örökjog kijelenté­sére a bíróságok mellett, egy esetben (miért éppen ebben ?) a gyámhatóságokat is felha­talmazta, még ha a hagyaték ingatlanok­ból áll is! (268. §.) A törvényjavaslat örökösödési részé­nek ilyen átalakítása határozottan rosznak mondható. Nem irtatom, bírósági vagy közigaz­gatási hatáskörbe tartozik-e a hagyatéki el­járás, de az tisztán áll, hogy felerészben bí­rósági, felerészben pedig közigazgatási nem lehet, különösen úgy nem, a­mint a képvi­selőház közigazgatási bizottsága tervezi. Ki ne látná be, hogy a­mely közeg az eljárást megindítja, a hagyatékot tárgyalja, azon közegnek kell az eljárást be is fejezni, vagy megfordítva: a­mit az eljárás befejezése il­let, azt illeti a tárgyalás és az eljárás meg­indítása is ? Ha a tárgyalás befejezése a gyámhatóságokra nem bízható, mert köz­­igazgatási közegek, hogyan bízható maga a tárgyalás, mely nem csupán vagyonrende­­zés, hanem kiválólag az örökjogok és ezek­kel járó kötelezettségek tárgyalása és ren­dezése, tehát éppen azon kérdések, melyek a bírósági végzés tárgyait képezik? A ha­gyatéki tárgyalás szükséges előkészítése a bírói határozatnak. Ugyanaz a kiskorúak­nál, a­mi a hirdetményi eljárás a nagyko­rúaknál,­­ csak a név különbözik. Micsoda rendszer az, mely a bíróságokat kötelezi jogérvényesen bíráskodni oly ügyekben, me­lyek nem előttük folytak le? Nyújthat-e a kiskorúság ily elszigetelt működésre ala­pot? Nem halljuk-e untig emlegetni, hogy nagykorúak és kiskorúak közt a bíróságok előtti egyenlőség elvénél fogva különbséget ne tegyünk ? Alkalmaskodunk-e ez elvhez, ha a kiskorúak örökjogait két után tisztáz­zuk: a gyámhatóság által is, hagyatéki tár­gyalással, és a bíróság által is, hirdetményi eljárással, nem is említve, hogy két külön­böző hatóság elé hurczoljuk őket? A törvényjavaslat eredeti szövege köz­­igazgatási álláspontra helyezkedvén, mely álláspontnak egykor igen sok híve volt, sokkal következetesebb maradt. A hagya­téki tárgyalást átadta a gyámhatóságoknak, de mint szükséges következményt, átadta az örökösök kijelentését, az ingatlanok átadása iránti intézkedést, szóval a hagyatéki eljárás befejezését is, mert a kettő együtt jár, így a­mint a törvényjavaslat ma áll, az aggodalmak igen­is jogosultak. Beláthat­­lan zűrzavarnak nézünk eléje, melyért nem lehet felelősséget vállalni. Vagy adjuk oda a hagyatéki eljárást ott, a­hol kiskorúak vannak, egészen a gyámhatóságoknak (ha lehet), vagy hagyjuk a bíróságoknál, úgy mint eddig volt. Az elmélet és a gyakorlat az utóbbi mellett szól. Kétségtelen jogi elv, hogy nagykorúak örökösödési ügyei, a leltá­rozással, az egyeztetéssel és az örökösök kijelentésével, tehát mindenestől a bíróságok elé tartoznak. Odatartoznak tehát a kisko­rúak örökösödési ügyei is, kik mint örökö­sök, e minőségükben nem különbözhetnek más örökösöktől. E mellett szól a hazai gya­korlat is. Eddigi törvényeink és törvényes szabályaink, nevezetesen az 1868: 54. t. sz. és a bírósági és árvaszéki hatáskört sza­bályozó 1872-ki bel- és igazságügyminszteri rendelés az egész eljárást a bíróságok hatás­körébe utalják, és csak 2 esetben: a gyám­rendelet kieszközlése és a létrejött osztály­­egyességek jóváhagyása alkalmával enged­nek a gyámhatóságoknak is befolyást. E szabályozás megfelelt viszonyainknak, s az ellen alig lehet valamit felhozni. Nem arra van szükségünk, hogy azt elvessük, hanem hogy javítsuk, mert így amint az fennáll, nagyon általános és munkát sza­porító. Ha a bíróságoknak megengedjük, hogy bizonyos esetekben a hagyaték tár­gyalásához a kiskorú örökös képviselésére gyámot ideiglenesen ők is rendelhessenek ki, ha megszabjuk, mit kell tenni akkor, midőn az örökösök nem osztályt tenni, ha­nem az ingatlanokat a telekkönyvi rende­let 73. §-a és az igazságügyi minisztérium­nak a hagyatéki ingatlan eladására vonat­kozó 1872-ki rendelete szerint eladni kí­vánják, ha kijelöljük a hagyaték biztosítása körüli eljárást a hagyatéki vagyon sokféle­ségéhez képest, ha meghatározzuk az ese­teket, melyekben az osztályos egyesség vagy eladási javaslatot tartalmazó tárgya­lási jegyzőkönyv a gyámhatósághoz jóvá­hagyás végett fölterjesztendő, általában kissé részletezzük és rendezzük a mai eljá­rás keretén belül előforduló teendőket,­­ akkor sok jót tettünk. Megkönnyebbítettük a bíróságok és a gyámhatóságok dolgát, s előmozdítottuk a nagy­közönség érdekeit. Az eddigi alapok megtartása nem zárja ki a község oly mérvű részvétét, a­milyent a törvényjavaslat megadni jónak lát. A községet a leltározással, a kezelésre való felügyelettel, az ingók eladásával, kisebb és egyszerűbb hagyatéki ügyek tárgyalásával, az osztály megkísérlésével a bíróságok is megbízhatják. Hiszen ott áll a bírói hata­lom gyakorlásáról szóló törvény 23. §-ában és a bírói felelősségről szóló törvény 67. §-ában, hogy a törvényhatósági és a köz­ségi közegek a bíróságok megkereséseit a peres vagy peren kívüli eljáráshoz tartozó polgári ügyekben teljesíteni tartoznak, ha erre a törvény által köteleztetnek. De itt van a czélszerűség kérdése is. A hagyatéki tárgyalásokat egy-egy nagyobb megyében 15—20 járásbíróság végezi, me­lyek lehető közel vannak községeikhez. Már most a­mit 15—20 járásbíróság végez, azt végezze el egy árvaszék, mely a törvényja­vaslat szerint úgyis elég új dolgot kap, a hagyatéki eljáráshoz nem tartozó ügyekben, és végezze el a megyék területi rendezése és megnagyobbodása után! A közjegyzői törvény a közjegyzők viszonyát csak a bí­róságok irányában határozza meg, úgy a kiküldés, valamint a felügyelet, a pénzek­kel való beszámolás, a közjegyzői díjak és egyebek tekintetében. Alkalmazható lesz-e ezen törvény a gyámhatóságok általi kikül­dések eseteire ? És az adóhivatalokra nézve nem jobb-e, ha az örökösödési illeték kive­tésére szükséges adatokat mindenkor egy kézből, az eljáró bíróság kezéből kapják ? Ezek csak futólagos megjegyzések, de ezek is kiáltóan bizonyítják : mily igazuk van azoknak, kik a törvényjavaslat örökösödési részének mai szerkezetétől félnek, s annak ismételt átvizsgálását sürgetik, mielőtt a képviselőház elé kerülne. A belügyminiszter úr e kitűnő alapel­vekre fektetett s nagy gonddal készült tör­vényjavaslattal csak jót akarhatott. Nem engedheti meg, hogy egy alapjában elhibá­zott, de igen kényes részlet miatt maga az ügy áldoztassék fel. Dalmidi Győző. Az országgyű­l­ési szaabadelvű párt május 1-én esti 7­/2 órakor értekezletet tart. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekez­letét Gorovs elnök megnyitván, első­sorban Föld­­váry Mihály és társainak határozati javaslata véte­tett föl, melyben mint tudva van a török szultánnak a Corvinák ideajándékozásáért a parliament köszö­­netnyilvánítását indítványozza. Tisza Kálmán miniszterelnök indítványára az értekezlet egyhangúlag abban állapodott meg, hogy a határozati javaslat, — nem tekintve a szerkezet neorreet voltát — minden vita nélkül fogadtas­sák el. Ugyancsak a miniszterelnök felszólalására el­határozza az értekezlet, hogy a quota-bizottság tag­jainak kijelölése végett, holnap, május 1-én esti 71­, órakor értekezlet tartassák. Elhatároztatott továbbá, hogy a miniszterelnök által a bank- és vámügyi törvényjavaslatok előzetes tárgyalása végett kiküldendő 15—15 tagú bizott­ságokra vonatkozólag benyújtott határozati javas­latok változtatás nélkül elfogadtassanak. Ezután megkezdetvén a gyámügyi törvényja­vaslat részletes tárgyalásának folytatása, a 175. §. Házmán Ferencz és Várady Gábor felszólalására oda módosíttatott, hogy a családtanács ellenőrzé­sére a közigazgatási bizottságban egy közbeeső fó­rum állíttassák fel. A közbeeső §§-ok változatlanul elfogadtatván a 305-ik §-hoz Tanárky Gedeon indít­ványára, melyet Hosztinszky melegen pártolt, új ki­kezdésül felvétetett, hogy az árvapénztárakból egy évnél továbbra terjedő kölcsönök a talajérték 1/1-ad részéig szőlő és erdőbirtokokra is adassanak. A többi §§, változatlanul elfogadtatván a­­javaslat tárgyalásának befejezésével, az értekezlet véget ért. A­mint halljuk, a Brassó melletti hosszúfalusi kir. járásbiróságot az igazságü­gyminisztérium a brassóiba szándékoznék beolvasztani. Ez intézke­dés a hét magyar falu érdekei tekintetéből nem lenne helyeselhető, azért óhajtanók, hogy az egész combinatio csak puszta hír maradjon. Azt a kis magyar elemet ott erősítenünk és támogatnunk kell mindenképpen, s előmozdítani a brassói szász elemtől való nagyobb függetlenségét, nem hogy még igazságszolgáltatási tekintetben is újból Bras­sóba kényszerítsük. A két kormány a „Bud. Corr.“ szerint a re­­gnicolaris deputatió elé az adókat és a többi 10 év forgalmát illető statisztikai kimutatást terjeszti azon indítvány­nyal, hogy az eddigi quóta-arány fentartassék. Most dolgoznak a terjedelmes előter­jesztésen. A hely, a­hol a deputátiók ülés­ezni fognak, még nincs meghatározva. Zichy Terence, konstantinápolyi nagy­követ tegnap este Budapestre érkezett. A török fővárosba indulásának ideje még nincs biztosan meghatározva. Török vendégeink tiszteletére a szélső balol­dal egy pár érdemes képviselője szíveskedett a mai banquetta végén egy kis pityókás politikát rögtönözni. Figyelmeztetjük ezeket az urakat, hogy itt egy nemzeti közérzület nyilatkozása áll napi­renden , nem pedig a szélső bal politikai bogarai­nak legeltetése. Legyenek szívesek tudomásul ven­ni, hogy az a parányi izé, amit ők képviselnek, nem girálhatja magát Magyarország gyanánt. A képviselőhöz összeférhetlenségi bizottsága teg­napi ülésében Axente Severn képviselői megbízását megszűntnek s passiv választójogát a törvény ér­telmében felfüggesztettnek mondta­ ki. Román Sán­dor összeférhetlenségi ügyének tárgyalására csütör­tökre újabb határidő tűzetett ki. A reichsrath centrumának jelöltjei a kiegye­zési bizottságba a következő képviselők: Eichhoff, Kellersperg, Hopfen, Tinti, Reesz, Scharschmid, Spens, Oppenheimer, Fluck és Weinrich. A hét első báró, kettő lovag és csak az utolsó közönséges halandó. Tudományos mozgalmak. A magyar tudományos, akadémia. (Április 30-ikán.) A mai gyűlésen gr. Lányai M. elnökölt , Gyulai Pál jegyzősködött. Az ülés rendjét csupán folyó ügyek képezték, melyek következő sorrendben tár­gyaltattak le: Arany János főtitkár jelenti, hogy a mára bejelentett emlékbeszéd visszalépés miatt a jövő ülésre halasztatott. A magy. kir. vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium megküldei az akadémiának a mű törté­­nelmi kiállítás fénykép-albumát. Gyulai Pál jelenti, hogy egy hazafi által be­küldött „Az ember eposza“ czimü dolgozat az I. osztály által megbiráltatván, bár tartalmas, de ne­hézkes s elég költői becscsel nem biró munkának találtatott. Im mutatványul a bevezetésből pár sor: I. Szakasz. Első jelenet. Az önmeghatározás mozgalma. Jahve „Vagyok !“ ez hát az én nevem! Örökké egy, s határom nincs sehol ! A végtelenség méri önmagát, Magánál más mértéke nem lehet, Magába tér, s csak úgy hat kifelé, Saját létének lesve titkait, És egy fenséges kép terül eléje. Szent fény, élő sugár, hatalmas A végtelen tér roppant óceánát Betöltni léttel. . . Egy és egyetem! A műben allegorikus és megszemélyesíthet­­len alakok játszanak, az ultimamanus nincs rátéve, egy darabig felvonásokra van osztva, majd az is elmarad, a versfolyam határtalan prózatengerré ter­jed, a hősei üvegházban laknak, csak bibliát és mathezist tanulva, míg Ádám és Éva bevégzik a drámát az égi jelenések hosszú sorát nézegetve. Szóval a mű nem érdemes arra, hogy az akadémia firmája alatt lásson napvilágot. A mű egy óriási kötet rendetlen sűrű írással, kemény kötésben. Hertelendy Zsigmond „Az azonos szók hasz­nálatáról“ czimü munkája az első osztály által megbiráltatván, a homonymák összeállítása általá­ban haszontalan munkának mondatik ki, s a műt elutasittatik. Sólymos Béla Londonból levelet küld a tit­kárnak, melyben szolgálatait ajánlja föl az akadé­miának, mellékelve Haithcarth egy, már itt meg­fordult értekezését. Mayer Aurél úr „A lágy aspiráták fonetikai értékéről a finnben“ szándékozik felolvasni szemé­lyesen. Megengedtetik. Storch Aurél világnyelvet akar megalkotni 1500 szóból, számokkal helyettesítvén a szókat, s négy nyelvű szótárt csatolt művéhez. A mű a könyv­tárba fog tétetni. A III. osztály részéről azon módozat iránt, miképpen gyakoroljon befolyást a bizottság az osz­­tályra, jegyzőkönyvben terjesztetik be. Ebben az van mondva, hogy tekintettel az akadémia alapsza­bályainak 35. szakaszára, kell, hogy a bizottság az osztálylyal egyértelműleg működjék, a vitás ügyek az osztály elé hozassanak. Kívánatos to­vábbá, hogy minden osztály szabályzatilag állapítsa meg a fontos kérdést. Főtitkár ajánlja, hogy a Fáy alapítványból tűzessék ki 1876—7­8-ra a pályázat. Erre nézve a takarékpénztár nyilatkozik, miszerint a díjat oly adórendszert feltüntető műre óhajtja kitűzni, mely hazánk viszonyainak legjobban megfelelne. A kér­dést az akadémia fogja részletesebben formulázni. Csengery indítványára az albizottságnak adatik ki. Bertha Sándor gr. Széchényinek atyjához irt 3 levelét küldi be, valamint „az 1830-iki ország­gyűlés leírása“ czimü művét, mely az akadémia könyvárusához fog áttétetni, s hirdettetni fog. Kubinyi Lajos „Vasuthálózatunk“ czímű mun­káját bírálatra adván be, azt a bíráló bizottság visszaadta. Most a szerző kiadót találván, 200 fo­rint segélyt kér az akadémiától, hogy kinyomat­hassa. Az akadémia költségvetése azonban ezt meg nem engedi, amennyiben jövő hónapban már sa­ját kiadványainak költségeit sem lesz képes fedezni. A III. osztály Gauss 100 ad éves születése napjának alkalmából Göttingába átiratot indítvá­nyoz. Elfogadtatik. Horváth Ignácz l.ftag betegsége miatt szék­foglalóját elhalasztatni kéri (Tárgya „a dunai mé­résekről“.) Dr. Muhinbro-Zaco egy könyvet ígérkezik küldeni szanszkrit nyelven az indiai zenéről. Tag szeretne lenni, de nem tudja a módját. A levél de­rültséget keltett. Az akadémia 1877. május 23—27-ig tűzte ki a nagygyűlés idejét. Ez alkalommal az osztályelnö­kök is újra választatnak. A sorrend ez : 23. nagygyűlés, 24 előleges tanácskozás, választás, 25 szabad­nap, 26 igazgató tanácsi ülés. A tárgyak lesznek : 1. Elnöki megnyitó, 2. Titkári jelentés, 3. Emlékbeszéd gr. Mikó Imre felett Hor­váth Boldizsártól, 4. Sziládi Árontól egy értekezés: A Mátyás király korabeli költészetről, a­mi mint Arany János mondja, nagyon érdekes lehet, mert ő semmit sem tud róla. 5. Esetleg egy természet­­tudományi ért­ekezés. 6. Elnöki zárszó. Eötvös Lóránt b. „A távalba hatás kérdéséről“ ajánlkozott a jövő közülésen értekezni, mely érde­kes kérdés újabban szőnyegen forog a tudományos világban. Pauler véleménye az, hogy e pont a sor­rendből kihagyassék. Stoczek azt állítja, hogy az osztály ezzel csak a felszólításnak tett eleget, melylyel egy értekezés bejelentésére hívták fel a naggyűlés alkalmából. Arany János egészségének gyöngülése mellett szemei gyöngülése által is gyötörtetvén, tavaly be­nyújtott lemondását ismétli. Csengery, habár arról határozni a naggyűlés dolga, óhajtja, hogy e kér­dés a franczia akadémiák hasonló ügyei szerint intéztessék el. Az „örökös titkár“ név nem azt je­lenti, hogy ez állás változtatható. Mentse fel az akadémia egy időre, de lemondását semmiesetre se fogadja el, mivel baja javulását reméljük, általános helyesléssel találkozik. A bécsi zoológiai társulat köszöni az akadé­mia megküldött kiadványait. Egy érdekes munka érkezett az akadémiához: „Originis de l’orfévresse" czim alatt, melyet Ch. de Linar a világkiállításon jelen volt tudós a magyar ötvösség történetével való kiegészítés végett küldt be. Ipolyi Arnoldnak adatik át áttekintés végett. Ezenkivül számos munkát kapott az akadé­mia magánosoktól, melyek hosszú sorát a titkár felolvassa. Ezzel az ülés, a jövő ülés napirendjének fel­olvasásával, véget ért. Fővárosi ügyek. — A főváros szervező bizottsága Kamermayer elnöklete alatt ma személyi ügyekkel foglalkozott. A fővárosi törvény függőben hagyott 66-ik §-a kapcsán előtérbe kellett nyomulni ama többször felmerült kérdésnek, hogy a hatóság főtisztviselői mennyiben szükségesek, hogy ezek számát nem lehetne-e redukálni. Az elnök a főpolgármesteri ál­lás megszüntetését javasolta, mert az jelenlegi szer­vezetében nem csak az administratiónak ad sok fe­lesleges munkát, hanem tetemes költségbe is jön, eltekintve az állam tízezer forintjától. Kérdés me­rült fel az iránt is, hogy nem lehetne-e az egyik alpolgármesteri állást „cassálni“. E nézethez ő nem járulhat, mert az alpolgármesterek ma is nagyon el vannak foglalva az ügyosztályok dolgozatainak re­­visiójával, évenként legalább 200 ezer ügyszám van. Ezenkívül egyéb dolgok is annyira igénybe veszik idejöket, hogy 8—10 órát kell dolgozniok, tehát nem nélkülözhetők. Gerlócsy első alpolgármester is így nyilatkozott, míg ellenben Steiger pártolva a főpolgármesteri és polgármesteri állások egyesíté­sét, ellene mond annak, hogy az egyik alpolgár­mester nélkülözhetlen, csak az ügyrendet kell mó­dosítani s a revistót a fontosabb tárgyakra szorí­tani. Királyi Pál nem szeretne a főpolgármesteri állás feszegetésébe bocsátkozni, mely változtatás tetemesen módosítaná a kormány és hatóság közti viszonyt. A személyi megtakarítások kérdésének általában háttérbe kell szorulni azon kérdés előtt: vájjon megmaradjon-e az osztályrendszer vagy a jegyzőkönyvi rendszer léptettetek újra életbe, mint 48 előtt volt. Ez utóbbi eszmét ő melegen ajánlja az adminisztrativ­­s ügykezelés egyszerűsítése te­kintetéből. Széher elismeri, hogy az osztályrend­szer mai szervezetében rész, de hátralépés volna a történelemben a jegyzőkönyvi rendszert hozni vissza. Javítani kell az osztályrendszert, de a roppant hiányokkal egybekötött régiséget fel­támasztani nem lehet. Az újabb intézmények az administratióban is új módokat tettek szükségessé. A bizottság e kérdés megfeszítésébe azért is bele­bocsátkozott, mert a törvény tárgyalása előtt ki­mondta, hogy annak befejezése után a tagok ön­álló indítványai kerülhetnek szőnyegre. Kamer­mayer más rendszert nem is képzelhet a jelenlegi szakosztályi rendszernél, de egyszerűsíteni kell, pl. az­által is, hogy az osztályok igtatót, kiadóköny­veket, indexet ne vezessenek, csak számsort. A bizottság erre megmaradt az elvnél, s meghagyja az osztályrendszert. Most a személyi ügyek eldön­tése került volna elő, de mivel az alpolgár­mesteri, főjegyzői, főmérnöki, főlevéltárnoki s fő­­polgá­rmesteri állomások eltörléséről van szó, cse­kély számára, ez alkalommal ezek tárgyalásába a bizottság nem bocsátkozott. A jövő ülésre maradt a­ 166. és 167. §§-ok eldöntése, a­melyek kapcsán az állomások kérdését is el kell intézni. HÍREK. (Április 30.) Török vendégeink. A mai délután programmja csak két pontból állt: az ifjúság bankettje és a népszínházi dísz­előadás. De mind a kettő igen alkalmas arra, hogy a lelkesedés és rokonszenv a török nemzet iránt a legimpozánsabban nyilatkozzék. Az ifjúság bankettje. A vendégek körsétájuk befejezése után Bor­sos fényképésznél levetették magukat (külön és összes képben) s azzal a Hungáriába kocsiztak, hogy az ifjak által tiszteletükre rendezett díszebédben részt­­vegyenek. A szálloda előtt sokan gyülekeztek ösz­­sze­nézni a hazaérkezőket, még nagyobb volt a sürgés-forgás bent az épületben, de külö­nösen­ az udvaron, hol ebédre volt felteritve. E díszudvar valóban meglepő látványt nyújtott; jel­lemzésére elég ha mondjuk, hogy Lehman mester­keze díszítette föl. A homlokzaton óriási, ma­gyar s török zászlótól övezett czimer volt lát­ható, melyben jelképezve volt, mint fog a két nemzet egymással kezet; ezen diszítmény ki­sebb alakban folytatódott köröskörül az ablakok­nál, melyek mögött számtalan néző foglalt helyet. Lent az udvar mindinkább telni kezdett. Rácz Pál és Berkes díszben öltözött bandája várakozott itt egy virágok s zöld növények által elzárt térségen, hogy ráhúzza a tüzes indulót. A közönség részint báli­­részint szalonruhában jelent meg, volt azonban több díszmagyarba öltözött és fezes vendég is. A függet­lenségi párt csaknem teljesen képviselve volt: Irá­nyi D.,­ Simonyi Ernő, Helfy Ignáczczal Bélükön.­A vidéki küldöttségek szintén megjelentek s különö­sen az egyes akadémiák növendékei tűntek ki tarka egyenruhájukkal. A rendezést nemzeti szalagos fia­tal­emberek vitték. Egyszerre mozgás támad az embertömeg között, sorfal képződik és megdördül Rácz Pál lelkes török indulója, melynek lármáját csak a kitörő éljenzés múl­ta föl.­A törökök,megjelentek. Elől a tisztes Szulejman sejk, utána a rendezők által vezettetve egyenként a többi. A főasztalnál a vendégek öreg tagjai helyez­kedtek el Kaas Ivorral, Horváth Gyula képviselővel, Simonyi Ernővel stb. Megjelenésük intés volt a la­koma megkezdésére, melynek egész folyama alatt a két czigánybanda húzta váltogatva a gyújtó nótákat. A lakoma menüje a következő ■' Purée de volaille. Pe­­t:tes bouchées á la reine. SaumOn du Rhin et Fogas & la raayon aise sauce remoulade. Filet de boeuf á la brocbe. Riz á la tűre. Fricandeau de cbevreuil aux confitures. Pounch á la tűre. Oies et Poulardes de cette année. Salade-Compote Pudding au sue de fruits. Glaces variées.f Fruits. Fromage. Patisseries. Café noir. Liqueurs de Hollandé. Vieu vin blanc de Somló. Vin Rouge d’Adelsberg. A hatodik fogásnál megeredtek a beszédek. Voltak szépen s lelkesen tartott szónoklatok, de mindannyia közül kivált két fiatal török: Resad és Radis bejen fölszólalása, oly tartalmilag s alakilag kitűnő beszédet csak ritkán lehet hallani — különö­sen török emberek s hozzá még oly fiatal emberek ajkairól. Az első felköszöntést Kaas Ivor mondta francziául a magyar királyra és a török szultánra, mi természetesen hatalmas éljenzéssel s tussal fo­gadtatott. Erődi Béla a török vendégekre, a derék Huszny beg a magyarokra ültték poharaikat. Nagy tetszést keltett Irányi Dániel franczia beszéde, de még inkább a fiatal s csinos Resad bey fölkö­szöntése, melyet a magyar nemzetre mondott. Szóltak azután a cserkesz Semzedin bej tö­rökül, ismét Huszni bej, Erődi Béla, Tankó Sámuel, ki a török fegyverek dicsőségére ivott, Radib bej, ki hosszabb beszédében ép oly mivelt mint lelkes szónoknak bizonyult be, szépen fejte­getve hazája viszonyait s törekvéseit a külföldi előítéletekkel szembe. Szalay Imre a magyar s tö­rök nemzet egyetértését éltetve, továbbá beszéltek Németh Albert francziául s kissé kíméletlenül a hazai kormány iránt, a török nemzet boldogságáért, Szűcs Gyula Abdul Kerímért, Orbán Balázs a ma­gyar-, török-, lengyel szövetségért. György Ala­dár ama felszólalása, hogy a török nemzettel ezentúl folytonos szellemi érintkezés jöjjön létre, szintén nagy hatást keltett, valamint Krivácsy József kívánsága is, hogy a török fegyvere­ket győzelem kísérje. Igen tetszett Tamássy beszéde, ki — úgymond — maga képviseli e helyen a komédiát, de azért az egész színészet ne­­vében fölköszönti a nemes vendégeket. Ígéri azt is, hogy igyekezni fog fél év múlva legalább már azt mondhatni törökül, hogy isten áldjon meg benne­teket. E beszédre fölállt Erődi s kijelentette egyik fiatal török amaz ígéretét, hogy ez meg ma­gyarul fog megtanulni, a­mi persze zajos tapsot idézett elő. György Aladár Terüik journalistát éltette, Kovács Gyula kecskeméti joghallgató a 60-as bizottságot. Volt ugyan még néhány szónak, de ezeket már jóformányaiig hallgatták meg­­(végül már csak Kossuth Lajosnak jutott ki a tüzes s lelkes éltetés, ha jól hallottuk, a fiatal Radic bey szintén emelt érte poharat). Azt monda­nunk sem kell, hogy minden felköszöntés — külö­nösen mely a török nemzetre illetőleg vendégeire vonatkozott a kellő méltatásban részesült. Az egyes beszédek után a török ifjak fölemelkedtek, majd körüljárva az asztalokat, kaczintottak a lakomá­­zókkal. „Éljen a török s magyar nemzet“ ez volt minden ajkon — és bizonynyal minden szívben is. Időközben számos távirat is érkezett Zalaegerszeg­ről, Dunaföldvárról stb., melyeket éljenzéssel fogad­tak. Még néhány felköszöntés — többek között a buzgó s fáradhatlan Erődi Bélára — és b. Kaas Ivor a lakomát befejezettnek nyilvánító. A vendégek a népszínházba készülvén, lelkes éljenzés között hagy­ták oda az udvart, melyből kilépve a csarnokba tódult tömeg által élénken üdvözöltettek. A lako­­mázók egy része visszamaradt, a java azonban szintén a színházba sietett — a török vendégekkel együtt Ekkor már 7 óra felé járt az idő. A népszínházban. A népszínház ma ünnepi jelleget öltött. A né­zőtér telve volt a legválogatottabb közönséggel; a páholyokban számost aristokrata, képviselő foglalt helyet; a férfiak kivétel nélkül feketében és a hölgyek is a szokottnál még díszesebb öltözetekben. Türel­metlenül, várt mindenki a török vendégekre. Ezek a kerepesi utón végigkocsizva, melyen szintén nagy néptömeg gyűlt össze, 7 óra után léptek be a szá­mukra kijelölt hat, első emeleti páholyba. Kint a színház bejáratánál oly tolongás volt, hogy csak ügygyel-bajjal jöhettek be, pedig külön utat nyi­tottak számukra. A­mint a páholyokban meglátta a közönség a fezes vendégeket, perczekig tartó tapsban tört ki, mely alig akart csillapodni. Is­mételve föl kellett állniok, köszönni láttatni. A taps lecsillapultával a látcsövek kezdték működé­­söket s ezen jelenet tartott mindaddig mig csak a függönyt fel nem húzták. A népszínház Kozi­­kit tűzte ki előadásul, helyesen vagy helytelenül-e azt most fejtegetni nem akarjuk. Annyit azonban megemlíthetünk, hogy a szereplők mind kitettek ma­gukért, különösen Soldosné, kinek már megjelenése elég volt, hogy élénk tapsot keltsen, még a török urak részéről is. Mindjárt kezdetben egy gyönyörű bokrétát kapott. A népszínház, valamint a jó előadás lát­szólag érdekelték vendégeinket. A mellettük levő urak fölvilágosításait ritkán vették igénybe, hanem annál inkább tekingettek körül látcsöveik­kel. A közönség pedig egyre várta az alkalmat melynél ismét megújíthassa rokonszenvi tüntetését. S ezen alkalom megjött. A második felvonás egyik szép couplet áriáját énekelte Soldosné és már el is végzett belőle két strophát, midőn egy harma­dikba s egy újba kezdett. Ide igtatjuk e strophát, mely maga eléggé kifejezheti s magyarázhatja meg a keltett hatást. A török ember a magyar ember keserű harciban volt sokat De a veretlen, a közös ellen Most kimutatta utjukat S egymást megértve szép ölelésbe íme a testvérnépet lásd, Hogy viszonozta a török szófia íme a magyar látogatást. E szerint a ki van szófia Az isten hozta és Allah hozta íme most tudja, meg is érti tán Ha kihirdettem tiszta magyarán. Lehetetlen leirni a jelenetet, mely e versszak elénekelése után következett. Az egész színház, a karzattól kezdve a páholyokig egy köztengerré látszott válni, kendők lobogtak, a férfiak fölálltak helyeikről s úgy tapsoltak. A vendégek szintén fölemelkedtek, szintén tapsoltak, hajtogatták ma­gukat — mind hiába. Soldosnénak háromszor kel­lett ismételni a dalt s mégsem volt elég. Az elődás ezután zavartanul folyt le. Vendé­geink bevárták a darab végét s lelkes éljenzés kö­zül távoztak haza, a Hungáriába. A kerepesi utón számos ablak ki volt világítva s egész este hullám­zott föl s alá az egybegyült sokaság. Hivatalos. Kinevezések. A m. kir. igazságügy minisz­­ter Horald­ Árpád deési ügyvédet a jászberényi­­ Moldován Simon oraviczabányai kir. járásbirósági aljegyzőt pedig a fe­hértemplomi kir. törvényszékhez jegyzőkké, Szentiványi Jó­zsef lugosi kir. törvényszéki írnokot az oraviczabányai kir. járásbírósághoz aljegyzővé, és Végh Kálmán pozsonyi ügyvédi gyakornokot a csornai kir. járásbíróság mellé bírósági végre­­hajtóvá nevezte ki. — Áthelyezések. A m. kir. igazságügyminiszter Amb­­rózy Mihály székes­fehérvári kir. alügyészt a nyíregyházi — és Lázár Kálmán békés-gyulai kir. alügyészt a székes-fehér­­vári kir. ügyészséghez helyezte át. — Előléptetések. A m. kir. pénzügyminiszter a kolozs­vári katasteri kerületbe, kerületi felügyelővé: Demeter Károly szász-régeni becslőbiztost, ifj. Nagy József nagy-szalontai föld­­birtokost és városi főjegyzőt a debreczeni katasteri kerület a szalontai járásába becslőbiztossá nevezte ki, Xhaisz Péter sza­­lontai járási becslőbiztost pedig a békés­csabai becslőjárásba helyezte át; a kassai katasteri kerületben becslőbiztosokká­­• Bassó Bertalan földbirtokost és katasteri pótbiztost az edelényi és Lengyel József földbirtokost a mezőkövesdi becslő­járásba, végre pedig a temesvári katasteri kerület karánsebesi becslő­­járásába Vidovits Antal nagy-szent-miklósi lakost és okleveles gazdát becslőbiztossá nevezte ki. — Állomáson való megerősítés. A vallás- és közokta­tásügyi m. kir. miniszter a karánsebesi állami polgári iskolá­hoz tanitóul ideiglenes minőségben kinevezett Mandreanu Vazult állomásán végleg megerősítette. — Lemondás. Gróf Csáky Rezső 5-ik lovas ezredbeli szabadságolt állományú honvéd lovas százados, a m. kir. hon­védségben viselt tiszti rangjáról s cziméről önként leköszönvén, lemondása elfogadtatott. — Uj egyesületk. A fogarasi ,,német dalárda alap­­szabályai, s a barsmegyei oszlányi járásbeli önkéntes tűzoltó­­egylet alapszabályai a m. kir. belügyminisztérium által a be­mutatási záradékkal elláttattak. — Kitüntetés. A király dr. Albert Ferencz hevesmegyei tanfelügyelőnek a királyi tanácsosi czi­­met adományozta. — A pápa püspöki jubileumára már ápri­lis 26-án szám­os ajándék és műtárgy érkezett, melyek az egyidejűleg rendezett vaticáni műkiálli­­tás termeibe helyeztetnek el. — Apponyi György gróf hosszabb gyöngéikez­déséből fölépült s elhagyta Nizzát; két vagy 3na­pot Bécsben az osztrák katolikusok gyűlésében fog tölteni, mikép a „Magyar Állam“ megbízható forrásból értesül. . . A budapesti philologiai társaságnak máj. 2* (szerdán) d. u. 5 órakor az Akadémia Kisfaludy­­termében tartandó ülésére. Tárgyai: 1. Megjegyzé­sek Ábel Jenő úr értekezésére a Hóman-féle Pin­­darus kiadásról és önálló magyar philologiai iroda­lomról Dr. Hóman Ottótól. 2. Theocritus I. idyllje. Ford. Hegedűs István. 3. Eset­e az indoeurópai no­­minativus Szamosi Jánostól.

Next