Ellenőr, 1877. május (9. évfolyam, 125-179. szám)

1877-05-23 / 164. szám

„Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . IO . — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 6 krajczár.­­Szerkesztési iroda: QjEszzeLapesten, rzáfZor­-utczd­ 6. szelid­. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Sieggén­ kiadás, 164. sím sí, szerda, május 23. 1877. hirdetések felvétele a kiadóhivatalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431, valamint Siavas, Lafire & Cie­ czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. (Kiadó-hivatal:­­­Budapesten, Szádor-utcza 6. szára. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. A HÁBORÚ, Budapest, május 22. Szerbia csakugyan megirigyelte Romá­nia dicsőségét. Arról a válutról, melyen, tavali kudarczai után, alkalmasnak találta jó ideig habozva állni, az ac­ió terére indul. Milán fejedelem gondolta magában, ha már I. Carula királyi koronát kap, mért ne hozna a minden oroszok czárja podgyászai közt az Ő számára is egy ily ékszert, habár papi­rosból van is, arany porral kiékesitve, mi­nőt gyermekek használnak, midőn királyos­­dit játszanak. Megyen tehát Ploiestibe, hol a czárnak kijelentendi, hogy ő is vágyik arra a játékszerre, mely oláh testvérének eszét már elvette, s megigéri, hogy ennek fejében jól viseli magát, sőt hogy megérde­melje az ajándékot, elmegy még katonásdit játszani is, s e mellett nem fog ám sírni, mint a múlt évben, midőn a török mumus amúgy tréfából a körmére talált ütni. A jó gyermek persze meg fogja kapni a papi­ros koronát, vagy legalább annak megigé­­rését, ráadásban még vállát is meg fogja a czár-papa veregetni, s a kis­fiú e fölötti örömeiben ki fogja húzni bádogkardját, s in­dulni fog a muszka bácsikkal a török ellen. A szerb katonásdi játéknak tehát leg­közelebb meglátjuk egy új kiadását. Ez iránt többé semmi kétség sem forog fenn. Telje­sen megbízható értesülések szerint Szerbia legkésőbb június 1-jén belelép az actióba. Belgrádban a háború már tényleg el van határozva, sőt valószínű, hogy az oroszok, ha tehetik, még a szerb hadüzenés előtt át fognak lépni szerb területre. Ez a hír éppen senkit sem lephet meg. El van rá készülve mindenki, mióta Romá­nia hadban áll Törökországgal. Ha nem volt monarchiánknak hatalma, vagy aka­rata megakadályozni a román árulást, a szerb ellen sem tehet semmit. Ez csak ter­mészetes következménye amannak. Ha mon­archiánk eddig eltűrte, hogy Románia ha­dat üzenjen a portának, hogy Bukarestben lejátszák a királyosdi bolond komédiáját, hogy a muszka hadak átlépve az Oltán ha­táraink közvetlen közelében csörtessék a „felszabaditási harcz” fegyvereit, s pattog­tassák a hanunkat, ha monarchiánk mind­ennek ráadása gyanánt eltűrte a Dunának Románia által való elzáratását: ugyan mi isten adta csuda van abban, hogy Szerbiá­nak is megtetszik a nagyhatalmi szerep, s fittyet hány a kis Auszt­ria-Magyarországnak ? De végre azonban mégis elérkezett minden türelemnek legszélső határa. Ha monarchi­ánk le tudta nyelni azon émelygős labda­csot, melyet Románia készített neki, azt, amivel Szerbia készül felingerelni ezen mon­archia bámulatos türelmét, nagyhatalmi ál­lásának bujdokló önérzetét, s érdekeinek csendesen szendergő tudatát, a leghatáro­zottabban vissza kell utasítani. Ha nem tudtuk megakadályozni szép szóval Szerbiá­nak az actióba való rohanását, azt min­denesetre meg kell akadályoznunk, hogy leg­fontosabb érdekeinkbe sértessenek, hogy ke­leti határunk Erdély végső csúcsától a Szá­váig, orosz hadak által legyen megszállva. Szerbia elvetette a koczkát. E ténynyel szemben monarchiánknak nem lehet pas­siv maradnia. A muszka által bátorított szerb kihívásra nem lehet más válaszunk, mint Szerbia megszállása. Ez kötelességünk érdekeink és a monarchia méltósága iránt. E kötelesség alól nem lehet félrendszabályok révén kibújni. Pengetik Pengetik figyelő hadtestnek a határon való felállítását. Ez nem elég. Meg kell szállni az egész szerb területet, le kell fegyverezni a szerb csapatokat, s békességet kell csinálni hatá­runk közvetlen szomszédságában.­Csak Er­délyből és Szerbiából tudunk uralkodni a keleti háború eseményei fölött. E két pont­ról parancsolunk az egész orosz ármádiána­k, s féken tartjuk azokat a veszni in­dult apró náziókat, melyek muszka parancs­szóra háborgatják határaink biztosságát. Ezt követelik érdekeink, és követeli monarchiánk hatalmi állása. ország a biztosító hatalmak jóakaratára támaszko­dott, azokhoz fordult, de azok nem mutatkoztak haj­landóknak a közbelépésre. — Oldhország függet­lensége a békekötés alkalmával el fog ismertetni , mi­után a régi török uralomnak már csak egy kis nyomora maradványát, az adófizetést hordozza vál­­lain ; diplomatiai tekintetben ugyan eddig még csak félig-meddig volt souverain, de mivel a régi kötelékeket maguk a törökök széttépték, mostantól kezdve teljesen souverainé vált. A kötelékek fennál­lottak mindaddig, míg Törökország erős, Oláhor­szág gyenge volt, ma azonban Oláhország erős. Ha a békekötés alkalmával a hatalmak, melyeknek jó­akaratát Oláhország eljátszani nem akarja, a füg­getlenséget megerősítik, az ország új ifjúti erővel fog kiemelkedni. (Zajos tetszés.) A képviselőház kijelenti erre, hogy örömmel veszi tudomásul a miniszter máj. 11-ei nyilatko­zatát, továbbá a hadüzenetet s a kötelékek ketté szakítását, mi­által a függetlenség hivatalos szen­tesítést nyert.­­ A képviselőház ma testületileg tisztelgett aztán a fejedelemnél, hogy átnyújtsa neki e nyilatkozatot. Végül pedig határozottá emel­tetett , hogy egy uj rendjel fog alapittatni a hadse­reg számára eme név alatt „Csillag Romániában.* Cogolnicenau beszéde. (Éjjeli posta). A román képviselőház tegnapi ülésén Fleva interpellálta a kormányt, igaz-e, hogy Oláhország függetlenné nyilvánította magát és hadat üzent a portának s ha igaz, értesítette-e a ktírhatalmakat, hogy a viszonyok Törökországgal megszakittattak s az ország függetlensége proklamáltatott ? Cogolniceanu külügyminiszter oda nyilatkozott, hogy Oláhországnak semmi veszélytől nem kell tar­tania ; az ország már évszázadok, de különösen 1848 óta küzd függetlenségéért. Oláhország nem akar holt nemzet lenni, a melylyel nem lehet szö­vetséget kötni; meg kell mutatni, hogy ő életerős nemzet. A fejedelemség politikailag fizetésképes; csak a fizetésképtelent nem talál garantirozókra.Oláh­ Ax Axxial harcztér főhelyei. (Éjjeli posta.) A „N. fr. Pr.“-nek egy az ázsiai harcztéren járatos személyiség a következőket írja az ottani főhelyekről: Karsz a mi várost illeti, alkalmasint még most olyan, a­mint dr. Sandwith leírta, de a mi várat illeti, a régi vár a körfalak romjaiig majd­nem egészen eltűnt már. Karsz ma tulajdonképen nem vár, hanem erődített tábor, mely a várost 1/4 mfdnél nagyobb távolságban körülövezi A meredek sziklán álló régi varacs helyett új,nagy kövekből épült citadella van, melynek három emeletét hármas ágynév környezi, s mely béke idején is jól volt ellátva ágyúkkal. A második emeletéről egy sziklába vágott olyosó levezet a folyóig, honnan az erődöt min­den időben friss vizzel elláthatni. A régi varacsot az oroszok, daczára az átadásnál tett ígéreteknek légbe röpítették, a­miért az orosz kormánynak 1.500.000 rubel kárpótlást kellett fizetnie, s ezen a pénzen építették az új citadellát. Éjszakra Alekszandropol felé van egy másik, teljesen elzárt, de a citadellával mégis összekötött erőd: Kara-Dag- ettől keletre a Hafiz-pasa erőd, továbbá Kanli-Tabia, nyugatra Kara-Dagtól Inglisz- Tabia, továbbá még három önálló erőd, egy-egy kis elzárt várat képezve. Mindezek összeköttetésben vannak egymással. A­z erősség mindegyikében erős, jól berendezett kőkaszárnya van, továbbá föld­alatti jól elzárt lőporraktárak. Ezen erődítéseken 17 évig dolgoztak, s valóban egy kilenczedikhez is kezdtek. 1874-ben Alekszandropolból már jártak ott orosz tisztek az építkezés megszemlélésére, de ezt nem engedték meg. Ha Karsz ma el van látva élelemmel, nem vehető be egykönnyen. Kagizman az Agri-Dagh lábánál van, mely a Bajazidtól Topra Karéig terjedő völgyet a karszi fennsíktól elválasztja. Kagizmán kajmakami szék­hely mintegy 250 házzal s minden tekintetben olyan szegény, hogy őrség csakúgy lehet meg benne, ha kí­vülről élelmezik. Közelben csak két falu van. Ba­­jazid az orosz határtól legfölebb egy órányira a perzsa határ tövében fekszik. Legfölebb 200 ház­ból áll. Szép tanácsháza és mecsetje van, melyben egy pasa és neje márványsirboltja és emlékoszlopa van. Mikor az oroszok a krí­mi háború idejében Bajazidot megszállva tar­tották, szétrombolták ez emlékoszlopot s bemocs­kolták a sirt. —■ Diadian mintegy háromnegyed órányira fekszik az orosz határtól; egészen jelen­téktelen hely. Az egész völgy egész Toprakaléig termékeny ugyan, de keskeny és elég népes. A la­kosság fele örmény keresztyén, a többiek kurdok és törökök.­­ A karavánút Perzsiából Erzeruraba nem Bajazidon vonul el, hanem egy mértfölddel lejebb, hol a vesztegzár-intézet és a vámház áll. Soprak-Kalé másik végét képezi a Bajazidnál kezdődő völgynek, melyen az Arasz folyik végig. A karavánut, illetőleg az Erzerumba vivő országút jó időben Szogali-Daghon, roszban pedig annak lá­bánál húzódik el, de Bardasz előtt­­mind a két út összetalálkozik. Az orosz Gumry vagy Alexandronopol után épült mintegy 40 éves város szabályos utczákkal és két szép templommal. A város felső végén van egy szép kastély, mely azonban csak fél ágyu­­lövésnyire esik a török határtól, s mely a török vámház magaslatairól teljesen áttekinthető. Ale­­xandropolban mindig erős helyőrség van, mely béke idején Törökországból láttatik el élelemmel. Ardahon egy kis hegyi erőd, hol a krími hadjárat óta sokat építettek. Ma mindennel, a­mi csak egy hajóhoz szükséges, teljesen el van látva s 6000 főnyi őrséget fogadhat be, mig Karsz élelmi­szerrel kellően ellátva 60,000 főnyi hadseregnek nyújthat fedelet és védelmet.­­A Dunáról. (Éjjeli posta.) A Dunán az utóbbi napokban történtekről a következőket írják a „N. W. Tbl.“-nak máj. 18-ikáról : „Tegnap négy török monitor jelent meg Jzmaillal szemben. Egyikük azután lement a Szu­­lina- torkolathoz, a második szembeállott Tulisával, a másik kettő Izmail előtt maradt. Az orosz üte­gek nem mozdultak. Azt gyanítják, hogy nem akarják magukat idő előtt kitenni. De ha nem lennének képesek a monitorral szembeszállani, ez azt bizonyítaná, hogy a Duna elzárása, melyet jelen­tettek, ott nem sikerült. A török monitorok nyilván azért jelentek meg a helyen, hogy az oroszok eset­leges átkelését megakadályozzák. Tegnap a törökök heves lövöldözést kezdtek Turtukajból Oltenicra, és Nikopoliból Iszlacz ellen. Mindkét helyen a török ütegeket monitorok is tá­mogatták. Az ágyúharcznak azonban nem voltak komolyabb következményei. Iszlacz mellett gya­logsági harcz is fejlődött ki, a­mennyiben román és török gyalogság a két partról egymásra puská­zott, de minden további baj nélkül. Mint Braildból jelentik, a török monitorok, miután az oroszok Gi­­csetet megszállták a Filippi-ágba vonultak vissza, honnan Gicsetet lődözhetik. Tegnap már 2 bombát vetettek Gicsetbe, melyekre az oroszok nem fe­leltek.“ 8 VS’BtSKXSXtXnT. r gipunri ——Mi IX. évfolyam. Belgrádból jelentik ugyanezen lapnak, hogy a szerb minisztertanács elhatározta, miként a fejedelem személyesen jelentse ki a czár előtt Plojestiben, hogy Szerbia nem követheti az Oroszország által ajánlott magatartást a háborús eseményekkel szem­ben. Különösen, miután Románia függetlennek nyilvánította magát, Szerbia éppen nem maradhat semleges.­­ A szerb actio-párt most tényleg felül­­keredett, s ez Nis és Bosznia irányában actiót sür­get, melyet a szerb függetlenségi nyilatkozatnak kell megelőznie. A közvetlen actióra nézve minden lehető­ intézkedést megtesznek. A harcztérről. Napközben alig érkezett némi újabb hir az ázsia és európai harczterekről. A „P. Ll.“-nak jelentik Perából: Ázsiában különösen a cserkesz felkelés terje­déséről folyvást a legkedvezőbb hirek érkeznek s 19-éről vett jelentések heves ütközetről emlékeznek meg Zil mellett, hol 5000 orosz gyalog és 700 ko­zák támadta meg a török vonalakat, de kereszttűz közé jutottak, mely a szárazföldi oldalról s a ten­gerről szorította őket; a gyalogság szerfelett sokat szenvedett s a kozákok csaknem teljesen tönkre tétettek, ga­zdag zsákmányt hagyván hátra a törö­köknek. A Karsz elővédőinek megtámadásánál az oroszok 300 embert vesztettek, Olteniczából jelentik a „Pressernek. Az első orosz csapatok folyó hó 20-án reggeli 4 órakor vo­nultak be Olteniczába s átvették a románok által felállított ütegeket. A törökök, noha táborukból és ütegeikből teljesen uralkodnak Oltenicza fölött, sem Tartakájból, sem a Dunán álló három monitorról nem zavarták meg a bevonulást. Az őéj beálltával az oroszok minden állomást elfoglalván, az oláh őrség Manu tábornok alatt másnap, 21-én reggeli 5 órakor kivonult a városból, Konstantinápolyból. Minisztertanács ült össze Konstantinápolyban folyó hó 20-án, mely öt egész órán át tartott, s mely első­sorban az ázsiai harcztéren lefolyó ese­ményekkel foglalkozott. Hallomás szerint — jelentik a „P. Ll. ”-nak — a még mindig ide özönlő csapa­tok nagy része Erzerumba és Batumba fog ezután küldetni az ottani hadak erősítésére. Egész határo­zottsággal lép most már fel az a hír is, hogy a szultán a czárhoz hasonlóan pár nap múlva nagy és fényes kísérettel szintén a dunai hadsereg megy. A szultán — mint a „Pr.“-nek jelentik — elfogadta az afganisztáni emir fának, Is­kender beg­nek azon ajánlatát, hogy mint önkénytes a török hadseregbe lép s a herczeg a szultán főhadiszállás­hoz osztatik be. — A konszdrtinápolyi főrabbi (cha­­cham. hasi) köriratot intézett az összes zsinagógák­hoz, a­melyben (hallatlan eset­) világosan megen­gedi, hogy mindazon zsidók, kik a császári töltény­­gyárakban dolgoznak, szombaton is dolgozhassanak. A török fővárosból aff„P. Lloyd“ még a kö­vetkező híreket veszi: Az idegen hatalmak consuljai az azelőtt fennállott, de már régen nem gyakorlott szokást, mely szerint bizonyos időszakokban össze­­gyü­lekezve állami ügyekről egymást fölvilágosítsák, tekintettel a komolyabb időviszonyokra, most ismét fölvették. Az utolsó gyűlésben a német consul kije­lente kollégái előtt, hogy azon oltalom, melyben Né­metország a törökországi orosz alattvalókat része­síti, csakis személyi oltalomnak tekintendő. Egyéb tekintettekben minő tulajdon­viszonyok stb. a török hatóságoknak rendelték alá. Az összes élelmisze­rek drágulás következtében a porta a gabonane­mek behozatali vámját felfüggesztette és elrendelte, hogy 50,000 kilogramm tengeri, mely az anatóliai hadsereg élelmezésére volt szánva, a konstantiná­polyi csapatok szükségleteire fordíttassék.­­ A konstantinápolyi lakosság áldozatkészségét mutatja azon tény is, hogy a tüzérségi fegyverban éjjel­nappal szakadatlanul foly a munka készletek és fegyverek előállításában. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL. Belgrád, máj. 22. (Eredeti távirat.) Szer­bia kérdésére­­Sorcsak­ofF herczeg azt felelte, hogy Oroszország senkinek sem kezeskedett Szerbia semlegességéért, sem Szerbiát illetőleg kötelezettségeket nem vállalt magára. Ez által az ad­iv­­párt fölbátorodva, sietteti a háborús­kodást. Alekszináczot, Saramadát, Ve­lenki-Izvort sietve erősítik. Pétervár, máj. 22. (Eredeti távirati) A fegyverkezés a legnagyobb mérvben szaka­datlanul tart. Egy máj. 19­5-iki császári ukáz két új­doni kozák­ hadosztály alakítá­sát rendeli el. Bécs, május 22. [Eredeti távirati) A „Tagblatt“-nak távírják Athénből. Delige­­orgis és Komandoros a király jóváhagyá­sával koalitionális kabinetet alakítanak. Zimony, máj. 22. (Eredeti távirat.) A szerb kormány nagy sietséggel erősítteti Alexinácz, Pandirale, Granada és Veliki- Izvor várakat. Bukarest, máj. 22. (Eredeti távirat) A bukarest-szlatinai vasútvonal most kizáró­lag a 31. orosz gyalog hadosztály szállítá­sára szolgál, mely Szlatina körül összponto­sul. E hó 13-ka óta naponkint kilencz ka­tonavonat halad keresztül e vonalon; magá­ban Szlatinában 12,000 orosz táboroz; az Olt és a Duna felé folyvást nagy tömegek­ben szállítják a pontonokat. A románok hat üteget állítottak ott fel. — Az Olt folyó messze kiáradt. BéCS, máj. 22. (Eredeti távirati) Az „Oesterr. Corr.“ állítja, hogy a munkálatok beszüntetése a tömös-plojesti vasútvonalon stratégiai alapokra fektetett felszólalására történt. Belgrádi, máj. 22. (Eredeti távirati) Még nincs végleg elhatározva, elmegy-e Milán fejedelem személyesen Ploiestibe a czár üd­vözlésére. Berlin, máj. (Eredeti távirat.) Itt foly­ton nő a nyugtalanság a,­Francziaországban nyilvánuló diktatori eljárás miatt. — A párisi tőzsde felszökő árai leverően hatot­tak itten, mert ebben is a Chauvinismus nö­vekedését látják. Konstantinápoly, máj. 22. (Eredeti táv­irat.) A szultán látogatásra hívta meg az egyptomi alkirályt, ki valószínűleg meg is látogatja Szambult, mielőtt mint szándéko­zik, valamelyik európai fürdőt fölkeresné. — A fekete tengeri hajóraj parancsot vett, hogy tovább is a Kaukázus partjain működ­jék s a Krimet egyelőre mellőzze. Pétervár, máj. 22. A hivatalos lap a czár­nak a hadügyminiszterhez intézett levelét közli, a melyben forró köszönetét fejezi ki a hadügy külön­böző ágainak kitűnő állapotáért, mi képessé teszi a hadsereget szent kötelessége betöltésére. A czár június 2-án utazik el a dunai hadsereghez ; kísére­tében lesznek Hamburger és Jomini is. Bécs, máj. 22. A „Posit. Corr.“ hiteles forrásból értesül, hogy Abdul Kerim az ősz­­s­es erődök helyőrségének levonása után alig rendelkezik 60,000 emberrel, a­kiket az orosz hadseregnek nyílt csatában elébe vezethetne. (Ez persze csak jámbor óhajtása a czárimádó „Pofit. Corr.“-nek. — Szerk.) Pétervár, máj. 22. Az ázsiai harcztérről a következő hírek érkeztek : Szotsi máj. 19. Török hajók bombázzák Adler erődöt. — Igdir, máj. 19. Tergukassoff tábornok Szurd-Ohanesből egy had­osztályt küldött Bajazidba, miután azon hírt vette, hogy a törökök e város ellen akarnak nyomulni. A hadosztály még az­nap Bajazidba érkezett. — Igdir, máj. 20- 3500 kurd, 12,000 basibozuk és 5 zászlóalj ágyukkal kellően felszerelve a Van tó északi oldalán elfoglalt állásukból Karakilisz felé szándékozik előnyomulni, hogy az ottan fekvő tö­rök csapatokhoz csatlakozzék. — Bajazid máj. 20. Egy török hadosztály, mely Bajazidot meg akarta támadni, ismét Vanba vonult vissza. — Ac­alkalaki, máj. 20. Ardahannál ismét 300 holttest takaritta­­tott el, köztök egy török táborkari főnöké is. Bécs, máj. 22. Tegnap 128 orosz alattvaló érkezett ide, kik Törökországból kiutasittattak s kik az orosz nagykövetség által a nemzeti szállo­dában helyeztettek el.­­ Az illetők ma délután tovább folytatták útjukat Oroszország felé. Bukarest, máj. 22. („Bud. Corr.“) Károly fejedelem trónraléptének tizennegyedik évfordulója alkalmából itt ma nagyszerű ünnepélyességek rendez­­tetnek. Az egész város fel van lobogózva. Délután udvari ebéd volt, melyre orosz tisztek is hivatalo­sak voltak. Este díszelőadás a színházban és kivi­lágítás. Az éjjjel érkezett bécsi lapokban a követ­kező távirati tudósításokat olvassuk : „Presse“, Bukarest, máj. 22. A czár Var­són keresztül utazik a déli hadsereghez, s ott különösen a közelebb leküldött 4., 13. és 14-ik hadtestek fölött fog szemlét tartani.­­ Ma 300 irgalmas néne érkezett ide Sahovszkoj herczegasz­­szony vezetése alatt; ezek hir szerint egy nagy katonai kórházat szándékoznak felállítani, melyet a háború tartama alatt a Sahovszkoj család tartana fenn. — Bukarest, máj. 22. Listov és Nikopolis közt tegnap egy felfelé haladó török monitort az orosz ütegek Flamandánál erős tüzelés alá fogták, meg­sértették és visszafordulni kényszerítették. — A nikopolisi török ütegek nem bírták elhallgattatni az orosz tüzelést. — Az orosz előcsapatok Bura- Borc­ában állanak. — A törökök 200 löveget lőt­tek ki Szilisztriából, a bombázást az oroszok azon­ban nem viszonozták. — A törökök ma másfél óráig lődöztek Pitéinél a „Clotilde“ nevű osztrák bárkára, mely végre egészen elégett. „N. fr. Presse“. Krakkó, máj. 22. Varsó­ból jelentik, hogy az Oroszország belsejéből jövő csapatok elszállítása körül a csatatérekre vagyon­­hiány s gyakori ellenkező rendeletek miatt óriási zavar és rendetlenség uralkodik. Az összes orosz hadérelmezés, mely Krakkón áthalad, mint állítóla­gos magán­tulajdon oláh szállítókra czimeztetik. ,,Deutsche Ztg.“ Belgrád máj. 22. Tegnap választások történtek a skupstinába. — Szabácz­­ban Topuzovics ellenzéki jelölt győzött 400 szava­zattal 220 ellenében . Valjevoban a konservativ ellenzék jutott túlsúlyra. EGYÉB TÁVIRATOK. BÉCS, máj. 22. (Saját tudósítónktól.) Az osztrák quotadeputatió azon javaslattal szán­dékozik fellépni, napoltassék el a quota bi­zottsági tárgyalása mindaddig, míg a vám­szövetségre és közvetett adóra vonatkozó törvények le nem tárgyaltatnak. E javaslat mellett többségre számítanak a bizottságban. — Herbst maga is az elnapolás mellett van. — Általános a nézet, hogy a kiegyezési tár­gyalások a birodalmi tanácsban meg fognak szakíttatni, minthogy a birodalmi tanács legfelebb csak június végéig akar együtt maradni, addig pedig az összes előterjeszté­sek letárgyalása nem képzelhető. Bécs, máj. 22. A „Pol. Corr.“ jelenti, hogy Ausztria-Magyarország és Bajorország között a vasútnak Redwitztől Arzbergen át Egerbe vezetése iránt az egyezség aláhratott, egyúttal megegyeztek a vorarlbergi vasútnál többféle könnyítéseket nyújtani. Róma, máj. 22. A pápa számos zarándokot fogadott, köztük Auer hirlapirót is, a­ki négy kötet . A „Moniteur Universel“-ben a következő com­muniqué jelent meg: „A cabinet tagjai tudatták mindazokkal, a kik értekeztek velök, miszerint szi­lárdul elhatározták, hogy a legéberebbeknek és a legerélyesebbeknek fogják magukat mutatni mind­azon iratok és cselekmények megtorlásában, a me­lyek nyugtalaníthatnák az országot s tévútra ve­zethetnék a népet a köztársaság elnökének szán­dékai iránt. — Mindazon esetekben, midőn a vá­lasztott, nem politikai testületek kebelében, akár gyűléseken, akár a hírlapokban azon ráfogással él­nek, hogy az államfő magatartásának czélja avagy következménye a háború, vagy hogy államcsínyen dol­gozik, vagy ha valamely más efféle álítás merül fel, a kabinet élni fog törvényadta jogával. — Nevezett lap jónak látta e tudósítást a következő phrasissal megtoldani: „A kabinet nem engedi meg senkinek, hogy tévútra vezesse vagy megzavarja a közvé­leményt.“ * A köztársaság elnöke a törvényhozás előtt felolvasott üzenetében tudvalevőleg hivatkozott az „ország megkérdezésére“, s Cassagnac rá is kiál­totta nagy önérzettel, hogy „hát csak kérdezzék meg az országot“. Úgy látszik Mac-Mahon tapoga­tózni akar: váljon csakugyan jó lesz-e alkalmilag „megkérdezni“ Francziaországot. A „Republ, franc.“­­ben olvassuk a következőket: „Egy félhivatalos lap ,a„Moniteur universele", azt jelenti, hogy a köztársaság elnöke a közelebbi hetek alatt körutat szándékozik tenni egyes me­gyékben.­­ Mi e tervet átalában csak helyesel­hetjük. Ha a köztársaság elnöke időt vesz magá­nak, ha bevárja a szép napokat, ha engedi mi­nisztereinek, hogy ügyes embereket küldjenek a megyékbe, kik előkészítsék a tisztességes fogadta­tást, s ha elmegy azután megkérdezni a közvéle­ményt, az utazás csak előnyös lehet az országra nézve. E tervet végrehajtva, elégtételt fog adni el­nök úr a képviselőháznak, a­mely az utóbbi bud­­getben megszavazott számára 300.000 frankot egye­nesen arra, hogy lehetővé tegye reá nézve, misze­rint személyes meggyőződést szerezhessen a köz­hangulatról, s ugyanakkor megismerkedhet azon felvilágosítások értékével, melyekkel környezete el­látta őt.* Sokan csodálkoztak azon, hogy Broglie her­czeg miért nem vitte be kabinetjébe régi engedel­mes és hű eszközét Buffet urat, ki tudvalevőleg az új alkotmány alapján megejtett választásokban mint miniszter legalább is nyolc­ különböző helyen és alkalommal bukott meg, é­s tehát megérdemelne Broglietől egy kis recompensatiót. A „France“ erre vonatkozólag a következőt beszéli el: Broglie úr, miután a minisztériumot teljesen megállapították, másodszor is fölolvasta a lisztát a tábornagy elnöknek. Mac Mahon arc­án nem látszott azonban valami rendkívüli megelégedés. Darabig hallgatott, — de végre megszólalt: — „Nos, hát Buffet ?“ Mire Broglie herczeg finom mosolylyal: — „Oh, tábornagy úr, Buffet már mégis csak na­gyon népszerűtlen.11 felirat-aláírást és 200,000 német gyermektől leve­leket nyújtott át. A pápa megelégedését fejezte ki. Berlin, május 22. Bismarck herczeg itt­­időzése alkalmat nyújt tanácskozásokra, melyek utóbbi időkben a külügyi viszonyokra is vonatko­zásban állnak. A herczegnek kissingeni útja előtti idejövetele azonban már előbb volt kitűzve, miért is különös politikai ok nem forog fenn. Kopenh­ága, május 22. A külügyminiszter elrendelte a tengeri hajósok által a háború alkal­mából követendő intézkedéseket. Paris, máj. 22. Hírlik, hogy Giquel des Touches altengernagy van kiszemelve tengerészeti miniszterül. A külhatalmak képviselői a legkielégi­­tőbb biztosításokat tettek Broglie miniszterelnök előtt. Bécs, máj. 22. A hivatalos lap f. hu 19 éről egy császári pátenst közöl, mely a krajnai tartomány­­gyűlést feloszlatja s az uj választások haladékta­lan megejtését elrendeli. A franczia kormányválsághoz. Harcz-minisztériumnak nevezi a republiká­nus Francziaország az új kabinetet, s minthogy az összes világsajtó, de különösen az inspirált német sajtó is ezen véleményre hajlik, most egyszer ide tettük át a háborús dolgok columnájára a „franczia kormányválságról“ szóló híreket. Támogatta ezen eljárásunkat a „Schwäbischer Merkur'­-nak, e min­den kétségen felülálló német kormánylapnak, mely rendszerint egyenesen a berlini Wilhelmstrasséből kapja inspiratiót, a következő nyilatkozata: „A hirtelen jelenet­változás nemcsak a fran­­cziákat érdekli; az egész világrész fenyegetésnek érzi e rázkódást, mely első jele az általános béke veszé­lyeztetésének. A politikai viszonyok e pillanatban, igaz olyanok, hogy bajosan lehet keresztes had­járat rendezésére gondolni, de az iránt nem szabad kétségben ringatózni: az akarat, hogy a béke megzavartassék, ma hatalomra jutott, még pe­dig azon nép élén, mely még mindig megnyerette és elragadtatta magát külügyi merészkedésekre. Az uj kormány helyre akarja állítani az egyházi álla­mot, esküdött ellensége Oláhországnak és Németor­szágnak, s csak az a kérdés, hogy miként találja meg az alkalmat szándékainak kivitelére. Gambetta máris kimondta e szót: A képviselőház feloszlatá­sa bevezetés lesz a háborúhoz. Ugyanekkor a Va­tikán foglya olyan­­ udvarias volt azt mondani egy németekhez intézett beszédében, hogy Német­országnak jelenleg megvan a maga Atillája. Bebi­zonyul most, hogy Moltke a kir. gyűlés ápr. 24-ik ülésében nem hiába fejezett ki némi kétséget a béke enntartása iránt.“* Vougué gr. bécsi franczia nagykövet, mint je­lentik, már alkalmat vett magának arra, hogy Décazes herczeg körirata alapján a biztosítást je­lentse ki a külügyérség előtt, mikép a franczia miniszterváltozás nem érinti Francziaországnak a külállamokhoz való viszonyait.

Next