Ellenőr, 1877. május (9. évfolyam, 125-179. szám)

1877-05-23 / 164. szám

felfedezésének története. M. tud. akadémia. Vidéki társulatok. Irodalmi szemle. Történelmi könyvtár. — „Mit tegyünk.11 E­nzim­ alatt kaptunk egy vaskos kötet orosz regényt. Irta Csernisevsky N. G., fordította Sasvári Ármin. A munka a „Pesti Napló“ tárczájának lenyomatát képezi. — „A rajzolás elemi hálózatban“ I. kötetének 4-ik füzete megjelent; összeállítja és kiadja Wein­berger Alajos fővárosi osztálytanító. Megszerezhető legjutányosabban előfizetés útján, mely az I. kö­tetre­­ írt 60 kr­t. é. Bolti ára 2 frt. Előfizetési pénzek Weinberger Alajos, fővárosi osztálytanító­hoz (IV. ker. muzeum-körut 23 sz. Budapest) kül­dendők. — A Franklin-társulat kiadásaiból kaptuk meg a következő munkákat: 1) „Közhasznú családi könyvtár“ 19-ik füzete, ára 40 kr. Tartalma : Tanácsok a gyermekek természetszerű testi nevelésére. Irta dr. Steiner János. For­dította K.­Beniczky Irma. 2) ,,Falusi könyvtár'• 23-ik fü­zete, ára 50 kr. Tartalma: A gyümölcsfatenyésztés cserép- és faedényekben és az igy s a szabadföldben nevelt törpe­fák okszerű, vagyis növényélettani alapokon nyugvó met­szése. Az angol, franczia és német kertészeti irodalomban ez irányban megjelent szakmunkák felhasználása mellett irta Kodolányi Antal. 27 fametszvénynyel. 3) „Igazságügyi rendeltük tára“ 1876. évfolyam, ára 50 kr. 4) „Kis nem­zeti múzeum“ 38-ik füzete, ára 50 kr. Tartalma: Hires uta­zók és hires utazások története. A legrégibb kortól kezdve írta Verne Gyula. Fordította Vértesei Arnold. 5­ .,Találmá­nyok könyve­­ 11, 12, 13, 14. füzete, ára egy-egy füzetnek 40 kr. Tartalmuk: A nyersanyagok vegyi feldolgozása. Vegytani alapfogalmak: A kohómives. A vasipar, az aczél, Achattus-aczél, Bessemer-aczél. A mai vasipar. Zink, ko­balt, Wismuth és társai, az új ezüst. A vörösréz. Harang-, ágyú-, szobor és sárgaréz. Talmi-arany. — A „Magyar Nyelvőr“ májusi füzete érde­kes és változatos tartalommal jelent meg, czikkei a következők: Ál-deverbális és denominativ képzések. Simonyi Zsig­­mond. A magyar igemódok alkalmazása. Simonyi Zsigmond. A bölcselet magyar nyelve. Bánóczi József. Ismertetés. Lövei Páger István. Az orvosi műnyelv. Volf György. Nyelvészeti tarkaságok. Lehr Albert. Nyelvtörténeti adatok. Veres I. 1. Arany Toldija és Toldi estéje. Bánóczi J. Ikerszók. Zibrinyi Gyula. Helyreigazítások. Magyarázatok. Simonyi Zsigmond. Both Béla. Népnyelvhagyományok. 1. Szólásmódok. Rozsnyai Károly. Gaál F. 2. Babonák. Gaál F. 3. Népmesék. Gaál Gyula. 4. Tájszók. Giborfi K. Borcsa Mihály. Zibrinyi Gyula. Ehrlich Lajos. 5. Ikerszók. J­erenczi János. 6. Kaszárnyás szók. Ballagi Aladár. Vőfény mondókák. Bakoss Lajos. 8. Párbeszéd. Both Béla. 9. Húsvéti mondókák. Deák Elek. 10. Tréfás mondás. Gaál Ferencz. 11. Bakter-kiáltások. Hantz Gyula. 12. Családnevek. Ihász Gábor. 13. Helynevek. Bakoss L. 14. Néprománcz. Kulcsár Endre. A boríték lapon. Pályá­zati jelentés. Uj jutalomtétel. Fővárosi ügyek. — A közegészségügyi bizottmány d. u. 5 óra­kor gyűlést tartott. ’A közegészségi törvény szerint a Rókus-kórház igazgatói állomás betöltendő lenne a tanács a folyamodó dr. Gebhardtnak a kórház ideiglenes igazgatójának kérvényét véleményadás végett előterjeszti. Minthogy ismeretes egyén­iség­­ről van szó, a folyamodványt a bizottság fölolva­­satlanul egyhangúlag elfogadja ajánlatra. Követke­zik, a belügyminisztérium leirata a hatósághoz idősb Hanti Károly gyógyszerész folyamodványa tárgyában, ki a Dorottya­ utczában felállítandó gyógytár engedélyezéséért folyamodik. A közegész­ségügyi bizottság véleményadásra felhivatván, a tiszti főorvoss előzetesen a gyógyszerészeti testület véleményét is kikérte. — E testület elhalasz­­tandónak véli a tárgyalást, s természetesen — nem tartja szükségesnek a Lipótvárosban még egy gyógytár felállítását — folyamodó nem számíthatna forgalomra, csak a fennállókat rontaná, ha pedig a hatóság szükségesnek találná a gyógytárak szapo­rítását, úgy a felállítandó inkább helyén lenne a külső Lipótvárosban a Margit-híd közelében. Pest városának 30 gyógytára van, átlag 9226 lakos esvan egy gyógy­tárra, és nem tartja a gyülekezet ezt túlterhesnek, különben is sem a hatóság, sem a közönség köréből eddig még óhajtás nem nyilvá­nult a gyógytárak szaporítására. Dr. Patrubány tiszti főorvos azt véli, hogy a Dorottya­ utczában egy gyógy­tár szaporítása nem időszerű, de igen­is a külső Li­pótvárosban a Margithíd közelében, hol a sok ipa­ros és vállalat egy gyógytár fennállását remélteti. A bizottság tehát elhatározta, hogy hozzájárul a tiszti főorvos véleményéhez a Dorottya­ utczában felállítani kért gyógytár elvetését, s a Margithíd közelében felállítandó gyógytár felállítását ajánlja egyszersmind a minisztérium felkérését a közegész­ségügyi gyógyszerészeti szabályzatok minél előbb kiadására.­­ Dr. Bókay a víz­szolgáltatási kérdés ügyében tett módosítási indítványát a közgyűlés tárgyaltatásra határozta és mégsem került sző­nyegre, kérdi az okot, a­mire az elnök megígéri, hogy noha e határozatról tudomása nincs, az el­maradás iránt vizsgálatot tesz. HÍREK. (Május 22.) — A párduczos seikh, Sejd Ahmed Hariri tegnap adta át a két fiatal párduczot az állatkert képviselőinek, dr. Szabó József és Serák Károly uraknak , kik Erődi Béla társaságában, e szives tolmács vezetése alatt látogatták meg a sejkhet a két kocsira ülve kimentek a százházhoz, Detter henteshez, hol az állatok voltak, egy fáskamrában lánczon őrizve. Szép két fiatal jószág, mintegy 9 hónaposak s korukhoz kép­est jól megnőttek, de kissé a hosszú út miatt megsoványkodtak. A két jószág igen szelid, a hozzájuk közeledő Szabónak kezét nagyon barátságosan megnyalogatta a kan. A seikh két kocsiban akarta őket kiszállítani, erre azonban rá nem állottak. A seikh elmondta, hogy a kölykök szülei harminczöt évesek s minden esz­tendőben szaporítanak egy pár kölyköt. Az állat­­kertben egyelőre a két tigris kalitkája mel­letti ketreczbe tették. A vad szomszédok or­dítása nagy remegésbe hozta őket s idegesen futkostak fel s alá. Gazdájuk bucsuzásul jól meg­nézte őket s igy szólt: „Jól viseljétek magatokat, kedves kölykök !“ Az oroszlánok hű­lt helyét mu­togatták meg a seiklinek, mire ő azt felelte, hogy küld az állatkertnek két oroszlánt is ajándékba, s ha kell a két nőstény tigris számára egy derék hímet is küld Alexandriáig, honnan aztán az állatkert gondoskodjék haza szállításukról. Az ígért ajándé­kot a jelen voltak megköszönték s a seikh még Konstantinápolyból fog intézkedni, hogy fia azon­nal indítsa útra az ígért állatokat s reményi­, hogy 3 hónap múlva ide érnek. A seikh még nehány napig itt mulat, s az alatt, azt hisszük, a főváros polgársága alkalmat talál a szívességet valami mó­don viszonozni, illetőleg megköszönni, s meleg ro­­konszenvü­nket neki tolmácsolni. Mert az az ember, ki hónapokig képes a kellemetlen utazás minden ve­­sződségével megküzdeni, csakhogy nekünk kedvessé­get tegyen, tőlünk megérdemli, hogy legalább ünnepé­lyesen megköszönjük a már hozott s a még küldendő ajándékot neki. A vendéglátó bizott­ág tevékeny,buzgó elnöke ,Herman Ottó,már kezébe vette a kezdeményezést, s így csak az szükséges, hogy minél többen csat­lakozzunk hozzája. Herman a következő felhívást bocsátotta ki: „A vendéglátó bizottság holnap, szer­dán május 23-án déli 12 órakor az „Arany sas­ban“ gyűlést tart, melynek tárgya : a Mekkából megérkezett Ah­med Hariri Sejket megillető kö­szöntés. Hariri Sejk, mint tudva van, két pardu­­czort hozott ajándékba s a nagy útra a tiszta ro­­konszenv bírta. Kérem a bizottság tagjait a teljes számmal való megjelenésre. Herman Ottó biz. al­­elnök.“ — Zalka János, győri püspök ma utazik Ró­­mába, hogy a pápa félszázados jubileumán jelen lehessen. Mihajlovics zágrábi érsek már tegnap el­indult. — A magyarországi néptanítók egyetemes gyű­lésének 50-es bizottsága május 20-án és 21-én (tegnap és tegnapelőtt) évi közgyűlést tartott. A bizottság eddigi elnöke Simay István leköszönvén, helyére a derék Péterfi Sándort választották meg, jegyző pedig Bálinth Mihály czeglédi tanító lett. Az első nap az Eötvös-alap ügye került elő. Kom­játhy György évi jelentése szerint az alapnak jelen­leg 415 tagja van, eddigi összes bevétele 2474 frt 11 kr, kiadása 466 frt 88 kr s így jelenleg 2010 frt 27 kr fölött rendelkezik. Ezen összeg kezelése nagy munkát igényel, am abból is látható, hogy a legutóbbi év alatt 2771 levél expediáltatott. Az alap most az első évben mutat fel gyakorlati ered­ményt, a­mennyiben alapszabályaihoz híven a múlt év végéig begy­ű­lt tiszta eredmény felét 650 frt ösztöndíjakra s segélyezésekre fordíthatta. Az Eötvös-alap központi bizottságának tagjaivá újabban Hang Kamill, Kerékgyártó Elek, Luttenberger Ágost, Magdics, Stauffer Adolf s Weber Ede fővá­rosi tanítók választattak meg. Elhatároztatott továbbá, hogy az alap javára évkönyv helyett egy „Eötvös­­alap naptára" czimü vállalat fog megindittatni s mielőbb egy sorsolás lesz. Az ülés délutáni folytatásá­ban Lederer József felolvasást tartott a tanmenetek­és tantermekről, s a bizottság elhatározta, hogy a mi­nisztériumhoz az országgyűléshez kérvényt intézze­nek, miképen a magyarországi összes népiskolák­ban a magyar nyelv kötelező tantárgy legyen s min­den tanító köteles legyen magyar nyelven is tudni. Ezen utóbbi határozatot egyedül Bill József nem sza­vazta meg. A gyűlés tegnapi ülésében a bizottság kimondotta a népoktatási törvény revisiójának szük­ségét, s a revisió pontozatainak kidolgozására egy 15 tagú albizottságot küldött ki. Az 50-es bizott­ság a „Hon“ szerint kimondatni s sürgettetni kéri a következőket: 1. Az állam érvényes tanítói okle­velek semminemű hatóság által ne superrevideáltas­­sanak. 2. A középtanodák a nyilvános elemi iskola 4-ik osztályát bevégzett s erről hiteles okmányt fel­mutató növendéktől felvételi vizsgát ne követelhes­senek. 3. A tanköteles gyermekek szülei, ha isko­lába nem járatják azokat, tanittatásokról s vizsgá­lataikról a helybeli iskolaszéknél évenkint bizonyít­ványt tartoznak felmutatni. 4. A tanköteles gyer­mekek szülei a lakásváltoztatást az iskolaszéknél bejelenteni tartoznak s ez hivatalosan tudatja azt a másik iskolaszékkel. 5. A tanitónőképezdéknél a felvételi s képesítési vizsgák feltételei lehető­leg egyenlővé tétessenek a tanitóképezdékével. 6. A tanitóképezdék reformja ezen intézetek tanárai által a múlt egyetemes tanítógyűlés alkalmával ki­fejezett elvek szerint sürgettessék. 7. A polgári is­­­­kolák oly módon alakíttassanak át, hogy a városi elemi iskolák 8, esetleg 9 osztályúvá tétessenek. 8. Ott, hol a népiskolák 5 és 6-ik osztálya még felállítva nincs, ezeknek a törvény értelmében ki­egészítése elrendeltessék. 9. A minisztérium­i tör­vényhozó­ testület keressék fel, hogy a tankötele­zettség alól felmentett testileg vagy szellemileg nyomorék gyermekek (vakok, hülyék stb.) számára törvényesen szervezett s országosan kiterjesztendő intézetek állíttassanak fel. Az ülés délutáni folyta­tásában a német néptanítók fürthi vándorgyűlésé­nek üdvözlésére táviratot, küldöttek, s kimondot­ták, hogy a „Népnevelők Lapja“ és „Ung. Schul­bote“ czímű budapesti szakközlönyöket egyelőre hivatalosaknak tekintik. A bizottság mintegy 30 tagja ma délben Pulszky szívességéből a corviná­kat nézte meg. — Karzoiv­a belgrádi orosz főconsul tegnap Bécsbe érkezett. — Kápolnai Paur István honvédőrn­agy a honvédfőparancsnokságnál rendszeresített Il­od se­gédtiszti állás teendőinek ellátásával bízatott meg. E teendők eddig is hasonrangu törzstiszt által ik­tattak el, ki zászlóaljparancsnoki minőségben áthe­lyeztetvén, helyét most Kápolnaival foglaltatták el. — A pesti izraelita hitközség választási bizott­sága május 20. tartotta alakuló ülését. Elnöknek választatott: Popper Ármin, helyettes elnöknek, dr. Schönberg Ármin és jegyzőnek Tenczer Pál. A bi­zottság elhatározá, hogy a községi tagokat a sajtó útján figyelmeztetendő, miszerint az alapszabályok értelmében a szeptember hóban megejtendő képvi­selő-választás alkalmával csak azon községi tagok gyakorolhatják a választási jogot, kik 1. évi julius végéig az 1876-dik évre járó kultusadójukat töké­letesen kifizették. — A tegnapi bécsi lóversenyen, melyről rész­letes táviratot közöltünk, jelen voltak ő felségeik, továbbá Rudolf trónörökös, Vilmos, Lajos Victor, Albrecht és István főherczegek. A bécsi lapok, hogy „Kincsem“ dicsőségéből Ausztr­iának is jusson, nagy büszkén per „österreich-ungarische State“ be­szélnek róla. A hadseregi akadályversenyben elbu­­kottak közül Lehmann főhadnagy súlyosan megsé­rült, gróf Wurmbrandt hadnagyot eszméletlenül vitték el a pályáról, Söllinger főhadnagy „Neu- Wien“ nevű lova pedig lerogyott és azonnal kimúlt.­­ A Corvinák tervezett ünnepélyes fogadására a főváros által az ünnepélyességre készíttetett 25 db nemzeti válldíszt, babérkoszorút és 4 db Corvin czimet jobb időkre való megőrzésül a városi gaz­dának leltározás és kezelés végett átadták.­­ Meggyilkoltak egy katonát pünkösd­ hétfőn hajnalban Bécsben. A tettes vagy tettesek nyo­mára nem akadtak, s azt gyanítják, hogy a gyil­kosság bosszúból történt. A meggyilkolt a Lipót főherczegről nevezett műszaki ezredben szolgált, 22 éves alsó ausztriai hohenbergi születés, neve Riedler Alajos. — A biharmegyei népnevelési egyesület alap­szabályait megkaptuk. Az Eötvös ajánlotta eszmét, a népnevelés társadalmi úton való előmozdítását akarják Bihar megyében megvalósítani. A jótékony­­czélű egyesületnek tagja lehet vallás- és nemkü­lönbség nélkül bármely önjogú magyarországi hon­polgár, ki kötelezi magát, hogy hat évig évenként 2 frtot fizet be az egyesület pénztárába. Ajánljuk az ily egyesületek alapítását a többi törvényható­ságok tanügybarátainak figyelmébe. — Egy elegáns tolvaj öngyilkosságáról ad hírt a „Kelet.“ Kolozsvárott és Deésen ugyanis egy idő óta számos lopási és betörési eset fordult elő, mint erről az ottani lapok mind a száma tanúságot tesz. Legközelebb Dévára is kiterjesztette működését e tolvajbanda s ott Káskantintól nagy mennyiségű arany s ezüst érmet loptak el. A dévai kir. ügyész­ség távirati megkeresésére a kolozsvári rendőrség a nyomozást megindítván, gyanúja egy gavallérosan öltözködő egyéniségre esett, ki legutóbb a „Nem­zeti szálloda“ vendége volt és saját fogatot tartott. Pénteken, 18-ikán csakugyan el is fogták ez urat a Széchenyi-téren. Az elfogotton (ki zsidó) a leg­nagyobb zavar és felindulás vett erőt, midőn látta, hogy az igazságszolgáltatás szigorú karja utólérte; s midőn a rendőrszolga, — ki őt vizsgálati fog­ságba a kihallgatás után bekísérendő — egy pillanatra elfordult tőle, a kétségbeesett ember felhasználva a pillanatot, egy zsebéből kivont télikéssel mintegy 10—12 centiméter hosszúságban felhasitotta a gyomrát, ekként akarván életének véget vetni s az igazság kezét kikerülni. A rend­őrség a szerencsétlent rögtön a kórházba szállí­totta, hol most gondos ápolás és szigorú rendőri felügyelet alatt külön szobában van. Felgyógyulá­sához nem sok ugyan a remény, de miután az ej­tett sértés nem mély , remélhető, hogy életben marad. A deliquens szállásán a rendőrség nagymennyiségű régi érmékre, elegáns ruházatra, mintegy 200 frt kész­pénzre, 10 drb aranyra stb. akadt rá, s nála mint­egy 600 frt találtatott. A tettes szállásán talált iratokban három különböző neve fordul elő az ele­gáns tolvajnak, ki Kolozsvárott egészen isme­retlen.­­ A székely mivelődési és közgazdasági egylet központi választmányának Hajós János elnöklete alatt tartott közelebbi ülésében jelentés létetett több alapító és részvényes tag belépéséről. Tudásul vé­tetett az egylet kiküldötteinek az iránti értesítésük, hogy az egylet levelezéseinek postadíjmentessége iránti kérvényt a küldöttek a földmivelés-, ipar- és keresk­­miniszter úr ő nagyméltóságához benyúj­tották, olvastatott a számvizsgáló bizottság jelenté­se a pénztári véletlen vizsgálatról, mely megnyug­vással vétetett tudásul. Az egylet pénztára kezelé­séről szóló számadás az 1876-ik évről megvizsgá­lás és jelentéstétel végett, kiadatott a számvizsgáló bizottmánynak. E mellett egy külföldi műfaragó in­tézetben tartózkodó székely származású ifjú segélye­zése iránti beadvány tárgyaltatván, az illető erköl­csi és szakképzettségi igazolványainak bemutatására utasíttatott. Végül a választmány sajnosan vette tu­domásul Nagy Sándor fáradhatlan egyleti pénztár­nok úrnak a pénztárnokságról való lemondását, de tekintettel a nevezettnek többoldalú elfoglaltatására a lemondást elfogadta s pénztárnokul Gidófalvi Ist­ván erdéyi földteh. ment. alap igazg. előadót és egy­leti tagot választotta meg, minek folytán az egyleti pénztár átadása az ülést követett napokon szabály­szerűen megtörténvén, az egyletet illető pénzkülde­mények a nevezett új pénztárnok úrhoz (Budapest vár­omiutcza 31 sz.) intézendők. Ez ülés egyik tár­gyát még azon bejelentés képezte, a­mely szerint Feleki Miklós jeles nemzeti színművészünknek 25 éves jubileuma napján az egylet nevében egy ba­bérkoszorú nyújtatott át küldöttségileg, a­mit a vá­lasztmány méltánylattal vett tudomásul.­­ A ferenczvárosi plébániához szervezendő negyedik segédlelkészi állomás iránt kelt fővárosi közgyűlési határozatot a belügyminiszter is jóvá hagyta. Erről a szu­sz Máriáról nevezett ferencz­­rendü szerzet pozsonyi főelőljárója a további in­tézkedések megtétele végett, valamint a herczegpri­­más is a tanács által értesittetett.­­ A pesti izralita nőegylet f. hó 23-án d. u. 3 órakor, a pesti izr. hitközség iskolai dísztermében (siputera 11 sz.) rendes évi közgyűlést tart.­­ Borzasztó gyilkosság történt Ungváron múlt csütörtökön. Richter Miklós városi írnok neje, e napon délután leánycselédjével a vásártér mellett levő szántóföldre ment veteményezni. Az est beáll­tával a cseléd hazajött, s urának azon kérdésére — hol van neje — azt felelte, hogy őt előre küldte, s va­lószínűleg azonnal haza fog érkezni. Beállván az éj, a nő nem érkezett meg s a férj a legnagyobb izgalom és nyughatatlanság között törte az élét. Reggel azonnal jelentést tett a hatóságnál, s a városi rendőrség a leány­ cselédet azonnal el­fogatta s a nyomozást megkezdte. Több óráig tartó vizsgálat után végre a borzasztó tett fátyola fel­­lebbent. A cseléd bevallotta, hogy az asszonyát — mivel őt többször s a mezőn is szigorúan megfenyítette, a kapával addig ütötte — mig élet­telenül elesett, s hogy borzasztó tettét elpalás­tolja — egy gödörbe ott a tett színhelyén el­ásta. Erre a vizsgáló biró rendőrségi fedezet mel­lett nagy néptömeg által kisérve pének délután a tett színhelyére ment, oda vezettetvén a bűnös leány is, ki azon helyet — hová úrnőjét elásta — meg is mutatta. A csekély gödörbe elásott hulla kiásásakor a legborzasztóbb látvány tárult a nézők szemei elé; a fő mindkét halántéka összezúzva s azonkívül több seb nyomai voltak láthatók, egész meztelenre volt vetkeztetve s feje az inggel be­kötve. A holttestet azonnal a városba szállították. Megjegyzendő, hogy a bűnös nőcseléd asszonyáról, miután őt megölte, a ruhát leszedte s a leszedett ruhadarabokat haza hozván, azt elretté; e cseléd tiz éves korától neveltetett fel a szerencsétlen asz­­szony által s most 18 éves korában azon sok hála helyett, melylyel felneveltetéséért úrnőjének tarto­zott volna, elvetemültségében ily borzasztó tett el­követésével hívta ki maga ellen a boszóló bünte­tést. Temetése a szerencsétlen s közbecsül­ésben álló asszonynak nagy közönség részvéte mellett folyt le. — Vandalismussal páros lopást követtek el 19—20-ika közti éjjelen Verebély Imre mérnök la­kásán. A kár 3000 frtot meghaladó. A tulajdonos és családja távollétében a lakást feltörték, ezüst- és arany­tárgyakat elvittek. Egy női mosdóesz­közhöz tartozó üvegedények fedeleit leszedték, me­lyek M. és S. monogrammal vannak ellátva; el­loptak továbbá egy 1% karatu gyémántgyűrűt, mely nagyitó üvegen szemlélve közepén fekete fol­tot mutat. A mit könnyedén fel nem tudott a tet­tes nyitni, összezúzta ; az ezüst mosdó-tálat össze­nyomva szándékozott elvinni — a tett pusztítás ki­igazítása is mintegy 300 írtba kerülene. Ma­rég­módjukban és hatalmukban megfékezni vagy le­küzdeni azt, s pár mértföldnyi folyó vagy álló viz áthághatatlan gátat vet költözködésük útjába. Az emberiség fokozatos művelődésének története, a mint eredeti vad állapotából a tökéletesedés jelen­legi fokára emelkedett és fog fejlődni még tovább is, nem egyéb mint az ember újabb képességeinek és szellemi ügy mint testi erejének története, és a személyes öntudat és felelősség érzete ama képes­ségek és erők fejlődésével egyenes arányban nö­vekedik. Régen az ember nagyon kevés vagy épen semmi szemrehányást nem érzett maga iránt, ha egy fiatal, életerős férfit vagy nőt betegség által tönkre menni, elpusztulni látott vagy látta, hogy egy, életér kettémetszése biz­tos halált vont maga után, hogy a járvány kénye-kedve szerint pusztíthat és az éhhalál egész helységeket tizedel meg; sőt még a nagy tűzvészeket és öldöklő háborúkat is a szeszélyes istenek bosszúálló művének tekintették, a melyek ellen az ember mit sem tehet, hanem ha ritka ese­tekben kínos vezeklések és nehéz áldozatok által igyekezett a haragvó égieket szánalomra indítani és bősz haragokat lecsillapítani. Most azonban ko­runk műveltebb és fölvilágosultabb szelleme a háborúk, éhségek, járványok, bűnök, mértéktelenség, szegénység s más testi és lelki bajok valódi okait korántsem az istenek haragjában és szeszélyeske­désében, hanem — és nem is ok nélkül — inkább ama körülményben véli föltalálhatni, hogy a ter­mészet törvényeit nem ismerjük, vagy ismerni nem akarjuk. Palmerston lordról beszélik, hogy egy glasgowi küldöttségnek, mely tőle a dühöngő kho­­lera elterjedésének meggátlása végett pár napi böjt és imádkozás elrendelését kérelmezte, így felelt­e volna: „Uraim, a mosdó és mosó szappan, sokkal hathatósabb eszköznek bizonyult be!" De hát lehetséges-e, hogy az ember, kinek szelleme a világot munkakímélő gépek feltalálása által mindenféle kényelemmel és fényűzéssel töltötte be; ki a leghatalmasabb állatokat megfékezte és rabszolgájává tette ; ki a „gőznek" nevezett óriást, rablánczokba verte s vasúti vonataiba és gőzha­­­­jóiba fogta, hogy vizen és szárazon át ragadja őt a világ minden tája felé; ki még a villámot is en­gedelmes hírnökévé idomította — lehetséges-e, hogy az ember mindenkor tehetetlenül nézze, hogyan te­szik tönkre a szárazság és árvíz, kártékony férgek és bogarak milliói s a korai és késői fagyok gyönyörű szántóföldeit, gazdag termést ígérő gyümölcsös kertjeit — szóval egész évi fáradságos munkájának kecsegtető jutalmát? Bi­zonyosan úgy van elvégezve, mi legalább azt hiszszük, hogy valamint a többi nehézségekkel és akadályokkal birokra szállt az ember s azokat le is győzte, úgy ezzel az egygyel is meg fog küz­deni s azt szintén le fogja győzni, már­is hatalmas lépés történt e nagy kérdés megoldása felé azál­tal, hogy a föld különböző országaiban s különösen az észak-amerikai Egyesült­ Államokban úgyneve­zett légtüneti észleldéket vagy hivatalokat (Észak- Amerikában „Weather-bureau“-knak nevezik) állí­tották föl. A föld kerekségét lassanként a távirda­­hivatalok és összeköttetések szakadatlan sorozata fogja körü­lhálózni s akkor aztán a légköri válto­zásokat, viharok támadását és elenyészését, szóval az úgynevezett időjóslás tudományát oly sikerrel és biztosan lehet tanulmányozni, a­hogy azelőtt még sohasem lehetett. Mindnyájan tudjuk, hogy a köznép mily szentül meg van győződve a felől, hogy az időt előre meg lehet jósolni. Steinmetz „Napfény és Záporok" czímű rendkívül érdekes művében többek közt azt mondja, hogy „kételkedni abban, misze­rint az időjárásnak is megvan a maga tudomá­nya, éppen annyi lenne, mint kétségbe vonni azt, hogy a légköri zavargásokat bizonyos megállapí­tott azaz biztos természeti törvények kormányoz­zák." És ő valóban elannyira át is tanulmányozta e tudományt, hogy a hygrométer (nedvesség mérő, melynek segélyével a légkör nedvesség-tartalmát meg lehet határozni) használatát nem győzi eléggé ajánlani, ha egyébért nem is, legalább azért, hogy ne hurczoljuk magunkkal esernyőnket olyankor is, a­mikor teljességgel nem szükséges; magunknak is kényelmetlen s az esernyő is romlik — ok nélkül. Ő e műszer jóslataiban teljesen megbízik s azt mondja, hogy a mióta rendesen használja, esernyő nélkül sohasem érte utól zápor, sem az által nem okozott magának kényelmetlenséget, hogy esernyő­jét ok nélkül hurczolta magával És ez fontos annyi­ban, hogy nem is említve az esernyő-hordozás kényel­metlenségét, az esernyő sokkal drágább, mint egy kö­zönséges n­igrométer, mely egymás mellé állított két rendes hőmérőből (thermométer) áll, melyek közül az egyiknek a gömbje egy darab vékony muszelin-szövet­­be van burkolva s ez utóbbinak vége vízzel telt kis edénybe nyúlik. Mikor a levegő száraz, a viz a muszelin-szövetből gyorsan fog elpárologni; e gyors elpárolgás a hőmérő higanyát meghüti és össze­nyomja. Ellenben ha a légkör sok nedvességgel van telítve — mely eset gyakran előfordul, — mindkét hőmérő ugyanazon egy hőfokot fogja mu­tatni. Mikor a jég nagyon száraz, a két hőmérő jelzései közt jelentékeny a különbség s ez annál nagyobb lesz, minél szárazabb a levegő; az ily módon elérhető legnagyobb különbség fokszámát ha megkétszerezzük s az alacsonyabb hőmérséket mutató számból kivonjuk, a kijött eredmény fogja mutatni, habár csa­k megközelítőleg is, az úgyneve­zett harmat pontot. Ha e különbség az öt fokot meghaladja, bármily felhős legyen is az ég, előre kevés kilátás lehet; ellenkezőleg ha a különbség csekélyebb s főleg ha a száraz gömbű hőmérő hi­gany a legcsekélyebb esést sem mutat terhes zápo­­porok várhatók. Gyakran megesik, hogy nagy szárazság ide­­jén a legterhesebbnek látszó felhők is eső nélkül vonulnak el fejünk fölött, mert a tömörülés kellő fokát nem képesek elérni. Ennek elérésére a hő­­mérséknek némi csekély sülyedése múlhatatlanul szükséges. Oroszországban, főleg a szigorú telek alatt, ha egy népes tánctterem ablakát hirtelen föl­nyitják, a teremben mulató társaságot sűrű hóhul­lás fogja meglepni, mert a hópelyhek épen úgy fognak rájuk hullani, mintha künn a szabad ég alatt lennének. E tünemény oka pedig nem egyéb mint az, hogy a berohanó hideg jég a szobában lévő vízgőzöket hirtelen megsüriti azaz megfagyasztja. Nyáron a nap sugarai s a száraz­földből kisugárzó hőség a légkör viz tartalmát kiterjesztik s megaka­dályozzák annak eső­ alakban leendő megsűrüsödé­­sét s lehullását, míg valami véletlen közbe nem jön, hogy a jég hőmérsékét kissé alább sü­lyessze. La­­pályos, erdőtelen tájakon, milyen a mi Alföldökön is elég van, sokszor majd mindennap vonulnak végig az égen sötét, esőtartalmú felhők, ott szállongnak és időznek a szárazságtól sújtott mezők és szántóföl­dek fölött egy darabig s azután eltűnnek nyomta­lanul, a nélkül, hogy a szomju földet megenyhitet­­ték volna. Ilyenkor csakugyan hajlandók vagyunk azt hinni, hogy az eső esnék ugyan szívesen, de nem tud, a szikkadt föld váltig kéri a nedvességet az egektől, de nincs hatalmában óhajtásának ér­vényt szerezni. Mint mondák, ily tájakon a föld rendesen meg van fosztva erdő-diszétől s igy az ember gondatlan keze idézte és idézi elő a szá­razság borzasztó csapását. Az esőfelhők bizonyos helyekhez inkább vonzódnak, mint másokhoz, mert a természe­t vízvezetői „leginkább a növényvilág s különösen a fák leveleinek végpontjai“ szok­tak lenni. Az erdők nem csupán a légköri párák és vízgőzök vezetésére szolgálnak, hanem gyökereik elágazásai és a lehullt leveleikből képződő rétegek által fel­fogják s elnyelik a terhes záporok vizét s megakadályozzák az áradásokat, egyszersmind pedig a romboló viharok hatalmát is megtörik, s a légkör hőmérsékét egyenlőbbé teszik. Az erdőitől meg­fosztott vidékek legtöbbnyire a legkopárabbak. Ca­naan hires földje, melyet a szentírás a világ leg­termékenyebb országaként említ, e „tejjel és méz­zel folyó tartomány“, most szegénynyé lett vízben is, növényzetben is, leginkább azért, mert hajdan dús erdőségeit teljesen kipusztították. Steinmetz és mások, kik e tárgyról írtak, eléggé kimutatták az erdőpusztítás káros határait, melyek nem csupán a közvetlen szomszédságban, hanem még a távo­labbi környékben is jelentkeznek. Például a Fran­­cziaországban végbe vitt erdőirtások érezhető be­folyást gyakorolnak Angolország esőzési viszo­nyaira is. Azonban e kérdés hosszasabb fejtegetést igényeln­e, mint a­milyet ily rövid közlemény szűk kerete megengedhet. Meteorológok, földmivelők, illetőleg nagy föld­­birtokosok és nemzetgazdák mostanában feltűnő szorgalommal és igyekezettel tanulmányozzák az időjárás tudományát, hogy a légköri változásoknak legalább bizonyos meghatározott kisebb földterüle­teken uraivá lehessenek. Figyelmüket főleg a szá­razságok lehető megakadályozása veszi igénybe, s a nép ama hiedelme, hogy az lehetséges,­ napról­­napra növekszik. Számtalan eszközt és módot aján­lottak már arra nézve, hogy az esőt hordó felhő­ket miként lehetne drága terhek aláhullatására bírni. Egy vegyész azt tanácsolta, hogy a légkörbe villanyosságot kell bocsátani , mások meg az ágyú­zást ajánlják. Steinmetz az angol kormánynak szin­tén azt javasolja, hogy szárazság idején, mikor az eget tanfalusi gyötrelmeket okozó felhők borítják, melyek azonban sehogysem akarják nedvtartalmu­­kat a szomjazó földre bocsátani, kisértse meg az ágyúzás hatását. Ő azt hiszi, hogy ez a lőpornak sok­kal tisztességesebb használati módja lenne, mintha á­­dáz harczokban és emberöldöklésben pazarolják el azt. Különben az angoloknál még az a terv, illetőleg javaslat is fölmerült, hogy Nagy-Britania egész légkörét egy mértföldnyi magasságra közönséges villanygépek segélyével át kellene villanyozni, az e czélra szükséges villanyerő mennyiségét már ki is számították, még­pedig ama tényre támasz­kodva, hogy egy üveghenger vagy üveglap bizo­nyos meghatározott sebességgel forogva két má­­sodperc­ alatt 5616 köblábnyi levegőt képes át­­villanyozni. Évekkel ezelőtt Sir Richard Phillips úgy vélte és javasolta, miszerint szárazság idején biztosan lehetne esőzést idézni elő, ha az egész ország fölött érezvezetőket (villanyvezetőket) állíta­nának föl, melyek még a fáknál is hatékonyabbak lennének s a mellett az égi háborúk veszélyét is csökkentenék." ő és mások is azt hiszik, hogyha több ily vezetőt helyeznének el a magasabb pon­tokon, azok a felhőket megállapítanák s annyi esőzést okoznának, hogy még a legsivárabb tája­kat is viruló növényzet lepné el. A szárazságos és árvizeket, a légköri gyors változásokat s korai vagy késői fagyokat nem ke­rülhetjük ki az által, hogy egyik-másik jobb hírű vidékre avagy égöv alá költözünk: nincs hely a föld kerekségén, mely az emberek tudatlansága és esztelensége által előidézett bajok átkától megme­nekülhetne. Az éghajlatok javításának kérdését a tudomány újabb rendszereinek szem előtt tartásával kell tanulmányozni, s hogy nagyobb eredményekre juthassunk e téren, főleg a nemzetközi együtt­mű­ködésre van szükségünk. Hogy ha a légsúlymérő esni kezd és vihar dühöng a föld bármely részé­ben, jogunk van értesülni arról, s valamennyi táv­­irda­ vonalnak és tengeralatti kábelnek a légtüneti észleldék (időjárást jelző hivatalok) közvetlen szol­gálatában is kellene állniok. Ha annak a bámula­tos találékonyságnak, szellemességnek, időnek, költ­ségnek, testületi szellemnek s átalánvéve annak az érdeklődésnek, mondhatni lelkesedésnek, a­melyet csak e század utolsó negyedében is az emberek törvényszerű tömeges gyilkolását és a virágzó vi­dékek sivataggá tételét megkönnyítő eszközök ki­­eszelésére és előállítására fordíttattak, csupán egy szikra kis részecskéjét lehetett volna a légköri változások tanulmányozására irányozni és szentelni, oly eredményeket mutathatnánk föl ezen a téren is, melyekről ma még álmodni sem merünk. Sémi Lajos. Fél az esetet a rendőrség által kiküldött tiszt és a csendbiztos a helyszínen felvette, s a szükséges intézkedéseket a nyomozásra megtette. A nyomo­zás azonban nehéz, mert a lopást nagy gondos­sággal vitték véghez, a ház lakói semmi gyanúsat észre nem vettek, noha a tolvaj működése 3—4 órát igénybe vehetett. A lakók csak reggel vették észre, a szél által feltárt ajtón, hogy betörés tör­tént és a Szliácson időző Verebély urat táviratilag értesítették. Csakis apróbb tárgyak hiányát constatál­­ták, a többi ezüst- és aranynemű szétszórtan bob­ta a padlót, és valószínű, hogy a tettes még egy ex­­peditióra számolt. Midőn a rendőrség a tényálla­­dékot felveve, egy ismeretlen tolvaj jelent meg a szobában és meghökkenve egy ügyvéd után tuda­kozódott. Letartóztatták s a rendőrség őrizete alatt van, mint igen gyanús e tettben.­­ A török vendégek szives fogadtatására alakult pol­gári bizottság a reá bízott összegekről nyilvános számadás tétele mellett a t. n. közönségnek kegyes gyámolitásáért köszönetet mondva, feloszlott. A kibocsájtott iveken gyűj­tött Gelléri-Szabó János 2 ízben 344 frt 50 fr, „Pesti Napló“ szerkesztősége 3 ízben 193 frt, Éles Henrik 128 frt, dr. Halász Géza 107 frt, Perlaky Kálmán 102 frt és 1 font sterlinget, Mátyus Aristid 95 frt 50 ft, Sztupa György 80 frt, Gulner Gyula 72 frt, Vogel Péter 70 frt, Posner K. Lajos 1 ízben 70 frt, Kamermayer K. polg.­m. 55 frt, Tö­rök József 50 frt, Magyar Gyula 35 frt, Nádasy György 33 frt, terézvárosi klub 31 frt, Wahrmann Mór 20 frt, Sigray Pál 18 frt, Radocsay Lajos 17 frt 90 kr, Sebők Imre 15 frt 50 kr, Varga László 14 frt, Tóth Kálmán mérnök 10 frt, Morócz István 10 frt, Weisz Bernát 5 frt, Kühnel Ignácz 2 frt és Schneider N. 1 frt, továbbá Bedő Lajos úr a karczagi tár­sas­kör részéről 25 frtot küldött be; összes gyűjtés 1605 frt 40 kr, a török vendégek tiszteletére adott ebédre be­gyűlt 931 frt, összes bevétel 2536 frt 40 kr, a kiadás szám­lákkal adatolva 2455 frt 50 kr, maradt felesleg 80 frt 90 kr és 1 font sterling. A 80 frt és 1 font sterling a helybeli consulátusnak kézbesittetett a török sebesültek részére, a 90 kr előiratott a török sebesültek részére történendő to­vábbi gyűjtés számlájára. Budapest, 1877. május 18-án Sztupa György, bizotts. pénztárnok. Színházak. Budapest, szerda,'■,május 21. Nemzeti színház. DÓKA. Szinmű 5 felvonásban. Irta Sardou Victor. Fordította Huszár Imre. Személyek: Van der Kraft Feleki Maurillac André Nádai Faáron* Bercsényi Tekli Halmi Toupin Vízvári Antal Pongrácz Le Humeaux Hevesi Dominique Gyenes Rio Irres mar­quisné Paulayné Dora Helvey L. Zikka grófné Sz. Prielle C. Bariatin her­czegné K. J­ászay M. Énekes életkép 3 szak. Kezdete 7 órakor. — Nemzeti színház. Ma este Kauser Geister Bertha asszony második és utolsó fölléptéül „Ördög Róbert" kerül szivre. Kauserné asszony már mint­egy két hete készült e szerepben föllépni, és re­kedtsége ebben megakadályozta. A próbákon azonban hangja egész tisztaságában csengett ismét. „A szele­­burdi“ Moliére vígjátéka a nemzeti színházban jun. ele­jére van kitűzve, Paulay Ede szép fordításában a czím­­szerepben Vizváry Gyulával. — „Budapesten“ czímű német bohózat talán még e hóban színre kerül. — „Dóra“ második előadása holnaputánra van ki­tűzve, ha ugyan rekedtség nem fogja akadályozni a szereplők valamelyikét, ami a jelenlegi időjá­rás mellett nem is lenne csoda. Ez alkalommal bő­vebben kiterjekedhetünk a szereplőkre is, kikről múlt ízben térhiány miatt csak futólagosan emlékezhetünk meg. Bercsényi „Dormándi Kálmánjának tegnap esti előadásán szerepváltozás volt, amennyiben Ko­­máromy Alajos szerepét Benedek József játszotta, Benedek Józsefét pedig Faludi Antal, vidékről újon­nan szerződtetett tagja a nemzeti színháznak. — Komáromy Alajos apaszinészünk gyengült egészsé­gének helyreállítása czéljából elutazott Pestről, s ez időszerint Bécsben tartózkodik, hogy az ottani orvosok tanácsát kikérje. Szerepeit, távollétében, megosztják a személyzet között. — Népszínház. „Csók Julis“ közönsége még mindig nem fogy. Az ünnepek alatt — az ünnepek miatt természetesen — tele házat csinált, miben Soldosnének is nagy része van. Tudvalevőleg az ő föllépései a népszínházban mindig ünnep. — Ma „A kintornás család“ kerül színre, holnap „Csók Julis”-t ismétlik. — Budai színkör. Gerőfi igazgató vállalata szépen indul, a kedvezőtlen idő, mely a zöldbeli vendéglősöket kétségbeejti, neki telt házakat csi­nál. Tegnap is 450 forint volt a bruttó­ jövedelem, különben a szereplők igyekezete meg is érdemli a pártolást. Legközelebb „Fatinitza“ kerül színre, a mi magyar színpadon nálunk még egészen uj. Mion Szigeti Joh­n Éva Sántháné Buitson Pintér Kertelen Alszegi A herczegné inasa Vincze Tarrolle inasa Tóth Imre Stramb­ Kőrösmezei Lardefrey Sántha Gou­ges Benedek L. Kezdete 7 órakor. Nép­színház. U o /i ! k 1. Operette 3 felvonásban. Kezdete 77­ órakor. Krisztinavárosi színkör. Három pár czipő.

Next