Ellenőr, 1877. június (9. évfolyam, 180-232. szám)

1877-06-01 / 180. szám

foglalja. A cserkeszek minden oldalról seregestől sietnek belépni e hadtestbe. A Dunáról, Nikopolisból távírja 28-áról a „D. Telegraph“ harc­téri tudósítója, hogy előtte való nap török pánczélos hajók küldettek le egész Rahováig, hogy figyelemmel kisérjék az ellenség mozdulatait a bal part mentében. Islacznál észrevették, hogy az oro­szok még mindig erődítéseken dolgoznak, mire he­ves ágyúzást kezdettek, mely csak az éj beálltá­val ért véget.­­ Az oroszok sokat szenvedtek s a török pánczélosok tönkre tettek egy gőzöst, há­rom bárkát és három fa hajót s e mellett az üte­geket is tetemesen megrongálták. Ugyanazon lapnak távirják Bukarestből 28- káról. Korabidnál, Kalafát közelében tegnap heves ágyúzás fejlődött ki két török monitor és a ro­mán parti ütegek közt, mely hét óra hosszat tar­tott s a törökök meghátrálásával ért véget.­­ Ugyanez esetet következőleg távírja meg az emlí­tett lap viddini levelezője 28-áról. Tegnap két ot­­tomán monitor czirkálván Rahova és Nikopolis közt, tönkre tett két román hajót és számtalan bárkát, melyek a korábiai ütegek fedezete alatt feküdtek; azután a román ütegekkel mérkőztek meg s azokat erősen megrongálták. Kalatatból tegnap távirja 28-áról a „D. Telegr.“ viddini levelezője­i ismét bombázták a várost, még pedig több löveg egyenesen a kór­házra volt irányozva, melyen pedig a genfi vörös kereszt lobogója volt kitűzve. Egy golyó egyik szo­bába esett, s ott robbant szét negyven beteg közt kik közül kettőt megölt és öt megsebesült. Az em­beriségi törvények ily szemtelen megsértése min­denesetre tiltakozást fog maga után vonni az ösz­­szes európai hatalmak részéről. Orsová, máj. 39. („Bad Corr­”) A harcztér, s különösen ked­ves orosz atyánkfiainak közelsége nem csoda, ha épen nem képes megnyugtatni nálunk a közhangu­latot. Alig múlik nap, mely ne hozná a hirt, hogy mindig közelebb nyomulnak városunk határaihoz. A határon, Erdélytől a Dunáig, alig van katonaság. Itt és Mehadiában csak 300 honvéd van beszállá­sol­va mint helyőrség, a határőri szolgálat ellátására. Egyedül Nagy urnak, az orsovai szolgabirónak eré­lyes magatartása önt Orsova lakosaiba némi bizal­mat, ki nem engedi a monarchia semlegességét megsérteni s megóvja a birodalom alattvalóinak érdekeit, így pár nap előtt rálőttek Adakaléból az osztrák dunagőzh.­társaság egyik hajójára, melynek kapitánya Nagy szolgabirónál panaszt tevén, ez rög­tön csolnakba ült, felkereste a török parancsnokot, ki azzal indokolta a lövést, hogy a hajó lobogó nélkül utazott s igy maga adott okot a lövésre. Tegnapelőtt 122 szerb önkénytes érkezett ide, hogy Romániába menjen át. Az önkénytesek fegyver nélkül, elviselt szerb egyenruhát viseltek s rendes útlevéllel voltak ellátva. A szolgabiró nem engedte tovább utazni őket, hanem 15 honvéd őri­zésére bizva távirati utasítást kért a belügyminisz­tertől , minthogy pedig választ ma reggelig sem kapott s ellátni nem birta a mindinkább zúgolódó szerbeket, egy hajóra rakatva visszaszállittatta őket Szerbiába.­­ Végre ma délután megjött a bel­ügyminiszter utasítása, hogy a szerbeket, ha ren­des útlevéllel bírnak és fegyvertelenek, bocsássa szabadon. A második tárók monitor légkeröpítése. E katasztrófáról, mely f. hó 26-án Ibrailánál történt, a „Times“ emez érdekes részleteket veszi Bukarestből: „A legmerészebb tettek egyike, minő­ket a hadi történet ismer, követtetett el az Al-Dunán Ibrailánál f. hó 26-án kora reggel. Egy kis csapat orosz katona Dubaseff hadnagy vezetése alatt, Mur­­gescu őrnagy, román flottilla-parancsnok kíséretében elhagyta az északi dunapartot több csolnakon s a Petru Fetei hegyfoknak tartott, Matsin alatt, Ibrailával szem­ben, hol egy nagy török monitor állott. Az éjjel nagyon sötét volt s a csolnakok körülvették a monitort, mielőtt a török őrök még észrevették volna őket, kik midőn végre megpillantották a jövevényeket. Megállj, ki vagy 1“ kiáltással fogadták őket, mire Murgescu törökül válaszolt : „Barátok!“ A törökök e válaszszal látszó­lag meg nem elégedve, tüzet adtak Macsin irányá­ban, mert nem tudták, hol vették magukat e csol­nakok. A golyók czéljukon meszsze túl repültek és semmi kárt nem okoztak a csolnakokban ülők közt. A tüzelés alatt több orosz katona Dubaseff had­nagy­­yal együtt a vízbe ugrottt, lassan a pánczé­los hajóhoz úsztak s szoros összeköttetésbe hozták a halált hozó torpedót annak fenekével. Miután a torpedót kellően megerősítették s egy villanytelep sodronyait hozzá erősítették, kiúsztak az átelleni partra s hajnali fél négy órakor a monitor összes tiszteivel és legénységével együtt villanyfolyam se­gélyével légbe röpittetett. A robbanás borzasztó volt s mivel mi sem hallatszik valami mentési kísérletről, fel lehet tenni, hogy a hajón voltak mindnyájan odavesztek.“ Köztudomású, mily roszul látják el a törö­kök a külső őrállomást és az éjjeli szolgálatot, s kétségtelenül ennek tulajdonítható, hogy e kétség­­beesett vállalat is sikeresen ért véget, valamint en­nek róható fel az is, hogy az oroszok a török czir­­káló hajók közt torpedókat rakhattak le a Dunába. Hogy sötét éjjel két török hajó közt át lehet sur­ranni, arról magam is meggyőződtem, írja a „Köln. Ztg.“ runcsuki levelezője. Az éjjeli szolgálatot ugyan­­a következő módon látja el a török katona: Az éj beálltával az egymástól nyolc­van lépésre álló őrök elkezdik egymást vontatott hangon éberségre inteni, de e lármában áll egész éberségök, és soha eszébe nem jutna egyiknek sem, hogy a köztök levő tért átvizsgálják s igy nem nehéz köztök át­surranni, minthogy a kiabálások után a sötétben pontosan lehet tudni még a helyet is, hol a török őrök állanak. Nyugalom Bulgáriában. Drinápoly, május 16. („P. C.“) A háború ki­törése óta Ali pasa főkormányzónk megkettőzteti tevékenységét és éberségét a vilajetben a rend és nyugalom fenntartására. Ali pasa (ezelőtt két év­vel párisi nagykövet) európailag műveit és teljesen elfogulatlan ember, ki kellőleg fel tudja fogni a tűrhető viszonyok szükségességét, s ezért a háború kitörése után azonnal önkényt köriratot bocsátott ki kormányzósága hivatalnokaihoz, melyben hazafi­­ságukra hivatkozva, szivökre köti, hogy legna­gyobb gondjuk legyen a béke fentartása a moha­medánok és a keresztyének közt. Felhívása nem volt hasztalan, s alárendelt hivatalnokai, az eré­lyes intézkedést méltányolni tudva, tényleg min­dent is megtesznek a teljes nyugodtság fentartá­­sára az egész területen. Ezen eredmény a bölcs és gondos Ali pasának annál inkább becsületére válik, mert vilajetünkben a háború előtt és óta elég gyújtó­anyag volt a zendülésekre. Hogy mily jó­tékony lehet a bölcs és erélyes közigazgatás, ki­tűnik továbbá azon nevezetes körülményből, hogy az egész tartományban mintegy 2 hét óta teljesség­gel nincs rendőrség. Az egész lovas rendőrséget (zaptté), mintegy 2000 főnyi számban, részint Jam­­boliba, részint Sumlába vitték, hol a rendes csapa­tok közé sorozták őket. Csupa kiszolgált katonák ezek, a legerőteljesebb életkorban, s elite­ lőfegyve­­rekkel ellátva. Vadász-zászlóaljakat fognak helyet­tesíteni, még­pedig igen hasznosan, a zaptték, ha — mint kétségtelen, — másutt is ugyanezen intéz­kedést teszik a zapttékkel. Környékünkön a genie-tisztek folyton fölvé­teleken dolgoznak, az összes balkáni szorosok meg­­erődítése lévén a czél. Egy másik szükséges­­ka­tonai intézkedést is tettek, mely szemben a bolgár elem megbízhatatlanságával igen helyesnek látszik. Jeni-Mahalénél ugyanis egy vasúti híd fölgyújtat­­ván, elrendelték, hogy minden nagyobb vasúti hi­dat állandóan katonaság szállja meg. E szolgála­tot egyelőre a musztehafizok végzik, a redifek és nizamok valamennyien a dunai hadsereghez kül­detvén. A montenegrói actio. A bábom kitörése óta igen csendesen viseli magát a Fekete hegyek fejedelme és népe. Most újabban, máj. 22-ikéről a „Pol. Corr.“ Czettinyéből közöl egy levelet, mely közeli kilátásba helyezi a montenegrói hadi actio megkezdését. Nikicza feje­delem Lukovoba utazott, s a Niksics ellen (jun. ele­jén) kezdendő actióig ott szándékozik maradni. „Vukotics hadteste olyan erős, hogy nagyobb mérvű operatiót lehet vele kezdeni A múlt héten három zászlóaljjal szaporíttatott e hadtest, melyek ismét herczegovinaiakból alakíttattak, s így most körü­l­­beli 12.000 emberből áll e hadtest 16 ágyúval és egy hegyi üteggel. A törökök Szulejmán pasa alatt egészen megbízható adatok szerint több mint 30 zászlóaljra tehetők, 500 embert számítva átlag egy zászlóaljra, mi újabb sikerekre buzdítja a monte­­negróiakat. Hogy a­ montenegróiakat sikerrel sakkban lehessen tartani, a területi viszonyok mellett leg­alább is háromszorta túlnyomó török erőre lenne szükség, a­mi pedig éppen nincs meg. Osztrogban, a Dugaszoros bejáratánál nagy mennyiségű lőszer és élelmiszer van felhalmozva, s egész késő őszig mindennel bőven el vannak látva a montenegróiak ; jó fegyverekben szintén nincs hiány s a fejedelem legközelebb hátultöltőkkel látta el azokat, kik előbb még régi szerkezetű lőfegyve­reket használtak. A „román csillagrend**. A bukaresti „Monitorul“ közli az újan felál­lított „román csillagrend“-re vonatkozó törvényt. E törvény első­ fejezete a rend szervezetére és össze­állítására vonatkozik s hat czikkely­t foglal magába. Az első czikkely értelmében a „román csillagrend“ katonai és polgári szolgálatok megjutalmazására alapíttatik, mely szolgálatok a román állam érde­kében létettek. A negyedik czikkely szerint a rend tagjai 1000-re vannak megállapítva és 500 lovag, 300 tiszt, 120 parancsnok, 60 főtiszt és 20 nagy­keresztesre oszlanak. Az ötödik czikkely értelmé­ben idegenek is megnyerhetik s viselhetik a ren­det, ezek azonban esküt nem tesznek­ a keretekbe, melyeket a negyedik czikkely előír, szintén felve­endők. A rendjellel való feldíszítést és annak vise­lésmódját külön törvény állapítja meg. A második fejezd a rendbe felvételt és elő­mozdítást szabja meg. Senki sem vehető fel a rendbe másképen, mint az első vagyis a lovagi fokban, s hogy magasabb rangba jusson valaki, szükség, hogy előbb bírta legyen az alsóbb fokot; mindazáltal a fejedelem a rend felállításánál min­den különbeni megszorítás nélkül kinevezhet bizo­nyos számú rendi tagot mindegyik rangfokozat egy negyed része erejéig. Komoly megsebesülések s kiválóan elismerésre méltó cselekvények az em­berbaráti tevékenység bármely ágában szintén fel­menthetik az illetőket a feltételek alól, melyek a rendbe való felvételre és előléptetésre nézve f elő­­írvák. . marnám A harmadik fejezet szól a nyugdíjakról, diplo­mákról és előjogokról. A rend katonai lovagjai a következő nyugdíjakat élvezik: altisztek 240 leit, tizedesek 180 leit és közvitézek 144 leit évenként. A negyedik fejezet a rend tagjai fegyelméről szól­ó átalános határozatokat tartalmaz. Ezek sze­rint a rend tagjai ugyanazon okokból vesztik el e minőségüket, melyek a román polgári jog elveszté­sét vonják maguk után. Broglie herczeg körirata. A „Journal Officiel“ közli Broglie herczegnek a főügyészekhez intézett következő köriratát: „Főügyész úr !“ A köztársaság elnöke, midőn megvált minisz­­tériumától és új politikai irányvonalat inaugurált, törvényesen használta alkotmányos előjogát. A tör­vényhozáshoz intézett üzenete kifejtette Francziaor­­szágnak e nagy elhatározás indokát és czélját. Mint látták önök, kijelenti abban, hogy ezutánra is szi­lárdul el van határozva, miként a múltban, tisztelni és fenntartani azon nemzetgyűlés által teremtett in­tézményeket, melytől ő hatalmát nyeré, s mely meg­állapította a­ köztársaságot. Ha az elnök közbelépett a politikai folyamatba, ezt azért téve, hogy megál­lítsa a radicális tanok rohamát, a melyek az ő sze­meiben bármily kormányforma alatt is összeférhe­tetlenek a társadalom békéjével és Francziaország nagyságával. Semmi sem lévén megváltoztatva, sem az al­kotmány, sem bármely más törvényekben, nekem sem kell változtatnom az önhöz intézett utasításo­kon, az azokat megillető tisztelet és az alkalmazá­sukban követendő szellemre nézve. De ön maga is érzi, hogy minél inkább megélénkülnek környeze­tében a politikai szenvedélyek, annál inkább meg kell kettőztetnie szilárdságát és éberségét összes kötelességeinek teljesítésében. Azon törvények közt, melyek megőrzése önre van bízva, a legszentebbek azok, melyek minden politikai alkotmánynál fensőbb elvekből indulva ki, oltalmazzák az erkölcsiséget, a vallást, a tulaj­dont, és a civilizált társadalom lényeges alapjait. Éppen ezek azok, melyek mindennap támadása tárgyát ké­pezik egy sajtónak, melynek méltatlan durvasága túlmegy minden határon. Erős megtorlással önmaga és olvasói megbecsülésére utalva vissza e sajtót, ön meg fogja boszélni a felháborodott közérzelmet. Ezen kívül, jelen égő vitáink idejében több pont van, melyek kiválóan fölhívják az ön fi­gyelmét. Az utóbbi időben többször megkísértették többé-kevésbbé elferdített eszközök által mente­getni sőt igazolni a fájdalmas polgári háborút, mely 1871-ben Párist földúlta. Néhány lap (a tör­vényhozás határozott szabályai ellenében) még tá­mogatta is e gyűlöletes tett miatt elitélt és szám­űzött egyéneket. Ezen kisérleteket nem szabad ön­nek tűrnie. A közerkölcsiség megköveteli, hogy semmi se gyöngítse az üdvös borzalmat, melyet ama elvetemült idő a nép emlékezetében hagyott. Ön gondosan meg­tartozik nekem jelölni és alárendelt hatóságai által üldöztetni mindazon sé­relmeket, melyek netán az állam feje ellen intéz­tetnek. Jóllehet az ő initiatívája az utóbbi esemé­nyekben érezhetővé vált, felelősségét mindig a mi­niszterek felelőssége fedi, s a sérelemnek semmi alakban nem szabad személyéig fölhatni. A pártok taktikáját, mely most erősebben működik, mint valaha, s mely dihk­ek által akarja fölzavarni a közvéleményt, nem kevesebb éberség­gel kell elnyomni. Ezen mesterséget sohasem gya­korolták több merészséggel és elkeseredettséggel, mint ma. Mindenféle híreket terjesztenek rendsze­res tevékenységgel, mindenféle nyilvános vagy tit­kos uton, oly czélból, hogy az országot nyugtalan­ságba ejtsék a kormánynak a külhatalmakkal való viszonyai és a béke fenntartása iránt, mely annyi szerencsétlenség után kedvesebb neki, mint valaha. Le kell álc­ázni minden áron ezt a rágalmi össze­esküvést, mely meg akarja bénítani az ügyeket, megakasztani a közjóllét haladását, koc­káztatva, hogy maga idézi elő a veszélyeket, melyekkel fe­nyeget. Mert semmi sem volna alkalmasabb a szö­vetséges nemzetekkel való jó viszonyaink megza­varására, mint a valósággal ellenkezőleg elhitetni azt, hogy van Francziaországban egy secta vagy párt, mely elég bűnös arra, hogy Európát egy uj­­ háború bajaival akarja elárasztani. Ön minden szükséges fegyverrel el van látva, ez ál-magyarázatok ellen. Az 1852. febr. 17-iki rendeletnek érvényben maradt 15. czikke oly bün­tetést mér az álhirek terjesztésére, melyeknek szi­gora még nő, midőn a vétség roszhiszemüségből követtetik el s következményeiben megzavarhatja a közbékét. Ön gondoskodni fog e czikk rendeletei­nek foganatosításáról és nem engedi elfeledni, hogy nem egyedül a sajtó utján terjesztett álhír esik a törvény sajtó hatása alá, de hogy bármi alakban lépjen is fel a hazugság, mihelyt nyilvánosan lép fel, megbüntethető. Ezek főügyész úr, a külön kötelességek, a­melyeket én az ön kiváló figyelmébe ajánlok a je­len körülmények között. A­midőn a franczia tör­vényhozás szokott buzgalmával teljesíti e köteles­ségeket, meglehet, hogy a pártok, melyeket gyám­kodó actiója feszélyez, meg fogják kettőztetni irá­nyában támadásaikat, a­melyeknek már­is zsák­mányául van kiszemelve. E kilátás, meg vagyok róla győződve, nem fogja feltartóztatni a franczia törvényhozást. És a­mi engemet illet, a­ki a köz­társaság elnökének bizalmából élén állok, anélkül, hogy szerencsés volnék hozzá is tartozni, az én kö-

Next