Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)

1877-07-01 / 235. szám

A zimniczai átkelés. (Éjjeli posta.) A „Presse“-nek jelentik jun. 29-181 Dra­­csából. Az orosz hadsereg kierőszakolta a du­nai főátkelést. Reggel 2 órakor Zimniczánál mozogni kezdettek a pontonok, melyek a 14. hadosztályt, a negyedik lövészdandárt, a császári testőrség egy századát és Mirszkij herczeg dandárát átszállították Szisztovonál. A pontonok egészen ellepték a Du­nát, és a törökök, kik éberek voltak, heves tüze­lést kezdettek. Egy golyó egy pontont talált, mely két ágyúval, negyven emberrel, egy alezredessel és két tiszttel együtt elmerült. Az ellenségnek he­ves tüzelése daczára az oroszok előnyomultak a tö­rök parton. Dragomirov tábornokkal Nikolaj nagy­­herczeg fővezér fia is partra szállott. A törökök különösen vitézül viselték magukat, de az oroszok föltartóztathatlanul nyomultak előre, és délután 3 órakor megszállották Szisztovot és a körü­llevő ma­gaslatokat. Ugyanazon időben a flamandai és turnu-ma­­gurelli ütegek is bombázták Nikápolyt, úgyszinte a török monitorok és ütegek is visszavonulásra kényszeríttettek, hihetőleg részben leszereltettek, mivel a város az ütegek közelében kigyuladt és estig Nikápoly alsó része leégett. Olteniczából is jelentik, hogy ott is folyt a bombázás, és Roth tábornok megsebesült. A főhadiszálláson nagy az öröm, a czár Ni­kolai nagyherczeget dekorálta a Szt. György má­sodosztályú keresztjével, és körüljárta a csapato­kat, hol zajos lelkesedéssel fogadtatott. A tisztek vállaikra emelték Nikolai nagyherczeget és meg­csókolták őt. Zimniczánál az osztrák katonai at­­tachék jelen voltak az ütközetben. A czár Nikápoly bombáztatását a Grapavi magaslatairól nézte. Az alsó Dunáról jelentik, hogy Hirsova, Szakcsa, Tulcsa és Macsin meg vannak szállva, Bukarestből pedig távírják . A czár, vala­mennyi főherczegek és az egész kíséret már ked­den megérkezett Szisztovoba. A lakosság és a had­sereg lelkesedett fogadtatást készített számukra. A czár végiglovagolt a harcztéren és dicsérte a csa­patok magatartását, azután visszatért Zimniczába. Tegnap megszakittatott a főátkelés, de ma tovább folyik, Zimniczában hidat vernek. A szabad csapa­tokból a Vilfert dandár tegnap óta Sarjárnál por­­tyázik. (Szisztovotól 2 mfdnyire délkeletnek.) A második dandár (Turtelmin) egy része a dobrudzsai seregnél működik. Wellesley az angol katonai fölhatalmazott, az elébe szabott föltételek alatt, a főhadiszálláson marad. Ugyanerről jelentik a „Neue freie Presse“­­nek Gyurgyevóból jan. 27-től. Zimniczai tudósítá­sok szerint tegnap reggel 3 órakor a 14. hadosz­tály csapatai, Szisztovo mellett Bardin szigethez közel, tutajokon átkeltek a Dunán, és a török előőrsök visszanyomása után, kik nem állottak el­lent, a túlsó partot elfoglalták. De a partraszállás közben Caverica és Belgrád magaslatain hirtelen török csapatok jelentek meg, és rendkívül véres küzdelem támadt. Egyidejűleg Zimnicelliből és Ve­­ruskából az orosz nehéz ütegek lődözték Szisztovát és a mellette levő magaslatokat. Állítólag az egész 8. hadtestnek sikerült átkelni, és pedig úgy, hogy a Vede torkolatában tutajokra szálltak és a túlsó partra eveztek. A nagyherczeg már reggel 5 óra­kor táviratta a bolgár partról, hogy az első török positiók bevetettek és a harcz folyik. Ezen időtől fogva nem jött tudósítás, de hírlik, hogy 50,000 ember kelt át, és Szisztovot elfoglalták. A szisztovai átkelést demonstrációval indítot­ták meg, melyet már 26-án megkezdettek azzal, hogy Turnu Magurelli, Flamanda és Sziaka ütegei öldöklő ágyúzást folytattak Nikápoly ellen. Ugyan­azon nap este feltűnő módon egy pontonhidat vit­tek Turnu­ Magurellibe és nagy csapattömegeket vittek föl a magaslatokra. Azután 26. és 27. közti éjjel vitték végbe a homlokfordulatot Zimnicza felé, a­hol reggel a ti­tokban emelt ütegeket is leleplezték. Nikolay el­­pusztíttatott. Mint Perdből a „D. Ztg.“-nak jelentik, a kor­mány felszólítja a dobrudzsai lakosokat, hogy hagy­ják el telepeiket, s átszállítja őket a Balkán túlsó oldalára. Minden pontról, a­hol az oroszok előrenyo­mulnak, kegyetlenségeket jelentenek. Macsinnál az oroszok 1200 embert vesztettek, míg a törökök vesztesége igen csekély volt. Török hajók a Szisz­­tova melletti hidat szétrontották. Az oroszok 2000 TÁBOZA. 1 5 ÉL!*) Kerestük őt, fényét szemünknek, Szivünk legforróbb dobbanását, Az ős­természet édes, tiszta hangját, Mi telkeinkben zendül olykor,------­És nem találtuk meg sehol, Miként az eltűnt üstököst, Melynek követnek bár futását, Sohsem tudnék meg: hová, merre tűnt! ... A lágy szellő, mely illatot hord szárnyán, Mely a virágok kelyhén születik S halk lebbenéssel csókolja meg arczunk’, Hova lesz, hogyha elmúlik? És hova lesz a vihar harsogása, Mely tornyot és sziklákat döntöget, S a tengerfenék nyugvó cseppjeit Habozza fel a villamos égre ! ? .. Ha leltek egy darabka földet, Melyen vérrózsák nyílnak ékesen S ezekről mézet vadméhek rabolnak, Zümmögve csodás, szelíd hangokon; A cserjék sötétárnya lombozatján Az erdők szive szól — a fülmire: Fogjátok rá, hogy ott van az ő sírja, És ábrándozni oda menjetek! Ha leltek egy darabka földet, A bérezés ország egy domboldalában, Moly fölött fényes, fehér felhők szállnak, Mint „tépett lelke gondolatjai Hol a szivárvány hétszinű szalagja Összekötő a földet a nagy éggel: Fogjátok rá, hogy ott van az Ő sírja, És lelkesedni oda menjetek! Ha leltek egy darabka földet, Hol a szántóvas fényes éle Rozsdás kardot és összetört bilincset Emel ki a föld vékony rétegéből, Es látjátok, hogy vérfolt az a rozsda, Mely érted omlott „százszor szent szabadság !“ Fogjátok rá, hogy ott van az Ő sírja, És imádkozni oda menjetek! De ne ringasson gyáva gondolat, Hogy Ó, kit a szabadság istene A csillagokon százszor túlemelt, Nem is a földön, de a föld alatt, A zsarnokok ólombányáiban Ott élne, tán egy negyedszázadot, Ki száz halállal halna míg Inkább, mint rab egy perczig is lehetne! Ő él, igen i­s ti nem tudnátok azt ? De nem az észak zord aknáiban, Hol a népeknek teste-lelke rab, Bilincsbe születik a csecse *) E szép költemér­­bégéből a Petőfi ér T­onn­Val Pírve 7r embert vesztettek, de sikerült nekik 20,000 embert áttenni a Dunán. Hasszán herczeg fogja a Dobrudzsában az oroszok ellen az offensivát meg­kezdeni. A szófiai tartalék-hadsereg megindult. Ruszcsuk bombáztatása. (Éjjeli posta.) Ruszcsukból, jun. 28-ikáról jelentik a „N. Fr. Pr.“-nek . Tegnap délután­­/3 órakor az oroszok újra pusztító bombázást kezdtek Ruszcsuk ellen. Elárasztották a várost gyújtó lövegekkel, melyek azonnal tüzet idéztek elő. A házak az osztrák-ma­gyar consulatusig leégtek; a bombák ez utóbbiba is becsaptak, a nélkül azonban, hogy valakit meg­sebesítettek volna. Montlong főconsul a legnagyobb golyózáporban az osztrák-magyar lobogó mellett ma­radt , nem esett baja, daczára, hogy számos bomba csapott le közvetlenül mellette. Egy löveg öt személyt megsebesített. A távirda­hivatal és egy kórház rom­ba dőlt. Sok a halott és sebesült. A törökök, tá­­mogattatva a „Hisper“ monitor által, kitünően lőt­tek, de kímélték Gyurgyevót s csak az orosz gőz-­­ malmot és szállitmányi raktárt gyújtották fel. Az em-­­­bertelen barbárság, melylyel az oroszok mindenek-­­ előtt a városnak és a lakosságnak akartak ártani, s megbélyegzésre méltó egész Európa előtt. Ellenben a törökök dicséretes példával még tegnap is lehe­tőleg kímélték Gyurgyevót, az ellenséges várost. A bombázás esti 9 órakor végződött. Ugyanő lapnak jelentik Gyurgyevóból. Ma (28.) a bombázást újra és pedig hevesen megkezd­ték a gyújtó lövegekkel. A legnehezebb ágyukkal fegyverzett orosz ütegek a Ramadan sziget fölött, rálőttek Ruszcsukra, hol több ház elhamvadt, s a kikötő mellett levő angol consulate teljesen ha­lomra dőlt, é­s a vártól délre eső török erődíté­sekre is. Az új török ütegek a Maratin melletti magaslatokon és Ruszcsuktól éjszakkeletre, sok kárt tettek az orosz ütegekben. Ruszcsuk vára igen ke­veset, de a város rendkívül sokat szenvedett. (Éjjeli posta..) A zermi ütközettel — mint a „N. fr. Presse“­harc­téri tudósítója onnan jelenti — győzelmesen végződött a törökökre nézve az örményországi hadjárat első része. A török hadse­regben nagy lelkesedés uralkodik. Június 27-ikén török kémjáratok konstatálták az oroszoknak az egész vonalról való visszavonulását. Mukhtar pasa Ze­­vinbe érkezett. (Éjjeli posta.) A bulgáriai harcrtérre érkezendő egyetemi segédcsapatok számát egy konstantinápolyi távirat összesen 9200 emberre teszi, köztük 1000 tüzér van. Visznek magukkal 3 kis hadi monitort a dunai szolgálatra, egy millió töltényt, 3 üteg ágyút és 10,000 Remington-puskát. A török kor­mánynak tehát lovasságuk kiegészítésére még csak 350 lovat kellett adnia. Az „El-Dzsuvaib“ arab nyelvű lapnak Tuniszból azt jelentik, hogy Edhem pasa nagyvezír az ottani kormánytól a török had­sereg számára 600 öszvért kért, de a tuniszi kor­mány azt felelte, hogy semleges állásánál fogva e kívánságot nem teljesítheti. Maszka lapokból. A montenegrói hősök dolga nagyon bántja az orosz lapokat. Fűtől-fához kapkodnak, hogy kit kelljen ezzel okolni, s végre egyikök kisüli, hogy bizony a mi monarchiánkat, mert, ha ez segítette volna Montenegrót, nem verték volna meg. A „Novoje Vremia“ közli, hogy Bécsben a múlt héten a montenegróiak által szenvedett vereséget hajlan­dók voltak ürügyül felhasználni fegyveres beavat­kozásra, illetőleg az orosz hadsereg elleni oldaltá­madásra, de Budapesten ellenzésre találtak. A ma­gyarok készek ugyan minden pillanatban Orosz­országra rohanni, s nem feltétlenül és elvben ellen­zik már Bosznia és Herczegovina megszállását mint Szumarokov bécsi küldetése idejében ellenezték, de ezen megszállást csak akkorára tartják szük­ségesnek és hasnosnak, ha a szultán a montene­gróiak teljes szétveretése után egy pasát tesz Czet­­tinyébe kormányzónak. Miért kellene kiszabadítani Montenegrót a rablók a szláv függetlenség és orosz rokonszenvek eme fészkét a kelepczéből ? Ezen indokot meggyőző erejűnek találták Bécsben. Mon­tenegró a maga sorsára hagyatik, Ausztria-Magyaror­­szág pedig harczi felkészültségéről fog gondoskodni. Ausztria-Magyarország­ Dalmácziában, Horvátország­ban és a volt Határőrvidéken 30—40,000-nyi haderőt összpontosított, mely többnyire szláv ezre-Ahol maga az élet is halál, Hol megfagy a legforróbb gondolat, Az égő szivet jég veszi körül, A föld egy gyászos, fehér temető ! . ő él, igen ! mert sírja nincs sehol, És nem látta őt halni senki sem! És élni fog, mig a világ világ lesz, Mig lesznek ajkak, mik dalolni tudnak, Mig lesznek szivek, mik tudnak szeretni, Mig a szabadság élni fog a földön, Melynek porát vérével szentelé meg . — Ő él, igen ! . . . lelkünk­, szivünkben él! Komócsi József. A f­ővárosból. Éppen a Kristóf téren álltam. Álltam, mert nem tudtam mozdulni. Térdig elsüppedtem az ot­tani magyar asfaltban, mely a nap sugaraiban nép­tengerré olvadt fel. Reménytelenül tekintek a világ minden tájéka felé, egy könyörülő karra várva, mely ki fog húzni a mélységből. Hasztalan remény, nálunk ha az utczán szerencsétlenség történik, rög­tön akad száz bámuló, de segítő egy sem. Mi hiányzik bennünk ? A könyörü­letesség nem, hiszen szívünk hamar esik meg valakin, de közön­­dösek vagyunk tetőtőől-talpig. Hamisítatlan keleti flegmával tüntetünk. Hogy én elsülyedek az asfalt­ban, az nem tartozik másra. Mert húzzon ki szom­szédom ? Fölteszi rólam, hogy ha ő merülne el, én is hasonló nyugalommal kisérném vergődését. Szerencsémre megpillantok egy ismerős ar­­czot. Egy ellenzéki képviselőnk ábrázatát mutatta. Nagyon roszkedvünek látszott. Segítség!­rebegem, Ő meghallott, észrevette helyzetem válságos voltát és kimentett, fölszállitva a váczi­ utczának asfaltjára, mely nem magyar ugyan, de annál keményebb. Hálámat akartam neki kijelenteni. —.,de hálálkodjék, vágott szavamba, nem részvétből tettem, hanem boszuságból. Boszos va­gyok s ön alkalmas objectum arra nézve, hogy ki­­fakadásaimat, melyeket tenni fogok, meghallgassa. Önző vagyok, nemde ? Hja, Kállay az önzést irta fel jelszónak a politikai lobogóra. A házból jövök. „Mi történt ?” — Tisza beszélt és megtapsolták. „Most már értem boszúságát.“ Ismerősöm sokat beszélt össze-vissza, én há­lából meghallgattam, de szavaiból csak keveset je­gyeztem meg. Örök emlékül ide írom. •7­ Van nemzet, — úgymond — a melyik ■dolgozik. Annak dolgot adjon a kormány. Van nem­zet, amelyik henyél. A helyett dolgozzék a kor­mány. Van nemzet, a­melyik politizál. Azt mulat­tassa a^ 'mány. Ha nem mulattatja a kormányt férj, C v­ezérkedni az udvarló ellenzékkel. Ti- Sz' * és­­mikor már azt hiszi, hogy a haza nagyon unatkozik, elmond egy beszédet, a beszéd tetszik s a feleség megint az övé. Nagyon haragudott a jó ember. Nem hallga­tott ellenvetéseimre. Azt mondta, hogy nekünk csak nagy beszédek kellenek, nem nagy tettek. Világért sem engedte meg, hogy egy nagy beszéd is lehet nagy tett. Úgy vettem észre, tervei voltak, melyek most romba dőltek. Ily méltánytalan az ellenzék, már mint az udvarló. Zokon veszi a férjtől, ha neje előtt érde­kessé teszi magát. Érdekesnek csak neki szabad lenni. Szemek és Mayer dohánytőzse előtt consta­­tálta, hogy ily nemzetből nem lesz semmi. Átvont Testőri boltja elé, hol már meglehetős bizonyosság­gal jelölhette meg az időpontot, mikor ennek a nemzetnek végkép el kell pusztulnia. A vita hevé­ben elhurczolt Sárkány kereskedéséig s ott az euró­pai mappa oly átalakulásainak megjóslásával vé­gezte szavait, melyek a carthographicus intézetek­nek nagyszerű felvirágzását a közeli jövőben biz­tosítják. Ha Tisza Kálmán­ sejti, mennyi boszúságot szerzett ez urnak, talán el sem mondja nagy szónok­latát ! Elváltunk. Ajánltam neki, menjen fagylal­­tozni Kuglerhez, de ő Ráth Mór könyvkereskedé­sébe sietett s ott egy­­­ orosz nyelvtant vásárolt. Biztosított, hogy önkényt excommunikálja magát ebből a nemzetből , beáll akárminek, még musz­kának is. . Boldogtalan ember, ha látta volna Sárossy Jenő „Él-e Petőfi“ czimü „lsrezias látványosságát“ a budai arénában, megvallaná, hogy mégis csak jobb ellenzéknek maradni Magyarországon, hol be­szédekkel verik meg az embert, mint muszkának, akiket csak kancsukákkal kapacitálnak. De én lát­tam azt a harczias látványosságot és megmaradok magyarnak. Két okból, melyek elseje: a kancsuka. Sárossy Jenő tagadhatatlanul nagylelkű a kancsu­­kának alkalmazásában. Úgy cselekvőleg mint szen­vedőig. A személyzet fele kancsukáz, a másik fele kancsukáztatik. Igazságtalan eljárásnak tartanók Gerőfy igazgató úr részéről, ha a kancsukázott személyzet fizetését nem emelné föl. Jó szerencse, hogy a darabot több rendbeli szellemi fogyatko­zások miatt nem ismételhetik, különben a méltá­nyosság elvénél fogva, kettős szereposztással kellene adni. Akik egy este kancsukáztatnak, követel­hetnék, hogy másik este ők kanaukázzanak. Két okot említettem, melynél fogva nincs ked­vem beállani muszkának.,A Kancsuka a kisebbik tok. Bízom­ a muszkákban, hogy kevesebb bőkezű­­s éggel vernek, mint Sárossy. Bizalmamat nem nagy­lelkűségekkel indokolom, hanem azzal, hogy karuk hihetőleg elír ír­adna, hacsak feleannyit is ütlegel­nének, mint a­mennyivel a rémuralmat, a budai 82 rapado­A másik ok azon a nevezett darab szövegé­ből merített tapasztalat, hogy a szibériai levegő kétségtelenül nagyon hátrányos az észbeli functiók­­ra. Petőfire a szegényre legalább roszul hatott. Mondókái közül többeket kellene följegyezni az utókor számára, én csak kettővel szolgálhatok. Kétségbeesésében így kiált föl: „­ bár a föld alatt feküdhetnék — megőrülve!“ Az őrült halottak psychiatricus specialitását a lipótmezei tébolyda vagy a mint e héten vala­melyik vidéki lapban olvastam : „a magyar királyi őrültek háza Budapesten“ megirigyelné az arénától. Nem érdektelen továbbá a következő variáns sem, melyet Petőfy ajkairól hallunk: „Egy gondolat bánt engemet, Agyban — vagy pedig párnák közt halni meg !“ Ajánljuk a Petőfy-társaság figyelmébe. Re­méljük, hogy a legközelebbi Petőfy-kiadásban már helyet foglaland. Gerőfynek, (ki Petőfyt játszta) vagy Sárossynak köszönhetjük-e, nem fogom ku­j­tatni. Fürkészsze ki e mélységes titkot — Zsig­mondy, a szerencsés artézi kútfúró, aki Pöstyént Pestre hozta. Dehogy Pöstyént, hisz a városligeti építendő fürdőnek vize túl fog tenni hévmérsékben még a csuz, köszvény és egyéb kellemes csont­­bántalmaknak ama hires magyar Gangesén is. Viz van, még épület kell és aztán a vendég. Épület lesz, az bizonyos, mert építeni tudunk mi, csak vendég kerüljön. Áldott civilisatio, dicső nagyvárosi élet, párisi, bécsi, londoni élvek benne­tek bízunk, ti hintitek el a köszvények magvait, ti csábittok kellemet agglegénységre, melyet efféle apró-cseprő bajok fűszereznek, könyörüljetek meg artézi kutunkon, hogy ne építettük légyen hiába azt az új fürdőt — párjául a Margit-hidnak. Egy elménet a következő indítványt küldte be hozzánk, a hidra vonatkozólag: „Tekintve, hogy van ugyan hidunk, de a híd­nak nincs pazsazsirja ; „tekintve, hogy az a hid ennélfogva igen ke­veset jövedelmez; „nem volna-e czélszerű­ azt a muszkáknak bérbe adni a dunai átkelésre, vagy ha török ro­­konszenvükkel ellenkeznék ily üzlet, hát adjuk bérbe a töröknek, azon netaláni véletlenre, hogy visszakergeti az oroszt s utána akar menni Ro­mániába“. Erre a példára lehetne azon indítványnyal is kilépni, hogy lévén immár fürdő a főváros közelé­ben mindennemű köszvényes baj ellen, iparkodjék kiki úgy élni, hogy a fürdőnek keresetet adjon. Egyébiránt sebaj , ha mi nem fogjuk használni, majd használják az állatkert lakói, melyeknek ka­­litjai oly czélszerűen építvék, hogy gazdáiknak az éjszakai ezugtól okvetetlenül köszvényt kell kap­niok. Talán épen a fürdőre való tekintettel építet­ték igy a kalitokat. Minő előrelátás! A napokban odavetődtem, r z?­­ , kinteni a hírnévre vergődő*’ v s ép az esti lapokat olvast­a­­­gyótól kölcsönzött okuláré . ,gé s nevetett. Kérdeztem jó kedve ok­digi „doppelgangtr*-jén kaczagott. stb aki most Montenegróban utánoi 9.100 Eltűnik, nem tudni hová lett. ^\iei ez az eset nem hasonlít az ő ne rentálták, de Szulejmant bizonya, röztetni — Nikitza. Kérdezősködtem az egészse^ i®’« felől. ^ (5 boasága kezembe nyomta az uj­­ fővárosi főorvos havi jelentésének ismert rálizására utalt „a halálozások felülmúlt­a letéseket.“ Már ez nálunk nyári divat, állatkert , állatkerten kívül. ^ -1KPS. sík 9.100 •pVvci V&i dig­iáti­dekből áll. De a monarchia helyzete olyan, hogy egyelőre akarata ellenére is kénytelen Oroszország­gal a barátságot fentartani, és pedig két okból, mert a szláv nemzetiségek balkáni rokonaikkal és Oroszországgal rokonszenveznek, és másodszor, mert az oroszokra nézve ellenséges befolyást Német­ország ellensúlyozza. Az osztrák-magyar politikai körök magatartása Oroszország iránt se nem igen barátságos, se nem szerfelett ellenséges. De az osztrák barátság záloga behatóbb megvizs­gálás után, nem tekinthető oly szilárdnak, hogy benne bízni lehetne. Az osztrák politika szerencsét­lensége abban áll, hogy nem saját népeinél, hanem határain túl keres támaszt. Ausztria ide-oda ingadozik s ez által kárt szenved; diplomatiai viszonyai nagyhatalmi lételéért s napról-napról való küzdelemmé változnak át; politikája pedig tele van váratlan eshetőségekkel, a melyek ellen a legjobb szomszéd sem mulasztja el magát biztosítani. A „St. Petersburgskija Viedomosti” a mon­tenegróiak vereségéért egyenesen Ausztria-Magyar­­országot okolja, mely Szerbiát a háborútól vissza­tartotta, Nikicza fejedelemnek pedig meg nem en­gedte, hogy Herczegovinában, míg a törökök elegen­dő haderőt nem gyűjtöttek, támadólag lépjen fel. Montenegró hős fiait Ausztria-Magyarország vitte az örvény szélére s vereségük Andrássy gróf és ügynökei politikájának következménye. A „Novoje Vremia“ Konstantinápoly jövő sor­sával foglalkozván arra utal, hogy ez nyílt város­i elfoglalásával Törökország bukása elkerülhetlen. Konstantinápolyban van a keleti kérdés csomója, melyet csak szét kell vágni, mert feloldani nem lehet. Csak Konstantinápolyban szilárd lábra állván, ta­lálhatjuk lehetségesnek a keleti kérdést véglege­sen elintézni és a keresztyéneket felszabadítani, ott van óhajtásaink, törekvéseink határa; ott a ke­resztyén szabadság napja világít. Természetes, hogy a nyugat mindenkor akadályokat fog gördíteni azon hadvezér­ek­be, kit a törökök kiűzésének eszméje azaz Konstantinápoly elfoglalása lelkesít. Már I. Napóleon monda, hogy a­ki Konstantinápoly bir­tokában lesz, az fog a világ felett uralkodni. Kon­stantinápoly mind történetileg, mind földrajzilag kö­zel van hozzánk, s az orosz sereg valamikor ott lesz, és a­mint ott a nyugat-latin birodalmat létesített, Oroszország legott a szlávság szilárdabb és termé­szetes keleti uralma számára védbástyát fog emelni. Most, mikor Angolország a snezi csatornán magát megerősíteni törekszik, lehetetlen, hogy Oroszország szilárd állást ne foglaljon a Bosporuson. Keletre vezető egyik nagy út ezen csatorna és a másik a Bosporus. Az idő kedvező és azt, a­mit Angol­ország aranynyal szerez, nekünk Oroszország leg­jobb fiainak bátorsága által kell megszereznünk. Deszpotovics levele Rodichh­oz. Az újvidéki „Zásztava“ Deszpotovics bosnyák vezérének b. Rodich dalmátiai helytartóhoz intézett következő tartalmú levelét közli: „Dalmátia királyságának politikai és rendőri hatóságai a nemzetközi jog ellenére megtiltják a gabona kivitelét azon királyságból a boszniai se­reg számára, mi több, ezen tartomány lakosait is, kik a maguk számára visznek gabonát, azzal gya­núsítják, hogy ők a katonaság részére szállítják azt, elveszik tehát tőlük a saját tulajdonukat kü­lönbség nélkül, akár liszt az, akár pedig szemes búza, s ugyanazt a határszélen, különösen Knin­­től Grabig, lefoglalják és elkobozzák. Egyidejűleg azonban meg van engedve a gabona kivitele a tö­rök hadsereg számára a Dalmátia királysága összes átmeneti állomásain, leginkább Dubrovnikból (Ragu­­zából) és Splitből (Spalatóból). Ezen alkaloa 1 ’■! van szerencsém nagyméltó­­ságodat egész tisztelettel megkeresni, méltóztatnék mielőbb intézkedni, hogy miután a csász. kir. osztrák-magyar állam a mostani körülmények kö­zött semleges, s ha a gabonának kivitele a török hadsereg számára a dalmát királyságból megen­gedtetik , ugyanaz a boszniai seregnek és népnek ne legyen megtiltva. Egyúttal van szerencsém megjegyezni, hogy a­mennyiben a dalmát királyság politikai rendőri hatóságai részéről a gabona kivitele elé a bosnyák hadsereg és nép számára továbbra is akadályok gördíttetnének, tőlem se vegyék rész néven, ha én is megvonom részemről azon szolgálatokat a dal­mát néppel szemben, miket annak eddigelé tettem, s a melyek ugyanannak nagy hasznára és előnyére váltak. A bosnyák hadsereg főhadiszállásából, Basze­novczéből 1877. évi junius hó 19-n. Deszpotovics, a bosnyák nép főigazgatója (kormányzója) s a bosnyák hadsereg főparancsnokló tábornoka.“ Angol lapok Tisza beszédéről. Az angol sajtó nagy elismeréssel fogadta Tisza jun. 26-iki beszédét..A „Standard“ így ír e beszédről: Tisza ur beszéde, mely most teljes szövegé­ben van előttünk, magára fogja vonni, a mint meg is érdemli, Európának úgy figyelmét mint helyes­lését. Az osztrák-magyar birodalom nézeteinek ha­tározott kinyilvánítására az idő éppen most sze­rencsésen volt megválasztva. Előbb szólami elha­markodottság lett volna. ... E beszéd jelentőségét, mely egy egész sor nyilván jól megfontolt, s bi­zonyára bámulatos egyenességgel kimondott nyilat­kozatból áll,­­ alig lehet túlbecsülni. A magyar mi­niszter nem foglalkozik Oroszország valószínű vagy va­lószínűtlen c­élzataival; azt sem mondja meg s nem is jelzi, hogy mily körülmények közt érezné magát Ausztria-Magyarország arra hivatottnak, hogy lépje át a határt. De tudatja az egész világgal, hogy először, Ausztriának nincs megegyezése Oroszor­szággal a háborúnak sem czéljára sem viselésére nézve; s másodszor, nem is szándékozik ezzel ily megegyezésre jutni. — A „Standard“ azután e­z nem egyedül Magyarországnak, hanem egész Euró­pának szóló“ beszéd egyes nevezetesebb helyeit tünteti föl. Legkiválóbb helye szerinte e beszéd­nek, „mely elejétől végig figyelemre méltó“ — az, a­hol a miniszter kijelenti, hogy a jövőre nézve nem tesz ígéretet, s idézve még több helyet, így végzi: „E nyilatkozatok tartalma épp oly kielé­gítő, mint a mily bámulatos a mód, melyen Tisza úr azokat előadta.“ A „Daily Telegrapha Tisza „jeles beszédé­hez“ hosszú angol politikai czikket fűz. Az ango­lokat — kik a keleti kérdést ismerik — e kije­lentések nem lephették meg. Tisza azt mondja, hogy a monarchia érdekei érintetlenül fenntartot­tak, minden ember­ vagy pénzáldozat nélkül. A tör­ténelem és az események folyama fog ítéletet mon­dani Tisza kijelentése fölött. Neki azonban kolle­­gáival együtt úgy kell cselekednie vagy nem cse­lekednie, a­mint azt hazájára nézve legjobbnak ítéli. Az egész beszédet ezen egy mondat jellemzi: „Az általunk követett külügyi politika vezérelve az osztrák-magyar monarchia érdeke, minden rokon­­szenv kizárásával“, s talán — úgymond a D. T.“ — ha hivatva leszünk eljárásunkat Ausztriáé sze­rint szabályozni, e bő nyilatkozat jövőben nem fog ignoráltatni. A kormány egyenesen izolált, lekötele­­zések által nem korlátolt, ígéretek terhétől mentes állást foglal el, s ha harczolni lesz kénytelen, Ausztria saját kezére fog harczolni, saját czéljainak meg­valósítására. Ezen szempontból Ausztria példája olyan, melyet Anglia haszonnal utánozhatna. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL Konstantinápoly, jun. 30. este. Az actiót a Dunán erélyesen megkezdték. Az ágyuharcz szünetlenül folyik az egész vonalon . Szisz­tovo környékéről a harcz folytatását s a Dobrudzsából összeütközést jelentenek. Konstantinápoly, június 30. Ázsiából jó hírek érkeznek. Az oroszok, Alasgerd kör­nyékét elfoglalni akarva, megfutamíttattak. Ázsiában az orosz csapatok több ponton hátrálnak. Orsová, jun. 30. (Eredeti távirat.) Való­színűnek tartják, hogy holnapután románok is átkelnek a Dunán Girlánál Radujevácb­­a, szerb területre. A két hely közt a közleke­dést már megszüntették. A környéken bárká­kat requirálnak. Páris, jun. 30. Itteni lengyel körök al­aptalannak mondják a „Journal des Dé­­bats“ azon hitét, hogy Lengyelországban fölkelés tört ki. Bécs, jun. 80. (Eredeti távirat.) A „N. freie Pressernek jelentik Bukarestből jun. 28-ról. Petrosaniban a part elfoglalása után hidat vertek, a Vede folyó torkolata alatt, a­melyen két hadtest megy át. A törökök csekély sz­ámmal voltak, és rövid ideig állottak ellent. A Nikápoly melletti eseményekről még mindig nincsenek hi­vatalos tudósítások. Nikápolyt állítólag be­vették, de a küzdelem folyik. Gyurgyevo bombáztatása egyre tart, a lakosság nap­palra Fratescibe menekül, és éjjel visszatér. A csernavodai vonalon ütközet van készülő­ben. Bulgáriába élelmi­szereket szállítanak, a készletek megsemmisíttettek, a fák kivá­gattak. Az oroszok 28 napra való élelmet visznek magukkal. A románok előkészülete­ket tesznek a Dunán való átkelésre Viddi­­nen alul. Konstantinápoly, jun. 30. Dervis pasa egy távirata jelenti Dátumból e hó 2­9-éről. A törökök elfoglalták a szamiai és khaczu­­bani magaslatokat, miután az oroszokat meg­erősített állásaikból visszaverték. Csurumkut a törökök megszállották. Bécs, június 30. A „Politische Corre­­spondenz“-nek távirják Bukarestből : Sándor czár Turnu-Magurelli mellett Dracia nevű gazdasági épületben szállott meg; Nicolai főherczeg hadiszállását Szisztovoba tette át. Belgrádból pedig jelentik: Milán fejedelem tegnap Kraczarpolye mellett szemlét tar­tott 6000 ember fölött, és ma Kraguje­­váczba utazott. Állítólag a szkupstina csak egy hétig fog ülésezni, és erős oppositio esetére el van határozva föloszlatása. Pétervár, jun. 30. (Hivatalos.) A had­ügyminiszternek Zimniczából jun. 30-tól kelt távirata jelenti: Miután Lorisz Meli­­kof, az ellenséget Zevinnél hátulsó állá­saiba visszanyomta, az oroszok, hogy a tö­rökök megerősített sánczai tüzének ne le­gyenek kitéve, éjjel visszamentek állásaikra. Az orosz csapatok hősi bátorsággal har­­czoltak, de az ellenség túlnyomó ereje miatt nagy veszteségeket szenvedtek, hat tiszt elesett, és 24 tiszt megsebesült, a le­­génység közül 850 részint elesett, részin­­megsebesült. Bajazidból, melynek őrségét tízszeres ellenség vette körül, hírlik, hogy a felmentésre minden intézkedés megin­tetett. EGYÉB TÁVIRATOK. Mis^ngen, jun. 30. Bismarck herczeg ma Berlinbe uüzott. Bécs jun. 30. A quota-deputatio mai ülésében­­ második nuntium fölötti tanács­kozás helyeztetett, és egyszersmind elhatá­roztatott, a magyar regnicolaris deputatio által indiványozott Comité választása. Meg­­választatak: Plener és Winterstein felsőházi tagok; Dmel, Hohenwarth, Herbst és Sturm képviselői. Bécs, jun. 30. A kiegyezési bizottság ma el­fogadta a subcomité indítványát, hogy resolutio terjesztesse a kormány elé, melyben fölhivatik, hogy a cukorrépa megadóztatására vonatkozó ha­­tározatokak előterjesztése által, tegye lehetővé a bizottsá jelentését ezen tárgyban. Zágráb, jan. 30. Ma, Ferdinand cs­­ászárért mondott gászmise után, tisztelgett a polgá­­ri ható­ság, a bá és a városi tanács, a hazaérkezett Mi­­hajlovics abornoknál. A bibornok köszön­etét fe­jezte ki, ő megígérte, hogy mindenkor buzogni fog a hazának és az egyháznak javáért. (Éjjel posta.) Az osztrák kiegyezési biz­ottság mai ülésén a vám és kereskedelmi albizottság a következő határozati javaslatot terjesztette elő el­fogadás védett: „A kormány felhivatik, hogy: 1. a magyar kormánynyal való megegyezés utján minél előbb „Isten ország­a.“ ETbetsiUs Irt*: LÁSZLÓ MIHÁLY. .. A jámbor lipovánok álmélkodva hallották hogy Nádin Szósza és Köpi Misa annyira szere­tik egymást, hogy a kegyelnes éjlak- inter­­nes rendeléséből az ég lak­­va szemelte ki őke — Az Ur menya'j'azcnya ! az Ur vőlegényt az Ur jegyesei­­ rebegték keresztvetések közt s több nem haragudtak a szép leányra. Kopri Kiril végig járta a falut s mindent­ elbeszélte az égi hirt. Mindenki hitt neki, mert a liporán az olya különös halandó, a ki nem hazudik, csak a fele­sége kétkedett abban, hogy Szósza szerelmes legyen az ő Misa fiába, e kishitűségért Kopri Kiril aztán úgy elverte a szegény asszonyt, hogy a nyomorult lélek a földön henteregve még azt is elhitte, a­mit hatalmas ura nem mondott. Nádin Miklós nem hitt a hírnek, de mint bölcs ember hallgatott. Még akkor sem hagyta el nyugalma, midőn a szerelmes szomszéd mint a jobb napokban beko­pogott az ablakon, hogy : hát otthon van-e a gazda ? és aztán termetes alakját betolta az ajtón és elő­ször is sokat mondó pillantást vetett a pálinkás almáriom felé, s megsimogatva vörös szakállát, ke­netlen hangon ordította, hogy tudja-e mi vezérelte­­ házába ?

Next