Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)

1877-07-23 / 276. szám

De azért még azon tény sem veszélyeztetné a bábom localizálását, ha az angol kormány az em­lített értelemben csakugyan valami practicus actió­­hoz fogna. Ezzel Anglia egyedül a garantiák kér­dését vetné föl, egészen úgy, mint azt Oroszország tette, csakhogy ellenkező irányban és ellentétes czé­­lokból. Ha Oroszországnak materiális kezességre volt szüksége, hogy érdekeinek megfelelőleg ké­szítse elő a keleti kérdés megoldását, úgy Anglia is követelhet biztosítékokat, hogy megakadályoz­hasson oly megoldást, mely a török birodalom érdekivel együtt az angol-európai érdekeket is veszélyeztethetné. Ezen jogra Ausztria-Magyaror­­szág is igényt tarthat, és ebben senki sem fogja a semlegesség megsértését látni. A pétervári kabi­net még csak elméletileg sem vitathatja el más hatalmak politikai actiójának jogosságát, mely actiót ő saját kezdeményezésével minden mandá­tum nélkül törvényesített. Practice pedig valószínű­leg még kevésbbé lenne hajlandó, hogy helyzetének nehézségeit még ezen controversiával is szaporítsa, melyben kézzelfoghatólag neki nincs igaza. Még most természetesen nincs eldöntve, váljon az angol kabinet elérkezettnek látja-e azt az idő­pontot, midőn tettleg be fog avatkozni a függő kérdésekbe. De erre nagyon hamar elhatároz­hatja magát, és akkor a keleti kérdés a passiv neutralitás stádiumából az activ neutralitás stádiu­mába lép. Mindent egybefoglalva, nagyobb valószí­nűséggel a közeli békekötés javára, mint az arra vonatkozó remények csökkentésére vagy elodázá­sára. A „Post“ látszólag orosz részről inspirált „Anglia és Konstantinápoly“ czímű czikkében írja : Drinápoly bevétele után politikai és katonai tekin­tetben félelmes lenne Konstantinápoly ostromlása az oroszok által. A porta valószínűleg előbb kérné a békét, úgy látszik, hogy egyenesen ez tartja vissza Angliát Konstantinápoly megszállásától. A megszállás különben csak az oroszoknak lenne hasznára, mert a­mint az angolok megjelennek Konstantinápolyban, a Livádiában tett ígéret meg fog inogni, és Oroszország a béke árát meg fogja kétsze­rezni. Nem Anglia,hanem legfölebb Ausztria képes meg­akadályozni a törökök kiűzését Európából, de Andrássy még idejekorán be fogja látni, hogy a szláv kis államok keletkezésének megakadályozására a leg­jobb eszköz, ha magára vállalja a protectorátust a Balkán félsziget éjszaki része fölött. Oroszország beleegyezik és Ázsiában kíván kárpótlást. Budapest, július 22. TÁVIRATOK: New­ York, júl. 22. Szombaton este és vasárnap éjjel ismét kihágások fordultak elő Pittsburgban. A lázongók fegyvereket és ágyukat kerítettek maguknak, és tüzel­tek a vasút koocsijaira és műhelyeire. Az ágyukat a gépház ellen is irányozták, hol­­ tán megnyered ? Dehogy nyered ! Azonnal kész a felelettel, hogy még csak most kezdi olvasni, mindig fontos eseményekkel tele van, s jegyezni is akar belőle. Most még jobban felingerül a vágy; egy szürke lovat adnál egy táviratért, a világért sem juthatsz olvasmányhoz. Az lábhegyre állva, a szék hátán és fejeden át olvassa a kezedben levő lapot, s midőn a légy rászáll, vagy arczodat ingerít, s a nagy lapot fe­jed felé csapod, azt veszed észre, hogy hátul is homlokon ütöttél valakit. Ez melléd sompolyog, ha ugyan helyet kap, s féloldalról futja végig a sorokat, mig szeme el­nem káprázik a furcsa kandikálásban. Amaz olyan morcz arczot vág feléd, mintha életére törnél, te pedig mitsem vétettél mást, mint­hogy sokáig olvastál s próbára tetted türelmét. Oh, borzasztó itt az ember, ha hírlapot nem olvashat, kész volna beállni ütni a muszkát. Mert hát egész Füreden mindenki a muszkát veri, még a Nikápolynál is. A pétervári sürgönyök, melyek tele vannak török vereséggel, szint változ­tatnak, s bizonyos, hogy a ki elolvassa, követke­zőleg kiált fel: — No, ugyan ellátták az oroszt. — Hogy ? Hol ? — Hát mindenütt — felel az olvasó — mert a szentpétervári sürgönyöket megfordítva kell ol­vasni, készülvén azok olyan gyárban, hol hivatalo­san és rubelekért piszkítják be a távirda vasszálait, melyen a lángész mutatja a halandóknak a halha­tatlanságot. — Óriás csata! kiált fel valaki a „Lloyd“-tól. — Lehetetlen! — Igen! Az oroszokat a Duna felé szorítják, s hírmondója sem marad, a­mint Abdul Kerim megszente.. . Természetesen egy szó sem igaz, hanem azért a hírlapolvasó körül nagy tömeg támad, s úgy ezwikkerezik az újdonságokat, hogy szinte megesik a szíved rajtuk. Esős, szeles, rakonczátlan időben csak a bank­jegynek van nagyobb értéke Füreden, mint a hír­lapnak ; még olyan lapot is végig olvasnak, melyet soha senki sem olvas más, mint a szerkesztője és a corrector. A­mely szerkesztő azt akarja tehát, hogy lap­ját elolvassák, az küldje esős idővel Füredre, ha ugyan el nem ázik, itt nagy becsben lesz.­ Ki a kávéházból! Lélekzeted fojtja a füst, s a tolongás már félig elkoptatta ruhádat, a­nélkül, hogy viselted volna. De hova ? Szobádban elég az éjét tölteni. Tovább, további Le a Balaton felé, az eső már megállt, de a szél annál erősebben megy. Szép ilyenkor a Balaton, borzasztó szép ! A hullámok egymást verik agyon s úgy szi­­vit, zajong a felkorbácsolt víztömeg, hogy mozgása, bömbölése órajárásra hajlik. A part felé törő hullámok veszett módra tán­­czoltatják a kéjutazásra szánt csolnakokat, s elszé­dülsz már azon gondolattól, ha most benne ülnél ott a mélyén ! Megörökítésre méltó kép, melyet — habár először láttál — nem felejtesz soha. Megkeres ez órákban az imádság, ha akarod, ha nem ; és ily perczekben senki sem imádkozik tán buzgóbban, mint Odry Lehel, ki Endrődivel egyik nap vizutra kelt; a vihar véletlenül előkapta őket Tihany körül, hol legborzasztóbb a Balaton, most legmélyebb, s csak az imádság és véletlen tartotta meg őket a haláltól; annyira hajtotta, rin­gatta a kis hajót a szélvész, hogy a felhúzott vi­torla a hullámokba mártódzott; azt mondja a ki­tűnő Brankovics , hogy ilyen közel még soha sem volt az éghez, még akkor sem, midőn dalait ko­szorúkkal halmozták el! ... Azaz egy nyeresége van, hogy mostanában nem ül hajóra, ámbár a Balatonban sok szirén van, s nagy csáberővel bir: hányan mennek sokszor a halálba akaratjok ellen, a szép tükör elcsábítja őket, a hullám meg el­temeti! . . . így járt azon szegény matróz is, kit pénteken nagy kísérettel, részvét mellett eltemettek. Az volt boldogsága, öröme, ha a hullámok ringatták, s el is oltották örökre, addig ígérte, csalogatta a Bala­ton. Küldjön most legalább harmatot sírjára, hadd neveljen az virágot felette édes atyja könyeivel. Fehér halászmadarak hasítják a levegőt a ha­bok felett, így szokás ez viharkor , vihar sirály nélkül vizek felett majd képzelhetlen. A prédát ily órákban felszórja a mélyből a hullám, bár hozzá­jutni nehezebb, mint csendes órákban, midőn a ha­laknak nem elég a mélység, hanem kidobják ma­gukat a tó tükréből a jégre villámsebességgel; lát­tad is, képzeletnek is hiszed, de hogy valóság volt, az győz meg, hogy a víz tükrén tova terjedő gyű­rűket hagy maga után. A parton álló halásznak szive fáj utánna, kilátta a „Balatoni jelenést“ nagy hal képében, míg maga kint a part hosszában sok grund­­likat csal horgára, azért is elidőzik órákon át, mert hát sok balatonparti lakosnál nincs nagyobb proletárja az istennek? csak egy jelentést lásson, éghet otthon a templom, a helység háza, saját vis­kója; nem a tűzre, hanem a vizén az esze. Tűr, nélkülöz, koplal, szomjazik, megutálja a munkát, rongyban jár, de meg nem adja magát. A helysé­get ott hagyja kora reggel, s csak késő est­­e látja; lefekszik a forró homokba, megfüröszzti magát hi­deg vízbe ; a vihar veri egész napon át, egy akkora keszeg, vagy sügérért, mely csak nyelés a madár­nak ; a hal egy dénár; a napi mulasztás­­­ért, a­mit a tarlón, mezőkön kereshetett volna, hanem mindegy; azért csak egy nagyobb ur van jelenleg nálánál: a népeket igázó muszka czár; még annak koronájáért sem adná, hogy semmije sincs ! . .. A Balatonpart hemzseg az ily fajta ingyen­élőktől ; igaz, nem lop mást, mint napot, de ez is elég kár úgy a család, mint az államnak. S miért? egy grundliért!! Meglehetősen megzavarta a felhőket a szél. Nyugat felől csakugyan látszik egy kis darab „kék ég“, vigasztalásul, hogy vízözön által nem vész el többé a világ . . . Kék ég! . . „Mily kék Az ég ; Mily zöld A föld !“ Nagyszerű látvány ; nem, ennél több; Füre­den az készpénz; olyan váltó, melyet mindennap beválthatsz, akár az uradalmi pénztárnál. Bocsánat, ha untattam, de meg akartam írni hogy a paradicsom hogy néz ki egy esős, viharos napon.­ ­ Reisz István, a miliczia volt elsánczolva. A milicza első menekülési kísérlete a gépházból visszave­zetett, de a másik sikerült 30 halott és sok sebesült árán. 125 gép és 250 vasúti kocsi szétromboltatott. A kár két millióra megy. A pittsburgi sherifet megölték, Pear­­sont a miliczia tábornokát megsebesítették. A milicziát, midőn visszament az Alleghany jobb partjára, a lázadók üldözték és szét­szórták. Pittsburgban teljes fejetlenség ural­kodik. A strike mindig jobban elterjedt. A pensylvániai miliczia mindennnnen útban van a felkelés fészke ellen. Baltimoreban csapatokat összpontosítanak Hancock tábor­nok parancsnoksága alatt. Srondon, júl. 22. Say a Cobden-club lako­máján azon reményét fejezte ki, hogy a mostani franczia cabinet az Angliával való kereskedelmi szerződést szabad kereskedelmi szempontból fogja megújítani. Brew­lTork, júl. 22. Pittsburg 3000 strikció vasúti munkás kezében van. A miliczia rálőtt a zavargókra, mely alkalommal 20 ember megöletett és 29 megsebesült. Gyújtogatások más helyütt is fordultak elő; a vasúti közlekedés Pensylvaniában meg van zavarva, mivel a strike előreláthatólag az ohioi és missourii vasútra is ki fog terjedni. Bal­­timoreban több száz embert elfogtak. — Mexicoból jelentik: Escobedot, midőn a Riograndén átkelt, mint Leedo párthivét elfogták. Bécs, jul. 23. Tőzsde tudósítás. Megnyitás. Hitelrészvén 186, magyar hitel 149, Napoleon­­arany 9.87. A hangulat élénk. Bécs, jul. 23. Előtőzsde. Angol-magyar 156.30, lombard 731/.1, municzipális bank 49.80, Napoleon­­arany 9.851/.. A hangulat szilárd. Fővárosi ügyek. — A fővárosi pénzügyi és gazdasági bizottsági gyűlésből. Temesváry S. a király­ utczában levő Schneider-féle üres telkekre egy bazárt óhajtana építeni, és a telkek átengedéséért 50 frt évi bért ígér. Forgó István az engedély megszavazása ellen emel szót. Hevesen kel ki a közmunka tanács eljá­rása ellen, mely megengedte, hogy csekély összeg­ért a sugár-ut bazár építése által elcsúfítassék. Ő a folyamodvány tárgyalásába bele sem bocsátkoz­nék. A bizottság az ajánlatot egyhangúlag elvetette. A 9-ik kerületi elöljáróság előterjesztést tesz Sáska Béni folyamodványáról, melyben ez a Vendelin-ut­­czában fekvő üres telket 3 évre, 80 frt évi bérár­ért kívánja bérbe venni. Az ajánlat a bizottság el­fogadja. Hohler György a kőbányai ligetben telkeket vett meg, melyekre 2650 írttal adós maradt; folyamo­dik, hogy engedtessék meg neki ezen összeget két év múlva lefizetni. A bizottság tekintetbe véve a mos­toha pénzviszonyokat a halasztáshoz hozzájárult.­­ Végül bemutatja a fővárosi számvivőség a főváros HÍREK. — Hallomás szerint a fővárosban egy meetin­­get terveznek, melyen Klapka tábornok adná elő nézeteit az orosz török bábomról. — A párisi kiállítás és Erdély. Kolozsvárott élénk mozgalom indult meg, hogy az erdélyi ré­szek is méltóan képviselve legyenek a párisi kiál­lításon. Azonban a mozgalom ma már különösen csak a borokra szorítkozik. A kiállítás Kolozsvár­­vidéki bizottsága Eszterházy Kálmán gróf elnöklete alatt e hó 20-án gyűlést tartott a városház nagy termében. A gyűlés tárgyát leginkább a kiküldött végrehajtó bizottságok jelentései képezték. Az ipar­­osztály titkára jelentette, hogy Kolozsvárról meg­lehetős számmal történtek bejelentések, de nagy aka­dályt képezett a végrehajtó bizottság működésében, hogy csak később tudták meg a szállításnál követen­dő eljárás részleteit, különösen, hogy a gyűjteményes kiállítások szállítási költségeit az állam fedezni fogja. A vidéki bizottságok megalakultak, de eddig kevés eredményt mutatnak föl. A mezei terményekről eddig még nem tettek bejelentést, a gazdasági egylet azon­ban 15 méter tért kér, melyet kiállításával minden­esetre be fog tölteni. A bejelentések között legör­­vendetesebb a pincze-egylet által összehozott borkiál­lítás ügye. A kiállításon impozáns mennyiséggel lesznek kéviselve az erdélyi borok. Az erdélyi pin­cze-egylet folyamodott volt a budapesti központi bizottsághoz, adassék meg neki azon kiváltság, hogy csak hozzá lehessen bejelenteni a párizsi kiállításra küldendő erdélyi borokat. A derék egylet meg is kapta az engedélyt és ennek folytán ágensei által akkora tevékenységet fejtett ki, hogy a bejelentések után ítélve az erdélyi bo­rok gyűjteménye a magyar kiállításnak fénypont­ját fogja képezni Párisban. E collectióban ugyanis kétszázkilenczvenöt fajta borral 105 kiállító fog részt venni, benne Erdély minden nevezetes bor­termelője. A terület, melyet a kiállításon az erdélyi borok el fognak foglalni, hatvankét és fél élet tesz. A borok mielőtt elküldetnének Párisba, Kolozsvárit előleges királat alá jőnek, ha méltók-e a kiállításra. Ez okból a Kolozsvárvidéki bizottság kérést fog intézni a városhoz, hogy az e c­élra behozandó bo­rok vámját térítsék vissza a gazdasági egyletnek, a­mely különben is a kiállítás terheit viseli. A gyűlés e határozatok és bejelentések után elhatározta, hogy felkéri a központi bizottsá­got : eszközölje ki azt, hogy a jury-választásnál az erdélyi részek kellőleg képviselve legyenek s azon egyének közé, kiket a kormány a kiállítás tanul-­­­mányozására fog kiküldeni, erdélyiek is vétessenek fel. Ezek kapcsán egy érdekes kis adatot említhe­tünk fel arra nézve, miként gondolkozik nálunk szervezési szabályok értelmében — a behajtatlan követelésekre egy 64 tételből álló kimutatást, mely­nek összege 943 írtra rúg. Mielőtt végleges elinté­zés végett az ügy a fővárosi közgyűlés elé menne a pénzügyi és gazdasági bizottság a kimutatást tüzetes felülvizsgálat végett kiadta a leszámoló bi­zottságnak és csak ennek jelentése után fogja az előterjesztést megtenni.

Next