Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)

1877-07-24 / 277. szám

helyétől. Éppen a Káldor és Scholcz-féle uszodák közelében a kormányszerkezet valamelyik alkat­része elpattant, miáltal a kormány használhatatlan­ná vált. A hajót a víz erős folyása az uszodák mel­lett a Dunában „elhorgonyzott“ úszó jelző gerendák egyikére sodorta, mely gerenda a hajó fenekén lyukat ütött , abba viz hatolt be. A 4 nő és 7 férfi tagból álló társaság, mely a hajón volt, a hajt telj­es jelentőségében fel nem fogta, kivéve a kormányzót, Morelli János fővámházi gépészt, ki azonban rögtön hozzáfogott a kormány kijavításához s daczára az uralkodó zavarnak, egy vashuzal se­gítségével azt ki is javította, és a hajót a lipót­városi csavargőzös állomáshoz vezette. A társaság csak akkor vette észre a komoly veszélyt melyben forgott, midőn kiszállás közben a hajó jelentéke­nyebb sülyedését tapasztalá. — A kuriozitás kedvéért közöljük a követ­kező hiteles táviratot, melyet a párisi „Figaro“ harcztéri levelezője Iwan de Wolstyne Bukarestből Iczkanyn át küldött lapjának. A czár tegnapelőtt, (17 én) a hozzá közelebb álló személyek előtt vá­ratlanul azon szándékot jelentette ki, hogy véget vet a háborúnak, és hogy a békeföltételek meg­állapítása végett Európához forduland. Gorcsakoff herczeget a czár e szándékáról azonnal értesítet­ték. Azt mondják, hogy Miklós nagyherczeg, mi­dőn ezt meghallotta, ekként kiáltott föl: „No, ak­kor nélküle megyünk Konstantinápolyba.“ — Nemrég felemlíttettük azon veszedelmes gondatlanságot, hogy a zugligetben a kóbor kutyá­kat figyelmen kívül hagyja a rendőrség. Azóta néhány kutya, mely veszettség gyanújában állott, az állatgyógyintézetbe szállítatott gyógykezelés és vizsgálat végett. Múlt héten egy ily kutya, mely 10 napig volt a gyógyintézetben, mint gyógyult kibo­­csájtatott. De alig volt 2 napig otthon a gyógyke­zelés alól kikerült állat, és a gyanús jellenségek ismét mutatkoztak rajta, mely jelenségek utóbb va­lódi veszettség fokát érték el. Képzelhető mily ijedt­ségbe esett a ház és környülete ezen körülmény folytán. A veszett ebet egy városi vadász agyon­lőtte ugyan — de a mint mondják az eb más ebe­ket is megmart. Czélszerű lenne a gyepmester ki­küldetése a zugligetbe. — Megörült. Egy csongrádi származású bádo­gos legény M. L. 32 éves, nőtlen, — ma délelőtt a műhelyben, hihetőleg kedvese hűtlensége miatt, dühöngő őrjöngésbe esett, segédtársait összeverte s csak nagy erőfeszítéssel lehetett a kapitánysághoz s innen a kórházba szállítani. 7­8 drabant fog­lalkozott vele, mert iszonyú erőt fejtett ki. Eddig igen szelíd ember volt. — Magyar fürdők látogatása. A legújabb ki­mutatások szerint eddig megfordult Balaton Füreden 976, Mehadján 1465, KrapinaTepliczen 801, Lipi­­ken 429, Szliácson 521, Tátra-Füreden 230, és Trencsén-Tepliczen 1114 vendég. — Öngyilkosság a ház tetején. Nagy izgalom uralkodott e hó 16-án este a Civita Vechiai város­háztéren. Egy a tetőn ülő katona ugyanis egymás­után ötször a sétáló tömeg közé lőtt, de szeren­csére nem talált senkit. A katona ekkor önmagát lőtte agyon. A boldogtalan ezredesét akarta meg­ölni, ki szintén ott járkált a sétálók között. — Talált gyermek. Vasárnap reggeli 5 órakor az üllői vámház közelében az út mellett egy kö­rülbelül 6 hetes, izraelita rítus szerint keresztelt fiú gyermeket találtak. A lelketlen kitevőt erősen nyomozzák. — Titkos indok. Nagyváradon — mint a „Bihar“ írja — közelebb nagymérvű ékszerlopás történt. Egy helybeli mérnök Sz. B. ur házából mintegy 6000 frtnyi ékszert tolvajoltak el, és semmi­nemű gyanú senki ellen fenn nem forgott. A hely­beli rendőrség azonnal egész erélylyel lépett fel, s sikerült is az összes ékszert egy bécsi zálogházban megtalálni, hova egy ismeretlen egyén helyezte el azokat. Most a rendőrség a tettest nyomozza, de a megkerült ékszerek tulajdonosa a nyomozás megszüntetése czéljából a vádat visszavonta. Hjáh, lehetnek dolgok, melyek, ha napvilágra kerülné­nek, pikáns mendemondákra adnának alkalmat.­­ A körmöczbányai m. kir. állami főreálta­­noda hetedik értesítőjét szerkesztette Schröder Ká­roly igazgató. A füzet elején egy rokonszenves han­gon irt nekrológot olvashatni Hell Sándorról, a tan­intézet egyik jeles, ez évben elhunyt tanáráról. Ez­után a főreáltanoda tápintézetének alapszabályait közüik magyar és német nyelven. Majd ezután a rend- és fegyelmi szabályzatot szintén két nyelven. Az ifjúság önképzőkörének alapszabályait már csak magyarul köztik. A intézet történetének vázlatából kiemelhetjük az „Alumneum egyesületet“, melynek ez ideig 5111 frt 40 kr a vagyona. A főreálisko­­lának volt összesen 24 tanára. Az ifjúság kebelé­ben „Toldy-kör“ czímmel szépirodalmi képző­kör működik dr. Versényi György tanár vezetése alatt. A tanulók száma a VIII osztályban volt összesen 275, évközben kimaradt 22. Nyelvre nézve igy oszlottak föl: tiszta magyar volt 27 ; magyar-né­met 41 ; magyar-tót 19 ; magyar-német-tót 166. Az érettségi írásbeli vizsgálatra jelentkezett 23 tanuló , Janó Sándor gyulai kir. ügyész helyreigazí­tására.*) T. szerkesztő úr! Engedje meg, hogy Janó Sándor gyulai kir. ügyésznek az „Ellenőr“ július 1-jén megjelent számában foglalt u. n. „helyreiga­zítására“ megjegyzéseimet — habár sokoldalú fog­lalatosságaim miatt, kissé későn — megtegyem, mert az illető közleményt személyeskedő iránya miatt, alapos c­áfolat nélkül nem hagyhatom. Mindenekelőtt kinyilvánítom, hogy saját köz­leményemet egész terjedelmében fentartom. A hely­reigazító kir. ügyész maga is annak lényegét be­ismeri, t. i. azt, hogy ellene vizsgálat létetett fo­lyamatba, hogy hirlapilag „nem vádlónak, hanem a vádlottak padjára valónak“ mondatván, ő ezt elhallgatta. Igaz, ő mindezeket a maga módja sze­rint okadatolja, de mennyire alapulnak előhozott okai valóságon, az a következőkből fog kitűnni. Ugyanis a „helyreigazító“ kir. ügyész önmaga ellen nem kérte a vizsgálatot, mert a gyulai tör­vényszék érdemes elnökéhez adatván be ellene a bűnfeljelentés: ez kötelességszerűen a főügyész­séghez tette azt által s innét létetett el­lene folyamatba a vizsgálat. Oly természetűek voltak az ellene emelt vádak, miszerint leg­alább az elővizsgálatot, az ő akarata ellenére is el kellett rendelni. Az ezen ügyre vonatkozó pana­szok nem csak az e b. lapokban megjelent újdon­ság közlőjéhez érkeztek — nem mint ügyvédhez , hanem mint hírlapíróhoz — de főispán az ő mél­tóságához és több megyei kitűnőséghez is. A börtön­ből érkeztek már hónapokkal a vizsgálatt előtt bizo­­nyos társadalmi állást elfoglalt ismeretes egyének által aláirt ajánlott levelek alakjában a postán s igy, ha nekem, a Janó ur által megtámadott levelező­nek, úgy mint főispán urnak és többeknek „össze­köttetése“ volt a társadalom „erkölcsi halottjaival“, ez egészen akaratunk ellen­i épen a kir. ügyész hibájából történt, mert mi meg nem akadályozhat­tuk, miszerint részünkre a postán ajánlott levél ne érkezzék, hanem arról épen maga a kir ügyész te­het, hogy a börtön lakói levelezhettek velünk. Ez a „társadalom halottjaival“ való akaratlan „szövet­kezésem“ és a Janó úr által „önmaga“ ellen kért vizsgálatnak szóig, betűig igaz és való története. Kénytelen vagyok kimondani igazolásomat, másodszor azt is, hogy a gyulai kir. ügyész ellen nem oly általánosan odadobott rágalomszerű köz­lemények jelentek meg a lapokban, melyekre vé­dekeznie vagy vizsgálatot kérnie nem lehetett. Ide csatolok egy hirlappéldányt, melyből t. szerkesztő úr saját szemével meggyőződést szerezhet, hogy csak ez egyetlen közleményemben 4—5 specziáls vád lett Janó úr ellen emelve. A „Nemzeti Hirlap“­­ban megjelent közlemény is, melyben az mondatott róla, hogy „a vádlottak padjára való,“ spec­iális vádat tartalmazott. Jellemzi egyébiránt az illető kir. ügyész gon­dolkozásmodorát az, hogy úgy véli a szerecsent fehérre mosni, ha azt, kit a reá vonatkozó, általa is lényegben igaznak beismert hír­köz­lőjének gondol, a legotrombább, légből kapott rágalmakkal illeti. Én, az illető levelező, ily csak­ugyan „odadobott rágalomszerű közleményekkel szemben“, habár másképpen a legkisebb sértést büntetlenül el nem tűröm, ez esetben nem tartom kötelességemnek védekezni, hanem felszólítom a kir. ügyészt, bizonyítsa be, hogy én, a reá vonat­kozó hírnek e becses lapokban közlője, mint ügyvéd „ravaszul szőtt fogásokkal tudtam legali­­zálni azt, mi más embert rég a vádoltak padjára ültetett volna“ , bizonyítson be kevesebbet, csak azt, hogy mint ügyvéd, akár saját feleim, akár az el­lenfél ellen, valaha csak nem tisztességes módon jár­tam el, mit ha nem teend, rágalmazónak nyilvání­tom. Ha a kir. ügyész nevet említett volna, én ma­gam hívtam volna fel hírlapilag mindenkit, hogyha tud valaki rólam 5 évi Békés megyében töltött ügy­védi praxisomból, eljárásom becsületessége és tör­vényessége ellen valamit, vagy csak egy nem tisz­t) Adjuk e helyreigazítást levelezőnk iránt való tekintetből, s ezzel a kelletlen polémiát befejezettnek tekintjük lapunkban. Szerkesztő, fességes, nem leyális, lovagiatlan tettet, mondja, nyilvánosan. Hogy pedig én Janóval szemközt alaptalanul gyanúsítónak ne tekintessem, mert azt állítom, hogy a nevezett kir. ügyész „nem örvend a legkifogás­­talanabb hírnévnek“ : ezennel Janó Sándor gyulai kir. ügyészt nyilvánosan vádolom arról, hogy Bakó Imre gyulai lakost 200 frt erejéig részhiszeműleg megkárosítá, hogy Pain Antal b.-gyulai ügyvédet, Barza Ferencz b.-csabai polgárt magánügyeiben hamisan vádolta stb. Mi az első esetet illeti: Bakó Imre gyulai parasztgazdát ugyanis Janó uram bi­zonyos polgári ügyében lefoglalt 50 köböl búzának őrzésére zárgondnokul kinevezte, (ámbár előbb ez ellen is bűnfeljelentést tett volt). A semmitő­­szék megsemmisítvén a végrehajtási eljárást, Bakó Imre zárgondnok, Janó házának padlásán levő lefoglalt 50 köböl búzának az illető igénylő részére leendő visszaadására utasíttatott, átvételkor azonban hiányzott 20 köböl. A 20 köb­öt az igény­kereset befejezte előtt adatta el Janó, Bakó Imre ál­tal, ki el se adhatta volna, ha Janó nem akarja, mert a padláskulcsok Janónál voltak. Minthogy pe­dig a per úgy végződött, hogy e 20 köblöt is ki kellett adni: a szegény, teljesen értelmetlen és csak Janó utasítása szerint eljáró parasztnak kellett a 20 köböl árát 200 írtban sajátjával kifizetni, s mi­kor visszakérte Bakó a kir. ügyésztől 200 írtját, ez nem akart tudni róla semmit. — Janó felhasz­nálta kiszámított furfanggal a paraszt járatlanságát és tudatlanságát és „ravaszul szőtt fogással lega­lizálta“ azt, mi miatt más embert nekik kötelessége lett volna a vádlottak padjára ültetni! Janó Sándornak tehát nincs joga rész néven venni, ha jellemét csak „nem egészen kifogásta­lannak­ mondják. És nincs joga becsületes embere­ket vádolni, rágalmazni, különösen nem az e lapok­ban róla közölt hír íróját, kinek egyedüli vétke az, hogy hirlapírói minőségében, vagy mint ügyvéd is, elég erkölcsi bátorsággal (Janó úr ezt erköl­csi butaságnak nevezi) bir az ily emberek álcráját lerántani! B.-Csaba, 1877. jul. 20. Ama levelező­ elemet is föl kell itt említenünk Konstantinápoly védelmére vonatkozólag, melyet nem szabad tekin­teten kivül hagynunk. Az Orosz- és Törökország közt dúló háború nemcsak politikai, hanem vallásos küzdelem is, két különböző népfaj és vallásos meg­győződés élethalálharcra, tehát a legborzasztóbb, legelkeseredettebb viaskodás, mely valaha emberek vagy nemzetek közt támadhat. Bárminő egyéb fo­gyatkozásai vannak is a törököknek, azt el kell ismernünk, hogy ők nem csak bátor, hanem kitartó és jeles katonák is. Hadakozó képességüket pálya­futásuk eddigi története fényesen bebizonyította mind­két világrészben igen sokszor. Ellenségük nem szá­míthat náluk sem szökésekre, sem pedig elcsüggedésre, hogy azokból hasznot húzhasson. Sőt inkább el kell készülve lennie a legmakacsabb, legkitartóbb, ha­lált megvető ellentállásra, míg csak egyetlen török katona él s a vezénylet végzetes hibákat nem követ el. Különösen így fog ez történni oly háborúban, mint a mostani, ha szükség esetén az egész iszlám­ világ harczias szellemét föl fogja ébreszteni az igaz hitet fenyegető veszedelem. Még nincsen kibontva a próféta szent lobogója, de ha egyszer kibontják azt, és ember ember ellen fog küzdeni, az oroszok nem fognak megállni a legvégső elkeseredésig fokozott vallási fanatismus ádáz dühe előtt. Akkor még na­gyon megkeserülhetik a barbár muszkák ama bor­zasztó, az egész világtörténelemben páratlan kegyet­lenségeket, a­melyeket védtelen aggokon, gyermeke­ken és nőkön elkövetni elég vadállatok valának. Párosulva Konstantinápoly természetes és mestersé­ges védműveivel, a megtámadott hadsereg harczias szeleme és elszánt vitézsége, óvatos és ügyes an­gol tisztek vezetése alatt (mi most egyre valószí­nűbbé kezd válni), csodálatra méltó tetteket fog véghez vinni. Ha egyszer arról kezd szó lenni, hogy a szent Sztambult az oroszok és keresztyének el­foglalással fenyegetik s azt ellenük meg kell vé­deni, ázsiai Törökország napbarnitotta merész be­duiniai légió számra fognak Európába özönleni, hogy veszélyben forgó kalifátokat és európai test­véreiket a megsemmisülés torkából kiragadják. így tehát, tekintetbe véve Konstantinápolynak ázsiai összeköttetéseit, hatalmas védfalait és fellegvárait, a tengerek fölött való uralmát, a természetnek mindazon kedvezményeit, melyek a teljes védelmet biztosítják, továbbá a buzgó vallásos meggyőződés önfeláldozó elszántságát és elkeseredését — mind a körülményeket — mondjuk — tekintetbe véve, biz­ton remélhetjük, hogy a törökök meg fogják vé­delmezni fényes fővárosukat bárminő ellenség el­len, ki azt el akarná tőlük ragadni. Sámi Lajos. Icu, iu azt eiaaama luiuis. ragauui. Sámi Lajos. a szóbelire már csak 17.­Érettségi bizonyítványt nyert: kitüntetéssel 1; egyszerűen 14; kettőt el­utasítottak.­­ A tiszántúli református egyház tanügyi bi­zottságának Debreczenben e hó 18-án tartott ülésé­ről értesít bennünket saját levelezőnk. A gyűvés rendkívüli érdeklődés közt indult meg, s több fon­tos kérdés megvitatása élénk eszmecserékre adott alkalmat. A gymnáziumi rendtartás alkotása, a ta­nár­választás ügyének tisztázása került először sző­nyegre. Félegyházi B. és Kiss A. gymnáziumi ta­nárok nyugadijaztatásukat kérték. A gyűlés tekin­tettel arra, hogy Kiss A. 44 évig szolgálta híven és becsülettel a protestáns tanügyet, az őt 24 évi hivataloskodása után megillető 680 frt évi nyugdíj helyett 800 írttal nyugdíjazza. Tárgyaltak sérelmes ügyeket is, de melyről levelezőnk részletesebben fog írni. A KORMÁNYELNÖ ÍRTA ANTHONY TROLLOPE. J'NEGYEDIK kötet. VI. FEJEZET. „Én meg vagyok gyalázva.“ Az ülésszak megnyílta után csakhamar Fletcher Arthur állandó vendég volt Whartonéknál, s gyak­ran beszélt az öreg úrral Emily és saját terve felől. Emily hazaérkezése után is csakhamar megjelent náluk, de ott volt Mrs. Roby, ki az egész szeren­csétlenséget okozta volt. Mrs. Roby kérdezte tőle, hogy nem veszi-e észre Mrs. Lopez külsején a ja­vulást. E kellemetlen s eddig mindig gondosan ke­­­­rü­lt név említésére Arthur néhány pillanat múlva fogta kalapját és eltávozott. — Be különös modora van, mióta képviselő lett, mondá Mrs. Roby. — Azért ment el, mondá Emily szünet múlva, mert nem szereti hallani azt a nevet. Papa sem szereti. Azért, néném, csak szólítson engem Emi­­lynek. — Csak nem szégyenled nevedet? — Ne gondoljon azzal, néném. Ha rosznak gondolja ezt, ne jöjjön ide, — de nem szeretném, hogy papát megbántsa. — Oh, ha Mr. Wharton kívánja, akkor —, S este Mrs. Roby megmondta férjének, hogy az öreg Wharton milyen vén bolond. Másnap Fletcher Arthur ismét eljött. — Tegnap nagyon hirtelen elmentem. Re­mény­em, nem tartasz miatta gorombának, mondá. — Oh nem. — Nénéd itt volt, s én mondani akartam va­lamit, a­mit ő ellőtte nem mondhattam el. — Tudtam, hogy ő kergetett el. Sohasem voltatok jól egymással. — Soha, — de megbocsátok neki mindent. Megbocsátok minden ellenem elkövetett roszat, ha megteszed a­mit most tőled kívánok. Emily tudta, hogy mi az. S ismét félt. Ho­gyan törölhesse el múltját ? Hogyan lehet ő ismét hitves, midőn egy olyan férj emléke fog kisértetül följárni hozzá? — Nagyon sajnálnám, ha olyat kívánnál tő­lem, a­mit meg nem tehetek. — Semmit sem kívánok tőled, a­mire atyád szentesítését nem bírom. — Az az idő elmúlt, mikor atyám vezethetett volna. Ma ő nem nézhet engem saját szememmel, nem értheti, hogy mit érzek. Azt akarná, hogy más legyek, mint a mi vagyok. Pedig az vagyok, a­mivé magamat tettem. — Meg akarsz hallgatni? — Meg. — Szerettelek gyermekkorom óta. Hű voltam hozzád azóta mindig. — Természeted az. — S ez nem is fog megváltozni. Sohasem kétkedtem szerelmemben egy pillanatig is. Sohasem hasonlítottalak össze mással. S azután elraboltak tőlem. Nem kell mondanom, hogy mennyit szenved­tem. Úgy tetszett otthon, mintha egy nagy fekete felhő borult volna ránk. Nem beszélhettünk rólad, s hallgatnunk sem lehetett teljesen. — Elítéltetek. — Úgy írtam-e neked, mint egy elítéltnek ? Úgy bántam- e veled, mikor találkoztunk, mint egy elítélttel? S midőn ma ide jövök, azt bizonyítom-e ezzel, hogy elítéllek ? Sohasem csaltalak meg, Emily. — Soha. — Akkor elhiszed, hogy sohasem róttalak meg. Fájt, hogy olyanhoz mentél, a­ki nem volt méltó hozzád. Fájt volna, ha egy herczeg lett volna is. Hogy minő volt életed, azt nem kérdem. — Boldogtalan voltam. Megmondanék neked mindent, ha lehetne. Nagyon boldogtalan voltam. — S az nem csökkentette szerelmemet, bár reményem elveszett .Úgy tetszett, mintha testemnek egy része szakadt­ana el tőlem. Nehéz volt igy az élet, de csak értt­am tvább. S most, hogy ismét megváltozott minden,­­ visszanyerhetem elvesz­tett tagomat, s lehetn­ , sot más ember ép, egész­séges, boldog — olya, zen jo ! Azt mondják: vár­jak, mig gyászod égés ülik, de miért várjak. Értetlen nagy folt támadt, s nem jobb-e, ha minél­­ előbb betakarjuk? — Sohasem lehet azt betakarni. — Azt hiszed, hogy nem lehet elfeledni. Az igaz, emlékeink kitörölhetetlenek. De minek söté­títsék el azok mindnyájunk életét? Minek törőd­jünk a világgal? — Én nem törődöm azzal, hogy mit gondol a világ. Azon alul állok. Azzal törődöm, a­mit én gondolok magam felől. — S mással nem akarsz gondolni ? Velem — atyáddal ? — Oh — atyámmal, de ő érte sem tehetek meg mindent. — Egyet kell kérdenem, csak egyet. S a fe­lelettől kell függni annak, a­mit teszesz. — Minő kérdés az, Arthur ? — Szeretsz ? Emily nem felelhetel egyenesen. Arthur foly­tatá : — Tudom, hogy akkor nem szerettél, mikor az ő neje lettél. Pedig talán megérdemeltem volna, hogy szeress. De a szerelem változik, s az emlé­kezet talán fölidézi a régi ábrándokat, mikor a vi­lág kegyetlen volt hozzánk. Mikor még fiatalok vol­­tünk, azt hiszem, szerettél. Emlékszel-e még, mi­kor ezelőtt hét évvel elküldték tőled, mert — mert még olyan fiatalok voltunk.­kkor szerettél, Emily. — Gyermek voltam. — Most már nem vagy gyermek. Szeretsz-e most, — ma? Ha igen, add ide kezedet, s legyen a múlt eltemetve. Előttünk az élet, s miért ne egye­­sítenék kettőnk életét? , — Nem tehetem, mondá Emily. — Miért? — Nem lehetek egyéb, mint az a nyomorult teremtés a­mivé magamat tettem. — De szeretsz-e? — Nem bonczolhatom szivemet. Hogy szeret­­lek-e — igen! mindig szerettelek. Mindened drága nekem. Büszke vagyok diadalodra, örülök örömö­dön, sírok keserveden, kívánom, hogy áldás érjeni; — de nőd, Arthur, nem lehetek. — Még ha egész családunk lenne is általa boldoggá ? — Azt hiszed, nem gondolkoztam erről? Azt hiszed, elfeledtem első leveledet? Ismervén szíve­det úgy, a­mint én ismerem, hogy hónapok óta volt egy napom, egy órám, mikor azt nem kérdez­tem magamtól, hogy mit feleljek neked, ha termé­szeted édes állhatatossága visszahoz hozzám ? Resz­kettem, mikor hangodat hallottam. Szívem úgy do­bogott lépteid zajára, mintha szét akarna sza­kadni ! Azt hiszed, sohasem gondoltam meg, hogy mit dobtam én félre? De az már elmúlt, s többé el nem érhetem. — Elérheted — el­­kiáltá Arthur, s térdre borult, s körülfoná­lt karjaival. — Nem — nem — soha. Én meg vagyok gyalázva. Mocsok közt hevertem, mig magam is megfeketedtem. Vedd el karjaidat. Nem szabad azo­kat beszennyezned! S fölugrott ültéből. — Ne legyen a tied az, a­mit ő meghagyott. — Emily! az az egyetlen, a­mire sóvárgok. — Légy férfi és győzd le szerelmedet, — mint én is akarom. Öld meg. Mondd magadnak, hogy az szégyenletes, nem arra való. Te vennéd el, Fletcher Arthur, annak az embernek az özve­gyét, — azt a nőt, ki annyira belesülyedt a szenny­be, hogy többé sohasem lehet tiszta, — te, a ki­választott, — mindnyájunk fényes csillaga, — te, kinek neje a legszebb, a legtisztább, a leggyöngé­­debb kellene, hogy legyen, — virág, melyet még alig ért a lehellet is! Holott én . .. Arthur, — én jobban ismerem kötelességemet. Büntetésemtől ily után nem akarok megszabadulni, é­s nem enged­hetem meg neked, hogy megrontsd magadat. Sza­vamat kimondtam. S most nem bánom, ha tu­dod is, hogy szeretlek... S most menj. Is­ten áldjon meg, s adjon neked szép és boldog feleséget. És Arthur, ne jöjj többé hozzám. Ha nem szólsz erről, örömet láttak mindig, de ne jöjj úgy soha, mint jöttél most. S kímél­ meg, Arthur, atyám­mal. Ne engedd, hogy azt higyje, hogy az én hi­bám, hogy nem lehet, a­mit ő kíván. S ezzel kiment a szófiából. Pedig az ő hi­­bája. Nem, nem lehet kímélni. Szólni kell atyjával, hiszen Emily szereti őt — megvallotta ! Szólott azon­nal az öreg ügyvéddel, de az most nagyon komor volt. Arthur azonban kijelentette, hogy nem hagy föl kísérleteivel. (63. folytatás következik.) KÖZGAZDASÁG. Földeivel és. Békésmegyében az aratás, mint a „Békésm­. Közi.“ Írja, a múlt héten megyeszerte megkezdődött, s a munka a legnagyobb serénység­­gel folyik. A gazdaközönségnek kitűnő búzater­mésbe vetett reményei csupán közép, helyenkint pedig középen alulinak valósultak. Jó középtermés a szeghalmi, szarvasi s a gyulai járásokban, mig középen aluli a csabai s részben az orosházi járá­sok területén mutatkozik. Helyenkint — mint pél­dául a gyula-eperjesi, gerendási puszta egy részén, a csanádmegyei állami birtokokon — hol számos földbérlő van — a termés teljes tönkretételéről ér­­tesütnek. Annyi legalább tény, hogy például a gyula-eperjesi pusztán Gyula város tanácsa kárfel­vételi szemlét tartott s azt adóleirás szempontjából a kir. adófelügyelőhöz terjesztette. A helyszinfelvé­­tel parczellánként eszközöltetett s ez részben a búza teljes, átlag pedig a termés kétharmadának megsemmisüléséről tanúskodik. — A kukoricza, hol elegendő esőt kapott — igen szépen fejlődik, úgy­szintén a dohány és vetemények is. Folyó julius hó 9 én éjjeli 10 óra után esővel vegyesen jég is volt, mely a gyűrai határban jelentéktelen károkat okozott, de a szomszédos Varsándban nagy terüle­ten az egész vetést tönkre tette ; külön­ben a do­hányban mutatkozik fölötte sok kár. Gyümölcsöt — kevés alma kivételével — látni sem lehet; a szőlőtermés azonban örvendetes, jóval többnek ígér­kezik, mint a­mennyire hetekkel ezelőtt vérmes re­mények mellett is mertek számítani. Termény piac«. Budapest, jul. 23 Gabonában délután nem fordult elő üzlet. (Sz. H.) Szeged, jul. 21-én. Időjárásunk majd derült, majd borult Hőmérséklet reggel 22­­­ fok meleg. A Tisza vízállása : 2,61 méter­­ fölött. A lefolyt heti részben esős, hűs időjárás a gumós növényeknek és kukoric­ának nagy hasznára volt és ezeknek állása a termést illetőleg jó remé­nyekre jogosít. E héten a gabnaüzlet igen élénk volt , a be­hozatal azonban még nem jelentékeny és ezért a forgalom na­gyobb kiterjedést nem nyert. A kivitel élénken vesz részt az üzletben és julius-augusztus havi szállításra több kötés történt. Búza- és rozsárak szilárdak. ^Jelenlegi árak a helybeli vasút­hoz szállítva a következők : Új búza 78—80 klgr. mm. 12 frt 20 — 40 kr. Búza bánsági 78 — 80 klgr. mm. 12 frt 20—40 kr. Uj rozs 71—73 klgr. mm. 9 frt 10-20 kr. Uj árpa 60-61 klgr. mm. 5 frt 50 — 60 kr. Tengeri mm. 6 frt 30—40 kr. Zab mm. 5 frt 80— 86 frt. A B.-Csabán julius 21-én tartott hetivásár alkalmá­val hivatalosan jegyzett árak : 1. Búza mm. elsőrendű 12 frt 10 kr, másodrendű 10 frt­80 kr. 2. Árpa elsőrendű 5 frt, má­sodrendű 4 frt 80 kr. 3. Zab elsőrendű 7 frt 20 kr. 4. Ku­koricza 6 frt 20 kr, másodrendű 6 frt. 5. Szalonna mm. 54 frtól 60 frtig. (A)) Arad, jul. 21. E héten igen szilárd volt az üz­let, malmaink a fogytán levő készlet és a gyenge behozatal által kényszerítve voltak magasabb árakat is űzetni, mű­ve­k kö­vetkeztében a búza árak jó 60 krral szilárdultak méterm­ázsán­­kint. A helybeli s e heti njaradi hetivásáron előfordult uj búza gyorsan megvétetett 11 löt­­írtjával métermá­sánkint. —­ Bozsért 7 — 7­2 frtot szívesen fizettek métermázsánkint. — Az árpaaratás eredménye igen szép s a piezra hozott áru 5 frt 5 frt 25 kron gyorsan vevőkre talál. — Kukoriczából a múlt héten egyik helybeli nagyobb gyártelep mintegy 8000 métermázsát vett meg 6 frt 90 krjával; a hangulat ma lany­hább. — Repcze szilárd. Készáru 16 frt 50 kr mmázsánkint. — E héten igen jó esőnk volt, mely a kapásnövényekre a dohányültetményekre igen jó hatással volt. — Szeszüzlet Tart­­ósan jó fogyasztás mellett az árak a hét folytán jól tartották magukat. Készáru nagyban 32 frt 25 kr hordó nélkül. Rész­letben 32 fst 50—32 frt 75 kr hordó nélkül, 34 frt 25—34 - 50 kr hordóstól. Győr, jul. 21. Gabonaárak : Hektoliterenkint. Tiszta búza 9 frt 60—10 frtig. Közönséges búza 9—9 frt 40 krig. Rozs 6 frt 40—6 frt 80 krig. Árpa 4 frt 40—4 frt 80 krig. Zab 4 frt 40—4 frt 80 krig. Kukoricza 4 frt 60—5 frtig. Köles 4 frt 60—5 frtig. Bab 9 frt 60—8 frtig. Burgonya 1 frt 60—2 frtig. Üzleti táviratok. Berlin, jul. 23. (Zárlat.) Búza 228.—, 221.—.’ Rozs 150.—, 150.50, 150.—, 150.50. Zab 144.50, 145.—. Árpa 120— 175. Olaj 71.—, 70.50 69.40. Szesz 49.30, 49.—, 49.­, 49.90. Páris, jul. 23. (zárlat.) Liszt 61.75, 68.50, 68.75, 66.—. Olaj 100.75 101.—, 101.75, 100.75. Szesz 57.50, 57.75,57.75 Czukor —.— Coin, jul. 23. Búza 25.25, 22.10. Rozs 14.80, 15.50 Olaj 39.50, 36.60. Stettin, Jul. 71. Búza 237—, 221.—. Rozs 145— 146-50. Olaj 69.—, 68.—. Szesz 49—, 49.—, 49.50. Repcze 321— ___________" Közlemények az ipar, kereskedés és forgalom köréből. Kiállítási ügyek. A párisi kiállítás köz­ponti bizottsága legutóbb tartott ülésében végleg megállapíttatott a térfelosztás Ausztria és Magyar­­ország között és pedig a 70% és 30% arányában, mihez képest előleges számítás szerint Magyaror­szágnak jut a kiállítási palotában : 2250 □ méter; a művészeti csarnokban 186 □ méter , s a fedetlen udvarban, mely az egyes kiállító államok költsé­gén lesz fedendő , 300 □ méter, — a­mibe az utak és egyéb használható­ térségek nincsenek beszámítva. A tér ezek szerint meg lévén állapítva a bizottság a kiállítási szekrények kérdésével fog­lalkozott behatóan. A bizottságnak elhatározott szán­déka, hogy a szekrényeket, ha csak lehetséges itt­hon, hazai iparosok által készítteti, mi azonban a rendelkezésre álló alap korlátolt volta mellett csak úgy lesz eszközölhető, ha azokat ízlésesen és e mellett mégis oly olcsó áron lehet elkészíteni, hogy előállításuk és szállításuk költsége együtt véve ne legyen nagyobb a helyszínen, Párisban készítendő szekrényeknél,­­ mert ellenkező esetben a hazai iparnak nyújtott e kedvezmény ugyancsak a hazai ipart fosztaná meg más kedvezményektől, a­meny­nyiben a szekrényekre fordított túlkiadás csakis a kiállítók s főleg az iparos kiállítók támogatására szánt összegből volna fedezhető. E czél elérése vé­gett a központi bizottság nyilvános pályázatot fog hirdetni csinos és olcsón előállítható szekrények tervrajzaira, s a legjobbnak talált tervet 100 forint­tal jutalmazandja. Ismételten tárgyaltatott továbbá a különböző gazdasági kiállítások rendezése. A terménykiállítás dr. Rodiczky Jenő bizott­sági tagnak és a gazdasági egyesületnek javasla­tai alapján olyképpen fog rendeztetni, hogy a ter­mények a kereskedelmi főpiac­ok (dunántúli, du­­náninneni, pesti, tiszántúli, erdélyi, alföldi és hor­vátországi vidékek) szerint lesznek csoportosítva, s ezenkívül a rendezés egyúttal a főbb termelési vi­dékeknek a tenger színe felett álló magasságát, s ezen magasság egyes különböző fokainak termelő­­képességét is ki fogja tüntetni.­­ Az áttekintést, melyet már maga a külső rendezés is nyujtana, még számos grafikai rajz és magyarázó szöveg is fogja érdekessé és tanulmányteljessé tenni. Hasonlag dr. Rodiczky Jenő javaslata alap­ján részletesen lesz kitüntetve rendezés és grafikai táblák, valamint statiszt adatok alapján az ország dohány- és gyapjútermelése. A labiállitás tekintetében részletes javaslatot első­sorban a budapesti vidéki kiállítási bizottság mutatott be, a­mely Perlaky Elek bizottsági tag véleményezése alapján némi módosítással szintén a mai ülésen állapíttatott meg. E szerint az ország minden vidékeiről képviselve leend lótenyésztésünk, s tekintettel arra, hogy a kiállítók költségét legna­gyobb részben fedezni fogja a kiállítandó lovak eladásából hegyülendő összeg,­­ bizton remélhető, miszerint a részletesen kidolgozott javaslat alapján a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium vezetése és rendezése mellett (hova a javaslatok e czélból fölterjesztetnek,) lovaink is méltóan képvi­selve lesznek. Ugyancsak­? Perlaky Elek bizottsági tag az egyéb gazdasági élő állatok és a gazdasági gépek kiállításának rendezéséről is részletes javaslatokat tett, melyek szerint a kiállításra szánt állatokból a kormány segélyével Párisba küldetést megelőzőleg egy országos vagy esetleg 4—5 vidéki kiállítás lesz rendezendő, s csak azon állatok fognak a pá­risi kiállításra bocsáttatni, melyek ezen előző ki­állítás alkalmával az országos jury által erre alkal­masnak találtattak. A gazdasági gépek közül pe­dig főfigyelem azon gépekre fog fordíttatni, a­me­lyekben hazai gépészetünk előnyösen versenyezhet más országokkal, milyenek pl. ekéink, koronáink, vetőgépeink stb.­­. Nyugat-kelet német magyar kö­telék forgalom. A fenntnevezett forgalom 1874. évi szeptember 1-től érvényes díjszabásához a VIII. pótlék jelent meg, mely közvetlen díjtételeket tar­­talmaz fa-küldeményekre nézve a bergmarki vasút Ruhrort kikötő Beveringen és Höxter-Fürstenberg állomásaira, továbbá az éjszakkeleti vasút Huszt állomás felvételét tartalmazza. Példányok az alul­­írott igazgatóságnál és a köteléki állomásokon kap­hatók. Budapest, 18777. julius hóban. A m. k. ál­lamvasutak igazgatósága. Pénz és értékpiac­. Budapest, jul. 23. Az esti tőzsde igen lehangol­­tan nyílt meg: osztrák hitel erős kínálat mellett 155-ről 153.50-re ment le, utóbb nyugodtabb külföldi jegyzésekre is­mét 155-re javul, s záródik 154.75—154.80-nal. Magyar hitel 147-tel adva, záródott 147.50 -148-czal. Utótőzsde: osztrák hitel 155.50, magyar hitel 148.50 pénz. Táviratok: Bécs, julius 23. (Zárlat) Hitelrészvény 154.—. Gall- Díjai 224.75. Allamvalut­­ 239.50 Rente 62.40 1860-as 114. -. 1861-es 133.—. Ezüst 109.—. London 124.50. Inio Bank —.— Aitas. épitőbank —.—. Magyar Földhitel —.—. Angol-osztrák 72 50. Lombard 70.50. Tramway —.—. Hitelsorsjegy 161.25. Napoleonhor 9.91. Arany 5.94. Frankfurt 6105. Forosz pénzntaiv. 60.90. Türök sorsjegy 14.—. Anglo építő bank —. Maniespalbank. — Bécs, julius 20. (Hív. zárlat) M. földteherm. köt. 75.25. Salgó-Tarján —.—. Magy. hitel 146.75. Magy. zá­loglevél 89.50. Erdély 87.—. Magy. bel. vas. 64----. «Magyar sorsjegy 75.—. Magyar földhitel------. Magyar vas. kölcsön 98.75. Anglo-Magyar —.—. Franco magyar b. —.—. Alföld 107.— Magyar észak-keleti vas. 99.—. Keh-vasuti elsőb. kör 61.—. Tiszai vasút 179.—. Municipal-Bank —.—. Páris, jul. 23. 5°/0 Évjárulék 70.50. Olasz Évjárulék 69.15. Mobilier Hitelr. 130.—. Török sorsjegy —.—. 5°/* Évjárulék 107.45 Osztr. államvasut 483.—. Lombard 147.— Osztr. földhitelrészv. Berlin, julius 23. (Zárlat) Galicziai 92.—. Lombard 115. -. Ezüst járadék 55.—. Váltóárf. Bécsre 162 25. K. vas. elsőbb, kötv. —.—. Áll. vasút 392.—. Papír­járadék 51.— Hitelrészvény 253.—. Frankfurt, julius 23. (Zárlat­) Váltóárf. Bécsre 164.—. Osztr. bank-részv. 658.—. 1860. —Évjárulék papír 50.75. Lombard 57.50. Magy. sorsjegy 6050. Osztr. hitelrészv. 125.— Osztr. államv. részvénytársa­ság 195.50. 1864. —.—. Évjárulék ezüst. 55 —. Galiczi­ 183.—. Győr-Gráczi —.—. Vízállás és időjárás. Budapesten jul. 23. 3.86 m. 0 fölött tiszta. Pozsonyban jul. 23. 3.35 m. 0 fölött száraz­­.-Szigeten jul. 23. 1.07 m. 0 fölött száraz. Szatmáron jul. 23. 0.82 m. 0 fölött felhős. Tokajon jul. 23. 2.74 m. 0 fölött derült. Szolnokon jul. 23. 1.68 m. 0 fölött száraz. Szegeden jul. 23. 2.40 m. 0 fölött száraz. Aradon jul. 22. 0.84 m. 0 alatt felhős Nagy-Becskereken jul. 22. 0.22 m. 0 alatt felhős. Bezdánnál jul. 20. 2.29 m. 0 fölött felhős. Verbászon jul. 20. 1.79 m. 0 fölött szeles. Eszéken jul. 23 2.70 m. 0 fölött száraz. Sziszeken jul. 23. 0.14 m. 0 fölött száraz. Mitroviczon jul. 22. 0.58 m. 0 fölött száraz. Zimonyban jul. 22. 3.62 m. 0 fölött száraz. Ó-Orsován jul. 22. 2.80 m. 0 fölött száraz. Barcson jul. 20. 2.44 m. 0 felett felhős. Felelős szerkesztő Palásthy Sándor, HTyis­tér. *) RÓSER MIKLÓS nyilvános polgári és kereskedelmi is­kolája- s nevelő­intézetében (Budapest, országút 4. sz. és újvilágutcza 15. sz.) a következő iskolai évben a rendes oktatás szep­tember hó 3-án veszi kezdetét, a beiratások augusz­tus hó 21-től kezdve naponta történnek. Azon tanodái hallgatók, kik a legfelsőbb osztály végez­tével a zár- (érettségi) vizsgát jó sikerrel letették, az egyévi önkénytes szolgálati kedvezményben részesülnek. — Az iskolai értesítvény kívánatra ingyen adatik. 378 *) E rovatban foglaltakért a szerkesztőség nem felelős.

Next