Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)

1877-07-28 / 285. szám

hirdetések felvétele a Tercuróhiiv­atalban. : Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Lógrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lau­te & Cie. czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. (A kiadó-hivatal: ", ÖBvb­d­apes­ten., nádor-u­tcz­a. 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Queggeli Joladds. , előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . «1 *­80 „ Egyes szám ára 11 krajczár. Szerkesztési iroda: (­Erncdapesten, ncodor-sztcza. 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta úttal csak vérmentes leveleket fogadunk el. 285­ szám. __ __ Budapest, szombat, július 28- 1877. P- évfolyam. A HÁBORÚ. Budapest, július 27. Izgalmasabb és fontosabb híreket a maiaknál még ritka nap hozott e háború tartama alatt. Midhát pasa visszahivatását megerősíti a bécsi török követség, a sejk-al-izlám le­tételét, a nagyvezérség várható krízisét, a vallásháború kihirdetésének eshetőségét je­lenti a sztambuli táviró. E hírekhez, fon­tosságban semmivel hátrább nem álló té­nyekül sorakozik : a brit tüzérség tartalék ütegeinek felszerelése és a muszka atrocitá­sokról szóló hivatalos előterjesztés az angol parliamentben. Az összefüggés mind a hírek között félreismerhetetlen. De ha valami commen­­tár még szükségesnek látszanék, megtalál­ható az teljes mértékben a muszka bérben dolgozó hivatalos táviró visszás magyaráza­tai során. A hivatalos táviró minden kitelhetőt megtesz, hogy a török állapotokat kétség­­beejtőknek, a ziláltságot irtózatosnak tün­tesse föl. Szüksége van erre, mert csak úgy sejtetheti oly rémes események bekövetke­zését, melyek kapcsolatában a hatalmak többé aligha mellőzhető actiója törökellenes színben tűnjék fel. A gyalázatig megy az, amit ez a hivatalos nyomorultság elkövet. Íme, Midhát pasa visszahívásáról, no arról nem tud semmit, (vannak pedig naiv lelkek kik tőle várják a hírt), hanem igen is siet jelenteni, hogy Edhem pasa bukása várható. Világos , hiszen ha Midhát pasa hazatértével kapcsolatban jelentené Edhem bukásának esélyét: hát ez az esély rögtön elvesztené allarmirozó színét, s nagyon is természetesnek és örvendetesnek tűnnék fel. A sejk-al-izlamról persze meg kell jelenteni hogy letették, hiszen ez is a zavar nagyob­bodására vall. Hanem el kell hallgatni, hogy a „szegény Chabrulláh“ effendi az erélyes hadviselés ellenzése miatt téte­tett le a sejk-al-izlami főméltóságról. El­lenben allarmirozni kell a közönséget, hogy a próféta zászlójának kibontása ellen a ha­talmak felszólalni készülnek. Természetesen, hiszen falra kell festeni azt a borzadályt, mintha a szultán kormánya a megtorló boszú nevében a keresztyének kiirtására gondolna, mikor a próféta zászlajával egy hatalmas önvédelmi harczra készül buzdítani a muszka-lándzsa alatt elvérző mohamedán lakó­­ságot. Csak ily színezettel lehet azután sejtetni, hogy például az angol tartalék­ütegeket a kilátásba helyezett keresztyén vértanuk oltalmazására szerelik fel, nem pedig a muszka-hatalmi terjeszkedés meg­gátolására. E tendentiózus színezésből is világosan kitűnik azonban e kettő. Először, hogy Konstantinápolyban elhatározták a háborút késhegyig folytatni. Másodszor, hogy Anglia actióra készül. Az a diplomácziai levelezés pedig, melyet a kormány a muszka atroci­tásokról a parliament elé terjesztett, eléggé mutatja, mily hangulatot óhajt a kormány ez actió praeludiumául kelteni. Igaz, érintve van Layard egy jelentésé­ben az eshetőség, hogy az orosz kegyetlen­ségek véres megtorlásra ingerelhetik a mu­zulmán lakosságot, és említve van az az igazságtalan eljárás, melyet e kétértelmű szerepet játszó nagykövet a portán követ. De egyszersmind hazugságnak van bélye­gezve mindaz, mit a törökök által elköve­tett kegyetlenségekről híreszteltek. Ellenben bebizonyított tényül ismeri el a hivatalos előterjesztés a muszka atrocitásokat. Az ilyen jelentések által keltett hangu­lat csak oroszellenes lehet. És az oroszelle­nes hangulattal meginduló actio nem irá­nyulhat oda, hova azt a muszka bérenczek terelnék. Budapest, július 27. A harcztérről késő éjjel egy szomorú hír ér­kezett, feltéve, hogy nem hazugság. Szulejmán pasa vereségéről szól, melyet Karabanárnál szenvedett, tíz­ ágyú hátrahagyásával Drinápolyba vonult vissza. Ha e csatavesztés megvalósul, azt fogja je­lenteni, hogy a Tundzsa vonalon működő török csapatok el vannak vágva Filippopolitól. Az alábbi táviratok szerint ugyanis a csata­vonal Jeni-Zárától Hermanliig terjed a Tundzsán lefelé (lásd vezérkari térképünket). Az orosz táma­dás Eszki-Zára felül a jenizára-csirpani útra bazí­­rozott hadoszlopokkal intéztetett, mialatt a balszárny Jamonliig terjeszkedett ki. Ha tehát e csatát meg­nyerték és Haszkiejt is megszállották az oroszok , akkor a drinápoly-filippopoli vasút, és országút ke­zükben van. IMk proclamatio. (Éjjeli posta.) Konstantinápolyban, mint onnan írják, a múlt héten egyházi és világi méltóságokból álló nagy tanácsban vita tárgyát képezte az a kérdés, váljon a próféta zászlaját ki kell-e bontani. A jelenvoltak többsége erre igennel válaszolt; a serk-ül-szlám maga állítólag ellenezi­, hivatkozva azon veszélyekre, melyek innétt származhatnának. Európa azt gondolja, hogy Törökországban az utolsó reformok óta lehe­tetlenné vált a vallási háború, és mivel a biroda­lom helyzete a nélkül is aggasztó, nem kell azt még a zászló kibontásával is roszabbá tenni. Ek­kor elhatározták, hogy proclamatiot bocsátanak ki a konstantinápolyi ottománokhoz, melyben fölhívják ezeket, hogy a hazáért hagyják el nejüket és gyer­mekeiket. A vallás, továbbá izlám és ozmanli he­lyébe a haza és az ottománok léptek. Ezen pro­­clamátió a többi közt így szól : „A miniszterek éjét és napot a szeraszkie­­ratusban töltik, hogy értekezzenek a hadsere­gek parancsnokaival. A legnagyobb erélyt és tevé­kenységet fejtik ki, hogy mindent megtegyenek a mi a hadsereg szükségleteinek megfelel. Bízva az isteni gondviselésbe, reméljük, hogy az ország rö­vid idő alatt megtisztul az ellenségtől, mert ily rendkívüli körülmények között szabad azt felten­nünk, hogy a katonai helyzet különféle phasisokon fog átmenni, és egyik napról a másikra változni. Nincsen arra ok, hogy komoly aggodalmakat táp­láljunk, mivel egy ellenséges hadosztály átment a Balkánon. Mindenkinek szent kötelessége, hogy bátorsággal és türelemmel vértezze ma­gát, hogy bizzék a gondviselésben és a kormány által az ország védelmére tett erőkifejtésekkel közreműködjék. Konstantinápoly lakói be fogják látni, mily fontossággal bírnak ez intézkedések ér­dekeikre nézve. Az ő idejük is elérkezett, hogy a vidék lakosságához csatlakozzanak, és megmutas­sák hazaszeretetüket azzal, hogy minden oldalról a harertérre sietnek, ha szükséges, elhagyják nejüket és gyermekeiket, és semmi áldozattól sem riadnak vissza az ottomán név becsületéért és dicsőségéért. Mindazok, a­kik az önkénytes zászlóaljaknál je­lentkeznek, ezzel kiválólag tanúsítani fogják törek­vésüket és hűségüket; padisáltak ezért gyermekei gyanánt fogja őket tekinteni, és úgy fog velük bánni. Fölhívunk tehát minden bátor és hazasze­rető férfit, hogy testvéreinek segítségére siessen, és velük együtt verje vissza a betolakodót.“ (Éjjeli posta.) Úfjabb muszka atrocitásokról ka­pott jelentést a „Neue fr. Presse“ Konstantinápoly­ból. A drinápolyi vilajet hatóságai következő té­nyeket távírták a magas portának: Jul. 21-én este Szungunder faluban, melyet az ellenség elhamvasz­tott, 12 muzulmánt midőn már letették­­fegyverei­ket, megtámadtak a kozákok, kik mintegy har­­minc­an jelentek meg ebben a faluban. Ezen sze­rencsétlenek közül hármat fölkonczoltak a ko­zákok, hetet pedig a szomszédos falvak bol­­gárai fejszékkel vertek agyon. A többi ket­tőnek sikerült a mészárlás elől megmenekülni Karlova és Kalofev az oroszok által való megszál­lása után, Nosztli faluban több mint 80 muzulmánt, köztük öreg­asszonyokat és gyermekeket gyilkoltak le a bolgárok. A fiatal a­szonyokat és leányokat Kaleferbe hurczolták. Közülök körülbelül húszat, kiket a török csapatok mentettek meg, útközben a kozákok és bolgárok szinte elfogtak és elhurczoltak. Ugyanazon lapnak jelentik Konstantinápoly­ból jul. 26-ról: Ibrahim pasát Drinápoly főkormány­zójává nevezték ki. A távirdai hivataloknak meg­tiltották a hadsereg és a fotta mozdulatairól sür­gönyöket továbbítani. Anglia képz­lűtlenei. A „Standard“-nak Írják Chathamból: A fő­munka az itteni tengerészeti arzenálban a „Teme­rre“ kettős­ csavarhajó körül folyik, mely 8412 tonnás és 7000 lóerejű, hogy az mielőbb fölszerel­tetvén, néhány hét múlva a középtengeri hajóhad­hoz mehessen A 3932 tonnás és 5250­­lóerejű „Euryalus“-t Chathamban szintén fölszerelik. Ezen hajónak bár nem pánczélos, fontos szerepe van a tengeri harczban. Czirkálónak használják rendkívül gyorsasága következtében, s nagyszerű berendezé­sénél fogva igen sok szenet vehetvén föl sokkal tovább maradhat tengeren, mint más hajó. Külön­ben ezt is pánczéllal látják el, s néhány hónap alatt tengerre bocsátják.­­ Egy másik hatalmas pánczélos toronyhajó, a 8322, tonnás, 7842 lóerejű „Monarch“ most javítás alatt van, s csak néhány hónap alatt készülhet el. A „Daily Telgr.“-nak írják Aldershotból, jul. 23-ikáról. Ma bejártam széltébe-hosszába az egész tábort és a tisztekkel és katonákkal beszéltem. Lelkesedésre nem sokra találtam, de a brit katona hozzá van szokva az engedelmességhez, tüntetés nélkül. Általában az a vélemény uralkodik, hogy már hetekkel ezelőtt kellett volna valaminek történni, mielőtt még az oroszok a Balkánon átkeltek. Most pedig, ha a kormánynak valami komolyabb czélja van egy puszta sétánál, ennek nem lesz olyan biz­tos sikere, mint lett volna különben. Ugyanezen lapnak jelentik Portsmouthból. Az öt indiai szállítóhajó, melyek Portsmouth és Bom­bay közt látják el a szállítást: a Crocodil, Euphra­tes, Jumma, Malabar és Serapis, fölszereltetett, s kettejök még e héten Mókába megy. A hajók a legtökéletesebb katonai hajók. A Crocodile, mely teljesen olyan, mint a többi négy- 700 lóerejű pán­czélos csavargőzös ; hossza 360 láb, szélessége 49 láb, s mélyjárata elől 16' 6", s hátul 21' 7". Ton­natartalma 4137 , átlagos gyorsasága óránként kapta. A Crocodilet társaival együtt csapatszállításra szok­ták használni Bombay és Portsmouth közt.­Kényel­­mes hely van benne 1800 ember számára, podgyász­­szal, tisztekkel és hajósnéppel együtt­ aláírt jegyzőkönyv ezenkívül ékesszóló és megdönt­hetetlen bizonyítékot nyújt, hogy a cultura orosz terjesztői oly módon kezdik hivatásukat teljesíteni, mely kigúnyolja századitokat. Kárhoztassák bár a törököknek katonai hanyagságát. Ítéljék el a leg­élesebben és érdeme szerint minden mértéket túl­haladó ügyetlenségüket az eddigi operációkban az európai harcrtéren, de Európa elismerése elvitáz­­hatlanul Törökországot illeti meg, hogy egészen mostanig sokkal humánusabb módon viselte a há­borút, mint Oroszország. Mindenekelőtt azt a szempontot akarjuk szem­ügyre venni, hogy Oroszország minden­ jogos ok nélkül üzent háborút Törökországnak, mi több, egé­­szen­ népjogellenes] módon már néhány nappal a hadüzenés előtt bevonult Romániába, és ezen or­szágot, melynek legkisebb oka sem volt a Török­ország elleni panaszra, csúf elpártolásra birta suze­­rainejétől. Azután a strategikus helyeken, így Brai­­lában is, oly pontokon állították fel ütegeiket, me­lyek a városra közvetlen veszélyt hoztak. Az tény, mint ezt a helyszínen tartózkodó tudósítóink jelen­téseiből megállapítottuk, hogy a dunai török flot­t­a hatalmában állott rommá lőni Reni, Galacz, Braila, Gyurgyevo, Kalafat és egyéb városokat, mielőtt az ellenségnek sikerült volna a Dunát tor­pedókkal elzárni és ütegeket emelni, melyből a Lüfti Cselilt a romboló golyó érte. A törökök, nem tették ezt, hogy a „bolgár kegyetlenségek” által föl­ingerült Európa véleményét ne izgassák, azért nem több mint méltányos “és igazságos, hogy ezt Európa elismerje. Katonai szempontból el le­het ítélni ily hadviselést, mely békében hagyja az ellenséget, hogy a városokban fedezetet találjon; de Törökországnak épen az a szerencsétlensége, hogy ezen háborút inkább politikai mint katonai szempontok szerint viseli. Sztambulban tartottak a lármától, nézetünk szerint szükségtelenül, melyet az orosz barátok kétség nélkül csapni fognak, ha a törökök „nyilt városokat“ bombáznak. De az oro­szok kitűnően értenek hozzá a „nyilt városokat“ tüzéri tekintetben fölhasználni. Megengedjük, hogy a két hadsereg jelleménél fogva oly jelenetek fognak színre kerülni, mint most a Dunánál és a Balkánban, melyek már most is nemcsak borzasztó képet nyújtanak, hanem a muzulmán lakosság bosszújának fölgerjesztése után még sokkal borzasztóbb eseteket eredményezhetnek. Mi ezen háborút, melyet Európa megenge­dett, már régebben annak bélyegeztük, ami, vagyis az emberiség elleni bűnnek, másrészről a török­­országi rosz­gazdálkodás előtt sem hunytunk sze­met , de ha most ismételjük ezen ítéletet, csak­ugyan tények azok, melyek erre nemcsak följogo­sítanak, nem, melyek bennünket ily kárhoztatásra kényszerítenek. Mivel kezdette meg Oroszország a háborút, midőn a Duna vízállása a komolyabb ae­­ttót megengedte? Mit látunk azon nap óta, midőn a bolgárok szabadítói bolgár földre léptek ? „Bol­gár kegyetlenségeket“, de nem keresztyén bolgá­rok ellen, hanem a bolgárok és keresztyén bará­taik, a czár harczosai által elkövetve. A törökök nem hamvasztottak el egy falut sem, míg füstölgő romok jelölik az orosz hadsereg útját. A bolgárok rettegtek, hogy a muzulmánok lemészárolják a keresztyéneket, ha az oroszoknak sikerül átkelni a Dunán. Eddig Bolgárország egyik helységéből sem hallottunk ilyen kegyetlenségekről, ellenkezőleg a „civilizáló Oroszország úgy látszik a fajháborút írta zászlójára. Mi közük van a gyönge asszonyoknak, a gyermekeknek, és a gyámoltalan öregeknek a török hadsereghez? Ez ellen fordul­jon a kozák, és lándzsáját ne szennyezze be ily áldozatok vérével. Pétervárról jelentik a „WienerAbendpost“-nak jul. 22-ről. A kaukázusi fölkelés, török emissáriusok ál­tal előkészítve, ugyan nem aggasztó, de nem is megvetendő kiterjedést nyert. Sok­­fiatal kaukázusi tiszt, kik katonai intézetekben növekedtek, átment a fölkelőkhez, és azon élén harczol. A hivatalos lap­ban majd mindennap olvasható az ily tisztek neve, kik a lajstromból kitörültettek. Samilnak legidősebb fia hónapokon át vonakodott fölkelni Oroszország ellen, de végre mégis rábeszélték, hogy a harcztérre vonuljon. A felkelők közt különben nincs egyezség, azért egyes csoportokban könnyen legyőzhetők, és télig teljesen helyreállítható a béke. A rosztovi vasúton naponként szállítanak csapatokat a Kaukázusba. Három hadosztállyal akarják szaporítani Mihály­rí­­gybe rezeg seregét. Ezekkel együtt három dandár gyalogság mindegyik 48 ágyúval, és a kozák tüz­érség 10 ütege, összesen 204 ágyúval van útban és részben meg is érkezett Tiflisbe. Azért az orosz csapatoknak új előnyomulása várható Örményor­szágban. Angol tisztek részvétele az ázsiai török hadseregben állítólag kétségtelen. De az nem igaz, hogy az orosz kormány minden angol tiszt fejére díjat tűzött ki. Ellenkezőleg, a török szolgálatban levő angolok ugyanazon bánásmódra tarthatnak igényt, mint a török származású tisztek. Konstantinápolyból jelentik a „Köln. Zeit.“­­nak jul. 25-től. A szultán palotájában jelenleg majdnem kizárólag Layard befolyása irányadó. Maga Mahmud Lámát is elismeri ezt, és Layarddal való egyetértésének köszönheti, hogy megmaradt állásában. Ha Törökország nyílt csatában határozot­tan legyőzetik, akkor Anglia megszállja Konstanti­nápolyt. A szultán minden eshetőségre el van ké­szülve, és az angol tervekkel egyetért. Ma minden hatalmak közt Angliát becsülik legtöbbre ; a többivel —■ mondá legújabban egyik miniszter — csak viszá­lyaink voltak; egyedül Angliát nem lehet azzal vá­dolni, hogy Bolgárország most hullákkal és romok­kal födött puszta. A­míg Törökország áll, addig Anglia érdekeit nem veszélyezteti Oroszország. De arról meg vannak győződve, hogy Anglia jó szol­­gálataiért­ nem fog kívánni területnagyobbodást. Murok több jelentését közli, melyekben föl vannak sorolva az orosz csapatok által Bulgáriában elkövetett borzasztó kegyetlenségek. A sür­göny kiemeli azon aggodalmat, hogy a mu­zulmánok rettentő boszút fognak állani, s tudtul adja, hogy a brit consulok utasíttattak, mi­kép használják föl befolyásukat az erőszakosságok megakadályozására. K­ayardnak Lord Derryhez intézett 10-iki sürgönye jelenti: A szultán meg van győződve, hogy az oroszok el vannak határozva az egész muzulmán lakosság kiirtására. A szultán nem vállal felelősséget, ha esetleg a keresztyéneket­ véres megtorlás érné. — Slayard megjegyezte a szultánnak, hogy roppant fele­lősség háramlik a portára, ha a keresztyé­nek általános vérfürdőjére kerül a sor. Layardnak egy másik sürgönye közli továbbá, hogy Bulgáriában az orosz ágensek a muzulmánok legyilkolkolására szítot­ták a népet, s ismét aggodalmát fejezi ki, hogy megtorlások következhetnek. A török miniszterek Layardot minden alkalommal figyel­meztették arra, hogy nem Törökország óhaj­totta a vallásháborút, hanem a czár részéről történt ez, ki a néphez intézett proclamatiójá­­ban kijelentette, hogy a hitetlenek ellen az orthodox vallás érdekében visel háborút. Layard értesülése szerint a Dobrudzsában elkövetett török kegyetlenségekről szóló hirlapi jelentések alaptalanok. (,,Az orosz­ hadviseléshez.“] Ezen czim alatt a „Köln. Zeit.“ a muszka atrocitásokról igen érdekes czikket közöl, melyből átvesszük a következőket : Ha még azt is megengedjük, hogy a török kormány panaszai a muszka csapatok kegyetlen­ségei ellen, melyek Szavjet és Aarifi miniszterek körirataiban találtak kifejezésre, túlzottak is, de ezen teljes joggal megbélyegzett kihágásoknak csak egy része is elegendő, hogy az egész világot ré­müléssel és borzalommal töltse el. A külföldi saj­tónak összes képviselői által a sumlai táborban TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL Diplomatiai okmányok a muszka atrocitásokról. Mondom, jul. 27. A parl­amentben tegnap osztották szét a július 20-iki diplomatiai levelezést, mely az orosz kegyetlenkedésekre vonat­kozik. Liord Derbynek egy Lord Kostushoz juli 17-én intézett sürgönye a törökországi brit con­ A válság Konstantinápolyban. Bécs, júl. 27. (Eredeti távirat.) A török követség megerősíti Midhát pasa visszahí­vását. London, jul. 27. A „Reuter" ügynökség jelenti Konstantinápolyból, jul. 26-ikáról, hogy a sejk­­ül-izlámot letették, s utódjául Ball effendi neveztetett ki. Páris, jul. 27. Az „Agence Havas" jelenti Konstantinápolyból. A nagyvezír bukása legközelebb bekövetkezik. — Bizonyos­nak látszik, hogy Abdul Kerim és Be­­dir pasát hadi­törvényszék elé állítják. A karabunári csata: Konstantinápoly, jul. 27. Az „Agence Havas“ jelenti: Ruméliából, Eszki Zára, Jeni Zára, Karabunár és Hermanli között ütközetet jeleznek. London, jul. 27. Az „Office Reuter“ je­lenti : Szulejman pasa Karabunár mellett megveretett, 10 ágyút vesztett s visszavo­nult Drinápolyba. Az oroszok a filippopol­­drinápolyi után Haszkjétig előnyomultak. Az oroszok Jamboliban vannnak s Eszkizára és Karabunár közt. A második orosz hadtest körülzárta Szilisztriát,­­Haszkiej a drinápoly-filippopok­ után 25 kilo­méternyire Hermanlitól, mely utóbbi hely azon csomó­ponton van, hol a vasutat és az országot átszeli. Karabunár a Tundzsán fekszik a jamboli-ternovii szárnyvasuton Hermanli Jeni Zára között. Lásd vezérkari térképünk legutóbb kiadott lapját Szerk.) Jászvásár, jul. 27. (Eredeti távirat.) Ide rendkívül sok sebesült érkezett. Állítólag már 20,000 orosz lett harczképtelen. Bukarest, jul. 27. (­Eredeti távirat.) A Nikápolyban elfogott törököket gyalog és páronkint lánczra bilincselve kisérik Orosz­országba. Turnu-Magurelli, jul. 27. (Eredeti táv­irat.) A Lom folyónál jul. 23. vívott ütkö­zetben a trónörökös nagyherczeg és Don Carlos csak nagy bajjal tudták kikerülni a török fogságot. Mind a ketten az orosz elő­­haddal voltak. Konstantinápoly, júl. 27. A „Reuter“­­ügynökség jelenti : A kavallai franczia con­sul, a burgaszi görög consul, úgyszintén a gallipolii franczia és olasz consulok konstan­tinápolyi követ­őktől hadihajók küldését kérték ezen helyekre, mert a muzulmán la­kosság nagyon izgatott. Konstantinápoly, jul. 27. A törökök ismét megszállották Bajazidot és Peneket. London, jul. 27. A hadügyminisztérium elrendelte a tábori tartalék-ütegek fölszere­lését. Drinápoly, jul. 26. A consulok jegyzéket intéztek a kormányzókhoz, melyben garan­­tiát kívánnak a közbiztonságért. Az angol consul tanácsolta az olaszoknak, hogy utaz­zanak el. Az oroszok Jamboli és Filippopol között öt vasúti hidat szétromboltak, a vas­úti ingó fölszerelés már előbb Konstanti­­nápolyba szállíttatott. Bécsi, júl. 27. A „Polit. Corr."-nek jelentik Czettinjéből jul. 27-ről. Ma megkezdették Niksics ágyúzását minden oldalról. Niksicsnek utolsó na­pokban elfoglalt erőmű­veit a montenegróiak szét­robbantották. Róma, jul. 27. A „Liberta“ és a „Fanfulla“ dementálja ama hírt, hogy Melegari kinyilatkoztatta volna, hogy Gallipolinak az angolok általi elfogla­lása az olasz érdekekbe ütközik. A „Fanfulla“ meg­jegyzi még, hogy az angol-olasz viszonyok igen barátságosak. Az amerikai munkisbiború. A „Reuter“-ügynökség újabban a következő táviratokat közli az amerikai vasúti zavargásokról. Washington, jul. 24. A kormány pánczélos hajókat rendelt ki szolgálatra, s összepontosít min­den rendelkezésre álló szövetségi csapatot. A keleti államok kormányzói fölajánlották támogatásukat. Washington, jul. 24. este. A kabinet ma is­mét tanácskozott a helyzetről s jelentéseket kapott a különféle katonai parancsnokoktól. Új intézke­dést nem tettek, a kabinet elnöke meg lévén győ­ződve, hogy a kormány teljesen el képes nyomni a most rendelkezésre álló erővel a zavargásokat. Nep-York, júl. 24. A vasúti strike folyton növekszik, s már San Franciscoig elterjedt. Izga­tottság és aggodalom uralkodik mindenütt, kivéve Washingtont, Philadelphiát és Baltimoret, hol a szövetségi csapatok állomásoznak.­ A strikeolók el­lenőrzik a vasutakat és feltartóztatják a vonatokat. Mentingeket tartanak a rokonszenvre találnak az alsóbb osztályokban, a munkásokat is arra ösztön­zik, hogy hagyják ott a munkát és csatlakozzanak hozzájuk. A milicziát minden érintett államban fegyverre szólították, de eddig nem sokat használ­tak. A­hol erőhatalommal föllép, ott vérontás kö­vetkezik, s az eredmény csak az, hogy a csőcse­lék annál inkább elkeseredik s a helyzet bonyoló­dik. A strike elérte már a dél­anadai vonalakat, s ma még kiterjedhet New-York állam közepéig, az egyetlen teherszállító vonat, mely eddig érintet­len. New-Yorkban komoly zavartól félnek s a mi­liczia egybe van gyűjtve a felfegyverzési helyeken. A katonák dühösek a lázongókra. Tegnap viharos meeting volt, melyen elhatá­rozták, hogy tömeges meetinget fognak összehívni szerdára,­­ a strikeclók melletti rokonszenv kife­jezésére. A rendőrség intézkedéseket tesz a zavar­gások megakadályozására. Readingben (Pennsylvania) tegnap a csőcselék megtámadott egy milicz-ezredet, mely rálőtt a zen­­dülőkre s közülök hetet megölt, huszonötöt­ meg­sebesített. A csőcselék aztán benyon­ult a fegyver­tárba, s kihozta a fegyvereket. Bosszút esküsznek a miliczia ellen. Readingbe szövetségi csapatokat várnak. Harrisburgban tegnap a csőcseléket, miután elfoglalta a távíró épületet, s kifosztott egy pálin­kás boltot, éjfélben az ügyelő bizottság szétszórta. Pittsburgba a csapatok nem juthattak el, minthogy a strikeolók a vasutat eltorlaszolták és megszállva tartják. Columbusban (Ohio) a népség berontott a ma­gánházakba, s a malmokat és gyárakat megállította. Pittsburg közelében két személyvonat ütközött össze. Nyolcz személy vesztette életét. New- York, júl. 26. este. A strike kiterjed a nyugatra, s most számos helyen különféle mester­séggel foglalkozókat is magához vont már a vasúti munkásokon kívül. A csőcselék bemegy az öntö­dékbe, a szénraktárakba és gyárakba, és kénysze­ríti az ottani munkásokat, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz. Ma nem volt vérontás s meglehetős nyugalom volt. A miliczia folytonosan gyülekezik. A philadelphiai polgármester a „köztársaság nagy hadserege“ tagjaiból 1500 ember szolgálatát fogadta el, s 1200 új rendőr neveztetett ki. New-Yorkban a miliczia fegyverben marad s a rendőrség igen éber. A west-albanyi gépgyárban a munkások stri­­keoltak s nem engedik, hogy a csapatok keresztül menjenek a new-yorki Central vonalon, s megállí­tanak minden vonatot. Chicagóban általános lett a strike. Zanes­­valeben (Ohio) a rend biztosítására ügyelő bizott­ság alakult. A canadai déli vasúton a személyvo­natok még mindig közlekednek. Pittsburgban, úgy látszik, a rend helyreállott, de a vasutakon a helyzet változatlan. San Franciscóban munkás­bandák lerontottak néhány chinai házat, s be akartak nyomulni a chinai negyedbe. A rendőrség azonban megakadá­lyozta őket. EGYÉB TÁVIRATOK. Zágráb, jul. 27. Az „Obzor“ jelenti, hogy Mollinary altábornagy leköszönt. Az „Obzor“ ehhez csatolt megjegyzéseiből ki­tűnik, hogy e leköszönés a határvidéki vas­úttal van összefüggésben. Fiume, jul. 27. (Az „Ellenőr" eredeti tá­virata.) A „Dandolo“ Polából ideérkezett, holnap Károly István főherczeg és a hadi­tengerészeti akadémia növendékeinek egy része rajta gyakor­lati útra indulnak ; ez után érintik Corfut, Máltát, Tunist, Palermot és Nápolyt. Jiew-Tork, júl. 27. Az Erie és a New- York központi vasút strikeoló munkásai újra dolgozni kezdenek, a díjleszállítást elfogadták. A munkás­­comité azt kívánja Evarts államtitkárhoz intézett memorandumában, hogy a kormány döntő bírósági ítéletet indítványozzon a strike befejezésére. A Laukawarvna völgyi bányák munkásai tegnap szin­tén megkezdették a strikeot. A gépészek elhagyták a bányát és oda vizet eresztettek. Chicagóban teg­nap újra zavargások fordultak elő. A miliczia lőtt és 15 lázongót megölt­ Francziaországból. „Nous avons ági trop tlet — (nagyon korán cse­lekedtünk) e szavakkal jellemezte állítólag Broglie herczeg a napokban egy bizalmas embere előtt a május 16-iki ad­ást — az utóbbi napok eseményei­nek benyomása alatt. S van is rá oka. A „Gaulois1" fennen kihirdette a bonapartisták elszakadását, ugyanezt teszi most az orleanisták részéről a „Sol­o“, a legitimisták „ Union“-­t, pedig egyebet sem mond már régóta. Nem csoda tehát, hogy a hivatalos candida­­turáktól, melyeket így éppen nem lehet elintézni, keveset reménylenek, s nem tudnak megállapodni a választások ideje iránt sem. Decazes herczeg Pá­­risba visszatérte után minisztertanács volt az Ely­­seében, melyről a „Moniteur Univ" a többi lapok­kal szemben azt állítja, hogy végleges határozat a választások ideje iránt nem hozatott ugyan, de megegyeztek abban, hogy tekintettel a kérdéses érdekekre, október hava a legkedvezőbb idő. Ha esetleg siettetni kellene a választásokat, előbb is ki lehet tűzni.

Next