Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)

1877-07-01 / 235. szám

ghatározza az arányt, mely szerint a 312 milliós fös lebegő adóssághoz, annak törlesztése vagy indulása esetén mindegyik állam járulni tartoz; 2. hogy az erre vonatkozó javaslatokat idején terjessze alkotmányos tárgyalás végett, hogy kereskedelmi és vámszövetség megújítása alkalival, ez az ügy is elintéztessék.“ Ugyanez ülésen Szueszképviselő következő hítványt tett a czukor- és fszeszadó-ügyi albottság nevében: „A kormány felhivatik, hogy a répaczukorló végleges szabályozásáról törvényjavaslatot teraszen be, s így lehetővé tegye, hogy a bizottság tárgyról jelentését beadhassa.“ Budapest, junius 30. Ha Tiszájuk volna ! „Ja, wenn wir einen Tisza hätten!“ óhajtott öreg Kuranda. S utána sajtotta a reichsratb, a sajtó, az utóza egész Bécs , egész Ausztria. Egész Ausztria űzi a politikai súlyt, melyet e monarchiá-jan Magyarországi kiteszi; érzik, hogy nélküünk törékenyek s erősek csak velünk, Italunk. Látják azt a hatalmas lendületet, helyet vett, látják azt az államférfim magaslatot, hova eljutott a keleti vita a magyar parlamentben s tudják, hogy e vita egy győzelmes hadjárattal ér fel azon jóformán megingott azon bizalom javára, mely monarchiánk egyetértése s czéltudatos ereje iránt a graizler-politikát áruló osztrák parliament, osztrák pártok és úgynevezett koralányférfiak bűne gyanánt hárult monarchiánkra. Nagyon szép tőlük az önzetlen szerénység, hogy e herculesi munkából, melyet Magyarország a monarchia hatalmi állásáért s politikájának biztos irányban megtartásáért végez, nem kívánnak részt. Még szebb, hogy megelégesznek azzal : irigyelni tőlünk államférfiainkat, kiknek homlokát az ő ügyükért is töri a gond, de a világért sem próbálják meg otthon nevelni ily államférfiakat. Pedig valóban igen derék volna, ha ezt cselekednék. Ha politikusokat, államférfiakat nem arra nevelnének, hogy játékeszközökké silányuljanak a rövidlátó önzés kezében. Hanem nevelnék őket arra, hogy közvéleményt értelni s érett közvéleményt bizton vezetni tudjanak. Ha közéletükbe befogadnák a politikai becsületesség ama bölcseséget, melynek hiánya most úgy értelmezi nekik feladatukat, hogy míg Magyarország álhimférfiai, képviselete és népe a monarchia közös érdekeinek zálogaiért fárad a nemzetközi politika veszélyes útjain, s mind a két keze tele van munkával a monarchia biztonságáért, addig ők közös érdekért nem fáradó kezüket szabadnak érezzék Magyarország fojtogatására. Ha volna Tiszások, az megmagyarázná nekik, hogy minden politikai iskolának, mely dicső nyomot van hivatva maga után hagyni a történelemben, alapja a becsületesség. Megmagyarázná nekik, hogy nemzet, mely vezérlő szót akar szólani a népek concertjében, nem azon kezdi alkotmányos pályafutását, hogy otthon is vezértelenné s vezérelhetlenné teszi magát. És tán sikerrel figyelmeztetné őket egy Tisza, ha volna nekik ilyen, hogy a hol minisztérium helyett Dreher-féle export sör ül bedugaszolt palackokban a kormánypadon, a hol parlamentarizmus helyett az özönvíz, pártok helyett közkereseti társaságok, államférfiak helyett senzalok, sajtó helyett papiros-revol- revek végzik a közvéleménynyé előléptetett szözpéshadás nevében a munkát, ott hiábavaló európai hírt, nemzetközi súlyt áhítani. És ha volna Tiszások, megmagyarázná nekik még azt is, hogy épp azért, mivel Ma- Iyarország politikai érettség tekintetében túlsúlyban van Ausztria felett, mivel Magyaror-szágot illeti a politikában a vezérszerep, mivel Magyarország ismeri fel biztos szemmel s s védi hatalmának egész súlyával a monarchia érdekeit, mivel Magyarország, a magyar parliament képviseli nemcsak a mon- I archiát a külföld előtt, de egyszersmind elismerést, dicsőséget szerez a monarchiának; mindezen szempontok nem arra szolgáltat- I nak okot, hogy Ausztria mindent elköves- s sen Magyarország meggyengítésére, hanem I inkább , hogy mindent elkövessen Magyarország megerősítésére. Mert az a tactica amit ők követnek, ha alkalmas is arra, hogy a monarchia belbékéjét kivesse sarkából, s Magyarországnak folyó Ion szemei előtt tartsa a kérdést, váljon lehet-e remélni tisztességes együtt maradhatást az efféle szövetségessel ? — De absolute nem alkalmas arra, hogy a monarchiának erőt, s Ausztriának tekintélyt szerezzen. De fájdalom, Ausztriának nincsen Tiszája, s igy mindez megmagyarázatlan és negértetlen marad. Az undok hecz továbbog folyni , míg utoljára is az talál megbizonyulni, hogy az a Magyarország, melyet rendszeresen fojtogat itthon az osztrák testvéri szeretet, minden erejével és politikai súlyával gyenge maradt nagy veszélytől megóvni a monarchiát. A magyar rignicolaris deputatio hétfőn d. u. 4 órakor tart ismét ülést Bécsben. Ez ülésben választja meg az albizottságot. — Az osztrák deputatio is megválasztja holnap vagy holnapután. Ha megegyeznek, július 6 dikán lenne a közös gyűlés a quota megállapítása czéljából. Ha nem, akkor a deputatiók külön külön tartanak ülést a zárjegyzőkönyv elkészítésére. Madin Miklós nem tudta. Hit azt hallotta-e, hogy milyen égi kegyesség vár házára ? Nádin Miklós nem hallotta. No akkor senki úgy el nem beszélheti, mint Kopri Kiril, ki tulajdonkép maga eresztette szélnek az egész dolgot. — Meghallgatsz-e szomszéd ? Nádin Miklós bólintott a fejével. Kopri Kiril elmondott mindent, s végezetül egész lelkesedéssel kiáltotta: — Van-e kettőnkön kívül több igaz lipováns szemeivel oly kérőleg kacsintott az almáriom felé, hogy annak a pálinkás üvegnek magától is ki kellett volna sétálni házikójából. Van ám még kívülünk is ötezer liponyán! gondolta Nádin Miklós, de bölcsen hallgatott. — Hát aztán nem innánk egyet, szomszéd, tudod úgy mint régen. . . Nádin Miklósnak még a szemöldöke se mozdult meg, erre Kopri Kiril se szólt többet, hanem megfordult, bevágta az ajtót és elódalgott. Nádin Miklós pedig azon törte a fejét, hogy melyik legénynek adja a leányát ? se Péter, se Pál, se Miklós, se Misa nem kell neki, de hát akkor ki kell annak a leánynak ? Erre a kérdésre megnyílt az ajtó és egy pópa röviden de parancsolólag csak annyit mondott: — Hadd leányodat a „mi atyánkéhoz a kolostorba! Nádin Miklós se látott, se hallott, csak térdet hajtott és megdöbbenve indult leánya után. XI. A kolostor kapujában a két szomszéd összetalálkozott és együtt mentek az érsekhez. A lipován érsek midőn Szósza halvány arczát megpillantotta, szemei föllángoltak és ideges rángás fogta el arczát, amint a leány egyszerre éleibe omlott, s a kétségbeesés hangján fohászkodott hozzá. — Oh, atyám, te a ki mindent tudsz, azt is tudhatod, hogy én sohasem szerettem Kopri Kiril fiát ’. . . Az érsek Kopri Kirilre tekintett, ez a fiára s végül mind a hárman Nádin Miklós felé fordultak. Az érsek igen szelíden beszélt, meghallgatta a legényt is. Szósza mint egy bűnbánó Magdolna átkulcsolva tarta a főpap lábait, csókolva a fekete köntös bibor szegélyét, s zokogása túlzengé a kegyelmes úr szelíd hangját. Csak akkor tért magához, mikor az érsek gyöngéden érinte és távozásra intette. Szósza alig vette észre, hogy magányosan távozott a a kolostorból, még kevésbé tudta, hogy nem is haza tart, hanem bekanyarodik egy kis utczán és oly sebesen, mintha a szélvész hajtotta volna, az apáczák kertjében találta magát. Az „isten leányai“ a kertben dolgoztak, csak Mária ült magában a kolostor árnyékos oldalán el- s mélázva a nyári ég kékes hullámain. Szósza már I közel járt a kolostorhoz, midőn Mária nevéről szólt rá. — Szósza! ide, ide hozzám! A leány izgatottan ragadta meg Máriát és nyakába borult. — Mi történt Szósza? — Óh, Mária, minek is születtem! sóhajtott Szósza és kisírt szemeiben ott rezgett még az utolsó köny. — Édes Szószára, hát mi bajod van ? — Vége, vége mindennek.... zokogott a leány. A fiatal hölgy megremegett e siralmas hangokra. — Mit beszélsz, talán megtudták járásunkat? kérdezte remegve és sápadtan várta a feleletet. — Jöhetnek már, minden késő .... — Légy eszetlen Szósza, nem értelek. — Egész nap sírok, szeretnék meghalni, vagy úgy elveszni, hogy még a porom se lássák. — Hát akkor én kivel mennék abba az aranyos városba. . . — A szent atyánál jártunk, velem volt az apám is, azt se tudom, hogy hol hagytam őt .. . — Mit mondtak ? ugye nem lesz semmi abból a dologból. — Nem tudom mit beszéltek, de félek, hogy még „ünnep“ előtt felöltöztetnek és ide hoznak... — Nem úgy megy az Szósza, hisz még el se búcsúztattak a világtól. — A mi atyánk parancsol és mi engedelmeskedünk . . . — Szósza te már nem is bizol bennem? hát nem jönnek-e el érttünk ? eddig Ancsa mindent elbeszélt és ők tudod hogy szeretnek minket. — Késő, minden késő . .. A fiatal hölgy hiába vigasztalta Szószát, nem hitt már semmiben, csak a borzasztó valóban. Az utczán olyan szomorúan ment, hogy a kik láták megütődve suttogták : — Nini milyen szent lett Nádin Szószából ! Az apa már ott járta az udvaron leányát és megölelte a siró gyermeket. — Ne félj leányom, a mi atyánk könyörületes, majd „ünnep“ után még egyszer magához hivat. Szósza nagyot lélegzett. — Mit mondasz apám , a „bú*su“ után ? — Igen leányom. — A „búcsú“ után a „búcsú* után! ismételte nevetve és szemeiből örömkönyek hullottak. 8-ik folytatása következik. ORSZÁGGYŰLÉS.I A képviselőház ülése június 30-án. (Folytatás esti lapunk közleményéhez.) A ház a delegáció tagjainak és a 2. bíráló bizottság egy-egy tagjának megválasztása után következett a kérvények újabb sorjegyzékének tárgyalása. A váczi bortermelők kérvényére nézve, Ráday, Zsedényi, Trefort, Beriis, s Paczolay felszólalása után a ház elfogadja a kérvényi bizottság indítványát. Nagy-Kükülló megye kérvényét, mely a belügyminiszter egy, a megyei ügyrend értelmében kelt szabályrendeletét törvénytelennek véli kimondatni, a bizottság a ház irodájában véli letétetni. Zay Adolf indítványozza, hogy a kérvény a belügyminiszternek adassék ki azzal, hogy ez a megye jogosult kívánalmait az 1868: 41. t. sz. szellemében kellő figyelembe vegye. Tisza Kálmán hatásos beszédben kimutatva a kérvény törvényellenességét, a kérvényi bizottság indítványának elfogadását ajánlja. Felszólal még Korody Lajos maga indítványa mellett, mire a ház a kérvényi bizottság javaslatát fogadja el. Erre Tisza Kálmán válaszol az interpellációk tárgyában. Tisza Kálmán: T. ház! Ha a hétfői napon t törvényhozás másik házában nem volnék elfogatva, mindamellett, hogy csak egy igen rövid nyilározatot szándékozom tenni, mégis a hétfői ülésre rasztottam volna, tekintve az előrehaladott időt, s ■gy a körülményeknél fogva kérem, méltóztas e megengedni, hogy azt most megtehessem. (Hall- I ! ! Halljuk !) . A tegnapi napon volt szerencsém a házszabáy értelmében kijelenteni, hogy a keleti kérdésre latkozólag még négy interpellatio van hozzám érve, amelyekre nem felelni óhajtok ma, hanem a házszabályok értelmében nyilatkozni. Én, t.hát, éppen a ma befejezett vitában az leti események felett a magam részéről azt, a t e tárgyra nézve elmondhattam, alig 3—4 napja I mondtam ; ezeknél fogva bátor leszek a t. házat írni, hogy feleletül véve mindazokra a hozzám I tézett kérdésekre, amelyekre egyáltalában felelni I bet., akkori beszédemet, attól, hogy most újonnan, Iyonkint, pontonkint feleljek, engemet felmenteni az iránti nyilatkozatomat tudomásul venni mél- Iztassék. Két pont van csak azon interpellációk egyi- isten, amelyre nem volt alkalmam akkor, és aire szükségesnek tartom mégis ma nyilatkozni, ésre nézve csak egy pár szóval felelek. (Halljuk halljuk !) Egyik pont vonatkozik arra, hogy van-e tuomása a kormánynak pánszláv izgalmakról és sándékozik-e azok ellenében fellépni ? Én megnyugtathatom a t. házat az iránt,ogy a kormánynak, — biztosíthatom róla—minen irányban e tekintetben szemei nyitva vannak,gyekszik megtudni mindent, és hála istennek mai alig semmi néven nevezendő aggályra okot szoláltató ily mozgalomnak tudomására nem jutott; se gondja lesz rá, hogyha mégis történnének aövőben ilyenek, s ha tudomására jönnek, a törvény teljes szigorát éreztesse azokkal, kik ilyenekben netalán hibásak. (Helyeslés.) A másik, amire nézve nyilatkozni szükségesnek tartom, az, hogy igenis, ami a dunai gőzhajzást illeti, a gőzhajózás szabadságát illetőleg a külügyi hivatal részéről azon intézkedések, amegekre nézve már egy alkalommal volt szerencsém nyilatkozni, megtétettek azzal a határozott kifejezéssel, hogy ha a közvetlen háború hozhat is be zavart, annak sem térben, sem időben tovább tartania nem szabad, mint amennyire ez a népjog szerint és a háború által igazolva van, és hogy a Dana folyam hajózási szabadságának minden viszonyok közt biztosítottnak kell maradnia. (Helyeslés.) Ezen nyilatkozatomhoz, most azt tehetem, hogy a külügyi kormányzat ezen kifejezett szándékához való hozzájárulását az orosz kormány azonnal, a török kormány néhány héttel később, de kijelentette, hogy hasonlag fogja föl a kérdést; Anglia és azóta minden európai hatalom ezen nézethez csatlakozott. Ennek megjegyzésével kérem a t. házat, mint mondom, hogy méltóztassék az egyebekre nézve a most befejezett vitában atalán mondottakat feleletül, és azon nyilatkozatomat, hogy én nem vagyok azon helyzetben, hogy szükségesnek tarthatnám ezen kérdésre újólag válaszolni, tudomásul venni. (Általános helyeslés.) Helfy Ignácz tudomásul veszi a miniszterelnök nyilatkozatát oly értelemben, hogy ez, mint a miniszterelnök mondta, nem fog oly politikába beleegyezni, mely a birtoklási és hatalmi viszonyok megváltoztatását vonná maga után. Maas Ivor, kiemelve, hogy azon múltkori beszéd, melyre most a miniszterelnök hivatkozott, lelkesedéssel fogadtatott, s helyeselve az abban mondottakat, tudomásul veszi a választ. Milliónyi Ernő az 1856-diki szerződés érvényben léte felől szeretett volna közelebbi dolgokat megtudni. Tissa Kálmán, miután Simonyinak válaszolt néhány megjegyzéssel Kaashoz fordult, s oda nyilatkozik, hogy a múlkori beszédében mondottakéi felelősséget vállal; de nem azokért, a miket Kaa vagy más képzelt. Az ülés véget ért, miután a ház ezen válaszokat tudomásul vette. A legközelebbi ülés hétfőn d. e. 11 órako lesz, a midőn a mai választások eredménye hirdetetik ki. HÍREK. Június 30. Hivatalos. Kinevezések. Az igazságüigyminiszter Mikovszky Bertalan s.-a.ujhelyi kir. tvszéki aljegyzőt ugyanoda jegyzővé, továbbá Jeszenszky Antal semmitőszéki didalan joggyakornokot a pécsi kir. tvszékhez, Góbér Gyula pécsi kir. jbirósági díjas joggyakornokot pedig ugyanezen kir. jbirósághoz aljegyzőkké, végre Dragomán Gergely széki kir. jbirósági dijnokot a széki és Gremsperger József békés-gyulai kir. ivazéki dijnokot a békés-csabai kir. jbirósághoz írnokokká nevezte ki, továbbá Hermann Adolf topinfalvi kir. jbirósági végrehajtót a nagy-enyedi, Gacsó János budapesti kereskedelmi és váltó törvényszéki végrehajtót pedig a pétervásári kir. j birósághoz saját kérelmükre helyezte át. A m. kir. honvédelmi miniszter Terbócz István fogalmazó-gyakornokot, ugyanezen minisztériumhoz, miniszteri segédfogalmazóvá nevezte ki. — Uj egyletek. A nagyszőllősi önkéntes tűzoltó-egyet és a kézdi-vásárhelyi „közművelődési egyesület“ alap ítvai a m. kir. belügyminisztérium által a bemutatás i dedókkal elláttattak. Ifj . Pótsa József Háromszék uj főispánja e 28-án tartott megyei rendes gyűlésen foglalta elnöki székét s tette le a főispáni esküt. Helyét íra mint a „Nemere“ írja — egy gyönyörű beszéddel csalta el, mely többszörösen megéljeneztetett. A bizalom teljesen összpontosulva van uj főispánunk mélyében s biztosan állíthatjuk, hogy e kinevetés megyénk lakosai a legnagyobb örömmel fogad tó . Főispán ur a gyűlésben megjelenésekor lelkes minzéssel fogadtatott, az eskü letétele után és a kedés feloszlatásakor többszörösen és lelkesen meg- mmertetett. Ugyanaznap tisztelgett a főipán actt a kézdi-vásárhelyi kir. törvényszék, a korai és sepsi egyházkerület elöljárósága, a különböző illitói testületek és községek. si! — Gróf Eszterházy Miklós, és br. Podmaniczky hely fáradozásainak sikerült a magyarországi lóválak rendezésére s a tenyésztés emelésére egy tár-viágot összehozni; az alakuló közgyűlés juliusban a nemzeti lovarda helyiségében lesz, mely semcsak a részvényesek, de a jókedvelők előtt is szitva áll. hí — A császárfürdő igazgatósága tekintetbe vétá a a lapok felszólalását, is dr. Pap Samut kinevézte második fürdői orvossá. Dr. Pap külföldön tegezte tanulmányait s három év óta itt a fővánasban gyakorló orvos. — A Szilágyi István féle síremlékre Feszi László által készített tervet a tanács elfogadta snnak felállítására az 5415 frtnyi költségelőirányzatg rétén belül az árlejtést kiiratni rendelte. A tér- síző Feszi László műépítésznek tiszteletdij fejében e 15 írt állapíttatott meg. n — Pestmegye levéltárnokává a főispán Székely József írót nevezte ki. Székely julius 15-én fogadja el hivatalát. v — Szerencsétlenség. A Neuschloss-féle parquet-li várban a felső Dunasoron ma este egy 8 éves sigyermek esett áldozatául a vigyázatlanságnak nagy türelmetlenségnek. A gyárban fizető napéan a munkások nagy tömegben álltak a — nem épen bizánczi — kapu előtt. Miért, miért nem, plán megunva a sorra várakozást erős tolonás támadt s mindenki előbb akart volna be- állni. A türelmetlenség szerencsétlen következősé £ye az lett, hogy a kapu félszárnya, a nyomásnak e igedve bedőlt és egy ott álló gyermekre zuhant. Így szétzúzott kis holttestet hoztak ki alóla. | £ — Ismét öngyilkosság. Schwarze Richard, gaz fatiszt a Karácsonyiak beodrai uradalmában, e hó 4-én, a „Torontál“ hire szerint főbelőtte magát tisztességes és általánosan kedvelt ifjú volt s még bizonyosan nem tudni, anyagi körülményei, vagy szerelmi viszonyának kedvezőtlen kimenetele vitték-e , s szerencsétlen gondolatra. A Girond-féle légixiix miggazdálkodó készü- teik alkalmazására, illetve kipróbálására tétetett a mácsnak ajánlat. A légszesz fényfokát ellenőrző izatmány e készüléket alkalmazván, ajánlotta, attól jó sikert vár, miért is a tanács a régi és ajárosházán, a tűzoltók főőrségén és a reáltanodai népiskolában ily rheometer felállítását elrendelte. A legfőbb itélőszéknek fegyelmi tanácsa ma tr. Lók Tóbiás főügyészi helyettesnek, és Teleszkystván védőnek meghallgatása után a kir. tábla álal feddésre ítélt Győrfy János tapolczai járásbiró ügyében akkér ítélt, hogy a felmerült szabályellenességekért Győrffy járásbirót, ennek illetékes törvényszéki elnöke megintse. A főügyészi helyettes 100 frtnyi bírságot inditványozott volt büntetéskép. — Rozsda miatt gróf Csekonic 3, zsombolyai irodalmában, mint a „Torontál“ írja, több százra menő holdat levágtak a búzából. A kalászok igen szépen ki voltak fejlődve, de magot nem érleltek, Torontálban különben nagyon pusztít más részeken is a rozsda. Az árvízzel fenyegetett Aranka vidékét, mint a „Torontál“-ban olvassuk, ha csak különös baleset közbe nem jő, a nagyobb veszélytől megmentik. A töltések a legmagasabb vízállás felett általjában két lábbal felemeltettek és megerősítettek, patkákkal elláttattak, a pádéi zsilip pedig megnyittatott, de legalább 6 hétbe kerül mig az egész viz az elöntött ártérről lefolyik s hogy a mélyebb helyekről levonulhasson, árkolásokra is lesz szükség. A megye főispánja e hó 25-én tért vissza a fenyegetett helyről. — Balaton-Füreden egy hozzánk beküldött névsor szerint a fürdővendégek száma az ideig 299 , köztük Budapestről 62 s Bécsből is többen. — Vizbefultak. A pilisi alsó járás szolgabi- Irójának jelentése szerint a napokban három hullát fogtak ki a Dunából. Tökölnél egy 20—25 éves izraelita hulláját , lábravalója F. M. betűkkel volt ellátva, zsebkendője 5 számmal jelezve. Zsebében egy margitszigeti báljegy volt, melyből az következtethető, hogy az öngyilkos a Margithídról ugrotta Danába. A másik két hullát Csepel határában halászták ki. Egyik, ruházatáról ítélve, katona volt; zsebében a cs. kir. hadapród-iskolától egy szolgálati jegyet találtak, melyben Mödör Mihályról és Zimmer Józsefről létetik említés. Keresztneve hihetőleg Elek. Zsebében azonkívül még egy levél volt ily tartalommal: Kedves Palim! Arra kérlek, hogy mindjárt ebéd után, még négy óra előtt jöjj be hozzám a kaszárnyába, de biztosan. Budapest 10/4 1877, szerető barátod. Elek.“ — Khalil fáját, párizsi nagykövetet — mint a Reuter ügynökség jelenti — kormánya visszahivatja Konstantinápolyba. Az állomás-változtatás feltűnést keltett Párizsban, jóllehet az ottani nagykövetség „kissé korainak“ nyilatkoztatta a hírt. Khalil pasa, legalább mint a jelek mutatják — megtébolyodott, s ezért kell elhagynia állását. Ez a tiszta valóság, bármennyire is óhajtják takargatni honfitársai. A pasát különben már régóta ismerik a párizsi körök. Okos, sőt mondhatni ravasz, s nagy lábon élő gavallér volt ő már évekkel azelőtt. Annál jobban meg voltak tehát lepetve, midőn néhány hó előtt, mint nagykövet mutatta be magát, és pedig igen furcsa modorban. Ismerősei eleinte különcrködőnek tartották, hallva az általa elkövetett s nem éppen legépületesebb dolgokról, de később ama meggyőződésre jutottak, hogy a pasa úgy szellemileg, mint testileg meg van nyomorítva. Az utolsó héten rendesen négy majommal mulatott kertjében, s itt szokta fogadni legelőkelőbb látogatóit is. Az abszkratia hölgyeivel még csodálatosabb módon szokott társalogni, úgy hogy e tekintetben még a perzsa sabon is túltett. Igen természetes, hogy ily körülmények között nem maradhatott tovább párizsi török nagykövet. — Franczia dolgok. Páris egyik előkelő szalonjában szó volt a minap a legutóbbi zajos eseményekről is. Egy franczia jobboldali képviselő odafordul egy fiatal német diplomatához, ki éppen kétségét fejezte ki a felett, hogy a minisztérium politikája győzni fogna és következő szavakkal igyekezett őt jobb gondolatokra téríteni: „Tulajdonképpen nálunk is afféle viszályról van szó, mint a minő a hatvanas években Bismarck úr és az önök képviselőháza között támadt; mi is az alkotmány egy vagy több hiánya miatt panaszkodunk. Miért ne vívnók ki mi is oly szerencsésen a harcrot, mint az önök minisztere ?* A német erre nyugodtan azt válaszolta neki: „Quod licet Jovi, non licet — Broglie. —* Broglie úr különben mindent elkövet, hogy erélyességre nézve ne maradjon a híres kanczellár mögött, így a hadseregnek meghagyta, hogy nagyobb csapatkivonulásoknál minden zajtól, kiáltástól tartózkodjék. Erre vonatkozik Méquet altengernagy rendelete is, mely a tengerészeknek megtiltja, hogy szabad idejükben a kikötőben, műhelyekben stb., hírlapokat vagy röpiratokat hangosan olvassanak. A Broglie kormányának csendre van szüksége. A Bölcs Salamon királynak alighanem vetélytársa akad a berlini államügyészben, ki legközelebb hivatva lesz egy hasonló ügyben ítéletet mondani. A fennforgó s az ismert salamoni eset között csak az a különbség, hogy míg az utóbbinál mind a két hősnő magának tulajdonítá a gyermeket, addig a két berlini asszony éppen ellenkezőleg, az anyaságot semmi szín alatt sem akarja beismerni, illetőleg magára vállalni. Sem az egyik, sem a másik. Áll pedig a história a következőkben: Körülbelül egy éve lehet, hogy egy a büsingi utczában lakó fiatal asszonyt — ki rendesen a házon kívül van elfoglalva — egy egészséges fiúcskával áldott meg a mindenható. Minthogy a fölemlített oknál fogva maga a gyermeket kellő ápolásban nem részesíthető, elvitte egy neki ajánlott asszonyhoz, hogy bizonyos havonként fizetendő összegért ez istápolja magzatát. Az alku létrejött s a gyermek egy évig ott maradt az asszonynál. Ekkor az anya értesült, hogy gyermeke a rész életmód s az elhanyagoltatés miatt betegeskedik. Elment tehát az ápolónőhöz és látogatásának azon eredménye lett, hogy a fölmutatott gyermekben nem tudta, vagy nem akarta fölismerni a magáét, minél fogva azzal gyanúsította az asszonyt, hogy azt egy idegen, tán saját gyermekével kicserélte. Az ápolónő égre-földre esküdözött, hogy ez a rábízott fiú, s hogy itt cseréről szó sem lehet. A vitának az lett a vége, hogy mindkét asszony a rendőrséghez folyamodott, hol ugyan a hivatalnokok minden lehető módot elkövettek a békesség helyreállítása végett, de hasztalanul, mert a hölgyek fölháborodása már tettlegességekben is kezdett nyilvánulni. A perpatvar ez utóbbi részének a rendőrök erélye szabott határt, az egész ügyet pedig az államügyészséghez tették át, hogy ez süsse ki, melyiké tulajdonkép a gyermek. A londoniak, a kényelem s a gyakorlati élet ezen mesterei, ismét egy új terv megvalósításán törik a fejüket. Tudvalevőleg már évek óta bír az angol főváros oly postaközlekedéssel, melyet a légnyomás eszközöl. Ez intézmény gyorsaság s egyszerűség tekintetében ritkítja párját. Ugyanily módszert akarnak tehát alkalmazni a londoniak a vasúti közlekedésnél is. Az út mindenesetre rövid lenne s közvetlen érintkezést hozna létre a southkensingtoni földalatti pályaudvar, a south-kensingtoni múzeum és az Albrechtcsarnok között. Az egész ma 60,000 font sterlingbe kerül, mely összeget részvények által akarják összehozni. A vállalkozók remélik, hogy a vaspályát jövő év márczius 1-ére elkészítik. A Tourville per lírái három napi távollét után visszatértek Bozenbe és folytatták a most már kilencz napot igénybe vevő tárgyalást. A közönség érdeklődése a látszat szerint, a per előre haladtával mindinkább fokozódik. A vádlottnak, ki igei gyengélkedőn néz ki , a tolmács által tudomására hozta az elnök, hogy a hegyek közt már bevégezték a vizsgálatot, de ennek eredményét nem közölheti vele, minthogy azt még maga sem tudja A tegnapi ünnepen tartott tárgyalás néhány tani kihallgatásával foglalkozott s evvel jó részben a bizonyítási eljárást befejezték. Ma néhány okiratot mutatott be az elnök s most a beszédek, ezek után az ítélet következnek. A törvényszék a főkérdés „gyilkosságra“, az esetleges kérdést pedig „alattomotorgyilkosságra“ tette föl. A védő részletezet kérdések fölállításét ajánlja, de ezt a törvényszék felvetette. Midőn tegnap reggel Tourville a törvényszékhez kocsizott, egy nyolcz éves leányka kerü véletlenül kocsija kerekei alá, kinek mindkét kart eltörött. Ezt a bozeniek részjelnek tekintik. Végi megemlítendő, hogy dr. Markbreiter, ha védence kimenekül 50,000, ha pedig elitéltetik 25,000 forintot kap fáradságáért. Tourville az összeget eg bécsi banknál már előre letette. Dr. Nendát, Ofenheim híres perében szerepelt, 80,000 forintocskával jutalmazta meg a pontus-euxinusi lovai . Egy magasabb állású kir. bírónak özvegye, a igen jó családból való, finom miveltségü, a magyar, ném és franczia nyelveket birja, de jelesen zongorázik, gazi I asszony vagy társalkodónő minőségében egy úri házból (melyben házi asszony nincs) alkalmazást nyerni óhajt, I kérdéses hölgy a legnagyobb háztartást méltón tudná vizetni, anyátlan gyermekeket, nevezetesen leányokat gondosan nevelné és ápolná, felnőttebb kisasszonyoknál ped I igen megbízható társalkodónő lehetne. Ajánlatok P. I - I alatt (poste restante) a főpostához czimzendők. ” Janó Sándor gyulai királyi ügyésztől a lapunkban megjelent reá vonatkozó közlemény helyreigazításául a következő sorokat vettük: „Az „Elllenőr“ I. évi jan. 16-iki számában a hírek rovatában nevemmel kapcsolatba hozott közleményre, következőket vagyok kénytelen kijelenteni. Azt, hogy az „Ellenőr“ kérdéses levelezője ki lehetett, a közlemény első elolvasására a viszonyokat ismerő megyénk nagyközönsége azonnal tudta, nevezetesen, hogy e megye széles területén egyetlen ember sínylik azon erkölcsi butaságban, mely nem válogat az eszközökben, csakhogy gyűlöletének epéjével ellenfelét bepiszkolhassa, egyetlen ember van e megyében, ki bár elismeri, „hogy a feljelentés nem oly helyről jó, hogy előzetesen is hitelt lehetne neki adni“, nem átalja elvállalni a czimboraságot a börtön lakóival, a társadalom eme erkölcsi halottjaival is, csakhogy lehűthesse személyem iránt táplált gyűlöletének hevét. Arra vonatkozólag, hogy „nem örvendek a legkifogástalanabb hírnévnek“, csak annyit jegyzek meg, miszerint az igaz, hogy a tolvajoknál és gonosztevőknél nem jó hírben állok, s lehet, hogy levelezőnek ez bizonyos tekintetben kínos aggodalmakat okozhat. — Egyébiránt hírnevemnek s jellememnek bírája lehet egyedül a nagyközönség, s ennek ítéletétől nincs okom rettegni, de nem lehet s bírája azon egyén, kinek becsület dolgában a nagy közönség előtt köztudatilag rég nincs veszteni valója. Hogy vizsgálatot magam ellen nem kértem, s hogy sajtóper útján felelősségre az illetőt akkor nem vontam, annak több oka volt. Vizsgálatot lehet kérni szabatosan körülírt s határozott tényekre alapított vádakkal, nem pedig egy átalmosságban odadobott rágalomszerű közleménynyel szemben, mely míg egyoldali sokat mondani látszik, mind a mellett még sem mond semmit. Ez volt az első ok. Második volt az, hogy az illetőt egész lényegében sokkal inkább ismeri a nagy közönség, mintsem pöfögésének erkölcsi súlyt bárki is tulajdonított volna. Végül, mert igen sok jel mutat arra, hogy én közlő úrral nem a sajtóbíróság, hanem bírói szék előtt előbb-utóbb mint vádlottal találkozom, ki idáig is ravaszul szőtt ügyvédi fogásokkal tudta legalizálni azt, ami más embert rég a vádlottak padjára ültetett volna. Végül kijelentem, hogy az annyi mohósággal megragadott feljelentés alapján, mely az A főrendiház ma délben ülést tartott, melynek főbb mozzanatai a következők : Vay Miklós b. benyújtotta a hármas bizottság jelentését a legközelebbi ülés alkalmával hozzá utasított javaslatokra vonatkozólag. A képviselőház átküldte a czukoradó javaslatot, mely a pénzügyi és kereső.bizottsághoz utasíttatott. A képviselőház határozatait a 153 milliós kölcsönre vonatkozólag elfogadta a főrendiház, valamint a párisi kiállítási költségekről, a honvédorvosok szervezéséről szóló, az észak-keleti vaspályára, a Beszterczebányán épített gőzfűrészmalom költségeire vonatkozó javaslatokat. Végül Kálnoky D. az erdélyi Tornán határon előforduló közbiztossági zavarokra vonatkozólag interpellálja a belügyminisztert, s kérdi, meg vannak-e téve a kellő rendszabályok a személy és vagyonbiztosság helyreállítása tekintetében, s ha nincsenek, hajlandó-e a belügyminiszter ezeket megtenni? Erre az ülés véget ért. A főrendiház legközelebbi ülése hétfőn lesz, midőn a gyámügyi javaslatot fogja tárgyalni. Folytatás a mellékleten.