Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)

1877-07-25 / 279. szám

hirdetések felvitele a JclMZóhivatalba­­, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cie­ czegnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: g Budapesten, nádor-írt ez a 6. szám. Ide intézmdők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. (IbteggéLi JdxtdAs. Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 , Egyes szám ára 4 Strajczik­. cSzerkesztési iroda:­­J)izd­ap­esten, addor-sztcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 279. szám. Budapest, szerda, július 25- 1877, IX. évfolyam. A HÁBORÚ. Népgyülés a muszka atrocitások tárgyában. A magyar főváros polgárait népgyü­­lsre hívják össze a falragaszok, hogy al­­alma nyiljék a muszka kegyetlenségek­ltal felzaklatott közérzületnek nyilatk­­­oznia. S valóban nehéz volna elfojtani a meg­értett emberi érzés háborgó feljajdulását; nehéz visszatartóztatni a megbotránkozás átörését, midőn az orosz hadak oltalma tatt minden óra új fejezetet csatol a szá­zad legrémesebb véres krónikáihoz. Nyilatkozzék is méltón, erővel tel­esen a főváros polgárainak érzülete e km­­­ondhatatlan undokságok fölött. Erkölcsi hatalom rejlik a közvélemény tiszta nyilat­kozásaiban. S midőn az általános emberi érdek nyelvén emeli fel szavát, kiáltása túl a haza határain is viszhangra talál minden emberien érző kebelben. A felhívás, mely ily nyilatkozásra szó­lít, szöveg szerint a következő : * Polgártársak ! Vérlázító kegyetlenkedések jelzik az előnyo­­muló oroszok lépteit: patakonként foly a nők, ag­gok és gyermekek vére Bolgárország térein. Utálattal jegyzi fel a műveit világ sajtója e szörnytetteket, s mialatt az elme Oroszország ha­talmi terjeszkedésének veszélyeit latolgatja, a föl­háborodott emberi érzés nyilatkozást keres. Ily nyilatkozásra nyílik alkalma a magyar fő­város lakosságának azon népgyűlésen, mely f. hó 26-án, csütörtökön délután 5 órakor a nemzeti lo­varda helyiségeiben fog megtartatni. Klapka György tábornok úr, ki e napokban tért haza Konstantinápolyból, hol szemtanúja volt az eseményeknek, fogja a népgyűlésen tapasztala­tait és a helyzetről táplált nézeteit előadni. Polgártársak! Szabad nemzetnek nemcsak jogai vannak, de kötelességei is. A magyar közvélemény nem nézheti némán és szótlanul, a­mit egy barbár hatalom Európa érdekei s az emberiség legszentebb érzelmei ellen vétkezik. Nyilatkoznia kell, kifejezést kell adnia rész­vétének az áldozat iránt és irtózatának a rajta el­követett kegyetlenségek felett. Tegyétek tömeges megjelenéstek által a köz­vélemény e nyilatkozatát méltóvá az ügyhöz, me­lyet illet, és a nemzethez, melynek kebléből fakad. Budapest, 1877. julius 24. Aláírva : Dr. Batizfalvy István, Helfy Ignácz, b. Kaas Ivor, Királyi Pál, Kölber Alajos, Kovácsy Gyula, Mandl Pál, Miklós Gyula, Mogyoródy Adolf, Oppody Alajos, Palásthy Sándor, Perlaky Kálmán, Pulszky Ferencz, Ráth Károly, Simonyi Ernő, Sztupa György, Toldy István, Ujváry Lajos, Veigelsberg Leo, Vogel Péter. Budapest, július 24. Az angol kormány ismét nyilatkozato­kat tett a keleti ügyekben. Derby lord a felső­, North­cote az alsó házban nyilatkozott. Derby kijelentette, hogy a középtengeren levő helyőrségeket a nyugtalanító helyzet miatt, megerősítették. Northcote pedig oda nyilatkozott a csapatok szállításáról szóló hírekre vonatkozólag, hogy ezek azon ala­pulnak, miszerint a Középtenger mostani bi­zonytalan állapota miatt, a máltai helyőr­séget teljes számerőre kellett emelni. Mindkét nyilatkozat meglehetősen szín­telen ugyan, de más nyilatkozatot nem le­het várni egy kormánytól, mely még nincs hadilábon egy idegen hatalmassággal. E nyi­latkozatok határozottan megerősítik azon híreket, melyek hetek óta beszélnek Anglia hadi készülődéseiről, és azon csapatmozgal­­makról, melyek színhelyévé lettek az angol középtengeri hadirévek. Annyi bizonyos tehát, hogy Anglia ké­szül, a brit oroszlán már méri a távolságot, melyet át kell ugornia, hogy valakinek nyakán teremjen. De az a kérdés, hogy ki lesz ez a valaki, a muszka-e, vagy a török ? Vannak angol lapok, melyeket az angol kormány hadi készülődései és harczias nyi­latkozatai nem elégítenek ki. A „Standard“ és „Daily Telegraph“ arral vádolják a kor­mányt, hogy válasza nem volt nyílt, hogy nem lép fel kellő erélylyel. A csapatoknak azonnal Gallipoliba kell menniök. Angliának cselekednie kell. Tehát Angliában van párt, mely az azonnal való cselekvést sürgeti, be sem várva a döntő eseményeket, melyek az orosz-török párbaj kimenetele fölött határozni fognak. Az amúgy is ugrásra készülő brit oroszlánt sürgetik, csakhogy arra, hogy Törökországra vesse magát. Mert mi sem bizonyosabb, mint­hogy az említett lapoknak a kormány kése­­delmezkedése miatti panasza a kézizálog po­litikájára lyukad ki, azon politikára, melynek czélja Anglia kizárólagos érdekeinek biztosí­tása a muszka-hódítás ellen ; elfoglalni Kon­­stantinápolyt és az arany­szarvat, a többivel azután nem törődni, ha el is hordja az özönvíz. Csakhogy Angliának nincs keleten ki­zárólagos érdeke. Az angol érdekek párhu­zamosan haladnak Ausztria-Magyarország és Törökország érdekeivel. Angliának épp úgy érdekében van, mint Ausztria-Magyarország­­nak, s mindkettőnek csaknem oly mérvben, mint Törökországnak, hogy a muszka ha­talom meg ne telepedhessék a Dana jobb partján, a fekete tenger délnyugati partjain. Pedig a muszka hatalom eme megtelepedé­sét segítené elő Anglia az által, ha Kon­­stantinápolyt elfoglalva, fejetlenséget idézne elő a török védelmi harc­ban, megkönnyí­tené a muszka feladatát azáltal, hogy ez nem lenne kénytelen hadműveleteit oly tá­voli objektum ellen irányozni, mint Kon­stantinápoly, s Törökországot e barátságos lökés által véglegesen földreterítené. Ezt a kiskereskedői politikát, mely csak a mai hasznot nézi, s feled gondolni a holnapra, megboszulnák a következmények, s Anglia megkeserülné, ha csakugyan hallgatna azokra, kik a kézizálog politikájának szatócs elveit prédikálják neki. Ha Anglia szükségesnek látja a cselek­vést, a határozott fellépést, cselekedjék, lép­jen fel a muszka ellen. Rohanja meg, nem Konstantinápolyt, hanem azt, a­ki Kon­­stantinápolyba igyekszik. Ott az ellenség, hol a muszka tábor ,­s hadi actiónak csak ellenség ellen van nyílt becsületes értelme. Csak ez a politika egyezik meg Anglia valódi érdekeivel, melyek ideiglenes biztosí­tását a kézizálog politikája által is el lehet ugyan érni, de állandóan megóvni csak az által lehet, ha Muszkaországot gyógyítják ki gyökeresen a terjeszkedési mániából. De erre még nem tartja ma érettnek a helyzetet a királynő kormánya. Innen tartózkodása nyilatkozataiban , melyért csak teljes elismerés illetheti azok részéről, kik egy igazi oroszellenes actió barátai; s kiket nem fog félrevezetni az angol lapok türelmetlen­sége, mely „erély“ czim alatt éppen a leg­­kicsinyesebb actió-politika olcsó és kényel­mes dicsőségét sürgeti. Nikápoly eleste. (Éjjeli posta.) A „N. fr. Pressernek írják Nikápolyból jul. 18-ról. A 9. orosz hadtest Krüdener tábornok ve­­zérsége alatt, két oszlopban nyomult Szisztováról Nikápolyhoz, átkelt a folyón és megtámadta a tö­rököket. Míg az oroszok három ezred lovassággal és több tábori üteggel megkerülték Nikápolyt, a völgyet iparkodtak elfoglalni, melynek tövében két megerősített csúcs között fekszik a város. Niká­­polyban semmire sem voltak elkészülve, hogy ren­des rohamot álljanak ki. Az ütegek mind a Duna ellen voltak fordítva, hogy a románoknak ütegeit Galacz mellett, az oroszokét pedig Flamanda mel­lett ellensúlyozzák. Hasszán és Ahmed pasák, kiknek egyike csapatparancsnok, a másik pedig várparancsnok volt, eleve értesíttettek az oroszok előnyomulásáról és 8 kilométernyire elébük is mentek. Nagy siet­séggel ideiglenes erődítményeket emeltek. A folyóra néző ütegeket majd minden ágyútól megfosztották. A völgyek oldalain helyezték el azokat. A török parancsnokok szellőztették azon kérdést, vájjon nem lenne-e jobb a várat elhagyni és visszavonulni Viddinbe, de erélyes védelmet határoztak el. Hasszán pasa a legnehezebb katonai helyzetben volt. Flaman­­dánál a dunai átkelés megakadályozására folytatott ágyuharcz minden készletét kimerítette. A segély, me­lyet Ruszcsukból várt, visszavonult, mert az oroszok átkeltek Szisztovánál. Két nap óta alig válaszol­hatott az izlaczi románok tüzelésére. Nikápoly őr­sége csak 7000 redifből állott. Ámbár Nikápoly nem volt tartósan védelmezhető, de azért vidéke alkalmas volt a makacs védelemre. Majd egészen 30 óráig tartott a küzdelem. A déli állások ismé­telve visszafoglaltattak. Midőn végre az oroszok elfoglalták azokat, minden ellenállási lehetetlenné vált, és a várőrség megadta magát. A 7000 redif 5000-re olvadt alá, de az ellenségnek 3000 embernyi veszteséget okoz­tak. A nikápolyi csatát az orosz katonák és nem tábornokaik nyerték meg. Ha a várőrség 10,000 nizámból állott volna, bizonyára visszaverik az oro­szokat. A török foglyok száma 4500, az elfoglalt ágyuké pedig 40. Az oroszok bevonulása után ki­rabolták a bolgárok és törökök házait. A csapatok nagy része most Gavrije, Szan­­lukics és Szamavit elpusztított falvakban tartóz­kodik. Ahmed és Hasszán pasák, miután becsület­szavukat adták, Bukarestbe utaztak, Romániából. A „N. Fr. Pr.“-nek írják Bukarestből július 19-éről. Bratianu miniszterelnök tegnap este visszaér­kezett Bukarestbe; Romániában Gambetta szerepét játsza. A belügyi és pénzügyi miniszterség együtt sem töltik be ezen nagy szellemet, azért most a hadügyminisztérium vezetését is elvállalta. Míg Czer­­nat czímzetes tábornok Bukarestben való mara­dásra ítéltetett, és arra szorítkozik, hogy a minisz­térium levelezését vigye, azalatt Bratianu Krajová­­ban, Pojanában és Kalafatban a csapatok mozgal­mait intézi; a hadsereg nyomorult szekerészetét vizsgálja, mely azóta úgy mondják, még roszabb lett; hívei számára érdemjeleket eszközöl ki a fe­jedelemnél ; körutat tesz kis Oláhország falaiban, hogy harczias lelkesüültségre buzdítsa a parasztokat, és mindezért azt hiszi, hogy a franczia nagy tri­­bunnak tehetségeivel rendelkezik. Különben mióta Károly fejedelem csapatai kö­rében időzik, és közelről látja a hadsereg szerve­zetének hiányait, azóta harczias lelkesedése is jó­val meggyöngült. Károly fejedelemnek bizonyára nincsenek kitűnő szellemi tehetségei, de a porosz hadseregben hosszabb ideig szolgált, és fogalmat szerzett mindama szükségletről, melyet a hadsereg nem nélkülözhet, ha hadjáratra vállalkozik. Az egészségügyi szolgálat és minden a­mi a szekeré­­szethez tartozik, nálunk majd egészen hiányzik. Jól értesült körök állítják is, hogy a román hadse­reg dunai átkelése elhalasztatott. Hadseregünk te­vékenysége egyelőre arra fog szorítkozni, hogy gyakori kémszemléket fog tartani Bolgárországban, és így megkönnyíti az orosz csapatok munkáját, melyek nyugati Bulgáriát fogják elfoglalni. A tü­zérség, a román hadsereg legjobban szervezett ré­sze, természetesen lehetőleg támogatni fogja az oro­szok hadi operációit, mint ezt Nikápolynál is siker­rel tette. Az első tervről, hogy önállóan vállalkoz­zanak Viddin ostromlására, mindenesetre lemondtak, minthogy a fejedelem meggyőződött, hogy a rendel­kezésére álló eszközökkel nem érhet el kedvező eredményt. Orosz had mozdulatok. A következő részletekről értesítik a „N. fr. Presset“. Július 17. és 18-ka közötti éjjel megkezdet­ték Ruszcsuk bombázását, melyet azonban még nem zártak körül minden oldalról. Éjjel-nappal hosszú vo­natok szállítják oda a csapatokat, ágyukat és lősze­reket. Kobula és Vetova mellett jelentéktelen elő­őrsi csatározások voltak. A törökök mindenünnen Sumla felé vonulnak vissza. Vetova megszállása, mely 41 kilométernyire van Ruszcsuktól, azért fon­tos, mert a ruszcsuk-raszgrádi vasút fölött uralkodik Azon csapatok közt, melyek Szlobozia, Párai­pan és Petrisa mellett táboroznak, és a 12. és 11 hadtestnek részei, továbbá azon csapatok közt, me­lyek a Duna jobb partján manővííroznak és a 13 hadtesthez tartoznak, rendszeres összeköttetés állít­tatott helyre. Kis gőzösök közlekednek naponként többször Diki­atasz és Gajani közt, és főképen a betegek és sebesültek átszállítását közvetítik, kik lehető gyorsasággal tovább küldetnek a bukaresti vagy a rasszii kórházakba, hogy megakadályozzák a ragadós betegségek terjedését a hadseregben. Azt el kell ismerni, hogy az egészségügyi szolgálat ki­tűnően van szervezve az orosz hadseregben. Magá­nosok és egyletek nagyon előmozdították ugyan ezt az ügyet . Oroszországban a sebesültek ápo­lására 7 millió rubelt gyűjtöttek de az állam is sok jót létesített. A Dobrudzsából szintén az oroszok előnyo­mulását jelentik. Zutov tábornok vezérlete alatt né­hány nappal ezelőtt egy új hadtest kelt át a Du­nán Brasla mellett, és egyesült Zimmerman tábor­nok seregével. A Dobrudzsában operáló orosz had­erő majdnem 50,000 főre megy, Maszka atrocitások ellen. A párisi török nagykövetség útján az ottani lapok a következő iratot teszik közé : Konstantinápoly, július 21. A külügyminiszter a párisi Ottoman nagykövet­séghez. Tudomására hozom önnek azon jegyzőkönyv szövegét, melyet készítettek és aláírtak Sumlában a külföldi lapok képviselői: Manchester Guardian, Kölnische Zeitung, Stan­dard, Frankfurter Zeitung, Journal des Débats, Morning Post, Repnblique francaise, Pester Lloyd, Wiener Tagblatt, Illustrated London News, Neue Freie Presse, Times, Morning Advertiser, Herald, Scotsman, Egypetersezi, Daily Telegraph, Ncw-York és Manchester Examiner: „A külföldi lapoknak Sumlában egybegyűlt alulírott képviselői kötelességeknek tartják együt­tesen összefoglalni és aláírásokkal megerősíteni azon jelentéseket, melyeket külön külön lapjaikhoz intéztek, a Bulgáriában a békés muzulmán lakos­ság ellen elkövetett embertelen tettekről; kijelen­tik, hogy saját szemeikkel láttak, és ki is kérdez­tek, Balgrádban és Sumlában, asszonyokat, gyer­mekeket és aggokat, kik lándzsa-szúrásokkal és kardvágásokkal voltak megsebesítve, nem is említ­ve a tűzfegyverektől származó sebeket, melyek egy igazságos háború véletlenségeinek tulajdoníthatók. „Ezen áldozatok borzasztó elbeszéléseket ad­nak azon bánásmódról, melylyel az orosz csapatok, s néha a bolgárok is a menekülő muzulmánokat sa­nyargatják. Nyilatkozataik szerint több falu mu­zulmán népessége teljesen leéletett, akár az utakon, akár a fosztogatásnak átadott falvakban. Minden­nap érkezik egy-egy új sebesült. „Alulírottak constatáljuk, hogy az áldozatok közt legnagyobb számban vannak az asszonyok és a gyermekek, s hogy a sebek lándzsáktól szár­maznak. „Sumla julius 20.“ (Következnek az aláírások.) Ezen iratnak nagy jelelentőséget és nagy ér­téket kölcsönöz az aláírók minősége és jelleme, kik­nek szavahihetősége nem vonható kétségbe. A brüsseli ,,Nord“ Lord Derby-nek hétfő reg­geli lapunkban közölt beszédének egyik pontjára a következő megjegyzést teszi: Lord Derby, beszédének egy másik helyén ezt mondta: „A béketárgyalások idejében egy ha­talom sem avatkozhatik be hatékonyabban, mint az, melynek erejét a harcz ki nem merítette, míg viszont a harczoló felek ki lesznek merülve.“ Ezen szavak, úgy látszik, megerősítik azon föltevést, hogy Anglia nem fog beavatkozni a harczba. Ha azonban a béketárgyalások idejére a harczoló felek ereje ki lenne merülve, Anglia bizo­nyosan nem lenne az egyetlen hatalom, melynek ereje érintetlen. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL Bécs, júl. 24. 12 óra 50 p. (Saját tu­dósítónktól.) E pillanatig itt semmit sem tudnak a portának békés lépéseiről. Aleko pasa tegnap hosszabb ideig értekezett Andrássy gróffal, de semmiféle nyilatkoza­tot nem tett, a mely a ,,Corr. Havas“ je­lentéséhez csak távolról is hasonló lenne. Bukarest, jul. 24. (Eredeti­ távirat.) Szemtanuk beszélik, hogy az oroszok bor­zasztó kegyetlenségeket követtek el. Krüde­ner tábornok parancsára a kozákok és bol­gárok elpusztították Szisztovát. Sumla, július 24. (Eredeti távirat.) Az oroszok megkísértették Kadikoj mellett az átkelést a Lom folyón, de a ruSZCsuki hely­őrség véresen visszaverte őket. Az oroszok vesztesége 280 ember, az oroszok halottai­kat és sebesültjeiket visszahagyták. A tö­rökök foglyokat ejtettek, fegyvereket és lo­vakat zsákmányoltak. Két zászlóalj, melyek a nikápolyi őrséghez tartoztak, egyesült Ni­kápolynál Ozmán pasával. Sumla jul. 24. (Eredeti távirat.) A „N. fr. Presse“ jelentése: 19-ikén délután Ozmán pasa Viddinből érkező csapatai megszállot­ták Plevnát. 20-ikán reggel az oroszok meg­támadták az ottani török hadállásokat, s 12 órai harcz után az oroszok nagy vesz­teséggel visszavezettek. Szintigy 19-ikén Kadikjei mellett 6 orosz zászlóalj és 2 lo­vasezred határozottan megveretett. Zimmer­­mannak egy hadoszlopa 21-ikén Szilisztria elé érkezett. Bécs, júl. 24. (Eredeti távirat.) Határo­zottan ellenmondásra talál azon hír, hogy Námik pasa békemissióval bizatott meg. A császárok találkozásának kérdését sem szel­lőztetik. A czár a harcrtéren marad. Kladova, jul. 24. (Eredeti távirat.) Gr­uja mellett folynak az előkészületek a románok dunai átkelésére. De eddig nincsenek ott csapatok concentrálva. A románok komoly offensiváját kétségbe vonják. Pétervár, jul. 24. (Hivatalos.) 20-án a törökök megtámadták Alkaszoff tábornok po­­sitiójának balszárnyát gőzösökről és Ocsem­­sirből egyidejűleg tüzelést nyitva és gyalogsá­gukat előretolva, az orosz gyalogság és tüzér­ség tüzelése által visszavonulásra kényszerültek a gőzösökkel együtt, melyek közül egy megron­­gáltatott. Az oroszok vesztesége — jó erődítéseik folytán jelentéktelen volt. — Ba­­tumból érkező török hajók Ocsemsirben tö­rök csapatokat szállítanak ki s innét ab­­h­ázi családokat vesznek föl. — Muktár 40 zászlóalja az Adalaska-hegy nyugati lej­tőjén fekvő erődített posit,iót Visznnken és Kersata között megszállva tartja.­­ A Te­rek vidékéről aggasztó hírek érkeztek; a lakosság az orosz miliciára rálőtt és szük­ségesnek tartották az Andia magaslatokon Dagesztánból egy csapatot összevonni, hogy a Terek-vidék csapatainak segítségére legyen. London, júl. 24. (Esti lapunkhoz elké­sett.) A kormány parancsot adott ki, hogy további két csapatszállító hajót, „Simont“ és „Himaláját“ tartsák útrakészen. Alder­­shosban várják, hogy a jövő héten egyéb csapatok is és pedig két lovasezred, mű­szaki csapatok és szekerészet, indulási pa­rancsot fognak kapni. A „Standard“ és „Daily Telegraph“ ócsárolják a miniszterek tegnapi nyilatko­zatait, minthogy a kormány nem nyilatko­zott határozottabban. A „Telegraph“ mondja: Gallipoli az a hely, hova a brit csapatoknak menniök kell, ha a csapatoknak Máltába való meg­érkezésük idejében az események jelen képe nem változik. Angliának nyíltan kell be­szélnie, vagyis tennie. A „Times“ és a „Daily News“ kár­hoztatnak minden elhamarkodott beavat­kozást a keleti háborúba. Konstantinápoly, júl. 24. Az oroszok uraivá lettek a Sipka-szorosnak egész Ka­­zanlikig, Kalofert és Karlovot is megszál­lották. Eszki-Zárát Szulejmán és Rauf pa­sák tartják megszállva, kik a védelmezést szervezik. A Szilisztria ellen nyomuló oro­szok visszavezettek. A ruszcsuki vasúton a várna-vasgrádi vonalrészen szabad a közle­kedés. Az oroszok által elfoglalt területek lakói szünet nélkül menekülnek Drinápolyba és Konstantinápolyba. Bécs, júl. 24. A „Polit. Corr.“-nek je­lentik e hó 23-ról Czettinjéből. A monte­­negróiak 22-én megtámadták az elsánczolt magaslatokat Trebes mellett, mely hadállás Niksics vára és városa fölött uralkodik. » Gorjanopol erőd rövid ideig tartó lövetés után megadta magát. 53 nizám elfogatott. 23-án Rakovácz erőd is (Niksics mellett) el­foglaltatott. 30 nizám elfogatott. Konstantinápoly, jul. 24. Mehemet Ál pasa jelenti: Szombaton ütközet volt Jajla mellett, Sumla és Ozmán Bazar között; a törökök visszaverték az oroszokat, kik 4 zászlóaljjal s egy lovas-ezreddel támadtak. Hasonlóképen Kadib­icj mellett is vissza­nyomták csapataink az oroszokat. magyar kormány megengedi-e, hogy 1878. máj. 17-re, mint az engedményszerű határ­idő előtt megnyissák. Bécs, jul. 24. Latour altábornagynak szóló legfelsőbb kézirat igy hangzik : Kedves Latour altá­bornagy : Fiamnak, Rudolf főherczeg trónörökös urnak neveltetése befejezésével elérkezett az idő, hogy önt eddigi állásától, mint az ő nevelője, föl­mentsem. Én önre egykor a legteljesebb bizalom­mal fáradságos és gondteljes feladatot bíztam, s most mélyen érzett elismeréssel jelentem ki, hogy önbe helyezett bizalmamat ön minden tekintetben fényesen igazolta, s nekem és házamnak nagy szolgálatot tett. Ritka értelemmel, határtalan ön­­feláldozással és odaadással őrizte és ápolta ön zsenge korától fogva önre bízott fiamnak testi és lelki gyarapodását, s méltó büszkeséggel te­kinthet ön vissza ezentúl működése gyümölcseire, mely önnek mindenkorra biztosítja legszívesebb háládatosságomat és a trónörökös állandó hajla­mát és ragaszkodását. Midőn csakis tekintettel az ön éveken át tartó fáradozásai által megtámadott egészsége által látom magamat arra indíttatva, hogy nyugalomba helyezés iránti kérelmének en­gedjek, — elválása alkalmából látható jelét óhaj­tom adni hálaérzetemnek, s említett kiváló érdemei elismerése jeléül díjtalanul adományozom önnek Lipót-rendem nagykeresztjét. Schönbrunn, jul. 24. 1877. Ferencz József: Bécs, jul. 25. A „Wiener Zig.“ jelenti: Ő felsége Rudolf trónörökösnek a Szent István rend nagykeresztjét adományozta, s elrendelte, máj. 24-iki legfelsőbb kéziratában Rudolf trónörökös eddigi ud­vartartásának megszűnését s az új udvartartás lé­­tesítését. Latour a Lipót rend nagykeresztjét kapta, Bombelles gróf titkos tanácsossá és a trónörökös főudvarmesterévé neveztetett ki. Bakalovics őrnagy és Eschenbacher lovag a trónörökös szárnysegédei­vé neveztettek ki. — Windischgrätz ezredes eddigi lovászmester főkamarássá, és Erdődi Pálffy gróf első lovászmesterré neveztetett ki. EGYÉB TÁVIRATOK. BéCS, jul. 24. (Eredeti távirat.) A „N. I fr. Presse“ jelentése: Az államvasutnak ka­­­­ránsebes-orsovai vonalát őszre valószínüleg­­ be fogják fejezni. De az kérdés, váljon a Francziaországból. (Éjjeli posta.) Sohasem lehetett volna jobban kimutatni a „conservativ unió“ képtelenségét, s nagyobb igaz­ságot szolgáltatni a mindent megjósolt republikánus lapoknak és képviselőknek, mint teszi ezt legutóbb a „morális rend“ sikamlós természetű imádója, a „Figaro“ következő elkeseredett kifakadásaival. „Hova megyünk ? Mely útra térünk ( Ezért teremtettük meg a május 16-ikát ? Két hónappal ezelőtt csak társadalmi veszélyről, demagógiáról, atheismusról, communeről volt szó . . . A conser­vativ párt valamennyi, még legszélsőbb közlönyei is kérve kérték a tábornagyot, hogy mentse meg a fenyegetett Francziaországot. Ma ugyan­ezen lapokban csak bonapartismusról, legitimis­­musról, orb­anizmusról van szó; csak arról, hogy mennyi rész illeti meg az egyes pártokat; csak a képviselőségekről, melyekre mindegyik jogot for­mál ; csak az egyik párt túlzó követeléseiről s tü­relmetlenségeiről a másiknak. Hogyan van az, hogy a­helyett, hogy általános bizalmat gerjesztene, a május 16-ika nagy bizalmatlanságra talál ? Hogy van az, hogy a külföldön, Angliában, Belgiumban, Olaszországban, Ausztriában, szóval egész Európá­ban oly kevéssé értik ezt ? Éppen úgy történik most, mint a május 24-ike után. Legitimista, orleanista, bonapartista bizottságok, intransigens hitvallások, veszekedés, viszály a jelöltek száma fölött . . (ép­pen, mint a republikánusok megmondták. Szerk.) Az egyik ezt mondja : „Többet foglaltok el 300 szék­nél!“ A másik azt feleli : „Mi vagyunk az urak!“ Ez azt kiáltja : „Csaltok !“ Amaz: „Hazudtok !“ Valóban felette épületes látomány.“ Igaza van a Figarónak. Valóban felette épü­letes é­s épületes annyival inkább, mert az ellen­fél táborában, a „társadalmi rend veszélyeztetői“, a „gyilkos communisták“, az „atheisták“, a radi­kálisok“ — enfm­ a republikánusok közt — en­nek az isteni harmóniának nyoma sincs. * Ilyen körülmények közt nagyon természetes, hogy a kormány és hívei nagyon kezdenek félni attól, hogy a nagy garral hirdetett „országra való hivatkozásban“ gyalázatos kudarc­ot vallanak. Elő­veszik tehát az ultima ratiót a fenyegetést, kihirdetve azt Francziaország összes 36,000 községében, a „Bulletin des Communes” utján. Ez a „B. des C.“, mely hivatalos közléseket szokott tartalmazni, s a községekben hivatalosan kifüggesztetik, a longchampsi katonai szemle alkal­mából egy gyalázatos piszkolódó czikket hozott a 363 republikánus képviselő ellen, mivel „nem vol­tak jelen eme magasztos nemzeti ünnepélyen.* A republikánus jogászok bizottságának újabban kiadott véleményében erre nézve ki van mu­tatva, hogy ezen rágalmazás miatt, a 363 képvi­selő közöl minden egyes személy mind a 36,000 községben 3 évig pert indíthat minden fórum előtt a lap szerkesztősége és a belügyminiszter el­len, ki ezt közzététette. Andrieux képviselő Four­­touhoz intézett levelében tiltakozik e rágalma­zások ellen, s követeli, hogy tiltakozása a „Bull. des Com“-ben a 36.000 községben közzététessék. Ellenkező esetben pert indít a belügyminiszter ellen a fenyítő rendőrség előtt. • Ez a „Bulletin des Communes“, a belügymi­niszter hivatalos közlönye, írja legutóbb a követ­kező intelmeket a választóknak: „Mac-Mahon tábornagy kijelentette, hogy mind­végig helyén fog maradni, azaz 1880 előtt nem fog visszalépni. Ez neki joga, mert egy souverain or­szággyűlés őt 7 évre kinevezte. Ha már most va­laki mellett a jog szól, s ez a jog Francziaország államfője és tábornagya s az is akar maradni, ak­kor lehetetlen őt eltávozásra kényszeríteni. Semmi sem fogja­­ tehát Mac Mahon tábornagyot abban akadályozni, hogy magas állását, melyet neki az ország megha­talmazottjai adtak, mindvégig megtartsa. A­ki azt hiszi, hogy St akaratában megingatja, az csalódik. A tábornagy csak jogát ismeri és kötelességét. Tudja, hogy joga kétségtelen; tudja azt is, hogy köte­lessége védeni azokat, kik a mostani hadjáratban mellette állanak. Meg fog maradni, s a világnak semminemű megfontolása, semminemű beszéde nem fogja őt határozatától eltéríteni. Folytatása a 4-dik oldal 5-dik hasábján található.

Next