Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)

1877-07-11 / 253. szám

gattá az előkelő hölgyet, aki szeretetreméltóan fo­gadta s a legnagyobb bizalommal átadta neki a gyermeket. A hölgy csakhamar eltűnt a gyermek­kel. Néhány nap múlva a gyermek átadása után a szerencsétlen nő húga Starnbergbe kereste a gaz­dag hölgyet, hová meghagyás szerint lakni ment. Azonban sem itt, sem régi lakásán nem lehetett találni. Az eltűnt hölgygyel okt. végén München­ben találkozott a szerencsétlen nő húga s ke­serűen panaszkodott eltűnése és hallgatagsága miatt. A hölgy semmiről se akart tudni, és eltagadta, hogy ő valaha valakitől gyerme­ket vett volna át. Mégis félvén a zajtól, végre beismerte, hogy ő a kérdéses hölgy, s bevallotta, hogy a leánykát egy gazdag bécsi nőnek adta át, s azzal nyugtatta meg, hogy nemsokára ismét ta­lálkozni fognak és tudósításokka­ fog szolgálni a gyermekről. A szerencsétlen nő huga e mézédes szava hölgynek, ki ismét eltűnt, újólag hitt. Ez idő óta a szomorú anya müncheni posta-bélyeggel több levelet kapott, melyek a gyermek jólétéről beszél­tek. Az állítólag­ is Schoeneska Bonaberta előkelő hölgy akkor 26-28 éves fiatal nő volt és a mün­cheni „arany medvédhez czimzett vendéglőben „Mangold asszony Bőésből“ név alatt volt beírva a vendégek könyvébe, s a pinezérnek azt mondta hogy neki nincs gyermeke, ezért villongásban él férjével s akárhogy is egy újonszülött gyermeket szeretne magának szerezni. A „Hotel Bavariá“-ban szintén egyedül élt, sok levelet irt és elegáns nő­ket fogadott. A titokzatos hölgy 1875. okt. végén Bécsben tartózkodott, most elhunyt férjének jószágán akart utazni Oroszországba. Midőn a hirdetés egy gyer­mek örökbefogadásáról a müncheni lapban megjelent, egy másik leány is jelentette magát utonszülött gyer­mekkel és a komoroától az állítólag távollevő úr­nője arczképét kapta, ez aláírással „Schoeneska Bonaberfbs Gloggnitzben a bécsi déli vaspályánál, Schoeneska villa, 1875 aug. 14.“ „Löwy J.“ fény­­képműterméből („Bécs“), azonban kitűnt, hogy ezt az arczképet egy fényképgyűjteményből vették és pedig azért, hogy ezzel is tévútra vezessék, mert az arczkép a „Kari“-színház egyik volt naiv szí­nésznőjét ábrázolta. A bajor kir. követség most ke­zébe vette az ügyet, hogy a nőt a gyermekkel föl­kutassa, de hasztalan volt minden kutatás. A gyer­mek regénye az összes európai lapokba átment s igy lett Schoeneska Boimbert, a neve e ismeretes. Né­hány nap előtt a gyermektolvaj jelentette magát a gyermekkel együtt, a müncheni rendőrségénél, s valódi neve: Gebhard Terézia férjes nő. További felvilágosítás hiányzik. — Jakab Elek derék tudósunk „Kolozsvár város története“ czímű munkájának egy-egy példá­nyát a városi tanács ő felségeiknek fölajánlotta. A város legutóbbi közgyűlésén a főispán bejelen­tette, hogy ő felségeik a munkát köszönettel elfo­gadták. A közgyűlés lelkes éljenzéssel vette e hót tudomásul. — Sport-hírerc. Verseny­lovaink nagyszerű győzelmeiről csaknem naponként érik egymást a hírek. A hamburgi futtatás harmadik napja különö­sen dicsőséges véget ért lovainkra nézve. A pro­gramm hét pontja közül hatnál magyar ló nyert, így mindjárt az összehasonlító verseny 1500 már­kás díjat gr. Sztáray János „Lawrence“ lova kapta meg a Gyldensteen verseny 1000 márkás dijára, elsőnek báró Wesselényi Béla „Zebrája“ másodiknak gr. Henckel „Camillo“ lova érkezett be. A hesseni 1290 márkás díjat ismét gr. Sztáray János „Hír­nöke“ nyerte el. Az 5000 márkás Renard verseny győztese Blaskovics Ernő világhírű „Kincsem“ lova lett, a harmadiknak gr. Henckel „Konontoppája“ jött be. Az eladó verseny 1500 márkás diját gr. Henckel „Virey“ lova kapta meg, míg az 1000 márkás bandicapnál gr. Kinszky Zdenko „Prinz Gregor“-ja a második, báró Orczy „Légyott“-ja pe­dig a harmadik helyet küzdte ki magának. E két utóbbi ló már a megelőző napokon is győzött a gyepen. Nem kevésbé érdekes a newmarketi futta­tásról való jelentés. Itt a kétévesek második díját Baltazzinak Kisbérben nevelt s Buccaneertől való csikója nyerte el, míg a Suffolk díjat gr. Festetics Ihassile „Woodbridge“ lova szerezte meg gazdá­jának. — Pillangó is, tolvaj szarka is. Mack Regina csak 14 éves, mint éji pillangó mégis többször rendőri szobába került már. Utóbbi időben felcsa­pott oly tolvajnak, ki vásárlás ürügye alatt, a hos­tokba lopni jár. Regina kisasszony különös elősze­retetet táplált az ékszerkereskedések iránt. Ma dél­előtt a szervita téren 3. sz. a. Mittermayer Ferenc­ ékszer-kereskedésében is ily könnyű szerrel akart arany gyűrűt vásárlani, de a gyűrű eltűnését a tu­lajdonos észre­vévén Reginát kérdőre vonta, de ez mindent tagadott, s zsebei kikutatása sem vezetett eredményre. Az ily szeme láttára elkövetett lopáson a káros fölindulva Reginát férfihoz illetlen lova­­giatlansággal arccal ütötte; a gyűrű szájából egy­szerre kirepült, a furfangos tolvaj oda rejtvén azt. Rögtön bekísérték s azóta már is két tolvajság sült reá. — A francziák elégettetik magukat, természe­tesen csakis — haláluk után. A párisi tanács ugyanis tegnapelőtti ülésén a holttest elégetésének kérdésével foglalkozott. Végül abban állapodott meg, hogy egyelőre három díjat (25,000, 15000 , 10000 frank) fog kitűzni a legczélszerűbb készü­lékek megjutalm­azására. Ezeknél a következő felté­telek volnának szem előtt tartandók. A szerves tes­tek szag füst vagy egyéb veszélyes gáz nélkül változzanak hamuvá, az egész eljárás gyors és olcsó legyen s az egyházi szertartásokat semmikép se akadályozza. Az egész tervet külön bizottságok fogják megvitatni. — Az athletica hódit a vidéken is, s egyre szaporodik, azon vidéki városok száma, hol clubok alakulnak. Már vannak athleticai clubok Budapes­ten kívül Debreczenben, Sopronban, Kolozsváron, Aradon, Pécsen, legközelebb alakítani fognak egyet Nagy-Váradon. Szándékban van Szegeden is létesí­teni athletikai clubot. — Vándor lélek. Merkas kisasszony, ki a török-szerb háborúban Milánt és hősi seregét kato­nai tanácsokkal istápolta, ugyan e czélból a „Go­­los“ szerint Plojestbe érkezett a muszka főhadi­szállásra. — Abdullah pasa Ibn Matlub mekkai fő­seriff, a napokban elhunyt. Utódja a török állam­tanács egyik tagja, Husszein pasa lett. Emir Ab­dullah pasa Ibn­ Matlub , — Said Allah főseriff fia volt és a Hedsira 1244-ik évében tehát szá­mításunk szerint 1829-ben született. Körülbelül negyvennyolcz évet élt. Szülővárosa nem Mekka, hanem Taif városka volt, mely a szent hely kö­zelében fekszik. A próféta új unokája néhány évig Ali Adsani sejk, mekkai „Medresseh“-jét látogatta s itt végezte jogi és egyházi tanulmányait, melyek befejezése után a mekkai hadseregbe lépett s né­hány évig győzelmesen harczolt a különféle arab törzsek ellen, melyek szülővárosának nem akar­tak meghódolni. Huszonhat éves korában el­vesztő atyját, mire nagybátyja, ki főseriff lett, Mekka főbirájává nevezte ki. Ezen tisztében igazságszeretete és megvesztegethetetlensége ál­tal tűnt ki. Néhány év múlva egy másik nagy­bátyja lett főseriff és pedig a Konstantinápolyba száműzött Abdullah Mutalib, de ezt a család kénysze­­rítette, hogy állásáról unokaöcscse javára leköszön­jön, így érte el Abdullah Ibn Matlub a mohame­dánok legfőbb egyházi méltóságát. Új tisztében rendkívüli buzgalmat fejtett ki, ő hozta be a pos­tai közlekedést, az utczáknak petróleummal való kivilágítását, megjavittatta a vízvezetéket, a köve­zetet s általában igen emelte Mekka anyagi viszo­nyait. E mellett igen türelmes volt más hitüekkel szemben. Érdemei elismeréséül még Abdul Aziz szultán a pasai méltósággal s az ozmán rendjellel ajándékozta meg. — Az összes magyarországi vasutaknál hatszáz betegszállító kocsi áll készen kormányi parancsra, de nem újabb rendelet szerint, mert már három hónap óta készen tartják e kocsikat és azóta sza­porításuk végett nem jött rendelet. A betegszállító kocsik a vasutakhoz nagyságuk arányában vannak beosztva.­­ A közlekedésügyi miniszter ren­delete értel­mében azon forgalmi szolgálati szabályzat, mely az osztrák vaspályáknál július 1-jén életbe lépett, a magyar vasutaknál is azonnal életbe lép. E rende­letet a magyar vasutak igazgatóinak tegnapi érte­kezlete tudomásul vette és a szerint intézkedett. — A nagy győzelmi hír sokszor még a muszka civilizátornak sincs ínyére. A török-muszka csatatér közelében történt, hogy egy magas rangú orosz tiszt lelkesedezve fut be a sebesültek termébe és ör­vendve jelenti, hogy a csapatok éppen abban a pillanatban nagy győzelmet arattak. Egy sebesült katona, ki a hirt hallotta, szomorúan fordult beteg szomszédjához: „Pajtás — szólt — miután itt már több hely nincs új sebesültek számára, hát most már még jobban összeszoritanak minket“. — Távirda-forgalom. A budapesti központi állomásnál 1877.­ junius hóban feladtak 36,818 da­rab sürgönyt és pedig : 798 államit, 1797 távirda­­szolgálatit, 1215 tőzsdeit, 938 ujságit, 15,419 ke­reskedelmit és üzletit, 16,651-et különféle ügyekben. Érkezett: 37,416 drb és pedig: 790 állami, 947 távirdaszolgálati, 1509 tőzsdei, 1419 ujsági, 15,838 kereskedelmi s üzleti, 16,937 különféle ügyekben. Helyben kézbesittetett 15,565, küldönczczel 21, postával 22 , kézbesitetten maradt 230. A köz­ponti állomás áttáviratozott 86,200 darabot. Az ösz­­szes havi forgalom 163.434 távirat. A feladott táv­iratok után begyütt 24,326 frt 22 kr, melyből 21,797 frt 69 kr a belföldi forgalomra esik. — Aratási hirek a Dunán­tulról. Mindenfelől, Somogy, Tolna, Baranya, Fehér, Veszprém me­gyékből a legjobb hireket veszszük. Egyes tájakról panaszkodnak ugyan, hogy a gabonák nagyon üszö­gösek, de általában jó termés várható. Száraz me­leg idők járnak s szél sem fújt eddig olyan, hogy a gabonákban kárt okozott volna. A tavasziak szé­pen nőnek a múlt heti eső után. Somogyban, hol az aratás javában folyik megyeszerte, eddig az eredmény tökéletesen megfelel a várakozásnak, sőt sok helyen felül is múlja azt. Vannak gazdaságok, hol egy 1200 □ öles hold 18 —24 kereszt (26 kéve) búzát ad; a rozs ritkább, de akkora kalászokkal, minőre a a régi gazdák is alig emlékeznek. — A következő nyilatkozatot vettük: Néhány helybeli lap a ■ cn hirt hozta, hogy az I. kerületi (vár, Krisztinaváros és tabán) városi bizottsági tagok gyengén látogatott értekezlete Zierer és Bogisics urakat hozta javaslatba a tabáni plébániára. Miután ezt megelőzőleg a tabánban egy népes értekezlet tar­tatott az előkelő katholikus polgárok köréből és ezen az mellett jelöltek egyike nagy kisebbségben volt, a másiknak neve pedig, bár fellépése köztudomású volt, fel sem említtetett, hanem az ajánlottak közül J Romeiser József és Dr. Toldy László urak kapták egyenlően a legtöbb szavazatot, és így tu­lajdonképen ők a tabániak jelöltjei: mi ta­bániak el nem is­merhetjük a várbeli és krisztinavárosi bizottsági tagok azon jogosultságát, hogy a mi nevünkben az egész törvényhatóság­nak oly plébánosjelölteket ajánlanak, kik a mi bizalmunkat nem birják. Több tabáni hivő. Tű­rvényszéki csarnok. (Felsüh csizmadia, vagy a bankócsinálók.) A kez­det történt Mező-Túr városában ebben az esztendő­ben a folytatás Budapesten egy varrógép-kereske­désben, a szomorú vég pedig a törvényszéki terem­ben a vádlottak padján. Szegény Gál Balázs, de hogy hitte volna, hogy ennyire­ kerül! De hát gyö­törte a század betegsége, a pénzvágy. A mező­túri csizmák sehogy sem hajtottak annyit a konyhára, hogy abból urasan élhette volna világát. Es­ eltű­nő­­dött ezen a keserű sorson, s néha-néha bor közt el is panaszkodta ebbeli bánatát Szendy Antal iró­­diáknak, a­ki nagy szívesen iddogált a majsztrom­­mal, ha a kir. törvényszék poros irodájából a csár­dába kukkanthatott. Szendy Antal gondolt is egy „okosat”, s nem addig, ki is állott vele, hogy hát csak úgy segíthetnek a sok hiába való küzködé­­sen, ha­­ bankót csinálnak. Tetszett a szép be­széd Gál Balázs uramnak s föl is tette magá­ban, hogy dikicset, lábszijjat, kaptafát dobja a surdokba, ha ez uj „üzlet“ sikerül. Szendy Antal, a furfangos dijnok pedig tele­beszélte a fejét, hogy hát hogyne sikerülne s addig addig lovalta a majsztert, mígnem az 20 osztrák forintot kiszurkolt „előleges költségekre“. Mert hát először is bankó­prést kell szerezni. E végből Szendy Antal egyik kollegáját „küldte ki“ , megbízván, hogy utazzék föl Pestre s ott tegye meg a szükséges előintézke­­déseket. Kellner József, a kiküldött három nap múlva megfordult Budapestről s felmutatott szövet­ségeseinek egy levelet bizonyos Weisz Dávidtól, kivel majd nyélbe ütik az egész dolgot ha minda­­hárman felrándulnak hozzá. Bandulának tehát s meg is érkezének. Gát Balázs nagy reménykedé­sek közt átadott társainak 200 forintot a bankó­­prés beszerzésére. Szendy aztán a pénzzel betért Weisz D. varrókép raktárába s ott 4 írt 50 kraj­­czár áru apróbb, varrógéphez szükséges tárgyakat összevásári Iván, a künnvárakozó maiszternek azt mondta, hogy egészen rendén vannak s haza utaz­hatnak a nagy munka megkezdésére. Előbb azon­ban betértek egy ital sörre s itt az a bolondos gondolata támadt Szendy Antalnak, hogy egy fo­rintot csúsztatva czimborája Kellner kezébe, meg­bízta , keressen egy finánczot, ki majd őket mint dohánycsempészeket elfogja s ez, uton­a faképné hagyhassák jó bolond gazdájukat. Úgy is történt. A furfang elsült, találkozott egy finánc?l a­ki letar­tóztatta őket s a szegény Gál Balázs magára ma­radt. Haza is utazott hosszú képpel, nagy orral, de csak fúrta a lelkét az a bankóprés. S addig­­incselkedett vele az ördög, mig föl nem kerekedett Budapestre azzal a jó szándékkal, hogy vesz ő bankóprést a maga emberségéből is, ott, ahol azt árulják. Ba is állított Weisz kereskedésébe s nagy titkolózva elmondta, hogy mi járatban fáradt ő ide. A kereskedő csak nézett, mig az öveg nem figyelmeztette a régi vásárra s egyet­­mást el nem mondott a történtekből. Akkor aztán átlátott a szitán, s a­helyett, hogy a majsztromnak bankópréssel szolgált volna, bemutatta nagy kegye­sen a rendőrségnél, mint a féle jó madarat. Egy kis hercze-hurcza után aztán kisü­lt az egész tur­pisság, a furfangos csalók, a nagyra törekvő majsz­­terrel együtt a húsre kerültek. A törvényszék ma vette elő az ügyüket. A kir. ügyész Gálra nézve elállt a vádtól, miután ő a bankjegyhamisitást csak elvben kísérlette meg s a végrehajtáshoz is oly eszközt választott, melylyel mit sem tehetett volna. Szendyt és Kellnert azonban csalással vádolja. A törvényszék Gált felmentette, a két nem közönsé­ges csalót pedig hat havi börtönre ítélte. CSARNOK. Szibéria és a politikai számüzöttek. (Theodor von Lengenfeldt : Skizzen aus Russland. Berlin. 1877.) II. A magasabb ranguakról az alsóbb tisztvise­lőkre áttérve, nyugoti Szibériában egy egész rab­lóbandát találunk, mely mindennemű jogtalanságot engedett meg magának a szegény lakosság ellené­ben. A kormányzóktól független bányaigazgatók is nagyon gyakran visszaéltek hatalmukkal, így például Nariskin Vazul igazgató, ki 1775-ben jött Nercsinszkbe, megérkezése után azonnal elcsapott 120 bányahivatalnokot és helyöksít ugyanannyi fe­­gyenczczel töl­tötte be. Tizenegy hónapig nem ment ki házából, melynek ablaktáblái légmentesen vol­tak bezárva. Egy húsvét vasárnap a következő eredeti módon lepte meg alárendeltjeit. Két kö­vér asszony által a templomba vezettető magát, útközben illetlen és ocsmány dalokat énekelt, me­lyeket a mögötte menő hivatalnokoknak utána kel­lett énekelniök. A kancsukával nagyon bőkezűen bánt és a megfenyítettek gyakran maguk se tud­ták mivel érdemlették meg e büntetést. „Ezt csak én tudom!“ szokta ilyenkor mondani s e válasz előtt természetesen el kellett hallgatni mindenféle érvnek. Legkevésbé se habozott elsajátítani a kincstári pénzeket, melyekkel sohase számolt be. Ha pénzzavarban volt, Sibirjakoff gazdag kereske­dőnek kellett előállni, ki néhány kincstári bá­nyát tartott bérben. Midőn az egyszer vona­kodott pénzt adni, Nariskin két ágyút állít­tatott fel háza előtt és esküdözött, hogy por­rá löveli, ha kívánsága rögtön nem teljesül. Sibir­jakoff tudván, hogy Nariskin az esésében nem érti a tréfát, kihozta neki e kivánt 5000 rubelt egy ezüst táb­lán. Nariskin vakmerősége végre annyira vetemedett, hogy egy titoguz­okból álló lovascsapat és egy kis ágyuüteg élén, a bratskii síkságon és Nisni- Udinskon keresztül elindult Irkuczk felé, hogy e vá­rost hatalmába kerítse. Útközben feltartóztatta és kirabolta a kereskedői karavánokat. De vakmerő vállalkozása nem sikerült, mert Werdine-Udinsk­­nél tőrbe csalták, elfogták és Irkuczkba vitték, hol huzamosabb ideig büntetlenül tartózkodott, míg végre elvitték Sz.-Pétervárra, itt pedig tárt karok­kal fogadták a szeretetreméltó „l’arceurt.“ Nariskin hivatalbeli utódai ugyan valamivel jobbak voltak nála, de ezeknek uralma alatt is gyakran történt, hogy a szegény fegyenczeket a legcsekélyebb ok miatt csaknem halálra verték. A lengyel politikai száműzöttek első csoport­jából egy férfi emelkedik ki, kinek neve nem csu­pán Szibériában és Oroszországban, hanem­ egész Európában ismeretessé lett. Ez a magyar szárma­zású Benyovszky Móricz Ágoston gróf, kalandos élete olvasóink előtt sokkal ismeretesebb, semhogy azt itt újra leírni szükségesnek tartanak. Min­denki tudja, hogyan menekült számkivetése helyéről ezer meg ezer veszély közt, hogyan jutott Pakisba, V. Lajos udvarához, miután a fél világot megke­rülte, hogyan bíztak reá nagy horderejű missiókat, hogyan sikerült az orosz kormánynak gyanút ébresz­teni ellene a franczia kabinetnél, hogy lett Mada­gaskar sziget királyává és hogyan esett itt el egy­kori barátai, a francziák ellen vívott csatában, mellén a szent lélek és szent Lajos rendjelével, zsebében egy fél piaszterrel és szivében egy go­lyóval. Benyovszky menekülése és kalandjai oly nagy benyomást idéztek elő Szt.-Péterváron, hogy ezen­túl Kamcsatkát nem tartották eléggé biztos szám­­űzetési helynek és nem küldtek oda többé se po­litikai se közönséges bűntettest. A nercsinszki bá­nyákba bellebezett lengyelek is meghallották e ka­landos menekülés hírét és elhatározták Benyovszky példáját követni. Negyven ember összeesküdött azon kísérletre, hogy az Amuzon lehajózik az Óceánig és onnét európai hajókon visszatér Euró­pába. A legnagyobb elővigyázat mellett sikerült egy dereglyét, építeniük s ezt a szükséges élelmi­szerekkel ellátniok. Az összeesküvők már azon pon­ton álltak, hogy hajóra keljenek, midőn megérke­zett II. Katalin czárnő halálának és Pál czár trónra­­léptének híte, s utána csakhamar a megkegyelme­­zési manifestum, mely az összes lengyel száműzöt­­teknek megengedte a szabad visszatérhetést hazá­jukba. De nem mindnyájan tértek vissza Lengyel­­országba. Máig is sokan vannak a régi szibériai családok közt, melyek lengyel vezetéknevet visel­nek és melyeknek családi hagyományaik lengyel származásra utalnak, így például nyugati Szibériá­ban, Szemipaletinszk közelében két falu létezik, melynek összes lakossága lengyel száműzöttek utó­daiból áll. Keleti Szibéria és Transbaikalia számos helyiségeiben is sokan viselnek még lengyel csa­ládneveket és üst - Iljinszkban egész családok élnek, melyek a bari confederáltaktól származ­nak, mely körülményből azon következtetést lehet vonni, hogy a lengyel férjtől és szibériai nőtől szü­letett gyermekek az anya nyelvét és vallását vet­ték fel és csupán a kczvonásaikban és jellemekben árulják el lengyel származásuk nyomait. Mindazon lengyelek, kik a helyszínen látták azon átalakulást, meg vannak róla győződve, hogy ezen elnemzetiet­­lenedés oka abban keresendő, hogy az orosz tör­vény szerint, az ily vegyes házasságból született gyermekeknek az orthodox görög keleti vallásban kell neveltetniök. Az eloroszodás főleg azon lengye­leknél tapasztalható, kik már végkép lemondtak a reményről, hazájukat valaha viszontláthatni. Sorsuk oly emberek kezei közé volt letéve, kik minden po­litikai menekültet a szibériai száműzetés által is csak nagyon enyhén büntetett veszélyes embernek tartottak. Hiszen az oroszok se részesültek jobb sorsban, minden kormány­változás újabb száműzötte­­ket hozott Szibériába a legmagasabb orosz körök­ből, Münich Gelümben simlődött, Mencsikoff és Osz­­termenn Barczowban halt meg, Tserkasski herczeg Ligausztban ette a számkivetés kenyerét, Golowkin alkanczellár az éjszaki szélesség 67-ik foka alatt egy nyomorult viskóban lakott és Mengden száműze­tési helye csak 10 mértföldnyire volt a jeges ten­gertől, a Kolyma folyam torkolatánál. Politikai el­lenfeleik boszuja nem ismert határt. Mindenütt szi­gorú parancs volt kiadva, csupán annyi táplálékot nyújtani a számüzötteknek, hogy épen éhen ne haljanak. Senkinek se volt szabad velük beszélge­tésbe bocsátkozni és kancsukát kapott a ki nekik bármily szolgálatott tett. A Biron, Silkowszky és Wierempki iskolájából kikerült hóhérok felügyelete alatt, telt el azon legelső sorban száműzött lengye­­gyelek élete is, kik aztán új hazát találtak Szibé­riában. Egész tevékenységüket valamely iparág mű­velésének szentelték tehát, vagy vadászatot és me­zőgazdaságot űztek, hol a talaj természete azt meg­engedő, csupán a kézi mesterséget tartották méltósá­gukkal összeférhetlennek. Ellenben­ a nyerstermelés fokozatos fejlődése alkalmat szolgáltatott számos kereskedőház alapításához. Gazdag kereskedelmi városok keletkeztek közvetlenül Szibéria európai hatá­rán és Izbitben országos vásár lépett életbe, mely jelentőségére nézve nem állt a legnagyobb oroszor­szági vásárok mögött. így tehát a bari confederál-­­­­ak és Koszcziuszko katonái utódainak nagy ré­­szét mint gazdag, tekintélyes kereskedőket találjuk­­ fel újra, míg számosan közülök a hivatalnoki kar­hoz tartoznak. Még kedvezőbb volt azoknak sorsa, kik nem bányamunkára, hanem a szibériai városokban vagy azok közelében való megtelepedésre ítéltettek. Ezek­nek jelentékeny része ismereteinek értékesítése ál­tal kellemes helyzetet teremtett magának ugy­­annyira, hogy midőn Pál czár ukáza a szabad ha­zatérést megengedte, nem akartak eltávozni Szibé­riából. Ugyanezt tette még 15 évvel később szá­mos lengyel is, kiket a Napóleoni háborúk után hadifoglyokul küldtek Szibériába, 900 közül 160 nem tért vissza hazájába. I. Sándor czár trónraléptével a szibériai szám­­űzöttekre nézve is új korszak kezdődött, mely na­gyobb emberiesség által tűnt ki és a közigazga­tási hatóságoknál megszüntetni igyekezett a hiva­talos hatalommal való visszaéléseket. E czélból Sperantkit az orosz törvénykönyv szerkesztőjét tág­­körű felhatalmazással Szibériába küldték az ottani közigazgatási rendszer gyökeres átalakítása végett. Ha ezután még egyes visszaélésekről lehetett hal­lani, ezek csak kivételeket képeztek. A politikai száműzöttek sorsa mindenesetre jelentékenyen ja­vult. Roppant különbség van I. Sándor uralkodá­sának utolsó évei és I. Péter kora közt, midőn a szibériai lakosok házaikba sem akarták befogadni a számüzötteket. A második korszak lengyel szám­­ű­zöttei a Poniatowszky hadseregében szolgált ka­tonák csak két évet töltöttek a számkivetésben. I. Sándor alatt a Szibériába küldött lengyelek leg­nagyobb része a közönséges bűntettesek közzé tar­tozott, kiket a bű­nfenyítő törvényszékek ítéltek el e büntetésre. 1831-ben bevégződött a nagy lengyel forra­dalom Varsó bevételével (szeptember 6. és 7-kén) és egy évvel később léptek a legelső lengyel szám­üzöttek Szibéria földére. 1833 ban Wisovsky Pé­tert, a forradalmi párt legtevékenyebb vezéreinek egyikét keleti S­ibériába szállították. 1834-ben kö­vetkeztek az emissariusok, kik új felkelést akartak szervezni és velök még számos más egyén, kik a felkelőket lakásukba befogadták vagy élelmiszere­ket vittek nekik az erdőkbe. Később azok érkeztek meg, kik részesei voltak Wilnában Konarszky ösz­­szeesküvésének. 1839-ben a lengyel nép socialisti­­kus szervezetének tagjai következtek, kik Varsóban propagandát csináltak Konarszky összeesküvésé­nek. 1846-ban azon emissariusokat szállíttották Szibériába, kik 1831-ben külföldre menekültek és később részint Angol-, részint Törökországból ismét visszatértek Lengyelországba; utánuk Maskows­zky Gáspár társait, kik az úgynevezett wolhyniai felkelést szervezték, és Szegenni lelkész propagandájának tag­jait; 1844-ben a Gsowszki által Varsóban tervezett ösz­­szeesküvés részeseit ; 1846-ben a varsói demokrata szövetség tagjait, utánuk pedig azon tanulókat, kik merényletet akartak intézni Paskiewics herczeg, császári helytartó élete ellen. 1848-ban kitört a lengyelországi forradalom, mely Magyarország győ­zelmére alapítá reményét; egyidejűleg Wilnában is szervezkedett Dalewszky testvérek vezetése alatt a lithván ifjúság felkelése, mely azon reményben, hogy a magyarok és az osztrák-lengyelek átviszik a forradalmat Lengyelországba is, csakhamar láza­dásban tört ki, de már 1850-ben elnyomatott. E felkelés részesei közül sokan száműzettek Szibé­riába, valamint olyanok is, kik már egyszer onnét haza kerültek. 1855-ben azokat száműzték, kik az újonczokat elcsábították a katonai szolgálattól oly szándékkal, hogy velük a Krimbe menekülvén, a franczia hadsereghez csatlakozzanak. A második korszak politikai száműzöttei a büntetés módja szerint következő osztályokba so­­rozhatók: az első osztályba azok tartoznak, kik ne­mesi rangjuk elreztése nélkül 2, 3, 5 vagy több évre száműzettek Szibériába, ott rendőri felügyelet alatt álltak és reményük lehetett valaha még visz­­szatérni hazájukba. Ezeknek száma jelentéktelen volt és később megengedték néhánynak közülök, lakhelyöket kevésbbé távoleső kormányzóságokba, pl. Vladimirbe, Kalugánba, Rzsezánba stb. áttenni. A politikai száműzöttek második osztályának, mely meghatározatlan időre telepíttetett le Szibériá­ban, sokkal szigorúbb sorssal kellett küzdenie. A nemesek, kiknek jószágait elkobozták, élelmezésre évenkint 57 rubelt kaptak a kormánytól, az aggas­tyánok és nyomorékok kétszer annyit. A polgári osztálybeliek és a parasztok semmit. Nyugati Szi­bériában nem volt szabad 10 versenyinél messzebb távozni azon falutól vagy várostól, hol belebbezve voltak, keleti Szibériában nagyobb szabadságot él­veztek és a hatóságok engedelmével mindenütt utaz­hattak. Magától értetődik, hogy az ily telepítvénye­­sek gyermekeinek itt úgy, mint ott, egyszerű pa­rasztokká kellett lenniök. Tizenhét éves korukig adómentesek voltak és katonai szolgálatokat se kel­lett tenniök. Atyjaik csak az első fél évben nem fizettek adót, ha aztán további tíz év alatt kifogás­talanul viselték magukat, szabad volt belépniök a kereskedők osztályába. A legboldogabb telepítvé­­nyesek e szerint a szegény emberek voltak, kik ott­hon se szokták meg a jobb életmódot, legszeren­csétlenebbeknek pedig a társadalom magasabb osztá­lyaihoz tartozók, érezték magukat. A harmadik osztályba azon lengyelek tartoz­tak kik fegyenczcsapatokba voltak beosztva és a szibériai várakban, leginkább nyugati Szibéria hatá­rán kényszermunkát végeztek, vasban. Helyzetök alig különbözött azokétól, kik kényszer-bányamunkára voltak ítélve, noha a törvény különbséget állapí­tott meg. Csak kevésnek sikerült közülök elviselhe­tőbb sorsra tenni szert és irnoki állomást nyerni valamely katonai irodában vagy nevelői állomást a katonatiszti családoknál. A menekültek negyedik osztályába azok so­­rozandók, kik elitélve voltak a szibériai sorezre­­dekben életfogytig vagy 15—20 évig szolgálni, mely utóbbi esetben remélhették, hogy ezek idő el­telte után visszatérhetnek hazájukba és ott folytat­hatják a katonáskodást. Daczára annak, hogy a katonai szolgálatot hivatalosan a legenyhébb számüzetési büntetésnek mondták, voltaképen a leg­súlyosabbak egyike volt s éppen ezért itt történtek a leggyakoribb szökési kísérletek. E minden jobb jövő reménye nélküli élet csaknem elmaradhatlan következménye az volt, hogy a lengyel katonák túlnyomó többsége az italnak adta magát és tel­jesen elvesztő emberi méltóság érzetét. Földjeiknek törekvései, hogy őket a józan életre visszatérítsék, a legtöbb esetben sikertelenek maradván, e szeren­csétlenek végre gyászos végzetük áldozatául estek. A 2., 3., 5., és 15 évre, vagy élethosszáig tartó bányamunkára elitéltek ötödik osztálya már egész berendezésében mutatja a büntetés emberte­len szigorát, mely a műveltebb körökhöz tartozó egyénekre nézve — és ezek képezték a száműzöt­tek többségét — csaknem elviselhetlen volt. To­­bolszkig kibitkákon vitték őket, katonai fedezet alatt, az itt hátralevő részét a közönséges bűnö­sökkel együtt, gyalog és bilincsekben kellett meg­tenniük. Midőn az 1831-ki forradalmárok 1833-ban a nercsinszki bányákba megérkeztek, a bányapa­rancsnok szemlét tartott felettök és durva hangon így szólt hozzájuk: „Ha itt újra kezditek bújta­tásaitokat a kormány ellen, akkor nem a golyó vagy a kötél vár reátok, hanem a bot.“ De csakhamar szelidebb hangon kezdett be­szélni és időt sem engedve a szerencsétleneknek, hogy a reájuk várakozó gyászos sorsot végig gon­dolhatták, minden egyestől nyájasan megkérdező, mi volt előbbi foglalkozása, hány éves, van e csa­­lád­ja ? stb. Miután a számüzötteket az egyes bá­nyákba beosztó, vizsgálati körútra indult. Az egyik helyen szigorúan megdorgálta a hivatalnokokat, hogy a szácsítetteket a legnehezebb munkára kényszerítik és csodálkozott, hogy alárendeltjei nem tudják a mivelt embereket megbecsülni és több figyelemben részesíteni, mint a legközönsé­gesebb bűntettest, máskor pedig azért fakadt ki ugyanazon hivatalnokok ellen, hogy nem bántak szigorúbban ily veszélyes emberekkel és levették róluk a lánczokat. E parancsnok volt egyébiránt az utolsó mohikán. Utódai már emberiesebben gon­dolkoztak, következőleg szelidebben is bántak az elitéltekkel. Egy politikai száműzött, Hiller Agat­­hon, ki huzamosabb ideig tartózkodott e bányák­ban, így ír azon bánásmódról, melyben a lengyelek részesültek. „Később jobbra fordult sorsunk, emberieseb­ben bántak velünk. Öreg emberek, kik még a ko­rábbi parancsnokokra visszaemlékeznek, úgy be­szélnek róluk, mint önkénytes zsarnokokról, kik a fegyenczekkel úgy bántak, mint a barmokkal. A mostani bánásmód melyben mi lengyelek részesü­lünk, egészen tisztességes, sőt gyöngéd. A törvény szerint a száműzöttek egyetlen osztálya, még a po­litikai sincs felszabadítva a testi büntetések alól, de egyetlen esetre sem emlékszem, hogy politikai száműzöttet valaha ily módon büntettek volna.“ Színház. Budapest, kedden, július 10. Nép-Szính­áz. Meluzina a szép hableány. Tündéries látványosság 4 felv. 14 képben. Oczeánia, tündérek királynéja — — Pártényiné Meluzina ) hableán ( - - Békessy I. Habocska ) — — Komáromi M. A napsugár -- — — — Rákosi Fáni Róbert, Provánsz herczege — — Tihanyi Kunigunda, húga — — — — Lukácsyné Raj­mond gróf — — — — Eőri Dulczibella, Kunigunda dajkája — — Szervász, egy zárdából elcsapott kukta — Yudri) CSavargók Z Z Z Hilda, dajka Rajmondnál — — A püspök — — — — — Kezdete 7*/1 órakor. Kertész I ^ Horváth Karikás Solymosi Bisontai A. Magyari. KÖZGAZDASÁG. Közlékenyek m­űpor, kereskedés a forgalom köréből. Usattudósitás. (Rosenberg Károly heti je­lentése.) Az elmúlt hét az aratás következtében meg­lehetős mozgalomnak örvendett, olyannyira, hogy a beérkezett megrendelések a nem teljes erővel dol­gozó malmokat teljesen igénybe vették. A búzatu­­lajdonosok, azon körülményt felhasználva, hogy a malmok jelenleg úgyszólván teljesen régi készlet nélkül állva, az új évszakba lépnek és mindennapi szükségletük fedezésére kényszerülvé is, a búzaára­kat ford­rozták, s ez késztető a malmokat, hogy őr­leményeik árát átlag egy írttal emeljék. A finomabb nemek is keresettebbek voltak az elmúlt héten és a belföldön kívül Nagybritannia és Északnémetország is nagyban részt vettek a vásárlásban. Miután ve­vők engedményekbe bocsátkoztak, időre szóló vé­telek is fordultak elő. Lisztárak a következők voltak: 0 sz. 25.50, 1 sz. 24.50, 2 sz. 23 60, 3 sz. 22.60 4 sz. 21.60 5 sz. 20, 6 sz. 18.60, 7 sz. 17.20, 8 sz. 16.20, 81/* sz- 15-20, 8% sz. 13, 9 sz. 11.80, finom korpa 5.20, durva 4.10. Kiállítási ügy. Az 1878. évi párisi köz­­kiállitás magyar orsz. közp. bizottsága tudatja a kiállítani szándékozó tisztelt közönséggel, hogy mindazon gyűjteményes kiállításoknak, a­melyek egy-egy szakból több kiállító csoportulása által ala­kulnak, s a­melyek e kedvezményt igénybe venni óhajtják, szállítási költségei valamint az ezeknek elhelyezésére szánt szekrények előállítására szüksé­gelt kiadások az országos alapból fognak fedeztetni, amennyiben a bizottság által a czélra szánt helyen és szekrényekben elhelyezhetők lesznek. Minthogy a bizottság a rendelkezésére álló alap legnagyobb részét e czélra irányozta elő, s a kiállítási terület­nek is nagy részét ezen kiállítások részére jelölte ki, alaposan remélhető, hogy valamennyi ily mó­don bejelentett collectív kiállítás teljesen részesül­het a kedvezményekben; amennyiben azonban a jelentkezések netalán e korlátot mégis túlhaladnák, a körülményekhez képest vagy aránylagos térleszál­­lítás fog követeltetni az illető kiállítóktól, vagy pe­dig a költségek részleges megtérítése azoktól, a­kiknek kiállított tárgyai aránylag több tért foglal­nak el, s több szállítási és berendezési költséget igényelnek. Remélhető, hogy különösen kisebb ipa­rosaink számosan fogják felhasználni ezen kedvező alkalmat arra, hogy versenyképes munkálataikat a kiállításon bemutassák. Budapest 1877 julius 7-én. gróf Szapáry Gyula s. k. a közp. biz. elnöke. —• Harkányi Frigyes s. k. a k. b. alelnöke. — Ra­­kovszky István s. k. a k. b. titkára. A magyar Skölődézsmaváltsági ál­­lamkötvényeknek 1877. jan. hó 28. és 30-án Budapesten a törlesztési terv értelmében tartott ti­zenharmadik kisorsolása alkalmával a következő kötvény­számok húzattak ki: 50 forintos, 55 472 702 926 942 961 1007 1081 1106 1316 1351 1383 1411 1582 1659 2038 2056 2151 2399 2528 2746 3660 3730 szám. 10O­­rtos : 5 126 144 238 248 250 361 391 456 469 579 697 843 878 945 1000 1146 1242 1­342 1 684 1 762 1816 1825 1866 2131 2177 2181 2191 2251 2269 2279 2345 2378 2440 2679 2800 2867 2907 3014 3165 3249 3258 3284 3295 3296 3353 3477 3505 3637 3655 3769 3777 3739 3815 3894 3905 3910 3983 4004 4091 4146 4179 4214 4479 4522 4552 4583 4607 4622 4806 4924 4955 4977 4999 5246 5550 5534 5569 5708 5830 5850 5873 5957 5958 6305 6348 6525 6593 6595 6616 6803 6879 6942 7023 7187 7217 7302 7348 7771 7801 7854 7921 7993 8227 8314 8382 8384 8405 8406 8483 8504 8543 8550 8581 8590 8591 8682 8709 8756 8769 8813 8847 8877 9075 9080 9085 9129 9190 9258 9265 9276 9376 9418 9465 9668 9707 9825 9880 9899 9972 9987 10103 10152 10155 10185 10248 10283 10304 10437 10738 10802 10886 10911 10935 10975 11069 11075 11138 11228 11411 11524 11594 11597 11692 11783 11835 11850 11885 12057 12065 12095 12128 12218 12254 12381 12670 12709 12743 12759 12765 12781 12791 12811 12848 12849 12962 12998 13033 13046 13050 13177 13257 13300 13312 13326 13338 13347 13399 13440 13507 13536 13568 13575 13579 13599 13633 13753 13926 13938 13974 13979 14239 14256 14279 14295 14378 14436 14502 14644 14173 14719 14720 14770 14778 14831 14915 14918 15162 15202 15255 15577 15579 15583 15589 15596 15635 15680 15775 16035 16041 16073 16096 16126 16160 16186 16482 16521 16641 16933 16989 17028 17037 17199 17230 17301 17338 17350 17364 17365 17386 17391 17413 17467 17479 17486 17529 17563 17578 17589 18596 17687 17727 17775 17962 17905 18132 18148 18182 18195 18273 18276 18291 18367 18493 18719 18801 18815 18901 18904 18938 18946 18977 19048 19085 19183 19200 19209 19238 19245 19281 19291 19315 19316 19364 19501 19598 19624 19657 19664 19724 19750 19772 19844 20079 20093 20104 20197 20243 20254 20255 20500 20514 20594 20597 20713 20724 20832 20879 20880 20882 20967 20983 21207 21302 21393 21423 21432 21452 21482 21515 21536 21619 21672 21746 21795 21810 21813 21842 21847 22009 22163 22242 22458 22551 22554 22603 22650 22662 22663 22704 22768 22773 22927 22991 23186 23215 23289 23326 23346 23480 23640 23669 23698 23711 23776 23814 23896 23899 23998 23999 24033 24142 24154 24186 24205 24217 24271 24331 2430 24387 24435 24578 24681 24720 24903 24941 25949 25086 25106 25245 25289 25406 25425 25439 25452 25460 25519 25547 25636 2565 25685 25739 25824 25849 25934 26006 26084 26197 26208 26218 26338 26350 26507 26527 26547 26690 26697 26857 26869 26884 26932

Next