Ellenőr, 1877. augusztus (9. évfolyam, 292-347. szám)

1877-08-01 / 292. szám

(Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr, Félévre . . . 1© „ — „ Egy liónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 4 krajczár. iSzerkesztési iroda: ÓBizcLclj?esten, rtd.d.or-ixtcza. 6. szólttx. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratuk visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. (Reggeli Tciadds. i hirdetések felvétele cl TzzacióTvivcLtcLlbarL : Budapesten, nádor-utcza 6, szám (Légrády testvérek irodájában). További Havas, I.siííte & Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: (E)TLcLa.peste.ri, nddor-utcza 6. szdm. Ide intieendSk a* előfizetések is alap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 292. szám. Budapest, szerda, angnsztns 1-1877. Figyelmeztetjük azon t. olvasóinkat, kiknek juliushó végével előfizetésük lejár, hogy azt mi­előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap elküldésében késedelem történjék. Lapunk esti kiadása ezentúl féltvén jelenik meg, anélkül, hogy árát fel­emelnék. Midőn ezt teszszük, csak kötelességet rovunk le a tisztelt közönség irányában, mely anyagi áldozataink és journalisticai igyekezetünk jutalmául, lapunknak rövid idő alatt oly elterjedést biztosí­tott, a minővel még ritka magyar lap dicsekedhetett. S különösen esti lapunknak, a magyar hírlap­irodalomban eddig példátlanul álló elterjedése, ösztönzött arra, hogy e kis lapunkat is épp oly váltó- zatossá és élénkké tegyük, mint reggeli lapunk, ami csak a tér bővítésével érhető el. Félives esti lapunk már most minden rovatot felölel. Van szórakoztató része: Tárczában és csarnokban, huworisztikus apróság#! s gazdag és pontos üzleti rovata, melyre kiváló gon­dot fordítunk. Az „Ellenőr“ ára marad a régi: fél évre.........................................10 frt. — negyed évre ....... 5 frt. — havonként......................................1 frt 80 kr. Ez alkalomból figyelmeztetjük a t. közönséget, hogy az „Ellenőrire a hó bármely nap­jától kezdve előfiz élhetni. A HÁBORÚ. Budapest, julius 31. „A. minisztertanács — úgymond egy jó forrásból eredt táviratunk — teljesen jóvá­hagyta András -y Gyula gróf nézeteit; szük­ségesnek ismerte idejekorán megtenni a ka­tonai intézkedéseket; és meghatalmazta a külügyminisztert, hogy az általa kellőnek Ítélt pillanatban az alkalmas katonai lépé­seket elrendelhesse.“ Azután pedig következik egy határ pauza, és egy mező letarolatlan kérdőjel. Azaz hogy következik magyarázat is. Azt mondják nevezetesen, hogy a mozgósitás alatt egy Rodichef, egy Mollináryt és harmincz- ezer granicsárt kell érteni. Oly haderőt te­hát, mely untig elég ugyan a kedélyek nyug- talanitására befelé, s a monarchia katonai hatalmának karr.kirozására kifelé. De hogy egyebet el lehessen vele érni, azt bajosan hinnők. Nagy megütközéssel kellene tehát fo­gadnunk, ha a kormány mai határozatainak ilyen értelmezése válnék be igaznak. Nem azért mintha a minden áron háborút köve­telő meggondolatlanság támogatására érez­nénk magunkban hajlamot. Hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy a mozgósítás­nak oly nevetséges mértékét a fél szeg rend­szabályok azon legfurcsább neméhez sorol­juk, melyek főlöslegességük által vivják ki maguknak az általános bámulatot. Harmincz ezer emberrel mi czélt érhetni el 1 Bosznia elfoglalására sok; Szerbia megszállására kevés. Tüntetésül az orosz terjeszkedés ellen, s reservált erőül a béke­kötés alkalmára — semmi. Pedig azt hisz- szük, hogy aziránt senki nem ringatódzik csalódásban, miszerint ha egyátalán szüksé­ges lesz fegyveres erőnket kifejteni, ez az utóbbi értelemben lesz szükséges. Ha még nem érkezett el az idő fegy­veresei dinek ily értelemben való kifejtésére, akkor olösleges egy félembert is mobilizálni, hogy enné a király kenyerét arrafelé front­tal, a hova soha nem mehet, mig Magyar- ország szava nyomni fog valamit a latban. Ha azonban már érkezőben az idő : akkor nem a Szávára és nem harminczezer ember mozgósítása kell. Mind e tekinteteknél fogva, tartóz­kodva fogadjuk a kormány mai határoza­tának értelmezésére szánt bireket, S inkább tartjuk valószínűnek azt a versiót, mely concrét adatokat nem említve, a kormány mai határozatának jelentőségét abban ke­resi, hogy „meg lett állapítva egy eshetőleges teljes mozgósitás minden részlete és a körül­mény, mely alatt ez szükségessé válhatik.CÍ Ennek van értelme. De 80,000 ember mozgósításának nincs. Es ha mégis volna: az ellen az értelem ellen egész Magyaror­szág mint egy ember fog tiltakozni. Hées, Julius SÍ. (Éjjeli posta.) (Saját tudósítónktól.) A minisztertanács e pillanatban még ülést tart s határozatai még ismeretlenek, de általában bizo­nyosnak tekintik, hogy Andrássy gróf javaslatait a minisztertanács egyhangúlag helybenhagyja. Ugyan- ily határozottan állítják, hogy a két mozgósítandó hadtest parancsnokságai Rodich és Mollináry tábor­koknak adatnak át, bár hozzá kell tennem, erre nincs elegendő hiteles bizonyité- •'n érvek közt, melyekkel a gyors ~et indokolják, különösen azt hoz- határainkon vannak oly érdekek, ^aiak egyszersmind, melyeket te­megóvnunk. Eléggé bebizonyult, lem vagyunk, azonnal ott van ő befolyást gyakorolni akarja, mtenegróval szemben tette, okosabban állítják, hogy ág bizonynyal lem pórta ellen. (Éjjeli posta.) A mai minisztertanácsról a „D. Ztg.“ a következőket Írja: A tegnapra kitűzött és ma megtartotta közös minisztertanács egy ülésben alig lesz képes végezni a tárgyalásra kitűzött kérdésben, a hadsereg moz­gósítását vagy részleges mozgósítását illetőleg. A conferentia tagjai közt különféle nézetek védői állanak egymással szemben. A tanács tagjai­nak tulyomó többsége, a melyhez Andrássy gróf, Hofmann báró, Auersperg herczeg és De Pretis báró tartoznak, egyelőre elegendőnek tartják az orosz­török conflictus alkalmával Ausztria-Magyarország érdekeinek megvédésére, hogy a Dalmácziában és a Száva mellett álló csapatok harczkészen álljanak. A tervezett katonai actio összes költséget kö­rülbelül 30 millióra tétetik, melynek födözésére már a javaslatok is készek. A közös miniszterek azt akarják, hogy a pénzbeszerzést saját felelősségükre fogják eszkö­zölni, és azért utólagosan kérni indemnitást a de- legátioktól, melyeknek egybehivására a jelen pillanat nem látszik alkalmasnak. De a minisztertanácsban, ngylátszik,némelyek a mellett emeltek szót, hogy a részleges mozgósi­tás hasztalan, ellenben, hogy bizonyos eshetőségek bekövetkezésének esetére nagymérvű mozgósítást kell eszközölni. Ezen nézetkülönbség azon körülménynek tu­lajdonítható, hogy a mozgósítás czélját illetőleg azon körökben is különbözőfolfogás uralkodik. A részleges mozgósitás védői egyszersmind azon irányt képviselik, melyet a három asászár szö­vetsége megállapított. Az orosz és a német cabinetnek világosan tud­tára adatott az osztrák érdekek köre. Andrássynak erre vonatkozó nyilatkozatai még a minisztertanács némely tagja előtt sem voltak ismeretesek; de az kétséget nem szenved, hogy Szerbia, Herczegovina, Bosznia és Albánia az osztrák érdekek körén be­lül állóknak nyilváníttattak. Úgy Oroszország mint a német birodalom is biztosításokat ígért cabinetünknek; Ausztria-Ma- gyarország megegyezése nélkül a status quonak semmiféle változása nem fog létrejönni ezen tarto­mányokban. De a status quonak nem azon helyzetet tekin­tik, mely az 1875-ki fölkelés előtt létezett. A döntő körökben azt hiszik, hogy Oroszor­szág de Törökország is, katonai és pénzügyi erejük­nek kiapadása miatt nemsokára elhagyják az ellen­ségeskedést, és a béke föltételeinek megállapításá­hoz fognak. De tartanak attól, hogy még ezen eset bekö- vetkezéseig a török uralomnak ellenségei a neve­zett tartományokban, melyek az osztrák érdekekek körében bennfoglaltatnak, ismét föllázadnak, és hogy hasonló események, milyen az utóbbi hetek­ben Bulgáriában előfordultak, Herczegovinában, Boszniában és Albániában is megtörténhetnek. Hogy tehát ez megakadályoztassék, és egyszersmind a monarchia is elegendő haderővel rendelkezzék, hogy az emlitett status-quónak Ausztria érdekeibe ütköző megváltoztatását megakadályozhassa, e czélra lái- ják szükségesnek a Dalmácziában és a Száva mel­lett elhelyezett hadtestek mozgósítását gyorsan végrehajtani. A VN. fr. Presse“ ezt Írja: Lapunk zártakor a nagy minisztertanács még egyre tart. A meny­nyire értesüléseink terjednek, a részleges mozgósítás bevégzett tényül tekinthető, s már utasítások adat­tak, melyek nem engednek kétséget az iránt, hogy a végrehajtás közvetlenül bekövetkezik s a ki­látásba vett fölállítás azonnal foganatosittatik. emberiség vlrAga.“ (Éjjeli poéta.) Már hogy a bolgár népség. Egy német lap állította ugyanis a napokban, hogy ha a török ura­lomnak vége szakad, Bulgáriában „az emberiség virága“ fog kifejlődni. Ezeket a mákvirágokat az „Alig. Ztg.“ egy csernavodai tudósítása igyirjale: „Tulajdonkép minden lépés, melyet ezen er­kölcsileg elsatnynlt népért tesznek, teljesen fö­lösleges. Ha nem volnának a bolgárok oly nyomorultul gyávák, a világ egészen más iszo­nyatosságokról hallana hirt, mint azok, a me­lyeket cserkeszek és tatárokra fognak. Az utóbbi két faj is alacsony mivelődési fokon áll ugyan, de föilépésökben mégis van valami lovagias, s különösen barczolásuk módjában. A bolgár már ere­detileg privilegizált gyilkos és gyújtogató, minden gaztettre rávehető, ha annak valami hasznát sejti. Ót valami eszméért föllelkesíteni, esztelenség volna, mert finomabb érzésekre képtelen, s uralkodjanak bár Bulgáriában törökök vagy oroszok, a bolgár mindig ugyanaz fog maradni. A mig törökkel van dolga, szivesea kész a kémszolgálatra, s alávaló módon szidja a szabaditókat. Ha oroszokkal jő érintkezésbe, akkor bolgár fogalmak szerint sza­badnak érzi magát. Van aztán gyújtogatás, gyil­kolás, fosztogatás, a mennyi csak kell, s ebben a nemes foglalkozásban igen gyakran nynjt szives segédkezet a kozák is. Egy ilyen népért még lelkesülni őrültség, s ha mindazok, kik ma keresztes hadjáratot prédikálnak Törökország ellen, ezt a rabló népséget közelről és valódi világításban látnák, — föltéve, ha he­lyesen ítélni tudnak, — csakhamar meggyőződné­nek róla, hogy minden kopek és minden csöpp vér, mely ezen ügyért áldoztatik, hasztalan. A bolgár soha vagy csak igen nehezen fog rendezett viszonyokba beleszokni, s hírhedt gyávasága mel­lett csak az orosz kancsuka képes rajta ural­kodni.“ Ugyanazon levelező írja: Az itteni polgári kormányzó a hatóságokhoz ilyen czimü iratokat intéz : „ Gouvernement de Toultscha“ — Tulcsai kor­mányzóság — tehát tökéletes orosz terület. Csernavodában egyelőre még minden a régi­nél marad, s ha az uj török hadvezérlet nem ád hamarjában tenni valót, a 14. hadtest még sokáig marad mostani állásában. A vérhas erősen terjed a katonák közt s mindennap 100—250 embert visz­nek a romániai kórházakba. Nem csoda, ha a tisz- : tek aggodalommal nézik e dolgokat, de részben az 5 hibájok, ha a bajt hathatósan nem orvosolják. A I katonáknak nincs semmi dolguk, és halászgatnak 1 Roppant mennyiségű halat fognak; azt egyszerűen megfőzik vizben és dunavizet isznak rá. Ezért itt az angolok összes nagy gabona-raktárai tele van- 1 nak betegekkel. A tisztek és orvosok közönyösen ' nézik ezt, a nélkül, hogy valamit tennének. Románia helysete. (Éjjeli posta.) Gogolniceanu miniszter bécsi útjáról az „A. ! Ztg.“ bécsi levelezője ezeket írja: „Ezen utazás ezéija Románia politikai helyzete és politikai jövője; ürügyül szolgál a plojesti-erdélyi vasút, melynek 1878-ig való kiépítésére az 1874. vasúti csatlako­zási szerződésben kötelezte magát a román kormány az osztrák-magyar monarchia ellenében. Cogolní- ce»nu sokkal tapasztaltabb államférfi, hogy ezt föl j ne fogná, és hogy Ausztria jóakarata és barátsága [ épen ebben a pillanatban sokkal szükségesebb ' Romániára nézve, mint hogy azt koczkáztathatná. ' Tehát ő maga megy Bécsbe, hogy ellenjavaslato- i kát tegyen a kormánynak, ámbár jól tudja, hogy ezen javaslatokat a bécsi cabinet mint elfo- ! gadhatatlanokat vissza fogja ntasitani. Ezek abban ! állanak, hogy az osztrák-magyar kormány kölcsönt | eszközöljön ki Románia számára, hogy ez utóbbi j képes legyen, az 1874. egyezmény értelmében a i kellő határidőig kiépíteni a vasutat. Ezen kölcsön í 25—30 éven át törlesztés utján lenne visszafizetendő. Ha a bécs brassó-bukarest-ko nstantinápolyi I vasút eddig rendkívül fontos volt Ausztria-Magyar- i országra, mert a legegyenesebb és leggyorsabb össze- ; köttetést képezi a nyugat és kelet között, úgy ezen j fontosság most még inkább növekedik, midőn való- | szinti, hogy Oroszország a mostani bábom végén ! vissza fogja követelui besszarábiai három kerületét, és ezzel uralkodni fog a Duna torkolatai fölött, me­lyeket az 1856. párisi egyezmény értelmében Romá­niának kellett átengednie.. Épen oly fontosak q stratégiai tekintetek is, melyek az emlitett vasúti vonalból az osztrák-magya: monarchiára háramlanak. Mindezt Cogolniceanu ur kétségkívül igen jól tudja, s rajta lesz, hogy a vasúti ügyet Romániára nézve politikailag kiaknázza. Föladata nem túlsá­gosan nehéz. Nem annyira az lesz föladata, hogy Ausztria beleegyezését megnyerje Románia függet­lenségéhez, mint az, hogy az osztrák-magyar mon­archiában illetőleg az európai hatalmakban el­lensúlyozást találjon a román függetlenséget fe­nyegető orosz protecturatusnak. Hogy az euró­pai congressus, ha előleges általános háború nélkül Bécsben vagy másutt létre jön , el fogja ismerni Románia függetlenségét, ezen a bu­karesti államférfiak keveset aggódnak. Csakis Orosz­országnak lehet kedve ellenére, ha Romániából egy Európa által elismert, talán semlegesített, független állam lesz; mert ez esetben Oroszország jövőre nem tehetné azt, hogy Romániát csapataival el- áraszsza, ha Törökországot újból meg akarja tá­madni." i Doniról. Bukarestből Írják jul. 27-ikéről a „N. fr. Prés se"-nek: A 9. hadtestnek egy nagyobb osztályát meg­támadták a törökök, és tökéletesen megverték. Az oroszok maguk sem tagadják ezt a vereséget, de Kruedener tábornok rósz vezetésének tulajdonítják, a ki a főparancsnok határozott parancsa ellenére nagyon messze bátorkodott. Igen jó forrásból ál­líthatom, hogy Krüdenert haditörvényszék elé fog- .ák állítani. Az oroszok, ngy látszik, a Balkánban is vereséget szenvedtek. De erről nem közölhetek bizonyost, mert a törökpáríi sürgönyök csak Ber­linen és Bécsen át jutnak ide. Annyi bizonyos, hogy az oroszok által elkövetett hibák számo­sak és jelentékenyek, és Abdul Kerim pasától minden initiativát ésjj katonai éleslátást meg kell tagadni. De az orosz hadsereg még gyöngitetlen és osztatlan, és ha Mehetned Ali pasa csak egy kevés erélyességet és tetterőt fejt ki, csakhamar megváltoztatnak a szerepek a bolgár hareztéren. A törökök ügye még semmi esetre sincs elveszve, mert az oroszok sikerei, Nikápoly bevételének ki­vételével, inkább szemfényvesztők, mint igazi ka­tonai értékkel bírók. Egy orosz tábornok mondta nekem tegnap, hogy az oroszoknak eddig már húszezernél több halottjuk és sebesültök van — hihetetlen szám, ha meggondoljuk, hogy mily ke­vés nagyobb csata volt eddig. De ezen szám arra mutat, hogy a törökök mindenütt igen makacs el- lentállást tanúsítottak. E közben Ruszcsuknál nem csökkenő heves­séggel folyik az ágyuharcz. Egy ideig azt hiresz- telték, hogy a törököknek nincs lőszerük, mivel gyöngén viszonozták a tüzelést. Az oroszoknak je­lentékeny vesztesége az ellenkezőt bizonyítja. Gyur- gyevóból naponként jönnek sebesültszállító kocsik Bukarestbe, melyek telve vannak sebesültekkel. Nem rég több sebesült törököt is láttam, kik, mel­lékesen mondva, ugyanazon jó ápolásban részesül­nek, mint az oroszok. CzélszerUbbet és tökéleteseb­bet nem lehet képzelni ezen kocsiknál; minden meg van bennük, a mi a sebesültek ápolására szükséges, és az újabb rendszer szerint, a bete­gekre nézve oly kiállhatatlan legkisebb ráz­kódástól mentesek. A ruszcsuki ostrom áldo­zatai közt van Ozerov gárda-dzsidás ezred pa­rancsnoka, a dunai átkelés alkalmával megsebe­sült császári hadsegéd testvére, ki különben már gyógyulófélben van. Azt beszélik ma, hogy az oroszoknak sikerült beve3 ostrom után egy kis erődöt bevenni. De a meddig be nem veszik az oroszok Taliát, mely hátuk mögött van, addig nem lehet szó Rnszcsnk elfoglalásáról. Az oroszok min­den erejüket csakugyan ez ellen az erőd ellen for­dítják. Szloboziából a hihetetlen nagy ostrom­ágyuk éjjel és nappal dobálják a Duna jobb partjára a golyókat, de még mindeddig nem lőhettek legkisebb részt sem. A trónörökös, a ki az ostromot vezeti, tudvalevőleg szavát adta Nikolaj nagyherczegnek, hogy 15-éig be­veszi a várat. Semmi áldozatot sem fog kímélni, hogy beváltsa szavát. Türelmetlenül várják a rés­törést, hogy általános rohamot intézzenek. Itt ön­kénytelenül Karsznak 1854-ki bevételére kell gon­dolni, hol 15,000 orosz veszett el. Ezek még a háborút is barbár és embertelen módon viselik. A román hadsereg mozdulatairól még Buka­restben is bizonytalanság uralkodik. Mig Kogolni- ceanu külügyminiszter tegnap hivatalosan közölte Gorcsakoff kanczellárral, hogy Manu hadosztálya 25. és 26-ka közti éjjel Nikápolynál átkelt a Dunán, a fejedelemné ugyanazon nap sürgönyt kapott a fejedelmi főhadiszállásról, melyben az ellenkező mondatik, és a „Románul“ a kormány hivatalos lapja azt állítja, hogy a román csapatok nem hagy­ták el Turnu-Magurellit. Orosz hadmozdulatok. Az „Estafette" a következő táviratokat közli: Szisztovo, jul. 28. A 11. hadtest bevégezte föl­vonulását és tökéletessé tette Ruszcsuk körülzárását. Cserkavszki herczeg a külföldön élő bolgárokat föl­hívja, hogy térjenek vissza hazájukba; az orosz diplomatiai ágensek parancsot kaptak, hogy köny- nyitsék meg hazatérésüket. Krakkó, jul. 28. Oroszországban az összes ter­ritoriális hadsereg mozgósításának parancsa való­ságos páni félelmet idézett elő, mert 15 évestől 50 ig minden épkézlábu embert be akarnak sorozni, aratás és a legfontosabb mezei munkák idejében. Ezen rendkívüli intézkedést nem lehet más­képen értelmezni, mint váratlanul bekövetkezett complicátiók által, és hogy ez elővigyázatból tör­ténik, Angliának és Ausztriának actiója esetére. Orsóvá, jul. 29. Az oroszok láthatólag szét- nyujtják vonalaikat, pedig különben is hézagosak, és elhelyezésük hiányos, mit nem lehet máskép ma­gyarázni, mint elleneik relativ gyöngesége által. Jelenleg a 12., 13. hadtestek Ruszcsukot tart­ják körülzárva ; a 11. hadtest most kel át a Dnnán, ezen vár fölött, tutajokon, hogy összekösse ezen hadtesteket Szisztovával és a Jantra vonallal. A 4. hadtest Szisztovánál átkel a Dunán és ezt közvetlenül követi a 7. hadtest. A 8. és 9. hadtestek a Jantra vonalon álla­nak és egymásra támaszkodnak, csak detachemen- tokkal operálnak ; ezek közül az egyik Lom Pa- lankáig nyomult előre, a másik a Balkán egyré- szét szállotta meg. A 14. hadtest; miután őrséget hagyott Kttsz- tendsében és Csernavodában, egy hadosztállyal megszaporitva Szilisztria ostromlására siet. A nagyberczeg fővezér Tirnovában van, Szko- beleff és Mendeloff előrehatolt hadosztályaival, ezek egyik hadtest kiegészítő részét sem képezik. Az 5. hadtest most lép Romániába és a tar­talékot fogja képezni. TÁVIRATOK a háborúról. Bécs, jul. 31. (Baját tudósítónktól.) A mi­nisztertanács teljesen helybenhagyta Andrássy gráf nézeteit, elismerte az idejében való katonai intézkedések szükségességét, s felhatalmazta And- rássyt, hogy azon pillanatban, a mint szükségesnek tartja, a kell# katonai lépéseket elrendelje. Bécs, jul. 31. (jEgy másik tudósítónktól.) Ma csak 30,001$ katona mozgósítása lett ugyan elhatározva, és ez is csak a jö­vőre, de egyszersmind megáll api ttatott egy esketáleges teljes mozgósitás min­den részlete, és azon körülmény, mely alatt ez szükségessé válhatik. Bukarest, jul. 31. ((Eredeti távirat) Tegnap az oroszok által terjesztett, és a „Vestea“ hirlap által közzétett hir, hogy az oroszok a Lom folyó mellett győztek volna, mint költött bizonyul be, egy szó sem igaz belőle. Ellenkezőleg Ruszcsuk mellett teljes nyugalom van, és az oroszok visszavonul­nak a Jantra folyó mögé. Boriin, jul. 31. (Eredeti távirat.) A „Nordd. alig. Ztg.“ irja: A legjobb forrás­ból értesülünk, hogy Ausztria katonai in­tézkedéseivel egyáltalában nincs szándékolva az eddigi semleges magatartás abbanhagyása. A Bécs és Pétervár közötti kitűnő viszo­nyok ez által nem zavartatnak meg. Konstantinápoly, jul. 31. Aarifi pasa demíssionált, utódja Kadri vagy Szer­ver pasa lesz. Páris, jul. 13. A mai minisztertanács­ban Décazes herczeg fontos közléseket tett a keleti kérdésről. Bécs, jul. 31. „Búd. Corr.“ A délelőtt 11 órakor kezdődött minisztertanács 2 óráig tartott, s megbeszéltettek benne a háború összes esélyei, A közős kormány felhatal- maztatott, bogy a parliamentben már kije­lentett intézkedések értelmében, a határőr­séget — ba kell — további két hadosz­tállyal megerősitse. A költségek fedezése a két pénzügyminisztert illeti. Másnemű ha­tározatok nem hozattak. Bukarest, jul. 31. A fejedelem egy ren­deleté a hadsereg kereteinek s a tiszteknek szaporítására hitelt utalványoz. Az oroszok rálőttek bárom, Olteniczából érkező tőrök gőzösre; egy elsülyedt; a másik kettő a sziget mögé menekült. Bukarest, jul. 31. Wellesley brit ezredes a brit kormányhoz jelentést küldött, melyben a tö­rök részről az orosz katonáknak tnlajdonitoft ke­gyetlenségeket kathegorice meghazudtolja. (Welles­ley legfölebb csak azt Írhatja kathegorice, hogy ő az orosz főhadiszálláson ezt nem látta. A mi a bolgár falvakban és országutakon történik, arról az IX. évfolyam. angol katonai attachénak legkevesebb tudomása le? hét éppen az orosz főhadiszálláson. Szerk.) Pétervár, jul. 31. Az „Agence Russe“ je­lenti Tirnovából: Nikoláj nagyherczeg kérdést in? tézett 16 fogoly török tiszthez, hogy miért cson­kítják meg a török katonák az orosz sebesülteket, a konstantinápolyi parancsok daczára. Ezek azt felelték, hogy Konstantinápolyból parancsot kaptak az ellenséget megcsonkítani, és azóta nem kaptak ellenkező parancsot. (Ez csakugyau ügyetlen ha­zugság. Szerk.) Bécs, jul. 31. A „Polit. Corr."-nek jelenek Bukarestből: Nehány török hadihajó a Kilia torko­laton át a Dunába akart bejutni, ennek következ­tében az oroszok uj ütegeket kezdettek elhelyezni Brajlában. Az oroszoknak Plevna melletti uj vere­ségéről szólló hirek alaptalanok, ellenben tegnaptól kezdve előőrsi csatározások folynak, melyek valódi ütközet kezdete gyanánt tekinthetők. EGYÉB TÁVIRATOK. A. miskolci! lóverseny második napja. Miskolc*, jul. 31. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A lóverseny' második napjának rendkí­vül kedvezett az idő. Közönség még inkább érdek­lődött, mint az első napon. Városból és környék­ből igen sokan jelentek meg. Összesen öt futás volt, s azonkívül egy kocsiverseny. Rudolf trónörökös diját, egy arany remontoir-órát Oangl főhadnagy nyerte el egy szolgálati lovon. A többi nyertesek következők voltak : Kodolich „Femm Fine“-je, lo­vagolta Forgách; Fáy „Boglár“-ja, lovagolta a tu­lajdonos. Utána a huszárok és tisztek versenye kö­vetkezett, mely igen sikerült. Bécs, jul. 31. (,,Bud. Corr.‘) Széli pénzügyminiszter délután értekezett Pretis és Chlumetzky osztrák miniszterekkel. Klapka tábornok meglátogatta Tisza mi­niszterelnököt. A magyar miniszterek ma este eltávoznak Bécsből. Washington, jul. 31. A strike bevégzet- nek tekinthető, jóllehet a Western vasút vonalain még vannak strikeoló munkások. Bécs, juj. 31. („Búd. Corr.“) Az osztrák­magyar vámügyi conferentia augusztus 3-ikán ül össze Budapesten, az instructiók és a vámtarifa nehány függő tételének megállapítására. Ha a né­metországi képviselők megérkeznek, a tárgyalások velők folytattatnak, s ha nem, szeptemberben a parliamentek előtt jelentés tétetik a vámtarifa tár­gyában. Budapest, julius 31. Budapest, julius 31, A büntető-törvénykönyv életbelépteté­sének kérdésével szoros összefüggésben van a büntető-eljárás kérdése. Hiúban volna a lehető legjobb anyagi büntető-törvénykönyvünk, hiúban adnák az anyagi büntető-törvények a legbiztosabb zsinórmértéket bíróságaink kezébe ; amig jó és rendszeres büntető-eljárásunk nincsen, ad­dig sem az egyéni szabadság biztosítva, sem a büntelő igazságszolgáltatás bajain végle­gesen nincsen segítve. Lehetünk, amint hogy vagyunk, kiváló elismeréssel a bün­tető-törvénykönyv tervezete iránt, kétségte­lennek tartsuk bár, a mint hogy kétségtelen­nek tartjuk, hogy ez a javaslat, ba egyszer törvényerőre emelkedik, sok anomáliát meg­szüntet, európai színvonalra fogja emelni büntető justitiánkat, véget vet a biró bölcs belátása kedélyes állapotainak: azért még­sem tagadhatjuk, hogy büntető igazságszol­gáltatásunkat csak a büntető perrendtartás fogja betetőzni. Nem csak azért, mivel az alaki jog biztosítékát képezi az anyagi jog­nak, s mig tehát az alaki jog codifikálva nem lesz, s mig az a büntető-eljárás te­kintetében a tág fogalmu, senki által tel­jesen nem ismert, és senki által teljesen meg nem tartott büntető-eljárási gyakorlat fennmarad, mely részben elfogadja az isme­retes szabályrendeletet, részben pedig a Praxis Criminalis korából eredő elavult sza­bályokra hivatkozik, addig sem a büntető- eljárás egyöntetűsége, sem annak határozott, ingadozásoktól ment s az egyes bíróságok tetszésétől független alakja el nem érhető. Az igazságügyi kormány szintén telje­sen érzi az alaki büntető jog codificatiójá- nak szükségességét, s azért fogja a büntető törvénykönyvet nyomon követni az eIj(Lás tervezete. Nem tudjuk, ez idő szerint milyen stádiumban van e tervezet, s igy annak alapelveiről sem szólhatunk ez alkalommal. De habár időszerűtlennek látszik is akkor, midőn még az anyagi törvénykönyvet sem tárgyalta le a parliament, azért mégis szük­ségesnek tartunk két kérdést érinteni már most, midőn a kormány talán még végle­gesen nem is határozott a büntető perrend­tartás alapgondolata tekintetében. Első kérdés az : akar-e a kormány ra­gaszkodni a büntető-eljárás jelenlegi főjelle­géhez, a mostani felebbezési rendszerhez, vagy pedig azzal szakitani kíván, s ez eset­ben, másodszor, a ténykérdés felebbezhetlen- sége, a közvetlenség, vagy esetleg tán az esküdtszékek életbeléptetése mellett van,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék