Ellenőr, 1877. augusztus (9. évfolyam, 292-347. szám)
1877-08-15 / 318. szám
Budapest, augusztus 14. A gabnavásár. A negyedik nemzetközi gabnavásár csütörtökön lesz. Jelentősége az idén sokkal nagyobb, mint volt az eddigieké. Termésünk jobb volt, mint az elmúlt években, s a kiviteli kilátások is jóval kedvezőbbek. A vásár, az előleges bejelentésekből ítélve, látogatottabb lesz, mint a három első volt, s különösen nagy számmal érkeznek dél-németországi 63 svájczi gabnakereskedők. Árainkat, az igaz, nem találják még conveniálóknak, de mégis azt hisszük, hogy könyebben fog menni a transactio, mint taval és harmadéve. Az üzletnek mindig a kínálat és kereslet mértéke adja meg az irányt. Az idén pedig a mi búzánk a keresettebb, mert a háború miatt Romániával és Déloroszországgal a közlekedés meg van szakítva vagy legalább megnehezítve. A duna gőzhajózási társaság hajói ott vesztegelnek már hónapok óta foglalkozás nélkül az alsó Dunán, s így a déleurópai piacok erészt ránk vannak utalva. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy merő közönségünk a helyzet kizsákmáásával túlságos árakat szabjon, mert ez íg nem lenne okszerű eljárás. Nincsünkben a külföldi fogyasztás elhaszmely úgyis elszokott tőlünk egy kielmúlt években. Ellenkezőleg oda rekednünk, hogy hódítsuk vissza az itt tért, s szoktassuk ismét a kül- mi piaczainkra. Önkívül, hogy termésünk jobb, egyébben is mások a viszonyok most ná tkent voltak a korábbi úgynevezett évesztendők alatt. Akkor a szállítás ^ képeztek nagy akadályt. A köz'^^^ilalatok nem rendelkeztek elek 'lmi eszközökkel, s e miatt a fo a több napra is megakadt. Továl belföldi gabonakereskedő olyan '^^vaid eljárást követett selejtes árus, hogy e miatt a magyar gabona ^en rész hírbe jutott. Ma 9 ,n nemcsak közlekedési hálózatunk tele, hanem a vasúttársulatok is ellátták őkat azóta a kellő forgalmi eszközökkel. Így az állam nevezetes öszszegű kölcsönben részesítette e czélból a társulatokat, s így a szállítás fenakadásától nincs mit tartanunk. A dunagőzhajózási társaságot nem is említjük, mert az képes lesz bármily nagy igényeknek megfelelni, minthogy az aldunai hajózás szünetelése miatt egész óriási hajóparkja rendelkezésre áll. A múlt idők másik jogosult panaszát illetőleg pedig a gabonavásárok intézménye nyújt módot a megbízható cégek megismerésére és a direct érintkezésre, mert hisz a gabonavásáron a termelők is megjelenhetnek, s kívánatos lenne, hogy ezt minél nagyobb számmal tegyék, mert ha a külföldi kereskedő talán jobbnak tartja is idevaló kereskedővel szövetkezni, mert ebben a szállítás pontosságára nézve nagyobb garantiát talál, mégis érdekében áll a termelőnek áruját itt bemutatni, mert ha az kiállja a versenyt, a helybeli kereskedő a külföldinek választása szerint fog vásárolni. De aki nagyobb mennyiséget termel, az direkt érintkezésbe is léphet, s a külföldi vásárlókon kívül fedezendő még a helybeli malomipar nem csekély szükséglete is. A múlt vásárokon alig láttunk néhány nagyobb termelőt, s ezt maguk a helybeli kereskedők sajnálták a legjobban, mert a vásár egyúttal a belföldi összeköttetések létesítésére lenne hivatva. A folyó év első feléről most közzétett statisztikai kimutatás bizonyítja, hogy gabonakivitelünk az idén már is nagy mérveket öltött, s majdnem kétszer annyi, mint a múlt év első felében volt. Nem is fedezhettük az egészet a magunk készletéből, s importálnunk kellett Romániából és a déli vidékekről jelentékeny menynyiséget, míg a háborús viszonyok az import lehetőségének véget nem vetettek. Ebből ugyan a magyar termelőnek nem sok haszna volt, de annál több a közvetítő kereskedelemnek és a közlekedési vállalatoknak. Most a termés betakarítása után képesek vagyunk a megrendeléseknek egészen a magunk készleteiből megfelelni. Ha ezúttal pontosan és gyorsan látjuk el a külföldet, s bebizonyítjuk, hogy okultunk az 1869 — 70-ki hibákon, fel fog az bennünket keresni újból a jövőben is. A kereskedelem sokban rabja a szokásnak, s ha megszokja a jót, nem is egyhamar hagyja el. Kívánjuk tehát, hogy teljesüljön az a sok szép remény, amit a negyedik nemzetközi gabnavásárhoz fűzünk. Ránk férne. Az ég áldásához az is szükséges, hogy ne maradjon a magtárban. TARCZA. RICARDO. IRTA EMILIO CASTELAR. Spanyolból fordította BEKSICS GUSZTÁV. ELSŐ KÖTET. VI. FEJEZET, Bölcsészeti beszélgetések. (Folytatás.) Amint kiejte Arturo ezen szavakat, Ricardo lépett be barátjához Jaimehez, akinek gondozására szentelte most kötelességeinek teljesítésében való állhatosságát és jócselekedeteinek gyakorlását, mi jellemének alapjához tartozott. Ricardóval most az történt, mi mindnyájunkkal történni szokott, ha a babona egy neme lep meg bennünket. Mindent, minden tárgyat mit látott, s minden szót mit hallott, Helénával hozott kapcsolatba. — Szeretekről beszéltetek, kiáltott fel. — Szeretetről, ismétlé Ricardo. — Istenről és szeretetről szóltatok. — Valóban arról szóltunk, jegyezte meg Jaime. — S igazatok van. Isten szeretet, s a szeretet Isten. — Tán szerelmes vagy ? kérdé gonoszkodó hangon Federico. — Nem mondhatom, hogy szerelmessé lettem; de az bizonyos, hogy nem vagyok, ki voltam, s nem érzem magamban ugyanazon lényt,melyet azelőtt éreztem. — Tanulmányozzuk betegségedet szólt a pelgimista megtapintva barátjának üterét. — Isteni betegség, mint az inspirátió, az egészségnél nagyobbra becsülendő betegség. Fenséges szomorúság, mint a genius szomorúsága, oly szomorúság, melyet nagyobbra kell becsülnünk minden örömnél. — Kórjelenségei : álmatlanság, étvágytalanság, szólt a gúnyolódó. Mind annak megvetése ami nem . Ő. Kizárólag egy gondolaton való tépelődés. A beteg emlékezete ennyire terjed : láttam ! Minden reménye ebben összpontosul : látni fogom ! Agyvelőjét csak az ő képe tölti be ; szívét csak az ő iránta való szerelem emészti, mély, de minden gyönyörnél édesebb fájdalom tölti el ; ajkáról mindig egy sóhaj száll el, mely megkönnyíti az iránta való érzelemtől feszülő mellet, amely az érte való sóhajtásban robban fel. A beteg arczának színe sápadt, szemei tévelygők, feje hátra feszül, ajkai vonaglanak, mintha énekelnének, szemöldjei összevonvák, mintha tekintete benső szemléletbe, szerelme tárgya rögeszméjének szemléletébe volna elmerülve; a végtelen tér rá nézve az ő szemének fényével van betöltve s a sötétséget az ő fürtéi képezik. — Helyesen, helyesen, kiáltott Jaime gúnyosan tapsolva. — Úgy látszik, mégis felfedeztél valami jót e világon, jegyezte meg az optimista a pessimistának. — Mert e tekintetben is megvan a magam bölcselete. — Most mindjárt hallani fogod, mint reczitál Schopenhauerből, mondá az optimista Jaaimenek. — Hogy mondod ? válaszolt ez. Valóban kimondhatlan név , okvetlen németnek kell lennie , mert olyan ezopf- és ser-féle hangzása van. •— S te, szólt a pessimista vitatkozó társának, midőn ódákat szavalsz el a haladásról, s midőn nótáid valamelyikére kezdesz, nem teszesz egyebet, mint lefordítod azon soczialistikus jóslatokat, melyeket Saint Simon lángesze sugallt Kraussenek. — Ki tudja, honnét jönnek és hova mennek az eszmék? Hullámzanak a végtelen térben, mint azon megfoghatlan testecskék, melyek alkotják a nap sugarait, s melyek örök forgásban mozognak. Kérdezd a harmatcsepptől, hol van azon sár, melyből elpárolgott, s hol van a légkör azon lehelete, mely azt gőzből nedvességgé változtatta s megöntötte a rózsa szirmait. Valamint nem tudjuk, honnét van az eleny, mely a belélegzésre szükséges, épp úgy nem tudjuk, mely értelmiség hozta létre legelőször, s közölte egyik lélek által a másikkal az eszméket azon általános mozgásban, mely épp úgy magával viszi a lelkeket, mint a testeket. Magamba assimilálom a légkör levegőjét, a világosság melegét, a vasnak és mésznek a természetben szétszórt parányait. Assimilálom azon lelkesedést, mely a dal szárnyain száll fel, a bangót, melyet a rezgő húr ad, s igy assimilálom az eszmét, mely valamely magasabb értelmiségből származik, táplálva lelkemet a mindenség szelleméből, mint táplálom testem életét a mindenség életéből. Így tehát bocsásd meg az én észjárásomat nekem, valamint én is megbocsátom a tiédet neked, s beszéljünk saját gondolkodásunk szerint, nem törődve eszméinknek sem forrásával, sem származásával. — Nem tudom, mondta-e valaki — demivel nagyon köznapi, azt hiszem mondta — hogy senki sem szabadul a szerelemtől és hatalmától, szólt Ricardo. Ennek engedelmeskedik a parány az összefüggés által, mely azt a másik parányhoz köti ; ennek engedelmeskedik minden test a vonzerő következtében, mely azt más testhez lánczolja. Élet és halál az, az óhajtás, mely hit, a háború, mely elválaszt. A gyönyörök gyönyöre, mely a fájdalmak fájdalmával társul. Ha bonczolni akarjuk, eltűnik vizsgálatunk elől. Sehol sem található fel, valamint sem a csontokban, sem az idegekben nem található fel a testet éltető lélek. De érezzük, mint valamely láthatatlan és megfoghatlan légkört, mely körülveszi egész lényünket, s azt megvilágítja és fenntartja világosság lelkével és termékenyítő melegével. Ugyanazon delejes erőt kölcsönzi a szerelem a léleknek, mint a delejti a testeknek. Ne vizsgáljátok azt, ismétlem , értelmünk bonczése alatt öszszetörik az, mint a lepke gyenge szárnya ujjunk érintésére elveszti himporát. Száz alakja és szitivegyülete van. Engedelmeskedik a legfőbb észnek, s parancsol neki a lefelsőbb őrjöngés ; felvilágosít és megvakít, éltet és megöl. Sok fájdalmat okoz, de szívesebben szenvedünk minden fájdalmat vele, mint élvezünk minden örömöt nélküle. A világosság gyermeke, s mégis szereti a homályt; elárulják a szemek, a sóhajok, az ajkak rángásai és mégis szereti a titkot. Roppant áradozásokban vész el, s mégis a legnagyobb önzés a neve. Keblében a pokol tüze egyesül az ég aeberével. Az élet, mert az ellentétek összekötése, a mindenség, mert egyidejűleg rombol és épít. A léleknek is van lelke : ez a szerelem. S épp ezért a lélek és a világosság hasonló egymáshoz; a világosságnak melege, a léleknek szerelme van. S valamint a meleg élteti a lényeket, a szerelem élteti az eszméket. Ha kiölitek a szerelmet, kioltjátok a csillagot az égen, s a művészetet a földön. Ha megszakítjátok, megszakítottátok egyszersmind a minden lényt összekötő kapcsot, életünk átruházásának és öröklétének fonalát. Lények lelke, a hold lágy sugara, a csillagok csókja, a szellő vagy, mely ringatja a hullámot, illat vagy, melyet a meleg csal ki a virágból, te vagy a villanyos szikra, mely a vihar felhőkben czikázik, a pir, mely a szüzek arczát lángba borítja, az álom,’ mely hatalmába keríti az észt, a szárny, melyen az eszme emelkedik, a vágy, mely egyik lelket a másiknak ölére viszi, a tűz, mely fenntartja a mindenséget, az erő, mely egy egészben fűzi össze a dolgokat, a sférák összhangja, a lényeket egyesítő ösztön. Szerelem nélkül az eszme nem látogatná meg lelkünket; szerelem nélkül a vallás nem emelkednék fel azon határra, mely elválasztja az életét a haláltól, hogy utaljon az örökkévalóságra; szerelem nélkül a halhatatlan művészetek nem énekelnék halhatatlan kórusukat. Szerelem, boldog szerelem. — Sokat és ékesen beszéltél Ricardo , de mint költő, s nem mint ember beszéltél. A parányok csoportosulásától bekalandoztál minden tért a léleknek a költészetben való áradozásáig, s mégsem találtad meg a valódi szót, mely mindent magában foglal. Egyének és faj vagyunk. S ezért két túlsúlyban levő érzetünk van : az önfentartási ösztön, mely fentart bennünket, mint egyéneket, s a szerelem, mely fentartja s megerősíti a fajt. Az önfentartási ösztön fenséges, de sokkal fenségesebb a szerelem ösztöne. A szerelem ezen ösztöne okozza, hogy nem fontos ha meghalunk, mert életünket fentartjuk utódainkban, s a halhatatlanságot törzsünkben. A lények a szerelem következtében támadnak; a szerelem örömeiben és gyönyöreiben egyesítvén a két nemet, kiegészíti az emberiséget. A vágy minden lény lépcsőzetét bejárja, s a szerelmet joggal lehet a vágyak vágyának nevezni, mert tűzcsókjaiban és lelkesült önkívületeiben támadnak és nyernek örök folytatást a lények. A szerelemnek két arcza van : a gyönyör és az áldozat arcza. A gyönyör által vonzva szétrombolja, megsemmisíti az életet, hogy fentartsa és megörökítse a fajt. Az ész gyakorlása nélkül érthető, de a szív dobogása nélkül nem érthető meg az élet. Nincs boldogság a szerelem érzése és nincs fájdalom a szerelem elvesztése nélkül. A férfit kiegészíti a nő, s a nőt a férfi, s a nő és férfi megörökíti a fajt. A szerelem két lelket vegyít össze, melyek közelében, költői felhők közt, mint festőink képein, piros fiúcskák, szeretetreméltó angyalkák, a szerelem ezen örök kötelékei, a gyermekek jelennek meg, kikért támadt a lélekben ezen titkos erő, mely a Mindenségben az élet örök tartamát idézi elő. — Ricardo, szólt Arturo, nagy költői kirándulásokat tett, és te, Federico, sokat okoskodtál a szerelem felett. Rám nézve a szerelem sem nem az általános melegség, mely szint ad a virágoknak, s a fülemile torkát énekre hangolja, sem azon elmélkedő szenvedély, mely csak arról gondolkodik, hogy megörökítse a fajt, s mely csak örökösöket nyerni és örökséget akar hátrahagyni. A valóban szerelmes lények csak egymással foglalkoznak, csak egymásnak szentelik magukat a kölcsönös szeretet gyönyöre miatt. A szenvedély oly önkéntelenül támad, hogy kizár minden a posteriori fontolgatásokat, melyek bölcsészetükben úgy mutogatják a szerelmet, mint a természettudós mutogatja termében a kitömött állatokat. A szerelem zsarnoki vágy. S az első, mit e vágy ellenállhatatlan rohamával, orkán, vagy áradatként magával ragad, az akarat. Azért a szerelmet a vágy rabszolgájának nevezhetjük. Azért nem okoskodik az, hanem az értelem által ragadtatja magát, vágyva az őrjöngéssé, önkívületté, elragadtatássá vált izgalmakra, melyekben elvesztjük és elidegenítjük saját lényünket, mintha önként levetnék és a szeretett lény ölébe tennék hogy ott szétoszoljon, mint a lehelet a légben és a csepp a tengerben. Érezni, sokat érezni, ebben áll a szerelem, s az közönyös, vájjon mit érzünk: fájdalmat, vagy örömöt, féltékenységet, vagy kielégítést, kétséget vagy hitet, kétségbeesést vagy reményt, boldogságot vagy poklot. Szeretiek kik szenvednek, és szenvednek kik szeretnek’ Egy sóhaj, "dallam, valamely kép látása a legegyszerűbb reflexió, mások fájdalmának szerencséjének látása, mindez felmagasztalja a szenvedélyes lényt, kit a szerelem hatalma ragadott el. A képzelem összes értelmi és erkölcsi erőinket leigázza. A nap azért fénylik, hogy szeretetünk tárgyát megvilágítsa ; az élet forrása azért fakad, hogy az ő keblébe folyjon; tőle távol nem élünk; nem lélegzünk. A halhatatlanság eszméje belevegyül az érzelembe és szenvedélybe. Bárhova szóródjanak testünk parányai, a végtelen szerelem égő üszkei maradnak azok. Nem óhajtjuk az eget, ha a szeretett nő nem lehet ott velünk, s vele, az ő társaságában kaczagjuk a pokol lángjait. Tanügy. — A czisterczi rend egri hath, főgymnasiumának értesitőjét csak most vettük. Terjedelmes nagyalakú füzet, melynek elején Szvorényi Józseftől, a főgymnásium igazgatójától olvasunk egy érdekes nyelvészeti értekezést ily czímmel: „Fejlődési tünemények a nyelvben, fővonatkozással a nyelvújításra.“ Az értekezés igen hosszú s több nyelvi kérdést kimerítően fejteget. Ezután a főgymnasiumnál elhelyezett orsz. meteorológiai fiókintézetnek múlt évben jegyzett észleleteit hozza a füzet táblás kimutatásban. A főgymnasium tanári kara állt 19 tagból; ezek között öt világi, a többi cziszterczi rendű áldozat volt. Az intézet szertárai kellően fölszereltek s ez évben is meglehetősen gyarapodtak. Számbeli kimutatást azonban nem közöltek a füzetben. Az ifjúság önképző egyesülete serényen munkálkodott. Volt ifjúsági könyvtára is, melynek jelen állása 1306 munka 2689 kötetben. A tanulók közül a főgymnásiumnál ösztöndíjban 33, jutalomban 30, állandó vagy évi pénzsegélyben 53, ingyen élelmezésben 78 tanuló részesült. Az általuk élvezett ösztöndíjak összege : 1563 frt 62 kr, a pénzjutalmaké 51 frt 60 kr 46 db arany és 5 db tallér, a pénzsegélyeké, amennyiben számba vehető volt: 4910 frt. A hárminő javadalomban részesült növendékek száma: 194; az élvezett pénzbeli javadalmak öszszege : 6525 frt 22 kv 46 db arany és 5 db tallér. Az intézet tanulóinak számát a statisztikai táblázatban nem összegezték. Hogy kimutatást közölhessünk, számításunk szerint a főgymnasiumnak volt összesen 571 tanulója; ezek közül meghalt 1; elmaradt 61, a mi nagy számnak tetszik. Nyelvre nézve így oszolnak el: tiszta magyar volt 447, magyar-német 38, magyar-tót 18, magyar-német-tót 6. Az érettségi vizsgálatra jelentkezett 53 tanuló. Kitüntetéssel 7-et, egyszerűen 46-ot képesítettek. Ifj . A gyönki református gymnasium értesítőjét szerkesztette Széki Elemér, igazgató tanár. Értekezés nincs a kis füzetben. A tanári személyzet 6 személyből áll. A tanulók száma a négy osztályban összesen 80 volt; 1 meghalt, 6 elmaradt év közben. Magántanuló volt 14. Nyelve nézve magyar volt 41; magyar-német 37 ; magyar-német-szerb 2. A tanszerek közül az iskolai könyvtár említhető. Ez szépen gyarapodott ez évben is. Összesen áll 1234 műből 1661 kötetben. Az ifjúsági könyvtár áll 240 kötetből. A kiosztott ösztöndíjak és jutalmak összege a lefolyt tanévben 235 írtot és 96 krt tett ki. — A modorn m. k. állami tanitóképezde ötödik értesítőjét adták ki ez évben. Szerkesztette Lenhardt Károly igazgató. Étekezést nem hoz a füzet ; röviden szól a népiskolai kézi munka- és házi ipartanításról a tanítóképző intézetben, melynek érdekes adatait csak a hely szakja,miatt nem közölhetjük. A képezde igazgatótanácsának egy elnöke, 6 rendes- és 4 póttagja van. A tanári kar áll 9 tagból, ezen kívül van az intézetnek orvosa és kertésze. A tanuló ifjúság létszáma volt a három osztályban összesen 70, ezek közül év közben 2 elmaradt, 1 meghalt. Nyelvre nézve volt 31 magyar , 17 német és 22 tót. A képezde könyvtárában volt 610 munka 829 kötetben, ezen kívül folyóiratok és füzetek. A gyakorló iskola négy osztályába fölvettek 44 tanulót; ezek közül évközben elmaradt 4. — Iskolai értesítés. Az országos nőképző egylet tanintézetében (Zöldfa utcza 38-dik szám) a beiratások i. é. aug. 28-dikán veszik kezdetöket, a felvételi vizsgálatok szeptember 8-dikán és 9-dikén tartatnak meg, a rendes előadások pedig szeptember 10-dikén kezdődnek. Az elnökség. Fővárosi ügyek. — A Hunyadi-téren levő zsibárusoknak az uj vásártérre leendő áthelyezését a belügyminisztérium daczára annak, hogy az áthelyezést kimondó tanácsi határozat már jóvá is volt hagyva, újabban ismét felfüggesztette, s a főváros hatóságát felhívta, hogy az iratokat 3 nap alatt terjeszsze fel. — A jövő 1878-diki fővárosi költségvetés összeállíthatása iránt a tanács újabban felhívta a késedelmező kerületi elöljáróságokat, hivatali főnököket és intézeti gondnokokat, hogy az előirányzati adatokat 8 nap alatt annál bizonyosabban mutassák be, mert különben rendbírsággal fogják büntetni őket. A vízivárosi temetőben a tébolydás és kórházi halottak eltemetésénél hívott botrányos eljárás tárgyában a belügyminiszter a fővárosi hatóságot szigorú vizsgálat megejtésére s jelentéstételre hívta fel. A tanács ezen vizsgálatot foganatosítván, a fölmerült panasz alaposnak bizonyult, minélfogva utasíttotta az I. kerületi elöljáróságot, hogy a temető bérlőket, kik a sírokat csak 2 lábnyi mélységre ásták, mint első form hatóság büntesse meg. Jövőben pedig ily visszásságoknak szigorú felügyelet gyakorlásával elejét vegye. Az ingyenes holttestek eltemetése tekintetében elrendelte, hogy ezek számára a sírokat ezentúl nappal ássák meg, minélfogva a tébolyda igazgatóságát megkeresték, hogy holttesteinek számát ezentúl mindenkor az eltemetés éjjelét megelőző napon tudassa a bérlőkkel. (Augusztus 14.) •— Tisza Kálmán kormány elnök ő felsége születésnapján, e hó 18-án diszebédet ad, melyre 40 személy hivatalos, köztük honvédségi tisztek is. Ha a miniszterelnök gátolva lenne a megjelenésben, a miniszterek valamelyike fogja őt képviselni. — A király születésnapján, szombaton Kutsker bibornok-érsek ünnepélyes isteni tiszteletet fog tartani, melyre a bécsi polgári és katonai kitűnőségek közül igen sokan meg fognak jelenni. — Andrássy Gyula gróf külügyminiszter úr ma reggel kirándult vadászatra Knittelfeldbe, s innen néhány napra Ischlbe megy. — Midhát pasa vasárnap este 6 órakor utazott el Bécsből a gyorsvonattal. Délben Aleko pasa, bécsi nagykövet bucsuzóra meglátogatta s körülbelül félóráig időzött nála. Ezután pedig Midhát pasa Adrássy Gyula külügyminiszterünk egyenes meghívására a ball-platzi palotába hajtott. Andrássy igen barátságosan fogadta a kitűnő török államférfit s mintegy 3 negyedóráig társalkodóit vele. Valamivel 4 óra előtt visszaérkezett Midhát a „Metropole“-ba, s megtette készületeit az elutazásra nézve. Titkárának kíséretében kikocsizott aztán 14 6-kor a keleti vaspályához, hol számos tisztelői jelentek meg. A háború menekültjei ügyében ma délután 4 órakor bizalmas értekezlet volt az „Arany sas“ szállodában. Az ügyet Sztupa György kezdeményezte s a mai gyűlésre mintegy 30 tekintélyes budapesti polgár s lapszerkesztő jelent meg. Sztupa röviden vázolva a nyomort, melynek a háború menekültjei valláskülönbség nélkül ki vannak téve, azon indítványt terjeszti elő, hogy hazánk, az által segíthetne a szerencsétleneken, ha termények — nem pénzösszegek — által hozzájárulna az uralgó borzasztó ínség enyhítéséhez. A gyülekezet egyhangúlag helyeselve ez eszmét, megbízta Toldy István urat a „Nemzeti Hírlap“ szerkesztőjét, hogy e végből egy fölhívást fogalmazzon, mely a nemzethez volna intézendő. Különben az egész ügy még a kezdeményezés stádiumában van s a további lépések elhatározása végett csütörtökön, déli 12 órakor új ülés fog tartatni. A játékbarlangok uralkodójáról, a nem rég elhunyt Blanc-ról érdekes dolgokat jegyeznek fel. Blanc szegényen kezdte meg pályáját s a játékszerencse kedvezéséből vitte fel a dolgát odáig, hogy a monacói és hamburgi játékbankok bérlője s milliók ura lett. Akkor azután nem játszott többet. Egy kivétellel. A feleségével egyszer Wiesbadenbe rándult ki, s a feledékeny asszony otthonhagyta napernyőjét. Nota bene Blanc úr igen takarékos volt házi életében, s míg milliókat költött Monaco szépítésére , otthon nem ismerte a luxust, még a kényelmet sem. De mit volt tenni, a nap csak nem sütheti ki Madame Blanc szemeit, napernyőt kellett venni Wiesbadenban, 80 frankért pedig. 80 frank ! Ezt már csak vissza kell nyerni, gondolta Bianc úr. Leült játszani és elvesztett 91,000 frankot. Egy napernyőért. — Hogy érdekes kalandokban nem volt meddő az élete, az természetes. Egy szép reggel arra ébredt fel, hogy d’E . . . gróf, egy minden lében kifőzött játékos, betoppan a hálószobájába, becsukja maga után az ajtót, kihúzza s zsebébe teszi a kulcsot, azzal odaül az ágya szélére, s a legbizalmasabb hangon felkéri „Édes Blanc ur adjon nekem 10,000 francot 1* De gróf ur az igazgató tanács nélkül tudja, hogy nem rendelkezhetem a pénzzel. — „Nem baj édes Blanc ur itt a szekrényben meglesz ez a csekély összeg a magáéból is.* De ha nem adhatok. „Jó, nem fogom kényszeríteni.* — S azzal a gróf ur kivett a zsebéből egy ménykő hosszú szöget meg egy kalapácsot, s a legnagyobb phlegmával kezdte beverni a falba, úgy embermagasságnyin felül. Hát azzal mi lesz ? „Majd meglátja édes Blanc ur.“ „De uram csengetek, kiálltok, lámát csapok.“ „Azt ne merje, mert esküszöm önnek, hogy megfojtom mielőtt az ajtót betörnék.“ Hanem mit akar hát azzal a szöggel. „Semmit egyebet, csak egy kicsit felakasztom önt, ha nem ad 10,000 francot.“ Természetes, hogy Blanc urnak ily körülmények közt nagy oka volt megfeledkezni az igazgató tanácsról, s a 10,000 francot előzékenyen kiszolgáltatta, minden felsőbb jóváhagyás nélkül. — Az Oersted-ünnep. A kicsiny Dániában a mai nap nemzeti jubilaeumot ülnek, Oersted Keresztély, a híres dán természettudós születésének századik évfordulója van ma. Oersted a természettudomány terén azzal tette nevét halhatatlanná, hogy az ő volt az elektromagnetismus feltalálója. A nagy kutató Rudkjöpingben, Langeland szigetén született, hol apja gyógyszerész volt. Szüleinek anyagi viszonyai nem voltak valami fényesek, úgy hogy az ifjú csak szűkös viszonyok között tanulhatott. A hiány azonban nem töltötte el kedvetlenséggel, s mind ő, mind testvére fáradhatatlan szorgalommal dolgozott, s míg ő a természettudomány, testvére a jog terén szerezett maradandó nevet. Mint 17 éves ifjú nagy feltűnést keltett vizsgálatán, s mint 20 éves egyetemi hallgató pályadíjat nyert a költői és prózai nyelvkezelés határairól írott munkájával. 1806-ban Kopenhágában a physika tanára lett. 1813-ban közölte az elektromagnetismus körében tett vizsgálatainak eredményeit, s 1820-ban sikerült a törvényt a maga teljes tökéletességében fölállítania. Kedvencz eszméje volt, hogy megírja „A szép természettanát de a munka elmaradt. Oersted 1851-ben halt meg az egész műveit világtól sajnálva. — Gróf Herényi Ferencz, mint a karancs-berényi Berényi grófi családnak utolsó férfisarja, a család ősrégi levéltárát a magyar nemzeti múzeumnak felajánlván, annak átvételére Bodokra (Nyitra megyében) az intézet, Csontosi János könyvtári segédőr urat küldötte ki. — Két világutazó, úgy huszonöt év előtt Wagner Móricz tanár és dr. Scherzer Károly az atlanti óceánon át tudományos utazásra indultak. A két kutató akkor (1852—1855) az éjszak-amerikai Unió legtöbb államát látogatta meg egész a Missisippi öbléig, és keleti Indián keresztül visszatértek Európában, hol kutatásaiknak és élményeiknek eredményeit közzétették. A két utazó most, kik azóta folyvást a legbensőbb baráti viszonyt őrizték meg, újra találkoztak Münchenben. Wagnert, aki jelenleg a királyi ethnographiai társulatnak elnöke, másodszor is meglátogatta volt a szerencsétlen Miksa császár megbízásából az új világot, később azon baleset érte, hogy a stambergi tó megtekintéséből visszatérve a müncheni perronon elesett, s egész életének folyamára megsántult. Dr. Scherzer az első nagy utón kívül még két világraszóló útra tett, és pedig a Novaros-expeditiókor (1857—1859), mint az expeditió előkelő tagja, meg a „Donau“ és „Fridrich“ hajók nyugatázsiai útjakor, mint a tudományos kutatások vezetője. A két világutazó ismétt találkozása a legszívesebb volt, s édesen emlékeztek vissza 25 év előtt kiállott szenvedéseikre és élvezeteikre. — Kogolniceanu, oláh külügyminiszter müncheni és würzburgi kirándulásából visszatért Bécsbe, s a „Hotel Imperialba“ szállt. — A felvidéki házi ipar- egyesület ez évi közgyűlése alkalmával nyitották meg ünnepélyesen Kassán a műszövészeti tanműhelyt. Egy a város által adományozott épület tágas, világos termeiben van ez intézet elhelyezve. Az egyik teremben ki voltak állítva azon készítmények, melyek a műszövészet útján előállíthatók. A legegyszerűbb harisnyától kezdve a legelegasabb női divat-czikkekig a kendők, főkötők, corsettek, alsó kabátok számos fajai. Örvendetes reménynyel kecsegtetik ezek a szemlélőt azon nagyszerű iparról, mely hazánkban ebből az intézetből veendi kiindulási pontját. A megnyitásnál jelenlevő Péterffy miniszteri biztos lelkesítő megnyitó beszéde után a géptermekbe vonult a közönség, ahol Péterffy Zoltán, a kormány által ez intézethez kinevezett felügyelő, ismertette a fonó, szövő, kötő, horgoló, stb. gépek csodás szerkezetét. Az intézetben 14 különböző gép van elhelyezve. Van olyan, mely 2—3 percz alatt többet köt, mint egy nő egy nap alatt ; vagy olyan, mely a szövés által létrehozható ezer, meg ezer alakzatokat állít elő, majd fogyasztó gép, mely a harisnya fejét készíti. Hazánknak ezen első e nemű intézete egy nagy horderejű, végtelenül fontos iparágat honosítana meg a felvidéken. — A munkácsi görög szertartása hath. egyházmegyében, — lapunk rendes levelezője írja — ez időszerint körülbelül 35 kisebb egyházjavadalom áll betöltetlenül az egyének hiánya miatt. A terjedelmes egyházmegye növendékpapok számára rendelkezik ugyan 62 ösztöndíjjal, de ez is kevésnek mutatkozik. E hó 8-án és 9-én volt pályázat a felvételre. Jelentkezett 29 végzett gymnasista és 20 theologus. Ezek közül bevettek részint egész, részint félstipendiumra 35-öt. Jövőre biztosítottak, illetőleg stipendium nélkül bevettek 11-et. — Sztupa György úrhoz a „Zürichben tartózkodó magyarok“ 330 frankot küldöttek aranyban a török sebesültek javára. A beküldők kívánsága szerint Sztupa úr felkérésére ezennel megadjuk a münchenieknek az értesítést, hogy az összeg megérkezett. — A honvédmenház bizottsága a következő sorokat közli. Tudomásunkra jutott, miként állítólag a honvédmenház részére s ürügye alatt legközelebb több fajta képek jöttek árusítási forgalomba, ennek nyomán a honvédmenház bizottsága kijelenti, miként az 1848—9-iki rokkant honvédek élelmezési tőkealapja gyarapítása tekintetéből csak egyedül a Kossuth Lajos arczképe, és a „Történelmünk kiválóbb nőalakjai“ czímű képcsoport árusíttatik el, s e jeles képcsoportot honfi és honleányaink szíves pártfogásukba ajánlják. Az utolsó leszámoláskor a fent említett képcsoport jövedelméből 352 forint 60 krajczárt a menkáz pénztára föl is vetti — Spanyol atrocitások — Don Carlos legitim háborújából. Pampelunában, Spanyolországban egy pert tárgyalnak jelenleg, mely irtózatosan tanúságot teszen, hogy a vad kegyetlenség minő fokáig képes az emberi természet lesülyedni. A vádlott Don Ezeqnice Lorencegry Aguirre y Gergiu, volt karlista vezér, a vádlevél pedig a legitim monarchia e nemes védője ellen a következőképen hangzik: 1. 1873. április 10-én minden ok nélkül meggyilkolta a gyámoltalan öreg Petro Murutot, mivel a szerény vagyonkáját vonakodott kiadni. Ugyanazon napon minden ok nélkül megölte Inon Urra ecalai lakost, s a holttestet a Simába vetette. 3. Május 25 én bizonyos Lajkat megkinzatott, azután élve az igurquizai Simába dobatta. 4. Julius 20-án egy Felix Chavarri nevű fiatal parasztot ütött agyon, s ezt is az ecalai Limába vetette. 5. Hasonlón bánt el másnap a 18 éves Mariano Garrinnal. 6. Julius első napjaiban saját kezével szúrta le Hippolit Sanzot, villabertai lakost, miután előbb a kíspadra vonta. 7. Augusztus 20-án a szabadelvűnek ismert Pesadot élve dobatta az ecalai Limába. 8. Ugyanazon hó végén két ifjú nőt véreik által becstelenítetett meg, azután mindkettőt az ecalai Simába lökette. 9. Szeptember 3-án egy 76 éves aggot taszított az igurquizai Simába. 10. Szeptember 5-én hasonló sorssal végzett ki egy fiatal czigányt. 11. Ugyanazon hó 17-én egy kémkedéssel gyanúsított embert lábán akasztatott föl, ily helyzetben agyonverette s holttestét szintén a mélységbe lökette. 12. Nehány nappal később egy fiatal leányt, miután erőszakot követett el rajta, agyonlövetett. 13. Marczaban egy embert élve akart eltemettetni s minthogy ez ellenszegült, leszúrta s a Simába lökte. 14. A legronnai utón két vándor kereskedőt előbb megkinoztatott, azután megöletett. Minő büntetés lehetne méltó e nyomozati bűneihez ? — Párisi dolgok. Mac-Mahon szombaton a Hotel Dieu uj kórházat látogatta meg s ott több órán keresztül időzött. A marsallt, ki 1 órakor nyitott kocsiban ért a kórházhoz, a nagy tömeg „Vive la République* kiáltásokkal fogadta. A „Liberté* e látogatás alkalmából a következő adomát beszéli el: A marsall,,Gueneau de Mussy öreg orvos után tudakozódott, ki szerényen visszahúzódott a többi notabilitások mögé. „Egy történetkét kell elbeszélnem önnek, mondá Mac-Mahon , melyet ön talán már elfelejtett. Néhány év előtt ugyanis igen erős náthát kaptam, mely ellen semmiféle szer nem használt. Ekkor önt hivattam, ki lógottan az ágyba parancsolt a gyapjutakarókkal úgy becsavart, hogy majd megfuladtam.Ijjen azonban becsülöm a parancsot s 48 órán át szenvedtem, de ekkor mégis megszakadt türelmem fonala s lóra kapva vadászni mentem. A vadasban egy szarvasra bukkantam, melynek üldözésére indultam. A szarvas egy félig befagyott folyónak tart, beleugrik, s eléri a másik partot. És hasonlóan cselekedtem, s habár életem forgott koczkán, e csiny mégis kigyógyitott. Hány beteg, mondhatná ezt el, akiket receptekkel gyógyítanak az urak.* Az urak természetesen nevettek s velük Guenau de Mussy úr is. — „Nő emanczipáczió.“ Ily cím alatt akar lapot indítani Csorba Géza felelős szerkesztő és Kovács Albin társszerkesztő Komáromban. A nő emanczipáczió kérdése mindenesetre nagy kérdés.