Ellenőr, 1877. augusztus (9. évfolyam, 292-347. szám)

1877-08-04 / 298. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 . — „ Egy hónapra . 1­9­80 „ Egyes szám ára 4 k­raj­ezár. ”Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Köziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérm­entes leveleket fogadunk el, Reggeli Tziadds. 298. szám. Budapest, szombat, augusztus 4-1877. hirdetések felvétele és Kiadóhivatalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, leállté­k Cse­­czegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó oy csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. (Kiadó­hivatal: Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. IX. évfolyam. Figyelmeztetjük azon­­. olvasóinkat, kiknek július hó végével előfizetésük lejárt, hogy azt mi­előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap elküldésében késedelem történjék. Lapunk esti kiadása ezentúl féli­den jelenik meg, anélkül, hogy árát fel­emelnek. Az „Ellentér“ ára marad a régi : fél évre.........................................10 frt. — negyed évre......................................5 frt. — havonként......................................1 frt 80 kr. Ez alkalomból figyelmeztetjük a t. közönséget, hogy az „Ellenőrbre a kó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. A HÁBORÚ, Budapest, augusztus 3. Három ütközet volt e hadjárat alatt: Zevinnél, Karakilisszánál Kis-Ázsiában és Plevna alatt a bolgár vérmezőn. Mind a háromban a török győzött. Mind a három után vad futás lett az orosz hadak sorsa. S hát ezek az orosz hadak akarták összetörni ezt a török sereget ! Ez orosz hadak czári nagy ura akar rendet tenni a khalifa birodalmában: országokat átalakí­tani, népeket osztoztatni, földet hasogatni és eget verni, ez akar. Az orosz hadak, a­hova léptek, förte­lem és gyalázat jelző nyomukat; vadállati vérengzés, rombolás volt útitársuk; átok és undor kísérőjük. A török csapatok, szívig marczangolva, s a legmélyéig felzaklatva is megőrizték az emberiség méltóságát kebe­lükben ; nem szenyezi be fegyverüket meg­bélyegző tettek gyalázata; felkonczolt gyer­mekek, aggok és nők vére nem kiált ellenök a nagy égre. S hát ezek az orosz hősök, az ember­telenség e választott népe, ez akarja „czi­­vilizálni” ezt a török nemzetet! Európa történetének ezek lesznek a legszégyenteljesebb lapjai. S hogy a leggya­lázatosabbakká nem váltak: Zevinnek, Piev­­nak köszönheti csak. Hála a török fegyverek diadalának, az eposzok hőseire emlékeztető vitézségének , Európa ma joggal elmondhatja már, hogy a legnagyobb veszélyen túl esett. Isten kezében a hadjárat végleges sorsa. De ha veresége nem lenne is teljes az orosz hatalomnak : győzelme sem lehet többé oly összezúzó, hogy fenhéjázó követeléseket ala­píthatna rá. Kinek a háta megö­tt Zerin és Plevna van, az többé nem kelhet elő a harczból világverő hatalom gyanánt. Annak a tisztességgel bármi távol rokonságban álló béke is kedves leszen. De a­mint ma áll a harc­téri helyzet, Oroszország valóban sokkal közelebb áll a teljes vereséghez, mint a félsikerhez. S csak egy győzelmet vívjanak még ki a török fegyverek, a hadjárat sorsa tán végképen is, de erre az esztendőre okvetetlenül meg van pecsételve. Törökország pedig minden körülmények közt egy nagy erkölcsi diadallal gazdagon kel elő ez órási párviadalból. A beteg em­berről szóló dajkamesékből már eddigi hadi tényeivel is kigyógyította Európát. Népének erkölcsi alapja és az államfentartó erők szívóssága tekintetében utólérhetetlenül fel­jebb valónak bizonyul a muszka kolosszussal szemben. Oly eredmény, mely súlyosan fog nyomni Európa mérlegén a békekötéskor. Budapest, augusztus 3. Cogolnicsán oláh külügyminiszter úrnak na­gyon sürgős lett a magyar-oláh vasutak ügye. Nem sajnál 28° melegben három napi utazást, hogy monarchiánk iránt a lojalitás véletlen ösztö­nének eleget tegyen. S mit évek óta kijátszással határos késlekedéssel húznak-halasztanak, a tör­vényhozás és kormányzat minden fogásait fölhasz­nálva : most egyszerre napirendre kerül a vas­­út­ügy. Gratulálunk Cogolnicsán úrnak ez ötlethez. De aligha fogja valami sikerét látni. Mert bármi szép legyen is e váratlan előzékenység az oláh kormány részéről, s bármennyire elismerje külügyi kormányzatunk, meglepő igyekezetnek, hogy az oláh kormány is ura akar lenni szavának, nem gon- L­o luk, hogy megfeledkeznek a sajátos körülmé­­dek­-­­ melyek közt e rendkívüli kedveskedés té­nyekről, . 've­­lentkezni szí­v róla, hogy nagyon kívánatos a szó sincs ’ bi Gl­ten meghozása. Kevésbé kívánatos azon­vasuti ügy r­lintézése fejében, monarchiánk­ban hogy ez ügy­e­­t , szemet hunyjon az újabb oláh politika tényeire és terveire. Cogolnicsán úr a legpompásabb vasúti csatlakozásokért sem kaphatja meg bizonyos dol­gokért az absolutóriumot és bizonyos törekvésekre a meghatalmazást. S ha a holnap haza készülő oláh külügyminiszterről még tegnap este sem volt bizo­nyos, váljon találkozhatik-e Andrássy Gyula gróffal, azt csak arra lehet magyarázni, hogy Cogolnicsán úr alaposan meggyőződhetett, miszerint a va úti ügy nincs most napirenden , s hogy oly kapcsola­tokban, melyekben ő contemplálta, nem is kerülhet napirendre soha. Plevna. (Éjjeli posta.) Mindinkább kiviláglik, hogy mily nagy fon­tosságúak a plevnai török diadalok. Löhneisen oszt­­­­rák-magyar és Wellesley angol katonai attaché, kik az orosz főhadiszállásról Bukarestbe visszatértek — mint onnan a „N. W. Tgl.“ értesül — megerősítik az oroszoknak Plevna mellett szenvedett tökéletes vereségét. Annyira nagy volt az orosz vereség, hogy a hű leírást adó táviratokat Bukarestben lefoglalták. Zimniczából jelentik ugyanezen lapnak aug. 1-ről. A tegnap és tegnapelőtt a Krüdener-féle had­test és Ozmán pasa közt Plevnánál folyt ütközet július 30-ikán reggeli 6 órakor kezdődött és este 8 órakor végződött. Az oroszok kétségbeesett küzdése daczára vereségük tökéletes volt. Részben rendetlen futásban vonultak vissza Szisztováig. A török lovasság hevesen üldözte az oroszo­kat s egészen a külvárosokig nyomult. A lakos­ság a legnagyobb ijedelemben futott át a hídon Zimniczába. A kórházakat azonnal kiürítették, a sebesül­tek részben gyalog menekültek át a hídon, kozá­koktól kisérve, kik az utat elzáró szekereket és barmokat egyszerűen bedobták a Dunába. Az orosz vereség következtében a legőrülete­­sebb hírek keringenek. Azt is hiszik, hogy a tö­rökök Brigadir mellett (Zimnicza alatt) át fognak kelni. Szisztova nagy veszélyben van. Nagy élelmi tárak vannak ott. Az oroszoknak Szisztova mellett sem hídfőjök nincs, sem rendes őrségek. Egy ka­pitány és két tiszt menti a hidőrséget. Zimniczából a lakosság elmenekül. A törökök állítólag Nikápoly ellen is akarnak működni. A „D. Ztg.“-nak jelentik Bukarestből mai kelettel. Szulejmán pasa éjszaknak nyomul, Mehetned Ali Eszki-Dsuma ellen. Ozmán pasa seregének né­hány osztálya átment Szelein ; Tirnovát közre akar­ják fogni. Az oroszok kudarcza Ragacsuknál. (Éjjeli posta). Az „Allgemeine Zeitung“ jelentése szerint, a trónörökös csapatai jul. 29 én Ruszcsuk mellett nem jelentéktelen kudarczot vallottak. A támadás reggel hat órakor kezdődött két combinált dandár által, melyek a vártól délre a legszélsőbb erőműveket, támadták meg, miután előbb a tüzérség heves bombázást folytatott a bástyák ellen. Egyidejűleg a szloboziai ütegek is actióba léptek. Az orosz osz­lopok alig állottak csatarendbe, midőn várőr­ség egy része, támogatva a vár tüzérsége által szerencsés kirohanást tett és a támadó zászlóal­jaknak jobb szárnyát támadta meg, úgy hogy mind­járt az első pillanatban nagy zavar támadt, és a tömegek jelentékeny ingadozása pillanatnyi szü­netet idézett elő. Ezen pillanatot kedvezőleg hasz­nálták föl a törökök ; gyilkos és folytonos ágyú és puskatüzelés megritkította az oroszok sorait ; egy pillanatig még azt hitték, hogy a nyu­godtságot helyreállíthatják, de az oroszok há­ta mögött megjelenő néhány lovas osztály kény­­szerítették őket eredeti tervük abbanhagyására. A törökök nem üldözték ugyan őket, és megelégedtek hogy néhány lövést küldöttek a futók után, de a csatatér a törökök kezében maradt, kik sok sebe­sültet tettek hadi­fogolylyá. A veszteség jelenté­keny, mindenesetre még egyszer oly nagy mint a törököké, mivel az oroszok majdnem folyton ki voltak téve az ágyuk tüzének és minden lövés ál­dozatot követelt. Elismerésre és dicséretre méltó volt az orosz gyalogság magatartása, mely a tö­rök tüzérség pusztító működése ellenében is rend­kívüli nyugalmat tanúsított. (Éjjeli posta.) Mediatiót (rég nem hallott szó!) ajánl a franczia kü­lügyérhez közel álló „Moniteur Universell — nyilván a plevnai napok benyomása alatt. E lap legújabban ezt írja: „Senki sem ismeri el készségesebben a böl­­cseséget, melyet az osztrá­k-magyar kormány ta­núsított, mint mi, s minden alkalommal igaz­ságot adunk uralkodójának és államférfiainak. Mint Anglia, mi is bízunk jövőre Ferencz József csá­szár előrelátásában. De ezen bizalom mellett is, a semleges hatalmak nem tehetnének-e újra lépést a béke helyreállítására ? Nekünk igen alkal­masnak látszanék a pillanat, hogy Oroszországhoz és Törökországhoz még egyszer békés tanácsok intéztessenek, mielőtt döntő események következ­nek be. A háború mindig oly borzasztó szenve­déseket hord magával, hogy a népeket bizonyos tekintetben magukba térésre inti, mielőttt a győ­zelem mámora, vagy a leveretés kétségbeesése sü­ketekké tenné őket az ész szavának meghallgatá­sára. Lehetséges, hogy nem fognak hallgatni e szó­ra, de a semleges hatalmakra nézve nagy tiszte­ség lenne, ha azt mégis kimondanák.“ (Éjjeli posta.) Krakkóból jelentik a „N. Fr. Pr.“-nek, hogy a mint képviselői körökben hal­latszik, a tartománygyűlés feliratában azon óhajtás is ki lesz fejezve, mikép a kormány szólaljon föl Pétervárott a lengyel katholikusoknak Oroszország­ban való üldöztetése ellen, utalva az erre nézve fennálló tractatusra. Lembergben holnapután n­eetinget tartanak orosz­­ellenes szellemben. Viszont, mintegy ellentüntetésül a budapesti népgyűlésre, a laibachi szlovének török­­ellenes meetinget akarnak tartani, rokonszenvet fe­jezve ki Oroszország iránt, s hangoztatva Török­ország eltörlését, keresztyén államok alakítását s a horvát királysághoz vonandó annexiót. A harcztérről. A „Standard“-nak harcztéri tudósítója jelenti Tirnovából július 28-ról: Midőn tegnap Szeliiben voltam, ott azon hir terjedt el, hogy török portyázók jelentek meg a lovcsai után. Az a meggyőződés túlnyomó, hogy a szár­nyunk elleni demonstratio czélja, elfödni a viddini és nisi haderők dél felé Drinápolyba való előnyo­mulását. Midőn visszatértem, Szelvi még nem volt köz­vetlenül veszélyeztetve, de ma reggel két lovcsai lakos azt a hírt hozta, hogy néhány zászlóalj gya­logság és hat ágyúüteg bevonult a városba, melyek dél felől jöttek. Szubatoff tábornok, utasítása szerint, vissza­vonta kozák­ ezredjét Szelinbe. Ma este megerősítették a város elfoglalásá­nak hírét. Hihető tehát, hogy a komoly harcz meg­kezdődött a jobb szárnyra. Ha igaz, hogy az előbbeni helyen 25 zászló­alj van, az utóbbin pedig 9, akkor tekintélyes had­erő van jobb szárnyunkon. Lippinszki ezredes Szelint mint fontos helyet utolsó emberéig akarja tartani, és bizonyára ki­húzza addig, míg erősítést kap. Minden órában ko­moly harczot várna . A törökök plevnai győzelme sokkal fontosabb volt, mint képzelték. Az oroszok szorgosan ta­kargatják veszteségüket, de az a híre, hogy Schil­der dandára megtizedeltetett. Ismét és ismét szu­­ronytámadást intézett, és borzasztó veszteséggel csakugyan foglalt el állásokat, melyeket a túl­nyomó számú törököknek ismét át kellett en­gedniük. Ruszcsuk ellen ma reggel még nem kezdették meg az operációkat. Ruszcsuktól Sumla felé had­erőt láttak vonulni. De a látszólagos támadás elől visszavonult. A kozákok néhány vágást váltottak a cserkeszekkel. A fronton minden békés, és az is marad a míg jobbszárnyunk visszavonul Jeni-Zárába. Állít­ják, hogy jelenleg nincs nagy haderő Filippopoli­­ban sem Drinápolyban. Gurgo tábornok jelenti, hogy a bolgárok több ezer törököt lemészároltak a Balkánon túl. A plevnai győzelemhez. Az oroszoknak plevnai vereségéről jegyzi meg a félhivatalos „ Wiener Abendpost“ . A ma érkezett, jóllehet egyedül török forrás­ból származó harc­téri tudósítások megerősítik, hogy az orosz seregnek Plevna ellen intézett második tá­madása is dugába dőlt. Midőn tehát pétervári tu­dósítások nézetüket nyilvánítják, hogy az orosz hadvezérlet el van határozva jobban összpontosítani haderejét, és hogy a harc­térre vonuló csapatok összevonása eléggé okadatolja a szünetet, mely a Balkánban való előnyomulás után, és a legfonto­sabb pontok sikeres megszállására bekövetkezett , úgy ezt azóta túlhaladták az események. Azt még be kell várni, hogy a törökök plevnai győzelmének, mely stratégiai eredményei lesznek, de tacticai sikerük mindenesetre nagy és kiható. Különben a törökök­nek első részleges győzelmei is lényegesen emelték a török sereg bizalmát, és a félelem is, melyet az oroszoknak a Dunán és a Balkánon való átkelése Konstantinápolyban okozott, ismét reményteljesebb és határozottabb hangulatnak adott helyet. E pil­lanatban legalább nincs szó sem a próféta zászla­jának kibontásáról, sem a szultánnak Brusszába való költözéséről. A török győzelmek a berlini fináncz­ körökben is nagy hatást idéztek elő. Az oroszoknak — írja a „National Zig” — nagy erőfeszítésükbe kerül, hogy általában Bolgárországban föntarthassák magukat. A Balkánon túlra való előnyomulás, mint azt éles­látó katonák már kezdetben megmondották, most veszélyes hibának bizonyul be. A „Nordd. Alig. Zig. is úgy nyilatkozik, hogy Ozmán pasának stratégiai és taktikai vezérlete a legnagyobb elismerésre méltó. Bécsből jelentik a „Köln. Zfg.“-nak aug. 1-től: Oroszország a románokkal kötött hadiszö­vetsége, és Bolgárországban létesített intézkedései miatt melyek tartósabb jelleggel bírnak, mint hogy Ausztria­ megtűrhetné azokat, eltért a reichstadti pontozatoktól. Ezért az orosz nyelvnek Bolgáror­szágba való bevitele után azonnal fölszólalás in­­téztetett Oroszországhoz, de nem oly categorikus modorban, mint azt az. „Alig. Ztg.“-nak Salzburg­ból jelentették, a­mit határozottan tagadnak. Meg­említésére méltó, hogy a kormányhoz közel álló körök azt a táviratot berlini officiosus köröknek tulajdonítják, és Ausztriához intézett figyelmezte­tésnek tarják, hogy ily nyilatkozatot küldjön Orosz­országnak. Ellenben mások azt vélik és pedig he­lyesebben, hogy azt a figyelmeztetést az officiosus Ausztria küldi ezen nem hivatalos alakban. Hogy Oroszország intést kapott, az kétségtelen. Húszba atrocitások. Az oroszok és a bolgárok újabb kegyetlen­ségeiről,­ezeket jelenti a drinápolyi kormányzó. Július 23-án eszki-zárai kerületbeli bolgárok két asszonyt csonkítottak meg Torkán faluban. Baba Muszlim és Ala Dag faluban ugyanaz­nap öt muzulmánt megsebesítettek, és négy muzulmánt meg­öltek. Ekekdsi faluban Ahmed és Musztafa, Zeliha nevű két éves gyermek, és Gulfázba Fatma Hanem lövésekkel és szuronynyal megsebesíttettek. Hasz­­szan Musztafa pasa kerületében, Hazirbaba faluban, Hasszán és Rodse Mehemed megsebesíttettek, és­­ sebeikben meghaltak. Arabbiból és Ambarliból való 12 menekült, köztük asszonyok és gyermekek, le­mészároltattak. Hasonló kegyetlenségek követtettek el Telimnoban, Jeni Zárában, Jamboliban és a dri­­nápolyi kormányzóság más helyein. Valamennyi sebesült, továbbá Hasszán és Rodsa Mehemed hul­lái Drinápolyba vitettek. Az angol consul és vice­­consul továbbá a „Times“ tudósítója saját szemeik­kel győződtek meg ezeknek a szerencsétleneknek állapotáról. A razgrádi kerület Tob­ak helységé­ben, melynek lakosai kétharmad részben keresz­tyének vonakodtak alávetni magukat; ennek kö­vetkeztében 400 házuk és a templomuk elham­­vasztatott. Az eszki-zárai kerületben Hazir bej faluban, az oroszok bevonulása alkalmával, 400 török, kik különféle helyekről menekültek oda, és köztük sok asszony és gyermek volt, kor- és nemkülönbség nélkül lemészároltattak; csak 1 férfi és 3 asszony, de ezek közül is kettő meg volt sebesítve, menekültek meg a vérfürdőből. A kozákok és bolgárok több mint 30 törököt, kik Tirnovából menekültek, elfogtak, és erőszakkal visszavittek Tirnovába. Reuf pasa következő ténye­ket jelenti arról a vidékről, a­hol serege működik : Az eszki-zárai kerület lakosait hallatlan módon kí­nozta az ellenség. Gullu falu minden lakosa lemé­­szároltatott. Az asszonyok kényszeritettek nevök megváltoztatására és a fátyol letevésére. A mezőn­­ több törököt megöltek. Gullu lakosainak egy részét­­ lemészárolták, azután az asszonyokat és gyermeke­ket egy csűrbe zárták és elevenen megégették. Ka­­radja Viránban a bolgárok elszedték a törökök fegyvereit, azután megölték őket. Ötöt és egy asz­­szonyt közülök darabokra szaggattak, a többit egy templomba hurczolták és kényszerítették hitük meg­tagadására. E közben a török csapatok megtámad­ták a bolgárokat, kik elfutottak, de előbb fel­gyújtották a házakat. Diplomatiai okiratok az atrocitásokról. Mint táviratilag jelentve volt, az angol kormány újabb iratokat terjesztett a parliament elé a muszka atrocitásokról. E levelek és sürgönyök jul. 10-től 27-ig terjednek, s a bennök foglalt esetek nagyrészt meg voltak már lapunk eddigi jelentéseiben. Mr. Layard, Lord Derbyhez júl. 14-ikén in­tézett sürgönyében kiemeli, hogy mily nagy veszély támadhat azon meggyőződésből, melyre a török kormány és a török nép most jut, „hogy tudniil­lik Oroszországnak erős elhatározása kiirtani a mu­zulmánokat Bulgáriában vagy kiűzni őket az or­szágból, mint tették ezt más általuk elfoglalt terü­­leken is. Layardot — mint írja — biztosították a porta részéről, „hogy az ártatlan mozlim la­kosságon elkövetett iszonyú kegyetlenségekről szóló részletes jelentéseket nem engedik megjelenni a török lapokban, mert ha általánosan ismeretesek volnának, a boszu szellemét ébresztenék föl, melyet nehéz lenne elnyomni vagy megakadályozni.“ — Egy másik levelében Layard, Mahmud Damatpasa adatai nyomán újabb borzalmakról tesz jelentést. Július 25-ikétől Mr. Layard a következő táv­iratot küldi Lord Derbynek: „A szultán hadsegéde Tabir bej által követ­kező üzenetet küldött nekem : Ő felsége kéri a királynőt és kormányát, hogy használják föl befolyásukat Sándor czárnál, hogy vessen véget a borzasztó kegyetlenségeknek, melyet csapatai az ártatlan muzulmán lakosságon elkövetnek. Férfiakat, nőket és gyermekeket a leg­borzasztóbb módon bántalmazzák és meggyilkolják. Ő felsége alig hiheti, hogy Sándor császár óhaj­taná, mikép ez a háború a kiirtás és rablók há­borúja legyen, s reménye, hogy fölszólalások fog­nak hozzá menni arról, hogy csapatai minő jelleget adnak e háborúnak. A szultán parancsára Tahir bej, ki most ér­kezett Sumlából és a harcztérről, elbeszélte nekem az oroszok és bolgárok által elkövetett iszonyusá­­gokat, melyeknek ő szemtanúja volt. Sajnálattal mondom, hogy elbeszélését nagyban megerősítik a consuli ügynökeinktől, hirlapi tudósítóktól s egyéb forrásokból eredő jelentések.“ Wellesley ezredes jelenti Bielából, jul. 20-iká­­ról Lord Derbynek, hogy a czár a törököknek mily iszonyú tetteiről értesítette őt, s sajnálattal teszi hozzá, hogy e kegyetlenségek igen elkeserítették az orosz csapatokat. Az is nagyon kellemetlenül hatott a muszka táborra, — jelenti Wellesley később — hogy a hirlap-tudósítók írásban erősítették a musz­ka atrocitásokat. „Itt azt mondják, hogy mivel az orosz lovasság csak Pizanézáig nyomult előre, még ha kegyetlenségek követtettek volna is el — a­mit határozottan tagadnak — a törökök erről semmit sem tudhatnának, s továbbá lehetetlen is volna a törökökön atrocitásokat elkövetni, minthogy kény­szerítve vannak falvaik elhagyására, mielőtt az oroszok odaérkeznek.“ Az utolsó irat Layardnak következő távirata: „Kemball tábornok a következő táviratot küldi: A bayazidi mészárlás megerősíttetik. Részletes jelen­tést porta útján. Ardabáni orosz atrocitások telje­sen valótlanok.“ Az angol p­arllamentből. A felsőház júl. 31-iki ülésében Lord Kinna­­ird kérdést intézett a külügyminiszterhez, hogy Cserkovszkij herczeg ugyanazon személy­e­­s elnöke volt a lengyel királyságot újjászervező bizottság­nak az 1863-iki forradalom után, s hogy a kor­mány terjeszthet-e elő valaminemű jelentéseket a lengyelországi társadalmi állapotokról. Lord Houghton megjegyzi, hogy ő e kérdést fon­tosnak tartja, tekintettel arra, hogy Bulgáriában és Boszniában az orosz kormányzatot akarják behozni. Lord Stanley a Lengyelországban gyakorlott orosz zsarnokságra utal. Lord Derby: Nem hiszem, hogy vitatkozásba kellene bocsátkoznom az iránt, hogy mikép vezetik Lengyelországban a közigazgatást. S nem teszem ezt két okból. Először is, az én állásomban ez sem szokásos sem illő nem volna; s másodszor, minthogy a Lord Kinn­aird által említett tettek ezelőtt 14 évvel követtettek el, oly időben, mikor én nem voltam felelős a közügyek vezetéséért, valóban nem ismerem eléggé az akkor történteket. A­mi a nemes lord kérdését illeti, úgy va­gyok értesülve, hogy a most Bulgáriában alkalma­zott Cserkovszkij herczeg ugyanazon személy, ki ez­előtt 14 évvel Legyelországban magas közigazga­tási állást foglalt el. — A­mi a nemes lord által kívánt iratokat illeti, ki kell jelentenem, hogy csak igen különös és igen kivételes körülmények közt lehet a parl­ament elé oly iratokat terjeszteni, me­lyek nem nemzetközi ügyre, hanem teljesen és ki­zárólag egy külföldi állam belkormányzatára vo­­natkoznak. Nem mondom, hogy ez alól sohasem volt kivétel, de azt hiszem, hogy erre előbb egy különös eset kívántatik meg. Jelenben nem tartom kívánatosnak, hogy régibb évekről szóló összeszed­hető iratokat terjeszszek a ház elé, melyek azt mu­tatnák ki, hogy Oroszország mily hibásan kormá­nyozta Lengyelországot. Újabb időről e tárgyban nincsenek irataink, melyeket alkalmas volna elő­terjeszteni, s megjegyzem, hogy Cserkovszky her­czeg 14 év előtti s csupán 3—4 évi működésére ezek nem is vethetnének világot. Az alsóházban Sir H. Wolff jelenti, hogy pén­teken következő resolutiót fog beterjeszteni: „Hogy alázatos felirat terjesztessék föl ő felségéhez, kije­­­entvén, hogy a ház még egyfelől helyesli a keleti ügyekben ő felsége kormánya által követett semle­gességet, másfelől azon nézetben van, hogy amaz ügyek jelenlegi állapota kötelességévé teszi ő fel­sége kormányának, mikép lépéseket tegyen a lé­tező szerződések megóvása és fenntartása iránt, melyek a dunai hajózást szabályozzák, s egyszers­mind a Bosporuson és a Dardanellákon való átjá­rás joga iránt.“ Whalley kérdi, hogy külön költségek megsza­vazását fogják-e kérni a csapatok és hajók keletre küldésének fedezésére, s szándékozik-e a kormány ez iránt nyilatkozni. Sir Stafford Northcote kijelenti, hogy a Máltába való csapatszállítás és a hajók kiküldése kevésbe kerül s valószínűleg nem lesz szükség újabb költség kérésére. Az e tárgyban való nyilatkozásra nincs ok, de ha a házban egyenesen föl fogják vetni a kérdést, a kormány meg fogja adni azon magyarázatot, me­lyet a ház szükségesnek ítél. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL. London, aug. 3. (Saját tudósítónktól.) A „Daily Telegraph“ bécsi tudósítója je­lenti ma, hogy az orosz Radlecski-féle hadtest helyzete a Balkántól délre két­ségbeesett. Egy szemtanú nyilatkozott, hogy élelmezési biztosságuk nincs, és az oroszoknak lopniük kell az élelmi­szereket. Léváik csontvázak. A czár a legnagyobb fokban izgatott, és arról beszél, hogy visszatér Moszkvába, hogy jelenlétével megakadályozza a forradal­mat, melynek kitörésétől félnek, de tanácsosai tartanak attól, hogy távo­zása rosz­hatást gyakorol a hadseregre. London, aug. 3. (Eredeti távirat.) A „Ti­mes“ és a „Daily Telegraph“ jelentése, mintha az oroszok visszafoglalták volna Plevnát, alaptalan. A „Standard“ jelenti, hogy Nikoláj nagyherczeg elhagyta Tirno­vát és Ozmán pasa ellen ment. (Azt tart­juk, hogy a nagyherczeg igen kietlennek találta Tirnova környékét s éppen attól fél, hogy Ozmán pasa úgy is odajön, ha ő nem megy eb­be , hanem megy Bjelába, a­hol többen vannak. Szerk.) Belgrád, aug. 3. (Eredeti távirat.) A szkupstina fölhatalmazta a minisztériumot ügyelő hadtest fölállítására. Belgrád föl van lobogózva a czárné születésnapjának örö­mére. Bukarest, aug. 3. (Eredeti távirat.) Ide orosz pénzküldemények érkeztek a románok részére. A román tisztikart kiegészítik. Belgrád, aug. 3. A hivatalos lap közli a fejedelem rendeletét a hadügyminiszter­hez , melyben a határőrzés végett 3000 nemzetőr behívásával, továbbá a hiányzó hadiszerek beszerzésével bizatik meg. Bécs, aug. 3. A „Pol. Corr.“ értesülése sze­rint a svéd kormány, tekintettel a háború által előidézett európai helyzetre, bizonyos katonai in­tézkedéseket szándékozik tenni. Kassa, augusztus 3. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A „Pannónia“ czímű­ kassai lap felszóla­lására, számos előkelő polgár a jövő vasárnapra népgyülést hivott egybe, melyben közönségünk az oroszok kegyetlenkedése ellen nyilatkozni fog. Kolozsvár, aug. 3. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A népggyülés tárgyában értekezlet volt ma Sámi László elnöklete alatt, jelen volt Helfy Ig­­nácz is. A gyűlés a budapesti meeting resolutióját határozta alapul venni. Maga a népgyűlés vasár­nap lesz. Több erdélyi várost táviratilag felszólított a bizottság, hogy képviseltesse magát. Ugyanak­kor Maros-Vásárhely is tart gyűlést. Marosvásárhely, aug. 3. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Vasárnap népgyűlést tartunk a keleti kérdésben, illetőleg az orosz atrocitások ellen. Az érdeklődés nagy. Zágráb, aug. 3. A polgármester ma enge­délyt adott a keleti kérdésben tartandó meetingre, melyet vasárnap egy fogadó kertjében fognak meg­tartani. EGYÉB TÁVIRATOK Berlin, máj. 3. A meghatalmazottak, az Ausztria-Magyarországgal kötendő kereske­delmi szerződés tárgyalására, holnap vagy legkésőbben vasárnap Bécsbe fognak utazni. Bécs, aug. 3. (Budapester Correspondenz.) Bazant és Wagner miniszteri tanácsosok, továbbá Kalchberg miniszteri titkár, kik tegnap délután Budapestre akartak utazni, hogy az osztrák-magyar vámtárgyalásnak mára kitűzött ülésében részt ve­gyenek, itt maradtak, mert Berlinből tudósítás ér­kezett, hogy a német meghatalmazottak, és pedig Jordan követségi tanácsos a külügyminisztérium előadója, Stüve titkos tanácsos, May bajor királyi miniszteri tanácsos, Wahl bajor királyi pénzügyi tanácsos, szombaton reggel Bécsbe fognak érkezni, hogy ismét megkezdjék az osztrák-magyar-német vám- és keresdelmi szerződés tárgyalását. Hassel­­bach fővámigazgató később fog eljönni. Ennek kö­vetkeztében a vámconferentiának magyar tagjai Matlekovics Sándor osztálytanácsos és Salmen báró, úgyszinte Mihalovics titkár holnapra ide hivattak, hogy Schwegel osztályfőnök elnöklete alatt, a vám­tarifa tervezete fölött, a német vámtárgyalásokkal egyidőben tanácskozzanak. Később ezen tárgyalá­sok is Budapesten fognak folytattatni. A német meg­hatalmazottakkal első­sorban az appretur-eljárás fog tárgyalás alá vétetni, miután ezt Németország mint főkérdést állította föl. Alapos remény van, hogy a tárgyalások most kedvező eredményre fognak vezetni, nevezetesen az itteni német szövetség iparkodik, hogy ezt lehetővé tegye.

Next