Ellenőr, 1877. augusztus (9. évfolyam, 292-347. szám)
1877-08-02 / 294. szám
Budapest, augusztus 1. Budapest, augusztus 1. A magyar osztrák vámértekezlet a napokban ismét összeül, hogy kidolgozva a vámtarifához szükséges szabályrendeleteket és utasításokat, s egyúttal megállapítson még néhány függő tételt. Nem jelenti ez azt, hogy Németországgal a vámtárgyalások végleg meg lennének szakítva, mert ha a német kormány képviselői megérkeznek, amit újból is kilátásba helyeznek, a tárgyalások ismét folytattatni fognak. Hogy mi óhajtjuk e tárgyalások folytatását, azt már több ízben kifejeztük, s hogy Németország is óhajtja, azt látjuk a német sajtó nyilatkozataiból, melynek nagyobb része súlyt fektet a szerződés létrejövetelére, mert tart attól, hogy a szerződés nélküli állapot olyan változásokat idézhetne elő, melyek semmikép sem válnának a német kereskedelmi és ipari viszonyok hasznára. Kell tehát, hogy a tárgyalások folytatásával a compromissum útja előkészíttessék. Ez nem tartozhatik a lehetetlenségek sorába. Monarchiánk nyújthat előnyöket a német transito kereskedelemnek s egyes olyan iparágaknak, melyek velünk ▼agy nem versenyeznek vagy versenyüktől nincs mit tartanunk. E concessiók fejében Németország is fog engedni annyit, amenynyit az osztrák ipar védelmére föltétlenül szükségesnek tart az osztrák kormány, ha nem is olyan magas vámtételek alakjában, mint tervezik vagy legalább óhajtják azon bizonyos osztrák iparos körök, melyek identificálják a fogyasztó közönség rovására szerzett milliókat Ausztria anyagi jólétével. Hogy pedig az ő érdekeik nem egészen egyek Ausztria érdekeivel, bizonyítja a nézetek különbsége, mely a bécsi sajtót is két táborra osztotta. S ez igen természetes. Kannak iparágak, melyek közvetlenül érdekelnek a 17 osztrák tartományból egyet vagy kettőt, míg a többinek érdeke határozottan az, hogy a monarchia vámpolitikája a szabad-kereskedelmi irány felé hajoljon. A monopólium, melyet Ausztriában néhány iparos vidék élvez, akadályát képezi a közvagyonosodásnak, s fiskális ■zemponból is szerencsétlen közgazdasági politika az a protectionális politika, melyet Ausztria eddig űzött. Ipara minden protects daczára sem birt erős gyökereket verni, s a legkisebb szellő is válságokkal fenyegeti. A protectio nem képezheti a mai közlekedési viszonyok között az ipar fejlesztésének és megerősödésének módját. * Vegyék ezt komolyan megfontolóra az intéző körök, mielőtt végleg határoznak a vámkérdésben. Egy erősen protectionális vámtarifa nem lenne öszhangban sem Magyarország, sem Ausztria érdekeivel. Sem mi sem Ausztria nem vagyunk elég erősek arra, hogy szembeszálljunk azokkal a repressáliókkal, melyekhez a külföld előreláttatólag folyamodnék, ha a szerződéses állapotot felbontanák. A milyen figyelemmel vagyunk mi hajlandók lenni az osztrák ipar érdekeire, Ausztria is kötelesfigyelembe venni azt, hogy a vámszerződések kérdésének megoldásánál a nyerstermelő Magyarországnak is vannak speciális érdekei, melyeket nem dobhat áldozatul azért, hogy néhány osztrák iparág továbbá is milliókat hajtson a brünni kereskedelmi és iparkamara tagjainak. Mert ezt aztán megérezné nemcsak Magyarország, hanem az egész monarchia. Meg vagyunk tehát győződve, hogy a magyar-osztrák vácsértekezlet összeülésének a kormány olyan értelmezést adott, melyet a német kormány nem vehet olybá, mintha monarchiánk részéről a tárgyalások már megszakításaknak tekintetnének. A vámértekezlet egyszerűen megállapítja, s illetőleg invidálja azon intézkedéseket, melyek az új vámtarifa életbeléptetése alkalmából megteendők lesznek. Ezek miatt lehet aztán folytatni Németországgal a tárgyalásokat. TAECZA. RICARDO. IRTA EMILIO CASTELAR. Ep*syolul fordította BEKSICS GUSZTÁV. ELSŐ KÖTET. 1i. FEJEZET. A TÁRSADALMI VIHAROK KÖRE. (Folytatás.) •—Mi czélja volna ennek ? — Hogy megtartsd a szabadságnak és a hasinak szintést élesedet. — Nem akarom látni a felkelő napot. Az Örök és setétsége egyedüli menhelye és egyedüli reménye lelkemnek. A légy Szőttek cak a halálban kereshetnek menedéket. — E kétségbeesés nem illik sem eszméidhez, sem századodhoz. Más korszakok, s más emusátlók férfiai azt hitték, hogy ha elveszett Igjük, sohasem virrad fel többé napjuk. Mi azonban tudjuk, hogy ezen század eszméje nem oltható ki ! E szerencsétlen napra szerencsések fognak körüreedni, mint te magad is mondtad ma este, hogy kétségeim és szomorúságaim közepett fenntarts és vigasztalj. Ekközben a fal, mely a katonákat elválasztotta tíz bátor férfiútól, lengeni kezdett az árkászsapat ütései alatt. Oly szomorú volt e zaj, mint a sírásóké a temetőben, midőn gyászos sírt ásnak. — Jaime, ez a halál. — Ricardo, térj vissza az utczára s hadd haljak meg. — Nem térhetek vissza, s ha bár lehetséges volna sem tenném. — S nekem a mai naptól fogva nem lehet élnem. — Megmenthetlek mindnyájatokat. — Ne folytasd. A bukás egyedüli orvossága a halál álma. — Jaime, ez öngyilkosság. — Ricardo, ez szükségesség. Miután elvtársaink közül oly sokat áldoztunk fel hasztalanul, most rajtunk a sor, hogy feláldozzuk magunkat és meghaljunk. — Lenn a szenes kamarában van egy kőlap, mely alagutat rejt. Ezen menekülhettek anélkül, hogy valaki zavarjon benneteket, mert csak nektek van tudomástok felőle, s készen áll számotokra. Hosszú vitatkozás után, mialatt Ricardo lement a kőlap felfedezésére és felnyitására, ki azt fel is fedezte és fe nyitotta, elhatározták a felkelők, hogy egyik sem menekszik, hacsak vezérök, Jaime nem megy elől. Jaime elhatározása azonban kifogástalannak tűnt fel. ELO csatája, s életének első katasztrófája volt ez, s így nem nyugodhatott bele szerencsétlenségébe. A világ pusztaságnak tűnt fel előtte, mióta a szabadságot legyőzték. Keserűséggel tekintett saját bensejébe, mintha nem követett volna el mindent eszméi drága penateseinek megmentésére. Azért még akkor is, midőn már a remény is elhagyta, harczolt tíz barátjával, kiket lelke nagysága által elbűvölve magával sodort. E hősi elhatározásban volt valami Brutus fenséges fájdalmából a philippii, s Cato dicső áldozatából a pharsaliai csata után. De amíg Ricardo folytatta rábeszélését, a fal engedett, s a katonák beléptek, hogy legyőzzék a forradalom utolsó ellenállását is. Rémítő dolgok fordulnak elő e borzalmakkal bevetett csillagzaton. De mi sem oly borzasztó, mint a sötétben valamely ház falai közt, az éj csendjében vívott harcz, hol mell mell ellen feszül. Aki látta a félig lerombolt falak közé vetett fáklyákat, a szenvedélyektől kigyúrt arczokat, melyek a félig megvilágított tükrökben megtöbbszöröződnek ; az emberi testek lezuhanását, miután mindmegannyi párbajt vívtak egymás ellen, a meleg vér szétfecscsenését, mely a család szeretetének és az élet cultusának szentelt annyi tárgyat beszennyez , aki mindezt a puskák fezénél, esküdözés, gúnyolódás közepett látta, tanúja volt a legborzasztóbb jelenetek egyikének, melyek beszennyeznek egész korszakokat, s gyászba borítanak egy egész létet. Jaime egy lövés következtében ájultan rogyott össze, mire a tisztjük által vezetett katonák megjelentek a vérrel befedett, s a fáklyák által baljóslatún megvilágított romok közt. Ricardo látva a katasztrófát, így szólt a felkelőkhöz: — Meneküljetek, vezéretek elesett. Mind elmenekültek. Aztán a tiszthez fordulva szólt: — Vegye ezen gyűrűt, Lujza öné. Gyors öröm világította meg a tisztnek előbb gyűlölettől égő arczát. Ajkai, melyeket előbb a harag vont össze, most a szánalom szavát ejtették, s félig kinyiltak, hogy gyönyört sziljanak magukba. Parancsot adott a tüzelés azonnal való beszüntetésére, s parancsszavára a folyton lövöldöző katonák azonnal letették fegyverüket. Ricardo, ki tapasztalta az amulet hatalmát, barátja holttestét és saját szabadságát kérte. Mindkettőt elnyerte. Ekközben észrevette, hogy Jaime még lélegzik. Négy katona karján ahola utczai lakására vitetette, s egy pillanatra megpihenhetett a borzasztó nap izgalmaitól, s a szeretetnek szentelhette magát, megmentve a haláltól lelkének barátját. III. FEJEZET. Otthon. Más nap, midőn Jaime lázban és hagymázos álmokban töltött éj után, a gondos ápolás és orvosszerek következtében, először pihent nyugodt szendergésben. Ricardo a szomszéd házba ment, hogy egy család békéjét helyreállítsa, melyet némely családban oly gyakran előforduló egyenetlenségek megháborítottak. Ez egyenetlenségek oly kínosan hatottak Ricardo szívére, hogy nem hagyhatta segély és vigasz nélkül ez idegen fájdalmakat. Útközben igy szól magában: — Miután bejártuk a világot, megizleltük keserűségeit, tapasztaltuk csalódásait, s megtanultuk, hogy a dicsőség az enyészet hamujának szagával bír, a hatalom örvény széfen alszik, az ambitió soha sem nyer kielégítést a vágy magaslatain, magunkba térünk, s megsejtjük, hogy a végtelenre vágyó nemes óhajtások feszállnak az otthon fészkébe, hol nyugtalan lélek végre megtalálja az e földön lehetséges valódi boldogságot. Úgyhogy nem gondolsz többé arra, miszerint Prometheusként megrabold a napot világától, mert nincs oly világosság, mint az otthoni tűzhely szeretetteljes lángjáé ; nem akarsz felfegyverkezni, mint az ókori istenek, a felhőkben izzó tűzsugárral, mert nincs oly sugár, mely mérkőzhetnék a szem szerelmes tekintetével; képzeleted többé nem csapong a végtelen, megmérhetlen térbe, mert nincs oly tér, mely felérné házad szentélyével, hol őrződ őseid emlékét, s vársz a törvényes szerelem által ajándékozott gyermekek érkeztére; nem merülsz le a szenvedélyek szirtes örvényeibe és viharos hullámai közé, mert nincs szenvedély, mely felérne azzal, mely nem fárad ki, nem unatkozik soha, s mely szűk körében foglalja össze az egész életet, s mely mégis az örökkévalóságba terjed szét ; nem fogsz a művészet s lelkesülései után törekedni, mert nincs költészet, művészet, lelkesedés, mint az, melyet azon legtisztább vallás lehel ki, melynek neve : a család vallása, édes és mély érzelmeinek cultusa. Az emberiség őrületesen nagy, magas tárgy arra, hogy, nem boldogságát, hanem csak sorsának javítását is elérhessük, míg egy gyenge nő boldog lehet szerelmünk fészkében, gyengéd szárnyaink alatt, szívünk melegénél. Szenteljük tehát életünket annak, hogy boldoggá tegyük e lényeket, ha már magunk nem érhetjük el ezen boldogságot, mivel a szerelem nem hitja szívünket; vessük el a házi boldogság magvait, ha erőnk elégtelensége és tárgy nagysága miatt, nem ültethetjük el az átalános boldogságot. S ezt mondva a Caballero de Garcia-utcza egyik házának harmadik emeletére ment fel, s megrántotta a hangos csengetyűt. E szerény szálláson a szegénység lakott ugyan, de a szerény, tiszta szegénység, azon szegénység, mely éppoly távol van a bőségtől, mint a nyomortól. A kőkoczkákkal kirakott talaj ragyogott, mint a fényesített aczél. A székeken a legkisebb szennyfolt, a legkisebb porszem sem volt. A fényesre csiszolt fenyőfaasztalon két, fris agyagból gyúrt edény magaslag édesillatu virágokkal. A fehér falak egyetlen ék*',^ sége egy tükör volt, e tükör azonban a hold fényességéhez hasonlított, s kerete ragyogott Gyapot függönyökön át jött be a világosság) s igy a szobácskára félhomályos árny borult mely annak ideséget kölcsönzött. Ricardo anyjának régi cseléde lakott itt, ki spanyol Amerikából származván, sohasem akart férjhez menni, mig úrnője Új-Orleánsban élt; de férjhez ment, mihelyt ezzel Spanyolországba jött, hol saját faját, saját szokásait és nyelvét találta. Harmincz év körül lehetett s láthatólag a legjobb egészségnek és erőnek örvendett, szép leányával együtt, kivel úgy volt egyesülve, mint a virág a szárral, s mint a szár a virággal. Ricardot az anya és leánya a legnagyobb örömmel fogadták. A leány térdére ült, s ezer csókot kért tőle, s valódi szívélyességgel, mely azonban nem zárta ki a legmélyebb tiszteletet, nyújtotta kezét az ifjúnak. (7. folytatás következik.) mihelyt arra a német kormány készségét kijelenti. Népgyülést, az orosz atrocitások ellen újabban Pancsován és Csongrádon tartottak, Pancsova város polgársága a magyar érdekek meleg felfogásával egyhangúlag csatlakozott a budapesti meeting resolutiójához , a csongrádi népgyűlés pedig a következő határozatot hozta : A népgyűlés kifejezi megbotránkozását a vérlázító kegyetlenségek felett, melyek Bolgárországban az oroszok által a békés polgárokon, ezek nejein, ártatlan, védtelen gyermekein és a sir szélén álló aggokon elkövettetnek s a mohamedán lakosságot kiirtással fenyegetik. Appellálnak a müveit népek összességéhez, s azon közös nemes érzület nevében, amely a népeket áthatja s föltételét képezi az emberszeretetből folyó valódi szabadságnak, felhívjuk őket, emeljék fel ők is szavukat az irtózatosságok ellen s velünk együtt ragadják meg mindazon eszközöket, amelyek a keleten folyó hallatlan embertelenségek megakasztására alkalmasak. A népgyűlés Oroszország hatalmának terjeszkedését Magyarország és Ausztria érdekeivel összeférhetlenek nyilatkoztatja, s kijelenti azon óhaját, hogy a kormány az osztrák-magyar monarchia érdekeit, az orosz terjeszkedési politikával szemben már most minden rendelkezésére álló erők és eszközök felhasználásával érvényesítse. Mollináry lemondása alkalmával egyik magyar lap azt írta, hogy az altábornagy nem a vasútkérdés miatt lépett vissza. A zágrábi „Národne Novine“ illetékes helyről a következőket közli, a mi értesülésünknek adva igazat : „Határozottan állíthatjuk, hogy azon állítás, mikép nem a vasútkérdés miatt lépett vissza, minden alapot nélkülöz. A magyar országgyűlés elé terjesztett vasúti törvényjavaslat oly intézkedéseket tartalmaz, melyek ellen Mollináry tábornok folytonosan és következetesen küzdött azon pillanattól kezdve, amióta azt az utóbbi években a magyar kormány előterjesztette, mert oly intézkedések foglaltatnak abban, melyek a határőrvidék érdekeinek hátrányára vannak, s az együttes állam érdekeinek sem nyújtanak semmiféle hasznot. Hogy a zimony-mitroviczi vonal a zimony-sziszeki vasúttól elkülönittessék s az előbbinek építése bizonytalan időre elnapoltassék, nemcsak nagy hátrányára van a határőrvidéknek és a monarchiának, hanem az építést is roppantul megdrágítja, s egyszersmind azt okozhatja, hogy az investitiókra vonatkozó alap felemésztetik. Maga e két körülmény, figyelembe nem véve a törvényjavaslatban foglalt egyéb kedvezőtlen intézkedéseket, Mollináryra nézve feltétlenné teszi, hogy a szóban forgó törvényjavaslat eshetőleges keresztülvitelében részt vegyen. Nem igaz tehát, hogy a sok tárgyalás alkalmával, mik a tábornok és a magyar kormány között 1875. év óta folytak, egyesség jött volna létre, s annál kevésbé igaz, hogy Mollináry báró a magyar királyi kormány törvényjavaslatába beleegyezett volna“. A magunk részéről csak örülhetünk, hogy a különben derék katona a törvényjavaslatba bele nem nyugodott, mert ez bizonysága annak, hogy az nemcsak a monarchia érdekeinek, hanem még inkább Magyarország speciális érdekeinek felel meg. _______ Rettentő módon töri a fejét, csaki hogy hozzá nem üt rá a szegény cseh atyafi, a prágai „Pokrok“ Czikket ír az osztrák actio kezdődőéről, s a következőkében emelkedik : Ausztriát, mely Oroszország szomszédja, mint a többi hatalmakat is, három osztályba lehet sorozni: az egészen semlegesekre, Oroszország barátjaira és ellenségeire. Ausztria — amint látszik — nem akar semleges maradni; ő az eddigi passivitásból ki akar lépni, tehát csakis a két utóbbi osztályhoz tartozhatik. Hogy Ausztria és Oroszország közt barátságos viszonyok állanának fennn, azt nem lehet mondani, mivel azon esetben Ausztria úgy viselné magát, mint Németország. Mikép a hivatalos forrás jelenti, Andrássy gróf e pillanatot alkalmasnak tartja, hogy a teljes semlegességből kilépjen, s ennek folytán e mozgósítást, mint az első Oroszország ellen irányuló lépést kell tekintenünk. Most tehát még az a kérdés marad hátra : mit szól ehhez Oroszország ? Vagy Oroszország és Ausztria közt valami egyetértés létezik ? avagy a mozgósítás csakis azért történik, hogy a magyarok akarata teljesedjék ? Mind a kérdésre még semmi választ nem lehet adni , de ha a mozgósítás csakugyan a magyarok kívánságának értelmében történik, akkor ez nagyfontosságú dolog. Megszállja-e Ausztria Szerbiát, vagy a román határ felé indul, szintén nem lehet tudni, mindez még a hadi szerencsétől függ. Ha Oroszország győz, akkor Ausztria- Magyarország szépen hallgatni fog; ha pedig veszít, akkor monarchiánk kilép a semlegességből és Oroszország ellen indul. Azt az egyet constatálnunk kell, hogy e mozgósítás a keleti háborúnak egy új phasisát képezi. Mi is constatálhatunk egyet, lehetne ugyan többet is, nevezetesen constatálhatjuk azt, hogy még a cseh atyafi sem bízik valami fölöttébb való módon az orosz fegyverek dicsőségében. A miskolczi lóversenyek. (Saját külön tudósítónktól.) Második nap. Miskolcz, aug. 1. Forróan tűznek fe a napsugarak, még porfellegek húzódnak a lóversenytérre vezető utakon, jelezve, hogy folyvást érkeznek újabb vendégek, amidőn pont 4 órakor megszólal a csengety, s az első versenyre nevezettek sorakoznak. Közönség most is volt majdnem annyi, mint az első napon, sőt a városból talán több mint vasárnap , csak a földészek tarka népe maradt távol. Nekik most sokkal előbb való a hordás, cséplés s száz másféle dolog, semmint a mulatás. Az idő pompásan viselte magát. Vasárnap egy kis csendes permeteg készült, de csakis készült megzavarni az örömet; tegnap ellenben ugyancsak kijutott az izzadásból még a tribüné védelme alá menekülteknek is. Újra csengetnek, gr. Erdődy Rudolf jelt ad az indulásra, dr. Wolkenstein és Dembscher őrnagy elfoglalják a pályabírói helyet, s az asszonyságok dijáért, mely ma aranygombos lovaglóostor finom etűiben és 350 frt tiszteletdij, öt paripa indul hátukon derék lovasokkal. Sorrendben: Kodolics ezredes „Femme de feux-je, lovagolja gr. Forgách Sándor; Becker főhadnagy „Leopard“-ja, br. Podmaniczky hadnagy „Rea“-ja, gr. Bissinger cadet „Bouchére“-je és Goldschmied hadnagy „Coquette“-je. Az utóbbi négyet maguk a tulajdonosok lovagolták. 3—400 méter távolságra együtt haladt valamennyi csaknem egy gomolyban; a pálya felén Femme de Jeu és Coquette együtt vezetnek, a pálya három negyedén túl Bouchére annyira előre rúg, hogy egy pár pillanatra kétessé teszi a másik kettő győzedelmét; az utolsó kanyarulatnál azonban Forgách lova erősen rugaszkodik s 5 lóhoszszal könynyen nyer a másodiknak érkező Coquette előtt; 8-iknak Rea, ak iknek Bouchére érkezett be. A tiszti akadály versenyt különösen Rudolf trónörökös küldeménye tette érdekessé s adott alkalmat a tiszti karban erős versenyre, minthogy a díj egyenesen tisztek számára volt kitűzve. 19 nevezés közül hatan indultak a 4000 méter hosszú pályára, melyet hat akadály szaggatott meg. Az első iramodás után gyönyörűen ugrottak valamennyien, akik akadályon egy ló megbotlott s lovagját levetette, aki csakhamar felkapva folytatta ugyan a futás, de néhány száz méternyi út után kénytelen volt visszatérni. Az 5 futó között Fischer főhadnagy járt legelői a „Kedvesben, nyomán Gangl főhadnagy az „Emmá“-n és báró Wenckheim hadnagy a „Korhely“-en. E három között erős volt a verseny, a pálya vége felé azonban „Emma“ annyira előrejutott, hogy nagy könnyűséggel 10 lóhoszszal vivta ki az elsőséget a közönség dörgő éljenei között. Másodiknak Wenckheim érkezett be a „Korhey“ben s tiszteletdíjas tábori ezüst evőkészletet nyert ezüst pohárban. Rudolf trónörököshez a helyszínéről azonnal táviratot küldöttek, melyben érdeklődését és becses ajándékát megköszönték, hogy az arany remontoire órát Gangl főhadnagy a kitűnő lovas, s a legderekabb tisztek egyike nyerte meg. Harmadik volt a rögtönzött pontverseny, melynek nyertese hat futó közül dr. Spiényiné Fáy Adrienne Boglárja volt, lovagolta Forgách István. A huszárok akadály versenyén a vasárnapi hat győztes vett részt. Feszült érdeklődés között vágtattak a síkon és ugrattak az akadályokon a derék legények. Elsőnek Megyeri Miklós őrmester (Tisza Luczról), másodiknak Bodnár Imre káplár (Pálfaláról), harmadiknak Tóth Miklós káplár (Kótajról) érkeznek be. Jutalmuk le arsny megosztva, 5 3—2, s a derék ezredes kézszorítása. Mindnyájan a Württemberg (6 ik) huszárezredből valók. A kisebb akadályversenyen tiszti szolgálati lovak a 2-ik osztályból 7-en futottak, egyikök kétszer lebukott; elsőnek Reimer főh., másodiknak Csűri főh. érkezett be. Ezzel a tulajdonképeni versenynek 6 órára vége volt. Az ügető kocsiverseny a pályán kívül folyt le Alsó-Zsolczától a vasút egyik hidjáig. Nyertese Majthényi Ádám, Ibrányi és Radvánszky ellenében. Este a polgövész-egyletben igen kitünően sikerült tánczestény volt, melyet a nőegylet rendezett élén Koczné Palóczy Judit asszonynyal. A vigalomnak a piruló hajnal vetett véget. Tanügy. — A sopronyi magy. kir. állami főreáliskola ez évben második értesítőjét adta ki. Szerkesztette Salamin Leo igazgató. Rövid, szakszerű értekezést közöl Molnár Józseftől ily czimmel: „Természettan az ókorban“; vázlatos czikk, melyben kevés új adatot találhatni e tárgyban. A tanári kar az igazgatóval együtt 20 tagból állt, ide számítva a hitoktatókat is. A tanárok közül kettő helyettes tanár, a többi okleveles. A rendkívüli tantárgyak tanításával négy tanár foglalkozott. A főgymnasiumban volt segélyző egyesület, melynek ez évi forgalma 1402 frt 51 kr volt. Segélyeztek hat tanulót 107 frt erejéig. Tíz kisebb-nagyobb ösztöndíjjal rendelkezik az intézet; ezek között legnagyobb a Deák Ferencz alapítvány-féle ösztöndíj (210 frt), melyet Deák Péter 3 ik osztályú tanuló kapott. Az ösztöndíjak összege 1230 forint. Az iskolai takarékpénztár ez évi maradványa 287 frt 22 kr. A főgymnásium számadásából kiemelhetjük, hogy bevétele volt 1922 frt 13 kr ; kiadása 1912 frt 13 kr. A tanszergyűjtemények gyarapítására ebből csak 23 frtot fordíthattak, a mi valóban oly csekélység, melyen csodálkoznunk kell, s melyet egyúttal kárhoztatunk is. Tudományos haladásunk óriási mérvéhez képest egy főreáliskola budgetjében ily fontos pedagógiai tényezőkre csak annyit áldozni, az hallatlan dolog. Bármi is legyen ennek az oka, ezt meg kellett rónunk. — A főgymnásium tanulóinak száma volt a 8 osztályban összesen 250; ezek közül évközben elmaradt 19.Nyelvi viszonyaikra nézve így oszoltak föl : tiszta magyar volt 18 ; magyar-német 192 ; német 13; magyar német-horvát 8. Az érettségi vizsgálatra jelentkezett 7 tanuló ; ezek közül kettőt jelesen, hármat egyszerűen képesítettek, kettőt pedig visszautasítottak. — A zombori állami főgymnázium ötödik értesítőjét adta ki a tanév végén. Közzétette Badics György igazgató. A füzet elején hosszabb pedagógiai értekezést olvasunk Bergmann Ágosttól. Czime: „Mit várhat a középtanoda a szülői háztól, a kebelébe felveendő gyermekek erkölcsi és fegyelmi nevelése tekintetében.“ E thémát több értesítőben fejtegetik a tanárok, s valóban csak helyeselnünk kell, hogy ily fontos kérdést meghánynak-vetnek, mellette pedig az iskolából kikerült gyermekek szünidőre hazavivén az értesítőt, néhány lelkiismeretes szülő is tanulhat e czikkekből, ha időt vesz azok elolvasára. Az értekezés nem meríti ugyan ki egészen a felölelt tárgyat, de pár részletét elég tájékoztatóan és behatóan tágyalja. Az intézetben öszszesen 16 tanár foglalkozott kötelezett tantárgyak előadásával, 5 pedig a nem kötelezett tantárgyakéval. A helyettes tanárok száma itt is igen feltűnő, s néhányra a legfontosabb tantárgyak előadása volt bízva. Az ifjúság kebelében működő egyesületekről absolute nem találunk közleményeket, amit pedig nem szabadna az értesítőből kihagyni. Legalább eddig ily esetre nem akadtunk. A tanulók száma a 8 osztályban volt 306 ; év közben elmaradt 24. Nyelvi viszonyokra nézve így oszoltak föl: tiszta magyar volt 18; magyar-német 62; magyarszerb 76; magyar-dalmát 12; magyar-német-szerb 2, német 1; szerb 16. Az érettségi vizsgálatra jelentkezett 11 tanuló; ezek közül hármat kitüntetéssel képesítettek; hetet egyszerűen, et pedig visszautasítottak. Megjegyezzük még, hogy az iskola tanszereinek gyűjteményéről, azok gyarapodásáról sem találtunk felvilágosító közléseket a meglehetősen felületesen szerkesztett értesítőben. Fővárosi ügyek. — A budai Donáti-utczdnak részbeni csatornáztatásához maga részéről a fővárosi közmunkák tanácsa is hozzájárulván — annak foganatosítását a tanács elrendelte s az 1785 frt 15 krral előirányzott munkát 331/400/0 engedmény mellett Hirsch Ferencz szerződéses vállalkozóra bízta. Az összes fővárosi iskolaépületek kijavítása iránt tett a fővárosi mérnöki hivatal a tanácsnak előterjesztést. Minthogy azonban ezen munkákra mindössze csak 5450 frt fedezet áll rendelkezésre, mely az összes iskolák kijavítására elégtelen, azért a tanács csak ezen összeg erejéig engedélyezte a nvitási munkát és pedig elsősorban lesznek javítandók a II. kerületi kapuczinus téri iskola igazgatói lakása, a II. kerületi országúti Deutsch-féle ház, a III. kerületi polg. fiúiskola vegytani szertára, az V. ker. Lipót téri el. népiskola, az V. ker. vadászutczai Jung-féle ház, a VII. ker. Wesselényi-utczai el. népiskolai rajzterem s végre a IX. ker. bakácstéri iskolánál legszükségesebb javítások; a többiek csak akkor, a mennyiben reájuk a szükséges összeg a többi munkák után még rendelkezésre fog állani. — A fővárosi polgári iskoláknál legközelebb betöltendő több rendbeli tanítói állomásokra a tanács augusztus 2-án tartandó teljes ülésében fog a választás megejtetni. A köztárházi hatóbizottság ma délután tartott ülésén tovább tárgyalta a Meiggs és Church cég szerződési ajánlatát. Előbb azonban kimondta, hogy Révy úr kérelmét a tegnapelőtti ülés azon határozatának megváltoztatása végett, hogy a főváros az évi segélyt papírpénzben adja ki, mert ő arany kibocsátáson kívül megbízóinak más pénznemet nem ajánlt, figyelembe nem veheti. Azután az ajánlat 5-ik pontjával kapcsolatban az évi segély kiadásának módozatait vitatta a bizottság. Az érdekes pénzügyi eszmecsere a körül forgott, váljon általános kötelezvény alapján a házra bizassék e a kölcsön kibocsátása, vagy a főváros adja hitelét a cégnek s adjon ki partiális kötelezvényeket. Az előbbi módozatot Tolnay ajánlotta s védte, míg Máttyás végeredményben mind a kettőt egyenértékűnek mondván, az utóbbihoz hajlott, csak azt óhajtván kikötni, hogy a főváros befolyása tartassák fönn a kölcsön-kibocsátási árfolyamra s egyéb módozatokra. Strasser az egész kérdést olyformán óhajtja a házhoz utasítani, hogy a bizottság a fővárosra nézve czélszerűbbnek tartván az általános kötelezvény kiállítását, ehhez hozzájárul- e, s ha nem járul hozzá a cég, a további alkudozásoktól függ a megállapodás. Három indítvány s négy tag! Többséget egyik se nyerhetvén, az 5. pont „felfüggesztődött“, végre az egész bizottság hozzájárult a Strasser-féle halasztáshoz. A jelentéktelenebb 6. és 7. pontok után a 8-ikban a cég azt ajánlja, hogy azon esetre, ha idők múlva egy elevator kevésnek bizonyulna, épít még egyet „a fővárossal megállapítandó feltételek alatt“. Tolnaynak ez szeget ütött a fejébe, most a főváros M. és Ch. czéggel szemben akkor kényszerhelyzetbe jöhet. Bodoky is azt olvasta ki belőle, hogy a cég ezzel a jogot akarja magánakon tartani a további építésre. A bizottság ennél fogva a pont után a szerződésbe tenni határozza, hogy meg nem egyezés esetén a fővárosnak a köztárházak vagy elevátorok további építésére szabad keze marad. A 9-ik pont, hogy a czégre ruháztassák a jog, mikép a közúti vasutat a tárházak és a malmok közt kiépítse, elvettetett. A 10. és 11. pontot a bizottság szintén kihagyta, mert az engedélyesek az entrópoikat nem fokozatosan, hanem az építési 21/a évi időtartam alatt mind a hatot tartoznak kiépíteni. A szerződési ajánlat többi pontjai közül is több kihagyatott, a lényegesebb változtatásokat s indokokat a következőkben adjuk : A díjak és illetékek nem állapíthatók meg aranyláb szerint, mert azoknak osztrák értékben kell kivettetni. A tarifa esetleges változtatása a főváros beleegyezésétől függ. A czég a letéteményekről elismervényeket állíthat ki, de a kereskedelmi törvény határozmányai rájuk kiterjednek. Állami és községi adómentesség kedvezményében részesülnek a közraktárak; ha czég a telket ugyan kapja, de nem telekkönyvi tulajdonjoggal, csak használatul. A teleknek a szükséges niveaura feltöltése a vállalkozókat terheli. A partfal és telekfeltöltés M. és Ch.-nek átengedtetik 700 ezer frt költséggel, a meglevő tervek és feltételek szerint, csak kész legyen 11, év alatt. Az ellenőrzést s leszámolási eljárást szokás szerint teljesítik. Vitás kérdésben nem választott bíróság dönt, hanem a budapesti törvényszék. Ezek általános pontozatokat elfogadtatván, az ülés véget ért. HÍREK. (Augusztus 1.) — Tisza Kálmán kormányelnök holnap csütörtökön augusztus 2-án tizenegy órakor fogadja a budapesti népgyűlés küldöttségét. E szerint a végrehajtó bizottság tagjai tisztelettel felkéretnek, hogy holnap, csütörtökön, tizenegyedfél órakor a belügyminiszter várótermében gyűljenek össze. Múzeum, aug. 1-én. Pulszky Ferencz, mint a népgyűlés volt elnöke. Ward Hunt a napokban elhalt angol tengerészeti miniszterről igen rokonszenvesen emlékeznek meg a londoni lapok. Különösen az ellenzéki lapok igyekeznek keserűknek méltó kifejezést adni, talán mivel megbánták, hogy életében a minisztersége alatt gyakran előfordult tengeri szerencsétlenségek miatt olyannyira megkeserítették a derék Ward Hunt napjait. A miniszter, kivel együtt családja is kihal , élénk szerepet játszott az angol parliament életében, 1857 óta ugyan mint egyszerű, de a northamptoni kerület bizalmával haláláig megtisztelt képviselő működött, míg szorgalma, s ismeretei által a parliament egyik legkiválóbb tagjává küzdte föl magát. Különösen a mezőgazdaság terén tűnt ki, s midőn Lord Derby 1866-ban uralomra jutott, ő a kincstár pénzügyi titkára, majd Disraeli után pénzügyminiszter lett. 1874. a conservativek diadalra jutásával tengerészeti miniszterré nevezték ki, s mint ilyen működött — haláláig. Általában becsült ember volt, kinek elhunytát számos ismerősén kívül özvegy s három árva siratja. — Borzasztó felrobbanás történt múlt hó 28. Párisban, a Mon Valerienen. Pár hónap előtt harmincezer gránátot szállítottak az ott levő erődbe, hogy azokat szétszedjék. A szétszedés következőképen ment végbe. Fa-eszközökkel választották el a golyót a lőportól, s a szabad lőport kész hordókba öntötték, melyeket azonnal a lőporraktárba szállítottak. A kezelés vezetésével Francausser nevű tüzér volt megbízva, egyike a legügyesebb és legóvatosabb embereknek, s ennek daczára is megtörtént a szerencsétlenség. Hirtelen irtózatos robbanás rázta meg a léget, a közeli házak mintegy földindulástól reszkettek meg, ezer meg ezer üvegtábla törött el, s falak omlottak le. Két óra múlva elősiettek a legközelebbi kaszárnya legényei, s borzasztó pusztulást találtak. A baszion szétvetve, nyolcz tüzér darabokra tépve s elpörkölve hevert a romokon, maga Françausser hat méternyi távolságra vetve még élt, s csak annyit mondhatott, hogy a szerencsétlenség egy rézvéső által történt, melylyel egy gránát szétfeszítésénél nagyot ütöttek a lőportartóra. A lőpor felrobbant, s felrobbantotta a még szétbontásán gránátokat, akkor, midőn még csak egy napi munkába került volna a szétbontás teljes befejezése. Françausser még azon éjjel meghalt. — Dumas az erényjutalom osztogatója. Dumas Sándor néhány nap előtt Bourkenléből megérkezett Párisba, hogy elnököljön az akadémia ülésén, melyen az erényjutalmakat ki szokták osztogatni. Barátai észrevették, hogy igen lehangolt, mintha lelki furdalásokat érzett volna. Egyik meg is kérdezte, hogy mi a baja s a következő választ nyerte : „Komolyan aggódom. Nekem kell az erényjutalmat kiosztanom. Van-e jogom hozzá? Elég erényes vagyok-e magam ? Nem veszti-e el a jutalom egész becsét, ha oly kéz osztja ki, mely annyi erkölcstelenséget irt össze? A barát ajánlotta Dumasnak, hogy menjen gyóntató paphoz, az