Ellenőr, 1877. szeptember (9. évfolyam, 348-401. szám)
1877-09-12 / 367. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr. Félévre . , 10 . — „ Egy hónapra . 1 „80 „ Egyes szám ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. szám.. Semmit sem kértünk, ha nem tudjuk, kitől jön. -i Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Sieggelt kiadás. 367 szám. Budapest, szerda, szeptember 12.1877. Mirdsteszk felvétele a feiadóhivatalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Ihm, Lali te & Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Madó-hivatal: Bud, a pesten, nádor-utcza 0. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. II. évfolyam. A HÁBORÚ. Budapest, szeptember 11. A Plevna még tegnap sem esett el. És már valószínű kezd lenni, hogy el sem esik. A legjobb forrásból vett eredeti táviratunk tökéletesen tájékoztat a történtekről. Az oroszok tiszta ostromharccal tervezték Plevna megvívását. 400 ágyusok, melyek közt 22 legnagyobb kaliberű várágyu van, csakugyan adhatott némi alapot e számításuknak ; s mikor valóban sikerült az éj és a pogányul gondatlan török előőrsi szolgálat oltalma alatt a griviczai török positiókat domináló magaslatokon egy nehéz üteget felállítaniok , már-már czéljuknál hitték magukat. A következés azonban nem igazolta várakozásukat. A griviczai sánczokban ami kárt nappal tesz a muszka, éjjel helyrehozza a török, s reggelre kelvén megint nincs rés sehol. A mesebeli oláhok arzsesi templom épitése, megfordítva. És ez már ötödnapja tart így. Azért, hát csak éljen az orosz czár, minthogy úgyis ma van a neve napja. Budapest, szeptember 11. E számunk Németországé legyen: a legnagyobb rész a nap történetéből az övé. Táviratok, éjjeli posta, s a napközben érkezett hireink, mind-mind az ő nevével van tele. S örvendetes alkalmunk kezd nyitni az ismerkedésre ama titokzatos valamivel, amit német keleti politikának neveznek. Feltaláljuk nyomait az orosz-oláh conventióban, a szerb fegyverkezésben és a Szerbiának adott czári ígéretekben egyaránt. S ha indiscretió nem volna, esetleg Vilmos császár magvas mondásaiban is nyomozhatnék. Egyszóval vígan vagyunk. Németország ráparancsolta Károly fejedelemre a „cooperatiót“, belebiztatta Szerbiát a „szlávügy védelmébe41; kezdi hangsúlyozni az orosz győzelem teljességének nemcsak kívánatos, de elkerülhetetlenül szükséges voltát. Az „európai mérleg“ nyelve ennél ékesebben már nem is hajolhatna el . . . Szegény török nemzet, de hiába vérzel Plevna alatt! És te szegény német nemzet, de hiába élsz abban a balga hiedelemben, hogy „az államoknak nincsenek unokaöcscseik és unokahugaik“. (Éjjeli posta). Az orosz-román conventio előzményeiről a „Fremdenblatt“-nak Bukarestből, jól értesült részről a következőket írják : „Mióta a román cooperativ tény lett s ezáltal kétségtelenné van téve az orosz főhadiszállás és a román kormány közötti egyezmény létezése, s azt igyekeznek bebizonyítani, hogy szerződés nem köttetett, hanem minden csak szóbeli ígéreteken alapul. Szerződésről sohasem is lehetett szó, hanem egyezmény létezik s ez forma szerint meg is köttetett. Előzményei a következők: Amint az orosz hadvezérlet belátta, hogy erősítésre azonnal is föltétlenül szükség van, az orosz főhadiszálláson elhatározták, hogy elfogadják a román hadseregnek már előbb fölajánlott cooperatióját. Gogolniceanu azonban annyira ellenezte ezt, hogy Károly fejedelem néhány napig habozott, s ezen habozást palástolandó oly feltételekkel állott elő, melyeket lehetetlen volt elfogadni. Végre Berlinből Intések érkeztek, melyek Károly fejedelmet arra bírták, hogy saját szakállára egy hadosztályt átküldött Nikápoly mellett a Danán. Úgy látszik, hogy ugyanezen befolyások működtek az orosz kormányra is, s ezt engedékenységre bírták. Amit a román államnak, mint olyannak meg nem akartak adni, azt a fejedelem személyének megengedték ; ez azonban nem mulasztotta el a neki engedett föltételeket és megtiszteltetést adoptiv-orsadgdnak javára fordítani. így történt, hogy szerződés nélkül, s csak katonai conventióval cooperált a román hadsereg az oroszszal, s hogy Károly fejedelemre rábízták a Plevna körül működő hadsereg főparancsnokságát.“ Ezen közlések — teszi hozzá a „Fremdenblatt“ — melynek hitelességét legkevesebb okunk sincs kétségbevonni, főleg azért látszanak előttünk érdekeseknek, mivel helyreigazítják azon sokkép elterjedt fölfogást, mintha Berlinben viszsatartani igyekeztek volna a románokat a háborúban való tényleges részvételtől. Mint levelünk mutatja, mely mint mondók, jól értesült helyről érkezik : éppen az ellenkező történt. Ugyanilyent jelentenek egyébiránt Belgrádból, hol Bray gróf, a német consul, mint magyar, angol és német lapok jelentik, érvényesítette befolyását az angol békeintelmek ellen. * (Éjjeli posta.) A „Deutsche Zig“ írja : Az orosz kanczellár a legutóbbi napokban minden medicitiót visszautasított és erre állítólag Németország részéről bátoríttatott. A gasteini találkozás alkalmával, hol a három kanczellár szövetsége újra meg fog erősittetni, Bismarck herczeg a mediátió kérdésében iparkodni fog Andrássy grófot saját nézetei számára megnyerni. Jellemző, egyszersmind föltűnő is Vilmos császár nyilatkozata, melyet állítólag egy magas állású egyén előtt az utóbbi napokban tett, midőn az orosztörök háborúról volt a szó. ,,Sándor exdr az én unokatestvérem — mondotta a császár — nem köthet és nem fog békét kötni addig, míg czélját el nem éri*. * Ezek után még táviratainkra utalunk, s kívánunk Andrássy Gyula grófnak igen, de igen sok szerencsét a gasteini találkozáshoz. Magunknak pedig egy kis megnyugtatást kívánnánk , azt hiszszük azonban, hogy ebből a virágból egy őszire már nem igen terem. (Éjjeli posta.) Az „Alig. Ztg.“ egy bukaresti levele a következőket mondja: „A békekötés után teljesen a „nagylelkű“ II. Sándortól fogunk függni. Semmit sem fogunk köszönhetni kormányunk politikájának, minden csak „a nagy uralkodó kegyelmének“ s azon sikernek, melylyel hadseregünk „kötelességét“ teljesíti. Ha megnézzük, a személyeket, akikből a Bratianu-cabinet áll, egy van köztük, ki fájdalmas részvétet kelt bennünk egy képességei által, melyeknek fényes bizonyítékait adta, mint hazaszeretetével, melyet sohasem tagadott meg. Cogolniceanu külügyminiszter ez. De ha Cogolniceanu úr nem volt azon helyzetben, hogy irányt adjon politikánknak az orosz-török háborúban, miért nem lépett vissza ?“ A plevnai karezok. A „Daily News“ levelezője jelenti Poradimból szept. 6-tól. Nikoláj nagyherczeg tegnap Gorni-Sztudenból Radenicze faluba tette át a főhadiszállást, közel Poradimhoz. Itt találtam Károly fejedelmet, a plevnai hadak fővezérét táborkarával és ennek névszerinti főnökével Zatov tábornokkal. Bogot felé lovagolva láttam, hogy a csapatok mind előrenyomulnak. A nagy ostromágyukat lassan czipelték helyükre, honnan holnap a griviczai redouteot fogják velük lődözni. A csapatok pedig nem érkeznek a hosszú úttól kifáradva a harczba, hanem az éjjelt közvetlenül az előőrsök mögött töltik. Az ordre de bataille és a csapatok hozzávetőleges száma a következő : A 9. hadtest (Krildener) 18,000 ember; a 4. hadtest (Krilov) 20,000 ember; két brigáda egyenként 6000 ember; egy lövész-brigáda 3000 ember; a két román hadosztály egyenként 14,000 ember; összesen kerek számban 80,000 ember gyalogság; továbbá 6000 főnyi orosz és 4000-nyi román lovasság, és 250 orosz ágyú. Károly fejedelem alatt Cernát román tábornok parancsnokol. A támadás valószínűleg úgy fog intéztetni mint az előbbeniek. A törökök hadállása patkó alakú, dombor részével keletnek fordulva, Plevna pedig a positióknak körülbelül középpontján fekszik. Az oroszok körülállják a patkót, melynek csak az alapja áll szabadon. Az oroszok ma éjjel csak közelebb fognak oda húzódni, hogy holnap megkezdjék a támadást. Az orosz-román centrum a patkó kidomborodásának mintegy közepével áll szemközt, és Grivicza van kijelölve Károly fejedelem és Nikoláj nagyherczeg főhadiszállásává. Az oroszok jobban balra, a románok pedig inkább balra állanak a centrumban. A törökök positiói, melyek a románokkal állanak szemközt, természettől fogva és mesterség által a legerősebbek. De a románok támadása valószínűleg tüntető jelleggel fog bírni, hogy a velük szemben levő törököket lekössék, míg a centrum és a balszárny a gyöngébb részeket fogja megtámadni. Ugyanaz a tudósító jelenti Badeniczéből. Zatov tábornok tegnap este elhagyta Puradimot, hogy személyesen ügyeljen föl a csapatok dispositiójára. Zatov mint legjobb helyett jelölte ki számomra a Zgalinczés és Peliszár között levő magaslatokat. Oda lovagoltam reggeli szürkület előtt. Hideg, de száraz idő volt. Hideg köd borult a földre, és csak a nap oszlatta el. Peliszár mellett találtam a negyedik lovashadosztály könnyű brigádáját mint tartalékot, továbbá egy ezred román gyalogságot és néhány román miliczet. Plevna felé lovagolva a 30. és az 5. hadosztály több zászlóalja ment el mellettem, kik az egész éjjel az ágyuk elhelyezésével foglalkoztak. A jobbrészről levő magaslatokon tizenkét, a baloldalon levőkön pedig nyolc nagy ágyút állítottak ki az oroszok, melyek reggel 67 óra óta lődözik a griviczai redouteot. Ez nyugodtan válaszol a tüzelésre. Az ágyuharcz erősebb és erősebb lesz minden részen. De az oroszok ágyúi sehol sem vesznek erőt a török ütegeken. Radiszevo végre lángba borul. A nap lenyugszik, de a positiókban semmi változás. Napközben egyetlen fegyvert sem sütöttek el, csak a tüzérség végezte munkáját. Az oroszok elvesztettek egy maroknyi népet, de a törökök sem többet. Az utóbbiak oly szilárdul állanak Plevnában mint valaha. A „Times“-nak jelentik Bukarestből szept. 7-től . A törökök plevnai positióit az oroszok még mindig bombázzák. Az első támadás 7-én történt az orosz czár jelenlétében, és 8 án nagy erővel folytatták. A részletek még nincsenek tudva. De azt állítják, hogy a román 5. gyalog és egy dorabanczezred a törököknek egy positióját bevette. Károly fejedelem főhadiszállását közelebb vitte Plevnához Vrbiczába. Egyidőben az orosz főhadiszállást Csani-Mahalába tették át. A ciárevica serege, Mehemed Ali szomorú sorsra degradálta a Ruszcsukot ostromló orosz sereget , ennek helyzetéről ugyanis a következőket jelentik a „N. fr. Pr.a-nek Bukarestből szept. 9-től: A törökök megszállották a Janka vonalat, jobbszárnyuk Tirgoszban áll. Az oroszok a hidat fölszedték és Petrosániba szállították. A törökök hadállása a Dunától kezdve a következő: Damogija-Batincza-Koprivcza- Karancsa-Draganovo. Az oroszok hadállása pedig: Mecska-Obirtenik-Bjela-Tirnova. A trónörökösnek az utolsó három nap folyton hátrálnia kellett Mehemed Ali előtt. Vesztesége többre megy 4000 embernél, ezenkívül nagymennyiségű hadiszert is vesztett. Az oroszok helyzete kétségbeesett; ha Ozmán pasának sikerül 8—10 napig fönntartania magát, akkor az oroszok ki nem kerülhetik a katasztrófát. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL Zimnicza, szeptember 10. (Eredeti távirat.) Plevnánál a tüzérségi harcz ma az egész vonalon újból megnyílt. A griviczai török sánczok tetemesen megrongáltatak tegnapelőtt, de a törökök kijavították éjjel. Az ellentállás bámulatra ragadja a támadókat. A bekerítő műveletek, úgyszólván, semmit nem haladtak előre; egy Cskvicza fölött uralkodó domb elfoglalása az eddig elért legnagyobb siker. Általános kezd lenni a meggyőződés, hogy tüzérségi harcczal nem sokra lehet menni Plevna ellen, ámbár az oroszok 400 ágyút, e közt 22 nagy kaliberű ostromágyut működtetnek. De a törököknél az ágyuk számát azok kitűnősége pótolja. Nem tüzelnek hevesen, de lövéseik biztosak. Olykor 10 perczig sem viszonozzák a tüzet némely ponton, s azt lehetne hinni, hogy ütegeik le vannak szerelve, midőn egyszerre újra megdöntőlnek ágyúik. Borzasztó szuronykarctot lehet várni. Bécs, szept. 11. A „Pol. Corr.“-nek jelentik Bukarestből ma reggelről. A jelen pillanatig Plevnának az orosz-román hadsereg által történt bevételéről szóló hírek semmi alappal sem birnak. Szlobozia és Ruszcsuk között heves ágyúzás folyik, melyben egy török monitor is részt vesz, mely Gyurgyevo előtt foglalt állást, és azt t1i órán át bombázta, és ott nagy károkat okozott. Belgrád, szept. 11. (Eredeti távirat.) A turnszeverici prefekt utasítást kapott, hogy tegyen készületeket 50,000 orosz átvonulására (honnan veszik ide azt az 50,000 oroszt váljon? Szerk), kik szerb területre fognak átmenni, míg a vezérkar Turnszeverinben marad. A belgrádi dandár holnap indul el. A czár és a szerb trónörökös nevenapját ünnepiesen megölték. A metropolita imát mondott az orosz fegyverek győzelméért. Belgrád, szept 11. (Eredeti távirat) A megkötött orosz-szerb conventio Szerbiára nézve előnyös. Szerbia havonkint 41 millió frankot kap, Oroszország a békekötéskor gondoskodni fog arról, hogy Szerbia területi nagyobbítást nyerjen — Oroszország biztosította neki Ó-Szerbia nagyobb részét a Pristinán túl, valamint a nisi kerületet Szófiáig. De Boszniának legcsekélyebb részére sem számíthat Szerbia. Az actio e hó 20-kán kezdődik. Milán BS-kán utazik Alekszináczba, kíséretében lesz a czár szárnysegéde. Bécs, szept. 11. (B. C.) Ma este a külügyi hivatalba Bukarestből érkezett távirat határozottan állítja, hogy Ozmán pasa erős ellentállást tanúsít. Ma a czárnak nevenapján rendkívül erős támadást akartak intézni. Konstantinápoly, szept. 10. Niksics vára szombaton capitulált. A határon álló török csapatok parancsot kaptak, hogy azonnal vonuljanak Szerbiába, amint Szerbia részt vesz a háborúban. Bécs, szept. 11. Cattaróból jelentik a „Politische Correspondenz"-nek . Szalih pasa arra a hirre, hogy a montenegróiak támadólag akarnak föllépni Herczegovinában 8 zászlóalj masztehafizzel megjelent Gaczkóban. Bécs, szept. 11. (B. C.) A tegnapról kelt londoni távirat, mely Plevna bevételét jelentette, Bécsből származott. Bebizonyított dolog, hogy Románia cooperátiója Németországnak határozott kívánságára történt. Az oroszok jelentékeny szállításokra szerződtek novemberre és deczemberre. Bécs, szept. 11. Belgrádból jelentik a „Politische Correspondenz“-nek . A brit consul kivételével egyik hatalom képviselője sem szóltalt föl Szerbia hadikészülődései ellen. Török csapatmozgalmakat jeleznek Nistől a szerb határ felé. A topcsigeri táborban levő szerb csapatoknak a határra való küldését elhalasztották. Károl fejedelem kiáltványa, Bukarest, szept. 11. Károly fejedelemnek szept. 8-tól kelt és a románokhoz intézett proclamátiója így hangzik: Mióta a képviselőház háborút üzent Törökországnak, három hónap múlt el, mely idő alatt iparkodtunk védekező állapotban maradni és határaink védelmére szorítkozni, daczára a törökök pusztításainak és növekedő kegyetlenkedéseinek. Mi mindent eltűrtünk abban a reményben, hogy az orosz-török háború gyorsan el fog végződni, és hittük, hogy mérsékletünk a békekötés alkalmával komoly igényt tarthat a nagyhatalmak méltatására. Szerencsétlenségünkre a bábom várakozáson fölül hoszszúra nyúlik, és a törököknél makacs fanaticus jelleget ölt a keresztyének ellen, és Románia sorsa nagy criticussá válik, és Románia szenved a háború által; mily borzasztó lenne a helyzet, ha a törökök a Duna balpartján viselnék a háborút. Kötelességünk parancsolja, hogy erőnket megfeszítsük ily rémítő eshetőségek megakadályozására. Veszélyeztetve, hogy semlegességünkkel mindent elvesztünk, amit bírunk, és hogy garantiánk nem lesz, hogy Törökország különbséget fog tenni a védő és támadó háború között, az orosz hadsereggel cooperálnunk kell, hogy a háborút minden áron siettessük. Az actiót nemzeti és közgazdasági körülmények kívánták. Az önfenntartás ösztöne és nem a hódítási vágy ragadott ki bennünket a defensivából. Miután Bolgárország elpusztíttatott, a lakoság fegyelmezetlen ázsiai hordák kegyetlenségének volt kitéve, és valamennyi keresztyénnek kiirtása nyilváníttatott: nekünk sem volt garantiánk, hogy a mi sorsunk is jobb lesz, mint a törökországi keresztyéneké. A diadalmas Törökország elfoglalná Romániát. Amíg Adakaléhtól Macsinig török várakból bombázzák városainkat, a dunai nemzetközi forgalmat megsemmisítik, míg humanitárius közigazgatás nem lép életbe Bulgáriában és a törökországi keresztyéneknek emberekhez méltó jogok nem adatnak, nem hiheti Románia, de joga sincs hozzá, hogy békében él. Jelen és jövő katasztrófáktól megmentve, Romániának az ügyek ez állásának helyreállításához ereje szerint kell járulnia. Váljon mindig idegen segítségre támaszkodjunk ? Sohasem számítsunk fejlődött erőnkre, életrevalóságunkra? Itt az ideje, hogy Románia minden osztályának önmegtagadása által és gyermekeinek hadserege által bebizonyítsa Európa előtt, hogy van életrevalósága a Duna torkolatánál missiója teljesítésére, keleten a rend és állandóság helyreállításában az orosz lobogó mellett való közreműködésre, melyre a kelet keresztyén népeinek emancipatiója van írva. Emeljük föl a román zászlót, mely jelszót viseli: A román állam önállósága. EGYÉB TÁVIRATOK Bécs, szept. 11. (Eredeti távirat.) Az Actatius-ügyre vonatkozólag a „N. fr. Pr.“ azt jelenti, hogy az olasz követség titkára, Maiioni és a consulatus első tisztviselője, Armini, bérelték föl az áruló Nachtiebelt. Az előbbi az ettől szerzett adatokat már el is küldte Olaszországba, az utóbbinál pedig házmotozás volt, mely alkalommal a vétkességnek több bizonyítékára találtak. További vizsgálatok folyamatban vannak. Bécs, szept. 11. (B. C.) A fegyvergyári sikkasztás ügyében ma az olasz consulnál tartott házmotozás az udvari marsal megbízottjának jelenlétében történt. Seáris, szept. 11. Gambetta nem jelent meg a fényitőtörvényszék előtt, betegséget hozott föl akul. In contumaciam három havi fogságra és 2000 frank pénzbírságra ítélték. Zágráb, szept. 11. Miskatovics 10 képviselő által aláírt határozati javaslatot terjesztett a tartománygyűlés elé, hogy a képviselőház három tagból álló bizottságot válasszon, mely a határőrvidék bekebelezése ügyében az uralkodó elé terjesztendő feliratot szerkesszen. Kukuljevics képviselő pedig határozati javaslatot adott be, mely szerint utasíttatik a kormány, hogy a határőr vidéki alapokra vonatkozó minden okiratot terjesszen elő. Mind a két javaslatot sürgősnek nyilvánították, és a holnapi napirendre tűzték ki. Zágráb, szept. 11. A bizottságban fölmerült jelentékeny differenciák miatt a kormány a városok és a községek rendezéséről szóló törvényjavaslatot visszavonta. Bécs, szept 11. (B. C.) A képviselőház mai ülésében a czukoradó törvényjavaslat terjesztetett elő; négy terjedelmes czikkből áll, az átalányozást föntartja, és 1878. augusztus 1-től kezdve a contingentálást 6 millió forinttal állapítja, évenként 500.000 írttal fölemelve. Az igazságügyi bizottság jelentése a büntetőtörvényről perkorrestálja a halálbüntetést és határozottan kívánja annak megszüntetését. A király Kassán. Kassa, szeptember 11. este. — Eredeti távirat. — (Saját külön tudósítónktól) Lipóth bajor herczeg tegnap este tizkor érkezett meg. A vasútnál a miniszterek, Darvas főispán, Münster T. polgármester fogadták. Érkezése után a királynál azonnal látogatást tett. Ma a miniszterek, megyei, és városi küldöttségek tisztelegtek nála. Sermet őrnagy jobban van, fejsebét bevárták, de ne utazhatik még el. Annyi részvét nyilvánult iránta, hogy mind ő mind társai meg vannak hatva. Wenckheim miniszter Oderbergen át megérkezett. Czeglédre Tisza is elmegy. Az ottani fogadtatás után azonban visszatér Budapestre. A mai hadgyakorlatra a király és kísérete már hatkor elindultak. Az idő rendkívül kedvezett. A városból is nagy közönség ment ki kocsikon és gyalog. A király mindkét táborban szemlét tartott. Nyolckor a csapatok a hadműködést megkezdték. A 15-dik hadosztály Pény felől nyomult előre. A 32-dik hadosztály Buzinka alatt az országút mellett foglalt állást. A csapatok mai létszáma a következő volt. A 32-ik hadosztály 3502 gyalog, 725 lovas, 12 ágyú, 15-dik hadosztály 5463 gyalog, mert 4 zászlóalj honvéd segélyére utasíttatik 1075 lovas 16 ágyú. A Buzinka melletti síkon heves csata fejlődött ki, melyben a tüzérség és lovasság is részt vett. A 32-dik hadosztály makacsul tartotta magát — balszárnya a tüzérségi fedezettel már előre is nyomult, míg a jobb szárnya az erdőt tartotta elfoglalva. Egyszerre tüzelés hallatszott az erdőből. A 15-dik hadosztály erősítéséül kirendelt honvédség Graef és Máriássy tábornokok vezénylete alatt sokkal korábban érkezett meg, mint várták. Pányról a buzinkai erdőig másfél óra alatt tették meg sebes lépésben az utat, mi a király kíséretében általános feltűnést keltett. A tüzelés mind hevesebb lett. A honvédség a 32-dik hadosztály jobb szárnyát kiverte az erdőből. Ezzel a csata sorsa el volt döntve. Nagyszerű volt a honvédségnek az erdőből kibontakozását látni. A király és kísérete az erdő előtt a két sereg között foglalt állást. A 32-dik hadosztály megkezdte a visszavonulást egész vonalán, de nem fedezte magát eléggé. Az erdőből kitóduló honvédség a centrumot is áttöréssel fenyegette úgy, hogy rohamlépésben voltak kénytelenek retirálni. A honvédség azonban lovasságával és egy üteg ágyúval oly gyorsan fejlődött ki, hogy a 32-dik hadosztály egy egész ezredét elvágta. Az ezred elfogottnak volt tekinthető, ugyanígy járt egy ágyuüteg is, melyet Juhász honvéd huszárszázados az erdőből századával kirohanva meglepett és elfogott. A sorezred és ágyuüteg elfogása volt a mai nap eseménye. Hogy mi történt, azt az országúton álló nem szakértő közönség is azonnal észrevette, és a honvédséget megéljenezte. Ezzel a honvédség a tegnapi csorbát helyreütötte. Tegnap ugyanis egyik zászlóalj élelmi vonatát elfogták. Az ellenség azt meg is tartotta, mert ez esetben úgy járnak el, mint a háborúban. Az illető zászlóalj nem is kapott tegnap enni. Annál fényesebb volt a mai diadal. A király kijelentette, hogy a honvédség ma jól viselte magát. A sorezred elfogatása után a király pihenőt rendelt, mely alatt az elfogott ezred elvonult. A közönség ekkor a királyi kiséret közé vegyült. A király leszállott lováról és a történtekről beszélgetett a tábornokokkal. A csata ismét megkezdetvén a honvédség az országutig nyomult elő és azt megszállotta. Ezalatt a 15-ik hadosztály centruma és jobb szárnya Nagy-Ida felé nyomult, mig az ellenség minden eddig kifejtett ellentállással felhagyva, Enyiczke felé húzódott viszsza, hol délután két órakor táborba szállott. A 15-ik hadosztály ellenben Nagy-Idán maradt, mert mai feladata már ki volt mentve és a honvédség korai megérkezése a feladat taktikai kivitelét annyira módosította, hogy a csata hamarább eldőlt semmint várták, a felsége a király Enyiczkénél ismét hoszszasabban értekezett a tábornokokkal és törzstisztekkel. Kassára d. u. három órakor érkezett vissza. A honvédek közt nagy lelkesedés uralkodik, melyben a város közönsége s a vidékről egybesereglett vendégek serege is osztozik. A Buzinkára bevonuló honvédlovasokat a manőverre kirándult kassai közönség megvendégelte. Holnapra a 32-dik hadosztály azon parancsot kapta, hogy a Hernád mögé vonuljon vissza, de annak átjáróit lehető sokáig védelmezze. Kassa, szept. 11. Az udvari ebédben résztvettek: Lipót herczeg, János és Albrecht főherczegek s az összes idegen tisztek. Feldmann ezredes a király jobb felén ült. A király következő toasztot mondott: Kedves barátomnak és szövetségesemnek Sándor orosz császárnak egészségére iszom, kinek nevenapját ma ünnepeljük, l Thiers temetéséhez. Tegnap részletesen leírtuk a franczia köztársaság nagy halottjának temetését, mely a nemzethez méltó nyugalommal és ünnepélyességgel ment végbe. Jules Simonnak bő kivonatban közölt beszéde után ismertetjük most Jules Grévy, az első szónok rövidebb beszédét : „Thiers — mondá Grévy, a meleg bevezető szavak után — az alkotmányos monarchia azon iskolájához tartozott, mely oly nagy fényt vetett a század első felére. Mint nemzedékének majd minden embere, ő is ezen intézményben megvalósítását vélte föltalálni a nemzet önmaga által való kormányzásának, a modern népek ezen legyőzhetetlen szükségletének. Azt hitte, hogy lehet ültetni hazánkba az angol kormányzatot, nem véve figyelembe, hogy Francziaországban ez az idő visszahozhatlanul megsemmisítette mindazon elemeket, amelyeken e kormányzat Angliában eredetileg alapult, s hogy egy demokrátiai viszonyokba jutott társadalomban az ilyen kései behozatal azachronismus. Szerencsétlenségeink megmutatták ezt később e nagy szellemnek, midőn hátravetve tekintetét s vizsgálva az eseményeket, melyek három negyedszázadon nyolcz kormányt ejtettek el heves forradalmak által, — hallatlan dolog a világ évkönyveiben, — látta, hogy e gyakori felforgatások és rendkívüli állhatatlanság oka az, mikép Francziaország, tiszta demokratiává lévén, nem támogathatta a monarchikus kormányokat, melyeket makacsal ráerőltettek. Látta viszont azt is, hogy a dynastikus pártok, szomorú hagyományai e forradalmaknak, kölcsönösen semlegesítik egymást , egyik sem juthat többé a hatalomra, hogy ott fentartsa magát. A hazalmi érzet és az igazság szeretete ünnepélyesen kinyilatkoztató tehát vele, amit halála előtt néhány nappal is ismételt , hogy a köztársaság Francziaországban az egyetlen lehetséges kormány. Thiersnek köszönheti nagyrészben a köztársaság, hogy megnyerte Francziaország ragaszkodását és bizalmát; neki köszönheti, hogy meggyőzte Európát arról, mikép a köztársaság a rend és a béke kormánya. A köztársaság megalapítása, Francziaország fölszabadítása, ezen két nagy szolgálatot tehette Thiers Francziarszágnak. Ezek fogják halhatatlanná tenni emlékét és örökössé a franczia nép háláját. Mutassuk meg, mint, hogy a köztársaság a rend, a szabadság és a béke kormánya, az egyetlen conservativ kormány országunkban és korunkban, mert ez felel meg érdekeinknek, szükségleteinknek és társadalmi állapotunknak. — így fogjuk tisztelni Thiers emlékét, és szolgálni Francziaországot.“* A temetésen a következő városok képviseltették magukat küldöttségek: Boulogne-sur-Seine. Saint-Maur (Seine), Montrouge (Seine). Conrbevoie (Seine). Pantin (Seine). Saint-Maurice (Seine). Clichy j (Seine). Puteaux (Seine). Blois. Lille. Ronen. Versailles. Le Mans. Reims. Saint-Germain-en-Laye. Fontaineblau. Aix (Provence). Beltort. Bordeaux. Abbeville. Moulins. CMlon-sur-SaOne. Rochefort. Mirecourt. Alemjon. Cherbourg. Montbéliard. Meaux. Niort. Angers. Dieppe. Guéret. Nancy. Beauvais et département de l'Oise. Tours. Valenciennes. Saint-Étienne. Troyes. Sillé-le-Guilianme. Vienne (lsére). Saint- Quentin. Nevers. Avalion. Le Cateau (Nord). Maubeuge. Neuilly-snr-Marne. Besan$on. Pithiviers. Montpellier. Roubaix. La Ferté Macé. Pont-ä-Mousion. Montargis. Chaumont. Bar-le-Duc. Chálonssur-Marne. Clermont-Ferrand. Marseille. Aurillac. Havre. Montreuil-Bellay (Maine-et-Loire.) Toulouse. Orléans. Chátillon-en-Bazois (Niévre). Corsica, Areachon. Valence (Drőme). Limoges.