Ellenőr, 1877. szeptember (9. évfolyam, 348-401. szám)

1877-09-12 / 367. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr. Félévre .­­ , 10 . — „ Egy hónapra . 1 „­80 „ Egyes szám ára 4 k­rajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. szám.. Semmit sem kértünk, ha nem tudjuk, kitől jön. -i­ Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Sieggelt kiadás. 367­ szám. Budapest, szerda, szeptember 12.1877. Mirdsteszk felvétele a feiadóhivatalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Ihm, Lali te & Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Madó-hivatal: Bud, a pesten, nádor-utcza 0. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. II. évfolyam. A HÁBORÚ. Budapest, szeptember 11. A Plevna még tegnap sem esett el. És már valószínű kezd lenni, hogy el sem esik. A legjobb forrásból vett eredeti táviratunk tökéletesen tájékoztat a történtekről. Az oroszok tiszta ostromharc­c­al tervezték Plevna megvívását. 400 ágyusok, melyek közt 22 legnagyobb kaliberű várágyu van, csakugyan adhatott némi alapot e számí­tásuknak ; s mikor valóban sikerült az éj és a pogányul gondatlan török előőrsi szol­gálat oltalma alatt a griviczai török po­­sitiókat domináló magaslatokon egy nehéz üteget felállítaniok , már-már czéljuknál hitték magukat. A következés azonban nem igazolta várakozásukat. A griviczai sánczok­­ban ami kárt nappal tesz a muszka, éjjel helyrehozza a török, s reggelre kelvén megint nincs rés sehol. A mesebeli oláhok arzsesi templom épitése, megfordítva. És ez már ötödnapja tart így. Azért, hát csak éljen az orosz czár, minthogy úgyis ma van a neve napja. Budapest, szeptember­ 11. E számunk Németországé legyen: a legnagyobb rész a nap történetéből az övé. Táviratok, éjjeli posta, s a napközben érke­zett hireink, mind-mind az ő nevével van tele. S örvendetes alkalmunk kezd nyitni az ismerkedésre ama titokzatos valamivel, a­mit német keleti politikának neveznek. Fel­találjuk nyomait az orosz-oláh conventióban, a szerb fegyverkezésben és a Szerbiának adott czári ígéretekben egyaránt. S ha in­­discretió nem volna, esetleg Vilmos császár magvas mondásaiban is nyomozhatnék. Egyszóval vígan vagyunk. Németország ráparancsolta Károly fejedelemre a „coope­­ratiót“, belebiztatta Szerbiát a „szlávügy védelmébe41; kezdi hangsúlyozni az orosz győzelem teljességének nemcsak kívánatos, de elkerülhetetlenül szükséges voltát. Az „európai mérleg“ nyelve ennél ékesebben már nem is hajolhatna el . . . Szegény tö­rök nemzet, de hiába vérzel Plevna alatt! És te szegény német nemzet, de hiába élsz abban a balga hiedelemben, hogy „az álla­moknak nincsenek unokaöcscseik és unoka­­hugaik“. (Éjjeli posta). Az orosz-román conventio előz­ményeiről a „Fremdenblatt“-nak Bukarestből, jól értesült részről a következőket írják : „Mióta a román cooperativ tény lett s ezáltal kétségtelenné van téve az orosz főhadiszállás és a román kor­mány közötti egyezmény létezése, s azt igyekez­nek bebizonyítani, hogy szerződés nem köttetett, hanem minden csak szóbeli ígéreteken alapul. Szerződésről sohasem is lehetett szó, hanem egyez­mény létezik s ez forma szerint meg is köttetett. Előzményei a következők: Amint az orosz hadvezérlet belátta, hogy erősítésre azonnal is föltétlenül szükség van, az orosz főhadiszálláson elhatározták, hogy elfogadják a román hadseregnek már előbb fölajánlott coopera­­tióját. Gogolniceanu azonban annyira ellenezte ezt, hogy Károly fejedelem néhány napig habozott, s ezen habozást palástolandó oly feltételekkel állott elő, melyeket lehetetlen volt elfogadni. Végre Ber­linből Intések érkeztek­, melyek Károly fe­jedelmet arra bírták, hogy saját szakállára egy had­osztályt átküldött Nikápoly mellett a Danán. Úgy lát­szik, hogy ugyanezen befolyások működtek az orosz kor­mányra is, s ezt engedékenységre bírták. A­mit a román államnak, mint olyannak meg nem akartak adni, azt a fejedelem személyének megengedték ; ez azonban nem mulasztotta el a neki engedett föltételeket és meg­tiszteltetést adoptiv-orsadgdnak javára fordítani. így történt, hogy szerződés nélkül, s csak katonai con­­ventióval cooperált a román hadsereg az oroszszal, s hogy Károly fejedelemre rábízták a Plevna körül működő hadsereg főparancsnokságát.“ Ezen közlések — teszi hozzá a „Fremden­blatt“ — melynek hitelességét legkevesebb okunk sincs kétségbevonni, főleg azért látszanak előttünk érdekeseknek, mivel helyreigazítják azon sokkép elterjedt fölfogást, mintha Berlinben viszsatartani igyekeztek volna a románokat a háborúban való tény­leges részvételtől. Mint levelünk mutatja, mely mint mondók, jól értesült helyről érkezik : éppen az el­lenkező történt. Ugyanilyent jelentenek egyébiránt Belgrádból, hol Bray gróf, a német consul, mint magyar, angol és német lapok jelentik, érvényesí­tette befolyását az angol békeintelmek ellen. * (Éjjeli posta.) A „Deutsche Zig“ írja : Az orosz kanczellár a legutóbbi napokban minden medicitiót visszautasított és erre állítólag Németország részéről bátoríttatott. A gasteini találkozás alkalmával, hol a három kanczellár szövetsége újra meg fog erősittetni, Bismarck herczeg a me­­diátió kérdésében iparkodni fog Andrássy grófot saját nézetei számára megnyerni. Jellemző, egy­szersmind föltűnő is Vilmos császár nyilat­­kozata, melyet állítólag egy magas állású egyén előtt az utóbbi napokban tett, midőn az orosz­török háborúról volt a szó. ,,Sándor exdr az én unokatestvérem — mondotta a császár — nem köthet és nem fog békét kötni addig, míg czélját el nem éri*. * Ezek után még táviratainkra utalunk, s kí­vánunk Andrássy Gyula grófnak igen, de igen sok szerencsét a gasteini találkozáshoz. Magunk­nak pedig egy kis megnyugtatást kívánnánk , azt hiszszük azonban, hogy ebből a virágból egy őszire már nem igen terem. (Éjjeli posta.) Az „Alig. Ztg.“ egy bukaresti levele a következőket mondja: „A békekötés után teljesen a „nagylelkű“ II. Sándortól fogunk függni. Semmit sem fogunk köszönhetni kormányunk po­litikájának, minden csak „a nagy uralkodó kegyel­mének“ s azon sikernek, melylyel hadseregünk „kötelességét“ teljesíti. Ha megnézzük, a személye­ket, a­kikből a Bratianu-cabinet áll, egy van köz­tük, ki fájdalmas részvétet kelt bennünk egy ké­pességei által, melyeknek fényes bizonyítékait adta, mint hazaszeretetével, melyet sohasem tagadott meg. Cogolniceanu külügyminiszter ez. De ha Co­­golniceanu úr nem volt azon helyzetben, hogy irányt adjon politikánknak az orosz-török háború­ban, miért nem lépett vissza ?“ A plevnai karezok. A „Daily News“ levelezője jelenti Poradim­­ból szept. 6-tól. Nikoláj nagyherczeg tegnap Gorni-Sztudenból Radenicze faluba tette át a főhadiszállást, közel Poradimhoz. Itt találtam Károly fejedelmet, a plev­­nai hadak fővezérét táborkarával és ennek névsze­rinti főnökével Zatov tábornokkal. Bogot felé lova­golva láttam, hogy a csapatok mind előrenyomul­nak. A nagy ostromágyukat lassan czipelték he­lyükre, honnan holnap a griviczai redouteot fogják velük lődözni. A csapatok pedig nem érkeznek a hosszú úttól kifáradva a harczba, hanem az éjjelt közvetlenül az előőrsök mögött töltik. Az ordre de bataille és a csapatok hozzáve­tőleges száma a következő : A 9. hadtest (Krilde­­ner) 18,000 ember; a 4. hadtest (Krilov) 20,000 ember; két brigáda egyenként 6000 ember; egy lövész-brigáda 3000 ember; a két román hadosz­tály egyenként 14,000 ember; összesen kerek szám­ban 80,000 ember gyalogság; továbbá 6000 főnyi orosz és 4000-nyi román lovasság, és 250 orosz ágyú. Károly fejedelem alatt Cernát román tábor­nok parancsnokol. A támadás valószínű­leg úgy fog intéztetni mint az előbbeniek. A törökök hadállása patkó alakú, dombor ré­szével keletnek fordulva, Plevna pedig a positiók­­nak körülbelül középpontján fekszik. Az oroszok körülállják a patkót, melynek csak az alapja áll szabadon. Az oroszok ma éjjel csak közelebb fog­nak oda húzódni, hogy holnap megkezdjék a tám­a­dást. Az orosz-román centrum a patkó kidomboro­­dásának mintegy közepével áll szemközt, és Grivi­­cza van kijelölve Károly fejedelem és Nikoláj nagy­herczeg főhadiszállásává. Az oroszok jobban balra, a románok pedig inkább balra állanak a centrum­ban. A törökök positiói, melyek a románokkal ál­lanak szemközt, természettől fogva és mesterség ál­tal a legerősebbek. De a románok támadása való­­színűleg tüntető jelleggel fog bírni, hogy a velük szemben levő törököket lekössék, míg a centrum és a balszárny a gyöngébb részeket fogja meg­támadni. Ugyanaz a tudósító jelenti Badeniczéből. Zatov tábornok tegnap este elhagyta Puradimot, hogy személyesen ügyeljen föl a csapatok disposi­­tiójára. Zatov mint legjobb helyett jelölte ki szá­momra a Zgalinczés és Peliszár között levő magas­latokat. Oda lovagoltam reggeli szürkület előtt. Hideg, de száraz idő volt. Hideg köd borult a földre, és csak a nap oszlatta el. Peliszár mellett találtam a negyedik lovashadosztály könnyű bri­­gádáját mint tartalékot, továbbá egy ezred román gyalogságot és néhány román miliczet. Plevna felé lovagolva a 30. és az 5. hadosztály több zászlóalja ment el mellettem, kik az egész éjjel az ágyuk elhe­lyezésével foglalkoztak. A jobbrészről levő magaslato­kon tizenkét, a baloldalon levőkön pedig nyolc­ nagy ágyút állítottak ki az oroszok, melyek reg­gel 67­ óra óta lődözik a griviczai redouteot. Ez nyugodtan válaszol a tüzelésre. Az ágyuharcz erő­­sebb és erősebb lesz minden részen. De az oroszok ágyúi sehol sem vesznek erőt a török ütegeken. Ra­­diszevo végre lángba borul. A nap lenyugszik, de a positiókban semmi változás. Napközben egyetlen fegyvert sem sütöttek el, csak a tüzérség végezte munkáját. Az oroszok elvesztettek egy maroknyi népet, de a törökök sem többet. Az utóbbiak oly szilárdul állanak Plevnában mint valaha. A „Times“-nak jelentik Bukarestből szept. 7-től . A törökök plevnai positióit az oroszok még mindig bombázzák. Az első támadás 7-én történt az orosz czár jelenlétében, és 8 án nagy erővel folytatták. A részletek még nincsenek tudva. De azt állítják, hogy a román 5. gyalog és egy dora­­banczezred a törököknek egy positióját bevette. Károly fejedelem főhadiszállását közelebb vitte Plevnáh­oz Vrbiczába. Egyidőben az orosz főhadi­szállást Csani-Mahalába tették át. A ciárevica serege, Mehemed Ali szomorú sorsra degradálta a Ruszcsukot ostromló orosz sereget , ennek helyze­téről ugyanis a következőket jelentik a „N. fr. Pr.a-nek Bukarestből szept. 9-től: A törökök meg­szállották a Jank­a vonalat, jobbszárnyuk Tirgosz­­ban áll. Az oroszok a hidat fölszedték és Petro­­sániba szállították. A törökök hadállása a Dunától kezdve a következő: Damogija-Batincza-Koprivcza- Karancsa-Draganovo. Az oroszok hadállása pedig: Mecska-Obirtenik-Bjela-Tirnova. A trónörökösnek az utolsó három nap folyton hátrálnia kellett Me­­hemed Ali előtt. Vesztesége többre megy 4000 em­bernél, ezenkívül nagymennyiségű hadiszert is vesz­tett. Az oroszok helyzete kétségbeesett; ha Ozmán pasának sikerül 8—10 napig fönntartania magát, akkor az oroszok ki nem kerülhetik a katasztrófát. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL Zimnicza, szeptember 10. (Eredeti távirat.) Plevnánál a tüzérségi harcz ma az egész vonalon újból megnyílt. A gri­­viczai török sánczok tetemesen meg­rongáltatak tegnapelőtt, de a törökök kijavították éjjel. Az ellentállás bá­mulatra ragadja a támadókat. A be­kerítő műveletek, úgyszólván, sem­mit nem haladtak előre; egy Csk­vicza fölött uralkodó domb elfoglalása az eddig elért legnagyobb siker. Általános kezd lenni a meggyőződés, hogy tüzérségi harc­czal nem sokra lehet menni Plev­na ellen, ámbár az oroszok 400 ágyút, e közt 22 nagy kaliberű ostromágyut működtetnek. De a törököknél az ágyuk számát azok kitűnősége pótolja. Nem tüzelnek hevesen, de lövéseik bizto­sak. Olykor 10 perczig sem viszonozzák a tüzet némely ponton, s azt lehetne hinni, hogy ütegeik le vannak szerel­ve, midőn egyszerre újra megdöntől­nek ágyúik. Borzasztó szuronykarctot lehet várni. Bécs, szept. 11. A „Pol. Corr.“-nek jelentik Bukarestből ma reggelről. A jelen pillanatig Plevnának az orosz-román had­sereg által történt bevételéről szóló hírek semmi alappal sem birnak. Szlobozia és Ruszcsuk között heves ágyúzás folyik, mely­ben egy török monitor is részt vesz, mely Gyurgyevo előtt foglalt állást, és azt t1­i órán át bombázta, és ott nagy károkat okozott. Belgrád, szept. 11. (Eredeti távirat.) A turnszeverici prefekt utasítást kapott, hogy tegyen készületeket 50,000 orosz átvonulá­sára (honnan veszik ide azt az 50,000 oroszt váljon? Szerk), kik szerb területre fognak átmenni, míg a vezérkar Turnszeverinben marad. A belgrádi dandár holnap indul el. A czár és a szerb trónörökös nevenapját ünnepiesen megölték. A metropolita imát mondott az orosz fegyverek győzelméért. Belgrád, szept 11. (Eredeti távirat) A megkötött orosz-szerb conventio Szer­biára nézve előnyös. Szerbia havonkint 41 millió frankot kap, Oroszország a békekötéskor gondoskodni fog arról, hogy Szerbia területi nagyobbítást nyerjen — Oroszország biztosította neki Ó-Szerbia nagyobb részét a Pris­­tinán túl, valamint a nisi kerületet Szófiáig. De Boszniának legcsekélyebb részére sem számíthat Szerbia. Az actio e hó 20-kán kezdődik. Milán BS-kán utazik Alekszináczba, kíséreté­ben lesz a czár szárnysegéde. Bécs, szept. 11. (B. C.) Ma este a külügyi hivatalba Bukarestből érkezett távirat határozottan állítja, hogy Ozmán pasa erős ellentállást tanúsít. Ma a czárnak nevenapján rendkívül erős támadást akartak intézni. Konstantinápoly, szept. 10. Niksics vára szombaton capitulált. A határon álló török csapatok parancsot kaptak, hogy azonnal vonuljanak Szerbiába, a­mint Szerbia részt vesz a háborúban. Bécs, szept. 11. Cattaróból jelentik a „Po­litische Correspondenz"-nek . Szalih pasa arra a hirre, hogy a montenegróiak támadólag akarnak föllépni Herczegovinában 8 zászlóalj masztehafizzel megjelent Gaczkóban. Bécs, szept. 11. (B. C.) A tegnapról kelt londoni távirat, mely Plevna bevételét jelentette, Bécsből származott. Bebizonyított dolog, hogy Románia cooperátiója Németor­szágnak határozott kívánságára történt. Az oroszok jelentékeny szállításokra szerződtek novemberre és deczemberre. Bécs, szept. 11. Belgrádból jelentik a „Po­litische Correspondenz“-nek . A brit consul kivéte­lével egyik hatalom képviselője sem szóltalt föl Szerbia hadikészülődései ellen. Török csapatmoz­galmakat jeleznek Nistől a szerb határ felé. A top­­csigeri táborban levő szerb csapatoknak a határra való küldését elhalasztották. Károl fejedelem kiáltványa, Bukarest, szept. 11. Károly fejedelem­nek szept. 8-tól kelt és a románokhoz inté­zett proclamátiója így hangzik: Mióta a képviselőház háborút üzent Törökor­szágnak, három hónap múlt el, mely idő alatt ipar­kodtunk védekező állapotban maradni és hatá­raink védelmére szorítkozni, daczára a törökök pusztí­tásainak és növekedő kegyetlenkedéseinek. Mi min­dent eltűrtünk abban a reményben, hogy az orosz-török háború gyorsan el fog végződni, és hittük, hogy mérsékletünk a békekötés alkalmával komoly igényt tarthat a nagyhatalmak méltatására. Sze­rencsétlenségünkre a bábom várakozáson fölül hoszszúra nyúlik, és a törököknél makacs fa­­naticus jelleget ölt a keresztyének ellen, és Ro­mánia sorsa nagy criticussá válik, és Románia szen­ved a háború által; mily borzasztó lenne a hely­zet, ha a törökök a Duna balpartján viselnék a háborút. Kötelességünk parancsolja, hogy erőn­ket megfeszítsük ily rémítő eshetőségek megaka­dályozására. Veszélyeztetve, hogy semlegességünk­kel mindent elvesztünk, a­mit bírunk, és hogy ga­­rantiánk nem lesz, hogy Törökország különbséget fog tenni a védő és támadó háború között, az orosz hadsereggel cooperálnunk kell­, hogy a há­borút minden áron siettessük. Az actiót nemzeti és közgazdasági körülmények kívánták. Az önfenn­tartás ösztöne és nem a hódítási vágy ragadott ki bennünket a defensivából. Miután Bolgárország elpusztíttatott, a lako­ság fegyelmezetlen ázsiai hordák kegyetlenségé­nek volt kitéve, és valamennyi keresztyénnek ki­irtása nyilváníttatott: nekünk sem volt garantiánk, hogy a mi sorsunk is jobb lesz, mint a török­­országi keresztyéneké. A diadalmas Törökország elfoglalná Romániát. A­míg Adakaléhtól Ma­­csinig török várakból bombázzák városainkat, a dunai nemzetközi forgalmat megsemmisítik, míg humanitárius közigazgatás nem lép életbe Bulgáriában és a törökországi keresztyéneknek emberekhez méltó jogok nem adatnak, nem hiheti Románia, de joga sincs hozzá, hogy békében él. Jelen és jövő katasztrófáktól megmentve, Romániá­nak az ügyek ez állásának helyreállításához ereje szerint kell járulnia. Váljon mindig idegen segít­ségre támaszkodjunk ? Sohasem számítsunk fejlődött erőnkre, életrevalóságunkra? Itt az ideje, hogy Románia minden osztályának önmegtagadása által és gyermekeinek hadserege által bebizonyítsa Európa előtt, hogy van életrevalósága a Duna tor­kolatánál missiója teljesítésére, keleten a rend és állandóság helyreállításában az orosz lobogó mel­lett való közreműködésre, melyre a kelet keresz­tyén népeinek emancipatiója van írva. Emeljük föl a román zászlót, mely jelszót viseli: A román állam önállósága. EGYÉB TÁVIRATOK Bécs, szept. 11. (Eredeti távirat.) Az Actatius-ügyre vonatkozólag a „N. fr. Pr.“ azt jelenti, hogy az olasz követség titkára, Maiioni és a consulatus első tisztviselője, Armini, bérelték föl az áruló Nachtiebelt. Az előbbi az ettől szerzett adatokat már el is küldte Olaszországba, az utóbbinál pe­dig házmotozás volt, mely alkalommal a vétkességnek több bizonyítékára találtak. További vizsgálatok folyamatban vannak. Bécs, szept. 11. (B. C.) A fegyvergyári sik­kasztás ügyében ma az olasz consulnál tartott ház­motozás az udvari marsal megbízottjának jelenlété­ben történt. Seáris, szept. 11. Gambetta nem jelent meg a fényit­őtörvényszék előtt, betegséget hozott föl akul. In contumaciam három havi fogságra és 2000 frank pénzbírságra ítélték. Zágráb, szept. 11. Miskatovics 10 képvi­selő által aláírt határozati javaslatot terjesztett a tartománygyűlés elé, hogy a képviselőház három tagból álló bizottságot válasszon, mely a határőr­­vidék bekebelezése ügyében az uralkodó elé ter­jesztendő feliratot szerkesszen. Kukuljevics képvi­selő pedig határozati javaslatot adott be, mely sze­rint utasíttatik a kormány, hogy a határőr vidéki alapokra vonatkozó minden okiratot terjesszen elő. Mind a két javaslatot sürgősnek nyilvánították, és a holnapi napirendre tűzték ki. Zágráb, szept. 11. A bizottságban fölmerült jelentékeny differenciák miatt a kormány a városok és a községek rendezéséről szóló törvényjavaslatot visszavonta. Bécs, szept 11. (B. C.) A képviselőház mai ülésében a czukoradó törvényjavaslat terjesztetett elő; négy terjedelmes czikkből áll, az átalányozást föntartja, és 1878. augusztus 1-től kezdve a con­­tingentálást 6 millió forinttal állapítja, évenként 500.000 írttal fölemelve. Az igazságügyi bizottság jelentése a büntetőtörvényről perkorrestálja a ha­lálbüntetést és határozottan kívánja annak meg­szüntetését. A király Kassán. Kassa, szeptember 11. este. — Eredeti távirat. — (Saját külön tudósítónktól) Lipóth bajor herczeg tegnap este tizkor érkezett meg. A vasútnál a miniszterek, Darvas főispán, Münster T. polgármester fo­gadták. Érkezése után a királynál azon­nal látogatást tett. Ma a miniszterek, me­gyei, és városi küldöttségek tisztelegtek nála. Sermet őrnagy jobban van, fejsebét bevárták, de ne utazhatik még el. Annyi részvét nyilvánult iránta, hogy mind ő mind társai meg vannak hatva. Wenckheim miniszter Oderbergen át megérkezett. Czeglédre Tisza is elmegy. Az ottani fogadtatás után azonban vissza­tér Budapestre. A mai hadgyakorlatra a király és kí­sérete már hatkor elindultak. Az idő rend­kívül kedvezett. A városból is nagy közön­ség ment ki kocsikon és gyalog. A király mindkét táborban szemlét tartott. Nyolc­­­kor a csapatok a hadműködést megkezdték. A 15-dik hadosztály Pény felől nyomult előre. A 32-dik­ hadosztály Buzinka alatt az országút mellett foglalt állást. A csa­patok mai létszáma a következő volt. A 32-ik hadosztály 3502 gyalog, 725 lovas, 12 ágyú, 15-dik hadosztály 5463 gyalog, mert 4 zászlóalj honvéd segélyére utasítta­tik 1075 lovas 16 ágyú. A Buzinka mel­letti síkon heves csata fejlődött ki, melyben a tüzérség és lovasság is részt vett. A 32-dik hadosztály makacsul tartotta magát — balszárnya a tüzérségi fedezettel már előre is nyomult, míg a jobb szárnya az erdőt tartotta elfoglalva. Egyszerre tüzelés hallatszott az erdőből. A 15-dik hadosztály erősítéséül kiren­delt honvédség Graef és Máriássy táborno­kok vezénylete alatt sokkal korábban érke­zett meg, mint várták. Pányról a buzinkai erdőig másfél óra alatt tették meg sebes lépésben az utat, mi a király kíséretében általános feltűnést keltett. A tüzelés mind hevesebb lett. A honvédség a 32-dik had­osztály jobb szárnyát kiverte az erdőből. Ez­zel a csata sorsa el volt döntve. Nagyszerű volt a honvédségnek az erdőből kibonta­kozását látni. A király és kísérete az erdő előtt a két sereg között foglalt állást. A 32-dik hadosztály megkezdte a visszavo­nulást egész vonalán, de nem fedezte magát eléggé. Az erdőből kitóduló honvédség a cen­trumot is áttöréssel fenyegette úgy, hogy roham­lépésben voltak kénytelenek retirálni. A honvédség azonban lovasságával és egy üteg ágyúval oly gyorsan fejlődött ki, hogy a 32-dik hadosztály egy egész ezredét elvágta. Az ezred elfogottnak volt te­kinthető, ugyanígy járt egy ágyuüteg is, melyet Juhász honvéd huszárszázados az erdőből századával kirohanva meglepett és elfogott. A sorezred és ágyuüteg elfogása volt a mai nap eseménye. Hogy mi tör­tént, azt az országúton álló nem szakértő közönség is azonnal észrevette, és a hon­védséget megéljenezte. Ezzel a honvédség a tegnapi csorbát helyreütötte. Tegnap ugyanis egyik zászlóalj élelmi vonatát elfogták. Az ellenség azt meg is tartotta, mert ez esetben úgy járnak el, mint a háborúban. Az illető zászlóalj nem is kapott tegnap enni. Annál fényesebb volt a mai diadal. A király ki­jelentette, hogy a honvédség ma jól viselte magát. A sorezred elfogatása után a király pihenőt rendelt, mely alatt az elfogott ez­­re­d elvonult. A közönség ekkor a királyi kiséret közé vegyült. A király leszállott lo­váról és a történtekről beszélgetett a tá­bornokokkal. A csata ismét megkezdetvén a honvédség az ország­utig nyomult elő és azt megszállotta. Ezalatt a 15-ik hadosztály centruma és jobb szárnya Nagy-Ida felé nyomult, mig az ellenség minden eddig kifejtett ellentál­­lással felhagyva, Enyiczke felé húzódott visz­­sza, hol délután két órakor táborba szállott. A 15-ik hadosztály ellenben Nagy-Idán ma­radt, mert mai feladata már ki volt mentve és a honvédség korai megérkezése a feladat taktikai kivitelét annyira módosította, hogy a csata hamarább eldőlt semmint várták, a felsé­ge a király Enyiczkénél ismét hosz­­szasabban értekezett a tábornokokkal és törzstisztekkel. Kassára d. u. három órakor érkezett vissza. A honvédek közt nagy lel­kesedés uralkodik, melyben a város közön­sége s a vidékről egybesereglett vendégek serege is osztozik. A Buzinkára bevonuló honvédlovasokat a manőverre kirándult kassai közönség megvendégelte. Holnapra a 32-dik hadosztály azon parancsot kapta, hogy a Hernád mögé vonuljon vissza, de annak átjáróit lehető sokáig védelmezze. Kassa, szept. 11. Az udvari ebédben résztvettek: Lipót herczeg, János és Al­brecht főherczegek s az összes idegen tisz­tek. Feldmann ezredes a király jobb felén ült. A király következő toasztot mondott: Kedves barátomnak és szövetségesemnek Sándor orosz császárnak egészségére iszom, kinek nevenapját ma ünnepeljük, l­­ Thiers temetéséhez. Tegnap részletesen leírtuk a franczia köztár­saság nagy halottjának temetését, mely a nemzet­hez méltó nyugalommal és ünnepélyességgel ment végbe. Jules Simonnak bő kivonatban közölt be­széde után ismertetjük most Jules Grévy, az első szónok rövidebb beszédét : „Thiers — mondá Grévy, a meleg bevezető szavak után — az alkotmányos monarchia azon iskolájához tartozott, mely oly nagy fényt vetett a század első felére. Mint nemzedékének majd min­den embere, ő is ezen intézményben megvalósítá­sát vélte föltalálni a nemzet önmaga által való kormányzásának, a modern népek ezen legyőzhe­tetlen szükségletének. Azt hitte, hogy lehet ültetni hazánkba az angol kormányzatot, nem véve figye­lembe, hogy Francziaországban ez az idő vissza­­hozhatlanul megsemmisítette mindazon elemeket, a­melyeken e kormányzat Angliában eredetileg ala­pult, s hogy egy demokrátiai viszonyokba jutott társadalomban az ilyen kései behozatal azachro­­nismus. Szerencsétlenségeink megmutatták ezt később e nagy szellemnek, midőn hátravetve tekintetét s vizsgálva az eseményeket, melyek három negyed­századon nyolcz kormányt ejtettek el heves forra­dalmak által, — hallatlan dolog a világ évköny­veiben, — látta, hogy e gyakori felforgatások és rendkívüli állhatatlanság oka az, mikép Franczia­­ország, tiszta demokratiává lévén, nem támogat­hatta a monarchikus kormányokat, melyeket ma­kacsal ráerőltettek. Látta viszont azt is, hogy a dynastikus pártok, szomorú hagyományai e forra­dalmaknak, kölcsönösen semlegesítik egymást , egyik sem juthat többé a hatalomra, hogy ott fen­­tartsa magát. A hazalm­i érzet és az igazság sze­retete ünnepélyesen kinyilatkoztató tehát vele, a­mit halála előtt néhány nappal is ismételt , hogy a köztársaság Francziaországban az egyetlen lehet­séges kormány. Thiersnek köszönheti nagyrészben a köztár­saság, hogy megnyerte Francziaország ragaszkodá­sát és bizalmát; neki köszönheti, hogy meggyőzte Európát arról, mikép a köztársaság a rend és a béke kormánya. A köztársaság megalapítása, Fran­cziaország fölszabadítása, ezen két nagy szolgála­tot tehette Thiers Francziarszágnak. Ezek fogják halhatatlanná tenni emlékét és örökössé a franczia nép háláját. Mutassuk meg, mint­­, hogy a köz­társaság a rend, a szabadság és a béke kormánya, az egyetlen conservativ kormány országunkban és korunkban, mert ez felel meg érdekeinknek, szük­ségleteinknek és társadalmi állapotunknak. — így fogjuk tisztelni Thiers emlékét, és szolgálni Fran­­cziaországot.“* A temetésen a következő városok képviseltet­ték magukat küldöttségek: Boulogne-sur-Seine. Saint-Maur (Seine), Mon­­trouge (Seine). Conrbevoie (Seine). Pantin (Seine). Saint-Maurice (Seine). Clichy j (Seine). Puteaux (Seine). Blois. Lille. Ronen. Versailles. Le Mans. Reims. Saint-Germain-en-Laye. Fontaineblau. Aix (Provence). Beltort. Bordeaux. Abbeville. Moulins. CMlon-sur-SaOne. Rochefort. Mirecourt. Alemjon. Cherbourg. Montbéliard. Meaux. Niort. Angers. Dieppe. Guéret. Nancy. Beauvais et département de l'Oise. Tours. Valenciennes. Saint-Étienne. Troyes. Sillé-le-Guilianme. Vienne (lsére). Saint- Quentin. Nevers. Avalion. Le Cateau (Nord). Maubeuge. Neuilly-snr-Marne. Besan$on. Pithiviers. Montpellier. Roubaix. La Ferté Macé. Pont-ä-Mous­­ion. Montargis. Chaumont. Bar-le-Duc. Chálons­­sur-Marne. Clermont-Ferrand. Marseille. Aurillac. Havre. Montreuil-Bellay (Maine-et-Loire.) Toulouse. Orléans. Chátillon-en-Bazois (Niévre). Corsica, Areachon. Valence (Drőme). Limoges.

Next