Ellenőr, 1877. október (9. évfolyam, 402-459. szám)

1877-10-19 / 436. szám

gleuzeu­si árai: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre­­ . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 4 krajczár. ”Szerkesztési iroda: (FricLar)esten, n&cLor­nicza. 6. szdk­v. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk A.C­hteggéli Toladds. Budapest, péntek, október 19. 1877. 436. szám. hirdetések felvételi a Tol­unósiivatalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cie­ czegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. (Kiadó-hivatal: a BizcLapesten, adLeLor­ittez a 6. szám. Ide intézendők az előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. IX. évfolyam, Budapest, október 18. Caspi, az olasz képviselőház elnöke, kinek Budapestre megérkeztéről hírrova­tunkban talál bővebbet az olvasó, — mint halljuk, legelsőben is a képviselőház elnö­két Ghyczy Kálmánt fogja meglátogatni s valószínűleg alkalma lesz Tisza Kálmánnal is érintkezni, valamint Andrássy Gyula gróffal, aki Tisza-Dobról éppen approposra jött ide ma este a tiszai vonattal. Az olasz államférfi meg fog győződni, hogy itt minálunk teljes épségben még az őszinte vonzalom, melylyel a magyar nem­zet a szabadságot szerető és arra érdemes népek iránt s ezeknek tán legélén, éppen az olaszok iránt mindenkor viseltetett. Nem egy­­ irányban összevágtak egykor törekvé­seink; a rész, melyet a magyar kard kere­kített ki magának az olasz szabadsághar­­czok történetében, nagy időkre szóló em­léke lesz annak, hogy vonzalmaink nem voltak pusztán platonicusok. — Ma be­fejezettnek tekintjük a tusát, mely egy­kor bennünket külön czélokért bár, ösz­­szehozott. Az egységes Olaszország bel­ső megizmosodásra van utalva; a ma­gyar nemzetnek visszavivott alkotmánya alapján, csak alkotmányos tusái lehetnek. A régi vonzalom, az megmaradt részünkről, vajha kölcsönös legyen. Nincs amit őszin­tébben óhajtunk mint azt, hogy a népek rokonszenve az államok barátságává hatal­masodjék olasz és magyar közt. S ha fáj­dalommal tapasztaljuk is, hogy Olaszorszá­gon újabb időben, oly eszmék és irányok lettek kedvesek, melyekkel a magyar nem­zet csak ellenségül találkozhatik: merjük reményleni a múlt nevében, a közel­jövőt, mely egy átfutó áramlat mámorául fogja mutatni azt, ami az olasz közvélemény egy részénél ma felülkerült. Különösen pedig azon netaláni törekvéseket és álmo­dozásokat, miket némelyek éppen a Crispi ur személyével vélnek kapcsolatba hozhatni, s melyek esetleg azon monarchia ellen irá­nyulnának, hol az alkotmányos Magyarország , ma egyenjogú fél, s nem többé elnyomott pro­vincia. * A német császár sietett szerencsét kí­vánni a czárnak ázsiai győzelméhez. Tán ' nagyon is sietett, mert hát nem fenékig tejfel ez a győzelem se, mint annyi más. Ugy látszik legalább Mukhtár pasa jelenté­séből, aki bevallja ugyan, hogy vereséget szenvedett s a maga divíziójával Karszba visszavonult; vitatja azonban, hogy a Ra­sim, Omer, Musza és Sefket pasa alatt levő divisió még folyton megszállva tartja a Karadzsa-daghi positiókat. Az igazság ked­véért meg kell azonban jegyzenünk, hogy e távirat 15-én, tehát oly időben kelt, mi­dőn a Karadzsa-daghon történteket esetleg még nem tudta Muktar pasa, s így való lehet az orosz jelentés, mely ezen vonalon győzelmet vitat az orosz sereg javára. Min­denesetre tény azonban, hogy az oroszok rendkívül nagy veszteséget szenvedtek, s mégsem vívtak ki oly döntő sikert, hogy Mukhtar pasa revanchera ne gondolhatna. Ezalatt Sztambulban egyszer ismét sze­mélyes versenygés tört ki változatosság kedvéért a főurak között. Edhem és Mah­mud Damat, mely utóbbi az ulemák révén ismét visszanyerte régi befolyását, elkesere­dett tusában vannak egymással , s igen valószínű, hogy Edhem lesz az, aki elbu­kik. A Mahmud-Damat-féle emberek kor­látlan uralma azonban e válságos időben könnyen nagy szerencsétlenséget idézhet fel Törökországra. Az erdélyi dolgok krónikájához feljegyezzük azt az értesülésünket, hogy Ugron Gábor és Bartha Miklós volt országgyűlési képviselők ellen, mint akik a tervezett fegyveres mozgalommal összeköt­tetésben voltak,­s a következmények elől gyors el­tűnéssel vonták el magukat, a körözési rendelet mely szerint tanulmány eszközlésére utasíttatik a minisztérium, hogy Oroszország példájára, hol a különböző termelési képességű gyárak adója osz­tályozás szerint vettetik ki, ez intézkedés eshetőleg nálunk is behozassák. Széli miniszternek nincs kifogása az ellen, hogy az indítvány a házban megtétessék, bár an­nak foganatosítása gyakorlatilag nehézségekbe üt­közik. A­­javaslat mellett többen pártolólag szólal­ván fel, kérdés intéztetett a miniszterhez, való-e a sajtó útján felmerült azon hír, mintha a restitutió kérdése kerülő után szándékoltatnék elintéztetni. Széli pénzügyminiszter teljesen megnyugtató választ ad, kijelentvén, hogy a kormány ez iránti álláspontját semmiben sem változtatta meg; a re­­stitútió kérdése a quota-kérdéssel függ össze, s a magyar regnicoláris küldöttségnek régebben elfog­lalt álláspontját a kormány, mint akkor, úgy ma is helyesli. Ezzel a törvényjavaslat általánosságban és részleteiben is elfogadtatván, az értekezlet vé­get ért. _________ Erdélyben kiütött a keleti marhavész, mint brassói tudósítónk táviratozza. E kelletlen hit kap­csában följegyezzük, hogy a keleti marhavész, egy­idejűleg Bécs közvetlen szomszédságában is kiütött. S a monarchiánkat ért ez újabb csapás rendkívül káros következése már abban is mutatkozik, hogy Németország légmentesen elzárta előlünk határát. Vagy ez az intézkedés már a vámháborút jelentené ? Az alsó tiszavölgyi érdekeltség Szegeden, folyó évi július hó folyamában tartott gyűléséből, a köz­munka- és közlekedésügyi miniszterhez feliratot in­tézett, melynek átnyújtása alkalmából a miniszter úr kegyesen kijelentette, hogy az érdekeltség em­lékiratát figyelembe veendi s az általa is ismert bajon legczélravezetőbb orvoslatok tekintetében a legnagyobb igyekezettel közreműködik. Minthogy azonban mindeddig intézkedések még nem történ­tek, s gróf Károlyi Sándor múlhatatlan szükséges­nek tartja, mint az alsó-tiszai érdekeltség elnöke egy oly értekezlet megtartását, amely tanácskozá­sait nyilvános ülésekben folytatva, a kérdést egy­aránt nemzetgazdászati, technikai és jogi oldaláról úgy elméletileg, valamint gyakorlatilag is beható­­lag megvitatva, és a tanácskozás kifolyásához ké­pest, kérvényt intézzen magához a törvényhozó testülethez a teendők eszközöltetése végett. Azért október 21-ére, délelőtt 10 órára a Köztelek helyi­ségébe gyűlésre hivja meg az érdekletteket. Az ügy mindenesetre eléggé fontos arra, hogy minél számosabban megjelenjenek. kiadatott. _________ Andrássy Gyula gróf ma este a tiszavidéki vasuton, Dobról Budapestre érkezett s itt fog töl­teni egy pár napot. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekez­letét Gorove elnök megnyitván, indítvány létetett, hogy a képviselőháznak azon határozata, mely szerint a kiegyezési javaslatok együttesen terjesz­tessenek szentesítés alá,­­ a főrendiházzal közöl­tessék. Tisza miniszterelnök kijelentvén, hogy az el­len kifogása nincs, az értekezlet az indítványt el­fogadja s az indítványt tevő az első javaslat átkül­dése alkalmával ezen indítványát a képviselőh­áz­­ban megteendi. Ezután a czwpor-ítold-törvényjavaslat került szőnyegre. Széll miniszter indokolván a javaslatot elő­adja, hogy annak alapjául az eddigi megadózta­­tási mód, az átalányozási rendszer vézetett, mint a­mely a magyar termelők nyilatkozata szerint a­z MMAvinw in*l vru­n tfiírkedvezőbb. Táviratok. Sumla, okt. 17. (Eredeti távirat.) Teg­napelőtt Kadikiöjből török lovas csapatok nyomultak át a Lomon Jovan Csistlik felé, melyet az ellenség gyönge erővel tartott megszállva. Az oroszok a balpart magaslatai­ról lődöztek a törökökre, de csakhamar visz­­szavonultak. Tegnap Krasznától nyugatnak nagy orosz gyalogtömegek vonultak Rusz­­csuk felé. Fuad egy lovas brigádával és lo­vas tüzérséggel azonnal az innenső völgybe vonult, és egyenlő irányban követte az oro­szokat egészen Szandzigtól keletre; itt az oroszok táborba szállottak, melyet azonban a török ütegek lövései következtében csak­hamar elhagytak és déli irányban vissza­vonultak. Ekkor Fuad négy századdal és két ágyúval átkelt a Lomon, és az oroszok utó­hadával rövid csatározásba bocsátkozott, és azután ismét visszatért a Lom­enső partjára. TifliSZ, okt. 18. (Eredeti távirat.) Az ütközet tervét, mely Muktár leveretését eredményezte, a Mihály nagy­herczeg főha­diszállására küldött Obrucseff altábornagy készítette. Mondják, hogy az orosz sereg egy része az erzerumi országutat szálot­­ta meg. Bukarest, okt. 18. (Eredeti távirat.) A bender-galaczi vasutat november 8-án fog­ják megnyitni. Zimony, okt. 18. (Eredeti távirat.) A török hadsereg parancsnoka, mely Szerbia ellen fog operálni, Sefket pasa lesz. Sumla, okt. 18. (Eredeti távirat.) Ma az ég ismét be van borulva, a Duna egész vidékén esőzni készül. A plevnai hírek jók, Sefket pasa fönntartja az Orhaniével való összeköttetést. Konstantinápoly, okt. 18. Muktár pasa jelenti okt. 15-ről, hogy miután az oro­szok az Avliartepe magaslatokat az ott há­rom ágyúval elhelyezett török zászlóaljak hősies védelme daczára megszállották, kény­telen volt Avh­ártepét elhagyni, és divisió­­jával Karsz felé visszavonulni. Muktár pasa Karszban most készületeket tesz a revan­chera. A Rahim, Omer, Mussza és Sefket pasa tábornokok által vezényelt divisió folytonosan tartja a karadsa-dagi positió­kat. Muktár pasa a kudarc­ot az oroszok számos erősítéseinek tulajdonítja, kik 200 ágyút vittek a tűz­be ; hozzájárult még több magasabb török tisztek hiánya is, kik az előbbi harczokban elestek vagy megsebesül­tek. Muktár pasa a törökök veszteségét 900 emberre teszi. Az oroszok egy lovas­ezredet és három gyalogzászlóaljat egészen elvesztettek. Konstantinápoly, okt. 18. A „Havas“ je­lenti : Musztafa pasa Karsz parancsnoka Erzerumból visszatért Karszba. A perzsa követ a szultánnak a perzsa sah sajátkezűleg írt levelét nyújtotta át, melyben az a kívánság van kifejezve, hogy a Per-A Görögországgal­ való nehézségek úgy látszik ki­­egyenlíttettek. Reuss herczeg kirándult Drinápolyba. Ciorni-Sztuden, okt. 17. A lovesai deta­­chement 11-én két sikerült kémszemlét hajtott végre Teseven ás Torosz felé; az utóbbi mellett 80 tö­rök megöletett, 11 ember és egy tiszt elfogatott. 700 bolgár asszony és gyermek, kiket a törökök bezártak, megszabadittatott és Mikrébe vitetett. Konstantinápoly, okt. 18. A fekete ten­geren levő flotta parancsnoka jelenti a szulinai 8 —10 ki bombázás részleteit, és megerősíti, hogy az oroszok úszó üteget vontató gőzösökkel vitet- t­tek oda. Bécs, okt. 18. A „Politische Corresponded“ , jelenti Konstantinápolyból: Edhem és Mahmud Damat­­ pasak közt növekvőben van a feszültség. Az ulemák közt az utóbbinak sok hive van, mi visszaadta régi befolyását ; azt hiszik, hogy Edhem pasa elejtetik. A porta protestált, hogy Oroszország kiutasította Drigalszki ezredest, a dunai commissio török tagját. Brassó, okt. 18. (Eredeti távirat.) A keleti marhavész kiütött. Itteni mészáro­sok több csordát hajtottak ide Romániá­ból, ezekben 13 darab megbetegedett és három el is hullott. A mai három vásáron minden szarvasmarhát internáltak és meg­­vizsgá­ltak. A­ háború. (Éjjeli posta.) Poradimból jelentik a „Presse“­­nek tegor­pi kelettel: Mihály nagyherczegnek Karsz mellett kivívott fényes győzelméről a hir tegnap este érkezett a Plevna előtti csapatokhoz az imádság órájában. Az osztályoknak levett sapka és kibontott zászlók mellett hirdették meg a győzelmet, melyre a kato­nák „urrák“-val feleltek, s ágyúzást kezdtek Plev­na ellen. A czár táviratot küldött Vilmos császárnak az aladsa-dagi győzelemről, melyre 1 óra 50 percz múlva gratuláló válasz érkezett. Ugyanezen lapnak jelentik Bukarestből : Po­­lyakoff orosz szállító értesítette a nagyherczeget, hogy az angol kormány a 100,000 számára Angliá­ban megrendelt barokkokat mint hadi árut lefoglalta. Nikoláj nagyherczeg azt felelte, hogy ő csak a kitűzött szállítási határidőhöz tartja magát, Polya­­koff most a barakkját Németországban rendelte meg. Hogyan élelmezik a törökök a hadsereget? (Éjjeli posta.) Ismeretes lévén, hogy a törököknek nincs rendszeres élelmezési szervezetök, sokat kérdezték, hogy miként eszközük a törökök azt a csodát, hogy csapataikat eltáplálják. E talány megoldásá­hoz a „Times“ levelezője Sumlából a következő­ket írja: Sumla középpontja Mehemed Ali hadserege intendaturájának. Valóságos intendatura azonban nincs. A törökök centralizálási szenvedélye az igaz­gatás egész súlyát egy pontra veti, s így az élel­mezésről is a főhadvezérnek kell gondoskodnia. Ez itt és valószínűleg másutt a következő módon történik : Rendszeres kocsivonat hiányában lefoglalnak a környéken minden ökrös szekeret. Minden szekér, gazdástól és egy pár ökörrel együtt egy hónapig tartozik szolgálni, ezért semmit sem kap, csak na­ponta egy adag kétszersültet és ablakot. Kétszer­­sültet most Sumlából a hadsereghez hetenkint 9000 mázsát szállítanak, a hadügyminisztérium hajón 7500 mázsát küld Konstantinápolyból, a többit a sumlai, várnai és szilisztria sütők állítják elő. Ugyanazon szekerek, melyek az élelmet viszik, hoz­zák vissza a sebesülteket. A tüzérség és lovasság lovai számára a takarmányt szerződések alapján nyerik s legtöbb esetben a riteránsnak a szállítás­ról is kell gondoskodnia. A török katona egy napi élelmezése: egy adag kétszersült s vacsorára párolt hús főzelékkel. A kaszárnyákban az a párolt hús valóságos re­meke a főzőművészetnek, kivált tavaszszal és a nyár első hónapjaiban, mikor a juh kövér és a hagyma ul. De most, midőn mindenkinek sanya­­rognia kell, főzelék nincs mindig, s egy századra csak négy juh jut naponkint, az étel sem nem olyan sok, sem nem olyan jó. Egy juh mindenes­től együtt nem nyújt 14 kilogrammnál több tápláló­szert, s a sok zamatos tavaszi főzelékek helyét most majdnem egyedül a savanyús izű zöld pa­radicsom-alma foglalja el. Szűkösnek látszik bár e táplálék, de mégis elegendő, míg a csapatok ál­landó szálláson vannak. De ha hirtelen útra kel­nek, s a kétszersült nem érkezik meg, a takar­mány pedig elmarad, akkor úgy kell szerezni az élelmezést a csapatoknak, a­hogy csak lehet. Az ázsiai harc­térrő­l az egész nap folyamában Konstantinápolyból nem érkezett jelentés, mi min­denesetre „gyanús hallgatás“. Az európai harczté­­ren az eső, hó, szél, és hideg visel legyőzhetetlen hadjáratot mindkét fél ellen. Újabb­­eseményeket ter­mészetesen innen sem hallani. Sefket pasa Lukoviczából a következőket je­lenti a hadügyminisztériumnak október 14-ikéről: „Egy gyalog hadcsapat, Mehemed pasa vezér­lete alatt, egy ezred lovassággal, melyet Kiazim pasa vezényelt, és tüzérséggel Radomiczába tart­ván, útközben megtámadott egy orosz osztályt, mely Teusz környékén élelmiszereket hajhászott. Az oroszok a harcz folyamában öt gyalog zászló­aljjal erősödtek, de mindazáltal leverettek és 150 halottat vesztettek. Zzákmányul ejtettünk 20,000 juhot és 500 darab marhát, valamint 100 lovat. 8000 juhot már el is küldtünk Akhmet pasa fő­hadiszállására, s onnan Plevnába. Szintén Plevna számára egy másik rész Vaeri pasához küldetett Radomiczába. A maradékot megtartjuk saját hasz­nálatunkra. Veszteségünk a harczban csekély volt. Ma Lukoviczában maradunk, bevárva a harcz eredményét. Holnap folytatom utamat Orkhániébe. Szófiából jelentik a „Daily Telegraph“-nak október 14-ikéről. Plevna környékén újabb harcz volt mintegy 4000 orosz és egy török hadcsapat közt. Az oro-harcz több óra hosszat tartott s azzal végződött,­­ hogy az oroszok megverettek s a barmokat a tö­rökök kezeiben hagyták, kik nagyrészét Plevnába küldték. A folyó fölötti hidakat és a távirda-vo­nalakat kiigazították és a Vid-völgye tiszta az oroszoktól. Ozmán pasához folyton jelentékeny számmal mennek az erősítések. Az angol orvosok ambulancziákkal Plevnába tartanak, a betegek és sebesültek ellátására, kik­nek száma azonban összesen csak 3000. A csapa­tok egészségi állapota a táborban általában kitűnő. Sumlából jelentik a „Daily Telegraph“-nak október 14-ikéről. Az idő, kilencz napi szünetlen esőzés után kitisztult. A törökök most arra várnak, hogy a ta­laj kellően felszikkadjon, mikor is a hadművele­tekhez ismét hozzáfognak. A Jank­a mentén az oroszok erősen el van­nak sánczolva, de intézkedéseikből úgy tetszik, hogy télire Bjelába akarnak visszavonulni. Buszosuk bombázása, bár gyengén, tovább folyik. Pirgosz mellett csetepaté volt ; Szulina kö­zelében is volt harcz, minthogy az oroszok meg­kísértették e hely elfoglalását. A czettinjei „Glász Czrnogorcsa” az orosz se­reghez érkezett utóbbi erősítések alkalmából „a keleti keresztyénség szent ügyének­ kedvezőbb fordulatára von következtetést, s az orosz fegyve­reknek, melyek eddigelé a törökök jelentékeny hadi ereje miatt nem vívták ki a kívánt sikert, most már a teljes győzelmet jósolja. E győzelmek el fogják némítani azokat, kik az oroszok által felkarolt ügyet már elveszettnek hitték, s az orosz hadak két hónapon át tartott veszteglése miatt el­csüggedtek. Nikicza fejedelem hivatalos lapja ünnepélyesen kijelenti, hogy a montenegróiak egy csöppet sem aggódtak az orosz fegyverek jó-vagy balsorsáért, mert az első pillanattól kezdve föltét­­len bizalommal viseltetvén az orosz „testvérek“-nek a nemzeti szent vállalat iránti lelkesültségében, hit­ték és hiszik is mindegyre, hogy a szövetségesek a megkezdett ügyet és nagy eszmét nem fogják elejteni. Az orosz hadseregekhez érkezett erősbíté­­sek által­ a legszebb remények megvalósulnak s a megingott hit erősebb lángokban fog kitörni. Budapest, október 18. A képviselőház holnap kezdi meg a­­ czukoradó-törvényjavaslat tárgyalását. El­ő vagyunk rá készülve, hogy ellenzéki rész­ről meg fogják támadni úgy a vámterület, mint a restituto kérdésének szempontjából. Beismerjük, hogy a czukoradó-javaslat­­ szorosabb kapcsolatban van a vámterület kérdésével. E a czukoradó-javaslat nem képzelhető közös vámterület nélkül. Az is kétségtelen, hogy a czukoradó-javaslatban részünkről concessió foglaltatik Ausztriára I nézve. A mi czukortermelésünk jóval kisebb a fogyasztásnál. De vájjon ki képzelte a kiegyezést min- I den concessio nélkül ? S vájjon ki az, a­ki­­ a kiegyezést minden kölcsönös concessio nél- I kül lenne képes keresztülvinni? Ha az osztrákok a czukoradónál, a res- I­titutiónál, a vámnál, szóval mindenben en- I gedtek volna, akkor az nem kiegyezés lett I volna, hanem föltétlen megadás Ausztria I részéről, anyagi existentiájának teljes felál­dozásával. A czukoripar olyan jelentékeny j­övedelmi forrását képezi Ausztriának, hogy I ezt koczkára nem teheti, s ha mi ez ol- I dalról támadjuk meg az egyességet, akkor I abból bizonyosan nem lesz semmi. De ha föltesszük azt, hogy a képvise- I­­őház többsége nem fogadja el később a közös vámterületet, a­mely esetben a ezu- I koradó jelen formájában nem állhat meg, I nem praejudicálunk a vámterület kérdésé- I nek a czukoradó-javaslat előzetes tárgyalá- I sával. Mert a mint már annyiszor kiemel- I tük, s a mint a kormány is már többször I kijelentette a képviselőházban, az összes ki- I egyezési javaslatok csak együtt terjesztet- I nek szentesítés alá. Ha a vámterület közös­sége elesik, akkor igen természetesen elesett a czukoradó-törvényjavaslat is. A­mint a kiegyezésnek valamely része bukik, azzal bukik az egész kiegyezés. De nem praejudicál a czukoradó-tör­­vényjavaslat tárgyalása és elfogadása a restitutio kérdésének sem, mert ezzel már semmi kapcsolatban nincs. A restitutio kér-­­­dése egészen vámkérdés, s a quóta és a­­ vámszövetség tárgyalásánál lesz megol­­dandó. A restitutio megosztását a holnap­i tárgyalandó törvényjavaslat egy szóval sem érinti. Nincs tehát elfogadható indok a tár­gyalás elhalasztására. A kiegyezési javaslatok tárgyalását valamiképpen csak meg kellett kezdeni. Megkezdték az osztrákok, meg kellett hogy kezdjük mi is. A garanciát mind a két fél abban találja, hogy egyik javaslat a má­sik nélkül nem ér semmit. A­mi a czukoradójavaslatban a mi ré­szünkről hozandó áldozatot illeti, tekintetbe kell vennünk azt, hogy ennek némi compen­­satióját fogjuk találni a restitutio kérdésé­nek igazságos megoldásában, mely­ nélkül a ki­egyezésből szintén nem lesz semmi. A magyar tett megoldásától semmi esetben sem fog elállani. Az osztrákoknak be kell látniuk azt, hogy a concessio compensatiót követel. További compensatiót fognak még képezni a pénzügyi vámok, melyek elfogadásához szintén ragaszkodnunk kell. S még egyet. A czukoradó-törvényja­­vaslat jelenlegi szerkezetében megfelel a ma­gyar ezukoriparosok óhajtásának is, mert kívánságukhoz képest az átalány­rendszert fogadja el alapul. A magyar ezukoriparosok kijelentették, hogy a terményadót a még jelenleg uralkodó viszonyok között nem fo­gadhatják el, s az existenciájukat komolyan fenyegetné. Elfogadható tehát a javaslat létező czukoriparunk szempontjából is. Ked­vező viszonyok között fejlődhetik az a kö­zös vámterület alapján is, kivált ha közle­kedési hálózatunk terjed, s gyáraink olyan helyet keresnek, hol a répatermelésre alkal­masabbak a talaj­viszonyok. A franczia választásokhoz. (Éjjeli posta.) Az eddigi összes választások eredménye kö­vetkező : 516 ismeretes választásban (12 újabb választást és 5-öt a gyarmatokra számítva) meg­választatott 317 republikánus (régi 293, uj 24); 99 bonapartista (régi 78, uj 21) ; 45 (színtelen) monarchista (régi 24, uj 21) ; 44 legitimista (régi 29, uj 15); 11 orleanista (régi 7 uj 4); összesen 516 (régi 431, uj 85) képviselő. A republikánus párt tehát a 363-ból vesztett eddig 63 szavazatot s nyert 17-et, vagyis vesztett 46-ot. 317 szavazat­tal bír az absolut többségen felül. * A választás ilyen eredményéve­l s­zemben min­denféle hírek keringenek Mac Mahon és a kormány szándékai felől. Az „Asemblée Nationale“, a minisz­térium elismert lapja azt újságolja, hogy a minisz­terek eleinte együttesen le akarták köszönni s Mac Mahont új kabinet alakítására bírni. Állítólag szó volt róla, hogy a cabinet alakításával Defauret vagy Berthaut tábornokot bízzák meg. De az Ely­­séeben folyt bizonyos megbeszélések folytán ezen terveket elhalasztották. A tábornagy már a múlt hétfőn több politikai személyiséget fogadott ma­gánál. Jelentik továbbá, hogy Fourtou­­ az összes prefekteket Párisba hívta, szóbeli utasításokat adandó nekiek a most következő főtanácsi választásokra vo­natkozólag, melyeket conservatív értelemben sze­retnének végbevitetni. Fourtou a tábornagy mögött minden kibúvót el akar zárni s a senatustól a képviselőház újabb feloszlatását kicsikarni. Ugyancsak az „Asemblée Nat.“ jelenti, hogy­­ sok politikai személyiség szükségesnek tartja egy parliamenti középpárt alakítását, mely egyesítené magában az összes pártok mérsékelt tagját. Ez azonban aligha fog sikerülni az illetőknek, s első dolga az új többségnek valószínűleg a „hivatalos“ választások szigorú megvizsgálása lesz, melyekre vonatkozólag a vidékről máris számos tiltakozás érkezik Párisba a kormány­hivatalnokok erősza­koskodásai miatt. A brüsseli „Etoile Beige“ azon „diplomatiai hírt“ emlegeti, mely szerint Bismarck herczeg Ho­henlohe herczegnek hosszabb szabadságot helyezett kilátásba az esetre, ha Mac Mahon aláveti magát­­ a nemzeti akaratnak. A „République Frangaise11 azt véli, hogy el- I leneiknek nincs okuk dicsekedni győzelmükkel, ha I minden kigondolható pressióval csakugyan sikerült I 20 vagy 25 szavazatot elvenni a republicánus ma­ I joritásból. Nem kell elfeledni, hogy a historicus I 363 szám a múlt képviselőház utolsó üléseiből szár-­l mazik, és hogy közvetlenül az 1878-ki választások I után a majoritás szintén csak 300 szavazatot szám-­í­tárt. Azért a választás eredményével meg lehet elé- I gedni. Ha valaki megítéli az okt. 14-ki választásokat, I nem szabad elfeledni a körülményeket, melyek közt I azok végbementek, a kíméletlen nyomást, a harczot, I melyet nemcsak a praefectusok és alpraefectusok, I de mindenrendü hivatalnokok ellen, kik fenyege- I tett állásaik védelmére szövetkeztek, továbbá a I régi politikai és sociális befolyások ellen, végre a I kormánynak minden hadereje ellen kellett viselni, s melynek élére maga az állam feje állott, mintha csak I arról lett volna szó, hogy az országot a legvesze- I delmesebb belső és külső ellenségektől kell r meg- I védeni. Az ország ellentállása az egyesült erőfeszi- I tések ellenében meghalad minden várakozást, és I a legnagyobb dicséretre méltó. Francziaország I még soha adta a szilárdság és állhatatosság I és az önmaga fölött való uralom ily pél­ I­dáját. A haza meg van mentve, valóban meg- I mentve, és pedig önmaga lett saját megmen- I tőjévé. Európában semmi más nép nem volna ké- I­pes annyi ellenséges erőnek ellenállani. Franczia- I ország az okt. 14-iki választásokkal nemcsak a I republikánus alkotmány alapjait erősítette meg, s mely védeelme lesz sorsának, de egyszersminden- I korra kivívta sociális szabadságát. Az önkény és I zsarnokság legerősebb eszközeit annyira megerős­­­­tették, hogy azok összetörtek, és a véglegesen I megszabadított nép számíthat a világ becsületére I és bámulatára.­­ A „République Frangaise“ egy második czik- i kében kívánja, hogy az egész országban és pedig I azonnal enquétek hivassanak egybe a hivatalos can- I dictaturák és a kormány tetteinek constatálása vé- I gett, hogy a képviselőház azonnal összeülésekor I megsemmisítő okmányokkal léphessen föl, és pert . I indíthasson a hivatalos candidaturák visszaélése el­ I len. Itt nincs arról szó, hogy magánbosszit elégittessék­­ ki. A bajnak gyökeréig kell hatolni. Ez általános enquettől függ Francziaországban az erkölcsiség és a szabadság győzelme; hozzá fűződik az általános szavazatjog sorsa, a modern társadalom üdve. A kép­viselőházra, Francziaországr és Európára nézve szüksé­ges, hogy az ügy az ülésszak első napjaiban derittessék föl.­­* republicáqug majoritás 130 szavaza- 5 tától el lehet várni, hogy a n£p gouverainitásának­­védelmét kezébe fogja vi*pni^ azojjal; példásan meg fogja büntetni, kik a hivatalos candidaturával visszaéltek, úgy hogy ^ kormány eszközeinek leggyalázatosabbikává és legutálatosabbikává lett.

Next