Ellenőr, 1877. október (9. évfolyam, 402-459. szám)
1877-10-23 / 443. szám
A verseczi viszály. Versecz, okt. 15. Köztudomású dolog, hogy itt Verseczen egy deque hazaellenes tzelmeit az omladinisták vezetése ellett évtizedeken át zavartalanul űzte ; kezökben azt a hatalom, melyet alattomos utón ragadtak agukhoz, kezökben a város vagyona feletti renelkezés, melyet saját hasznukra kizsákmányoltak, ezekben a politikai igazgatás szálai, melylyel törmytelen cselekvényeiket fedezni tudták , befolyásos összeköttetésük fel a kormány köréig hatott, s okozá, hogy a hazafias a város jóllétét szivén lelő párt a kormány ajtajánál több éveken át lában kopoghatott. De a clicquenek elkövetett törvénytelenségei, város vagyonában észlelt hiányok, a törvényhatság tekintélyének sülyedése felkelték végre a ormány figyelmét is, melynek következése lett, úgy e város első tisztviselői a polgármesterrel gyűrt fegyelmi eljárás alá vettettek, sőt Tisza Kálán belügyminiszter úrnak f. évi május hó 13-án élt rendeleténél fogva a polgármester és főjegyző iratalától s fizetésétől is felfüggesztetett. Ezen felfüggesztés épen a városi főispán urtal megejtett előnyomozás következménye volt. Ezért most a cirique boszuja egész vehementiával a iispán ellen fordult. Panaszt nyújtottak be a miniszterelnök úrhoz 43 bizottsági tag aláírásával, s sen panaszuk pontjait nagy lármával a sajtó utján világ elébe hurczolák. * Mi e panasz ellenében egész röviden arra lalunk, hogy ép azoktól ered, kik a város vagyoán több éven át élősködtek, a várostól bérletet írnak vagy a város tőrök, a várossal számadási iszonyban állanak, a városnak 21 ezer forinttal hósok, kik hivatalos kimutatások s bizonyítékok lapján bizottsági tagok lenni megszűnvén kirektláltattak. Ép azoktól, kik a pancsovai szerb pártis összeköttetésben állva minden kigondolható utón módon a magyar törzset a hazafias német szeralommal együtt letiporni akarják. Ép azok, kik síre vezették a közönséget, előidézték a viszályt megteremtették a corruptiot i s okot adtak kreatraik ellen a bűnügyi és fegyelmi vizsgálatokra. Ered és azoktól, kiknek 5 emberét kellett gyelmi vizsgálat alá fogni azon visszaélésekért, melyek miatt most ők mernek panaszt emelni, másra akarván hárítani a felelősséget; holott a trvény ellen való ellenszegülésük annyira ment,ogy a tanács, (melyben ők ülnek) nyíltan pártjára ii a vizsgálat alá helyezett polgármesternek, úgy így a belügyminiszter kénytelen volt ezt az urat, dni a főispáni rendeletnek ellenszegülőt, de úgy , mint ki ellen a temesvári kir. törvényszék által pril 30-án hivatalos hatalommall visszaélés s nyilános erőszakoskodás bűnténye miatt a részletes tanügyi vizsgálat elrendelve lett —az 1876. VII. t. cikk 4. §. alapján — hivatalától és fizetésétől felüggeszteni. És ered és azoktól, a kik minden közülés elején a pénztárak megtörtént rovancsolásait is mutatták, hogy elhárítsák a gyanút s ne ámjaik alkalmat a főispánnak a pénztárak megvizsgására. Ezek felemlitése után tökéletesen felesleges z urakkal s panaszukkal tovább foglalkozni. Aláírva : 21 bizottsági tag. Az alsó-tiszavölgyi érdekeltség gyűlése a Köztelken. (Esti lapunk tudósításának kiegészítéséül.) A segélyezés kérdésének elintézése után készpénzben adandó segély tárgyalása következett. Az ülés Hunfalvy, Marsovszky s gróf Szapárt meghallgatván elhatározza, hogy fölterjesztésben hangsúlyozni fogja némely különösen szorogatott társulatnak készpénzzel való támogatását, közmunka alkalmazásának eszméjét azonban egyben elejti. A kölcsön kérdésénél gróf Szapáry Gyulannak oly módon való elintézését óhajtaná, hogy kölcsön az átmetszéseknél folyó munkálatokra isterjesztessék. Ajánlja, hogy míg az állam nagyobb ölcsönt fog nyújthatni a kérvényezőknek, eleleezne a legjobban szorongatott társulatoknak kiebb-nagyobb összegeket. Darányi Ignác nem remél eredményt az álam részéről, sokkal helyesebb eljárás volna pénzntézetektől megnyerni a szükséges kölcsönt, ha sak az eddigi tapasztalatok szerint e pénzintézetek nem viseltetnének bizalmatlansággal az efféle válalatok iránt. Darányi ezt csak oly módon véli eliszlatni, hogy a kormány fölkérették a törvény oly íódon való átalakítására, mely az illető pénzintézetnek biztosítékot nyújtván a kölcsön engedélyeését lehetővé teszi. Az ülés abban állapodik meg, hogy a javasatban Darányi indoványát érinteni fogja, de be TÁRCZA. Visszaemlékezéseim 1848—49-re. Irta: Vándor. (Harmadik sorozat.) XI. Az ellenzék magán felírása a miniszterekhez az Unio-törvény megerősítése tárgyában. Gróf Batthyány Lelött, gróf Széchenyi István, Deák Ferenc, és Kossuth Lajos miniszterek. Nyári Pál. Bár a törvényhozó hatalom egyik tényezője a törvényt meghozta, a másikról — a fejedelemről — garantírozó törvény nemlétében, nem lehetettudni, hogy azt megerősíti, mert e sors érte 1810 óta Erdély igen sok üdvös törvényjavaslatát, és mert tudva volt, hogy az udvar körében annak erős ellenzői voltak, kik a szászok és oláhok attóldegenkedésére nem meghallgatás nélkül hivatkozak. Ezért mentek Veér Farkas és Pálffy János. Mint ország küldöttei egyenesen a királyhoz, azért átta szükségesnek a régi ellenzék megbízható igyéntől a miniszterekhez is irni s az erdélyi viszonyokról élőszóval informálni, a ki hirt vigyen az unio kimondása részleteiről is. E férfiak voltak: az öreg gróf Bethlen János, gróf Teleki Domokos, Zeyk József és Károly, b. Jósika Miklós és többen, pártgyülési helyek is. gróf Bethlen János óvári háza, egy ráfestett szarvasról úgynevezett régi Szarvas-ház, hol a kérdést megvitatták, a leveleket fogalmazták s azoknak gyors menettel Pestre vitelével engem bíztak meg, mint a kinek a szebeni és balázsfalvi gyületezésekről személyes tudomásom volt. Én gróf Teleki Domokostól vettem át a leveleket s az úti költségből neki számoltam, egyébről a pártgyülésnek. Ő itt levelet Nyárihoz, ki arra volt fölkérve, hogy engem utasítson s gyors kihallgattatást eszközöljön. Május 31 én, egy gyönyörű tavaszi napon indultam el a biasini gyorskocsin, mely Szolnokig vitt, ott vasúton mentem tovább s már jun. 2-án reggel Nyárinál voltam. Híréből jól ismertem e férfit, de látása s személyes megismerése előtem annál nagyobbnak bizonyította. Pest rendkívül izgatott volt, akkor látta a legelső honvédzászlóaljat nyilvános helyen, melyet amint a váczi utczán végig ment, sűrít, lelkesült „éljen“-zés fogadott és kisért. A nép és ifjúság forrongó hevét Nyári mérsékelte és irányozta. Ő volt a viharzó szenvedélyek fékező Aeolusa. Látszott a határozott jellem és parancsoló külsejű alak nagy erkölcsi befolyása. Fél kilenczkor lehettem nála ; levelét gyorsan átfutva, mondá, hogy legelébb megyünk Széchényihez — igy fejezte ki magát — ő ily időben a nevét viselő ligetben reggelizik Deákkal, később keresse fel ön Kossuthot, ki Budán tart nyári szállást addig én a miniszterelnöknél eszközlök számára kihallgatást s igy még ma átadhatja mindenhova leveleit. Ezzel sietni is kell, mert a miniszterelnök még ma este vagy holnap Innsbruckba megy az erdélyi Unió-törvény megerősítése ügyében, mit Nyári az előttem kevéssel megérkezett Pálffytól és Veér Farkastól már tudott. Elindultunk a Széchenyi-liget felé. Menetközben elbeszéltem neki az Unió elfogadtatását, az erdélyi viszonyokat; ő a szász és oláh mozgalmakról kérdezett meg s a magyarság erejét kívánta tudni. A magyarság ereje — mondom én — Erdélyben a székelység és királyi városok. Az első előtt tiszteletteljes „férje“-e van szásznak és oláhnak, mint harczias katona nép előtt, melynek szükség esetében kiállítható fegyveres erejét már Martinuzzi 50,000-re becsülte, s mely kebeléből 25—30,000 katonát képes talpra állitni ; a kir. városok erkölcsi súlyt adnak e hatalmas nemzeti erőnek; e kettőn mint alapon nyugszik az országrészben politikai fölényünk . ..“ „Csakhogy a mi kormányunk minden áron békepolitikát követ — a mi pedig nem visz czélra — s félre ismeri a nemzet erejét — jegyzi meg Nyári. Közöttünk s lázongó nemzetiségeink között transactio nem lehetséges. Ők a „minden“-nél kevesebbel nem elégednek meg, mi pedig azt nem adhatjuk meg. Ha Magyarországot nekik hagyjuk, s mi a Gobi pusztára vegyünk vissza vagy itt szolgáikká leszünk, ez tán kielégíti őket, ha csak kiirtásunkat nem forgatják elméjükben. Nekem inkább kell harcz, mint ez állapot. Ezért én rendkívül rokonszenvezek a székelyekkel s nagyon becsülöm a bátor férfiúi mell és éles aczélben-. ők rejlő nemzeti erejét.“ Észre sem vettem, midőn a ligetbe érve, az egyik kioszk előtti asztalnál egy fekete szemöldökű, sárgás barna arczu, göndör hajfürtü és morosos tekintetű ur, meg egy másik magyaros arczkifejezésü, dús bajuszu férfi előtt megállva, mint székelyt s az erdélyi hazafiak magán küldöttjét gróf Széchényinek és Deák Ferencznek bemutatva, kérte őket, hogy hallgassanak ki. „Megyek — úgymond — hogy Kossuthnál és Batthyánynál dolgában járjak el; mikor mindent végzett, keressen föl, hogy írjak vagy szenjek erdélyi barátimnak“ . . . Deák Ferencz megkérdezte, ha reggeliztem-e ? Mondom, hogy igen s csak velek szólni s az üzeneteket és leveleiket átadni akarom; nehány kérdést intézett hozzám, mikre én feleltem s ő azon óhaját fejezte ki, hogy neki most siető útja lévén, keresném föl ebéd után 4—5 között hivatali irodájában. Ezzel távozott s én gróf Széchényivel maradtam, ki ezalatt levelét olvasta el, mialatt homloka gyakran redőkbe húzódott. Pár percz múlva ő is felkelt s karon fogva elindultunk. „Menjünk együtt — mondá —utunkban szólhatunk a dolgokról. Mint látom, önöknél sok van, mi aggodalomra ad okot“. „Baj van, — mondok én — de a forrás ellenfeleink alkotmányellenes érzületében van s mert a törvényen felül helyezték magukat. Ha nekünk megerősített Unió-törvényünk van s a kormány a gyeplőt keményen tartja, a baj magától elenyészik vagy elenyésztetjük mi“. „Ez meglesz isten segitségével — jegyzé meg a gróf — legalább mi igyekezünk rajta; de azzal még minden nem lesz rendén. A hol valaminek ily sok a titkos nem-akarója és nyílt ellenzője — igy folytatá — ott csak okossággal és kitartással lehet győzni, nem hévvel és rögtön“. „Szerencse — mondám én — hogy e nagy számnak csekély az erkölcsi súlya , nem áll részekön a jog“. „A számot én már sokszor láttam győzedelmeskedni a szellemen — mondá a gróf — s a győzelem jogot ad“. „Mi reméljük — viszonzom én — hogy az utolsó győzők mi leszünk“. „Adja isten — igy zárá be beszédét a gróf — én magyar szívvel óhajtom azt, de csak angol phlegmával remélem“. Ezalatt azon pontra értünk, hol útja másfelé tért. „Erdélyi barátink bajaikról írtak — szólt a gróf. Ezt már megbeszéltük. Az Unio-törvény megerősittetését hangsúlyozzák más nagy érdekek mellett a magyar királyság integritása szempontjából. Ebben minden lehetőt elkövetünk. Ha többé nem találkozunk, mondjon erdélyi barátinknak s köztük gróf Teleki Domokosnak s vén gr. Bethlen Jánosnak minden jót.“ Ez volt végszava. Soha többé őt nem láttam. Szállásomra érve, Nyáritól névjegyet kaptam, hogy azonnal Kossuthhoz menjek s két órakor a miniszterelnökhöz, hol kihallgatásom lesz. Kossuthot Krisztinavárosi nyári lakán találtam malom utczában a Spetz-féle háznál, ma Karácsonyi-utczában 208. házszám mellett, a déli vaspálya-udvar felől, akkor tágas kert volt ott, árnyas fákkal s porondos ösvényekkel. A lakház utczasorban vonult el, hol Kossuth nejét gyerekei közt találtam, kik nevelőjükkel egy hosszú folyóson játszódva tanultak. Két barnaszög, eleven tekintetű élénk fiút s egy szelidképü kis leányt. Amint megmondom, ki vagyok s miben járok, Kórádi — úgy emlékszem, igy hívták a nevelőt — egy, a kert hátterében levő lugasra mutatott, hol — úgymond — a miniszter dolgozik s rám vár. Dobogó szívvel mentem végig az ösvényen, alig várva, hogy láthassam a férfit, ki az ifjúság és nép bálványa s a sötétség, a zsarnokok és szolgalelkek félelme volt." Midőn lépéseimet hallotta, felkelve, elém jött s barátságosan nyújtotta kezét, mély tekintésü szemeivel oly jóságosan nézve rám, mintha ismert emberét látná. Fekete attilát viselt, mely kivágott és zsinórral díszített kő ujjal volt készitve, mint 1841-iki mellképén látható s mit akkor országszerte Kossut-ujjnak neveztek; fejér, széles inggalléra ki volt hajtva, haja s dús fekete körszakára természetes rendben, sróza erősen halvány, mondhatni szenvedő. Kifejezhetlen igézetü volt beszéde. Széchenyi fascinálónak mondta ékesszólását , mely zsákmányul ejti hallgatóit, mint azon kígyó-faj az állatot , mely csalóka sziszegésü énekére figyelmez. Én tekintetében és modorában valami lebűvölőt találtam. Mondá, hogy tudja küldetésem czéljára, kérte a neki szóló levelet s ülőhellyel kínált meg. A levél átolvasása egy perez műve volt. „Igen örvendek — úgymond — az Unió létrejöttén. Három százados szétdaraboltatása után ismét egy hazánk, Erdély megtette kötelességét. Ez szép küzdelem volt. Most rajtunk a sor, hogy a megerősítés soká ne késsék, mert a közös nemzetgyűlés a küszöbön.“ „Mi az udvarnál féltjük az ügyet“ — mondom én. „Azt hiszem — feleié Kossuth — gróf Batthyány Lajosnak sikerül a nehéz mű. Itt tágutnunk nem lehet. Erdély egyesülése nagy erőgyarapodás Magyarországra nézve — folytatá a miniszter — de önökre s a vármegyei magyarországra nézve — a kétszer nagyobb számú oláhság tisztán épen életkérdés.“ „Azt hiszem, miniszter úr—jegyzem meg én — hogy mind a két országra nézve az. Magyarország keleti kapuja Erdély s e kapu védelme a székelyeknél igen megbízható kézben van.“ „Igen, — jegyzé meg Kossuth — a székelyek karja és melle az Oriens felől Magyarországra nézve erős oltalom.“ Ekkor felállt. „Sajnálja — úgymond — hogy hosszasabban nem beszélhetünk ön szép hazájáról; vigye meg, kérem, erdélyi véreinknek rokonszenvem kifejezésű s bizalmukért hálámat ; amire kértek, a lehetőségig valósítjuk, a törvénycikkek megerősítésében erősek leszünk. Egyebekről alkalom szerint. Ekkor kezet nyújtós ott búcsút vettem. Még egyszer láttam, midőn 1849 julius végén Szegeden 60,000 ember előtt utósó nyilvános beszédét tartotta ... A hanyatló nap búcsúsugára volt az s ő az égből lesújtott Prométheusz! Ha végig sikerrel harczol Magyarország, Washington mellett áll vala neve; nem elbukott, az idealismus politikusai közé sorozzák. Nagy tanúság a jog barátira nézve. . .. Midőn a napokban kerti lakót fölkerestem, eszembe jutott a 30 év előtti múlt. Mekkora ember a maiakhoz képest! Milyen magyar minden izében! Minő szív az, mely igy tud magába zárva a szent rajongásig szeretni s mégis a jogért és elvért attól távol halni meg! Hervadó folyondár veszi körül egykori hajléka falait, s a fák egyre hullatják sárguló leveleiket. Egykor ő is lehull az élet nagy élőfájáról, porrésze a földbe tér, nagy lelke s igazságért szenvedett szive, a földi istenek közé emeli megdicsőült nevét, lefoglalja Szapárynak az átmetszésről szóló javaslatát is. Azonkívül hangsúlyozandja az állandó kölcsön szükségességét megemlítve egyúttal, hogy a rögtön eszközlendő munkálatokra szükséges előlegek fedezése szintén pillanatnyi kölcsönt tesz kívánatossá. A tárgyalás további része a szabályozási s mentesítési munkálatok felügyelésével foglalkozott. Erre nézve abban állapodott meg a gyűlés, hogy egy állami központi közeg létesíttessék, mely akár lehet egy személy , királyi biztos, akár egész szakosztálya a minisztériumnak. Ez alá lesznek rendelendők a vidéken működő műszaki közegek, de ezek száma a szükséghez képest szaporítható. Gróf Szapáry Gyula itt czélszerűnek véli, hogy a javaslat a Tisza mellékfolyóinak egyes szakaszokra való beosztása alapján oszsza be az egyes műszaki közegeket is. Hosszabb vitát keltett az állandó választmány kérdése. E vitához hozzászóltak Szluha Ágost, gróf Szapáry Gyula, gróf Károlyi Sándor, Szilágyi Dezső s Hunfalvy János, hogy minden vízműveleti társulat, nemkülönben a még ezután létesítendők, a nagy társulatba belépni köteleztessenek, a központi képviselet 10—12 tagból álljon és Pesten székeljen, semmiféle vállalat a kormány illetve a központi bizottság beleegyezése nélkül vizműveletbe nem bocsátkozhatik; egy kisebb bizottság gróf Szapáry Gyula elnökletével készítsen egy tervezetet, a központi bizottság működési köréről. A gyűlés ezen pontokat a kérvénybe felvette. Gr. Szapáry végül felvétetni kéri a kérvénybe, hogy a kormány a szabályozások mai állapotát közegeivel konstatáltassa, és az új munkálatok tervezetét és sorrendjét állapítsa meg, egyetértőig járván el ez ügyben a hetes bizottsággal. A gyűlés a két napi értekezlet eredményét összesítve, a következő határozat hozatott Szapáry Gyula gróf indítványára : Benyújtandó egy kérvény a miniszterelnök, közlekedési és pénzügyminiszterhez, úgy az országgyűléshez, melyben a kataszteri törvény alkalmazása mellett adóleengedések kérelmeztetnek, és ezen adóle- és elengedéseken kívül ahol szükséges pénzsegély is kéretik. Kéretik továbbá az 1871. 39-ik törvényczikk két iránybani módosítása a hitelnyerés megkönnyítése czéljából ; kéretik egy Tiszavölgyi központi műszaki közeg fölállítása és a vidéki közegek szaporítása, végre egy alakulási törvény minél előbbi létesítése és ebből kifolyólag egy központi bizottság tekintetbe vétele minden szabályozási kérdésben. Ezen kérvény szerkesztésével és benyújtásával gr. Károlyi Sándor s gr. Szapáry Gyula elnöklete alatt megbizatott a szegedi gyűlésen választott hetes végrehajtó bizottság: Ábrás Károly, Dáni József, Dániel Béla, Katona Antal, Pálfy Ferencz, Szojkó Gusztáv és Keisner István. Az értekezlet jegyzőkönyvileg határozta köszönetét kifejezni gr. Szapáry Gyulának a helyiség szives átadásáért és gróf Károlyi Sándornak az elnökség tapintatos vezetéséért. S ezzel a gyűlés 2 órakor bevégződött. Tudományos mozgalmak. A tudományi akadémia dén. (Október 22-én.) Az akadémia II-ik osztálya tartott ma ülést Horváth Mihály elnöklete alatt. A bejelentett fölolvasások sorát Wenczel Gusztáv kitűnő tudósunk nyitotta meg, „A négy Thurzó püspök a XVI. században“ czímű értekezését mutatta be. E négy Thurzó püspök nem tévesztendő össze az ausztriai Thurzókkal, mert mind a négyen a bethlenfalvai családhoz tartoznak. Értekező szerint megannyian külön irányt képviselnek, jóllehet részint testvéri, részint unokatestvéri viszonyban állottak egymáshoz. Wenczel különben csak a rokonságot akarja megállapítani közöttük, közölvén minden egyes püspök — kik egy korban (1497—1540 között) szerepeltek — tüzetes életrajzát. Az első Thurzó Zsigmond előbb szerémi, aztán nyitrai, erdélyi s végre váradi püspök, előkelő diplomata Mátyás király iskolájából, ki 1500-tól fogva mint királyi titkár Magyarország nemzetközi viszonyait Francziaországgal és Velenczével kezelte, Anna királyné halála után visszalépett. 1507-ben mint követ Rómába ment, azután visszavonult püspökségébe, hol 1512-ben meghalt. A második Thurzó János, idősb János a híres bányagrófnak első született fia és 1506 óta boroszi püspök szerepelt. Thurzó János lelkiismeretes főpap mint államférfi, tudós és tudományok és művészetek pártfogója egyaránt nagy volt. 1520-ban halt meg s méltán mondhatni róla, hogy Sléziában Mátyás királynak halála után a szónak legnemesebb értelmében képviselte Magyarországnak érdekeit. Ihurzi Szaniszló öcscse volt Jánosnak s mint olmüczi püspök Morvaországnak egyik legjelesebb történelmi notabilitása. Ő volt az, ki II. Lajos királyt, Mária királynét és I. Ferdinándot nejével Annával cseh királyokká s királynékká koronázta. Az egyházi fegyelemnek szigorú őrzője a pikardisták s anabaptisták ellensége, a tudományok pártfogója, Morvaországban a humanistikus miveltség alapítója, ezek általános jelleméhez ez érdekes alaknak. A negyedik Thurzó Ferencz 1534-től nyitrai püspök, ki mint előkelő administratív tehetség ismeretes. Ő Thurzó Elek országbíró és királyi helytartó gyámfia, később kilépve püspökségéből áttért az evangélikus vallásra, sőt kétszer meg is házasodott, így lett második nejétől Zrinyi Katalintól a szigetvári hős leányától a nagyhirü Thurzó György nádornak atyja. Thurzó Ferencz a magyar, később a császári kamarának elnöke volt, majd árvai főispán és királyi udvarmester, ki mint a humanismus pártfogója vált ki. Tevékeny életének az 1579-iki év vetett véget. A tetszéssel fogadott értekezés után Szilágyi Sándor Finály Henrik kolozsvári egyetemi tanár „kórtani tanulmányait“ terjeszti elő. E tanulmányok Knaus Nándor ismert művére vonatkoznak, melyet Finály nehézkessége, pontatlansága miatt határozottan elhibázott, s hiányos munkának tart, s ítélete oda irányul, hogy a kitűzött feladatot Torma Károly calendáriuma sokkal jobban oldotta meg. A bírálatban Finály ez alapos tudós, igen sok figyelemreméltó megjegyzést tartalmaz. Végül Ortvay Tivadar 1. tag „A magyarországi Duna-szigetek alakját, irányát, területnagyságát és partmagassági viszonyait“ ismerteti alaposan és érdekesen. A nézet, mintha a dunaszigetek mind hosszúkások volnának, igazolatlan. Szerző két egymástól lényegesen eltérő, t. i. szabályos és szabálytalan alaknemet különböztet meg; s pedig úgy, hogy az elsők hosszant nyújtottak, alól pedig csúcsban végződnek, míg az utóbbiak a legrendetlenebb polygontól a tökéletlen körig az alakváltozás minden faját mutatják. Az összes szigetek mintegy fele alak tekintetében rendes, másik fele azonban sem közös alaptípussal, nem közelebbről jellegezhető geometriai alakkal nem bír. A szabályos szigetek iránya mindig megfelelő a folyamvíz irányának, bár a két csúcsot összekötő tengely változó, majd egyenes, majd meggörbült, sőt megtört is. A tengely ezen sajátságára a folyóhajlatok s a folyam partviszonyok vannak befolyással. A rendetlen szigeteknél a hossztengely számos esetben nem a folyóvíz irányába, hanem erre ferdén vagy éppen függélyesen esik. A szigetek területnagyságának meghatározását sok körülmény lehetetleníti. A kataszterileg felmért szigetek száma 667 s ezek együttes nagyságának összege 296,111 hectár (514,564 hold), a kataszterileg fel nem mért szigetekkel zátonyokkal s homokpadokkal pedig az egész areált 316,503 hectárra becsülhetni. E szigeteket egy tömeggé egyesítve, ennek tértartalma megfelelne 31 □ myriameternek (57 földrajzi mértföld) s ily formán a Dunaszigetek egész területe az összes magyar birodalom területének 0 98°/g-kát képezi. Különben a szigetek részletes felosztásában az aránytalanság igen nagy. A legkisebb felmért sziget 719 méternyi, a legnagyobb 188.519 hektárnyi, legszaporábbak azok, melyeknek tértartalma 1—5 holdat tesz. Ami a szigetek partmagassági viszonyait illeti, a vizsgálat eredménye az, hogy a szigetek alsó csúcsaikon rendszerint mélyebbek, felső csúcsaikon pedig magasabbak. A két csúcs között képzeletben fektetett sík nagyobb részt az alsó csúcs irányában hajlik mélyebbre s e képzeleti sík elhajlása legnagyobb a Csepel szigeténél, hol 5 méternyi, legkisebb az ercsényi Bem szigeténél, hol nem több 22 milliméternél. A vizsgálat egy másik eredménye az, hogy a legmagasabb s a legmélyebb pontok nem esnek mindig a szigetcsúcsokra, hanem leginkább a partvonal középszakaszára. Végül a szigetpartot és a folyampartot összehasonlítva azt találjuk, hogy a legmagasabb pontok túlnyomóig a folyampartra, a legmélyebb pontok pedig nagyobb számmal a szigetpartra esnek. A szigetek emelkedési partszíne általában alább marad a folyam partszakaszánál s a partszin hullámzásában nagyobb az egyenletesség a szigeteken, sem mint a folyamparton. Ezek után az ülés 7 órakor véget ért. A tagok még rövid zárt ülésre maradtak vissza. Fővárosi ügyeik, Budapest forgalma szeptemberben. A beviteli forgalomban a következő czikkeket említjük fel : a gabonaneműeket, a tüzelőanyagokat, a szer- és épületfát, az építőanyagokat, a dohányt és a sertéseket; ezek ugyanis részint a forgalmi összeg nagysága, részint pedig adataiknak a két utolsó évbeni eltérése által tűnnek ki. Gabonaneműekből a folyó év 8 havában 2,6 millió métermázsa hozatott be, az 1876. év megfelelő korszakában 24 millió, s így a folyó évben 200,000 métermázsával több. A tüzelőanyagokból a folyó év 8 havában 30 millió métermázsa érkezett a fővárosba, az 1876-dik év ugyanez időszakában 28 millió, s így a folyó évben 300,000 métermázsával több. A sertések bevitele tett a folyó év 8 havában 430,000 métermázsát, a múlt év ugyanez időszakában pedig csak 352,000-et. Szer- és épületfa ez évben 277,000 métermázsa hozatott be, a múlt évben pedig 247,000 métermázsa, e czikk forgalma e szerint csak mintegy 30,000 métermázsával emelkedett a múlt év hason időszakához képest. Csökkent azonban a bevitel az építőanyagoknál (668,000-ről 569,000 re) és a dohánynál (182,000-ről 119,000 re). Kiviteli forgalomban legelőször is a liszt és egyéb őrleményeket említjük fel, melyekből a folyó év 8 havában 15 millió méter mázsa vizetett ki a fővárosból, az 1876-dik év megfelelő korszakában szintén ugyanannyi. Jelentékeny emelkedés észlelhető a sertések kivitelénél. Tett t. i. e czikk kivitele a folyó év 8 havában 271,000 métermázsát, a múlt év megfelelő időszakában pedig 198,000 métermázát. A gabonakivitel a múlt évhez képest csak igen csekély mérvű emelkedést mutat fel. Gabonaneműekből ugyanis a folyó év 8 havában 651,000 métermázsa vizetett ki, a múlt évben pedig 615,000. A forgalom az egyes intézetek közt a folyó és az 1876 dik év első havában következőkép oszlott meg : dunagőzhajózási társulat 1.869,901 1.118,712 1.765,524 1.085,383 A gabonatőzsdén szeptember hó négy hetében 513,100 méter mázsa gabona adatott f el, a folyó év háromnegyedében 3.181,000 az 1876-ik év megfelelő időszakában 3.185,000 métermázsa. Az árakban alig fordult elő változás a múlt hóhoz képest, kivételt képez mégis a tengeri, a takarmány és a maláta-árpa, melyeknek e havi átlagára valamivel emelkedett. A búza átlagára e hóban volt 11 forint 47 kr., a múlt hóban pedig 11 forint 40 kr. Rozs e hóban átlag 7 frt 82 krral, zab 6 frt 61 krral jegyeztetett. A maláta-árpa ára a múlt hóhoz képest 48 krral, a takarmányárpáé pedig 35 krral emelkedett; az előbbi e hóban átlag 8 frt 28 krral, az utóbbi 7 frt 25 krral jegyeztetett. Legjelentékenyebb emelkedés észlelhető a tengeri áránál. Ez ugyanis e hóban átlag 7 frt 17 kron kelt, a múlt hóban pedig 6 frt 53 kron. A repere átlagára volt 18 frt 5 kr. A marhavásáron szeptember hó négy hetében 42,354 darab állat adatott el, eszerint átlag hetenként 10,588 darab, míg a múlt hóban hetenkint átlag csak 7357 darab állat adatott el. A közvágóhídi igazgatóság nyilatkozata szerint e hó két utolsó hetében tartott vásárokon oly élénk volt a forgalom, minőt a két utolsó évben észlelni nem lehetett. A marhavásár forgalma ez év háromnegyedében volt 201,015 darab állat, az 1876-ik év megfelelő időszakában 175,591 darab, s igy az ez évi forgalom 25,424 darab állattal volt nagyobb mint a múlt évi. 1877. 1876. érk. elszáll. érk. elszáll magyar államvasutakBudapest 3.458,742 391,012 3.233,383 387,871 Kőbánya 151,608 25,057 151,743 27,458 osztrák államvasutak Budapest 2.468,588 1.876,060 2.441865 1.961,338 Kőbánya 648,416 381,363 523,708 276,335 déli vaspálya 502,617 939,107 577,433 747,708 HÍREK. (Október 22.) — Láng Mihályt, a derék és széles körökben ismert nagykereskedőt, kinek gyászos és hirtelen haláláról már megemlékeztünk, ma délután négy órakor temették el a legnagyobb részvéttel az első magyar általános biztosító társaság palotájából. Meghatottan állták körül az érdemes férfiú koszorús ravatalát a gyászoló családtagok, rokonok, barátok és ismerősök. A fájdalomtól lesújtott özvegyet Horváth Boldizsár vezette karján, mellette báró Eötvös Lórántné , a gyászoló fiú, dr. Láng Lajos és neje Horváth Emilia, a boldogult kedves leánykája Ilona könyezték a drága halottat. A főváros legelőkelőbb asszonyai közül ott láttuk Vörös Pálnét, Sárkány Józsefnét, Benediktinét és másokat. Ráth Károly főpolgármester családja tagjaival a rokonnak és a tiszteletre méltó polgárnak adta meg a végtisztességet. Több előkelő városi polgárt, Kovács Kálmán miniszteri tanácsost, báró Kaas Ivor, Márkus István országgyűlési képviselőket, Arany Lászlót és nejét, Lechner és Heinrich egyetemi tanárokat s az irodalom több munkását láttuk a ravatal körül. György Vilmos emelkedett szellemű, megható gyászbeszéde után a koszorús koporsót a „Concordia“ temetkezési egyesület fényes gyászkocsijára tették s a gyászmenet hosszú kocsisora megindult a kerepesi temető felé. A főváros egy derék polgárt, a búbramerült család a legjobb atyát és rokont, az ismerősök a legjobb szivü barátot vesztették el a boldogultban. Béke hamvaira! — Verőfényes napok kaczérkodnak a hulló levelekkel s az őszi felöltőkkel. A vén asszonyok nyara valóban csillogó. Használják is a fővárosiak az alkalmat. A Duna partján délutánonként hullámzik a sütkérező sétálók raja, a sétatereken édes anyák és dadák hordozzák a kedves kicsinykéket szívni a jó levegőt, s a sárguló „zöldet“ is föl-fölkeresik hervadó haldoklása közben. Tegnap a sugárúton egész délután bemszegett-rajzott a városligetbe rándulók tömege. Magánfogatok, bérkocsik és omnibuszok robogtak egyre-másra szakadatlanul. Koburg főherczeg s kedves felesége, báró Edelsheim Gyulai szintén nejével, s a főrangúak közül többen kocsikáztak ki. Néhány nyaraló verandáján is sütkérezett egy-egy társaság. A városligetben a mulatóhelyeken szólt a zene, a tavon csónakáztak, s az állatkertet is sokan látogatták. Mintha csak kiki sietett volna használni az alkalmat, mely aligha tart sokáig. A reggelek s az esték már nagyon hűvösek. Tiszta, holdvilágos éjek járnak, de az éles levegő metszés ugyancsak keményen interpellál a téli kabátért, mely nappal szinte nehéz, de ugyancsak elkél ilyenkor. A vidékről is mindenfelül szép időt jeleznek. Erdélyben is egy-két napja fényesen csillog a verőfény, de Abrudbánya felül a toroezkói havasokat hó borítja több mint tizenöt napja. A felső vidéken is havazott. Maholnap bizony beáll a tél. — Capalti bibornok — mint a „Fanfulia“ jelenti — 78 éves korában meghalt. Az elhunyt kitűnő theologus hirében állt s halálát gutaütés idézte elő. — Dauer Karolina, az egykori hires német színésznő halálát jelenti a távíró Kilchbergből. Egy Zürich melletti villában mint gróf Plater László neje lemondott a dicsőséget nyújtó pályáról, s egészen családjának élve tölte napjait a kitűnő művésznő, ki nem csak ritka tehetsége, de szépsége miatt és a legünnepeltebb személyiség volt a maga idejében. Bausz Karolina 1808-ban Heidelbergben született s 14 éves korában lépett föl először a színpadon, melyhez legkorábbi ifjúságától kezdve vonzódott. Az első siker biztosította további pályáját s azóta sokan környezték, sokan ünnepelték. 1829-ben Coburg Lipót herczeg titkos neje lett s Montgommery grófnő nevét vette föl. A herczeg korának legszebb férfia volt s a színésznőt őszinte szerelemből vette nőül, midőn azonban a belga királyi koronát s Fülöp Lajos egyik leányának kezét ajánlták föl számára, kénytelen volt a szép Bauer Karolinával való házasságot felbontani. Bauer Karolin azután újra a színpadra lépett s aratta tovább a babérokat 1844-ig, midőn gróf Plater László, a lengyel menekültek feje nőül vette, így élt harmincz éven át a világtól elvonulva boldogan. Emlékeit egy zsellemes kötetben megírta s ki is adta. Az osztrák honvédelmi minisztert, báró Horstot súlyos családi csapás érte, kedves Anna leánya meghalt. Az osztrák kormány a lesújtott apa iránt a legmelegebb részvétet mutatta, s Auersperg herczeg miniszterelnök vezetése alatt Stremayr, Voger, Chlumetezky, Preuis, Ziemialkowszky, Bylandt Bheidt stb. megjelent a temetésen Mödlingben. A prágai tüzérszertárt szintén meglopták; úgy látszik a bécsi, zágrábi merénylet után a prágai lopás nagyon természetes volt. Masek Vincze már mintegy két év óta tapasztalta, hogy a karolinenthali ére döntőjéből folytonosan vesznek el különféle érczek. A tolvajra azonban ráakadni sehogy sem tudott. Hiába váltogatta a munkásokat, a lopás csak tartott, az érevek csak egyre vesztek. Végre a múlt hétfőn sikerült a tolvajt éppen azon a pillanatban fogni el, midőn ál-kulcscsal a gyárat fölnyitotta, s éppen egy csomó egyet-mást elszállítás végett összerakott. A tolvaj Nepka Nándor fiatal munkás, ki az érczeket potom áron Hoffmann prágai kovácsnak adogatta el. Hoffmannál azonnal bázmotozást tartottak s meglepetve tapasztalták, hogy ott a lopott szerek egész tárházára akadtak. A szerek legnagyobb része Masek gyárából került oda, de számos holmi más gyárból való volt. A tulajdonosoknak jelentést tettek s azok elcsodálkoztak , hogy meglopattak , miről sejtelmök sem volt. Legnagyobb feltűnést keltett pedig, hogy mintegy 130 kilo kincstári töltényeket is találtak, melyek a prágai tüzérszertárból származtak. A térparancsnokságnak rögtön följelentették az esetet, mely egy bizottságot rendelt ki a színhelyre, melyeket csakugyan a tüzérszertárból valóknak ismertek föl. Hoffmann azt állítja, hogy 45 forintért RICARDO. IRTA EMILIO CASTELAR. Spanyolból fordította BEKSICS GUSZTÁV. MÁSODIK KÖTET. XI. FEJEZET. Kegyelemdöfés. (Folytatás.) — Anyám, csak azt tudom, hogy legyőzhetlen szerelemmel szeretem Helénát, s hogy anyám a szerelem kielégítése ellen legyőzhetlen ellenzést szegez. A szülők gyermekeik feletti jogainak azonban korlátai vannak. Valamint nem ítélhet ön halálra, épp oly kevéssé kárhoztathat örök boldogtalanságra, mely ezerszer borzasztóbb büntetés volna a halálnál. — Fiam, irgalmazz. Gondold, értsd meg, hogy anyádnak, midőn boldogságod útjába áll, legyőzhetlenül parancsoló oka van. — Nem értem, mert nem tudom ez okot, s amit nem tudok, nem létezik rám nézve. Ne botránkozzék meg tehát, anyám, ha engedelmeskedem a természetnek, engedelmeskedem szívemnek, engedelmeskedem istennek, kinek teremtő lehellett