Ellenőr, 1877. december (9. évfolyam, 516-564. szám)
1877-12-01 / 516. szám
68.15, 69; repezeolaj 95.75, 95.75, 96.75, 95.50; szesz 58.50, 58.50, 60, 61.50; baza 35, 32.25, 32,25, 32.25. Hauslavirg, nov. 30. Baza csöndes 211, 212; rozs csöndes 149, 149; repczeolaj csöndes 77, 72 50; szesz lanyha 42, 41,75, 42 50. Budapest, deczember 1. Frauenburgs Aglsel. Azon felirat, melyet nehány száz párisi czég aláírásával a napokban d’Harcourt urnak, a tábornagy-elök titkárának átadtak, igy hangzik : Paris, 1877. november 24. A franczia köztársaság elnökéhez. Elnök ur ! A párisi ipar és kereskedelem e pillanatban fájdalmas válságon megy keresetül. Eun válságot, mely az év első negyedének végén érezve ő volt, eleinte az erópai politika bonyodalmainak és abból következett háborúnak lehetett tulajdonítani. De azóta a válság csak mindig érezhetőbb lett, s e pillanatban igen éles. Személyes tapasztalataink és Francziaország minden részében levő számos összeköttetéseink felhatalmaznak annak kijelentésére, hogy a sorvadás főkép a bizonytalanság állapotának, a félelemnek és aggodalomnak tulajdonítandó, amelyben az ország több hónapja van. Ön elnök úr, élve az alkotmányon alapuló jogával, szükségesnek tartotta az országra való hivatkozást. Türelmetlenül vártuk az ország ítéletét, meg lévén győződve, hogy a válasz, bármilyen legyen is, véget fog vetni a válságnak, oly megoldást nyújtván, amely előtt mindenkinek kötelessége lenne meghajolni. Várakozásunk megcsalódott az utóbbi hetekben; láttuk, hogy a helyzet minden egyes nappal nehezebb lett. Ma már, engedje meg hogy ezt hangsúlyozzuk, nem csupán a mi érdekeink vannak veszélyeztetve. Közöttünk, mellettünk számos érdektársak csoportodnak, mindennemű hivatalnokok és munkások, a kik ki vannak téve a munkaszünetiek, s közülök számosan a szorultságnak és a nyomornak. A béke, az egyetértés, a munka emberei lévén, a kik távol állnak minden pártszellemtől s csupán a közérdeket és hazánk méltóságát tekintjük, kötelességeinknek tartottuk, felhozni ön elé az igazság szabad és nyílt kifejejezését, s egyúttal kijelentenünk, hogy mit tartunk a baj egyetlen orvosszerének. Azt hisszük, elnök úr, hogy önnek a hivatása véget vetni e fájdalmas és veszedelmes helyzetnek, mellőzni az államhatalmak közötti tartós cos fictus félelmes fenyegetését, s teljes és őszinte elégtételt adni polgártársaink által az utolsó választásokban oly fennen kifejezett óhajtásnak. Így, de csakis így — legalább ez a mi meggyőződésünk — biztosíthatja ön kedves hazánknak a nyugalmat és biztonságot, melyre oly nagy szüksége van, hogy folytathassa munkáját a haladás és civilisatio terén. Ön megteheti ezt, elnök úr, s mi reméljük, hogy engedelmeskedvén hazafisága tiszta sugallatainak, akarni is fogja ezt. Fogadja, elnök úr, mély tiszteletünk biztosítását. (Következnek az aláírások.) A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Perczel Béla, Péchy, Trefort, Szende. Az ülés d. e. 10 órakor kezdődik. Elnök, miután a tegnapi ülésjegyzőkönyve hitelesíttetett, bemutatja Gömör és Hont megye kérvényét az iránt, hogy a birodalom másik felével való közgazdasági alkudozások Magyarország függetlenségének megóvása mellett fejeztessenek be. Bemutatja elnöki előterjesztését a jelen országgyűlés kezdetétől december 1-ig beterjesztett, de el nem intézett határozati javaslatok, interpellációk stb. tárgyában. Péchy Tamás a Ferencz-csatorna részvénytársaság által igényelt államsegély részleges kiadása tárgyában törvényjavaslatot nyújt be. Következik a napirend: a büntetőcodex tárgyalása. Az a fejezetnél, mely a hatóságok és hatósági közegek elleni erőszakról szól, Zay Adolf arról panaszkodik, hogy a törvény nem védi meg kellőleg a képviselőt, szabadságában és képviselői tisztének gyakorlásában. Czéloz a Helfy-féle hordár-esetre. Új szakaszt indítványoz a képviselői személyes szabadságának, s képviselői gyakorlatának megvédése czéljából. Perczel Béla megjegyzi, hogy a 4-ik fejezetben az országgyűlés és delegáció védelméről intézkedvén, implicite intézkedő az országgyűlés és delegáció tagjairól is, de hogy a törvény kifejezetten is intézkedjék e tekintetben, ez ellen nincs kifogása. Azonban ezen módosítványt szabatos szövegezése végett az igazságügyi bizottsághoz akarja utasítani, s e tekintetben indítványt terjeszt be. Ezen indítványt a ház elfogadja. A 63. §-nál Csatár Zsamond szabatosabb szövegezést indítványoz, hogy minden jogellenes cselekmény határozottan megneveztessék. Gyakorlat esetet hoz fel a csongrádi vízáradás alkalmából. Határozati javaslatot nyújt be az 5-dik fejezetnek szabatosabb szerkeszés végett, a jogügyi bizottsághoz való visszautasítás iránt. Pauser Tivadar bizonyítja, hogy a fejezet nagyon határozott és nagyon precis. A fejezet megszabja az erőszakot és a veszélyes fenyegetést, melynek oda kell irányulnia, hogy a hatóság valaminek elhagyására, vagy cselekvésére kényszerítessék. Hogy ily cselekmény büntetendő, ezen senki sem kétkedhetik. Ha valaki nem teljesíti a hatóság rendeletét, vagy az ellenkezőt teszi, nem ezen fejezet megtorlását idézi fel. Ami pedig a rendkívüli eseteket illeti, ott vannak a beszámítást kizáró körülmények. Igaz, hogy a büntető statisztika nagysága szégyen , de nagyobb szégyen volna a bűntetteseket nem büntetni azért, hogy a büntető táblán kevés szám legyen. A fejezetet szükségesnek és világosnak látja, s azért a határozati javaslatot mellőzni kéri. (Helyeslés.) Remete Géza Pauler indokolását magáévá teszi, s a határozati javaslatot mellőztetni kéri. De indítványozza, hogy a „hivatása“ szó után tétessék „törvényszerű“. Chorin Zsigmond csak azért szólal fel, hogy a 163. §. második anyeájában említett börtönbüntetés helyett fogház alkalmaztassák. E tekintetben módosítványt nyújt be. Csatár Zsgmond határozati javaslatát mellőzi a ház (mellette csak öten keltek fel) . Remete módosítványát a ház szintén mellőzi, ellenben Chorin módosítványát elfogadja. A 164. § Csatár módosítványának Pailer ellenzésére történt mellőzése után a ház elfogadja. A 165. § nál Chorin Ferencz a hatóság elleni bűntett helyett vétség kifejezését a börtön helyett fogságot indítványoz. Paulets elfogadja ezen módosítványt. Madarász József szükségesnek tartja e §-nak a jogügyi bzottsághoz való visszautasítását. Indítványa a rendkívüli veszély esetét tárgyazza. Csemegi Károly: E § tartalma hosszú vita tárgyát képezte a tudományban. Az volt a kérdés, vajjon van-e a községnek joga a lakosságot kényszeríteni, hogy valamit tegyen, vagy ne tegyen. Ma már azonban e tekintetben nem lehet kétség. Ami a rendkívüli veszély esetét esetét illeti, hivatkozik az 1830-diki kolera alkalmával a hatóságok ellen történt erőszak eseteire. Váljon ezen erőszak kiveendő-e a jelen fejezet intézkedése alól ? E fejezet adja meg a szükséges garantiát az államélet szabályos menetére nézve. Ha a hatósági közegek hivatalukkal visszaélnek, a javaslat szerint szigorúan bűntetteknek , de viszont a hatóságokat meg kell védeni a tömegek erőszakától. Kéri a §. szövegének fentartását. (Helyeslés.) Madarász József indítványa mellőztetik, Chorin módosítványa ellenben elfogaltatik. A 166. § nál Zay Adolf indítványozza, hogy a 3. pontban kifejeztessék, miszerint a rendőrök elleni erőszak csak úgy tekintessék erőszaknak, ha ezek egyenruhában vannak, vagy ismertető jellel bírnak. Perczel Béla ellenzi a módosítványt, mert visszaélésekre szolgáltat alkalmat. A 186. §.-t a ház változatlanul elfogadja. A 167. §. vita nélkül fogadatik el. A 168 § nál Mecsutier Gyula a fagy ház büntetés helyett börtön alkalmazását indítványozza. A ház a módosítványt Pauser pártoló felszólalására elfogadja. A 169. 170. §§. vita nélkül fogadtatnak el. A VI. fejezetnél, mely a törvényhatóságok, vagy hatósági közegek elleni izgatásról szól. Várady Gábor az egész fejezetet a jogügyi bizottsághoz akarja visszautasíttatni, mert az izgatás fogalma oly lattitűddel van meghatározva, hogy e meghatározás veszélyt foglal magában a szólás és sajtószabadságra nézve. A szabatosabb szövegezés végett a jogügyi bizottsághoz való visszautasítás iránt határozati javaslatot nyújt be. Steszner Gyula a határozati javaslat mellett emel szót. Az izgatás ily meghatározása lehetetlenné tenné a reformtörekvéseket. Felhozza p. u., hogy a választóknak való beszámoló beszédben azt találja valaki mondani, miszerint a közgazdasági kiegyezést nem fogadta el, mert az rész, káros az országra, büntető perbe keveredhetnek e meghatározás szerint. Kéri Várady határozati javaslatának elfogadását. Perczel Béla nem fogadhatja el azon következtetéseket, melyeket Metzner vont le a meghatározásból. Metzner egész szabadon elmondhatná az általa említett dolgokat, anélkül, hogy hajaszála is meggörbülne. Emlékezteti Metznert azon erőszakos izgatásokra, melyek Erdély kapcsolata, a nemzetiségi törvény stb. ellen történik. Magyaroszágnak tehát szüksége van, hogy büntetőjogilag tiltsa meg az ily izgatást. De nem akarván elzárkózni a ház aggodalmai előtt, azért elfogadja Várady határozati javaslatát. A ház elfogadja a határozati javaslatot, s a VI. fejezet tárgyalása felfüggesztetik. A 174—181. §§. vita nélkül fogadtatnak el. A 182. §. a 188 §-sal fog tárgyaltatni. A 183—187. §§. vita nélkül fogadtatnak el. A 182. és 188. §§. tárgyalásánál. Madaras felszólal az elévülést azon intézkedés ellen, hogy a 182. § szerint 24 óra alatt kell meg ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése deczember 1-ési. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Molnár, Gainer, Orbán. TÁRCZA: „Az attaché“ (Vigyiék 4 fölvonsuban; irta Mollhac Ilenik , fordította Kajatkó Lajos. Először adták a nemzeti színpadon november 30- kán.) A pezsgő, szikrázó franczia szellem ingerkedett tegnap a nemzeti színházban kedélyünkkel. Nem vette igénybe valami túlságosan nevető idegeinket, de derült perezeket szerzett az elmésség, a szerelem s az emberi gyalóságok röpke kigúnyolásának komikus játékával. „Az attaché“ vékony cselekvényű, de finoman szőtt vígjáték, mely kezdetben inkább kaczérkodó szellemességével, mint tárgyával érdekel ; majd midőn a bonyodalom fölébreszi a néző kíváncsiságát, azt ismét az elmésség nem hagyja lankadni. Szakasztott párisi termék ! Maga az „attaehé“ alapjában nemes szivü, becsületes harmincz éves nőtlen férfiú. De ledér, könnyelmű s már-már a léhaság örvénye tátong előtte. És világát gondtalanul, nem is adnak rá semmit. Csinos, kedves férfiú, de egyébb semmi. Komolysága, erélye — azt hiszik hiányzik. Elmés udvarló szív nélkül, kedélyes pajtás mélyebb barátság nélkül, ügyes hivatalnok szorgalom nélkül; ezt hiszi a világ. S maga Pradis gróf, az attaebé, sincs különb véleményben édes jó maga felől. Játék neki az egész élet, komolyabb, mélyebb tartalom nélkül; nem hisz semmiben, nem törekedik magasbra, csak azért, hogy Parisban, az élvezetek paradicsomában maradhasson és nem szeret, — mert azt hiszi, hogy nem tud szeretni, úgy éli világát, midőn németországi herczegségük nagykövete Scharph báró hivatja, hogy egy fontos missiót bízzon reá, melylyel hazájának tesz nagy szolgálatot. A missio kényes, teljesítése sok nehézséggel jár: találékonyságot, ügyességet és sok szellemet kíván. Scharph báró épen estély ad, melyen Madelaine bárónő, Palmer bankár fiatal özvegye is megjelen. Az özvegy milliomos és bűbájos. Szerencsés, de nem boldog. Rajzanak körülé a hódolók, mint Scarph báró elmésen jegyzi meg : a czukron a legyek. Bókjaik unottan hagyják, terveik üldözik; nincs nyugta s mégis oly egyhangú élete. Németország egyik kisebb székvárosából érkezik, Parisba. Éhenkórász parthie-vadászok donogják körül Ramsay, Páris első szabójának eleven, járókelő kirakata, kinek ingyért csinálnak ruhát, hogy azzal a cégnek reklámot szerezzen; Froudoille, a titokzatos hálók, igazabban a hazugságok szövője, azzal a czékattal, hogy a gazdag özvegy a kompromittálástól félve akad meg ezekben;EstiVac, a léha fráter, akinek egy ideig szeretője volt egyik híres énekesnő, de egy idő óta ő lett a szeretője annak a híres énekesnőnek, — ezek az üres, siker jellemű udvarlók lepik, zsibongják körül a milliomos szép aszszonyt, midőn véletlenül a nagykövet hívására megjelent attaché találkozik vele. Abban a pillanatban érdekelni kezdi Palmernét Pradis gróf. Föllépésében van valami fesztelen, elmés csevegésében sok őszinteség és igazság, bókjaiban szellem és a mi fő, nem udvarol és nem vall szerelmet szante pede. Pradis gróf az első találkozáskor megmondja a szép asszonynak, hogy életének átka: a milliomok. Az öreg Palmer — úgymond — okos ember volt; mikor meghalt, beültette szeretett nejét arany palotába, s annak őrévé a czerberusnál is biztosabb ijesztőt tett: a gyanút. Ez a gyanú mindig azt susogja Faimercé fülébe: ne higyen a férfiaknak: egytől egyig csak millióira áhítoznak. Az özvegy az elmésen csevegő férfiútól erre azt kérdezi: nem szerethetné-e meg őt valaki egyedül önmagáért is ? Pradis gróf azt feleli: Igen. De — teszi utána — ha egy nemes szív valóban fogja szeretni, az nem vallja be azt soha — a milliók miatt. Palmernét érdekelni kezdi az elmés férfin, kiről eddig csak ledérséget, könnyelműséget hallott. Kezdi látni, hogy van esze és szíve is, bár ezt takarni s tagadni akarja. Eszében különben a nagykövet is bízik. Ezért bízza reá a fontos missiót, melynek központja a szép és gazdag asszony. Az özvegy német s hogy vagyona a herczegségben maradjon, nem szabad, hogy franczia vegye nőül. Az attachénak tehát hivatása : elrontani és megakadályozni minden ily a hazára veszélyes házasságot. Pradis gróf a bűnért megkezdi az apró csatározást. Ez a darab expositiója. Kicsi tárgy, de elég érdekes. Nem is valószínűen, bár karikatúrája egy nagyraláló diplomatának ki elméletben ugyancsak építi a vámsorompót. Lélsklacilag sokkal inkább jogosult a bevezetés, mely pikáns játékra nyújt kilátást. Egy harmincz éves férfiú, ki azt hiszi magáról, hogy nem tud szeretni egy fiatal özvegy, ki gyanakszik, hogy nem szeretheti senki igazán, szemben oly viszonyok között, minőt a diplomatia teremtett, sejtetik, hogy a keletkező huzavona, a bonyodalom hűhója szellemesen szőve mulatságos lesz. A második fölvonás az özvegy nyárilakában foly le. A parthie-vadászok erősen helytállnak s ostromra készek. Az ügyes ataché nyomukban. Talál fegyvert mindegyik ellen. Yi könnyen három ellen s csak egygyel fegyverrel. Ramsayt megijeszti, hogy szabója vártok alapján elzáratja, ha ezégtársa nem lesz; Estillacot lóhalálban szalasztja Parisba, hogy az énekesnő az özvegy előtt ne kompromittálja; Frondvillet egy kissé megszúrja, hogy legalább hat hátig nem lábatlankodhatik az öz-