Ellenőr, 1878. január (10. évfolyam, 6-56. szám)
1878-01-14 / 23. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Évnegyedre . . 5 „ — „ Egy hónapra . 1 „86 .. 23. szám. Egyes szám ara 3 kr. ELLENŐR JEterrőr^tvtűl reggeli kidcLáLS. Budapest, hétfő, január l. Victor Emanuel. Bologna, jan. 12. Rainer főherczeg ideérkezett, és katonai tiszteletadással fogadtatott. A főherczeget a hadosztályparancsnok, a prefektus, Syndikus, az osztrák consul és egyéb más hatóságok fogadták. Szerkesztési iroda : Budapesten, nádor-utcza 6. sZ. j Kiadó-hivatal : Budapesten, nádor-utcza 6. sz. 1878. Budapest, január 13. Komoly figyelmet érdemel egy alább következő távirat, mely a bécsi félhivatalos „Montagsrevue“ közleménye nyomán a várható békefeltételeket ismerteti. Ezek: 1. Románia függetlensége, anélkül, hogy királysággá emeltessék ; 2. Szerbia függetlensége, csekély határkiigazítással ; 3. Montenegro függetlensége területi nagyobbodással, de a Suttorina nélkül; 4. Bulgária autonómiája, keresztyén kormányzóval, de a porta közvetlen hatósága alatt; 6. Batum, Karis, Erserum és kerületeik átengedése Oroszországnak. E pontozatok hézagossága első tekintetre szembeötlő, így például Bosznia és Herczegovina sorsa és a Dunatorkolatok kérdése érintve sincs, a Szerbiának és Montenegrónak szánt „határkikerekítés“ nincs specificálva, az autonómia fogalma és Románia nemzetközi helyzete nincs szabatosan meghatározva. Hasonlólag érintetlenül maradt a garantia-kérdés. Mind e hiányok mellett is megismerszik a közleményen, hogy nagyban és egészben pozitív alapon mozog, s főbb vonásaiban saját értesülésünkkel is megegyező. Ide nem foglaljuk az utolsó pontot, melyre nézve nem vagyunk tájékozva. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy e pontozatokat (a négy elsőt) csak olyanokat ismerjük, melyek ellen bizonyos modalitások mellett monarchiánknak nem lenne kifogása, de azt, hogy e pontozatokat Oroszország a békekötés alapja gyanánt már előterjesztette volna a portán, nem tudjuk. Valószínűleg a Montagszevue is így van vele. Meg kell továbbá jegyeznünk, hogy Románia függetlensége neutralizálás nélkül értendő , s nem vélünk csalódni, ha e függetlenség föltételéül tekintjük, hogy Románia a Duna jobb partján semmiféle területi nagyobbodásra nem számíthat. Szerbiát illetőleg csak igen jelentéktelen határigazításról lehet szó,-Szerbia felé. Ami pedig Boszniát és Herczegovinát illeti, ezekre nézve az autonómia olyanforma mértékének kiterjesztése a valószínű, mint amilyenben Bolgárország részesülne. Véleményünk szerint azonban az autonómia minden olyan értelmezése, mely a török állami egység feltételeit csorbítaná, vagy az állam kapcsolati köteléket meglazítaná ki van zárva azon combinatíók sorából, melyekre nézve monarchiánk ellenzése fenn nem forogna.* A kiegyezés nehézségeiről írván a „N. freie Presse“, azt mondja, hogy kormánykörökben azt a reményt táplálják, hogy a képviselőház a pénzügyi vámok tekintetében előzékenyebb lesz a kiegyezési bizottságnál, s hogy különösen a kávénál elfogadják a 20 fztos vámtételt. A magyar minisztérium, úgy hiszik, e felemeléssel megelégednék és ez esetben az iparvámokat is concedálná. Megerősíteni látszik a körök várakozásait azon körülmény is, hogy egy lembergi távirat szerint a lengyel klubb, a petroleum kivételével, rá fog szavazni a pénzügyi vámokra. A lengyelek szavazata a „N. fr. Presse“ szerint dönteni fog. Tá,orra to I a. Bécs, jan. 13. A „Montagsrevue“ írja: A legújabb hírek szerint kétségtelen, hogy a fegyverszünetet béke fogja követni. A „Montagsrevue“ szerint következők lesznek Oroszország békefeltételei : Románia teljes függetlensége, királysággá való proclamálás nélkül ; Szerbia teljes függetlensége, határigazítással, Montenegró teljes függetlensége, megfelelő területnagyobbodással, de nem a Luttovinában, mert ez ellen, úgy Szerbia területnagyobbodása ellen is tiltakozik Ausztria, Bulgária autonómiája, keresztyén kormányzóval török fennhatóság alatt, mert Ausztria Romániának a Dunántúl való terjeszkedésébe nem egyezik bele; a batumi, karszi és erzerumi pasalikok átengedése. A „Montagsrevue“ azt hiszi, hogy a porta még egyszer a hatalmakhoz fordul, de ha sikeretlen lesz lépése, elfogadja Oroszország feltételeit. A Dardanellák kérdése fölött diplomatiai eszmecsere nem történt, de nem is érintetett senki által sem. London, jan. 13. John Bright beszédet intézett a birminghami választékhoz, melyben meggyőződését fejezi ki, hogy fontos ok nincs arra, hogy Anglia ténylegesen beavatkozzék. Oroszország most is oly hatalmas, mintha a krími háború sohasem történt volna meg. Anglia most magában áll. Végtére így szólt: A nemzet többsége a szigorú semlegességet pártolja a jelen háborúban. Azután határozatot fogadtak el, melyben tiltakoznak minden kísérlet ellen, hogy Anglia viszálykodásba bonyolíttassék Oroszországgal. Pétervár, jan. 13. Hivatalosan jelentik Tifiliszből, jan. 12-ről. A Bajburt mellett vívott ütközetben a törökök megverettek. Jan. 9-dike óta Erzerum teljesen körül van zárva. Róma, jan. 13. A Popolo Romano dementálja a Times tudósítását, hogy compromissum jött létre a konstantinápolyi olasz követ, Layard és a porta közt, minthogy a lefoglalt hajók ügye még nincs eldöntve. Malta, jan. 13. Londoni távirati parancs folytán Hornby tengernagy a táborkarral keletre vitorlázik a Ludanis hajón. Legközelebb több más hajó is elindult. Pétervár, jan. 13. Nikoláj nagyherczeg Gabrovába érkezett, a lakosság lelkesedéssel fogadta, holnap átmegy a Balkánon. Pétervár, jan. 13. Hivatalosan jelentik Gabrovából jan. 11 ről : A Girosz-völgyét elhagyták a törökök. Egy portyázó orosz csapat megszállotta Klisszovát. Szelii, jan. 11. Gurko előhada eloglalta Micskát az otlukiój-pekerni után. A Topolnicza és Ibtiman mellett csekély volt a veszteség. Pétervár, jan. 12. Hivatalos. Jan. 11-én két török mámor közeledett Eupatoriához, és délután 3 11 órakor minden ágyúsokból sortüzelést kezdettek. Délután 53/4 órakor már 135 lövést tettek. Néhány épület megrongáltatok, és a lövésszázadból két ember megsebesült. Az ágyúzás folyton tart. A Ruszkij Invalid közli Bisztrom gárdaparancsnok napiparancsát, melyben ismerteti Sándor czárhoz intézett levelét Würtemberg herczegnek a porosz gárda parancsnoké,ak, ki szerencsét kíván az oroszok diadalaihoz. A napi parancs igy végződik : A herczeg levelében kifejezett hízelgő figyelem győzelmes testvéreink iránt erős meggyőződésem szerint annál nagyobb rokonszenvvel fogadtatik, minthogy attól a dicső és vitéz gárdától jön, mely azon nagy és hatalmas országé, melynek őszinte és kipróbált barátságára jogosan büszke lehet szeretett hazánk. Róma, jan. 13. Rainer főherczeg ide érkezett. Carignan herczeg, a külügyi, hadügyi és a tengerészeti miniszterek a pályaudvaron fogadták őt. A temetési szertartás 17-én lesz. Umberto király 19-én teszi le az esküt. A király elrendelte, hogy Victor Emanuel Rómában a Pantheonban temettessék el. A pápa parancsot intézett az egyházi hatóságokhoz, és a temetési szertartásokat illetőleg minden akadály elhárított. * Victor Emanuel betegségéről és utolsó perceiről az olasz lapok bővebb részleteket hoznak A Corriere della Sera ezeket írja : Pénteken, január 4-ikén este még kocsiban látták a királyt a Pincions egészséges színben volt. Szombaton reggel a király újra kocsikázni akart, de egy kis rosszullét a palotában marasztotta. 12 órakor, mint rendesen, megebédelt, de nem a rendes étvágygyal. Nyugalmat kívánt, lefeküdt s meghagyta, hogy két órakor költsék föl. Minthogy a király nehezen lélegzett, a komornok kinyitotta az ablakot s enyhítő italt készített urának. A lélegzés nehezkedésével a komornok — a király akarata ellenére is — elküld Dr. Saglione orvosért, ki megérkezvén, közelgő tüdőgyuladást konstatált, s csilapitó szert rendelt, mely a királyt megkönnyebbitette. Alig érezte magát kissé jobban s távozott el az orvos, midőn a király rögtön föl akart kelni. Tudvalevő, hogy Victor Emánuel nem szeretett puszta testén pamut-szövetet viselni s csak gyolcsot hordott, mi nem alkalmas a római klimához. Fölkelvén, úgy öltözött fel, mint rendesen, s elég vigyázatlanul úgy ingben a nyitott ablakhoz ment, mely a kertre szolgál, s ott szivarozgatott.Sagnonet megint el kellett hivatni, mert a király ismét roszul érezte magát. A betegsége rövid idő alatt annyira haladt, hogy az orvos a herczegeket hivatta, és consiliumot ajánlott. Táviratilag meghívták Dr. Brúnót Turinból és Dr. Baccallit. Mindez délutáni 2 órától 4-ig történt. Baccelli 4 ha órakor eljött, konstatálta a tüdőgyuladást és érvágást rendelt, a király, ki ettől mindig iszonyodott, eleinte vonakodott, de azután engedett. A szombat és vasárnap közti éj nyugodtan folyt le de az orvosok a malária föllépésétől tartottak. Vasárnap délután megérkezett Dr. Bruno , igazolván az előbbi diagnosist, újabb érvágást rendelt. De a király vonakodása most olyan nagy volt hogy erővel kitépte karját az orvosok kezéből. Az egyik orvos erre azt mondá a betegnek: „Felség, felelősségünk e pillanatban sokkal nagyobb, semhogy minden eszközt föl ne használnánk. Felséged király minden dologban, de e pillanatban mi vagyunk az uralkodók, s felséged akaratunknak alattvalója.“ E szavak hatottak a királyra, odanyujtotta karját s az érvágás megtörtént. A király évenkint három királyok napján ebédet szokott adni a diplomatiai testületnek. Most ezt nem akarták megtartani, de a király nem engedte, és Umberto herczeg s neje voltak a vendéglátók. Szomorú lakoma volt, mély hallgatás uralkodott, s alig hogy fölhordják az utolsó fogást, a vendégek eltávoztak. 9i- én délben a király fölvette a halotti szégeket. Ezután magához kérette Umberto herc és nejét. A jelenet szívszaggató volt. A kiír igen megindult hangon beszélt fiához, kis szivére kötötte, hogy oltalmazza a x. szabadságot. A herczeg és neje a haldokló király ura lehelletéig maradtak az ágy mellett. Amadeo későn érkezett Rómába a király utolsó ölelésére. 10 ikén Umberto kíséretében ment be a halottas szobába, hol mindketten sokáig maradtak. * A király utolsó pillanatairól a Liberté, a következő részleteket közli Miután a pap föladta a királynak a szentséget, kérdé, hogy nem kivánja-e látni Umberto herczeget. A király intett. A herczeg belépett a király szobájába, s könnyes szemmel közeledett az ágyhoz. Victor Emánuel hosszasan nézett rá, ezután megfogta kezét s ezt mondá: „Addio !“ Kevés percz múlva elkezdődött a haldoklás, mely csak pár pillanatig tartott. A király szobájában voltak , marchese di Cocconito, Panissera de Veglio gróf és a kamarások. Csak ennyien voltak. A gyóntatást Mgr. Marinelli, az apostoli palota sekrestyése végezte. Látogatáson volt Mgr. Cenni, őszentsége házi praelatusa.