Ellenőr, 1878. április (10. évfolyam, 162-215. szám)
1878-04-01 / 162. szám
(Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Évnegyedre . . 5 „ —' „ Egy hónapra . 1281 162. szám. Reridichvilii reggeli Tziulás. Budapest, hétfő, április 1 (Kiadó-hivatal: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. 1878. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése már ezius végével letelik, s a lapot tovább is járatni óhajtják, kérjük intézkedjenek a megrendelés iránt, nehogy a lap vételében fenakadást tapasztaljanak. Az ,Ellenőr" ára maradt a régi: fél évre....................................10 frt — negyed évre.................................5 frt — havonként..................................1 frt 80 kr. Az „Ellenőrize a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. Budapest, márczius 31. Satanas száll alá a hegyről és méné világgá. Ignatieff minden kisértése hajótörést szenvedett, s az „ellenállhatatlan“ muszka ma reggel ellenállhatatlan honvágyat érezvén, d. e. 11 órakor tova gőzölt Bécsből — egyenest Pétervárra. Nem megy se Párisba, se Londonba, tán még Berlinbe se. Haza megy és haza se visz semmit. De mégis: azt a bizonyosságot, hogy a san stefanoi békekötés alapján nincs megegyezés. Ebben minden hir összehangzik, utalunk e részben saját jól értesült levelezőnk tudósítására s a bécsi lapok közleményeire, melyeket alább csoportosítunk. Ami már most azt illeti, hogy az osztrák-magyar érdekeket miben foglalta össze Andrássy Gyula gróf az orosz diplomata tájékozására, s többé vagy kevésbé kategorikus kijelentésekkel van-e dolgunk ? — arra való nézve a közzétett hírek még nélkülözik a telje világosságot. Bizonyosnak látszik, hogy a nyugati Balkán rendezését oly speciális osztrák-magyar érdeknek tekinti Andrássy Gyula, hogy erre a porta után csakis monarchiánk befolyását tartja igazoltnak. S legkevésbé akarja e befolyást a muszkával megosztani. Hogy a nyugati Balkán fogalmába Szerbia, Montenegró, Albánia és nyugati Bolgárország is bele van vonva, az természetes. A befolyás érvényesítésére a kereskedelmi kapcsolatot látszanak kontemplálni. A Balkán keleti részét illetőleg, az a vélemény látszik uralkodni külügyi kormányunk körében, hogy ez per eminentium európai ügy, s mint ilyen, ismét nem szabályozható Oroszország egyoldalú befolyása által és aiatt; annál kevésbbé a maritim kérdések, melyek körébe tartozik a tervezett Bolgárország kiterjeszkedése is az aeqaeumi tengerig. Mindenesetre nagyon kívánatos, hogy e dolgokról hova hamarább a lehetőségig kimerítő tájékozást nyerjen a közönség. * Az oláh miniszterelnök Bratianu úr tegnap este Bécsbe érkezett, s úgy látszik, nem hideg fogadtatásra talált. Mint a „Fremdenblatt“ véli, Románia kifogásait a san stefanoi béke ellen sokban alaposaknak ítéli külügyi kormányunk, a többek közt nevezetesen azt, mely Romániának további két évre való kisajátítását határozza. Minthogy ez a pont Bulgária occupatiójával függ össze, érthető, hogy monarchiánk miért helyezi erre a legfőbb súlyt. Besszarábia kérdésében monarchiánk még nem nyilatkozott. Anglia, Franczia és Olaszország osztozni látszik a román felfogásban. * A kiegyezés kérdésének súlypontja — írja a „B. Corr.“ — most a két regnicoláris bizottság tanácskozásaiban fekszik. Ha a két bizottság meg tud egyezni és bizonyos megállapodást létesít — feltételezve a két törvényhozás nagyon valószínű hozzájárulását — a kiegyezés nem fog további nagy nehézségeket okozni. A vámtarifában fönforgó differenciák kiegyenlíthetők, miután az osztrák minisztérium tagjainak nagy többsége nem tartja a gyapjú árukra eddig megszavazott tételeket m megváltoztathatlanoknak és így létesíthető lesz egy transact«). E bizottságok április hó első felében fognak összeülni. A múlt héten Bécsben tartott közös miniszteri értekezleten megállapíttattak a két kormány kívánalmai a keleti tartományokkal létesítendő gazdasági viszonyok tárgyában. Nevezetesen a vám- és kereskedelmi szerződések kérdése a dunahajózási és vasút-csatlakozási ügy iránt történtek megállapodások. A dunai hajózás teljes helyreállítását, és a szerb vasúti összeköttetés gyors létesítését a kormány erélyesen sürgetni fogja. Tegnap este a miniszterelnök elutazása előtt hosszabb minisztertanács tartatott. (,,B. C.“) Táviratok. BéCS. márcz. 31. Ignatieff tábornok ma délelőtt tizenegy órakor elutazott Pétervárra. BéCS. márcz. 31. A Montags-revue írja : Ignatieff tábornok meghallotta Andrássy gróftól, hogy Ausztria a san stefanói békekötést visszautasítja, mint a mely összeütközik úgy saját, mint Európa érdekeivel is. Andrássy gróf szabatosan meghatározta Ignatieff tábornok előtt Ausztria érdekeit. Ignatieffnek nem volt teljhatalma valamely egyezség megkötésére, és így Ausztria nyilatkozatait csak a referendum fogadhatta. Montreal, márcz. 31. Hírlik, hogy a montreali helyőrség és tüzérség Halifaxba megy, hogy az eddigi helyőrséget fölváltsa, melyet Angliába rendeltek. Bukarest, márcz. 31. A romániai orosz közlekedési főnök jelenti, hogy Brailán fölül a hajózás akadályai és a torpedók el vannak hárítva; a Csernavoda-rasszovai vonalon is legközelebb el fogják távolítani a torpedókat. A Danának felsőbb részén csak Korabiánál folynak még munkálatok, de az egyik ág itt is szabad. Róma, márcz. 31. Robilant grófot ma hoszszasabb ideig fogadta a király. Többször értekezett Cortival, és holnap Bécsbe utazik. Ignatieff pusztulása. Minden tudósítás megegyezik abban, — írja jól értesült bécsi levelezőnk — hogy az itteni cabinet nem könnyítette meg Ignatieff tábornok feladatát, és hogy a tábornok úr minden eredmény nélkül lesz kénytelen visszatérni Pétervárra. Oroszország diplomatiai és katonai helyzete most nagyon kedvezőtlen, és mindent meg kell kísértenie, hogy kiegyezzék Ausztria-Magyarországgal, de talán még Angliával is. Pénzforrásai ki vannak merülve, hadserege nagy területen van szétoszolva és sok veszteséget szenved a kiütött járvány által. Ignatieff tábornoknak állítólag meg kellett kérlelnie a bécsi cabinetet, és amint ő mondotta, fehér lapot nyújtott át Andrássy grófnak, hogy ez jegyezze föl Ausztria- Magyarország kívánságait. Oroszország a kérő fél, és ha Gorcsakoff herczeg egy héttel ezelőtt még azt mondhatta, hogy a san stefanoi szerződésnek minden körülmények közt érintetlenül kell maradnia, ez az érintetlenség ma már nem dogmája az orosz politikának. Oroszország mindenesetre ravasz, és amint most lecsendesíteni törekszik Ausztria-Magyarországot, azonképen az Angliával való kiegyezést is meg fogja kísérteni. Már beszélnek is a czár sajátkezű leveléről, melyet Victoria királynőhöz intézett, és amelyben a megegyezés új módját ajánlja; de azért ezek a fogások nem fognak sikerülni. Most világosan kitűnik, hogy Oroszországnak meg volt ugyan a túlnyomó hatalma Törökország leverésére, de most már nincs elég erkölcsi ereje a szabaddá lett területek szervezésére. A magunk részéről ehhez csak azt teszszük hozzá, hogy ha Ignatieff re insecta távozik Bécsből, e tény kétségtelen biztosíték arra nézve, hogy Angliában annál kevésbé sikerül mesterkedése. Mert ez a tény Anglia és monarchiánk oly benső egyetértésére vallana, melyet semmiféle üres lappal és czári levéllel nem lehet megbontani , s Gorcsakoff urnak alkalmasint módjában lesz a san stefanói békekötésről táplált felfogását még sokkal lényegesebben módosítani. Mert az a békekötés Európára nézve nem hogy érinthetetlen volna, hanem semmis. * Ignatieff gróf kilátásairól az egyéb forrású hírek is körülbelül egy véleményen vannak tudósítónkkal. E hírek itt következnek : * Andrássy gróf — táviratoztak a P. Lloydnak — Európa részére európai megállapodásokat kiván, melyek lehetetlenné teszik az orosz önkényes executiót, Ausztria-Magyarország részére pedig azt, hogy a portával egyetértve, közvetlen befolyást gyakorolhasson a Balkán félsziget azon tartományaira, melyek érdekkörébe esnek, és tiltakozik minden osztrák-magyar és orosz együttes protectio ellen. Ignatieff tábornokot utasította kormánya, hogy Pétervárra menjen Berlinen át, és itt Bismarck herceggel alaposan értekezzék az elért és el nem ért eredmények fölött. Ausztria Magyarországnak uralkodó befolyása Törökország nyugati részében, elvileg nem ütközik Oroszország ellenmondásába. * Ignatieff tábornok — írja a N. fr. Pr. — tegnap és ma folytatta az értekezést Andrássy gróffal. Mivel hamarább fog elutazni, mint eleintén szándékozott, ez bizonyára annak a jele, hogy nincs oka megelégedni küldetése eredményével. És hogy a tábornok Pétervárra megy, nem pedig Londonba, Párisba, vagy Berlinbe, ez is annak a jele, hogy itt semmit sem végzett, és kénytelen előbb Péterváron jelentést tenni az itt észrevettekről, benyomásairól és a kívánságokról, melyeket a kérdés európai tárgyalását illetőleg és az osztrák érdekeket illetőleg itt táplálnak. Úgy látszik, hogy itt mind a két tekintetben jobban megfeszítik a húrokat. Máris észrevehető Anglia magatartásának üdvös hatása és mindig világosabb lesz, hogy Lord Beaconsfield kitűnő sakkhúzást tett, mikor határozott föllépésére éppen azon időpontot használta, mikor Ignatieff Bécsben van, akinek szintén be kell vallania, hogy útját bevágták előtte. És Oroszország csakugyan lemondott már álláspontjáról, melyet a Journal de St. Petersbourg még a napokban is hirdetett, hogy t. i. a congressus a párisi szerződésből indulhat ki ugyan, ezt revideálhatja, és másokkal helyettesítheti, de a san stefanói szerződésnek érintetlenül kell maradnia. Most már arról van szó, hogy Oroszország vagy elismeri Európa jogát, vagy pedig arra kell vetemednie, hogy a jelen körülmények közt rel nézve fölötte aggodalmas háborúba keveredjék. Az európai tanácskozások azon tárgyalások folytatásai lennének, melyek Konstantinápolyban és Londonban történtek, és ezek fonalának fölvételére még Anglia is hajlandó volna. Ha az európai tanácskozás nem lesz lehetséges, akkor mindegyik állam maga tartozik megvédeni érdekeit, vagy pedig a hasonló érdekekkel bíró államok társaságában. Ignatieff tábornoknak Andrássy gróffal folytatott értekezéseiben meg kellett győződnie arról, hogy ez a san-stefanói szerződést absolute elfogad íratlannak és használhatónak tekinti, hogy Ausztria nem fog vállalkozni együttes proectióra, mint a san stefanói szerződés helyezi kilátásba, hanem ha érvényesíteni akarja ott befolyását, ezt a törvényes államfővel, a szultánnal, egyetértve teszi. E befolyásnak Szerbiára és Montenegróra is ki kellene terjednie, legalább annyiban, hogy ezek semmire se vállalkozhassanak, ami ellenkezik az osztrák érdekekkel, ha pedig ezt meg akarja akadályozni Ausztria, akkor cselekednie kell, anélkül, hogy előbb Pétervárral tanácskozzék, hogy mit kell tennie. Ami Romániát illeti, ez nyíltan Ausztriára akar támaszkodni, és Bratianu küldetését is csak arra lehet magyarázni, hogy kormánya nevében védelmünket kéri, illetőleg Románia segítségét ajánlja föl, amennyiben ez tekintetbe jöhet Ausztria törekvéseit illetőleg. A Fremdenlatt értesülése szerint Ignatieff tábornok a hallottak után elmondhatja Péterváron, hogy kormányunk szilárdan el van határozva, hogy