Ellenőr, 1878. április (10. évfolyam, 162-215. szám)

1878-04-01 / 162. szám

(Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Évnegyedre . . 5 „ —' „ Egy hónapra . 1­2­81 162. szám. Reridichvilii reggeli Tzi­ulás. Budapest, hétfő, április 1 (Kiadó-hivatal: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. 1878. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése már ezius végével letelik, s a lapot tovább­ is járatni óhajtják, kér­jük intézkedjenek a megrendelés iránt, nehogy a lap vételében fenakadást ta­pasztaljanak. Az ,Ellenőr" ára maradt a régi: fél évre....................................10 frt — negyed évre.................................5 frt — havonként..................................1 frt 80 kr. Az „Ellenőrize a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. Budapest, márczius 31. Satanas száll alá a hegyről és méné világgá. Ignatieff minden kisértése hajótö­rést szenvedett, s az „ellenállhatatlan“ muszka ma reggel ellenállhatatlan honvá­gyat érezvén, d. e. 11 órakor tova gőzölt Bécsből — egyenest Pétervárra. Nem megy se Párisba, se Londonba, tán még Berlinbe se. Haza megy és haza se visz semmit. De mégis: azt a bizonyosságot, hogy a san­ ste­­fanoi békekötés alapján nincs megegyezés. Eb­ben minden hir összehangzik, utalunk e részben saját jól értesült levelezőnk tudósí­tására s a bécsi lapok közleményeire, me­lyeket alább csoportosít­unk. Ami már most azt illeti, hogy az osztrák-magyar érdekeket miben foglalta össze Andrássy Gyula gróf az orosz diplo­mata tájékozására, s többé vagy kevésbé kategorikus kijelentésekkel van-e dolgunk ? — arra való nézve a közzétett hírek még nélkülözik a telje világosságot. Bizonyos­nak látszik, hogy a nyugati Balkán rende­zését oly speciális osztrák-magyar érdeknek tekinti Andrássy Gyula, hogy erre a porta után csakis monarchiánk befolyását tartja igazoltnak. S legkevésbé akarja e befolyást a muszkával megosztani. Hogy a nyugati Balkán fogalmába Szerbia, Montenegró, Al­bánia és nyugati Bolgárország is bele van von­va, az természetes. A befolyás érvényesítésére a kereskedelmi kapcsolatot látszanak kon­­templálni. A Balkán keleti részét illetőleg, az a vélemény látszik uralkodni külügyi kor­mányunk körében, hogy ez per eminentium európai ügy, s mint ilyen, ismét nem szabá­lyozható Oroszország egyoldalú befolyása által és aiatt; annál kevésbbé a maritim kérdések, melyek körébe tartozik a terve­zett Bolgárország kiterjeszkedése is az aeqaeumi tengerig. Mindenesetre nagyon kívánatos, hogy e dolgokról hova hamarább a lehetőségig ki­merítő tájékozást nyerjen a közönség. * Az oláh miniszterelnök Bratianu úr tegnap este Bécsbe érkezett, s úgy látszik, nem hideg fo­gadtatásra talált. Mint a „Fremdenblatt“ véli, Ro­mánia kifogásait a san stefanoi béke ellen sokban alaposaknak ítéli külügyi kormányunk, a többek közt nevezetesen azt, mely Romániának további két évre való kisajátítását határozza. Minthogy ez a pont Bulgária occupatiójával függ össze, érthető, hogy monarchiánk miért helyezi erre a legfőbb súlyt. Besszarábia kérdésében monarchiánk még nem nyilatkozott. Anglia, Franczia és Olaszország osz­tozni látszik a román felfogásban. * A kiegyezés kérdésének súlypontja — írja a „B. Corr.“ — most a két regnicoláris bizottság tanácskozásaiban fekszik. Ha a két bizottság meg tud egyezni és bizonyos megállapodást létesít — feltételezve a két törvényhozás nagyon valószínű hozzájárulását — a kiegyezés nem fog további nagy nehézségeket okozni. A vámtarifában fönforgó differenciák kiegyenlíthetők, miután az osztrák mi­nisztérium tagjainak nagy többsége nem tartja a gyapjú árukra eddig megszavazott tételeket m megvál­toztathatlanoknak és így létesíthető lesz egy trans­act«). E bizottságok április hó első felében fognak összeülni. A múlt héten Bécsben tartott közös minisz­teri értekezleten megállapíttattak a két kormány kívánalmai a keleti tartományokkal létesítendő gaz­dasági viszonyok tárgyában. Nevezetesen a vám- és kereskedelmi szerződések kérdése a dunahajózási és vasút-csatlakozási ügy iránt történtek megállapo­dások. A dunai hajózás teljes helyreállítását, és a szerb vasúti összeköttetés gyors létesítését a kor­mány erélyesen sürgetni fogja. Tegnap este a miniszterelnök elutazása előtt hosszabb minisztertanács tartatott. (,,B. C.“) Távi­ratok. BéCS. márcz. 31. Ignatieff tábornok ma délelőtt tizenegy órakor elutazott Pétervárra. BéCS. márcz. 31. A Montags-revue ír­ja : Ignatieff tábornok meghallotta Andrássy gróftól, hogy Ausztria a san­ stefanói béke­kötést visszautasítja, mint a mely összeüt­közik úgy saját, mint Európa érdekeivel is. Andrássy gróf szabatosan meghatározta Ig­natieff tábornok előtt Ausztria érdekeit. Igna­­tieffnek nem volt teljhatalma valamely egyezség megkötésére, és így Ausztria nyi­latkozatait csak a­ referendum fogadhatta. Montreal, márcz. 31. Hírlik, hogy a montreali helyőrség és tüzérség Halifaxba megy, hogy az eddigi helyőrséget fölváltsa, melyet Angliába rendeltek. Bukarest, márcz. 31. A romániai orosz közlekedési főnök jelenti, hogy Brailán fölül a ha­józás akadályai és a torpedók el vannak hárítva; a Csernavoda-rasszovai vonalon is legközelebb el fogják távolítani a torpedókat. A Danának felsőbb részén csak Korabiánál folynak még munkálatok, de az egyik ág itt is szabad. Róma, márcz. 31. Robilant grófot ma hosz­­szasabb ideig fogadta a király. Többször érteke­zett Cortival, és holnap Bécsbe utazik. Ignatieff pusztulása. Minden tudósítás megegyezik abban, — írja jól értesült bécsi levelezőnk — hogy az itteni cabinet nem könnyítette meg Ignatieff tábornok feladatát, és hogy a tábornok úr minden eredmény nélkül lesz kénytelen visszatérni Pétervárra. Oroszor­szág diplomatiai és katonai helyzete most nagyon kedvezőtlen, és mindent meg kell kísértenie, hogy kiegyezzék Ausztria-Ma­­gyarországgal, de talán még Angliával is. Pénzforrásai ki vannak merülve, hadserege nagy területen van szétoszolva és sok vesz­teséget szenved a kiütött járvány által. Ignatieff tábornoknak állítólag meg kellett kérlelnie a bécsi cabinetet, és a­mint ő mondotta, fehér lapot nyújtott át Andrássy grófnak, hogy ez jegyezze föl Ausztria- Magyarország kívánságait. Oroszország a kérő fél, és ha Gorcsakoff herczeg egy héttel ezelőtt még azt mondhatta, hogy a san­ stefanoi szerződésnek minden kö­rülmények közt érintetlenül kell marad­nia, ez az érintetlenség ma már nem dog­mája az orosz politikának. Oroszország min­denesetre ravasz, és a­mint most lecsende­­síteni törekszik Ausztria-Magyarországot, azonképen az Angliával való kiegyezést is meg fogja kísérteni. Már beszélnek is a czár sajátkezű leveléről, melyet Victoria ki­rálynőhöz intézett, és a­melyben a meg­egyezés új módját ajánlja; de azért ezek a fogások nem fognak sikerülni. Most vilá­gosan kitűnik, hogy Oroszországnak meg volt ugyan a túlnyomó hatalma Törökor­szág leverésére, de most már nincs elég erkölcsi ereje a szabaddá lett területek­­ szervezésére. A magunk részéről ehhez csak azt tesz­­szük hozzá, hogy ha Ignatieff re insecta távozik Bécsből, e tény kétségtelen biztosí­ték arra nézve, hogy Angliában annál ke­vésbé sikerül mesterkedése. Mert ez a tény Anglia és monarchiánk oly benső egyetér­tésére vallana, melyet semmiféle üres lappal és czári levéllel nem lehet megbontani , s Gorcsakoff urnak alkalmasint módjában lesz a san­ stefanói békekötésről táplált felfogá­sát még sokkal lényegesebben módosítani. Mert az a békekötés Európára nézve nem hogy érinthetetlen volna, hanem semmis. * Ignatieff gróf kilátásairól az egyéb forrású hírek is körülbelül egy véleményen vannak tudósí­tónkkal. E hírek itt következnek : * Andrássy gróf — táviratoztak a P. Lloydnak — Európa részére európai megállapodásokat kiván, melyek lehetetlenné teszik az orosz önkényes exe­­cutiót, Ausztria-Magyarország részére pedig azt, hogy a portával egyetértve, közvetlen befolyást gya­­korolhasson a Balkán félsziget azon tartományaira, melyek érdekkörébe esnek, és tiltakozik minden osztrák-magyar és orosz együttes protectio ellen. Ignatieff tábornokot utasította kormánya, hogy Pé­tervárra menjen Berlinen át, és itt Bismarck her­ceggel alaposan értekezzék az elért és el nem ért eredmények fölött. Ausztria Magyarországnak ural­kodó befolyása Törökország nyugati részében, elvileg nem ütközik Oroszország ellenmondásába. * Ignatieff tábornok — írja a N. fr. Pr. — tegnap és ma folytatta az értekezést Andrássy gróffal. Mivel hamarább fog elutazni, mint eleintén szándékozott, ez bizonyára annak a jele, hogy nincs oka megelégedni küldetése eredményével. És hogy a tábornok Pétervárra megy, nem pedig Londonba, Párisba, vagy Berlinbe, ez is annak a jele, hogy itt semmit sem végzett, és kénytelen előbb Péterváron jelen­tést tenni az itt észrevettekről, benyomásairól és a kí­vánságokról, melyeket a kérdés európai tárgyalását illetőleg és az osztrák érdekeket illetőleg itt táplál­nak. Úgy látszik, hogy itt mind a két tekintetben jobban megfeszítik a húrokat. Már­is észrevehető Anglia magatartásának üdvös hatása és mindig vi­lágosabb lesz, hogy Lord Beaconsfield kitűnő sakk­­húzást tett, mikor határozott föllépésére éppen azon időpontot használta, mikor Ignatieff Bécsben van, a­kinek szintén be kell vallania, hogy útját bevágták előtte. És Oroszország csakugyan lemon­dott már álláspontjáról, melyet a Journal de St. Petersbourg még a napokban is hirdetett, hogy t. i. a congressus a párisi szerződésből indulhat ki ugyan, ezt revideálhatja, és másokkal helyettesít­heti, de a san­ stefanói szerződésnek érintetle­nül kell maradnia. Most már arról van szó, hogy Oroszország vagy elismeri Európa jogát, vagy pedig arra kell vetemednie, hogy a jelen körül­mények közt rel nézve fölötte aggodalmas háborúba keveredjék. Az európai tanácskozások azon tárgyalá­sok folytatásai lennének, melyek Konstantinápoly­ban és Londonban történtek, és ezek fonalának fölvételére még Anglia is hajlandó volna. Ha az eu­rópai tanácskozás nem lesz lehetséges, akkor mindegyik állam maga tartozik megvédeni ér­dekeit, vagy pedig a hasonló érdekekkel bíró államok társaságában. Ignatieff tábornoknak An­drássy gróffal folytatott értekezéseiben meg kellett győződnie arról, hogy ez a san-stefanói szerződést absolute elfogad íratlannak és használhatónak te­kinti, hogy Ausztria nem fog vállalkozni együttes proectióra, mint a san­ stefanói szerződés helyezi kilátásba, hanem ha érvényesíteni akarja ott befo­lyását, ezt a törvényes államfővel, a szultánnal, egyetértve teszi. E befolyásnak Szerbiára és Montenegróra is ki kellene terjednie, legalább annyiban, hogy ezek semmire se vállalkozhassanak, a­mi ellenkezik az osztrák érdekekkel, ha pedig ezt meg akarja akadályozni Ausztria, akkor csele­kednie kell, a­nélkül, hogy előbb Pétervárral ta­nácskozzék, hogy mit kell tennie. A­mi Romániát illeti, ez nyíltan Ausztriára akar támaszkodni, és Bratianu küldetését is csak arra lehet magyarázni, hogy kormánya nevében védelmünket kéri, illetőleg Románia segítségét a­jánlja föl, a­mennyiben ez te­kintetbe jöhet Ausztria törekvéseit illetőleg. A Fremdenlatt értesülése szerint Ignatieff tá­bornok a hallottak után elmondhatja Péterváron, hogy kormányunk szilárdan el van határozva, hogy

Next