Ellenőr, 1878. május (10. évfolyam, 216-272. szám)

1878-05-23 / 257. szám

gBSSzftist ink: Egfaz évre . . 2© frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . . 1© . — „ Egy hónapra . 1­9­80 . Egyed szám­ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda: tgfrzdapesten, nádor-utcza 6. szám. Ammit sem költünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. (Reggeli a kk­ul­LI. 257. szám.___________________________________Budapest, csütörtök, május 23.1878. powemv­ermu­s. Toladóhivatalbeen, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, LaBre St Cie, czégnél Párisban (Place de la Bonse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő.­­Kiadó-hivatal: Budapesten, nádor-írt ez a 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 2. évfolyam. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése május végével letelik, s a lapot továbbra járatni óhajtják, kérjük intézkedjenek a megrendelés iránt, ne­hogy a lap vételében fenakadást ta­pasztaljanak. Az „Ellenőr” ára: fél évre.......................... . 10 frt — negyed évre..........................5 frt — havonként...........................1 frt 80 kr. Az „Ellenőr“-re a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. Budapest, május 22. Suvaloff gróf útjáról még mindig nem lehet tudni semmit, csak azt, hogy a ber­lini Prov. Correspondent jó reményeket köt a megegyezéshez. A Prov. Corr. reményei azonban nem egyetemleges remények, s a helyzet marad változatlanul az, a­mi volt. Az a körülmény, hogy a legújabb angol mi­niszteri nyilatkozatok, valamint a pétervári enunciatiók egyaránt hangsúlyozzák Európa békéje fenntartásának reményét, nem bizo­nyít semmit, mert ilyen nyilatkozatokat szünetlenül hallunk már jó idő óta, anélkül hogy valóban történt volna valami e jó re­ménységek szilárdítására, és ugyanilyen jó remények kifejezései előzték volt meg 24 órával, annak idején, az orosz hadüzenetet. * Bukarestből erélyesen meghazudtolják azt a muszka híresztelést, mely szerint Orosz­ország és Románia közt újabb katonai egyez­mény köttetnék. A román kormány — mond­ják — nem fog szövetséget kötni oly hata­lommal, mely megszegte a már tavaly meg­kötött egyezményt. Oroszországnak tehát nem marad egyéb hátra, mint a puszta erőszak. Szegény ártatlan, pedig hogy szeretett volna szépen egyezséget kötni — hogy megint le­gyen mit megszegnie. * A mohamedánok fölkeléséről ma érke­zik az első kedvezőtlen hír — igaz, hogy csak a Pol. Correspondent útján, — mely szerint az Arda folyó forrásai közül legutóbb vívott csatában az oroszok lettek a győz­tesek, s a felkelők elvesztették ottani had­állásaikat. Részletesebb tudósítás azonban még nincs. A képviselőház mai ülése után a magyar de­legált­ tagjai értekezletet tartottak. Elhatároztatott abban, hogy a delegátusok szombaton reggel Bécsbe utaznak, miután szombaton d. u. 5 órakor Bécsben nyilvános ülés fog tartatni, melyen a külügyminisz­ter, Andrássy Gyula gróf egy a közös költségve­tésre vonatkozó rövid előterjesztést fog tenni. Az albizottságok tanácskozásaikat már vasárnapon megkezdik. Az elnökséget, miután Szőgyény Marich László betegeskedik, Szlávy József alelnök fogja vinni. (B. C.) A közös költségvetésre vonatkozó előterjesztés, melyet a külügyminiszter a delegációknak legköze­lebb be fog nyújtani, vonatkozik a hozandó hatá­rozatok 3-ik czikkére, mely a fedezet quótaszerű felosztásáról és a közös vámbevételek hovafordítá­­sáról szól. Ezen czikkben ki fog most mondatni, miután a kiegyezés addig nem lesz szentesítve, hogy a quótaszerű fedezet, valamint a vámbevételek is a későbben hozandó törvények értelmében fognak a két pénzügyminisztérium által leszámoltatni.­­ Az osztrák magyar Lloyd subventiója, valamint az ezen czím alatt rendesen felvétetni szokott fedezet összeg most, miután a Lloyd-szerződés addig nem lép hatályba, egyszerűen kihagyatik, s ha a szerződés később érvénybe lép, a külügyminisztérium annak alapján folyóvá teszi az összegeket és azután pót­hitelt fog kérni. (B. C.) A képviselőhöz igazságügyi bizottsága mai ülé­sében befejezte a rendőri büntető­­javaslat tárgya­lását. A tulajdon elleni kihágásokról szóló fejezetet minden érdemleges módosítás nélkül elfogadván, a bizottság úgyszintén az átmeneti intézkedéseket ma­gában foglaló zárfejezetet is. A­­javaslatról szóló bizottsági jelentést Paider előadó a szünetelés utáni első ülések egyikében be fogja nyújtani. A képviselőház vámügyi bizottsága mai ülésében tárgyalás alá vette a főrendiháznak a vámszövet­­ségre, a vámtarifára és a Lloyd-szerződésre vonat­kozó módosításait, s azokhoz hozzájárult. Elfogadta e módosítások közt azt, hogy a vámszövetség f. évi július 1-én lépjen életbe. A vámtarifa életbe­léptetése iránt a bizottság csak akkor fog nyilat­kozhatni, midőn a két kormány megegyezése foly­tán az erre vonatkozó előterjesztés a törvényhozás elé kerül. A bizottság jelentését Baross Gábor elő­adó valószínűleg már a közelebbi pénteki ülésben fogja a képviselőház elé terjeszteni. Bukarestből jelentik a Pressének tegnapról : Tulcsa mellett az oroszok a Duna elzárása végett jelentékeny erődítéseket tesznek. Szulina mellett kövekkel megrakott hajók, vannak, hogy Angliával való háború esetére a Dunatorkolatokat elzárják. A román hadsereg­­balszárnyát offensiv czélból Máhország Pitesti felé tolták előre. Károly feje- t holnapután­ ide várják. Oroszországból Alánul érkeznek csapatok, melyeknek legna­­­zét Bulgáriába indítják. hameddn felkelésről a „Pol. Corr.“-nek a * jelentik Sztanimakából, máj. 13-ikáról: jelentéktelen összecsapás volt 150 po­­­sz gyalogság közt Mindkét részen sebesült volt. Filippopoliba két zászl­alj orosz katonaság jött ide a helyőrség erősíté­sére. Miután a felkelés mindinkább nyugat felé terjed, Szabilin tb. erősítést kért. A felkelők ki­vált Haskiel közelében fejtenek ki nagy tevékeny­séget. Egy orosz törzstiszt egészen komolyan azt ál­lítja, hogy a pomákoknál két török pasa Hasszán és Ibrahim van, s több angol tiszt, kik a felkelő­ket szervezik begyakorolják és vezénylik. Tegnap beszéltem a török delegátusokkal Samih pasával és Vasza effendivel s küldetésekről megtudtam, hogy a felkelés szintere két zónára osztatott a keletre és nyu­gatira. A bizottsággal van három török törzskari tiszt, kik közül Mustafa bey az előbbeni és D­email bey és Reko Sikmi effendi utóbbi zónába osztatott. Mus­tafa bey múlt vasárnap Haskiöl­be ment s a másik két tiszt Sztanimakába. Orosz kiséret vezette őket az előőrsökig. A török tisztekhez orosz tiszteket is akartak adni, de tekintve az illető vidék ingerült hangulatát, e szándékkal fölhagytak. A küldöttek S­amih pasától azt a megbízást kapták, hogy utaz­zák be a falukat és szerezzenek alapos értesülést a fölkelés okáról, s aztán Filippopoliba mennek, hol az oroszokkal közös tanácskozást fognak tartani a fölkelés lecsendesítése végett. Tekintve a minden­féle rémhíreket, melyek a bolgárok elkövetett ke­gyetlenségeiről szólnak, alig valószínű, hogy a föl­kelést egyhamar lecsillapítani lehessen. Vasza ef­fendi tegnap Drinápolyba utazott megvizsgálandó azon okokat, melyek az Arda folyó mentén fekvő falvakat fölkelésre bírták. Mondják, hogy itt a bolgá­rok több falut elhamvasztottak, mert a török lakos­ság nem akarta megengedni, hogy őket házaik­ból kikergessék. Pólóból írják a Pester Lloydnak­­máj. 19-ről. Ámbár a bécsi lapokban néhány nap óta az itteni hadikikötőben történtekről keringő hírek csak rész­ején igazak, annyit mégsem lehet tagadni, hogy jó ideje már nagyobb tevékenység uralkodik ott, és olyan is történik, a­mihez rendes körülmények közt nem fognának hozzá. A haditengerészetnél már hosszabb idő óta gyakorolt takarékossági rendszer hosszabb ideig tartó előkészületeket tesz szüksé­gessé, és a flottának legnagyobb része oly állapot­ban van már most is, hogy azonnal vagy lefelebb egy hét alatt fölszerelten szállhat tengerre. A fegyvergyárban szorgalmasan dolgoznak, a többi közt a „Prinz Engen“ hajót, mely néhány hét alatt tökéletesen elkészül, éppen most pánczé­­lozzák. A kikötő megerősítésére is nagyobb figyel­met fordítottak az utóbbi hónapokban, és új föld­műveket emeltek, melyeket messzehordó ágyukkal láttak el. Még több hajó mozgósításáról is beszél­nek, de ebből semmit sem lehet láthatni, valamint az a jelentést is, hogy az albán partok előtt ke­ringő hajóraj újonnan felszerelt hajókból áll, csak annyiban igaz, hogy a levantei hajóraj egy részét használják e czélra. Berlinből jelentik a Köln. Zrgnak május 20- ikáról: Az érdeklett dementik daczára ragaszkodnak itt ahhoz, hogy Oroszország a Suvaloff által Lon­donba vitt ellenkövetelések mellett is, késznek nyi­latkozott elvi engedményekre, névszerint Bulgária kisebbre szabását illetőleg, a részletek rendezését a congreszusnak tartván fenn. — Ausztria-Magyaror­­szággal is folytatják a tárgyalásokat. Ausztria mint eddig most is leginkább a congressust sürgeti. Orosz­országra nézve fődolog, hogy a hatalmak belebo­csátkoztak a san sefanoi szerződés módosításába, habár egyelőre csak főbb vonásokban is. — Azt hiszik, hogy a tárgyalások még bizonyos időbe fog­nak kerülni. Kellersperg és az osztrák baloldali club. (Éjjeli posta.) Eichhoff báró az osztrák baloldali club elnö­ke következőleg felelt Kellersperg bárónak azon, hozzáintézett levelére, melyben az a clubból való kilépését kijelentette : „formális országfeladással“ vádolta mindazokat, kik a kiegyezési törvényeket megszavazzák: „Excellentiád f. hó 12-iki levelét megkaptam, melyben kijelenti, hogy a cs. k. kormány által a magyar kormánynyal kötött utóbbi kiegyezési meg­állapodások megszavazását formális országfeladás­nak tekinti, s hogy mivel a baloldali club az ehhez való hozzájárulást clubkérdéssé nyilatkoztatta, ön ahhoz többé nem tartozhatik. Határozott kívánságához képest, egészen el­olvastam levelét a club előtt, és ezen válaszomat is csak akkor küldöttem el, miután közöltem a clubbal, mely megbízott, hogy válaszoljak az ön levelére. Minthogy a club hosszas és beható vita után az utóbbi kiegyezési javaslatok elfogadását club­­kérdéssé tette, a­mint ezt Excellentiad is tudja, an­­nálfogva érthető lesz ön előtt, hogy a club inkább azok visszautasítását tekinti országfeladásnak, azon­ban semmiesetre a kiegyezési javaslatok elfogadá­sát, de a club korántsem gondol ilyesmire, mert mindegyik képviselő votumát, annak legbelsőbb meggyőződéséből származóknak tekinti, a­melyet tisztelnie kell. A club nevében és megbízásából határozott sajnálkozásomat kell kifejeznem, hogy Excellentiád nézetei a club tagjai túlnyomó számának nézetei­vel homlokegyenest ellenkeznek, és Excellentiád kilépési nyilatkozatát is hasonló érzelmekkel kell tudomásul vennem. Fogadja Excellentiád stb. Eichhoff báró m. k. Táviratok, Berlin, május 22. A Provinzial Corres­pondent írja: A császár valószínűleg junius második hetében megy Emsbe. Suvaloff gróf utazásához kedvező reményeket kötnek az Anglia és Oroszország közt való kiegyezést illetőleg. Az angol miniszterek legújabb nyi­latkozataiban, úgyszintén a pétervári nyi­latkozatokban hangsúlyozva van a remény és kívánság Európa békéjét illetőleg. BéCS, máj. 22. A Politische Correspon­­det jelenti Bukarestből: Az egész román hadsereg koncentrált állást foglal el Szlatina és Tirgovesti közt. Határozottan demontál­­ják az oroszok által terjesztett hírt, hogy az új katonai conventio megköttetett; a jelen kabinet sohasem fogja magát ráadni, hogy szövetséget kössön oly hatalommal, mely megszegte az április 4-iki conventiót. London, máj. 22. Suvaloff Doverbe ér­kezett és 33/1 órakor Londonba utazott. Ma miniszteri tanács lesz. Bécs, máj. 22. A Politische Correspondenz jelenti Athénből. Kréta szigetén a törökök egyidő­­ben támadták meg a városok környékén táborozó felkelőket, és a hadállások legnagyobb részét elfog­lalták. Bécs, máj. 22. A Politische Correspondenz jelenti Konstantinápolyi­t. Az Arda folyó forrásai­nál csata volt az oroszok és a fölkelők közt ; a fölkelők elvesztették hadállásaikat, továbbá sok ha­lottat és sebesültet vesztettek. Bécs, május 22. A Politische Correspondenz jelenti Cattaróból. Nikicza fejedelem vádolja a por­tát, hogy Albániában támadásra készül Montenegró ellen, melyet ő elhatározott visszaverni. A portának állítólag ellenséges szándékairól értesítette a skuta­­rii consulokat, valamint a török kormányzót is, hogy így a vérontásért a portira hárítsa a felelős­séget. A consulok és a kormányzó biztosították a porta barátságos érzelmeiről; a kormányzó kije­lentette, hogy a határ­parancsnokok utasítva van­nak, hogy a kihívásnak még látszatát is kerüljék, és így a fejedelem lojalitásától hasonló parancsot vár a montenegrói elöljáróságokhoz. A skutarii tö­rök katonai körök szerint föllármázták a fejedel­met, vagy pedig ürügyet keres, hogy összetűzhes­sen a portával. A montenegrói­ak nagyon szorgal­masan fegyverkeztek az utóbbi időben. Pétervár, máj. 22. A hivatalos lap szerint a czár holnap fogadja a perzsa sahot. Közli to­vábbá a trónörökösnek a moszkvai kereskedők tár­sulatához intézett köszönetét, mely 400.000 rubelt küldött az önkénytes flottára. Bukarest, máj. 22. Károly fejedelem trón­­ralépésének és Románia függetlenségének emlékére ma föllobogózták a házakat. A fejedelem megláto­gatta Kalafátot, átment Viddinbe, és ott megtekin­tette a szmrdani csatatért. Viddinben katonai tisz­telgéssel fogadták az oroszok, a papság pedig só­val és kenyérrel. A fejedelem három vagy négy nap múlva érkezik ide vissza. Pétervár, máj. 22. Az Agence Russe írja: Csak azok akarják megakadályozni Anglia és Orosz­ország kiegyezését, a­kiknek érdekükben áll a há­ború. Azonban jogosan lehet föltenni, hogy ezek törekvései sikeretlenek maradnak, a­mint ezt a konstantinápolyi és berlini legújabb tudósítások is mutatják, és hogy a congressus összeül. A valótlan hírekkel szemben megjegyzi az Agence Russe, hogy Suvaloff londoni missiójának eredményéről csak a jövő héten lehet hírt venni. A májusi nagy szem­lét, a perzsa sah jelenlétében pénteken fogják meg­tartani. Bécs, máj. 22. A reichsrat­ kiegyezési bi­zottsága tárgyalta az urak háza által a bankstátu­­mon tett változtatásokat, és elhatározta fölszólítani a pénzügyminisztert, hogy a banktörvény elfoga­dása előtt terjeszsze elő a magyar országgyűlés ha­tározatait a bankügyben, a hiteles fordítással együtt. Ezután elfogadta a bizottság az urak házának min­den lényeges módosítását, csak a 40. czikket ille­tőleg, melyből az urak háza egy magától érte­ndő függeléket elhagyott, tartotta meg a képviselőház előbbi szövegét. Az urakháza módosításait, a jelzá­logosztály statutumait illetőleg, némi styláris módo­sítással elfogadta a bizottság. Hasonlóképpen el­fogadta a bizottság a két pénzügyminiszter egyez­ségét a nemzeti bankkal és a 80 milliós adósság első két czikkelyét. Scharschmidt kisebbségi javas­latot terjesztett elő a bankstatutum 40 czikkére vo­natkozólag. Berlin, máj. 22. A nemzeti liberálisok töre­déke elhatározta mai gyűlésében, hogy a sociál­­demokraták ellen hozandó törvényjavaslatot visz­­szaveti. Budapest, május 22. A­ Szuavi nagyon eredeti és nagyon mulatságos ember volt. Azon emberek so­rába tartozott, kik szentül meg vannak győ­ződve, hogy valami nagyra vannak hivatva, de sehogy sem tudják megtalálni a nagy­ság útját. Azért keresik azt ott is, a­hol keresni veszedelmes.­­Az ily embereknél a génjét hóbort, a tetterőt vakmerő vállalko­zási kedv helyettesíti. Ilyen hóbortos és ily vállalkozó férfiú volt Ali Szuavi. Mivel pe­dig Törökországban az őrülteket szenteknek, a félkegyelműeket pedig tiszteletben tart­ják, hát az lett a vége, hogy Ali Szuavi is nevezetes férfiúvá lett Konstantinápolyban. A köztiszteletre igényt szerzett neki félke­gyelmű állapota, ötletei pedig némi kétér­telmű celebritásra segítették a török fővá­rosban. Történt azonban, hogy Ali Szuavi abban kereste a tréfát és a nagyság útját, hogy összeesküvésekbe bonyolódjék, összees­küvésbe bonyolódott Abdul- Aziz szultán ellen, minek folytán száműzetett és száműzetéséből csak a múlt évben került haza. Az idén pedig gondolta magában, hogy akkor roszul csinálta a dolgot, s majd elvégzi azt jobban most és saját szakállára. Amint gondolta, úgy tett. Egy szétzüllött társadalomban gyenge kormány alatt, két oldalról is fenyegetett világvárosban mindig akadnak oly elemek, amelyek készek a zavarok előidézésére se­gédkezet nyújtani. Ily elemeket talált Ali Szuavi is kalandos vállalatára. Mi azon cso­dálkoznánk, hogyha csak — mint a török hivatalos táviratok említik — csak 30 em­bert talált. Elhinnék azt is, hogy talált há­romszázat, sőt háromezeret. Ez azért nem változtatna a dolgon és a konstantinápolyi mozgalom jellegén, mely nem más, mint­hogy Ali Szuavi ismét egy tréfát akart el­követni, minek ezúttal az a vége lett, hogy a kormány közegeinek golyói örökre kigyógyí­tottak a szegény Ali Szuavit tréfáló kedvé­ből és nagyzó hóbortjából. Valószínűleg ez a legújabb konstanti­nápolyi forradalom legigazabb története és magyarázata. Mi teljesen elhiszünk kettőt. Az egyik, hogy a konstantinápolyi zavarok nagyon kedvesek a muszka politika előtt. Minden egy-egy forradalom erős argumentum lenne a muszka diplomatia és sajtó kezében an­nak megbizonyítására, hogy a török faj képtelen a rendezett állami viszonyok fen­­tartására, képtelen az államalkotásra. Más­részt pedig minden konstantinápolyi forron­gás kedvező alkalom a muszka politika és hadvezénylet számára , hogy megszállja Konstantinápolyt, a­mi ugyan csak azon biztos kilátás mellett történhetne­­ , hogy az angol hajóhad a legrövidebb idő alatt ki­bombázza onnét. Elhiszszük másodszor — és nem csodálkozunk rajta , hogy Kon­stantinápolyban bőséges anyaga van a for­radalomnak, mely anyag, ha megkapja a maga szikráját, könnyen felrobbanhat. Ámde ezt a szikrát nem csalják ki sem hóbortos emberek, sem az okos muszkák. Konstan­tinápolyban képzelhetők meggondolatlan és czél nélküli vállalatok, a muszka kéz is idézhet elő koronként egy kis zavarost, ha ily zavarosra akár politikai, akár katonai szempontból szüksége van. Forradalom azon­­­ban, oly forradalom, melyben a török la­kosság és török hadsereg vesz részt, csak olyan képzelhető, mely Oroszország ellen irá­nyul. Igen is tudunk képzelni, sőt valószí­nűnek tartanánk forradalmat azon esetre, ha Abdul-Hamid szultánnak eszébe jutna angolellenes és oroszbarát politikát kö­vetni, ha elősegítené a muszka terveket, s muszka zsoldba szegődve, törne Anglia el­len. Ámde ezt a forradalmat nem csinálnák eszelősök sem muszka ágensek, hanem a török nép, a török hadsereg. S ez a forra­dalom nem érne siralmas véget, egy kerti jelenettel, hanem bizonyára győzedelmesked­nék, s a Bosporus fenekére küldene minden oroszbarát kormányt muszka dicsőségével egyetemben. Mert abban a táborban volna az egész Törökország, s vele szemben csak a szerály némely heréi. Ha ily politikát követne Abdul Hamid, a török nép és hadsereg nem várna az Ali Szuavik biztatására, hanem felkelne az első ecclatansabb ténynél, s egy ily felke­lés nem a török faj élhetetlenségét, hanem éppen életrevalóságát s azt mutatná, hogy a muzulmán nép nem engedi eljátszani életét. De épp azért, mivel a török és nép hadsereg ily hangulata miatt nem könnyen lehet oly szultánt és török kormányt képzelni, mely nemcsak szinteg, politikából, hanem ko­molyan és határozottan esküdnek barátsá­got Oroszországnak, nem is tartunk való­színűnek Konstantinápolyban oly mozgalmat, mely a nép és hadsereg részéről indulna ki. Az Ali Szuavi­éhoz hasonló kalandos válla­latok lehetségesek ily izgatott időkben, s oly helyzetben, minőben Konstantinápoly van. Az ily vállalatok azonban mindig meg fognak törni a nép és hadsereg erején, amíg a népnek és hadseregnek nincs oka felkelni az állam érdekeit veszélyeztető kormány­­politika ellen. Bármennyire helytelenítjük és kárhoz­tatjuk is tehát Ali Szuavi merényletét, sem ezt, sem a hozzá hasonlókat nem tartjuk oly nagy horderejűeknek, hogy miattuk ag­gódnunk kellene az állami rend és a török főváros sorsa felett, s hogy a szívélyes muszka hadvezényletnek alkalmat szolgál­tatnának, miszerint Konstantinápolyban a rendet varsói módon helyreállítsa. A bankügyi bizottság ülése. (Május 22-én.) A képviselőház bankügyi bizottsága mai ülésé­ben tárgyalás alá vette a 80 milliós bankadósság iránti egyezményről szóló­­javaslatot. Kelly azok után, a­mik elmondattak már e bizottságban a jelen kérdés fölött akkor, midőn sokkal enyhébb alakban feküdt a bizottság előtt, szóló szükségesnek tartja a bővebb nyilatkozást, s fenntartva nézeteinek a házban leendő kifejtését, nem fogadja el a­­javaslatot. Chorin a maga és jelenlevő elvtársai nevében kijelenti, hogy nézetek szerint ezen adósság se jog, se méltányosság szerint nem illet bennünket, ezt egyszerűen egy 24 milliónyi sarcznak tekintik s e sarcz elfogadását oly képtelenségnek tartják, a­melyet megtámadni sem szükséges. Szóló elégnek tartja ezúttal annak kifejezését, hogy a­­javaslatot nem fogadja el. Széll miniszter : A kormánynak soha nem ju­tott eszébe állítani, s nem állítja ma sem, hogy ez adóssággal tartozunk. De a másik félt bona fide állítja az ellenkezőt, a quota-bizottságnak sem sike­rült meggyőzni őket ez álláspont tarthatlanságáról. Szóló azok részéről, kik a kiegyezést nem fogadják el, egészen logikusnak tekinti, hogy a kiegyezés ezen appendixához sem járulnak. De azok, a­kik a ki­egyezés elfogadására hajlandók, miután az más módon absolute nem finálisálható, más állásponton állanak. Oly modalitással állapíttatván meg e kér­dés megoldása, a­mely igen tűrhető pénzügyi megterheltetéssel jár s közvetlen újabb áldozatot nem igényel, szól, mint a kiegyezés keresztülvite­lének feltételét, elfogadásra ajánlja a­­javaslatot. Falk nem hozza ez ügyet kapcsolatba a ki­egyezési kérdéssel, a­mint hogy kezdettől fogva sem volt barátja annak, hogy különböző természetű kérdések összekapcsoltattak s compensatió tárgyává tétettek. Ezen kérdést úgy jogi, mint méltányossági szempontból végleg eldöntöttnek tekinti, úgy hogy Magyarországnak sem egyik sem másik okból ez adóssághoz köze nincs. De most a kormány előter­jesztése szerint más szempont lép előtérbe. Mi Auszt­riával együtt társas intézetté akarjuk tenni a ban­kot, mely eddig csak Ausztriáé volt. E tekintetben nekünk vannak feltételeink — önálló igazgatóság, dotatio stb. — de Ausztriának is v­annak, egyebek közt az, hogy azon passivumnak, mely e vállalatot terheli, egy részét átvegyük. A kérdés tehát egy­szerűen üzleti szempontból az: mennyit tesz a te­her ? és vajon megéri-e a társas üzlet ezen áldoza­tot? A 24 millió, mely 60 évre kamat nélküli rá­tákban fizettetik, most körülbelül 6g­ millió értéket képvisel. Már most még azon esetre is, ha a ma­gyar bankot most felállíthatni, az átmeneti idő alatti kár nagyobb volna, mint az említett áldozat. Csakis ezen szempontból véli elfogadhatónak a tör­vényjavaslatot. Wahrmann szintén nem értett egyet a kor­mány azon eljárásával, mely a kiegyezési kérdése­ket összekötötte, de a­mely pere­ben az megtör­ént, azt mint tényt acceptálnunk kell következményei­vel együtt. Egy perczig sem volt azon nézetben, hogy a bankkérdést meg lehet oldani a 80 milliós kérdés elintézése nélkül, 24 millió­nak fizetését a bankszabadalomért semmi eset etre sem lehetett volna elfogadni, mert ez 10 év múlva súlyos kényszer­helyzetet teremtett volna számunkra. Hogy ez eset­leg be ne következhessé, azért nem járult a kormány eredeti választott bírósági törvényjavasla­tához, s helyesebbnek tartja a kérdés minden oldalú megoldását. Ma az elvállalandó teher készpénzben — mint Faik mondá — nem jelent többet 6.464.000, frtnál s szóló a kiegyezés megoldását az országra és a monarchiára nézve oly fontosnak tekinti hogy még e sarcz elfogadásától sem riad vissza, mert véget akar vetni azon küzdelemnek, mely mindkét államnak oly nagy megkárosításával jár,­­ mert az anyagi áldozat nem oly nagy, a minő lenne a provisorium létesítése esetére beálló vesz­teségünk. Horváth Gyula azokkal szemben, kik helyte­lenítik, hogy a kormány a kiegyezési kérdéseket összeköti, megjegyzi, hogy a kormány eljárásának lehetnek bizonyos el nem utasítható consequential, de a­kik ezeket elfogadják, azok ha helytelenítik a kormány eljárását a személyeket nem tartoznak ezért szintén elfogadni. Szaló szerint épen a ki­egyezési kérdések összekapcsolása tette lehetővé azt, hogy e kiegyezés létrejöhetett, s a jelen javas­latot, mint egyedül lehetséges megoldási módot fo­gadja el. Chorin megjegyzi, hogy a bizottság többségé­nek a bankvitában kifejezett nézetei szerint nem a 80 milliós adósság, hanem a valuta rendezetlen­sége képezi az önálló bank felállításának akadá­lyát, s e nehézség 10 év múlva is fennáll. Nagyon lealázó hazánkra nézve az, hogy még milliókat fizessünk azért, hogy hazánkban nyereséges üzletet fog folytatni. A bank nyereményeinek reánk eső részéből 10 év alatt alig valami fog törlesztetni,­­ 10 év múlva fenn leend még csaknem az egész 24 millió megterheltetésünk. Akkor, midőn Ausztriára nézve oly előnyös feltételek alatt köttetik meg a kiegyezés, lehet-e a legcsekélyebb alapja is azon követelésnek, hogy még ily nagy sarczot fizessünk reá. Az önálló bank felállítása nehéz lett volna , lettek volna átmeneti nehézségei, de financziális szempontból nagy megterheltetést semmi körülmény közt nem okozott volna. Wahrmann megjegyzi, hogy nem a banknak fizetünk azért, hogy nálunk helyezzen el 50 millió frtot, hanem Ausztriának a békés egyesség fenn­tartásáért. A valuta helyreállításának hiányát soha sem tekintette az önálló bank feltétlen akadályá­nak s most is azon nézetben van, hogyha hitel s egyéb viszonyaink javulni fognak, a valuta helyre­állítása nélkül is felállítható lesz az önálló bank. A bizottság többsége a­­javaslatot általános­ságban és részleteiben elfogadta s jelentésének elő­terjesztésével Márkus Istvánt bízta meg. A quota-bizottságnak a 80 milliós bankadós­­ságra vonatkozó jelentése e határozat következté­ben egyszerűen tudomásul vétetett. Tárgyalás alá vétetvén aztán a főrendiháznak a bank­­javaslatra vonatkozó módosításai Wahrmann előadó kérdi, vajon e módosítások azok-e, melyek­ben a két kormány megegyezett, s vajon a Lajthán túl ugyanazon módosítások történtek-e. Széll miniszter kijelenti, hogy e módosítások a két kormány megállapodásait képezik, ugyan azok a Lajthán túl is megtörténtek, úgy hogy azok elfo­gadásával a két bankstatutum egészen azonos tar­talmú leend. Kéri a bizottságot, hogy újabb nehéz­ségek elkerülése czéljából fogadja el a módosítá­sokat. A bizottság többsége rövid vita után hozzá­járulván valamennyi módosításhoz, az ülés vé­get ért. ORSZÁGGYŰLÉS: 1. A quota-törvényjavaslat felett a vita a második napon általánosságban és részle­teiben is véget ért. Ez nem azt jelenti, hogy a h­áz könnyen veszi e fontos kérdést, ha­nem csak azt, hogy a quota-kérdés szoros kapcsolatban lévén az egész kiegyezéssel ál­talában, a vita ezen kérdésre nézve is anti­­cipáltatott nagy részben a korábbi viták alkalmával, s hogy az ellenzék is beleunt az ismétlésekbe. A mai nap csak Kerkapoly­ beszéde ér­demel figyelmet részünkről főleg annyiban, hogy elítélte azokat, kik az 1867-iki ki­egyezést alkották. Ezt mindenesetre megje­gyezzük magunknak. A pénzügyminiszter felelt neki, megje­gyezvén, hogy Kerkapoly, ha nem is ugyan­azon intenzióból, de úgy érvel, mint osztrák részről érveltek e kérdésben. Az osztrákok

Next