Ellenőr, 1878. május (10. évfolyam, 216-272. szám)
1878-05-15 / 242. szám
glipzensi drat: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre l . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 . — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 4 krajczár. (Szerkesztési iroda: Budapesten, Bddor-utcza 6. szám. Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Poéta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 242. szám. Budapest, szerda, május 15.1878.iLeggél± ~kiadás: güefci Mhrthio a kiadóTirofaZirccn : Buthpation, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Latite & Cieczegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. jKiadó-hivatal: apes terv, nddoT-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. X. évfolyam. 11 —■—■ i «■ ■ ■ ■■■ .n».M Budapest, május 14. Törökország és Oroszország közt a várak kiürítése miatt mind komolyabbá lesz a viszály. A törököknek állítólag már kijelentett ígérete egyáltalában nem tény még , San Stefanóban egyre jobban készülnek az orosz fenyegetések megvalósítására. A viszály könnyen fajulhat erőszakoskodássá s ez rögtön belevághat Suvaloff mostani missiójába s általában az orosz-angol viszonyokba, mert úgy , mint a dolgok eddig állanak, Anglia aligha fogja nyugodtan nézni az orosz erőszakot és semmiesetre Konstantinápoly elfoglalását. A mi Suvaloff küldetését illeti, erről még — a Timesnak esti lapunkban jelentett s forrásszerű hitelességgel éppen nem bíró — hírén kívül semmit sem lehet hallani.* A mohamedánok fölkeléséről az orosz ellenőrzés daczára kiszivárgó egyes hírek azt mutatják, hogy a fölkelés gyöngítetlenül, sőt öregbedve egyre tartja magát. A kiküldött békítő biztosok semmire sem tudtak menni a fölkelőkkel, kik az albánoknak hozzájuk csatlakozásával is szaporodnak. Az orosz haderő pedig eddigelé semmi sikert nem tud felmutatni — csak egyes vereségeket, bár ezeknek minősége nyilván a szándékos titkolózás miatt nem tudható. * „Das Verbich der Thatsachen“ (a tények ítélete) czím alatt a Junker & Humblot lipcsei czégnél egy röpirat jelent meg a napokban, mely „tanulmány“ akar lenni „Andrássy gróf keleti politikája fölött“, s valóban gondosan és lelkiismeresen összefoglalja mindazon momentumokat, melyek külügyéreink politikájának megítélésére nézve lényegesek. Fölismerhetni, hogy szerző nem csupán Andrássy keleti politikája, hanem ennek egész politikai iránya, sőt személyes jellemvonásai felől is jól van értesülve, s ezért nagyobb elismeréssel és dicsérettel is szól külügyértünkről, mint száraz politikai röpiratokban szokás. Szerző nem hiába hivatkozik a tények ítéletére is; ez utóbbi gyakran világosabban és érthetőbben szól, mint a szerző kísérő szavai. Nem érdektelen az összehasonlítás, melyet Andrássy politikájával és a Dunával tesz. Tisza — úgymond — a Tiszához hasonlította politikáját, amely specifice magyar, Andrássy a Dunához hasonlíthatja a magáét. Ez lényegesen magyar, de osztrák is, sőt egészben európai folyam. A Duna, mintha garantiát keresne arra nézve, hogy biztosan elér czéljához, a tengerbe, három ágban nyomul feléje. Andrássy politikája is három utat tűzött ki magának: A három császári szövetséget, az európai concertet és a jó társaságban való háborút. — Más helyen Andrássynak következő mondását idézi: „Je ne travaille ni pour le journi pour les journaux“ (nem dolgozom se napszámra, se a lapok számára.) — A röpirat gazdag ilyen idézetekben és reminiscentiákban s mindenesetre élénk figyelmet fog kelteni politikai körökben. (Éjjeli posta.) Berlini diplomatiai körökben, mint onnan a N. W. Abendblattnak jelentik, azt tartják, hogy orosz részről nagy bizalmatlansággal léptek az Angliával való közvetlen tárgyalásokra. A pétervári kabinet attól fél, hogy Lord Beaconsfield megint rászedte egy manőverrel, mint két hónap előtt. (Szegény ártatlan pétervári kabinet.) Mikor ugyanis az oroszok Konstantinápolyhoz és Gallipolihoz közeledtek, Beaconsfield Lord Derby által azt ajánltatta Suvaloff grófnak, hogy az orosz hadsereg álljon meg s ne foglalja el ama helyeket, ha az orosz kormány ezt az ajánlatot elfogadja, Anglia fenn fogja tartani Oroszországhoz való barátságos viszonyait, mivel a királynő kormánya csak azt akarja, hogy az Indiába való út biztosítva legyen, mely azonban messze esik az orosz occupatio területétől. Suvaloff jelentést tett erről Pétervárott s odahatott, hogy a czár adta ki a megfelelő hadiparancsokat. Ez megtörtént, s azóta Anglia Lord Derby eltávolítása óta egészen új követelésekkel állott elő. Attól tartanak, hogy Lord Salisbury, ha majd bizonyos pontig tisztába jönnek vele, szintén ki fog szorittatni a cabinetből, s a kormányelnök ismét újabb követelésekkel áll elő. Pétervárott tehát állítólag elhatározták, hogy folytatják a fegyverkezést s Angliát a függő kérdések gyors elintézésére bírják. _________ (Éjjeli posta.) A párisi lapok igen sokféleképen fogják föl a Vilmos császár ellen elkövetett merényletet a legtöbb pártczélokra zsákmányolja ki. A bonapartista Daulois például összefüggést gyanít a német és orosz socialisták közt, és irigyli azokat a népeket, melyeknek fejedelme sáncz gyanánt szolgál a socialisms ellen. A Figaro szintén hisz ebben az összefüggésben, és fölhívja Európa conservativet, hogy csatlakozzanak szorosan egymáshoz. A bonapartista Pays örül, hogy Németországban is olyan korszak következik be, aminő Francziaországban volt Orsini merénylete után. A clericalis Union és a France vonatkoznak, arra a részvetésre, mely a „vulturkampf“-ból cskádzott. A Liberté és a Presse azt hiszik, hogy egy tébolyodott individuális tettével van dolguk. A Temps berlini tudósítójától jelentést kapott, hogy Hödel a keresztyén-socialistaz tartozott, s megjegyzi, hogy a secta ezen a neve ismeretlen előtte. Milyséebe mindjárt este 6 óra 40 perczkor meg a jelentés. A köztársaság elnöke rához hivta a minisztereket és gratulálmászár megszabadulásához, WaddingEszter pedig Hohenlohe herczegnéez ment, és kifejezte a kormány kimenetele fölött. A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésében tárgyalás vette a kormány quotaügyi előterjesztését. Hegedűs előadó kifejti, hogy a quota-kérdés megoldási alapjául, mint 1867-ben úgy most is az ősz- 1768 bruttó-jövedelmek ajánltatnak, azon különbséggel, hogy akkor 5, most 8 évi átlag vétetik számításba. A restitútióra nézve a kormány az ismeretes új megoldási módozatot hozza javaslatba. Szóló figyelemre méltónak tartja azon kérdést, vajon a két kérdés egy vagy kétjavaslatban oldassék-e meg. Ajavaslatot különben átalánosságban elfogadásra ajánlja. Somssich Pál nem látja be, miként tanácskozhatik a bizottság most egy qnota-j javaslat fölött, midőn a quota-deputatiók közt nem történt megegyezés. Széli miniszter megjegyzi, hogy a törvény szerint, ha a quota-deputatiók nem egyeznek meg, az országgyűléshez létetik jelentés, s ha a két országgyűlés sem egyezik meg, ő felsége dönt. Most a dolog a második stádiumban van; a két minisztérium identicus javaslatokat terjesztett elő, s ha a két parlament megegyező határozatot hoz, a megoldás a második stádiumban sikerül, ha nem, akkor ő felsége dönt. Somssich másként képzelte ugyan a megegyezést a két országgyűlés közt, de ha a kormány az országgyűlési egyezkedést így véli czélszerűbbnek, szóló megnyugszik benne. " Lukács Béla a restitutiot külön kérdésnek tartja, mely a gnótával nem kapcsolandó össze. Azon feltétel alatt, hogy ez külön törvényben állapíttatik meg, elfogadja a kormány által javasolt módot. Leéli miniszter előadja, hogy miután ugyanazon alapon tett számítások Magyarország adóképességére nézve ugyanazon eredményt tünteték fel, mint 1867-ben, a kormány a fenforgó helyzettel szemben nem tarta lehetségesnek az eltérést a hasistól. Igaz, hogy nem teljesültek teljes mértékben az adóképesség emelkedése iránt formált remények, de azt nem állíthatni, hogy az adóképesség nem emelkedett, sőt ez emelkedés körülbelül arányban áll a másik állam adóképességének emelkedésével. Valamint a direct adók kizárólagos alapul vételét nem tartaná helyesnek, így nem lenne méltányos az sem, hogy csak az indirect adók vétessenek alapul. A szelvényadó azért hagyatott ki, mert az volt a kiindulási szempont, hogy egyenlő factorok alapján történjék a számítás, s ezért hagyattak ki a mi adóink közül azok, a melyek Ausztriában nem léteznek, péld. a szállítási és a luxus-adó. Az országos pótlékok 1867-ben sem voltak felvéve s azon alaptól nem tartatott lehetőnek az eltérés. Miután 1867-ben is compromissum útján volt megoldható a kérdés, s miután a restitutio is a mi álláspontunknak megfelően oldatik meg, kéri a 30%-ok elfogadását. Kéri, hogy azon puszta formakérdésből, mely a restitutio kérdését külön törvényben kívánja megoldatni, ne csináljon a bizottság nehézségét. Wahrmann elismeri, hogy kizárólagos számítási alapul nem lehet a direct adókat elfogadni, de pusztán az indirect adókat sem. A restitutio kérdésénél az új megoldás nem nyeremény vagy vívmány, ha van oly valami, ami bennünket igazságosan megillet, s ha ez létesül belenyugszik a quotánál a statusquo fentartásába, bár subjective arról van meggyőződve, hogy a mi adóképességünk nemcsak a 30 de a 29% arányában sem áll a monarchia másik államának adóképességéhez. A bizottság erre ajavaslatot átalánosságban elfogadja. Lukács Béla e határozat ellen külön véleményt jelent be. Az 1-fő §-nál a quota-arányt 30%-ban elfogadja a bizottság, Csengery indítványára jelentésébe felvévén, hogy e quota-arányt a bizottság azon feltevésben ajánlja elfogadásra, ha a javasolt restitutio ús megoldása sikerülni fog. Ajavaslat többi §§-ai, a 2. §. szerkezeti megállapításának fenntartásával, szintén elfogadtattak. A képviselőhöz igazságügyi bizottsága mai ülésében folytatta a rendőri büntetőjavaslat tárgyalását. A 8. §-ba felvétetett, hogyha a belügyminiszter a szabályrendeletet jóvá nem hagyta, a 6 hó eltelte előtt a miniszter hozzájárulása nélkül nem újítható meg. A 16. §. után új §-al fölvetetett, hogy „a rendőri kihágások büntetés nemei a) az elzárás b) a pénzbüntetés;“ a következő §-ban pedig kimondatott, hogy büntetés 25 kvnál csekélyebb nem lehet. A bizottság ma, tárgyalásában a 18. §. elintézéséig haladt, lakosságára, sőt még a portára nézve is, melynek éppen úgy érdekében áll, mint Ausztriának, hogy valami erős és czivilizált kormány elnyomja a rablást és öldöklést Boszniában és Herczegovinában, és előmozdítsa a kereskedelmet és földmivelést. Törökország e tartományok átadása által, melyek nem válnak javára és a melyeket idővel bizonyára el fog veszteni, biztosítani fogja békéjét, melyre oly nagy szüksége van, és egyszersmind a legjobb eszközt fogja megragadni a boszniai és herczegovinai muzulmánok védelmére, akiknek jogait teljes tiszteletben fogja tartani Ausztria. Egyszersmind Ausztria is képes lesz továbbra is pártfogásában részesíteni a menekülőket, kiket eddig saját területén táplált, és lelkiismeretesen nem küldhet haza, hogy az anarchia s a forradalom áldozataivá legyenek. Az o.caá. Annexio tehát a leg-erélyesebb módon óvná meg e tartományok lakosságának érdekeit és hatalmas szolgálatot tenne Törökország és Európa békéje föntartásának Maga Ausztria- Magyarország is kénytelen volt az utóbbi 20 év alatt két leggazdagabb tartományától — Lombardiától és Velenczétől — megválni. A dualisticus birodalomban pedig nincs államférfi, aki sajnálná e veszteséget, mely után erős és homogén maradt a monarchia; de azt sajnálhatják, hogy az elszakadás nem költségek nélkül és nem úgy történt meg, hogy még az ideiglenes gyöngítés is elmaradhatott volna. Remélni lehet, hogy a török államférfiak nem fogják szemük elől téveszteni ezt a tanúságot. A bosnyák kérdésről. A bosnyák kérdésről újabb fölvilágosításokat közöl a londoni félhivatalos Eastern Budget Bécsből vett levelében, mely a többi közt így szól: „Bosznia és Herczegovina occupátiója Ausztria által sok vita tárgyát képezi Bécsben. Ez az annexio semmiesetre sem tekinthető kárpótlásnak az orosz befolyás kiterjedéséért a Balkán félszigeten ; eddig hajlandó a kormány és az ország megállapodást kötni Oroszországgal, mert e tartományok birtoka politikai és felelősséget róna Ausztriára, melynek elfogadására nem lehet hajlandó. A kérdés egyszerűen az, hogy nem kényszeríti-e Ausztria a helyzet alakulása következtében , melyet az orosz-török háború teremtett a Balkán-félszigeten, oly lépést tenni, melyet eddig folyton törekedett kikerülni. Sem az autonómia, sem a reformált török uralom fönnmaradása nem nyújtanak reményt még csak az ideiglenes béke helyreállítására sem Boszniában és Herczegovinában. Ha pedig Szerbiához vagy Montenegróhoz csatoltalak e tartományok vagy önmaguk egyesülnek, a szláv államok ilyen egyesülése állandó fészke lesz a forradalomnak, mely a legnagyobb veszélyt fogja magában rejteni az osztrák szomszédos tartományokra, Horvátországra, Dalmácziára és Szlavóniára nézve. Ez elkerültetnék, ha Ausztria annectálná Boszniát és Herczegovinát. Az annexio eszméje nem népszerű Ausztriában, mert nemcsak a birodalom politikai nehézségeit szaporítaná, hanem még pénzügyi terheit is súlyosabbakká tenné; de ha kikerülhetlen, elfogadnák, mert kisebb rész a délkeleti tartományok szakadatlan nyugtalanságainál. Azonkívül ez a megoldás a legelőnyösebb volna a kérdéses tartományok Táviratok, Bécs, máj. 14. Konstantinápolyból jelentik a Politische Correspondenznek. Az oroszok San Stefano környékén új sánczokat ásnak, és kruppágyukkal fegyverzik föl azokat. Ma haditanácsot tartottak San-Stefanoban Tottleben tábornok elnöklete alatt, és elhatározták, hogy a portától erélyesen követelni fogják Sumla kiürítését. Az orosz főhadiszállás nem gondol a visszavonulásra Csataldián túl. A rodope-hegységi fölkelők számát sokkal szaporították az albánok. Legújabban ismét csaták folytak. A pacificáló bizottság munkája eddig sikertelen. Filippopoliban és Drinápolyban ismét rosszabb az egészségi állapot. Konstantinápoly, máj. 14. A tárgyalások, melyeket a várak kiürítése iránt folytattak San Stefanóban a török kormánynyal, meghiúsultak, mert Tottleben tábornok viszszavonulási tervét nem hagyták helyben Péterváron. Konstantinápoly, máj. 14. Tegnap aláírták a 700.000 font előlegre vonatkozó szerződést. A kormány 12 százalék kamatot és 2 százalék üzérdijat fizet. Biztosítékul a vámjövedelem van lekötve 15 hónapra. Labanoff herczeg ide érkezett. Zichy gróf ma a szultánnál ebédelt. Bécs, máj. 14. A Politische Correspondenz jelenti Raguzából. A mostari osztrák consult távirati uton értesítették, hogy az osztrák alattvalók a bosnyák felkelők elől, kik Vergováczra törtek, Ljubuskiba menekültek, és a consulnál védelmet kerestek. E vidék lakosságát nagy félelem szállta meg. A consul értesítette erről a török matesarifot, ki rögtön egy csapat török katonát rendelt Ljubuskiba. Sondon, máj. 14. A képviselőházba. Northcote tegnapi válaszával összefüggésben,hogy Wellesley ezredest első titkárrá nevezték ki a bécsi nagykövetséghez, mert nagy ügyességgel és tapintattal teljesítette a diplomatiai megbízásokat és ez állomásra van qualificálva. Stanford ma kijelentette, hogy resolutiót fog indítváványozni, melyben rászalja e kinevezést. Northcote kijelenti, hogy beleegyezik, hogy hétfőn tárgyalják Hartington javaslatát. Selborne ugyanezt az ügyet hétfőn a felsőházban fogja megpendíteni. A London Gazette közli Börtön tábornok kineveztetését Málta kormányzójává. Bécs, május 14. A képviselőház folytatta a telekadó részletes tárgyalását. Az 1. czikkhez indítványozza Schaup, hogy halasztassék akkorra, mikor a személyes jövedelmi adó becslési eredményei kéznél lesznek. Chartek miniszteri tanácsos, a kormány képviselője, fejtegeti az elengedések szükségességét az adóreform lehetségessé tétele végett. Heilsberg szintén az elengedések mellett szólal föl és polemizál Bronawetterrel. Auspitz támogatja Schaup indítványát. Granitsch ajánlja az elengedést. A vitát félbeszakították. Berlin, máj. 14. A Provinzial Correspondent szerint Vilmos császár ezeket válaszolta a birodalmi minisztérium jókivonásaira : Most harmadszor lőttek reá, bármennyire megrázó és szomorító esemény is ez, de vigasztalást talál a nép részvétnyilatkozataiban. Az ilyen eseteket nem szabad könnyedén venni : mikor ő tagja volt az államminisztériumnak, folyton rámutatott a veszélyekre, melyek az akkori államellenes áramlatok érvényesüléséből erednek, és az ő aggodalmát igazolták az 1848-as eredmények. Most ismét, és pedig nagyobb föladata a kormánynak arra törekedni, hogy a forradalmi elemek ne kerekedjenek fölül. Mindegyik miniszternek meg kell tennie a maga kötelességét; különösen fontos az, hogy a nép ne veszítse el vallásosságát. Jelenti továbbá e lap, hogy 25-ke előtt nem zárják be a birodalmi gyűlés ülésszakát. Berlin, máj. 14. A birodalmi gyűlésben a lókiviteli tilalom iránt Windhorst által tett interpellációra ezeket feleli Hoffmann miniszter: A kormány sokszor fölhasználta jogát, hogy kivételeket tegyen a tilalom alól. Május 1-jéig 14.000 lovat szállítottak ki, de a kormány nem akarta károsítani a belföldi lóvásárt, és nem szüntette meg a tilalmat. A hadügyminiszter igazolja a tilalom fentartását a jelen körülmények közt, de amint nagyobb lesz a lóállomány mint amekkora a mozgózitásra szükséges, a kormány meg fogja engedni a kivitelt. Fritzsche indítványozta, hogy szüntessék meg a bűnvádi keresetet Most sociáldemokrata képviselő ellen ; az indítványt élénk vita után elfogadták; Lasker és Bitter védték az indítványt, és Bittingshausen tiltakozott a gyanúsítás ellen, Hogy Hőder a sociáldemokrata párthoz tartozik. A Romániával kötendő kereskedelmi szerződés tárgyalása alkalmával kérdezte Lasker, váljon a német zsidók Romániában, az ottani törvények ellenére is, részesülni fognak-e a szerződés előnyeiben. Bülow feleli, hogy a zsidókat az ottani törvények szerint idegeneknek fogják tekinteni. Németország eredménynyel tiltakozott, hogy e megszorítást ne alkalmazzák a német zsidók ellen. A szerződés Németország részéről csak németekre vonatkozik. A Romániában élő 700 izraelita németet semmiképen sem lehet megfosztani a szerződés előnyeitől. A szerződés elfogadása által megjavul az izraelita németek sorsa. A birodalmi kormány mindenütt küzdeni fog a vallásfelekezetek egyenjogúsításáért. Lasker további kérdésére, váljon a szerződés a vallásfelekezet, különbség nélkül megvédi-e a németeket a románok önkénye ellen, Bülow miniszter kijelenti: Eddig nem fordult elő összeütközés, a kormány magatartása egyes esetektől függ, és e szerződés által nem szabályozható. A szerződést a bizottsághoz utasították. Kardoricb a gabnavámok mellett szólalt föl, Bamberger pedig a legtöbb kedvezmény záradéka ellen, ha Románia nem nyújt aequivalenst. Az utóbbi vigyázatot ajánl az osztrák kereskedelmi szerződéssel szemben, nevezetesen a német bőripart illetőleg. A Svédországgal kötendő kiszolgáltatási szerződés első és második fölolvasásban elfogadták. Róma, máj. 14. A legközelebbi consistoriumot június végén fogják tartani. A pápa ekkor Rómába hívja a bécsi, párisi, madridi és lissaboni nuntiusokat és bibornokoká nevezi ki. Budapest, május 14. A képviselőház ma, és nem tudni meddig, külügyi politikát beszél. Ha ugyan politikának lehet nevezni azt a szóömlesztést, amivel az ellenzék a gyorsírók életét megkeseríteni és a hírlapírókét felvidítani elkezdte, s aminek zavartalan folytatása iránt a vitára feliratkozott ellenzéki státusférfiak — Csanády, Mocsáry, Ragályi, Madarász — nevei megnyugtató kezességül szolgálnak. Mi örülünk ez alkalomnak mégis, s elfogadjuk amint van Csanádytól, Pulszky Gusztistól egyetemben, ha már e prágától menekülni egyátalán nem lehet. Az európai helyzet olyan, hogy igen jó egyetmást tisztába hozni a magyar nemzet hangulata felől, nyilvánosan s a parlament tekintélyének súlyával. És viszont a belügyi helyzet is olyan, hogy éppenséggel nem árt az általános európai viszonyok természetével szorosabb ismeretségbe hozni a nemzeti hangulatot, hogy a politikai lehetőségek határai iránt tiszta fogalom keletkezzék. A kormányelnök mai nyilatkozata mind e két irányban megbecsülhetetlen szolgálatot tett. Olyannyira, hogy még Simonyi Ernőnek is csak a maga beszédébe sikerült viszszahelyezni azt a zavarosságot, melyet a kormányesnők szavai a vitából elűztek. Nagyon fontos szavak voltak ezek. S aki egyáltalán felvilágosítható valamiről, tájékozva lesz általuk, s érteni fogja súlyukat. A kormányelnök constatálta, hogy a sanstefanói békekötés által érintett érdekeink nemcsak a Balkánfélsziget nyugatán, hanem annak keletén is feküsznek, s hogy „soha semmi szín alatt semmi néven nevezendő lépés általunk a Balkánfélszigetnek egyik vagy másik részében nem történhetik azon az áron, hogy érte belenyugodjunk abba, hogy a Balkán félszigetnek másik részében érdekeinkkel ellenkező alakulások előálljanak vagy fönntartassanak. Ez annak a kijelentése, hogy compensationális politikára senki nem gondol, s hogy Bulgáriában soha semmi szín alatt nem tűri meg monarchiánk az orosz hatalmi terjeszkedést. Továbbá kijelentette a kormányelnök, hogy a bosnyák menekültek hazaküldése, Törökország ellenére, vagy a hatalmak megnyugvása nélkül, nem fog megtörténni. Constatálta ezután, hogy igenis történnek az erdélyi határszél közelében dolgok, melyek éber figyelmet követelnek, s hogy a monarchia kormánya részéről e figyelem már most is tényekben nyilatkozik : az erdélyi szorosokban az erődítési munkálatok megkezdődtek. Magát a mostani rendkívüli hitel igénybevételének czélját úgy határozta meg a kormányelnök, hogy szükséges az ,,a monarchiának déli, délkeleti és éjszaki határain teendő oly intézkedésekre és az itt netalán szükségessé válható oly csapatszaporításokra, hogy minden viszonyok között biztosítva legyen a monarchia meglepetések ellen. Valóban nem tudjuk, egy államférfi mikép adhatná elő világosabban, hogy tulajdonképpen ki ellen szükségesek a katonai elővigyázati rendszabályok. Nem tartjuk azonban lehetetlennek, hogy az ellenzék a monarchia éjszaki határán is megtalálja a bosnyákokat, a parallelaetiót, az osztozkodást s a többi jót. Mert ne találná meg szép Magyarországon nincs kötelezve az ellenzék a józan ész törvényeinek megtartására. De akár tetszik az ellenzéknek tovább folytatni az eddigi gyanúsító eljárást, akár nem , a kormányelnök mai nyilatkozata után minden komolyan gondolkozó ember előtt tisztán fognak állni a kormány szándékai. És e tekintetben különösen figyelmeztetjük olvasóinkat még a kormányelnök következő szavaira, melyek monarchiánk politikáját oly szabatosan foglalják össze, hogy minden félreértés lehetetlen. A megoldás a párisi szerződés alapul vételi mellett, hogy az Európa által biztosított viszonyok megváltoztatása európailag történjék, okvetlenül a leghelyesebb, a legjobb, a legegyszerűbb. De mindenesetre magából abból, hogy a kormánynak szándéka Európával egyetértőleg járni, bizonynyal kész lesz egyetértőleg járni el mindazon hatalmakkal, amelyek czélzatul ugyanazt tűzték ki maguknak, ami a mi czélzatunk a keletre nézve11. A szövetségek kérdésének eggy határozott megvilágítása ez, hogy csak az nem fogja megérteni hová czéloz a kormány ezen kijelentésével, aki elég bátor lesz megfeledkezni arról, hogy a san stefanói békekötéssel szemben, melyik hatalom foglalt el a monarchiánkkal azonos állást. Hanem az ilyen feledékeny úriember azután ne terjeszkedjék politikai tájékozottságával a „Mezítlábos“-hoz czímzett szomjoltó intézet kerítésén túl. A kormányt mindazonáltal szidhatja s lehet rettenetesen elégedetlen minden elképzelhető dologgal a csillagok járásától kezdve a fa növéséig. A bus magyarság oly kiváltságos állapot, mely semmiféle bővebb indokolásra nem szorul. Ding an sich, mint a német bölcselők mondják. Nagyon találó példa az, mit e nemzeti sajátság illustrálására Jókai Mór a 48-iki napokból emlékezetbe idézett. Kossuth és Széchenyi, Deák és Batthyány épen azzal a mértékkel kapta az elismerést a nekivadult bús magyarság részéről, mint Tisza Kálmán, Andrássy Gyula gróf és minisztertársaik most. Akkor a törököt, olasznak, a muszkát osztráknak nevezték: ennyi az egész különbség. De valamint akkor fényes elégtételt adtak a tények a bántalmazott gyanúsított államférfiaknak , úgy fog lenni most is. Irányi Dániel, ki oly magasan áll ama csoport felett, mely vele egy oldalon ül, érezni látszik ezt, s csak tökéletesen hamis praemisiákhoz folyamodva volt képes ama tarthatatlan következtetésre jutni, melylyel a kormány ellen való bizalmatlanságát indokolta, hogy Simonyi Ernőékkel együtt szavazhasson. Higgye el, hogy ez nem volt szerencsés ötlet, s ha meggondolkozik, észre fogja venni bizonynyal, hogy mennyire téves mindaz, amit a kormány eddigi külügyi politikájáról mondott. Mi itt csak arra figyelmeztetjük, hogy a berlini memorandumban, melynek hibáit mi nem tagadjuk, egy szó sincs benne abból, a mit bűnéül felró; azt a mondást pedig, a mit Irányi a hármasszövetségről az Andrássy Gyula szájába adott, Andrássy soha sem mondotta, s Irányi összetéveszti egy másik mondással, melyet Andrássynak tulajdonítanak, melynek értelme azonban az, hogy mikor Andrássy a külügyek élére hivatott, csak egy pozitív alakzat volt Európában: a német-orosz intimviszony. Be fogja látni, hogy ez egészen más, s hogy tán mégsem volt hiba ezen viszony élét legalább monarchiánktól elfordítani. S ezen szempontból ítélve meg a néhai hármas szövetséget, tán mégis jobb véleményre jut ennek értéke felől. Ezzel ki is merítettük volna a képviselőházi nap történetét. Csak a kis Pulszky volna még hátra, de a kis Pulszky nem mondott semmit, csak beszélt; hát mi se mondunk róla semmit, de még csak nem is beszélünk, sőt azt sem kérdjük, hogy ő, aki eddig oly keresztyénien bosnyák volt, mióta lett oly pogányul török? Xerményi Miksa határozati javaslata más mérték alá esik ugyan, hanem azt hiszszük, hogy szerzője maga is abban a nézetben van, hogy a kormányelnök nyilatkozata után, egészen fölösleges discussióba bocsátkozni e határozati javaslat felett. Czélját tökéletesen elérte. A kormányelnök constatálta, hogy a határozati javaslatban kifejezett vélemény és a kormány nézetei között lényeges különbség nincs. Ürményi és elvbarátai nem kötötték szavazatukat e határozati javaslat elfogadásához, mint ezt maga Ürményi elég ostentative közbekiáltotta Pulszkynak, mikor ez az ellenkezőt szalasztotta ki száján az egyesült ellenzék homogeneitásának újabb bizonyságául. A határozati javaslat tehát tárgytalan s az angol parlamenti gyakorlatot igen helyesen követhetnék most Ürményiék, a czélját elért határozati javaslat visszavonásával. És akkor maradna csak két álláspont a házban: az amelyről a védelmi intézkedésekre szükséges hitel fedezését a monarchiának, a hazának megszavazzák, jóllehet a „háborút minden áron“ nem követelik. És maradna az az álláspont, amelytől a háborút követelik ugyan, de eszközeit megtagadják a hazától, mert — Tisza Kálmán a kormányelnök és Andrássy Gyula gróf a külügyminiszter . . .