Ellenőr, 1878. május (10. évfolyam, 216-272. szám)

1878-05-26 / 263. szám

Igleszetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre­­ 5 frt — kr. Félévre . . . 10 . — , Egy hónapra . 1­9­80 . Egyes szám ára 4 krajczár. (Szerkesztési iroda: gyízcsapesten, nddor-vetcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Késiratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 13reggeli IkIch­Ldis, Budapest, vasárnap, május 26 1878. 263. szám.­ ­ I ií.irillihiiili üMMi fywwraSÄE iwrFlWI a. Tcixzdx57iiva±aZbccri : Budapesten, Pidor-utcza 6. szám (Légrádi testvérek irodájában). További Havas, Lufite & Cte. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: Budapesten, adolor-utcza 6. szdnx. Ide intézendők az előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. X. évfolyam. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése május végével letelik, s a lapot tovább­ is járatni óhajtják, kérjük intézkedjenek a megrendelés iránt, ne­hogy a lap vételében fenakadást ta­pasztaljanak. Az­­Ellenőr“ ára: fél évre . . . . . . . 10 frt — negyed évre..........................5 frt — havonként...........................1 frt 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. MWB! '(‘iái i WBBMHBMHMBMBHBWHMBBHMBMBBMBHMI Budapest, május 25. Az angol kormány eddig még nem vá­laszolt az orosz ajánlatokra, melyeket teg­nap tárgyalt a kabinettanácsban, s igy, da­czára a szünetlenül ismétlődő békés hírek­nek, melyek legalább a congressus létrejö­­vetelét kétségtelennek hirdetik, még mindig nincs semmi bizonyosság a pillanatnyi hely­zetben. Az mindenesetre jelent valamit, és szerfölött mulatságos is, a­mit a pétervári kormány az ottani sajtóval műveltet. Az egyik — bizonyosnak tekintetvén a békés elintézés — hatalmasan veri „bozontos mel­lét”, mint Heine mondaná, hogy Oroszor­szág dehogy fél Törökországtól, Angliától, Ausztria-Magyarországtól együttvéve sem. A másik zsörtölődik a kormánynyal (a kor­mánynyal !) hogy minek enged annyit, s mindnyájan unisone szidják a félhivatalos Agence Russel békés tanácsaiért s fölszólít­ják a kormányt (a kormányt!) hogy nyilat­kozzék, vajon igaz-e az, a­mit a világ be­szél, hogy Oroszország engedményeket tett! No lám ! Most aztán merje Anglia esetleg azt mondani, hogy neki Oroszország „en­gedményei“ nem elegek — Suvaloff gróf és czárja rögtön a „közvéleményre“ fog­nak hivatkozni (éppen mint az orosz-tö­rök háború előtt), mely már az eddigi en­gedékenység miatt is fölzúdult. Anglia s az­után a congressus — igy eszelték ezt ki Péterváron — akkor majd meghajlik az orosz közvélemény előtt s nem fogja a czárt olyan engedményekre kényszeríteni, a melyeket népe nem enged meg. Csakhogy a muszka fogásokat már meglehetősen jól ismerik európaszerte, s muszka lapok ilyen vagy olyan (megrendelt) véleményeire nem hajtanak semmit.* Nevezetes momentumként kell feljegyez­nünk azt a tényt, hogy az angol cabinet önkényt meglankasztotta a háborús készülő­dések buzgóságát. Chathamba rendelet ment, hogy a pánczélos hajók fölszerelése már nem olyan sietős, mint előbb meghagyva volt. Ez az első biztosabb jel, mely a békés el­intézést kilátásba helyezi. * Addakálét ma, mint távirataink je­lentik, csakugyan megszállották az osztrák­magyar csapatok, mint már említők Tö­rökország beleegyezésével, (miután a mint­egy 100 főnyi török helyőrség elvonult) s megszállva fogják tartani a congressus be­­fejeztéig. Hogy akkor mi lesz az addakábei erődből, mely a san-stefanói szerződés sze­rint lerombolandó volna, az még nem bi­zonyos, s valószínűleg szintén a congressus határozata alá fog esni. A Bosznia meg­szállására vonatkozólag jelzett hírek, me­lyeket érintettünk, eddig alaptalanok. A gyomai kerületből rendes levelezőnk május 22-ről a következőket írja: A képviselőválasztás ideje közeledvén, kerületünkben (a gyomaiban) ed­dig másról nincs szó, —és reményijük nem is lesz, — mint eddigi igen tisztelt képviselőnk Zsilinszky Mihályról, kinek újbóli megválasztása kétségen kí­vüli. A szomszéd Szarvason is mozognak, s eddig a hír három jelöltről beszél, u. m. Salacz Ferencz főszolgabiró, Kaviar Dani ügyvéd, és a mostani képviselő Kollár Jánosról. Salacz F. bizonyosan kormánypárti programmal, Haviár pedig kabarék pártival fog fellépni, Kollár urat még nem tudni, melyik párt elégíti ki. Legbiztosabb kilátása van , ha a közóhajnak engedve a jelöltséget elfogadja Salacz Ferencz úrnak, mert a habarék párt nálunk ugyan nem fog zöld ágra vergődni. , Piervorról írják a Wiener Abendpostnak: Ámbár a hangulat egészen békés, de a fegyverke­zést is folytatják. Ázsiában is elkészülnek minden eshetőségre. A turkesztáni sereget nyolcz tartalék­zászlóaljjal szaporítják, és egy baskír ezredet is szer­veznek, négy escadronból és egy tartalékescadronból fog állani, és kozák szolgálatra gyakorolják be a bas­kírokat. Az úgynevezett szabakaii kozák csapatot hadilábra helyezik, vagyis megháromszorozzák. Ezen­túl három lovas ezredből fog állani, ezek mindegyike hatszárnyából, továbbá hat gyalogzászlóaljból, öt szor­­nyájával, ezenkívül három ütegből, ütegenként hat Tauval. Európában a mozgósított ezredek zászlóaljait n­eferedekké és hadosztályokká egyesítik, és­artalékhadosztályok száma húszra fog rágni, egyik 12 zászlóaljból és 12,000 emberből A békés áramlat közepette, mely Péterváron utóbb uralkodóvá lett, a sajtó komor, aggodalmas hangja is vidámabb lett, s nem tartván többé a háborútól — legalább úgy tesznek, mintha nem tartanának — nem is félnek a világ összes hatal­masságaitól sem, így például a Novoje Vremja fel­tétlenül bízik Oroszország erejében, é­s azon té­nyekben, hogy a porta most oly erős hadsereggel rendelkezik, mint a múlt háború előtt,"­ hogy a se­gítségére érkezett angolok elfoglalják Gallipolit, hogy az oroszok oldalállásában felkelés tört ki, hogy a görögök Bizánczot akarják feltámasztani s hogy Ausztria-Magyarország előkészületeket tesz Montenegró és Szerbia elleni hadjáratra és magá­hoz vonja a román hadtesteket — nem lát semmi rettentőt, semmi kétségbeejtőt. Bátor nézeteiben még tovább menve, túlzás nélkül azt véli állítani, hogy Oroszország minden ellenfele csak a hajszá­lon függ. Ezek diadal esetében a balkáni félszi­getnek legfölebb felét a Balkánig kapják, de ve­reséget szenvedvén Angolország világhatalmi áll­ványáról ha nem is tüstént, bizonyosan pár év­tized múlva lebukik, Ausztria felbomlik, romjain új szövetséges szláv állam fog keletkezni; a törökök tökéletesen kiüzennek Európából; a görögök bizán­­czi ábrándjai füstbe mennek és a vereség folytán a román bojárok földjeiből a parasztok kapnak osztályrészt. — Mennyire megnőhet az önbizalom, mikor nincs mitől félni! Táviratok. Bécs, máj. 25. (Eredeti távirat.) Illeté­kes helyről megerősítik, hogy Törökország beleegyezésével ma osztrák-magyar csapatok megszállják Ada-Kálét, jóllehet a san­ stefa­nói szerződés harmadik czikke a vár lerom­bolását kötötte ki. Ada-Kálé a congressus utánig megszállva marad. A Bosznia meg­szállásáról az esti tőzsdén elterjedt hír alap­talan. OrSOVa, máj. 25. („Bud. Corr.“) Ma délben megszabotta az itt állomásozott Lok­­csevics ezredbeli 140 . katona Ada-Kálét mi­után a törökök egészen kivonultak. Az it­teni szolgabíró is átment. London, máj. 25. A Reuter ügynökség jelenti: Az admiralitás értesítette a chatha­­mi fegyvergyári igazgatóságot, hogy a pán­­czéloshajók felszerelésénél nincs már szükség a megparancsolt nagy sietségre. London, máj. 25. A Reuter ügynökség jelenti: A tegnapi minisztertanács Suvaloff gróf ajánlataival foglalkozott, melyekre nézve eddig még nem válaszoltak. Tárják, hogy az angol kormány elhatározása a tárgyalá­sokat döntőleg be fogja fejezni, mert az orosz javaslatokat véglegeseknek tartják. Bécs, máj. 25. A Politische Correspondenz jelezi Konstantinápolyból. Minden látszat arra mu­tat, hogy most az oroszok szándékosan kerülnek mindenféle complicatiót Konstantinápoly körül. Azt hiszik, hogy az oroszok a lázokkal sem fognak harczba elegyedni Batm­a környékén, ámbár ezek nagyobb csapatokká verődtek össze. Bécs, máj. 25. A Politische Correspondenz jelenti Bukarestből: Az orosz főhadiszállás paran­csára a gyurgyevo-bukaresti vonalat megszállva tartó 11. hadtestből öt ágyúüteg Balgrádba ment, a­hova még több csapatokat is fognak küldeni. E mozdulatokból Tottleben komoly szádékát lehet kö­vetkeztetni, hogy mindenekelőtt Sumla kiürítését akarja elérni, szükség esetében még erőszakkal is. Pétervár, máj. 25. Több lap hevesen ki­kel az Agence Basse ellen, ennek békés tanácsai miatt, s követelik a kormánytól, ho­l lépjen ki tartózkodásából és mondja meg, hogy valók-e az Oroszország engedményeiről szóló külföldi hírek. Gorcsakoffot a láz és csúrroham ismét ágyhoz szögezte. Pétervár, május 25. A kormány olyan ja­vaslatokkal foglalkozik, melyek szerint szolgálatban levő hivatalnokok ellen elkövetett merényletek és erőszakosságok elvonassanak az esküdtszékektől. Berlin, május 25. A Nordd. A. Ztg. jelenti Pétervárról. Laszulics Vera fölmentetése folytán az igazságügyminiszter le akar köszönni. Barcelona, május 25. Harmincz egyént, kik magukat republikánusoknak­ nyilatkoztatják és Gerona tartományba berontottak, üldözőbe vettek. Catalonia többi részében csönd van. A magyar delegációból. Bécs, máj. 25. A magyar delegatio ma dél­után öt órakor tartotta első ülését, melynek czélja az volt, hogy a bizottságok minél előbb megkezd­jék működésüket. Szlávy elnök indítványára elha­tározták, hogy a bizottságok elnökei, egyetértve a közös miniszterekkel, határozzák meg a bizottsági tárgyalások megkezdésének idejét. Az a körülmény, hogy a közös kormány előterjesztése még nincs ki­nyomtatva,nem fogja akadályozni a bizottságok tanács­kozását. Az elnök üdvözölte a delegációt, és kérdezte vajon Szögyény-Marich László helyett póttagot hívjon-e meg. Minthogy azonban ez gyöngélkedése daczára rövid idő alatt átveheti az ülések vezetését, nem hívnak meg helyette póttagot, de a beteg Almásy György helyett Károlyi grófot, Harkányi Frigyes helyett pedig, a­ki a párisi jury tagja, Lehoczkyt rendelik be póttagokul. Az ülés rövid ideig tartott, és körülbelül 25 tag volt jelen; a közös kormányt Andrássy gróf, Bylandt-Reidt gróf, Hofmann báró, Maywald tábornok, Orczy báró, Mérey és Szent­­györgyi udvari tanácsosok és Gaál sorhaj­ó­hadnagy képviselték. Zichy-Ferraris Victor gróf volt a jegyző. A nyilvános ülés után összegyűltek a bizott­ságok tagjai, hogy megállapítsák a tanácskozások megkezdésének idejét. A hadügyi bizottság, mely a távollevő Pulszky Ágost helyébe Márkus Istvánt választotta előadóvá, hétfőn tartja első ülését. A külügyi bizottságot valószínű­leg hétfőre, a pénzügyi bizottságot pedig keddre fogják összehívni. A zár­számadási bizottság csak a hét végén kezdi meg üléseit. A tengerészeti bizottság még nem állapította meg tanácskozásának idejét. Zsedényi Ede a pénzügyi bizottság előadója már átvette az osztrák delegatio jelentését a közös pénzügyminiszter 1878. évi költségvetéséről és a közös legfőbb számszék 1878. évi költségvetéséről. A közös pénzügyminiszter költségvetése 1.854.659 írtra rúg, és úgy van részletezve, mint az előbbi években. A legfőbb számszék költségei 124.672 írtra rúgnak, tehát 2842 írttal kevesebbre, mint tavaly. Hoffmann közös pénzügyminiszter a delegáció valamennyi tagját e hó 29-ére estélyre hívta meg. Budapest, május 25. A kiegyezési javaslatok tárgyalásában úgy a magyar, mint az osztrák törvényho­zás nagyobb haladást tett az utóbbi hetek­ben, s nincs okunk kétkedni abban, hogy a hátralevő egy hónap alatt az egész kiegye­zési mű befejezhető lesz. Nincs okunk két­kedni az osztrák kiegyezési bizottság hatá­rozatai daczára sem. Ez a bizottság elvetette az adóvissza­­térítésnek a quota-javaslatban foglalt meg­­olását is, de a pártklubokban a többség mellette nyilatkozott a kormány­javaslatnak. Tegnap ugyanez a bizottság szótöbbséggel elhatározta, hogy a 80 milliós adósságnak a bankszabadalom leteltével törlesztetten maradéka húsz évi részletekben, hat száza­lékos kamattal fizettessék vissza a banknak. A­mint tudjuk, a kormány javaslata ötven évre terjedő kamatnélküli törlesztésről szól. Az osztrák kiegyezési bizottság némely tagjának azon okoskodása, hogy ha a bank a tíz év leteltével nem kapja meg újból a szabadalmat, a 80 milliós adósság liquidá­­lása reá nézve lehetetlenség lesz, épp úgy áll a húsz évre, mint az ötven évre. Most megkapja a szabadalmat, ha ezt a­ feltételt elfogadja. Ha tíz év múlva nem kapja meg, nem képzelhető, hogy az újon alakuló bank — legyen az akár állami, a­mely esetben a megoldás igen könnyű lesz, akár ismét részvényeken alapult — el ne fogadja a szabadalom árául kikötött terhet, valamint az sem képzelhető, hogy a nemzeti bank részvényesei ezen az állam által biztosított követelést értékesíteni ne tudnák, ha ennek szüksége reájuk nézve bekövetkeznék. Kár tehát, hogy az osztrák kiegyezési bizottság többsége a nemzeti bank ügyvéd­jéül szegődik a kiegyezési tárgyalások gyor­sabb lefolyásának rovására. De ezzel a ha­tározattal is úgy lesz, mint a restitutióra vonatkozóval. Az­ osztrák képviselők több­sége sokkal inkább érzi már a kiegyezési mű mielőbbi befejezésének szükségét, hogy­­sem újabb akadályt támasztana a nemzeti bank részvényeseinek kedvéért. A bank kö­vetelése teljesen biztosítva van azon tör­vényjavaslat által, melyet a két kormány előterjesztett. Egy más határozatával azonban köny­­nyített a bizottság a tárgyalások to­vábbi folyamán, s ebből következtetjük, hogy még sincsen valami nagyon rosz szándékkal, s nem határozott czélja a kiegyezés meg­hiúsítása. Elfogadta ugyanis szótöbbséggel a 24 fztos kávévámot, s ezzel a pénzügyi vámok kérdésén túlvagyunk. Továbbá el­fogadta a bizottság a gyapot és gyapjú­­áruk vámjaira nézve tett újabb módosítá­sokat is. A 80 milliós adósság kivételével tehát a többi kiegyezési javaslatokat elintézettek­­nek tekinthetjük. A módosításokat, melye­ket nálunk a főrendiház a kormány javas­latai értelmében a szeszadóról, a vámtari­fáról, a bankról, a Lloydszerződésről és a qyotáról szóló javaslatokon tett, kétségkívül a képviselőház is elfogadja, annál is inkább, minthogy az újabb módosítások egy része reánk nézve kedvezőbb. Budapest, május 25. A delegációk — ki tudja hányadszor már ez ülésszak alatt — ismét összeültek Bécsben. Ülésezésük fontos volt a legközelebb, s nem kevésbé lesz fontos ez idő szerint is. Mióta a delegatió intézménye létrejött, nem tárgyalt ily nagy, életbe vágó kérdéseket. Sőt mióta a monarchia áll, most van elő­ször alkalma a két társállam népeinek be­folyást gyakorolni a parliamentek és dele­gatiók által a monarchia sorsa felett döntő kérdések megoldására. És gyakorolnak is. Az osztrák reichs­­ratbban és különösen a magyar parliament­­ben oly hivatalos nyilatkozatok létettek, melyeknél behatóbbakat egy külföldi kor­mány sem tett, beleértve a háborúra készülő s háborús politikáját igazolni akaró angol kabinetet is. A delegációkban pedig részint bizalmasan, részint nyilvános ülésben oly nyi­latkozatokat tett a külügyi kormány, me­lyek politikájának főirányát megvilágították, s melyeknél részletesebben — politikájának compromittálása nélkül — nem fedezhette fel terveit.­­ Ily nyilatkozatok legközelebb is történni fognak. De megvalljuk, nem vagyunk rájuk na­gyon kiváncsiak, előre is gyanítván, hogy álta­lánosságoknál egyebet alig kaphatunk. Ha valaha, úgy most nem kedvezők a viszo­nyok mélyebbreható részletező leleplezé­sekre. A congressus, ha valami közbe nem jő, csakugyan összeül. A békés megoldás iránti remény ez­által ha nem is szilárd, de legalább mégis némi támpontot nyer. A helyzet súlypontja a fegyveres actiótól is­mét a diplomatiai és alkudozási műveletek terére hajlik át. Hogy ily körülmények közt bármely miniszter feltárja politikája redőit, az egyszerűen elképzelhetetlen. Ha a békés actió utolsó kísérletei is meghiúsultak volna, ha a csomót többé mi sem old­hatná meg más , mint a kard, a kül­ügyi kormány a dolgok állását a ma­ga komoly egyszerűségében feltárhatná. Ámde a politikai helyzet legújabban kompli­­cálva lett congressussal, multiplicálva diplo­matiai hercze-hurczával, s dividálva az eu­rópai közös és az egyes hatalmaknak a congressuson érvényesítendő különérdekei ál­tal. Ebben a zűrzavarban sok függ a di­plomatiai ügyességtől, s attól, hogy azon whistpartienál, melyre most készül Európa, a hatalmak, s főleg bizonyos hatalmak va­lami nagyon bele ne pillanthassanak szom­szédjuk kártyáiba. Olyféle állapot ez ismét a külügyi kormányra nézve, melyben a hadvezér van a csata előtt. Ha állásairól, debouchirozó és támadó pontjairól az ellen­ség eleve és részletesen értesülne, bár nem is vesztené el a csatát, de meg lenne nehe­zítve rá nézve a győzelem. Ezért nem hisszük mi, hogy a külügyi kormány e pillanatban nagyobb körül­ményességgel nyilatkozhatnék, mint tette eddig, valamint nem fog körülményesen nyi­latkozni Európa egyik kormánya sem már csak a­miatt is, hogy a jelenlegi bizonyta­lanság és zűrzavar közepett, még az ese­mények kerekét forgató államférfiak sem állhatnak jót a holnapért. Egyet azonban megkövetelhet minden nép kormányától és mi is megkövetelünk külügyi kormány­unk­tól. S ez az, hogy nyilatkozzék az iránt, mi­szerint bármi történjék az esetleg létrejö­vendő congressuson, bármit határozzon is az európai areopág, semmi oly határozatot ránk nézve kötelezőnek el nem ismerünk, mely érdekeinket sértené, s alakuljanak bár az ügyek a congressuson bármiként, mi soha és semmi körülmények közt le nem mondunk érdekeinknek megvédelmezéséről. Mi átalában nem igen bízunk az eset­leges congressus sikerében. A congressus kí­nálkozik a legkedvezőbb alkalomnak az ala­pos összeveszésre. Az összeveszés — bár óhajtjuk, hogy csalatkozzunk — előre lát­hatólag be fog következni. Azért külügyi kormányunk úgy menjen a congressusra bé­két csinálni, hogy készen legyen a háborúra. A­ki a békeremények ringó bölcsejében el­­szenderednék, úgy eshetik, hogy ágyúdörgés ébresztené fel azon hátránynyal, melyet ta­pasztal az őrállomásán elaludt katona, kit a lopva közelgő ellenség léptei riasztanak fel. A védelmi munkálatok, s az esetleges hadi actiót előkészítő műveletek abbanha­­gyását nem indokolná a békésebb fordulat, mely a vihar kitörése előtti nyugalommá válhat. A zsolnai kerület választóihoz. Pongrácz Lajos, képviselő úr egy nyílt leve­let intézett a zsolnai kerületbeli (trencséni) válasz­tóihoz. E levélből adjuk az alábbi kivonatot: Midőn 1. választóim szavazata helyet jelölt nekem a nemzet képviselői közt, épen oly mélyen éreztem a megtiszteltetést, mely ezen bizalomban rejlett, mint fontosságát azon kötelességeknek, me­lyek ez által reám rnkáztattak és az ezek teljesí­tésével járó felelősség nagyságát. Ezen tudat által vezérelve törekedtem érvényt szerezni az általam vallott és választóim által helyeselt elveknek mind a békés munkásság, mind a parliamentáris küzdel­mek terén. Igaz ugyan, hogy nem felelhettünk meg mind­azon reményeknek, melyek eljárásunkhoz fűzve vol­tak, de a­ki részrehajlatlan lélekkel vizsgálja ez országgyűlés történetét, az tekintetbe is fogja venni mily számos és zsibbasztó nehézségekkel kellett küzdenie, melyek részint az általános viszonyokban rejlettek, részint azon különös visszahatásokban, melyeket hazánkra gyakoroltak. T, választók! Tagadhatlan, hogy hazánk ön­állóságának és függetlenségének fentartása sok ál­dozatot követel tőlünk, de vajon ki az, a­ki erről le akarna mondani? Ezen áldozatok is azonban csak mérsékelteknek mutatkoznának rendes időközben. Nem azok nagyságában rejlik nyomasztóságuk hanem azon állapotok összhatásában, melyeket any­­nyiféle és oly szerencsében válság egész világré­­szünkre idézett, mindenütt meg van bénítva ipar kereskedés, pang a forgalom, apadoznak a hitel for­rásai, minden ország megsiütette ennek veszélyes következményeit, de kétszeresen holunk, hol ipar és kereskedés, forgalom és hitel éppen fejlődések korszakában vonattak a veszélyek örvényébe. A kormány és azon párt, melynek soraiban én is helyet foglaltam, e válságos időszakban in­kább saját népszerűségét mint az ország jövőjét akarta koc­káztatni, és minden törekvését arra irá­nyozta, hogy a pénzügy kezelésében a szigorú rend, a szilárd megbízhatóság, a közhitel rendíthetlensége fenntartassék, és hogy különösen most, midőn a bonyolult politikai viszonyok folytán a legfontosabb érdekek forognak kérdésben, ezeknek védelmére a nemzet egész erejében fölléphessen, szavának, vagy szükség esetében fegyverének a kellő nyomatékot adandó. Ha tehát a közterheket könnyebbíteni nem le­hetett, azon feladat állott­ a nemzet képviselői előtt, hogy egyrészről czélszerű takarékosság, másrészről azoknak rendszeres felhasználása biztosítaasék: e kettős czél csak úgy volt elérhető, ha némely szinte kívánatos, de nem annyira sürgős intézkedések fo­ganatosítása kedvezőbb időpontra tartatott fenn, ellenben minden munkásság azoknak valósítására fordíttatott, melyek szükségesek a fennálló bajok okait elhárítani, és habár csak fokozatos, de biztos hatással emelni és megszilárdítani a nemzet jólétét, és bizonyára nem lehet állítani, hogy e tekintetben mulasztás történt volna, számos rendszabály lett életbe léptetve, hogy a földművelés, az ipar, a ke­reskedés akadályai elbáritassanak, azoknak fejlő­dése előmozditassék az illető egyesületnek okszerű támogatása, sőt a hol lehetett és szükségesnek mu­tatkozott, tettleges segélyezése új erőket keltettek, czélirányos közreműködést szültek, az emésztő uzso­rának lehető korlátozása, a haszontalan perlekedés­nek mérséklése, mely tudvalevőleg egyik nem cse­kély, és a gazdálkodásra valamint az erkölcsiségre káros befolyása bajt képezett nemzeti életünkben, nem kevésbé fogják jótékony hatásukat kitüntetni idő folytával. A józan és viszonyainkhoz alkalmazott refor­mok elve volt mérvadó a törvényhozás működésé­ben, hogy eléressék a czél, oda vezetni a nemze­tet, miszerint szellemi, úgymint anyagi téren korunk polgárisait és szabad népei közt, mint azok méltó társa helyet foglalhasson, a közigazgatás lehető ja­vítása és czélszerűbb rendezése mellett, folytonos gond fordíttatott a népnevelés valamint a magasabb oskolák és tudományok rendszeres emelésére, és ezen kimeríthetlen forrásokból mindig új teremtő erők keletkeznek és évről évre többestdlnek, melyek a jelenre úgy mint a jövőre nézve legbiztosabb alapját képezik az ország jólétének , az igazság­szolgáltatás ügyében, a gyámsági ügyek szabályo­zása, az új váltótörvény és eljárás, a büntető tör­vény messzeható haladásnak stádiumait jelezik, és nem kevésbé fogják szilárdítani a vagyon és sze­mély biztosságát hazánkban, mint emelni hitelünket a külföld előtt. Midőn a parliamentáris tevékenység ezen ered­ményeinek életbeléptetésére tehetségeimhez képest munkásságom és szavazatom által közreműködtem, sohasem tartottam a pártnak, de mindenkor a nem­zetnek érdekét szemem előtt, és midőn működésem­nek e rövid vázlatát terjesztem tisztelt választóim elébe, azzal egyszersmind kijelöltem azon irányt és azon elveket, melyeket a jövőre nézve követni kö­telességemnek tartok. A­mi a birodalom másik részével való új kiegyezést illeti, nem szabad felejtenünk, hogy itt egészen egyenjogú féllel állunk szemközt, melynek érdekei sok tekintetben eltérnek a mieinktől, sőt némelyikben valóban vagy legalább a most ural­kodó vélemény szerint ellenkeznek azokkal, a hig­gadt politika előtt csak sajnos elfogultságnak tűnhetik fel azon — fájdalom számos hazánkfia közt — elterjedt nézet, mintha minden engedmény, melyet itt a másik félnek teszünk, egyértelmű volna jogainknak feláldozásával vagy épen önállóságunk csorbításával, holott épen az, hogy két egyenjogú és egyaránt független fél közt folyik az alkudozás, természetesen magával hozza, hogy mindegyik egy általa tett engedményért, hasonértéket követel a má­siktól, és hol mutathat valaki nemzetközi tárgyalá­soknál egyetlen kivételt e szabály alól, ha csak a tárgyalók nem állottak a hódító és a meghódított viszonyában egymással? A kormány által elfoglalt álláspont tehát épen helyes politikai felfogás mel­lett tanúsít, és a kérdés ezen ügy végleges eldön­tésénél csak az lehet, vajon a kölcsönös engedmé­nyek egyenként, valamint azon előnyök, melyek egy új egyesség megkötéséből vagy a hátrányok, melyek annak felbontásából egészben véve­­az országra háramlanának, értékeket és következmé­nyeiket mérlegelve, helyes arányban állanak-e, vagy melyik oldalon áll a túlsúly ? ezt tartom én részemről egyedül mérvadó szempontnak, és ennél fogva, midőn a kormány eddigi eljárását az oksze­rű politika, valamint hazánk érdekei által teljesen igazoltnak találom, korántsem akarom azt állítani, mintha ez eljárás eredményeit is már elfogadtam volna, erre nézve egyedül a fenn kifejlett megfon­tolások fognak vezetni és semmi tekintély nem fog reá bírhatni oly feltételek helyeslésébe, melyek a kiegyezésből remélt hasznot paralizálhatnák vagy épen semmivel ki nem egyenlített terheket róhatná­nak vállainkra. A keleti kérdésre nézve nem akarok hosszas fejtegetésekbe bocsátkozni; hatalmasabb okot semmi esetre sem hozhatnék fel kormányunk eljárása mel­lett, mint a­mely maguknak az eseményeknek fej­lődésében fekszik, ezek eléggé igazolják, hogy a birodalmat idő előtti háborúba nem döntötte, mely csak azt eredményezhette, hogy még bonyolultabbá tegye a vitát, hogy érdekeinket egy bizonytalan harcznak koczkájára tegye, sőt valószínű­leg új el­lenségeket keltsen és új háborút szüljön, holott mér­séklete folytán eddig a mellett, hogy a békének annyira szükséges áldásait élveztük, erőnk és ké­szültségünk növekedett a nélkül, hogy jogainkról vagy érdekeinkről lemondtunk volna, sőt a­mi a fődolog, saját érdekeink most európai érdekekké váltak, és azok érvényesítésében hatalmas szövet­ségesekre számíthatunk; a végkimenetel most is ké­tes, mint minden ügy, melyet egyedül az erő és hatalom döntenek el, de semmi esetre sem vesztet­tünk az eddigi eljárás által, hanem ellenkezőleg állásunk előnyösebb lett, és esélyeink kedve­zőbbek. T. választók­ azon őszinteséggel, melylyel önöknek tartozom, adtam elő egész működésem okait és eredményeit. Önök fogják megítélni, iga­zoltam-e bizalmakat a múltra, kiérdemeltem-e azt a jövőre nézve.

Next