Ellenőr, 1878. május (10. évfolyam, 216-272. szám)
1878-05-26 / 263. szám
Igleszetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre 5 frt — kr. Félévre . . . 10 . — , Egy hónapra . 1980 . Egyes szám ára 4 krajczár. (Szerkesztési iroda: gyízcsapesten, nddor-vetcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Késiratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 13reggeli IkIchLdis, Budapest, vasárnap, május 26 1878. 263. szám. I ií.irillihiiili üMMi fywwraSÄE iwrFlWI a. Tcixzdx57iiva±aZbccri : Budapesten, Pidor-utcza 6. szám (Légrádi testvérek irodájában). További Havas, Lufite & Cte. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: Budapesten, adolor-utcza 6. szdnx. Ide intézendők az előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. X. évfolyam. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése május végével letelik, s a lapot tovább is járatni óhajtják, kérjük intézkedjenek a megrendelés iránt, nehogy a lap vételében fenakadást tapasztaljanak. AzEllenőr“ ára: fél évre . . . . . . . 10 frt — negyed évre..........................5 frt — havonként...........................1 frt 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. MWB! '(‘iái i WBBMHBMHMBMBHBWHMBBHMBMBBMBHMI Budapest, május 25. Az angol kormány eddig még nem válaszolt az orosz ajánlatokra, melyeket tegnap tárgyalt a kabinettanácsban, s igy, daczára a szünetlenül ismétlődő békés híreknek, melyek legalább a congressus létrejövetelét kétségtelennek hirdetik, még mindig nincs semmi bizonyosság a pillanatnyi helyzetben. Az mindenesetre jelent valamit, és szerfölött mulatságos is, amit a pétervári kormány az ottani sajtóval műveltet. Az egyik — bizonyosnak tekintetvén a békés elintézés — hatalmasan veri „bozontos mellét”, mint Heine mondaná, hogy Oroszország dehogy fél Törökországtól, Angliától, Ausztria-Magyarországtól együttvéve sem. A másik zsörtölődik a kormánynyal (a kormánynyal !) hogy minek enged annyit, s mindnyájan unisone szidják a félhivatalos Agence Russel békés tanácsaiért s fölszólítják a kormányt (a kormányt!) hogy nyilatkozzék, vajon igaz-e az, amit a világ beszél, hogy Oroszország engedményeket tett! No lám ! Most aztán merje Anglia esetleg azt mondani, hogy neki Oroszország „engedményei“ nem elegek — Suvaloff gróf és czárja rögtön a „közvéleményre“ fognak hivatkozni (éppen mint az orosz-török háború előtt), mely már az eddigi engedékenység miatt is fölzúdult. Anglia s azután a congressus — igy eszelték ezt ki Péterváron — akkor majd meghajlik az orosz közvélemény előtt s nem fogja a czárt olyan engedményekre kényszeríteni, a melyeket népe nem enged meg. Csakhogy a muszka fogásokat már meglehetősen jól ismerik európaszerte, s muszka lapok ilyen vagy olyan (megrendelt) véleményeire nem hajtanak semmit.* Nevezetes momentumként kell feljegyeznünk azt a tényt, hogy az angol cabinet önkényt meglankasztotta a háborús készülődések buzgóságát. Chathamba rendelet ment, hogy a pánczélos hajók fölszerelése már nem olyan sietős, mint előbb meghagyva volt. Ez az első biztosabb jel, mely a békés elintézést kilátásba helyezi. * Addakálét ma, mint távirataink jelentik, csakugyan megszállották az osztrákmagyar csapatok, mint már említők Törökország beleegyezésével, (miután a mintegy 100 főnyi török helyőrség elvonult) s megszállva fogják tartani a congressus befejeztéig. Hogy akkor mi lesz az addakábei erődből, mely a san-stefanói szerződés szerint lerombolandó volna, az még nem bizonyos, s valószínűleg szintén a congressus határozata alá fog esni. A Bosznia megszállására vonatkozólag jelzett hírek, melyeket érintettünk, eddig alaptalanok. A gyomai kerületből rendes levelezőnk május 22-ről a következőket írja: A képviselőválasztás ideje közeledvén, kerületünkben (a gyomaiban) eddig másról nincs szó, —és reményijük nem is lesz, — mint eddigi igen tisztelt képviselőnk Zsilinszky Mihályról, kinek újbóli megválasztása kétségen kívüli. A szomszéd Szarvason is mozognak, s eddig a hír három jelöltről beszél, u. m. Salacz Ferencz főszolgabiró, Kaviar Dani ügyvéd, és a mostani képviselő Kollár Jánosról. Salacz F. bizonyosan kormánypárti programmal, Haviár pedig kabarék pártival fog fellépni, Kollár urat még nem tudni, melyik párt elégíti ki. Legbiztosabb kilátása van , ha a közóhajnak engedve a jelöltséget elfogadja Salacz Ferencz úrnak, mert a habarék párt nálunk ugyan nem fog zöld ágra vergődni. , Piervorról írják a Wiener Abendpostnak: Ámbár a hangulat egészen békés, de a fegyverkezést is folytatják. Ázsiában is elkészülnek minden eshetőségre. A turkesztáni sereget nyolcz tartalékzászlóaljjal szaporítják, és egy baskír ezredet is szerveznek, négy escadronból és egy tartalékescadronból fog állani, és kozák szolgálatra gyakorolják be a baskírokat. Az úgynevezett szabakaii kozák csapatot hadilábra helyezik, vagyis megháromszorozzák. Ezentúl három lovas ezredből fog állani, ezek mindegyike hatszárnyából, továbbá hat gyalogzászlóaljból, öt szornyájával, ezenkívül három ütegből, ütegenként hat Tauval. Európában a mozgósított ezredek zászlóaljait neferedekké és hadosztályokká egyesítik, ésartalékhadosztályok száma húszra fog rágni, egyik 12 zászlóaljból és 12,000 emberből A békés áramlat közepette, mely Péterváron utóbb uralkodóvá lett, a sajtó komor, aggodalmas hangja is vidámabb lett, s nem tartván többé a háborútól — legalább úgy tesznek, mintha nem tartanának — nem is félnek a világ összes hatalmasságaitól sem, így például a Novoje Vremja feltétlenül bízik Oroszország erejében, és azon tényekben, hogy a porta most oly erős hadsereggel rendelkezik, mint a múlt háború előtt," hogy a segítségére érkezett angolok elfoglalják Gallipolit, hogy az oroszok oldalállásában felkelés tört ki, hogy a görögök Bizánczot akarják feltámasztani s hogy Ausztria-Magyarország előkészületeket tesz Montenegró és Szerbia elleni hadjáratra és magához vonja a román hadtesteket — nem lát semmi rettentőt, semmi kétségbeejtőt. Bátor nézeteiben még tovább menve, túlzás nélkül azt véli állítani, hogy Oroszország minden ellenfele csak a hajszálon függ. Ezek diadal esetében a balkáni félszigetnek legfölebb felét a Balkánig kapják, de vereséget szenvedvén Angolország világhatalmi állványáról ha nem is tüstént, bizonyosan pár évtized múlva lebukik, Ausztria felbomlik, romjain új szövetséges szláv állam fog keletkezni; a törökök tökéletesen kiüzennek Európából; a görögök bizánczi ábrándjai füstbe mennek és a vereség folytán a román bojárok földjeiből a parasztok kapnak osztályrészt. — Mennyire megnőhet az önbizalom, mikor nincs mitől félni! Táviratok. Bécs, máj. 25. (Eredeti távirat.) Illetékes helyről megerősítik, hogy Törökország beleegyezésével ma osztrák-magyar csapatok megszállják Ada-Kálét, jóllehet a san stefanói szerződés harmadik czikke a vár lerombolását kötötte ki. Ada-Kálé a congressus utánig megszállva marad. A Bosznia megszállásáról az esti tőzsdén elterjedt hír alaptalan. OrSOVa, máj. 25. („Bud. Corr.“) Ma délben megszabotta az itt állomásozott Lokcsevics ezredbeli 140 . katona Ada-Kálét miután a törökök egészen kivonultak. Az itteni szolgabíró is átment. London, máj. 25. A Reuter ügynökség jelenti: Az admiralitás értesítette a chathami fegyvergyári igazgatóságot, hogy a pánczéloshajók felszerelésénél nincs már szükség a megparancsolt nagy sietségre. London, máj. 25. A Reuter ügynökség jelenti: A tegnapi minisztertanács Suvaloff gróf ajánlataival foglalkozott, melyekre nézve eddig még nem válaszoltak. Tárják, hogy az angol kormány elhatározása a tárgyalásokat döntőleg be fogja fejezni, mert az orosz javaslatokat véglegeseknek tartják. Bécs, máj. 25. A Politische Correspondenz jelezi Konstantinápolyból. Minden látszat arra mutat, hogy most az oroszok szándékosan kerülnek mindenféle complicatiót Konstantinápoly körül. Azt hiszik, hogy az oroszok a lázokkal sem fognak harczba elegyedni Batma környékén, ámbár ezek nagyobb csapatokká verődtek össze. Bécs, máj. 25. A Politische Correspondenz jelenti Bukarestből: Az orosz főhadiszállás parancsára a gyurgyevo-bukaresti vonalat megszállva tartó 11. hadtestből öt ágyúüteg Balgrádba ment, ahova még több csapatokat is fognak küldeni. E mozdulatokból Tottleben komoly szádékát lehet következtetni, hogy mindenekelőtt Sumla kiürítését akarja elérni, szükség esetében még erőszakkal is. Pétervár, máj. 25. Több lap hevesen kikel az Agence Basse ellen, ennek békés tanácsai miatt, s követelik a kormánytól, hol lépjen ki tartózkodásából és mondja meg, hogy valók-e az Oroszország engedményeiről szóló külföldi hírek. Gorcsakoffot a láz és csúrroham ismét ágyhoz szögezte. Pétervár, május 25. A kormány olyan javaslatokkal foglalkozik, melyek szerint szolgálatban levő hivatalnokok ellen elkövetett merényletek és erőszakosságok elvonassanak az esküdtszékektől. Berlin, május 25. A Nordd. A. Ztg. jelenti Pétervárról. Laszulics Vera fölmentetése folytán az igazságügyminiszter le akar köszönni. Barcelona, május 25. Harmincz egyént, kik magukat republikánusoknak nyilatkoztatják és Gerona tartományba berontottak, üldözőbe vettek. Catalonia többi részében csönd van. A magyar delegációból. Bécs, máj. 25. A magyar delegatio ma délután öt órakor tartotta első ülését, melynek czélja az volt, hogy a bizottságok minél előbb megkezdjék működésüket. Szlávy elnök indítványára elhatározták, hogy a bizottságok elnökei, egyetértve a közös miniszterekkel, határozzák meg a bizottsági tárgyalások megkezdésének idejét. Az a körülmény, hogy a közös kormány előterjesztése még nincs kinyomtatva,nem fogja akadályozni a bizottságok tanácskozását. Az elnök üdvözölte a delegációt, és kérdezte vajon Szögyény-Marich László helyett póttagot hívjon-e meg. Minthogy azonban ez gyöngélkedése daczára rövid idő alatt átveheti az ülések vezetését, nem hívnak meg helyette póttagot, de a beteg Almásy György helyett Károlyi grófot, Harkányi Frigyes helyett pedig, aki a párisi jury tagja, Lehoczkyt rendelik be póttagokul. Az ülés rövid ideig tartott, és körülbelül 25 tag volt jelen; a közös kormányt Andrássy gróf, Bylandt-Reidt gróf, Hofmann báró, Maywald tábornok, Orczy báró, Mérey és Szentgyörgyi udvari tanácsosok és Gaál sorhajóhadnagy képviselték. Zichy-Ferraris Victor gróf volt a jegyző. A nyilvános ülés után összegyűltek a bizottságok tagjai, hogy megállapítsák a tanácskozások megkezdésének idejét. A hadügyi bizottság, mely a távollevő Pulszky Ágost helyébe Márkus Istvánt választotta előadóvá, hétfőn tartja első ülését. A külügyi bizottságot valószínűleg hétfőre, a pénzügyi bizottságot pedig keddre fogják összehívni. A zárszámadási bizottság csak a hét végén kezdi meg üléseit. A tengerészeti bizottság még nem állapította meg tanácskozásának idejét. Zsedényi Ede a pénzügyi bizottság előadója már átvette az osztrák delegatio jelentését a közös pénzügyminiszter 1878. évi költségvetéséről és a közös legfőbb számszék 1878. évi költségvetéséről. A közös pénzügyminiszter költségvetése 1.854.659 írtra rúg, és úgy van részletezve, mint az előbbi években. A legfőbb számszék költségei 124.672 írtra rúgnak, tehát 2842 írttal kevesebbre, mint tavaly. Hoffmann közös pénzügyminiszter a delegáció valamennyi tagját e hó 29-ére estélyre hívta meg. Budapest, május 25. A kiegyezési javaslatok tárgyalásában úgy a magyar, mint az osztrák törvényhozás nagyobb haladást tett az utóbbi hetekben, s nincs okunk kétkedni abban, hogy a hátralevő egy hónap alatt az egész kiegyezési mű befejezhető lesz. Nincs okunk kétkedni az osztrák kiegyezési bizottság határozatai daczára sem. Ez a bizottság elvetette az adóvisszatérítésnek a quota-javaslatban foglalt megolását is, de a pártklubokban a többség mellette nyilatkozott a kormányjavaslatnak. Tegnap ugyanez a bizottság szótöbbséggel elhatározta, hogy a 80 milliós adósságnak a bankszabadalom leteltével törlesztetten maradéka húsz évi részletekben, hat százalékos kamattal fizettessék vissza a banknak. Amint tudjuk, a kormány javaslata ötven évre terjedő kamatnélküli törlesztésről szól. Az osztrák kiegyezési bizottság némely tagjának azon okoskodása, hogy ha a bank a tíz év leteltével nem kapja meg újból a szabadalmat, a 80 milliós adósság liquidálása reá nézve lehetetlenség lesz, épp úgy áll a húsz évre, mint az ötven évre. Most megkapja a szabadalmat, ha ezt a feltételt elfogadja. Ha tíz év múlva nem kapja meg, nem képzelhető, hogy az újon alakuló bank — legyen az akár állami, amely esetben a megoldás igen könnyű lesz, akár ismét részvényeken alapult — el ne fogadja a szabadalom árául kikötött terhet, valamint az sem képzelhető, hogy a nemzeti bank részvényesei ezen az állam által biztosított követelést értékesíteni ne tudnák, ha ennek szüksége reájuk nézve bekövetkeznék. Kár tehát, hogy az osztrák kiegyezési bizottság többsége a nemzeti bank ügyvédjéül szegődik a kiegyezési tárgyalások gyorsabb lefolyásának rovására. De ezzel a határozattal is úgy lesz, mint a restitutióra vonatkozóval. Az osztrák képviselők többsége sokkal inkább érzi már a kiegyezési mű mielőbbi befejezésének szükségét, hogysem újabb akadályt támasztana a nemzeti bank részvényeseinek kedvéért. A bank követelése teljesen biztosítva van azon törvényjavaslat által, melyet a két kormány előterjesztett. Egy más határozatával azonban könynyített a bizottság a tárgyalások további folyamán, s ebből következtetjük, hogy még sincsen valami nagyon rosz szándékkal, s nem határozott czélja a kiegyezés meghiúsítása. Elfogadta ugyanis szótöbbséggel a 24 fztos kávévámot, s ezzel a pénzügyi vámok kérdésén túlvagyunk. Továbbá elfogadta a bizottság a gyapot és gyapjúáruk vámjaira nézve tett újabb módosításokat is. A 80 milliós adósság kivételével tehát a többi kiegyezési javaslatokat elintézetteknek tekinthetjük. A módosításokat, melyeket nálunk a főrendiház a kormány javaslatai értelmében a szeszadóról, a vámtarifáról, a bankról, a Lloydszerződésről és a qyotáról szóló javaslatokon tett, kétségkívül a képviselőház is elfogadja, annál is inkább, minthogy az újabb módosítások egy része reánk nézve kedvezőbb. Budapest, május 25. A delegációk — ki tudja hányadszor már ez ülésszak alatt — ismét összeültek Bécsben. Ülésezésük fontos volt a legközelebb, s nem kevésbé lesz fontos ez idő szerint is. Mióta a delegatió intézménye létrejött, nem tárgyalt ily nagy, életbe vágó kérdéseket. Sőt mióta a monarchia áll, most van először alkalma a két társállam népeinek befolyást gyakorolni a parliamentek és delegatiók által a monarchia sorsa felett döntő kérdések megoldására. És gyakorolnak is. Az osztrák reichsratbban és különösen a magyar parliamentben oly hivatalos nyilatkozatok létettek, melyeknél behatóbbakat egy külföldi kormány sem tett, beleértve a háborúra készülő s háborús politikáját igazolni akaró angol kabinetet is. A delegációkban pedig részint bizalmasan, részint nyilvános ülésben oly nyilatkozatokat tett a külügyi kormány, melyek politikájának főirányát megvilágították, s melyeknél részletesebben — politikájának compromittálása nélkül — nem fedezhette fel terveit. Ily nyilatkozatok legközelebb is történni fognak. De megvalljuk, nem vagyunk rájuk nagyon kiváncsiak, előre is gyanítván, hogy általánosságoknál egyebet alig kaphatunk. Ha valaha, úgy most nem kedvezők a viszonyok mélyebbreható részletező leleplezésekre. A congressus, ha valami közbe nem jő, csakugyan összeül. A békés megoldás iránti remény ezáltal ha nem is szilárd, de legalább mégis némi támpontot nyer. A helyzet súlypontja a fegyveres actiótól ismét a diplomatiai és alkudozási műveletek terére hajlik át. Hogy ily körülmények közt bármely miniszter feltárja politikája redőit, az egyszerűen elképzelhetetlen. Ha a békés actió utolsó kísérletei is meghiúsultak volna, ha a csomót többé mi sem oldhatná meg más , mint a kard, a külügyi kormány a dolgok állását a maga komoly egyszerűségében feltárhatná. Ámde a politikai helyzet legújabban komplicálva lett congressussal, multiplicálva diplomatiai hercze-hurczával, s dividálva az európai közös és az egyes hatalmaknak a congressuson érvényesítendő különérdekei által. Ebben a zűrzavarban sok függ a diplomatiai ügyességtől, s attól, hogy azon whistpartienál, melyre most készül Európa, a hatalmak, s főleg bizonyos hatalmak valami nagyon bele ne pillanthassanak szomszédjuk kártyáiba. Olyféle állapot ez ismét a külügyi kormányra nézve, melyben a hadvezér van a csata előtt. Ha állásairól, debouchirozó és támadó pontjairól az ellenség eleve és részletesen értesülne, bár nem is vesztené el a csatát, de meg lenne nehezítve rá nézve a győzelem. Ezért nem hisszük mi, hogy a külügyi kormány e pillanatban nagyobb körülményességgel nyilatkozhatnék, mint tette eddig, valamint nem fog körülményesen nyilatkozni Európa egyik kormánya sem már csak amiatt is, hogy a jelenlegi bizonytalanság és zűrzavar közepett, még az események kerekét forgató államférfiak sem állhatnak jót a holnapért. Egyet azonban megkövetelhet minden nép kormányától és mi is megkövetelünk külügyi kormányunktól. S ez az, hogy nyilatkozzék az iránt, miszerint bármi történjék az esetleg létrejövendő congressuson, bármit határozzon is az európai areopág, semmi oly határozatot ránk nézve kötelezőnek el nem ismerünk, mely érdekeinket sértené, s alakuljanak bár az ügyek a congressuson bármiként, mi soha és semmi körülmények közt le nem mondunk érdekeinknek megvédelmezéséről. Mi átalában nem igen bízunk az esetleges congressus sikerében. A congressus kínálkozik a legkedvezőbb alkalomnak az alapos összeveszésre. Az összeveszés — bár óhajtjuk, hogy csalatkozzunk — előre láthatólag be fog következni. Azért külügyi kormányunk úgy menjen a congressusra békét csinálni, hogy készen legyen a háborúra. Aki a békeremények ringó bölcsejében elszenderednék, úgy eshetik, hogy ágyúdörgés ébresztené fel azon hátránynyal, melyet tapasztal az őrállomásán elaludt katona, kit a lopva közelgő ellenség léptei riasztanak fel. A védelmi munkálatok, s az esetleges hadi actiót előkészítő műveletek abbanhagyását nem indokolná a békésebb fordulat, mely a vihar kitörése előtti nyugalommá válhat. A zsolnai kerület választóihoz. Pongrácz Lajos, képviselő úr egy nyílt levelet intézett a zsolnai kerületbeli (trencséni) választóihoz. E levélből adjuk az alábbi kivonatot: Midőn 1. választóim szavazata helyet jelölt nekem a nemzet képviselői közt, épen oly mélyen éreztem a megtiszteltetést, mely ezen bizalomban rejlett, mint fontosságát azon kötelességeknek, melyek ez által reám rnkáztattak és az ezek teljesítésével járó felelősség nagyságát. Ezen tudat által vezérelve törekedtem érvényt szerezni az általam vallott és választóim által helyeselt elveknek mind a békés munkásság, mind a parliamentáris küzdelmek terén. Igaz ugyan, hogy nem felelhettünk meg mindazon reményeknek, melyek eljárásunkhoz fűzve voltak, de aki részrehajlatlan lélekkel vizsgálja ez országgyűlés történetét, az tekintetbe is fogja venni mily számos és zsibbasztó nehézségekkel kellett küzdenie, melyek részint az általános viszonyokban rejlettek, részint azon különös visszahatásokban, melyeket hazánkra gyakoroltak. T, választók! Tagadhatlan, hogy hazánk önállóságának és függetlenségének fentartása sok áldozatot követel tőlünk, de vajon ki az, aki erről le akarna mondani? Ezen áldozatok is azonban csak mérsékelteknek mutatkoznának rendes időközben. Nem azok nagyságában rejlik nyomasztóságuk hanem azon állapotok összhatásában, melyeket anynyiféle és oly szerencsében válság egész világrészünkre idézett, mindenütt meg van bénítva ipar kereskedés, pang a forgalom, apadoznak a hitel forrásai, minden ország megsiütette ennek veszélyes következményeit, de kétszeresen holunk, hol ipar és kereskedés, forgalom és hitel éppen fejlődések korszakában vonattak a veszélyek örvényébe. A kormány és azon párt, melynek soraiban én is helyet foglaltam, e válságos időszakban inkább saját népszerűségét mint az ország jövőjét akarta kockáztatni, és minden törekvését arra irányozta, hogy a pénzügy kezelésében a szigorú rend, a szilárd megbízhatóság, a közhitel rendíthetlensége fenntartassék, és hogy különösen most, midőn a bonyolult politikai viszonyok folytán a legfontosabb érdekek forognak kérdésben, ezeknek védelmére a nemzet egész erejében fölléphessen, szavának, vagy szükség esetében fegyverének a kellő nyomatékot adandó. Ha tehát a közterheket könnyebbíteni nem lehetett, azon feladat állott a nemzet képviselői előtt, hogy egyrészről czélszerű takarékosság, másrészről azoknak rendszeres felhasználása biztosítaasék: e kettős czél csak úgy volt elérhető, ha némely szinte kívánatos, de nem annyira sürgős intézkedések foganatosítása kedvezőbb időpontra tartatott fenn, ellenben minden munkásság azoknak valósítására fordíttatott, melyek szükségesek a fennálló bajok okait elhárítani, és habár csak fokozatos, de biztos hatással emelni és megszilárdítani a nemzet jólétét, és bizonyára nem lehet állítani, hogy e tekintetben mulasztás történt volna, számos rendszabály lett életbe léptetve, hogy a földművelés, az ipar, a kereskedés akadályai elbáritassanak, azoknak fejlődése előmozditassék az illető egyesületnek okszerű támogatása, sőt a hol lehetett és szükségesnek mutatkozott, tettleges segélyezése új erőket keltettek, czélirányos közreműködést szültek, az emésztő uzsorának lehető korlátozása, a haszontalan perlekedésnek mérséklése, mely tudvalevőleg egyik nem csekély, és a gazdálkodásra valamint az erkölcsiségre káros befolyása bajt képezett nemzeti életünkben, nem kevésbé fogják jótékony hatásukat kitüntetni idő folytával. A józan és viszonyainkhoz alkalmazott reformok elve volt mérvadó a törvényhozás működésében, hogy eléressék a czél, oda vezetni a nemzetet, miszerint szellemi, úgymint anyagi téren korunk polgárisait és szabad népei közt, mint azok méltó társa helyet foglalhasson, a közigazgatás lehető javítása és czélszerűbb rendezése mellett, folytonos gond fordíttatott a népnevelés valamint a magasabb oskolák és tudományok rendszeres emelésére, és ezen kimeríthetlen forrásokból mindig új teremtő erők keletkeznek és évről évre többestdlnek, melyek a jelenre úgy mint a jövőre nézve legbiztosabb alapját képezik az ország jólétének , az igazságszolgáltatás ügyében, a gyámsági ügyek szabályozása, az új váltótörvény és eljárás, a büntető törvény messzeható haladásnak stádiumait jelezik, és nem kevésbé fogják szilárdítani a vagyon és személy biztosságát hazánkban, mint emelni hitelünket a külföld előtt. Midőn a parliamentáris tevékenység ezen eredményeinek életbeléptetésére tehetségeimhez képest munkásságom és szavazatom által közreműködtem, sohasem tartottam a pártnak, de mindenkor a nemzetnek érdekét szemem előtt, és midőn működésemnek e rövid vázlatát terjesztem tisztelt választóim elébe, azzal egyszersmind kijelöltem azon irányt és azon elveket, melyeket a jövőre nézve követni kötelességemnek tartok. Ami a birodalom másik részével való új kiegyezést illeti, nem szabad felejtenünk, hogy itt egészen egyenjogú féllel állunk szemközt, melynek érdekei sok tekintetben eltérnek a mieinktől, sőt némelyikben valóban vagy legalább a most uralkodó vélemény szerint ellenkeznek azokkal, a higgadt politika előtt csak sajnos elfogultságnak tűnhetik fel azon — fájdalom számos hazánkfia közt — elterjedt nézet, mintha minden engedmény, melyet itt a másik félnek teszünk, egyértelmű volna jogainknak feláldozásával vagy épen önállóságunk csorbításával, holott épen az, hogy két egyenjogú és egyaránt független fél közt folyik az alkudozás, természetesen magával hozza, hogy mindegyik egy általa tett engedményért, hasonértéket követel a másiktól, és hol mutathat valaki nemzetközi tárgyalásoknál egyetlen kivételt e szabály alól, ha csak a tárgyalók nem állottak a hódító és a meghódított viszonyában egymással? A kormány által elfoglalt álláspont tehát épen helyes politikai felfogás mellett tanúsít, és a kérdés ezen ügy végleges eldöntésénél csak az lehet, vajon a kölcsönös engedmények egyenként, valamint azon előnyök, melyek egy új egyesség megkötéséből vagy a hátrányok, melyek annak felbontásából egészben véveaz országra háramlanának, értékeket és következményeiket mérlegelve, helyes arányban állanak-e, vagy melyik oldalon áll a túlsúly ? ezt tartom én részemről egyedül mérvadó szempontnak, és ennél fogva, midőn a kormány eddigi eljárását az okszerű politika, valamint hazánk érdekei által teljesen igazoltnak találom, korántsem akarom azt állítani, mintha ez eljárás eredményeit is már elfogadtam volna, erre nézve egyedül a fenn kifejlett megfontolások fognak vezetni és semmi tekintély nem fog reá bírhatni oly feltételek helyeslésébe, melyek a kiegyezésből remélt hasznot paralizálhatnák vagy épen semmivel ki nem egyenlített terheket róhatnának vállainkra. A keleti kérdésre nézve nem akarok hosszas fejtegetésekbe bocsátkozni; hatalmasabb okot semmi esetre sem hozhatnék fel kormányunk eljárása mellett, mint amely maguknak az eseményeknek fejlődésében fekszik, ezek eléggé igazolják, hogy a birodalmat idő előtti háborúba nem döntötte, mely csak azt eredményezhette, hogy még bonyolultabbá tegye a vitát, hogy érdekeinket egy bizonytalan harcznak koczkájára tegye, sőt valószínűleg új ellenségeket keltsen és új háborút szüljön, holott mérséklete folytán eddig a mellett, hogy a békének annyira szükséges áldásait élveztük, erőnk és készültségünk növekedett a nélkül, hogy jogainkról vagy érdekeinkről lemondtunk volna, sőt ami a fődolog, saját érdekeink most európai érdekekké váltak, és azok érvényesítésében hatalmas szövetségesekre számíthatunk; a végkimenetel most is kétes, mint minden ügy, melyet egyedül az erő és hatalom döntenek el, de semmi esetre sem vesztettünk az eddigi eljárás által, hanem ellenkezőleg állásunk előnyösebb lett, és esélyeink kedvezőbbek. T. választók azon őszinteséggel, melylyel önöknek tartozom, adtam elő egész működésem okait és eredményeit. Önök fogják megítélni, igazoltam-e bizalmakat a múltra, kiérdemeltem-e azt a jövőre nézve.