Ellenőr, 1878. június (10. évfolyam, 273-323. szám)

1878-06-01 / 273. szám

Előfizetési árak: Egén évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félém ... 10 s — „ Egy hónapra . 1 „80 „ Egyes szám ára 4 krajnár. Szerkesztési iroda: gszicLajesten, ndcLor-Tztcza. 6. szcrtdl. Samuitan közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak hét-mentes leveleket fogadunk el. Reggeli kiadás, hirdetések felvétele a: TvLceHoTxtv'cutaZbari, Budapesten, nádor utcza 6. szám (Légridy testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lalile & Cie. czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő.Kiadó-hivatal: gFtzcsclpesten, nddorntczcu 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a leap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 273 szám. Budapest, szombat, junius. 1878. X. évfolyam. S.*• «HBOGOtaft»Sib.líttEBaariffl■ Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése május végével letelt, s a lapot tovább is járatni óhajtják, kérjük intézkedjenek a megrendelés iránt, nehogy a lap vételében fenakadást tapasztaljanak. Az „Ellenőr* ára: fél évre..............................10 frt — negyed évre.........................5 frt — havonként ...... 1 frt 80 kr. Az „Ellenérvre a kó bármely napjától kezdve előfizethetni. Budapest, május 31. Az osztrák képviselőházban a guta-javaslatot ma általánosságban nagy többséggel elfogadták. A részletes tárgyalásnál az első szakaszt a kormányjavaslat értelmében 70: 80 aránynyal fogadták el, elvetvén előbb a bizottsági töbségnek a 69: 31 arányra vonatkozó indítványát. A második szakasz felett, mely a restitutióról szól, ismét vita indult meg, s ma még nem is ért véget, mert 13 szónok van felírva. Holnap a vitát folytatják.* A congressus megtörtént összehívásáról szóló hírek csak nem akarnak megvalósulni, sőt egy londoni lap azt jelenteti magának Pétervárról, hogy Suvaloff grófot néhány nap alatt ismét visszavárják az orosz fővárosba. Az Anglia és Oroszország közötti alkudozások — akármit jelentsen is a Globe — úgy látszik, koránt sincsenek még befejezve, sőt igen lassan haladnak, a legújabb muszka taktika következtében, mely — mint annak idején megjósoltuk volt — abban áll, hogy rámutatnak a „sajtó és közvélemény“ fölháborodására, mit Oroszország túlságos engedékenysége idézett elő. De Angliától ezzel a fogással nem alkudhatnak le a „concessiókból“ semmit, s míg Berlinben a külföldi meghatalmazottak általában készítik már a congressus idejére való szállásokat, az angolok — jellemzően — nem is mozdulnak. A Globe pontozataiban tehát aligha van valami igaz. A mohamedánok fölkelése, bár mozgalmairól aligha érkezik egy-egy hír, éppen nem szűnt meg. Szenik pasa és Vaszaeffendi békítő biztosok eredménytelenül tértek vissza Konstantinápolyba. A felkelők nem szándékoznak letenni a fegyvert, s nagy a panaszuk a bolgárok számtalan gaztettei ellen. * Borzasztó tengeri szerencsétlenségről hoz ma hírt a táviró. Két együttmenő német pánczélos hajó összeütközött Deal és Folkestone közt, s az egyiknek, a Gr. Kurfürstnek kazánja fölrobbant és menthetetlen elsülyedést idézett elő. Hogy mi okozta a két hajó vészes összeütközését, az még ismeretlen, de bizonyosnak látszik, hogy 400—450 emberélet esett áldozatul. Egyik táviratunk szerint mindkét hajó — a König Wilhelm is — elsülyedt, de egy másik távirat csak ennek megsérüléséről és a Kurfürst elsülyedéséről szól. A König Wilhelm Németország legnagyobb és legerősebb páncélos hajója 9603 tonna tartalmú, 8000 lóerejű , tizennyolcz 24 cm-es és öt 21 mm-es ágyúval; sebessége 14 7 fonál. Az elsülyedt Grosser Kurfürst, mely két pánczélos toronynyal volt ellátva, 6663 tonna tartalmú volt 10,800 lóerővel, a óránként 14 tengeri mértföldet haladhatott; volt rajta négy 26 cm-es és két 17 cm-es aczél Krupp-ágyú. A két hajó a Preusen nevűvel együtt, mely tökéletes párja volt a Kurfürstnek Gibraltártól a középtengeri hajórajhoz igyekezett, hol szeptember végéig kellett maradniok. Andrássy gróf nyilatkozatát a bécsi Fremdenblatt a következő figyelemreméltó megjegyzésekkel kiséri: Azon nyilatkozatok, melyekkel Andrássy gróf tegnap a két delegációban Ausztria-Magyarországnak a san stefanói szerződéssel szemben való álláspontját megjelölte, az egész sajtóban kedvező fogadtatásra találtak. Külügyünk vezetőjének legkonokabb ellenségei sem tudnak felhozni a nyilatkozat ellen egyebet, mint azt, hogy nagyon későn érkezik. De önkénytes elferdítése a tényleges viszonyoknak az, midőn azt állítják vagy insinuálják, hogy az Ignatieff tábornok műve elleni kifogásokat, melyeket a miniszter tegnap vázolt, csak utóbb jelentette ki. A való az, hogy Andrássy gróf azt, a mit tegnap először fejtett ki nyilvánosan, már majdnem négy hónap óta a legnagyobb nyomatékkal érvényesít a újvári kormánynyal szemben. Január 30-ika óta, pétervári nagykövetünk a kabinet nevében tette, hogy Ausztria-Magyarország a fenzanállapodásokat, amennyiben ezek osztrákvagy európai érdekeket érintenek, vagy érződéseket változtatnak, mindaddig értnek tekinti, mig azokban a hatalmak gyernek s azt nem szentesitik, — azon eu az angol flotta még éppen nem igezen Andrássy gróf nem mulaszonegy alkalmat sem, hogy a győrzágot a háború előtt adott igénssel Ausztria-Magyarország és tiszteletben tartására felszólítsa. Monarchiánk magatartása Angliát is erélyes eljárásra buzdította. Ausztria-Magyarország és Anglia egyesült tiltakozásának köszönhető, hogy az oroszok Konstantinápoly előtt megállották s a saustefanoi szerződést előzetes kötésnek nevezték. Ignatieff bécsi missiója bizonyítja, hogy Péterváron mily nagy súlyt fektettek kormányunk ellenvetéseire, mig a tábornok fiaskója azt mutatja, hogy Andrássy gróf híven és következetesen ragaszkodott álláspontjához. Mikor Ignatieff, semmit nem végezve, hazatért, akkor Salisbury marquis körjegyzéke még nem jelent meg, Lord Derby még hivatalban volt. Politikusaink rövid emlékezete mellett jó ezekre az adatokra utalni, mert ezek azt bizonyítják, hogy Andrássy gróf actiójában sem nem tolatta magát, sem mások után nem sántikált. C.él és öntudatosan járt ő el, s azért nem puszta véletlenség, ha monarchiánkra néve a constellatio oly kedvezőleg alakult, hogy a keleti kérdést aránylag csekély áldozatokkal olykép remélhetjük megoldani, hogy az megfelel a monarchia érdekeinek. A jó hatást, melyet a külügyminiszter tegnapi nyilatkozata tett, csak növelhetik a magyar delegátiv külügyi bizottságában mondott fölvilágosításai. Csak néhány megjegyzést említünk föl belőle, melyeket különösen fontosaknak tartunk, mert az utóbbi napokban fölmerült több téves nézetet cáfolhatnak meg. A miniszter különösen hangsúlyozta, hogy azzal a kritikával, melyet tegnap a san stefanói szerződés fölött mondott, koránsem mondott el minden kifogást, melyeket tehet ellene. Némely pontokat, így a Duna szabadságát, mint magától érthetőt, nem is említett föl. Kiváló érdekkel bír az is, amit a miniszter a hatásról mondott, melyet a congressus határozatai fognak előidézni a határaink mellett lakó népségekre, vagyis hogy a legbüszkébb szavak sem elegendők azon zavargó elemek rendre utasítására, melyeket fölizgatott a nemzetiségi dicsvágy, és melyek érdekeinknek útjában állanak. Itt Ausztria-Magyarországnak a mérlegbe kell vennie tekintélyét, hogy érvényt szerezzen érdekeinek. Jelentőségteljes, a mit Andrássy gróf a Pétervárral folytatott alkudozások sikeretlenségéről mondott, de az is, amit Angliáról említett meg. A külügyminiszter szavaiból megértettük, hogy az ő meggyőződése szerint Anglia nem hagyja el az európai álláspontot. Hogy ez a keleti válság jó fejlődésére nagy fontossággal bír, nem szorul bővebb fejtegetésre. Táviratol. Bécs, máj. 31. A Pol. Corr. jelenti Konstantinápolyból. Yassza effendi és Szamik pasa, a Rodope hegységben járt pacificáló küldöttek eredmény nélkül tértek viszsza Konstantinápolyba. A fölkelő pomákok vezérei kijelentették, hogy folytatni akarják a harczot. Bécsi, máj. 31. A Politische Corresponded jelenti Athénből: Az úti possideus alapján nem egyeztek bele a törökök a fegyverszünet megkötésébe a krétai fölkelőkkel, és most újabb támadásra készülnek. London, máj. 31. (Eredeti távirat.) Beás és Falkentone közt ma a Wilhelmshavenből jövő három német pánczélos hajó közül kettő: a König Wilhelm és Grosser Kurfürst összeütközött s mindkettő elsülyedt. Sülyedés közben a Kurfürst kazánja fölrobbant. Azonnal mindenfelől mentő hajók siettek elé. A német nagykövetséghez érkezett távirat szerint 450, más hírek szerint 400 emberélet veszett el. A német trónörökös és a német követség tagjai azonnal külön vonaton Folkestoneba utaztak. London, máj. 3. A Reuter-ügynökség jelenti Doverből: Ma nyolcz órai 45 perczkor három német pánczélos hajó ment el Dover előtt. Folkestonehoz érkezvén, a pánczélos hajók közül összeütközött kettő, az egyik alámerült, a másik pedig nagyon megsérült. Több gőzös sietett segítségükre. Dover, máj. 31. Az elsülyesztett hajó neve „Grosser Kurfürst“, mely négy percz múlva a „König Wilhelm“ hajóval történt összeütközése után elmerült, az utóbbinak orra a vízszíne alatt nagy sérülést szenvedett. A „Grosse Kurfürst“ fedélzetén hír szerint 400 ember volt, kik közül csak tizennyolcat mentettek meg. Az összeütközés idejében az idő szép és a tenger csöndes volt. London, máj. 31. Az admiralitás első lordja tudatta a képviselőházzal a két hajó összeütközését. Azért hiszik, hogy az összeütközés úgy történt, hogy a pánczélos hajók kerülték az összeütközést valami kereskedelmi hajóval. Az admiralitás hajókat rendelt segítségre Porthsmouthból és Shernessből. Berlin, máj. 31. Az összeütközött pánczélos hajók legénységéből 23 tisztet és 160 közembert mentettek meg. A „König Wilhelm“ nagyon megsérült, és Porthsmouthba megy. Hivatalos tudósítások szerint az elveszettek száma 300, a megmentetteké pedig 200. Bécs, máj. 31. A reichsrathban Pretis miniszter stylaris módosításokat ajánl az 1. czikkhez, hogy t. i. a praecipuumról szóló passus elhagyassák ; hivatkozik ebben az analóg magyar határozatra. Sturm, Suess és Herbst megjegyzései után kijelenti Pretis, hogy visszavonja indítványát. A szavazásnál 160 szóval 85 ellenében elvetették a 69: 31 százalékos quótát, és 70: 30 arányban fogadták el. A 2. czikk (restitutio) tárgyalásakor Beers indokolja a majoritás javaslatát, Suess pedig a minoritásét. Hét szónok van bejelentve ellene és hat mellette. Scharschmidt védi a minoritás és a kormány javaslatát, hogy igazság szolgáltassák Magyarországnak. Auspitz főképen a czukoradóról beszél. Holnap folytatják a vitát. Bécs, máj. 31. (Bud. Corr.) Széll pénzügyminiszter vasárnap ide visszajön, és csak azután tárgyalják az osztrák és magyar miniszterek a kiegezési törvényjavaslatok keresztülvitelének módozatait, ha a reichsrath elintéze a quótatörvényjavaslatot. Róma, máj. 31. A miniszterelnök ma terjesztette elő a törvényjavaslatot, melynek értelmében július 1-éig halasztják el az olasz-francia kereskedelmi szerződés szentesítését. A törvényjavaslatot 215 szóval 24 ellenében titkos szavazással elfogadta a képviselőház. A delegatiókból. (Távirati tudósítás.) Bécs, máj. 31. Andrássy gróf az osztrák delegatió költségvetési bizottságában többek kérdésére kijelentette, hogy a Globe aki az orosz-angol megállapodásokat illetőleg, lényegében igaz lehet, amennyiben a congressus akadályai elhárítva látszanak lenni. A brit kormány nyilatkozott a parliamentben, hogy e megállapodások semmi olyast nem foglalhatnak magukban , ami káros lenne a mi érdekeinkre nézve. Ausztria-Magyarország készülődéseire nézve ezeket válaszolta Andrássy gróf: Csak előkészületekről van szó a közlekedés biztosítása végett a fölvonulás esetére, és a 60 millió erre a czélra fog szolgálni. A hadügyminiszter szintén kijelentette, hogy nem állandó erődítések építéséről van szó; az a hír, hogy Achatins-ágyukat rendelnek a kérdéses hitel terhére, túlzott. Kuranda kérdésére vajon Németország, mely Anglia iránt mint szorgos és becsületes makter viseli magát, mi irántunk is így viseli-e magát, Andrássy azt feleli, hogy külügyminiszter ritkán felel ily nehéz kérdésekre, de minthogy már kérdés létetett, hibát követne el, ha az igazsághoz híven nem constatálná, hogy Németország nemcsak Anglia iránt, hanem minden irányban becsületes közvetítő gyanánt bizonyult, és nagy reményünk van, hogy ezentúl is, mint eddig, rendkívül jónak mondhatjuk viszonyunkat Németországhoz. Herbst megjegyzésére, hogy az orosz-angol megállapodások következtében mégis úgy látszik, hogy a congressuson való megjelenésünk kevésbé biztosítja érdekeinket, mint más hatalmakét, — azt feleli Andrássy, hogy az efféle előzetes tárgyalások csak arra szolgálnak, hogy biztosítsák a congressus összeülését; ezek azonban nem praejndicálnak a congressusnak; a hatalmak között nincsenek megállapodások a pontozatokra nézve, az összes kérdések az összes államok között függőben vannak, s a congressuson oldandók meg. Demel kérdésére azt válaszolja Andrássy, hogy nehéz feladat és nem is opportunus aziránt nyilatkozni, hogy az egyes államok minő állást foglalnak el a congressuson; eziránt nem mondhat többet, mint azt, hogy érdekeinknek a congressuson való érvényesítésére legjobbak a kilátások. Különös volna, hogy egy miniszter a congressus előestéjén, annak lehetőkimeneteléről nyilatkoznék, ez annyit tenne, mint oly eredménynyel dicsekedni, mely még el sem éretett. Az esti tíz órakor befejezett vita után a bizottság elfogadja az előadó javaslatát, mely szerint a külügyér által a május 28-án tett nyilatkozatok tudomásul vétetnek. Ezután megkezdték a külügyi minisztérium budgetjét tárgyalni. Bécs, máj. 31. A magyar delegáció holnapi ülésében nemcsak a pénzügyi és tengerészeti, hanem a külügyi albizottság jelentése is tárgyalásra kerül. A hadügyi albizottság délután Szlávy elnöklete alatt ülést tartott, 31/2 óráig tartott. E bizottság előadója és jegyzője Márkus. A hadügyminiszter képviselői Maywald, Becher, Borovcka, Pöckh, Frick, Czaray s még három szakreferens. A rendes és rendetlen szükségletet letárgyalták és megállapították. Először is az albizottság adta be jelentését a természetbeli ellátás, élelmezés és ruházat ágynemű kérdéseit illetőleg. Az ezidei árcsökkenésnél fogva a természetbeli ellátás élelmezés és ruházati ágynemű kérdéseit illetőleg. Az ezidei árcsökkenésnél fogva a természetbeli ellátás 527,000 forinttal kevesebb, a mai ülésben tett összes törlés 771,000 forintot tesz. Több áttétel és apróbb törlés elintézése után elnök bezárta az ülést. — A jegyzőkönyv azonnal hitelesíttetett. — 5 órakor a zárszámadási bizottság is ülést tartott Fiáth Ferencz b. elnöklete alatt, melyben a hadügyminiszterség képviselői is résztvettek. Az 1875-iki közös állami háztartás zárszámadása forgott lzőnyegen. A közös pénzügyminiszter előterjesztését végig tárgyalták és teljesen elfogadták. Budapest, május 31. Akik világosságot akartak — nem a keleti kérdésben, melynek kétes homályát még egy külügyminiszter sem deríthetné fel a rendelkezésére álló minden eszközzel sem — hanem monarchiánk keleti politikája tekintetében, megkapták e világosságot. Óhajtotta és jogosan óhajtotta ezt a világosságot az egész monarchia, mely megkövetelhette, hogy midőn áldozatra szólítják fel, s legvitálisabb érdekei vannak koczkán, legalább átalános felvilágosítást kapjon a hozott áldozat czéljáról, s életérdekeinek miként való megvédelmezéséről. S kapott átalános felvilágosítás mellett részletest is, mely nem hagyta homályban Ausztria-Magyarország keleti politikájának egyetlen fontosabb vidékét sem. Oly beható, az apró részletekig menő nyilatkozatokat, mint Andrássy Gyula gróf nyilatkozatai, nem tett Európa államainak egyetlen külügyminisztere sem. Ezek a nyilatkozatok hivatva vannak, hogy az ellenzéki insinuátiók által folyton harangokozott közvéleményt egyszer mindenkorra megnyugtassák s elnémítsák a rágalmat, vádat és gyanúsítást. A monarchia külügyi politikája ellen — nem szólva azokról, kik vakmerők voltak azt bűnös czimboraságba hozni a muszka politikával — stereotip vád gyanánt hangoztatta az ellenzéki sajtó, hogy a compensatiók, parallel aetiók terén mozog, hogy egész bölcsessége nem terjed túl Bosznia occupátióján, melyre mint főczélra törekszik, hogy transigál a muszka követelésekkel, majd hogy rá engedi magát szedetni az angol-orosz alkudozások által. Mind a vádat tönkre verik Andrássy legújabb nyilatkozatai. És nemcsak szavakkal, ügyes rethorikai fogásokkal, hanem tényekkel, nem a begombolózott diplomata kétes értelmű czélzásaival, hanem nyílt őszinteséggel. Nem férne el egy czikk keretében, ha mindazt a becses anyagot össze akarnék foglalni, melyet Andrássy a monarchia keleti politikájának megvilágítása czéljából felhalmozott nyilatkozataiban. Csak a legfontosabbakat említjük fel, melyek a a san-stefanói béke, az occupatió, az osztrákmagyar-orosz és osztrák-magyar-angol viszonyok és a congressus körül csoportosulnak. Andrássy tiltakozott a san stefanói béke ellen egészében és részleteiben. Tiltakozott Bulgária tervezett alakítása ellen, mely tarthatatlanná tenné az európai török birtokot. Tiltakozott Bulgária orosz megszállása ellen, mely hosszú időre állandósítaná a háború állapotát, Románia területét hadműködése vonalában, s a béke megkötése után is függőben tartaná a végleges állapot iránti bizalmat és káros ingadozásnak tenné ki a hitelt. Tiltakozása nemcsak e pontokra, hanem sok más egyébre is kiterjedt, mit csak azért nem említett fel első nyilatkozatában, mivel magától érthető, mint a Duna szabadsága, s az osztrák-magyar közlekedési és kereskedelmi érdekek keleten. Bosznia kérdésére vonatkozólag határozottan kijelentette a külügyminiszter, hogy ez egyedül a congressus hatáskörébe tartozik, s így ezt a kérdést határozottan kizárta a speciális osztrák-magyar politika köréből, melybe csak a bosnyák menekülteknek e kérdéssel kapcsolatos ügye tartozik, de nem maga a főkérdés. Az osztrák-magyar-orosz differentiákra vonatkozólag Andrássy kijelentette, hogy e diferentiák nincsenek kiegyenlítve. Oroszország ismételt válaszokban próbálta megingatni monarchiánkat a san-stefanói békével szemben elfoglalt állásában, de sikertelenül. Monarchiánk most is azon álláspontot foglalja, melyet elfoglalt az első pillanatban, midőn a san-stefanói béke ellen tiltakozott. Ez más szavakkal annyit tesz, hogy nincs szó a muszka politikával való transactióról, parallel actióról, stb. ily képtelenségről, melyet külügyi politikánknak insinuáltak, s nincsenek Anglia és Európa háta mögött készült osztrák-magyar befejezett tények. S viszont, hogy ily tények nem készültek Ausztria-Magyarország és Európa háta mögött az angol-orosz alkudozások czímén sem, erről szintén kezeskedik Andrássy nyilatkozata. A külügyminiszter ugyancsak impressiókról szól, melyekből következteti, hogy Anglia és Oroszország közt semmi oly megállapodás nem történt, mely bármely módon sérthetné a monarchia érdekeit. Ezek az impressiók azonban, melyek csak egy kényes kérdés érintésének formáját képezik, a teljes bizonyosság erejére emelkednek oly tény mellett, miszerint a bécsi külügyi hivatal részletes tudomással birt Anglia követeléseiről, s az angol kormány csak akkor járt el, midőn a bécsi kabinettel már megegyezett. Ugyanazon modus procedendi ismétlése volt ez, melyet Andrássy követett, midőn Oroszország monarchiánkkal alkudozott. Az angol követség mindig részletesen értesült a monarchiánknak orosz részről tett ajánlatok felől. A benső egyetértés és solidaritás tehát egy pillanatra sem szakadt meg monarchiánk és Anglia közt. Ez a viszony a legújabb időben nemcsak nem gyengült, hanem erősbödött, s így biztos kilátásunk van rá, hogy e két hatalom eljárása valamint eddig, úgy a congressuson is támogatni és ki fogja egymást egészíteni. Ami magát a congressust illeti, Andrássy nyilatkozatai nem igen hathatnak közre a congressus sikerébe vetett remények erősítésére. A congressus, habár sikerül neki a békés megegyezés, a függő kérdéseket csak a papiroson fogja megoldani, mi semmikép sem zárja ki, hogy éppen a határozatok végrehajtása komoly nehézségekbe ütközhetnék. Ha a hatalmak még a tanácskozások folyamában össze nem vesznek, a congressus szépen meg fogja decretálni, hogy a vitás kérdések így intéztetnek el, a Balkán-félsziget ily berendezést nyer, az e félszigeten és az alsó Dana táján lakó népek ily határokat és intézményeket kapnak. A congressus urai erre szépen hazamennek azon szent meggyőződésben, hogy elintézték a viszályt, megmentették a békét és végérvényesen határoztak Európa sorsa felett. Akkor azonban — esetleg — kitünhetik, hogy mégsem olyan könnyű egy százados viszályt megoldani a gyakorlatban, mint a papiroson. A Balkán két lejtőjén a nemzetiségi gyűlölet tetőpontjára jutott. A görög, szláv és török elem kibékíthetlen viszályban él egymás közt. Szerbia és Montenegró semmi áron sem akar lemondani hódító és területszerző szerepéről. A congressus határozatai tehát a Balkán-félsziget minden pontján nyílt és fegyveres ellenszegülésre találhatnak. S nyugodt szemlélője lehet-e a keleti zürzavar®ujabb felkavarodásának Európa, de különösen monarchiánk ? Nem lesz-e e zűrzavar titkos, vagy nyílt intézője a cselek szövésében soha ki nem fáradó muszka kéz ? Keletj államok mesterséges alakításában vajúdik. Lehet, hogy ez a processus elnyomható lesz egyelőre békés eszközökkel is. De ki állhat jót az ellenkezőről? A Balkán lejtőjén mesterséges államot akar teremteni a muszka hatalmi törekvés. Szerbia és Montenegró dél-keleti és déli határainkon akar nyakunkra nőni, hogy a muszka terjeszkedés előőrsévé váljon. Nyugodtan nézhetnek-e e monarchiánkra nézve ellenséges fejlődési processust ? Monarchiánkat természetes hivatása tette a Duna egész völgyének őrévé és urává. Monarchiánk, sőt Európa e nagy életerének mentében futnak érdekeink vonalai. Ezekről az érdekekről s azon álásról, melyet Kelet felé fordulva Közép- Európában elfoglalunk, soha és semmi körülmények közt sem mondhatunk le, sőt nem szabad még oly állapotokat sem tűrnünk, melyek ez állásunkat közvetlen, vagy közvetve fenyegetik. Épp azért örömmel veszszük tudomásul Andrássy nyilatkozatából, hogy nem félrendszabályokat, hanem végérvényes tényeket akar. Ez a feladat és ez a czél azonban még a congressus sikerének esetén is szükségessé teheti actiónkat. Ezért szükséges, hogy a békét remélve folytassuk a hadi készülődést, minek czélját Andrássy a gyanúsítás és rágalom fórumához felebbezhetlenül kijelölte. Ez a czél nem holmi területszerzés, nem kicsinyes occupatió, hanem a monarchia érdekeinek biztosítása azon széles és az egész Balkán-félszigetre kiterjedőagy spherában, hol nem tűrhetünk semmi tényt, semmi oly állapotot, mely közvetlenül, vagy közvetve veszélyessé lehet ránk, vagy csak távolról is kockáztatja érdekeinket. A magyar delegáció külügyi bizottságának jelentése a külügyminisztérium 1878. évi költségvetéséről. A bizottság indokolván, hogy tartózkodik a külügyi politikáról való vitától, mert az ülésszak alatt már többször nyilatkozott erről a delegátió, — áttér a költségvetésre. A közös külügyminisztériumnak 1878-ra elvirágzott bruttószükséglete teszen : a rendes kiadások 4.945,380 frt, rendkívüli kiadások 62 800 frt összes bruttószükséglet 5 008 180 frt. 1877-re megszavaztatott ezen czélra 4.337,980 frt, és igy az 1878. előirányozott bruttó szükséglet az 1877-re megszavazottal szemben nagyobb 670,200 frttal. A fedezd a közös külügyminisztérium 1878. évi költségvetése szerint tenne 511,600 forintot, az 1877. évi költségvetésben a fedezet tett 1.157,500 forintot, és így az 1878-ra előirányzott fedezet az 1877-ikinél kisebb 675,900 írttal. Az 1878-ra előirányzott bruttó szükségletből 5.008,180 frtból levonva az előirányzott fedezetet. 511,600 irtot, maradna a minisztérium előirányzata szerint még fedezendő nettó szükséglet 4.496,580 forint, mely az 1877-iki fededezetlen szükségletnél 3.180,480 írtnál nagyobb volna 1.316,100 írttal. A költségvetés egyes czímeire nézve az albizottság a következő indítványokat terjeszti a t. országos bizottság elé. Kender KiadásaII.: Központi vezetés 1878. előirányzat 531,425,1877-re megszavaztatott 515,825. Rendelkezési alap 440,000, 100.000 frtal több mint 1877-ben. Diplomatiai költségek 1878. előirányzat 1.059,180, 1877-re megszavaztatott 1.044 180. Consulsági hivatalok 1878. előirányzat 714.775 frt, 1877-re megszavaztatott 699.175. Osztrák-magyar Lloyd javadalmazása : az eddigi szerződés alapján 850,000 frt félévi részlet. Rendkivüli kiadások : Központi vezetés 3300. Diplomatiai költségek 16,500. Consulsági költségek 43,000. Fedezet: Központ 24,000. Diplomatiai jövedelmek 14,000. Consulatusi jövedelmek 99,000. Osztrák-magyar Lloyd jövedelmi adója 59,000, postabevétele 34 000. Főösszeg 230,000 frt. Az albizottság indítványai szerint tehát lenne a rendes és rendkívüli kiadás 3.658,180 frt, ebből levonva a fedezet . . . 230,500 „ maradna mint a külügyminisztérium 1878. évi nettó szükséglete ............................... 3.427,680 frt tehát szemben az 1877. évi nettószükséglettel 247,200 frttal nagyobb a szükséglet. Minthogy azonban a Lloyd a külügyminisztérium kezelése alatt áll ugyan, de szorosan véve annak körébe nem tartozik, a Lloydra vonatkozó szükségleti és fedezeti tételek kihasítása után a számítás következőképen alakul: 1878-ra mint a közös külügyminisztérium bruttó szükséglete előirányoztatik 2.808,180 frt, ebből levonva a fedezet 137,000 frt, marad nettó szükséglet 2.671,180 frt ugyanez alapon kiszámítva az 1877-re megszavazott nettó szükségletet, ez teszen 2.480,980 frt és igy a közös külügyminiszterium sajátképeni teendőinek körében az 1878-ki nettó szükséglet az 1877-kihez képest nagyobb 190,200 írttal.