Ellenőr, 1878. június (10. évfolyam, 273-323. szám)
1878-06-01 / 273. szám
A magyar delegátió pénzügyi albizottságának jelentése, a közös pénzügyminisztérium, 1878. évre előirányzott költségvetése tárgyában. A közös pénzügyminisztérium a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság elé a következő előterjesztéseket tette: I. Az osztrák-magyar monarchia közös államháztartásának költségvetési előirányzatát az 1878-ik közigazgatási évre, s mellékelve a közös pénzügyminisztérium , a közös legfőbb számszék előirányzatai, az ezekre vonatkozó kimutatásokkal. A közös pénzügyminisztérium előirányzata következő czimeket foglal magában: I. czim. Központi vezetés. II. czim. Központi pénztár. III. czim. A közös pénzügyminiszter s a központi pénztár számosztálya. IV. czim. A közös külügyminisztérium nyugpénzei s ellátási illetményei. V. czim. A katonai özvegyeknek és árváknak, valamint az 1860. év november 1. előtt nyugalmazott katonai számosztályi és udvari hadszámvevőségi hivatalnokok és szolgáknak, s azok özvegyeinek és árváinak nyug- és kegydijai. VI. czim. Tengerészeti nyugdijak és ellátási illetmények. VII. czim. A katonai központi és tengerészeti számvevőség hivatalnokainak és szolgáinak, valamint azok özvegyei és árváinak nyugdijai és ellátási illetményei. VIII. czim. A közös pénzügyminisztérium nyugdijai és ellátási illetményei. IX. czim. A közös főszámszék nyugdijai és ellátási élvezményei. • Továbbá ki van mutatva: a közös pénzügyminiszter kezelése alatt álló, Katonai helyettesi alaptőke s kamatjainak állapota (BCD) mellékletekkel; továbbá az „ általános kórházalap“ az „állatgyógyintézeti alap“, az „általános rokkant alap.“ Az előirányzat egyes czímeire nézve az albizottság következőket terjeszt elő: 1. Központi vezetés czim alatt. 1878-ban lett előirányozva 109,925 frt, 1877- ben volt engedélyezve 107,300 frt, több 1878-ra 2625 írttal. E czim némely tételei az 1877-ki előirányzattal összehasonlitva változtak, ugyanis több kiadás mutatkozik az állandó fizetéseknél 1033 írttal, minthogy egy miniszteri tanácsos, egy osztálytanácsos, egy miniszteri titkár segédhivatali segéd és hat irodatiszt szabályzatszerűleg magas fizetési osztályba léptek ; a 17-ik tételnél „napi díjak és úti költségek“ 3000 frt van előirányozva az 1877-ben engedélyezett 959 írttal szemben, tehát több 2041 írttal; ennek oka az, hogy 1878-ban a delegátiók Budapesten fognak egybegyűlni, összesen 3074 frt. Ezen többletekkel szemben kevesebb irányoztatik elő a 6. tételnél egy fogalmazói állásnál 400 írttal, a 19. tételnél a szolgák ruházatánál 36 írttal, az intercalare 13 írttal, összesen 449 frt, a fennebbiből levonva 2625 frt nagyobb szükséglet mutatkozik, minthogy pedig a fedezet is, mely 1877-ben (szolgálati dijak) 743 írttal előirányoztatott, 1878-ban csak 632 írt, tehát kevesebb 111 írttal, e szerint a központi vezetés 1878-ik évre előirányzott tiszta szükséglete 2736 írttal több, mintt az 1877-re engedélyezett összeg. Az albizottság ezen czim alatt előforduló előléptetéseknek megfelelő többletet szabályszerűnek találta és kikerekitett összegben elfogadásra ajánl 109,800 frtot. 11. Czim. Központi pénztár. 1878-ra előirányoztatik 25,534 frt, 1877-re volt engedélyezve 27,250 frt, e szerint kevesebb 1716 frttal az igazgatói, az ellenőri és pénztárnoki állásoknak alsóbb fizetési osztályban lett betöltése következtében. Az albizottság ezen összeget kikerekitve, megszavazásra ajánl 25,500 frtot. 111. Czim. Számosztály. 1878-ra előirányoztatik 36,730 frt, 1877-re engedélyeztetett 37,450 frt, tehát kevesebb 720 frttal, ugyanis egy főnök és egy tiszti állásnak alsóbb fizetési osztályban lett betöltése folytán 1100 frt megtakarittatott, ellenben az irodalmi szükségletek növekedvén, minthogy 1878-ban több uj számfejtési és számlakönyv beszerzendő a 269 frt, továbbá több számtiszt szabályszerűen magasb fizetési osztályba lépvén és az intercalare növekvése következtében a kiadások 111 frt, összesen 380 frttal szaporodtak, miután azonban a fedezet a szolgálati dijak szaporodása következtében (1878- ban 300 frt, 1877-ben 163 frt) 137 frttal több, a tiszta szükséglet tesz 36,430 frtot, és így 857 frttal kevesebb, mint a múlt évi. Az albizottság elfogadásra ajánl kikerekítve 36,700 frtot. Az albizottság a jelen költségvetésben beállított nyugdíjasok névjegyzékét követelte, mely a közös pénzügyminiszter úr által elő is terjesztetett, ezen jegyzéket az albizottság tételről-tételre átvizsgálta és a megelőző évi szaporodást és apadást szabályszerűnek s a költségvetésben előirányzott tételekkel összhangzásban találta. IV. Czim: A közös külügyminisztérium nyugélvezményei és kegydijai fedezésére. 1878-ra előirányoztatik 299,950 frt, 1877-re engedélyeztetett 297,950 frt, tehát több 2000 forinttal. Ezen többlet a diplomatiai hivatalnokok nyugélvezményeinél mutatkozó szaporodás által indokoltatik. Az albizottság megszavazásra ajánlja a kért 299,950 frtot. V. Czim: A katonai özvegyeknek és árváknak, valamint az 1860. év november 1-je előtt nyugalmazott katonai, számosztályi s udv. hadszámvevőségi hivatalnokok és szolgáknak s azok özvegyei és árváinak nyug- és kegydijai. 1878-ra előirányoztatik 1,211,720 frt, 1877-re volt engedélyezve 1,211,220 frt, tehát 1878-ra több 500 frttal. Az albizottság az előirányzott összeget elfogadásra ajánlja. VI. Czim. Tengerészeti nyugdijak és ellátási illetmények. 1878-ra van előirányozva 44,000 frt; miután ez ugyanannyi, mint az 1877-ben e czimen engedélyezett összeg, az albizottság azt változatlanul megszavazásra ajánlja. VII. Czim: A fennállott katonai központi s tengerészeti számvevőség hivatalnokainak s szolgáinak, valamint azok özvegyeinek s árváinak nyugdijai s ellátási élvezményei. 1878-ra előirányoztatik 105,000 főt, 1877-re engedélyezve volt 121,000 frt, tehát 1878-ra kevesebb 6000 frttal. Az albizottság megszavazandónak véli az előirányzatot 105,000 frtot. Vili. czim. A közös pénzügyminisztérium nyugdijai és ellátási élvezményei. 1878-ra előirányoztatik 8000 frt, 1877-re endélyeztetett 5000 frt, tehát több 3000 írttal; ezen többlet a szabályszerű nyugdijak szaporodásából ered, s ezért az albizottság az előirányzott összeget megszavazandónak véli. IX. czim. A közös főszámszék nyugdijai és ellátási élvezményei. 1878-ra előirányoztatik 13800 frt, 1877-re engedélyezve volt 13300 frt, több 500 frttal; ezen többlet egy hivatalnoknak 800 frtnyi szabályszerű nyugdíjazásával igazoltatik, az albizottság az előirányzott összeget elfogadásra ajánlja. A közös nyugdijak nyers szükséglete az 1878. évre a rendes kiadásoknál 1.682.470 frt, a rendkívüli kiadásoknál 1050 frt, előirányoztatik összesen 1.683,520 frt, vagyis az 1877-ik évre engedélyezett 1.683,520 frttal egyenlő. Fedezet: 4-ik czimnél jövedelmi adó a külföldön élő nyugdíjasok illetékeitől 2000 frt, 5-ik czimnél a katonai özvegyek és árvák nyugélvezményeinél 16 frt, összesen 2016 frt, mely összeg ugyanannyi, mint 1877-re az albizottság felvétetni ajánlja, így az összes tiszta szükséglet tesz 1.681.504 frtot, mely az 1877-re engedélyezett tiszta szükséglettel megegyezik. Ötödik füzet. A közös főszámszék szükségleteire. 1878-ra előirányoztatik 124.672 frt, 1877-re engedélyeztetett 127,514 frt, tehát kevesebb 2842 frttal. Ezen keveselet onnan ered, hogy 2600 frt fizetéssel ellátott 3 titkár helyébe olcsóbb fizetési fokozatú egyének léptek 2200 frt fizetéssel, továbbá 16 számtanácsos fizetésénél 1400 frt, 3 számtanácsosi segédnél 300 frt megtakarittatott, ellenben a fedezet 550 frttal kevesebb volt a múlt évinél, mivel 1878. évre csakis az 1877-ik év végével esedékessé még nem vált szolgálati díjrészletek hozhatók számításba, más dijak ez évben nem várhatók, egyébiránt az albizottság az előirányzott összegből, miután közel félév óta a főszámszéknek elnöke nincs, annak félévi fizetését 4500 írttal levonandónak ítélvén, megszavazásra ajánl kerek számban 117.000 forintot. A közös pénzügyminisztérium által kezelt alapokra nézve az albizottság a pénzügyminiszter jelentését tudomásul vette. A határvámjövedék bevételei a miniszter által elő nem irányoztattak, s így az albizottság e tekintetben véleményt nem adhatott. A magyar országos bizottság a múlt években a közös főszámszéknek végleges törvényes szervezésére nézve hozott határozatot fentartván, azt remélte, hogy ez ügy végleges befejezése már most a delegátóiknak be fog jelentetni. A közös pénzügyminiszter ur azonban azt jelelenté, hogy a magy. kir. kormány már 1874. február havában észrevételei kíséretében az ez ügyre vonatkozó törvényjavaslatot az osztrák cs. kir. kormánynyal közölte, ez pedig 1876-ban azt válaszolta, hogy ez ügy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok számszékének szervezésével . Fővárosi ügyek. A fővárosi középitési bizottság ma délutáni ülésének legfontosabb tárgya volt a budai vízmű terveinek bírálatával foglalkozott jury jelentése. Tudvalevőleg a jury a benyújtott három terv közül egyiket sem fogadta el, hanem azt javasolja, hogy az általa megállapított elvek alapján Weiss János vízvezetéki igazgató bizassék meg új tervezet kidolgozásával. Midőn az Ítélet köztudomásra jutott, Klein londoni mérnök és társa, (az egyik terv készítői) beadványt nyújtottak be a tanácshoz, miben a Jury ítélete ellen érvelnek s miután készek meghatározott összegért a vízmüvet kiépíteni, kérik, hogy alkalom nyujtassék nekik részletes terveik beadhatására. E beadványt a bizottság mellőzte, mert valótlan állításokat tartalmaz s oly hangon van tartva, a minőre, mint föl sem szólított tervezők, jogosítva sehogy sem lehettek. Magát a budai vízművet illetőleg Gerlóczy alpolgármester előadta, hogy ha a bizottság a jury alapos javaslatát elfogadja, a vízmű építését még az idén meg lehet kezdeni. De bármi lesz a javaslat sorsa, ha módosítva fogadtatik is el, vagy ha a három terv combinatiója adná is az új tervet, — mindenesetre először is meg kell tenni az óbudai nagy sziget megszerzése iránt a lépéseket; azután meg kell állapítani a vízmű administratiójára vonatkozó elveket, nevezetesen : saját régiejére építsen-e a főváros vagy vállalkozónak adja ki s ha készen lesz, vállalkozó kezelje-e vagy házilag történjék a kezelés. Továbbá: kötelező legyen-e a vízvezeték használata s ha nem, minő föltételekhez köttessék az, végül a költségek mikép fedeztessenek a dijakból s ha a dijak akkorák maradnának, mint a pesti részen, a deficitet a házi pénztár födözze-e ? Scheich a vízmű mielőbbi kiépítése szempontjából ellene szólt az óbudai nagy sziget megszerzésének, mert az koronás uradalom lévén, a megvétel iránti tárgyalások hosszúra húzódhatnak. Sztupa György a sziget nagy ára s a szivattyú állomás ottani elhelyezéséből eredő tömérdek költség (hídépítés is!) miatt mondott ellene a sziget megvételének. Nasztl Mór tekintettel arra, hogy Buda adóképessége sokkal csekélyebb, mint Pesté, lehető olcsón kívánná a vízművet előállítani. A költségkímélés legkézzelfoghatóbban nyilvánulna, ha az óbudai sziget megvételét elejtenék s a vízvezetéki igazgató arra nézve nyerne utasítást, hogy a császárfürdő környékén keressen ki városi tulajdont képező telket szivattyú állomásnak. Weisz igazgató ez eszmét az eddigi tapasztalatok után nem tarta életrevalónak, mert ha a talaj ott magán nincs is megfertőztetve, 20—30 év múlva okvetlen új állomásról kellene gondolkozni. Gerlóczy pedig kiemelte, hogy az óbudai sziget a próbafúrások eredménye szerint bizonyult legjobbnak s szivattyú állomásul már rég ki van szemelve a főváros közgyűlése által is. Ennek következtében a bizottság azt határozta, hogy a jury ítéletét egész terjedelmében elfogadtatván, a jelentésben fölsorolt elvek alapjában Weiss igazgató egy végrehajtási tervezet elkészítésével bizassék meg, ami 3—4 hó alatt elkészülhet. A főváros pedig azonnal tegye meg a lépéseket az óbudai nagy szigetnek a kormánytól leendő megvásárlása vagy tán haszonbérlete iránt s e czélból küldjön ki valakit a kellő instructiókkal. Mivel pedig oly akadályok merülhetnek föl, hogy az üzletbe a főváros nem bocsátkozhatnék, a vízvezetéki igazgató egyszersmind tegyen kutatást a császárfürdő tájékán vagy másutt, hol alkalmas hely lenne a szivattyúállomás és szűrőkészülékek elhelyezésére. — Az administratív kérdések megvitatása a jövő ülésre halasztatott. E tárgyon kívül csak két gellérthegyi telekszabályozás fordult elő. HÍREK. Május 31. — A népszínházi alap javára rendezett sorsjáték húzása a pénzügyminisztérium által engedélyezett napon 1878. évi junius hó 17-én (tizenhetedikén) délután 3 (három) órakor Budapesten a IV. kerületi régi városház tanácstermében hatósági biztos jelenlétében fog nyilvánosan megtartatni. — A német császár beleegyezett, hogy Maria herczegnőnek esküvője Connaught herczeggel Londonban menjen véghez. A császár ezzel Victoria királynő óhajának kívánt eleget tenni. — Crispi pőrét, mely annak idején annyi port vert föl, egy berlini lap híre szerint, a nápolyi vizsgáló híró beszüntette, mivel az olasz törvény értelmében az első házasság törvénytelennek volt tekintendő. E házasságot Crispi Máltában kötötte. — A perzsa sah ma érkezik Berlinbe, hol azonban csak egy napig fog tartózkodni. Nem bizonyos, váljon Párisba vagy Bécsbe indul innét. — Midhát pasa tegnapelőtt Londonból Párisba érkezett. — Egy érdekes walzer szerzője kerestetik. A párisi közkiállításon Berkesék oly nagy hatással játszottak egy walzert, hogy Pázmándy Dénes úr 400 frank kíséretében megbízást kapott Párisból: szerezné meg annak kiadási jogát. A walzer szerzője azonban ismeretlen; ma délelőtt a nemzeti színház udvarán a zenekar tagjai nagy érdekkel nézték a hatásos walzer megküldött hangjegyeit. Úgy beszélték, hogy valamelyik czigány csinálta. — Érdekes kérdést pendített meg Csengeri Antal a delegáció külügyi albizottságának tegnapi ülésén, amidőn ez a külügyminisztérium költségvetését tárgyalta. E kérdés a külügyminisztérium alatt álló udvari és állami levéltárt illeti. Csengeri a költségvetés e tételénél szóba hozta, hogy ez a levéltár nagybecsű magyar történelmi okmányokat tartalmaz, melyeket a magyar történetírás fölhasználni hivatva van. A levéltár igazgatója Arneth nagy előzékenységet tanúsít a magyar kutatók iránt, ha hozzá fordulnak ; a mellett egy alárendelt állásra az akadémia ajánlatára magyar ember neveztetett ki, azonban a magyar kutatók többnyire bizonyos ridegséggel találkoznak a levéltár tisztviselőinél és nincs köztük olyan, ki a magyar történelmi anyagot különös előszeretettel és szakismerettel rendezné, s aki a magyar kutatót útba igazíthatná. Csengeri azért azon kívánságot fejezi ki, hogy az állami levéltár valamely magasabb tiszti állására arra való magyar szakember neveztessék ki, és hogy szükség esetén külön állás rendszeresíttessék. Orczy Béla báró, mint a P. N.-nak írják , kijelentette, hogy a külügyminiszter kész ezen kívánságnak minél előbb eleget tenni s tegnap, midőn a kérdés újból előfordult, maga Andrássy gróf kijelentette, hogy módot fog keresni ezen jogosult kívánság kielégítésére a nélkül, hogy uj állás szervezése szükségessé válnék. — Tűzvész dühöngött Isaszegen szerdán délután, mely a nagy szélvész folytán érzékeny károkat okozott. Mint a „Pesti Naplót“ értesítik 80 lakóház és 50—60 melléképület a lakosság ingó vagyonának nagy részével pár óra alatt csaknem teljesen porrá égett. Noha a járási szolgabíró, az esküdt és a csendbiztos csakhamar a vész színhelyén termett és a szomszédfalvak lakói fecskendőikkel szintén siettek segélyt nyújtani, a romboló elemet az erős szél miatt nem lehetet megfékezni. Még szerdán este két jószivü úrhölgy— Bonis nővérek — Péczelről száz darab kenyeret küldöttek át Isaszeghre, melyet a szerencsétlen s nagy részben véginségre jutott lakosság közt azonnal szétosztottak. A londoni földrajzi társaság e hó 27-én tartotta meg évi meetingjét Sir Rutherford Alcock elnöklete alatt. A tagok száma jelenleg 3334, a tiszta bevétel 7950 font sterling, a kiadás pedig 8940 font sterling. Lord Cafferinnek elnökké való választatása után a díjakat osztották ki. A királyi alapító érmet báró Richthofen berlini tudós nyerte el műveiért; földije nevében a német nagykövet vette át az érmet. A többi érmek szétosztása után a német nagykövet beszédet mondott, melyben örömét fejezte ki, hogy a királyi érmet már több ízben egyik földije kapta meg. —trepoff tábornok jelenleg a közfigyelem tárgya Wiesbadenben. A tábornok igen beteg és saját, Pétervárról hozott orvosa ápolja. Különben nem első eset, hogy a tábornok megsebesült. Mint régi katona, főleg pedig mint lengyelországi rendőrfőnök több ízben megsérült. A lengyel insurrectio idejében egy felkelő baltával sebesítette meg a fülén. A tábornok fiát is elhozta Wiesbadenbe, ki szintén beteg, mert Plevnánál golyót lőttek a karjába. Különben igen szeretetreméltó fiatal ember. Trepoff származására vonatkozólag megjegyzi egy berlini lap, hogy az ismeretlen. Stenger tábornok, ki német származású, találta volna lépcsőjén s a Treppe szóról kapta azután a Trepoff nevet is. — A kártyabélyeg hamisításhoz. Mint közöltük volt, a pénzügyőrség két helybeli cég által elkövetett kártyabélyeg hamisítást fedezett fel. Mint értesülünk ma már a pénzügyi igazgatósághoz több ezer tucat, hamis bélyeggel ellátott kártya érkezett Bécsből és Erdélyországból. A vizsgálatot a pénzügyi igazgatóság befejezte és az ez ügyben kiküldött hét szakértő egyhangúlag a hamisítást megállapította. A vizsgálat folyama alatt kiderült még az is, hogy az illető két clég csalárd eljárásuk biztosabb folytatása czéljából a pénzügyi igazgatóságot tévútra vezette és minden hóban többször küldött az illető hivatali helyiségbe kártyákat bélyegeztetni. Természetes, hogy ez a gyártott czikknek csak legkisebb része volt. Csak így volt lehetséges a hamisítást feltűnés nélkül éveken át űzni, és az összeg, melylyel az állam károsodik nem is lehet valami csekély, a mennyiben mint tudva van, minden játékkártyára 15 kros bélyeg szükséges. Az olcsó kártya gyárosoknak mosti már beszüntették és velük szenved e dohányárus is, ki a hamisított kártyás nagyban foglalkozott. — Victor Hugo — Voltaire-ről. A dicsőítő beszédéről a következő szép ríz Száz év előtt egy halhatatlan halt meg a múlttól, áldva a jövőtől. Tisztelet a dik századnak, a nagy eszmék előt. Csak egy nagyság létezik: a lángész. A előtt a nép egyértelmű volt a tudat vallás a türhetlenséggel, az igazság alansággal. Voltaire mindezen társadatságoknak háborút szent; fegyvere azel legyőzte a pártoskodó bírókat és maga mosolylyal világosította meg az mosolyából megszületett a béke, a jog ellen való háború Krisztus háború; küzdte végig. Voltaire körül a szellemideje csoportosult; a férfiak elhaltak, maradt; a véres dicsőség elenyésze megmarad.“ A háború kárhoztatása az amnestia mellett szólt. Szavait hadd sem fogadták. — Lakatos Lajost ma délelőtt mették el általános részvét mellett. A tanzlmány, elnöke báró Kochmeister ídése alatt szintén megjelent és gyöngitett a derék hivatalnok koporsójára, az elhunyt számos tisztelője volt jelen, békével. — Vitkovics Mihály költőnk 1775-én született Egerben. A születésű évfordulóját Egerben megünneplik, Eger lap kezdeményezte. — Házasság. Jankovics Aurél zsmester jegyet váltott Szuszits Leona kis-Moraviczáról. — Párisban junius 7-én nyílik állatok kiállítása. Junius 30-án nemze kiállítás, szeptemberben pedig nemzeti tás lesz. — Születések és halálozások a május 19-étől május 25-éig. A lefolyt született 274 gyermek, elhalt 277 szénalozások tehát 3 esettel múlják felül két. Az élve szülöttek közt volt 194 törvénytelen ; nemre nézve 141 fiú, 13 vaszületett 17 gyermek, köztük 12 törvénytelen. A halottak közt volt 159 fi egy éven aluli gyermek 80. Az elhalt éven alul tartózkodott Budapesten 10. dás tartama 34-nél ki nem tudható.) tében elveszületett összesen 5495 gye 5677 egyén, a halálozások többlete teletések arányszáma 1000 lakosra: 44 fok arányszáma 1000 lakosra, általál egy éven felüli lakosságnál: 32,8, azlüli lakosságnál: 25.4. A kereskedelmi minisztérium osztálytanácsost az elhunyt Lakatos miniszteri tőzsdebiztossá nevezte. — Robbantó készítmények és a nem lehet eléggé óvatos a hatóság, katasztrófa Párisban azt a szomorú érlelte, hogy a legszigorúbb intézked veszélyeztetve van sok száz polgár és városi tanács közegeit szigorúan uta felügyeljen, mely robbanási készitményánál minden kitelhető vigyázat gyak vizsgálja meg, vajon mennyiben hi vagy másik gyártelep vagy műhely , városi közegészségügyi és építési hiva a telepek és műhelyek megtekintésére helyen a hol ily veszélyes anyagok avagy felmunkálnak. Nálunk még tu történt semmi ez ügyben, holott fővárhatna a szomorú példán. — Szép tyúkokat hozott a bécsi irtásról Boldog Lajos úr. Nevezetes fajtából a sötét Brama-putra fajták fehér búbos és fekete testű hollandi egy kakast és két tyúkot s a kitür chinchina fajtából egy kakast és 3 tyi példányok az első dijat nyerték s a dr. Rasp hires tyuktenyészetéből val lődöknek a tulajdonos minden dijfizetesen megmutatja a liliom-utcza 10-ik — A lipótvárosi adókivető bizoti mus hó 1-én a tőkekamat adót 18 280-ig tárgyalás alá veszi. — A marhahajtóm kiépítéséért ma bontották fel a városházán. A irányozva volt összeg 4717 frt 90 k kiépitkezést Reinisch Henrik 271/4%mellett nyerte el. A szegélykő, csódi digapátkuti trachyt. A gránitkő, minőségű trachytkő beszerzésére kövek lettek elfogadva. Handl Lipót 10 nat-koczka 18 dmtr. 330 frtjával 150,009 granit-tracbyt koczka 248 frt feld Károly 50,000 db. vörös ap koczka 195 írtjával. II. osztályú trai 500,000 drb. Wallenfeld 150,000 drb kuti tracbyt 155 írtjával. Stagel 10 cbyt koczka kő 150 írtjával. Walh db. 135 ttjával. 60,000 járdakőre Wal ajánlatát 142 írtjával fogadták el. 8 mélykőre, és 500 köbmtr. termésben TÁRCZA. A. regálistélik. (Beszély.) Szokoly Viktortól. V. Mialatt Szurdok és Garamszeg közt elkeseredetten foly a harcz; mialatt a felek egyikéhez és másikához is technikai csapatok gyanánt a prókátorok csatlakoztak, okozván töméntelen költséget és rombolást, ásva egymás ellenében aknákat, lövöldözve argumentumaikat előre nem láthatott rejtekekből, felrobbantva az elavult, de még el nem törült törvények torpedóit, azalatt ifj. Kázmér buzgón, de siker nélkül kereste Trencsénben az apja által kívánt családi okmányt. Mindjárt gyanította, de később teljesen meggyőződött róla, hogy az öreg úr ez okmányt csupán ürügyül használta arra, mikép őt mind a csaták színhelyéről, mind Judith közeléből eltávolítsa. De hogy, hogy nem? — ez a szerelmesek örök titka, — fiataljaink mégis találtak rá módot, egymással fönntartani az összeköttetést s igy megtudta, hogy Judithja nénjét, Rózát néhány nap múlva Vichnyére fogja kisérni, hol az új menyecskének az orvosok tanácsából fürdőt kell használnia. Hogy most repült oda, hová apja utasítása daczára sem szándékozott menni, azt képzelhetjük. Azelőtt is már-már jegyesek lévén, ezen öszszejövetel s a fürdő parkjában való magános sétáik annyira fokozták szerelmüket, miként kijelentettték, hogy egymás nélkül nem képesek élni. — Meglássa Róza, ha papa nem enged, Judith előbb-utóbb megszökik, — jegyzé meg a szemes Mathild egy napon, mert a leány előtt semmi sem maradhatott titokban. — Ez baj lenne, csúnya botrányt idézne elő s talán atyánk halálát is okozná, — feleli a fiatal asszony elgondolkozva. — Ezt nem engedhetjük megtörténni. De hát mit tegyünk? — Tartsunk családi tanácskozást. — Hogyan érti ezt? — Néhány nap múlva látogatásunkra jönnek a férfiak . .. — Hogy Zsigmondom itt lesz, azt tudom, de a százados ? — Az is itt lesz, — szól Mathild homlokig pirulva. — És honnan tudja azt, kisasszony? Mathild pajzánál kaczagott föl s hogy zavarát eltitkolja, még mindig nevetve válaszolt: — Nos, hát a kisujjam mondta, hogy a huszártiszt is itt lesz. S ha a fiatalság együtt lesz, miért ne tarthatna „családi“ tanácskozmányt az öregek ellen. , Bármily bolondos volt is Mathild eszméje, a mint a férj s az udvarló megérkeztek, a terv eléjük terjeszteték s azok helyesnek tartották. A családi tanács Róza elnöklése alatt a legközelebbi estén összeült s a bűnösök : Kázmér és Judith, eléje idéztettek. A hozott határozatokat Mathild nagy komolyan papírravetette s azok igy hangzottak ajkairól : 1- szer. Ifj. Szurdoky Kázmér ur és Judith kisasszony egymást — további intézkedésig — csak azon föltétel alatt láthatják, hogy találkozásaikon a Garamszegi nemzetség még valamelyik nőtagja is jelen legyen. (Ez én leszek ! — gondola Mathild.) 2- szer. Tekintetbe véve a jelen háborús viszonyokat, midőn mind Szurdok, mind Garamszeg azon nézetben van, hogy a győzelem esélyei feléjük mosolyognak; tekintetbe véve továbbá, hogy ily körülmények közt a békés megoldásra nem igen lehet remény, azért a háborún kivül eső felek egyelőre teljes semlegességet fognak fönntartani. A semleges hatalmaknak, mint különben is szövetségeseknek megengedtetik, hogy ezen idő alatt egymás közt jegyzékeket válthassanak, 3- szor. Tekintetbe véve, hogy az elkeseredéssel indított háború oly hévvel folytathatnék mely végeredményeiben a most semleges hatalmak vitális érdekeit sérthetné, azért az utóbbiak adandó alkalomra fentartják maguknak teljes cselekvési szabadságukat. 4- er. Ennél fogva eshetőleg fenntartják beavatkozási jogukat, a szorosabb véd- és daczszövetség kötését és . . . — De Mathild! Hol tanult maga ily diplomatiai stílust ? Szakítja őt félbe az elnökné. — Hát nem én szoktam papának a lapokat felolvasni ? — Igaz. De a dolog lényegéhez mégsem jutottunk. — Épen most jöttünk volna reá. Hallgassák tehát türelemmel a további pontozatokat. Ezzel ismét szép kezeibe vette a papirt s folytatá: — ... és ezen fontos előrebocsátottaknál fogva következnek az alábbi titkos stipulatiók: — Stipulatiók ! Mily barbár szó ez? — így írják a lapok is. Tehát következnek a titkos stipulatiók, és pedig: A) A szövetkezett hatalmak egyelőre várakozó állást vesznek föl s pontosan értesittetik magukat szurdoki és garamszegi diplomatiai ügynökeik által. B) Kísérletet teendenek ágenseik által a hadakozó felek követeléseit kölcsönösen leszállítani. C) Ha a „status quo ante“ föntartására a remény szűnni kezdene, a barátságos hatalmak is a „modus vivendi“ fölött tanácskozásra hivatnak . . . — De Mathild, ez borzasztó ! kiált Róza. — Bizony borzasztó, midőn az európai concert ennyire megzavartatik, — jegyzi meg a csintalan leány, — azonban menjünk tovább. D) A barátságos hatalmak beleegyezésével és közreműködésével ekkor a régi szövetségesek egymás közt titkos copulatiót... — Talán stipulatiót ?... — Nem stipulatiót, hanem copulatiót, azaz házasságot fognak kötni s ezt notificálandják a hadviselő felek előtt. Punctum. A fiatalabb családi tanács a föntebbi pontozatokat helyben hagyta s anélkül, hogy jegyzőkönyvbe vezettetnék, még a copulatio miként kötése is megállapittatott. Judithot atyja egyelőre férje s leánya gondjaira bízta s igy némileg a szülői hatalommal ruházta föl, a mi a prókátorok beszédjeire is sokszor hallgatódzott Mathild szerint igen fontos körülmény volt. Az esketés eszközöltetését a huszárkapitány vállalta magára, kinek volt egy távoli, franciskánus barát rokona; ez most Sárgödör faluban plébános helyettes, évi kétszáz forint fizetéssel a fundus religionis-ból; szegénynek a zárdában könnyebb élete volt: nem volt semmi dolga s délben este pompásan terített asztalra talált; most, hogy saját konyháján van, ritkán telik pecsenyére, s bizony nem sokat bánkódnék miatta, ha kicsapnák a plébániájából ; ő a kihirdetés, elbocsátási levél s egyéb kérdések közül nem igen lesz nehézkes, kivált ha a a stója vagy ötven akó finom borból fog állani. Násznagyok Róza férje s a huszárkapitány lesznek s nagyobb „erősség okáért“ még Róza és Mathild is aláírják az anyakönyvet. — És Judith keresztlevele? — kérdezé ifj Szurdoky aggályosan — Ezt is meg kellene szereznünk. — Blikthi! — felelt Mathild. — Ez az én gondom. A tisztelendő úr imád engem és mit sem tagad meg tőlem. Azt fogom mondani, hogy a városban fogadtak reá, miként Judith már huszonnégy éves és nem tudjuk az ellenkezőt bebizonyítani. Azt mondom, hogy ez Judith szégyenitése és az én meggyalázásom, mert én Judithnál csak két évvel vagyok fiatalabb s aztán mindenki tudja, hogy most lépek tizenhetedik évembe. Zokogva fogok panaszkodni, hogy vén leánynyá akarnak tenni, a sutra ítélni s mig én szemeimet törülgetem, azalatt a plébános szépen megírja a keresztelési kivonatot s oda nyújtva nekem, mondva: „Gyerme sújtsa le a rágalmazókat.“ — És azután, nemde, mindnyí pünk az öregek elé ? — kérdezé Jud borulunk le előttük, együtt karoljuk együtt könyörgünk bocsánatért. Mindi meg nem átkozhatnak, ki nem tagad — Sőt áldást fognak osztani ■ Róza férje. — Még magukra is, Mathild, doky. — Az nem igaz! — válaszolt ördög. — De annyi igaz, hogy a adott áldás után kénytelenek leszn egymás közt is kibékülni. VI. Ha a mindenfoku bíróságok megindított perek számát is kiszárni statistikusunk, könnyen kitűnnék, hog birodalmában nincs az a lélek, még is ide számítva, kire legalább egy nagymérvű perpatvarkodásnak gyök voltak elültetve, s azok szálai sz napjainkig. Azon elemek, melyek előtápot nyújtottak s máig is nyujtan állami intézkedések, melyek az égidekeit meg nem óvták; törvényeink a modern követelmények közé nem ragraphusok ; nem nagy tisztelet a melyek közül számosak a társadak közt végrehajthatlanok, ezt nem is viták iránt, s végre, hogy nemzetünk megszokta tisztességes foglalkozásul fólag a fegyver- és corpus juris fe teni. Még néhány évtized előtt is „ tudó“ volt nálunk nemcsak mind minden nemes is mint született ki minden jó házból való özvegy és a hajadon. Nem csodálkozhatunk tehát a számán, melyek Garamszeg és összefüggésben állván, az ebbeli tárgyalás még folyamatban van. A közös pénzügyminiszter 1877. szept. havában sürgette az elintézést, de ezen átiratára válasz még nem érkezett. Ezek folytán az albizottság indítványozza, hogy a következő határozat hozassák : A közös pénzügyminiszter arra hivatik fel, hogy oda irányozza törekvéseit, miszerint a közös főszámszék állását szabályozójavaslat, az osztrák cs. k. kormány által mielőbb tárgyalás alá vétessék. Kelt Bécsben, 1878. máj. hó 28. Zsedényi Ede s. k. albizottsági elnök, Bethlen András gróf s. k. albizottsági előadó.