Ellenőr, 1878. június (10. évfolyam, 273-323. szám)

1878-06-01 / 273. szám

A magyar delegátió pénzügyi albizottságá­nak jelentése, a közös pénzügyminisztérium, 1878. évre előirányzott költségvetése tárgyában. A közös pénzügyminisztérium a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság elé a kö­vetkező előterjesztéseket tette: I. Az osztrák-magyar monarchia közös állam­­háztartásának költségvetési előirányzatát az 1878-ik közigazgatási évre, s mellékelve a közös pénzügy­minisztérium , a közös legfőbb számszék előirány­zatai, az ezekre vonatkozó kimutatásokkal. A közös pénzügyminisztérium előirányzata kö­vetkező czimeket foglal magában: I. czim. Központi vezetés. II. czim. Központi pénztár. III. czim. A közös pénzügyminiszter s a központi pénztár számosztálya. IV. czim. A közös külügyminisztérium nyugpénzei s ellátási illetmé­nyei. V. czim. A katonai özvegyeknek és árvák­nak, valamint az 1860. év november 1. előtt nyu­galmazott katonai számosztályi és udvari hadszám­vevőségi hivatalnokok és szolgáknak, s azok öz­vegyeinek és árváinak nyug- és kegydijai. VI. czim. Tengerészeti nyugdijak és ellátási illetmé­nyek. VII. czim. A katonai központi és tengeré­szeti számvevőség hivatalnokainak és szolgáinak, valamint azok özvegyei és árváinak nyugdijai és ellátási illetményei. VIII. czim. A közös pénzügy­minisztérium nyugdijai és ellátási illetményei. IX. czim. A közös főszámszék nyugdijai és ellátási él­­vezményei. • Továbbá ki van mutatva: a közös pénzügy­­miniszter kezelése alatt álló, Katonai helyettesi alaptőke s kamatjainak ál­lapota (B­C­D) mellékletekkel; továbbá az „ álta­lános kórházalap“ az „állatgyógyintézeti alap“, az „általános rokkant alap.“ Az előirányzat egyes czímeire nézve az albi­zottság következőket terjeszt elő: 1. Központi vezetés czim alatt. 1878-ban lett előirányozva 109,925 frt, 1877- ben volt engedélyezve 107,300 frt, több 1878-ra 2625 írttal. E czim némely tételei az 1877-ki előirányzat­tal összehasonlitva változtak, ugyanis több kiadás mutatkozik az állandó fizetéseknél 1033 írttal, mint­hogy egy miniszteri tanácsos, egy osztálytanácsos, egy miniszteri titkár segédhivatali segéd és hat iro­datiszt szabályzatszerűleg magas­ fizetési osztályba léptek ; a 17-ik tételnél „napi díjak és úti költsé­gek“ 3000 frt van előirányozva az 1877-ben enge­délyezett 959 írttal szemben, tehát több 2041 írttal; ennek oka az, hogy 1878-ban a delegátiók Buda­pesten fognak egybegyűlni, összesen 3074 frt. Ezen többletekkel szemben kevesebb irányoztatik elő a 6. tételnél egy fogalmazói állásnál 400 írttal, a 19. tételnél a szolgák ruházatánál 36 írttal, az interca­­lare 13 írttal, összesen 449 frt, a fennebbiből le­vonva 2625 frt nagyobb szükséglet mutatkozik, minthogy pedig a fedezet is, mely 1877-ben (szol­gálati dijak) 743 írttal előirányoztatott, 1878-ban csak 632 írt, tehát kevesebb 111 írttal, e szerint a központi vezetés 1878-ik évre előirányzott tiszta szükséglete 2736 írttal több, mintt az 1877-re en­gedélyezett összeg. Az albizottság ezen czim alatt előforduló elő­léptetéseknek megfelelő többletet szabályszerűnek találta és kikerekitett összegben elfogadásra ajánl 109,800 frtot. 11. Czim. Központi pénztár. 1878-ra előirányoztatik 25,534 frt, 1877-re volt engedélyezve 27,250 frt, e szerint kevesebb 1716 frttal az igazgatói, az ellenőri és pénztárnoki állásoknak alsóbb fizetési osztályban lett betöltése következtében. Az albizottság ezen összeget kikerekitve, meg­szavazásra ajánl 25,500 frtot. 111. Czim. Számosztály. 1878-ra előirányoztatik 36,730 frt, 1877-re engedélyeztetett 37,450 frt, tehát kevesebb 720 frttal, ugyanis egy főnök és egy tiszti állásnak al­sóbb fizetési osztályban lett betöltése folytán 1100 frt megtakarittatott, ellenben az irodalmi szükség­letek növekedvén, minthogy 1878-ban több uj szám­fejtési és számlakönyv beszerzendő a 269 frt, to­vábbá több számtiszt szabályszerűen magasb fize­tési osztályba lépvén és az intercalare növekvése következtében a kiadások 111 frt, összesen 380 frttal szaporodtak, miután azonban a fedezet a szolgálati dijak szaporodása következtében (1878- ban 300 frt, 1877-ben 163 frt) 137 frttal több, a tiszta szükséglet tesz 36,430 frtot, és így 857 frt­tal kevesebb, mint a múlt évi. Az albizottság elfogadásra ajánl kikerekítve 36,700 frtot. Az albizottság a jelen költségvetésben beállí­tott nyugdíjasok névjegyzékét követelte, mely a kö­zös pénzügyminiszter úr által elő is terjesztetett, ezen jegyzéket az albizottság tételről-tételre átvizs­gálta és a megelőző évi szaporodást és apadást szabályszerűnek s a költségvetésben előirányzott té­telekkel összhangzásban találta. IV. Czim: A közös külügyminisztérium nyugélvezményei és kegy­dijai fedezésére. 1878-ra előirányoztatik 299,950 frt, 1877-re engedélyeztetett 297,950 frt, tehát több 2000 fo­rinttal. Ezen többlet a diplomatiai hivatalnokok nyugélvezményeinél mutatkozó szaporodás által in­­dokoltatik. Az albizottság megszavazásra ajánlja a kért 299,950 frtot. V. Czim: A katonai özvegyeknek és árváknak, valamint az 1860. év november 1-je előtt nyugalmazott ka­tonai, számosztályi s udv. hadszámvevőségi hivatal­nokok és szolgáknak s azok özvegyei és árváinak nyug- és kegy­dijai. 1878-ra előirányoztatik 1,211,720 frt, 1877-re volt engedélyezve 1,211,220 frt, tehát 1878-ra több 500 frttal. Az albizottság az előirányzott összeget elfo­gadásra ajánlja. VI. Czim. Tengerészeti nyugdijak és ellátási illetmények. 1878-ra van előirányozva 44,000 frt; miután ez ugyanannyi, mint az 1877-ben e czimen enge­délyezett összeg, az albizottság azt változatlanul megszavazásra ajánlja. VII. Czim: A fennállott katonai központi s tengerészeti számvevőség hivatalnokainak s szolgáinak, valamint azok özvegyeinek s árváinak nyugdijai s ellátási él­­vezményei. 1878-ra előirányoztatik 105,000 főt, 1877-re engedélyezve volt 121,000 frt, tehát 1878-ra keve­sebb 6000 frttal. Az albizottság megszavazandónak véli az elő­irányzatot 105,000 frtot. Vili. czim. A közös pénzügyminisztérium nyugdijai és ellátási élvezményei. 1878-ra előirányoztatik 8000 frt, 1877-re en­­délyeztetett 5000 frt, tehát több 3000 írttal; ezen többlet a szabályszerű nyugdijak szaporodásából ered, s ezért az albizottság az előirányzott összeget megszavazandónak véli. IX. czim. A közös főszámszék nyugdijai és ellátási élvezményei. 1878-ra előirányoztatik 13800 frt, 1877-re engedélyezve volt 13300 frt, több 500 frttal; ezen többlet egy hivatalnoknak 800 frtnyi szabályszerű nyugdíjazásával igazoltatik, az albizottság az elő­irányzott összeget elfogadásra ajánlja. A közös nyugdijak nyers szükséglete az 1878. évre a rendes kiadásoknál 1.682.470 frt, a rend­kívüli kiadásoknál 1050 frt, előirányoztatik össze­sen 1.683,520 frt, vagyis az 1877-ik évre engedé­lyezett 1.683,520 frttal egyenlő. Fedezet: 4-ik czimnél jövedelmi adó a külföldön élő nyugdíjasok illetékeitől 2000 frt, 5-ik czimnél a kato­nai özvegyek és árvák nyugélvezményeinél 16 frt, összesen 2016 frt, mely összeg ugyanannyi, mint 1877-re az albizottság felvétetni ajánlja, így az összes tiszta szükséglet tesz 1.681.504 frtot, mely az 1877-re engedélyezett tiszta szükség­lettel megegyezik. Ötödik füzet. A közös főszámszék szükségleteire. 1878-ra előirányoztatik 124.672 frt, 1877-re engedélyeztetett 127,514 frt, tehát kevesebb 2842 frttal. Ezen keveselet onnan ered, hogy 2600 frt fizetéssel ellátott 3 titkár helyébe olcsóbb fizetési fokozatú egyének léptek 2200 frt fizetéssel, továbbá 16 számtanácsos fizetésénél 1400 frt, 3 számtaná­csosi segédnél 300 frt megtakarittatott, ellenben a fedezet 550 frttal kevesebb volt a múlt évinél, mi­vel 1878. évre csakis az 1877-ik év végével ese­dékessé még nem vált szolgálati díjrészletek hozha­tók számításba, más dijak ez évben nem várhatók, egyébiránt az albizottság az előirányzott összegből, miután közel félév óta a főszámszéknek elnöke nincs, annak félévi fizetését 4500 írttal levonandónak ítélvén, megszavazásra ajánl kerek számban 117.000 forintot. A közös pénzügyminisztérium által kezelt ala­pokra nézve az albizottság a pénzügyminiszter jelen­tését tudomásul vette. A határvámjövedék bevételei a miniszter által elő nem irányoztattak, s így az albizottság e tekin­tetben véleményt nem adhatott. A magyar országos bizottság a múlt években a közös főszámszéknek végleges törvényes szervezé­sére nézve hozott határozatot fentartván, azt remélte, hogy ez ügy végleges befejezése már most a dele­­gátóiknak be fog jelentetni. A közös pénzügyminiszter ur azonban azt je­­lelenté, hogy a magy. kir. kormány már 1874. feb­ruár havában észrevételei kíséretében az ez ügyre vonatkozó törvényjavaslatot az osztrák cs. kir. kor­mánynyal közölte, ez pedig 1876-ban azt válaszol­ta, hogy ez ügy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok számszékének szervezésével . Fővárosi ügyek. A fővárosi közép­itési bizottság ma délutáni ülésének legfontosabb tárgya volt a budai vízmű terveinek bírálatával foglalkozott jury jelentése. Tud­valevőleg a jury a benyújtott három terv közül egyi­ket sem fogadta el, hanem azt javasolja, hogy az általa megállapított elvek alapján Weiss János víz­vezetéki igazgató bizassék meg új tervezet kidolgo­zásával. Midőn az Ítélet köztudomásra jutott, Klein londoni mérnök és társa, (az egyik terv készítői) beadványt nyújtottak be a tanácshoz, miben a Jury ítélete ellen érvelnek s miután készek meghatáro­zott összegért a vízmüvet kiépíteni, kérik, hogy alkalom nyujtassék nekik részletes terveik beadha­­tására. E beadványt a bizottság mellőzte, mert va­lótlan állításokat tartalmaz s oly hangon van tartva, a minőre, mint föl sem szólított tervezők, jogosítva sehogy sem lehettek. Magát a budai vízművet illetőleg Gerlóczy alpolgármester előadta, hogy ha a bizottság a jury alapos javaslatát elfogadja, a vízmű építését még az idén meg lehet kezdeni. De bármi lesz a javaslat sorsa, ha módosítva fogadtatik is el, vagy ha a három terv combinatiója adná is az új tervet, — mindenesetre először is meg kell tenni az óbudai nagy sziget megszerzése iránt a lépéseket; azután meg kell állapítani a vízmű administratiójára vo­natkozó elveket, nevezetesen : saját régiejére épít­­sen-e a főváros vagy vállalkozónak adja ki s ha készen lesz, vállalkozó kezelje-e vagy házilag tör­ténjék a kezelés. Továbbá: kötelező legyen-e a vízvezeték használata s ha nem, minő föltételekhez köttessék az, végül a költségek mikép fedeztesse­nek a dijakból s ha a dijak akkorák maradnának, mint a pesti részen, a deficitet a házi pénztár fö­­dözze-e ? Scheich a vízmű mielőbbi kiépítése szempont­jából ellene szólt az ó­budai nagy sziget megszer­zésének, mert az koronás uradalom lévén, a meg­vétel iránti tárgyalások hosszúra húzódhatnak. Sztupa György a sziget nagy ára s a szivattyú állomás ottani elhelyezéséből eredő tömérdek költ­ség (hídépítés is!) miatt mondott ellene a sziget megvételének. Nasztl Mór tekintettel arra, hogy Buda adóképessége sokkal csekélyebb, mint Pesté, lehető olcsón kívánná a vízművet előállítani. A költségkímélés legkézzelfoghatóbban nyilvánulna, ha az ó­budai sziget megvételét elejtenék s a vízve­zetéki igazgató arra nézve nyerne utasítást, hogy a császárfürdő környékén keressen ki városi tulajdont képező telket szivattyú állomásnak. Weisz igazgató ez eszmét az eddigi tapasztalatok után nem tarta életrevalónak, mert ha a talaj ott ma­gán nincs is megfertőztetve, 20—30 év múlva okvetlen új állo­másról kellene gondolkozni. Gerlóczy pedig kiemelte, hogy az ó­budai sziget a próbafúrások eredménye szerint bizonyult legjobbnak s szivattyú állo­másul már rég ki van szemelve a főváros köz­gyűlése által is. Ennek következtében a bizottság azt határozta, hogy a jury ítéletét egész terjedel­mében elfogadtatván, a jelentésben fölsorolt elvek alapjában Weiss igazgató egy végrehajtási tervezet el­készítésével bizassék meg, a­mi 3—4 hó alatt el­készülhet. A főváros pedig azonnal tegye meg a lépéseket az ó­budai nagy szigetnek a kormánytól leendő megvásárlása vagy tán haszonbérlete iránt s e czélból küldjön ki valakit a kellő instructiók­­kal. Mivel pedig oly akadályok merülhetnek föl, hogy az üzletbe a főváros nem bocsátkozhatnék, a vízvezetéki igazgató egyszersmind tegyen kutatást a császárfürdő tájékán vagy másutt, hol alkalmas hely lenne a szivattyúállomás és szűrőkészülékek elhelyezésére. — Az administratív kérdések megvi­tatása a jövő ülésre halasztatott. E tárgyon kívü­l csak két gellérthegyi telekszabályozás fordult elő. HÍREK. Május 31. — A népszínházi alap javára rendezett sorsjá­ték húzása a pénzügyminisztérium által engedélye­zett napon 1878. évi junius hó 17-én (tizenhetedi­kén) délután 3 (három) órakor Budapesten a IV. kerületi régi városház tanácstermében hatósági biz­tos jelenlétében fog nyilvánosan megtartatni. — A német császár beleegyezett, hogy Maria herczegnőnek esküvője Connaught herczeggel Lon­donban menjen véghez. A császár ezzel Victoria királynő óhajának kívánt eleget tenni. — Crispi pőrét, mely annak idején annyi port vert föl, egy berlini lap híre szerint, a nápolyi vizsgáló híró beszüntette, mivel az olasz törvény értelmében az első házasság törvénytelennek volt tekintendő. E házasságot Crispi Máltában kötötte. — A perzsa sah ma érkezik Berlinbe, hol azonban csak egy napig fog tartózkodni. Nem bi­zonyos, váljon Párisba vagy Bécsbe indul innét. — Midhát pasa tegnapelőtt Londonból Pá­risba érkezett. — Egy érdekes walzer szerzője kerestetik. A párisi közkiállításon Berkesék oly nagy hatás­sal játszottak egy walzert, hogy Pázmándy Dé­nes úr 400 frank kíséretében megbízást kapott Párisból: szerezné meg annak kiadási jogát. A walzer szerzője azonban ismeretlen; ma délelőtt a nemzeti színház udvarán a zenekar tagjai nagy ér­dekkel nézték a hatásos walzer megküldött hang­jegyeit. Úgy beszélték, hogy valamelyik czigány csinálta. — Érdekes kérdést pendített meg Csengeri Antal a delegáció külügyi albizottságának tegnapi ülésén, a­midőn ez a külügyminisztérium költségvetését tárgyalta. E kérdés a külügyminisztérium alatt álló udvari és állami levéltárt illeti. Csengeri a költség­­vetés e tételénél szóba hozta, hogy ez a levéltár nagybecsű magyar történelmi okmányokat tartal­maz, melyeket a magyar történetírás fölhasználni hivatva van. A levéltár igazgatója Arneth nagy elő­zékenységet tanúsít a magyar kutatók iránt, ha hozzá fordulnak ; a mellett egy alárendelt állásra az akadémia ajánlatára magyar ember neveztetett ki, azonban a magyar kutatók többnyire bizonyos ridegséggel találkoznak a levéltár tisztviselőinél és nincs köztük olyan, ki a magyar történelmi anya­got különös előszeretettel és szakismerettel rendez­né, s a­ki a magyar kutatót útba igazíthatná. Csen­geri azért azon kívánságot fejezi ki, hogy az álla­mi levéltár valamely magasabb tiszti állására arra való magyar szakember neveztessék ki, és hogy szükség esetén külön állás rendszeresíttessék. Orczy Béla báró, mint a P. N.-nak írják , kijelentette, hogy a külügyminiszter kész ezen kívánságnak mi­nél előbb eleget tenni s tegnap, midőn a kérdés újból előfordult, maga Andrássy gróf kijelentette, hogy módot fog keresni ezen jogosult kívánság ki­elégítésére a nélkül, hogy uj állás szervezése szük­ségessé válnék. — Tűzvész dühöngött Isaszegen szerdán dél­után, mely a nagy szélvész folytán érzékeny káro­kat okozott. Mint a „Pesti Naplót“ értesítik 80 lakóház és 50—60 melléképület a lakosság ingó vagyonának nagy részével pár óra alatt csaknem teljesen porrá égett. Noha a járási szolgabíró, az esküdt és a csendbiztos csakhamar a vész színhe­lyén termett és a szomszédfalvak lakói fecskendőik­kel szintén siettek segélyt nyújtani, a romboló ele­met az erős szél miatt nem lehetet megfékezni. Még szerdán este két jószivü úrhölgy— Bonis nő­vérek — Péczelről száz darab kenyeret küldöttek át Isaszeghre, melyet a szerencsétlen s nagy rész­ben véginségre jutott lakosság közt azonnal szét­osztottak.­­ A londoni földrajzi társaság e hó 27-én tartotta meg évi meetingjét Sir Rutherford Alcock elnöklete alatt. A tagok száma jelenleg 3334, a tiszta bevétel 7950 font sterling, a kiadás pedig 8940 font sterling. Lord Cafferinnek elnökké való választatása után a díjakat osztották ki. A királyi alapító érmet báró Richthofen berlini tudós nyerte el műveiért; földije nevében a német nagykövet vette át az érmet. A többi érmek szétosztása után a német nagykövet beszédet mondott, melyben örö­mét fejezte ki, hogy a királyi érmet már több íz­ben egyik földije kapta meg. —­trepoff tábornok jelenleg a közfigyelem tárgya Wiesbadenben. A tábornok igen beteg és saját, Pétervárról hozott orvosa ápolja. Különben nem első eset, hogy a tábornok megsebesült. Mint régi katona, főleg pedig mint lengyelországi rend­őrfőnök több ízben megsérült. A lengyel insurrec­­tio idejében egy felkelő baltával sebesítette meg a fülén. A tábornok fiát is elhozta Wiesbadenbe, ki szintén beteg, mert Plevnánál golyót lőttek a kar­jába. Különben igen szeretetreméltó fiatal ember. Trepoff származására vonatkozólag megjegyzi egy berlini lap, hogy az ismeretlen. Stenger tábornok, ki német származású, találta volna lépcsőjén s a Treppe szóról kapta azután a Trepoff nevet is. — A kártyabélyeg hamisításhoz. Mint közöltük volt, a pénzügyőrség két helybeli c­ég által elköve­tett kártyabélyeg hamisítást fedezett fel. Mint érte­sülünk ma már a pénzügyi igazgatósághoz több ezer tuc­at, hamis bélyeggel ellátott kártya érkezett Bécsből és Erdélyországból. A vizsgálatot a pénz­ügyi igazgatóság befejezte és az ez ügyben kikül­dött hét szakértő egyhangúlag a hamisítást megál­lapította. A vizsgálat folyama alatt kiderült még az is, hogy az illető két clég csalárd eljárásuk biztosabb folytatása czéljából a pénzügyi igazgató­ságot tévútra vezette és minden hóban többször küldött az illető hivatali helyiségbe kártyákat bé­lyegeztetni. Természetes, hogy ez a gyártott czikk­­nek csak legkisebb része volt. Csak így volt lehet­séges a hamisítást feltűnés nélkül éveken át ű­zni, és az összeg, melylyel az állam károsodik nem is lehet valami csekély, a mennyiben mint tudva van, minden játékkártyára 15 kros bélyeg szüksé­ges. Az olcsó kártya gyárosoknak mosti már beszüntették és velük szenved e dohányárus is, ki a hamisított kártyás nagyban foglalkozott. — Victor Hugo — Voltaire-ről. A dicsőítő beszédéről a következő szép rí­z Száz év előtt egy halhatatlan halt meg a múlttól, áldva a jövőtől. Tisztelet a­­ dik századnak, a nagy eszmék előt. Csak egy nagyság létezik: a lángész. A előtt a nép egyértelmű volt a tudat vallás a türhetlenséggel, az igazság a­lansággal. Voltaire mindezen társadat­ságoknak háborút szent; fegyvere a­­­zel legyőzte a pártoskodó bírókat és maga mosolylyal világosította meg az mosolyából megszületett a béke, a jog­ ellen való háború Krisztus háború; kü­zdte végig. Voltaire körül a szellemi­deje csoportosult; a férfiak elhaltak, maradt; a véres dicsőség elenyésze megmarad.“ A háború kárhoztatása az amnestia mellett szólt. Szavait h­add sem fogadták. — Lakatos Lajost ma délelőtt­­ mették el általános részvét mellett. A tanzlmány, elnöke báró Kochmeister í­dése alatt szintén megjelent és gyöngi­tett a derék hivatalnok koporsójára, az elhunyt számos tisztelője volt jelen, békével. — Vitkovics Mihály költőnk 177­­5-én született Egerben. A születésű évfordulóját Egerben megünneplik, Eger lap kezdeményezte. — Házasság. Jankovics Aurél zs­mester jegyet váltott Szuszits Leona ki­s-Moraviczáról. — Párisban junius 7-én nyílik állatok kiállítása. Junius 30-án nemze kiállítás, szeptemberben pedig nemzeti tás lesz. — Születések és halálozások a május 19-étől május 25-éig. A lefolyt született 274 gyermek, elhalt 277 széna­lozások tehát 3 esettel múlják felül két. Az élve szülöttek közt volt 194­­ törvénytelen ; nemre nézve 141 fiú, 13 vaszü­letett 17 gyermek, köztük 12 törv­­énytelen. A halottak közt volt 159 fi egy éven aluli gyermek 80. Az elhalt éven alul tartózkodott Budapesten 10. dás tartama 34-nél ki nem tudható.) tében elveszü­letett összesen 5495 gye 5677 egyén, a halálozások többlete tel­­etések arányszáma 1000 lakosra: 44 fok arányszáma 1000 lakosra, általál egy éven felüli lakosságnál: 32,8, az­lüli lakosságnál: 25.4.­­ A kereskedelmi minisztérium osztálytanácsost az elhunyt Lakatos­­ miniszteri tőzsdebiztossá nevezte. — Robbantó készítmények és a nem lehet eléggé óvatos a hatóság, katasztrófa Párisban azt a szomorú érlelte, hogy a legszigorúbb intézked veszélyeztetve van sok száz polgár és városi tanács közegeit szigorúan uta felügyeljen, mely robbanási készitmén­yánál minden kitelhető vigyázat gyak vizsgálja meg, vajon mennyiben hi vagy másik gyártelep vagy műhely , városi közegészségügyi és építési h­iva a telepek és műhelyek megtekintésére helyen a hol ily veszélyes anyagok avagy felmunkálnak. Nálunk még tu történt semmi ez ügyben, holott fővár­hatna a szomorú példán. — Szép tyúkokat hozott a bécsi irtásról Boldog Lajos úr. Nevezetes­ fajtából a sötét Brama-putra fajták fehér búbos és fekete testű hollandi egy kakast és két tyúkot s a kitür chinchina fajtából egy kakast és 3 tyi példányok az első dijat nyerték s a dr. Rasp hires tyuktenyészetéből val lődöknek a tulajdonos minden dijfizet­­esen megmutatja a liliom-utcza 10-ik — A lipótvárosi adókivető bizoti m­us hó 1-én a tőkekamat adót 18 280-ig tárgyalás alá veszi. — A marhahajtóm kiépítéséért ma bontották fel a városházán. A irányozva volt összeg 4717 frt 90 k kiépitkezést Reinisch Henrik 271/4%­­mellett nyerte el. A szegélykő, csódi dig­apátkuti trachyt. A gránitkő,­­ minőségű trachytkő beszerzésére köv­­ek lettek elfogadva. Handl Lipót 10 nat-koczka 18 d­mtr. 330 frtjával 1­50,009 granit-tracbyt­ koczka 248 frt feld Károly 50,000 db. vörös ap koczka 195 írtjával. II. osztályú trai 500,000 drb. Wallenfeld 150,000 drb kuti tracbyt 155 írtjával. Stagel 10 cbyt koczka kő 150 írtjával. Walh db. 135 ttjával. 60,000 járdakőre Wal ajánlatát 142 írtjával fogadták el. 8 mélykőre, és 500 köbmtr. termésben TÁRCZA. A. regálistélik. (Beszély.) Szokoly Viktortól. V. Mialatt Szurdok és Garamszeg közt elkesere­detten foly a harcz; mialatt a felek egyikéhez és másikához is technikai csapatok gyanánt a próká­torok csatlakoztak, okozván töméntelen költséget és rombolást, ásva egymás ellenében aknákat, lövöl­dözve argumentumaikat előre nem láthatott rejte­­kekből, felrobbantva az elavult, de még el nem tö­rült törvények torpedóit, azalatt ifj. Kázmér buz­gón, de siker nélkül kereste Trencsénben az apja által kívánt családi okmányt. Mindjárt gyanította, de később teljesen meggyőződött róla, hogy az öreg úr ez okmányt csupán ürügyül használta arra, mi­kép őt mind a csaták színhelyéről, mind Judith közeléből eltávolítsa. De hogy, hogy nem? — ez a szerelmesek örök titka, — fiataljaink mégis ta­láltak rá módot, egymással fönntartani az összeköt­tetést s igy megtudta, hogy Judithja nénjét, Rózát néhány nap múlva Vichnyére fogja kisérni, hol az új menyecskének az orvosok tanácsából fürdőt kell használnia. Hogy most repült oda, hová apja uta­sítása daczára sem szándékozott menni, azt képzel­hetjük. Azelőtt is már-már jegyesek lévén, ezen ösz­­szejövetel s a fürdő parkjában való magános sé­táik annyira fokozták szerelmüket, miként kijelen­­tettték, hogy egymás nélkül nem képesek élni. — Meglássa Róza, ha papa nem enged, Ju­dith előbb-utóbb megszökik, — jegyzé meg a sze­mes Mathild egy napon, mert a leány előtt semmi sem maradhatott titokban. — Ez baj lenne, csúnya botrányt idézne elő s talán atyánk halálát is okozná, — feleli a fiatal asszony elgondolkozva. — Ezt nem engedhetjük megtörténni. De hát mit tegyünk? — Tartsunk családi tanácskozást. — Hogyan érti ezt? — Néhány nap múlva látogatásunkra jönnek a férfiak . .. — Hogy Zsigmondom itt lesz, azt tudom, de a százados ? — Az is itt lesz, — szól Mathild homlokig pi­rulva. — És honnan tudja azt, kisasszony? Mathild pajzánál kaczagott föl s hogy za­varát eltitkolja, még mindig nevetve válaszolt: — Nos, hát a kisujjam mondta, hogy a hu­szártiszt is itt lesz. S ha a fiatalság együtt lesz, miért ne tarthatna „családi“ tanácskozmányt az öregek ellen. , Bármily bolondos volt is Mathild eszméje, a mint a férj s az udvarló megérkeztek, a terv elé­jük terjeszteték s azok helyesnek tartották. A csa­ládi tanács Róza elnöklése alatt a legközelebbi es­tén összeült s a bűnösök : Kázmér és Judith, eléje idéztettek. A hozott határozatokat Mathild nagy komo­lyan papírra­­vetette s azok igy hangzottak aj­kairól : 1- szer. Ifj. Szurdoky Kázmér ur és Judith kis­asszony egymást — további intézkedésig — csak azon föltétel alatt láthatják, hogy találkozásaikon a Garamszegi nemzetség még valamelyik nőtagja is jelen legyen. (Ez én leszek ! — gondola Mathild.) 2- szer. Tekintetbe véve a jelen háborús viszo­nyokat, midőn mind Szurdok, mind Garamszeg azon nézetben van, hogy a győzelem esélyei feléjük mo­solyognak; tekintetbe véve továbbá, hogy ily kö­rülmények közt a békés megoldásra nem igen le­het remény,­­ azért a háborún kivül eső felek egyelőre teljes semlegességet fognak fönntartani. A semleges hatalmaknak, mint különben is szövetsé­geseknek megengedtetik, hogy ezen idő alatt egy­más közt jegyzékeket válthassanak, 3- szor. Tekintetbe véve, hogy az elkeseredés­sel indított háború oly hévvel folytathatnék mely végeredményeiben a most semleges hatalmak vitá­lis érdekeit sérthetné, azért az utóbbiak adandó alkalomra fentartják maguknak teljes cselekvési sza­badságukat. 4- er. Ennél fogva eshetőleg fenntartják be­avatkozási jogukat, a szorosabb véd- és daczszövet­­ség kötését és . . . — De Mathild! Hol tanult maga ily diplo­matiai stílust ? Szakítja őt félbe az elnökné. — Hát nem én szoktam papának a lapokat felolvasni ? — Igaz. De a dolog lényegéhez még­sem ju­tottunk. — Épen most jöttünk volna reá. Hallgassák tehát türelemmel a további pontozatokat. Ezzel ismét szép kezeibe vette a papirt s folytatá: — ... és ezen fontos előrebocsátottaknál fogva következnek az alábbi titkos stipulatiók: — Stipulatiók ! Mily barbár szó ez? — így írják a lapok is. Tehát következnek a titkos stipulatiók, és pedig: A) A szövetkezett hatalmak egyelőre vára­kozó állást vesznek föl s pontosan értesittetik ma­gukat szurdoki és garamszegi­ diplomatiai ügynö­keik által. B) Kísérletet teendenek ágenseik által a ha­dakozó felek követeléseit kölcsönösen leszállítani. C) Ha a „status quo ante“ föntartására a remény szűnni kezdene, a barátságos hatalmak is a „modus vivendi“ fölött tanácskozásra hi­vatnak . . . — De Mathild, ez borzasztó ! kiált Róza. — Bizony borzasztó, midőn az európai con­cert ennyire megzavartatik, — jegyzi meg a csin­talan leány, — azonban menjünk tovább. D) A barátságos hatalmak beleegyezésével és közreműködésével ekkor a régi szövetségesek egy­más közt titkos copulatiót... — Talán stipulatiót ?... — Nem stipulatiót, hanem copulatiót, azaz házasságot fognak kötni s ezt notificálandják a hadviselő felek előtt. Punctum. A fiatalabb családi tanács a föntebbi pontoza­tokat helyben hagyta s anélkül, hogy jegyzőkönyvbe vezettetnék, még a copulatio miként kötése is meg­­állapittatott. Judithot atyja egyelőre férje s leánya gondjaira bízta s igy némileg a szülői hatalommal ruházta föl,­­ a mi a prókátorok beszédjeire is sokszor hallga­­tódzott Mathild szerint igen fontos körülmény volt. Az esketés eszközöltetését a huszárkapitány vállalta magára, kinek volt egy távoli, franciskánus barát rokona; ez most Sárgödör faluban plébános helyet­tes, évi kétszáz forint fizetéssel a fundus religio­­nis-ból; szegénynek a zárdában könnyebb élete volt: nem volt semmi dolga s délben­ este pompásan terí­tett asztalra talált; most, hogy saját konyháján van, ritkán telik pecsenyére, s bizony nem sokat bánkódnék miatta, ha kicsapnák a plébániájából ; ő a kihirdetés, elbocsátási levél s egyéb kérdések közül nem igen lesz nehézkes, kivált ha a a stója vagy ötven akó finom borból fog állani. Nászna­gyok Róza férje s a huszárkapitány lesznek s na­gyobb „erősség okáért“ még Róza és Mathild is aláírják az anyakönyvet. — És Judith keresztlevele? — kérdezé ifj­ Szurdoky aggályosan — Ezt is meg kellene sze­reznünk. — Blikthi! — felelt Mathild. — Ez az én gondom. A tisztelendő úr imád engem és mit sem tagad meg tőlem. Azt fogom mondani, hogy a vá­rosban fogadtak reá, miként Judith már huszonnégy éves és nem tudjuk az ellenkezőt bebizonyítani. Azt mondom, hogy ez Judith szégyenitése és az én meg­­gyalázásom, mert én Judithnál csak két évvel va­gyok fiatalabb s aztán mindenki tudja, hogy most lépek tizenhetedik évembe. Zokogva fogok panasz­kodni, hogy vén leánynyá akarnak tenni, a sutra ítélni s mig én szemeimet törülgetem, azalatt a plé­bános szépen megírja a keresztelési kivonatot s oda nyújtva nekem, mondva: „Gyerme sújtsa le a rágalmazókat.“ — És azután, nemde, mindnyí pünk az öregek elé ? — kérdezé Jud borulunk le előttük, együtt karoljuk együtt könyörgünk bocsánatért. Mindi meg nem átkozhatnak, ki nem tagad — Sőt áldást fognak osztani ■ Róza férje. — Még magukra is, Mathild, doky. — Az nem igaz! — válaszolt ördög. — De annyi igaz, hogy a adott áldás után kénytelenek leszn egymás közt is kibékülni. VI. Ha a mindenfoku bíróságok megindított perek számát is kiszárni statistikusunk, könnyen kitűnnék, hog birodalmában nincs az a lélek, még is ide számítva, kire legalább egy nagymérvű perpatvarkodásnak gyök voltak elültetve, s azok szálai sz napjainkig. Azon elemek, melyek e­lőtápot nyújtottak s máig is nyujtan állami intézkedések, melyek az égi­dekeit meg nem óvták; törvényeink a modern követelmények közé nem ragraphusok ; nem nagy tisztelet a­­ melyek közül számosak a társadak közt végrehajthatlanok, ezt nem is vi­ták iránt, s végre, hogy nemzetünk megszokta tisztességes foglalkozásul fólag a fegyver- és corpus juris fe teni. Még néhány évtized előtt is „­ tudó“ volt nálunk nemcsak mind minden nemes is mint született ki minden jó házból való özvegy és a hajadon. Nem csodálkozhatunk tehát a számán, melyek Garamszeg és­­ összefüggésben állván, az ebbeli tárgyalás még fo­lyamatban van. A közös pénzügyminiszter 1877. szept. havában sürgette az elintézést, de ezen át­iratára válasz még nem érkezett. Ezek folytán az albizottság indítványozza, hogy a következő határozat hozassák : A közös pénzügyminiszter arra hivatik fel, hogy oda irá­nyozza törekvéseit, miszerint a közös főszámszék állását szabályozó­­javaslat, az osztrák cs. k. kor­mány által mielőbb tárgyalás alá vétessék. Kelt Bécsben, 1878. máj. hó 28. Zsedényi Ede s. k. albizottsági elnök, Bethlen András gróf s. k. albizottsági előadó.

Next