Ellenőr, 1878. augusztus (10. évfolyam, 382-437. szám)
1878-08-30 / 434. szám
tkozó betegeskedési esetek is lehetőleg apadnnának. A Ferenczvárosi Il-ik sz. iskolaszék a nácshoz egy előterjesztést tett, mely szerint az olaszékeknek az elemi népiskolai tanítók ellyezésére befolyás engedtessék, oly módon, hogy z elhelyezésekhez minden iskolaszékből egy-egy tag meghivassék. Minthogy az elhelyezésnek amúgy is elég bonyodalmas ügye, azáltal, hogy még több tag vonatik a részvételre , még bonyodalmasabbá tétetnék : a közoktatásügyi bizottság azt javasolja, hivassanak fel az iskolaszékek, miszerint a tanácshoz teendő évi jelentéseikben tegyék meg észrevételeiket az egyes tanítók működéséről, és amennyiben az elhelyezésre alapos okot adó megjegyzéseik volnának, terjesszék azokat a tanács elébe. A magyarországi központi Frábel-nőegylet által folyó év május hó 24-én és augusztus 22-én az Erzsébet téri sétányon rendezett sétahangversenyek a kiadások levonása után együttesen 464 frt 36 krt jövedelmeztek az egylet pénztárának. Az egylet kellemes kötelességének ismeri, ez alkalommal köszönetet mondani : a légszeszgyár tekintetes igazgatóságának az ingyen világításért; Reich Jakab urnak a kioszk bérlőjének és tisztelt nejének pedig szives előzékenységükért. Az elnökség. — Az uj-tátrafüredi fürdővendégek névsorát augusztus 20-ig bezárólag megkaptuk. A mondott napig 227 vendég fordult meg a kies fürdőhelyen. Színház és művészet. — A népszínházban holnap, pénteken a „Csikós“ kerül színre, a czímszerepben Tamássyval, Rózsi szerepét azonban nem mint hirdetve volt Soldosné, (ki gyengélkedik), hanem Szigligetiné játsza. — Szombaton a „bornevili harangokat“ ismétlik. Budapest, péntek, aug. 30-án. CSARNOK. A varrógépek. Ez ma már oly közkézen forgó tárgy, melyet éppenugy ismer a jó módú falusi gazda, ki leánya részére a megye vagy az ország fővárosában mindenesetre vesz egy ily ördöngös masinériát, — mint a vidéki úri családok és a fővárosi közönség. — Talán kissé különösnek is fog tetszeni olvasóim előtt, hogy én ezen, ma már majdnem minden család hajlékában zakatoló gépről akarok tárczaczikkezni ; olyan valamiről, amit talán közönségünk jobban ismer, mint én vagy más hivatottabb írómesterember. És talán igazuk is lehet , mert én, ha egyetmást elmondok is annak eredetéről, mégsem tudnék vele bánni. Hiszen tudom azt én is, hogy ez ma már gazdag és szegény nélkülözhetlen házi kelléke , de azért a szorgalmas házi leánykák és menyecskék közül — kik azon saját ruháikat varrogatják vagy mindennapi kenyerüket keresik — vajmi édes-kevesen tudnának felelni arra, mily óriási fáradtságba került ez eszme megtestesítése ; mily hosszú ideig vajúdott, mig a látszólag oly egyszerű találmány használható és sok előnynyel járó alakban napvilágot láthatott ! Az első e nemű kezdetleges kísérletek csak az 1755. évben merültek fel. Ugyanis ekkor egy Weisenthal Károly nevű egyén szabadalmat nyert találmányára, mely alapkövét, kiindulási pontját képezte a most annyira elterjedt és oly sokat magasztalt varrógépeknek. Ezen primitív találmány egy tű volt két hegygyel, melynek segítségével előre és hátrafelé lehetett varrni a nélkül, hogy a tűt forgatni kellett volna. A tű foka annak közepén volt. Ezen tűket abban az időben rendesen az akkor divatban levő selyemszál-hímzésekre használták. Ezeket azonban mégis többé-kevésbé veszedelmeseknek tartották és azok a hímzett mullruhák divatból való kimenése után — mint más első kísérletek — annak rendje és módja szerint hova-tova a feledés mély tengerébe merültek. Így körülbelől az 1829-ik évben lehet valamit olvasnunk hasonló czélu találmányról. Ezek az úgy nevezett Heilmann-féle gépek, melyekben több, előbb említett, tű dolgozott egyszerre. Oly javítás, mely — a mai varrógépeinkkel összehasonlítva — ég és föld különbséget mutat, melyet a maiak tökéletességét tekintve, nem is lehet egymás mellé állítani. A művészet történelmében lapozgatva, egy gép feltalálásáról látunk említést tenni 1806-ban, melyet bizonyos Doge Adam nevű francziának tulajdonítanak, ki mai közönséges nagyságú és alakú varrótűket gépszerüleg működtetett. Ezen készülék, bár azt már akkor a „szabók ördögének”1 nevezték s állítólag varrott is, tökéletlensége folytán csak hamar letűnt is csupán egyetlenegy példány lett belőle készítve. De még korábban, tudniilik még 1793-ban is találunk említést a varrógép feltalálásáról. Uganis az osztrák születésű Keller Bertalan, egy szabó fia, s maga is szabó, jött azon gondolatra, hogy megkísérelje a géppel való varrást. Nyilatkozatai folytán, melyeket erre vonatkozólag tett, „hóbortos szabó“ melléknévvel illetek ismerősei. Azonban Keller ezzel keveset törődött s szabad óráiban mindenféle mechanikai kísérleteket tett, melyek fejét végre mégis annyira megzavarták, hogy egy mester sem akarta műhelyébe befogadni; szegénynek foltozással kellettéletét tengetni ; de eszméjéről még ekkor sem mondott le s néhány évvel később szülővárosa bámuló lakosainak egy fából csinált varrógépet mutogatott, mely a nézőközönség roppant csodálkozására két darab vásznat és szövetet szépen összevarrt ; ez persze, a mostani gépvarráshoz hasonlítva, igen lassan ment ; azonban az akkoriak előtt ez valóságos csodamű volt A félkegyelmű szabó ez időtől kezdve — gépjét hátára véve — össze-vissza, városról-városra járkált és annak mutogatásával kereste kenyerét. Azt állítják, hogy többféle tisztességes feltételű ajánlatot tettek neki gépje eladására, hanem minderre nem is hederített , míg utoljára egy szabószálló leégésekor csakugyan elvesztette minden vagyonát képező gépjét. E miatti bánatában csakugyan megtébolyodott és az őrültek házában halt meg. Mindezen gyenge szárnypróbálgatás daczára, melyekkel a vén Európában találkoztunk, mégis Amerika lett az első varrógép bölcsője s ott ismét Boston városa, melyben az első lánczszemöltő varrógép feltalálója, Heivé Elias, egy igen ifjú s földhöz ragadt szegény egyén egykor a világra jött. Howe Elias szülővárosában egy vaskereskedésben bolti szolga volt, melyben több, gépekhez tartozó alkatrész volt. Egy napon véletlenül fültanúja volt a főnöke és két vevő között folyt beszélgetésnek, kik a gépekről általános vitába bocsátkoztak. Egyik tréfásan így kiáltott fel : „miért nem is találnak fel oly gépet mely varrhatna“? E kérdés annyira megragadt Howe fejében, hogy éjjelnappal zúgott az ágyában: mindig ő volt eszében, szórakozott lett ; teendőjét elhanyagolta mignem főnöke túladott rajta s kenyérkereset nélkül maradt. Régi igazság már az, hogy a világon senkinek sincs egészen uj eszméje. Minden találmány és felfedezésnél ismét felismerhetjük a már régen mult időből eredő alapeszmét és az agy, melyben ez eszme megszülemlett, már régen elhamvadott, midőn ugyanazon gondolat tökéletesebb alakban egy másik fejben újból megvillan. 1806 óta, mikor Doge Ádám felfedezését tette, már majdnem egy félszázad mult el és az eszmét: varrógépeket hozni létre, százan meg százan újból felvették , foglalkoztak, fáradoztak a kivitelen s aztán kisebb-nagyobb eredménynyel ismét felhagytak vele. „Egy varrógép, oly gép, mely varrhatna , hisz az nevetséges,“ mondták sokan. Különben úgy van az minden különösebbnek látszó eszme megvalósításával. Nem gúnyolták-e ki a gőzmozdony-vasut rendszer megteremtőjét, Stephenson Györgyöt még akkor is midőn 1825 szeptember 25-én Angolország egyik városában, Darlingtonban szerény, zajtalan ünnepélylyel a „Stockton and Darlington Railway“ társulat Stocktontól Witton parkig (Darlington) vezető első gőzmozdony-vasutat megnyitotta? Nem kicsinylőleg mosolygott-e a laikus nép, midőn a tudósok tudományos kutatásaiknak dúsan gyümölcsöző eredményként mutatták a világnak, hogy a villamfolyamot miként lehet tova vezetni s vele távizni ? Bizony mindkettőt agyrémnek tartották s csak, midőn a vizsgálódások szakadatlan fonala által vezettetve, gyakorlatilag bebizonyították a lehetőséget a tudomány fáradhatlan bajnokai : ámulattal hódoltak a kezdeményezők hamvai felett, így járt Howe Elias is. Azonban ő felfogta az eszme nagy horderejét s azt nem is tartotta megvalósithatlannak. Odahaza figyelemmel kisérte neje munkáját ; éber szemekkel pillantott annak a varrásban oly ügyes ujjaira ; tovább gondolkozott, törte fejét, hogy miként lehetne oly gépet construálni, mely a kézi munkát ne csak pótolja, hanem azt jóval felül is múlja. Nagy gondolatainak hányásvetése közben száraz kenyéren éldegélt, éhezett, hogy kísérleteihez egy kis pénzmagot hozhasson össze. Végre 1848 ban, az eszmeforradalmak lázas évében — talán a világhódító eszmék tengerentúlra hatók — terve a kivitelre, a végrehajtásra megérett. Azonban most meg pénze nem volt, hogy azt megvalósíthassa. Egyik barátja, bizonyos Fischer György késznek nyilatkozott e tekintetben segíteni rajta s csak is igy ölthetett testet a nagy eszme ; igy jött életre az első, már némileg tökéletesnek mondható, varrópép. Azonban most ismét más akadályok gördültek Howe fáradalmas útjába. A szabók semmit sem akartak tudni az új tartományról ; attól féltek, hogy ez üzletük hátrányára lenne, mivel Howe nyilvánosan bebizonyította, hogy egyetlenegy ily gép óránként többet képes dolgozni mint öt leggyorsabb kézzel varró. Howe szegény ember volt, s az övéinek életbentartása kényszerítette őt gépjét a szabadalommal együtt, melyet időközben kieszközölt, eladni. Gépjét egy londoni Thomas nevű mellfűzőszabó körülbelül 2500 frtért vette meg. Időközben más gépészek is figyelmesekké lettek Howe találmányára s mindenféle nemű és alakú varrógépet állítottak elő, melyek közül az egyik a másiktól mindig eltért valamiben ; azonban az alapeszme legtöbbnyire ugyanaz maradt. Howet unszolták, hogy tegyen lépéseket és perelje be a varrógépgyárosokat, de mindezen rábeszélésre nem sokat törődött a perlekedéssel , pedig ellenlábasai kigyót-békát rákiáltottak s nyakra-főre bizonyítgatták, miszerint Howe találmánya nem új. Mindennek daczára bizonyos, hogy Howetól származott az eszme a varrógépeket a jelenlegi szerkezetben állítani elő. Howe, miután első szabadalmát eladta, más varrógép construálásán fáradozott, mely az elsőt jóval felülmúlta. Ez által ő meggazdagodott, találmánya pedig az emberiség közös áldása lett. Emléke örökké fog élni s nevét éppenugy tisztelni fogja az utókor, mint a villamdelejes táviró és a gőzmozdony feltalálóéit. Ez igénytelen karczolást pedig azon hőhajtással zárom be, hogy a varrógépek által eddig elért és ezután is nyerendő haszon szolgáljon minden ha hazánk és a nemzetünk felvirágoztatására. Rácz S. KÖZGAZDASÁG. Üzinti táviratok. Sagy-Kanizsa, aug. 29. A mai gabona és borvásárt elég sokan látogatták, de a vásárlók nagyon tartózkodók voltak, különösen a borvásárlók csak a legszükségesebb fogyasztásra valóval látták el magukat, mert bő szüret várható, és így az alacsony árak mellett is csekély volt a forgalom. Prima búzát és árpát jól keresték, és jól is fizették, mert nem volt elég készlet belőle, Közép- münőségért azonban sokat kínáltak, és így csak alacsony árakon kelt. Általában nem igen nagy volt a vásárlási kedv. A főösszeg 40,000 métermázsa, és pedig 15,000 mm. buza 10,000 mm. árpa és 5000 mm. rozs. Bécs, aug. 29. (Magyar ért. zárlatja). M. földteherm. kötv. 78.75. M. vasúti kölcsön 99.75. Salgó-Tarján —.—. M. hite 209.50. M. zálogl. 93.50. Alföld 121.—. Erdély 113.—. Magyar éjszak-kel. vas. 117.50. Magy. kel. vas. 66.50. Kel.-vasuti elsők kötv. 65.—. Magy. eorst. 79.50. Tiszai vasút 188.50. Magy. földhitel 85.—. Kincst. utalv. 1873. 116.—. Kincst. utalv. 1874. 112.25. Aranyjáradék 86.30. Bécs, aug. 29. (Osztr. ért. zárlatja.) Hitelv. zös.nö. angol-osztr. 102.—.Galiczis 232.75. Lombard 69.—. Allamvasut 251.—. Rente 61.10. Hitelsorsjegy 162.—. 1860-as 110.75. Napoleond’or 9.24, 1864-es 141.50. Arany 5.48. Ezüst 100.—. Frankfurt 56.10. London 114.75. Porosz pénzutalványok 56.72. Török-sorsj. 26.50. Aranyjáradék 71.70. Csendes. Frankfurt, augusztus 29. (Zárlat.) Váltóárf. Bécsre 175.75. Osztr. bankr. 705.—. Osztr. hitelr. 210.75. Osztr. államürész. 219.50. Lombard 61.25. Galicziai 205.50. Papirjáradék 53.75. Ezüstjáradék 55.—. Osztr. ar. jár. 63.—. Magy. ar anyjáradék 76.25. Szilárd. Utótőzsde 220.25. 219.50. Berlin, aug. 29. (Tőzsdetudósitás.) A folyósítás és fedezeti vásárlások daczára a hangulat nem nagyon élénk. A kamatláb emelése semmi befolyást sem gyakorolt. Berlin, aug. 29. (Zárlat.) Papir-járadék —.—. Ezüst jár. —.—. Magy. jár. 76.—. m. kincst. utalv. 98.75. 1877. 10 mill. köles. 57.20. K. vas. elsőbb. kötv. 66.25. Hitelv. 426.—. All. vasút 440.50. Lombard 124.—. Galicziai 103 25. Kassa-Oderberg 46.75. Romániai 32.80. Orosz papírpénz 213.50. Váltóárf. Bécsre 176.40. Utótőzsde 427. 441. Berlin, aug. 29. (Zárlat.) Buza 190.50, 190.50, Rozs 121, 121, 122, 123. 59, Zab 131.50, hiányzik. Repczeolaj 61.70, 61, 60.60, Szesz 57.40, 57.—, 53.70, 51.40. Felhős. Paks, aug. 29. (Zárlat.) Liszt 69.50, 67.50, 65.50, 64.50, repczeolaj 90.50, 89.—89.—, 88.25, szesz 63.25, 62.75, 61.75. Szép. Stettin, aug. 29. Buza 187.—, 192—, rozs 115.50, 123.50, repczeolaj 59.50, 59.72 szesz 57.—, 55.50, 52.50, repcze 274. vol ar ingerültségét s homloka ismét derült lett. Tovább mentek s felérvén egy dombra, leültek a fűbe egy tölgyfaliget szélén. Onnan a kilátás a saligneuxi kastélyra, sétadombjára, az előtte zöldellő gyepre, a magas törzsű fákra s pompás tömör zöld sűrűkre esett, melyek azt keretbe foglalták. Téléről ki hamar megizzadt, kihúzta zsebkendőjét s törölgette arczát. Lionel a kastélyt szemlélte, melynek kaczér építési modora és környezete gyönyörködtető szemét, de őrizkedett kifejezni a mit érzett, mert óvakodásra intette az imént végbement jelenet atyjával. — Ne tartózkodj semmikép, mondja ez egyszerre. Valld meg, hogy tiz Fehér Házat adnál oda azért a nemesi fészekért odaát, azért a két szilvafás czukortartóért. — Korántsem válaszolá Lionel, ki ildomos hallgatagságával mit sem nyert. — A Fehér Ház minden kétségen kívül sokkal kényelmesebb, sokkal használhatóbb, s ha mindjárt nekem ajándékoznák ezt az ócska váracskát, nem tudnék mit tenni vele. — S mégis tíz percz óta szinte elnyeled szemeiddel. — Elnyelem szemeimmel, az csak aféle beszédmód. Látása kellemes, de bírni nem kívánom. — Ugyan úgy e ? . . . Már én például csak azt seretem látni, ami az enyém. Egyébiránt akármit mondasz, de ez a kastély, ez a park, azok amagas fák csinosak, ha úgy tetszik , de én nem találom, hogy látásuk kellemes legyen. Nem találod, hogy van valami, ami a jó benyomást elrontja ?Nézz csak jól oda. — Hiába, akárhogy nézem. . . — Ismétlem, hogy van ott valami, mi elrontja a szépségét. — De mi az hát? — A jelzálogok. Lionel nem tarthatta magát vissza a nevetéstől. — A jelzálogok csak nem láthatók, legalább én nem vagyok képes azokat felismerni. — De én, uram, én látom, vágott vissza Tétéről. S ébren áll a különbség köztünk. Lionel meghajta magát. — Eszerint Saligneux báró ügyei roszul állnak? kérdé atyjától. — Roszul állnának ügyei ha volnának neki. Hát vannak e ügyeik ezeknek az embereknek? — Milyen ember ez a báró? — Bolond. Van egy leánya, ki józan eszű, bizonyosan anyjától örökölte... De azt hiszem, hogy te képes vagy a bolondokat szeretni. — Nem utálom őket. Amit kigondolnak néha nagyon mulatságos, s nélkülök a világ egy kisé egyhangú volna. — Az a jó oldaluk van, viszontá gúnyosan Tétéről ar, hogy tulságaik az okos embereket gazdagítják. Ez itten azt a nagybecsű szolgálatot tette a társadalomnak, hogy forgalomba hozta ősei ingatlan javait, ezt érdemül kell neki felrónunk, s ha nem volna hétszilvafás nemesember... de te talán szereted a nemesembereket, mondjad? — Az attól függ... — Mitől függ? — Hogy milyenek? A mennyit az ember ér, annyit ér polgári állása. — Ta ta ta, minő bohóság! Hát te’ reacţionarius vagy ? Te nem hiszesz a 89-ki elvekben s az emberek egyenlőségében? — Ha egyenlők az emberek, miért nem engeded meg, hogy egy báró legalább annyit érjen mennyit egy béres ér? — Ehol van milyenek a mi jogtudoraink. Látom hogy sophismákban kéjelegsz; semmi sem hamisítja meg annyira az értelmet, mint a prókátorkodás .... Azt mondom neked, hogy én mind gyűlölöm őket egy szálig, a ti nemes embereidet. Becsületemre, tökéletesen felfogható előttem, hogy hajdan gyönyört éreztek benne az emberek, hogy lenyakazhatták. Nem-e botrányos látni ilyen koldusokat, kik szegényebbek a templom egeknél, mily magasan hordozzák a taréjt — s miért ? mivel születésük van. Hát én, kérem alázatosan, nem születtem? . . . Valóban te megszomoritasz, azt hittem hogy szabadelvű vagy. — Az vagyok, atyám, testestől lelkestől. Élni és élni engedni másokat, még azon embereket s eszméket is, melyeket magunk nem szeretünk, az, úgy hiszem, a szabadelvűség alapja. Azért is soha sem fogok senkit lenyakaztatni. — Nem az a kérdés, válaszolt Tétéről úr, kinek sajátságos volt vitatkozási modora. Meg tudnád-e nekem mondani, mire használ ez a báró s mivel érdemelte ki, hogy az emberek oly mélyen süvegeljenek, bókoljanak elötte, a midőn Saligneux utczáján végig megy ? Pedig mindenki tudja, hogy tönkre van téve vagy igen kevés híja. — Épen ez az, ami által használ, felesé Lionel. Azt tartom, hogy szolgálatot tesz a vidék lakosainak, midőn ahoz szoktatja őket, hogy más valamit becsüljenek, mint a gazdaságot. Ez az ildomtalan szó szerencsétlen hatást idézett elő. Tétéről ur egy rettentő tekintetet vetett fiára. — Aha! az ur megveti a gazdagságot! kiálta fel mérgesen. Nagyon szép! Jó uram úgy él, mint egy gazdag családi fia, nagyban költ, tanulmányait nagy költséggel folytatja, utazik Angliában, Németországban, lóháton jár, színházakat látogat, nem tagad meg magából semmit. Nagy szerencséje jó uramnak, hogy apjának milliómjai vannak, mert egy walesi herczeg, az nagyon drága portéka. Jó uram élvezi apja millióit s azt fitogtatja, hogy azokat megveti. Meg kell vallanod fiam, hogy ez annyi, mint magadhoz kaparni egyszerre minden előnyöket. — Nem vetem meg millióidat, atyám, isten menten attól ! válaszolá Lionel erőtetett mosolylyal, melylyel el akarta rejteni a fájdalmat, melyet apja durva megtámadása okozott lelkében — de nem lehet tőlem kívánni, hogy azokat tiszteljem. — Gyönyörű ! mindig jobban jön. Ah, te nem tiszteled apádat! — Mélyen tisztelem őt, nem azért mivel gazdag, hanem mivel ő az én szemeimben a becsület, feddhetlenség és munkásság példányképe, viszonzá Lionel édesgő hangon. Ami a civillistát illeti, melyet oly szives walesi herczegének kiszolgáltatni, nagyon hálás vagyok neki érte, hanem bizonyossá teszlek arról, hogy azt nélkülözni is tudnám. — No, azt szeretném látni, mondá Tétéről úr hangosan kaczagva. Ah, kedves uram, mi lenne belőled nélkülem ? Ha ha ha, de szép, de gyönyörű tréfa ! Becsületemre, te éppen olyan bolond vagy, mint a jó barátod, a hétszilvafás, odaát. (Folytatása következik.) Közleményeim az ipar, kereskedelem és forgalom körésül. Kisasszonynapi vásár Győrött. Az 1878. szeptember 8., 9. és 10 tartandó győri lóvásárra a „Lótenyésztés emelésére alakult részvény- társaság“ magasabb díjazással összekötött lókiállitást, — lóversenyt, — s a magyar kormány által engedélyezett sorsjátékot rendez, melynek nyereménytárgyai mindig az illető vásáron vétetnek s állíttatnak össze, a fogatok, lovak és ezekhez tartozó iparczikkekből fognak állani. A rendező lókiállítás fölött ítélő bíróság a m. k. földmivelési miniszt. és a társaság kiküldötteiből fog állani. Bejelentések a kiállítás kezdetéig elfogadtatnak. Az ugyanazon vásáron rendezendő ügető versenynek átalános rendszabályai a következők : 1. Versenyezhet mindenki bármily fajtájú lovakkal. 2. Csak kettős fogatú, négy kerekű, négy ülésű kocsival lehet versenyezni. 3. Tét minden fogatért 10 fit, miből kettős tétet a harmadikul beérkezett fogat nyer ; a többi téteket a két első nyerő egyenlően osztja meg. 4. Jelentkezés a versenynap déli 12 órájakor bezáratik. Bánat az egész tét. 5. A verseny folyamán a bécsi ügetőverseny feltételei szabályozók. Versenytér hossza — mintegy 8000 méter. A lókiállításra úgy ügető versenyre való bejelentéseket elfogad az igazgatóság : Budapesten hivatalos helyiségében (Nemzeti színház bérház) úgy : Győrött Matkovics László urnák A vásár alatt a társaság egy szakértő bizottság által , a sorsjáték nyereménytárgyait vásároltatja és állíttatja össze, — és szeptember 10-ik napján , a lókiállitásban díjazott lovakkal, — úgy az ügető versenyben nyertes fogatokkal, — s összeállított sorsjáték-nyeremény tárgyaival, a vásártéren és városban felvonulást fog rendezni, s a sorshúzást ugyanazon nap déli 12 órakor a m. k. földmivelési minisztérium kiküldöttje, a hatóság s közjegyző jelenlétében a legnagyobb nyilvánossággal tartja meg, melyre minden sorsjegytulajdonos ezennel meghivatik, a hol az eredeti sorsjegy visszaadásával a nyeremény tárgy azonnal átadatik. Ugyanezen alkalommal fognak a lókiállitási és ügető versenydijak is kiosztatni. — A győri vásártéren a társaság 1878. szeptember 8. Kisasszonynap déli 12 órakor lókiállitást rendez. A vásárra hozott, bárkinek tulajdonához tartozó legszebb pár kocsisóra, melyek 4 évesnél nem fiatalabbak és 7 évesnél nem idősebbek, kitűz első dijal 25 aranyat, 2-dik dijul 15 aranyat, 3-dik díjul 10 aranyat, 4-dik dijul 5 aranyat, ugyanazon nap délután 2 órakor ügető verseny tartotik, melyre dijul kitűz : az 1. legjobb ügető fogatnak 40 aranyat, a 2. legjobb ügető fogatnak 10 aranyat ; 3. a legjobb ügető fogat kettős tételt nyer. A szeptember 10-én déli 12 órakor a győri városház nagy termében tartandó sorshúzásnak következő 20 drb. nyereménytárgya lesz: 1. Egy teljesen felszerelt nagyon szép négyes fogat, kocsival szerszámmal. 2. Egy kettős fogat. 3. Egy teljesen felszerelt könynyebb igásfogat. 4. Egy szép paripa nyereggel. 5. Egy penny nyereggel. 6. Egy 3 éves csikó. 7. Egy 2 éves csikó. 8. Egy 1 éves csikó. 9. A fennebbieken még tizenkét darab lóhoz való különféle iparczikkből álló szép nyereménytárgy. Sorsjegyek kaphatók, szerkesztőségünkben. Egy sorsjegy ára 1 frt. Budapesten , a társaság igazgatóságánál, úgy Győrött , Jerffy Antal nagykereskedő urnál. A magyar kir. államvasutak igazgatósága tudatja, hogy f. é. szeptember hó 1-jével a a svájcz-osztrák-magyar köteléki díjszabás XXV. pótléka életbe lép, mely a keleti vonal állomásairól Romanshorn állomásra rendelt fakéreg-küldeményekre nézve közvetlen mérsékelt díjtételeket tartalmaz. A pótlék példányai a m. kir. államvasutak kereskedelmi osztályában kaphatók. Továbbá az Északfranczia-Belga-Osztrák-Magyar kötelék-forgalom iránt jelenti, hogy i. é. szeptember 1-től kezdve Anvers átmeneti állomásról eredő, Budapestre (magyar állam vagy osztrák államvasút) rendelt 10,000 klgnyi mennyiségben feladandó kőolajküldemények után 100 klgként 63 franc 75 cent díjtétel lép életbe. Vásári értesítés. A folyó évi augusztus hó 25 és 26-ki országos és 29-én tartott heti marhavásárról. Feliajtatott összesen 4366 drb nagy és 3563 drb apró marha, ebből eladatott 4196 drb nagy és 3563 drb apró, még pedig 67 drb bika darabja 40 frttól 165 frtig. 2333 drb ökör párja 120 frttól 405 frtig. 1568 drb vágó tehén párja 115 frttól 220 frtig. 90 drb fejős tehén drbja 60 frttól 175 frtig. 188 drb bivaly párja 240 frttól 210 frtig. 385 drb borja darabja 10 frttól 24 frtig. 3563 drb birka párja 13 frttól 22 frtig. Az ökörhús 100 kilogramja 48 frttól 51 frttig, a tehénhús 100 kilogramja 47 frttól 49 frtig, a borjúhús 100 kilogramja 60 frttól 70 frtig, a bivalyhús 100 kilogrramja 42 frttól 46 frtig. Sertés vásár. Felhajtatott e héten 860 drb, ebből eladatott 860 drb élő súlyra 100 kilogram 48 frttól 50 frtig, a nyert szalonna 100 kilogramja 64 frt, a sertés zsír 100 kilogramja 65 frt. Figyelmetetjük olvasóinkat Babisen Ernő prágai magkereskedőnek lapunk mai számához mellékelt őszi árjegyzékére. A tegnapi számból tévedésből kimaradt: 6 frt 1 6 frt 15 fr, jobb minőségű 6 frt 25— 0 kr, győrvidéki új 5 frt 50—55 kr, kukoricza 5 frt 80—90 kr métermázsánkint. Budapest, augusztus 29. Marhavásár. A szarvasmarha felhajtás 2348 darabból, és pedig 801 db ökörből, 1327 db tehénből, 177 db bivalyból és 44 db bivalyból állott. Fizetett árak: ökör 51—55 frt, tehén 49—51 frt 50 kr, bivaly 42—47 frt métermázsánkint. Jó minőségű barom keresett volt s a forgalom élénken alakult, miután sok vidéki mészáros jelent meg s szeszgyárak is vásároltak hizlalásra ökröket 329 frtjával páronkint. A vasárnap megtartott országos vásáron a felhajtás 804 db vágó, 1201 db jármas ökör és fiatal barom volt s erdélyi jármas ökör párja 345—375 írttal 17 éves tinók párja 100 írttal fizettetett. A tegnapi juhvásárra 3469 db volt felhajtva s magyar juh 40—42 írttal, finom gyapjas anyajuh szintén azon áron kelt métermázsánként, páronkint pedig 17 —21 forinttal fizettetett. Kivitelre alkalmas jószág nem volt. Bécs, aug. 29. St.marxi baromvásár. Az egész készlet élő borjakban 2344, élő sertésekben 1399, maglókban 135, élő juhokban 11.437, levágott jukban 169, bárányban 51 db volt. Az üzlet általában pangott, az árak estek. Fizetett árak : élő borjú 35 —54 frt, maglódismó 39—48 frt, élő juh 40—48 frt métermázsánként. Páronként élő juh 18—25 frt, élő bárány 6 — 15 frt. Contumacz-ökör 53—56 frt métermázsánként. Francziaország gabonakereskedése. Európa államai közt Anglia után Francziaország az, melynek gabonakereskedése és fogyasztása legfontosabb szabályozója a gabona kelendőségének, miután Francziaország is, valamint Anglia, közel egy félszázad óta jelentékeny részben külföldről kénytelen fedezni szükségletét. Az angol gabonabevitelről és annál a különböző államok részesüléséről már megemlékezvén, ezúttal Francziaország iránt adjuk a következő adatokat : Francziaország évenkénti gabona és liszt bevitele az 1831—40-iki évtizedben 1.083,301, az 1841—50-iki évtizedben 2.498,275, az 1851— 60-iki évtizedben 3.725,211, az 1861—70-iki évtizedben 8.941,511, és az 1871—74-iki években 14.174.000, kivitele ugyanezen sorrendben 447.257, 1.197.445, 3.714,667, 4.792,436 és 9.401,205 hektoliter volt, tehát évenkénti bevitele a kivitelt az 1831— 40-es években 636,044, az 1841—50-es években 1.300,830, az 1861—70-es években 4.149,075 és az 1871—74-es években 4.772,750 hektoliterrel haladta felül a a kivitel csupán az 1851—60-as évtizedben volt több a bevitelnél évenkint 10,544 hektoliterrel. A külállamok részletezése a franczia gabonakivitelnél az 1845/50-es években : Oroszország 43.5, Törökország (az aldunai tartományokkal) 19.7, Éjszak-Amerika 3.6, Németország 78, Algier 0,, Olaszország 78 és Belgium 4%-vak az 1851-től 1870-ig terjedő időt nem érintvén, az 1871/74-es években: Oroszország 35, Törökország (és az aldunai tartományok) 153, Éjszakamerika 9, Németország 3, Chile 2.4, Algier 10.0, Olaszország 4.5, Belgium 4.8%-val, minél megjegyzendő, hogy a monarchiákból menő igen csekély bevitel is Németország bevitele közé van felvéve, csupán 1869., 1874., 1875. és 1876-ról vonatkozólag van a franczia kereskedelmi kimutatásokban Ausztria-Magyarországból való közvetlen bevitelül 9000, 7000, 13,000 és 14,000 mmázsa liszt kitüntetve. Eszék, aug. 26. Gabnaüzletünk még szerény határok közt mozog s nagyobb beszállításokra csak a jövő vagy azután való héten számíthatni, ugyanazért áraink sincsenek még megállapítva. Tegnapi hetivásárunkon buza minőség szerint 7.50, 8.50, árpa etetésre 5 írttal, zab 4.90, 5 írttal fizettetett métermázsánként. Zenta, aug. 27. Buza 76.5 77 kilós 8.30— 50 kr, 75 kilós 7.20—50 kr, üszögös és középminőségü 6.50, 7.50, árpa 4.80, zab 4 50—60 kr, métermázsánként. Termény piacz. Budapest augusztus 29. (Solmayer J. F terményüzleti jelentése.) A lefolyt héten a búza szállítások meglehetős tömegesek voltak. Kivitelre kevés adatott el, s habár malmaink nagyobb vétel kedvet mutattak, az eladóknak árban engedményeket kellett tenni, hogy áruikat eladhassák. Finom búza fajták a hét folytán 30—35-el, középszerűek 40—50-el csökkentek, alsóbbrendű és nedves búzák elhanyagoltattak. A rozsnál az árak, kevés üzlet miatt, változatlanok maradtak. Árpa finomabb minőségű, kivitelre igen keresett volt, és állomásról meglehetős eladások létettek. Zab, kukorica árban valamivel kellemesebb volt. Folyó hó 25-kén azaz vasárnap mérsékelt kínálás s a malmok jó kedve miatt a hangulat finom búzára nézve valamivel jobb volt, s az árak 5—10 krral emelkedtek. Középszerű búza változatlan, alsóbbrendű csakis nyomott árakon volt eladható. A f. hó 26. és 27- én Bécsben tartott gabonavásár egészben véve lanyha volt, ott is csupán finom búza és árpa volt figyelmre méltatva anélkül, hogy azok árai emelkedtek volna. A külföld feltűnően kis részt vett benne, és általában azon véleménynyel végződött az etani vásár is, hogy az árak még tovább fognak csökkeni, kivált a hiányos minőségűeknél. A mai árak készpénzért 100 kilogramonként Budapesten : Tiszavidéki búza 78 kilós minőség 9.75—90. 79 kilós 10.10—10. 80 kilós 10.20, pesti 78 kilós 9.50—65. 79 kilós 9.75—85. 80 kil. 9.95—10.05, bánáti 78 ki. 9.25—35. 79 kil. 9.45—60, fehérmegyei 78 kil. 9.50—60. 79 kil. 9.80—10. 80 kil. 10.10, felső magyarországi 78 kil. 8.80-9. 79 kil. 9.15-20. 80 kil. 9 30—50. Rozs változatlan 6.15, árpa takarmányi 5.60 —6.15, maláta 7.08, serfázó 8.50—9, zab 5.60—6, kukoricza 5.60—80, káposzta repere 13—13.10, bánáti 12.70—90. Győr, aug. 28. (A „Győri Lloyd“ tudósítása.) Miután a szükséglet legnagyobb része a bécsi gabonavásáron lett fedezve s az ab. Győr kötött ügyletek most vannak lebonyolittatás alatt, mai vásárunk forgalma nagyon jelentéktelen volt s jegyzett áraink : buza győrmegyei 74.00—78.31 kilós 8 frt 70 kr—9 frt 50 kr, rozs 6 frt 30—50 kr, árpa 63.28—64.65 kilós 6 frt 70 kr—7 frt 15 kr. 65.,0—66 kilós 7 frt 25—55 kr, csatornazab Gabonatőzsde, Budapest, aug. 29. Mindinkább bebizonyul, hogy mily hiú ábránd volt a bécsiek azon erőlködése, mely szerint gabonavásárjukat akarták a világ gabonaárainak szabályozójává feltolni. Helybeli gabonatőzsdén napról-napra jobban menekszik a gabonavásárok kimenetére várakozás által előidézett lidércznyomás alól és bárha a forgalom még most sem óhajtott terjedelmű s a mai eladás is búzában csak 12-15 ezer méter mázsára tehető, azonban áraink, kivált jobb minőségű búzánál, szembetűnőleg emelkednek, sőt a középfajúaknál is érezhető az árjavulás. Búza tiszavidéki 500 mmázsa 79.5 kilós 10 frt 35 kr, 200 mmázsa 79 és 200 mmázsa 79.5 kilós 10 frt 20 kr, 200 mmázs 78 kilós 9 frt 75 kr, 400 mmázsa 76.5 kilós 8 frt 80 kr, 200 mmázsa 78.5 kilós 9 frt 80 kr, 100 mmázsa 79.5 kilós 10 itt 30 kr, 100 mmázsa 79.2 kilós 10 frt 15 kr, 100 mmázsa 78 és 100 mmázsa 78.3 kilós 9 frt 85 kr, 200 mmázsa 79.3 kilós és 200 mmázsa 80 kilós 10 frt 25 kr, 100 mmázsa 78.3 kilós 9 frt 80 kr, 200 mmázsa 79.5 és 100 mmázsa 79 kilós 10 frt 20 kr, 500 mmázsa 77 kilós 9 frt 20 kr, 100 mmázsa 77 kilós 9 frt 25 kr, 100 mmázsa 78 kilós 9 frt 60 kr, 100 mmázsa 77 kilós 9 frt 40 kr, 200 mmázsa 78.3 kilós 9 frt 85 kr, 100 mmázsa 78.3 kilós 9 frt 85 kr, bánsági 400 mmázsa 78 2 kilós 8 frt 80 kr, 100 mmázsa 76.3 kilós 8 frt 60 kr, 300 mmázsa 76 kilós 9 frt 20 kr, 100 mmázsa 77 3 kilós és 100 mmázsa 77 kilós 9 frt 25 kr ; fejérvár-vidéki 300 mmázsa 78 kilós 9 frt 75 kr, 400 mmázsa 76.4 kilós 9 frt, 200 mmázsa 70 kilós 9 frt 80 kr; marosmenti 100 mmázsa 76 kilós 9 frt 20 kr, 300 mmázsa 77.7 kilós 9 frt ; pestvidéki 100 mmázsa 76 kilós világos, 8 frt 25 kr, 300 mmázsa 79 kilós 9 frt 60 kr ; észak magyarországi 200 mmázsa 77.3 kilós 8 frt 70 kr; 100 mmázsa 77 kilós 8 frt 60 kr, 200 mmázsa 76.5 kilós 8 frt 25 kr. Valamennyi három hóra. Rozs 200 mmázsa 6 frt 20 kr. Határidő-üzlet szilárd tartású. őszi buza 9 frt 121/2 kr pénz, 9 frt 15 kr áru, kötés 9 frt 15 krral, tavaszbuza 9 frt 35 kr pénz, 9 frt 40 kr áru, Őszi zab 5 frt 95 kr pénz, 6 frt áru, tavaszi zab 6 frt 22 kr pénz, 6 frt 27 kr áru, Kukoricza május—júniusra 5 frt 32 kr pénz, 5 frt 35 kr áru, kötés május—júniusra 5 frt 35 kr. Káposztarepcze augusztus—szeptemberre 13/8 frt pénz, 1371 frt áru, bánsági repcze 1278 frt pénz, 1378 frt áru. Pénz és értéktőzsde. Budapest, aug. 29. Esti tőzsde. A reggeli és déli tőzsde izgalmas vacillatiói után az esti tőzsdén némileg nyugodtabbá vált a hangulat s osztrák hitelrészvény 240 — 241.40 árral fizetve, végül 241 árral zárult. Magyar hitelr. 209—210, magyar járadék 86.25, papírjáradék 61.60, Vasútkölcsön 98, államvasut 252, közúti vaspálya 172, iparbank 39.50, I. budapesti gőzmalom 1100, Victoria 360, Pesti biztositó 91.50, Pannónia visszbiztositó 4500, Egyesült fővárosi lak.pénztár 365 árral köttetett. Vízállás. Felelős szerkesztő: Hindy Árpád.