Ellenőr, 1878. augusztus (10. évfolyam, 382-437. szám)

1878-08-04 / 388. szám

.Előfizetési árak: Egész évre . . 30 frt — kr. Évnegyedbe . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 . — * Egy hónapra . 1­9­80 . Egyes szám ára 4 scrajczár. .Szerkesztési iroda:­­b­izd.ajpesten, nádor-zztcza. 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nen vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk­ el. (Reggeli 'Polch­Id­s. Budapest, vasárnap, augusztus 4. 1878. •nrwiwww aaaagaaH^^ jMBarom»« fnwwifwi 388. szám. fürdetések niritríe ct JcíctáóTitv'a.tctTbari. : Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cie. czégnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr” kiadó­ hivatala által nyugtázok számla ellenében fizetendő. (Kiadó­hivatal :­­rizányp­esten, nácLov-ixtezek 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Figyelmeztetjük azon­t. előfizetőin­ket, kiknek előfizetése július végével letelt. Hogy azt mielőbb megújítani szí­veskedjenek, nehogy a lap vételében késedelmet tapasztaljanak. Az „Ellenőr“ ára marad a régi: egy évre...................................20 frt — fél évre....................................10 frt — negyed évre................................5 frt — havonkint ..................................1 frt 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. WfflWBMMBaOTBBWMMTHIliWHMMlHIllMI iM mil ■! Mii lililllilÍO'ilimiTrgBWr«lM'dHrW»>»ta^ Budapest, augusztus 3. A berlini szerződés ratificációja ma meg­történt, és a török nagy­követ nyilatkozott, hogy a szultán is szentesítette a békekötést, és mától kezdve érvényesnek tekinti. Egy akadályon tehát ismét átbotlott nagy nehezen Európa. De így is oly sok még a megol­datlan kérdés, hogy csak akarnia kell az egyik vagy másik félnek, és halomra dől a berlini congressusnak hézagokkal bélelt munkája. Az a szerencse, hogy azoknak, a­kik akarnának, még erősödniök kell. A porta tehát kibékült Európával, de Oroszországgal még most is egyezkedik. Az orosz nagykövet komolyan sürgeti Várna kiürítését, Törökország pedig azt követeli, hogy vonuljanak vissza az oroszok Konstan­tinápoly alól. Oroszország azt kívánja, hogy adja át a porta Batumot , ezt azonban nem meri kiüríteni a török parancsnok, mert fél a lázok fölkelésétől. Miután már Európa is beszél a két vár miatt, talán csak nem kez­dik elölről a keleti kérdést. Németország megválasztotta követeit a birodalmi gyűlésbe. A választás eredménye még nem ismeretes egészen, de annyit már tudnak, hogy Bismarck herczeg többet várt. Minthogy pedig csalatkozott reményében, rá­fogják, hogy szövetkezni akar a kleriká­lisokkal. Nagy politikusnak tartják őt, de nem hiába, mert mindenki nem értheti meg az ő politikáját. Boszniából nincs sok hír, csak annyi, hogy a 18. hadosztály Vergorácztól eljutott Ljuboszkiig. Berlinből a következőket írják a P. Corres­­pondenznek : Egyebekben itt túlnyomó azon nézet, hogy Ausztria-Magyarország küldetése Bosznia és Herczegovina megszállásával még épen nincs befe­jezve, hanem hogy az occupatio dél felé annyira fog terjeszkedni, a­mennyire azt a rend érdekei a Balkán nyugati felén megkövetelik, hol jövőre az osztrák császár engedelme nélkül egyetlen puskát sem lesz szabad elsütni. A szerb csapatok­ összpontosító mozdulatai — jelentik a Timesnak Belgrádból — javában foly­nak. A Drina mellett táborozó figyelő sereghez és a bosnyák határra erősítéseket küldenek, az egész állandó hadsereg pedig, mely most 20.000 emberre rúg, és a miliczia fele még mindig fegyverben áll. Valamennyi miniszter és hivatalnok Belgrádba tért vissza Kragujeváczból. Karagyorgyevics trónköve­telőnek internálása jó hatást idézett elő. Az orosz biztos nem akart beleegyezni, hogy folytassák­ a rodope-hegységi fölkelés megvizsgálá­sát, mert a fölkelők az orosz parancsnokok és ő köztük kötött megállapodásról felvilágosításokat adtak, a­mely megállapodás adott tulajdonképen okot a felkelésre. Az orosz biztos azzal fenyegetőzött, hogy kilép a bizottságból, ha tovább folytatják ez irányban a vizsgálatot. Layard, Fournier, Zichy gróf és Galvagna báró, a­kik értesültek az esetről, táv­irati utasítást küldöttek, hogy a vizsgálatot folytatni kell. Ekkor az orosz megbízott visszalépett és dra­­gománja által helyettesíttette magát. Az oroszok gazdálkodásáról írják az Allge­­meine Zeitungnak: „A Dobrudsából és Bulgáriából érkező hírek mind megerősítik, hogy az orosz köz­­igazgatás napról-napra gyűlöltebbé lesz a tartomá­nyok lakosai előtt, mert irgalom és kimélet nélkül bánik el az emberekkel. A kereskedelem sokat szenved a rend­kí­vül nagy adók alatt, melyeket az árukért kell fizetni. A kis­kereskedőknek nagyobb része tönkre ment ennek következtében, és kénytelen volt bezárni üzletét. De az orosz katonai hatóságok nem nyugosznak bele ebbe, hanem kényszerítik a szegény keres­kedőket, hogy még saját kárukkal is nyitva tartsák boltjukat. A sóra 25 százalék adót vetettek, és" erőszakot alkalmaztak azok ellen, a­kik ellenszegülni akartak. De a bolgároknak nemcsak anyagi jólétünk szenved kárt, az orosz kormányzás kegyetlenség által, hanem még ön­érzetüket is megsértik. Szent Pétervárról az a parancs érkezett, hogy a bolgár milicziában csak oroszok viselhetnek tiszti rangot. A Dob­rudzsa lakossága alig várja, hogy megmeneked­­hessék az oroszok uralma alól, a bolgárok pe­dig reménytelenül óhajtják vissza a törököket és sok keresztyén és mohamedán család kivándo­rol. A kivándorlók csapatai legjobban jelentik, hogy miképen szabadították föl az oroszok keresztyén testvéreiket a törökök igája alól.“ A német kormány és a Vatikán kiegyezéséről ezeket írja a National Zeitung, a nationalliberálisok lapja : „A kormánykörök már bizonyosnak tekintik a conservativ-klerikális szövetséget. Masella pápai nuntiusnak fogadtatása Bismarck herczeg által Kis­­singenben, melyet Pfretzschner bajor miniszterelnök készített elő, eloszlat minden kétséget ez iránt. Azt mondják, és hihetőnek is látszik, hogy a német biro­dalmi és a poroszországi fönnálló törvények, melyeket a római katholikus egyház túlkapásai ellen és az ál­lam tekintélyének megvédésére hoztak az­ utóbbi évek­ben, nem fognak semmi változást szenvedni, hanem csak olyan kiegyezést kötnek, mely lehetségessé te­szi a lehető leggyöngébb alkalmazását ezen tör­vényeknek. De akármi fog is történni, itt már bizonyosnak tekintik, hogy a kiegyezés ok­vetlenül Fáik kultusminiszter visszalépését fogja maga után vonni. De még más combinációval is összefüggésbe hozzák ezen tényeket, és ez jel­lemző a jelen hangulatra nézve. Általában úgy vé­lekednek tudniillik, hogy a klerikális szövetséggel csak ideiglenes próbát fognak tenni, és a próba sikerülése esetében még egyszer föloszlatják a bi­rodalmi gyűlést, és az akkor nyerendő többséggel fognak keresztülvinni minden lehetőt.“ Mai lapunkban megemlékeztünk azon mozgal­makról, melyek az osztr. nemzeti bank kebelében az új osztrák-magyar bank életbeléptetésére vonat­kozással folynak. Láthatók e mozgalmak némelyes hullámai már itt Budapesten is. Az osztrák nemzeti bank józseftéri palotája előtt óriás fenyőszálak me­­redeznek ég felé, hogy állványokat tartsanak a pa­lota átidomításában serénykedő csendes kőmivesek alatt. Rövid időn czímerfestők fogják felváltani a kőmiveseket ez állványokon, a­kik a nemzeti bank által ez év kezdetén megszerzett szomszéd házzal együtt valóban tágas palota imposáns homlokzatára aranybetükben rápingálják, hogy „Osztrák-magyar Bank.“ Azt is kellemes lesz majd olvasnunk. Hiszen kétségtelen, hogy még kellemesebb volna, ha e hom­lokzaton a „Bank“ két jelzője közül csupán a má­sodikat olvashatnók. Azonban mégis haladás ez is a gróf Lónyay által megvoslani-egyezményezett fir­matáblán. De hát ez még mind csak külsőség, melyben okvetlenül az a legértékesebb, hogy a nemzeti bank a pesti fiók eddigi helyiségét nem tartotta elégsé­gesnek, hanem a szomszéd ház megvétele és adap­tálásával azt megkétszerezte. Ez azt tanúsítja, hogy az eddigi pesti fióknak nem csupán czíme változik át, magyar igazgatósággá, hanem a fiók megmarad fióknak hatásköröstől, személyzetestől, ellenben az igazgatóság a magyarországi üzlet fő vezetésére kellő teljes személyzettel lesz ellátva, s ennek szá­mára szükséges a helyiség­tágítás. E személyzet kérdéséhez kívánunk röviden hozzászólani. Idézett közleményünk szerint, noha bár az új szervezetnek már szeptember 20-ikával életbe kellene léptetődnie, a társaság alakuló, vagy­is inkább átalakuló közgyűlésének napja még a bank irányadó köreiben sincs megállapítva. Pedig e közgyűlés lesz hivatva a többi új functionarius közt a magyar igazgatóság tagjait is megválasz­tani. Igen óhajtanak részünkről, hogy ez igazgató­ság most már mihamarább megválasztassék, annyi­val inkább óhajtjuk azt pedig, mert okvetlenül szükségesnek tartjuk, hogy a magyar igazgatóság hivatalkarának ezen első összeállítása már a ma­gyar igazgatók közreműködésével történjék. Nem azt teszi ez, hogy hát ők nevezzék ki a hivatal­­kart, mert hiszen tudjuk, hogy az a bécsi főtanács­nak van fenntartva,­­ hanem igenis, hogy e ki­nevezéseknél részint a főtanácsban is részes tag­jaik által, részint tanácsadás útján érvényesíthessék befolyásukat. Végre is e hivatalkor azon szerv, melynek magatartásától fog függeni a bankegyez­mény jósága, mert ő lesz hivatva a gyakorlati ki­vitel foganatosítására. Ha oly egyénekből lesz ös­szeválogatva, kik ismerik is a hazai hitelviszonyo­kat, birnak is érzékkel azoknak jogos igényei iránt,­­ akkor mind az országnak, mind a bank­társaságnak haszna lesz az egyezményből, s bank és ország között megszűnik azon ellenséges viszony, mely az osztrák nemzeti bankot Magyarországon az ab­­solutismusnak csaknem legszenvedhetlenebb intézmé­nyévé tévé. Ha ellenben e hivatalnokok vagy továbbra is ellenséges állást foglalnak el az ország érdekei­vel szemben, vagy nem ismerik fel azokat, akkor minden egyezmény daczára csak ott fogunk állani, hol Kerkapoly idejében állottunk. Részünkről szívesen feltesszük, hogy a bank vezérférfiai maguk is inkább az első, mint a másod­sorban érintett viszonyt óhajtják és annak elérésére a személyzet helyes megválasztása által is törekedni fognak. Hogy ez megtörténhessék, nehogy elsiessék tehát a kinevezéseket, hanem várjanak velük a ma­gyar igazgatóság megalakulásáig, melynek aztán legalább informáló befolyást engedjenek. Táviratok. Bécs, aug. 3. Az Abendpost jelenti: A 13. hadtest csapatai tegnap folytatták út­­jukat. A 18. hadosztály tegnap délben meg­szállotta Ljubuszkit, a mosztári útban el­­lentállás nélkül, és az ottani vára­sra a hymrnus hangjai közt kitűzte a császári zász­lót. Mohamedán és katholikus küldöttségek érkeznek, hogy kijelentsék hódolatukat. Mind a három dandár összpontosult este Ljubuszki mellett. Berlin, aug. 3. Ma itt megtörtént a berlini szerződés szentesített okmányainak kicserélése a congressusi hatalmak megbí­zottai közt. A török nagykövet jegyzőkönyvi nyilatkozatot tett, hogy a szultán is szen­tesítette a szerződést, és mától kezdve ér­vényesnek tekinti azt. A török okmányok kicserélését, melyek nem érkezhettek meg idejében, fönntartották. Bécs, aug. 3. A Politische­­Korrespon­denz jelenti Konstantinápolyból : Oroszország nagyon kezdi sürgetni Várna kiürítését. A porta ennek következtében kijelentette az orosz nagykövet előtt, hogy ő a jövő héten kész teljesíteni azt, azon feltétel alatt, ha kötelezi magát Oroszország, hogy Várna ki­ürítése után egy hét alatt visszavonja csa­­pait Konstantinápoly környékéről. Az orosz biztos a rodope-hegységi fölkelőket békítő bizottságból egyenetlenség miatt kilépett. Bécs, aug. 3. A Politische Corespondenz je­lenti Bukarestből . A román kormány két gyalog és három lovas ezreddel és néhány üteggel fogja megszállani Dobrudsát. Lecca ezredest akarják kinevezni Dobrudsa kormányzójává. Konstantinápoly, aug. 3. Szerver pasát, a­ki a fegyverszüneti alkudozásokat vezette Drinápolyban, igazságügyminiszterré nevez­ték ki. A szultán csütörtökön szentesítette a berlini szerződést. Az eddig Sumlában tábo­rozott csapatok ide érkeztek. Zágráb, aug. 3. Az Otzor közli a nem­zeti párt programmját, mely a fönnálló ál­lamjogi viszony alapjának megszilárdítása mellett, a jövő tartománygyűlés fő feladatául tűzi ki az integritásnak végrehajtását, esetleg a pénzügyi kiegyezésnek megújítását, és az autonóm pénzügyi kormányzat kivívását. Béécs, aug. 3. Ő felsége Mandl főhadsegéd kíséretében, félóráig tartó látogatást tett Eugenia excsászárnénál. Bécs, aug. 3. Reuss herczeg, német nagykövet, délután hosszasabb látogatást tett Eugénia excsászár­­nénál. Róma, aug. 3. Ma szétosztották a zöld­könyvet. 467 olyan okmányt tartalmaz, melyek a keleti ügyekre vonatkoznak, 1877. márczius Soká­tól 1878 május 6-káig. Az első a bolgár delegál­tak memoranduma, az utolsó pedig Corti jegyzéke Nigrához, mely constatálja, hogy Olaszország min­den kötelezettségtől menten jelenik meg a congres­­suson. Róma, aug. 3. Határozottan állítják, hogy Lucca bibornok lesz az államtitkár. Korainak mond­ják azt a hirt, hogy Belgium megszünteti vatikáni követségét. Bécs, aug. 3. (Magyar ért. zárlatra). M. földteherm. kötv. 79.25. M. vasúti kölcsön 102.26. Salgó-Tarján 93.1. M. hitel 234.75. M. zálogl. 94.25. Alföld 125.50. Erdély 118.50. Magyar éjszak-kel. vas.­­ 123.75. Magy. kel. vas. 68.40. Kel.­vasuti elsők kötv. 67.75. Magy. sorsj. 85.25. Tiszai vasút 199.50. Magy. földhitel 79.—. Kincst. utalv. 1873. 113.—. Kincst. utalv. 1874. 113.—. Aranyjáradék 90.40. Bécs, aug. 3. (Osztr. ért. zárlatra.) Hitelr. 263.25. angol-Osztr. 114.­—.Galiczia 241.50. Lombard 77.25. Államvasut 268.—. Rente 64.35. Hitelsorsjegy 162.75,1860-as 113.25. Napoleond’or 9.23, 1864-es 142.50. Arany 5.30. Ezüst 100.65. Frankfurt 56.30. London 115.15. Porosz pénzutalványok 56.90. Tö­­rök-sorsj. 29.—. Aranyjáradék 74.30. Szilárd. Frankfurt, augusztus 3. (Zárlat.) Váltóárf. Bécsre 175.80. Osztr. bankr. 728.—. Osztr. hitelr. 53. 75. Osztr. államürész. 234.25. Lombard 68.—. Galicziai —..— Papirjáradék 56.50. Ezüstjáradék 57.93. Osztr. ar. jár. 65.25. Magy. aranyjáradék 79.68. Utótőzsde 231 78, 235.8/8. Frankfurt, aug. 3. (Esti zárlat). Váltóárf. Bécsre —.—. Osstr. bankr. —.—. Osztr. hitelr. 231.7/8. Osztr. államv.­rész. 231.50. Lombard —. Galicziai 2121/1. Osztr. arany járadék 65.25. Magy. arany járadék —. Szilárd. Berlin, aug. 3. (Zárlat.) Papir-járadék 56.25. Ezüst jár. —.—. Magy. jár. 79.10. m. kincst. utalv. 99.50. 1877. 10 mill. köles. 59.50. K. vas. elsőbb. kötv. 68.90. Hitelv. 463.50. All. vasút. 470.50. Lombard 135.50. Galicziai 105,90. Kassa-Oderberg 49.20. Romániai 32.10. Orosz papírpénz 215.25. Váltóárf. Bécsre 174.40. Csendes. Utótőzsde szilárd 465. 472. 136.50. X. évfolyam. Budapest, augusztus 3. Még egy ünnep s azután : szavazzunk ! Hétfőn tizenkilencz város és huszonnyolcz vármegye választ; a képviselőház egy har­madrésze megtelik. Kivel ? Ha az ellenzék kérkedése szentírás, az ellenzéki hősök csoda­tevő szentek volnának, s az ellenzéki idő­jósok trombitálása menyországba felhallat­szanék : kétségkívül csupa merő szabadal­mazott talmi­ honmentővel telnék meg az épülő Háznak nemcsak harmadrésze : minden zege-zuga. A kakasülő is természetesen , és a pincze detto. Mert van nekik jelöltjük mindenüvé való. Van nekik jelöltjük, nyil­vános, mint a köhögés, és lappangó, mint a gerinczláz. Van nekik jelöltjük tömérdek,­­ mióta eső esett, még a korhadt fán is meg­terem, mint a tapló­gomba. Több a jelöltje néhol, mint a választója. És az ő jelöltjük mind híres vitéz, és irgalmatlan hazafi, és olyan végzetes okossága, hogy a fejétől a a házat se látni. És ez mind megvolna, hogyha meglehetne. S Magyarországon au­gusztus 5-től kezdve a képviselőházba szál­lítanák az elmebetegeket. Hanem az ellenzék kérkedése, hála is­tennek, még nem szentírás, és a választó nemzet szerencsére, nem czinke, hogy tök­­kalappal is meg lehessen fogni. Augusztus ötödike a szabadelvű kormánypárt feltétlen győzelmét fogja megkezdeni, s ezzel a ha­talmas leczkét, melylyel a józan nép, a meg­gondolt nemzet szolgálni fog a szájhősök haszonlesők fészkelődő ambitiók, sértett hiú­ságok, bujtogatók, a világbolonditók és egy­ügyű hiszékenyek kölcsönös biztosító szövet­kezetének, mely magát nálunk ellenzéknek nevezi. Lelkünk mélyéből meg vagyunk győ­ződve, hogy úgy lesz , s ha volna még benne valami kételyünk, eloszlatná az a példátlan szorultságra valló magatartás, a­mit az el­lenzék a választások küszöbén tanúsít. Egész mulatság ez. S ha valaki nem restelné a fáradságot, összeállítani a válasz­tási campagne négy hetében successive dí­vott ellenzéki hangot, s összehasonlítaná e változatos árnyalatokat, ritka élvezetre te­­hetne szert. Az első hétben a szabadelvű párt jelöltjei „mutatkozni se mertek“ az „Ítélőszék“ előtt, csak úgy bujkáltak a „nép haragja“ elől, mint aki sajtot lopott; — az ellenzék „nagyszerű“ férfiait azonban diadalszekeren hordozta meg az igavonó nép s tartottak bevonulásokat, mint a Mackart „Amsterdami bevonulása“, minus mezítelen szüzek. Azon a héten a kormánypárt „szét­mállott“, az ellenzéknek pedig minden je­löltje, valamennyi kerületben „több mint bizonyos“ volt, a megválasztásra nézve t. i. A második héten kezdődtek a kor­mánypárt „kétségbeesett erőlködései,“ „10— 20. adóhátralékos“ előtt pityergő „men­­tegetődzések“ indultak meg sub títusú beszámolás ; az ellenzék jelöltjei azalatt „be­láthatatlan lelkesült sokaság“ előtt fényes­­kedtek „nagyszabású szónoki remekeikkel“ s „virágon jártak“, mint Krisztus Jeruzsá­lemben. Mindamellett az ellenzéki jelöltek megválasztása kezdett csak „kétségtelen“ lenni, „bizonyossal“ váltakozva. A harmadik héten programmbeszédeket mertek tartani a „mamelukok“, természetesen „pandúrok­kal összefogdosott“ csavargók és „kormány­ kenyéren élő helóták“ s több­­féle speciel előtt, mialatt a „nemzet virága“ a „választók tejszíne“ etc. az elenzéki tüneményszerű pro­­grammok hallgatásába sikerült bele s él­jenzésébe rekedt el. De fájdalom, az ellen­zéki jelöltek mégis alább szállottak­ a „több mint valószínű“-ség színvonalára. És meg is maradtak azon a negyedik hétig. Még ma­radtak volna továbbra is, de ekkor kezdő­dött a kormány „pressió“-ja, a „hatalmi eszközök“ hete felvirradt; a „pénz“ és az „executio“ forgalomba jött; utána a „hiva­talos zsarnokság“, „morális kényszer“, é­s éppen most kezdődik a „lélekvásár“, mit követni fog a „döntő szurony“ s ki tudná mi. A „több mint valószínűt,“ az egyszerű „valószínű“ váltja fel ; a jövő képviselőház sza­badelvű többségét pedig a „meglehet“ és a „talán“ sphaerájába helyezik az ellenzéki kilátások, amint borúsodnak. Szegény ellenzék, biz’ az nagy mal­­heure, a hangulatok ily változatain keresz­tülesni rövid négy hét alatt. Nem csoda, ha kitör belőle a vigasztalódás utáni vágy, s elkezdi oly dolgoknak tulajdonítani csaló­dását és vereségét, a­melyek nem léteznek, csakúgy hazudtatnak, s amelyekről ezt mindenki tudja. Hatalmi eszközök, pénz, pressió és executió, ez kell nekik a negye­­dik hétben, hogy az ötödik hét várandósá­gaira előkészítsék magukat, s tulajdoníthas­sák megérdemelt vereségüket minden egyéb­nek csak annak nem, ami igazán okozza: a választó nemzet nyugodt ítéletének, mely palctát tör felettük. De igen csalódnak s ez lesz legkeservesebb csalódásuk, ha azt gondolják, hogy lelkiismeretlen rágalmaikat, melylyel a kormánypártot illetik, valaki el­hiszi nekik. Szabadabban még soha nem vá­lasztotta képviselőit ez a nemzet, mint most ; a kormány soha nem tartózkodott még annyira az illetéktelen befolyás gya­korlásától, mint most ; s ez oly nyilvánvaló mindenütt, oly félreismerhetetlen a válasz­tási mozgalom egész folyamában, hogy a gyanúsítás és hazugság, mely az ellenkezőt meri híresztelni, megvetésnél egyebet nem kelthet az igazságos, becsületes emberben.­­És mi a szabadelvű párt dicsőségének, de szerencséjének is valljuk, hogy ez így van. Ne legyen szeny a zászlón, melyet a választásokba viszünk: nem lesz szeny a a többségen, a­melyet onnan kihozunk. En­nek a pártnak nincs szüksége tisztátlan esz­közökre, hogy megéljen. S ha van a válasz­tókhoz, kik pártfeleink, még egy szavunk : a kérelem és intés szava az, hogy a még jo­gos megtorlás ösztönét se kövessék, s hagy­ják tisztátalannak a tisztátalant, hagyják a visszaélést, hazugságot, erőszakot az ellen­zéknek , de a mi zászlónk, a mi nevünk, a mi tetteink maradjanak szeplőtelenek; utunk legyen egyenes, eljárásunk igazságos. Akkor leszünk legyőzhetetlenek ; akkor lesz a több­ség erős és becsült. Az lesz. „ . . . bizonyára máskép áll az egész kiegye­zés, ha államunk pénzügyi mérlege az uj korszak három első évében, 1867., 68. és 69-ben mutatko­zott eredmény szerint zárathatik továbbra is le , tehát államháztartásunkban az egész tíz év lefo­lyása alatt nem hiány, de fölösleg mutatkozik ; ha másrészt minden megtörténik kormány, törvényho­zás és magán­tevékenység útján, mi hazánk anyagi erejének fokozására és a nemzetgazdasági erők sza­bad fejlődésére megkívántatik ; tehát ha Magyaro I ország népei az újabb kiegyezés alkalmával gazda­gok, s a tényező elemek, le a szerény választóig jólétben és megelégedésben élnek ; ha nem a köz­terhek súlyosítása, de könnyítése lett volna keresz­tülvihető ; ha az állam terhei évről-évre nem sza­porodnak, de csak a kötelezett törlesztési terv szerint is fogynak ; ha a hazában képződött tőke nem emésztetik föl improductív államkiadások és mindinkább növekvő közterhek s az adósságok foly­ton emelkedő kamatainak fizetése által, de évről­­évre szaporodik azon tőke, mely productív alkal­mazást keres és talál , kérdem nem egészen más viszony állott volna-e elő, ha azon kormány, mely hivatva volt az egyezkedéseket vezetni, egy anya­gilag erős, rendezett állapotoknak örvendő, önérze­tes nemzetnek ügyeit védelmezi ?“ Helyes a felállítás egész az új korszak három első évének öndicsőítéséig. Nem akar­juk, nincs is okunk, Lónyay pénzügyéri utó­dainak hibáit és mulasztásait mentegetni. Kétségtelen azonban, hogy azok hibáinak nevezetes része is éppen a dicsőített három első évből származik. Azon fényes pénzügyi eredmények, melyekre Lónyay kedvteléssel hivatkozik, de a­melyeknek irrealitását a volt baloldal vezérférfiai még Lónyay pénz­­ügyérsége idején nemcsak állították, hanem számtanilag kimutatták: — éppen ez „ered­mények“ voltak a későbbi bajok főforrásai. A kötött kölcsönökből befolyt összegek­nek az állambudgetbe bevételével való szem­fényveszteskedés volt az, mi az országot saját anyagi erejének mértéke iránt tévútra vezette s könnyelművé téve a beruházások, görbe vasutak, lánczhíd-megváltás, vámház, fiumei kikötő stb. tekintetében. Aztán fe­ledte már Lónyay 1870. májusi saját hires beszédét, melylyel pénzügyi tárczájától a képviselőházban megvált, és a melyben ő maga figyelmeztette az országot, hogy „özön­víz következik utánam?“ Nem jó sokat kére­kedni azokkal a „fényes“ eredményekkel. De midőn gróf Lónyay maga beismeri, hogy a kiegyezés idejére kényszerhelyzetbe volt az ország juttatva, csakugyan nem il­lik az ő éleselmüségéhez s nagyon ki ii alóla a személyi politika lólába, hogy aztán az elért csekély eredményért, vagy hát ha tet­szik, teljes eredménytelenségért mégis azo­­kat teszi felelőssé, kik e kényszerhelyzetnek az ő implicite beismerése szerint is nem vol­tak okozói. Nem illik továbbá igazságosságához, hogy a létrejött egyezséget annyira becs­­mérli és oly igen hangsúlyozza annak ha­zánkra nézve hátrányos voltát. Hiszen az igaz, hogy részünkről most senki nem mondja, mint mondták ők 1867-ben, hogy „mindent megnyertünk, a mit csak akar* tunk.“ Azonban Lónyaynak, a par excellence nemzetgazdának és financier*nek legalább bensejében okvetlenül be kell ismernie, hogy ez egyezmény az 1867-kihez képest jelenté­keny haladás. Ha minden egyéb részének hazánk közgazdaságára hasznos voltát meg is tagadnók, a vámvisszatérítési ügy ren­dezése már magában oly előny, a­mi va­lódi milliókat képvisel. Teljesen magunkévá teszszük ellenben azon arany szavakat, melyekben választói előtt jövő teendőink programmját felállítá.­­ „Gazdaggá kell tenni a magyar nemzetet,­­ hogy valóban szabad s önálló lehessen.“ Erre­­ nézve a kormány és törvényhozás részéről­­ az állampénzügy rendezésére, állandó egyen- s súlyban tartására törekvés, helyes közgaz- s­dasági politika, mely előmozdítja az anyagi­­ fejlődést, viszont a nép minden osztálya részéről munkásság és takarékosság — s ha ez megvan,, . . . be fog következni az ország anyagi gyarapodása s elő fog állni azon ál­lapot, mely növekedett erkölcsi súlyánál s­­ nagyobb anyagi erejénél fogva képessé te­­v­endi Magyarországot, tíz év múlva érdekei­­­­nek jobban megfelelő egyezséget kötni.“ Úgy van! És minthogy ez a kor­­­­mány, fennállásának teljes ideje alatt, bebi­­­­nyitotta, hogy nemcsak érezi azt, miszerint­­ jövőbeli erőnk első postulátuma, állampénz­ügyünk rendezése, hanem arra képességgel­­ is bir, a minthogy azon rendetlenséget, mely­­ elődjeiről felhalmozottan maradt reá, már­­ nagyobbára tisztázta is : — ugyanazért jóv­i­vőnk tekintetéből a nemzetnek a munkás­ság és takarékosságon kívül még az is egyik­­ első sorú kötelessége önmaga iránt, hogy oly törvényhozást állítson elő a választási urnából, mely éppen e kormányt jó igyeke­­­zetében támogassa. Budapest, augusztus 3. A nélkül, hogy az egyesült és nem­­ egyesült ellenzék többi nagy és apró félis-­­­teneinek derogálni akarjunk, gróf Lónyay-­­ nak mult hó 28-dikán Zentán tartott prog-­­­rammbeszéde az, melyet a részünkről özön-­­ nel megjelent enunciatiók között legérdeke- , sebbnek tartunk. Nem veszszük ki még Szi­lágyi Dezső rabulistikáit s Pulszky Ferencz harlekinkedéseit sem. Gróf Lónyay e beszéd- i ben a nála meg nem tagadható éles elmű-­­­séggel szól az ellenzékieskedés legfőbb és legháládatosabb vesszőparipájáról, a közgaz-­­­­dasági kiegyezésről s ő, ki egy ily egyez­kedést egy ízben már maga is vezetett, csakugyan egyik legilletékesebb bírálónak tekinthető erre nézve. Csakhogy aztán a conclusionál elhagyja éleselműsége s vissza- , kerül holmi reminiscentiák hatalma alá. Lónyay azt mondja e beszédében:

Next