Ellenőr, 1878. szeptember (10. évfolyam, 438-492. szám)

1878-09-01 / 438. szám

Oroszországban az egész társadalom alapja meg­­van ingatva, s nincs messze a felfordu­lástól. Az önkény, a felsőbb osztályok er­kölcstelensége és kapzsisága, az a hatalmi politika, mely megfeledkezve a létezőnek fejlesztéséről, folyvást terjeszkedni kiván, s százezrek vérét ontatja, s próbára teszi még a muszka nép türelmét is. Az esküdt­széki ítélet, mely Vjera Szaszulicsot felmen­tette, intő szózat volt. Nem nihilisták, nem socialisták mondták ki azt az ítéletet, ha­nem hivatalnokok és pétervári tisztességes kereskedők. Az azóta történt esetek lehet­nek a nihilisták és socialisták művei, de az, hogy a tettesek felfedezetlenül marad­nak, s hogy általában ennyire tért bírtak foglalni, csak azt bizonyítja, hogy a baj már igen mélyen gyökerezik. Nem fog ezen a hatalom ostromálla­pottal és katonai rögtünítélő bíróságok fel­állításával segíteni, mert nem lesz képes Oroszországot a szabad eszmék hatása elől elzárni. Ha nem enged, túlsúlyra juttatja a végleteket, s látni fogunk olyan véres for­radalmat, a­milyen még nem volt. Oroszországot meg fogja ölni a túlter­jeszkedés. Nincs sem intellectuális, sem hadi ereje az óriási terület együttartására és megfékezésére. Nagysága lesz bukása, s még megérjük, hogy nem a békés politika, nem a berlini szerződés, melyet nem respectál, hanem orgyilkosok tőrei fogják hazahívni a gárdát Konstantinápoly falai alól, hogy meg­védje a palotájában fenyegetett czárt és hi­­'"■"vatalnokait. VIDÉK. A békési ágostai evangélikus esperesség köz­gyűlése. B.- Csabán, aug. 30. E hó 28-án tartá a békési ág. hitv. evang. esperesség ez évi második közgyűlését B-Csabán. Kemény Mihály felügyelő és Sárkány János lelépő, majd Achim Adám­ újonnan választott esperes elnük­­lete alatt. A gyűlés főtárgyát, mint azt a felügyelő megnyitó beszédében hangsúlyozó, az új esperes beigtatása és a tanügy képezte. Sárkány eddigi esperes a múlt májusi gyű­lésen végleg lemondván ezen tisztségről, miután annak újabb 3 évre való elvállalására reábízható nem volt, az egyházak szavazatával, a felügyelő által bemutatott bizottsági jegyzőkönyv szerint, — éa pedig 25 szóval 6 ellen új esperesnek Achim Ádám szavasi lelkész választatott meg. A 6 kisebbségi szavazatott Szeberényi Andor nyerte. Ezután a lelépő esperes meghatottan vett bú­csút az esperességtől, mint annak 6 éven át első tisztviselője, elnöke. Erre az esperesség nevében melegen válaszol a felügyelő világi elnök, Üdvözöl­vén egyúttal az uj esperest, mint elnöktársát s az esperesség egyházi fejét. Az uj esperes letéve a gyűlés színe előtt a hivatali esküt, egy eszme gaz­dag beszéddel foglalja el új tisztségét. Több folyó ügy elintézése után a tanácskozás legkiválóbb tárgya a tanügy volt. Az esperesség által feltartott szarvasi fő­­gymnásiumról a főiskolai tanács jegyzőkönyvei mutattattak be Tatay István igazgató tanár min­den nevezetesebb mozzanatra kiterjedő jelentésével. A népiskolák állapotáról a közlelkészi jelentések és a felügyelő által összeállított statistikai kimuta­tás alapján az esperességi népiskolai bizottság tesz jelentést. A statisztikai kimutatás szerint az 1877/8. tanévben volt az er­perességben 95,908 lélek után 99 elemi iskola, és pedig 77 a községekben és 22 a pusz­tákon és tanyákon.­­ Ez iskolákban tanitott ösz­­szesen 101 tanító, és pedig 75 rendes, 26 ideiglenes. Tankötelesnek fel volt véve 6—12 évig 11432, 13— 15 évig 4749 összesen 16,281. Járt pedig elemi isko­lába 11,294, ismétlő magán vagy közép és egyéb tanodákba 1809, összesen 13,103. Az egyházak folyó évi kiadása elemi iskoláikra, újabb építkezést s beruházást nem számítva tett 66,595 frtot, ekik egy iskolára középszáraban 659 frt 35 kr. Ezen számításba a természetbeni lakás értéke nincs beszámítva, mely közép arányba egy iskolá­nál bizton tehető 120 frtra, a mikor az egy iskolára tett közép kiadás 779 frt 35 kr, összesen pedig a 23 anya és 6 leány gyülekezetnél 74,674 frt 35 k­ra­­­czárt. Ennyi a békési ág. hitv. evang. egyházainak önkéntes megadóztatása tisztán az elemi tanügyre. Fővárosi ügyek. A fővárosi közmunkák tanácsából. (Augusztus 29-én.) Az ülést báró Podmaniczky Frigyes alelnök megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésével Kléb István és Pucher József tanácstagok bizattak meg. Az általános szabályozási tervezet megállapí­tásánál a III. kerület részére egy új temető jelöl­tetett ki. Minthogy azonban kitűnt, hogy azon te­rület az árvízveszélynek ki van téve, a főváros ha­tósága e czélra új területet hozott javaslatba. Vég­leges határozat hozatala előtt — a magassági vi­szonyok megvizsgálására , Szumrák Pál, Varasdy Lipót és Hofhauser Lajos tanácstagokból álló bi­zottság küldetett ki a helyszínére. A pesti lövész társulat az iránt folyamodott, hogy lövöldéjét a VII. kerület, kültelki 356. és 357. 87. a. fekvő Kotzó-féle telekre áthelyezhesse. A főv. közép. bizottság a kérelmet teljesitendőnek vélte, azonban a főv. tanács által az elutasittatott. Ezen elutasitó határozat ellen a társaság a főv. közm. tanácsához felfolyamodott, mely azonban a tanácsi határozatot másodfokúlag is helybenhagyta. Ezen határozat hozatalánál nem volt figyelmen kí­vül hagyható, hogy az egész környék nyaraló te­rületül jelöltetett ki a szabályozási tervezet meg­állapításánál, — a­mi folytán már számos és érté­kes nyaraló emeltetett is, melyeknek egyedüli czélja a nyugalom és a csend élvezhetése, mi egy lövölde építése által tökéletesen megsemmisittetnék. A főv. tanács határozata, melylyel a katonai kincstárnak a szándékolt istállók épithetése meg­tagadtatok, mely határozat a közm. tanácsa által másodfokulag helybenhagyatott, a m. kir. belügy­­minisztérium részéről is fenntartatott, miről a ka­tonai kincstár értesítendő. A Gellérthegy szabályozásának keresztülvihe­­tése és az ott lévő és a főváros jellegével alig összeegyeztethető épületek eltávolítása végett a főv. hatósága elhatározta ezen házaknak adandó kedvező alkalmakkori megvételét. A főv. közm. tanácsa ezen határozathoz hozzájárult, melynek ér­telmében oly utczákbani házak, melyek a szabá­lyozás által jelentékenyebben érintettek, esetről­­esetre, vagy árverés, vagy egyezség útján az évek során meg fognak vétetni. Midőn ily módon a tel­kek nagyobb része a főváros tulajdonába átme­­netid, az új telekszabályozás és felosztás keresztül fog vitetni. A soroksári­ utcza úton burkolására vonatkozó tervek és költségvetések jóváhagyattak. Az I. ker. tabáni görögkeleti egyház­község­ek — egyháza közelében, — oly feltétel alatt engedtetett át ingyen a telek terjedék, miszerint a szándékolt építkezés ott 3 év alatt meg lesz kez­dendő. A közraktárak építésére szükséglendő telek­ből 3626 □ öl oly terület, mely a dunaszabályo­­zás folytán nyeretett, és a­mely a törvény értelmé­ben a fővárosi alap tulajdonát képezi. A főv. köz­munkatanácsa, mint az alap képviselője, ezen te­lekrésznek­­ a kijelölt czélra való ingyen áten­­gedtetését elhatározta, és ennek értelmében a m. kir. pénzügyminisztériumnál megteszi a szükséges lépéseket, hogy ezen telkek telekkönyvileg is a fővárosi hatóság tulajdonába átirattassanak. Carlo Caperta, a sugárúton, a nyolczszögtér közelében , nagy körúti területen, egy ideiglenes szini-bódé felállíthatása iránt folyamodott. A főv. közm. tanácsa a kért engedélyt annál kevésbé ad­hatta meg, mivel a sugárút vonaláról a lovarda és Hyppodrom is el lett távolitandó. Következő építési engedélyek adandók ki aka­dálytalanul : Wojnovits Eliz, átalakítások az I. ker. Gellérthegy­­ utczában 902/2 sz. a. Deutsch Lajos, nyaraló, I. ker. zugligetben. Heszler József, földszintes ház és istálló, VIII. ker. törökö­r. Gregersen Guilbrand, raktár, csatorna és kerítésfal IX. ker. gyárában. Wertheim Manó, toldalék épités, VII. kerület dob­­utcza 68. Lederer Ignácz, lakház, VIII. ker. törökö­r 440/a 3. Wenzl Erzsébet, mulatóka, I. ker. németvölgy 7803. Deutsch Manó, átalakítások, II. ker. felső országút 12. Franz Nándor, pincze és fészer, III. ker. Vörösvári­­út 801. Fridrich Ferencz, főváros őrház, I. zugliget, 464. Trendl Péter, toldalék épités, II. ker. csalogány­­utcza 536. Schildhoffer József, toldalék épités, VI. ker. 3 sziv­­utcza 281. Lö­wenstein Ferencz, kertiház, I. ker. sashegy 3835/A. Plattner György, pótkazán kékfestő gyárában, II. ker. fő-utcza 384. Hornyánszky Győző, I. em. ráépítés, I. kér. Lógody­­utcza 419 é vel, mert mindaddig nem tér vissza tényleges szol­gálatából, míg honvédcsapatainkat is vissza nem vonják az ország belsejébe. Családja külföldi für­­dőkön élvezi a nyarat. — Bret Harte az ismert novellista, mint ame­rikai konzul, most végleg megtelepedett Crefeldben. — Kecskemétről a 38-ik gyalog sor­ ezred újabb két zászlóalját mozgósították. A mozgósított legény­ség otthon maradt s netán ínséget szenvedő család­jairól a város közönsége ismert áldozatkész ember­baráti jóindulatával gondoskodik. Egyrészről az ön­ként magukat ínségeseküt följelentőknek a szegé­nyek számára kirendelt élelemből levest és kenye­ret, hozzá sajtot és szalonnát adnak, másrészről a polgármesterük Bagi László úr felhívást intézett a lakossághoz, adakozásra híva fel mindenkit. A kenyöradományok beszedésére bizottságok alakul­nak, éppen úgy, mint tavaly a török sebesültek javára. Ez óráig a kecskemétiektől még fuvart nem kért a kormány,­­ azonban e hó 28-dik napján tartott rendkívüli közgyűlés a főispán úr indítvá­nyára utasította a tanácsot, hogy találjon ki vala­mely módot arra, hogy az esetre, ha a kormány Kecskemétet is felhívja kocsik kiállítására, a lakos­ság terheltetése nélkü­l mi­után lenne a kívánt fu­var legkönnyebben előállítható.­­ Az országos köznevelési egyesület minta középiskolájában (főgymnázium és reál­­­iskola) szeptember 1-ével megkezdődnek a beiratások. A közönség, úgy látszik legalább, élénk tudatával bír annak, hogy egy ilyen lelkiismeretesek kezek között levő, kitűnő tanerőkkel ellátott magán nevelő- és tanintézetre igen nagy szükség van, s igen szép bizalmat tanúsít a fiatal törekvő új igaz­gató és tanári kara iránt. László Mihály az új igazgató, mindent el is követ, hogy a bizalmat kiérdemelje s annak a szó teljes értelmében meg­feleljen. Intézetébe oly kitűnő professorokat nyert meg , mint Corsán-Avendánó Gábor, az államgymna­­sium veterán igazgatója, Névy László, Károly Gy. Hugó (ki egyszersmind tanügyi igazgató is), Köpesdi Sándor stb. Azonkívül az intézetnek kitűnő tan­helyiségről is gondoskodott, mely a váczi úti Rottenbiller-féle ház e­ső emeletén 27 termet foglal magában; tanszerekkel pedig gazdagon el van látva, múzeuma magában egyesíti a volt Dúshegyi és Jagics-féle középiskolák múzeumait. A közönség, a­mint a jelek örvendetesen beszélnek, fel is fogja karatni e pártolásra érdemes int­ézetet, mert eddig felé 100-nál több tudakozódás történt a fölvétel végett , s eddig már beiratások is szépen történtek, noha a beiratások napja csak holnaptól, szeptember 1-től kezdődik és szeptember 10 éig tart. Figyelmezt­ti tehát az igazgatóság mindazokat, a­kik nála tudakozódtak s gyermeküket az országos köznevelési egyesület e minta-középiskolájába sze­retnék adni, hogy a beiratást szeptember 10-éig el­intézzék. Az intézetet teljes bizalommal ajánlhatjuk mi is a szülők pártfogásába. — Város, mely négy hónap alatt épült föl. A gyorsaság, melylyel nem rég Leadville városa, Co­­loradoban az Arkanzas folyam közelében fölépült még az uj világban is, hol pedig a városok gomba módra teremnek, általános feltűnést keltett. Még egy év előtt e városnak még nevét sena ismerték. Nem egészen négy hónap alatt egy teljesen puszta helyen arány­lag hatalmas városnak jön alapja meg­vetve, mely rendes postaszolgálattal, törvényhatósági szervezettel, bankokkal, iskolákkal, templomokkal és­­ hírlapokkal bir. A mondott idő alatt több mint 8000 ember telepedett meg ott. Gazdag, ezüst­tartalmú ólombányák fölfedezése volt az, a­mi a gyarmatosokat odacsalta. Az egyik, az úgynevezett Bird Aknában egy st.-louisi társaság 40 munkással dolgoztat, kik naponként 2—3000 dollár értékű zsákmányt vonnak ki a föld gyomrából. Már egy oldal-vasút terve is készen van, mely Leadvillel a vasúti hálózat fővonalaival kötné össze. — Sebesülteink részére. Politzer Fáni úrnőtől P. Péltől és Füredi Dacsó Róza úrnőtől Készházá­ról egy-egy csomag lépést kaptunk. Szives köszö­nettel vettük s átküldöttük rendeltetése helyére. — A miskolczi megrendítő szerencsétlenségről — melyről esti lapunk egy távirata adott hirt, egyelőre csak kevés adatok ál­nak rendelke­zésünkre, melyek azonban fogalmat nyújthatnak a gyászos eset rendkívüli súlyos következményeiről. A zivatar éjjel tört ki és három órán keresztül dühöngött. A rémítő felhőszakadás a Szinva patak kiáradását vonta maga után. A zivatar Miskolcz nagy részét teljesen tönkre tette. A déli részen egy pár magasabb pont kivételével, minden víz alatt volt; az ár oly rohamosan és oly nagy erővel jött, hogy elsöpört mindent, a­mit útjában talált.­­ A megrongált házak száma legalább 1000, elvitte a víz legalább ezek felét. Halottat, kik menekülni nem tudtak, már eddig száznál többet találtak, köztük 3 katonát. Az igy elveszettek és meghaltak száma összesen 300—400 ember. A kár kiszámít­­hatlan. Az ár elvitt minden hidat, megsemmisítette vagy megrongálta a város legszebb utczáit. A sze­gényebb sorsúak ínsége rendkívüli. A felhőszaka­dás nagy forgalmi zavart is idézett elő, mint erről a magyar kir. államvasutak következő közlése ér­tesít: Az árvíz folytán a tiszavidéki vasút Miskolcz állomásán átmenő utasok Miskolcz rendező pálya­udvar és Miskolcz tiszavidéki vasút­állomás közt valamint Füzes-Abony és Eger közt csak átszállás­sal továbbu­taznak. Továbbá Miskolcz állomás és Sajó-Szent-Péter, valamint G.­Berzencze és Selmecz állomások közt a személyforgalom további intézke­désig teljesen beszüntetett. — Távirati összeköttetés Boszniával. A Bosz­niában Derventen, Dobojon, Maglajon, Banjalukán, Travnikon és Szerajevón felállított, valamint a Ze­­niczán és Busovaczán legközelebb felállítandó táv­­iróállomások magántáviratok kezelésére is fel lettek hatalmazva.­­ A budapesti kerepes-siti temető térképét ritka szorgalommal készítette el és adta ki Vas­vári Kovács Józ­sef a népszínház tagja és a neve­zetesebb sírok ismert bű gondozója. A csinosan kiállított térkép teljes átnézetet nyújt a temető fö­lött, mely mezőkre van osztva, s melynek minden nevezetesebb pontja híven föl van tüntetve. A kiváló épületek, úgy mint a Deák mauzóleuma, Batthiányi síremléke, a kápolna, a „hullaház“, a szobrok mind lerajzolvák, úgyszintén láthatók meg­jelölve feltűnő hetükkel elhunyt jeleseink sírhelye, a családi sírboltok és egyesek sírjai. A nevezete­sebb sírok közt találjuk egy sorban Forinyák, Ko­vács Sebestyén, Vörösmarthy, Bá­ttfay Lajos, Szalay László, Bugát, Balassa János, Fogarassi és Páfer Albert sírját, külön-külön mezőben nyugszanak a vértanuk, Patikárus a népzenész, Mosonyi, Gaal, Megyeri, Niczkyné, Hegedűseié, Rónainé, Szerdahe­­lyi, Bernát Gazsi, Benza, Lisznyay, Sárossy, Kisfa­ludy Károly, Czuczor Gergely, Garay, Egressy Gá­bor és Béni, Remellay, Szigligeti, Szentpéteri, Tóth Ede, Nagy Ignácz, Réthy, Hajnik Pál, Beöthy, Obernyik, Kövér Lajos, Izsó Miklós, Toldy Fe­rencz, Le­ndvay Márton, Mátray Gábor, Lehman, Székács, Tasner, Tóth József stb. — Horvát Mi­hály az első sorral szembe levő oldalon nyugszik, ugyanabban a sorban, melyben Kajdácsy és Havas sírboltjai vannak. Általában a legnagyobb elisme­rés illeti meg e munka szerzőjét, ki a­­ szia jöve­delmet elhunyt­­ leseink sírjainak földiszitésére szentelte. A térkép ára nincs följegyezve. — A „Hasa“ életbiztosító és hitelbank csőd­­ügyében a hitelezők követeléseinek bejelentésére kitűzött határidő ma letelt. A hitelezői d. n. 4 órakor megjelentek a váltótörvényszéknél s Hegedűs László bíró elnöklete alatt mindenekelőtt meghall­gatták az ideiglen tömeggondnok Beck Hugó jelen­tését a vagyonról. A tetemes passivák ellenében semmi aktív vagyon nincs, csak egy Wertheim­­cassa, értéktelen részvényekkel, minek a csődbe jutott Viktoria s Nemzeti biztosító társulatok stb. papírjai. De a Magyar Híradó szerint van az vi­téznek egy 1­2 millió frtos pere a ,,Tiszával“ s ha azt a Haza megnyeri a hitelezőknek mégis szép összegecske jut. Err­e a végleges tömeggondnok választása képezte a gyűlés tárgyát Held Kálmán és Enyeczky ügyvédek kaptak szavazatokat. A többséggel birót a törvényszék fogja kinyilvánítani. A végleges csődválasztmány azonban egyhangúlag alaki­tatott meg Stiller Mór, Nemes József, Lov­­rich Gusztáv rendes, Kán Béla, Rőser Viktor póttag ügyvédekből. Erre szóba jött az ideiglenes tömeg­gondnok díjazása. Nagy zaj közt heves vitát kez­dett a megjelent 8 részvevő. A javaslatba hozott összegek egymástól annyira különböznek, hogy a legkisebb a legnagyobbnak csak 10%-át teszi ki. Tudniillik ajánlottak 15.000 frt, 12.000 frt, 8000 frt és 1500 frt díjazást. 4 havi munka s igen te­temes megterheltetés jutalmazása volt szóban. A gyűlés névszerinti szavazás után a 8000 frtot sza­vazta meg. Mikor egy indítványozó azzal állt elő, hogy Beck urnak vagy 1500 frtot, vagy a behaj­tott pénz 5°/0-át adják, az id tömeggondnok inge­rülten szólt közbe, hogy ezt el nem fogadja, inkább semmit. Most tűnik ki, hogy a Haza egészen tönkre ment s a részvényesek vagyona 1­0. A társulat átruházta vagyonát a Tiszára ; — ha ez most kény­telen lesz kiadni a lz­ a milliót, akkor a Haza ügye még további következményekkel is fog bírni, mely következmények hullámgyűrűi messzire kiterje­­dtednek. — ■ Az elsöpör. A mozgósítás folytán beruk­kolt egy tartalékos is, a­ki pénzét az első pesti hazai takarékpénztárba rakta. Könyvecskéjére rá­­írták, hogy csak neki magának adható ki a pénz. Boszniában észrevette, hogy e tőkéjéhez is hozzá kell nyúlnia s fölhatalmazást küldött ügyvédjének dr. P.-nek. A takarékpénztár azonban a névaláírás hitelesítése nélkül levő felhatalmazványra nem adott ki egy krajcrárt sem, ezért az ügyvéd a pénzinté­zet ellen pert indított a váltótörvényszéknél. Ez az első per, hol az első hazai takarékpénztár mint alperes szerepel.­­ Az I-ső kerületi (várbeli) iskolaszék v­lasztás útján következőleg alakult meg: Elnök Marinovics Marczel; jegyző: Dulovics Béla; gól nők : Érczhegyi Ferencz. Rendes tagok : Dr. Ap­ Lajos, Grublich Vincze, Ghyczy Emil, Havas Sá­dor, Kapy Ede, Kürfy Titus, dr. Klempa, dr. K­o­vács Pál, Kimnach Károly, dr. Loeblin Miks, Országh Sándor, Petkó István, Scheich Károly Szeles Dénes, ifj. Walheim János. __ A mi Péterváron történhetik az emberrel. Egy kronstadti kereskedő nem rég Péterváron időz­vén, megnézte egyúttal Mezencsoff tábornok teme­tését, kivek holttestét akkor szállították a vasút­hoz. A kereskedő elhatározta, hogy jól megnéz mindent, legalább majd sokat beszélhet otthon. Mi­dőn a gyászmenetben S. tábornokot megpillantotta, megkérdezte egy mellette álló rendőrtől : ,,Az az a tábornok, kit az elhunyt helyébe kineveztek?“ Az igenlő feleletre a kereskedő tovább is okoskodott: „Tehát ő az?“ A rendőrnek a dolog gyanúsnak tetszett s legottan vallatni kezdte a kereskedőt. Ez persze annyira megijedt, hogy zavarában mindent összebeszélt, a­mi még inkább indokul szolgált, hogy a jámbort a rendőrségi hivatalba kisérjék. Itt töltött azután a kereskedő iszonyú kínban néhány órát, mig egyik Üzleti barátja kilétéről fölvilágositást nem adott, s ekkor szabadon bocsátották. — Iskolai Értesítés. Az V. ker. holdutczai vá­­rosi elemi tanoda a jelen tanévre az akadémia-ut­í­cza 16. sz. házba helyeztetett át. A beiratások fiuk­ és leányok számára megnyitott 3 osztályba i. é. szept. 1-től 5-ig tartanak. — A Földmivelési érdekeink szeptember 1-jei száma a következő érdekes tartalommal jelenik meg: Gazdagi szemle 1 ábrával. A fedett udvarok 5 ábrával. Dapsy László: A gazdasági szeszgyár­tásról. Stollár Gyula. Lecsapolási és öntözési mun­kálatok Szepességben. Kvassay Jenő: Bortermelé­sünk jövőjéről. Benkovics Ernő. Közlemények ipar-, kereskedelem- és forgalom köréből. Sport. Különfé­lék. Ülések, kiállítások és versenyek határnapjai. Nyilttér. Üzleti hetiszemle. Tárcza. Borizlés és b­or­­javítás. Báró Nyáry Gyula. Hirdetések. — Dallos Gyula egyetemi magántanár ható­ságilag engedélyezett nyelviskolájában a beiratások szeptember 1-től szeptember 15-ig történnek, az előadások (a magyar, német, franczia és angol nyelvből) szept. 16-án kezdődnek. Az intézet helyi­sége egyetemtér 6. sz. — A londoni könyvkereskedőr­ és kiadók igen válságos időket élnek. A múlt héten a három leg­előkelőbb kiadó válalat bukott meg. Ennek oka abban rejlik, hogy ott is a kínálat nagyobb a ke­resletnél. Még jó könyvesen is alig lehet túladni. Ehhez járul, hogy a raktárak inkább középszerű termékekkel, nevezetesen regényekkel voltak túl­­tömve, mert valóban jeles munka csak ritkán kí­nálkozik. A közönség elvesztette kedvét a tanulás­hoz és olvasáshoz. Az angol úgyszólván, csak hír­lapokat olvas, s az üzlet pangása nem engedi, hogy drága könyveket vásároljon. A hírlapok ol­csók s minden irodalmi igénynek is megfelelők. Érzékeny szakácsnők és szobalányok, romanticus boltossegédek és m­ások regényeiket a heti penny­­lapokból kapják, melyek mesés mennyiségben kel­nek. Lehet mondani, hogy a kiadók a „keleti kér­dés“ áldozatai, mely elvonta tőlük a vevőket és a viszonyok rosszabbitásával a végromlás széléhez juttatja valamennyit. — Hálás köszönet. Szabadka város tanácsá- - nak nagylelkű jótéteményéért, melyet ez évben a magyar gazdasszonyok országos egyletének négy beteg árvái iránt tanúsított, kiknek részére díjta­lanul egészséges nagy szoba és fürdés volt hasz­nálatra elrendelve. Midőn ezen kegyeletéért az egylet nevében hálás köszönetet mondanék, ki kell emelnem e jótékonyságnak üdvös horderejét amennyiben mind a négy árvaleány ép egészsége­,­sen tért vissza, de különös örömmel lepett meg mindenkit Kiss Jolán árvának megjelenése, ki csaknem egy év óta gyenge lábaira nem léphetett és ölben kelletett hordozni, egy havi fürdés után megerősödve, minden segítség nélkül, könnyedén lépdelve jelent meg az árvaházban, mit egyedül a szabadkai tanácsnak bőkezűsége által élve­zett palicsi gyógyfürdésnek köszönhető, nem köt­e­len azon atyai gondosságnak, melyet a pincsür­fürdő orvosa Dr. Spitzer Mór úr a szegény árva iránt oly nagy buzgalommal és odaadással kifej­tett, mié­t is vegye a szegény árvák és az egylet hálás köszönetét. Budapest, 1378. aug. 30-án. Az árvák nevében : Sztupa György, egyl. jegyző.­ X. Barátainak és jóakaróinak szives bucsu- Üdvözletét mondja távozásakor Forster Rezső. HÍREK. Augusztus 31. — József főherczeg a magyar honvédek főpa­rancsnoka — mint értesülünk — állandóan (hogy igy mondjuk) ott marad a határőrvidéken honvédes-BSBBBHBES MBBB— Az iparos oktatás érdekében. Az országos magyar iparegyesület az iparos oktatás érdekében a következő felhívást bocsá­totta ki: Az országos magyar iparegyesület által Bu­dapesten az I. kerületben (Tabánban), II. kerület­ TÁRCZA Jean Tétéről eszméje. IRTA Victor Cherbuliez. MÁSODIK RÉSZ. IX. (Folytatás.) E szavak után erősen zsarolja homlokát tenye­rével, mintha abból ki akarna ereszteni egy félénk eszmét, mely nem mert előlépni, s végre igy szólt egy kissé zavarodva. — Aztán ez a Saligneux bá­ró nem lesz halhatatlan. Halála után rád hagyhat­ná .... az ilyen dolgok megtörténnek nem egy­szer. Azt mondják, hogy a kormányhoz folyamod­ván. . . . Láttunk már ilyeneket............Miért ne lehetnél te is egykor báró ? — Mit hallanak füleim ! kiálta fel Lionel, te vagy-e a ki hozzám szólt, te, ki csak az imént be­lém oltogattad a 89 ki elveket, az emberek egyen­lőségét, a czimeknek s azok birtokosainak megve­tését ? — Ne igyekezz engem ellentmondásba tenni önmagammal, válaszolt Tétéről úr haraggal. Először is én soha sem mondok ellent magamnak, s aztán ha nekem tetszenék azt tenni, nincs-e hozzá teljes jogom ? nem vagyok-e elég gazdag, hogy azt tehessem ? S ezzel kihúzott zsebéből egy egész marok aranypénzt s azt az asztalhoz vágta úgy, hogy nagy dübörgéssel szerteszét gurultak , valódi spanyol mozdulat. Mindazáltal mondjuk meg a valót, mi­szerint azonnal hozzálátott­ a felszedéshez s vissza­tette zsebébe, de csak miután megolvasta számát. Nincs megadva minden embernek, hogy végesvégig spanyol legyen. Lionel előbbi hallgatagságába merült vissza. — Tudod-e mit Lionel ? mondá neki apja. Az a gyanúm van, hogy te Párisban egy dámát hagyták Családd­ atyám, felelt hidegen a fiú, elhoztam egyik málhámban , holnap ki fogom pakkolni. — Már mondtam, hogy mikor én komoly vagyok, nem engedem hogy más tréfáljon, kiáltott viasza Tétéről itr mérgesen. — Hát tréfa nélkül kijelentem édes atyám­nak, hogyha nem akarom elvenni Saligneux kisasz­­szonyt, az nem azért van, mintha egy dámát tarta­nék szeretőül, az ily dámák sohase tudtak életembe vagy szivembe fúródni. Azt is komolyan ígérem atyámnak, hogy sohasem nősülök meg beleegyezése nélkül, de nem fogok törvényszerű tiszteletteljes felhívásokat intéztetni hozzá. — Boldog Isten ! milyen jó, milyen dicső fiatal ember ! vágott közbe létéről itr. — Viszont arra kérlek atyám legyen egy kis tekintet részedről az én szabadságom iránt. Adj legalább annyi időt, hogy magamhoz jöjjek, s meg­gondolhassam a dolgot. Lehet, hogy ha látom a fiatal leányt, kit velem elvétetni óhajtasz .... — Óhajtok ! szólt közbe újra az öreg. Minő beszédmód ez ! Nem óhajtom, hanem akarom, az ügy el van döntve, be van zsákolva. S ezzel nagyot ütve az asztalra, mely aligha meg nem érezte azt monda hevenyében : — Sali­gnenx kisasszony sánta, púpos, ferde, félkezü és ijesztőn fut. De mind­ey, te el fogod venni, mert nekem úgy tetszik. Lionel felkelt s hidegen mondá : — Kissé fá­radt vagyok, engedelmet kérek, hogy szobámba vo­nulhassak vissza. Ha akarod atyám, holnap folytat­hatjuk beszédünket. Ezzel atyjához közeledett, hogy megcsókolja. Ez oda tartá neki száraz és csontos arczát s elfo­gadta a csókot, de nem adta vissza. Aztán gomb­jánál fogva visszatartá e szavakkal: — Holnap, jó uram, Bourgba kell mennem, hol egy dolgot intézzek el, s est előtt nem jövök haza. Addig az ideig gondold meg magadat s igye­kezzél magad felelni ellenvetéseidre ; borzadok a ha­szontalan szószaporitástól. Magába maradván Tétéről ur, fel s alá járt kelt a teremben. Nem igen volt megelégedve a mai nappal, mely után annyira vágyódott előbb, s mely éppen nem felelt meg várakozásának. Azt a fölfe­dezést tette, hogy a walesi herczeg mester-gerendá­ján pókhálók vannak — igy fejezte ki magát — s feltéve magában, hogy a nagy söprűvel neki megy s örökösénél gyökeres kiporolást visz végbe. Sok hiba volt, a­mit szemére hányt: 1-ször Lionel nem bámulta meg kellően a Fehér­ Házat. 2-szor. Na­gyon is megbámulta a tóvirágokat. 3-szor. Azt ál­lította, hogy a káposztás nemesemberek szolgálhat­nak valamire. 4-szer. Védte azt az eszmét, hogy a világon létezik valami tiszteletreméltóbb a milliók­nál. 5-ször. Kegyelmet kért egy erdőtolvaj számára. De a­mi mindezeknél komolyabb, az, hogy látni kívánta Saligneux kisasszonyt, mielőtt elvenné, s az apja által dédelgetett magasztos eszme iránt több ellenszenvet tanúsított,ks,mint lelkesedést. Tétéről az ide­s­tova járt a szobákban,­­ hogy valamire kiönthesse rész kedvét, valahányszor egy széket talált útjában, úgy megrugdalta, mintha csak valami falusi nemesember volna, vagy egy gomba­tolvaj, egy reactionarius vagy socialista, egy nyo­morék vagy egy bolond. X. Tétéről Lionel szemét sem hunyva volt be a vasúti szekérben s a birtokosi körút alatt hét óra hosszáig lábon volt. Lefekvéskor tehát iszonyun fá­radt vala. Daczára legújabb gondjainak s az izga­lomnak, melyet azok okoztak neki, alig hogy le­téve fejét a párnára, mély álomba esett, mely kora reggelig tartott; de ébredéskor feje alatt találta újra a gondolatokat, melyek rá vártak— hisz azok örökké várnak ránk. Felkelt s fölöltözöm a nélkül, hogy akár a két körömkeret, akár a Kölnből jövő kölni vizet megkezdené. Felöltözve egy hosszú órát töltött az ablakon kikönyökölve. A vidék csak most ébredt új életre, mint ő, a felmenő nap nyájas szemmel tekintett rá, örült, hogy a világossággal újra köt­het barátságot. A harmattól csillogó fa pompás üde illatot terjesztett. A Limourde kaczérkodni lát­szott partjaival, fényes habocskái szeretettel simul­tak el mellettük. Karcsú nyárfák egyenes sorrendben állva, át­látszó árnyaikkal hosszú csikókat rajzoltak egy vi­rágzó tartarkaföld hófehér táblájára; a dombokon itt-ott rózsaszín foltokat tüntetett fel a hanga nö­vényzete ; vékony filstgomolyok emelkedtek lassan a kéményekből jobbra és balra kanyar­ogva, mintha visszatérőben volnának a tűzhely felé. A láthatáron két ezüstszínű felhő evezett a tiszta kék menyezet alatt, hasonlók két duzzadt vitorlához. A egész völgyben mély csend és béke uralkodott, mely csak az égből borulhatott rá. Más zaj nem volt hall­ható, mint a szellő susogása, a rezgő nyárfa leve­lek közt s ide-oda egy darázs dongása, mely ko­rán kelt fészkéből meglátogatni a kerti léczezetet azon bis reményben, hogy érett szőlőgerezdre fog bukkanni. Nem sokára hallani lehetett egy sarló éles hangját, melyet köszörültek, majd a csépek ütem­­szerű csapásait egy pajtában, és a nehéz kalapács ütéseit az üllőre. Az ember jelt adott a természet­nek, hogy a munkához fogjon, s e két jó munkás, kiknek ugyanegy gazdája van, derekasan hozzá­látott a napszámhoz, jó reménynyel telve, bíztak munkájukba­n a kinyerendő napi bérbe. Lebilincselve a vidék bukája által, Lionel ta­lán tovább maradt volna egy óránál az ablak előtt, ha egyszer jobbra tekintvén meg nem pillantja a völgy mélyében a saligneuxi kastélyt. E percztől fogva csak Saligneux kisasszony forgott eszében, ez az ő rész zselleme, kunk fejére átkokat küldött a a légkörön keresztül. Azután hirtelen egy eszme villant meg agyában, kezébe vett egy h­ólollat s a következő levelet irta : Kedves Pointai ur, Ön egyike ama jó bará­toknak, kiknek megmondunk mindent. Alig töltöttem a Fehér­ Házban huszonnégy órát s már is történt valami, a­mit közölnöm kell önnel. Mint éleselmű ember ön előre figyelmeztetett, hogy el legyek ké­szülve összeütközésekre vagy legalább zsurlódások­­ra, hogy ne lepessem meg magamat általok s tűrjem el filosóf módjára. Jóslata beteljesedett hamarább mint hitte volna. Atyám és én már majdnem hadi lábon állunk egymáshoz, s nem hiszem, hogy én vagyok a hibás. Fel volt téve nálam, hogy ráállok minden lehető engedményre, sőt még áldozatokat hozok neki, de ő többet követel, mintsem lehetséges és én ké­telkedem benne, hogy türelmes filozófiám mindvégig kitarthasson. „Úgy látszik, nekem mintha csak tegnap óta ismerném őt igazán. Ezelőtt csak gyermeki szem­mel láttam őt, s a gyermek szemének az a kivált­sága, hogy nem ítéli meg azt a kit szeret ; azért nem is magyarázhattam meg magamnak a rettegést, melyet ő szegény anyámnak okozott. Esténkint, mi­dőn ketten egyedül voltunk és bizalmasan elmondá keserveit. . . . Lelke olyan volt, mint egy herczeg­­nőé, ennek a alázatos csekély polgárnőnek, s vala­hányszor előttem feltárta szívét, azt hittem, hogy egy ékszerszekrényt látok tele zafírokkal és smaragdokkal no de miről is szólok önnek Pointai úr? Ha anyám­ra gondolok, sohasem bírom bevégezni mondataimat. Vele is megtörtént, hogy az öveit félbeszakító , gyak­ran beszéd közben hirtelen megrémült, mert egy sú­lyos lépést hallott az előházban, s elsápadva mondá :­­ az ! Olykor felkiáltok : — Hát félsz tőle ? S elébe szaladom az embernek, kitől reszketett. Ha rosz kedvű volt, nyájaskodására, hízelgé­seim csakhamar erőt vettek komorságon, s akkor visszafordultam anyámhoz diadalmas tekintettel, mely azt mondá neki : — Látod, hogy ő csak ugat, de nem harap. De lám , ma már félek tőle. Ki adja nekem vissza gyermeki szemeimet? „Igazuk van azoknak, kik azt á­d­­ják, hogy könnyebb az embernek megtenni köteleségeit, mint azt felismerni. Kész vagyok megtenni a magamét bármibe kerüljön, de szeretném, ha valaki megmu­tatná. Ön tudja, hogy nem vagyok rosz fiú, tudja minő szeretettel s tisztelettel viseltettem apám iránt,­­ mennyire érzem a jóságot, melyet irántam mutat, én mennyire vágyódom azt egykor meghálálhatni. Gyak­ran mondtam ezt önnek és ön hitt nekem, mert , tudja azt is, mennyire utálom a tettetést. Atyám miért hordja fel örökké tartozásomat? attól fél-e, hogy azt eltagadom ? Nem, én nem a fizetendő összeg nagysága, hanem annak fizetési módja fe­lett vitatkozom vele. Ha előadja magát az alkalom, erőm, egészségem, életem, mind rendelkezésére áll ; de átengedhetem-e kényére önbecsülésemet, becsü­letemet, lelkiismeretemet , igy szóljak-e hozzá : -H Határozz, Ítélj, a te akaratod bármi legyen is az­ egyetlen szabálya lesz magamviseletének? — ML* csoda ember az, ki lemond az akarásról? Az nőm ember, s én ember akarok lenni. „Azt fogja ön kérdeni : miről van szó ? nélkül hogy megkérdezne vagy velem tanácskoznál fejébe vette, hogy engem elházasít. S kivel? Talál­gasson ön százszor, ezerszer . . . Saligneux Klári kisasszonynyal, Saligneux Patrik báró leányával kit halálos ellenségének néz s kit csak néhány nap előtt is jobban gyűlölt a pokol minden ördögeinél. Nemde annyi ez, mint összeházasítani a velenczei köztársaságot a török szultánnal? Igaz, hogy a török örvend e frigynek, de a köztársaság protes­­tál ellene. Egyik félnél ez a terv érdek dolga, a másiknál a hiúság lehetne vele kielégítve, de é

Next