Ellenőr, 1878. szeptember (10. évfolyam, 438-492. szám)

1878-09-17 / 467. szám

ül6 extu­st irak: évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. e . . . 1© „ — „ Egy hónapra . 1 „ 8© , Egyes Nz&m Ara -4 Strajczar. Szerkesztési Iroda: g Budapesten, ndid.ov-u­tcza. 6. szám. Semmit sem közlünk , ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bfamentes leveleket fogadunk el. ELLENŐR Greggeli Joladás, Budapest, kedd, szeptember 17. 1878. 467. szám. Hirdetések Mrsek a kiadóhivatalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Ligrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laflie ék Cse­ czegnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó díj csakis az »Ellenőr* kiadó hivatala által nyugtázol számla ellenében fizetendő. tgiadó-hivatal : Budapesten, nádor-utaza 8. szám. (de iititendők ) előfizetitek et a lap nitkilldairt *matko*A minden fenn&lald*. X. évfolyam. A tisztelt közönséghez. Az új évnegyed közeledtével kérjük a t. közönséget az előfizetés megújítására. Teszszük ezt hangzatos ígéretek nélkül. Igye­keztünk és igyekezni fogunk ezentúl is, még fokozott mérvben, a lap szellemi értékének emelésére. Olvasóink látják a törekvést, s ez nem fog lankadni. Külső és belső nagy kérdések foglal­koztatnak bennünket, s küszöbén az ország­gyűlés is. Az olvasó megkívánhatja a lap­tól, hogy mindenről gyorsan értesítsen, s hogy értesülései megbízhatók legyenek. A gyártott hírek és táviratok közlésétől úgy, mint eddig, ezentúl is tartózkodni fogunk, nem keresve izgalmas hírek költésében a lap érdekessé tételét. A­mit megírunk és közlünk, azt legjobb hitünk szerint és for­rásaink megbízhatóságánál fogva, valónak tartjuk. Tárcza- és,csarnok-rovataink változa­tosságára gondot fordítunk, s továbbá is élénk figyelemmel kisérjük a tudományos és irodalmi mozgalmakat. A közgazdasági­ rovatnak nagyobb tért engedtünk, hogy ne legyen többé oka a kö­zönségnek arra a panaszra, hogy a magyar lapok kevés figyelmet fordítanak e rovatra, s a közgazdasági érdekekre átalában. Köz­­gazdasági rovatunk rendszeres lesz közlései­ben, hogy pontos és nélkülözhetlen tájéko­­zóul szolgáljon. A lap Ara marad mint, eddig: Az „Ellenőrbze a­dó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. egész évre....................................20 írt — félévre.................................. . 10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy hóra......................................1 frt 80 kr. Budapest, szeptember 16. A hatalmak közös fellépése a berlini szerződés végrehajtása érdekében tehát csak­ugyan nem sikerült. Oroszország, Ausztria-Magyarország és Francziaország azonnal készeknek nyilatkoz­tak hozzájárulni a Németország által indít­ványozott együttes lépéshez, hogy a berlini szerződés végrehajtására szólítsák fel a por­tát. Olaszország azonban kijelentette bizal­masan, hogy ő Angliához csatlakozik, és hozzájárulásának feltételéül azt tűzte ki, hogy a hatalmak közt teljes legyen az egyet­értés. Lord Salisbury válaszjegyzékét 13-án nyújtották át Berlinben, és valószínűleg bizalmasan közölték is a hatalmakkal. Salisbury kijelenti, hogy a szerződés meg­kötése óta lefolyt idő oly rövid, hogy ebből nem lehet következtetést vonni arra, váljon hajlandó-e a por£a teljesíteni kötelezettsé­geit. A várak kiürítése a sziután jóakara­táról tesz tanúságot, és a pusztító háború után Törökország belbajait is tekintetbe kell venni. E diplomatiai actio meghiúsulásának nem tulajdonítunk nagy fontosságot, mert úgysem lett volna hatása. Csak Olaszország kiméretességét emeljük ki, pedig azelőtt Oroszország társaságában ostorozta a por­tát. Mindenesetre csalódnia kellett, hogy ekkora fordulót tegyen. A hatalmak sora­­kozása ez esetben mindenesetre méltó a feljegyzésre. Tisza Kálmán kormányelnök úr a holnap esti vonattal érkezik Budapestre. Illetékes hevyről vett értesülés szerint, telje­sen alaptalan azon hír, mintha Sziszeknél egy ha­jóról a karfa letörése következtében 50—60 hon­véd a vizbe esett és közölök több befult volna. A florenczi Nazione*­ f. hó 14-iki számában, annak bpesti rendes levelezőjétől Óváry Lipóttól, fit ezenkívül még több más olasz politikai lappal is levelez, egy érdekes czikk jelent meg, melyben Óváry keményen megróvja az olasz sajtó egy ré­szének irántunk való ellenséges hangulatát. . . A török-orosz háború alap, mind a többi közt Óváry ama bizonyos olasz lapok nem győzték eléggé védeni a keleti keresztényeket, bosnyákok, amnaták vagy arnagor­ákok lettek légyen is azok ; s ma midőn mi oly rendk­ivüli áldozatok árán az emberiség s az euró­pai művelődés érdekében szabadságot, rendet s bé­­két viszünk az annyi századon át a mazelmati fa­­natismus járma alatt nyögött ugyanazon kereszté­nyeknek, ma ama hírlapok lovagjaivá szegődnek a mohamedán fölkelőknek, kik handzsárjáikat a kereszténység s polgárisodás ellen fordítják. „E növekvő ellenségeskedés az olasz sajtó részéről kü­lönösen rosszul esz nekünk magyaroknak, Itália őszinte barátjainak, valamint titkos örömöt ger­jesztenek annak még vajmi nagy számmal létező halálos ellenségeiben. „Voltak olasz lapok, melyek egész vezérczikkeket írtak Magyarország ellentillá­­sáról, a katonákat szökésre buzdító kiáltványok­ról. Még eddig nem fordult elő eset Magyar­­országon, hogy akár valamely hatóság, akár va­lamely egyén a kormány rendeletét teljesíteni .) A Naziotie szerkesztője Óváry levelére csillag alatt a következő megjegyzést teszi: „Ha nagyon tisztelt leve­lezőnknek nem kerülte el figyelmét azon insolens s kihívó hang, melyet némely bécsi lap Italia ellen használni jónak lát, ismert lojalitásánál fogva igazságosnak fogja találni még nagyobb szigorral fordulni amai bécsi lapok ellen is, vonakodott volna.­­ Nem volt még rá eset, hogy a tartalékosok közül, kit pedig nagyob­­bára családapák, egy is vonakodott volna a kitű­zött határidőre ezredénél megjelenni , s a honvéd­ség egy részének mozgósítása, melyről azt hitték, hogy 15 napot veend igénybe, rövid 4 nap­­alatt jön foganatosítva. Hol van tehát az az ellentállás, melyre már annyy légvárat építettek? A­mi pedig a mohamedán fölkelőket illeti, reméli leverő, hogy Mehemed Ali kegyetlen meggyilkoltatása után be fogják látni olasz laptársaink, miféle emberekből áll a Mohamedán slavismus európai Törökország­ban; s ha a valódi ozmánok példányképei a be­csületességnek s józanságnak, a muzulmán vallású bosnyákok, herczegoroszkok s Aruauták valódi pes­tije a keletnek s okozói a múlt és jelen valamennyi bajának. Ilaiv iratok. Bécs, szept. 16. A „Politische Corres­ponden“ jelenti Konstantinápolyból. A porta Sefket pasát akarja Mehemed Ali utódjául biztos gyanánt Albániába küldeni. A porta állítólag arról értesült, hogy 160.000 albán áll fegyverben, a­kik a pizrendi liga paran­csainak engedelmeskednek. A hatalmak fel­szólaltak, hogy az erzerumi kerületben ve­szély fenyegeti az örményeket, ha kivonul­nak onnét az oroszok. A porta tehát elha­tározta, hogy rendkívüli biztost fog oda küldeni. A Bátumból érkező legújabb hírek szerint az ottani lázok kivándorolnak. BéCs. szept. 16. Athénből jelentik a Politische Correspondenznek . Muktár pasá­nak krétai kormányzóvá való kineveztetése rosz benyomást tett a sziget lakosságára. A szfakioták és a krétai felkelők főnökeinek nagy része memorandumot intéztek a kré­tai consulokhoz, melyben határozottan kije­lentik, hogy Muktár pasával nem bocsát­koznak tárgyalásba. Epirusba és Thesszá­­liába folyton küldi a porta a csapatokat, fegyvert és lőszert. A török kormány fegy­vert és lőszert oszt szét az epirusi és thesz­­száliai mohamedánok közt. Pétervár, szept. 16. A hivatalos lap közli a szultánnak aug. 29-én kelt táviratát, melyben oltalmat kért a mohamedánok részére a bolgárok üldözései ellen. A czár aug. 30-án azt válaszolta, hogy az orosz főparancsnokság utasítást kapott, hogy védje a lakosokat. Bécs, szept. 16. A Politische Correspondenz jelenti Konstantinápolyból. A porta remélli, hogy Görögország közvetítési fölszólalása következtében a hatalmak nem fognak együttes lépést tenni, ha­nem külön fognak eljárni. Minthogy szeptember vé­gével az oroszok visszavonulnak Konstantinápoly környékéről, állítólag a brit flotta is odahagyja a Dardanellákat. A keleti-ruméliai és bulgáriai fran­­czia biztosok tegnap Konstantinápolyba érkeztek. Bécs, szept. 12. Bukarestből jelentik a Po­litische Correspondenznek, hogy az orosz csapatok folytatják Dobrudsa kiürítését. Bécs, szept. 16. (Bnd. Corr.) A ma délben tartott közös ministertanácson részt vettek Ő Felsége elnöklete alatt Andrássy Gyula gróf, Brandt-Rheidt gróf, Hofmann báró, Tisza, Széll és Péchy ministe­­rek és elhatároztatott, hogy a törvény félreérthet­­len szavai értelmében a sziszek­ novii vasút most, minthogy a törvényhozás nincs együtt, nem épít­hető és a Krajnában levő csapataink élelmezése fuvarozással is keresztülvihető. A magyar ministe­rek ma Andrássy grófnál ebédelnek. Ő Felsége ma délelőtt fogadta Mazuranics horvát bánt. Bécs, szept. 16. (Bud. Cor.) Az osztrák­magyar vámconferentia holnap folytatja tanácsko­zásait. Először Olaszországgal indíttatnak meg a vámtárgyalások, miért is az olasz képviselők Bécsbe jönnek. Az első ülés velük szeptember 23-án lesz. Bécs, szept. 16. (Búd. Corr.) A magyar mi­niszterek holnap estig itt maradnak. Holnap ő fel­­sége elnöklete alatt még egy minisztertanács tar­­tatik, melyen az osztrák miniszterek is megjelennek. Bécs, szept. 16. (Búd. Corr.) A király a horvát tartománygyűléset szeptember hó 28-ára egy­­behívta. Paris, szept. 16. A Fanfullának Egyiptomra vonatkozó jelentését, továbbá azt is, hogy Salisbury Tunis megszállására szólította föl Francziaországot, alaptalannak mondja az Agence Havas. A franczia és angol kormány tárgyalásainak csak az a czélja, hogy megállapodásra jussanak az egyiptomi cabi­net franczia és angol tagjait illetőleg. Berlin, szept. 16. Bismarck herczeg ide ér­kezett. A birodalmi gyűlésben Stolberg alkanczellár a socialista törvényjavaslat tárgyalása alkalmával megjegyzi, hogy a kormány koránként tartja elég­ségeseknek a javaslati intézkedéseket. A testüle­teknek és egyes polgároknak kötelessége, hogy az isteni félelem, a hazaszeretet, a takarékoskodás és a hűség visszatérjenek. A kormánynak éles és ha­tásos fegyverekre van szüksége, mert a félszeg rendszabályok csak ártanak. Reichensperger (centrum) ellenzi a javaslatot, mert ez nem akadályozza meg az attentátunokat. Csak a keresztyénség fölélesztése segíthet. Pártja nem akar negatív magatartást követni és ezért a bizottsághoz utasítja a javaslatot. Ilendorf (német conservativ) a javaslat tar­tama ellen szól, kívánja az általános szavazatjog korrigálását. Bebel tagadja, hogy az attentátumok össze­függésben állanak a socialdemokratiával , az atten­­tátorok ellen tartott vizsgálat közlését kívánja. A socialisták nem akarják eltörölni a tulajdonjogot, csak a tulajdonviszonyok idás alakulását. A kor­mány egykor nem félt a socialdemokratiától, sőt kereste annak barátságát. A javaslat beavatkozik a magántulajdonba. Eulenburg miniszter : Nobiling megvallotta, hogy ő osztja a socialisták alapelveit. A socialista sajtó ujjongott az attentátumok fölött. A kormány­nak a socialdemokratiához való előbbi viszonyáról ő semmit sem tud, és határozottan visszautasítja az instauátiót. Bamberger (nationálliberális) pártolja a tör­vényjavaslatot, de határidőt akar szabni részére és indítványozza, hogy a bizottsághoz utasíttassék a javaslat. Hang, szept. 16. A parlamentet megnyitó trónbeszéd igen barátságosnak mondja a hatalmak­hoz való viszonyt, az indiai állapotokat kielégítők­nek tartja, de a pénzügyi helyzetre nézve megjegyzi, hogy komoly rendszabályokra van szükség. Az a hír, hogy az Este-ezred póttartalékosai már elmentek volna a barettérre, alaptalan. Ezeket csak most gyakorolják a fegy­ver­forgatásban, mi­után a 350 főből álló póttartalékos csapatnak úgy­szólván még soha sem volt fegyver a kezében. Október 12-én mennek az ezredhez. Egy Jellasich-ezredbeli tartalékos a Száva mel­lől ezeket írja : Samoics, szeptember hó 10. írtam, hogy a 32-ik tartalékezred itt van a Száva partján ; hozzájuk osztották be a Jellasich tartalékosok több századát is. A Száva folyó van oly szelep, m­i­t Budapesten a Duna s igen sebesen folyik. Itt ezen a tájon ment át Szapáry gróf a táborával, de a felkelők e helyet ismét elfoglalva tartják. Jelenleg tehát farkasszemet nézünk a vizen át. E vidék Slavoniának az alsó széle ; szép és termékeny, csak­hogy igen csúnya nép lakja. Bosznia átellenben igen szép lapály egy darabig, de beljebb óriási hegyek mutatják koronáikat, melyeken táboraink vannak, a­melyekkel nekünk is egybeköttetésben kell lennünk. A fölkelő török csapatokat vagy el­fogni, vagy összetörni kell. Szeptember 4-én és 5-dikén éjszaka elfogtunk 6 spiont, kik a vizen jöttek át csónakon. Nem tudjuk meddig maradunk itt ; ha összeszedődünk, átmegyünk a nagyszámú fölkelők közé. A hidászok éjjel-nappal dolgoznak, a hídon körülbelül 14-én megyünk át a Száván. Az nem tetszik nekünk, hogy soha se vetkőzhetünk le. Mióta (t. i. aug. 28. óta) Székesfehérvárról el­jöttünk, csak két éjszaka voltam levetkőzve. Ren­des ágyam a kemény föld, vánkosom a keményre kipakkolt borjú, takaróm­ pedig a felhők, vagy a csillagos ég. Felöltözve alszom egy-két órát éjen­­kint. A férgek bántanak bennünket. Csak addig írhatok dolgainkról, míg Boszniában nem l­ezünk. Azután minden levelet átolvasnak. E levelemet szept. 5-ikén kezdtem el, de nem végezhet­em be, mert alarouk­ozták a regimentet. Harmadszorra végeztem be csak 10-én. („M. H.“) A hadsereg élelmezéséről Írják a „M. H.“-nak Broodból szeptember 12-ről . A hadsereg élelmezése körüli eljárás felől tett tapasztalataimból legyen szabad egyetmást szellőztetnem. Kötelességszerű eljárás kényszerít alapos tapasztalatokra. A hadse­reg élelmezése, mint talán tudják, két részre osz­lik. A Alvállalat a Boszniában operáló hadtestek élelmezését viszi s kötelessége e hadtestek számára szükséges czikkeket ide és Eszékre szállítani. Ez nagyban viszi az üzletet. De vannak ezen Alválla­laton (Pongrácz, Deutsch és Weisz) kivül még olyan kissebb vállalkozók is, kik az országon és hatá­rokon átvonuló ezredeknek szállítanak minden­nemű ételt és italt. Nem tudom hol és mikép válogatták össze az apró vállalkozók csoportját, de annyi szent, hogy az ami­ék hanyagok. Ezeknek pedig alkalma van mindent előteremteni az ország­ban, mégis rendetlenségeket kell tapasztalnunk ná­­luk. Magam láttam is, hogy egy kis faluba meg­érkezett ezred katonaság a kávét nyersen kapta a vállalkozó­ól. Most már mit tegyen a szegény baka a pörköletlen kávéval ? Ott elkezdték maguk a szakácsnők mesterségét gyakorolni s bár orruknak tetszett a szag, nem sokra mehettek vele. Egy Orosz nevű „apró vállalkozó“ meg olyan öreg ök­rök husát vitte a katonaságnak, hogy ember volt, a­ki megrágta,­­ pedig a hússzállítás aránylag a legkönnyebb, mivel az ökör maga megy, míg a kávét, kenyeret, lisztet vontatni kell. Szerencse, hogy a Pongrácz-, Deutsch- és Weisz-féle consor­tium, a fővállalkozók tisztességesen megfelelnek feladatunknak úgy az élelm­i­ czikkek, mint a bor szállítása tekintetében, mert a szegény katonának ugyancsak kevés harczkedvük lehetne, ha Bosz­niában is úgy látnák el őket, mint útközben oda. A szávai átkelésről írják a „Neues Wiener Tagblatt“-nak Sziszekről szept. 13-káról: Ma reggel nagy sürgés-forgás volt a Száván. Nagy tömegekbe szállították hajóra a csapatokat, a hegyi ágyukat öszvéreikkel együtt. Estére még Bródba akarták vinni a Samácz és Bród közt össz­pontosított sereg megerősítésére. Minden készület meg van téve, hogy e sereg holnap vagy hol­napután átkelj­k a Száván. Az á­kelés két he­lyen történik. A sereg zöme Samácznál megy át a folyón és azonnal megkezdi az actiót a felkelők ellen, a­kik Török Brcskánál és a Száva jobb partján táboroznak és eddig hátulról fenyegették Szapáry hadállását. Ezen hadtest szárnyban támadja meg a fölkelőket és felszabadítja Szapáry seregé­nek hátát. Samácz és Breska közt circál a két mo­nitor is, hogy szükség esetében actióba lépjenek és megtisztítsák a partot a felkelőktől. A breskai fölkelők megerősítették állásaikat és három ágyú­val is rendelkeznek. A samóczi felkelőknek négy ágyújuk van. A Sziszekben állomásozó ambulance­­hajók parancsot kaptak, hogy sietve menjenek le­felé a Száván a sebesültek felvételére. Gradiskaban és Bródban minden készület meg van téve a fel­kelők esetleges támadásának fogadására. Bródban kivágták a sétatér szép fáit és erődítésre használ­ták. Ez az elővigyázat arra volt, hogy a felkelők nagy számmal vannak. Kljacs elfoglalása. Kljacs elfoglalásáról a következőket Írják az A­gramer Zeitungnak Jajczéból szept. 10-kéről . Aug. 24-kén Catinelli őrnagy alatt kísérletet tett az 53. ezred Kljucs elfoglalására, de azt nagyon erősnek találta és abban kellett hagynia a kísérletet. Aug. 28-án Janski ezredesnek, a 22. ezred parancsnokának, 10 századdal újabb támadást kellett intéznie az erőd ellen. Janski ezredes jelen­tést tett e vár erősségéről és az ellenség kedvező állításáról. Würtemberg herczeg tehát elhalasztotta a támadást és szept. 6-ára tűzte ki. E napon közre kel­lett működni a 22. gyalogezrednek 3 zászlóaljjal, a 26. ezred egy zászlóaijának, az 53 ezred egy zászlóaljá­nak, a 2/1. és 2/1. hegyi ütegeknek. E napon sikerült is Szametz tábornoknak a Szana balpartjára verni vissza az ellenséget és néhány házcsoportot elfog­lalni a városból , de a városnak magasabban fekvő része és a vár, mely sziklás és meredek ma­gaslaton fekszik, a fölkelők kezei közt ma­radt. E tereket a csadjaviczai táborban kapta meg Württemberg herczeg. Elhatározta tehát, hogy a további nehézségekre való tekintetből ma­gával viszi Kljucsba az 53. ezred másfél századát. Ez intézkedés nagyon czélszerű­nek bizonyult, mert a 6-ban vívott barez megviselte csapatjainkat. Mi­dőn Württemberg herczeg 7-én reggel a barez térre érkezett, nagy lelkesedéssel fogadták őt és a pihent­­ másfél századot. Midőn oda érkezett Württemberg herczeg, a Sametz dandár legnagyobb része a Szana balpart­ján volt. A barez megszűnt néhány órára, de annál nagyobb tűzzel kezdődött meg délután. Az ellenség három kirohanása hatalmasan visszavezetett, a­mi nem volt csekélység, mert a felkelők száma 3000—4000 lehetett. A harez második napján csapataink vitéz és hősies magatartása mellett­ sem sikerült elfoglalni a Várat és az ellenség magasabb hadállásait. 8-kán újonnan fölállíttattak csapataink és a balszárnyon lép­csőzetesen nyomultak előre az ellenség jobb szárnya ellen. E szabatosan végrehajtott taktika aggodalomba ejtette a fölkelőket, hogy elvágatnak visszavonulási útjuktól. Heves ellentállás után tehát kiürítették a fölkelők e hadállást. Ekkor a talaj óriási akadá­lyainak legyőzésével zivataros ujongással ostromol­ták meg katonáink a várat. K­ika délután óta tehát a birodalmi zászló leng Kljucsban. Fájdalom, hogy nevezetes áldozatokba került e győzelem. 300 ha­lottunk és sebesültünk van. Criapi. A Temps levelezője egyszer már találkozott Crispivel, midőn az államférfi Bécsen utazott át Berlinből Rómába. A levelező épülvén a mostani miniszterek szíves fogadásán, az egykori minisztert is meglátogatta. Cairali és Zanardelli miniszterek nyilatkozatait tegnap közöltük, ezek függelékéül itt adjuk a Crispivel folytatott beszélgetés tartalmát. Crispi: Ön emlékezhetik reá, hogy bécsi ta­lálkozásunk alkalmával azzal fejeztem be beszédemet, hogy semmiféle részt sem kívánunk európai Török­ország romjaiból; hogy egyik-másik hatalmasság növekedésével szemben koránsem követelünk kár­pótlást; hogy Olaszország küzd az osztozás minden­féle eszméje ellen ; hogy az ottomán birodalom föl­darabolása esetére a nemzetiségek számára auto­nómiát követelünk. Azt sem akartam elhallgatni Bismarck herczeg előtt, hogy Olaszország ellenzi Ausztria bevonulását Boszniába, és ugyanezt And­­rássy gróf előtt is kinyilatkoztattam. Bismarck mosolyogva válaszolta, hogy még nem érkezett el az ideje az eshetőség megvitatásá­nak ; különben pedig még az olaszok sem végez­ték be a hadjáratot, és addig sok minden történ­hetik. Azonban tudomást vett nyilatkozatomról és föltette magában, hogy informálni fogja Andrássy grófot. Andrássy gróf még kevésbé volt őszinte : annak kijelentésére szorítkozott, hogy kétségtelenül el fog érkezni az ideje, midőn Ausztria-Magyaror­­szág tárgyalni fogja e kérdést Európa előtt. Ebből láthatja ön, hogy mindezekben még csak esetlegesen sem volt szó szerzésről vagy kárpótlás­ról Olaszország részére. Én magam ámbár kiigazí­tani óhajtottam és remélettem határunkat Ausztriával, de az anned­áló politikát mindig visszautasítottam. E tekintetben a temporizáló rendszer barátja vagyok. Mondották rólam, hogy a revindicatio fanatikusa vagyok, sőt azt is, hogy szerencsétlen sorsukra bí­zom trtiszti testvéreinket. Mind a két állítás ha­mis. Én és pártom, vagyis a baloldal többsége kívánjuk határunk kiigazítását, és a jövendőben lehetségesnek is tartjuk. Nem rég ideje a bécsi ka­binet hajlandónak látszott a barátságos megvitatá­sára az Alpok által képzett határnak. De a­ki az Alpokról szól, nem szól-e egyszersmind Irieszről és Dörczről is. Hogy mi az egészet kívánjuk, ez még nem tehet oka, hogy ennek egy részét is visszauta­­sítsa a bécsi kabinet, ha alkalmasnak látná megeg­g­ezni velünk, például a Trentinóra vonatkozólag. De ismétlem, hogy mi tökéletesen el vagyunk szakadva azoktól, a­kiket ön Italia irredenta né­ven nevez, mi­alatt pedig a képviselőház mér­sékelt baloldalát értem. Mi a hat kiigazítást az események hatalmától várjuk és mi formaliter kárhoztatjuk azon hazánkfiait, a­kik nemzeti kér­dést akarnak csinálni a revindicátióból. E polit­ika ellen küzdöttem, midőn hivatalt viseltem, és nép­szerűségem koc­káztatásával is megakadályoztam, hogy az Italia irredenta küldöttei megjelenjenek Victor Emanuel temetésén; mi több, még a comité zászlaját is elvétettem. A­mit Albániára formált igényeinkről beszél­nek, az csak olyan mese, mint a­minőt Tunisról hallott ön. Nem mintha Olaszország nyugodtan látná, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalásával Ausztria kizárólagos ura lesz az Adriának ; e pon­tot illetőleg én határozott föntartásokat tettem a berlini és bécsi vezérminisztereknél , de akkor csak kitérő választ nyertem. Most már Szerajevóban van Ausztria, és tovább is fog menni, ha nem tartóz­tatja föl a pánszláv izgatás és a belső egyenetlen­­►­ég, melyet ez izgatás szülhet az osztrák-magyar birodalomban , az albán partok megszállása nélkül, melyre mi sohasem gondoltunk, csak a görög ki­rályság kiterjeszkedése akadályozhatja meg Ausztria kifejlődését az Adrián. Az elegendőleg megnagyobbodott Görögorszá­got, a szabadelvű Görögországot, Olaszország ba­rátját használnám én tehát Ausztria újabb terjesz­kedésének ellensúlyozására, ha az ügyek élén ál­latfél, és hiszem, hogy Cairoli kabinetje sem szán­dékozik mást tenni. Mi elsőbbséget adunk olyan szomszédnak mint Ausztria, mely értelmes és liberális, bizonyos éjszaki hatalommal szemben ; hasonlóképen annak is örülünk, hogy határosak vagyunk Francziaor­­szággal és Svájczczal. Ez az elsőbbség, melyet Ausztriának adunk, nem egészen önzetlen ugyan, de azért az állam kormánya is húzhat hasznot köz­­gazdasági tekintetben a kereskedelmi szerződésből. E czélból előnyére válik a bécsi kormánynak, ha támogat bennünket, a­kik levetkőztük a régi nem­zetiségi gyűlölködést, és azt az olasz nép tömegé­ből is kiirtani törekszünk. Megjegyeztem Crispi úrnak, hogy lapja a Rifornia egészen másképen beszél. Crispi: E lappal sokszor volt összekötteté­­sem, de véleményünk több tekintetben különböző, úgy a­kar mint a belpolitikában, a többi közt a keleti kérdésben is. Ez a lap közege a balpártnak, melyhez én is tartozom. Képviseli pártomat általá­ban, de engem külön nem. -­ Budapest, szeptember 16. Két állítással iparkodott különösen nép­szerűtlenné tenni az ellenzék Bosznia és Herczegovina occupatióját. Egyik az volt, hogy a két balkáni tartományt Oroszor­szággal egyetértőleg sőt Oroszország kértére foglaljuk el. Bosznia és Herczegovina volt — az ellenzéki rágalom szerint — a vér­pénz, melyért elárultuk Törökországot, ki­szolgáltattuk a kelet fölötti uralmat Péter­­várnak. A másik pedig kétségbe vonta, amit józanul senki sem tagadhatott, Bosz­nia és Herczegovina birtokának fontosságát — katonai szempontból. Hogy mind a két állítás mily jóhi­szemű és mennyire felel meg a valóságnak, az események újabb fejleménye kimutatja. A boszniai lázadás még le sincs verve, s Oroszország már­is fenyegetést lát maga ellen azon körülményben, miszerint mon­archiánk nagy csapattömegeket vetett Bosz­niába és Herczegovinába. A muszka hadve­zénylet monarchiánk ellenében tartja szük­ségesnek a drinápolyi csapatok erősítését, s egy nagyobbszerű haderőnek Macedónia ha­tárára való előretolását. A macedóniai moz­galmak miatt ? Nem. A mi csapataink — a Balkán-félszigetbe való — messze benyo­­mulásának ellensúlya gyanánt. Ezt nevezi aztán az ellenzék testvéries osztozkodásnak, parallelactiónak és a muszkabarátság isten tudja micsoda fajtájának ! Oroszország már is érzi, hogy azon két tartományból, mely ék gyanánt nyomul a Balkán-félsziget testébe, uralkodunk azon nagy continensen, mely az Adriától a Bosz­­porusig terjed. Érzi, h­ogy Bosznia és Her­­czegovina oly fontos strategikai pontot ké­pez, melyen őrt állva nemcsak vigyázha­tunk, hanem minden adandó alkalommal rá is koppinthatunk a muszka politika csel­szövő kezére. Ezért látta volna szívesen Oroszország, ha minél nagyobb, sőt legyőz­hetetlen akadályok gördülnek vala a fogla­ló útjába, s az orosz bujtogatók, Szerbia és Montenegro révén, el is követtek min­dent, hogy a lázadást nemcsak felszítsák, hanem védképessé is tegyék. Mivel azonban Oroszország látja, hogy csapataink vitézsége a legnagyobb nehézségeken diadalmaskodva, közelebb már kioltja a lázadás intenzív tüzét, s tartva attól, hogy a Balkán-félszi­­geten támadni készülő események monar­chiánk befolyása alá kerülnek,­az orosz po­litika a túlszárnyaltatástól fél, s ez az oka, a­miért újólag nagyobb mérvű katonai rend­szabályokat visz véghez Ruméliában s min­denütt, a­hol Oroszország megvetette lábát. Valóban csakis ellenzéki rövidlátás, vagy részakarat kell ahhoz, hogy valaki fel ne ismerje Bosznia és Herczegovina bir­tokának fontosságát. Oroszország felismerte. A Balkán-félsziget fölött nagy zivatarok ké­szülnek ismét kitörni. A görög-szerb-monte­­negrói-török háború küszöbön áll. Albániában fenyegető mozgalom. Az egész európai török birodalom talaja inog. Konstantinápolyban fenyegető zűrzavar, fejetlenség. Az orosz és angol befolyás soha nem szünetelő guerilla­­háborút visel egymás ellen. A török irány­adó körök hangulata napról-napra változik. Majd az orosz, majd az angol befolyás ke­rekedik felül. Valóságos előny­játék folyik a szultán termeiben. Egyik irányban sin­csenek kizárva a meglepetések. Midhat pasa hazamegy ugyan, de egyelőre csak Kréta kormányzójává lesz. A szultán tehát nem meri teljesen átadni magát az angol befo­lyás áramlatának. Ha tehát még nem volnánk Boszniá­ban, a Balkán-félszigeten támadni készülő helyzet feltétlenül azt parancsolná, hogy be­menjünk most. Mert egészen más hatása van hatalmi szavunknak, ha a balkáni két tartományban 200.000 katonánk van, mintha itthon tépelődnénk a jelszavak, s a teendők felett. A pacificatiót tehát minél előbb és minél teljesebben be kell végeznünk. Csa­pataink előrenyomulása tegnap ismét a leg­több ponton megkezdődött. Nem lehet többé akadály, mely feltartóztassa őket. Azért tehát ismét a hadiszállásnak Broodba való áthelyezéséről beszélni felesleges szó­­szaporítás. Annak pedig nem lenne értelme, hogy hadjáratunk ez idei czélját rövid na­pok alatt eléri, ha ez nem azt akarná jelen­teni, miszerint Bosznia és Herczegovina stra­tegikai meghódítása rövid idő alatt be lesz végezve. Mert azt nem szabad értenie alatta a hadvezényletnek, hogy a pacificatió nehe­zebb részét a tavaszra kell halasztani. A

Next