Ellenőr, 1878. szeptember (10. évfolyam, 438-492. szám)

1878-09-19 / 471. szám

i ////y ■ ^ &l5tlutisl irak: % évre . . SZO írt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. vre . • . IO . — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ ügyei szám­ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda: gundctpesten, nádor-zitczcL 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak kármentes leveleket fogadunk el. 471. szám. ELLENŐR (Reggeli feladás. Budapest, csütörtök, szeptember 19. 1878. Étk­etések Mrétk a kiadóhivatalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Lógrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafk­e­r& Cie­ czegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az »Ellenőr* kiadó hivatala által nyugtázok számla ellenében fizetendő. )Hiadó-hivatal : (B­udap­esten, addor-sztéza 0. szám. (de intézendők az előfizetések és a lap szétküldésén vonatkozó minden felszólalás. X. évfolyam. A tisztelt közönséghez. Az új évnegyed közeledtével kérjük a t. közönséget az előfizetés megújítására. Teszszük ezt hangzatos ígéretek nélkül. Igye­keztünk és igyekezni fogunk ezentúl is, még fokozott mérvben, a lap szellemi értékének emelésére. Olvas­óink látják a törekvést, s ez nem fog lan­kadni. Külső és belső nagy kérdések foglal­koztatnak bennünket, s küszöbön az ország­­gyűlés is. Az olvasó megkívánhatja a lap­tól, hogy mindenről gyorsan értesítsen, s hogy értesülései megbízhatók legyenek. A gyártott hírek és táviratok közlésétől úgy, mint eddig, ezentúl is tartózkodni fogunk, nem keresve izgalmas hírek költésében a lap érdekessé tételét. A­mit megírunk és közlünk, azt legjobb hitünk szerint és for­rásaink megbízhatóságánál fogva, valónak tartjuk. Tárcza- és csarnok­ rovataink változa­tosságára gondot fordítunk, s továbbá is élénk figyelemmel kisérjük a tudományos és irodalmi mozgalmakat. A közgazdasági rovatnak nagyobb tért engedtünk, hogy ne legyen többé oka a kö­zönségnek arra a panaszra, hogy a magyar lapok kevés figyelmet fordítanak e rovatra, s a közgazdasági érdekekre átalában. Köz­gazdasági rovatunk rendszeres lesz közlései­ben, hogy pontos és nélkülözhetlen tájéko­­zóul szolgáljon. A lap ára marad mint eddig: egész évre....................................20 frt — félévre.........................................10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy hóra......................................1 frt 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. A sebesültek számára. Eddig begyű­lt összeg .... 203 frt — kr. Újabb adakozás : Kovalovszky Gyula fehértemplomi fogházfel­ügyelő az őrszemélyzet közt gyűjtött.................................. 4 frt 70 kr. Feichtinger Miksa ...... 5 frt — kr. Pi8ay István..................................... 2 frt — kr. Összesen: 214 frt 70 kr* Budapest, szeptember 18. Németországnak nem sikerült együttes felszólalásra bírni a hatalmakat a portával szemben. A Norddeutsche Zeitung már ki is jelenti, hogy Németország egyelőre nem fog további lépést tenni, mert Batum át­adásával a helyzet is megváltozott. Még nagyobb okunk van azt állítani, hogy a berlini congressussal. Ezután már nagy mes­terség lesz valami conferentiára vagy közös lépésre egyesíteni a hatalmakat. Érdekcso­­portozatok lehetnek, de egyhamarjában kö­zös actióra nem fognak vállalkozni a ha­talmak.* Szovjet pasa jegyzéket intézett a porta külföldi képviselőihez, melyben elhárítja a török kormányról a boszniai eseményekért való felelősséget. Részben igaza lehet: a porta csakugyan nem tud befolyást gyakorolni a bosnyák fölkelőkre. Éppen ezért mentünk mi is be Boszniába. De hát azért kit tesz felelőssé Szavjet pasa, hogy a bosnyák, al­bán, mac­edoniai felkelők mind Snider pus­kával vannak fölfegyverkezve ? Ezek tán­­csak mégis a porta tárházaiból kerültek a fölkelők kezeibe ?* Változatosság kedvéért a porta ismét nagyobb élénkséggel fontolgatja az Ausztria- Magyarországgal kötendő conventiót. A minisztertanács határozata már szeptem­ber 7-ke óta a szultán asztalán fekszik. Meg vagyunk győződve róla, hogy nemso­kára rászánja magát az aláírásra, mert a bosnyákok ellentállásától egy hét múlva na­gyon keveset reméllhet. A „Független Hírlap“-ban a következő „Nyílt kérdés“ jelent meg : „A magyar kormány tudtával és befolyása mellett köttettek-e az occupáló hadse­reg számára az élelmi szállításra a szerződések és mivel indokolható, hogy a borra és lisztre egy prá­gai consortiumnak adatott a szállítás, a­mely két­szer, sőt háromszorta drágábban szállítja, mint a­mi­lyen áron e czikkek Magyarországon bármely perc­­­ben és bármely mennyiségben kaphatók?“ Illetékes helyről a következő felvilágosítás közzétételére kérettünk föl: 1. A kérdéses szerződések kötése — köztudo­más szerint — a közös hadügyminiszter dolga. 2. Teljesen alaptalan azon tény gyanánt fel­hozott állítás, „hogy a borra és lisztre egy prágai consortiumnak adatott a szállítás“ — miután prágai részvénytársaságtól ajánlat nem is érkezett be , s az eddig szükségelt bor legnagyobb részét a zágrábi Priester, Sl­epcevic és Taucer ezég, továbbá a budapesti és zágrábi Weisz Berchtold, Deutsch és Pongrácz ezégek szállították , s a kisebb részt a bécsi, budapesti és pozsonyi hadbiztosságok sze­rezték be ; a liszt pedig részben Budapesten, rész­ben Bécsben, Pozsonyban és Temesváron vásárol­tatott. Az árak a piaczi viszonyoknak megfelelnek. * Bizony felhagyhatnának már az ellenzéki lapok azzal a zaklatással, melylyel a hadügyi kormány­zatot és a magyar kormányt is minden nap üldözik. Kár minden pletykán elindulni s aztán mordiót kiabálni. E hó 23-án kezdik meg a vámtárgyalásokat az olasz megbízottakkal Bécsben. Mint értesülünk biztos kilátás van arra, hogy a német vámtárgya­lások is föl fognak vétetni október közepén Ber­linben. (B. C.) _________ A mozgósítás következtében szükséges előlép­tetés ki lett hirdetve, de azért nem marad el a rendes novemberi előléptetés sem, csakhogy nem lesz oly nagymérvű mint máskor. Philippovics tá­bornok csak későbben fogja beküldeni a kitünteté­sekre vonatkozó előterjesztéseket. A honvédségnél most nem lesz rendkívüli elő­léptetés. (Bud. Corr.) Október elsejéig ki lesz nevezve az osztrák­magyar bank kormányzója, de az alakuló közgyű­lésen valószínűleg Wodianer a nemzeti bank alkor­mányzója fog még elnökölni. Addig ki lesz nevezve a magyar kormánybiztos is, kinek Bécsben kell laknia. A két pénzügyminiszter már értesítette,a nem­zeti bank igazgatóságát, hogy melyik két-két főta­nácsos megválasztását kívánják az előterjesztett hat jelölt között. Ezek nevei megküldetnek a rész­vényeseknek e hó 21-én. (Búd. Cor.) Broodból Írják a Bud. Corr.-nek : Nagyon élénk az élet az építendő dályavinkoveze-bródi vasútvonal, valamint a bród-zeniczai vonalon. A dálya-bródi vasútvonalon most négy ponton kez­dették meg az építést Samucztól, hol nagyon sok kavics van, már rövid idő múlva fogtak Verpel­­jeig s még tovább segédpályán kavicsot vinni. A földmunkálatok most, miután Makóról és Szegedről 1000—1000 munkás s azonkívül nagyszámú olasz munkás is érkezett, tetemes haladást tettek már, s minthogy sehol sem kell nagyobb nehézségeket leküzdeni, nincs kétség, hogy a vonal november 20-ig elkészül. Éppen oly gyorsan fog elkészülni a brad­­zenicai keskeny­nyomu vasútvonal is. A vállalkozók a felépítvény összes anyagát Ausztria-Magyaror­­szágon szerezték be; ezt a hadügyminisztérium ki­kötötte. Csak a kis tizenkét lóerejü mozdonyok nem voltak egy belföldi gyárban sem kaphatók s a vállalkozók kénytelenek voltak 12 ily mozdonyt Münchenben megvenni, hol azokat már készen találták. Szakemberek véleménye szerint különben jobb lett volna e vasutat nem Bródból, hanem Samac­­ból kiindulva Wrandukba vezetni, akkor kevesebb nehézségeket kellett volna leküzdeni. és még akkor szólította föl közös eljárásra a hatal­makat, midőn a porta kevésbé látszott törődni a a szerződés végrehajtásával. Bécs, szept. 18. Bukarestből jelentik a Po­litische Correspondenznek . Ámbár Románia minden intézkedést megtett, hogy rögtön átadhassa Bessza­­rábiát az oroszoknak, ezek csak a román parlia­ment beleegyezése után akarják megszállani Bessza­­rábiát. Párig, szept. 18. Gambetta beszédet tartott Valenceban. Ajánlotta az egyetértést , hangsúlyozta, hogy a heroikus idők lejárták magukat, és most már az észnek kell elfoglalnia az erőszak helyét. Berlin, szept. 18. A socialista­ törvény­­javaslatot tárgyaló bizottság megalakult. Brake javaslata értelmében a Fritzsche ellen megindított bűnvádi eljárást sistálták. Berlin, szept. 18. A Volkszeitung által ki­jelentett kételkedéssel szemben, hogy miképen ál­líthatta a belügyminiszter, hogy Nobilinget a bíró­ság hallgatta ki, constatálja a Norddeutsche Zei­tung, hogy Nobiling formális bírói kihallgatás alá vétetett, és akkor tette azt a nyilatkozatot, melyet a belügyminiszter a birodalmi gyűléssel 16-án tudatott. Táviratok: Bécs, szept. 18. Konstantinápolyból jelentik a „Politische Correspondenz“-nek . Szavjet pasa mint külügyminiszter a porta külföldi képviselőihez intézett jegyzékében, hír szerint, minden felelősséget elhárít ma­gáról a boszniai és herczegovinai esemé­nyekkel szemben és hangsúlyozza, hogy a porta t­ljesen tiszteletben tartotta a ber­lini szerződést. Ennek daczára is úgy lát­szik, hogy a porta ismét élénkebben fontol­gatja az Ausztria-Magyarországgal kötendő conventiót. Szept. 7-ke óta a szultán előtt fekszik a török minisztertanács határozata, melyben az a legutolsó osztrák-magyar ja­vaslatnak aláírását ajánlotta. Szovjet elejé­től fogva tanácsosnak tartotta a conventio megkötését, hangsúlyozván, hogy a con­ventio létezése eo ipso magában foglalja a szultán jogának elismerését. A hadügymi­niszter és az egyházi méltóságok azonban e nézet ellen izgatták a szultánt. Bécs, szept. 18. A 4. hadtest parancs­nokságáról a következő jelentés érkezett : A 13. hadosztály 26. dandára 16-án Dubra­­váig a (Tinja mellett) nyomult előre. A 25. dandár makacs és sötét estig tartó küzde­lem után megszállotta Kriszpicset és Lon­­csarét. A 13. hadosztálynak 17-én kellett csatarendbe állania, megtámadandó Uj-Brcs­­kát, és a 25. dandár szárnyával a Szávára támaszkodva, a samóczi út felé fordulva, fejlődött ki, a 26. dandár pedig Uj-Brcska déli része felé fordult. A csapatok makacs tüzelés közben fejlődtek ki. Eleintén a ma­gasabb pontok teljes hiányában csak kevés támogatást nyújthatott a tüzérség, és csak a további előnyomulás alatt volt lehetséges három üteget tűzbe vinni. A gyalogság a város széléig jutva, két sánczot elfoglalt, melyek egyike két ágyúval volt fölszerelve. Ezután benyomultak csapataink a városba és azonnal megszállották azt. Az ellentállás rendkívül makacs volt a legvégső pillanatig. A küzdelem csak 8 óra felé ért véget. Két ágyút és két zászlót foglaltunk el. E jelen­tés elküldésekor nem volt tudva a veszte­ség, csak négy tiszt megsebesülése volt is­meretes. Bécs, szept. 18. Konstantinápolyból jelenti a Politische Correspondent.­­ Az orosz lapok nagyon élénken foglalkoznak a Konstantinápoly melletti had­állások kiürítésével. Azt hiszik, hogy e héten Dri­­nápolyba fog átköltözni az orosz főhadiszállás. Egy­­időben Totleben tábornok Livádiába fog utazni. Erősen állítják, hogy Layardnak sikerült el­fogadtatni a portával Angliának Kis-Ázsia refor­málására vonatkozó tervezetét. Berlin, szept. 18. A berlini cabinet, írja a Norddeutsche Zeitung, egyelőre nem fogja sürgetni a portát a berlini szerződés gyorsabb végrehaj­tására, annál is inkább, mert Batum átadásával megváltozott a helyzet. A német kormány különben Szerajevóból jelentik szept. 18-áról a Pester Lloydnak . Zách tábornok ismét megkezdette az előnyomulást Bihács ellen és Zegdrba érkezett. A bihácsi felkelők állítólag capitulálni akarnak. Rheinländer dandára megtámadta Szacsicsot, elfog­lalta, és az ellenséget Bihácstól egy órajárás­­nyira űzte. A felkelő­k rövid küzdelem után kiürítették Gradacsáczot és Tuzsla felé hátráltak, úgy látszik kevés kedvük van a harczra. Szerajevo, szept. 12. (38 -ik ezred, 6-ik had­osztály 11-ik század, 2-ik hegyi brigád.) A „M. Hiradó“-nak írják : E hó 2-ikán éjjel az én ezre­­dem úgy két óra tájt a 9-ik vadászzászlóaljjal és tüzérséggel a felkelők elé ment Mokros irányában. Ott 3-dikán reggel össze is ütköztek. A mi első zászlóaljunkat, mely elővéd volt, az ellenség egé­szen maga közé hagyta menni. A mieink csak azt vették észre, hogy a sziklák mellől megtámadják a törökök. E zászlóalj sokat szenvedett. A halottak száma 30-at meghaladja, sebesült van vagy hatvan, mindenütt egy-egy hadnagy is. De a török is sokat vesztett : az általunk ejtett foglyok közt több török tiszt van. Kevés hija hogy az egész sereget el nem fogtuk, mert az én ezredemből a 2-ik zászlóalj és az 52. ezred bekerítésekre indultak jobbról-balról. A bekerítés részint azért nem sikerült, mert a tö­rökök vettek észre valamit s állásukat egy negyed órával előbb odahagyták, részint azért, hogy az 1. zászlóalj és a vadászok korán támadták meg őket s visszavervén a fölkelőket, a megkerülő csapat el­késett. Szerajevóról csak annyit írhatok, hogy a Konakon, hol parancsnokunk lakik, a nagy gya­logsági kaszárnyán és a kórházon kívül olyan, mint a kőbányai sertésszállások. Mióta eljöttünk, födél alatt nem voltunk, de nem is kívánunk lenni. Úgy a férfiak mint a nők közt, nem látni egy becsüle­tes arc­ot. Az asszonyok, a­kiket látnunk sikerült, mind rásezos arczuak, a fiatalokat zárva tartják. Még egyet. Minap egy este a tábortűznél üldögél­­tünk többen s néztünk a csillagok közé, míg az ételünk főtt. Egy magyar tiszt, tábori sapkában, rövid pipával, kit nem ismertünk, vegyült közénk s kérdezősködött élelmezésünkről s hogy vagyunk megelégedve a sorssal. „Bizony jobb lenne otthon , ha nem jól érezzük magunkat — mert muszáj.“ Ekkor más csoportok kezdtek felugrálni s több tiszt jött. A kérdező Philippovics volt. Szapáry táborából irja az egyik orvos : Szept. 4 én megkezdettük borzasztó munkán­kat. A totocsáni ütközetből 60 sebesültet hoztak hoz­zánk, köztük 21 súlyos sebesültet és este 6 órától reggel 4 óráig dolgoztunk. A sebek nagyon gonosz természetűek , a golyók általában nagyok és vesze­delmes sebet vágnak, a csontokat nagyon meg­roncsolják, a puharészeket pedig szétszaggatják. A felkelők legtöbbnyire Snider puskával lődöz­­nek, van repetáló fegyverük is. Kis öntött go­lyókat, kovács fegyverekből kilőtt nagy golyó­kat, sőt (a népjog ellenére) üres golyókat is lehet találni a sebekben. A nagy golyók kétszer sőt há­romszor oly nehezek, mint a mieink és nagyságuk sőt formátlanságuk miatt is nagyon nehezen húz­hatók ki a sebből. 5 én újabb véres munka, 200-nál több sebe­sültet hoztak hozzánk és 12 órán át szakadatlanul dolgoztunk, délután 5 órától reggel 5 óráig. Ekkor oly állapot fogott el bennünket, hogy azt sem tud­tuk mi történik körülöttünk. Ekkor két órai nyo­morult nyugvás következett. Másnap délelőtt kiürítettük a kórházat és valamennyi sebesültet előfogatos kocsikra raktuk. Az el nem szállíthatók Dobojban maradnak. A 8. (brttnni) ezred nagy veszteségeket szenvedett, 4. és 5-én 374 embert. A csatatéren 50 holttestet fej nélkül találtak meg. A küzdelem borzasztó, a tűz gyilkos, leggyil­­kosabb nagy távolságokra, 2000 lépésre. Közelről fölöttünk lőnek el a törökök. Olyan fanatismussal védik magukat, hogy lődözéssel nem lehet őket kimozdítani helyükből. Csak körülszárnyalással le­het elűzni őket. Kegyelmet az egyik fél sem ad, azért az ütközetben nincs fogoly, mi sem gya­korolunk absolute semmi kíméletet, mindenkit le­szúrunk, az elkeseredés borzasztó. 6­kán ismét 50 sebesült, újra éjjeli 12 óráig dolgoztunk. A legyek milliárdjai borzasztóan kínoznak bennünket. Sátorunk fehér falait úgy ellepik, hogy egészen elfeketítik. A bekötés és operálás közben a sebekre szállnak , azért külön embereket kell alkalmaznunk, a­kik lombos faággal űzik a le­gyeket. Nagyobb operációkba nem bocsátkozhatunk. A sebesülteket mindjárt másnap tovább kell szállítani. Csak arra szorítkozhatunk, hogy jól bekötözzük a sértett részeket. A sebesülteket az itt divatos ká­­rokon kell tovább szállítani Bródba, 60 kilométer­nyire, a­mi a lövés által okozott csont­törésekre mindenesetre kártékony. Itt csak egy kis kórház van ötven ágygyal. Itt csak a végképen el nem szállíthatók maradnak , a­kik mellükbe, fejükbe kapták a lövést, vagy nagy csontzúzódást szenved­tek stb. Magánépületek a sebesültek befogadására itt nincsenek. Csak két kis házat találtak arra alkal­masoknak. Ezek török papok háremei voltak, kis szobákkal és még kisebb ablakokkal, világosság és levegő nélkül. Ez is valóságos nyomorúság. A bolgárok tiltakozása Bulgária felosztása ellen. A „Maricza“ filippopoli bolgár lap közli azt a tiltakozást, melyet a Balkán déli részén fekvő néhány kerület bolgár lakosai nyújtottak át az an­gol consulnak. Közöljük mi is, mert nagyon érde­kessé teszi a bolgár urak hetvenkedő hangja. „Excellentiád ! A berlini szerződés megkö­tése óta azt híreszt­elték, hogy Bulgáriát Anglia tanácsára föl akarják osztani, de eleintén nem tu­lajdonítottunk nagy fontosságot e hírnek. Most, mi­dőn ismeretesek a berlini congressus határozatai, consternálva vagyunk általa ; megtudtuk, hogy ha­zánkat, melyet kizárólag bolgárok laknak, Rumélia név alatt el akarják választani Bulgária többi ré­szeitől, és hogy valami kétes autonómiafélét akar­nak nekünk adni, mely Anglia képzeletében él. Mi megtöződéssel látjuk az angol nemzet jelen magatartását, mely segítségére sietett 1876-ban a bolgároknak, midőn hat hónapon át mészárlások áldozatai voltunk. És minő czélból tették ezt ? A rokonszenv, melyet az angol nép tanúsított irántunk, nincs összhangzásban az angol kormány tetteivel, mely szakadatlanul és minden eszközök­kel a szolgaságban akar megtartani bennünket, és ismét ránk rakni a törökök tűrhetetlen igáját, a kik ötszázad óta barmok gyanánt bánnak velünk, de a kiktől maga az isten szabadit meg bennünket fölkentjének keze által, a czár által, a ki az egyet­len barátja az embereknek az egész földkerekségén, II. Sándor ő felsége a mi szabaditónk által. Min­ket meglepnek, midőn dicsőíteni halljuk Angliát, hogy mindenhova, a világ legtávolabb vidékeire is elviszi a szabadságot, a világosságot és jólétet. Úgy látszik Anglia jótéteményeiben részesíti e tar­tományokat, melyeket ritkán látogatnak az euró­paiak ; de itt, Európa szívében, semmi ilyesfélét nem lehet látni, és minisztereinek cselekedetei homlokegyenest ellenkezőkről tanúskodnak. Lord Beaconsfield mint valami főpap fölál­­dozta Berlinben Bulgáriát a brit aranyborjú oltárán. Anglia megsiketíti az egész világot örökös kiáltá­saival „a mi érdekeink­ a mi érdekeink! mintha bizony más nemzeteknek nem volnának szintén ér­dekeik, mintha az egész emberiség csak az angol érdekek szolgálatára lenne teremtve. Mi tudjuk, hogy Lord Beaconsfield elhatározta (kétség nélkül jótevő szándékkal) megsemmisíteni a bolgár nemze­tet; régi terve neki, hogy darabokra szakítsa azt, és most kezdi azt végrehajtani. A bolgár nemzet már öt darabra van szétszakítva : a bolgár fejede­lemség, Románia, Szerbia, az autonóm bolgár tar­tomány, és végre a még török kormány alatt levő Bulgária. Mi felemeljük szavunkat, hogy hangosan til­takozzunk a berlini szerződés igazságtalan határo­zatai ellen és kijelentjük, hogy mi nem fogadhatjuk el, nem hajthatjuk meg fejünket Anglia kísérletei előtt, melyek meg akarnak rontani bennünket mint népet. Mi nem hódolhatunk meg újra a törökök ördögi uralkodásának, a­kik századok óta szívják vérünket, törik csontjainkat és rágják hasunkat. Tudja meg tehát mindenki, hogy nehéz lesz kiirtani a bolgár nemzetet a föld színéről Rumelia hazug nevének kigondolása által. Nem­­ a mi nemzetünk védeni fogja magát utolsó csepp vérig, hogysem ismét a török uralom alá jusson, szükséges lesz tehát, hogy újra patakokban folyjon a vér szeren­csétlen elpusztított hazánkban. Bátorkodunk kérni Excellentiádat, szívesked­jék tiltakozásunk másolatát megküldeni a királyné ő felsége kormányának, megköszönvén minden jó­akaratát, melyben részesített. Plovdiv (Filoppopol) 1878. júl 31-én.“ A tiltakozást 90 község képviselői írták alá, melyek a sztrimoni, ucsekelmeni, kunusi, szim­oni­­gori és rupcsai kerületekben fekszenek. Kattaróból jelentik a Deutsche Zeitungnak . Trebinjében nagy rémület fogta el a lakosságot. A boltok legnagyobb része be van zárva. A keresz­tyén lakosok félnek, hogy a Goricza magaslatokon táborozó fölkelők, a­kik csak félórányira vannak Trebinjétől, megtámadják a várost. De a meglepe­tés ellen tökéletesen elégséges intézkedés van téve. Platovácz mellett, Bitektől délkeletre, igen jelenté­keny mohamedán fölkelő csapat áll, és erősítést vár Mitroviczából. Ragusdban hite jár, hogy csapataink megszál­lották Utovo erődöt. Ma érkeztek ide a goriczai affaire első sebesültjei és lehető leghamarább Fiumébe és Triesztbe szállítják őket. Szerajevóból jelentik a Fremdenblattnak : Perrod olasz consul gyilkosainak nyomában van­nak. Két tapitét és három török embert hoztak ide, a­kik vádolva vannak a gyilkossággal. Kettőjük ellen igen súlyos vádak szólnak. Omár béget, ezek hatodik társát most keresik. Az elfogottak mind maglajiak és Vranduk mellett fogták el őket. Tö­rök tüzéreknek öltözött három visegrádi kémet fog­tak el itt ma. Bihácsból szerencsés karózokat jelen­tenik, Szapáry előhada a Szprecsa völgyében álla­mított, s melyre a német alkotmányosság és belpolitika súlypontját át akarta helyezni, teljesen megbukott, úgy áll ma a német kormány, hogy sem conservativ sem szabad­elvű többsége nincsen, s egyátalán nem mondható meg e pillanatban, mily pártok koalitiója fogja a hatalmat kezébe keríteni, mert hogy magában egyik párt sem erős erre, kétségtelen. Ez a bizonytalanság jellemezte a teg­napi vitát, melyben egy párt szónokai sem pártolták határozottan a javaslatot, mert egyik sem tudja, vájjon nem fordulnak-e a viszonyok olykép, hogy elleneznie kell a kormány tervezetét. Sőt Reichensperger a centrum nevében visszautasította azt. Ez a bizonytalanság némileg még Bis­marck beszédében is visszatükröződik, pedig a vaskanczellár, tudvalevőleg, egyenesen s kérlelhetlen következetességgel szokott czél­­jaira törni különösen akkor, midőn német belügyi kérdésről van szó és „csak“ a né­met parliamenttel áll szemben. A német parliament gyakorlatban köztudomású do­log, hogy Bismarck csak akkor szokott résztvenni a birodalmi gyűlés vitáiban, mi­dőn egy Deus ex machinára, vagy Jupiter tenansra volt szükség, aki föllépése által üdvös félelmet gerjesztve, kisegítné a sár­ból a német kormány megfeneklett szeke­rét. Ehhez az expedienshez hozzányúltak még — politikai szempontból — oly má­­sodrangú kérdésben is, mint a büntetőtör­vénykönyv egységessé való tétele volt, s minden esetben a mérlegbe vetette Bismarck saját személyének súlyát. S ez a súly ren­desen kiemelte helyéből az egész német par­­liamentet. Bismarck azon kevéssé parliamen­­táris theóriát szokta felállítani, hogy a bi­rodalmi gyűlés vagy elfogadja az illető ja­vaslatot úgy, mint a kormány akarja, vagy egyátalán nem fogadja azt el. Középutat nem hagyott fenn a megalkudásra. A bi­rodalmi gyűlés, félve a — rendesen igen szükséges — javaslatok teljes elejtésétől, s az ebből származó felelősség elvállalásától, mindig megadta magát — kegyelemre. Bismarck most is igen határozottan hangsúlyozta ugyan azt, hogy a császár s átalában a német polgárok életének védel­­mére szükséges a socialisták elleni repressív törvény, de nem jelentette ki a maga ké­telyt fenn nem hagyó cathegoricus modorá­ban, hogy azon törvényjavaslatot változatlanul akarja elfogadtatni, melyet a birodalmi gyű­lés elé terjesztettek. Ennek következtében, valamint a­miatt, hogy a javaslat a bizott­sághoz utasíttatott a transactiók számára tág tér nyílott. A bizottsági tárgyalás által nyert idő­höz az előcsatározás után gyorsan támadt fegyverszünetnek tekinthető, melyre mind a kormánynak, mind a pártoknak szükségük van. A kormány számot vetve a rendelke­zésére álló tényezőkkel, csakhamar válasz­tani fog : a conservativekre vagy a szabad­elvűekre támaszkodjék-e, mert nem való­színű, hogy azon harmadik alternatívához nyúljon, hogy t. i. a birodalmi gyűlést is­mét feloszlatva, újólag a német nemzetre appelláljon. Németország megmutatta, hogy még a berlini tragédia s a socializmus ve­szélye közvetlen fölléptének benyomása alatt sem adott a kormányt vakon szolgáló több­séget ; annál kevésbé volna tehát valószínű, hogy most, miután az említett benyomás szűnni kezd, s miután a német kormány tu­lajdonkép való szándéka élesen kitűnt a társadalom­mentő lepel alól, Bismarck szí­­ve szerinti többséget küldjön Berlinbe. Marad tehát a két alternatíva. A német kormány elhatározásába, a pártviszonyok fontolóra vételén kívül, még egy idegen tényező is bele fog játszani. A Vatikánnal folytatott alkudozás eredménye. Ez alkudozás eljutott addig, hogy a római Curia megígérte, miszerint a német clerica­­lisok el fogják ismerni a kormány fenható­­ságát, s a májusi törvények is érvényben maradnak, alkalmazásuk „bizonyos módosí­tása mellett.“ Ámde az elűzött főpapok visszahelyezése tekintetében alig várható megegyezés, s a májusi törvényeknek „bi­zonyos módosítás mellett“ való alkalmazása is oly kérdés, melyen Berlin és Róma ala­posan összeveszhet. Sőt ha a megegyezés létre is jönne, nem bizonyos, vajon döntő súlyt képezne-e az a centrum magatartására nézve. Egy államban sincs a clericalismus oly bensőleg összenőve egyéb politikai törekvésekkel, mint Németországban, hol az combinálva van a particularismussal, a lengyel, autonomicus stb. kérdésekkel. A Rómából érkező jó ta­nácscsal tehát könnyen megeshetnék, hogy a clericalisok szépen félretennék. Minde tekintet együtt alkalmasint arra fogja bírni a német kormányt, hogy ismét a szabadelvűekre támaszkodjék. Ezek — veszteségeik után — gyengék volnának ugyan arra, hogy egyedül viseljék az ez által rájuk háruló terhet , de a kormány­ Budapest, szeptember 18. A sociáldemokrata javaslatot a német birodalmi gyűlés egy 21 tagú bizottsághoz utasította. Ez nemcsak nem egyértelmű ugyan a javaslat elvetésével, hanem inkább győzelmét jelenti , de azon vita, mely a bi­zottsághoz való utasítást megelőzte, a leg­világosabb bizonyítéka azon zűrzavarnak, melyben az új német birodalmi gyűlés párt­jai vannak. A német kormány azért oszlatta fel a birodalmi gyűlést, hogy új pártalakulás és oly többség jöjjön létre, mely a socialista üzelmek elleni hadjáratban feltétlenül támo­gassa őt, s a tegnapi vita megmutatta, hogy egyik czélját sem érte el. A pártvi­szonyok változtak ugyan, a­mennyiben a szabadelvűek­ száma megapadt, s a conser­­vativeké megnövekedett , de azon nagy con­servativ pártalakulás, melyre Bismarck szó­

Next