Ellenőr, 1878. szeptember (10. évfolyam, 438-492. szám)
1878-09-19 / 471. szám
i ////y ■ ^ &l5tlutisl irak: % évre . . SZO írt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. vre . • . IO . — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ ügyei számára 4 krajczár. Szerkesztési iroda: gundctpesten, nádor-zitczcL 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak kármentes leveleket fogadunk el. 471. szám. ELLENŐR (Reggeli feladás. Budapest, csütörtök, szeptember 19. 1878. Étketések Mrétk a kiadóhivatalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Lógrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafker& Cie czegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az »Ellenőr* kiadó hivatala által nyugtázok számla ellenében fizetendő. )Hiadó-hivatal : (Budapesten, addor-sztéza 0. szám. (de intézendők az előfizetések és a lap szétküldésén vonatkozó minden felszólalás. X. évfolyam. A tisztelt közönséghez. Az új évnegyed közeledtével kérjük a t. közönséget az előfizetés megújítására. Teszszük ezt hangzatos ígéretek nélkül. Igyekeztünk és igyekezni fogunk ezentúl is, még fokozott mérvben, a lap szellemi értékének emelésére. Olvasóink látják a törekvést, s ez nem fog lankadni. Külső és belső nagy kérdések foglalkoztatnak bennünket, s küszöbön az országgyűlés is. Az olvasó megkívánhatja a laptól, hogy mindenről gyorsan értesítsen, s hogy értesülései megbízhatók legyenek. A gyártott hírek és táviratok közlésétől úgy, mint eddig, ezentúl is tartózkodni fogunk, nem keresve izgalmas hírek költésében a lap érdekessé tételét. Amit megírunk és közlünk, azt legjobb hitünk szerint és forrásaink megbízhatóságánál fogva, valónak tartjuk. Tárcza- és csarnok rovataink változatosságára gondot fordítunk, s továbbá is élénk figyelemmel kisérjük a tudományos és irodalmi mozgalmakat. A közgazdasági rovatnak nagyobb tért engedtünk, hogy ne legyen többé oka a közönségnek arra a panaszra, hogy a magyar lapok kevés figyelmet fordítanak e rovatra, s a közgazdasági érdekekre átalában. Közgazdasági rovatunk rendszeres lesz közléseiben, hogy pontos és nélkülözhetlen tájékozóul szolgáljon. A lap ára marad mint eddig: egész évre....................................20 frt — félévre.........................................10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy hóra......................................1 frt 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. A sebesültek számára. Eddig begyűlt összeg .... 203 frt — kr. Újabb adakozás : Kovalovszky Gyula fehértemplomi fogházfelügyelő az őrszemélyzet közt gyűjtött.................................. 4 frt 70 kr. Feichtinger Miksa ...... 5 frt — kr. Pi8ay István..................................... 2 frt — kr. Összesen: 214 frt 70 kr* Budapest, szeptember 18. Németországnak nem sikerült együttes felszólalásra bírni a hatalmakat a portával szemben. A Norddeutsche Zeitung már ki is jelenti, hogy Németország egyelőre nem fog további lépést tenni, mert Batum átadásával a helyzet is megváltozott. Még nagyobb okunk van azt állítani, hogy a berlini congressussal. Ezután már nagy mesterség lesz valami conferentiára vagy közös lépésre egyesíteni a hatalmakat. Érdekcsoportozatok lehetnek, de egyhamarjában közös actióra nem fognak vállalkozni a hatalmak.* Szovjet pasa jegyzéket intézett a porta külföldi képviselőihez, melyben elhárítja a török kormányról a boszniai eseményekért való felelősséget. Részben igaza lehet: a porta csakugyan nem tud befolyást gyakorolni a bosnyák fölkelőkre. Éppen ezért mentünk mi is be Boszniába. De hát azért kit tesz felelőssé Szavjet pasa, hogy a bosnyák, albán, macedoniai felkelők mind Snider puskával vannak fölfegyverkezve ? Ezek táncsak mégis a porta tárházaiból kerültek a fölkelők kezeibe ?* Változatosság kedvéért a porta ismét nagyobb élénkséggel fontolgatja az Ausztria- Magyarországgal kötendő conventiót. A minisztertanács határozata már szeptember 7-ke óta a szultán asztalán fekszik. Meg vagyunk győződve róla, hogy nemsokára rászánja magát az aláírásra, mert a bosnyákok ellentállásától egy hét múlva nagyon keveset reméllhet. A „Független Hírlap“-ban a következő „Nyílt kérdés“ jelent meg : „A magyar kormány tudtával és befolyása mellett köttettek-e az occupáló hadsereg számára az élelmi szállításra a szerződések és mivel indokolható, hogy a borra és lisztre egy prágai consortiumnak adatott a szállítás, amely kétszer, sőt háromszorta drágábban szállítja, mint amilyen áron e czikkek Magyarországon bármely percben és bármely mennyiségben kaphatók?“ Illetékes helyről a következő felvilágosítás közzétételére kérettünk föl: 1. A kérdéses szerződések kötése — köztudomás szerint — a közös hadügyminiszter dolga. 2. Teljesen alaptalan azon tény gyanánt felhozott állítás, „hogy a borra és lisztre egy prágai consortiumnak adatott a szállítás“ — miután prágai részvénytársaságtól ajánlat nem is érkezett be , s az eddig szükségelt bor legnagyobb részét a zágrábi Priester, Slepcevic és Taucer ezég, továbbá a budapesti és zágrábi Weisz Berchtold, Deutsch és Pongrácz ezégek szállították , s a kisebb részt a bécsi, budapesti és pozsonyi hadbiztosságok szerezték be ; a liszt pedig részben Budapesten, részben Bécsben, Pozsonyban és Temesváron vásároltatott. Az árak a piaczi viszonyoknak megfelelnek. * Bizony felhagyhatnának már az ellenzéki lapok azzal a zaklatással, melylyel a hadügyi kormányzatot és a magyar kormányt is minden nap üldözik. Kár minden pletykán elindulni s aztán mordiót kiabálni. E hó 23-án kezdik meg a vámtárgyalásokat az olasz megbízottakkal Bécsben. Mint értesülünk biztos kilátás van arra, hogy a német vámtárgyalások is föl fognak vétetni október közepén Berlinben. (B. C.) _________ A mozgósítás következtében szükséges előléptetés ki lett hirdetve, de azért nem marad el a rendes novemberi előléptetés sem, csakhogy nem lesz oly nagymérvű mint máskor. Philippovics tábornok csak későbben fogja beküldeni a kitüntetésekre vonatkozó előterjesztéseket. A honvédségnél most nem lesz rendkívüli előléptetés. (Bud. Corr.) Október elsejéig ki lesz nevezve az osztrákmagyar bank kormányzója, de az alakuló közgyűlésen valószínűleg Wodianer a nemzeti bank alkormányzója fog még elnökölni. Addig ki lesz nevezve a magyar kormánybiztos is, kinek Bécsben kell laknia. A két pénzügyminiszter már értesítette,a nemzeti bank igazgatóságát, hogy melyik két-két főtanácsos megválasztását kívánják az előterjesztett hat jelölt között. Ezek nevei megküldetnek a részvényeseknek e hó 21-én. (Búd. Cor.) Broodból Írják a Bud. Corr.-nek : Nagyon élénk az élet az építendő dályavinkoveze-bródi vasútvonal, valamint a bród-zeniczai vonalon. A dálya-bródi vasútvonalon most négy ponton kezdették meg az építést Samucztól, hol nagyon sok kavics van, már rövid idő múlva fogtak Verpeljeig s még tovább segédpályán kavicsot vinni. A földmunkálatok most, miután Makóról és Szegedről 1000—1000 munkás s azonkívül nagyszámú olasz munkás is érkezett, tetemes haladást tettek már, s minthogy sehol sem kell nagyobb nehézségeket leküzdeni, nincs kétség, hogy a vonal november 20-ig elkészül. Éppen oly gyorsan fog elkészülni a bradzenicai keskenynyomu vasútvonal is. A vállalkozók a felépítvény összes anyagát Ausztria-Magyarországon szerezték be; ezt a hadügyminisztérium kikötötte. Csak a kis tizenkét lóerejü mozdonyok nem voltak egy belföldi gyárban sem kaphatók s a vállalkozók kénytelenek voltak 12 ily mozdonyt Münchenben megvenni, hol azokat már készen találták. Szakemberek véleménye szerint különben jobb lett volna e vasutat nem Bródból, hanem Samacból kiindulva Wrandukba vezetni, akkor kevesebb nehézségeket kellett volna leküzdeni. és még akkor szólította föl közös eljárásra a hatalmakat, midőn a porta kevésbé látszott törődni a a szerződés végrehajtásával. Bécs, szept. 18. Bukarestből jelentik a Politische Correspondenznek . Ámbár Románia minden intézkedést megtett, hogy rögtön átadhassa Besszarábiát az oroszoknak, ezek csak a román parliament beleegyezése után akarják megszállani Besszarábiát. Párig, szept. 18. Gambetta beszédet tartott Valenceban. Ajánlotta az egyetértést , hangsúlyozta, hogy a heroikus idők lejárták magukat, és most már az észnek kell elfoglalnia az erőszak helyét. Berlin, szept. 18. A socialista törvényjavaslatot tárgyaló bizottság megalakult. Brake javaslata értelmében a Fritzsche ellen megindított bűnvádi eljárást sistálták. Berlin, szept. 18. A Volkszeitung által kijelentett kételkedéssel szemben, hogy miképen állíthatta a belügyminiszter, hogy Nobilinget a bíróság hallgatta ki, constatálja a Norddeutsche Zeitung, hogy Nobiling formális bírói kihallgatás alá vétetett, és akkor tette azt a nyilatkozatot, melyet a belügyminiszter a birodalmi gyűléssel 16-án tudatott. Táviratok: Bécs, szept. 18. Konstantinápolyból jelentik a „Politische Correspondenz“-nek . Szavjet pasa mint külügyminiszter a porta külföldi képviselőihez intézett jegyzékében, hír szerint, minden felelősséget elhárít magáról a boszniai és herczegovinai eseményekkel szemben és hangsúlyozza, hogy a porta tljesen tiszteletben tartotta a berlini szerződést. Ennek daczára is úgy látszik, hogy a porta ismét élénkebben fontolgatja az Ausztria-Magyarországgal kötendő conventiót. Szept. 7-ke óta a szultán előtt fekszik a török minisztertanács határozata, melyben az a legutolsó osztrák-magyar javaslatnak aláírását ajánlotta. Szovjet elejétől fogva tanácsosnak tartotta a conventio megkötését, hangsúlyozván, hogy a conventio létezése eo ipso magában foglalja a szultán jogának elismerését. A hadügyminiszter és az egyházi méltóságok azonban e nézet ellen izgatták a szultánt. Bécs, szept. 18. A 4. hadtest parancsnokságáról a következő jelentés érkezett : A 13. hadosztály 26. dandára 16-án Dubraváig a (Tinja mellett) nyomult előre. A 25. dandár makacs és sötét estig tartó küzdelem után megszállotta Kriszpicset és Loncsarét. A 13. hadosztálynak 17-én kellett csatarendbe állania, megtámadandó Uj-Brcskát, és a 25. dandár szárnyával a Szávára támaszkodva, a samóczi út felé fordulva, fejlődött ki, a 26. dandár pedig Uj-Brcska déli része felé fordult. A csapatok makacs tüzelés közben fejlődtek ki. Eleintén a magasabb pontok teljes hiányában csak kevés támogatást nyújthatott a tüzérség, és csak a további előnyomulás alatt volt lehetséges három üteget tűzbe vinni. A gyalogság a város széléig jutva, két sánczot elfoglalt, melyek egyike két ágyúval volt fölszerelve. Ezután benyomultak csapataink a városba és azonnal megszállották azt. Az ellentállás rendkívül makacs volt a legvégső pillanatig. A küzdelem csak 8 óra felé ért véget. Két ágyút és két zászlót foglaltunk el. E jelentés elküldésekor nem volt tudva a veszteség, csak négy tiszt megsebesülése volt ismeretes. Bécs, szept. 18. Konstantinápolyból jelenti a Politische Correspondent. Az orosz lapok nagyon élénken foglalkoznak a Konstantinápoly melletti hadállások kiürítésével. Azt hiszik, hogy e héten Drinápolyba fog átköltözni az orosz főhadiszállás. Egyidőben Totleben tábornok Livádiába fog utazni. Erősen állítják, hogy Layardnak sikerült elfogadtatni a portával Angliának Kis-Ázsia reformálására vonatkozó tervezetét. Berlin, szept. 18. A berlini cabinet, írja a Norddeutsche Zeitung, egyelőre nem fogja sürgetni a portát a berlini szerződés gyorsabb végrehajtására, annál is inkább, mert Batum átadásával megváltozott a helyzet. A német kormány különben Szerajevóból jelentik szept. 18-áról a Pester Lloydnak . Zách tábornok ismét megkezdette az előnyomulást Bihács ellen és Zegdrba érkezett. A bihácsi felkelők állítólag capitulálni akarnak. Rheinländer dandára megtámadta Szacsicsot, elfoglalta, és az ellenséget Bihácstól egy órajárásnyira űzte. A felkelők rövid küzdelem után kiürítették Gradacsáczot és Tuzsla felé hátráltak, úgy látszik kevés kedvük van a harczra. Szerajevo, szept. 12. (38 -ik ezred, 6-ik hadosztály 11-ik század, 2-ik hegyi brigád.) A „M. Hiradó“-nak írják : E hó 2-ikán éjjel az én ezredem úgy két óra tájt a 9-ik vadászzászlóaljjal és tüzérséggel a felkelők elé ment Mokros irányában. Ott 3-dikán reggel össze is ütköztek. A mi első zászlóaljunkat, mely elővéd volt, az ellenség egészen maga közé hagyta menni. A mieink csak azt vették észre, hogy a sziklák mellől megtámadják a törökök. E zászlóalj sokat szenvedett. A halottak száma 30-at meghaladja, sebesült van vagy hatvan, mindenütt egy-egy hadnagy is. De a török is sokat vesztett : az általunk ejtett foglyok közt több török tiszt van. Kevés hija hogy az egész sereget el nem fogtuk, mert az én ezredemből a 2-ik zászlóalj és az 52. ezred bekerítésekre indultak jobbról-balról. A bekerítés részint azért nem sikerült, mert a törökök vettek észre valamit s állásukat egy negyed órával előbb odahagyták, részint azért, hogy az 1. zászlóalj és a vadászok korán támadták meg őket s visszavervén a fölkelőket, a megkerülő csapat elkésett. Szerajevóról csak annyit írhatok, hogy a Konakon, hol parancsnokunk lakik, a nagy gyalogsági kaszárnyán és a kórházon kívül olyan, mint a kőbányai sertésszállások. Mióta eljöttünk, födél alatt nem voltunk, de nem is kívánunk lenni. Úgy a férfiak mint a nők közt, nem látni egy becsületes arcot. Az asszonyok, akiket látnunk sikerült, mind rásezos arczuak, a fiatalokat zárva tartják. Még egyet. Minap egy este a tábortűznél üldögéltünk többen s néztünk a csillagok közé, míg az ételünk főtt. Egy magyar tiszt, tábori sapkában, rövid pipával, kit nem ismertünk, vegyült közénk s kérdezősködött élelmezésünkről s hogy vagyunk megelégedve a sorssal. „Bizony jobb lenne otthon , ha nem jól érezzük magunkat — mert muszáj.“ Ekkor más csoportok kezdtek felugrálni s több tiszt jött. A kérdező Philippovics volt. Szapáry táborából irja az egyik orvos : Szept. 4 én megkezdettük borzasztó munkánkat. A totocsáni ütközetből 60 sebesültet hoztak hozzánk, köztük 21 súlyos sebesültet és este 6 órától reggel 4 óráig dolgoztunk. A sebek nagyon gonosz természetűek , a golyók általában nagyok és veszedelmes sebet vágnak, a csontokat nagyon megroncsolják, a puharészeket pedig szétszaggatják. A felkelők legtöbbnyire Snider puskával lődöznek, van repetáló fegyverük is. Kis öntött golyókat, kovács fegyverekből kilőtt nagy golyókat, sőt (a népjog ellenére) üres golyókat is lehet találni a sebekben. A nagy golyók kétszer sőt háromszor oly nehezek, mint a mieink és nagyságuk sőt formátlanságuk miatt is nagyon nehezen húzhatók ki a sebből. 5 én újabb véres munka, 200-nál több sebesültet hoztak hozzánk és 12 órán át szakadatlanul dolgoztunk, délután 5 órától reggel 5 óráig. Ekkor oly állapot fogott el bennünket, hogy azt sem tudtuk mi történik körülöttünk. Ekkor két órai nyomorult nyugvás következett. Másnap délelőtt kiürítettük a kórházat és valamennyi sebesültet előfogatos kocsikra raktuk. Az el nem szállíthatók Dobojban maradnak. A 8. (brttnni) ezred nagy veszteségeket szenvedett, 4. és 5-én 374 embert. A csatatéren 50 holttestet fej nélkül találtak meg. A küzdelem borzasztó, a tűz gyilkos, leggyilkosabb nagy távolságokra, 2000 lépésre. Közelről fölöttünk lőnek el a törökök. Olyan fanatismussal védik magukat, hogy lődözéssel nem lehet őket kimozdítani helyükből. Csak körülszárnyalással lehet elűzni őket. Kegyelmet az egyik fél sem ad, azért az ütközetben nincs fogoly, mi sem gyakorolunk absolute semmi kíméletet, mindenkit leszúrunk, az elkeseredés borzasztó. 6kán ismét 50 sebesült, újra éjjeli 12 óráig dolgoztunk. A legyek milliárdjai borzasztóan kínoznak bennünket. Sátorunk fehér falait úgy ellepik, hogy egészen elfeketítik. A bekötés és operálás közben a sebekre szállnak , azért külön embereket kell alkalmaznunk, akik lombos faággal űzik a legyeket. Nagyobb operációkba nem bocsátkozhatunk. A sebesülteket mindjárt másnap tovább kell szállítani. Csak arra szorítkozhatunk, hogy jól bekötözzük a sértett részeket. A sebesülteket az itt divatos károkon kell tovább szállítani Bródba, 60 kilométernyire, ami a lövés által okozott csonttörésekre mindenesetre kártékony. Itt csak egy kis kórház van ötven ágygyal. Itt csak a végképen el nem szállíthatók maradnak , akik mellükbe, fejükbe kapták a lövést, vagy nagy csontzúzódást szenvedtek stb. Magánépületek a sebesültek befogadására itt nincsenek. Csak két kis házat találtak arra alkalmasoknak. Ezek török papok háremei voltak, kis szobákkal és még kisebb ablakokkal, világosság és levegő nélkül. Ez is valóságos nyomorúság. A bolgárok tiltakozása Bulgária felosztása ellen. A „Maricza“ filippopoli bolgár lap közli azt a tiltakozást, melyet a Balkán déli részén fekvő néhány kerület bolgár lakosai nyújtottak át az angol consulnak. Közöljük mi is, mert nagyon érdekessé teszi a bolgár urak hetvenkedő hangja. „Excellentiád ! A berlini szerződés megkötése óta azt híresztelték, hogy Bulgáriát Anglia tanácsára föl akarják osztani, de eleintén nem tulajdonítottunk nagy fontosságot e hírnek. Most, midőn ismeretesek a berlini congressus határozatai, consternálva vagyunk általa ; megtudtuk, hogy hazánkat, melyet kizárólag bolgárok laknak, Rumélia név alatt el akarják választani Bulgária többi részeitől, és hogy valami kétes autonómiafélét akarnak nekünk adni, mely Anglia képzeletében él. Mi megtöződéssel látjuk az angol nemzet jelen magatartását, mely segítségére sietett 1876-ban a bolgároknak, midőn hat hónapon át mészárlások áldozatai voltunk. És minő czélból tették ezt ? A rokonszenv, melyet az angol nép tanúsított irántunk, nincs összhangzásban az angol kormány tetteivel, mely szakadatlanul és minden eszközökkel a szolgaságban akar megtartani bennünket, és ismét ránk rakni a törökök tűrhetetlen igáját, a kik ötszázad óta barmok gyanánt bánnak velünk, de a kiktől maga az isten szabadit meg bennünket fölkentjének keze által, a czár által, a ki az egyetlen barátja az embereknek az egész földkerekségén, II. Sándor ő felsége a mi szabaditónk által. Minket meglepnek, midőn dicsőíteni halljuk Angliát, hogy mindenhova, a világ legtávolabb vidékeire is elviszi a szabadságot, a világosságot és jólétet. Úgy látszik Anglia jótéteményeiben részesíti e tartományokat, melyeket ritkán látogatnak az európaiak ; de itt, Európa szívében, semmi ilyesfélét nem lehet látni, és minisztereinek cselekedetei homlokegyenest ellenkezőkről tanúskodnak. Lord Beaconsfield mint valami főpap föláldozta Berlinben Bulgáriát a brit aranyborjú oltárán. Anglia megsiketíti az egész világot örökös kiáltásaival „a mi érdekeink a mi érdekeink! mintha bizony más nemzeteknek nem volnának szintén érdekeik, mintha az egész emberiség csak az angol érdekek szolgálatára lenne teremtve. Mi tudjuk, hogy Lord Beaconsfield elhatározta (kétség nélkül jótevő szándékkal) megsemmisíteni a bolgár nemzetet; régi terve neki, hogy darabokra szakítsa azt, és most kezdi azt végrehajtani. A bolgár nemzet már öt darabra van szétszakítva : a bolgár fejedelemség, Románia, Szerbia, az autonóm bolgár tartomány, és végre a még török kormány alatt levő Bulgária. Mi felemeljük szavunkat, hogy hangosan tiltakozzunk a berlini szerződés igazságtalan határozatai ellen és kijelentjük, hogy mi nem fogadhatjuk el, nem hajthatjuk meg fejünket Anglia kísérletei előtt, melyek meg akarnak rontani bennünket mint népet. Mi nem hódolhatunk meg újra a törökök ördögi uralkodásának, akik századok óta szívják vérünket, törik csontjainkat és rágják hasunkat. Tudja meg tehát mindenki, hogy nehéz lesz kiirtani a bolgár nemzetet a föld színéről Rumelia hazug nevének kigondolása által. Nem a mi nemzetünk védeni fogja magát utolsó csepp vérig, hogysem ismét a török uralom alá jusson, szükséges lesz tehát, hogy újra patakokban folyjon a vér szerencsétlen elpusztított hazánkban. Bátorkodunk kérni Excellentiádat, szíveskedjék tiltakozásunk másolatát megküldeni a királyné ő felsége kormányának, megköszönvén minden jóakaratát, melyben részesített. Plovdiv (Filoppopol) 1878. júl 31-én.“ A tiltakozást 90 község képviselői írták alá, melyek a sztrimoni, ucsekelmeni, kunusi, szimonigori és rupcsai kerületekben fekszenek. Kattaróból jelentik a Deutsche Zeitungnak . Trebinjében nagy rémület fogta el a lakosságot. A boltok legnagyobb része be van zárva. A keresztyén lakosok félnek, hogy a Goricza magaslatokon táborozó fölkelők, akik csak félórányira vannak Trebinjétől, megtámadják a várost. De a meglepetés ellen tökéletesen elégséges intézkedés van téve. Platovácz mellett, Bitektől délkeletre, igen jelentékeny mohamedán fölkelő csapat áll, és erősítést vár Mitroviczából. Ragusdban hite jár, hogy csapataink megszállották Utovo erődöt. Ma érkeztek ide a goriczai affaire első sebesültjei és lehető leghamarább Fiumébe és Triesztbe szállítják őket. Szerajevóból jelentik a Fremdenblattnak : Perrod olasz consul gyilkosainak nyomában vannak. Két tapitét és három török embert hoztak ide, akik vádolva vannak a gyilkossággal. Kettőjük ellen igen súlyos vádak szólnak. Omár béget, ezek hatodik társát most keresik. Az elfogottak mind maglajiak és Vranduk mellett fogták el őket. Török tüzéreknek öltözött három visegrádi kémet fogtak el itt ma. Bihácsból szerencsés karózokat jelentenik, Szapáry előhada a Szprecsa völgyében államított, s melyre a német alkotmányosság és belpolitika súlypontját át akarta helyezni, teljesen megbukott, úgy áll ma a német kormány, hogy sem conservativ sem szabadelvű többsége nincsen, s egyátalán nem mondható meg e pillanatban, mily pártok koalitiója fogja a hatalmat kezébe keríteni, mert hogy magában egyik párt sem erős erre, kétségtelen. Ez a bizonytalanság jellemezte a tegnapi vitát, melyben egy párt szónokai sem pártolták határozottan a javaslatot, mert egyik sem tudja, vájjon nem fordulnak-e a viszonyok olykép, hogy elleneznie kell a kormány tervezetét. Sőt Reichensperger a centrum nevében visszautasította azt. Ez a bizonytalanság némileg még Bismarck beszédében is visszatükröződik, pedig a vaskanczellár, tudvalevőleg, egyenesen s kérlelhetlen következetességgel szokott czéljaira törni különösen akkor, midőn német belügyi kérdésről van szó és „csak“ a német parliamenttel áll szemben. A német parliament gyakorlatban köztudomású dolog, hogy Bismarck csak akkor szokott résztvenni a birodalmi gyűlés vitáiban, midőn egy Deus ex machinára, vagy Jupiter tenansra volt szükség, aki föllépése által üdvös félelmet gerjesztve, kisegítné a sárból a német kormány megfeneklett szekerét. Ehhez az expedienshez hozzányúltak még — politikai szempontból — oly másodrangú kérdésben is, mint a büntetőtörvénykönyv egységessé való tétele volt, s minden esetben a mérlegbe vetette Bismarck saját személyének súlyát. S ez a súly rendesen kiemelte helyéből az egész német parliamentet. Bismarck azon kevéssé parliamentáris theóriát szokta felállítani, hogy a birodalmi gyűlés vagy elfogadja az illető javaslatot úgy, mint a kormány akarja, vagy egyátalán nem fogadja azt el. Középutat nem hagyott fenn a megalkudásra. A birodalmi gyűlés, félve a — rendesen igen szükséges — javaslatok teljes elejtésétől, s az ebből származó felelősség elvállalásától, mindig megadta magát — kegyelemre. Bismarck most is igen határozottan hangsúlyozta ugyan azt, hogy a császár s átalában a német polgárok életének védelmére szükséges a socialisták elleni repressív törvény, de nem jelentette ki a maga kételyt fenn nem hagyó cathegoricus modorában, hogy azon törvényjavaslatot változatlanul akarja elfogadtatni, melyet a birodalmi gyűlés elé terjesztettek. Ennek következtében, valamint amiatt, hogy a javaslat a bizottsághoz utasíttatott a transactiók számára tág tér nyílott. A bizottsági tárgyalás által nyert időhöz az előcsatározás után gyorsan támadt fegyverszünetnek tekinthető, melyre mind a kormánynak, mind a pártoknak szükségük van. A kormány számot vetve a rendelkezésére álló tényezőkkel, csakhamar választani fog : a conservativekre vagy a szabadelvűekre támaszkodjék-e, mert nem valószínű, hogy azon harmadik alternatívához nyúljon, hogy t. i. a birodalmi gyűlést ismét feloszlatva, újólag a német nemzetre appelláljon. Németország megmutatta, hogy még a berlini tragédia s a socializmus veszélye közvetlen fölléptének benyomása alatt sem adott a kormányt vakon szolgáló többséget ; annál kevésbé volna tehát valószínű, hogy most, miután az említett benyomás szűnni kezd, s miután a német kormány tulajdonkép való szándéka élesen kitűnt a társadalommentő lepel alól, Bismarck szíve szerinti többséget küldjön Berlinbe. Marad tehát a két alternatíva. A német kormány elhatározásába, a pártviszonyok fontolóra vételén kívül, még egy idegen tényező is bele fog játszani. A Vatikánnal folytatott alkudozás eredménye. Ez alkudozás eljutott addig, hogy a római Curia megígérte, miszerint a német clericalisok el fogják ismerni a kormány fenhatóságát, s a májusi törvények is érvényben maradnak, alkalmazásuk „bizonyos módosítása mellett.“ Ámde az elűzött főpapok visszahelyezése tekintetében alig várható megegyezés, s a májusi törvényeknek „bizonyos módosítás mellett“ való alkalmazása is oly kérdés, melyen Berlin és Róma alaposan összeveszhet. Sőt ha a megegyezés létre is jönne, nem bizonyos, vajon döntő súlyt képezne-e az a centrum magatartására nézve. Egy államban sincs a clericalismus oly bensőleg összenőve egyéb politikai törekvésekkel, mint Németországban, hol az combinálva van a particularismussal, a lengyel, autonomicus stb. kérdésekkel. A Rómából érkező jó tanácscsal tehát könnyen megeshetnék, hogy a clericalisok szépen félretennék. Minde tekintet együtt alkalmasint arra fogja bírni a német kormányt, hogy ismét a szabadelvűekre támaszkodjék. Ezek — veszteségeik után — gyengék volnának ugyan arra, hogy egyedül viseljék az ez által rájuk háruló terhet , de a kormány Budapest, szeptember 18. A sociáldemokrata javaslatot a német birodalmi gyűlés egy 21 tagú bizottsághoz utasította. Ez nemcsak nem egyértelmű ugyan a javaslat elvetésével, hanem inkább győzelmét jelenti , de azon vita, mely a bizottsághoz való utasítást megelőzte, a legvilágosabb bizonyítéka azon zűrzavarnak, melyben az új német birodalmi gyűlés pártjai vannak. A német kormány azért oszlatta fel a birodalmi gyűlést, hogy új pártalakulás és oly többség jöjjön létre, mely a socialista üzelmek elleni hadjáratban feltétlenül támogassa őt, s a tegnapi vita megmutatta, hogy egyik czélját sem érte el. A pártviszonyok változtak ugyan, amennyiben a szabadelvűek száma megapadt, s a conservativeké megnövekedett , de azon nagy conservativ pártalakulás, melyre Bismarck szó