Ellenőr, 1878. szeptember (10. évfolyam, 438-492. szám)
1878-09-21 / 475. szám
Egész évre Félévre . fglS&zttísi árak: 58© írt — kr. Évnegyedre . , 1O „ — , Egy hónapra Egyes szám Ara *át krajczár. 475. száza. 5 írt — kr. 1 . SO . —Szerkesztési iroda: t^Judapesten, ndd.or'-ixtczcc G. sminx. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok vissz■ ikühlyére nem vállalkozunk. — J.sta által cs.rkb/rnuhff*' Itreleket foguunk el. (Reggeli kiadás: ftrtfrtta* Mrttm cl ?cbcLcLózvtvvatalban , Budapesten, nádor utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Luflte és Cse czegnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr* kiadó-hivatala által nyugtázó® számla ellenében fizetendő. (Kiadó-hivatal : rdjudapesten, dAeLot-ixtcz a. 0. szetm. (de intézmdik az előfizetitek és a lap szétküldésén vonatkozó minden felszólalás. Budapest, szombat, szeptember 21. 1878. _______ ___ __X. évfolyam. A tisztelt közönséghez. Az uj évnegyed közeledtével kérjük a t. közönséget az előfizetés megújítására. Teszszük ezt hangzatos ígéretek nélkül. Igyekeztünk és igyekezni fogunk ezentúl is, még fokozott mérvben, a lap szellemi értékének emelésére. Olvasóink látják a törekvést, s ez nem fog lankadni. Külső és belső nagy kérdések foglalkoztatnak bennünket, s küszöbön az országgyűlés is. Az olvasó megkívánhatja a laptól, hogy mindenről gyorsan értesítsen, s hogy értesülései megbízhatók legyenek. A gyártott hírek és táviratok közlésétől úgy, mint eddig, ezentúl is tartózkodni fogunk, nem keresve izgalmas hírek költésében a lap érdekessé tételét. Amit megírunk és közlünk, azt legjobb hitünk szerint és forrásaink megbízhatóságánál fogva, valónak tartjuk. Tárcza- és csarnok rovataink változatosságára gondot fordítunk, s továbbá is élénk figyelemmel kisérjük a tudományos és iodalmi mozgalmakat. A közgazdasági rovatnak nagyobb tért engedtünk, hogy ne legyen többé oka a közönségnek arra a panaszra, hogy a magyar lapok kevés figyelmet fordítanak e rovatra, s a közgazdasági érdekekre átalában. Közgazdasági rovatunk rendszeres lesz közléseiben, hogy pontos és nélkülözhetlen tájékozóul szolgáljon. A lap ára marad minteddig. Az „Ellenőr“-re a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. egész évre....................................20 frt — félévre.........................................10 frt — negyedévre . .................................5 frt — egy hóra......................................1 frt 80 kr. Budapest, szeptember 20. Angol lapok értesülése szerint a szultán nem szentesítette az Ausztria-Magyarország által proponált és a török miniszterek által elfogadott conventiót. Ezt a hírt eredeti táviratunk is megerősíti azzal a toldalékkal, hogy Szovjet pasa lemondása várható. Mindez ugyan nem bizonyos még vagy legalább is a konstantinápolyi viszonyok közt holnapig megváltozhatok mindez. Azonban ha valósulna is, bizony nem verjük miatta falba a fejünket. Annyi bizonyos, hogy a porta roszul számít a Balkán-félsziget szlávjaitól való rettegésünkre. Ha az a sok kis nép mind független lesz is, monarchiánknak mindenkor lesz ereje úgy manővíírozni köztük, hogy azoknak legalább a fele ne legyen ellenségünk. A Duna hajózási viszonyai iránt a bécsi iparkamara tegnapelőtti teljes ülésben tárgyalta a kamara III. osztályának jelentését. A jelentés kifejti, hogy a Dunán még a kamara területén is sok hajózási akadály létezik, hanem természetesen a szabad hajózást Magyarország magatartása akadályozza leginkább, mert hát a jelenlegi magyar kormány túlságosan a helyi érdekek előmozdítására irányzott közlekedési politikából a Pesten felüli hajózást nem igen látszik szívelni, nehogy általa Bécs kereskedelmét táplálja Budapest kereskedelmi fejlődésének képzelt hátrányára. Pedig mégis bizonyos, hogy jól kifejlesztett Duna-forgalom mellett mind Bécs, mind Pest virágzó kereskedelemmel bírhatnak egyszerre, és egymás kölcsönös támogatása által a két város az egész Dunavidék áruforgalmának uralkodójává válhatnék. A Duna további folyásán egész torkolatáig szükséges szabályozási munkálat főlényege iránt a berlini békeegyezmény intézkedett, a Vaskapunál és a kazaraktáknál levő hajózási akadályok elhárításának kivitelét Ausztria,Magyarországra bízván s egyszersmind elhatározván, hogy a danái többi pártállam tartozik mindazon könynyítéseket megadni, melyek e munkálatok érdekében kivántatni fognak. Hanem daczára a szabályozási munkálatok elhaladásának, a Dunán még sokáig kell akadályokkal küzdenie az áruszállításnak. Nagy előnyére válnék annak a Dunának most még csak kis részén létező lánchajózás kiterjesztése, melynek berendezése aránylag kevés időt és költséget igényelne s a munkaképesség nagymérvű növesztése és a szállítási idők pontosabb megtarthatása folytán sokkal olcsóbb szállítási díjak alkalmazását tenné lehetővé. Éppen Magyarországnak kell minden eszközt felhasználnia, hogy megkönynyítse gabonakivitelét, mert Észak-Amerika rendkívüli erőkifejtése mellett, melylyel óriási gabonamennyiségeit Európába hozni iparkodik . Angliának arra irányzott törekvése folytán, hogy saját keletindiai birtokaiból fedezze gabonaszükségletét, könynyen megtörténhetnek ismét, hogy Magyarország, mint az ötvenes években, egyszer egyszer csaknem megfullad terménybőségében , mindamellett is szegény marad, így a jelentés, mely még ezeken túl is igen sok szép szót ér intést tartalmaz a nagy feladat megoldásánál való együttes összeműködésre nézve. Csupán azt nem fejti meg, hogy a magyar gabonakivitelnek mi különös előnye válhatnék a Vaskapu szabályozásából s mikép mentetnénk mi meg ez által a saját zsírunkba fulladás veszélyétől ? Mert hogy akkor Oláhországból még könnyebben feljönne a Dunán Bécs felé a gabona, azt értjük, de hogy a mi gabonánk még a megszabályzott Dunán is valaha Oláhország felé képezzen kiviteli czikket , azt nem igen hisszük, korántsem azt akarja ez mondani, hogy tehát ne szabályozzuk a Dunát, sőt inkább fogjunk hozzá, mihelyt csak tehetjük s kezdjük meg a hajóláncz lerakását is mihamarább azon feltét alatt, ha mind a szabályzott Dunán, mind a lánczhajózásnál a mi forgalmi érdekeink teljesen biztosíttatnak. Mert szép ez a „locális érdekek“ elítélése, mint azt a bécsi iparkamara a mi bőrünkre teszi, de ám ítéltessünk el önzetlenségükről híres osztrák barátaink által, csak meg legyenek óva érdekeink. Muszka aggodalmak Szerbia miatt. A „Sovremennyja Izviestija“ azon aggodalmát fejezi ki, hogy a szerb fejedelemség a területén keresztül menő vasutaknak kiépítése után, a szomszéd hatalomnak alárendeltje lesz s önállósága csak névleges marad. A szerb kormány ezt sejti s azért vonakodik, mint csak lehet, és várakozik, tekintetet vetvén a távolfekvő, de rokonfaju birodalomra , mely neki saját kára nélkül a nehéz helyzetből való kibontakozásra segédkezet nyújthatna, onnét várva vállalkozókat. De Oroszországban más vállalkozó nincs, mint a zsidók, miután pedig ezek hazagságot nem ismernek, a szerb nemzetre nézve, mint az orosz lap okoskodik, nem csökken a veszély, hogy az osztrákok kezébe kerül. Máskülönben a szerb népnek általában nincs kedve talaját paraszt növényekkel elárasztani, melyek magát a fát elfojtanák. Más helyen a fentebb nevezett lap azt írja, hogy Szerbia és Montenegro segítséget hoznának a bosnyákoknak a szabadságukért folyó harcban, de Oroszország azáltal, hogy a megszállásba beleegyezett, lekötötte kezeiket. A segítség tehát anynyit jelentene, mint Oroszország akarata ellen cselekedni. Van Szerbiában elég ember, ki azt hiszi, hogy a szerbek a segítséggel Oroszországot megharagítanák. A fődolog az, hogy a segítségre nincs elegendő eszköz. Busan nézik ők tehát miképen szenvednek a szerencsétlen testvérek, miként fogy lassan kint a szerbek létszáma, s miként közelebb és közebeb jönnek az osztrák lánczok, melyekre talán nem sokára Szerbiát és Montenegrót verik s akkor majd ezen két apró, hanem szláv szelleme és az ó hit által erős ország elveszti szabadságát, az osztrákok pedig megszilárdítják uralmukat az egész Balkán-félsziget felett mind katonai, mind kereskedelmi tekintetben. — Akkor azután késő lesz a szlávoknak a szétforgácsolt szerb nép részéről valami segítséget várni, mely öt századon át védte szabadságát a török ellen. Minden szerb most szomorúsággal néz jövője elébe. A világos napot sötétség cserélendi fel : isten veled szerb szabadság ! A balkáni óhita szlávok kénytelenek lesznek két küzdelmet : a pápai és protestáns propaganda és az osztrák militarismus ellen kiállani. Végül czikkiró csodálkozik, hogy az orosz vörös kereszt nem jön Boszniába, ahol állítása szerint az orosz hitű bosnyák sebesültek ezerenkint múlnak ki orvosi segély nélkül vagy pedig a csatatéren az osztrák üdvözítők által öletnek meg. Bolgárok és szerbek — kutya-macska. A bolgárországi Glovdivén megjelenő „Marieza“ bolgár hivatalos lap a szerbek s a bolgárok közötti viszonyról ir. A két nép közötti viszonyt igen feszültnek nevezi. A szerb hivatalos lapban közzétett feliratok, Bradjelt ,Szerbia új tartományaiból őrszermek, a bizalmi nyilatkozatot tartalmaznak Szerbia irányában, nevezett bolgár lap szerint kierőszakoltak. Piróton, mely Szerbiának jutott, a szerb hatóságok üldözik a bolgárokat, s erővel a szerb elnevezést tudmásják rájuk. Aki a szerbesítésnek ellenszegül, bezáratik és megveretik. Az elitélt bolgárok Topcsiderbe szállíttatnak. A szerb részről való üldöztetés oly mérveket öltött, hogy a bolgárok Pirótot elhagyva, Bolgárországba költözködnek. A piróti szerbek a bolgár metropolitát is annyira bántalmazták, hogy Szófiába kellett elmenekülnie. A bolgár „Marieza“ szerint a szerbek „szabadelvűsége“ az újonnan occupált vidékeken — legcsodálatraméltóbb. A szerb lapok szerint pedig az új szerb vidékeken csupa rózsák teremnek, holott csakis tövisek nőnek. trávírátok, Konstantinápoly, szept. 20. (Eredeti távirat.) Szovjet pasa lemondása előtérbe lépett, mert a szultán, a sejk-ül-izlám tanácsát követve, nem akarja elfogadni a nagyvezír javaslatát az Ausztria-Magyarországgal való conventio megkötését illetőleg. Batuxa helyet Szinopét fogják megerősített kikötővé átváltoztatni. Újvidék, szept. 20. (Eredeti távirat.) A Zasztava írja, hogy Szerbia nem akar cooperállni Ausztria-Magyarországgal, ameddig Andrássy és magyar politika uralkodik. Erre azt válaszolja a Sibszki Károd, hogy Risztics fölajánlotta Szerbia cooperátióját Andrássy grófnak, Andrássy pedig, hivatkozva a berlini szerződésre, visszautasította azt. Bécs, szept. 20. Jovanovics altábornagy, a 18. hadosztály parancsnoka jelenti 19-ről, hogy Herczegovina pacificatiója nagyrészben végrehajtónak tekinthető. Jovanovics tábornok szept. 11-kén elindult hadosztálya nagyrészével Mosztárból, és kirándulást tett keleti Herczegovina legfontosabb helységeibe, hogy az ország ezen részében is végrehajtsa a pacificátiót. Domanovicz, Sztolácz, Szabar-Fatnicza és Béla Rudina helységeken át fárasztó marsokban, részben járhatlan ösvényeken, sok defilén át Bilekbe érkeztek 16-kán a csapatok, és az országút ezen csomópontját ellentállás nélkül megszállották. Innét csapatjainak nagyobb részével tovább ment Jovanovics; egy hadoszlopot Gacskóba (Metóka) dirigált, ahonnan már előbb megérkezett a hódolási felirat. 18-kan Trebinjébe érkeztek a csapatok, és közvetlen összeköttetésbe léptek Nagy vezérőrnagy ott táborozó dandárjával. E dandárral közösen Korjeniczébe és Klobukba szándékozik menni Jovanovics, hogy megtörje az ott táborozó felkelők ellentállását, mely feladatát bizonyára meg fogja könnyíteni a montenegróiak loyális és correct magatartása, melyet mindenkor, nevezetesen pedig a fönnemlitett mars alatt tanúsítottak is. Jovanovics tábornok ezen vállalata alkalmával, — melyet nagy óvatossággal kezdett meg és folytatott, és melynek szerencsés végrehajtása csapatjaink elismerésre méltó kitartásának és próbált derekasságának és fegyelmezettségének tulajdonítandó, sehol sem bukkant említésre méltó ellentállásra. Hatóságok kinevezése és a rendőri szolgálat szervezése által minden helységben megkezdetett a rendezett és békés állapotok helyreállítása. Ez eredmények után lényegében befejezettnek tekinthető Herczegovina pacificációja, jóllehet a császári csapatok feladata még hoszszabb ideig az lesz, hogy védje a lakosságot a kóborló bandák fenyegetései ellen, a pislogó fölkelési kísérleteket leverni, az újonnan kinevezett és szervezett hatóságokat támogatni, végre a Montenegróban és területünkön tartózkodó menekültek repatriálását végrehajtani. Stubenrauch altábornagy jelenti Banjalukából, hogy a prjedovi kajmakámság lefegyverezése minden baj nélkül megtörtént. Belgrád, szept. 20. Annak következtében, hogy a császári csapatok megkezdették a Poslavinában concentricus actiójukat, sok apró felkelőcsapat jön át a határon Szerbiába. Ezek azonnal lefegyvereztetnek és az ország belsejébe internáltatnak. A szerb kormány elhatározta, hogy szükség esetében megszaporítja a határőröket. Bécs, szept. 20. Szerajevóból jelenti a Politische Correspondenz . A meggyilkolt Perrod consul ügyének vizsgálatából kiderült, hogy két ember, akikre ráillik Perrodnak és kísérőjének, állítólag Lechner fakereskedőnek személyleirása, Maglaj melletti átkeltek a Bosznán és Zsepcsétől Vranduk felé kocsiztak. Omer bég malmánál megtámadta őket öt török s egyiküket lelőtték, a másik pedig átúszta a Bosznát és megmenekült. A megmenekült Kovane-Cselóban töltötte az éjjelt, innét másnap Zsepcsébe indult, de útközben újra megtéred a öt török, valószínűleg ugyanazok, megkötözték és lefejezték. A meggyilkoltak holttesteit a Bosznába vetették, de a nagy vízállás miatt a legszorgalmasabb kutatással sem lehetett azokat eddigmegtalálni, hasonlóképen a meggyilkoltak holmijából sem találtak meg semmit. Három gyilkosra kisütötték a tettet, a másik két török, kiket a bűnrészesség gyanúja terhel, fogva van. A többiek, kiket szintén gyanú terhel, a felkelők soraiban vannak. Egy breskai török kocsist is elfogtak, aki gyanúban áll, hogy a gyilkosoknak elárulta, hongy pénzt visznek manikfent az utasok. A további vizsgálat folyik. Bécs, szept. 20. Athénból jelenti a Politische Correspondenz : Ahmet Muktár pasa által a krétaiak pacificálása czéljából megkezdett tárgyalások megakadtak. A krétaiak követelték a hivatalnokok és bírák megválaszthatóságát ; ha erre tagadó válasz érkezk Konstantinápolyból, a krétaiak Muktár pasa ajánlatait mind visszautasítják. Bécs, szept. 20. A hadügyminiszter demontálja a hírlapok jelentését, hogy megcsonkított sebesültek vannak a katonai kórházakban. Állítását az összes katonai egészségügyi intézetektől kapott jelnésekre alapítja. Bukarest, szept. 20. A Monitorul communiquében dementálja a Journal de St. Petersbourg állítását, hogy Bessarábiában nagy rendetlenség van a rendőrségnél, a törvényszékeknél és a hadseregben. Ezek a közegek állomásaikon maradnak az orosz hivatalnokok megérkezéséig. Berlin, szept. 20. (Eredeti távirat.) Bismarck herczeg gyönge csalánlát kapott. Prága, szept. 20. A németek és csehek jelöltjeit mindenütt megválasztották, csak Terlitzben győzött Sigmund mérnök önálló jelölt, Wolfram eddigi képviselő ellen. Tetschenben és Hohenelbében nem kaptak absolut többséget a jelöltek. Berlin, szept. 20. A bizottság mai ülésében a socialista törvény 1. czikkét Lasker módosítása szerint 13 szavazattal 8 ellenében elfogadták. (Hat centrum és 2 haladó párti.) Páris, szept. 20/A Say lemondásáról szóló hír egészen alaptalan. Midhat pasa holnap száll hajóra Marseilleben és Syrába megy. Berlin, szept. 20. A socialista-törvény első czikkét Lasker szövegezése szerint fogadta el a bizottság. A 2—5 czikk tárgyalását egyelőre függőben hagyták. A 6. czikket, mely a sajtóra vonatkozik, a szavazás alkalmával egészen elvetették. A megállapodás czéljából folynak az értekezések. Róma, szept. 20. A Rómába való bevonulás évnapjának alkalmából babérkoszorúkat vitt a syndícus és a városi tanács Viktor Emanuelnek és a Porte piához az elesettek sírjára. A syndicus táviratot intézett a királyhoz és Garibaldihoz. Az ide érkezett segélycsapatok nem fogják kipihenni fáradalmaikat Szerajevóban, hanem már holnap tovább indulnak. Feladatukról és útjuk czéljáról nem lehet szólanom. Izmail bégnek és Hadsi Lajának a tokiói expeditió által szétszórt csapatai Rogaticza mellett szétváltak : az egyik rész védelmezni akarja Gorázda mellett előbbi állásait, a másik nagyobb csapat pedig egyenesen Visegrádba ment, hogy az albán ligára támaszkodva, a Novibazárba vezető utat zárja el. Viszokában, ahol most nincs katonaság, teljes fejetlenség uralkodik. A kajmakán lovas zapiték által szólította föl a főparancsnokot, hogy sietve küldjön csapatokat, mert véres összeütközések fognak kitörni a törökök és a keresztyének közt. A keresztyének semmiféle dézmát sem akarnak adni a bégeknek, a bégek pedig nem akarják elismerni az új rendet, és nyílt lázadással fenyegetőznek. A kladanji náhiában Olova mellett, mely gyönyörű vidékkel bíró városka, nagy ólombányákkal, 2000 felkelő gyűlt össze azok közül, akik Doboj vidékéről elűzettek, és borzasztó terrorizmust gyakorolnak a lakosság ellen. A lakosság folyamodványt küldött ide, és kéri a fölkelők mielőbbi szétverését. Hogy mennyi és mely csapatok küldetnek oda, még nincs tudva. A Daily Telegraph a következő communiquét közli Peruból 16-áról : Görögország egy idő óta minden eszközt fölhasznált, hogy oly híreket terjeszszen Európában, hogy a porta fölizgatja ellene a határszélen lakókat, és fegyverrel látja el azokat. Föl vagyok hatalmazva annak kijelentésére, hogy e vád teljesen alaptalan, ellenkezőleg, hogy Görögország tesz hadi készületeket, nagymennyiségű hadiszert rendelvén meg és 40,000 emberből álló sereget állítván föl, mely költségeknek födözésére ötven millió frank kölcsönt kötött. Innét nem küldettek csapatok a határszéli tartományokba, a Boszniából és Herczegovinából visszavont csapatok pedig nem támadási czélból küldettek Prevezába, hanem csak védelmi szempontból, melyre a hellén kormány actiója adott okot. A stoláczi vár fokára, mint lapunknak Stoláczból írják, a sárga-fekete zászlón kívül kitűzték újabban a magyar nemzeti szinű lobogót is. Ez a bakák között nagy lelkesedést idézett elő. Otocsáczból jelentik szept. 20 káról : A bihácsi mohamedán lakosság legnagyobb része, az öregek, asszonyok és gyermekek Petrovácz és Kazin felé menekült. Krupából és Osztroráczból meghódolási ajánlatok érkeztek Rheinländer vezérőrnagyhoz. Külen-Vakuf megerősített városnak capitulátióját minden órában várják. E város 1000 lépésnyíre fekszik határainktól Belgrádból jelentik szept. 20-ától . Bjelina, Janja és Zvornik mellett közelednek a fölkelők a szerb határhoz. A szerb kormány tehát jelentékenyen megszaporította a Drina mellett állomásozó csapatokat. Glogováczba, Radoviczébe, Lespiczába, Lozniczába és Kis-Zvornikba egy-egy zászlóaljat küldött. Legújabban parancsot adott ki, hogy a mohamedán fölkelőket is be kell fogadni, előbb lefegyverezni és azután legalább hat órányira a határtól az ország belsejébe küldeni. Szerajevóból írják a Deutsche Zeitungnak szept. 14-kétől . Trebinje elfoglalása. Nagy brigádája, mely a 74. gyalogezredből, egy hegyi ütegből és az ökrök által vontatott fél nehéz ütegből állott, szept. 6-án este parancsot kapott, hogy 7-én reggeli 4 órakor induljon el a drjenói táborból és szállja meg Trebinjét. A menet egészen a Trebinjcsicza hídjáig a szükséges óvatossági intézkedésekkel baj nélkül hajtatott végre. A hídon túl 9 óra felé lőttek az előhadra, melyet Plönics százados vezénylett. Ekkor a kémszemle végrehajtása után csatarendbe fejlődött a dandár, és pedig az első zászlóalj rajokba oszlott, a második képezte a második csatasort, félzászlóalj tartalékul maradt fel pedig a hidat szállotta meg. Az első zászlóalj csak lassan haladt előre, mert a legénység már nagyon el volt fáradva. Néhány lövés után megkezdene visszavonulását az ellenség, egy halottat és tagay OCUcuUltvb Liagj van Liana. AaaudAuluh vlsWxj a formációban elrendelte a tovább nyomulást. A hegyidandár, mely a Trebinjcsicza jobb partján állíttatott föl, a hadoszlop mögött haladt. Faszad faluban három oldalról lőttek a dandárra. Balfelől a meredek hegyoldalból, elől a házakból és jobbfelől a kukoriczásokból. A dandárnak a tűzvonalba rendelte a második zászlóaljat és meghosszabbította a jobb szárnyat, egyszersmind elrendelte a szakadatlan előnyomulást, hogy a lehető leghamarabb Trebinjébe érjenek. A kukoricásokban élénken tüzeltek a fölkelők a dandárra, de nem okoztak kárt. A Trebinje felé való gyors előnyomulás közben a fölkelők egy része a hadoszlop háta mögé akart jutni a síkságról, de a hídnál fölállított fél zászlóalj által olyan sortűzzel fogadtatott, hogy sietve visszavonulni kényszerült Pridvoreze felé. A hegyi üteg jól irányzott lövéseivel szintén lényegesen előmozdította e sikert Déltájban Trebinjébe érkezett a dandár. A végképen elfáradt csapatoknak azonnal hozzá kellett látni a körülfekvő erődök és magalatok megszállásához. De csakhamar kitűnt, hogy a török katonák kiürítették az erődöket és átadták a fölkelőknek. A dandárnak belátván, hogy a fáradt csapatokkal végképen lehetetlen erélyes támadást intéznie az erődök ellen, Trebinjétől nyugatra az ellenséggel szemközt táborba szállott, miután előbb megszállotta Trebinjét. Az ellenség folytonosan lődözte az erődökből és az uralkodó magaslatokról a tábort, úgy hogy kétszer kellett csapatainknak megváltoztatniuk állásukat. Az ellenség folyton tüzelt és délután 5 órakor Popp százados vezénylete alatt egy félzászlóaljat küldött a dandárnak a Trebinjétől keletre fekvő erőd ellen, mely kulcsául szolgál az egész vidéknek. Előkészítésül nyolcz ágyúból lőtték az erődöt. Borzasztó ágyúzás fejlődött ki és úgy látszott, hogy a jól irányzott lövések az állás elhagyására kényszerítették az ellenséget. Popp százados félzászlóalja oda menet Policza faluban akadt az ellenségre. Fölötte heves barcz fejlődött ki itt is. A félzászlóaljat körülbelül 400 felkelő lődözte minden házból, szőlőből és kukoriczásból. A küzdelem esti 7 óráig tartott. A csapatok csak nagy bajjal nyerhettek tért. Nagy vezérőrnagy éppen egy félzászlóalj segítséget akart küldeni és négy ágyúval a falat is lövette, midőn a bekövetkezett sötétség miatt további sikerre nem lehetett számítani. Nagy megparancsolta a küzdelem félbeszakítását és a visszavonulást a vár felé. Este féltízkor érkezett a félzászlóalj teljes rendben a táborba. Az ellenség úgy látszik éjjel visszavonult a faluból, mert derék tüzérségünkkel szemben nem vélte azt megtarthatónak. alapján főhadvezényletünk megkezdte az occupatiót, helyes alapeszméből indult ki, mely abból állt, hogy gyors concentricus operatió által, hatalmába ejtse és megszállja a két tartomány fontos helyeit, politikai s katonai központjait és stratégikai útjait. E tervhez képest csapataink erőszakolt marsokban és nagyobb tömegekben nyomultak a két tartomány szívébe. Gyorsan azért, hogy a felkelés szervezkedését megakadályozzák, s a székhelyek megszállása által morális pressiót gyakoroljanak a lakosságra. Nagyobb tömegekben azért, hogy az előrenyomulást gátló felkelő bandákat összetörjék. E jó alapeszméjű haditervhhez azonban nem volt elég ereje hadvezényletünknek. A czélt két oldalról szerencsésen elérte hadseregünk. Mostar, Serajevo meglepő gyorsasággal került hatalmunkba. Ámde a Szapáry-hadosztálynak már annyi ereje sem volt, hogy a doboj-tuzslai szorosokon áthatoljon, s megtörje a felkelőknek itt igen jól szervezett és kedvező talajviszonyokra támaszkodó ellenállását. Másrészt pedig ahol előre is nyomultak csapataink — nem lévén a felkelők szétszórására oldalt kiküldhető detachementjei — az történt, hogy a felkelést nem legyőzték, hanem csak félretolták. Ennek következtében aztán a felkelők kényelmesen szervezkedhettek csapatainktól jobbra és balra, sőt a megszálló csapatok hiányában — a már meghódított területeket is hatalmukba ejtették. Így történt, hogy előrenyomuló hadoszlopaink mögött ismét lángra lobbant a lázadás tüze, mely étappe-vonalainkat fenyegette, s tán katastrófába döntötte volna 20-ik hadosztályunkat, ha Szapáry ügyes visszavonulás és állásfoglalás által meg nem menti hadosztályát. Az új haditerv ez első alapeszméjét egy új eszmével combinálta. A gyors marsokat és concentricus operatiót megtartotta. A IV. hadtest egyes csapatai két nap alatt 30 — 35 kilométernyi utakat tettek, ami valóban soknak mondható A r* on n a rvf \* i /vn ct - ------------------------ WUVV.UV1 lOMO működés alapeszméje szerint pedig a IV. hadtest és Szapáry hadosztálya találkozni fog (ha eddig még nem találkozott) Dolni-Tuzsla előtt, hogy aztán győzelmesen benyomuljon a tartomány szívébe. De hadvezényletünk számolva a jelenlegi hadjárat természetével és a felkelők azon hadviselési módjával, hogy apró csapatokkal sok helyet szállnak meg, nem nagy tömegekben, hanem megoszolva hajtja végre az előrenyomulási mozdulatokat. Ennek az a fő előnye van meg, hogy a felkelők hadállásait csapataink megkerülik s az ellenséget körülvéve megsemmisítik, vagy visszavonulásra kényszerítik. A felkelők azonban úgy látszik a visszavonulásra hajlandók eddigi szokásaikhoz híven, miszerint csak a homlokzattámadást állják ki bátran, míg az oldaltámadás, rész taktikai berendezésük miatt többnyire zavarba ejti őket. Ennek tulajdonítandó, hogy a felkelők Gracsanicza vidékét élenállás nélkül feladták , mert különben egyfelől Szapáry, másfelől a keleti hadtest csapatai közrefogták és összemorzsolták volna őket. A felkelők főereje Dolni-Tuzsla és vidékén fog harczot állni, hol igen erős positióban bízva, szerencsével véli megkísérthetőnek az ellentállást. A combinált hadi operatió főobjectuma tehát ez idő szerint Dolni-Tuzsla.em kétséges azonban, hogy itt döntő vereséget szenvednek, mert az egyesült hadosztályok elég erősek lesznek úgy a támadásra, mint az oldalban való megkerülésre. Ha — mint előrelátható — a fölkelők itt súlyos vereséget szenvednek, a hadjárat sorsa eldöntöttnek tekinthető, annál is inkább, mivel Bihács kapitulátiója óta a nyugati harcztéren is megtörött a felkelés erre. A guerilla-harcz egy idig még fenntarthatja magát a hegyekben, de ennek már nem lesz hadi jelentősége, annál kevésbé, mivel a novibazári felkelés — csapataink által el van zárva — nem hat ki a boszniai eseményekre. Budapest, szeptember 20. A boszniai harctérről érkező hírek semmi kétséget sem hagynak fenn az iránt, hogy csapataink hadműködése döntő stádiumba lépett, s teljesen jogosult azon, a főparancsnok által is kifejezett remény, hogy hadseregünk feladatát, rövid idő alatt megoldja és október közepéig a lázadás le fog vezetni. A IV. hadtest actióba lépése a haditerv üdvös változásáról tesz tanúságot. Igazságtalanság nélkül nem lehetne ugyan tagadni, hogy az első haditerv is, melynek óvái. Midőn Mirabeau halva feküdt, a nap tiszta kék égről sugárzott fényesen. Mily felséges idő! jegyzé meg a kávéházi vendég, megrendelve reggelijét. „Felséges ! felele búsan a sóhajtó pinezér — nagyon felséges! de mit ér az, ha Mirabeau nincs többé.“ Ilyen pinezér a Pesti Napló is. A sziszeknovi vasútvonal építéséhez nem járult a magyar kabinet. Jó! de mit ér az, ha Tisza Kálmán a kormányelnök. Bihács megadta magát! szép! de mit ér az, ha gróf Lónyay még sincs az ügyek élén. Bosznia és Herczegovina érdekes zsiványjai kézre kerülnek mind, alkalmasint nemsokára, s monarchiánk elfoglalja azon állást, melyből a keleti kérdés európai részét tökéletesen dominálni fogja. Igaz , de mit ér az, ha ennyi hazaárulást elkövetni : nem a Pesti Napló által kegyelt emberek kezelik a hatalmat és szerződéseket. Mily áldásos lett volna a kereskedelmi és bankügyi megkötött egyezmény, s mennyire dicsőséges a berlini megállapodás, ha az atheneumi pinczér gazdái a miniszterek csak