Ellenőr, 1878. szeptember (10. évfolyam, 438-492. szám)

1878-09-21 / 475. szám

Egész évre Félévre . fglS&zttísi árak: 58© írt — kr. Évnegyedre . , 1O „ — , Egy hónapra Egyes szám Ara *át krajczár. 475. száza. 5 írt — kr. 1 . SO . —Szerkesztési iroda: t^Jud­apesten, ndd.or'-ixtczcc G. sminx. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok vissz■ ikühlyére nem vállalkozunk. — J­.sta által cs.rk­b/rnuhff*' Itreleket foguu­­n­k el. (Reggeli kiadás: ftrtfrtta* Mrttm cl ?cbcLcLózvtvvatal­ban , Budapesten, nádor­ utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Luflte és Cse­ czegnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr* kiadó-hivatala által nyugtázó® számla ellenében fizetendő. (Kiadó-hivatal : rdjud­ap­esten, d­AeLot-ixtc­z a. 0. szetm. (de intézmdik az előfizetitek és a lap szétküldésén vonatkozó minden felszólalás. Budapest, szombat, szeptember 21. 1878. _______ ___ __X. évfolyam. A tisztelt közönséghez. Az uj évnegyed közeledtével kérjük a t. közönséget az előfizetés megújítására. Teszszük ezt hangzatos ígéretek nélkül. Igye­keztünk és igyekezni fogunk ezentúl is, még fokozott mérvben, a lap szellemi értékének emelésére. Olvasóink látják a törekvést, s ez nem fog lankadni. Külső és belső nagy kérdések foglal­koztatnak bennünket, s küszöbön az ország­gyűlés is. Az olvasó megkívánhatja a lap­tól, hogy mindenről gyorsan értesítsen, s hogy értesülései megbízhatók legyenek. A gyártott hírek és táviratok közlésétől úgy, mint eddig, ezentúl is tartózkodni fogunk, nem keresve izgalmas hírek költésében a lap érdekessé tételét. A­mit megírunk és közlünk, azt legjobb hitünk szerint és for­rásaink megbízhatóságánál fogva, valónak tartjuk. Tárcza- és csarnok­ rovataink változa­tosságára gondot fordítunk, s továbbá is élénk figyelemmel kisérjük a tudományos és iodalmi mozgalmakat. A közgazdasági rovatnak nagyobb tért engedtünk, hogy ne legyen többé oka a kö­zönségnek arra a panaszra, hogy a magyar lapok kevés figyelmet fordítanak e rovatra, s a közgazdasági érdekekre átalában. Köz­­gazdasági rovatunk rendszeres lesz közlései­ben, hogy pontos és nélkülözhetlen tájéko­­zóul szolgáljon. A lap ára marad mint­­eddig. Az „Ellenőr“-re a h­ó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. egész évre....................................20 frt — félévre.........................................10 frt — negyedévre . .................................5 frt — egy hóra......................................1 frt 80 kr. Budapest, szeptember 20. Angol lapok értesülése szerint a szul­tán nem szentesítette az Ausztria-Magyar­­ország által proponált és a török miniszte­rek által elfogadott conventiót. Ezt a hírt eredeti táviratunk is megerősíti azzal a tol­dalékkal, hogy Szovjet pasa lemondása várható. Mindez ugyan nem bizonyos még vagy leg­alább is a konstantinápolyi viszonyok közt holnapig megváltozhatok mindez. Azonban ha valósulna is, bizony nem verjük miatta falba a fejünket. Annyi bizonyos, hogy a porta roszul számít a Balkán-félsziget szláv­­jaitól való rettegésünkre. Ha az a sok kis nép mind független lesz is, monarchiánknak mindenkor lesz ereje úgy manővíírozni köz­tük, hogy azoknak legalább a fele ne le­gyen ellenségünk. A Duna hajózási viszonyai iránt a bécsi ipar­kamara tegnapelőtti teljes ülésben tárgyalta a ka­mara III. osztályának jelentését. A jelentés kifejti, hogy a Dunán még a kamara területén is sok ha­józási akadály létezik, hanem természetesen a sza­bad hajózást Magyarország magatartása akadályozza leginkább, mert hát a jelenlegi magyar kormány túlságosan a helyi érdekek előmozdítására irányzott közlekedési politikából a Pesten felüli hajózást nem igen látszik szívelni, nehogy általa Bécs kereske­delmét táplálja Budapest kereskedelmi fejlődésének képzelt hátrányára. Pedig mégis bizonyos, hogy jól kifejlesztett Duna-forgalom mellett mind Bécs, mind Pest virágzó kereskedelemmel bírhatnak egyszerre, és egymás kölcsönös támogatása által a két város az egész Dunavidék áruforgalmának uralkodójává válhatnék.­­ A Duna további folyásán egész tor­kolatáig szükséges szabályozási munkálat főlényege iránt a berlini békeegyezmény intézkedett, a Vas­kapunál és a kazaraktáknál levő hajózási aka­dályok elhárításának kivitelét Ausztria,Magyaror­­szágra bízván s egyszersmind elhatározván, hogy a danái többi párt­állam tartozik mindazon köny­­nyítéseket megadni, melyek e munkálatok érde­kében kivántatni fognak. Hanem daczára a szabá­lyozási munkálatok elhaladásának, a Dunán még sokáig kell akadályokkal küzdenie az áruszállítás­nak. Nagy előnyére válnék annak a Dunának most még csak kis részén létező lánc­hajózás kiterjesz­tése, melynek berendezése aránylag kevés időt és költséget igényelne s a munkaképesség nagymérvű növesztése és a szállítási idők pontosabb megtart­­hatása folytán sokkal olcsóbb szállítási díjak alkal­mazását tenné lehetővé. Éppen Magyarországnak kell minden eszközt felhasználnia, hogy megköny­­nyítse gabonakivitelét, mert Észak-Amerika rendkí­vüli erőkifejtése mellett, melylyel óriási gabona­mennyiségeit Európába hozni iparkodik . Angliának arra irányzott törekvése folytán, hogy saját kelet­indiai birtokaiból fedezze gabonaszükségletét, köny­­nyen megtörténhetnek ismét, hogy Magyarország, mint az ötvenes években, egyszer egyszer csaknem megfullad terménybőségében , mindamellett is sze­gény marad, így a jelentés, mely még ezeken túl is igen sok szép szót ér intést tartalmaz a nagy feladat megoldásánál való együttes összeműködésre nézve. Csupán azt nem fejti meg, hogy a magyar gabona­kivitelnek mi különös előnye válhatnék a Vaskapu szabályozásából s mikép mentetnénk mi meg ez által a saját zsírunkba fulladás veszélyétől ? Mert hogy akkor Oláhországból még könnyebben fel­jönne a Dunán Bécs felé a gabona, azt értjük, de hogy a mi gabonánk még a megszabályzott Dunán is valaha Oláhország felé képezzen kiviteli czik­­ket , azt nem igen hisszük, korántsem azt akarja ez mondani, hogy tehát ne szabályozzuk a Dunát, sőt inkább fogjunk hozzá, mihelyt csak tehetjük s kezdjük meg a hajóláncz lerakását is mihamarább azon feltét alatt, ha mind a szabályzott Dunán, mind a lánczhajózásnál a mi forgalmi érdekeink teljesen biztosíttatnak. Mert szép ez a „locális érdekek“ el­ítélése, mint azt a bécsi iparkamara a mi bőrünkre teszi, de ám ítéltessünk el önzetlenségükről híres osztrák barátaink által, csak meg legyenek óva érdekeink. Muszka aggodalmak Szerbia miatt. A „Sovre­­mennyja Izviestija“ azon aggodalmát fejezi ki, hogy a szerb fejedelemség a területén keresztül menő vasutaknak kiépítése után, a szomszéd hata­lomnak alárendeltje lesz s önállósága csak név­leges marad. A szerb kormány ezt sejti s azért vonakodik, mint csak lehet, és várakozik, tekin­tetet vetvén a távolfekvő, de rokonfaju biroda­lomra , mely neki saját kára nélkül a ne­héz helyzetből való kibontakozásra segédkezet nyújthatna, onnét várva vállalkozókat. De Oroszor­szágban más vállalkozó nincs, mint a zsidók, mi­után pedig ezek hazagságot nem ismernek, a szerb nemzetre nézve, mint az orosz lap okoskodik, nem csökken a veszély, hogy az osztrákok kezébe ke­rül. Máskülönben a szerb népnek általában nincs kedve talaját paraszt növényekkel elárasztani, me­lyek magát a fát elfojtanák. Más helyen a fentebb nevezett lap azt írja, hogy Szerbia és Montenegro segítséget hoznának a bosnyákoknak a szabadságukért folyó harc­ban, de Oroszország azáltal, hogy a megszállásba bele­egyezett, lekötötte kezeiket. A segítség tehát any­­nyit jelentene, mint Oroszország akarata ellen cse­lekedni. Van Szerbiában elég ember, ki azt hiszi, hogy a szerbek a segítséggel Oroszországot megha­­ragítanák. A fődolog az, hogy a segítségre nincs elegendő eszköz. Busan nézik ők tehát miképen szenvednek a szerencsétlen testvérek, miként fogy las­­san kint a szerbek létszáma, s miként közelebb és kö­­zebeb jönnek az osztrák lánczok, melyekre talán nem sokára Szerbiát és Montenegrót verik s akkor majd ezen két apró, hanem szláv szelleme és az ó­ hit által erős ország elveszti szabadságát, az oszt­rákok pedig megszilárdítják uralmukat az egész Balkán-félsziget felett mind katonai, mind ke­reskedelmi tekintetben. — Akkor azután késő lesz a szlávoknak a szétforgácsolt szerb nép részéről valami segítséget várni, mely öt szá­zadon át védte szabadságát a török ellen. Min­den szerb most szomorúsággal néz jövője elébe. A világos napot sötétség cserélendi fel : isten veled szerb szabadság ! A balkáni óhita szlávok kényte­lenek lesznek két küzdelmet : a pápai és protes­táns propaganda és az osztrák militarismus ellen kiállani. Végül czikkiró csodálkozik, hogy az orosz vörös kereszt nem jön Boszniába, a­hol állítása szer­int az orosz hitű bosnyák sebesültek ezerenkint múlnak ki orvosi segély nélkül vagy pedig a csa­tatéren az osztrák üdvözítők által öletnek meg. Bolgárok és szerbek — kutya-macska. A bol­gárországi Glovdivén megjelenő „Marieza“ bolgár hivatalos lap a szerbek s a bolgárok közötti viszony­ról ir. A két nép közötti viszonyt igen feszültnek nevezi. A szerb hivatalos lapban közzétett feliratok, Brad­jelt ,Szerbia új tartományaiból őrszermek­, a bi­zalmi nyilatkozatot tartalmaznak Szerbia irányában, nevezett bolgár lap szerint kierőszakoltak. Piróton, mely Szerbiának jutott, a szerb hatóságok üldözik a bolgárokat, s erővel a szerb elnevezést tudmásják rájuk. A­ki a szerbesítésnek ellenszegül, bezáratik és megveretik. Az elitélt bolgárok Topcsiderbe szállíttatnak. A szerb részről való üldöztetés oly mérveket öltött, hogy a bolgárok Pirótot elhagyva, Bolgárországba költözködnek. A piróti szerbek a bolgár metropolitát is annyira bántalmazták, hogy Szófiába kellett elmenekülnie. A bolgár „Marieza“ szerint a szerbek „szabadelvűsége“ az újonnan occu­­pált vidékeken — legcsodálatraméltóbb. A szerb lapok szerint pedig az új szerb vidékeken csupa rózsák teremnek, holott csakis tövisek nőnek. tráví­rátok, Konstantinápoly, szept. 20. (Eredeti táv­irat.) Szovjet pasa lemondása előtérbe lé­pett, mert a szultán, a sejk-ül-izlám taná­csát követve, nem akarja elfogadni a nagy­­vezír javaslatát az Ausztria-Magyarországgal való conventio megkötését illetőleg. Batuxa helyet Szinopét fogják megerősített kikötővé átváltoztatni. Újvidék, szept. 20. (Eredeti távirat.) A Zasztava írja, hogy Szerbia nem akar cooperállni Ausztria-Magyarországgal, a­med­dig Andrássy és magyar politika uralkodik. Erre azt válaszolja a Sibszki Károd, hogy Risztics fölajánlotta Szerbia cooperátióját Andrássy grófnak, Andrássy pedig, hivat­kozva a berlini szerződésre, visszautasí­totta azt. Bécs, szept. 20. Jovanovics altábor­nagy, a 18. hadosztály parancsnoka jelenti 19-ről, hogy Herczegovina pacificatiója nagy­részben végrehajtó­nak tekinthető. Jovano­vics tábornok szept. 11-kén elindult hadosz­tálya nagyrészével Mosztárból, és kirándu­lást tett keleti Herczegovina legfontosabb helységeibe, hogy az ország ezen részében is végrehajtsa a pacificátiót. Domanovicz, Sztolácz, Szabar-Fatnicza és Béla Rudina helységeken át fárasztó marsokban, részben járhatlan ösvényeken, sok defilén át Bilekbe érkeztek 16-kán a csapatok, és az országút ezen csomópontját ellentállás nélkül meg­szállották. Innét csapatjainak nagyobb részé­­vel tovább ment Jovanovics; egy hadoszlo­pot Gacskóba (Metóka) dirigált, a­honnan már előbb megérkezett a hódolási felirat. 18-kan Trebinjébe érkeztek a csapatok, és közvetlen összeköttetésbe léptek Nagy vezér­őrnagy ott táborozó dandárjával. E dandárral közösen Korjeniczébe és Klobukba szándékozik menni Jovanovics, hogy megtörje az ott táborozó felkelők ellent­­állását, mely feladatát bizonyára meg fogja könnyíteni a montenegróiak loyális és cor­rect magatartása, melyet mindenkor, neve­zetesen pedig a fönnemlitett mars alatt ta­núsítottak is. Jovanovics tábornok ezen vál­lalata alkalmával, — melyet nagy óvatos­sággal kezdett meg és folytatott, és mely­nek szerencsés végrehajtása csapatjaink el­ismerésre méltó kitartásának és próbált derekasságának és fegyelmezettségének tu­lajdonítandó,­­ sehol sem bukkant emlí­tésre méltó ellentállásra. Hatóságok kine­vezése és a rendőri szolgálat szervezése ál­tal minden helységben megkezdetett a ren­dezett és békés állapotok helyreállítása. Ez eredmények után lényegében befejezettnek tekinthető Herczegovina pacificációja, jólle­het a császári csapatok feladata még hosz­­szabb ideig az lesz, hogy védje a lakossá­got a kóborló bandák fenyegetései ellen, a pislogó fölkelési kísérleteket leverni, az újonnan kinevezett és szervezett hatóságo­kat támogatni, végre a Montenegróban és te­rületünkön tartózkodó menekültek repatriá­lását végrehajtani. Stubenrauch altábornagy jelenti Banja­­lukából, hogy a prjedovi kajmakámság le­­fegyverezése minden baj nélkül megtörtént. Belgrád, szept. 20. Annak következté­ben, hogy a császári csapatok megkezdették a Poslavinában concentricus actiójukat, sok apró felkelőcsapat jön át a határon Szer­biába. Ezek azonnal lefegyvereztetnek és az ország belsejébe internáltatnak. A szerb kor­mány elhatározta, hogy szükség esetében megszaporítja a határőröket. Bécs, szept. 20. Szerajevóból jelenti a Po­litische Correspondenz . A meggyilkolt Perrod con­sul ügyének vizsgálatából kiderült, hogy két ember, a­kikre ráillik Perrodnak és kísérőjének, állítólag Lechner fakereskedőnek személyleirása, Maglaj mel­letti átkeltek a Bosznán és Zsepcsétől Vranduk felé kocsiztak. Omer bég malmánál megtámadta őket öt török s egyiküket lelőtték, a másik pedig át­úszta a Bosznát és megmenekült. A megmenekült Ko­vane-Cselóban töltötte az éjjelt, innét más­nap Zsepcsébe indult, de útközben újra meg­tér­ed a öt török, valószínűleg ugyanazok, meg­kötözték és lefejezték. A meggyilkoltak holttes­teit a Bosznába vetették, de a nagy vízállás miatt a legszorgalmasabb kutatással sem lehetett azokat eddig­­megtalálni, hasonlóképen a meggyilkoltak holmijából sem találtak meg semmit. Három gyil­kosra kisütötték a tettet, a másik két török, kiket a bűnrészesség gyanúja terhel, fogva van. A töb­biek, kiket szintén gyanú terhel, a felkelők sorai­ban vannak. Egy breskai török kocsist is elfogtak, a­ki gyanúban áll, hogy a gyilkosoknak elárulta, hongy pénzt visznek manik­fent az utasok. A további vizsgálat folyik. Bécs, szept. 20. Athénból jelenti a Poli­tische Correspondenz : Ahmet Muktár pasa által a krétaiak pacificálása czéljából megkezdett tárgyalá­sok megakadtak. A krétaiak követelték a hivatal­nokok és bírák megválaszthatóságát ; ha erre ta­gadó válasz érkezk Konstantinápolyból, a krétaiak Muktár pasa ajánlatait mind visszautasítják. Bécs, szept. 20. A hadügyminiszter demon­­tálja a hírlapok jelentését, hogy megcsonkított se­besültek vannak a katonai kórházakban. Állítását az összes katonai egészségügyi intézetektől kapott jeln­ésekre alapítja. Bukarest, szept. 20. A Monitorul commu­­niquében dementálja a Journal de St. Petersbourg állítását, hogy Bessarábiában nagy rendetlenség van a rendőrségnél, a törvényszékeknél és a had­seregben. Ezek a közegek állomásaikon maradnak az orosz hivatalnokok megérkezéséig. Berlin, szept. 20. (Eredeti távirat.) Bis­marck herczeg gyönge csalán­lát kapott. Prága, szept. 20. A németek és csehek jelöltjeit mindenütt megválasztották, csak Terlitz­­ben győzött Sigmund mérnök önálló jelölt, Wol­­fram eddigi képviselő ellen. Tetschenben és Hohen­­elbében nem kaptak absolut többséget a jelöltek. Berlin, szept. 20. A bizottság mai ülésében a socialista­ törvény 1. czikkét Lasker módosítása szerint 13 szavazattal 8 ellenében elfogadták. (Hat centrum és 2 haladó párti.) Páris, szept. 20/A Say lemondásáról szóló hír egészen alaptalan. Midhat pasa holnap száll hajóra Marseilleben és Syrába megy. Berlin, szept. 20. A socialista-törvény első czikkét Lasker szövegezése szerint fogadta el a bi­zottság. A 2—5 czikk tárgyalását egyelőre függő­ben hagyták. A 6. czikket, mely a sajtóra vonat­kozik, a szavazás alkalmával egészen elvetették. A megállapodás czéljából folynak az értekezések. Róma, szept. 20. A Rómába való bevonulás évnapjának alkalmából babérkoszorúkat vitt a syn­­dícus és a városi tanács Viktor Emanuelnek és a Porte piához az elesettek sírjára. A syndicus táv­iratot intézett a királyhoz és Garibaldihoz. Az ide érkezett segélycsapatok nem fogják kipihenni fáradalmaikat Szerajevóban, hanem már holnap tovább indulnak. Feladatukról és útjuk czéljáról nem lehet szólanom. Izmail bégnek és Hadsi Lajának a tokiói expeditió által szétszórt csapatai Rogaticza mellett szétváltak : az egyik rész védelmezni akarja Gorázda mellett előbbi állásait, a másik nagyobb csapat pedig egyenesen Vise­­grádba ment, hogy az albán ligára támaszkodva, a Novibazárba vezető utat zárja el. Viszokában, a­hol most nincs katonaság, teljes fejetlenség ural­kodik. A kajmakán lovas zapiték által szólította föl a főparancsnokot, hogy sietve küldjön csapato­kat, mert véres összeütközések fognak kitörni a törökök és a keresztyének közt. A keresztyének semmiféle dézmát sem akarnak adni a bégeknek, a bégek pedig nem akarják elismerni az új rendet, és nyílt lázadással fenyegetőznek. A kladanji ná­­hiában Olova mellett, mely gyönyörű vidékkel bíró városka, nagy ólombányákkal, 2000 felkelő gyűlt össze azok közül, a­kik Doboj vidékéről elűzettek, és borzasztó terrorizmust gyakorolnak a lakosság ellen. A lakosság folyamodványt küldött ide, és kéri a fölkelők mielőbbi szétverését. Hogy mennyi és mely csapatok küldetnek oda, még nincs tudva. A Daily Telegraph a következő communiquét közli Peruból 16-áról : Görögország egy idő óta minden eszközt föl­használt, hogy oly híreket terjeszszen Európában, hogy a porta fölizgatja ellene a határszélen lakó­kat, és fegyverrel látja el azokat. Föl vagyok ha­talmazva annak kijelentésére, hogy e vád teljesen alaptalan, ellenkezőleg, hogy Görögország tesz hadi készületeket, nagymennyiségű hadiszert rendelvén meg és 40,000 emberből álló sereget állítván föl, mely költségeknek födözésére ötven millió frank kölcsönt kötött. Innét nem küldettek csapatok a határszéli tartományokba, a Boszniából és Herczegovinából visszavont csapatok pedig nem támadási czélból küldettek Prevezába, hanem csak védelmi szem­pontból, melyre a hellén kormány actiója adott okot. A stoláczi vár fokára, mint lapunknak Sto­­láczból írják, a sárga-fekete zászlón kívül kitűzték újabban a magyar nemzeti szinű lobogót is. Ez a bakák között nagy lelkesedést idézett elő. Otocsáczból jelentik szept. 20 káról : A bihácsi mohamedán lakosság legnagyobb része, az öregek, asszonyok és gyermekek Petrovácz és Kazin felé menekült. Krupából és Osztroráczból meghódolási ajánlatok érkeztek Rheinländer vezérőrnagyhoz. Külen-Vakuf megerősített városnak capitulá­­tióját minden órában várják. E város 1000 lépés­nyíre fekszik határainktól Belgrádból jelentik szept. 20-ától . Bjelina, Janja és Zvornik mellett közelednek a fölkelők a szerb határhoz. A szerb kormány tehát jelentéke­nyen megszaporította a Drina mellett állomásozó csapatokat. Glogováczba, Radoviczébe, Lespiczába, Lozniczába és Kis-Zvornikba egy-egy zászlóaljat küldött. Legújabban parancsot adott ki, hogy a mohamedán fölkelőket is be kell fogadni, előbb le­fegyverezni és azután legalább hat órányira a ha­tártól az ország belsejébe küldeni. Szerajevóból írják a Deutsche Zeitungnak szept. 14-kétől . Trebinje elfoglalása. Nagy brigádája, mely a 74. gyalogezredből, egy hegyi ütegből és az ökrök által vontatott fél nehéz ütegből állott, szept. 6-án este parancsot kapott, hogy 7-én reggeli 4 órakor induljon el a drjenói tábor­ból és szállja meg Trebinjét. A menet egészen a Trebinjcsicza hídjáig a szükséges óvatossági intéz­kedésekkel baj nélkül hajtatott végre. A hídon túl 9 óra felé lőttek az előhadra, melyet Plönics szá­zados vezénylett. Ekkor a kémszemle végrehajtása után csatarendbe fejlődött a dandár, és pedig az első zászlóalj rajokba oszlott, a második képezte a második csatasort, félzászlóalj tartalékul maradt fel pedig a hidat szállotta meg. Az első zászlóalj csak lassan haladt előre, mert a legénység már na­gyon el volt fáradva. Néhány lövés után megkez­dene visszavonulását az ellenség, egy halottat és tagay OCUcuUltvb Liagj van Liana. A­aaudAuluh vlsWxj a formációban elrendelte a tovább nyomulást. A hegyidandár, mely a Trebinjcsicza jobb partján ál­líttatott föl, a hadoszlop mögött haladt. Faszad faluban három oldalról lőttek a dan­dárra. Balfelől a meredek hegyoldalból, elől a há­zakból és jobbfelől a kukoriczásokból. A dandárnak a tűzvonalba rendelte a második zászlóaljat és meg­hosszabbította a jobb szárnyat, egyszersmind elren­delte a szakadatlan előnyomulást, hogy a lehető leghamarabb Trebinjébe érjenek. A kukoric­ásokban élénken tüzeltek a fölkelők a dandárra, de nem okoztak kárt. A Trebinje felé való gyors előnyomulás köz­ben a fölkelők egy része a hadoszlop háta mögé akart jutni a síkságról, de a hídnál fölállított fél zászlóalj által olyan sortűzzel fogadtatott, hogy sietve visszavonulni kényszerült Pridvoreze felé. A hegyi üteg jól irányzott lövéseivel szintén lényegesen elő­mozdította e sikert Déltájban Trebinjébe érkezett a dandár. A végképen elfáradt csapatoknak azonnal hozzá kellett látni a körülfekvő erődök és magala­tok megszállásához. De csakhamar kitűnt, hogy a török katonák kiürítették az erődöket és átadták a fölkelőknek. A dandárnak belátván, hogy a fá­radt csapatokkal végképen lehetetlen erélyes táma­dást intéznie az erődök ellen, Trebinjétől nyugatra az ellenséggel szemközt táborba szállott, miután előbb megszállotta Trebinjét. Az ellenség folytono­san lődözte az erődökből és az uralkodó ma­gaslatokról a tábort, úgy hogy kétszer kellett csapatainknak megváltoztatniuk állásukat. Az el­lenség folyton tüzelt és délután 5 órakor Popp százados vezénylete alatt egy félzászlóaljat kül­dött a dandárnak a Trebinjétől keletre fekvő erőd ellen, mely kulcsául szolgál az egész vidéknek. Előkészítésül­ nyolcz ágyúból lőtték az erődöt. Bor­zasztó ágyúzás fejlődött ki és úgy látszott, hogy a jól irányzott lövések az állás elhagy­ására kénysze­­rítették az ellenséget. Popp százados félzászlóalja oda menet Poli­­cza faluban akadt az ellenségre. Fölötte heves barcz fejlődött ki itt is. A félzászlóaljat körülbelül 400 felkelő lődözte minden házból, szőlőből és ku­­koriczásból. A küzdelem esti 7 óráig tartott. A csapatok csak nagy bajjal nyerhettek tért. Nagy vezérőrnagy éppen egy félzászlóalj se­gítséget akart küldeni és négy ágyúval a fa­lat is lövette, midőn a bekövetkezett sötét­ség miatt további sikerre nem lehetett számí­tani. Nagy megparancsolta a küzdelem félbeszakí­tását és a visszavonulást a vár felé. Este féltízkor érkezett a félzászlóalj teljes rendben a táborba. Az ellenség úgy látszik éjjel visszavonult a faluból, mert derék tüzérségünkkel szemben nem vélte azt megtarthatónak. alapján főhadvezényletünk megkezdte az occupatiót, helyes alapeszméből indult ki, mely abból állt, hogy gyors concentricus operatió által, hatalmába ejtse és meg­szállja a két tartomány fontos helyeit, po­litikai s katonai központjait és stratégikai útjait. E tervhez képest csapataink erősza­kolt marsokban és nagyobb tömegekben nyomultak a két tartomány szívébe. Gyor­san azért, hogy a felkelés szervezkedését megakadályozzák, s a székhelyek megszál­lása által morális pressiót gyakoroljanak a lakosságra. Nagyobb tömegekben azért, hogy az előrenyomulást gátló felkelő bandákat összetörjék. E jó alapeszméjű haditervhhez azonban nem volt elég ereje hadvezényletünknek. A czélt két oldalról szerencsésen elérte hadse­regünk. Mostar, Serajevo meglepő gyorsa­sággal került hatalmunkba. Ámde a Sza­­páry-hadosztálynak már annyi ereje sem volt, hogy a doboj-tuzslai szorosokon átha­toljon, s megtörje a felkelőknek itt igen jól szervezett és kedvező talajviszonyokra támaszkodó ellenállását. Másrészt pedig a­hol előre is nyomultak csapataink — nem lévén a felkelők szétszórására oldalt kiküld­hető detachementjei — az történt, hogy a felkelést nem legyőzték, hanem csak félre­­tolták. Ennek következtében aztán a felke­lők kényelmesen szervezkedhettek csapataink­tól jobbra és balra, sőt a megszálló csa­patok hiányában — a már meghódított te­rületeket is hatalmukba ejtették. Így tör­tént, hogy előrenyomuló hadoszlopaink mö­gött ismét lángra lobbant a lázadás tüze, mely étappe-vonalainkat fenyegette, s tán katastrófába döntötte volna 20-ik hadosztá­lyunkat, ha Szapáry ügyes visszavonulás és állásfoglalás által meg nem menti had­osztályát. Az új haditerv ez első alapeszméjét egy új eszmével combinálta. A gyors mar­sokat és concentricus operatiót megtartotta. A IV. hadtest egyes csapatai két nap alatt 30 — 35 kilométernyi utakat tettek, ami valóban soknak mondható A r* on n a rvf \* i /vn ct - ------------------------ WUVV.UV1 lOMO működés alapeszméje szerint pedig a IV. hadtest és Szapáry hadosztálya találkozni fog (ha eddig még nem találkozott) Dolni-Tuzsla előtt, hogy aztán győzelmesen benyo­­muljon a tartomány szívébe. De hadvezény­letünk számolva a jelenlegi hadjárat termé­szetével és a felkelők azon hadviselési mód­jával, hogy apró csapatokkal sok helyet szállnak meg, nem nagy tömegekben, hanem megoszolva hajtja végre az előrenyomulási mozdulatokat. Ennek az a fő előnye van meg, hogy a felkelők hadállásait csapataink meg­kerülik s az ellenséget körülvéve megsem­misítik, vagy visszavonulásra kényszerítik. A felkelők azonban úgy látszik a visszavo­nulásra hajlandók eddigi szokásaikhoz híven, miszerint csak a homlokzattámadást állják ki bátran, míg az oldaltámadás, rész tak­tikai berendezésük miatt többnyire zavarba ejti őket. Ennek tulajdonítandó, hogy a fel­kelők Gracsanicza vidékét élenállás nélkül feladták , mert különben egyfelől Szapáry, másfelől a keleti hadtest csapatai közrefog­ták és összemorzsolták volna őket. A felkelők főereje Dolni-Tuzsla és vi­dékén fog harczot állni, hol igen erős po­­sitióban bízva, szerencsével véli megkísért­­hetőnek az ellentállást. A combinált hadi operatió főobjec­tum­a tehát ez idő szerint Dolni-Tuzsla.­em kétséges azonban, hogy itt döntő vereséget szenvednek, mert az egyesült hadosztályok elég erősek lesznek úgy a támadásra, mint az oldalban való megkerülésre. Ha — mint előrelátható — a fölkelők itt súlyos vereséget szenvednek, a hadjárat sorsa eldöntöttnek tekinthető, annál is inkább, mivel Bihács kapitulátiója óta a nyugati harcztéren is megtörött a felkelés erre. A guerilla-harcz egy idig még fenn­tarthatja magát a hegyekben, de ennek már nem lesz hadi jelentősége, annál ke­vésbé, mivel a novibazári felkelés — csa­pataink által el van zárva — nem hat ki a boszniai eseményekre. Budapest, szeptember 20. A boszniai harc­térről érkező hírek semmi kétséget sem hagynak fenn az iránt, hogy csapataink hadműködése döntő stá­diumba lépett, s teljesen jogosult azon, a főparancsnok által is kifejezett remény, hogy hadseregünk feladatát, rövid idő alatt megoldja és október közepéig a lázadás le fog vezetni. A IV. hadtest actióba lépése a hadi­terv üdvös változásáról tesz tanúságot. Igazságtalanság nélkül nem lehetne ugyan tagadni, hogy az első haditerv is, melynek­ ­ óvái. Midőn Mirabeau halva feküdt, a nap tiszta kék égről sugárzott fényesen. Mily felséges idő! jegyzé meg a kávéházi vendég, megrendelve regge­lijét. „Felséges ! felele búsan a sóhajtó pinezér — nagyon felséges! de mit ér az, ha Mirabeau nincs többé.“ Ilyen pinezér a Pesti Napló is. A sziszek­­novi­ vasútvonal építéséhez nem járult a magyar kabinet. Jó! de mit ér az, ha Tisza Kálmán a kormányelnök. Bihács megadta magát! szép! de mit ér az, ha gróf Lónyay még sincs az ügyek élén. Bosznia és Herczegovina érdekes zsiványjai kézre kerülnek mind, alkalmasint nemsokára, s mon­archiánk elfoglalja azon állást, melyből a keleti kérdés európai részét tökéletesen dominálni fogja. Igaz , de mit ér az, ha ennyi hazaárulást elkövetni : nem a Pesti Napló által kegyelt emberek kezelik a hatalmat és szerződéseket. Mily áldásos lett volna a kereskedelmi és bankügyi megkötött egyezmény, s mennyire dicsőséges a berlini megállapodás, ha az atheneumi pinczér gazdái a miniszterek­­ csak

Next