Ellenőr, 1878. szeptember (10. évfolyam, 438-492. szám)
1878-09-12 / 458. szám
új osztályokat állíthatna s a szülők ebbelieit kielégíthetné. Békey Imre, fővárosi tanácsa főv. iskolaügy buzgó vezetője már közel előtt készített erre vonatkozó javaslatot, de bizottságok tömkelegében elakadt. A körüliek azt parancsolják, hogy le kell mondani az genoktatás ideális szempontjáról ; rész gazda az, a körülményekkel nem számol, hanem csak ideákra épít. Nem volna-e czél és időszerű ezt most a közgyűlés elé terjeszteni, s az iskolahiányon egy azonnal segíteni ? ! — Dr. Csiky Gergely, a „Jóslat“, ,Janus“ és az „Ellenállhatlan“ szimnüvek ismert szerzője, bár utóbbi időben sokat betegeskedett, folyvást dolgozik. Legújabban egy .Egyházi lexikon foglalja el idejét. E lexikon körülbelül 200 nagy ívre fog terjedni, s két év alatt kell elkészülnie. Az első ívek már nyomtatás alatt vannak. Csiky e mellett egy-két klasszikus darabot is fordít, s valószínűleg marad ideje még eredeti darabok szerzésére is, mi áradhatlan buzgóságára mutat. — A boszniai táviró tisztek névsorát a „Távírda Közlöny“ után a következőkben adjuk. A Boszniában megnyílt és még megnyitandó állomások kezelésére következő távírótisztek küldettek ki : Baranyi János, Blazsejovszky Károly, (Budapest), Dekits Kálmán (Gyulafehérvár), Dzsida Mihály (Sopron), Frank Lipót, Friedinger Samu (Budapest), Fryda Nándor (Zágráb), Glazevsky Ádám (Nagy- Becskerek), Halm Ignácz (Zágráb), Intédy Adolf, Jarecsko Mihály (Budapest), Lederer Imre (Kassa),Walter Antal szabadkai főnök helyébe , ki megbetegedvén, visszajött),Mataska Gábor (Eszék), MucAntal(Eszék) Obláth Mór (Temesvár), Peterovics Károly (Eszék), Reisinger Ignácz (Eger), Riedl János (Kassa), Rosenberg Emanuel (Szeged), Schürger Tivadar (Budapest), Stankovits Demeter (Budapest), Szmolen Zsigmond (Budapest), Szokolay Móricz (Pancsova), Zarnic Péter (Eszék). A boszniai hadseregnél tábori távíró szolgálatra beosztottak: Busch Nándor zágrábi titkár , Biscontini Péter (Zágráb), Brosch Károly (Budapest), Deutsch Simon (Budapest), Dobay László (pöstyéni vonalőr), Escherich Károly (Budapest), Finnin Oszkár (Zágráb), Fogt Ferencz (Budapest), Filo József (N-Kanizsa), Groffics Vincze (N -Kanizsa), Holub András (Eszék), Hoffmann Sándor (Budapest), Horváth József (kanizsai vonalőr), Jung Károly (Nagykanizsa), Kruzic György (Újgradiska), Kágyi Gyula (Budapest), Kangyár Károly (budapesti vonalőr), Kluha József (Pozsony), Kirnberger Ágoston (Budapest), Lenkei Károly (Nagy Kanizsa), Lindenbach József (Budapest), Matasic Gottfried (Eszék), Macher János (komáromi vonalőr), Márton Géza (Budapest), Nyuri György (N.-Kanizsa), Noibert Ágoston (N.-Kanizsa), Nicolics, Sándor (Budapest), Pany Adalbert (Zágráb), Peterovics István (Eszék), Rittk József (varasdi vonalőr), Roth Jakab (Budapest), Segec István (Eszék), Török Endre (Budapest), Toller József (nyhrai vonalőr Vukelic Simon (eszéki vonalőr), Waldenburg Győző (Komárom) — Siamból. A siami király elhatározta, hogy Bangkok fővárosát, mely eddig katonai kormányzat alatt volt, európai minta szerint polgári hatósággal ruházza föl, úgy hogy a polgárok most már polgármestert és tanácsnokokat választhatnak. A fővárosban hivatalos adatok szerint 50,000 buddhista pap él, úgy hogy minden nyolc lakosra egy pap jut. E papok közül 3000 a királyi palotában él, hol a civillista költségén tartatnak el, 32,000 kolostorokban és templomokban, a többi pedig magánlakokban helyezkedett el. De valamennyit a nép tartja el. — 16,000 rubel egy asszony fijére. Egy orosz lap jelenti, hogy Pawlowsk déloroszországi kerületben egy kétszáz emberből álló rablóbanda alakult, mely réme a környéknk. A banda feje egy szép parasztasszony, Slobodysese faluból, ki azelőtt a rubelhamisító bandához tartozott. Az orosz kormány 15.000 rubelt tűzött ki ez asszony fejére. — A feltalált fiú. Elvitték a fiút Mollinárybakának. Szülei, testvérei könnyei kísérték, mikor három hóval ezelőtt elmasérozott a gőzhajón vagy gőzkocsin. A felkelők ellenállása mindig erősebbé és erősebbé válván, a heves összeütközések megkezdődtek. A fiúról nem érkezett levél. Lassanlassan elkezdi közölni a hivatalos lap a sebesültek névsorát. A hadijelentésekből, meg a sebesültek névsorából kitűnt, hogy a Mollináryak erős részt vettek a csatákban ; az ő neve nem volt sehol, de levél sem érkezett tőle. A szülők azt hitték már, hogy fiukat elfogta a vad bosnyák, egyszer csak orr és fül nélkül kopogtat be ajtajukon. Az aggodalom néhány hétig tartott, midőn a fiú maga ép testtel, orral és a régi fülekkel betoppan szüleihez. Az egész idő alatt Kecskeméten volt kórházi szolgálatban, s miután a gyakorlatok közben lába kissé megficamodott, elbocsátották. A lusta levélíró viszszatért foglalkozásához, — egy borbélyműhelybe. — Hogy dolgozott Ponson du Terrail. Elie Berthet nemrég „Histoires des Uns et des Autres“ czímű érdekes könyvet adott ki több ismert személyiségről, kikről számos anekdotát, történeteket tud elbeszélni. Többek közt elmondja a franczianémet háború idejében Bordeauxben elhunyt Ponson du Terrailről, hogy mily bámulatos gyorsasággal dolgozott. Különös módja volt költői alkotásainak, hogy regényeit sohasem átgondolt tervvel készítette, hanem fölkapott egy élénkebb jelenetet s a szerint keresett regényéhez illő tárgyat, így előbb a decoratiot készítette s azután szőtte bele a cselekvényt. Egy séta alkalmával egy írótársa találkozott vele. „Mialatt itt szivarozok, mondá barátjának — pompás eszmét találtam első fejezetemhez.—* Valóban ? mondja el ! — Egy titokteljes, de rokonszenves arczu fiatal ember érkezik Indiából Párisba. Alig szállt ki a wegyonból, kocsit bérel és egyenesen Montmartre egyik félreeső utczájába hajtat. Ez utcza végén egy régi omladozó ház áll, mely, mint a Bennepont -ház „A bolygó zsidóban“ lakatlannak látszik. Az épület mögött egy elvadult állapotban lévő és magas falakkal környezeti udvar van. A középen pedig egy több lábú mélységű kút, melyet egy kicsi s a többi épülethez hasonló düledező cseréptető fed. A ház elé érve, az utas a kocsist gazdagon megajándékozva, elbocsátja. Mikor a kocsi a láttávon kívül van, a fiatalember a ház ajtaján rövid és egyenlő szünetekben megszakítva, kopogtat. Nehezen és sarkaiban csikorogva nyílik meg az ajtó s az idegen belép a hallgató sötét előcsarnokba. Mögötte bezárnl az ajtó anélkül, hogy valaki látná, ő azonban nem nyugtalankodik s a folyóson keresztül az udvarra megy, mely felé százados diódák vetik sürít árnyékukat. Az utas gyorsan a kúthoz süt, fölébe hajol és igy tesz: oszt. Azután lélekzetét visszafojtva figyel. Semmi hang. Az ismeretlen elsápad. Egy kínos nyugtalansággal teli pillanat után órájára tekint , mely gyönyörű chromometer mintegy ezer tallér értékű. Mily balgatag is vagyok ! ! mondá fellélekezve , még nincs itt az ideje Tiz perczczel előbb jöttem. Növekedő nyugtalanságtól gyötörve, szemét órájára szegezve, néhányszor föl és alá jár az udvaron. Tíz percz múlva ismét a kút fölé hajol , ismét jelt ad : oszt. S most a kút belsejéből, feneketlen mélységből hallja s . . . Ponson megállapodott. „Mit hallott?“ kérdé türelmetlenül a másik. „Folytassa, kedves barátom. Rendkívül érdekel a dolog. Ne hagyjon égnem a vágytól , mi volt az, mit az ismeretlen vallott. ? „Azt még nem tudom, felelte nevetve a vicemre. Bizonynysl kell valamit hallania, de még nem határoztam el, hogy mit. — Hogyan ! szólt csalatkozva barátja, ön nem tudja . . . akkor legalább megmondhatja, hogy sz ön ismeretlenje miért, jött Indiából Párisba, mily titkot rejt a montmartrei kút, mely dráma játszik az öreg, látszólag elhagyott házban?“ „Éppenséggel nem mondhatom meg, felelé Ponson folyvást nevetve , sőt ellenkezőleg igen háladatos lennék, ha e tekintetben tanácsot adna. Mily társaságot bujtassak e kútba? Hamis pénzcsinálókat vagy politikai összeesküvőket? Olasz carbonarikat vagy indiai tagokat? Adjon egy eszmét, szeretném a munkát hamar befejezni. — „Nem adhatok semmi tanácsot“ viszontá a másik. — „Ej, majd találok valamit“ szólt a vicomre. S talált is, mert az elmondott jelenet valóban egyik regénye első fejezetét képezi, melyre az olvasó könnyen visszaemlékezhetik. — A szliácsi állomásnál a télen át a vonatok nem állapodnak meg. Az igazgatóság e hó 15-étől kezdve beszünteti a szlácsi forgalmat. — Felhívás az 184819-'éki honvédegyletek t. elnökségeihez ! Folyó év október 6-án tartandó országos honvédgyűlésre eljövendő képviselőbajtársainknak költség megkímélése szempontjából a magyarországi vasutak igazgatóságai felkérettek mérsékelt árumenetjegyek kiszolgáltatására, és reméljük, hogy kérelmünk — mint eddig — teljesíttetni fog. Azonban minden kiküldött képviselő csak úgy kap árkedvezményt, ha az illető vasút igazgatójától, — melynek vonalán utazik — igazolványt mutat elő ; ilyen igazolványok csakis innen Budapestről küldethetnek el az egyletek 1. elnökségeihez. Hogy tehát képviselő bajtársaink ezen árkedvezményben részesülhessenek, felkérjük a t. elnökségeket a szükséges igazolványok végett Krivácsy József ezredeshez (Üllői út 1. sz.) mielőbb fordulni, magától értetődik, hogy az illető kiküldött képviselő neve, és az állomás a holnap elutazni szándékozik, bejelentve legyen, hogy igy a szükséges igazolványok azon vonatokra, melyeken utazni fog, elküldethessenek. Budapest 1878. szeptember 11-én. Az országos honvéd-egyletek központi választmánya. — Tegnap 500 drb lovat hajtottak a Danához s az occupatio színterére fogják vinni. Nem azért viszik e nemes állatokat a harcztérre, hogy nyalka huszárok alatt a tűzbe rontsanak, sem azért, hogy kocsikat vonjanak, hanem, hogy terhet hordjanak a hátukon. Apróbb fajta hegyi lovak, a miket Erdélyben vásárolgattak össze a kupeczek. Ezen transportot még több fogja követni. — Friedrich Materna asszony a kitűnő énekesnő, jövő tavaszkor Amerikába megy vendégszerepelni. Strakosch impresario 30.000 forintot ajánlott a művésznőnek, azonkívül szabad utazást és ellátást három személyre, viszont a művésznőnek harmincszor kellene föllépni. — A meiningeniek Prágába érkeztek s vasárnap megkezdik előadásaikat. Az ismert társaság Shakespeare, Molière, Schiller és Kleist darabjait hozza szinre. — Lucca Paulina októberben Bécsbe érkezik és a telet ott tölti. A művésznő megígérte, hogy jótékony czélra föl fog lépni. — Meredi impresario egy ideig Bécsben időzött, hogy az ott rendezendő olasz stagione végett értekezzék Jannerre. Időközben értesül, hogy atyja halálán véd, miért is hazautazott. *. — A Théâtre Français bevételei augusztus 1-én már túlhaladták a mult év összes jövedelmét, mely pedig nem volt csekély. Az összegből 100,000 frankot félretesznek s azt nyáron a színház javítására fordítják. —eményi Ede holnap másodszor fog nyilvánosan játszani a kiállításon , a sajtó pavilonjában. Simnhái rullivénet. — Gardininé Gerster Etelka jelenleg a dublini olasz operában énekel rendkívüli sikerrel. Legelőször az „Alvajáróban“ lépett föl mint Amina. Budapest, csütörtök, szept. 13-én. Nemzeti színház. Ilka és a huszártoborzó. Eredeti opera 3 felv. Podagrássy Lázár Kőszeghy Bátor János Ilka István Miska Zita Altiszt As opera után : Odry Nádayné Pauli Zajonghy Saxlehner E. Tallián Holnap szept. 13-án. Nemzeti színház : Cid. Tragédia. 5 felv. Irta Corneille Péter, fordította Greguss Ágost. Minka Gundard Aug. Tinka Filóné Coppélia* Campilli Coppélia Pécsé Teréz Polgármester Gonda Pórné Fürediné Törvényszéki csarnok. — /Sikkasztás. Szabó Zsigmond révkomáromi születésű, volt kereskedő segédet, Weisz Lipót, a „Patria“ biztositó társaság vezérügynöke, irodaszolgának fogadván, folyó évi augusztus 1-én 323 frt 40 kr postautalványok elhozatala végett a főpostára küldetett. Szabó ezen értéket a főpostánál felvevőn, azzal Budapestről megszökött, s midőn már az elsikkasztott pénzt elpazarolta volt, a fővárosba visszatérte után a rendőrségnél önként jelentkezvén, letartóztatott és a fenyitő törvényszéknek átadatott. A mai végtárgyaláson a törvényszék vádlottat a sikkasztás bűntényében bűnösnek találván, egy és félévi börtönbüntetésre ítélte. — Lopás is sikkasztással vádolt Szopek Magdolna, budapesti születésű, vasalónő, Deutsch Lipót riposti lakos, háztulajdonos kárára elkövetett tolvajlás, úgy Keiser Theréz ó-budai lakos kárára elkövetett sikkasztás miatt a kir. törvényszék fenyitő osztálya által, a lopás és sikkasztás bűntényében bűnösnek találtatván, egy évi börtönbüntetésre ítéltetett. — Női harc» egy rendőrbiztos miatt. Mandák Pál rendőrbiztos özv. Sipiczki Mártonnétól elválván, özv. Taxbaromer Mihályné szül. Benkovics Rosáliával kötött uj viszonyt. Sipiczkiné ezt megtudván, több ízben elment Mandák lakására, őt felhívandó, hogy maga, úgy lánya élelmezésére nyújtson segélyt. Taxhammerné a gyakori látogatáson boszankodva, nehogy Mandák kedvese tőle valahogyan elidegenítessék, Rottenbiller Károly bérkocsis legényt felbérelte, hogy Sipiczkinét, ha a Rákosra kimegy, lesse meg és fossza meg életétől. Ezen tettének kiviteléért ígért neki 10 frt készpénzt és élethossziglan ruházatot és élelmezést. Rottenbiller ezen ajánlatot elfogadván, csakhogy az ígért 10 frt jutalmat megkaphassa, másnap ruháját és ingét bevérezve elment Taxhammernéhez, értesítvén őt, hogy Sipiczkinét már megölte és kérte a 10 írt jutalmat, ez azonban az állításnak hitelt nem adva, kijelenté, hogy ha meg lesz győződve a tett kiviteléről, az ígért jutalmat ki fogja adni, s adott Rottenbillernek kenyeret és szalonot és a padlásra küldötte hogy keresés esetében házában fel ne találják, így élelmezte 3 napon át. Midőn Rottenbiller látta, hogy Taxhammerné ígéretét be nem váltja, elment Sipiczki Mártonné korcsma-helyiségébe, s ott borozgatván, Sipiczkiné Erzsébet nevű leányával beszélgetett, s midőn anyja is bejött, mondám ,no most már ismerem, agyon is üthetném.“ A leány ezen szavakra felijedvén, kérdezé tőle, mit mondott a sz? Erre elmondá neki Taxhammerné tervét. Ezen értesülés folytán Sipiczkiné — Taxhammerné I és Rottenbiller ellen panaszt emelvén — Rottenbiller vád alá helyeztetett. A mai végtárgyalásra meghívott tanuk közül Medveczki Mihályné szül. Kozár Katalin mosónő előadta, miszerint Sipiczkiné három ízben felszólította őt, hogy menjenek el többen Taxhammerné lakására, és ütlegeljék meg jól és ha lehet üssék agyon, majd jól megfizeti. A bizonyítási eljárás befejezése és a kir. ügyész indítványának meghallgatása után a kir. törvényszék fenyítő osztálya, ezen ügyben a további eljárást tényálladék meg nem állapíthatása miatt megszűntnek nyilvánította. KÖZGAZDASÁG. Üzleti táviratok. Frankfurt, szeptember 11. (Zárlat.) Váltóárf. Bécsre 174.60, Osztr. bankr. 701.—. Osztr. hitelr. 205.50, Osztr. államürész. 220.—. Lombard 61.25. Galicziai 203.25. Papirjáradék 52.75. Ezüstjáradék 64.25. Osztr. ar. jár. 62.13. Magy. arany járadék 73.25. Szilárd. Utótőzsde 206.38, 220.75. Bécs, szept. 11. (Magyar ért. zárlatra). M. földteherm. kötv. 77.50. M. vasúti kölcsön 99.25. Salgó-Tarján —. M. hitel 210.—. M. zálogl. 93.50. Alföld 119.75. Erdély 113.—. Magyar éjszak-kel. vas. 116.75. Magy. kel. vas. 65.75. Kel.vasuti elsők kötv. 64.50. Magy. sorsj. 79.—. Tiszai vasút 189.—. Magy. földhitel —.—. Kincst. utalv. 1873. —.—. Kincst. utalv. 1874. 112.50. Aranyjáradék 85.25. Bécs, szept. 11. (Osztr. ért. zárlatra.) Hitelv. 239.—. angol-osztr. 103.—. Galiczia 234.—. Lombard 71.25. Allamvasut 254.—. Reute 61.12. Uitolsorsjegy 163.50,1860-as 111.50. Napoleond’or 9.30, 1864-es 138.50, Arany 5.52, Ezüst 100.—. Frankfurt 56.55, London 116.10. Porosz pénzutalványok 57.27. Török-sorsj. 24.50. Aranyjáradék 71.60. Gyönge. Utótőzsde —.—. Berlin, szept. 11. (Zárlat.) Buza 181.—, 185.50, Rozs 122, 120.—, 119.50, 122, Zab 131.—, 127.—, Repczeolaj 59.—,58.50, 59.10, Szesz 57.—, 56.50, 52.80, 51.60, 52.- . Szép. Berlin, szept. 1.11. (Tőzsdetudósítás.) A hangulat bágyadt. A játékértékek, a confremine folytán, nyomottak. Vasutak meglehetősen tartják magukat Külföldi fondok engednek* London, szept. 11. Consolok 94ll/k. Berlin, szept. 11. (Zárlat.) Papír-járadék 52.90. Ezüst jár. —.—. Magy. jár. 73.60. m. kincst. utalv. 98.—. 1877. 100 mill. kötes. 55 80. K. vas. elsőbb. kötv. 64.80. Hitelv. 415.—. All. vasút 441.50. Lombard 124.50. Galicziai —.—. Kassa-Oderberg 45.80. Romániai 32.70. Orosz papírpénz 210.20. Váltóárf. Bécsre 210.75. Gyenge. Utótőzsde 416.50. 442.—. Köln, szept. 11. Buza 18.95, 18.65, rozs 11.65, 12.10, repczeolaj 33.—, 31.—. Stettin, szept. 11. Búza 182. —, 18. 50, rozs 112.50, 119.50, repczeolaj 58.75, 59.50, szesz 56.80, 52.70, 51. 7 , repcze 268. Pária, szept. 11. Zárlat. Liszt 66.50, 64, szilárd 62.75, 62.75, repczeolaj 87.75, 87.75, 87.75, 87.50, szesz 62.50, 61.50, 60.50. Szép. Azonban valami mégis sikerült a társaságnak, az nevezetesen, hogy ügyes sakkhúzása, a hajótelepnek Pozsonyból Dévénybe áthelyezése által Péchy ur intézkedései ellen magában Magyarországban pártosokat szerzett magának s Pozsony várost a társaság érdekeinek részesévé tette. S ez volt az egyetlen ut, hogy a mi eddig elérhetlennek tartatott — Péchy urat engedékenységre lehessen bírni. Tudva van, miszerint a lánchajózás ezen egyszerre betiltatásának elsősorban az volt czélja, hogy általa a Dunagőzhajótársaság bizonyos oly tarifa-concessiókra kényszeríttessék, melyek a román gabonának a nyugati piacokon való versenyt megnehezítenék. Hogy a magyar közlekedésügyi miniszter e czért egészben vagy részben elérte-e, nem tudjuk. Azt hisszük, hogy nem, mert Pesten különben el nem mulasztották volna a dunagőzhajózási társaságtól kierőszakolt vívmányok elhíresztelését, hogy általa a miniszter visszavonulását szépítsék.“ Megvalljuk, hogy ily vívmányokról eleddig magunk sem tudunk még, feltesszük azonban azok létezését. Mert ily ellen concessiók nélkül valóban nem bírnék magunknak megmagyarázni azon okot, mely miniszterünket pár hét előtt kiadott tilalmának visszavonására indítható. Közlemények: az ipar, kereskedelem és forgalom köréből. A magyar északkeleti vasut-féle aranyérsebbségek optiójának ideghoszszabbitása. Mint a „Bérs. Bors. Ztg.“ jelenti, az Unióbank a Sulzbach testvérek és középnémet hitelbank részére az augusztus 31-ikén esedékes optió-jogot szeptember végéig meghosszabbította a magyar északkeleti vasút 500,000 forintnyi aranyprioritásának átvételére nézve. A győri kisasszony napi lóvásár alkalmából a „lótenyésztés emelésére alakult társulat“ által rendezett sorsjáték húzásánál az 1. eyeményt az 5. sor 540. sz., 2. ny. 12. sor. 72. sz., 3. ny. 4. sor. 660. sz., 4. ny. 3. sor. 762. sz., 5. ny. 8. sor. 39. sz., 6. ny. 7. sor. 661. sz., 7. ny. 4. sor. 247. sz., 8. ny. 10. sor. 305. sz., 9. ny. 11. sor. 118. sz., 10. ny. 7. sor. 535. sz., 11. ny. 1. sor. 641. sz., 12. ny. 9. sor. 327. sz., 13. ny. 12. sor. 272. sz., 14. ny. 8. sor. 158. sz., 15. ny. 6. sor. 454. sz., 16. ny. 5. sor. 159. sz., 17. ny. 9. sor. 637. sz., 18. ny. 10. sor. 655. sz., 19. ny. 5. sor. 9. sz., 20. ny. 3. sor. 890. folyószáma nyerte. A pozsony-devényi lánczhajózásnak ma reggeli lapunkban jelentett ismét engedélyeztetése felett örömujjongásban tör ki az osztrák sajtó s mint vásott utczagyerek a virgács szerencsés kikerülése után hányja felénk most már a fittyeket. Szolgáljon erre nézve mutatványul a bécsi lapok egyikének, a „Pressernek következő ömlengése: „A forgalom érdekében nagyon örvendetes ez engedély, mert a magyar miniszter bicanicus intézkedéseinek hátrányát, mely most, a legélénkebb üzletidény közepén kétszeresen érezhető volt, csak kis részben bírták egyensúlyozni a Dunagőzhajótársaság által alkalmazott különböző ellenrendszabályok. Gabonatőzsde, Budapest, szept. 11. Nagy hátránya ez őszi gyonaüzletünknek különösen a búzánál, hogy nagy mennyiégek kerülnek ugyan piaczra, azonban a jobb minőségűek még mindig csak szórványosan érkeznek, minélfogva a vélkedv nem fejlődhetik szabadon, mert keresett czikk nincs agy kevés van , a bő mennyiségben kínált áru pedig seejtes minősége folytán nem, vagy alig talál vevőt. Ennek alajdonítható, hogy mai nap is búzában csupán 12,000 méermázsára ment a forgalom. A jobb minőségűek jól tartoták áraikat, a selejteseknek azonban helylyel-közzel megint kellett engedniük. Rozs és árpa kelendő, zab és kukoricza zilárd, repete hanyatló. Hivatalosan bejegyzett kötések: Buza tiszavidéki 200 mm. 79., kis sárga 9 frt 85 kr, - 100 mm. 79., kis 10 frt 15 kr, — 400 mm. 79., kis 9 rt 90 kr, — 200 mm. 79 kilós 9 frt 85 kr, — 100 mm. 9 kis 10 frt 10 kr, — 100 mm. 78., kis 10 frt, 100 mm. 8., kis 9 frt 75 kr, — 100 mm. 78 kilós selejtes 9 frt 40 k r, — 100 mm. 7h.a kis 9 frt 95 kr, — 100 mm. 78 kis 9 frt 75 kr, — 100 mm. 77., kis 9 frt 30 kr, — 100 mm. 7., kis üszögös 7 frt 75 kr, — 100 mm. 77 kis 9 frt 30 k r, — 100 mm. 77 kis szorult szemű 9 frt 30 kr, — 200 mm. 76., kis 9 frt 15 kr, — 100 mm. 76 kis 9 frt, — 100 am. 75., kis üszögös 7 frt 25 kr, — 200 mm. 74.5 kis üszögös 7 frt 50 kr, — 100 mm. 73 kis üszögös 7 frt, —00 mm. 72 kis üszögös 7 frt 10 kr, pestvidéki 200 mm.8 kilós 9 frt 30 kr, — 200 mm. 78 kis 9 frt 35 kr, — 100 mm. 77., kis 7 frt 75 kr, — 100 mm. 76., kis üszögös 7 frt 25 kr, — 100 mm. 76. és 200 mm. 76 kis üszögös 7 frt 65 kr, — 200 mmázsa 76., kis üszögös 8 frt, — 100 mm. 75., kis 9 frt 50 kr ; erdélyi 700 mm. 78., kis 1 frt 1700 kr; bánáti 200 mm. 76 kilós sárga 7 frt 65 kr, 1200 mm. 74 kilós 7 frt 50 kr, Terézvárvidéki 800 mm. 76., kis 8 frt 60 kr. északmagyarországi 400 mm. 79 kis libás 7 frt 75 kr, — 500 mm. 77., kis 7 frt 75 kr, — 100 mm. 76., kis 7 frt 65 kr, — 100 mm. 77 kis üszögös 7 frt 10 kr, - 400 mm. 76 kilós 7 frt 50 kr. Erdélyi tétel készpénzben, többi három hóra. Rozs 200 mm. 5 frt 70 kr, — 100 mm. 6 frt 10 kr, - 400 mm. 5 frt 90 kr, — 300 arm. 5 frt 75 kr, 200 mm. 5 frt 80 kr. Valamennyi készpénzre: Zab 200 mm 5 frt 75 kr készpénzben. Határidő-üzletben buza és kukoricza nem változott, Zab 5—71/, krral, repeze */9 frttal olcsóbb. Szokványbuza szeptember—octoberre 9 frt pénz, 9 frt5 kr áru, tavaszra 9 frt 20 kr pénz, 9 frt 25 kr áru. Zab szeptember—octoberre 6 frt 12a kr pénz, 6 frt 171/» kr áru, tavaszra 6 frt 40 kr pénz, 6 frt 45 kr áru. Kukoricza jövő évi május—júniusra 5 frt 35 kr pénz, 6 frt 40 kr áru. Káposztarepcze szeptember—octoberre 127/« frt pénz, 12'/, frt áru. V 1 «Állás. Felelős szerkesztő: Hindy Árpád. A pesti közúti vaspálya újpesti indóházánál található vendéglő-helyiség f. é. november 1-vel a felszereléssel együtt bérbe vehető. Ebbéli ajánlatok a vasút igazgatóságánál (Budapest, IV. ker., Károly-körút 2. sz.) f. é. September 30-ig nyújtandók be. 1076 *) E rovatban foglaltakért a szerkesztőség nem felel le a. — Azon nem csodálkozom, ő valóban kedves ember. Ezt is bizonyitják a közjegyzők; láttam leveleket e tárgyról, vannak benne oly helyek, melyeket kétszer olvastattak el velem. Tény az, hogy ez a csinos gesztenyebajú gyerek, kibe minden asszony szerelmes, pompás jó szívvel bir, a leggyöngédebb lelket, finom érzelmeket zár magába, egyszóval fel van ruházva mindazon tulajdonokkal, melyek a családi boldogságot feltételezik. E tárgy felett aztán mind tovább terjeszkedett beszédében; a leány először mosolyogva hallgatta, majd azt vélte felfedezni, hogy apja komolyan érti a mit mond, s maga is komoly lett. Lábát visszahúzta a kandalló kerítéséről, felegyenesedett, keresztbe fonta karjait, és merően tekintve apjára, ki nem mert szemével találkozni, így szólt: — Lám, lám ! mialatt a vad rózsákkal szegélyezett utón sétálok, egy gödörbe léptem volna lábammal ? — Mit akarsz ezzel mondani ? — Atyám nagyon is dicséri ezt a fiatal embert; vájjon véletlenül az volna szándéka, hogy engem férjhez adjon hozzá? — Nini, milyen jó gondolat válaszoló a báró homlokára ütve, az igaz, hogy egy kissé különös. Ez azért nem roszabb bármely másiknál, mert utoljára is . . . Mondjad csak, vannak neked előítéleteid? Ami engem illet, nekem nincsenek, én évszázadom fia vagyok, úgy illik, hogy az legyen minden ember. Egy nagy bölcselő, kivel kellemes viszonyban állok, s abban boldogságomat lelem, ezt mondá nekem a minap : „Mai napság minden oldalról a fasaruk kopogása hallatszik, melyek megérkeznek és a fénymázos czipők nyikorgása, melyek távoznak.“ Semmi sem igazabb ennél, azok az emberek folyton érkeznek, mi pedig eltávozunk. Ez nagy kár, mert a világ egy kedves mulatóhely. A régi Francziaországnak csak egy módja van életbenmaradásra, az, hogy az új Francziaországgal házasodjék össze, mert hogy búbánatába temetkezzék, az bizony csúnya egy temetkezés, pedig kell, hogy egy sírbolt legalább kényelmes legyen. Ha nem vigyázunk magunkra, kedves leányom, a lehetetlenek pártjává válunk, pedig az ember első kötelessége, hogy lehető legyen. — Oh, ha ezt nagynéném hallaná, mondá a leány. — Hála istennek, hogy nem hallja. Szeretem, tisztelem őt teljes szívemből, de minden nem lehetséges lények közt, bizonyára ő a leglehetetlenebb. Csak nézz rá, mihez hasonlít? egy temetési kocsi tollbokrétájához, miglenlétéről Lionel . . . — Ejnye, mégis! Mondja meg atyám tétova nélkül komolyan beszél-e vagy tréfál ? — Ej , természetes, hogy tréfálok, de mégis . . . No megmondom bátran véleményemet, mely abban áll, hogy az a szép Lionel egy pompás parti. — Egy Saligneux leánynak ? — Bizonyosan. — Ugyan ne mondjon ilyen szertelenséget. — Nem látok ebben szertelennek mást, mint Tétéről úr millióit, t. i. Jánoséit az első, az egyetlen Jánoséit, s jó forrásból tudom, hogy fiának házassága alkalmából nagyszerű helyzetet készítene. — Oly előítéletes vagyok, miszerint nem hiszem, hogy Tótéról ur milliói szükségesek legyenek boldog létemhez. — Ej, ej, azt könnyű mondani , de a nők boldogléte, oly valami bonyolódott, s oly költséges dolog ! A virágoknak, melyek tételünket díszítik, szüksége van sok, de igen sok trágyára . . . Különben megvallottad, hogy az a fiatal ember tetszik neked. — Igen, mint oly fiatal ember, kivel egy patak partján találkozom, de mihelyt arról van szó, hogy férjhez menjek hozzá, komoly s megbocsáthatlan hibát találok benne. — És az? — Hogy apja fia, s én meg vagyok győződve arról, hogy ráütött apjára, s annak lelkéből részesült. — Ne lássuk, szólj lelkismereted szerint, ha feltenném az ajánlatot, hogy hozzámenj, mit válaszolnál ? — A leány szétbonta karjait, s erős, határozott hangon kiáltott fel . — Azt válaszolnám, hogy Saligneux leány nem arra való, hogy hozzámenjen egy Tétéről fiához. Javes grófnő újból összerázkódott. —• Miről van szó ? kérdé. Valóban azt hiszem, hogy ez a leány Tétéről arról beszél. Patrik, te nem oktattad rá, hogy ilyen szókat nem szabad kiejteni a jó társaságban. Salieneux kisasszony nénjéhez szaladt s ezt kiástá fülébe: — Azt mondtam atyámnak, hogy Tétéről egy utálatos ember, s hogy fia sem különb nálánál. — Mi az, az ő fia ! Hát már meg fia is van ! Ha már az ilyen embereknek fiaik is vannak, hova jutunk akkor? S ha meggondolom, hogy e nyomorultak ma már bitorolják a földeket, melyek a Saligneux házéi voltak! hogy a Saligneuxk szőlőjében szüretelnek ! Csak az imént néztem azt a szegény szőlőkertet, úgy érezheti magát, mint egy nemes fajú ló, mely hátán egy istállósöprő mindenest kénytelen megtűrni. Javes grófnő épp oly éles szemmel birt, mint Té erős úr. Egyik puszta szemmel látta a Saligceuxi kastélyon fekvő jelzálogokat ; a másik kétszer se nézett oda, hogy meglássa mily mélyen megalázva s boszantva érzi magát egy szőlőkért az által, hogy a Téteroloknak kénytelen bort szolgáltatni. — S hol fognak megállani ezek a nyomorultak? folytatá beszédét, mialatt igazabbat mondott, mint sem gondolá. Nem fognak megnyugodni, míg mindenünktől meg nem fosztottak. Arra vágynak, hogy a Saligneuxi kastélyban lakhassanak, a Saligneuxk ezüst tálairól ehessenek, a Saligneuxk ágyaiban fekhessenek. — Nem fognak soha azokba feküdni nénikém, arról én felelek önnek, mondá neki kis húga. — Kegyed az ki arról felel ? Klára, látom, hogy helyes az értelme, de nem tudom hogyan van, hogy minden megszólalásában van valami illemellenes. — Hiszen csak azt ismételtem a mit néném mondott. — De elfelejti kisasszony, hogy én közel hatvan éves vagyok, s hogy sok mindent kimondhatok, mit kegyednek még megérteni sem szabad. Egy leánynak a kegyed korában, ki magára tart valamit, tudnia sem szabad, hogy Téteroluk léteznek a világon, Saligneux kisasszony visszament atyjához, s igyekezve magára vonni szemét, mely őt kikerülte, azt mondá neki : — Hát Tétéről az oly szemtelen volt ezt az ajánlatot tenni, s önnek atyám az a vétkes gyöngesége azt elfogadni? — Ah, megállj ! fentartottam ám beleegyezésedet? — Magyarázza meg nekem, mikép történt az egész ? — Ez mind a te hibád. Egy nap találkoztál e vén gonoszszal; ámbár hihetetlen, de igaz, hogy az ő szive is érzékeny, s a te kecseid kitörölhetlen benyomást tettek rá. Csak arról álmodott, szinte elhagyta esze, s végre nyilatkozott előttem, s bevallotta, hogy sóvárog kezed után. Derszen képzelheted, hogy nemmel feleltem, még pedig a leghatározottabb nemmel. — No hát, ezt mondá viszont erre, ha nem lehet nem, legyen legalább menyem ! De kell, hogy valami legyen hozzám. — Kérem apám, ne nevessen többé ; nekem legalább nincs kedvem nevetni. Látom, hogy ez az ember apámat valami oldalról markában tartja. Mondja meg, kérem, miféle joggal bír ez ember ön felett? • . — Meg kell hogy mondjam? Azon joggal, melyet egy hitelező adósa felett tart, válásolt megalázva s fejét lesütve Saligneux úr. — Pénzt kölcsönzött tőle apám ? —• Isten ments ! hanem ő egy borzasztó Csinyt követett el rajtam. — Mondja meg nekem a valót, az egész valót, tudni akarom, mondá a leány élénk hangon, így a falhoz szorítva, a báró elkezdé gyónását, és alázatos állást foglalva, oly szerény hangon minő egész magatartása, elmondta leányának mindazt, mi köztes létéről úr közt történt, a két kötelezvény átruházását, sikertelen utazását Párisi, visszajövetelét Saligneuxre, látogatását a F..vér- Háznál, szóval mindent, még az ellenhatót is. A leány hallgatta fennállva, a kandallóhoz támaszkodva, összevont szemölddd, vonsgló arczczal. Merően nézett egy chinai porczellán fintoralakra, melyet kezében tartott, s úgy tetszett neki, hogy élete, mely egykor oly szépnek tünt fel szemében, most egyszerre oly ruf, oly éktelen, oly visszataszító, mint e chinai alak torzarcza. Amint apja elvégezte vallomásait, komor hangon igy szólt hozzá: — Létezik eszerint oly törvény, mely feljogosítja a hitelezőket, hogy kezöket rátehessék adósaik leányaira, s egy másik, mely megengedi az adósoknak, hogy leányaikat kiszolgáltsák anélkül, hogy ezeket megkérdeznék? S ekkor haragjától elragadtatva, hévvel felkiáltott : — Az apám, ön engemet eladott ! — S a padlóhoz vágta a chinai alakot, mely száz darabra tört. James asszonyság meglátta a mozdulatot s az összetört chinai bábut. Tűjét elejtve megrándult karszékében, felkiáltván : — Hát megbolondult ez a leány, Patrik? Várjon mi lette? — Semmi, válaszolt a báró. Az időjárás viharra fordult, azért ma idegei bántják. — Hiszen még nincs húsz éves s már idegbántalmakban szenvedi viszonzá a grófné. Hiszen ez egy valódi botrányos jelenet, amit előttünk játszik. Azt kezdem hinni, hogy a kis zugszinházakat látogatta. — Legyen elnéző, jó néném, mondá a báró, ő nem találja magát ma rendes kedélyállapotában. — Micsoda Saligneux leány az, ki nem tartja magát rendes állapotban ? Micsoda Saligneux leány az, ki botrányos jeleneteket ad elő? Jó isten, mi, ő nevelés ez ! Talán azt fogják mondani, hogy nem volt neki anyja, de nem volt-e öt évig a zárdában ? Már most itt van a gyönyörű eredmény. Igaz, hogy előtte és utána mindig férfiak közt élt. — Mégpedig ugyancsak veszélyes férfiakkal, mondá neki Saligneux kisasszony, apjára mutatva ujjával. — Megint egy új illetlenség — kiálta fel a grófnő oly komoran méltóságos arczcal, mint csak a három pokolbeli bírák, Millos, Bakusz és Rhadamantesz mutathatnak. S ez még nem lesz az utolsó. — Bocsánat, néni, mondá neki Klára, komolyan roszul érzem magamat, megyek lefeküdni. — Feküdni megy ! Valóban ez a legjobb amit tehet, de az bizonyos, hogy beszédmódja mindig botránykoztató. Ab, minő században élünk ! Eltűnt már minden tisztelet. — Én is eltűnök, mondá Saligneux kisaszszony apjának. (Folytatása következik.)