Ellenőr, 1878. október (10. évfolyam, 495-550. szám)

1878-10-20 / 529. szám

*§léfizetési árak: fész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — fer. névre . . . K» . — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 40 krajczár. ”Szerkesztési iroda: ^fudd­j­­esten, ndd.or-u­tcza 6. szám. amit sem közlünk, ha nem tudjuk, meitől jön. — Kéziratok visszaküldésbe nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. (Reggeli Kiadás: 529­ szám. MftflltUgll »maila—nyn hirdetések felvétele „ a JUadóTiRv­atalban: T ^KháTil 1 m­’dor­ utcza 6. szám (Légrády testvérek irodája a Továbbá Havas, Nr. 8) Hirdetésekért járó dij cszke 2!cégnél Párisban által nyugtázot számla ellenében fizetendő. E­lenőr“ kiadó-hivatala által «y 8 (Kiadó-hivatal: (Bjudd­s? esten, addor-utcza, 6. szárd* Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Budapest, vasárnap, október 20. 1878. X. évfolyam. Budapest, október 19. Hír szerint az oroszok újra megszál­­lták a csataldiai vonalat. Ez igaz is le­tt. A nagyvezír aggodalmát fejezte ki nyik-másik nagyhatalom konstantinápolyi ipviselője előtt az orosz sereg legújabb ozdulatai miatt. Totleben tábornok kétség nlkül ezzel az eszközzel akarja buzdítani a­­rtát a különszerződés aláírására, melynek nyik lényeges pontját képezi a hadikárpót­­­nak írásban való elismerése. Különben az lehet, hogy az orosz diplomatia ezzel­­az pressiót gyakorolni a szultánra, a­ki , utóbbi időben menekülni akar Lobanoff szözeg karjai közül. Annyi bizonyos, hogy oroszok által emlegetett mészárlás csak ■ügy lehet. * Jelentik, hogy az olasz tengerészeti mniszter is lemondott. Könnyen megtörtén­­iüik, hogy a miniszterválság radicális ca­­netválsággal fog végződni. Mert az leg­­ábib­­is föltűnő, hogy épen a külügyi, had­­íyi és tengerészeti miniszterek akadnak­­ Cairoli páviai beszédjében. * A socialisták elleni hadjárat is végez­te a német birodalmi gyűlésben. Az ösz­­e-vissza forgatott törvényjavaslatot 221 avazattal fogadták el 149 ellenében. A­bőség tehát elég nagy, természetesen an­­nk az árán, hogy Bismarck herczeg har­­adfél évi tartammal is megelégedett. Elég tisza idő ez is arra, hogy belássák czél­­szűtlenségét. Ennek leteltével vagy nem sszabbítják meg ezt a törvényt, vagy mig még többet fog követelni a szövetsé­­g kormány.­lista miniszterelnök a szabadelvűj párt holnapi ekezletén nyilatkozni fog a miniszterelisis és az okozta külügyi­ politika fölött. Gróf Andrássy Gyula külügyminiszter csak­vember elején tér vissza T.­Dobról. Az egyesült ellenzék „egyik“ — még pe-­l legmagasabb —vezére csakugyan Páriában •t, s ott pártja egy másik tagjával — a ki most­­ Vasmegyéből képviselő — s a ki Párisban teen 'utve, kivált a a&mliáiul£ körül, meglátogatta a risi lapok szerkesztőségeit, hogy megnyerje a nézia sajtót az egyesült ellenzék politikájának, s igmagyarázza, hogy — Andrássynak buknia kell. A szabadelvű párt könyvében ma estig már 17 képviselő van bejegyezve. A főrendiház igazoló­bizottsága ma d. u. 1 óra­­it tartott ülésében megalakult, s elnökévé Vay felesti jegyzőjévé Pallavicini Ede őrgrófot vá­­sztá. Az alakulás után a bizottság rögtön meg­­rta első érdemleges ülését, melyben vizsgálat alá vé a főrendiház tagjainak a folyó országgyűlésre élő kir. meghívóit. Báró Fejérváry államtitkár e napokban meg­hintette az összes erdélyi védműveket, melyek az­on készültek, és a legnagyobb rendben találta a vasokban aránylag rövid idő alatt véghez vitt inkákat. A honvédsereg novemberi előléptetését, mely­­nttal nagyobb mérvű lesz, jövő hét közepén te­­sk közzé. Mint értesülünk, elő lettek léptetve Ild Gyula, Henneberg Károly és Szabó József er­­desek tábornokoknak. (B. Corr.) A II. hadsereg demobilisazióját illetőleg úgy fesül a Pester Lloyd Bécsből, hogy a haza ren­­élt négy hadosztály 58.000 embert számlál, B­oszniában és Herczegovinában maradó hét had­­oztály pedig a létszámcsökkentés után is 86.000 nberből és 312 tábori és hegyi ágyúból álló had­­fit fog képviselni. Mindegyik gyalog és vandasz­­ázad 163 emberből fog állani. A Boszniából haza­vanda csapatok nem csekély része Horvátország­on és Szlavóniában fog telelni. Philippovics tábor­­tőrnagy valószínűleg a jövő hónapban, az őszi elsi­­ptetések alkalmával fog csehországi állomására­sszahelyeztetni. Ez előléptetést csak november ha és 6-ka közt fogják közzétenni. Szintén ez igja tartalmazni Württemberg herczeg kineveztet­és­ét is a II. hadsereg parancsnokává, Ramberg altá­­ornagyot pedig Galiczia parancsnokává, Bienerth tábornagyot krakói hadparancsnokká, Szapár g­róf altábornagyot pedig trieszti hadparancsnokká igják kinevezni. _________ A sajtó alatt levő vöröskönyvre vonatkozólag jár a Voss­iebe Zeitungnak Bécsből, hogy a közzé­­endő okmányok be fogják bizonyítani, hogy Bosz­­ia megszállása nem Andrássy gróf kezdeménye­­ése következ­ében történt meg, hanem a viszonyok fjlődésének tulajdonítandó. Nem Andrássy oka az ocupátiónak, hanem az események tették szüksé­­essé az occupátiót. Ezen okmányok közé tartozik zon sürgöny is, melyet a san­ stefanói szerződésre aló válasz gyanánt küldött Andrássy gróf Pé­­szvárra. E sürgöny szükséges következménye olt az orosz hódítási vágyaknak, és annyira­­mérgesítette a helyzetet, hogy a 60 mil­iós hitel s Bosznia megszállása elkerzü­letlenné vált, ha gá­­tt akart vetni annak, hogy Szerbia és Montenegro fglalják el Boszniát és Herczegovinát, és orosz va­­allus államok képződjenek a birodalom déli hátá­én. Ausztria-Magyarország azon alternatíva előtt llott, hogy vagy mindenkorra elveszti befolyását Balkán- félszigeten, vagy pedig occupatió segélyé­ül megveti lábát a Balkán-félsziget nyugati részé- an, hogy szétválaszsza a két kis fejedelemséget és tat­gyit magának az Aegei tenger felé. Philippovics táborszernagy visszahivatásának káról a következőket Írja a Neue Freie Presse : Tu­ v I­tok. Bécs, okt. 19. Konstantinápolyból je­lenti a Politische Corresponded : A nagy­vezír aggodalmát fejezte ki a nagyhatal­mak követei előtt, melyet az orosz pa­rancsnokság katonai intézkedései okoznak a portának. A nagyvezir arra is hivatkozott, hogy ez állapot a porta nagy kárával jár, mert nem foghat hozzá az óhajtott lefegy­­verkezéshez. Alaptalanok azok a hírek, me­lyek szerint Gazi Ozmán pasa Szalonikibe vagy Albániába küldetik, legközelebb. Bécs, okt. 19. Bukarestből jelenti a Politische Correspondenz . A Dobrudja meg­szállására szánt román csapatok egy része már elind­ult.. •* — j-*~ kovDj . a oroszok már átvették Besszarábiában a posta és táviróhivatalokat. Bécs, október 19. (Bud. Corr.) A boszniai közigazgatási bizottság ma ülést tartott, melyben a tervezett közigazgatási szervezet Philippovich tábor­szernagy erre vonatkozó megjegyzé­sivel együtt még egyszer tárgyalás alá vétetett és most végleges megállapítás végett közös minisztertanács elé fog kerülni. Ezen közigazgatási szervezet semmi irány­ban nem praejudicál sem a son vereni­tás kérdésének, sem Bosznia államjogi állásának; tekintetbe veszi a Boszniában eddig működött összes hivatalnokok esetleges közreműködését, az eddigi törvényeket és szokásokat. A közigazgatás, ha így keresztül vite­tik, nem fog sokba kerülni és meg fog felelni az ottani igényeknek. London,­­okt. 19. A Daily News jelenti Kasam­iból 18-káról. Mande tábornok veszi át azon sereg parancsnokságát, melyet Hasszán Abdálba összpontosítanak. A főparancsnok azon hadtestet fogja vezényelni, a­mely Kabult fogja megtámadni, Chamberlain pedig egy másik hadtestet fog ve­zényelni. _________ Zágráb, okt. 19. A bán és a képviselők legnagyobb része Budapestre utazott az országgyű­lés ünnepélyes megnyitására. Róma, okt. 19. A tengerészeti minisz­ter is lemondott. Cairoli ma Monzába uta­zott, hogy értekezzék a királylyal. Ezután Rómába fog jönni. Bécs, okt. 20. A Wiener Zeitung jelenti , hogy ő felsége megerősítette az osztrák-magyar bank alakuló közgyű­ése által megválasztott főta­nácsosokat. Athén, okt. 19. A képviselőház 69 szóval 63 ellenében helyeselte a kormány politikáját. Az öt miniszter és három képviselő nem szavaztak. Ezután szétosztották a kékkönyvet. Koppenhága, okt. 19. Cumberland her­czeg meg fogja látogatni a királyi családot. Ezután megtörténik Thom­kortzegui eljegyzése. Páris, okt. 19. A köztársaság elnöke ma ír­a alá a kiállítóknak szánt dicsérő okmányokat és kitüntetéseket. A minisztertanács megállapította a beszéd szövegét, melyet az elnök a díjak kiosztása alkalmával fog tartatni. Innsbruck, okt. 19. A tartománygyűlés elfogadta a tartományi bizottság javaslatait a nép­iskolákban uralkodó bajok elhárítását illető­en, ha­­sonlónlóképen a clerikális többség által elfogadott felirati javaslatot is, melynek több pontját rászalta a helytartó. Ezután bezárták a tartománygyűlést. Berlin, okt 19. A birodalmi gyűlés folytatta a socialista­ törvény részletes tárgyalását és a hát­ralévő pontokat részint az általános vita értelmé­ben, részint az ismeret­s módosítás (a nationallibe­­ralisok és a conservativek compromissuma) értel­mében fogadta el. Az egész törvényjavaslatot 221 szavazattal 149 ellenében elfogadták. Ekkor a csá­szári üzenet fölolvasásával bezárták az ülésszakot. Bismarck herczeg örömét fejezte ki a törvény elfogadása fölött és így szólt: A szövetséges kor­mányok el vannak határozva, hogy kísérletez­nek e törvénynyel az uralkodó baj meggy oldá­sára és ha ez nem fog sikerülni harmadfél év alatt, bizony a birodalmi gyűlés előzékenysége 060* Cairoli beszéde. Az olasz miniszterelnök Páviában tartott be­szédéből a következőkben kivonatosan közöljük a külügyi politikára vonatkozó részt. Eddig is már sok jajkiáltás csillapult és sok elhamarkodott ítélet tévedései igazíttattak helyre. Az alaptalan vádakkal szemben, a­melyeket azon­ban köteles tartózkodásánál fogva nem utasíthatott vissza, bízott a király kormánya a közvéle­mény megvesztegethetlen ítéletében. Az első ha­tás, mely nélkülözte a terjedelmes és bonyo­lódott probléma elégséges megvizsgálását, igaz­ságtalan volt az olasz meghatalmazottakkal szem­­ben, pedig azok szigorúan ragaszkodtak a királyi kormány kötelességszerű utasításaihoz. Ő felsége meghatalmazottai különben, miután az egész liberá­lis Európa dicséretében részesültek, még azt az elég­tételt is megkapták, hogy még Olaszországban is enyészni látják az igazságtalan ítéletre szolgáló okokat, a­melyhez most már csak az ragaszkodik, a­ki rendszeres ellenzéket képez a kormány ellen. Azon hamis hír, hogy­­a ma hatalmak mediáció­­jában Olaszországnak is része van, oly nagy moz­galmat idézett elő, hogy a minisztériumnak sietnie kellett a dementival. Mint a nemzeti akarat tol­mácsa kénytelen volt tehát a kormány békülékeny actióra adni utasítást, a­mely képes lesz a jövőben megóvni kereskedelmünk szabadságát. Egyszersmind annak az elvnek is bu­kszérosai voltak a megha­talmazottak a congre880800, mely a jelen civilisatió dogmája, és a­melyből existentiájának jogit meríti Olaszország. A Balkán félszigeten megoldandó feladat fö­lötte bonyolódottnak bizonyult be. Minthogy akkor a többi hatalmak már beleegyeztek, hogy vissza­­adassék Oroszországnak Besszarábia, az olasz meg­hatalmazottak pártolták Romániának méltányos kár­pótlási kívánságait. Egyetértve a franczia meghatalmazottakkal el­érték, hogy a congressus a ka'amos-salambriai vo­nalat állapította meg méltányos határ gyanánt Gö­rögország és Törökország közt. Erősebbek voltak az ellenvetések Bosznia és Herczegovina megszállása miatt. Midőn a jelen kormány elfoglalta hivatalát, bizonyosságot szerzett az előbbi okmányokból, hogy Ausztria Magyarország szilárd elhatározást táplál, hogy e tekintetben teljesen megőrizze az elintézés szabadságát és kereskedelme érdekeit, és a többi hatalmak részint kötelezettségeket vállaltak magukra az occupatióval szemben, vagy abba bele is egyeztek. Olaszország valamennyi kormánytól barátsá­gos nyilatkozatokat kapott, de a­mi a bosznia­­herczegovinai kérdést illeti, mindenütt olyan nézet nyilvánult, a­mely nem egyezett meg a miénkkel. Utasításokkal ellátva, melyek az ilyen helyzetnek megfelelnek, az olasz meghatalmazottak a boszniai­­herczegovinai kérdésre vonatkozólag a nézeteknek ugyanezen egyöntetűségét constatálhatták a congres­ 808 kebelében is. Ellentállásuk Európa összhangzó akaratával szemben hasztalan volt volna. Arra szo­rítkoztak tehát, hogy azon követeléseiket formuláz­­zák, a­melyek az occupatio természetének szabato­­sabb meghatározását czélozták, a­melyet az angol Premier.- J1,. jelentL JnL 18.-k­áp­o­­zvaal felsőházban, ország mandátumot nyert a chronikus’aimi Vulauim szenvedő két tartomány megszállására mindaddig, míg a nyugalmat és rendet helyre nem állítja ott. Semmit sem használ az interventió emlegetése, mely az elmúlt veszély fenyegetésének tekinthető. Olaszország érdekei nem szenvedtek praejudiciumot, és Olaszország tudja, hogy beleegyezése nélkül nem lehet megváltoztatni a berlini szerződést. Olasz­ország jelenleg iparkodik, hogy fenntar­sa a szíves viszonyokat, hogy szilárd és méltó politikát kö­vessen, és irtózik azoknak vakmerőségétől, a­kik hazaszeretetük miatt nem látják veszély idején a százados áldozatok gyümölcseit. A kormány elállott attól, hogy időszerűtlen polémiába bocsátkozzék, és inkáb­b az események ékesszóló rábeszélésére bízta ügyét, elismervén a múlt ülésszak utolsó napjaiban a képviselőház előtt tett nyilatkozataival saját fe­lelősségét. A­nélkül, hogy a berlini szerződés bírálásába bocsátkoznék, hangsúlyozza Cairoli, hogy az olasz meghatalmazottak munkálkodása semminemű cen­­zura alá sem vethető, mert mindenkinek el kell is­mernie, hogy a viszonyok hatalma nem engedett meg más lebonyolítást, és hogy Olaszország soha sem szűnt meg lelkesedni azon elvekért, melyek közjogunk alapját képezik. Olaszország magatartá­sára nem alkalmazható azon párhuzam, melyet a jelen és az ezelőtti diplomatiai megállapodás közt akarna valaki vonni, abból az időből való közt, mely szintén nem kerülte el a kárhoz­­tatást. A két politikai momentum összehason­lításának téves volta világos. A párisi con­­gressuson az áldozatokban és győzelmekben való részegség dicső titulusával jelent meg a kis Piemont. A berlini congressuson, melyre Anglia és Ausztria-Magyarország hatalmasan fegyverkeztek, hogy szembe szálljanak Oroszország félelmes túlsú­lyával, csak akkor jelent meg Olaszország, miután a közvélemény szigorú semlegességet tanácsolt a kormánynak, és elébe szabta és józan tartózkodás világos határait, mandátuma nem lehetett békés utón ér­vényesíteni, másrészről pedig elismerésének azon dicsőséges gyorsaság felett, melylyel derék hadseregünk az occupátiót befejezte. Ezen occupatióra vonatkozólag felvilágosítást a trón­beszédből alig várhat valaki, de még is megeshetik, hogy ő felsége felhasználja az alkalmat némely észrevételre, mely a nagyhatalmak közti békés viszonyokat hangsúlyozva, eloszlathassa a Bosznia és Herczegovina elfoglalása által ezután is igényelhető áldozatok túlságos volta iránti aggodalmakat. A trónbeszéd végét kitalál­hatja mindenki, mert az nem lehet más mint mindig szokott lenni: kifejezése a fejedelmi reménynek és bizalomnak, hogy ezen országgyűlés is olyan hazafiasan és ta­pintatosan intézi dolgait, mint az előbbi. S óhajtandó, hogy ez a remény teljesüljön is, különben nehéz idők jöhetnek hazánkra. És mi hiszünk is teljesülésében, daczára min­den zűrzavarnak, melyet némelyek előidézni törekednek s mások már látnak is. A külügyminisztériumban ülésező bizottság, mely az occupált tartományok közigazgatásának szerve­zésével foglalkozik, nagyon szűk határok közé szo­rította a „tartomány közigazgatási főnökének“ jo­gait. Philippovics táborszernagy nem helyeselte e megszorítást, és ebben rejlik az oka, hogy nem akar a tartomány kormányzásának élén maradni. Különben ez a bizottság sem volt bizonyos arról, váljon mint osztrák, magyar, vagy birodalmi ré­tek­kel bánjon-e a megszállott területtel, továbbá, hogy a törvénykezési és közigazgatási szervezetet osztrák­magyar vagy horvát alapra fektesse-e. A külügy­­minisztérium e tekintetben semmiféle útmutatást sem adott a bizottságnak. Bosznia és Herczegovina szervezésének sza­bályait 18-án tárgyalt­a Philippovics főparancsnok elnöklete alatt tartott ülésben. Szerajevo részére ide­iglenes rendőri törvényt adtak ki. A rendőrség ve­zetésével Cavrak alispánsági fogalmazót bízták meg. Simidból jelenti a Standard 15-kéről. A csa­patok folytonosan nyomulnak előre a határ felé, és több ezred a részére kijelölt állomáson van már. Az 5. punjaub gyalogezred és az 5 punjaub lovas­ezred 13-án érkezett Triailba. A 19. punjaub ezred 14-én vonul oda be, a 12. bengál lovasezred pedig következő nap érkezik Kohatba. A 10. huszárezred egy escadronja, egy hegyi üteg és az 5. goorka­­ezred Kohatban van. Nawab Gholam Hassain kö­vetet 20-ára várják Kobatba a Khoorum völgyén át. Megérkezése előtt semmi tettleges intézkedés nem történik. Ha az emir válasza kedvezőtlen lesz, akkor semmi remény sem lehet a béke föntartásá­­hoz, és rögtön megkezdődnek az operaciók. Átalá­­nos az a vélemény, hogy kevés költséggel biztosít­hatják a hegyi törzsek semlegességét, mindenesetre kevesebb költséggel, mintha le kellene verni őket, ha ellenünk nyilatkoznak. Budapest, október 19. Az 1878—81-ki országgyűlést holnap nyitja meg ő felsége a budai várpalotában. Bármily nagy horderejű legyen is azonban a jelenlegi ünnepély, mégsem hiszszük, hogy a trónbeszéd többet mondhasson, mint az előbbi évekkel, sőt meg vagyunk győ­ződve, hogy nem mondhat annyit sem. Hogy mi lehet tartalma, kimutatja azt a helyzet. Ő felsége üdvözölni fogja, természe­tesen, mindenek előtt a törvényhozó testü­let mindkét házának tagjait. Aztán értesíti őket, hogy a' beállott kormssválság folytán, melyre néz^a gyors kibontako­, ! y. .^jc, munkaprogrammot előterjeszteni lehet. Legfeljebb azon két kérdést érintheti tán a trónbeszéd, a­melyeknek szükségképen még ez év végéig kell elin­­téztetniök, t. i. a védtörvény revisióját és a magyar-horvát pénzügyi egyezményt. Bosznia és Herczegovina azonban nem ma­radhat felemlítés nélkül. Erre vonatkozólag is azt hiszszük azonban, hogy a trónbeszéd csak egy két tény rövid jelzésére szorítkozhatik, miután a válságot épen ez az ügy idézte elő és viszi a parlamenti ítélet alá. Magától érte­tik, hogy ő felsége kifejezést fog adni egy­részről sajnálatának a felett, hogy Európa Az egyszerű ember alig képzelheti be magát n észjárásba, mely egy olyan derék, miveit és afias egyént, mint Irányi Dániel, tökéletesen :ki tesz a mai és hasonló kifogásainak idétlen­­e és ártalmas volta iránt. Mert azt csak nem jó hinni, hogy azt a fejedelmi kalapot az ő skéztetései elm­rthatják? Mire való tehát az ilyen tálalás attól, ki a szavai által keltett határról fogalommal bírhat s azt üdvösnek nem tekint­­i józanul ? Vagy csak az volt a czéja, hogy declama­­fiat et pueris placeat'! Ugy látszik, miután elismeri ma is, hogy kalaposkodásai „csekélyebb fontossá­­ik“,mint a zászlóra vonatkozó észrevételei, és még­­s hagyhatta el azokat sem, mert hát le kellett győzni, alább is egy lóhoszszal a népgyűlések favoritjait, a sorsa a vénüléssel küzködő vezérszerepnek a szél­­baloldali melodrámában. Mindig kell tennie valami gondot, hogy vetélytársa­ mögött ne maradjon,­­ a fótumot nem kerülhette ki Irányi Dániel­­. És most már büszkén lépdelhet a váczi­ utczán s alá, mint a megszürkült fenegyerekség „füg­­lenségi“ dandy-je, ki egy piros szegfüvet ékesíté amférfiúi gombirkát, s elégedett mosolylyal mo­­zghatja magában a franczia behózatalt Don Juan­­nak öntetszelgő vallomását: Corim­e je suis scé­nt!* Hát hiszen azt a schwarzgelb zászlót Budavár igyar királyi palo­tjáról lengeni látni nem gyö­örttség reánk nézve sem. Én értelmünket is, miszerint inkább szeretnék, az országgyűlés megnyitása a fővárosi danánok ipariján történhetnék. Hanem hát az ilyen és ha­lló változásokra szükséges volna mindenekelőtt , hogy legyen a nemzet eléggé gazdag és hazal­­is egy olyan házat építeni törvényhozási czéljaira, melynek üléstermében a képviselők és főrendek jütt fogadhassák a királyt és kíséretét. Ha, és bár ez meglesz, akkor abban az országházban­­ történni a parlament megnyitása kétségtelenül, akkor a házigazda zászlója fog lengeni a tető­­de valószínű, hogy mellőle fog lengeni az alkodó család lobogója is. Lesz-e kalap a vály fején a trónbeszéd elolvasása alatt, an­­k találgatásával, megvallom, nem törődöm. Ha m lesz , én bizony nem fogom abban látni sem alkotmány szilárdabbá tételét, sem a saját pol­­ri méltóságérzetem emelkedését. Ha lesz, hát , desperálok a magyar faj suprematiája és a fiyar ember egyéni büszkesége felett, akkor sem,­intve, hogy az a föveg a koronás magyar király­­én van, a ki, az én felfogásom szer­int, legmá­sabb kifejezése a magyar állameszmének — mig marchiában élünk — s a kinél, épen a mondott­ból, többnyelvű hazánkban, a fövegnek feltevé­­t a magyar trónbeszéd elmondása alatt nem tart­­, ám megalázónak sem a magyar országgyűlés,­­ a magyar hazafiak önérzetére nézve. Egyéb­int szokás-dolog az egész, és Irányi Dániel tiszt­et képviselő úr épen olyan jól tudja mint én, így a magukra nem keveset tartó angolok alkot­­ányos és parlamenti életében mennyit ősszokás áll ég fenn teljes merevségében és daczol minden idosítási kísérlettel, a­nélkül, hogy akár a par­­mout, akár az egyéni john Bull Arenné Budapest, október 19. Gyorsabban, mint hittük, igazolják az események azon, a porta fenyegető jegyzéke alkalmával kifejezett nézetünket, hogy Kon­stantinápoly és Szent-Pétervár közt nem lesz, nem lehet tartós a barátság. A szul­tán tanácsadóit pillanatra elvakíthatták az orosz ígéretek, pillanatra megzavarhatták a muszka fenyegetések, de a portának, ha csak ki nem aludt agy velejében a józan ész utolsó szikrája is, lehetetlen volt, hosszabb időn át észre nem vennie azt az örvényt, melynek szélére ragadta a Konstantinápoly­im , follé mű­­ködött a konstantinápolyi szekály-politiku­­soknak mákonyos álmukból való felébreszté­­sére Oroszország magatartása is. A muszka kettős játéknak a porta ellen irányuló éle keresztülvágta a burkot, s a Konstantiná­poly felé előrenyomuló orosz csapatok szu­­ronyainak villanása végleg eloszlatta azon homályt, mely Oroszország valódi szándékait takarta. S a porta felébredése még idejében tör­tént. Az orosz fondorlat még nem szőtte teljesen bele a konstantinápolyi kormányt cselszövényeinek gubójába. Még nem robban­tott fel Törökország maga mögött minden hidat, melyen visszamenekülhet Anglia és Ausztria­ Magyarország védő­szárnyai alá. S úgy látszik ezt akarja a porta. Angliához és Ausztria­ Magyarországhoz való közeledé­sét azon körülmény, hogy elfogadta az angol reform­javaslatokat, s újabban maga tett lépéseket a monarchiánkkal való conventió megkötésére, még akkor is bizonyítaná, ha nem is ment volna végb­e a padisári­k palo­tájában az a tüntető jelenet, melyről reg­geli lapunk távirata szólt, s melyben Orosz­ország kemény visszautasításra talált. Ha a szultán egyenesen háborút akarna üzenni az oroszok ezárjénak, akkor sem léphetett volna fel határozottabban és tüntetőbb módon. De ép e tűz­tető szinezet adja kezünkbe a rej­tély kulcsát, a török uralkodó bünbánatá­­nak tényleges jelét, s elégtételt akart adni Angliának és monarchiánkn­ak.­­ De bármily őszintén vegye a szultán bünbánatát, s bármily teljes a két prote­­ctornak adott elégtétel, mégsem találunk — mindebben sem — teljes garanciát arra nézve, hogy az orosz befolyás többé nem kevesedik felül Konstantinápolyban. A­hány­szor változtatja arczát a hold, annyiszor változik a porta, s a gyenge, hízelgőktől, férfi- és asszony intrigásoktól körülvett pa­­disah hangulatja. Nem a mi érdekünk, hogy a konstantinápolyi kormány tovább ne folytassa a habozás, kapkodás, minden be­folyásnak engedő tanácstalanság politikáját. Mi összesen sem sokat nyerhetünk a porta barátságából s nem veszthetünk irányunk­ban való rész hajlama miatt, annyit semmi esetre sem, hogy akár erkölcsi, akár anyagi áldozatokat kellene annak fejében hoznunk. Ha azonban a konstantinápolyi kormány nem bízik állhatatosságában, úgy sietve használja fel e lucidum intervallum­át arra, hogy monarchiánkkal megkösse a conven­­tiót, s Angliával végleg rendezze ügyeit. Konstantinápoly láthatárán fenyegető felle­gek tornyosulnak. Azon zivatarban, mely ismét kitörni készül, Törökországnak ha­talmas támaszra van szüksége, hogy a for­gószél mint korhadt tölgyet, gyökerestől ki ne csavarja. R óvás. Legyenek üdvözölve, általam is, az országház urai, kiket sokkal többre becsülök, semhogy ne tar­tanék sokat a velük létei folytatására extra máros vétkezési állapotom magányzóságában is. Tekintve, hogy ez idő szerint nem áll kötelességemben talál­kozni velük minden ülés napján, valószínű, hogy egyikkel másikkal összejönni gyakrabban lesz itt sze­rencsém mint eddig. Vegyék mindenesetre, kegyes tudomásul, hogy illető érdemeik keltő feljegyzésére mindig készen lesz a­­ rovás. Egy szóval, nekem is lesznek üléseim, melyekben én viszem a szót, saját házszabályom szerint, valahányszor kedvem lesz rá. * A mai fan-ülés — mint az esti lapokból lá­tom — csak arról lett nevezetes, hogy Irányi Dá­niel tisztelt képviselő urat is licitáló szerepben mu­tatta be. Hjáb! a népszerű vezérkedés Themisto­­cleseit soha sem hagyják aludni a Miltiadesek babé­­rai. Tovább kell nekik menni szünetlenül, mint az „örök zsidónak“, Helfy Ignácznak. Mert hát hogyan is lehetett volna eltűrni minden verseny-tüntetés nél­kül, azon sokszoros állítást, miszerint az „egyesült ellenzék“ düthödéseinek ügyetlenségeiből Simonyi Ernő korteskedési élelmessége egy megkétszerezett létszámot mesterkedett ki a „függetlenségi párt“ miként,ennek már a többi nagyok: Irányi Dániel már „levágta“ Si­monyi Ernőt. A tisztelt képviselő úr, ugyanis egye­nesen kijelenti, hogy ő nem megy Budára, kivéve ha Ő felsége a király leveszi előtte a kalapot. Va­lószínű, hogy a második ülésszak kezdetén, ha főnök­pajtásai addig ismét eléje találnak ugra­ni, a tisztelt képviselő úr még tovább megy és követelni fogja, hogy a király jelenjék meg, levett kalappal, előtte, ki hajlandó lesz ő felségét fogadni feltett kalappal. *­i magát. Hiszen, kérem, midőn Victoria királynő (a­ki persze nem visel férfikalapot) megnyitja, szemé­lyesen vagy helyettese által, a parlamentet. A kép­viselőház tagjai megidéztetnek ugyan a trónbeszéd meghallgatására, de csak a lordok házának korlát­jáig eresztelek, hol az ajtón belül és kívül, de a terem tanácskozási köréből kizárva kell államok egy csoportban. Vájjon mit szólana ether the honou­rable member for Békés? és mit szólana Csanády Sándor ur­­hoz, ha oratiója alatt a karzatokat ki­üríteni lehetne, mint a Westminster palotában ? Hát ezek ősi szokások, melyek elvesztették már eredeti jelentőségüket, s nem is birnik az örökös fenma­­radás kellékeivel, de a melyek miatt vészkiáltást adu „nagyosat mondani“ csak az értelmi szegények vagy a szélsőbali vezér­kedés fél­ékeny pályázói képesek. » Különben én azt hiszem, hogy Simonyi Ernő nem nagyon örül a szerencsének, mely a „független­ségi párt“ és a „48-asok“ közti egyesülést épen most hozta létre, midőn arra az előbbinek keve­sebb szüksége volt, mint a múlt években ; s midőn a „függetlenség­i” párt nem csekély része a mellett van, hogy választani kell a delegatioba sőt be is menni ha lehet.* Mai ülésem napirendjét kimerítem az óhajtás­sal, miszerint, az ellenzéki árnyalatok egyesüljenek mind. Akkor lennének százötvenen s létesítve lenne azon oppositio, mely átvehetné a kormányt, ha ezt elhagyná a többség bizalma. * A lipótvárosi gyűlésben, melyen Busbakk és satnyalni kívánó politikai szomorú kecskék szere­peltek és szerepelnek, volt 50 választó egy olyan kerületből, hol 2000 nél több van. Erről tehát mint a Ku­mán király boszorkányairól, ne legyen többet szó.

Next