Ellenőr, 1878. október (10. évfolyam, 495-550. szám)

1878-10-02 / 496. szám

és mindenütt ugyanazon katonai erényeket tanusí­­tandják, melyek által eddig oly annyira kitűntek. A herczeg a császár és király éltetésével végző beszédét, melyet az összegyűltek háromszor lelkesülten ismételtek s mely riadó visszhangot kel­tett a csapatoknál. A zenekar a hymnust játszotta és a jég reszketett a „Hoch“, „Éljen“, „Zsivió“ és „Erviva“ kiáltásoktól. Hatalmas, megragadó pilla­nat volt ez, mely mindenkinél bizonyára feledtette a múlt hetek összes fáradalmait és nélkülözéseit. Ezután a parancsnokok hadosztályaikhoz mentek, ismétlendők a herczeg köszönő szavait s a her­­czeg maga köré gyüjté a dandárnokokat és a törzskari tiszteket, hogy még egyszer szorosabb körben búcsút vegyen s még egyszer köszönettel emlékezzék meg minden egyes ember érdemeiről. Legelőször Csikósnak mondott köszönetet annak még a cooperatio előtt adott becses jelentéseiért és a harczban való erélyes közreműködéséért. Azután a herczeg a dandárnokokhoz fordult, mindenekelőtt János főherczeghez, megköszönve a dandár kitűnő, mintaszerű vezetését, a jó példát, melyet a főher­­czeg minden tekintetben nyújtott s hangsúlyozza, hogy mily boldognak érzi magát, hogy a császár és király fenséges családja egyik tagjának megen­gedte, hogy a hetedik hadtesttel részt vehet a háborúban. E pillanat, midőn a fiatal her­czeg és kitűnő tábornok nagy érdemei a harcz­­edzette hadvezér részéről oly fényes elisme­rést nyertek, megragadó hatást gyakorolt. A herczeg meleg köszönetet mondott Villecz ezre­desnek, kinek nemsokára a tábornoki czímhez remél gratulálni és Pisztory tábornoknak, dandáruk kitűnő vezetéséért, a táborkarnak, melynek legfőbb dicsősége abban áll, hogy az egész operatív alatt egyetlen szükségtelen és helytelen parancsot nem adott és az intendaturának, mely a legnehezebb vi­szonyok közt gondoskodott az élelmezésről. Meleg elismerésben részesültek a hadtest tüzérsége az el­lenség tüzének körében tanúsított pompás működé­séért s a dsidások bámulatos czirkáló szolgála­tukért. Erre a herczeg a hadosztály vezetését tényleg Müller tábornoknak adta át, kinek nagy katonai érdemeit kiemelte és kinél a legjobb­ kezében lesz a hadosztály vezénylete. Müller tábornok köszönve hangsúlyozta, hogy mily nehéz a parancsnokságot egy oly vezér után átvenni s hogy legbuzgóbb tö­rekvése leend méltónak mutatkozni elődéhez. Azután megkezdődött a csapatok defilérozása, a Radetzky induló fölharsant, minden vígan és szabatosan folyt­­ ezzel a katonai ünnepély, mely a legyőzött vá­­rossal szemben kétszeresen épületes benyomást kel­tett, véget ért. Feledhetetlen lesz az mindenkire nézve, kit a szerencse részesített benne. Livnó bevétele a környékre nézve sem tévesz­tette el hatását. Prolog és Cuprics küldöttségek által jelentettek hódolásukat; az ellenálló Klamocse é­­s az ottani törökök önként készülnek fegyverei­ket kiadni. Ma délután 2 órakor a fölkelők három fővezérét Busath­a bég dervist, Hadsi Salis effendit és Oszmán Bajlicsot haditörvényszékileg agyonlőt­ték ; a két elsőt bestiális gonosztettek miatt, melye­ket Livno megszállása előtt követtek el, nevezete­sen pedig a katonai parancsnok meggyilkoltatásá­ban való részvét miatt. Oszmán Bajlicsra bebizo­nyították, hogy szeptember 15-én több dalmátor­­szági vadászt sajátkezűl­eg mészárolt le. Harczok Tuzsla körül. A Tuzsla vidékén vívott legutóbbi harczokról, melyek Tuzsla kiürítésére kényszerítették a fölkelő­ket, Gorni-Tuzslából a következőket írják a Frem­­denblattnak szept. 23-tól : A 3. hadtest, néhány kémszemle kivételével, midőn néhány tisztre lövés történt, nem jött na­gyobb összeütközésbe a fölkelőkkel, ellenben Bienert hadteste két heves csatát vívott velük, melyek ma­guk után vonták a nizsiai hadállások kiürítését. Szept. 21-én délelőtt a Kaiserfeld-dandár, tu­lajdonképen az Este-ezred közvetlenül a Zsibos­­nicza hídjáig nyomult előre és itt a fölkelőkre buk­kant, kik a tuzsliczai mufti vezérlete alatt meg­szállva tartották a magaslatokat és heves tüzelést kezdettek. Csapataink egyes osztagjai azonnal a magaslatok ellen küldettek, melyek jól irányzott lö­vésekkel sakkban tartották a fölkelőket, míg a tü­zérség állást nem foglalt és erélyesen megkezdette a tüzelést. A törökök, daczára az őket tizedelő ágyutüzelésnek, bámulatos makacssággal sokáig megállották helyüket. Csak délután kezdtek osz­ladozni soraik és megfutamodtak. A fölkelővezér fogcsikorgatva nézte, hogy elhagyják emberei az erdős magaslatokat és ámbár egyes vakmerő cso­portok „Allah“ kiáltással még mindig katonáinkra rohantak, a törökök sorai rendetlen futásnak ered­tek. Ekkor a végső eszközhöz folyamodott a mufti, hogy megállítsa embereit. Revolverrel lőtt futó em­berei közé és hangos kiáltással még egy kísérletet tett, hogy kitartásra bírja őket. De hasztalan. Előre rohanó csapatjaink üldözik őket és a sötétség be­állta előtt a bosnyákok legjobb állása menthetle­­nül elveszett. Ugyanekkor Kilisch dandára Lipnicze mellett keveredett harczba az ellenséggel, mely kevésbé volt ugyan elkeseredett a zsibosniczainál, de ott is makacsul harczoltak. Ott megszállották az országút mentében a magaslatokat a törökök, de jól czélzott ágyulövésekkel kivezettek állásaikból, és minthogy attól tartottak, hogy a 3. hadtest csapatjainak elő­nyomulásával két tűz közé szorulnak, visszavonul­tak Zvornik felé. Veszteségeik igen jelentékenyek, a mieink szerencsére csekélyek, mert a törökök,­­ mint közönségesen, fölöttünk lőttek el. ( Tuzsla tarthatlanná lett, a­mint elfoglaltuk a­­ magaslatokat, mert a Szprecsa völgyében a város­­­­nak csak egy része támaszkodik a magaslatokra. A város képviselői tehát azonnal elhatározták, hogy deputációkat küldenek a két hadtest parancsnoka­­i­hoz, kijelentik meghódulásukat és kegyelmet kér­nek a város részére. Bienerth, a­ki jelen volt a zsibosniczai küzdelemben, az egy törökből és egy szerbből álló deputátiót Dohányban fogadta, Szapáry gróf pedig Pirkováczban fogadta a másikat. Ekkor Bienerth elküldötte Lobkowitz herczeget Szapáry­­ üdvözlésére, úgy hogy a városon menjen keresztül. . Hozzá csatlakoztak Walter kapitány a német lo­vagrendből és Pulszky hadnagy. A három tiszt baj nélkül érkezett a városba, ellovagoltak az erőd mellett, melyen még a vörös , félholdas lobogó lengett. Az ott álló török őrség tisz­­­­telgett a lovasoknak és a lakosok nem árultak el ellenséges magatartást. Valamivel későbben Pintér táborkari százados és Eszterházy herczeg lovagoltak be a városba, és ekkor 11 óra tájban összebeszélés nélkül mind a két hadtest előhada a városba érke­zett és megszállotta azt. A kevés emberből álló tö­rök őrség lerakta a fegyvert. Délután 4 órakor a két hadtest parancsnoka táborkarukkal együtt bevonultak a városba. Szapáry a konukban fogadta a város és a szerb és mohamedán egyházak képviselőit, kiknek kegyelmet kérő beszédükre ezt válaszolta Szapáry: „Tuzsla magatartásával kevés kíméletre szerzett érdemet, csak igazságosan bánnék vele, ha minden kíméletet félre tennék, de a császár legkegyelme­sebb uralkodónk szelíd és hajlandó a kibékülésre, azért bocsánatot kaptok, ha további magatartástok­kal méltók lesztek ő felsége bizalmára.“ „De 48 óra alatt minden fegyvert be kell szolgáltatni, különben mindenkit, a­ki eltitkolja azokat, tekintet nélkül agyonlövetek.“ Petrovics alezredest a 70. ezred parancsnokát nevezték ki térparancsnokká. * A 3. és 4. hadtest főhadiszállása egyelőre Delhi Tuzslában marad, mert még a második na­pot is csapatok pihenésére szánták, és a további dispositiókat is csak akkor lehet megtenni, ha je­lentések érkeznek a törökök visszavonulási irányá­ról vagy maradásáról. A kémek és a lakosok val­lomása szerint a felkelők 6000 emberrel és hat Krupp­­ágyuval letértek a zvorniki útról és délnek fordultak Vlasenicza felé. Úgy látszik az a szándékuk, hogy csak Novi Bazárnál akarnak állást foglalni, a telet pedig erősítések gyűjtésére fordítani. Muhi effendi, a tuzsn­czai mufti legalább így nyilatkozott. Dél felé nyomuló csapataink azért akadnak még egyes föl­kelő csapatokra, de ezek komoly ellentállásra nem fognak gondolni, mert a mohamedán lakosság eszére tér lassan kint és a városokba és falvakba kezd visszatérni. Az említett vezér borzasztó terrorizmust gyakorolt Kotor­szko, Maglaj, Doboj, Gracsanicza és Tuzsla egész környékén, a férfiakat kény­szeritette fegyvert ragadni, családjaikat pedig túszokul vitette, elhurczoltatta Tuzslába. A központi comité Tuzslá­ban székelt és az itt maradtak közül is sokan ve­hettek részt annak szervezésében. Most azonban bé­kés polgárok, bódéjukban árulják katonáinknak drága pénzért resz portékáikat, éppen úgy mint keresztyén polgártársaik. Az koránsem frázis, hogy a törökök is örülnek, hogy vége van a fölkelők uralmának, mert a forradalmi comité törökökre és keresztyénekre egyaránt nagy sarcrokat vetett. Constatálva van, hogy egyes gazdagabb emberekre 50,000 frtot (500,000 piasztert) is róttak. Semsi bég a leggazdagabbak egyike folyton meghódolásra és békére intette a tömeget, azért menekülnie kellett a hegyek közé. Most tehát tiszta szivéből köszöne­tet mondott Szapáry altábornagynak, midőn ez ér­tesítette, hogy visszatérhet és Tuzsla polgármes­terévé van kiszemelve. A török lakosság, háziszereiket kis lovaik hátán szállítva, a strilen elfátyolozott nők több­nyire kocsin vagy lóháton, a férfiak és gyermekek gyalog, egész tömegekben mennek át vonalainkon. A férfiak bevallják, hogy harczoltak, de most már békességben akarnak élni a svábokkal. Ez embe­rek eleget bűnhődtek fanatismusukért, mert a ke­resztények kirabolták házaikat, és csapataink is sok élelmiszert requiráltak. A fegyverek beszolgál­tatása akadály nélkül folyik, még a meghódolás estéjén több ezer puskát, pisztolyt, handsort hoztak a konokba, köztük sok Winchester ismétlő fegy­vert ; a hegyek közt levő helységekből is tele ko­csikkal hoznak minden képzelhető alakú fegyvert. Roppant sok töltényt találtunk, a mi rendszerünkbe nem illőket fölrobbanás által semmisítettük meg. Dobojból rendszeresen közlekedik a tábori posta. A tábori távíró ma érkezett Tuzslába, ezen­kívül állomások lesznek Gracsaniczában, Dubosni­­czában és Ban Pirkováczban. A 3. és 4. hadtestnél levő katonák családjai ne aggódjanak, ha a legköze­lebbi 14 nap alatt nem kapnak tudósításokat, mert a csapatok egy része a bekövetkező expeditiókban nem lesz összeköttetésben a tábori postával; ez expedi­­tiók irányáról katonai szempontból semmit sem le­het közölni. A tuzslai helyőrséget a 39. Alexis ez­red és a 71. Caesarevics ezred egy zászlóalja fogja képezni, nagy termében. A terem 9 órakor szépszámú közön­séggel telt meg. A superintendenseken kívül meg­jelentek többek közt Péchy Tamás miniszter, báró Radvánszky Antal, Bánó József, Fest Imre, Győry Vilmos, Földváry Mihály, Haan Lajos akadémiai tag és az egyházfelekezet számos kiváló férfia. Az ülést Zsedényi Ede főfel­ügyelő kitűnő beszéde nyitotta meg, melyet tér­­szűke miatt egész terjedelmében csak holnap közöl­­tetünk. Különösen érdekes benne a nemzetiségről szóló bevezető részlet, melyben Zsedényi azon re­ményét fejezi ki, hogy az egyház tagjai közt nem esz egy sen­ki nemzetiségét a protestáns egyház rovására terjeszteni akarná. A beszéd további fo­lyamában inkább folyó ügyeket és jelentéseket ölel föl. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a gyűl­és a napi­rendre tért át, melyről szintén holnap adunk értesítést.­­ Az aradi család az aradi vértanúk kivé­geztetésének 29-ik évfordulóján, október 6-án esti 7 órakor kellemes emlék­ünnepet tart a Hungária dísztermében. Az ünnepély sorrendje a következő: 1. Elnöki megnyitó, tartja Kristóffy József jog­hallgató. 2. Emlékbeszéd, felolvassa Keresztes Gyula, joghallgató. 3. „Egy könyv olvasása köz­ben“ (Horváth M. „Függetlenségi harcz története“) Tompa Mihályról, szavalja Mészáros István, bölcs, hallg. 4. Elnöki zárszó. Az ünnepély berekesztése után következik az „aradi család“ által a tizenhá­rom vértanú emlékszobra javára rendezendő társas vacsora, melyre a részvétjegy ára 1­árt 20 kr. A következő napon d. e. 8 órakor az aradi ifjúság a hozzá csatlakozott egyetemi polgárokkal testületileg a I. Ferenczrendiek templomában tartandó gyász­istentiszteletre megjelen. — A diplomatia köréből. Ő felsége a külügy­miniszter előterjesztésére a ph­ippopolisi és sohpiai czimzetes alconsulatusoknak valóságos consulatu­­sokká átalakítása alkalmából, Cingria János bel­grádi cs. és kir. consulnak a philippopolisi cs. és kir. consulates vezetésével való megbízatássá jóvá­hagyta,­­ továbbá Waldhart József consuli czim­­mel és jelleggel felruházott alconsult, a sophiai cs. és kir. consulates vezetőjét, ezen állomásra valósá­gos consullá kinevezte. Anger Adalbert, a belgrádi cs. és kir. consulatusnál alkalmazott alconsult, ugyanoda valóságos consullá, — Jankó Miklós bu­karesti, Oliva Károly ruszsuki, és Müller Henrik mostári consuli gyakornokokat, a mondott állomá­sokra, valóságos alconsulokká kinevezte, végül gróf Folliot de Crenneville Viktor smyrnai consuli gya­kornoknak, az alconsuli czimet és jelleget legke­gyelmesebben adományozta. — Arany lakodalom. Gömörmegye közönsége múlt hó 12 én fényes ünnepélyek közt ülte meg a megye egyik legtiszteltebb veteránjának, a megye 1839 diki országgyűlési követének., primóczi Szent­­miklóssy Viktor nagybirtokosnak és nejének, a Szatmári Király nemzetség tagjának aranymenyeg­zőjét Uza-Panyiton, a Szentmiklóssyak ősi kasté­lyában. Az ünnepelt pár 1828. szept. 22-én kelt össze Oldalfalán, a menyasszony szüleinél. Szczi­­tovszky János, akkor rosnyói püspök, később esz­tergomi érsek, (gyermekkorában pedig a menyasz­­szony apjának inasa, ki ez alacsony állásból a leg­nagyobb méltóságig küzdte föl magát), végezte az esketési szertartást a méhi-i templomban. A vőle­gény huszonegy, a menyasszony tizenhétéves volt. A panyiti templom, hol most az aranymenyegzőt tartották, a Fővárosi Lapok szerint a szó szoros értel­mében el volt borítva virágokkal. Az oltárnál Török István tiszanánai segédlelkész mondott emelkedett be­szédet, melynek végeztével az arany­pár megújította a házassági esküt. Körü­ltek gyermekeik, unokáik és dédunokáik nagy sora állott meghatottan ; ösz­­szesen harminc­négy utódjuk volt jelen. Délután öt órakor fényes tánczmulatság és lakoma következett, mel­ynek (more patria) csak harmadnap lett vége. Száztíz meghívott vendég vett benne részt. Jelen voltak : Fáy Gusztáv főispán, Szontagh Bertalan al­ispán, Török L. főszámvevő, Marton Rudolf törvény­­széki elnök, báró Nyári Sándor, Ragályi Nándor és Miksa, Radvánszky Károly, Török B. árvaszéki el­nök, Bornemisza L. aljegyző, Marikovszky G. fő­orvos, Farkas Abris, a Szentmiklóssyak közül ti­zennégyen, stb. Vacsora és felköszöntések után ki­tűnő jó kedvvel folyt a táncz reggeli kilencz óráig. A háziasszony tisztét az aranypár leánya, Dras­­kóczy Lásszlóné urhölgy tölte be kitűnő szeretetre­­méltósággal. A jubiláris pár a legjobb erőnek, egész­ségnek örvend. — Popini Nándor, a trieszti Adria biztosító társaság aradi vezérügynöke, hivatalos útja köze­pette, egészen váratlanul B.­Csabán meghalt. Popi­­ninek legkisebb érdemei közé tartozik az, hogy a­hol csak országszerte ismerték, szerették. Szerették örök ifjú kedélyéért, szerették becsületességéért. Mint alig 16 éves ifjú egyike volt az 1848—49-ki hősöknek. Számtalan csatában vett részt s egy a tamásováczi sánczoknál kapott rácz golyót 29 évig hordozta fejében, mig attól alig egy éve a kolozs­vári sebészi kórodán egy sikerült műtét után meg­szabadult. Popini Szilágy-Somlyón született; a sza­­badságharcz után Kolozsvárit egy virágzó fűszerke­­reskedést nyitott. Nehány év múlva vállalkozó szelleme a moldva-oláhországi petroleum-bányákba csalta, hol 8—10 év alatt szép vagyonra tett szert, de a melyet visszatérve hazájába, sikertelen válla- ■ latok felemésztettek. Majd a „Victoria“ bizt. társa­ságnak volt aradi vezérügynöke, s hivatalát oly HÍREK. — Az ágostai evangélikusok Egyetemének gyű­lése ma kezdődött meg az evangélikus iskolaépület

Next