Ellenőr, 1878. október (10. évfolyam, 495-550. szám)

1878-10-10 / 510. szám

glSAzrtist árai: Egén évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 . «O . Egyes szám Ara 4 krajezftr.­­Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-írt ez a 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitfíl­­fin. — Kéziratok vi89wWl?ft#*4r* ft*n* vállalkozunk. — Fogta által csak bér­mentes leveleket fog­adunk el (Reggeli Toladás, 19WW%199 cl ToladóTviv­atalban: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). További Havas, Lau­te dr. Cse­­czégnil Páriában (Place de la Bourse Nr. 81 Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr” kiadó-hivatala által nyugtázol számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: Budapesten, Tddor-utcza. 0. szám. (de intézendők az előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 510. száza. Budapest, csütörtök, október 10. 1878. X. évfolyam. Budapest, október 9. A porta magatartása monarchiánk iránt kétségen kívül a fontos napi kérdések egyi­két képezi. A porta hír szerint fulmináns körjegyzéket intézett szombaton a hatal­makhoz. Egy ilyen jegyzék­félét a „Standard“ nyomán közlünk is mai napunkban, ámbár nem tartjuk azt authentikusnak, és azért nem is foglalkozunk megszálló hadseregünkre vonatkozó hízelgő megjegyzéseivel. Az egész­ből úgy látszik, csak annyi igaz, hogy a porta Karatheodori pasa elutazásakor sür­­gönyt nyújtatott át általa a bécsi cabinet­­nek, melyben tiltakozik Boszniának és Her­­czegovinának conventió nélkül való meg­szállása ellen. * ______ Tisza miniszterelnök és Wenckheim b. minisz­ter ma este Bécsbe utaznak két napra. Visszajövet Tisza miniszterelnök átveszi a pénzügyminisztérium vezetését, a belügyminisztérium ideiglenes vezetésé­vel pedig a jelen cabinet egy másik tagja fog meg­­bizatni. Szapáry Gyula grófot a jelen körülmények közt nem fogják kinevezni kereskedelmi miniszterré, e minisztériumot Irefort miniszter fogja ezentúl is vezetni, úgy, hogy most csak 6 tagból fog állni a cabinet. (Bnd. Corr.) Széll Kálmán, mint értesülünk, nem szándé­kozik a télen Budapestre költözni, hanem családjá­val Rátóton marad. (Bnd. Corr.). Zágrábból írják lapunknak f. hó­d­ikáról : Ez­úttal alaptalanul bántják a horvátokat. Ha, amint Budapesten és Bécsben állítják, Zágrábban Boszniát illetőleg aspirátiók merültek volna fel, melyek érin­tenék Horvátország viszonyát Magyarországhoz, úgy ez aspirátiók nyilván az összes nemzeti pártból (mely most is töbséget nyert) és magából a horvát tar­tományi kormányzat kebeléből indultak volna fel, s csak az esetben lennének a közvélemény nyilat­kozása gyanánt tekinthetők. De ez ily irányzat se­­hol sem észlelhető, kivált mióta tudják a horvátok is, hogy j mi az a Bosznia tulajdonképen. Báró Heilen­bach röpirata sem bizonyít semmit is. Ezt az em­bert itt már el is felejtették. Hogy miért foglalko­zik más délszláv politikával, az az ő dolga. Va­lószínűleg nincs más foglalkozása, mert egyedüli hivatala az, hogy az Unio­bank igazgató tanácsosa. Itt absolute nincs politikai hitele. Hamarább tehető fel az, hogy van Bécsben valami udvari pártocska, pierly eszközül használja fel. Több lipótvárosi választó értekezletre gyűjt össze ma délután a Lloyd kis termében. Felmerült az az indítványt, hogy nem lenne-e szükséges a megváltozott helyzetre való tekintetből a választók nézeteinek képviselőjükkel szemben kifejezést adni, a ezen czélból a választókat gyűlésre hívni. A vá­lasz e kérdésre az értekezlet részéről igenlő volt, s bizottságot küldöttek ki, mely egy szombaton tar­tandó újabb értekezlet elé javaslatot terjeszt a fe­lől, hogy mily alakban adassék kifejezés a válasz­tók nézeteinek. A bizottság tagjai: Gelléri Szabó János, Stiller Mór és Mezei Mór. Népgyűlés tartására is létetett indítvány, de ez indítványt a többség mellőzte. A Pester Lloyd írja: Most már bizonyos, hogy a magyar miniszterválság megoldása nem várható a parlament megnyitása előtt, az új ország­gyűlésben tehát mindenesetre meg fog jelenni a mostani kormány, lisza kormányelnök ma Bécsbe megy, hogy ő felségének előterjesztést tegyen a mulaszthatlan ügyek iránt, a­melyekkel a ma délben tartott minisztertanács is foglalkozott. A többi közt a pénzügyminisztérium ideiglenes veze­téséről is van szó, és ha ezt a tárczát a kormány­elnök veszi át, akkor a belügyminisztérium ideig­lenes vez­­éséről lemondani. (Értesülésünk szerint a belügyi tárcza ideiglenes vezetését valószínűleg K. Wenckheim Béla veszi át. Szer­k.) A trónbeszéd­del is komolyan kell már foglalkozni. Azt hisszük, hogy a jelen körülmények közt nagyon s­ű­k­rámában fog mozogni, mert a lemondott minisz­térium nem állíthat föl programmód az ülésszak tartamára. Jelenleg a keleti kérdés a punctum seitens, különösen pedig Bosznia megszállása, és a trónbeszéd is valószínűleg ezzel fog foglalkozni. Legfölebb még arra fogja figyelmeztetni az ország­gyűlést, hogy födezze a pénzszükségletet, azután pedig, hogy legalább ideiglenes intézkedést tegyen a horvát kiegyezést és a védtörvényt illetőleg, melyek 1878. év végével lejárnak. Szerintünk aligha fog többet tartalmazni a trónbeszéd nem is tartal­mazhat. _________ A Pester Lloydnak a következőket jelentik Bécsből: Rochbauer tegnapi andientiájára vonatko­zóig hírlik, hogy nem kínáltatott meg a kormányba való lépéssel, ő Felsége csak értesülni akart a parliament köreiben uralkodó hangulatról. Rechbauer már tegnap Gráczba utazott. Herbstet ma fogadta Ő felsége. Hir szerint Hofmann közös pénzügymi­niszter is lemondani szándékozik, más forrásból azonban demontálják azt. Jörb udvari tanácsos az osztrák sajtóhivatal főnöke tegnap lemondott, helyét Hirschfeld lovag kormánytanácsos a Correspon­­denz Bureau főnöke foglalja el, az utóbbi vezetését pedig Feiberg lovag osztálytanácsos veszi át. Auersperg Carlos herczeg csehországi főmar­­sall Bécsbe hivat­a­l Felsége, a­hova tegnap éjjel utazott el. A magyar kormánynak a közös közlekedési vállalatokkal, azok magyarországi üzletvezetésének önállósítása iránt folytatott nehéz küzdelmét s e küzdelemnek eddig még csakugyan meddő voltát sajátságossá teszi azon körülmény, hogy mind a vállalatok legfőbb kormányzótanácsában több-keve­sebb számmal magyar állampolgárok is ülnek, sőt sok tekintetben épen ezeké a döntő befolyás, így az osztrák vasúttársaság elnöke báró Wodianer Móricz, alelnöke gróf Zichy Henrik, választmányi tagjai közt pedig ott vannak gróf Nákó Kálmán és Széchen Antal urak , a dunagőzhajózási társaság elnöke szintén báró Wodianer Móricz úr, a déli vasút egyik igazgató tanácsosa pedig gróf Festetics Béla úr stb. Ily körülmények közt nagyon közel álló volna azon feltevés, hogy ez urak állásukat s abból eredő befolyásukat már csak hazafiságból is a fenforgó igen fontos hazai érdekeknek és a ma­gyar kormány azok előmozdítására irányzott tö­rekvéseinek támogatására fogják érvényesíteni. Annál inkább megbotránykodtató, hogy e jogos feltevésnek épen ellenkezője történik s e válla­latok intéző köreiben mindig a magyar tagok az elsők, kik a magyar kormány intézkedései ellen csupán kötekedési viszketegből, főkép pedig sconservativvel­­lei­rásokból a csatározást,társaik felbujtogatását,meg­kezdik és teszik ezt még oly kérdéseknél is, melyekben maguk az osztrák és külföldi választmányi tagok ön­kényt hajlandók volnának a magyar kormány inten­­zióihoz alkalmazkodni. Ugyanez uzak egynémelyike a magyar törvényhozásnak is tagja lévén, annak és a delegációknak tárgyalásainál a magyar és a közös kormány ellenében nagy garral szereti védeni a hazai és a monarchiai államérdekeket. Jó lesz közönségünknek végre tisztába jönni magával az­iránt, hogy mit tartson az ily patriotikus hánykoló­­dásokról oly egyéneknél, kik más helyen legvitáli­sabb forgalmi és közlekedési érdekeink megvalósu­lását iparkodnak megakadályozni, a­mely igyekeze­tük azonban, mint ezt kormányférfiaink erélyétől megvárjuk és e társaságok nem magyar intézőinek józanságáról felteszszü­k, bizonyosan nem fog sikerülni. Az osztrák-magyar­ bank bécsi igazgatóságának alkormányzójául, mint a Pester Lloydnak Bécsből írják, legújabban báró Königswartert emlegetik, a­ki bár igen intelligens, de nem nagyon kedvelt egyéniség a bécsi tőzsdekörökben s kineveztetése éppen nem fogna valami nagy örömajongást elő­idézni az üzletvilágban. Báró Königswarter M. na­gyon ügyes szónok és finom műveltséggel bír, ul­­traconservativ tücskéi miatt azonban nem igen ked­velik. Nagyon sajnálatos, folytatja a bécsi tudósító, hogy az alkormányzói állás nincs díjazva, mert e körülmény sok, különben képes egyént elriaszt, mi­után nincs mindenki oly kedvező helyzetben, hogy a díjaztatásról lemondhasson. Tehát Bécsben is hova­tovább kezdik belátni, hogy a bécsi körökben sem könnyen található oly álkalnas egyéniség, ki csupán az „ügy szentségé­nek tudatában“ magára vállalná a jelentékeny te­endőkkel egybekötött s nagy felelősséggel járó al­kormányzói állást. Midőn mi először megpendítet­tük e tekintetben a magyar kormány eredeti tervéhez való visszatérést, a bécsi sajtó lehasoga­tott bennünket s a magyar kapzsiság tanuságaké­­pen állította oda indítványunkat. Ma már ők ma­guk és saját magukon is tapasztalhatják, hogy ez állásra az ő „áldozatkész“ köreikből sem oly igen könnyű ingyenes vállalkozót fogni. Az osztrák-magyar bank megválasztott 12 főta­nácsosának megválasztását legfelsőbb helyen legkö­zelebb megerősítik, minthogy a két pénzügyminisz­térium az erre vonatkozó felterjesztést m­ár meg­tette. (Bnd. Correspondenz), Tá­vi­rato­k, BéC., okt. 9. A Politische Correspodenz fölvilágosításokat közöl Konstantinápolyból a legutóbbi török körjegyzék genesiséről. Ezekből kiderül, hogy a porta tulajdon­­képeni körei most is, mint eddig, nagy súlyt fektetnek a jó viszonyoknak fönntar­tására Ausztria-Magyarországgal. A porta bécsi nagykövete utasítást kapott, hogy ebben az értelemben nyilatkozzék, és ezt csakugyan meg is tette. Mindamellett is tény, hogy Konstantinápolyban izgatást űznek Ausztria ellen, melyet nemcsak a palotában lehet föltalálni, hanem onnét to­vább is terjesztenek. Ez az agitatio további és hatalmas támogatást nyert a magyar­­országi politikai események által, és már­is sora a pontra érkezett, hogy reményeinek és számításainak alapjává teszi a magyar­országi eshetőségeket, a­melyek a török kívánságok értelmében reagálnának Bosznia occupátiójára. Ezen eszmék látása alatt keletkezett a körjegyzék, nyilván abból a czélból, hogy a magyar ellenzéknek újabb támaszpontot adjon az occupatió ellen való izgatásra. BéCs. okt. 9. Londonból jelenti a Poli­tische Correspodenz. A porta jegyzékét már tegnapelőtt átnyújtották a brit cabinetnek. A brit cabinet már előbb értesült róla, és nyomatékosan intette a portát, hogy tar­tózkodjék e meggondolatlan lépéstől. Az bizonyos, hogy a brit cabinet a leghatáro­zottabban vissza fogja utasítani a porta jegyzékében foglalt követelést. Bécs, okt. 9. Bukarestből jelentik a Politische Correspodenznek : Oroszország okt. 13-kát tűzte ki­ Besszarábia birtokbavétel­­ének napjául. Romániai orosz katonai fő­­parancsnokká Nihitiu tábornokot jelölték ki Dzentelen báró helyébe, a­kit a császári kanczellária harmadik osztályának főnökévé neveztek ki. Bécs, okt. 9. A Pester Corr. jelentése: A felsége ma délben egy óráig tartó audien­­tián fogadta Ghyczy Kálmánt és Simonyi Lajos bárót. Mind­ a két volt miniszter elmondotta véleményét a külügyi politikáról és a Magyarországról tapasztalt hangulatról. Ghyczy kijelentette véleményét, hogy úgy az országgyűlésben, mint a delegációk­ban is, irányadó lesz az a mód, a­miképen védelmezni fogja politikáját a kormány, és hogy a tett lépések indokolása kétség nél­kül befolyást fog gyakorolni a határozatokra. Simonyi báró ismeretes álláspontját foglalta el a megszállás kérdésével szemben, ő kárhoztatja azt és úgy vélekedik, hogy a megszállást, a­mennyire csak lehetséges, gyorsan be kell fejezni. London, okt. 9. A Reuter ügynökség hivatalosan jelenti Simlából okt. 19-éről, hogy eddig sehol sem történt összeütközés az afgánokkal. Ali Masjádot nem akarják azonnal megtámadni. A h­atoim­ 1 készülete­ken kívül eddig semmi sem történt. Paris, okt. 9. A Moniteur valótlannak je­lenti ki a Standard azon hírét, hogy a franczia kormány hajórajt küld a Földközi tengerre. A ten­­n­gerészet semmiféle rendkívüli készületeket nem tesz, csak az Algírban horgonyozó flotta Francziaországba való visszatérésére készülnek, miután elvégezte a gyakorlatokat. Berlin, okt. 9. A birodalmi gyűlés újra meg­választotta eddigi elnökségét. Helldorf és Windhorst kijelentették pártjuk nevében, hogy az elnökség megválasztása ellen nincs kifogásuk, ámbár nincs a pártok aránya sze­rint alakítva.­­ Ezután megkezdették a socialista törvény tár­gyalását. A centrum kijelenti, hogy elismeri a socia­lista agitációk veszélyeit, de a jelen törvényt alkal­­­­matlannak tartja azok leküzdésére, és azért ellene szavaz. Berlin, okt. 9. A német trónörökös, a­kit ma 25 éve neveztek ki az osztrák 20. sz. ezred tulajdonosává, ma délelőtt fogadta a potsdami új palotában az említett ezred küldöttségét, mely az ezred szerencsekivonatait tolmácsolta. Délután la­komát ad a trónörökös, melyre meghívta a küldött­séget és az osztrák nagykövetség tagjait. Berlin, okt. 9. A birodalmi gyűlésből: Sonnemann hivatkozva a „Tagblatt“ által kö­zölt vizsgálati jegyzőkönyve, tagadja, hogy­ Nobiling socialdemokrata volt, továbbá hivatkozott a kül­földi sajtó azon nyilatkozataira, melyek kárhoztat­ják a törvényjavaslatot. Bismarck herczeg kijelenti, hogy a szövetsé­ges kormányok nincsenek összeköttetésben a „Tag­­blatt“-t. A Sonnemann-féle „Frankfurter Zeitung“ nyilatkozatai mindig összhangban állottak a franczia officiosns sajtó­nyilatkozataival. Az, amit Sonnemann mondott, állapotaink hitelének megrontására van szá­­­­mítva. Sonnemann azt mondja,hogy a párisi communar­ ,­dókat esküdtszék ítélte el; mintha nem is tudná, hogy a badi törvényszék hozta az ítéleteket és tőbe lövette­­ a commanardokat? Sonnemann szemére veti, hogy a congressus alatt a Timeshoz fordult, mintha az angol közvéleményre való hatás czéljából Sonne-­­ malm lapjához kellett volna fordulnia? Az ügyet , illetőleg megjegyzi Bismarck: ő pártolja mindenképen a munkások helyzetének javítását,sőt azoknak egyleteit is, ha ezek az egyletek ezt a czélt szolgálják, nem pe­dig azt, hogy aláássák az államot, társadalmat és tulajdont. Ő a munkások sorsának megjavítására­­ irányadó minden positív javaslatát támogatni fogja­­ a sociál­demokratáknak, de mindig csak puszta negátiókkal, az állami és társadalmi rend elvi alá­­ásásával állunk szemben. A sociál­demokratiának nincs semmi ilyen positív javaslata, könnyen véges, a félig mivelt és tudatlan tömegekkel, a­melyekben megsemmisítenek minden eszményit,­ az istenben való hitet, a haza és a család iránt való­­ szeretetek A negatio evangéliuma alkalmasabb ta- i­lajt keresett és talált Németországban, miután a­­ franczia kormány leverte a communet. Ügyes esz­­­közökkel könnyen lehet hatni a közönséges ember­­ veszélyes ösztönére; a sajtótörvény és a gybnge büntető törvény is megtennék e tekintetben a ma­gukét. A halálos ítélet végrehajtásában már senki sem hitt,­­ köszönettel tartozik a trónörökösnek, hogy kegyelmet gyakorolt az igazság helyett. A socialista egyletek üzelmeiben egyik okát látja a közgazdasági viszonyok rosz állapotának. Ezek mozdítják elő a henyélést, mindenki láthatja a bűntényeket, melyek ebből származnak és az ellen az uralkodó ellen in­­­tézett gyilkossági kísérletben emelkednek tetőpontra, s a ki­egész tettdús életét saját életének és koroná­­j­­ának kockáztatásával népe javának előmozdítására­­ szentelte, és mégsem akarják meglátni a veszélyt és­­ tagadják a szükségességet. Bismarck herceg hangsú­lyozza ezután, hogy a birodalom több fractiója megmaradt negatív magadásában, és csak Hänel terjesztett elő positív javaslatot. A haladó párt és­­ a centrum teljesen idegenkednek a kormány támo­gatásától ; a többi fractiókat kéri, hogy állapodja­nak meg.­­ föloszlatta a birodalmi gyűlést, hogy egyetértést hozzon létre a képviselők és a válasz­tók közt. A tendentiosus politikától­­ messze van, ő kézzelfogható politikai czélokra törekszik. A két konzervatív párttól és a nationalliberálisok­­tól várja a törvény megszavazását. Ezeknek bizotok kell bennünk, midőn megszavazzák a tör­vényt, ilyesmit nem lehet kierőszakolni, csak meg­érdemelni. Ha jobban félnek tőlem is a szövetsé­ges kormányoktól, mint a socialdemmokratiától, ak­kor természetesen másoknak kell helyünkbe lép­niök, a­kik jobban bírják bizalmukat. Az én bi­zalmam még tovább is terjed ezen törvénynél. Én óhajtom, hogy a három párt, melyek lehetségessé teszik a törvény létrejövését, különben is kezet nyújtsanak egymásnak, hogy egyesült sánorot ké­pezzenek minden vihar ellenében, melynek ki van téve a német birodalom. Hänel visszautasítja, hogy a haladó­ párt ne­gatív magatartást követ; az ő javaslata eléggé po­sitív ; ezt az egész párt terjesztette elő, és csak azért nem ismételte, mert teljesen meg volt győ­ződve, hogy nem fog elfogadtatni. Brül azt mondja, hogy a socialisták kihá­gásai az 1866. évből származnak, a­midőn megren­dült a legitimitás elve, Staffenberg rendreutasítja következő szavaiért „A hannoveraian­ érzelmeit méltányolni fogják, ha visszaemlékeznek a németek érzelmeire I. Napóleon idejében“. Sonnemann tiltakozott ellene, mintha ő vagy lapja összeköttetésbe állana a franczia kormánynya. Bismarck herczeg magyarázza Sennemann ál­tal félreértett Szavait.1­6- káról: Az emir megszaporította a candahari, jella­­labadi és ali-musjídi helyőrségeket. Afgán sereg van útban Kurumba. Jamroodot három század benn­szülött katonával tartják megszállva. Az egész pi-­z­saveri helyőrség Ali-Musjid ellen nyomni, melyet­­ 7- én szándékozik megtámadni. Csapatjaink minden-­­ felől sietnek a határokhoz. A háborút elkerülhetlennek tekintik, de azért még várunk, hogy ha az emir netán alkudozásokba akarna bocsátkozni. Hírlik, hogy egyenetlenség tört ki az előkelő afgán főnökök közt. Ali Musjid elfoglalását jelentették, de hivata­losan még nem erősítették meg. Ez az eset nagy hatást gyakorolna a határon lakó törzsekre, és­ biztosítaná részünkre a Khyber szorost. Holnap teszi közzé a kormány proklamatió­­ját, melyben elmondja szándékát. A csapatok pa­rancsot kaptak, hogy Dera Gazi Kánból nyomul­janak előre és így újabb ponton fenyegessék Afga­nisztánt. Jumrood elfoglaltatott. A khyberiak mellet­tünk nyilatkoztak. A mamundok megindultak, hogy Ali Mucidban az emirhez csatlakozzanak. Simlából jelentik, hogy Adhan kán, a déli gbilji törzs főnöke meghalt. Most még nem lehet tudni, váljon ez eset megváltoztatja e a helyzetet. A porta körjegyzék©* Az ülést ezután holnap délelőtt 11 órára el­napolták. Perából jelentik a Nemzeti Hírlapnak okt. 9-ről. A porta értesítette a novi-bazári kerület hi­vatalnokait és katonai parancsnokait, hogy a con­­ventiót Ausztria-Magyarországgal elvetette, de meg­parancsolta nekik, hogy ha az osztrák-magyar csapatok legközelebb oda bevonulnának, ne állja­nak ellen, mert a porta ezután is békében akar maradni Ausztria-Magyarországgal. Szavunkból jelentik a Pester Lloydnak 8-ról. Ma reggel díszben fölállították a csapatokat. Féltiz­­kor megjelent Württemberg herczeg és kiosztotta az érdemjeleket, mindegyik kitüntetett katonával kezet is szoritott. Eztán a megdicsértek neveit olvasták föl. Ekkor beszédet tartott Württemberg herczeg, megdicsérte a kilenc­ csatában kitűnt 7. hadosztály vitézségét, és követendő például állította föl a le­génység előtt azokat, a­kik a császár és király arczképét hordják mellükön. Megemlékezett Philip­­povics stratégai tehetségéről is, a­ki 19 nap alatt Szerajevóba vezette a sereget, végre pedig éltette ő felségét, mit a vára is üdvlövésekkel kisért. Az­után a kórházba ment, és ott földiszitette a sebe­sülteket. 12 nagy és 87 kicsi ezüst érdemjelet osz­tott szét. A földiszitendők közül többen meghaltak sebeikben. Konstantinápolyból írják a Neue freie Pressé­nek okt. 3-ról: Zichy gróf néhány nap óta teljes erejéből a következő megállapodásra akar jutni a portával: Philippovics tábornok hadserege, mely a kö­zeledő évszakban csakhamar kénytelen lesz meg­szüntetni a hadi operációkat, elhelyezkedik a most elfoglalt területen és nem fog túlterjeszkedni a je­lenleg hatalmában levő vidéken. Azalatt pedig al­kudozni fog a bécsi kabinet a portával, hogy a szultán önkénytes elhatározása következtében en­gedje át Ausztria-Magyarországnak Herczegovinát és Bosznia azon részét, mely a fentebbiek szerint a megszálló sereg hatalmában van. Egyszerű és lát­szólag a szultán szabad kezdeményezéséből eredt fermán alapján engedné át Abdul Hamid az emlí­tett területet Ferencz József császárnak, barátjának és szomszédjának, hogy kárpótolja azon áldozatok­ért, melyeket a berlini szerződés által reá bízott mandátum végrehajtása rótt reá. Bosznia többi ré­sze a nevezett vonalakon innen, mely az ország nagyobb felét képezi, ezután is a szultáné ma­rad, és azok a muzulmánok, akik az elszakasz­­tott területen laktak és nem akarnak meghódolni az idegen uralom előtt, a kiváltképen török terüle­ten telepedhetnének le. A Standardnak jelentik Bombayból október­­ a sebesült vagy beteg ottomán katonákat irgalom nélkül kidobták az utczára, és az osztrákok sebe­sültjei vagy betegjei foglalták el helyüket. Ennek következtében fölszólítom önt, hogy értekezzék a külügyminiszterrel, rábírandó a kor­mányt, melynél ön meg van hatalmazva, hogy kü­lön vagy együttesen használja föl befolyását az oszt­rák kabinettel szemben, hogy a csapatok előnyo­mulásának megszüntetése által vettessék vége a boszniai és herczegovinai kegyetlenségeknek, és hívja föl Ausztriát, hogy a berlini szerződés értel­mében kössön egyezséget Törökországgal. Konstantinápolyból jelentik a Standardnak, hogy a porta körjegyzéket intézett múlt szombaton külföldi képviselőihez Bosznia és Herczegovina meg­szállása tárgyában, mely körjegyzék így szól: „A császári kormány legkomolyabb kívánsága daczára, hogy conventiót kössön az osztrák-magyar kormánynyal Bosznia és Herczegovina megszállását illetőleg, mindenütt sok legyőzhetlen akadályokba ütközött Ausztria-Magyarország részéről. Legújabban még azt a három pontot is visszautasította Ausztria- Magyarország, melyeket a szultán kormánya jónak látott belefoglalni az osztrák-török conventióba, és a­melyeket a részr­ehajlatlan ítélet nem tart a visz­­szautasításra érdemeseknek. A török kormány ugyanis annyit kívánt csak, hogy némi említés tétessék az occupatió terhességéről, és hogy azon helységekben, a­hol a muzulmán elem van többségben, az otto­­mán birodalom törvényei maradjanak érvényben. Igaz ugyan, hogy a berlini szerződés mandá­tumot adott Ausztriának, hogy occupálja a két tartományt pacificálásuk czéljából, de azzal a hatá­rozott föltétellel, hogy előleges egyezséget kössön a császári kormánynyal. Teljesítette-e Ausztria-Ma­­gyarország ezt a föltéttel? Végképen nem, és a­helyett, hogy pacifikálta volna a tartományokat, tűzzel-vassal pusztítottál azokat, pedig a derék nép, meghódolása még koránsem bevégzett tény. Hívja föl ön a kormány figyelmét melynél meg van hatalmazva azon barbár módra, melyet az osztrákok használnak a bosnyákok meghódítása­­ czéljából, oly módra, melyet valamenyi civilizált­­ hatalom kárhoztatással lát. Az osztrákok Szvetaje-­­­vóba és Bangalukába való benyomulások alkalmá­val három napig fosztogatni enge­k se két várost, és nagyon sok helységben ártatlan lakosokat vé­geztek ki, így pasastokat, üreg­embereket, a ka­tonák pedig nem rettentek vissza a női erény idegszentségtelenítésétől, és olyan bűnöket követ­tek el, melyeket átall leirni a toll. Egy szóval Boszniában és Herczegovinában egészen kiirtják a muzulmán fajt. A lakosság fölbőszítve a vérengző támadók terrorizmusa által,­, vonakodik meghódolni, és meghal inkább védelmezve tűzhelyét és hazáját. Több helyen erőszakkal ürítették ki a kórházakat. Budapest, október 9. Aki valaha elég gonosz vagy ostoba volt arra, hogy monarchiánk külügyi poli­tikáját Oroszországgal való czimboraság hírébe hozza, szánhatja-bánhatja bűneit.­­ Elég okot talál rá: csak olvassa azon ese­­­­ményekről szóló jelentéseket, melyek a Bal­­­­kán-félszigeten, s a diplomatia körében történnek. Minden új hír jobban kidombo­rítja Oroszországnak eddig háttérben állt alakját, minden új tény jobban lebontja a leplet azon tervszerű, titkos mesterkedésről, melylyel Oroszország ismét kezdi régi játé­kát az uj viszonyok által létrehozott új tényezőkkel. Napról napra világosabbá lesz, hogy Oroszországnak ellenünk való áskáló­­dásában nem meddő intrigya-harczczal van dolgunk, miket a sértett hiúság, ellenünk­ben táplált és roszul eltitkolt düh vezet tekervényes utain. Veszedelmes, egészen tervszerüleg vezetett actióval állunk szem­ben, melynek ellenünk irányuló acut éle rövid idő alatt egész nyíltan kipattanhat a burokból. Az orosz félhivatalos lapok elől jönnek, csaholva, mint a hajtásra kész falka. Sőt már meg is kezdték a hajtást azon éktelen vonítás által, melyet monarchiánk ellen el­követnek. Nincs az a kigondolható piszok, aminek szennyét ránk nem akarják kenni. A muszka barbarizmus actrocitás történetének nincs egyetlen indok ténye, melynek hírébe nem hoznák Boszniában működő csapatain­kat. A szentpétervári kormány e hírlapiro­­dalmi rabszolgáit — az ellenünk való táma­dásban — nyomon követik a muszka hiva­talos politika tényei. Az orosz befolyás megakadályozta, hogy a monarchiánk által ajánlott conventiót elfogadja a szultán, ki­nek kormányát a muszka intrigya látható­lag beletereli az osztrák-magyar ellenes­­ áramlatba. Ekközben pedig a czár hadve­zérei­ és diplomatiai ügynökei, egymás­­ után oly nyilatkozatokat tesznek, melyek semmi kétséget sem hagynak fenn Oroszor­szág tervei tekintetében. A bulgáriai hadsereg létszámát nemcsak nem szállítják le a berlini szerződésben kikötött mérvre, hanem a Bulgáriában állomásozó tekinté­lyes hadsereg (14 hadosztály, 300 ágyú stb.) fővezérévé Tottleben tábornokot nevezi ki a szent­pétervári kormány, miáltal megmutatja, mily fontosnak tekinti a Bulgáriában elfog­lalt hadállását. Rumélia kiürítéséről szó sincs. A minap a belgrádi orosz diplomatiai kép­viselő oda nyilatkozott, hogy Oroszország ad­dig nem hagyhatja oda Ruméliát, míg a bol­gár miliczia nincs szervezve. De hogy ez csak ürügy, az iránt semmi kétséget sem hagy fenn .már egy tábornokának azon kijelentése, hogy Oroszország nem ürítheti ki a Balkán­félszigeten (tehát a két tartományon kívül is) elfoglalt állomásait, amíg Ausztria-Ma­­gyarország benn van Boszniában és Her­czegovinában. Lobanov orosz nagykövet pedig legújabban nyilatkozott a nagyvezír előtt, oly értelemben, hogy az oroszok nem ürítik ki előbb Driná­polyt, míg Szerbia és Monte­negro meg nem kapja a berlini szerződés által neki ítélt területet. De ha mindez nem történnék nyíltan, mindenkinek szemei előtt, ha a muszka intrigya a legnagyobb titokban ásná csak egy,a távoli jövőben felrobbanandó aknáit, akkor is tudhatná minden józanul gondol­kodó politikus, hogy Oroszország meg nem bocsáthatja monarchiánknak a berlini szer­ződést; hogy be nem gyógyul az önérzetén ejtett azon seb, miszerint Anglia és Auszt­­ria­ Magyarország befolyása kiragadta ke­zéből a véres zsákmányt, s hogy Oroszor­szágnak, mely egyedül akarja beírni a Bal­kán-félszigetet, szálka szemében az oszt­rák-magyar occupatio. S különösen ami Bosznia és Herczegovina elfoglalását illeti, mindenki tudhatná, Oroszország incselke­­dései nélkül is, hogy az orosz politika meg­zavarva látja számításait a miatt, hogy Ausztria-Magyarország bosznia-herczegovinai­ hadállásából vigyázhat Oroszország rókaút­­jaira a Balkán-félszigeten. Bulgária orosz, kézben, Rumélia orosz befolyás alatt, a balkáni átjáróval hatalmas eszköz leendett az orosz terjeszkedésre, Ausztria-Magyaror­szág boszniai állásfoglalása nélkül. Ellenben, amíg Bosznia és Herczegovina osztrák-ma­gyar kézben van, nincs értéke Bulgáriának,, Ruméliának, sem a balkáni átjárónak.

Next