Ellenőr, 1878. november (10. évfolyam, 551-605. szám)

1878-11-01 / 551. szám

Előfizetési írok: Egész évre . 10 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... 1O „ —- „ Egy hónapra . 1 „ §0 „ Egyes szám ára 40 krajezár. (Szerkesztési inda: gf ti dap esten, ndcLo r-uécza Q. szcLrrt. Semmit sem ködünk, ha nem tudjuk, kitti jön. — Köziratok muxakiUdőre nem vállalkozunk. — Poéta által csak bormentes leveleket fogadunk el. 551. szám. S tieggerlt Jisch­Leis. Budapest, péntek, november 1. 1878. fürdetések felvétele a Toladóhiv­atalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafire & Cie­ czegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az »Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. (Kiadó-hivatal: &v.daj­ssten, ncLdor­ zitcza 6. szdLnx. Ide inl&endtk <w eUfigetdtek de a lap etdtlciUddiére vonatkoeó minden jelaólalde. 1 évfolyam. Figyelmeztetjük azon tisztelt elő­­fizetőinket, kiknek előfizetése október hó végével lejár, hogy azt mielőbb meg­újítani szíveskedjenek, nehogy a lap vételében késedelmet tapasztaljanak. A lap ára marad mint eddig: egész évre....................................20 frt — félévre..........................................10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy hóra......................................1 H 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. Budapest, október 31. A berlini congressus félbeszakította csak a keleti kérdés megoldását. A szünetet egész erejével kizsákmányolja Oroszország A Bal­kán félszigeten pihent és nagy haderőt gyűjt, a bolgárokat már föllázította, Szerbia és Montenegro csak parancsaira vár, de Görögország és Románia sem számítha­tók a török állameszme fenntartói közé, végre legújabban Persia is készül so­rakozni a keleti kérdés tényezőinek sorába. Hogy kedvünk legyen megbirkózni mind­ezekkel a tényezőkkel, biztatnak bennünket a nyugati hatalmak szövetségével és a porta barátságával. De, könnyű annak végeznie el­lenségeivel, a­ki meg sem számítja azokat. Olaszországra csak akkor számíthatunk, ha neki adjuk az Italia irredentát. Ily föltétel mellett ki akarja Olaszországot is belefog­lalni nyugati szövetségeseink közé, e nél­küle pedig a következőképen áll a nyugati hatalmak szövetsége : Francziaország sakk­ban tartaná Németországot, a porta teljes erejével talán féken tudná tartani moha­medán és keresztyén lázadó alattvalóit, Anglia el lenne foglalva Indiában, Ausztria- Magyarország pedig megküzdene Olaszor­szággal, leverné Oroszországot, arra minden­esetre építhetne, hogy Anglia segíteni fogja hatalmas hajóhadával. És Ausztria-Magyar­­ország elhisszük, hogy így is győzne, helyre­állítaná Törökországot, átadná neki Boszniát és Herczegovinát, és lelket lehelne belé, hogy megélhessen. Gyönyörű szép combinatio ez, a­melyet váltig ajánlanak némelyek kül­ügyminiszterünknek, de azt elfelejtik, hogy ugyanazoknak a nyugati hatalmaknak már a berlini congressuson is alkalmuk lett volna megzabolázni Oroszországot, ha akarták volna, vagy ezzélért kedvük lett volna háborúba ke­veredni. Ezek a vérmes politikusok is em­lékezhetnek reá, hogy a mi külügyminiszte­rünk volt az, a­ki fölszólalt az orosz megszálló csapatok számának csökkentése és a megszállás idejének megrövidítése végett. Miben nem pártolta külügyminiszterünk a congressuson a nyugati hatalmak követjeit, ha ezek az orosz hatalom megfékezését ajánlották. An­­drássy gróf mindenesetre kivívott annyit a berlini congressuson, a­mennyit békében ki­vívni lehetett. Ezt azonban kérésük a mi rettenthetlen embereink. Ők rész néven veszik Andrássynak, hogy nem indult el megverni a félvilágot. Ezért meg kell buk­nia. Ezért a szent czélért szövetségre lép­nek a reiehsrath kétes elemeivel, elfeledvén, hogy azok csak azért akarják megbuktatni Andrássy grófot, hogy minél többet annec­­tálhassanak. ________ A képviselőház elnökségétől a következő értesí­tést kapták: Holnap pénteken november hé­l­ső napján 11 órakor országos ülés lévén tartandó a képviselőház ma hozott határozata szerint, a tanácskozó bizott­ságok közül holnap Csak kettő alakul délelőtt 10 órakor a. m. a válaszfelirati bizottság az I. osz­tály, s a naplóbíráló bizottság a IX. osztály termé­ben ; a többi bizottságoknak alakulása iránt a ház későbben fog intézkedni. A főrendiház mai ülésében az elnök jelentést tett azon főrendi tagokról, kik magukat az ülé­seken való megjelenés alól különböző okokból fel­mentetni kérték. Felolvastatott ezután a delegátiók egybehí­­vására vonatkozó ministeri átirat. A delegátusok választása nov­ 5-dikére tűzetett ki. Végül Beöthy Algernon képviselőházi jegyző áthozta a függő államadósságokat ellenőrző bizott­ságba eszközölt választásról szóló üzenetet. Molnár Aladár — írja a Pester­­Korrespon­denz — határozati javaslatot terjeszt elő a képvi­selőház holnapi ülésében, melyben kívánni fogja a berlini szerződés előterjesztését. A Kabarékpárt azért tartja szükségesnek ezt a határozatot, mert a kor­mányelnök nem adott választ Szilágyi és Apponyi gróf kérdéseire. A Neue freie Presse értesül, hogy az osztrák kormány szilárdul el van határozva föloszlatni a reichsrathot, ha egyszerűen visszautasítja 25 milliós hitelt. Mint a Pester Lloydnak távírják, az alsó-auszt­riai kereskedelmi kamara kereskedelmi és iparosz­­tályainak tegnapi közös ülésén Neustadt­ kamara­­tanácsos azon indítványt téve, hogy nyilatkozzék a kamara Bosznia és Herczegovina annexiója mellett és egy ily államcselekmény gazdasági előnyeit tüzetes emlékiratban fejtse ki a törvényhozási tényezők előtt. Hosszabb vita után, melyben az indítványozó és Enger kamara-tanácsos kivételével valamennyi A­rcicisráthban indokolta Schöner-* ■'.no­ditványát, melyben a Tagespost nyilatkozatának bi­­zottsághoz való utasítását kívánta. A szónok el­mondja, hogy a ház méltóságáról és becsületéről van szó. Azt mondják, hogy a törvényszéknek kell ez ügygyel foglalkoznia, de a tapasztalás bizo­nyítja, hogy a törvényszékek ily esetekben alig nyújtanak valami ténylegeset. Auersperg és a lages­­post nyilatkozatai homlokegyenest ellenkeznek egy­mással. Szónok nem hiszi, hogy itt a középen van az igazság. Egyszer már nagyban űzte ez a kor­mány a szavazatok megvásárlását a Chabrus-válasz­­tások alkalmával Csehországban. Ha tekervényes nyilatkozat helyett azt mondta volna a miniszterel­nök : „Becsületemre állítom, hogy a Tagepost nyi­latkozata hazug,s ez kielégített volna. Mindenütt vannak képviselők, a­kik concessiókat tesznek a kormányért, czímért és rendjelért. A kiegyezési tár­gyalások után a miniszterek előterjesztésére egész fractiókat tüntettek ki nálunk is titkos tanácsosság­gal és rendjelekkel elnökük személyében (Ohó !) Az elnök fölszólítja a szónokot, hogy ragaszkodjék a kér­déshez, és ne bírálja a fractiók magatartását. Schö­nerer folytatja : Ma nincs szó czímekről s rendjelekről, hanem a miniszterelnök a szerkesztővel tartott beszél­getésben határozottan pénzösszegekről szólott. (Nem igaz!) Ne kényszerítsenek, hogy több részletet is mondjak. Én jól vagyok informálva, és több kelle­metlen dolgot említhetnék meg. (Csak szóljon!) Fönn is tartom magamnak, hogy a bizottságban szólni fogok; nemcsak áldomásokról van szó, mint némely pörökben. Ilyen ártatlan magyarázatnak itt nincs helye. A miniszterelnöknek ma jelen kellene lennie, a­helyett, hogy vadászni jár Csehországban. Kötelessége helyt állani a parlam­entben. Hogy a parl­amentben vásárlottak szavazatokat, a történe­lem bizonyítja. Az alkotmányhű pártra appellálok, váljon értéket helyez-e arra, hogy tiszta maradjon czimere, és látszólagos mocskot eltávolítsa róla; a­ki ezt akarja, annak bizottsághoz kell utasítania az indítványt. (Zajos ellenmondás!) Bechbauer vá­lasza után valame­nyi szóval 19 ellenében elvetet­ték Schönerer indítványát. szónok hangsúlyoza, hogy csupán nyugalmat és bé­két biztosító politika fekszik a hazai kereskede­lem és termelés érdekében. Altmann kamara­tanácsos indítványára Neustadtl javaslata fe­lett napirendre térés lett elhatározva.­­ A bé­csi kereskedők „Reformverein“-jának mai teljes ülésében következő resolutio fog határozat alá bo­csáttatni: „Szemben a Balkán félszigeten beállott helyzettel, keleti érdekeink csak elő fognak moz­­du­la­ni az elfoglalt területeknek Ausztria-Magyaror­­szág által állandó megszállásával, miután e módon a Duna mellett fekvő és az adriai tenger felé gra­­vitál­ó államokkal, úgy ezeknek, mint Ausztria- Magyarország érdekében, a szorosabb gazdasági egyesülés útja előkészíttetik és biztosíttatik.“ Táviratok:. BéCs, okt. 31. Konstantinápolyból je­lenti a Politische­­Korrespondenz: Burgaszban új orosz csapatokat szállítanak partra. A Drinápoly és Lule Burgasz közt összponto­sított orosz csapatok száma igen jelenté­keny. A hazatérő fogoly­­számokat, kiknek szolgálati idejük még nem telt el, újonnan fölszerelik, és a Koszovóban összpontosított hadtestbe osztják be. BéCS, okt. 31. Athénból jelenti a Po­litische Correspondenz: Trikupis és Jaimis minisztereket bízta meg a király az új ka­binet alakításával. Ezek két napi időt kér­tek. A távollevő Deligiorgis visszautasította a neki felajánlott külügyi tárczát. Bécsi, okt. 31. Bukarestből jelentik a Poli­tische Correspondenznek : Bratianu és Rigolniceanu miniszterek holnap Szilisztriába utaznak, hogy inaugurálják a határrendező bizottság munkálatait. Bécs, okt. 31. A reichsrathban Fux inter­pellálja az elnököt esetleg a kormányt, váljon el akarják-e napolni a reichsrathot, esetleg elhalasz­­taná a delegátusok megválasztását november 5- kéig. Az elnök kijelenti, hogy semmi tudomása sincs az elnapolásról. A közoktatási miniszter határozottan kijelenti a kormány nevében, hogy nincs ilyen szándékuk. Erre Fox visszavonja indítványát és a ház megválasztja a delegátió tagjait. Megválasztot­tak Csehországból: Herbst, Streernovitz, Klier, Schier, Russ, Schaarschmid, Bareuther, Stöhr, Nit­­sche és Oppenheimer. Dalmácziából: Klaics. Galicziából: Grocholski, Janovski, Gerkawski, DuuajoTí’oki , Joworeki 7 Kabát , Smaiczcwski. Alsó Ausztriából: Kuranda, Pirquet, Dumba. (a bécsi demokraták nem akartak választani a berlini szerződés előterjesztéséig.) Felső Austriából: Schaup, Dehne. Salzburgból: Lienbacher. Sziriából: Wal­terskirchen és Foregger. (a vidéki képviselők nem szavaztak.) Karintiából: Ritter. Krajnából: Langer. Bukovinából: Kochanowski. Morvaországból: Giskra, Neuwirth, Sturm, Kübeck. (a morvaországi cseh képviselők írásban jelentették be, hogy nem válasz­tanak.) Sléziából: Deme­. Tirolból: Blaas és Ter­­rago. Vorarlbergből: Oelz. Istriából: Stradi. Göröz­­ből: Coronini. Triesztből: Teuschl. Ezután a pót­­tagokat v választották meg. A legközelebbi ülés hét­főn lesz, napirend a felirati és a költségvetési bi­zottság jelentései. Bécs, okt. 31. A reichsrathban interpellálta Brandis az igazságügyi minisztert, hogy miért nem tárgyalták nyilvánosan Steiner Katalin perét. Lien­bacher indítványát, mely szerint bizottság válasz­tandó a rendőri törvény kidolgozására, elfogadták. Schönerer indokolta javaslatát. Azon nyilatkozata miatt, hogy Angliában is vásárolnak szavazatokat, ha szükség van rájuk, és ez itt is lehetséges, zajo­san félbeszakították és rendreutasítását kívánták. Valamennyi szavazattal 19 ellenében elvetették ja­vaslatát. Bécs, okt. 31. Az urak házában megemlék­­szik az elnök a hadsereg áldozatkészségéről és vitézségéről. A ház föláll és tetszését nyilvánítja. Megválasztatták a delegátióba: Ceschi báró, Czar­­toryski herczeg, Hackelberg báró, Helferstorfer apát, Pablonowski herczeg, Kellner báró, Koller báró, Khevenhüller herczeg, Latour, Lichtenstein herczeg, Rosenberg herczeg, Salm gr., Lervnzi lovag, Thun Oszwald gr., Thun László gr., Thurn-Taxis Hugó herczeg, Trautmannsdorff gr., Wildstein gr. és Widmann gr. Póttagokba: Hoyos gr., Wilczek gr., Falkenhayn gr., Goegl, Mladota gróf, Felder báró Trautmannsdorff herczeg, Wehn­ báró, Rudenbove gr. és Auersperg József gróf. Szerajevóból jelentik a Neue freie Pressének. Az 52. Ferencz Károly gyalogezred és a 27. va­­dászzászlóalj ma indult el Szerajevóból haza felé. A Mollináry ezred és a 9. vadászzászlóalj tegnap indult el innét, tegnapelőtt pedig a Marolcsics és a belga király ezred. Mint uj helyőrség a 8. Abele, a .Uy^rfeek“ ide. " " '"'"k és 2?. vadoa**A«­­Beck altábornagy 8 felsége főhadsegéde ide­érkezett. A több napig tartó eső minden utat el­rontott. A rodopei bizottság jelentését, mely súlyos vá­dakat tartalmaz Oroszország ellen, Londonban hi­vatalosan közzétették. Ez azt bizonyítja, hogy Anglia és Oroszország közt feszültebbé lesz a viszony­ Indiából. A Daily Telegraph jelenti Simlából 28-ról. A helyzet nem változott, de komoly elhatáro­zások küszöbén állunk. A­ belügyminisztérium és az indiai kormány közt folyik a jegyzékváltás, és okunk van hinni, hogy legközelebb kitör a háború, melyet elkerülhetlenné tet­ek az események. A hadikészülődés hanyatlásáról szóló hírek alaptalanok. A központokban nagy sietséggel és si­kerrel folytatják a felszerelést, mely közel van a befejezéshez. Akkorra, midőn elérkezik az actia ideje, minden kész lesz, a­mit czélba vettek, sőt még több is. A quettahi csapatokat erélyesen szállítják a határra, zászlóaljanként, nem pedig a Mooltanban való összpontosítás után, a­mint eleintén akarták. A­mint valamelyik ezred megérkezik a határra, rögtön fölvonul a trainnel együtt és összes muni­­tiójával, a­melyet nagy mennyiségben halmoztak össze Quet abban. A bennszülött csapatokat nagy lelkesedés tölti el és a legnagyobb bizalommal viseltetnek a császárné sikerei iránt. Az indiai főnökök a leg­nagyobb lojalitást nyilvánítják ő­felsége iránt, úgy a félsziget távoli vidékein, mint azon határszéli ke­rületekben, a­hol hagyományos az afgánok ellen való gyűlölet. A bennszülött fejedelmek és előkelők nagyrészt fölajánlották csapataikat és személyes segítségüket. A határhoz közel lakók segítségét, a­kik legköny­­nyebben elmozdíthatják a háború sikerét, azonnal elfogadta a kormány, legalább is ötezer em­berrel szaporodott ily módon rendes seregünk, a­kik nagyrészt jól vannak fölszerelve, és semmi költ­ségébe sem kerültek a kormánynak. A Standardnak jelentik Simlából október 28- káról. Az emir azt mondotta az alkirály követténese, hogy nem akarja védelmezni Candabart, hanem egész seregét concentrálja, hogy megakadályozza Kabul ellen való előnyomulásunkat. Afganisztánból érkező hírek szerint azonban Herátból visszavonja csapatjait az emir és Canda­­bar felé küldi. De mégis valószínű, hogy az emir őszintén elmondotta szándékát, mert azt jelentik, hogy persa csapatok vannak útban Afganisztán határa felé. Ez esetben nehezen gyöngítette volna az emir­heráti helyőrségét, hacsak nem győzték meg őt az oroszok arról, hogy a perzsa csapatok mint barátjai jönnek ellenünk. A belügyminisztérium végleges határozatát nagy izgatottsággal várják itt. Azt hiszik, hogy az alkirály szerdán fog nyilatkozni az actió iránt. Budapest, október 31. Aki azt hitte, hogy az egyesült ellen­zékből valaha komoly parliamentáris oppo­­sitió lesz, az nem ismerte e párt létrejöttének indokait és­­ nem ismerte Szilágyi Dezsőt. Egy oly párt, mely az apró ambitiócskák, sértett hiúságok, a telhetetlen nagyravágyás és telhetetlen cselekedni-nem-tudás hamleti tépelődésének, kötött kezű harag és kislelkű irigység parányáiból verődött össze, véletle­nül, a görög bölcs kozmosza szerint, egy ily párt sohasem válhat egészséges tag­jává egy ép idegű parliamentnek. Hogy aztán még hozzá, egy ily párt­ban Szilágyi Dezső játsza a vezértársak közt a parliamenti „beszélőgép“ szerepét: ez a párt igen alkalmas lehet a parliamentáris viszonyok decomponálására, de hogy valami jót létrehozzon, sőt egyátalán hogy valamit teremtsen, arra már eleve képtelennek mondható. Szilágyi Dezső a tagadás szelle­mének, s a mértékletlen hiúságnak e meg­testesülése, ki mindennek ellensége a mit ő nem alkotott, mivel pedig meddő képessége eddig csak vajúdott, de szülni semmiféle monstrum horrendumot, vagy formosamque puellam nem tudott, hát esküdt ellensége minden földi és földöntúli dolgoknak, me­lyek az ő közreműködése nélkül bátorkod­tak létrejönni. Mérhetetlen önimádása egész addig terjed, hogy mint Xenophon mondja: tav (tav­anop­snei) az árnyékát nézi, s még árnyékában is tud gyönyörködni, mert árny­oldalai is azon szeretett lényhez tartoznak, akiben saját becses énjét ismeri fel. Ezek közül az árnyoldalaiból mutatott be a mai ülés alkalmával néhányat, az egyesültek decemvirátusának a legneveze­tesebb tagja, ki bizonyára sajnálja, hogy a papirost feltalálták, s igy nem gránitba vésik minden szavát, amint a római de­­cemvirek korában volt szokás. A beteges izgatottság, a fékezni nem birt düh, az ügyvédi rabulistk­ának egy magában nagy államférfit tisztelő egyénhez nem illő csel­fogásai voltak ma azon árnyoldalak, me­lyekben, úgy látszik, felettébb tetszett ön­magának Szilágyi Dezső, de a­melyek elját­szatják vele parl­amenti hitelének végső maradványait is, s a­melyek csakhamar türhetlenekké lesznek pártjára nézve is, ha ez nem akar vállalkozni azon silány sze­repre , hogy Szilágyi Dezső parliamenti Bosco-mutatványai számára ő képezze az­­ emelvényt. Szilágyi Dezső első t3frg?ge r1fel0tte)Ja cára) vírcíípusfeíít sem mondani, ön­magát minduntalan ismételni azon magas önérzettel, hogy a világ el fog ámulni a hallottakon. A házszabályok magyarázata alkalmával pedig — midőn a megszorult Madarász segítségére sietett — megmutatta, miként lehet egy zugügyvédhez is méltat­lan furfangnak parl­amenti szalon­képessé­get adni. Mi azonban Szilágyi Dezső szónoki ha­tárainak minden megtépéséről lemondva, nem arra helyezünk súlyt, hogy mit mon­dott, mily szarvas okoskodások mezébe öl­töztette azt a semmit, amit a t. ház asz­talára ma feltálalt, hanem arra, hogy mit tett és mit indítványozott. Madarász a szélsők nevében azt a ja­vaslatot terjesztette be, hogy a delegáció tagjainak megválasztása halasztassék el a felirati vita befejeztéig, tehát, hogy a fel­ség által összehitt delegatiók megnyitásá­nak határideje illusoriussá tétessék. Erre a miniszterelnök, hivatkozva a felségre, oly választ adott, mely ellen a Parlamentaris­mus és alkotmányosság keretében, nincs fe­­lebbezés. Szilágyi Dezső mégis megtalálta a felebbezés módját, megmutatva, hogy nem hiában tett ő szert — maga sem tudja ho­gyan — a nagy jogász hírnevére. Egy más alakban megújította a szélsők indítványát, mely alak nem ütközik ugyan a felségi jo­gokba, de azért, ha a ház elfogadná, az eredmény egyre menne ki. Azt indítvá­nyozta, hogy egy feliratban kérje fel a ház ő felségét a delegációk megnyitásának elha­lasztására.. . Hogy Madarászék megengednek maguk­nak sok mindent bent a simplicitásból vagy párttaktikából, ezt értjük; de hogy Szilágyi Dezső és pártja megenged magának ily rész tréfákat, azon van oka bámulni mindenki­ ,­nek, aki az egyesült ellenzéknek, a szélső­balénál komolyabb politikai és parl­amenti­­ szerepet tulajdonított. Pedig a tegnapi és mai vita egyaránt megmutatta, hogy az egyesült ellenzék és a szélső­bal, Szilágyi,­­ Apponyi és Madarász-Simonyi egy gyé­kényen árulnak, s a különbség köztük leg­­­­felébb annyi, hogy nem rejtegetik cselfogá­­­­sok és a külszínt megmenteni akaró mes­terkedések alá valódi czéljaikat. De hát tulajdonkép mit akar az ekként szövetkezett szélső és egyesült ellenzék ? Szavai és tettei nem adnak e kérdésre ha­­tározott választ. Mindkettő arról panaszko-­­­dik, hogy a delegációk korai összehívása miatt nem lesz idő a kormány számadásra való vonására, de azért mindkettő mindent elkövet, hogy haszontalan viták felidézése által elfecsérelje az időt. Hiszen ha az el­lenzék komolyan akarná, hogy a felirati vita ideje mielőbb elérkezzék, meg kell ra­gadnia minden eszközt e vita siettetésére. E helyett azonban gátolja azt. A kormány pedig sietteti, hogy még a delegációk össze­ülte előtt nyilatkozhassék politikája felől s véget vessen az ideiglenes állapotnak. Ezt az állapotot tehát nem a kormány, hanem az ellenzék iparkodik fentartani, mit a mai házszabály vita is igazolt, midőn a szabad­elvű párt és a kormány folytatni akarta volna a mai intermezzót, hogy mielőbb vé­gezzen vele és így siettesse a felirati vita bekövetkezését, az ellenzék pedig nem en­gedte, hogy Molnár Aladár és mások még ma elmondhassák mondókájukat. A házsza­bályok ugyan a többség és a kormány mel­lett szólnak, de az ügy oly megoldást nyert Tisza felszólalására, hogy a mai mon­­dókák holnapra maradnak, s így az ellen­zéknek nem sikerült még a szombati napot is elharácsolni. Mit bizonyít az ellenzék ez eljárása? Azt, hogy az ellenzék nem a delegációk korai összehívása miatt haragszik, hanem taktikája oda irányul, hogy lehetetlenné tegye a delegátiók előtt a felirati vitát, h­ogy azt mondhassa: ime, a kormány keresztül vitte, hogy a delegátiók előbb tárgyalják a kül­ügyi kérdést, mint a parliament. A tárgyalási illetékesség és sorrend tekintetében teljesen osztjuk azt, amit Tóth Vilmos mondott, ki igen helyesen hangsú­lyozta a külügyek közös természetét, de azért egészen helyeseltük és helyeseljük a kormány azon eljárását, hogy a felirati vi­tát sietteti. Az ellenzék látva, hogy a kor­mány nem fél e vitától, most el akarja azt halasztani, de úgy, hogy a halasztás ódiuma mégis a kormányon maradjon. Ez az ellen­zék legújabb, a mai naptól keltezett tak­tikája. Ámde legális eljárás-e ez, legális-e kü­lönösen akkor, midőn az ellenzék, czéljának elérése miatt, nem átall még a koronára is appellálni ? E kérdésre megadhatja a választ min­den józan emberi ész, s ez a válasz bizo­nyára nem kedvező az egyesült és nem­egyesült ellenzék politikai beszámítás­ké­_________...y /----------------------—................. Bosznia rendezése. ni. A megszállott tartományok végleges rendezésének kérdése csak akkor kerülhet szőnyegre, mikor 1. A tisztán katonai kormányzás meg­szűntét Bosznia és Herczegovina teljes paci­­ficálása lehetségessé és kívánatossá teszi; 2. a berlini szerződésben elvállalt occu­patio (ideiglenes foglalás) helyébe egy újabb nemzetközi jogalap a végleges birtokba vé­telre fogja fölhatalmazni monarchiánkat. Nem akarok abba a hibába esni, mint a keleti kérdésben csaknem valamennyi magyar hírlapí­ró, hogy a bizonytalan jöven­dőt bizonyosan tudottnak véve abból kö­vetkeztessem aztán, hogy nagyon jogos ilyennek vagy amolyannak tartani a jelent. De valószínűnek látszik:­­ egyfelől az, hogy a fentebbi föltételek egyike sem megy oly hamar teljesedésbe, hogy még az 1879- diki budgetben kelljen leszámolni az eshe­tőséget, s következőleg, hogy akár a dele­­gátiónak, akár az országgyűlésnek most kelljen foglalkoznia a megszállott tartomá­nyok kormányzásának végleges rendezé­sével. De valószínű másfelől az, hogy az ideiglenes állapot nem fog örökre vagy csak számos évekig is elhúzódni. Boszniának és Herczegovinának katonai kormányzatára úgy kell a delegációknak s a minisztériumoknak az ellenőrzést gyakorolni, hogy az ne le­gyen egyéb átmenetnél, előkészítésnél, esz­köznél arra, hogy helyette mielőbb normá­lis rendezés, polgári kormányzás lépjen életbe. A­mi pedig a nemzetközi jogalap to­vább­fejtését illeti, azt ha egy új congres­sus nem, létre fogják hozni talán maguk az események. Ha ez a két múlhatlan föltétel nem egyszerre jut is megvalósulásra, de mind­kettőnek meg kell lenni, midőn beáll annak szüksége, hogy a tartományok kormányzá­sára törvény alkottassák. S megjegyzendő, hogy mind a tarto­mányokra, mind a törvényhozás sikerére igen jó a mostani provisorius állapot, me­lyet a tárgy bővebb tanulmányozására any­­nyival sikeresebben lehet fordítni, mivel gyakorlati experimentum foly le szemeink előtt. Mivel ha most nem is, de nem távoli jövőben a tartományok számára törvényt kell csinálni vagy elfogadni, nem árt legalább körvonalaiban fogalmat alkotni a tartomány eddig ismert viszonyai nyomán ama törvény minőségéről.­em árt azért, mivel sokan a jövendő éjszakai sötétségébe, a viszonyok ignorálásával, tapogatódzva, merőben alaktalan rémképeket rajzolnak róla. Már eddigi ismereteink elegendők né­mely átalános elvek megállapítására. Bosznia és Herczegovina annexiója le­hetetlen, még ha egészen magunké lesz is a jog minden formái szerint. Nem oly tartomá­nyok azok, hogy bármely törvényeinket oda bevihessük. Sem az administratióban, sem igazságszolgáltatásban, sem autonóm tör­vényhozásban nem járják ott azok a for­mák, a­mik nálunk, mert az írásbeliség ott még ismeretlen. Még szerződéseket sem szoktak írásban kötni. Lehet-e ott a bu­­reaucratiának csak árnyéka is! Hozzá kell tennünk, hogy a mohamedán lakosság er­kölcseihez, szokásaihoz, igazságszolgáltatásá­hoz nyúlnunk nem lesz jó. Még az sem járja, hogy a két tartomány képviselőket, küldjön akár a magyar, akár az osztrák törvényhozó testületbe. • Nem marad más fenn, mint egészen elkülönzött törvényhozás és kormányzat a két tartomány számára. Legjobb a függés azon nemét hozni be rájuk nézve, a­mit Anglia hozott be coloniáira nézve. Ezen co­­loniális közjogi forma pedig igen sokféle­­ alkalmazkodik a viszonyokhoz, így­­Kanadá­nak egy az angol király által kinevezett teljhatalmú kormányzója mellett van külön parlamentje felső- és alsóházzal, van a telj­hatalmú kormányzó mellett kormánytanács, mely felelős a parlamentnek. E szerint a főkormányzó a lefelé felelősség nélküli souverain hatalom képe, a kormánytanács pedig egy parlamentáris minisztériumé. Ca­nada, mint Colonia az anyaország képére

Next