Ellenőr, 1878. december (10. évfolyam, 606-659. szám)

1878-12-01 / 606. szám

Előfizetési árak: Egész érre . ttO frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... ÍO , — „ Egy hónapra . 1 „ 80 , Egyes szám ára 4 krajczár. (Szerkesztési iroda: gjucl apes ten, nctcLor-iztcza, 6. szdm. Semmit tan közlünk, ha nem tudjuk, HM jSti. — Kéziratok vicnaküldócóri nem utUalHmunJe. — Poéta által teák bérmentet leveleket fogadunk el. Reggeli Tciadds. (Hirdetések felvétele a Juta.rióKiv'citaZbcLTL: tudaposten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). További Hava«, Laflte ék Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott •támla ellenében fizetendő. <Kiadó-hivatal: Budapesten, nctdor-utoza 6. sedm. Ide mtéeendSk cm eUfieetéeek it a lap ezitküldieére vonatható minden felexólalde. 606. szám. Budapest, vasárnap, deczember 1. 1878. X. évfolyam. Figyelmeztetjük azon tisztelt előfi­zetőinket, kiknek elOüzetése november hó végével lejár, hogy azt mielőbb meg­újítani szíveskedjenek, nehogy a lap vételében késedelmet tapasztaljanak. A lap ára marad mint eddig: egész évre....................................20 frt — félévre .........................................10 frt — negyedévre......................................5 frí — egy hóra ......................................1 <-t 80 kr. Az „Ellenőrire a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. Távi mtok. Lahore, nov. 30. A „Civil and Mili­tary Gazette“ jelenti: Pearsons őrnagy esa- patját a Khybsr szoros átellenében fekvő síkon megtámadták az afridik. Az angolok közül ketten elestek, egy pedig megsebesült. Az őrnagy alól kilőtték lovát. A szoros tegnap óta el van zárva ; ezért a train visz- szatért. A 9. ezred egyik századát és a-45. sikb ezredet oda rendelték. Lövéseket hal­lottak, de az eredmény ismeretlen. Tegnap óta erős puskaropogás hallatszik Ali-Musjid felől. Csak az argid törzs ellensége az an­goloknak. IiOndon, nov. 30. Münster gróf Harfieldba ment Salisburyhoz. Beast gróf tegnsp nyújtotta át visszahívó levelét a királynénak. Pétervár, nov. 30. A czár tegnap Livádiá- bói Moszkvába utazott, a hol két napot tölt. Az orosz hírlapok tendentiosus koholmánynak mondják a Kaufmann tábornok beszédjéről szóló minden ver­siót, a melyet állítólag Sir Ali diszkardjának át- nyujtása alkalmával tartott. Pétervár, nov. 30. Csak conjecturákon alapszanak azok a hírek, hogy Suvaloff gróf a londoni cabinetnek adandó barátságos nyilatkozatokon kivlil, még azzal is raegbizatott, hogy fölvilágositást kívánjon az afganisztáni expeditió természetéről és terjedelméről. Az itteni értesült körök végké­pen semmit sem tudnak egyáltalában követelések­ről, a melyeket Suvaloff grófnak a londoni cabinet- bez kellene intéznie. Snvaloff gr. njra át részi a londoni nagykövetség vezetését, ad hoc missióról tehát nincs szó. Itt egyelőre feszülten yárják a deez. 5-ki trónbeszédet, mely fölvilágositásokat fog nyújtani Angliának és Európának az angol kormúny külügyi politikájáról. Róma, nov. 30. A király Zanardelii minisz­terrel folytatott legutóbbi értekezlete alkalmával kívánságát fejezte ki, hogy értesítsék a képviselőház hangulatáról. A ház egyes fractióinak magatartásá­ról szóló hirek, az Agenzia Stefani szerint csak gyanitgafások, de az bizonyos hogy a baloldal nehány fractiója törekszik egymáshoz köze­ledni a minisztérium megtámadása végett A centrum és a jobboldal magatartása még isme rétién. A florenczi egyletek tanácskoznak a fölött, hogy küldöttséget menesz szenek Rómába, a mely üdvözölje a királyt és fejezze ki utálatukat az at- tentatum fölött. Florenczben elfogtak neháüy asz- szonyt, a kik az internationale tagjai. Madrid, nov. 30. A minisztertanács elhatá­rozta tegnap a külföldi intemationalisták kiutasítá­sát, mert Spanyolországban való tartózkodásuk ve­szedelmes a közbiztosságra. Budapest, november 30. Az orszftgyülési szabadelvű párt vas&rnap deczember 1-én d. n. 6 órakor értekezletet tart. Andrássy beszéde nagy hatással volt az osztr. delegátió budget bizottságában is, mint arról osztr. delegátusok köréből értesülünk. Úgy halljuk, hogy a íendelkezési alap megszavazását maga dr. Herbst fogja indítványozni. Dobrudsa megszállását ünnepélyességek előz­ték meg Brajlában, a melyekben a fejedelem is résztvett. A fejedelem délután egy órakor hajóra szállt és jelen volt a csapatok átkelésénél. Károly fejedelemnek a dobrudsaiakhoz intézett proclamátió- ját bő távirati kivonatban ismertettük már, most irnitt adjuk a fejedelemnek ez alkalomból kiadott napiparancsát: „Katonák ! Európa nagyhatalmai a berlini szer­ződéssel egyesítették Romániával Dobrudsát régi fe- jedelmeink birtokát. Ma azon földre teszitek lábai­tokat, a melyet visszanyer Románia. Nem mint hó­dítók mentek be az országba, banem mint a lako­sok barátjai és testvérei, a kik ezentúl polgártár­saitok lesznek. Katonák! Az nj Romániában nagyrészt román népséget fogtok találni; de olyan lakosokat is, a kik más fajhoz, más valláshoz tartoznak. Mind­ezeknek, midőn tagjaivá lesznek a román államnak, joguk van oltalmatokra és vonzalmatokra. Muzul­mánokat is fogtok köztük találni, a kiknek vallá­suk, erkölcseik és szokásaik különböznek a mieink­től. Különösen ajánlom, hogy őket is tartsátok tiszteletben. Uj polgártársaitok közt is maradjatok, a mik eddig békében és a becsület mezején volta­tok, a kiket — büszkeséggel coustatálom — egész Európa a vitézség és fegyelem példáoyképeinek ismert el, Románia jogainak védői, az európai tör­vényesség és eivilisatio úttörői. Szerencsés utat, katonák ; az isten oltalmaz­zon benneteket, és legjobb kivánataim kísérjenek. Éljen Románia! Brajla, 1878. november 14/26. Károly. Dakkából jelentik a Daily Telegraphnak : Azon emberek, a kik az elmaradozó angol katoná­kat megtámadták, kemény büntetést szenvedtek. Most a lundi-kbanai nt bizouyta'ansága képezi a közigazgatási hatóság gondoskodásának főtárgyát. Ezt a népet, mely csak névleges] alattvalója volt az emirnek, elcsábította a siker, melyet az emir futó seregének fosztogatásában elért és most kijátsz- sza főnökei ellenőrzését. Ezen felelős helyihatósá­gok azonban szakadatlanul ismétlik jó akaratukat az angolok iránt. Jumroodból pedig azt jelentik, hogy Ali Musz- jid körül 27-én némi zavargás tört ki. Azon éjszaka ugyanis 300 hegyi lakó sánezot hányt és három óra hosszat puskatüzelést folytatott. Valami nagy fontosságot, nem lehet ugyan tu­lajdonítani e két jelentésnek, de annyi mégis kitűnik belőlük, bogy e hegyi lakók barátsága sem egészen megbizható. A koturi kérdés fenyegető jelleget kezd ölteni. Mint a Standardnak Taurisból jelentik, Persia eré­lyesen követeli a portától a berlini szerződés vég­rehajtását, és a koturi kerület átadását. Egyelőre száz gyalog katonát, némi lovasságot és hat ágyút küld a persa kormány Salmasból és Khorból a határra, a kik követelni fogják a kérdéses terület kiürítését a török hatóságoktól. Budapest, november 30. Keveset mondunk azzal, ba állítjuk, hogy Andrássy Gyula gróf nagyhatású be­szédet mondott az osztrák delegátió pénz­ügyi bizottságában. Allamfórfiu enunciatió, a politikai helyzetnek azon magas látkörből való megvilágítása volt beszéde, mely lát- kör csak azok előtt nyílik meg, akik, ha­talmas kézzel, maguk kormányozzák az ese­mények kerekét, s kik maguk csinálják a történelmet. Az ellenzék arról panaszkodik, hogy a külügyminiszter homályba burkolja poli­tikáját. Akik nem látták, többnyire önma­guk voltak okai vakságuknak. Ékesszólóan beszéltek a tények; a kinek józaneszét el nem bomályositóttá a pártszenvedély, biz­tos következtetést vonhatott a kormány eddigi nyilatkozataiból is, melyek a politi­kai helyzetre való tekintettel, bár tartóz­kodók voltak, de semmi kétséget sem hagy­tak fenn külügyi politikánk intentiói iránt. De a kinek ezentúl is világosság kellett vagy legalább világosság után kiáltozott, mert jobb meggyőződésére borult a gonoszság és rosszakarat köde : megkapta a világosságot. Magkapta a legilletékesebb helyről, a kül­ügyminiszteri székről. S kapott annyi vilá­gosságot, hogy akár belevakulhatna, ba nem védené szemét a rosszakarat, vagy a Pessimismus fekete szemüvege. Andrássy gróf nyilatkozata messze túl­haladta a puszta megbeszélés keretét. Sőt kinőtt azon bizottsági tárgyalás keretéből is, melyben elmondatott. Nagy politikai enunciátió volt, melynek méltó kerete csak a nyilvános, teljes ülés leendett. Azon nagy beszédek közé tartozott ez, melyek fölérnek egy nagy tettel, s melyek eldöntik a parlia- menti csaták sorsát. Andrássy Gyula gróf sokkal nagyobb szabású államférfiu, hogy- sem aprólékos eszközöket használna fel po­litikájának védelmére. Nem küzd részleges sikerért: neki csak teljes, végleges diadal kell. De az ily diadal kivívásához ért. Az ily diadalért való küzdelemre van teremtve egész lénye, gondolkozás módja. Ugyanez magyarázza meg egyszersmind azt, hogy ellenségeit apró sikerek kivívásában nem akadályozza. Bizonyos könnyüvérüséggel, mely a nagy önbizalom és erő sajátsága, engedi egyideig, felülkerekedni a nyegle­séget és tehetetlen ágaskodást, hogy az­tán kezének egy mozdulatával annál mé­lyebben lesújthassa azt a porba. Ide járult még, mint beszédében is említette, a közös külügyminiszter azon helyzete, hogy úgy­szólván legutóljára szólhat, midőn már — bár téves — vélemények képződnek és meg­győződések érlelődnek meg. . így jöhetett létre a hazugság és rága­lom egész szövevénye, mely gáncsot vetett, mely lest hányt. így harapózhatott el Laj­tán túl a magyar külügyminiszter elleni iz­gatás, melynek ürügye alatt az osztrák centrálisták, absolutisták és csehek táma­dást intéztek a dualismus, támadást az al­kotmányosság, a monarchia léte ellen. így jött létre a magyar ellenzék és az alkotmá­nyosság lajtántuli ellenségei közt az a szemérmet­len és hazafiatlan szövetség, melynek elítélé­sére nincs elég kemény szavunk, nem lesz elég kemény szava a történelemnek, s mely­nek sujtására nem lehetne eléggé elkesere­dett haragja a valódi közvéleménynek. Ámde elérkezett ideje annak, hogy Andrássy Gyula gróf egy hatalmas lökéssel ledöntse a rágalom iskolájának tervszerűleg emelt épitményeit. Ledöntötte. Nem mond­juk, hogy meggyőzte, fegyverletételre kény- szeritette az ellenzéket. Ha a lajtáninnéti és túli el lenzék parliamentaris ellenzék volna; ha felvilágosítva beismerné tévedését; ha egyátalán okokat keresne, hogy meggyőzes­sék: Andrássy mai beszéde után az ellenzék megadhatná magát kegyelemre. Ámde az ellenzék nem parliamentaris oppositió sem Lajtán túl, sem Lajtán innét. Ott a szemé­lyes és fajgyűlölet ellenzéke. Itt a nagyra ágaskodni akaró ambitió, s azon ostobaság ellenzéke, mely a lajtántuli ravaszság által rászedetni, s hazafiatlan czélokra eszközül engedi magát felbasználtatni. Ilyen és azon ellenzéktől, mely előre felteszi magában, hogy semmiféle ok, a józanész semmiféle hatalma által nem engedi magát meggyő­zeim, nem várjuk, hogy kiejtse kezéből ed­dig használt nemtelen fegyvereit. De igen is reméljük azt, hogy a közvélemény, mely­nek józan érzékét mindeddig sem sikerült elrontaniok a lelkiismeretlen izgatásoknak, azon közvélemény, mely előbb-utóbb igazsá­gos bírája lesz a pártok versenyének, meg­nyugvást talál a külügyminiszter mai nyi­latkozatában, mérlegelni tudja azon okokat, melyek külügyi politikánk rugóit képezték, s melyeket a külügyminiszter, a diploma­táknál ritka nyíltsággal feltárt. Igenis, a külügyminiszter nyíltan meg­mondta, hogy a boszniai occupatiót a musz­ka ajánlotta föl; de megmondta egyszers­mind, hogy miként, mily feltételek alatt történt és mily határozott visszautasításban részesült ez az ajánlat. Oroszország megkí­nált bennünket Boszniával. Igen, de ő Bul­gáriát kívánta cserében. Osztozkodni akart Törökországon. Ámde monarchiánk a leghatározottab­ban tiltakozott az osztozkodás politikája ellen. Monarchiánk a Duna jobbpartján nem tűrhetett egy talpalattnyi orosz hódí­tást sem. Utóbb azonban az események ki­kerülhetetlenül szükségessé tették a bosz­niai occupatiót. Oroszország a san-stefanói békében tulment azon határokon, a melye­ket az európai, s különösen monarchiánk érdekei megvontak előtte. A san-stefanói szerződés megsemmisítette 7olna Törökor­szágot ; egyenes fenyegetést képezett volna monarchiánk és Anglia ellen. E szerződés­hez való ragaszkodás háborút idéz vala fel Oroszország, monarchiánk és Anglia közt. Ausztria-Magyarországnak és Angliának, hadi­készülődésével támogatott actiójának azonban sikerült a berlini congressust és a berlini békét létrehozni, mely béke megóvta érdekeinket, A nglia érdekeit és megmentette Törökországot a végenyészettől. Ámde Törökország képtelen volt fentartani Boszniában és Herczegoviná- ban tekintélyét. Képtelen volt már a há­ború előtt is, még képtelenebbé vált egy háború után, mely védelmi képességét meg­törte, utolsó segélyforrásait is kiapasztotta. Bosznia és Herczegovina rés nulliussá lett, mely előbb-utóbb valakié leendett, mert mai napság pénzes tárczák sem he­vernek, annál kevésbé bevernek pedig tar­tományok gazdátlanul az ország utón, a nélkül, hogy valaki fel nem venné. Mivel pedig ez a valaki közvetlenül Szerbia és Montenegro, vagy egy dél-szláv conföederatió, s eleintén közvetve, de utóbb közvetlenül Oroszország leendett, ez okvet­lenül bekövetkezendő esélyt megkellet aka­dályoznunk, a két tartomány ideiglenes bir­tokba vétele által. De még más oka is volt az occupatiénak. Bulgária és Rumélia csak úgy volt kellő határok közé szorítható, ha Boszniát és Herczegovinát occupáljuk. Bul­gária és Rumélia megnövekvését, Szerbiá­val és Montenegróval (és a foglalás elmu­lasztása esetén Boszniával és Herczegoviná- val) egy nagy Dél-Szláviává való — előbb- utóbb bekövetkező — átalakulását csak úgy akadályozhattuk meg, hogy éket ver­tünk a dél-szláv tartományok közé. S az occupatio, mely Szerbiát és Montenegrót egymástól elválasztja, egyszersmind Orosz­ország balkáni üzelmeinek ellensúlyozására szolgál. Boszniai posifciónkon őrt állunk a török birodalom nyugalma és biztossága felett. Lehetetlenné teszszük, hogy Orosz­ország coup de mainekkel lepjen meg ben­nünket és lepje meg a világot. Ez politika. Politika, melynek húsa, vére és csontja van. Politika, mely a tény­leges viszonyokban gyökerezik, nem függ a levegőben, nem lakik képzeleti légvárakban. S mily politikát követett volna az el­lenzék ? Az osztrák ellenzék nem álszenteskedik. Undok cinizmussal, vakmerő daczczal ki­mondja (legalább lapjaiban), hogy neki mind­egy bármely politikát követ a monarchia: csak a magyar külügyminiszter bukjék meg. Ez az ellenzék bemegy Boszniába, bemegy akár Konstantinápolyiba, sőt a pokolba is; csak egyet követel, hogy Andrássy ne^ áll­jon az ügyek élén. A magyar ellenzék azonban álszent okoskodások fügefalevelével iparkodik el­fedni meztelenségének szégyenét. Hallottuk az egyesült ellenzéki államférfim bölcsesség oly szavait is, melyek programm gyanánt akarnak szerepelni. Legalább a programm álezáját teszik fel. Ámde Andrássy mai be­szédében frappáns bizonyítékait adta annak, hogy ez áleza mögött — nincs velő. Az egyesült ellenzék kizárási politikája egy bor­zasztó háború és az elszigeteltség veszélyei­nek tette volna ki a monarchiát, s győze­lem esetén csak arra vezetett volna, ahova háború nélkül jutottunk : az occupatióra, a költség pedig százmillió helyett lett volna esermillió. Sőt ha Oroszország keleti sze­replésének ellensúlyozására csak a fegyve­res semlegesség politikáját követtük volna is és ehbezképest hadi lábon tartottuk volna, a keleti zavarok ideje alatt, hadse­regünket, a monarchiát a pénzügyi bukás örvényébe lökjük vala. A boszniai oeeupatió tehát, azon pillanatban, s nem előbb, s nem később végrehajtva, mint mikor végrehajta­tott, a pénzügyi takarékosság szempontjából is, a leghelyesebb politika volt. A non-interventió elve pedig, melynek terén az egyesült ellenzék oly bámulatos testvériséggel találkozik Polittal és szerb társaival, sőt Szerbia, Montenegró és átalá- ban a déli szlávok legforróbb óhajtásával, darabokra törve került ki Andrássy érvelé­sének szörnyű kerekei közül. Bosznia nem állhatott meg önmagában. A mohamedánok nem tűrik vala a keresztyén, s a keresz­tyének a mohamedán kormányzást. Bekö­vetkezett volna az, miről fennebb már szól­tunk : Boszniának uj gazda kezére való ke­rülése. Ez aztán a délszláv confoederátió ve­szélyén kívül felidéz vala még egy más, egészen közvetlen veszélyt: Dalmátia elvesz­tését. A külügyminiszter nyiltan kimondta ezt. És teljesen igaza van. Minden szakem­ber által elismert igazság, hogy akié a hát­tér, azé a partvidék. A partvidéket a ten­ger felől nem lehet sikerrel, nem lehet kü­lönösen oly keskeny partvidéket megvédel­mezni, mint Dalmátia. Jól tudták ezt és ki is fejezték 1. Napoleon hadvezérei. Csak az ellenzék nem tudja. Egy gyenge, tehetetlen állam ellenében, minő Törökország, megtud­tuk volna védeni Dalmátiát; sőt Törökor­szág nem is táplálna hóditó vágyakat. De másként állna a dolog, ha Dalmátia hátte­rét, közvetlenül vagy közvetve Oroszország hódítaná meg. Dalmátia elvesztése ez eset­ben csak idő kérdése lenne. E monarchiának pedig — jól jegyezte meg Andrássy — nincsenek elveszteni való tartományai. Keleti politikánk csak az le­het, hogy megvédelmezzük érdekeinket és érdekeinkkel területi épségünket. S e tekin­tetben a jelenlegi külügyi politika hagyo­mányos osztrák és magyar politika. Savoyai Eugen és a Hunyadyak politikája. Csakhogy — és ezt jól esik hallanunk a monarchia külügyminiszterének ajkairól — a ki ellen, ha kell, támadólag is védelmezzük magun­kat, az nem Törökország többé. A külügy­miniszter szavainak értelme világosan oda megy ki, hogy — Oroszország. Akkor véd- tük magunkat Törökország, most Oroszor­szág túlterjeszkedése ellen. A szó, bár kellő tapintattal, kimonda­tott a külügyminiszteri széken. Lehetetlen, hogy az ország lelkes taps-zivatara ne le­gyen a válasz a nemzet, leikéből szakított e szavakra. Budapest, november 30. A szélbal beváltani igyekezett Ígére­tét és ugyancsak rajta volt, hogy a kér- vényi bizottságnak a boszniai fuvarozás tárgyában tett jelentése alkalmával egy második felirati vitával boldogítsa a házat. Hogy a keleti vita ez uj kiadása csak mo­nolog leendett, melyben a többség tagjai semmi hajlamot sem mutattak megzavarni a szélbal kínkeserves ömlengéseit az átkos közösügy és még átkosabb muszka politika fölött — az, úgy látszik, nem igen zavarta volna ez urakat kedvencz időtöltésükben, annál kevésbé, minthogy a mérsékelt ellen­zék — lucus a non lucendo — legmérsé­keltebb vezére, Simonyi Lajos báró ismert tárgyilagosságával szintén közreműködni ígérkezett a nemes hecczben. Ámde a szélsőbal tervez és Irányi Dá­niel ur végez. A tisztelt képviselő ur ugyanis mindjárt az ülés elején szóba hozta a ber­lini szerződés napirendre tűzését, a mi azon­nal lejebb szállította a mai vita iránti ér­deket, még a szélső balnál is, mert másutt ugyan eddig sem tulajdonított neki senki nagyobb fontosságot, mint a szélbal bár­mely más idétlenségének. László Imre, Né­meth Albert, Simonyi Lajos báró és Eötvös Károly lemorzsolták ugyan mondókáikat, de a hívek keble egy nagyobb jux kilátásá­ban, magasabb diapasonra lévén hangolva, csak félig goutirozta a mindennapi fogyasz­tásra rendelt kosztot. László Imre Hugo Viktorral kezdte, a kinek egy mondását az idősbek előjogáról ugylátszik oda értelmezte, hogy minél öre­gebb az ember, annál kevésbé tartozik meg­gondolni, hogy mit mond. Csak igy értel­mezhetjük azt, hogy egész komolyan akarta a kormány fejére citálni XVI1L Lajos egy állítólagos levelét, melyről a miniszterelnök utóbb kiderítette, hogy az csak Paul Louis Courrier pasquillja. A szélbal azonban hálát szavazhat László Imre ur e quiproquojáért, mert az utána következő szónokok, mind e pasquill-szó variatojával igyekeztek taka­rózni szánalmas eszme-szegénységökben, mig végre Németh Albertnek a szokottnál is sü- letlenebb durvaságai után, Eötvös Károly nagy büszkén ki nem vágta, hogy jó ma­gyar embernek elég ha a Corpus Jurist tudja. Hát a csöndes hol maradt? Ugyanezen tenorban volt tartva Simo­nyi Lajos báró szónoklata, ki végül nagy­lelkűen kegyelmeket akar osztogatni a kor­mánynak, a mire a miniszterelnöknek al­kalma nyílt őt figyelmeztetni, hogy bármily magasra is vitte sorsát az úristen, ily fel­ség! jogokat egyelőre még nem gyakorolhat. A tárgy érdemére vonatkozólag Szende miniszter felelt az ellenzéknek, a ház osz­tatlan helyeslése közt kijelentve, hogy még akkor sem riadt volna vissza az előfogatok kirendelésétől, ha e tekintetben semmi tör­vényre nem támaszkodhatik vala. A mi­niszter nemcsak a törvények megtartásáért, hanam minden mulasztásért is felelős. S az a miniszter, ki éhen hagyta volna veszni csapatainkat ellenséges földön, ki bemocs- koltatni engedte volna azt a zászlót, melyet most diadallal hordoztak meg fiaink — ez érdemelte volna meg a vád alá helyezést, és nem az, ki ennek megakadályozásáért semmi felelősségtől nem rettent vissza. Bármily egyszerű és világos legyen is azonban a miniszter felelete, az ellen­zéki szónokok folytatni fogják az általuk inscenirozott keleti vitát. Sőt talán még több animositással mint eddig, midőn a berlini szerződés kilátásban levő tárgyalá­sára látszanak tartogatni puskaporukat. Mert a keleti vita ez uj kiadásába belyzett re­ményeikben valószínűleg csalódni fognak. Mivel alig hisszük, hogy a kormány bele­egyezzék a berlini szerződés érdemleges tár­gyalásába. Ma még halasztást kért e te­kintetben a kormányelnők, de már is utalt eddigi álláspontjára, s nem hisszük, hogy a közelebbi napok okot adjanak az eddig el­foglalt álláspont megváltoztatására. Nem­zetközi békekötések érvénye nem függ a parlamenttől Angliában sem, annál kevésbé függhet a mi nehézkesebb dualisticus ál­lamszervezetünkben. A parlamentek, ha úgy akarják, megbuktathatják a minisztereket, de nem terjeszthetik annyira jogkörüket, hogy azzal magának az alkotmányos gépe­zetnek functióját lehetetlenné tegyék. Egy­két német delegatus ur másként gondolko­zik ugyan e tárgyról s ha az ellenzék ve­lük tart, ám kövesse szive hajlamát. Mi azonban nem hihetjük, hogy Herbst, Ku- randa s társaik kedvéért ad absurdum sza­badna vinni a dualismust. Az osztrák delegátió költségvetési bizottságának mai ülésében Widmann grófot utólagosan megvá­lasztották a nuntium-bizottságba. Ezután Andrássy gróf fejtette ki exposéját, melyet egész terjedel­mében közlünk. Utána Giskra, Demel, Kuranda, Neuwirth, Bareuther beszéltek. Ekkor Dumba in­dítványára bezárták az ülést, és Andrássy gróf kí­vánságára vasárnap déli 12 órára tűzték ki a leg­közelebbi ülést. Gróf Andrássy Gyula külügyminiszter vr beszéde aa osztrák delegátió pénzügyi bizottságiban. — November 30-án, — Az osztrák delegátió pénzügyi bizottságának ma dé ben tartott ülésén gróf Andrássy Gyula kül­ügyminiszter ur kifejtette exposéját a keleti po­litikáról. Az exposé következőleg hangzik: Tisztelt uraim! A berlini congressus előestéjén volt legutóljára szerencsém, a politikai helyzet fölött önök előtt nyilatkozni. Azóta a kormány politikájának eredményei napfényre kerültek, a berlini szerződésben önök előtt feküsznek. Politikájának igazolása tekintetében a kül­ügyminiszter Osztrák-Magyarországban egészen ki­vételes helyzetben van. A két államfél képviselői­vel közvetlenül nem érintkezvén — és igy tulaj- donképeni párttal sem bírván — nincs alkalma, el­járásának eredményei fölöst azonnal nyilatkozni, midőn politikájának első benyomása a közvélemény­ben nyilvánosságra jut. Az ezer meg ezer hamis fölfogás és gyakran téves tudósítás közepette, melyek felmerülnek, az igazságot a sajtó utján mindenkor győzelemre se­gíteni, oly föladat, melynek megoldására én maga­mat képesnek nem érzem. De téved a miniszter, ba politikájának ered­ményeiben, öszképében bizik, mert mig ő szóhoz jut, az előzetes vélemények benyomása alatt a té­nyek maguk egész más világításban tüunek fel. Számomra azonban ezen helyzet adva volt és én azt meg nem változtathattam. Nem maradt egyéb hátra, mint a delegaúókat bevárnom, hogy rosszul értesült biráimtól a jobban értesülendőkhöz apelláljak. Midőn ebhez fognék, reményiem, hogy ha a miniszter személyére vonatkozó minden előzetes vé­lemény nem is fog talán eloszlattatni, semmiesetre sem lesz késő, a tárgy, a kormány politikája fölött tárgyilagos és részrehafiatlan Ítéletet várni. Constatálom, hogy lényeges különbség van azon vádak között, melyeket az ellenzék tavaly, a congressus előtt emelt a kormánypolitikája ellen, és azok közt, melyeket ma hangoztat. Akkor az volt a szemrehányás, hogy a kor­mány elmulasztotta vagy el fogja mulasztani a kellő időpontot a monarchia tekintélyének, erkölcsi és anyagi érdekeinek megóvására. Ezt hallottuk még közvetlen a congressus előtt, sőt annak tartama alatt. Ma e vád elnémult. Senki sem mondja, hogy Ausztria-Magyarország elkésett befolyásának érvényesítésével; ellenben, sokan állítják, hogy helytelen irányban érvéuyesité befolyását. E vád főleg egy pontra irányul: az európai megbízás elfogadására, Bobznia és Herczegovina megszállására. Első sorban tehát e kérdéssel kivá-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék