Ellenőr, 1879. január (11. évfolyam, 5-55. szám)

1879-01-03 / 5. szám

­glőfizetést érák: . Egész évre . . 20 frt — kr. "Félévre .... 10 „ — „ Évnegyedre . . 5 „ — „ Egy hónapra . 1 „­80 , 6. szám. 1P3«t 'v*'1­*3 «■ vrjit v»s it «'fi \i ivr. . TfIchcLdls. Budapest, péntek, január 3. Szerkesztési Irodát Budapesten, nádor-utcza 6.6*. g Kiadó­hivatal: Budapesten, nádor-utcza 6. ■­ 18­99. A tisztelt közönséghez ! Lapunk az uj évnegyeddel tizenegyedik­­ évfolyamába lépett. Fokozatosan fejlődve igyekezett a hirlapolvasó közönség igényeit kielégíteni, s e törekvés fogja vezérelni to­vábbra is a szerkesztőséget. Az elmúlt tiz év a folytonos küzdés korszaka volt ha­zánkra nézve, s fájdalom, nem mondhatjuk, a­mit annyira szerettünk volna, hogy a küzdés véget ért, s békés, nyugodalmas időknek nézünk elébe. De csüggednünk nem szabad. Bízunk e nemzet jövőjében, életre­valóságában. Nem fogjuk a csüggedés sza­vát hangoztatni, s harczolni fogunk azok ellen, kik vagy a kétségbeesés politikáját hirdetik, vagy olyan politikát tanácsolnak, mely meggyőződésünk szerint a jelen viszo­nyok közt végzetes lehetne a nemzetre nézve. Bárki legyen a kormány élén, méltá­nyolni fogjuk azt, hogy súlyos viszonyok közt vállalkozott a kormányzásra, de meg­győződésből folyó nézeteinket mindenkor függetlenül és őszintén meg fogjuk mondani. Közléseink gyorsaságára és megbízha­tóságára kiváló súlyt fektetünk. A politika napi kérdésein kívül foglalkozunk a társa­dalmi kérdésekkel, a tudományos mozgal­makkal, s érdekessé és változatossá fogjuk tenni tárcza- és csarnok­ rovatainkat. Egy szóval azon leszünk, hogy találjon elég ol­vasni valót az is, a­ki a politikát már­­ megunta. Nagy gondot fordítunk közgazdasági rovatunkra is, s törekszünk azt minél töké­letesebbé tenni.* gel kivégezték. — Bugal­ot igazságügyminiszterré nevezték ki. Bécs, jan. 3. Megnyitás. Osztr. hitelrészvény 223.50, magyar hitelrészv. 216, magyar járadék 83.92. Napoleond’or 9.36. Szilárd. Bécs, jan. 3. Kőtőzsde. Osztr. hitelv. 223 25, magyar hitelr. 215.75, magyar járadék 83.92, an­gol-osztrák 97.90. Napóleon d’or 9.36. Szilárd csendes. Páris, jan. 2. Boulev, kö­csön 113.13. Antwerp, jan. 2. Petroleum emelkedő 227, frank métermázsápkint. Amsterdam, jan. 2. Búza márcziusra 265, rozs márcziusra 144, májusra 146. Hamburg, január 2. Búza 180, 182, rozs 117, 118, repczeolaj 58, 57, szesz 43, 43, 43, 4374, mind csendes, petróleum szilárd, 87*—872- Esik. Páris, január 2.­­Esti tőzsde.) Liszt bád­­gyad­, olaj szilárd, szesz csendes. Liszt 59.75, 60., 60.50, 61.­, olaj 81.25, 82.25, 83., 84., szesz 61., 60.50, 60., 59.75, búza 27., 27.25, 27.50, 27.75. Srohrschach, január, 2. Kis üzlet, árak ha­nyatlók, magyar lesz a franco Rohrschach23—251/2 frank. Az­­Ellenőr“ ára marad a régi: egész évre........................... 20 frt — félévre.........................................10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy hóra......................................1 frt 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. Táviratok. Páris, jan. 2. A France jelenti: Szom­baton cabineti futár vitte meg a tunisi bejnek az ultimátumot. A Franse bizto­sítja, hogy a német főconsul, a hozzá inté­zett felszólítás daczára, vonakodott részt- e venni a Lancy ellen indított expeditióban, mert utasításai szívére kötik, hogy Fran­­cziaországgal semmiféle tekintetben se el­lenkezzék Tunisban, sőt inkább támogassa a franczia kormány szándékait. A Liberté azt írja, hogy a franczia-tunisi conflictus a legrövidebb idő alatt diplomatiai uton fog elintéztetni. London, jan 3. A Standard jelenti Ismidh­­ből: A Thunderer hajón egy 38 tonnás ágyú szét­robbanása következtében 7 ember meghalt és 40 megsebesült; a torony szétrombolódott. —Stewarts hadoszlopa 5 én Candaharba érkezik. Konstantinápoly, jan. 2. A szultán az újév alkalmából fogadta a diplomatiai kart és kije­lentte, hogy a hatalmakkal jó viszonyban akar élni. Berlin, január 3. St.­Wallier franczia püs­pök ma reggel Friedrichsruheba utazott Bismarck látogatására, szombaton visszatér és a császárnál ebédel. Gloucester, jan. 3. A conservativek gyű­lésében Heicks-Reach hangsúlyozta, hogy az ínség­ről kellegő hírek túlzottak, s hogy ezek pártczél­­ból kizsákmányoltatnak , alapos remények vannak, hogy az európai béke fentartható lesz, mi Angliá­nak és úgy érdekében van, mint mindegyik euró­pai államnak fon 9 Xlnn/viai attentntart ma r«?­ Budapest, január 3. Ma délután egy órakor minisztertanács volt, mely után a miniszterek ebédre maradtak a kor­­mányelnök­nél. _________ Reggeli lapunkban említet­ük, hogy Kemény Gábor földmivelés-, ipar- és kereskedelemü­gyi mi­niszter tározója átvéte­l alkalmából köriratot inté­zett az ország törvényhatóságaihoz. E köriratot mi is r­egkaptuk, most azonban csak rövid ismerteté­sére szorítkozhatunk. A földmivelés, ipar és keres­kedelem minden fontos ágára kiterjeszkedik, rész­ben az új miniszter programm­ja. A miniszter e fő teendői közé sorolja a czélszerű erdő­törvény meg­alkotását, az erdélyi birtokviszonyok rendezését és mindent meg fog tennni a budapesti közraktárak fölállítására, a­mit tárc­ája keretében megtehet. De a köziratzak nem jelentéktelenebb részét teszik a miniszternek azon viszonyokról szóló megjegy­zései, a­melyeken sem rendelet, sem törvény által nem lehet segíteni, hanem a­melyeknek orvoslását csak a helyes közfelfogástól lehet várni, hogy a milliókra menő bizonytalan jövedelmet biztossá te­gyük országunk javára. A miniszter az a­ veszi kör­iratát, hogy higgadt ember alig remélheti, hogy állami budgetünkben valami nagy megtakarítást tettessünk; de a polgárok jövedelmének szaporodásával köny­­nyebben lesz elviselhető az adó; a polgárok nagy tömegének kiadásait bizonyos irányokban apasz­tani lehet, pl. sok községben helyesebb községi gazdálkodás m­eghonohitása, igazságszolgáltatásnak fejlesztése által. Holnap reggeli lapunkban a körirat szövegét­­ is közöljük. Mint a Pester Lloydnak Bécsből távítják, az osztrák hitelintézet, a Rothschild czég és az oszt­rák földhitelintézet az osztrák pénzügyminiszter ál­tal felszólíttattak, hogy a jövő hét folyamán nyújt­sák be ajánlataikat a kibocsátandó 20 miliós pa­píráradék iránt.­­ A Neue Fr. Presse jelentése szerint, ez ü egyben az ajánlati tárgyalás vasárnap, e hó 5-ikén fog megejtetni. A Deutsche Zeitung értesül, hogy Potacki Al­fréd gró­fal komoly tárgyalások folynak a kabinet megalakításának kérdésében. A gráczi Tagespost értesül, hogy Leo pápa néhány Libornak bizalmas körében fontolóra vette újroecumenikus zsinat összehívását. Ebből volna magyarázható az is, hogy a Németországgal folytatott tárgyalások megakadtak, melyeknek a külön békével nagyobb alapot szeretnének kölcsö­nözni. A porosz kereskedelmi miniszter, minis­ Presse jelenti, megtagadta helybenhagyását az osztrák­­magyar-német kötelékben részes vasutak mehadiai értekezletének, azon határozatától­, mely szerint a Magyarországból Észak-Németország, Belgium és Hollandia felé menő fszt- és gabonaszállítmányok fuvardíjánál 5 %--as mérséklés lett volna életbe léptetendő. Ez annál hátrányosabb intézkedés reánk nézve, mert a magyar termények (különösen a kukoricza) az amerikai termelvényekkel szemben, különösen nyugati Németországban csupán a vas­utak kellő támogatása mellett bízhatják meg a versenyt. A stambuli mozgalmakról jelenti a Neues Wiener Tagblatt jan. 2-kától. Ma reggeli órákban az izmidi kerületből csapatokban jöttek ide a kis­­ázsiai földmivesek, és a Terste Hane tengerészeti fegyvergyár munkásaival együtt az ottomán bank perai palotája elé gyülekeztek, követelve a feajmék beváltását, mert a pénzváltók nem akarják elfo­gadni azokat. Újév napján be voltak zárva a pénz­tárak ; az egyik hivatalnok siker nélkül iparkodott megnyugtatni a lépcsőházba rohanó népet. A leg­közelebbi zaptteh-őrség riadót lőtt, egy gyalogszá­zad sietett oda a legközelebbi főőrségről a rend helyreállítására. Addig azonban egy csapat tűz­oltó, zaptteh és városi rendőr rendet csinált. Az egyik zapiteh kétszer lőtt revolveréből a tömeg közé és két embert megsebesített. A szultán, hogy k­csöndesítse az Ejub városne­gyedben, a mozgalom fészkében uralkodó iz­gatottságot,t­egnap délután oda küldötte Izzet bejt, hadsegédét, úgyszintén a Dand-pasa magaslatait táborozó menekültekhez. Izzet bej kétezer fontot osztott ki a szultán megbízásából. A Zulumbadsik (a szambuli tűzoltó ezéd), a­kik eddig nagy szere­pet játszottak minden forradalomban, szintén a forrongókhoz csatlakoztak Gyűlést akartak tartani, de a rendőrfőnök megtiltotta azt. A Presse jelenti Perából: A szultán egész­sége szenvedett az utóbbi napok izgatottságai alatt. A seik-ul-izlám fölszólítaná a medresszek tanárait, hogy a nem tanuló, hanem politikával foglalkozó szobákat delegálják. A szuftákat nagy izgatottságba hozta e rendszabály. Leo pápa levele. Táviratainkban már megemlékeztünk ő szent­sége leveléről, a­melyet Melchers kölni érsekhez intézett. De az egyházi kérdés annyira össze van forrva Németország jelen viszonyaival, hogy szük­ségesnek tartjuk a levél fontosabb passusainak szó szerint való közlését. Levele kezdetén örömét fejezi ki a pápa a kölni érsek karácsonyi főpásztori levele fölött, a­mely tanúskodik hajlandóságáról és hűségéről a pápai szék iránt. Csak az isten akaratából történ­hetett, hogy a szeretet hasonló nyilatkozatai érkez­tek az egész föld kerekségéről. És ezen összhang­­zat csodálatos vigasztalás a szomorúság közepette. „És valóban, midőn ez apostoli székre emeltetvén, legelőször fordultunk a püspökökh­ez, tisztelendő testvéreinkhez, válasza­iban oly összhangzónak találtuk a gondolatokat, nézeteket, sőt még a sza­vakat is, hogy nemcsak örülnünk kellett az isten egyházában élő csodálatra méltó egység fölött, hanem nyilvános lett előttünk, hogy az egész föld­kerekségének püspökei azon egészséges tanoknak hirdetői, a melyek az apostoli széktől származnak, és hogy pásztori gondjainkban és erőfeszítéseinkben mint buzgó társak lesznek segítségünkre.“ Ez az össz­hangot reményt ad, hogy minden a pápa kívánsága szerint fog megtörténni, a­mi nemcsak az egyház­nak, hanem az államnak is hasznára fog válni. „Te mindenesetre ismered szavakban kifejezett és nyíltan hirdető­­ nézetünket, hogy a komor veszé­lyek, a­melyek az­ emberi társadalom fölé tornyo­sulnak, főképen onnét erednek, hogy az egyház tekintélye mindenütt meg van bénítva, úgy, hogy a társadalom üdvére nem gyakorolhatja nyíltan jótékony befolyását és annyira akadályozva van szabadsága, hogy alig engedik meg azt, hogy az egyes emberek szükségletéről és üdvéről gondos­kodjék. Lelkünk ezen meggyőződése nemcsak az által támadt, hogy jól megismertük az egyház ter­mészetét és hatásos gyógyító erejét, de a tör­éne­­lem kétségbevonhatlan tanúskodása alapján is, a­mely a legvilágosabban bebizonyítja, hogy az ál­lam akkor virágzik legjobban, ha az egyház tel­jes cselekvési szabadságot élvez, hogy ellenben, valahányszor békában sínylődik, azon alapelvek és tanok jutnak uralomra, melyek minden emberi köz­ügyet megrendítenek és szétbontanak. Minthogy erről már régóta meg voltunk győződve, természe­tesen már pápaságunk kezdete óta törekedtünk meggyőzni a fejedelmeket és népeket, hogy béké­ben és barátságban éljenek az egyházzal; neve­zetesen te tudod, hogy mi idejében arra irá­nyoztuk figyelmünket, hogy a nemes német nem­zet kiegyenlítvén a viszályokat, az egyház jo­gainak megóvásával, szintén élvezze a tartós béla

Next