Ellenőr, 1879. január (11. évfolyam, 5-55. szám)
1879-01-26 / 45. szám
^IS fizetési árak: Egész évre ! BO frt — kr. Évnegyedre ". . 5 frt — kr. Félévre • . . 10 , — „ Egy hónapra . 1990 » Egyes szám ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nddor-vécza 6. szdm. Semmit sem kiklünk, ha nem tudjuk, kitti jön. — Késiratok vitátó küldtére nem volna semmk. — Poéta által teák bérmentes leveleket fogadunk el. (Reggeli kiadás,* hirdetések felvétele a kiadóTuv-cLtalbcLTi: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). További Havas« Lafite & Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. • -Kiadó-hivatal: ('BtLd.cLpeste.rL, ndLcLor-Tztcza. O. szdm.. fik intézendik ae elSibcetések A ti lap szétküldvére vonatkozó minden felszólalót. 45. szám. Budapest, vasárnap, január 26.1879. XI. évfolyam. Figyelmeztetjük azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése január hó végével lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap vételében késedelmet tapasztaljanak. Az „Ellenőr“ ára: egész évre.....................................20 frt — félévre...........................................10 frt — negyedévre.......................................5 frt — egy hóra........................................1 frt 80 kr. Az „Ellenőr“-re a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. Táviratok:. Bécs, január 25. Konstantinápolyból jelenti a Politische Correspondenz föntartással. Podgoricza kiürítése megkezdődött és folyik. A porta elhatározta Janina átengedését. Bécs, jan. 25. Athénból jelenti a Politische Correspondenz. A porta nem tetszését fejezte ki Athénben, hogy a határrendező bizottság tagjai elindultak, mielőtt a porta kitűzte az alkudozások megkezdésének lapját. A porta egyszersmind megtiltotta az „Olga“ corvettnek, amely a görög biztosokat szállította, az Arta öbölbe való bemenést. A görög biztosok tehát Veniczában szállottak partra, ahonnét tengelyen Aninába fognak menni. A porta eljárása fájdalmas föltűnést okoz Athénben, mert az alkudozások újabb halogatásától félnek. Bécs, jan. 25. Bukarestből jelenti a Politische Correspondenz. A fejedelem és a kormány a legnagyobb kitüntetéssel fogadták Szavjet pasát. Szavjet e hó 26-án utazik Bécsbe, és onnét két nap múlva Párisba indul. London, jan. 25. A Standard jelenti határból jan. 3-áról. A zulu király visszautasította az angol kormány minden követelését és 8000 embert gyűjtött össze a határon. Chelmsford tábornok, az angol főparancsnok a határra indult táborkarával. A brit kormány jan. 11-éig időt adott a zulu királynak a megfontolásra. Bécs, jan. 25. A Pol. Corr. jelenti: Az ázsiai pestis ügyében kiküldött bizottság folytatta tárgyalásait, és azokat egyelőre be is fejezte. Finkelburg, Németország meghatalmazottja holnap Berlinbe utazik. A bizottság elhatározta ma: Oroszországból a következő tárgyakat nem szabad beszállítani : Tisztátalan fehérneműt és ágyneműt, kopott ruhát és rongyot, prémet, bőröket, kecske- és juh-irhát, hólyagot, beleket, halat, sertét, kaviárt, halakat. A gyapjút bebocsáttatása előtt fertőzteleníteni kell, hasonlóképen a leveleket, és a papirospénz küldeményeket is. Az Oroszországból érkező hajók és utasaik orvosrendőri vizsgálat alá vetendők. A körülményekhez képest a bizottság javaslatai az alsó Duna vidékéről érkező tárgyakra is kiterjesztendők. A román kormány értesítendő a hozott határozatokról, valamint arról is, hogy az illető hatalmak hajlandók közvetlen megállapodásokra jutni vele. Kondon, január 25. A „Victoria“ és „Albert“ yachtok parancsot kaptak, hogy április első hetében készen álljanak a királyné rendelkezésére, aki a szárazföldre utazik. A királyné meglátogatja a hessen-darmstadti nagyherczegnő sírját, azután pedig Coburgba megy. Prága, január 25. A socialisták perének mai titkos tárgyalása alkalmával két vádlottat négy hónapi, öt vádlottat három hónapi és hat vádlottat két hónapi fogságra ítéltek. Három vádlottat fölmentettek. Bécs, jan. 25. König Fülöpöt váltóhamisítás miatt nyolcz évi súlyos börtönre ítélték el, vádlott társait pedig, Oblathoth és Kempnert öt, illetőleg két évi súlyos börtönre. Róma, jan. 25. A pápa legutóbbi encyclicájára válaszul Európa különböző vidékéről fenyegetőző levelek érkeztek az internationalistáktól és a socialistáktól a pápához. Mondják, hogy a pápa közölni akarja azokat az illető kormányokkal. Miután néhány pontra nézve megállapodtak egymással a pápua és a német kormány, a kiegyezés most könnyebben jöhet létre. Bécs, jan. 25.Az urak háza bizottsága ajánlja a Francziaországgal és Olaszországgal kötött szerződés elfogadását. Elszad bej bécsi nagykövet megválik állásától. Bécs, jan. 25. A képviselőház folytatja a berlini szerződés tárgyalását. Coronini gr. főszónok kárhoztat valamennyi ellenindítványt, még Dunajewskyét is, nem annyira a vitatott illetékességre való tekintetből, mint inkább azért, mert kívánatos, hogy a reichszatb világosan és határozott alakban adja beleegyezését Andrássy gróf politikájába. Ajánlja tehát a többség indítványát. (Tetszés.) Sturm főszónok hangsúlyozza, hogy az ellenzék ragaszkodik a fölirat álláspontjához. Az 1859. és Iégc16. évi események után kénytelen volt Ausztria , keletei megerősödésével foglalkozni; kifelé ápolnia kellett volna Németország barátságát ; de mivel ezt nem tette, arra kényszerítette Németországot, hogy Oroszországgal kössön szövetséget. Ezután a szónok potomnál a többségi indítványa ellen. Bosznia megszállását nem tartja szükségesnek, de üdvösnek sem Ausztria érdekeire, mert megrázkódtatással fenyegeti a jelen államrendszert, és megbénítja hadi és pénzügyi erőnk egy részét. Végül megtámadja a kormányt, mert alkotmányellenes magatartást követ. Fölszólítja az ellenzéket, hogy ragaszkodjék álláspontjához, hogy a nagy pillanatban ne legyen kicsiny szivü. (Tartós tetszés.) Unger miniszter elmondja, hogy ő tiszta meggyőződéséből és legjobb jogászi tudomása szerint értelmezte az alkotmányt. Egész politikai és jogászi múltjának ellenmondana, ha másképen tenne. Az alkotmány magyarázatának semmi köze sincs az alkotmányhoz való hűséggel. Minden törvény értelmezésében kutatni kell annak czélját is, és a megengedhető értelmezések közül azt kell elfogadni, amely megfelel az állam életérdekeinek. A miniszter tiltakozik azon gyanúsítás ellen, hogy a kormány a reactiót vagy a kényuralmat szolgálja. Amint a háznak joga van álláspontjához ragaszkodni, úgy a kormánynak is van joga. Az értelmezés jogi kérdés, nem pedig politikai. A kormány nem fogadja el azt a szemrehányást, hogy hűtlen az alkotmányhoz. Ilyesmit nem érdemelt meg, és szerette volna, ha megkímélik tőle, mert teljes erejéből működött, hogy biztosítsa az alkotmányt a veszélyek ellen, és tagjai sohasem lettek hűtlenek a szigorúan alkotmányos érzelmekhez. (Ellenmondás.) Őszinte meggyőződésemért csak istennek és lelkiismeretemnek tartozom felelősséggel. (Tetszés.) A kormány olyan tagokból áll, akik nem kapaszkodnak a miniszteri székekbe, sőt várva várják azt a pillanatot, amely megszabadítja nehéz áfájuktól. (Zajos tetszés, mozgás.) Orocholski fölolvassa a lengyel képviselők nyilatkozatát, mely szerint ők Duiszewsky indítványának elvetése esetében atöbbség javaslatára szavaznak. Sturm röviden válaszol Unger miniszternek. Scharschmid helyreigazítja Sturm egyik nyilatkozatát. Hamsch indítványozza a berlini szerződés szentesítését és Bosznia megszállásának megszüntetését. (Derültség.) Bomba indítványozza az ülés bezárását. Elfogadják. A legközelebbi ülés hétfőn lesz. Budapest, január 25. A képviselőhöz január hó 26-án vasárnap d. n. 1 órakor ülést tart. A főrendiház f. é. január hó 26-án délután,2 órakor ülést tart. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. u. 4 órakor tartott ülésében először az ipari szakoktatás tárgyában kiküldött albizottság jelentése került elfogadásra, melyet olvasóink már ismernek. Az ülés további folyamában áttértek a pénzügyminiszteri budget folytatólagos tárgyalására. Dohányjövedék czimén előirányoztatott 11 millió 557,365 frt kiadás és 27.968,887 frt bevétel, vagyis 16.400,522 frt tiszta bevétel, mi hosszabb vita után, főleg Wahrmann felszólalására változásánál elfogadtatott. Gyorsabban állapíttatott meg a lottó és ttójövedék előirányzata 4.250.000 frt és 11.640.000 frt tiszta jövedelemmel. Ülés vége 8 órakor. Legközelebbi ülés vasárnap d. n. fél 1-kor a honvédelmi minisztérium költségvetésének hitelesítésére. A pénzügyminiszteri költségvetést hétfőn d. e. 10 órakor folytatják. Az „Egyetértés“ pénteki számában a „Magyar Polgár“ után azt a rémhírt közölte, hogy a székelyföldön Gyergyó-Ditró községben egy ember a pestisben halt el. E közlés folytán a belügyminiszter távirati után azonnal kérdést tett Csik megye alispánjánál, hogy a fennebbi hit igaz-e , és az alispántól még ugyanaznap az a megnyugtató jelentés érkezett, hogy „pestis általi haláleset a megye területén nem fordult elő.“ Az osztrák-magyar bank budapesti igazgatósága, ma tartott ülésén a következő urakat választotta meg a budapesti főintézet cenzoraivá: Rebly Adolfot, Fischl Károlyt, Hugmayer János Károlyt, Jálics Kálmánt, Keppich Ármint, Kistenmacher Károlyt, Kohler J. C.-t, Köhner Zsigmondot, Kollerich Pált, Kunewalder M. Lipótot, Neumann Frigyest, Oppenheimer J. S.-t, Stern Ignáczot, Tömöry Jenőt, Ullmann M. G.-t és Weisz Mórt. A fiumei kereskedelmi- és iparkamara azon javaslatot intézte a kormányhoz, hogy a károlyváros-fiumei vasút a Száváig meghosszabbíttassék. Az ország jelenlegi politikai és pénzügyi viszonyainál fogva a szóban forgó vasúti kiterjesztés egykönnyen aligha megvalósítható. Pedig szükséges volna, mert a déli vasúttársulat által a sziszek-galdovoi szakasz kiépítése folytán teremtett verseny a m. kir. államvasutakra könnyen káros befolyással lehet. Budapest, január 25. A pénzügyminiszter két törvényjavaslata fekszik előttünk. Mindegyik oly fontos, hogy hosszabb és behatóbb tárgyalást tenne szükségessé. Mindazáltal kétségtelen, hogy az, mely az új kölcsönnel foglalkozik, jóval nagyobb érdekeltségre tarthat számot, mint az, mely a múlt évi december 31-éig már tényleg befejezett hitelműveleteket tárgyalja. Abban mindegyik megegyezik társával, hogy csupán tájékozást nyújt és nem végleges képet. A múlt évig lefolyt hitelműveleteknek csak külső keretét kaptuk, belső apró részleteit csak akkor fogja a pénzügyminiszter előterjeszthetni, ha a részletes jelentések is megérkeztek. De habár nem teljes is még e kimutatás, kétségtelenül helyes volt annak közzététele, különösen amaz ellenzéki insinuatiók után, melyek az ország vagyonának jogtalan elfecsérléséről áradoztak. Az új kölcsönre vonatkozó előterjesztésben viszont nem találjuk fel, minő a kétféle kibocsátandó hitelpapír, a járadék és domainális záloglevél aránya, s minő lett mindegyiknek kibocsátási árfolyama, ami kétségen kívül a legfontosabb mozzanat az új hitelművelet megbírálására. De ha e tekintetben megegyezik is egymással a pénzügyminiszter két előterjesztése, fontosság tekintetében határozottan nagy különbség van a kettő között, melyek közül az egyik bevégzett s a törvény által különben is meglehetősen előre körvonalazott intézkedésekről szól; még a másik a jövőre szól s egy sok tekintetben ismeretlen sphinx elé állít. Ez szolgáljon mentségünkül, ha egyelőre csak az utóbbival foglalkozunk. Több mint 90 millió forintra rúg azaz összeg, melyet a magyar államnak a jelen 1879. évben kölcsön útján beszereznie kell. A kormány előtt három út állott: rövid lejáratú lebegő adósságot, hosszabb időre szóló törlesztési kölcsönt, vagy egyszerű járadékhitelt kötni. Semmi bizonyításra nem szorul, hogy az utóbbi lett volna a legelőnyösebb. De viszont ép oly bizonyos az is, hogy a kormány már azáltal is érdemeket szerzett magának financiáink körül, hogy az első módot, a rövid lejáratú lebegő adósságot teljesen elmellőzte. Ha pusztán oly kiadásokat kellene fedezni a jelen évben, melyekkel a mostani kabinet terhelte állami háztartásunkat, akkor jóval szigorúabbak lehetnénk iránta. De ha meggondoljuk, hogy ez évben oly lebegő adósságot is kell visszafizetnünk, melyet a lehető legkedvezőbb körülmények közt kötött a legpéldátlanabb könnyelműség, akkor lehetetlen némi elismeréssel nem viseltetnünk azon kormány iránt, mely a kedvezőtlen körülmények közt is megóvta a nemzetet hasonló calamitások ismétlésétől. Az új kölcsön részben járadék, részben domaniális kölcsön lesz. Hogy a lebegő adósság lidércznyomásától megmenekedtünk, az a kormány érdeme, de hogy mily arányban fog az új kölcsön a terhesebb domaniális és a kedvezőbb járadékhitel közt megoszlani; s különösen hogy mily kibocsátási árfolyam mellett, más szóval az orságminő megterheltetése mellett fog mindkettő megköttetni — az nemcsak a kormánytól, hanem magától az országtól is függ. Sohasem voltunk az ámítás barátai, mert az mindig megboszulja magát. Most sem állítjuk tehát, hogy az új kölcsön valami rendkívül rózs színben mutatná a jövőt. Sőt egyenesen lejelentjük, hogy helyzetünk komoly, s hogy mindazok ártanak nemzetüknek, kik könnyelműségből vagy bárminemű más indulatból szemet hunynak a viszonyok szigora előtt. De ép úgy kárhoztatnunk kell azokat is, kik csak jajveszékelni tudnak, az ország végpusztulásáról hallucinálnak s elfogultságukban minden bajért csak a jelen kormányt teszik felelőssé, nem gondolva meg, hogy midőn a kormány sáfárkodását gyűlöletek fekete színében festik, magára az országra, annak hitelére vetnek sötét árnyat. Emelkedjünk a helyzet színvonalára. Legyünk áthatva annak tudatától, hogy viszonyaink komoly munkát, sőt áldozatot igényelnek minden hazafitól , de másrészt vessük meg a tehetetlen siránkozást, s az epelázban sínylő személyi érdekei kedvéért az ország javát is koczkára vető fenekedést.Lássa meg a külföld, hogy mi, magyarok nemcsak nem esünk kétségbe sorsunk fölött, de készek vagyunk minden erőfeszítésre, melyet állami létünk, alkotmányunk és nemzeti függetlenségünk megkíván. S ne szorítkozzunk ebbeli érzelmeink nyilvánításában csupán szavakra, lépjünk a tettek mezejére. Az igaz, hogy a külföld ad nekünk pénzt, mert hiszen ad nálunk jóval discreditáltabb nemzeteknek is. De hogy minő lesz a kölcsön ára, az egyenesen tőlünk függ. Minden jóravaló nemzet lehetőleg önmaga igyekszik fedezni államhitelének a szükségletét. Nem mondjuk, hogy mi is abban a helyzetben vagyunk, hogy azt megtehessük. De az kétségtelen, hogy eddig sokkal kevesebb áldozatot hoztunk önmagunk és sokkal többet fogadtunk el a külföldtől, mint egy önálló nemzet méltóságával, sőt józan számításával megfér. Mutassuk meg, hogy bízunk hazánk jövőjében s biztosak lehetünk, hogy a külföld pénzerői nem fogják közönyösen nézni erőfeszítéseinket és áldozatkészségünket. Míg viszont, ha önmagunk sem bízunk magunkban, ne csodálkozzunk, ha az idegen annál drágábban fizetteti meg segélyét. Saját kezeinkben van letéve az új kölcsön sorsa. Ne fessük feketébbre az ördögöt, de ne is áltassuk magunkat azzal az ábránddal, hogy mások többre becsülnek bennünket, mint önmagunk. A Neues Wiener Abendblatt értesül, hogy tegnap két bécsi nagykövetség sürgönyöket kapott Konsantinápolyból, amelyek összhangzásban a következőket jelentik: Januárius 24-én az Analicsezme és a Dervis utczában két teherhordó halt meg. Az egyik maga lakásán, a másik pedig az utcáin. A két holttestet egy ausztriai orvos vizsgálta meg és hónalj alatt mirigydaganatokat constatált; mind a két holttest színe a pestis ismertető jeleire vallott. A holttesteket azután a sztambuli egészségügyi hivatal halottas kamrájába vitték. A lakosságot rémület fogja el. Azt gyanítják, hogy a pestis nem Oroszországból, hanem ázsiai Törökországból hurczoltatott be. Az illető táviratok megjegyzik, hogy a török fővárosban különben fölttnőleg kedvező a lakosság és a katonaság egészségügyi állapota. Budapest, január 25. Az Oroszországban kiütött pestis mindig élénkebben foglalkoztatja a kedélyeket. Eleintén csak imitt-amott vettek tudomást a pestisre vonatkozó hírekről. Ma már nemcsek a sajtó, hanem a kormányférfiak és törvényhozások is foglalkoznak azokkal. A múltkor a magyar miniszterelnök tett nyilatkozatot, ma az osztrák kormányelnök felelt a reichsrábhban, egy az oroszországi pestisre vonatkozólag hozzá intézett interpellációra. A közönség e megnyugtató nyilatkozatok daczára kezd aggódni. Az aggodalom annál nagyobb lidércz-nyomást gyakorol a kedélyekre, mert az ismeretlen veszedelem, melyet a valónál borzasztóbbá színez ki a képzelem, mindig izgatóbb. De hát jogos-e ez aggodalom, indokoltak-e a több oldalról forgalomba került rémhírek? Az ázsiai piszokban, az éhenhaló, s földalatti kunyhókban vagy büzhödt kalibákban, egészségtelen talajon lakó népeknél a nyavalyák minden daemona otthonos. Rettentő, az emberi fajt pusztító nyavalyák, melyek közül csak a kolera szokott periodikusan ellátogatni hozzánk, hogy megtizedelje Európa lakosságát. A pestis az utolsó században nem tette lábát európai talajra, s most hogy az ázsiai határon áttekint undok, irtózatos arczával, Európa népeinek eszükbe jut mindaz a borzasztó aratás, melyet a halál e rémes angyala századról-századra tartott az emberiségben. De habár áttekint Európába, sőt ha elárasztja Oroszország egyes részeit a halált lehelő invázió, kérdés, vájjon a cultúra magasabb foka nem képez-e természetes gátat ez invázió terjedése ellen, hiszen magában Oroszországban is megkíméli — legalább hír szerint — a jobban és mérsékletesebben élő népfajokat. Buckle, a civilisatio történetéről szóló világhírű munkájában határozottan állítja, hogy a pestis a nyugati culturországokban nem terjedhet el. Nem bírunk a tudomány és szakismeret oly mérvével, hogy ki mernék mondani véleményünket ez állítás helyes, vagy helytelen volta felett. Lehet hogy igaz, de lehet az is, hogy a nagy angolt, bár megfontolatlan szót soha sem szokott kimondani, a modern civilisatió hatalmas fejlődésének szemlélete túlzásra ragadta. Anynyi azonban bizonyos, hogy Buckle az orvosi tudomány mai állásának, az egészségügyi és talajviszonyok teljes ismerete mellett mondta ki állítását. S ő nem áll egyedül. A tudománynak jelenleg élő korifeusai közül sokan csatlakoznak hozzája. Aki tehát a pestisre vonatkozó rémhírekkel szemben vigasztalódni akar, e vigaszt könnyen feltalálja, ha a tudomány e nyilatkozataiban hisz. Ámde, amit megtehetnek és jogosan tehetnek meg egyesek, nem tehetik meg az állam és a kormányok. A culturországoknak a pestistől való mentessége igaz lehet, de a tapasztalat még nem bizonyította be, nem emelte minden kétségen felül. És ez a nem magában foglalja a kormányok kötelezettségeit. E nemmel szemben, bármily votumot adna is a tudomány, (mely e téren csak conjectura) indokolatlan, sőt bűnös lenne minden mulasztás. E nem igazol, sőt parancsolólag követel minden, a vész elhárítására szükséges rendszabályt. Ide járul még egy igen fontos körülmény. Ha a cultura nem mentesít a pestistől, úgy terjedésének gyorsaságát elősegíti. A közép és újkor nyomorult közlekedési eszközei mellett, a pestis csak lassan terjedhetett tova.A modern civilisatio ennek is a gőzt kölcsönzi oda szárnyakul. A közép és újkorban a pestist a lassan mozgó hadcsapatok hurczolták tartományról tartományra, most a gyors röptű kereskedelem és forgalom közvetítené azt. Ha tehát a pestis veszélye fenforog, a civilisatió közepén, hol a népeknek egymástól való elzárkózása nehéz, szinte lehetetlen, annál több indok van a kór terjedését megakadályozó rendszabályokra. A modern egészségügyi rendszabályok, habár az orvosi tudománynak e nyavalyára vonatkozólag sincs szava, előreláthatólag fékezni, habár nem is megfékezni tudnák annak elhatalmasodását. De a civilisatiónak mégis sokkal több veszteni valója volna, mint volt a fél vagy egész barbárságnak. A születések és halálozások végre is kiegyenlítenék a megingott arányt, habár a népesség nagy pusztulása szintén kiszámíthatlan baj, a civilizált népek vagyonának azonban igen nagy része iparban és kereskedelemben fekszik; az iparnak és a kereskedelemnek, a pestis következtében való tönkrejutása tehát óriási nemzetgazdasági kár volna. Eltekintve tehát a humanitárius szempontoktól, az állam legfőbb érdekei követelik a legtágasabb körű intézkedések életbeléptetését. S ez ügyben nemcsak egyes országok, de Európa valamennyi állama érdekelve van. A védelemnek tehát közösnek, átalánosnak s így kötelezőnek kell lennie. Minden államnak érdekében van ugyan a védelem, de ha valamely állam, indolantiából, elmulasztaná határának megvédését, erre diplomatiai nyomással kellene kényszeríteni. Az indolentia gyanújába kerülhetnek a dunai államok, amelyek leginkább exponálva vannak a veszélynek s amelyeken át vezet a ragálynak hozzánk vezető útja. Ha tehát a vész terjedése Oroszország keleti tartományaiban nem lesz megállítható, Európának azon kell lennie, hogy a dunai államok határain küzdje le a veszedelmet. Ha a ragály átcsapott Bessarábiába, Romániába, Szerbiába, Bulgáriába s a Balkán-félszigetre, óriási félkörben fogja átkarolni monarchiánkat s elsősorban Magyarországot. Vájjon fog-e sikerülni elzárkóznunk előle ? Reméljük. Bízunk kormányunk és végrehajtó közegeinek erélyében. De jobb a vészszel va a küzdelmet távolabb kezdenünk s lépésről lépésre szembeszállni vele minden talpalatnyi területért. A Bécsben tanácskozó bizottság mind a bel-, mind a külföldön életbeléptetendő rendszabályok egész sorozatát indítványozza. A tervezgetéseket azonban nyomon kell követnie a cselekvésnek. Mind Tisza Kálmán, mind az osztrák kormányelnök nyilatkozata megnyugtathatja a monarchia minden polgárát, hogy semmi védelmi rendszabály sem marad teljesületlenül, mely a ragály behurczolásának megakadályozására közrehathat. Ez azonban kizár a kormány részéről minden optimizmust és könnyenhivőséget. Az orosz kormány, az osztrák miniszter nyilatkozatából ítélve, még most is azon elhasznált taktikát követi, hogy eltagadja a dolgot. Tagadja, hogy a ragály pestis, s tagadja, hogy keletkezési helyén túlterjedt. Ép igy tagadták a hatóságok a milánói dögvész előtt, hogy a szórványosan fellépő keresetek pestisből származnak. Az orosz kormány tagadásaival szemben határozottan meg kell állapítani a tényeket. Erre valók lesznek a kormány által kiküldendő orvosok és megbízottak, s erre valók a diplomatiai ügyvivők. Minisztereink tegyék egyszerűen félre az orosz kormány hivatalos jelentéseit, s csak azon tudósításokat fogadják el irányadók gyanánt, melyeket saját közegeiktől kap. E tudósításokra kell alapítani az életbeléptetendő rendszabályokat. E tudósításokat kell a közönség elé adni. A nyíltság bizalmat szül. A közönség, ha tapasztalja, hogy a kormány nem palástolja a veszélyt és készen van fogadására, megnyugszik. Ez megszünteti az izgatottságot, mely ez idő szerint még jogosulatlan is, mert semmi pozitív ok nem forog fenn arra nézve, hogy a veszély Európára nézve komoly alakban lépett föl. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése január 25-én. (Esti lapunk tudósításának kiegészítéséül.) Bakay Nándor ellenindítványa után következik. Milliónyi Lajos b. nem tátja helyes eljárásnak, hogy a kormány az Olaszországba kötendő vám- és kereskedelmi szerződés tekintetében rendeleti úton intézkedett. Ez által nem akarja azt értetni, mintha nézete szerint kívánatos lett volna az általános vámtarifa életbeléptetése. Ennek nehézségeit ismeri, s nem kívánja e tarifa életbeléptetését. De alkotmányos szempontból hibáztatja, hogy a kormány nem várva be a törvényhozás felhatalmazást, rendeleti uton intézkedett, vagy ha már ezt tette, nem iparkodott az. országgyűlés utólagos jóvágyását kikérni. Azután hosszabb beszédben kizárja a szerződés előnyeit s hátrányát, végre pedig a következő harozati javaslat nyújtja be: „A képviselőház kijelenti, hogy a gabona- és lisztvám fenntartását Oaszország része, ez egyedül azért nem tekinti a szerződés heybenhagyását feltétlenül gátló körülménynek, mert forgalmunk eze a czikkekben Olaszországban nem jelentékeny. A jövőre kötendő tarifaszerződéseknél azonban elvárja a kormányé], hogy a gabona- és lisztkivitelünk vámmentességét biztosítani fogja.“ Egyébiránt bár egy szerződést a jelenlegi állapotnál határozottan rosszabbnak tartja, de a kényszerhelyzetben, melyben vagyunk, elogadja azt. (Helyeslés balfelé.) Bethlen András gróf Simonyi Lajos ellenében tagadja, hogy a jelenlegi állapot határozat