Ellenőr, 1879. január (11. évfolyam, 5-55. szám)

1879-01-26 / 45. szám

^IS fizetési árak: Egész évre ! BO frt — kr. Évnegyedre ". . 5 frt — kr. Félévre • . . 10 , — „ Egy hónapra . 1­9­90 » Egyes szám ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nddor-vécza 6. szdm. Semmit sem kiklünk, ha nem tudjuk, kitti jön. — Késiratok vitátó küldtére nem volna semmk. — Poéta által teák bérmentes leveleket fogadunk el. (Reggeli kiadás,* hirdetések felvétele a kiadóTu­v-cLtalbcLTi: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). További Havas« Lafite & Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. • -Kiadó-hivatal: ('BtLd.cLpeste.rL, ndLcLor-Tztcza. O. szdm.. fik intézendik ae elSibcetések A ti lap szétküldvére vonatkozó minden felszólalót. 45. szám. Budapest, vasárnap, január 26.1879. XI. évfolyam. Figyelmeztetjük azon tisztelt előfi­zetőinket, kiknek előfizetése január hó végével lejár, hogy azt mielőbb meg­újítani szíveskedjenek, nehogy a lap vételében késedelmet tapasztaljanak. Az „Ellenőr“ ára: egész évre.....................................20 frt — félévre...........................................10 frt — negyedévre.......................................5 frt — egy hóra........................................1 frt 80 kr. Az „Ellenőr“-re a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. Táviratok:. Bécs, január 25. Konstantinápolyból jelenti a Politische Correspondenz föntartás­­sal. Podgoricza kiürítése megkezdődött és folyik. A porta elhatározta Janina áten­gedését. Bécs, jan. 25. Athénból jelenti a Politische Correspondenz. A porta nem tetszését fejezte ki Athénben, hogy a határrendező bizottság tagjai el­indultak, mielőtt a porta kitűzte az alkudozások megkezdésének lapját. A porta egyszersmind meg­tiltotta az „Olga“ corvettnek, a­mely a görög biz­tosokat szállította, az Arta öbölbe való bemenést. A görög biztosok tehát Veniczában szállottak partra, a­honnét tengelyen Aninába fognak menni. A porta eljárása fájdalmas föltűnést okoz Athén­ben, mert az alkudozások újabb halogatásától félnek. Bécs, jan. 25. Bukarestből jelenti a Poli­tische Correspondenz. A fejedelem és a kormány a legnagyobb kitüntetéssel fogadták Szavjet pasát. Szavjet e hó 26-án utazik Bécsbe, és onnét két nap múlva Párisba indul. London, jan. 25. A Standard jelenti határból jan. 3-áról. A zulu király vissza­utasította az angol kormány minden köve­telését és 8000 embert gyűjtött össze a határon. Chelmsford tábornok, az angol fő­­parancsnok a határra indult táborkarával. A brit kormány jan. 11-éig időt adott a zulu királynak a megfontolásra. Bécs, jan. 25. A Pol. Corr. jelenti: Az ázsiai pestis ügyében kiküldött bizottság folytatta tárgyalásait, és azokat egyelőre be is fejezte. Finkelburg, Németország meg­hatalmazottja holnap Berlinbe utazik. A bi­zottság elhatározta ma: Oroszországból a következő tárgyakat nem szabad beszállí­tani : Tisztátalan fehérneműt és ágyneműt, kopott ruhát és rongyot, prémet, bőröket, kecske- és juh-irhát, hólyagot, beleket, ha­lat, sertét, kaviárt, halakat. A gyapjút be­­bocsáttatása előtt fertőzteleníteni kell, ha­sonlóképen a leveleket, és a papirospénz küldeményeket is. Az Oroszországból érkező hajók és utasaik orvosrendőri vizsgálat alá vetendők. A körülményekhez képest a bi­zottság javaslatai az alsó Duna vidékéről érkező tárgyakra is kiterjesztendők. A ro­mán kormány értesítendő a hozott határo­zatokról, valamint arról is, hogy az illető hatalmak hajlandók közvetlen megállapodá­sokra jutni vele. K­ondon, január 25. A „Victoria“ és „Al­bert“ yachtok parancsot kaptak, hogy április első hetében készen álljanak a királyné rendelkezésére, a­ki a szárazföldre utazik. A királyné meglátogatja a hessen-darmstadti nagyherczegnő sírját, azután pedig Coburgba megy. Prága, január 25. A socialisták perének mai titkos tárgyalása alkalmával két vádlottat négy hónapi, öt vádlottat három hónapi és hat vádlottat két hónapi fogságra ítéltek. Három vád­lottat fölmentettek. Bécs, jan. 25. König Fü­löpöt váltóhamisítás miatt nyolcz évi súlyos börtönre ítélték el, vádlott társait pedig, Oblathoth és Kempnert öt, illetőleg két évi súlyos börtönre. Róma, jan. 25. A pápa legutóbbi encycli­­cájára válaszul Európa különböző vidékéről fenye­getőző levelek érkeztek az internationalistáktól és a socialistáktól a pápához. Mondják, hogy a pápa közölni akarja azokat az illető kormányokkal. Miután néhány pontra nézve megállapodtak egy­mással a pápua és a német kormány, a kiegyezés most könnyeb­ben jöhet létre. Bécs­, jan. 25.Az urak háza bizottsága ajánlja a Franczi­aországgal és Olaszországgal kötött szer­ződés elfogadását. El­szad bej bécsi nagykövet megválik állá­sától. Bécs, jan. 25. A képviselőház folytatja a berlini szerződés tárgyalását. Coronini gr. főszónok kárhoztat valamennyi ellenindítványt, még Dunajewskyét is, nem annyira a vitatott illetékességre való tekintetből, mint in­kább azért, mert kívánatos, hogy a reichszatb vi­lágosan és határozott alakban adja beleegyezését Andrássy gróf politikájába. Ajánlja tehát a többség indítványát. (Tetszés.) Sturm főszónok hangsúlyozza, hogy az ellenzék ragaszkodik a fölirat álláspontjához. Az 1859. és I­égc16. évi események után kénytelen volt Ausztria , keletei megerősödésével foglalkozni; kifelé ápolnia­­ kellett­ volna Németország barátságát ; de mivel ezt nem­ tette, arra kényszerítette Németországot, hogy Oroszországgal kössön­ szövetséget. Ezután a szónok potomnál a többségi indítványa ellen. Bosz­nia megszállását nem tartja szükségesnek, de üd­vösnek sem Ausztria érdekeire, mert megrázkódta­tással fenyegeti a jelen államrendszert, és megbé­nítja hadi és pénzügyi erőnk egy részét. Végül megtámadja a kormányt, mert alkotmányellenes magatartást követ. Fölszólítja az ellenzéket, hogy ragaszkodjék álláspontjához, hogy a nagy pillanat­ban ne legyen kicsiny szivü. (Tartós tetszés.) Unger miniszter elmondja, hogy ő tiszta meg­győződéséből és legjobb jogászi tudomása szerint értelmezte az alkotmányt. Egész politikai és jogá­szi múltjának ellenmondana, ha másképen tenne. Az alkotmány magyarázatának semmi köze sincs az alkotmányhoz való hűséggel. Minden törvény értel­mezésében kutatni kell annak czélját is, és a meg­engedhető értelmezések közül azt kell elfogadni, a­mely megfelel az állam életérdekeinek. A miniszter tiltakozik azon gyanúsítás ellen, hogy a kormány a reactiót vagy a kényuralmat szolgálja. A­mint a háznak joga van álláspontjához ragaszkodni, úgy a kormánynak is van joga. Az értelmezés jogi kérdés, nem pedig politikai. A kormány nem fogadja el azt a szemrehányást, hogy hűtlen az alkotmányhoz. Ilyesmit nem érdemelt meg, és szerette volna, ha megkímélik tőle, mert teljes erejéből működött, hogy biztosítsa az alkotmányt a veszélyek ellen, és tagjai sohasem lettek hűtlenek a szigorúan alkot­mányos érzelmekhez. (Ellenmondás.) Őszinte meg­győződésemért csak istennek és lelkiismeretemnek tartozom felelősséggel. (Tetszés.) A kormány olyan tagokból áll, a­kik nem kapaszkodnak a minisz­teri székekbe, sőt várva várják azt a pillanatot, a­mely megszabadítja nehéz áfájuktól. (Zajos tet­szés, mozgás.) Orocholski fölolvassa a lengyel képviselők nyilatkozatát, mely szerint ők Duiszewsky indítvá­nyának elvetése esetében a­­többség javaslatára szavaznak. Sturm röviden válaszol Unger miniszternek. Scharschmid helyreigazítja Sturm egyik nyi­latkozatát. Hamsch indítványozza a berlini szerződés szentesítését és Bosznia megszállásának megszün­tetését. (Derültség.) Bomba indítványozza az ülés bezárását. El­fogadják. A legközelebbi ülés hétfőn lesz. Budapest, január 25. A képviselőhöz január hó 26-án vasár­nap d. n. 1 órakor ülést tart. A főrendiház f. é. január hó 26-án délután­­,2 órakor ü­lést tart. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. u. 4 órakor tartott ülésében először az ipari szakok­tatás tárgyában kiküldött albizottság jelentése ke­rült elfogadásra, melyet olvasóink már ismernek. Az ülés további folyamában áttértek a pénzügymi­niszteri budget folytatólagos tárgyalására. Dohányjövedék czimén előirányoztatott 11 mil­lió 557,365 frt kiadás és 27.968,887 frt bevétel, vagyis 16.400,522 frt tiszta bevétel, mi hosszabb vita után, főleg Wahrmann felszólalására változásá­nál elfogadtatott. Gyorsabban állapíttatott meg a lottó és ttójö­­vedék előirányzata 4.250.000 frt és 11.640.000 frt tiszta jövedelemmel. Ülés vége 8 órakor. Legközelebbi ülés vasár­nap d. n. fél 1-kor a honvédelmi minisztérium költ­ségvetésének hitelesítésére. A pénzügyminiszteri költ­ségvetést hétfőn d. e. 10 órakor folytatják. Az „Egyetértés“ pénteki számában a „Magyar Polgár“ után azt a rémhírt közölte, hogy a szé­kelyföldön Gyergyó-Ditró községben egy ember a pestisben halt el. E közlés folytán a belügyminiszter távirati után azonnal kérdést tett Csik megye alispánjánál, hogy a fennebbi hit igaz-e , és az alispántól még ugyanaz­nap az a megnyugtató jelentés érkezett, hogy „pestis általi haláleset a megye területén nem fordult elő.“ Az osztrák-magyar bank budapesti igazgató­sága, ma tartott ülésén a következő urakat válasz­totta meg a budapesti főintézet cenzoraivá: Rebly Adolfot, Fischl Károlyt, Hugmayer János Károlyt, Jálics Kálmánt, Keppich Ármint, Kistenmacher Ká­rolyt, Kohler J. C.-t, Köhner Zsigmondot, Kollerich Pált, Kunewalder M. Lipótot, Neumann Frigyest, Oppenheimer J. S.-t, Stern Ignáczot, Tömöry Jenőt, Ullmann M. G.-t és Weisz Mórt. A fiumei kereskedelmi- és ipar­kamara azon javaslatot intézte a kormányhoz, hogy a károly­­város-fiumei vasút a Száváig meghosszabbíttassék. Az ország jelenlegi politikai és pénzügyi vi­szonyainál fogva a szóban forgó vasúti kiterjesztés egykönnyen alig­ha megvalósítható. Pedig szüksé­ges volna, mert a déli vasúttársulat által a szi­­szek-galdovoi szakasz kiépítése folytán teremtett verseny a m. kir. államvasutakra könnyen káros befolyással lehet. Budapest, január 25. A pénzügyminiszter két törvényjavas­lata fekszik előttünk. Mindegyik oly fontos, hogy hosszabb és behatóbb tárgyalást tenne szükségessé. Mindazáltal kétségtelen, hogy az, mely az új kölcsönnel foglalkozik, jóval nagyobb érdekeltségre tarthat számot, mint az, mely a múlt évi dec­ember 31-éig már tényleg befejezett hitelműveleteket tárgyalja. Abban mindegyik megegyezik társával, hogy csupán tájékozást nyújt és nem végleges képet. A múlt évig lefolyt hitelműveletek­nek csak külső keretét kaptuk, belső apró részleteit csak akkor fogja a pénzügymi­niszter előterjeszthetni, ha a részletes je­lentések is megérkeztek. De habár nem tel­jes is még e kimutatás, kétségtelenül helyes volt annak közzététele, különösen amaz el­lenzéki insinuatiók után, melyek az ország vagyonának jogtalan elfecsérléséről áradoztak. Az új kölcsönre vonatkozó előterjesztésben vi­szont nem találjuk fel, minő a kétféle kibocsá­tandó hitelpapír, a járadék és domainális záloglevél aránya, s minő lett mindegyik­nek kibocsátási árfolyama, a­mi kétségen kívül a legfontosabb mozzanat az új hitel­művelet megbírálására. De ha e tekintetben megegyezik is egymással a pénzügyminiszter két előterjesztése, fontosság tekintetében ha­tározottan nagy különbség van a kettő kö­zött, melyek közül az egyik bevégzett s a törvény által különben is meglehetősen előre körvonalazott intézkedésekről szól; még a másik a jövőre szól s egy sok tekintetben ismeretlen sphinx elé állít. Ez szolgáljon mentségünkül, ha egyelőre csak az utóbbi­val foglalkozunk. Több mint 90 millió forintra rúg azaz összeg, melyet a magyar államnak a jelen 1879. évben kölcsön útján beszereznie kell. A kormány előtt három út állott: rövid lejáratú lebegő adósságot, hosszabb időre szóló törlesztési kölcsönt, vagy egyszerű já­radékhitelt kötni. Semmi bizonyításra nem szorul, hogy az utóbbi lett volna a legelő­nyösebb. De viszont ép oly bizonyos az is, hogy a kormány már azáltal is érdemeket szerzett magának financiáink körül, hogy az első módot, a rövid lejáratú lebegő­ adós­­ságot teljesen elmellőzte. Ha pusztán oly kiadásokat kellene fedezni a jelen évben, melyekkel a mostani kabinet terhelte ál­lami háztartásunkat, akkor jóval szigorúab­­bak lehetnénk iránta. De ha meggondoljuk, hogy ez évben oly lebegő adósságot is kell visszafizetnünk, melyet a lehető legkedve­zőbb körülmények közt kötött a legpéldát­lanabb könnyelműség, akkor lehetetlen némi elismeréssel nem viseltetnünk azon kormány iránt, mely a kedvezőtlen körülmények közt is megóvta a nemzetet hasonló cala­­mitások ismétlésétől. Az új kölcsön részben járadék, részben domaniális kölcsön lesz. Hogy a lebegő adósság lidércznyomásától megmenekedtünk, az a kormány érdeme, de hogy mily arány­ban fog az új kölcsön a terhesebb doma­niális és a kedvezőbb járadékhitel közt meg­­oszlani; s különösen hogy mily kibocsátási árfolyam mellett, más szóval az orságminő megterheltetése mellett fog mindkettő meg­köttetni — az nemcsak a kormánytól, ha­nem magától az országtól is függ. Sohasem voltunk az ámítás barátai, mert az mindig meg­boszulja magát. Most sem állítjuk tehát, h­ogy az új kölcsön va­lami rendkívül rózs színben mutatná a jövőt. Sőt egyenesen lejelentjük, hogy hely­zetünk komoly, s ho­gy mindazok ártanak nemzetüknek, kik könnyelműségből vagy bárminemű más indulatból szemet hunynak a viszonyok szigora előtt. De ép úgy kár­hoztatnunk kell azokat is, kik csak jajve­­székelni tudnak, az ország végpusztulásáról hallucinálnak s elfogultságukban minden bajért csak a jelen kormányt teszik felelőssé, nem gondolva meg, hogy midőn a kormány sáfárkodását gyűlöletek fekete színében fes­tik, magára az országra, annak hitelére vetnek sötét árnyat. Emelkedjünk a helyzet színvonalára. Legyünk áthatva annak tudatától, hogy viszonyaink komoly munkát, sőt áldozatot igényelnek minden hazafitól , de másrészt vessük meg a tehetetlen siránkozást, s az epelázban sínylő személyi érdekei kedvéért az ország javát is koczkára vető feneke­­dést.­Lássa meg a külföld, hogy mi, ma­gyarok nemcsak nem esünk kétségbe sor­sunk fölött, de készek vagyunk minden erő­feszítésre, melyet állami létünk, alkotmá­nyunk és nemzeti függetlenségünk megkíván. S ne szorítk­ozzunk ebbeli érzelmeink nyil­vánításában csupán szavakra, lépjünk a tettek mezejére. Az igaz, hogy a külföld ad nekünk pénzt, mert hiszen ad nálunk jóval discreditáltabb nemzeteknek is. De hogy minő lesz a kölcsön ára, az egyenesen tő­lünk függ. Minden jóravaló nemzet lehe­tőleg önmaga igyekszik fedezni állam­hitelének a szükségletét. Nem mondjuk, hogy mi is abban a helyzetben vagyunk, hogy azt megtehessük. De az kétségtelen, hogy eddig sokkal kevesebb áldozatot hoz­tunk önmagunk és sokkal többet fogadtunk el a külföldtől, mint egy önálló nemzet méltóságával, sőt józan számításával meg­fér. Mutassuk meg, hogy bízunk hazánk jövőjében s biztosak lehetünk, hogy a külföld pénzerői nem fogják közönyösen nézni erő­feszítéseinket és áldozatkészségünket. Míg viszont, ha önmagunk sem bízunk magunk­ban, ne csodálkozzunk, ha az idegen annál drágábban fizetteti meg segélyét. Saját kezeinkben van letéve az új köl­csön sorsa. Ne fessük feketébbre az ördö­göt, de ne is áltassuk magunkat azzal az ábránddal, hogy mások többre becsülnek bennünket, mint önmagunk. A Neues Wiener Abendblatt értesül, hogy teg­nap két bécsi nagykövetség sürgönyöket kapott Konsantinápolyból, a­melyek összhangzásban a kö­vetkezőket jelentik: Januárius 24-én az Anali­­csezme és a Dervis utczában két teherhordó halt meg. Az egyik maga lakásán, a másik pedig az utcáin. A két holttestet egy ausztriai orvos vizs­gálta meg és hónalj alatt mirigydaganatokat con­­statált; mind a két holttest színe a pestis ismertető jeleire vallott. A holttesteket azután a sztambuli egészségügyi hivatal halottas kamrájába vitték. A lakosságot rémület fogja el. Azt gyanítják, hogy a pestis nem Oroszországból, hanem ázsiai Törökor­szágból hurczoltatott be. Az illető táviratok meg­jegyzik, hogy a török fővárosban különben föltt­­­nőleg kedvező a lakosság és a katonaság egész­ségügyi állapota. Budapest, január 25. Az Oroszországban kiütött pestis min­dig élénkebben foglalkoztatja a kedélyeket. Eleintén csak imitt-amott vettek tudomást a pestisre vonatkozó hírekről. Ma már nemcsek a sajtó, hanem a kormányférfiak és törvényhozások is foglalkoznak azokkal. A múltkor a magyar miniszterelnök tett nyilatkozatot, ma az osztrák kormányelnök felelt a reichsrábhban, egy az oroszországi pestisre vonatkozólag hozzá intézett inter­­pellációra. A közönség e megnyugtató nyi­latkozatok daczára kezd aggódni. Az aggo­dalom annál nagyobb lidércz-nyomást gya­korol a kedélyekre, mert az ismeretlen ve­szedelem, melyet a valónál borzasztóbbá színez ki a képzelem, mindig izgatóbb. De hát jogos-e ez aggodalom, indokoltak-e a több oldalról forgalomba került rémhí­rek? Az ázsiai piszokban, az éhenhaló, s földalatti kunyhókban vagy büzhödt kali­bákban, egészségtelen talajon lakó népek­nél a nyavalyák minden daemona otthonos. Rettentő, az emberi fajt pusztító nyavalyák, melyek közül csak a kolera szokott perio­dikusan ellátogatni hozzánk, hogy megtize­delje Európa lakosságát. A pestis az utolsó században nem tette lábát európai talajra, s most hogy az ázsiai határon áttekint undok, irtózatos arczával, Európa népeinek eszükbe jut mindaz a borzasztó aratás, me­lyet a halál e rémes angyala századról-szá­­zadra tartott az emberiségben. De habár áttekint Európába, sőt ha elárasztja Oroszország egyes részeit a halált lehelő invázió, kérdés, vájjon a cultúra ma­gasabb foka nem k­épez-e természetes gátat ez invázió terjedése ellen, hiszen magában Oroszországban is megkíméli — legalább hír szerint — a jobban és mérsékletesebben élő népfajokat. Buckle, a civilisatio történetéről szóló világhírű munkájában határozottan állítja, hogy a pestis a nyugati culturországokban nem terjedhet el. Nem bírunk a tudomány és szakismeret oly mérvével, hogy ki mernék mondani véleményünket ez állítás helyes, vagy helytelen volta felett. Lehet hogy igaz, de lehet az is, hogy a nagy angolt, bár megfontolatlan szót soha sem szokott ki­mondani, a modern civilisatió hatalmas fej­lődésének szemlélete túlzásra ragadta. Any­­nyi azonban bizonyos, hogy Buckle az or­vosi tudomány mai állásának, az egészség­­ügyi és talajviszonyok teljes ismerete mel­lett mondta ki állítását. S ő nem áll egye­dül. A tudománynak jelenleg élő korifeusai közül sokan csatlakoznak hozzája. Aki tehát a pestisre vonatkozó rémhí­rekkel szemben vigasztalódni akar, e vi­gaszt könnyen feltalálja, ha a tudomány e nyilatkozataiban hisz. Ámde, amit megtehetnek és jogosan tehetnek meg egyesek, nem tehetik meg az állam és a kormányok. A culturországok­­nak a pestistől való mentessége igaz lehet, de a tapasztalat még nem bizonyította be, nem emelte minden kétségen felül. És ez a nem magában foglalja a kormányok kötele­zettségeit. E nem­mel szemben, bármily votumot adna is a tudomány, (mely e té­ren csak conjectura) indokolatlan, sőt bűnös lenne minden mulasztás. E nem igazol, sőt parancsolólag követel minden, a vész elhá­rítására szükséges rendszabályt. Ide járul még egy igen fontos körül­mény. Ha a cultura nem mentesít a pes­tistől, úgy terjedésének gyorsaságát előse­gíti. A közép és újkor nyomorult közleke­dési eszközei mellett, a pestis csak lassan terjedhetett tova.­­A modern civilisatio ennek is a gőzt kölcsönzi oda szárnyakul. A közép és újkorban a pestist a lassan mozgó hadcsapatok hurczolták tartományról tartományra, most a gyors röptű kereske­delem és forgalom közvetítené azt. Ha te­hát a pestis veszélye fenforog, a civilisatió közepén, hol a népeknek egymástól való elzárkózása nehéz, szinte lehetetlen, annál több indok van a kór terjedését megaka­dályozó rendszabályokra. A modern egész­ségügyi rendszabályok, habár az orvosi tu­dománynak e nyavalyára vonatkozólag sincs szava, előreláthatólag fékezni, habár nem is megfékezni tudnák annak elhatalma­sodását. De a­ civilisatiónak mégis sokkal több veszteni valója volna, mint volt a fél vagy egész barbárságnak. A születések és halálozások végre is kiegyenlítenék a meg­ingott arányt, habár a népesség nagy pusz­tulása szintén kiszámíthatlan baj, a civili­zált népek vagyonának azonban igen nagy része iparban és kereskedelemben fekszik; az iparnak és a kereskedelemnek, a pestis következtében való tönkrejutása tehát óriási nemzetgazdasági kár volna. Eltekintve te­hát a humanitárius szempontoktól, az állam legfőbb érdekei követelik a leg­tágasabb körű intézkedések életbelépte­tését. S ez ügyben nemcsak egyes orszá­gok, de Európa valamennyi állama érdekelve van. A védelemnek tehát közösnek, áta­­lánosnak s így kötelezőnek kell lennie. Minden államnak érdekében van ugyan a védelem, de ha valamely állam, indolantiából, elmu­lasztaná határának megvédését, erre diplo­­matiai nyomással kellene kényszeríteni. Az indolentia gyanújába kerülhetnek a dunai államok, amelyek leginkább exponálva van­nak a veszélynek s a­melyeken át vezet a ragálynak hozzánk vezető útja. Ha tehát a vész terjedése Oroszország keleti tartomá­nyaiban nem lesz megállítható, Európának azon kell lennie, hogy a dunai államok határain küzdje le a veszedelmet. Ha a ra­gály átcsapott Bessarábiába, Romániába, Szerbiába, Bulgáriába s a Balkán-félszigetre, óriási félkörben fogja átkarolni monarchián­kat s első­sorban Magyarországot. Vájjon fog-e sikerülni elzárkóznunk előle ? Remél­jük. Bízunk kormányunk és végrehajtó kö­zegeinek erélyében. De jobb a vészszel va a küzdelmet távolabb kezdenünk s lépésről lépésre szembeszállni vele minden talpalatnyi területért. A Bécsben tanácskozó bizottság mind a bel-, mind a külföldön életbeléptetendő rendszabályok egés­z sorozatát indítványozza. A tervezgetéseket azonban nyomon kell kö­vetnie a cselekvésnek. Mind Tisza Kálmán, mind az osztrák kormányelnök nyilatkozata megnyugtathatja a monarchia minden pol­gárát, hogy semmi védelmi rendszabály sem­ marad teljesületlenül, mely a ragály behur­­czolásának megakadályozására közrehathat. Ez azonban kizár a kormány részéről min­den optimizmust és könnyenhivőséget. Az orosz kormány, az osztrák miniszter nyi­latkozatából ítélve, még most is azon el­használt taktikát követi, hogy eltagadja a dolgot. Tagadja, hogy a ragály pestis, s ta­gadja, hogy keletkezési helyén túlterjedt. Ép igy tagadták a hatóságok a milánói dögvész előtt, hogy a szórványosan fellépő keresetek pestisből származnak. Az orosz kormány tagadásaival szem­ben határozottan meg kell állapítani a té­nyeket. Erre valók lesznek a kormány ál­tal kiküldendő orvosok és megbízottak, s erre valók a diplomatiai ügyvivők. Minisz­tereink tegyék egyszerűen félre az orosz kormány hivatalos jelentéseit, s csak azon tudósításokat fogadják el irányadók gya­nánt, melyeket saját közegeiktől kap. E tudósításokra kell alapítani az életbelépte­tendő rendszabályokat. E tudósításokat kell a közönség elé adni. A nyíltság bizalmat szül. A közönség, ha tapasztalja, hogy a kormány nem palástolja a veszélyt és ké­szen van fogadására, megnyugszik. Ez meg­szünteti az izgatottságot, mely ez idő sze­rint még jogosulatlan is, mert semmi po­zitív ok nem forog fenn arra nézve, hogy a veszély Európára nézve komoly alakban lépett föl. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése január 25-én. (Esti lapunk tudósításának kiegészítéséül.) Bakay Nándor ellenindítványa után követ­kezik. Milliónyi Lajos b. nem tátja helyes eljárás­nak, hogy a korm­ány az Olaszországba­ kötendő vám- és kereskedelmi szerződés tekintetében ren­deleti úton intézkedett. Ez által nem akarja azt értetni, mintha nézete szerint kívánatos lett volna az általános vámtarifa életbeléptetése. Ennek ne­hézségeit ismeri, s nem kívánja e tarifa életbelép­tetését. De alkotmányos szempontból hibáztatja, hogy a kormány nem várva be a törvényhozás fel­hatalmazást, rendeleti uton intézkedett, vagy ha már ezt tette, nem iparkodott az. országgyűlés utólagos jóvágyását kikérni. Azután hosszabb be­szédben kizárja a szerző­dés előnyeit s hátrányá­t, végre pedig a következő ha­­rozati javaslat­­ nyújtja be: „A képviselőház kijelenti, hogy a ga­bona- és lisztvám fenntartását O­aszország része, ez egyedül azért nem tekinti a sz­erződés heybenha­­gyását feltétlenül gátló körülménynek, mert for­galmunk eze a czikkekben Olaszországban nem je­lentékeny. A jövőre kötendő tarifa­szerződéseknél azonban elvárja a kormányé], hogy a gabona- és lisztkivitelü­nk vámmentességét biztosítani fogja.“ Egyébiránt bár e­gy szerződést a jelenlegi állapotnál határozottan rosszabbnak t­ar­tja, de a kényszerhelyzetben, m­elyben vagyunk, el­ogadja azt. (Helyeslés balfelé­.) Bethlen András gróf Simonyi Lajos elle­nében tagadja, hogy a jelenlegi állapot határozat­

Next