Ellenőr, 1879. január (11. évfolyam, 5-55. szám)
1879-01-04 / 6. szám
Előfizetési árak: Egész évre . 80 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 4 krojezár. (Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem ködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállallatunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 6. szám. ELLE VO H JU Ü JL JLiL (Reggeli Tciadds. Budapest, szombat, január 4. 1879. (Hirdetések felvétele a ZolaáóTitvratalban. Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lakié A' Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. .Kiadó-hivatal : Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Itt intézendők műfizetásre és a lap szétküldésére vonatko-' ' - ■' A tisztelt közönséghez ! Lapunk az új évnegyeddel tizenegyedik évfolyamába lépett. Fokozatosan fejlődve igyekezett a hírlapolvasó közönség igényeit kielégíteni, s e törekvés fogja vezérelni továbbra is a szerkesztőséget. Az elmúlt tíz év a folytonos küzdés korszaka volt hazánkra nézve, s fájdalom, nem mondhatjuk, amit annyira szerettünk volna, hogy a küzdés véget ért, s békés, nyugodalmas időknek nézünk elébe. De csüggednünk nem szabad. Bízunk e nemzet jövőjében, életrevalóságában. Nem fogjuk a csüggedés szavát hangoztatni, s harczolni fogunk azok ellen, kik vagy a kétségbeesés politikáját hirdetik, vagy olyan politikát tanácsolnak, mely meggyőződésünk szerint a jelen viszonyok közt végzetes lehetne a nemzetre nézve. Bárki legyen a kormány élén, méltányolni fogjuk azt, hogy súlyos viszonyok közt vállalkozott a kormányzásra, de meggyőződésből folyó nézeteinket mindenkor függetlenül és őszintén meg fogjuk mondani. Közléseink gyorsaságára és megbízhatóságára kiváló súlyt fektetünk. A politika napi kérdésein kívül foglalkozunk a társadalmi kérdésekkel, a tudományos mozgalmakkal, s érdekessé és változatossá fogjuk tenni tárcza- és csarnok rovatainkat. Egy szóval azon leszünk, hogy találjon elég olvasni valót az is, aki a politikát már megunta. Nagy gondot fordítunk közgazdasági rovatunkra is, s törekszünk azt minél tökéletesebbé tenni. * Az „Ellenőr“ ára marad a régi: egész évre....................................20 frt — félévre.........................................10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy hóra......................................1 M 80 kr. Az „Ellenérvre a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. Budapest, január 3. Az angol flotta nagy kárt szenvedett a Thunderer pánczélos hajó szerencsétlensége által. Ez az óriás újév reggelén indult el Artakiból és Bosz-Burnu felé evezett, ahol gyakorlatokat kellett volna tartania az ágyúkezelésben és a czéllövésben. A hajó Hornby tengernagy flottájához tartozott, parancsnoka Sir John Wilson kapitány volt, detail-tisztje pedig Lord Beresfort commander, a parliament tagja. Januárius 2-kán a reggeli órákban Bosz-Burnu mellett megkezdette a gyakorlatot , Gimson első hadnagy vezetése alatt. Egyszerre borzasztó robbanás történt az egyik toronyban; az egyik ágyú szétszóratott, midőn a töltény helyére bocsátottak be egy gránátot, amelynek gyújtója felrobbant. A másik ágyú szétromboltatott , a torony pedig, amelyet 343 milliméter vastag pánczél födött, szétesett, sőt a hajó legtávolabbi részeiben is nagy kár történt. A Thunderer testvére volt a „Devastation”tornyos hajónak, 9190 tonna horderővel birt és 6270 lóerővel értek föl gépet. A gránát, amely szétrobbant, 685 fontot nyomott a puskaporral együtt. Azt hiszik, hogy a megsérült hajónak több hónapi alapos javításra lesz szüksége. A képviselőhöz január 5-én, vasárnap, d. 6.1 órakor ülést tart. Ma délután öt órai minisztertanács tartatott. Mint a „B. C.“ értesül, gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter egy vasárnap, f. hó 5-én délutáni 1 órakor tartandó képviselőházi ülésben az 1879-re szóló államháztartási előirányzatot be fogja terjeszteni A pénzügyminiszter ez alkalommal — miután jelenleg érdemleges ülések nem tartathatnak — a budget-et nem fogja indokolni s exposéját csak az 1879-iki államháztartási előirányzat általános vitájának felvételekor fogja megtartani. Tisza, Szapáry és Péchy miniszterek f. hó 6 án Bécsbe utaznak. Péchy közlekedési miniszter ez akuimmal Balaceanu román képviselővel érleli zni fog a román vasúti csatlakozások iránt. Braeanu kormányától, a magyar kormány követeléséhez képest, erre vonatkozólag külön teljes rehalmazást kapott. „Az osztrák államvasut“ vezérférfiai, írják a Freisemblattnak Páristiól, végkép ann határozák ki magukat, hogy jelenlegi hálózatuk tovább terjesztséről egyelőre lemondanak. Hogy ez komoly szándékuk, legerősebb bizonysága mellett azon tény, hogy azon 30 milliós elsőbbség, melynek kibocsátására az igazgatótanács a részvényesek legutósó közgyűlése által fel lett hatalmazva, visszaintstik és nem kerül kibocsátásra. Nagyon valószínű enné fogva, hogy az osztrák államvasút mindenekelőtt felhagy a vágvölgyi vasút megszerzésének szándékával, sőt lemond egyszersmind a már évek óta tervezgetett kikinda-zimonyi vonal kiépítséről is. Ez különösen azon czélból lett tervbe vév , hogy általa az osztrák államvasut hálózata a szerb s ennél fogva a török vasutakkal is közvetlen egybeköttetésbe hozassák. Miután azonban , mint már többé nem lehet kétségbe vonni, a szerb kormány vasútinak építését és üzemét saját kezébe veszi, illetve az elsőt. Poljakoff, az utóbbi török háború idején gyakran emlegetett orosz vállalkozó által végezteti: az osztrák államvasút igazgatósága a szerb vasutak engedélyéért való minden további versenyzéssel felhagyott. Ezzel egyszersmind megszűnik azonban a Kikinda-zimonyi vonal iránt való közvetlen érdek is s ennélfogva a legközelebbi években ez sem fog kiépítetni. A „Pesti napló“ múlt évi deczember 21-én megjelent 309. számában „aranyjáradék kötvények“ czime alatt tartalmazott hosszabb czikk azon ellenmondással foglalkozik, mely a pénzügyminiszternek az 1875. XLIX és 1877. IX. törvényczikkek módosításáról szóló törvényjavaslathoz tett előterjesztésében és az állami számvevőszéknek az 1877. évi állami zárszámadáshoz tett részletes jelentésében foglalt állítások között az 1875. évi XLIX- t. ez. alapján bicsátandó 80 millió frt aranyjáradék kötvények második felének értékesítési idejére nézve fenn forog. Az ezen ellenmondás illetőleg annak felderítésére, hogy mi alapon állíthatta a magy. kir. állami számvevőszék azt miszerint az 1875. évi XLIX. t. czikk alapján kibocsátható 80 millió frt járadékkötvények második fele részben már 1877 évben értékesíttetett volna, a pénzügyminisztérium részéről megejte vizsgálat folytán illetékes helyről vett értesülés szerint kitűnt, hogy ezen ellentondás onnan keletkezett, hogy a magyair. állami számvevőszék meg nem elégedvén a pénzügyminiszteri hitelszámvevőség által szerkesztett „évi kezelési kimutatás“ (zárszámadás) czimfelíratával, mely egész általánosságban így hangzott : „kezelési ág: aranyjáradék kölcsön befizetése az aranyjáradék-kibocsátás alapjául szolgáló törv.czikk közelebbi megjelölése és egyéb adatok megszerzésére egy alárendelt közegét rövid uton a pénzügyminiszteri hitelszámvevőséghez kiküldötte. Ezen kiküldött edzésből a pénzügyminiszteri hitelszámvevőségnek egy alárendelt és az ügyállásba teljesen be nem avatott közegéhez fordult, ki a czimfeliratot egészen tévesen a következő czimre: „Az 1875. évi XLIX. t. sz. alapján kibocsátott aranyjáradékkölcsön befizetése“ átváltoztatta és azonkívül a számadás szövegében széljegyzetképen irónnal a következő szavakat irta: „A 80 millió 2 része.“ Az állami számvevőszék beérvén egy alárendelt számvevőségi közegtől nyert ezen téves felvilágosítással, jelentését ez alapon tette, holott ez a valódi tényállással teljesen ellenkezik. Az állami számvevőszék ennélfogva a pénzügyminisztérium részéről felkéretett, hogy az 1877. évi állami zárszámadáshoz tett részletes jelentésének erre vonatkozó részeit az országgyűlés elé teendő pótjelentésben igazítsa helyre. A franczia kormány mint már korábban jelentettük az osztrák-magyar kormánynak egy 1879. január 1-től érvényes legtöbb kedvezményt biztosító szerződés megkötése iránt tett ajánlatát, azon megjegyzéssel utasította vissza, hogy a törvényhozó testület meghatalmazása nélkül, ily tárgyalásba nem bocsátkozhatik. Ennek következtében Francziaországban az általános tarifa az osztrákmagyar eredetű áruk irányában életbe lépett ugyan, mindazonáltal a franczia kormány — amint a „B. C.“ biztos forrásból értesül a határozottan azon szándékkal van, hogy a szerződéskötésre vonatkozó tárgyalásokat velünk megkezdje s az eddigi jegyzékváltásból ítélve, biztos kilátás is van arra, hogy aránylag rövid idő alatt sikerülni fog e szerződés megkötése. A kivitelünkre nézve teljességgel nem kedvező jelenlegi állapot ennélfogva csak ideiglenes természetű. Több lap előmunkálatok felől hoz híreket, melyek Boszniában különféle vasúti vonalak érdekében folynak. Ezzel szemben a „B. C.“ hiteles értesülés alapján, melyeket Bécsből vesz, állíthatja, hogy mindezen előmunkálatok és úgynevezett concessiók csak pusztán elméleti értékkel bírnak, és hogy sem a közös minisztérium, se a két kormány nem gondolnak arra, hogy Boszniában a közeljövőben rendes vágányú vasutak építtessenek. „Vasúti biztosítás“ czem alatt a Pester Lloyd ma reggeli száma közleményt hoz a közlekedésügyi minisztériumban Bibáry Sándor miniszteri tanácsos úr elnöklete alatt legközelebb tartott értekezletről. A közlemény azonban téves informatióra mutat. Nem áll nevezetesen a Lloyd azon állítása, mely szerint az érintett conferentia megállapodott volna abban, hogy az önbiztosítás elve fogadtassák el. Sőt ellenkezőleg, a vasutaknak e conferecián részt vett képviselői közül egyetlen egy volt, aki határozottan felszólalt a kormány propositiói mellett, kimutatván, hogy ellen esetben a két alternatíva, azaz az ön- vagy nembiztosítás és a kölcsönönös kárviselés, vagy kölcsönös biztosítás közül ez utóbbi a vasutak által elfogadandó azon egyeben helyes megoldás, mely melett úgy az egyes vasutak érdeke, mint az összes szövetségé, teljesen megóva lenne, miután az első mód mellett az egyes vasutak a károsodás esélyeinek igen ki lennének téve. A többi vasút képviselőinek egyike sem volt azon helyzetben, hogy igazgatóságaik megkérdezése nélkül nyilatkozatot tegyen; amiért is az jön elhatározva, hogy a minisztérium írásban közli saját álláspontját a vasutakkal, azt azok igazgató tanácsaik elé terjesztik s az igazgatóságaiktól nyerendő utasítás és felhatalmazás alapján majd csak a folyó hó végére egybehívandó újabb értekezleten fognak nyilatkozni. — így lévén a dolog, még kevésbé áll, hogy az ügyviteli szabályzat tervezetének elkészítésére Ivánka, Freund és Fuchs urak kiküldettek volna; ily kiküldetésről szó sem volt, de nem is lehetett. Mint a kölni újságnak Berlinből távírják, a német vámegyesület és a külállamok közt felállott azon kereskedelmi szerződések, melyek felmondása korábban még nem történt, a múlt év bezárta előtt német részről mind felmondattak. A Belgiummal 1865. május 22-ikén kötött szerződést a német kormány hallomás szerint december 31-ikén mondatta fel Brüselben. Egyelőre a mostani viszony még egy évig fenn fog tartatni, ha időközben új szerződés nem jó létre. Az újvidéki „Szrbszki Národ“ Bosznia görö kel. vallású lakosságát egyházhatósági tekintetben a karlovitzi szerb patriarchatus iurisdictiója alá helyezni kívánja, mert attól tart, hogy ha ez meg nem történik, az ottani görög kel. egyház magára hagyatott egyházi provinczia marad, mint a milyen Dalmáta. Czikkiró elvárta vona már a szerb patriarchától, hogy ez irányban fellépett volna illetékes helyen, de ha eddig nem tette, tegye meg most a kiső lépéseket s a szerb szinódussal értekezvén ez ügyben, tegye magát érintkezésbe a zvorniki metropolita, Ilipovics Dénessel is, ki a bosnyák és herczegovinai szerbek egyházi állapotából s a szóban lévő ügynek elintézésére vonatkozólag a szükséges felvilágosításokat kész örömmel megadandja. Az occupált tartományok hétszázezer szerb lakosságának egyházi ügye a legszorgosabb gondoskodás igényli. A „Szrbszki Národ“ szerint a karlovitzi szerb egyházi alapokban, amióta a szerb nemzeti alapokat a mostani congressusi választmány kezeli, 300.000 írtnál nagyobb összeg kiver gyümölcsöztetés nélkül. Az ezen összeg utáni évi törvényes kamat 24.090 forintra rúg. A holt tőkének ilyetén való kezelését az alapok positív kárának vallván, ezen kárnak okát a mostani kezelésben keresi. A cseh-osztrák kiegyezési kísérlet. A prágai „Pokrok“ még mindegyre folytatja a „kiegyezési kísérlet“ szellőztetését és polemizálva a „Presse“ ellen, a „Neue fr. Pressé”nek a kiegyezésre vonatkozó czikkét dicséri, „melynek, ha nem is volna más eredménye, elég az, hogy az alkotmányhűeknek bebizonyította, miszerint a cseh nemzet is oly tényező, melyet ignorálni nem lehet.“ A „Presse“ — mond a „Poferok“ — a kiegyezésben oly határozottan lép fel, mintha tőle függne annak létrejövetele. E Schmerling iskolájából való lap a magyarokkal történt kiegyezés ellen is volt, de hogy mily eredménynyel, azt tudjuk. Annak non possumusa kudarczot vallott. Ennek folytán a „Presse“ kifakadásainak semmiféle fontosságot nem tulajdonít, s ezt annál is inkább, mivel úgy a németek, mint a csehek érdekében is áll, hogy egyszer valahára egyetértésre jussanak. Végül a „Poterok“ a Pester Lloyd-hoz is fordul és megcáfolván annak állítását, mintha a szóban levő kiegyezés a magyarok ellen irányulna, így nyilatkozik : „mi csakis saját jogunkat keressük, nem feladatunk tehát másokat jogaikban megrövidíteni; aki pedig azt hiszi, hogy hatalmát csakis a csehek politikai leigázása által képes fentartani, az ellen leszünk, ha ezek magyarok is volnának. A magyaroktól függ tehát, leszünk-e azok barátai vagy ellenségei. Aki nekünk segít, hogy jogainkat visszanyerjük, szövetségre lépünk, s az lesz a mi jóbarátunk.“ A prágai „Narodni Listy“ ugyanezen tárgyról így nyilatkozik: „ha a németek valóban egyetértésre akarnak jutni velünk, ha akarják, hogy az alkotmány nem mesterkélt, hanem az ügy természetének megfelelő alapon nyugodjék, hogy a cseh s a német nemzetiség közt semmiféle súrlódás elő ne forduljon, hanem, hogy az egyik a másikat a legmagasabb czél elérésében támogassa , akkor az eddig uralkodott előítéletektől meg kell menekedni s egy öt millió főből álló nemzetről máskép gondolkozni. Nekünk nem volt szabad arról írni, mi illeti meg a cseh nemzetet és miért tartózkodott attól, hogy az osztrák birodalom nyilvános életében részt vegyen. Mi akarunk csehek maradni s mint csehek élni — ez a rövid vallomásunk a cseh politikát illetőleg. Keresztül vihető-e ez a jelen német többséggel s annak törekvéseivel szemben? Ezt valóban lehetetlennek tartjuk.“ A lembergi Dziennik Polski ugyanazon tárgyról szólva a következőket írja: „igen fontos az reánk nézve is, hogy a N. Fr. P. a cseheket felszólította, hogy a kiegyezésről gondoskodjanak. Annál fontosabb, hogy a felszólítás nem ered egyesektől, hanem politikai párttól s vezéreitől. Ha ezen felszólítás nem marad puszta frázis s élő alakot öt magára, akkor nagy befolyást fog gyakorolni nemcsak be - hanem külpolitikánkra is. Figyelemmel kell tehát kísérnünk az ügy fejlődését, nehogy Galiczia czárával történjék meg. Ha szükségesnek tartjuk e kiegyezésben részt venni, el ne mulaszszuk országatik javára is valamit tenni. Üdvözölni fogjuk a kiegyezési minisztériumot, de politkusainktól követeljük, hogy érdekeieket szemük előtt tiltsák, mert a csehek az alkotmányhitekkel akadozva a lengyelekről egészen megfeledkeztek." Kalkutta, jan. 3. Stewart hadosztályának nagy része decz. 31-kén kezdette meg az előnyomulást Kandahar felé a Chawaja szoroson át. Biddulph hadoszlop a Kirajak szorosban nyomni előre. Zágráb, jan 3. A taromángyűlés röviden elintézte az indemnityről szóló javaslatot, holnap lesz a harmadik olvasása. Phdippovics József táborszernagyot díszpolgárává választotta Zimony városa. Bécs, jan. 3. A legfőbb ítélőszak ma tárgyalta Steiner Katalin perét és Balogh Katalin megfojtása miatt hat évi súlyos börtönre ítélte. Róma, jan. 3. Az Italic a legjobb forrás alapján depontálja azt a hírt, hogy Corti gróf missióban utazott Bécsbe. Madrid, jan. 3. Moncasit holnap reggel fogják kivégezni. Paris, jan. 3. Az Agence Havas jelenti: A franczia kormány nem küldött ultimátumot a tunisi kormánynak a Chancy gróf ügye miatt, de azt hiszik, hogy a franczia kormány követeln fogja, hogy mentse ki magát a bej kormánya, bocsássa el a Chancy gróf ellen kiküldött hivatalnokokat, végre ragaszkodni fog azon kívánságához is, hogy enquête vizsgálja meg a kérdést. Washington, jan. 3. A kincstári jegyek kamatját, ámbár aranyban fizetendők, a jegyek tulajdonosai papiros pénzzel kérték kifizettetni. A kincstári hivatalnál fizetendő arany-cekkek birtokosai is papiros pénzt kértek. Az Egyesült Államok egyéb vidékeiről érkezett tudósítások szerint sehol sem keresik említésre méltó módon az aranyat, és ahol megtették, ott is inkább kíváncsiságból tették meg. Caleb Cushing az Egyesült Államok volt madridi követe meghalt. Táviratok, Bécs, jan. 3. Skutariból jelenti a Politische Corresponded . A podgoriczai lakosok táviratban kijelentették a szultánnak, hogy ők elhatározták, hogy a berlini szerződésnek kerületükre vonatkozó határozatainak semmiesetre sem vetik alá magukat. A podgoriczai tanács leromboltatta azon szpuzsi lakosok házait, akik Davilovgrádba mentek és kijelentették, hogy ők meghódolnak Montenegrónak. Bécs, jan. 3. Konstantinápolyból jelenti a Pol. Corr. : A franczia, angol, német és osztrák-magyar kormányok kijelentették, hogy beleegyeznek Rusztem pasának Keleti Rumélia kormányzójává leendő kineveztetésébe. Oroszország akadályt lát Rusztem katholikus vallásában és eddig még nem nyilatkozott. Karatheodori pasa és Lobanoff herczeg decz. 31-én megkezdették a végleges békekötés tárgyalását. London, jan. 3. Az admiralitás táviratot kapott Izmidből, amely megerősíti, hogy a „Thunderer“ pánczélos hajót szerencsétlenség érte. Két hadnagy és nyolc matróz meghalt, harmincketten megsebesültek, közülök tizenketten veszélyesen. A torony nagy sérülést szenvedett. Pétervár, jan. 3. Az Agence Russe jelenti : A Konstantinápolyból érkező hírek ismét megnyugtatóbbak. Oroszország és a porta megkezdették a végleges szerződés tárgyalását, és reméllem lehetne, hogy rövid időn siker koronázná azokat, ha Konstantinápolyban kevésbé lennének ingadozók a viszonyok. Pétervár, jan. 3. A czár január 10-ke előtt nem fogadja a kínai missiót. A missió vezére a nagyköveteket megölető szabadalmakra tart igényt, pedig meghatalmazó levelében a rendkívüli követ czímével van megnevezve. Pekingbe távirati után fölvilágosulást kértek ez iránt. Szófiából jelenti a Standard decz. 31-éről. Valószínű, hogy a bolgár nemzetgyűlés összehívását januárius elejéről e hó végére vagy februárius első hetére halasztják el. A tagok száma 286, akik közül 43 hivatalnok és az ideiglenes kormány által neveztetett ki. Van köztük 10 török, továbbá néhány görög és zsidó. A szervezeti törvény tárgyalása után elnapolják a nemzetgyűlést. Akkor ismét választani fognak bele százhúsz tagot és április hónapban hívják össze a nemzetgyűlést, hogy a berlini szerződés értelmében megválaszsza a fejedelmet. Berlinből jelenti decz. 31-kéről a Standard. Az ideérkezett tudósítások szerint Keleti-Rumélia kormányzója folyton akadályokat gördít a berlini szerződés azon pontjainak végrehajtása elé, amelyek e tartományra vonatkoznak. Mindinkább nyilvánossá lesz, hogy az orosz kormány nem fogja kiüríteni a megszállott területet, ha csak a hatalmak egyesült adival nem kényszerül arra. Laboréból jelenti a Standad decz. 31-kéről . A Khyber-szorosban ismét zavargás ütött ki. A Kabar törzs nagy része Abdula emir vezérlete alatt lejött a sorosba Shagai közelében, megszakította a közlekedést, a távírói szétrombolta. Két ágyúból a 12. ezred három századából és mahatwarra zászlóalj egy részéből álló haderő indult sllamroodból a szoros kitisztítására. A maczedóniai bolgár lázadás elfojtása. Szófiából írjak decz. 23-káról a Politische Correspondenznek. „Néhány nap óta itt a legnagyobb és legfájdalmasabb felindulás uralkodik: a Macedoniából érkezett Sirek még a legtúlzottabb aggodalmakat is felülmúlják. Már hetek óta nyilvánvaló volt, hogy a lázadásnak rossz vége lesz. A pan-bulgarismus, mely a lázadást fölszította, nagyon keveset tett arra nézve, hogy azt ellenállásra képes elemekkel lássa el. Ha tehát a fölkelés végleges kimenetele felől már jó ideje nem is tápláltak illúziókat, azt még sem gondolták, hogy az az említet tartományban oly gyors és kétségbeesett véget érjen. És a katasztrófa egész borzasztóságában mégis bekövetkezett. Szalih basa régi hírnevét, mely őt igazi vérengző töröknek állította, teljesen igazolta. Ő a macedóniai telkeiért valósággal vérbe fojtotta. Több mint 20,000 menekült lépte át Bulgária határát és több mint 6000 ember, kiknek fele asszonyokból és gyermekekből állot, hullott el menekülés közben a cserkeszek golyói és jatagánjai alatt. Több mint 120 fau gyújtatott fel. A Dondukoff-Korzaktff herczeghez érkezett jelentések, melyek a török rendetlen csapatok által a melniki és vaslogi kerületekben elkövetett kegyetlenségeket ecsetelik, megfagyasztják az ember vérét. Természetesen a templomok bizonyos előszeretettel fosztatnak ki és romboltatnak le. Hir szerint 197 keresztény templomot hamvasztottak el. A Bugáriába jött menekültek a következő, 635 aláírással ellátott petitiót nyújtották be a nagyhatalmak konstantinápolyi képviselőihez: „Excellenciás úr! Az ötszáz évi uralom az ázsiai törökök keményszívűségét nem enyhítette meg és nem tette képesebbé a törvényes rend helyreállítására. Életünk, becsületünk, valamint vagyonunk közpréda volt. Az irántunk való ellenséges érzület tüzét a fanatismus csak szította. Minden képzelhető gonosztett: megbecstelenítés, rablás, fosztogatás és gyilkosság követtetett el rajtunk és a mieinken. Ezeknek következménye a kétségbeesés helyzet, melyben jelenleg vagyunk. Atjaink öröksége, valamint fárasztó munkáink gyümölcse, most a mohamedánok kezei közt van. Amit el nem raboltak, az a lángok martaléka jön. Maczedónia, a mi drága hazánk, iszonyú vérfürdő színhelye lett; patakokban folyik ott a vér, s léptecnyomon szivrázó jajkiáltások emelkednek az ég felé stb. stb. Az irat ilyformán ecseteli a bolgárok szenvedéseit egészen végig és záradékul kéri a hatalmak képviselőit, hogy szabadítsák ki őket a török iga alól. Dondukofil-Korzakoff herczeg ez ügyben egyenesen Sándor czárhoz fordult és diplomatiai interventióra kérte őt a macedóniai bolgárok javára. A „Politische Correspondenz“-et bizonyára valamelyik muszka barátja gazdagította ezekkel az adatokkal. Sőt ha mind igaz is a fölsorolt kegyetlenség, még akkor is azt kell mondanunk, hogy az isten lehet igaz bíró e két nemzetiség közt, mert a bolgárok legalább is ennyi kegyetlenséget követtek el a törökök ellen. Budapest, tanui Nehéz átalakulással a magyar közgazdaság. Terrr gazdasági foglalkozásaink be osztása mind lényeges, melyet sokat szenvednek. És e valadályosabb teherként nehezedik ugyanekkor midőn ez átalakuló odázható kényszererejével beköszöntő akkor egy roppant válság is ütött a európai piaczon, mely nálunk is nagy idatokat követelt. E két gazdasági csap egymást kölcsönösen súlyosbítva hullott ránk, és ez magyarázhatja meg a nyomukban támadt veszteségeket, a hosszas pangást, melyet egyenként alig vonhattak volna maguk után, s a melyek hosszú tartama alatt nem egy kitartó munkás kéz hanyatlott le kimerülten és nem egy világos fejre borult a kétségbeesés homálya. A nagy verseny, melyet Amerika és Oroszország a hatvanas évek óta hazánknak támasztott, lassankint mindinkább a magyar termék háttérbe szorítására, vag legalább is a gabnaárak általános csökkenésére vezetett. Gazdáink sokáig küzdött a hatalmas áramlat ellen, de a legértékesebbek közülök lassanként belátni kérték, hogy a múlt nem támasztható többé halottaiból. Kezdtek más utakról módokról is gondolkozni, s mint ilyenkorszokás, a kevés jó terv mellett sok dőreség is került fölszínre. E változott helyzet, s az ebből folyó szükséges átalakulás magában véve is elég bajt okozott s mindehhez hozzájárult még a „krach“, mely viszont magában véve is elég lett volna arra, hogy súlyos akadályokat gördítsen legalább egy időre az ország anyagi virulása elé. Csoda-e ha ily körülmények közt oly kevés ember tudta megtartani józanságát és a munka és szorgalom helyett hol mesterséges arkánumoktól várta az őrs bajainak orvoslását. Nem erre az időre esnek-e az országszerte folyó iparos mozgalmak, melyek, megfeledkezve az ország természetes hivatásáról, egyedül a gyári industria meghonosodását tekintették az elérendő czélnak s a magyar ipar keleti exportjáról áradoztak, mikor az a hazai szükséglet legegyszerűbb igényeit sem tudta kielégíteni, s igy készek lettek volna egy lidércz - tüzért feláldozni, bármily kicsinek látszó, de meglevő reális gazdagságunkat, a földet. S ugyanekkor maga a földmíves és gazda reménye vesztetten tekintettek mezőikre, mint a melyek soha nem lesznek többé képesek elmúlt jólétüket viszszavarázsolni. Csak kevesen voltak, kik az általános csüggedésben nem vesztették el fejöket s idejekorán belátták, hogy Magyarországnak legfőbb kincse még mindig a mezőgazdaság marad, csakhogy annak művelésében meg kell honosítani mindazon nagy változtatásokat, melyeket a szintén változott viszonyok megkövetelnek. A gazdasági civilisatió menete öröktől fogva változatlan. Ugyanazon vajúdásokon, melyek most bennünket gyötörnek, átmentek a többi országok is Amíg Európa vasúti hálózatában mi voltunk a végpont, addig természetesen nálunk volt a gabonatermelés a legelőnyösebb. De most, hogy még szűzebb földeket is vont be forgalmába a nyugati kultúra, már productionális ágakra kell áttérnünk, a bor-ra, a különböző kereskedelmi növényekre, az állattenyésztésre. Az ipar különböző nemei közül egyelőre azonban most is csak a fa- és bányatermelés és a mezőgazdasági iparok, melyek közvetlenül értékesíthetik természeti kincseinket, s a házi ipar bírna jelentőséggel. Ez utóbbi különösen az, mert foglalkozást és keresetet biztositva földmivesnek és mezei munkásnak külön tétlenül elkevert idejére, végelemzésbe földmivelés termelési költségeinek lelszállítására is fog vezetni s igy versenyességünket ismét magasabbra emelheti. Nagy megnyugtatásunkra szolgál, ha földmivelési, ipari és kereskedelmiuj vezetője hasonló nézeteknek hódol. S megnyugvással fogadjuk nyilatkozatát az is, mert helyesen látjuk benne kijelölve a középutat, melyet a kormányoknak is a nehéz időkben a mindenbe való beavatkozás s az absolut közönyösség két egy formán veszélyes véglete közt követniük • . miniszter kijelenti, hogy gazdag bajaink orvoslásában a legfőbb osztályrész az amseknek jutott. S e nyíltság kétszer, csel bir, mert egyrészt szétvon káros illusiót, s másrészt üdvösségre serkenti a polgárokat. Sok annál inkább, mert ugyanazon?mai nem feledkezik meg az államfről sem, és kijelöli azon eszközöket, mert e czélra megragadni akar. Ilyeneknek jelöli ki a körirat, czélszerű erdőtörvények hozatalát, a bányaipar rendezését, nevezetesen azok közlekedési bajainak orvoslását és a X!