Ellenőr, 1879. január (11. évfolyam, 5-55. szám)

1879-01-04 / 6. szám

Előfizetési árak: Egész évre . 80 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 4 krojezár. (Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem ködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállallatunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 6. szám. ELLE VO H JU Ü JL JLiL (Reggeli Tciadds. Budapest, szombat, január 4. 1879. (Hirdetések felvétele a ZolaáóTitvratalban. Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lak­ié A' Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. .Kiadó-hivatal : Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Itt intézendők m­űfizetásre és a lap szétküldésére vonatko-' ' - ■' A tisztelt közönséghez ! Lapunk az új évnegyeddel tizenegyedik évfolyamába lépett. Fokozatosan fejlődve igyekezett a hírlapolvasó közönség igényeit kielégíteni, s e törekvés fogja vezérelni to­vábbra is a szerkesztőséget. Az elmúlt tíz év a folytonos küzdés korszaka volt ha­zánkra nézve, s fájdalom, nem mondhatjuk, a­mit annyira szerettünk volna, hogy a küzdés véget ért, s békés, nyugodalmas időknek nézünk elébe. De csüggednünk nem szabad. Bízunk e nemzet jövőjében, életre­valóságában. Nem fogjuk a csüggedés sza­vát hangoztatni, s harczolni fogunk azok ellen, kik vagy a kétségbeesés politikáját hirdetik, vagy olyan politikát tanácsolnak, mely meggyőződésünk szerint a jelen viszo­nyok közt végzetes lehetne a nemzetre nézve. Bárki legyen a kormány élén, méltá­nyolni fogjuk azt, hogy súlyos viszonyok közt vállalkozott a kormányzásra, de meg­győződésből folyó nézeteinket mindenkor függetlenül és őszintén meg fogjuk mondani. Közléseink gyorsaságára és megbízha­tóságára kiváló súlyt fektetünk. A politika napi kérdésein kívül foglalkozunk a társa­dalmi kérdésekkel, a tudományos mozgal­makkal, s érdekessé és változatossá fogjuk tenni tárcza- és csarnok­ rovatainkat. Egy szóval azon leszünk, hogy találjon elég ol­vasni valót az is, a­ki a politikát már­­ megunta. Nagy gondot fordítunk közgazdasági rovatunkra is, s törekszünk azt minél töké­letesebbé tenni. * Az „Ellenőr“ ára marad a régi: egész évre....................................20 frt — félévre.........................................10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy hóra......................................1 M 80 kr. Az „Ellenérvre a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. Budapest, január 3. Az angol flotta nagy kárt szenvedett a Thunderer pánczélos hajó szerencsétlen­sége által. Ez az óriás újév reggelén indult el Artakiból és Bosz-Burnu felé evezett, a­hol gyakorlatokat kellett volna tartania az ágyú­­kezelésben és a czéllövésben. A hajó Hornby tengernagy flottájához tartozott, parancsnoka Sir John Wilson kapitány volt, detail-tisztje pe­dig Lord Beresfort commander, a parliament tagja. Januárius 2-kán a reggeli órákban Bosz-Burnu mellett megkezdette a gya­korlatot , Gimson első hadnagy vezetése alatt. Egyszerre borzasztó robbanás történt az egyik toronyban; az egyik ágyú szét­­szóratott, midőn a töltény helyére bo­csátottak be egy gránátot, a­melynek gyújtója felrobbant. A másik ágyú szét­romboltatott , a torony pedig, a­me­lyet 343 milliméter vastag pánczél fö­dött, szétesett, sőt a hajó legtávolabbi ré­szeiben is nagy kár történt. A Thunderer testvére volt a „Devastation”tornyos hajónak, 9190 tonna horderővel birt és 6270 lóerővel ér­tek föl gépet. A gránát, a­mely szétrobbant, 685 fontot nyomott a puskaporral együtt. Azt hiszik, hogy a megsérült hajónak több hónapi alapos javításra lesz szüksége. A képviselőhöz január 5-én, vasárnap, d. 6.1 órakor ülést tart. Ma délután öt órai minisztertanács tartatott. Mint a „B. C.“ értesül, gr. Szapáry Gyula pénz­ügyminiszter egy vasárnap, f. hó 5-én délutáni 1 órakor tartandó képviselőházi ülésben az 1879-re szóló államháztartási előirányzatot be fogja terjesz­teni A pénzügyminiszter ez alkalommal — miután jelenleg érdemleges ülések nem tartathatnak — a budget-et nem fogja indokolni s exposéját csak az 1879-iki államháztartási előirányzat általános vitá­jának felvételekor fogja megtartani. Tisza, Szapáry és Péchy miniszterek f. hó 6 án Bécsbe utaznak. Péchy közlekedési miniszter ez akui­mmal Balaceanu román képviselővel érle­li zni fog a román vasúti csatlakozások iránt. Braeanu kormányától, a magyar kormány köve­­teléséhez képest, erre vonatkozólag külön teljes re­h­­almazást kapott. „Az osztrák államvasut“ vezérférfiai, írják a Freis­emblattnak Páristiól, végkép ann határoz­ák ki magukat, hogy jelenlegi hálózatuk tovább ter­jeszt­séről egyelőre lemondanak. Hogy ez komoly szá­ndékuk, legerősebb bizonyság­a mellett azon tény, hogy azon 30 milliós elsőbbség, melynek ki­bocsátására az igazgatótanács a részvényesek leg­­utó­só közgyűlése által fel lett hatalmazva, vissza­­in­ts­tik és nem kerül kibocsátásra. Nagyon való­színű enné fogva, hogy az osztrák állam­vasút min­denekelőtt felhagy a vágvölgyi vasút megszerzésé­nek szándékával, sőt lemond egyszersmind a már évek óta tervezgetett kikinda-zimonyi vonal kiépí­­t­séről is. Ez különösen azon czélból lett tervbe vév , hogy általa az osztrák államvasut háló­zata a szerb s ennél fogva a török vasutakkal is közvetlen egybeköttetésbe hozassák. Miután azon­ban , mint már többé nem lehet kétségbe vonni, a szerb kormány vasútinak építését és üzemét saját kezébe veszi, illetve az elsőt. Poljakoff, az utóbbi török háború idején gyakran emlegetett orosz vállalkozó által végezteti: az osztrák állam­vasút igazgatósága a szerb vasutak engedélyéért való minden további versenyzéssel felhagyott. Ezzel egyszersmind megszűnik azonban a Kikinda-zi­monyi vonal iránt való közvetlen érdek is s ennélfogva a legközelebbi években ez sem fog kiép­ítetni. A „Pesti napló“ múlt évi deczember 21-én megjelent 309. számában „aranyjáradék kötvények“ czime alatt tartalmazott hosszabb czikk azon ellen­­mondással foglalkozik, mely a pénzügyminiszter­nek az 1875. XLIX és 1877. IX. törvényczikkek módosításáról szóló törvényjavaslathoz tett előter­jesztésében és az állami számvevőszéknek az 1877. évi állami zárszámadáshoz tett részletes jelentésé­ben foglalt állítások között az 1875. évi XLIX- t. ez. alapján bicsátandó 80 millió frt aranyjáradék kötvények második felének értékesítési idejére nézve fenn forog. Az ezen ellenmondás illetőleg annak felderí­tésére, hogy mi alapon állíthatta a magy. kir. ál­lami számvevőszék azt miszerint az 1875. évi XLIX. t. czikk alapján kibocsátható 80 millió frt járadékkötvények második fele részben már 1877 évben értékesíttetett volna, a pénzügyminisztérium részéről megejte­­ vizsgálat folytán illetékes he­lyről vett értesülés szerint kitűnt, hogy ezen ellentondás onnan keletkezett, hogy a magy­air. állami számvevőszék meg nem elégedvén a pénzügyminiszteri hitelszámvevőség által szerkesz­tett „évi kezelési kimutatás“ (zárszámadás) czim­­felíratával, mely egész általánosságban így hang­zott : „kezelési ág: aranyjáradék kölcsön befizetése az aranyjáradék-kibocsátás alapjául szolgáló törv.­­czikk közelebbi megjelölése és egyéb adatok meg­szerzésére egy alárendelt közegét rövid uton a pénzügyminiszteri hitelszámvevőséghez kiküldötte. Ezen kiküldött e­dzésből a pénzügyminiszteri hitelszámvevőségnek egy alárendelt és az ügyál­lásba teljesen be nem avatott közegéhez fordult, ki a czimfeliratot egészen tévesen a következő czimre: „Az 1875. évi XLIX. t. sz. alapján kibocsátott aranyjáradékkölcsön befizetése“ átváltoztatta és azonkívül a számadás szövegében széljegyzetképen irónnal a következő szavakat irta: „A 80 millió 2 része.“ Az állami számvevőszék beérvén egy aláren­delt számvevőségi közegtől nyert ezen téves felvi­lágosítással, jelentését ez alapon tette, holott ez a valódi tényállással teljesen ellenkezik. Az állami számvevőszék ennélfogva a pénzügyminisztérium ré­széről felkéretett, hogy az 1877. évi állami zárszá­madáshoz tett részletes jelentésének erre vonatkozó részeit az országgyűlés elé teendő pótjelentésben igazítsa helyre. A franczia kormány mint már korábban je­lentettük az osztrák-magyar kormánynak egy 1879. január 1-től érvényes legtöbb kedvezményt bizto­sító szerződés megkötése iránt tett ajánlatát, azon megjegyzéssel utasította vissza, hogy a törvény­hozó testület meghatalmazása nélkül, ily tárgya­­lásba nem bocsátkozhatik. Ennek következtében Francziaországban az általános tarifa az osztrák­­magyar eredetű áruk irányában életbe lépett ugyan, mindazonáltal a franczia kormány — a­mint a „B. C.“ biztos forrásból értesül­­­ a határozottan azon szándékkal van, hogy a szerződés­kötésre vonatkozó tárgyalásokat velünk megkezdje s az eddigi jegyzékváltásból ítélve, biztos kilátás is van arra, hogy aránylag rövid idő alatt sikerülni fog e szerződés megkötése. A kivitelünkre nézve tel­jességgel nem kedvező jelenlegi állapot ennélfogva csak ideiglenes természetű. Több lap előmunkálatok felől hoz híreket, me­lyek Boszniában különféle vasúti vonalak érdeké­ben folynak. Ezzel szemben a „B. C.“ hiteles ér­tesülés alapján, melyeket Bécsből vesz, állíthatja, hogy mindezen előmunkálatok és úgynevezett con­­cessiók csak pusztán elméleti értékkel bírnak, és hogy sem a közös minisztérium, s­e a két kor­mány nem gondolnak arra, hogy Boszniában a közel­jövőben rendes vágányú vasutak építtes­senek. „Vasúti biztosítás“ czem alatt a Pester Lloyd ma reggeli száma közleményt hoz a közlekedés­­ügyi minisztériumban Bibáry Sándor miniszteri ta­nácsos úr elnöklete alatt legközelebb tartott érte­kezletről. A közlemény azonban téves informatióra mutat. Nem áll nevezetesen a Lloyd azon állítása, mely szerint az érintett conferentia megállapodott volna abban, hogy az önbiztosítás elve fogadtassák el. Sőt ellenkezőleg, a vasutaknak e conferecián részt vett képviselői közül egyetlen egy volt, a­ki határozottan felszólalt a kormány propositiói mel­lett, kimutatván, hogy ellen esetben a két al­ternatíva, azaz az ön- vagy nembiztosítás és a kölcsönönös kárviselés, vagy kölcsönös biztosítás közül ez utóbbi a vasutak által elfogadandó azon egyeben helyes megoldás, mely mel­ett úgy az egyes vasutak érdeke, mint az összes szövetségé, teljesen megóva lenne, miután az első mód mellett az egyes vasutak a károsodás esélyeinek igen ki lennének téve. A többi vasút képviselőinek egyike sem volt azon helyzetben, hogy igazgatóságaik megkérdezése nélkül nyilatkozatot tegyen; a­miért is az jön elhatározva, hogy a minisztérium írásban közli saját álláspontját a vasutakkal, azt azok igazgató tanácsaik elé terjesztik s az igazgatósá­gaiktól nyerendő utasítás és felhatalmazás alapján majd csak a folyó hó végére egybehívandó újabb értekezleten fognak nyilatkozni. — így lévén a dolog, még kevésbé áll, hogy az ügyviteli szabály­zat tervezetének elkészítésére Ivánka, Freund és Fuchs urak kiküldettek volna; ily kiküldetésről szó sem volt, de nem is lehetett. Mint a kölni újságnak Berlinből távírják, a német vámegyesület és a külállamok közt felállott azon kereskedelmi szerződések, melyek felmondása korábban még nem történt, a múlt év bezárta előtt német részről mind felmondattak. A Belgiummal 1865. május 22-ikén kötött szerződést a német kormány hallomás szerint dec­ember 31-ikén mon­datta fel Brü­­selben. Egyelőre a mostani viszony még egy évig fenn fog tartatni, ha időközben új szerződés nem jó létre. Az újvidéki „Szrbszki Národ“ Bosznia görö kel. vallású lakosságát egyházhatósági tekintetben a karlovitzi szerb patriarchatus iurisdictiója alá helyezni kívánja, mert attól tart, hogy ha ez meg nem történik, az ottani görög kel. egyház magára hagyatott egyházi provinczia marad, mint a milyen Dalmáta. Czikkiró elvárta vona már a szerb patriarchától, hogy ez irányban fel­lépett volna illetékes helyen, de ha eddig nem tette, tegye meg most a k­iső lépéseket s a szerb szinódussal értekezvén ez ügyben, tegye magát érintkezésbe a zvorniki metropolita, Ilipovics Dé­nessel is, ki a bosnyák és herczegovinai szerbek egyházi állapotából s a szóban lévő ügynek elin­tézésére vonatkozólag a szükséges felvilágosításokat kész örömmel megad­andja. Az occupált tartomá­nyok hétszázezer szerb lakosságának egyházi ügye a legszorgosabb gondoskodás igényli. A „Szrbszki Národ“ szerint a karlovitzi szerb egyházi alapokban, a­mióta a szerb nemzeti ala­pokat a m­­ostani congressusi választmány kezeli, 300.000 írtnál nagyobb összeg kiver gyümölcsöz­­tetés nélkül. Az ezen összeg utáni évi törvényes kamat 24.090 forintra rúg. A holt tőkének ilyetén való kezelését az alapok positív kárának vallván, ezen kárnak okát a mostani kezelésben keresi. A cseh-osztrák kiegyezési kísérlet. A prágai „Pokrok“ még mindegyre folytatja a „kiegyezési kísérlet“ szellőztetését és polemizálva a „Presse“ ellen, a „Neue fr. Pressé”nek a kiegyezésre vo­natkozó czikkét dicséri, „melynek, ha nem is volna más eredménye, elég az, hogy az alkotmányhűek­­nek bebizonyította, miszerint a cseh nemzet is oly tényező, melyet ignorálni nem lehet.“ A „Presse“ — mond a „Poferok“ — a kiegyezés­­­b­en oly ha­tározottan lép fel, mintha tőle függne annak létre­­jövetele. E Schmerling iskolájából való lap a ma­gyarokkal történt kiegyezés ellen is volt, de hogy mily eredménynyel, azt tudjuk. Annak non possu­­musa kudarczot vallott. Ennek folytán a „Presse“ kifakadásainak semmiféle fontosságot nem tulajdo­nít, s ezt annál is inkább, mivel úgy a németek, mint a csehek érdekében is áll, hogy egyszer va­­lahára egyetértésre jussanak. Végül a „Poterok“ a Pester Lloyd-hoz is fordul és megc­áfolván an­nak állítását, mintha a szóban levő kiegyezés a magyarok ellen irányulna, így nyilatkozik : „mi csakis saját jogunkat keressük, nem feladatunk te­hát másokat jogaikban megrövidíteni; a­ki pedig azt hiszi, hogy hatalmát csakis a csehek politikai leigázása által képes fentartani, az ellen leszünk, ha ezek magyarok is volnának. A magyaroktól függ tehát, leszünk-e azok barátai vagy ellenségei. A­ki nekünk segít, hogy jogainkat visszanyerjük, szövetségre lépünk, s az lesz a mi jóbarátunk.“ A prágai „Narodni Listy“ ugyanezen tárgy­ról így nyilatkozik: „ha a németek valóban egyet­értésre akarnak jutni velünk, ha akarják, hogy az alkotmány nem mesterkélt, hanem az ügy ter­mészetének megfelelő alapon nyugodjék, hogy a cseh s a német nemzetiség közt semmiféle súrlódás elő ne forduljon, hanem, hogy az egyik a másikat a legmagasabb czél elérésében támogassa , akkor az eddig uralkodott előítéletektől meg kell menekedni s egy öt millió főből álló nemzetről máskép gon­dolkozni. Nekünk nem volt szabad arról írni, mi illeti meg a cseh nemzetet és miért tartózkodott attól, hogy az osztrák birodalom nyilvános életé­ben részt vegyen. Mi akarunk csehek maradni s mint csehek élni — ez a rövid vallomásunk a cseh politikát illetőleg. Keresztül vihető-e ez a jelen né­met többséggel s annak törekvéseivel szemben? Ezt valóban lehetetlennek tartjuk.“ A lembergi Dziennik Polski ugyanazon tárgy­ról szólva a következőket írja: „igen fontos az reánk nézve is, hogy a N. Fr. P. a cseheket fel­szólította, hogy a kiegyezésről gondoskodjanak. Annál fontosabb, hogy a felszólítás nem ered egye­sektől, hanem politikai párttól s vezéreitől. Ha ezen felszólítás nem marad puszta frázis s élő alakot öt magára, akkor nagy befolyást fog gyakorolni nemcsak be - hanem külpolitikánkra is. Figyelem­mel kell tehát kísérnünk az ügy fejlődését, nehogy Galiczia czárával történjék meg. Ha szükségesnek tartjuk e kiegyezésben részt venni, el ne mulasz­­szuk országatik javára is valamit tenni. Üdvözölni fogjuk a kiegyezési minisztériumot, de polit­kusaink­tól követeljük, hogy érdekeieket szemük előtt t­iltsák, mert a csehek az alkotmányhitekkel akadozva a lengyelekről egészen megfeledkeztek." Kalkutta, jan. 3. Stewart hadosztályának nagy része decz. 31-kén kezdette meg az előnyo­mulást Kandahar felé a Chawaja szoroson át. Bid­­dulph hadoszlop a Kirajak szorosban nyomni előre. Zágráb, jan 3. A tar­omángyűlés röviden elintézte az indemnityről szóló javaslatot, holnap lesz a harmadik olvasása. Phdippovics József tá­borszernagyot díszpolgárává választotta Zim­ony városa. Bécs, jan. 3. A legfőbb ítélőszak ma tár­gyalta Steiner Katalin perét és Balogh Katalin megfojtása miatt hat évi súlyos börtönre ítélte. Róma, jan. 3. Az Italic a legjobb forrás alapján depontálja azt a hírt, hogy Corti gróf mis­sióban utazott Bécsbe. Madrid, jan. 3. Moncasit holnap reggel fogj­ák kivégezni. Paris, jan. 3. Az Agence Havas jelenti: A franczia kormány nem küldött ultimátumot a tunisi kormánynak a Chancy gróf ügye miatt, de azt hiszik, hogy a franczia kormány követeln fogja, hogy mentse ki magát a bej kormánya, bocsássa el a Chancy gróf ellen kiküldött hivatalnokokat, végre ragaszkodni fog azon kívánságához is, hogy enquête vizsgálja meg a kérdést. Washington, jan. 3. A kincstári jegyek kamatját, ámbár aranyban fizetendők, a jegyek tulajdonosai papiros pénzzel kérték kifizettetni. A kincstári hivatalnál fizetendő arany-c­ekkek birto­kosai is papiros pénzt kértek. Az Egyesült Államok egyéb vidékeiről érkezett tudósítások szerint sehol sem keresik említésre méltó módon az aranyat, és a­hol megtették, ott is inkább kíváncsiságból tet­ték meg. Caleb­ Cushing az Egyesült­ Államok volt madridi követe meghalt. Távi­ratok, Bécs, jan. 3. Skutariból jelenti a Po­litische Corresponded . A podgoriczai lako­sok táviratban kijelentették a szultánnak, hogy ők elhatározták, hogy a berlini szer­ződésnek kerületükre vonatkozó határozatai­nak semmiesetre sem vetik alá magukat. A podgoriczai tanács leromboltatta azon szpu­­zsi lakosok házait, a­kik Davilovgrádba mentek és kijelentették, hogy ők meghódol­nak Montenegrónak. Bécs, jan. 3. Konstantinápolyból jelenti a Pol. Corr. : A franczia, angol, német és osztrák-magyar kormányok kijelentették, hogy beleegyeznek Rusztem pasának Keleti Rumélia kormányzójává leendő kinevezteté­­sébe. Oroszország akadályt lát Rusztem katholikus vallásában és eddig még nem nyilatkozott. Karatheodori pasa és Lobanoff herczeg decz. 31-én megkezdették a végle­ges békekötés tárgyalását. London, jan. 3. Az admiralitás távira­tot kapott Izmidből, a­mely megerősíti, hogy a „Thunderer“ pánczélos hajót sze­rencsétlenség érte. Két hadnagy és nyolc­ matróz meghalt, harminc­ketten megsebe­sültek, közülök tizenketten veszélyesen. A torony nagy sérülést szenvedett. Pétervár, jan. 3. Az Agence Russe je­lenti : A Konstantinápolyból érkező hírek ismét megnyugtat­óbbak. Oroszország és a porta megkez­dették a végleges szerződés tárgyalását, és remél­­lem­ lehetne, hogy rövid időn siker koronázná azo­kat, ha Konstantinápolyban kevésbé lennének in­gadozók a viszonyok. Pétervár, jan. 3. A czár január 10-ke előtt nem fogadja a kínai missiót. A missió vezére a nagy­követeket megölető szabadalmakra tart igényt, pedig meghatalmazó levelében a rendkívüli követ czímével van megnevezve. Pekingbe távirati után fölvilágosu­lást kértek ez iránt. Szófiából jelenti a Standard decz. 31-éről. Valószínű­, hogy a bolgár nemzetgyűlés összehívá­sát januárius elejéről e hó végére vagy februárius első hetére halasztják el. A tagok száma 286, a­kik közül 43 hivatalnok és az ideiglenes kormány által neveztetett ki. Van köztük 10 török, továbbá néhány görög és zsidó. A szervezeti törvény tár­gyalása után elnapolják a nemzetgyűlést. Akkor ismét választani fognak bele százhúsz tagot és áp­rilis hónapban hívják össze a nemzetgyűlést, hogy a berlini szerződés értelmében megválaszsza a fe­jedelmet. Berlinből jelenti decz. 31-kéről a Standard. Az ideérkezett tudósítások szerint Keleti-Rumélia kormányzója folyton akadályokat gördít a berlini szerződés azon pontjainak végrehajtása elé, a­me­lyek e tartományra vonatkoznak. Mindinkább nyil­vánossá lesz, hogy az orosz kormány nem fogja kiüríteni a megszállott területet, ha csak a hatal­mak egyesült ad­­ival nem kényszerü­­l arra. Laboréból jelenti a Standa­d decz. 31-kéről . A Khyber-szorosban ismét zavargás ütött ki. A Ka­bar törzs nagy része Abdula emir vezérlete alatt le­jött a s­orosba Shagai közelében, megszakította a közlekedést, a távírói szétrombolta. Két ágyúból a 12. ezred három századából és mahatwarra zász­lóalj egy részéből álló haderő indult sllamroodból a szoros kitisztítására. A maczedóniai bolgár lázadás elfojtása. Szófiából írjak decz. 23-káról a Politische Correspondenznek. „Néhány nap óta itt a legnagyobb és legfáj­dalmasabb felindulás uralkodik: a Mac­edoniából érkezett Sirek még a legtúlzottabb aggodalmakat is felülmúlják. Már hetek óta nyilvánvaló volt, hogy a lá­zadásnak rossz vége lesz. A pan-bulgarismus, mely a lázadást fölszította, nagyon keveset tett arra nézve, hogy azt ellenállásra képes elemekkel lássa el. Ha tehát a fölkelés végleges kimenetele felől már jó ideje nem is tápláltak illúziókat, azt még sem gondolták, hogy az az említet tartományban oly gyors és kétségbeesett véget érjen. És a ka­tasztrófa egész borzasztóságában mégis bekövet­kezett. Szalih basa régi hírnevét, mely őt igazi vé­rengző töröknek állította, teljesen igazolta. Ő a mac­edóniai telkeiért valósággal vérbe fojtotta. Több mint 20,000 menekült lépte át Bulgária ha­tárát és több mint 6000 ember, kiknek fele asszo­nyokból és gyermekekből állo­t, hullott el mene­külés közben a cserkeszek golyói és jatagánjai alatt. Több mint 120 fa­u gyújtatott fel. A Dondukoff-Korzaktff herczeghez érkezett jelentések, melyek a török rendetlen csapatok által a melniki és vaslogi kerületekben elkövetett kegyet­lenségeket ecsetelik, megfagyasztják az ember vé­rét. Természetesen a templomok bizonyos előszere­tettel fosztatnak ki és romboltatnak le. Hir szerint 197 keresztény templomot hamvasztottak el. A Bu­gáriába jött menekültek a következő, 635 aláírással ellátott petitiót nyújtották be a nagy­hatalmak konstantinápolyi képviselőihez: „Excellenciás úr! Az ötszáz évi uralom az ázsiai törökök keményszívűségét nem enyhítette meg és nem tette képesebbé a törvényes rend helyreállítására. Életünk, becsületünk, valamint va­gyonunk közpréda volt. Az irántunk való ellensé­ges érzület tüzét a fanatismus csak szította. Min­den képzelhető gonosztett: megbecstelenítés, rablás, fosztogatás és gyilkosság követtetett el rajtunk és a mieinken. Ezeknek következménye a kétségbe­esés helyzet, melyben jelenleg vagyunk. A­tjaink öröksége, valamint fárasztó munkáink gyümölcse, most a mohamedánok kezei közt van. A­mit el nem raboltak, az a lángok martaléka jön. Macze­­dónia, a mi drága hazánk, iszonyú vérfürdő szín­helye lett; patakokban folyik ott a vér, s léptec­­nyomon szivrázó jajkiáltások emelkednek az ég felé stb. stb. Az irat ilyformán ecseteli a bolgárok szenve­déseit egészen végig és záradékul kéri a hatalmak képviselőit, hogy szabadítsák ki őket a török iga alól. Dondukofil-Korzakoff herczeg ez ügyben egye­nesen Sándor czárhoz fordult és diplomatiai inter­­ventióra kérte őt a mac­edóniai bolgárok javára. A „Politische Correspondenz“-et bizonyára valamelyik muszka barátja gazdagította ezekkel az adatokkal. Sőt ha mind igaz is a fölsorolt kegyet­lenség, még akkor is azt kell mondanunk, hogy az isten lehet igaz bíró e két nemzetiség közt, mert a bolgárok legalább is ennyi kegyetlenséget kö­vettek el a törökök ellen. Budapest, tanui Nehéz átalakulással a magyar közgazdaság. Terrr gazdasági foglalkozásaink be osztása mind lényeges, melyet sokat szenvednek. És e valadá­­lyosabb teherként nehezedik ugyanekkor midőn ez átalakuló odázható kényszererejével beköszöntő akkor egy roppant válság is ütött a európai piaczon, mely nálunk is nagy i­datokat követelt. E két gazdasági csap­ egymást kölcsönösen súlyosbítva hullott ránk, és ez magyarázhatja meg a nyomuk­ban támadt veszteségeket, a hosszas pan­gást, melyet egyenként alig vonhattak volna maguk után, s a melyek hosszú tartama alatt nem egy kitartó munkás kéz hanyat­lott le kimerülten és nem egy világos fejre borult a kétségbeesés homálya. A nagy verseny, melyet Amerika és Oroszország a hatvanas évek óta hazánk­nak támasztott, lassankint mindinkább a magyar termék háttérbe szorítására, vag legalább is a gabnaárak általános csökke­nésére vezetett. Gazdáink sokáig küzdött­ a hatalmas áramlat ellen, de a legérté­kesebbek közülök lassanként belátni kér­ték, hogy a múlt nem támasztható többé halottaiból. Kezdtek más utakról módokról is gondolkozni, s mint ilyenkor­­szokás, a kevés jó terv mellett sok dőre­ség is került fölszínre. E változott helyzet, s az ebből folyó szükséges átalakulás ma­gában véve is elég bajt okozott s mindeh­hez hozzájárult még a „krach“, mely vi­szont magában véve is elég lett volna arra, hogy súlyos akadályokat gördítsen legalább egy időre az ország anyagi virulása elé. Csoda-e ha ily körülmények közt oly kevés ember tudta megtartani józanságát és a munka és szorgalom helyett hol mesterséges arkánumoktól várta az őrs bajainak orvoslását. Nem erre az időre es­­nek-e az országszerte folyó iparos mozgal­mak, melyek, megfeledkezve az ország ter­mészetes hivatásáról, egyedül a gyári in­­dustria meghonosodását tekintették az el­érendő czélnak s a magyar ipar keleti ex­portjáról áradoztak, mikor az a hazai szük­séglet legegyszerűbb igényeit sem tudta kielégíteni, s igy készek lettek volna egy lidércz - tüzért feláldozni, bármily kicsin­­ek látszó, de meglevő reális gazdagságun­kat, a földet. S ugyanekkor maga a föld­­míves és gazda reménye vesztetten tekintet­tek mezőikre, mint a melyek soha­ nem lesznek többé képesek elmúlt jólétüket visz­­szavarázsolni. Csak kevesen voltak, kik az általános csüggedésben nem vesztették el fejöket s idejekorán belátták, hogy Magyarországnak legfőbb kincse még mindig a mezőgazdaság marad, csakhogy annak művelésében meg kell honosítani mindazon nagy változtatá­sokat, melyeket a szintén változott viszo­nyok megkövetelnek. A gazdasági civilisatió menete öröktől fogva változatlan. Ugyan­azon vajúdásokon, melyek most bennünket gyötörnek, átmentek a többi országok is A­míg Európa vasúti hálózatában mi vol­tunk a végpont, addig természetesen nálunk volt a gabonatermelés a legelőnyösebb. De most, hogy még szűzebb földeket is vont be forgalmába a nyugati kultúra, már pro­­ductionális ágakra kell áttérnünk, a bor-r­a, a különböző kereskedelmi növényekre, az állattenyésztésre. Az ipar különböző nemei közül egyelőre azonban most is csak a fa- és bányatermelés és a mezőgazdasági ipa­rok, melyek közvetlenül értékesíthetik ter­mészeti kincseinket, s a házi ipar bír­na jelentőséggel. Ez utóbbi különösen az, mert foglalkozást és keresetet biztositva földm­ivesnek és mezei munkásnak külön­­ tétlenül elkevert idejére, végelemzésbe földmivelés termelési költségeinek lel­szállítására is fog vezetni s igy versen­­yességünket ismét magasabbra emelheti. Nagy megnyugtatásunkra szolgál, h­­­a földmivelési, ipari és kereskedelmi­­­­­uj vezetője hasonló nézeteknek hódol.­­ S megnyugvással fogadjuk nyilatkozatát az­­ is, mert helyesen látjuk benne kijelölve­­ a középutat, melyet a kormányoknak is a nehéz időkben a mindenbe való beavatko­zás s az absolut közönyösség két egy form­án veszélyes véglete közt követniük • . miniszter kijelenti, hogy gazda­g­ bajaink orvoslásában a legfőbb osztályrész az am­seknek jutott. S e nyíltság kétszer, csel bir, mert egyrészt szétvon­ káros illusiót, s másrészt üdvös­­­ségre serkenti a polgárokat. S­­ok annál inkább, mert ugyanazon­?­mai nem feledkezik meg az állam­f­­­­ről sem, és kijelöli azon eszközöket, me­rt e czélra megragadni akar. Ilyeneknek jelöli ki a körirat, czélszerű erdőtörvények hoza­talát, a bányaipar rendezését, nevezetesen azok közlekedési bajainak orvoslását és a X!

Next