Ellenőr, 1879. január (11. évfolyam, 5-55. szám)

1879-01-14 / 22. szám

rElSfizetni árak: segész évre • £0 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... I© „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nctdor-utcza Q. szdm.. Semmit nem ködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Poéta által teák bérmintee leveleket fogadunk el. (Reggeli feladás* 22. szám. Budapest, kedd, január 14. 1879. (Hirdetések felvétele a kiadóh­iva­talba.TL: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrád­ testvérek irodájában). Továbbá Havas, I.unite & Cit­. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: Bu­dapesten, addor-uteza. 6. szdm.. Ide intézendők a* előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólaló*. XI. évfolyam. ..................................... Budapest, január 13. A napokban érkezett tudósítások sze­rint már eddig meg kellett volna történnie az orosz-török végleges szerződés aláírásá­nak. E hírek azonban mindeddig nem való­sultak. Konstantinápolyból jelentik, hogy több pontra nézve nem tudtak megegyezni az alkudozó felek. A porta nagyon nehezen adja fejét azon szerződés aláírására. Lehet­séges, hogy az orosz kormány olyasmit akar kicsikarni tőle, a­mit nem nyerhetett meg a congressuson. A „Kei. Zeit.“ jelenti ugyan Berlinből, hogy az orosz-török alkudozások a hatalmaknak, nevezetesen Angliának tet­szésével folytak, de az orosz kormány gya­núban áll, hogy a Londonban folytatott bi­zalmas értekezésekben Nagy-Bulgária eszmé­jének akarja megnyerni Angliát. Ez igaz lehet, de kételkedünk, hogy Anglia ilyesmire vállalkozzék. Különben a keleti kérdés elintézéséhez nagyon kevés köze van a végleges szerződésnek. A berlini szerződés világosan kimondja, hogy a rati­­ficatio napjától számítva kilencz hónapig tarthatják megszállva az orosz csapatok Bulgáriát és Ruméliát. Ez a punctum sa­­liens. Az orosz lapok már régóta pen­getik , talán az orosz kormány hiva­talosan is megpendítette, hogy tovább tarthat az occupatió. Hogy tovább fog-e tartani, kétség nélkül attól függ, hogy minő szilárdságot fognak tanúsítani a ha­talmak. Az oroszok mindenesetre fognak ürügyet találni, hogy ott maradhassanak. Legfőbb argumentumuk az lesz, hogy Ke­­leti-Rumélia nincs szervezve, és nincs a belső rend föntartására hadereje. De a berlini szerződés gondoskodott erről az eshetőségről: a 16. czikk följogosítja a kor­mányzót, hogy a belső vagy külső rend ve­szélyének esetében segítségül hívja az otto­­pián csapatokat. Vegyes megszállásra sem lesz tehát szükség, de a rend miatt az oro­szok is bátran pusztulhatnak. magyar nyelvnek a népoktatási tanintéze­tekben való tanításának kötelezettségéről szóló tör­vényjavaslat, mely jóváhagyás végett 13 felségének már fel lett terjesztve és legközelebb a képvielő­­háznak is be fog nyujtatni, a „Pest. Corr.“ sze­rint a következő: Szükséges lévén, hogy a magyar nyelvnek, mint az állam nyelvének elsajátítására minden ál­­lampo­gárnak kellő mód nyújtassék, e végből a következő intézkedések állapíttatnak meg: Nem magyar nyelvű felekezeti tani­tképző intézetekben, melyekb­en a magyar nyelv az 1868. XXXVIII. t. sz. 13. és 88. §§. értelmében kü­lön­­ben is kötelezett tantárgy, jövőre oly óraszámban veendő fel az, hogy az egész tanfolyam alatt an­nak beszédben és írásban elsajátítása minden ta­nítójelöltnek lehetővé tétessék.­­ A jelen tör­vény hatályban léptét követő tanévtől kezdve há­rom év (vagyis egy tani­t képzőintézeti tanfo­lyam) eltelte után, tanítói oklevelet senki sem nyerhet és tanítóul és segédtanítón­ senki sem alkalmazható, a­ki a magyar nyelvet annyira nem bírja, hogy azt a népiskolákban taníthassa.— A már hivatalban lévő, vagy az előbbi §-ban említett három év alatt hivatalba lépendő tanítók, a jelen törvény hatályba léptétől számítandó hat év alatt köteleztetek a magyar nyelvet annyira elsajátítani, hogy azon való tanítási képességüket vizsgálatté­tel­el igazolhassák. Életük ötvenedik évét a jelen törvény hatályba léptekor már betöltött tanítókat, saját kérelmükre, e kötelezettség alól a vallás- és közoktatásügyi miniszter fel is menthe*. — Oly elemi vagy felső népiskolákban, ahol a magyar nye­v eddig nem volt kötelező,­ tantárgy, de oly tanító van alkalmazva, aki annak tanítására képes, a magyar nyelv a jelen törvény hatálybaléptét kö­vető tanévben azonnal köteles tantárgygyá tenni. — Ál­alában az egész országban a jelen törvény hatálybaléptétől számítandó hat év alatt a magyar nyelv kötelezett tantárgy lesz minden elemi vagy felsőnépiskolákban.­­ Az előbbi pontban kitett határ­idő bekövetkezte előtt is, ha valamely iskolában oly tanító alkalmaztatik, aki a magyar nyelvet ta­nítani képes ez azonnal köteles tantárgygyá teendő. — A vallás és közoktatásügyi miniszter a belügy­miniszterrel egyetértőleg, meghatározhatja, mely me­gyékben, vagy azok egyes részeiben legyen a ma­gyar nyelv tanításának kötelezet­tége a kitűzött határidő eltelte élő­­ is, f­kozatosan életbe lépte­­tetendő. — Az előbbi pontokban foglalt határoza­tok és átmeneti intézkedések foganatositása a val­lás- és közoktatásügyi miniszter a tanfelügyelők és egyéb, a népiskolai hatóságokról szóló (1876. XXVIII. törvényben (3. §.) megneveze­t közegei által ellenőrzi.­­ A jelen törvény végrehajtásával a vallás és likoktatásügyi és a be­ügyi m­iisz­­terek bízatnak meg. A budapesti leír. ítéli tábla, múlt évi ügyfor­galmának kimutatása, mint értesülünk, a hátralék jelentékeny apadását tünteti fel. A hátralék a múlt évben 13,303 volt, az idén csak 10,445. Ez eredmény azon körülményen kívül, hogy a múlt évben — nyilván a bagatell­­törvény hatása következtében — közel háromezer ügydarabbal kevesebb érkezett a kir. táblához, kétségkívül e felső bíróságnak kitűnő vezetésének is a bírák önfeláldozó buzgalmának köszönhető. Az­ az perrendtartási törvények következtében fel­halmozódott hátralékot — bíróságaik minden fo­kán —­ csak jó perrendtartások szüntethetik meg teljesen (f­ogy), az ügymenet curenssé váljék,de a budapesti kir. Ítélőtáblánál elért ez eredmény utal rá, hogy a jelenlegi keretben is sokat lehet tenni. A múlt évi ügyforgalom statisztikája összehason­lítva az 1877-iki ügyforgalommal a következő: Hátralék maradt 1876-ról 1877-re 8209 pol­gári, 29 úrbéri, 378 váltó, 2279 büntető, összesen 10.895 ügydarab. Érkezett 1877-ben 73.396 pol­­gári, 791 úrbéri, 6300 váltó, 41.056 büntető, ösz­­szesen 121.543. E intézetett 71.385 polgári, 741 úrbéri, 6421 váltó, 40.588 büntető, összesen 119.135. Hátramaradt összesen 13.303. Érkezett 1878 ban 71.135 polgári, 721 úrbéri, 5187 váltó, 41.587 büntető, összesen 118.628. Elintéztetett 73.944 pol­gári, 690 úrbéri, 5061 váltó, 41.79­1 büntető, ösz­­szesen 121.486. Hátramaradt 7411 polgári, 110 úrbéri, 383 váltó, 2541 büntető, összesen 10.445. Az új bankjegyek és záloglevelek német szö­vegét már közölték a lapok. A „B. C.“ közli most az osztrák-magyar bank által jegy­eire és zá­logleveleire nézve megalapított szöveget, valamint a bank által megállapított s a hamisításokra vo­natkozó jegyzetet is. A bankjegyek szövege magyar nyelven következőképen hangz­i : „Az osztrák magyar bank ez utalvány a vé­tele mellett bécsi és budapesti főintézeteinél fizet legott kívánatra az előmutatónak osztrák értékű TÍZ FORINTOT törvényes érezpénzben. Bécs 1880. január 1-jén Osztrák-magyar bank Kormányzó Főtanácsos. Vezérlitkér. * A hamisításokra vonatkozó megjegyzés ma­gyarul igy szól : „Az osztrák-magyar bank által kibocsáto­t jegyeknek hamisítása (v­onzása vagy megmászása) a monarchia mindkét részében mint nyilvános hi­telpapírok hamisításának bűnténye a büntető tör­vény határozmányai szerint büntettetik.“ Ezen a hamisításra vonatkozó jegyzet magyar szövegében „monarchia“ a németben pedig „biro­dalom“ van felvéve s miután Magyarországon és Ausztriában a bankjegyhamisitásra nézve eltérő büntetések vannak felvéve, természetes, hogy a hamisitás azon ország törvényei szerint fenyittetik, a melyben az felfedeztetett. * A záloglevelek (100 frtra szólók zöld, 1000 frtra szólók barna és 5000 frtra szólók rózsaszín alapnyomattal) angyalul következőképen hang­zanak: „Kisorsolható. 5000 frt osztr. ért. Záloglevél. Ötezer osztr. értékű forintról, m­ely öt száza­lékkal, félévenként minden év január 1-én és jú­lius 1-én a lejárt szelvény átadása mellett kama­­toztatik és ezen záloglevél kisorso­ására következő naptól fogva, legkésőbben pedig 32 év letelte után annak előmutatójának készpénzben kifizettetik. Az osztrák-magyar bank ezen záloglevél tő­kéjének pontos kamatoztatásáért és kifizetéséért a társulati alapszabályok 6. czikke értelmében (a jel­­zálog-hitelosztály alapszabályainak 58-ik §-a) ke­■rociirpn i­­ Bécs, 1879. évi január 1-éi. P. Moser A. s. k. kormányzó. Wodianer s. b. Leonhirdt s. k. főtanácsos, vezértitkár. * Hogy ezen záloglevél az osztrák-magyar bank alapszabályszerűen biztosított, a nyilvános köny­veibe bevezetett követeléseivel van fedezve, az alálirt két kormánybiztos által hitelesíttetik. Bécs, 1879. évi január 1-én. Niebau°r Antal lovag s. k. csász. kir. kormánybiztos. Dr. Köffinger Frigyes a. k. magyar kir. kormánybiztos. A szelvények szövege a következő: „Osztrák­­magyar bank.“ Záloglevél-szelvény. Egyszázhuszonöt forint o. é.* Az osztrák-magyar bank pénztári utalványai­nak szövege csupán német nyelven van kiállítva. A budapesti Összekötő vasút fővámhivatali szárnyvonala e hó 15-én — jövő szerdán — reg­gel a forgalomnak át fog adatni. A „B. C.“ sze­rint minden vaspályán beérkező áru, mely arra van rende­letve, hogy a budapesti fővámhivatalnál vámkezelés alá vétessék, ezen a szárnyvonalon fog a fővámház épületébe szállítatni s a szállítás alól csakis terjedelmes áruk mint pl. gazdasági gépek, mozdonyok stb. továbbá tűzveszélyes és robbanó anyagok mint kőolaj, lőpor valamint maró és rész­t­­agú küldemények lesznek kizárva. Intézkedés történt, hogy a fővámházi állomásra érkező áruk lerakása mind a nap reggeli 9 óráig be legyen fe­jezve mi végből az állomás sz erre szükséges esz­közökkel már el is láttatott. A honvédelmi miniszter a képviselőház legkö­zelebbi ülésén törvényjavaslatot fog beterjeszteni a katonai kaszálásolás tárgyában. E törvényjavas­lattal egyidejűleg a belügyminiszter egy rövid, e törvényjavaslatot kiegészítő tervezetet fog benyúj­tani, mely a törvényhatóságokat a laktanyák építési költségeinek fedezésére szükséges adópótlé­kok kivetésére hatalmazza fel. (B. C.) Mint a Neue Freie Pressének Berlinből távú­ját, nagy hatást ke­tett ott Bambergernek a nem­­zetgazdasági egylet tegnapelőtt végén a birodalmi kancze­lár hírhedt leveléről lát­tott előadása. Mo­­narchiánkra nézve ér a két szónoknak azon nyilat­kozata, hogy ő és barátai a birodalmi gyűlésen be fogják bizonyítai, misz­rint a tavalyi alkudozások meghiúsulásában korántsem csupán Ausztria hibás. Osztrák-magyar bank. A Boszniát és Herczegovinát szervező bizottság hatáskörét, a Presse értesülése szerint, a következő statutum szabályozza : 1. §. Minthogy Bosznia és Herczegovina leg­felsőbb köry ugatását a közös minisztérium, saját felelőssége mellett vezeti, Bécsben mint tanácskozó közeg bizot­ság szerveztetett. Ez a három közös minisztérium és a két miniszterelnök egy-egy de­legáltjából áll. 2. §. A bizottság tagjainak és azok helyeste­­seinek kineve ősét ő felsége szentesíti. A b­zott­­ságban a külügyminisztérium delegáltját illeti meg az elnökösködés. 3. §. A bizottság hetenkint tart egy ülést, szükség esetében rendkívüli üléseket i?. 4. §. Bosznia és Herczegovina közigazgatá­sával összefüggő mindazon javaslatok és rendele­tek a bizottság elé terjesztetnek, amelyek a közös minisztérium hatáskörébe vágnak. 5. §. A pénzügyi és katonai kérdésekről a közös pénzügy és hadügyminisz­erium delegáltjai referálnak, minden egyébb kérdésről a külügymi­­n­sztérium delegáltja. 6. §. Speciális kérdések elintézésére szakér­tőket hív meg a bizottság. 7. §. A bizottság jegyzőkönyvet vezet tanács­kozásairól és határozatairól. 8. §. A bizottság előterjesztéseit a külügymi­­nisztérium intézi el.­ 9. §. A bizottságból albizottság választatik a közös minisztérium teendőibe vágó ügyek elinté­zésére. 10. §. Ezen bizot­ság ezenkívül a folyó ügye­ket is intézi. 11. §• Azok a kérdések, a­melyekre nézve nem tudnak megállapodni a delegáltak, vagy a bizottság hatáskörén kívül esnek, a közös minisz­­ter­tanács elé terjesztetnek elintézés végett. Bródból írják a „B. C.“-nek: A Száva folyó vize végre lassanként apadni kezd s ha a nagy hótömegek nem fognak egyszerre olvadásnak in­dulni, további veszélytől nincs mit tartani. Ennek folytán a hídépítési előmunkálatokat végre vak­­bára ismét folytatni lehet. A viz által elsodort pil­lérek és czölöpök a Jochenz-féle építési vállalko­zás által már újból építtetnek s ha új akadály nem merül fel, kilátás van rá, hogy a hídépítés a legrövidebb idő alatt be fog fejeztetni. Táviratotf, Bécs, jan. II. Konstantinápolyból je­lenti a Pol. (Korrespondenz : Lobanoff her­­cze­g a régi naptár újéve napján akarta aláírni a végleges békeszerződést. De eddig több pontban nem jöhetett létre megálla­podás. A tárgyalásokat holnap kezdik meg újra. Totlebeu tábornok elrendelte Orkhanie megerősítését. Skutariból jelentik, hogy Podgoriczának küszöbön álló átadása alkalmából néhány zászlóaljat hívott be a montenegrói feje­delem. Konstantinápoly, jan. 13. Az Arda fo­lyó hídja, Drinápoly mellett, ma reggel összeroskadt a vonat alatt. Sokan meghal­tak és megsebesültek. A híd helyreigazí­tása tovább fog tartani egy hónapnál. Nevcsinye, jan. 13. Ma a görög új­év napján ünnepélyes isteni szolgálatot tartottak sá­­torban, ő felségéért is imádkoztak. Az állomás parancsnoka, sok ti­szt és hivatalnok, számos e­l­­kelő mohamedán és nagy néptömeg volt jelen az ünnepélyen, a­melynek végén lelkesült zsid­ókat mondottak őfelségére. Luxenburg, jan. 13. Henrik bg baja tegnap déltájban sulyosodott, a láz nagy erővel tért vissza. Szombat esta még constatálták az orvosok, hogy a hercz­g állapota kielégítő. Tegnap este teljesen erőt vett rajta a betegség és ma reggel öt órakor egy­ szélhüdésben hirtelen meghalt Wat­erdargeban. Paris, jan. 13. Boréi hadügyminiszter le­mondása elfogad­atott. Faidherbe tábornokot em­legetik utódja gyanánt. Chalemel Lacom­ berni követté neveztetett ki. Berlin, jan. 10. A social­ista­ törvény alap­ján összesen 62 embert utasíto­ttk ki. Pétervár, jan. 13. A hivatalos lap közli a czár rendeletét, a­melyben a pénzügy­miniszter decz. 29 isi (régi naptár szerint) előterjesztése alapján megbizza azon eszközök kikutatására, a­melyek segítségével csökkentetnek a birodalom kadásai. E czélból bizottságot alakítanak Abaza titkos tanácsos elnöklete alatt, a­melynek tagjai lesznek a pénzügyminiszter, a vezér l­enőr, Bara­­noff báró birodalmi tanácsos és Nikolaj, Sabletzki, Grote, D.’ssajatovsky, Ostrovsky államtitkárok. Még más alkalmas egyének is meghívhatók a bi­zottságba. Jeleni továbbá a hivatalos lap, hogy G­ers Sándor senator a pénzügyminiszter segédévé neveztetett ki, Martinoff senator pedig a belügy­miniszter segédévé. Budapest, január 13. Csengery Antal felszólalása a jog- 63 államtudományi tanulmányi és vizsgálati rendszer tárgyában tartott enquete­ en mo­­mentuosus nyilatkozat, s mint ilyen egy­szerre a legnagyobb érdeklődést és várako­zást támaszthatja a fenforgó tárgy iránt, mely eddig egy kicsiny, legközelebbről ér­dekelt körön kívül alig számíthatott figye­lemre. Az egyetemi reformtörekvés azon alakjában, melyben eddig nyilvánult, alig volt egyéb mint a jogászok harcza az ál­lamtudományok ellen. Ez volt a lényeg, s a­mit mellette felhoztak, az rendesen csak staffage-t képezte. Csengery Antal nagy ér­deme, hogy kiragadta a vitát e szűk kör­ből, magasabb nézpontra emelte az egész kérdést, s avatott kezekkel mutatta ki ama szálakat melyek az egyet­mi oktatás rend­szerét legfontosabb tudományos, sőt nemzeti és társadalmi érdekeinkkel összekötik. Az egyetemi reform kérdése ezáltal a kicsinyes érdekek pártharczából, közérdekű esemény­­nyé vált, mely egészen más szempontból ítélendő meg, mint a­melyet eddig azzal szemben elfoglaltunk. Két dolog az, mi e nyilatkozatban kü­lönös figyelmet érdemel. Az első az, hogy kijelöli az egyetemnek nálunk annyira fél­reismert szerepét. A második az, hogy rá­mutatott ama visszaélésekre, melyek a min­denütt oly fontos szerepet játszó magánér­dekek mellett valóságos darázsfészekké nőt­ték ki magukat. Csengery Antal nyilatkozata meggyőz­hetett mindenkit arról, miszerint a jogi egyetem czélja nem lehet más mint az, hogy a fiatal ember a tudomány alaptörvé­nyeit megértse, főbb eszméibe, lényegébe behatol­jon. Önálló bölcseleti nézpontra emelkedjék s természetévé váljék mintegy mindent tudomá­nyos szempontból tekinteni.1.1 A részletek ta­nítása a semináriumok, a további, önképzés és tapasztalás dolga. Mig ellenkezőleg a mi egyetemünkön minél több és főleg gya­korlati tárgyat tanítanak, a tanulónak csu­pán emlékezetét terhelik, de tudományos kiképeztetését önálló tudományos munkára, sőt talán még gondolkozásra való előkészí­tését pedig megakadályozzák vagy épen lehetetlenné teszik. Ha tehát azt akarjuk, hogy egyetemünk megfeleljen czéljának, úgy mindenekelőtt ki kell törülnünk a köteles tantárgyak sorából azokat, melyek akár mint pusztán gyakorlati, akár mint másod­rendű fontosságú tárgyak, csak a legfonto­sabb tárgyak alapos tanítását veszélyezte­tik. Ilyenekül hozta föl Csengery a statisz­tikát, a pénzügyi jogot, az észjogot és jog­­történelmet, melyek mellőzése után annál több tér jutna elsőrendű fontosságú tárgyak beható, tudományos művelésére. Bármily fontos legyen azonban az egyetemi oktatás e kétségtelen czéljának határozott formulázása, viszonyaink között talán még nagyobb köszönettel tartozunk a felszólalónak azért, hogy kimutatta, misze­rint az, mi egyetemünkön a felső­oktatás eme világos rendeltetésének megtagadásával életbe lépett , a legnagyobb visszaélése­ket vonta maga után, így a tantárgyak szaporodása, mely lehetetlenné teszi ifjaink­­nak a tudományos elmélyedést, s külföldi egyetemek látogatását; a némely vizsgá­lóknál lábrakapott vizsgálati mód, melynek következtében a tanuló ugyanegy tárgyat kétszer és háromszor is hallgat, sőt több időt fordít a vizsgálatok, mint az előadások megfigyelésére. Mindez származhatik a leg­többnél tudományos túlbuzgóságból tárgya iránt vagy saját tudományos nézetének és felfogásának megbocsátható túlbecsülésből. Annyi azonban kétségtelen, hogy e s­aját­ságos tudományos elfogultság kézzelfogható gyakorlati következményekben mutatkozik, melyek kedvezőek lehetnek az illető tanárra nézve, de semmiesetre sem azok a tanu­lóra nézve.­ A politikai tanárok közül Kaidz Gyula egészben véve Csengeryhez csatlakozott, ha­bár nem is accentuálta nézeteit oly hatá­rozottan. Kerkápolyi Károly ellenben egész határozottan helyeselte Csengery nézeteit, sőt némi kétségtelenül alapos adatokkal is támogatta azt, de csak elvben, mert, gya­korlatban ellenzi az újítást mindaddig, míg gymnasiumaink nem lesznek jobbak. A jogász meghívottak eddig felszólalt legnagyobb része, nagy sajnálatunkra, igen szűkkörű szempontból indultak ki és egye­dül a jogi szakoktatás követelményeit tar­tották szem előtt, s különben is nagyon rö­viden szóltak a tárgyhoz. Csupán Vajkai Károly, bírói karunk e kiváló tagja, beszélt valamivel behatóbban s egyszersmind álta­lánosabb nézpontról. Az enquéteben magában tehát még igen keskeny mederben folyt a vita. De bizton reméljük, hogy melegebben fogja felkarolni az ügyet a közvélemény, mely Csengery Antal felszólalásában a legbecsesebb útmutatót nyerte. Sokszor halljuk ellenfe­leinktől azt a vádat, hogy túlságosan so­kat foglalkozunk politikával, elhanyagolva legfontosabb kulturális érdekeinket. Szeret­jük hinni, hogy e kiváló nyilatkozat hatása az ellenkezőről fog tanúskodni. Biztosabb támpont hiányában e­z 3­ más kibocsátási árt fogadván el, a 100 millió forint effektív szükséglet beszerzésére tehát 137 millió forint értékű aranyjáradék lesz kibocsátandó, melynek évi 6°/0-os kamata 8.220.000 frtot tesz, és így e kölcsönért tényleg 8,22%-­as kamatot kellene fizet­nünk. Tagadhatlan, hogy igen magas e ka­matláb és benne igen kedvezőtlenül van megbecsülve államhitelünk. Hogy egyebet ne említsünk, a 4%-­as osztrák aranyjára­dék ma papírértékben 73,95-ön áll, tehát 6,11% -val kamatozik, úgy hogy azon 8 frt 22 kv évi kamatra, melyet nekünk 100 frt után kell fizetnünk, az osztrák aranyjára­dékból 13073 frt tőke jut. Hanem e kedvezőtlen taksáltatásnak aztán mi magunkban, saját indolenciánkban rejlik csaknem egyedüli oka. Saját ellenzé­künk károgásával szemben maguk az oszt­rák körök is beismerik ma már, miszerint nincs reá semmi reális ok, hogy államhite­lünk a velünk társállamot képező, tehát, hogy úgy mondjuk társüzletet folytató Ausztriáénál bármennyivel is csekélyebbre becsültessék, fizetjük t­artozásainkat pontosan s nemcsak adóképességünkben, hanem ezenfelül még külön állambirtokainkban is megvan bő­ven az anyagi garantia. A pénzvilág azonban s különösen a Rothschild csoport nem kedé­­lyeskedik. Hogy fizetésképességünkben bízik, ezt mutatja az, hogy kölcsönöz, ha nem, aztán érte természetesen minél több előnyt iparkodik tőlünk kiszorítani magának,a­mit annyival könnyebben megtehet, mert ko­rábbi pénzügyi gazdálkodásunk szerencsét­len transactiói minden más külföldi tőke versenyre kelését lehetlenné tették mellette. Csupán a hazai tőke szállhatna vele szembe, vagy legalább gyakorolhatna reá mérséklő hatást és korlátozhatná kamatköveteléseit. Itt van azonban épen a bökkenő s itt rej­lik államhitelünk aránytalanul kedvezőtle­nül taksál­tatásának fő oka: a mi hazai tő­kénk mit sem akar tudni az állami hitel­szükségletek előállításában való részvételről s korlátlanul a maga szabadjára hagyja a külföldi tőkét, mely aztán természetesen annál magasabbra csigázza feltételeit, mi­nél kevésbé van oka a biztos és jó üzletet valamely versenytől féltenie. Nem bíbelődünk saját tőkeerőnk mek­­koraságának kikalkulálgatásával. Hogy e tőkeerő okvetlenül képes lett volna az ed­digi hitelszükségleteket fedezni, azt csak az vonhatja kétségbe, a­ki tagadja, hogy azok­nak utóvégre is s minden kamatostól együtt csakugyan ép ezen tőkeerőből kell kikerül­niük, mégis azon különbséggel, hogy aztán a kamatnyereség tejfölét idegenek szedik le. És ez egyetlen érv, azt hisszük, telje­sen elég azok ellenvetésével szemben, kik a hazai részvétlenséget hazafias óbégatással takargatják. Beismerjük azonban, hogy e részvét­­lenség bűne nem csupán az egyeseket ter­heli, hanem részes benne a társadalom, kor­mány, törvényhozás is egyaránt. Egyik ol­dalról sem történt még semmi komoly törekvés arra, hogy az egyesek ez indolen­­ciából felserkentessenek, hanem hagyták őket teljesen saját ösztönükre. Ez az, a­mely irányban mi mindenekelőtt változást óhaj­tanánk. Hiszen megtörténik, hogy valaki megtanul úszni saját magától és saját jó szántából is ; de okvetlenül könnyebben fog neki menni a tanulás, ha van, a kioktassa és ha úszni tudása valamely előnyt szerez meg számára, vagy nagy veszélytől óvja meg őt , csakugyan hiba saját ösztönére hagyni s az oktatást tőle megvonni. Az a 8’lí­tja­i, mennyit járadékkötvényeink jövedel­mezni fognak, okvetlenül oly előny a tőkéit bennük biztosan elhelyezhető közönség ré­szére, mely még nálunk is számot tesz ; az a másik factum pe­dig, hogy e kamatot csakugyan a magyar adózó közönségnek kell és pedig minél csekélyebb mértékben veszi maga e járadékkötvényeket, annál inkább külföldre fizetnie, oly veszély, mely úgy az egyesre, mint az államra nézve hova­tovább végzetessé válhatik. Ily két indok mellett a hivatottak részéről a vezetés elmulasztása hiba, hogy ne mondjuk bűn. Többször volt már előadva e lapok­ban, hogy Európa legpénzerősebb s közgaz­daságilag legfejlettebb államá­ban is mily államintézkedések állanak fenn arra nézve, hogy az állami hitelértékek benntartassa­,­nak­i a hazai közönség közt terjesztesse­nek, egy szóva­, hogy az állami hitelszük­séglet­benn a hazában fedeztessék. Fel volt említve, hogy Francziaországban, Angliában stb. a takarékpénztárak csupán hazai ál­lampapírok vásárlására fordíthatják a ná­luk történő betéteket és hogy Angliában külön országos hivatal, a „National Debt Office“ létezik, melynek legfőbb feladata, abban közreműködni, hogy Anglia saját hitelpapírjai saját lakosai által vásároltas­sanak ő­sze, és sürgetve volt hasonló tör­vényhozási intézkedések foganatosítása tiat Budapest, január 13. A magyar kölcsönügylet felől jelentve volt már­, hogy az iránt a kormány illető tagjai és a Rothschild-hitelintézeti csoport vezérférfiai közt létrejött a megállapodás, melyhez képest a száz millió forint effektiv­­összegben megállapított szükségletet a con­sortium aranyjáradékok kibocsátása útján fogja beszerezni s csak azon esetben és arányban fognak domaiiális záloglevelek kibocsáttatni, ha és a­mennyiben az összes aranyjáradékok nem lennének elhelyezhetők a pénzpiac­on. Egyelőre ennyira szorítkozik minden tudomásunk az ügyletről, a részletek ellen­ben még ismeretlenek, s valószínűleg azok is fognak maradni mindaddig, míg törvény­­javaslatát a pénzügyminiszter irántuk a törvényhozás elé nem terjeszti. Csupán egy helybeli kőnyomatú lapnak különben nem authenticus hite sejtet annyit, hogy a ki­bocsátási ár 73 arany forintban lett meg­állapítva, minek valószínűsége mellett szól némileg az is, hogy aranyjáradékunk tőzsdei cursusa utóbbi napokban csakugyan e kibo­csátási árnak megfelelő átálláson feneklett meg.

Next