Ellenőr, 1879. február (11. évfolyam, 56-107. szám)

1879-02-01 / 56. szám

rglíhzetésl árak: Egész érr« « SO frt — kr. Évnegyedre l l 5 fit — kr. Félévre ... 10 , — , Egy hónapra . 1 „ §0 , Egyes szám ára krajezár. <Szerkesztési iroda: Budapesten, nddor-uéoza. 6. sz&m. Bmmt lem kSzliini, ha nem tudjuk, kit/O jSn. — Bátratok vUtítaktildéiére non vdUaUnmnk. — Bottá által eiák bérmentet leveleket fogadunk el. Sieggöli ’kiadás,' hirdetések felvétett a kiadóhivatalban: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Hava«, Lafite áí Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyagtázots «zárnia ellenében fizetendő. $iadó-hivatal: B'O'^fctpesten, nádor-utcza 6. szdrri. Mié intáendfk az előfizetőiek ú a lap tzétküld&ére vonatkozó minden JeltzólaJdi. 56. szám. Budapest, szombat, február 1.1879. XI. évfolyam. Figyelmeztetjük azon tisztelt előfi­zetőinket, kiknek előfizetése január hó végével lejárt, hogy azt mielObb meg­újítani szíveskedjenek, nehogy a lap vételében késedelmet tapasztaljanak. Az „Ellenőr“ ára: egész évre ...................................20 frt — félévre ............................... . 10 frt — negyedévre .....................................5 frt — egy bóra .....................................1 frt % Üt. Az „Ellenőrire a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. ——muiiiii ^ ""BCTt"r' ■» ni miiWUlomMuuvwms táviratok, Páris, jan. 31. A képviselöház 405 sza­vazat közül 314 szavazattál Gambettát vá­lasztotta, elnökévéi, Versailles, jan. 31. A senatus napi­rendre tért át Fresneau (legitimista) inter- pellatiója fölött, a morbihani megye hiva­talnokainak választási özeiméit illetőleg. A senatust és képviselőházat elnapolták csü­törtökig. Ma reggel minisztertanács volt Grévynél. Grévy a jövő héten fog üzenetet intézni a házakhoz. Gamhetta csak az üze­met után foglalja el elnöki székét. Páris, jan. 31. Téves az a hir, hogy Mac- Mahon Grasseba megy. Mac-Mahon néhány napig Parisban marad, hogy megkönnyítse Grévynek az elnökség átvételét. A tábornagy már átköltözött magánlakására, későbben pedig loireti kastélyában fog lakni. Grévy legközelebb elfoglalja az Elyséet. Páris, jannár 31. A hírlapok összbangzólag konstatálják Mac-Mahon táboroagy helyes magatar­tását. A Journal des Débats írja: A köztársaság borzasztó válságot élt át és megszilárdulva állotta ki. A Képnbliqne Frangaise szerint róvid szóval mondható el a végbement téDy: Tegnap óta köz­társaságban élünk. A D.xneuviéme Siécle bizonyos­nak mondja Gambetta megválasztatását a képyise- lőház elnökévé. Bées, január 31. Drinápolyból jelenti a Po­litische Correspondenz : Az utóbbi hetekben mint­egy 20,000 fóré menő friss oroszj csapatok érkez­tek Bolgárországba és Rnméliába. A hadtestek pa­rancsnokai rendeietet kaptak, hogy vizsgálják meg a csapatok harczkészségét. Bé^s, jan. 31. Az „Ellenőr“ fiumei levelével SzembeD, mely szerint Triesztben nincsenek kellő vesztegzár-intézetek, a következőket jegyzi meg a Telegraphen Correspondenz Burean : A kikötői épít­kezés következtében megszüntetett trieszti intézet helyébe Valle-Santo-Bartolemecban, Muggiához kö­zel, építettek vesztegintézetet, az utasok és az áruk részére, nagy költséggel, úgy hogy ez intézet czéljának elérése mindenkor biztosítva van. Az a hir, hogy az olasz kormány vesztegzár alá veti a Fekete és Azovi tenger orosz kikötőiből érkező árukat, úgy igazítandó ki, hogy az olasz hatóságok rendszabályai eddig csak az illető hajók orvos-rendőri megvizsgálására és desinficiálására szorítkoznak. Ez a rendszabály Triesztben már régóta érvényben áll, nevezetesen a ke'eti háború által érintett országokkal szembeD, az oroszországi árukat illetőleg pedig újabban szigorúbbá tétetett. Berlin, jan. 31. Hirsch professor elnökleto alatt a jövő héten indul el a bizottság az epidémia megvizsgálására. Az osztrák-magyar delegáltakkal Breslauban fog találkozni. Onnét Galiczián át men­nek Oroszországba, Innét Sommerbrodt törzsorvost küldik ki, egy más delegáltat Haliéból várnak. Az oroszok szívesen látszanak várni a külföldi orvo­sokat, bogy ezek constatálják a túlzást, a melyet az epidémia elterjedéséről keringő hirek okoztak. Pétervár, jan. 31. Hivatalos. Asztrakán- ból jelentik jan. 30-káról: Vetlyankában és vidé­ken nem fordult elő njabb betegedési eset. Mind­azokat, a kik érintkeztek a betegekkel és megbal- t&kkal, elkülönittették, ruháikat elégették, a melyek helyeit a vörös kereszt társulat adott nekik fehér­neműt és ruhát. Btécs, jan. 31. Ő felsége ma délben fo­gadta Szavfet pasa, török nagykövetet. Bécs, jan. 31. Konstantinápolyból jelenti a „Politische Correspondenz“ : Azon franczia tőkepén­zesek élén, a kik kölcsöntervezetet ajánlottak a portának, Tocqueville áll. 150 mill ó frank előleget ajánlanak. A török államadósság coovertálása bi­zonyos jövedelmek által biztosíttatnék, nevezetesen a vámjövedelem által. A vámhivatalokat enrópaiak igazgatnák, a vámokat 2 százalékkal emelnék. Fournier nagykövet lámogatja azt a tervezetet, de az angolok nem nézik jó szemmel. Minthogy a porta hajlandó ennek elfogadására, Tocqueville az ügy elintézésére jan. 29-én Párisba utazott. Constant pasa a görög batárrendező bizottság újonnan kinevezett tagja ma indul el Preverába, Zára, jan. 31. A kattarói választókerület vidéki községei Vojnovicsotatartománygyülés elnö­két választották meg reicbsrathi képviselőnek. Bécs, jan. 31. A képviselőház bizonyos le­velezések és postaküldemények vitelbérmentessé- gére, azután az ingatlan államjavak eladására vo­natkozó törvényjavaslatokat második és harmadik ol­vasásban vita nélkül elfogadta. A pestis-vitában Ja- vor8zki hangsúlyozta a tárgy nagy fontosságát. A csa- patszéthelyezések Oroszországban terjesztik a betegség anyagát, minden kozák a zabzsákban magával hordja a kolerát; ezt bizonyítja a járványok története, — Szó­nok egyetért a kormány rendszabályaival, de még nagyobb szigort kiváü, sajnálja az együttes eljárást Németországgal; Ausztria-Magyarországnak önállóan kellene intézkednie. Roser figyelmeztet arra, hogy . sem a járvány diagnosisa, sem pedig elterjedése ninT8 consta*álva. Ha'ottakat még nem vizsgáltak meg i,tudományosan. Minden körülmény között a legszigOiru^ rendszabályok szükségesek; nem kell sajnálni sí/5111 időt, sem pénzt. Végre mal Oroszor» szág népének állapotára és az egészségügyi rend­őrségre. Fux ateleti pestisnek tartja az epidémiát, de a mely nem nagyon terjedt el. Ausztriának szigorú intézkedéseket átéli ugyan tennie, de a túlzástól is óvakodnia kell, öogy ne rémítse meg a lakosságot. Remélli, bogy a kormány őszinte je'entéseket fog tenni. Vitezics megemlékezik az egészségügyi sza­bályokról, és rendszabályokat vár az Oroszország­ból érkező tengeri terményekre nézve. A dalmá- cziai vesztegzári intézkedéseket kárhoztatja. Witt- mann: A tengeren való behurczolástól kevésbé le­het félni. Auersperg miniszterelnök: A kormány tudja súlyos felelősségét, és minden intézkedést megtett, a melyek a lakosság biztosságára szük­ségesek. Megállapodni iparkodott Magyarországgal, Németországgal, Olaszországgal és Rumüniával, és több ügyet már egyetértve intéztek el, úgy hogy rögtön orvosokat küldenek ki. De óva int a sen- sationalis hirek ellen. Intézkedés van téve, hogy a kormányok által kapott tudósítások kölcsönösen kicseréltesssiiek, és azonnal közzététessenek. Á legközelebbi ülés kedden lesz. Bőma, jan. 31. A képviselöház tárgyalta a külügyminisztérium költségvetését. Depretis, Minghetti és mások kérdésére válaszolja: A kormány a kö­zép-ázsiai olasz expeditió támogatására ágenst kül­dött Soaba, Zalaban pedig consulatnst fog szervezni. Visconti Venosta: A baloldali minisztérium keleti politikája bizalmatlanságot szült, károsította Olasz­ország befolyását. Az Italia irredenta izgatásait kárhoztatja és fölszólítja a minisztériumot, bogy térjen vissza az Ausztriával való hagyományos jó viszonyra. Olaszország keleti érdekei meg­felelnek az európai egyensúly érdekeinek. Olasz országnak óhajtania kell, hogy a berlini sze- ződés tartós legyen. Hogy befolyást gyakorolhas­son az olasz kormány az európai tárgyalásokra, jó belügyi politikát is kell követnie, klvisi nem tartja kedvezőtlennek a belioi szerződés eredmé­nyét, Maurigi némi változtatást kíván Olaszország külügyi politikájában, és megjegyzi, hogy szüksé* gesnek tartja a berlini szerződés loyalis végrehaj'ásá\ Berlin, jan 31. Az albizottságok folytatták a pestis terjedésének megakadályozására ezélzó technikus kérdések tárgyalását. Teljes ülés ma nem lesz. A bizottság két szempontot vesz tekintetbe, ha az epidémia nem terjed jelen fészkén tnl, továbbá másodszor azt az esetet, ha az epidémia tovább terjed. Azt tartják, hogy a nagy hideg okozza, hogy a megbetegedési esetek csökkentek jelenleg. Budapest, január 31. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekez­letét Szontagh Bál elnök megnyitván, Markus Ist­ván előadja interpellátióját, melyet a képviselőház holnapi ülésében terjeszt elő az iránt, minő óvin­tézkedéseket tett a kormány a pestis behozatalának meggáilására. lisza miniszterelnök az interpelláló némely pontjára azonnal megnyugtató felvilágosítást adott, ígérve, hogy a házban bővebben és részletesen fog nyilatkozni a kérdés felett. A választ az értekezlet tudomásul vévén, Fröhliches társainak az állami háztartás 10 évi eredményének előterjesztése iránti indítványa ke­rült szőnyegre: a miniszterelnök bár ilynemű mun­kálat kidolgozását terhesnek tartja, mert ez magán szorgalom és tanulmány feladata; mindamellett is nincs kifogása az indítvány elfogadása ellen. Az értekezlet abban állapodik meg, hogy ez ügyet nyilt kérdésnek tekinti s ezzel a tanácsko­zás véget ért. _________ A vasúti biztosítás ügyében tegnap (ártott ér­tekezletről a mienkkel lényegében egyező megle­hetős hü és alapos közleményt hoz a „Pester Lloyd“ ma reggeli száma s csupán ott téved, mi­dőn a nembiztositás mellett nyilatkozó egyetlen vasutal az első magyar gácsországit nevezi meg a magyar nyugoti vasút helyett. Erin'etlenül is hagy­tuk volna e csekély és úgyis lényegtelen tévedést, tisztelt laptársunk közleménye azonban egy pár oly snbjectiv megjegyzést is tartalmaz, melyekre mégis helyén van reflectálnnnk. Némi animozus csodálkozással jegyzi meg a , Lloyd“, hogy „a minisztérium képviselői még csak meg sem kisérlették eredeti álláspontjukat (az önbiztositást) fenntartani, hanem azonnal át­tértek a kölcsönösszeg elvére.“ Ha pár hét előtt tisztelt laptársunk objectivitása nem szorítkozott volna az „első magyar“ emlékiratának közlésére, hanem adta volna, mint mi tettük, a közlekedés­ügyi miniszter vonatkozó rendeletét is, vagy leg­alább a mi lapunkban megolvaBta volna azt: meg vagyunk róla győződve, hogy e mostani „Front- veränderung“-ot nem tartaná különösnek. É ren­deletnek következő passusa ugyanis „. . . . a kor­mány intentióinak a vasutak körében megbeszélt azon önbiztositási mód felelt volna meg legjobban, hogy a felmerült károk az e czélra szövetkező vasutak közt, esetről esetre, bizonyos e’őlegesen megállapítandó kulcs szerint megosztassanak,“ min­den kétségen felül emeli azt, hogy a kormány ab ovo a kölcsönösségi princípiumot helyezte első sorba és valószínűvé teszi, bogy később is mindig az le­begett czélul szeme előtt. így fogta ezt fel jan. 22-iki czikünk írója, midőn helytelenítette a nem­biztositás előtérbe állításával hátulról kerülést, igy fogták fal az alföld-fiumei, arad-teraesvári stb. vas­iaknak a tegnapi értekezleten felszólalt képvise­lői; minélfogva a legkevesebb ok sincs a felett csodálkozni, hogy a kormány képviselői az előttük ngyis vógczélul lebegő kölcsönösségi módozat csak­nem egyhangú pártoltatását tapasztalván a vasutak részéről: az ön-, azaz nembiztositás módozatát egy­szerűen elejtették. De tisztelt laptársunknak némi kételyei van­nak még a kölcsönös szövetkezési módozatjsikerül- hetésére nézve is. Bizonyára meg fogja öt nyug­tatni e részben az arad-temesvári; vasút képviselő­jének, Weninger urnák általa méltán feldicsért fé­mes beszéde, mely nem csupán a nembiztositás ellen tartalmazott hatalmas érveket, hanem egy­szersmind azt is bebizonyitá, hoey az érdekeltek részéröl feltételezett jóakarat mellett semmi sem könnyebb, mint a kölmöaös szövetkezés létesítése, é3 hogy e módozat létesíthető volt már sokkal complicáltabb viszonyok között is. Végre aggályát fejezi ki tisztelt laptársunk, hogy élénk vitára fog még alka mat szolgáltatni azon körülmény is, hogy a kormány képviselői csapán a károk kölcsönös viselésére, nem pedig, mint azt átalában érteni szokás, a aözös díjfizeté­sek kölcsönösségére gondoltak. Mi azt hisszük, hogy e kérdés felett könnyű lesz az eligazodás. Mi a tulajdonképem czél ? hogy dijak fizettessenek ? nem, hanem hogy az előforduló károk közösen a kölcsö­nösen, bizonyos kulcs szerint viseltessenek. E czél- ból nemcsak nem mnlhatlanul szükséges, de sőt felesleges is a díjfizetés előre meghatározása, mert az vagy nagyobb, vagy kisebb fogna lenni az előforduló károk összegénél, tehát vagy vissza-, vagy utánfizetést vonna magával. Csupán azon esetben volna az helyén, ha biztosítási, vagyis inkább előlegezési alap formálása czéloztatnék; de ennek szüksége is elesik, ha a kormány az idő­közi, azaz az egyik havi elszámolástól a másikig való előlegezéseket egyszerűen magára vállalja. A mi véleményünk szerint az ügy most már a legjobb kerékvágásba van döezczentve és mi re­méljük, hogy a kiküldött bizottságnak sikerül oly tervezetet létrehoznia, mely mellett vasutaink köl­csönös biztosítási szövetkezése most már rövid időn ténynyé válik. _________ A személyszállítási bevételeknek évről-évre majdnem minden vasútnál tapasztalt csökke­nése folytán a közmunka- és közlekedési ma­gyar királyi miniszter meghagyásából a magyar kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség fölhívta a magyar vasntak igazgatói értekezletét, hogy ezen aggasztó körülmény okait tannlmányozván, a czél- szerünek mutatkozó intézkedések iránt javaslatot tegyeD. Részünkről azt hisszük, e bajon gyökeresen csak azáltal segíthetnek, ha a személyek és árak díjmentes, vagy kedvezményes szállítását a lehető legnagyobb mérvben megszorítják s az ezeknél való eljárás körül a legszigorúbb felügyeletet gya­korolják. Jelenleg a vasutaknál díjmentes szállításra jogosítanak az egyleti, évi pergamenten, évi kemény papíron, időleges és egyes utazásra szóló szabadjegyek s az élelmiszerek bevásárlására szóló menetigazolványok. Ezenkívül vannak kivételes esetek, a melyekben bizonyos személyek a vonalo­kat szabad-menetigazolvány nélkül is használhat­ják. Ilyenek az intézeti alkalmazottak és munkáso­kon kívül a postakocsikban szolgálatot tevő posta­tisztek, a postaküldeményeket kisérő kalauzok, vámhivatalos áruk kíséretéhez rendelt pénzügyőr­ségi közegek, a pénzügyi hatóságok küldöttei s a pénzügyőrség hivatalnokai, ha hivatalos vizsgálatot vagy kutatást eszközölnek a vonatnál. A szabad­meneteken kívül vannak kedvezményes szállítások önkezelési jegyekkel, melyek nevetségesen alacsony díjtételek mellett használhatók és pedig az I. osz­tályú kocsiban személy- és kilométerenkint másfél, a II. osztályúba egy, a III. osztályúban félkraj- czárért. Végre használhatók még féljegyek, vagy alsóbb osztályú jegyek magasabb kocsiosztályban, s e jegyekkel még rendesen 25 klg. szabad- súly jár. Az ily szabad- és mérsékeltjegyek használása oly általános divattá vált nálunk, hogy átlag min­den coupéban hat ember közül legalább kettő, de gyakran valamennyi ily jegygyei utazik. Ideje volna, hogy ezek kiszolgáltatása minden vasultár- sulatnál, de különösen az állami vonalokon, a le­hetőleg szigorúbban megszorittassék. Skene levelet intézett a régi haladó-párt elnö­kéhez, a melyben közli, hogy képviselői állásáról le akar mondani. — Az osztrák-magyar vasutak közt fennálló köz­ponti leszámitási iroda (clearings-house) felügyelő bizottságának egyik legutóbbi ülésén a magyar vasutak képviselői által azon indítvány tétetett, hogy ez intézmény főnöke mellé egy helyettes is neveztessék ki a magyar vasutak hivatalnokai so­rából, a ki egyszersmind magyar legyen, máskü­lönben a magyar vasutak ez intézménytől vissza­lépvén. Az indítvány ad referendum vétetttt, teljes kilátás van reá azonban, hogy osztrák részről is elfogadtatik. Üdvözöljük vasutaink helyes érzékét, melylyel honunknak és nemzetünknek az azokat megillető helyet ez irányban is törekednek ki= vívni. A bécsi svéd és norvégiai követség a közös külügyminiszter utján még a múlt év folytán az iránt fordult a magyar kormányhoz, hogy részére a magyar vasúti igazgatóságok és vasúti szolgálat szervezetéről biztos adatok küldessenek. A magyar kir. államvasutak igazgatótanácsa e kívánságnak eleget teendő, a mennyire a tárgy nagy terjedelme engedte, részletes és lehetőleg világos képet nyújtó alakban emlékiratot dolgoztatott ki, melynél, mint­hogy az államvasutak szervezetét megállapi ó rend­szeres és teljes utasítás nincs, a jelenleg tényleg fennálló szervezet íratott le. Hallomás szerint, ezen emlékirat a svéd és norvégiai követségének az ő felsége személye körüli m. kir. miniszter ntján már el is küldetett. Csetinyéböl jelenti a „Presse“ jan. 29-kéről: A montenegrói bizottság, melynek tagjai Sima Po- povics, a fejedelem titkára és Sztanko Radonics külügyminiszter, holnap indulnak Yirbazárba, a hol értekezni fognak Kiamil pasával Podgoricza át­adását illetőleg. A két bizott-ág holnap tartja első ülését. Remélik, hogy két nap alatt elintézik a kérdést. Utolsó hir. — Nemzeti színház. „Julius Caesárt“ — e férfias tr8gődiát — férfiasat, mert férfierényt di­csőit — a nemzeti színház ma cly kiállítassál s előadással mutatta újra be, mely minden tekintet­ben büszkeségére válbatik úgy az igazgatóságnak, mint a rendezőségnek. A meiningeniek mintájára, kiváló gondot forditoitak a népjelenetekre s ezek — a vezérszerepek Ujházy, Vizváry, Halmy s Be­nedek József kezében lévén — csakugyan élettel- jetek voltak. Fénypontját képezte a rendezésnek az utczai zavargás Antonius nagy beszéde után. De nemcsak mellékességekkel tett ki magáért a színház, az egyes szereplők is mindent elkö­vettek az est emelésére. Bizonyos egyhangúság a szavalatban közös rósz szokása minden drámai színészünknek, értelmesen, tagolva beszéln5, kellő­leg pointirozni, hangsúlyozni tökéletesen egyiksem szokoP, valamennyit elragadja a patheticus áram­lat. Általános hiba ez, melyben egyik kisebb, másik nagyobb mértékben, Nagy Imre vagy Bercsényi például sokkal kevésbé mint Kovács Gyula. Azon­ban mellőzve e fentartást, kiváló elismerés illeti meg a főszereplőket is, kik köztll az oroszlánrész Nagy Imrét illeti Brutus szerepében. Férfias, nemes volt s oly rokonszenves, mint mindig lenni szo­kott. Bercsényi Cassiusa kissé élesebb lehetne — főleg eleinte, mikor Brutnst uszítja, máskülönben jól eltalálta e keserű hazafit. Kovács Gyulának Antónius legsikerültebb szerepe azok közt, melyekben magát eddig bemutatta, ügy tetszett, mintha már csiszolódott volna. Nem hadait, nem hadonászott, nem fintorgatta arczát, nyngodtabban s erővel, ér­telemmel adott több helyet, főiig a nagy beszédet Caesar holtteste fölött. Kihívták több ízben s meg­érdemelte a tapsot. Csak abban a pillanatban nem állt a szerep magaslatán, mikor Caesar holttestét először megpillantja, több meghatottságot vártunk volDa. Igaz, hogy hangja nem igen hajlékony, re­méljük azonban, a jó igyekezet majd megbirkózik a makacs anyaggal. Cascát Szigeti Imre jól játszta s Egressy sok fönséggel a nagy Caesart. Felekyné, Kassayné a két kis nőszerepben érdekesitették az előadást. „Jnlins Caesar“ e szép előadását érdemes volna a fővárosi közönségnek minél nagyobb figye­lemre méltatni. De minek? gondolja a pest', majd megnézem a — meioingiaktól. — Iáik Miksa leánya — mint fájdalommal értesülünk — ma a városligeti tavon korcsolyázás közben elesett és kitörte a lábát. Budapest, január 31. Francziaország, mint Moltére tudósnői mondanák, estétől reggelig átaludt egy nagy, fenyegető válságot. Mire a villamos drót és a gőz szárnyai megvitték a távol departementoknak az elnökválság hirét, Pá- risban és Yersaillesben már megoldást is nyert a crisis. És szerencse, hogy igy történt. Fran- cziaországnak nem volt ideje megijedni. A reaotiónak és radicalismusnak, a köztársa­ság e két esküdt ellenségének nem volt ideje „cselekedui,“ mert nem volt ideje a hely­zetet kizsákmányolni. A mérsékelt republi­kánusok egy pillanatra sem ejtették ki ke­zűkből a vezetést. Fegyelmezettségükről és összetartásukról fényes bizonyságot tettek. Az elnőkválság a lehető legnyugodtabban és szabályosabban ment végbe. Máskor na­gyobb zajt ütött egy egyszerű miniszter­válság. Mac-Mahon elment. De távozása leg­kisebb rázkódást sem okozott; s nem ha­gyott űrt maga után. Sőt mi azt hisszük, hogy az események szabályos fejlődése idézte elő távozását. A köztársaság előbb izmoso­dott meg és előbb állt saját lábaira, mint Mac-Mahon elnöki tisztének ideje letelt. A tábornagy megoldotta feladatát és becsüle­tesen oldotta meg. Most, hogy missiója be van töltve, távozik. Mac-Mahon feladata volt, hogy a pártok felett állva, törvényes keretben tartsa a pártok tusáit. Feladata volt, hogy ótalmazza a köztársaságot min­den törvénytelen megtámadástól s igy biz­tosítsa Francziaország nyugalmát, melyre a háboru-ütötte rettenetes sebek behegesztése czéljából okvetlenül szüksége volt. S a tá­bornagy mind e feladatnak megfelelt. Nem volt republikánus, de hű maradt hozzá, mert] felesküdött ennek zászlaja alá hazafíságból. Es ő sokkal inkább katona, sokkal inkább becsületes ember, hogy sem udott szavát, vagy épen esküjét, bármily körülmények közt megszeghetné. A mig őrállomásán áll, azt az ügyet cserben nem hagyja, melynek szolgál. Nem hagyta cser­ben a köztársaság ügyét sem — de nem is tett többet érte, mint mennyit tennie kötelessége volt. Kötelességét megtette: ez az egész. De a kötelesség teljesítése is ér­dem, főleg akkor, midőn nagy csábok édes­getnek a kötelesség megszegésére. Mac-Ma­hon, kinek politikai meggyőződései és haj­lamai megnyugtatták a monarchistákat és a tábornokokat, s kinek adott szavában megbíztak a köztársaságiak, megakadá­lyozta a pártharezok szenvedélyes kitöréseit azon időben, mikor e kitörésektől legin­kább lehetett tartani. így időt nyert a köz­társaság a megszilárdulásra. Hogy megszi­lárdult, ez szerencséje: Mac-Mahon e meg­szilárdulási processust nem segítette elő, csak védte zavartalan lefolyását. Ha a köz­társaság nem lesz vala életképes, Mac-Ma­hon nem hullatott volna kőnyeket. De el­nöki székét ez esetben elhagyta volna ; mert megfogadta, hogy a köztársaságra az ő el­nöksége alatt senki sem mérhet halálos csapást. Ámde a köztársaság életerős gyökere­ket vert Francziaországban. A tábornagy­elnök tehát többé nem tartotta hazafias kötelességének helyén maradni akkor is, midőn a köztársaság az ő eszméivel és po­litikai meggyőződéseivel jő ellentétbe. Tá­vozott. Távozásából Francziaország komoly politikusai nem vonnak következtetést a köztársaság veszedelmére. Csak az európai sajtónak jut eszébe, hogy fejét megfájditsa Francziaország helyett. Ugyanazon lapok, melyek Dufaure programmját mérsékletesnek, sőt elégtelen­nek tartották, most, hogy Mac-Mahon meg­hátrál e programm végrehajtása előtt, a radicalisok győzedelme, s igy a franczia köztársaság veszedelme felett siránkoznak. A mi helyes volt tegnap, nem lehet hely­telen ma. Dufaure programmja a józan franczia közvélemény kifejezése volt tagnap; a tábornagy visszalépése nem teheti e pro­gram mot a mérsékelt Francziaország köz­véleményének meghamisításává. Nekünk erős meggyőződésünk, hogy a franczia köztársaság nem forog veszélyben. Veszélyben forogna, ha Mac-Mahont csak­ugyan a radicalisok szorították volna félre. Ámde ez nem történt. Dufaure programmja a mérsékelt köztársaság programmja, mely szemben áll úgy a reactióval, mint a radi- calismussal. Akit erről nem győzött volna meg azon imposans látvány, a melyet a mérsékelt köztársaságiak feltüntettek a Du- faure-féle programm tárgyalása és a most lefolyt elnökválság alatt, okvetlenül meg kell hogy győzze az uj elnökválasztás ered­ménye. Grévy roppant többséggel választa­tott elnökké s ez a többség a mérsékelt köztársaság többsége. S a ki Grévyről ra­dicals tendentiókat tételez fel, az nem is­meri e veterán republicánus múltját és jellemét. Egy hosszú élet küzdelmei kötik, elválaszthatlanul, a köztársasághoz, s egy hosszú élet tapasztalatai tanították meg, hogy a köztársaságnak a radiealismus még a legfeketébb reactiónál is nagyobb ellen­sége. Személyes tapasztalataiból tudja, hogy az 1848-ki szép álmokat is a radiealismus tette tönkre. Azért volt ő, az uj köztársa­ság kikiáltása óta mindig a mérsékelt esz­mék előharezosa. Ő volt, a ki mindig mér­sékletre intett a megpróbáltatás vészterhes napjaiban. Midőn most az elnöki székre lép, a mérsékelt köztársaság foglalja el, az ö személyében, a legfőbb polezot. A mérsékelt köztársaság érvényesül mindenütt, az állami szervezet csúcsától egész a legalsóbb ré­tegekig, Grévy liiven, pontosan és pártatlanul fogja teljesíteni kötelességét az elnöki szé­ken. A radiealismus ellen biztosabb véde­lem lesz, mint lenne bárki az ő helyében. A radicalismusnak legkisebb árnya sem tapad személyéhez. Neve programm a radicalis- mussal szemben. Az ő elnökké való válasz­tása tehát megnyugtathat mindenkit. Elégületlensóget csak azokban szülhet,' kiket Dufaure programmja — melynek végrehajtása most biztosítva van — érzéke­nyen sújt. Zúgni fognak a radikálisok, s a reactionarisusok; ami a franczia köztársa­ságra nézve kedvező jel. Fel fognak jajdulni a köztársaságellenes bürokraták s a reac- tionarius tábornokok. Ámde nem árthatnak a köztársaságnak. A hadsereg nem vak esz­köz többé néhány katonai főparancsnok ke­zében. Az uj katonai szervezet, s a köztár­saság szabadelvű elemeket vitt a franczia. hadseregbe. A császárság gloire-jának va­rázsa megtörött Gravelotte-nál és Sedánnál. A katonai elem elvesztette túlsúlyát a politikában és a társadalomban Franczia­országban is. A tábornokok és a bürokraták döntötték örvénybe Francziaországot, hon- nét nem a tábornokok és bürokraták ragad­ták ki. A franczia közvélemény kijózanodott az egyenruha-kultuszból. Francziaország com­pact közvéleményét nem lehet többé puska­tussal az utczákon erőszakolni. A franczia hadsereg innéttul, bár még mindig nagy hibája, hogy politizál, nem képez többé oly tényezőt, mint képezte ennek előtte a nagy nemzeti mozgalmakban. Nem hisszük tehát, hogy nehány meg­sértett tábornok oly hatalmas factorrá le­hessen, miszerint felvehesse a harezot a franczia köztársaság szellemével. Lehet, sőt valószínű, hogy kisebb-na- gyobb conflictusok, bonyodalmak fogják kö­vetni az elnőkválságot és a rendszerválto­zást, de a mérsékelt köztársaság szelleme sokkal erősebb, hogysem félre ne szorítaná • a zavargó és ellenséges elemeket s teljes diadalt nem aratna a radiealismus és reactió végső próbálkozásán. Budapest, január 31. A pénzügyi bizottság ma végre befe­jezte a budget tárgyalást, és kiderült, hogy a költségvetés előirányzata, melyet az el­lenzék ámitónak és hazugnak bélyegzett, a többség szigorú és beható bírálata daczára csak igen jelentéktelen változtatásokat szen­vedett. 246,902,140 forint volt az előirány­zat kiadása és 224.099,705 frt annak be­vétele s igy 22,802,398 frt a deficit az ez idei boszniai kiadásokon kívül ; a pénz­ügyi bizottság által megállapított költség- vetés szerint pedig 246.728,876 frt a folyó évi kiadás,]222.208,602 frt a bevétel, s követ­kezőleg 24.520,274 frt a deficit. A különb­ség tehát összesen 1.700,000 frt, a mi 200 milliót meghaladó összeg mellett valóban nem oly nagy szám, hogy az ellenzék min­den korlátot megvető féktelen támadásait igazolhatná. A mérleg megállapításánál azonban sokkal fontosabb volt azon vita, mely a jövő teendői körül forgott. Már tegnap elő­zőleg is érintettük e tárgyat é3 megelége­désünkre szolgál annak constatálása, hogy ez életbevágó kérdés iránt meglehetős ösz- hang nyilvánult a bizottság tagjai közt, s hogy annak leghivatottabb szónokai ugyanazon nézetet vallják, melynek mi már tegnap is kifejezést adtunk e helyütt.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék