Ellenőr, 1879. február (11. évfolyam, 56-107. szám)
1879-02-21 / 93. szám
Előfizetési árak: Egész évre . •© frt — kr. Évnegyedre . . 5 firt — kr. Félévre ... 1© . — , Egy hónapra . 1 . 8© . Egye» szám Áradb krujczár. Szerkesztési iroda: Ogundapenten, nekdor-utcza 0. szdm, semmit ten IMünk, ha nem faijuk, MSI stn. — Kéziratok vuMaküldütt« vám vitelktmmk, — tbrta ditai tóik Ummtu leveleket fogadunk el 93. szám. (Reggeli kiadás. Budapest, péntek, február 21. 1879. hirdetések felvitele a JdddjóKtxrcLtaZbaTi, Budapesten, nidor-utcza 6. szám (Léff rád/ testvérek ■irodájában). Továbbá Havas. Laflte <fc Cle. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr® kiadó-hivatala által nyugtázott számla elleniben fizetendő. H-i ti gSiadó-hivatal : gfudaptaten, nddor-vLtcza 6. szdvrt. ti» mtemdSk as Mjfadink , a lap szétküldásre vonatható minden felszólald». XI. évfolyam. Az „Ellenér“ ára: egész évre....................................20 frt — félévre.........................................10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy hóra......................................1 frt 80 kr. Az „Ellenér"-re a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. Budapest, február 20. Az orosz-román viszály első része be van fejezve. A román kormány utasította Angelescu tábornokot Arab-tábla kiürítésére. Már most a konstantinápolyi nagykövetek fogják megvitatni e kérdést. Nagyobb sikerrel-e, mint a határrendező bizottság, amelynek többsége, az orosz meghatalmazottal szemben, hiába ítélte oda Romániának ezt a talpalatnyi földet ? Az bizonyos, hogy a nagykövetek többsége támogatni fogja Románia jogos igényét, de ez még nem minden. Oroszország kitúrta Arab-táblából a románokat, nagyon csodálkoznánk, ha ráadásul nem figyelmeztetné bizalmasan a bolgárokat, hogy üljenek be az üres fészekbe. * A franczia képviselőház ma kezdette meg az amnestia-törvény tárgyalását. A vita kétségkívül heves lesz, de a kormány javaslata részére bizonyos a többség. A feltétlen amnestiának nem lesz száznál több híve, a kormány mérsékelt javaslatát pedig körülbelül 320 szavazattal fogja szentesíteni a képviselőház. _________ Az országgyűlési szabadelvűpárt febr. 21-én pénteken d. n. 6 órakor értekezletet tart. Ma délután öt órától kilenc óráig minisztertanács volt. Athénből jelenti a Presse . A határrendezés egy hét óta egyetlen lépést sem haladt. A Muktár pasa által Prevezába hitt albánok, akik az ő felszólítására tiltakoztak az annrxió ellen, hazájukba mentek, és nem akarnak részt venni semmiféle izgatásban sem, mert Maklár pasa nem akar engedményeket adni, a porta pedig nem hajlandó beváltani eddigi ígéreteit. Haza utazásuk előtt feliratot nyújtottak át az albánok a prevezai osztrák-magyar azonjainak, amelyben kérik Ferencz József császárt, hogy legyen közbenjárójuk a szultán által Albánia részére megígért autonómia kieszközlésében. Timovciból jelenti a Presse. A fejedelem megválasztása hír szerint csak az oroszoknak Bulgáriából való kitakarodása után fog megtörténni. A bolgár gyűlés állítólag negyven napig fog tartani. Belgrádiból jelenti a Neue freie Presse. Gorcsakoff és Risztics sűrűn váltogatják a sürgönyöket egymással. Risztcs folytonosan értekezik Persiani orosz követel is. Risztics és Persiani harmadnapja több órán át chiffre-táviratokat váltottak Gorcsakoff herczeggel. Katargin, a fejedelem hadsegéde Milán sajátkezű levelét Pétervárra vitte a czárhoz. Táviratok, Bécs, febr. 20. Bukarestből jelenti a Politische Correspondenz . A román kormány értesítette a berlini szerződést aláírt hatalmakat, hogy annak reményében, hogy a végleges eldöntés alkalmával Romániának fog odaítélhetni Arab-tábla, parancsot adott ezen erőd ideiglenes kiürítésére. Bukarest, febr. 20. Erősen állítják, hogy a külügyminiszter utasította a nagyhatalmaknál levő román követeket, hogy adják tudtul, hogy Angelescu tábornok parancsot kapott Arab-tábla kiürítésére. Bécs, febr. 20. Pétervárról jelenti a Politische Correspondenz. A czár ma ratificálta az oroz-török békekötést. A szultán által ratificált példányt is várják, hogy kicserélhessék a ratificált példányokat. Konstantinápoly, febr. 20. A porta értesült, hogy a drinápoli görög püspököt darán bántalmazák. Az oroszok elfogták a gonosztevőket, Toteben tábornok pedig szavát adta, hgy a legszigorúbban megbünteti őket. Konstantinápoly, febr. 20. A sztambuli előkelő mohamedánok feliratot akarnak intézni a szutánhoz, amelyben a legújabb pénzügyi intézkedésért és abból az alkalomból, hogy az oroszok kiirtk Roméiát, a lakosság nevében köszönetet mondanak a szultánnak. Bécs, febr. 20. Konstantinápolyból jelenti a Poliisebe Correspondenz. A Zichy gróf és Karatheodori pasa közt jelenleg folyó alkudások vitelére Munif effondit nevezte ki a porta második meghatalmazottjává. Bécs, febr. 20. A Wiener Abendpost levelezője írja Pétervárról, hogy a czár manifestuma a legjobb hatást idézte elő. Mindenki örvend, hogy vége van a véres háborúnak, amely oly nagy áldozatokat rótt Oroszországra. Kairó, febr. 20. Az alkirály egyetértve a miniszterekkel minden intézkedést megtett a rend föntartására. _________ Zágráb, febr. 20. A városi tanács ő felségük ezüst-menyegzője alkalmával 5 tagú bizottságot választott, hogy állapítsa meg az ünnepélyek programmját. Mravozics polgármester ma tette le az esküt. Bécs, febr. 20. Az urak házában tudatta az elnök a kabinet megalakulását. Ekkor Stremayr ugyanoly értelemben nyilatkozott, mint a képviselőházban. A nyilatkozatot nagy tetszéssel fogadták. A képviselőházhoz kérvényt intéztek a munkások az általános szavazatjog érdekében. . Rydzowski interpellálót terjeszt elő a wieliczkai bányák elöntéséről. Róma, febr. 20. Trónralépésének évforduló napján fogadta a pápa a bíbornokokat, főpapokat és más egyéneket, és meghalhatta a szent collegium szerencsekívánatait. Berlin, febr. 20. Az országgyűlés tárgyalta az Ausztria-Magyarországgal kötött kereskedelmi szerződést. Bülow miniszter elmondotta az előzetes alkudozások történetét, és hangsúlyozta, hogy a kormány lehetőleg megóvta a birodalom érdekeit. Delbrück aért tartja becsesnek e szerződést, mert ennek alapján új szerződést lehet kötni a régi szerződések mintája szerint. A nemesítési forgalomban elkövetett visszaélések ellen hozott rendszabályokat ő csak a forgalom akadályainak tartja. A szerződés tartamát rövidnek mondja. Stollberg Udo indítványozza, hogy a nyersenyv vámmentes bevitelét egészen szüntessék meg. Richter sajnálja, hogy nem köttetett tarifa-szerződés, és megtámadja a német kormány vámpolitikáját. Kammacher ajánlja a szerződés elfogadását. Holnap folytatják a vitát. Berlin, febr. 20. Wirchow fölolvasást tartott az orvosok egyletében a pestisről. Szerinte az újabb tudományos módszer alapján nincs megvizsgálva a pestis, a régi vizsgálódások pedig ellenmondók egymással. Asztrahánban a keleti pestis dühöng, amely megkülönböztetendő a dr. Hirsch által ismertetett indiai pestistől. A német kormány védő intézkedéseinek nagyon is terjedelmes az alapjuk; nagy területeket egyáltalán nem lehet elzárni; arra kell törekedni, hogy a hazatérő orosz hadsereg orvosi felügyelet alá helyeztessék. A pestis nem rosszabb mint a kolera. A betegeket el kell szigetelni és jó ápolásban részesíteni. A pestis kétség nélkül ragadós, de azt nem tudjuk, hogy miben rejlik ragadósága. A ragadósság mivoltának ismerete nélkül nagyon bajos szabatosan megjelölni azon árukat, amelyek bevitelét el kell tiltani. A legczélszerűbb fertőzteremtés eszközölhető az itteni barakokban alkalmazott száraz hőség által. Pétervár, febr. 20. Lorisz Melikoff tábornok Zariczinból jelentette tegnap: Az asztraháni kormányzóságban és az insierált helységekben nem történt új betegedési vagy haláleset. Mkobzkoje és Stericzkoje falnkben 42 nap óta nem betegedett meg senki, azért ott tehány ház kivételével, amelyeket öt-hat nap múlva föl fognak gyújtani, megszüntették a vesztegzárat. |Csedényiede| Közéletünk egy kiváló hazafival lett szegényebb. Zsedényi Ede nincs többé. Ez a gyászhír röpül ma a villany és gőz szárnyain, szerte az országban, s ahova eljut, mindenütt mély megilletődést, igazi bánatot fog felkelteni. Ott fekszik ő a hideg ravatalon, aki mindig oly meleg buzgalommal szentelte életét, jeles tehetségeit a hazának. Azt a szivet, melynek minden izmát a lángoló hazaszeretet mozgatta, megérintette dermesztő kezével a halál. A ravatalt gyászoló rokonok veszik körül, de e rokonok mögött ott áll a nemzet, mely elvesztett jelesét siratja. Halála nem következett be váratlanul. A lapunk által is közlött hírek, előkészíthették az országot a fájdalmas eseményre. S mégis, ki nem érzi szívét összeszorulni most, midőn ez esemény bekövetkezett? Az ifjú hév és terhetlen tetterő magas agg kora daczára sem hagyta el. Sokat tett, de még sokat várt tőle a nemzet ezután is. S most ez a munkás kéz örökre elpihen; ezek az ajkak, melyek annyiszor intéztek intő szót a nemzethez, örökre elnémultak. Nincs hazafi, tartozzék bármely párthoz, akit e fájdalmas esemény mélyen nem érintene. A hazának vannak nagyobb, fényesebb tehetségű fiai, de nincs senki, aki a közszeretet állandóbban magához tudta volna bilincselni Zsedényinél. A kegyetlen pártharczok a legkiválóbb tehetségeket és jellemeket is megdobálták sárral, beszennyezték a gyanúsítás undok piszkával. Ahol Zsedényi állt — bár pártember volt — az a hely a féktelen kíméletet nem ismerő dulakodás közepett semleges terület volt. Zsedényi ellen a rágalomnak és gyanúsításnak nem volt fegyvere. Az ő neve e harczokban egy zászlót képviselt, mely előtt tisztelettel hajolt meg mindenki, habár nem esküdött is rá fel. Zsedényi nem volt nagyszabású államférfi, de széles körű ismeretei, erős meggyőződései, fáradhatlan munkássága, a közügy önzetlen szolgálata egyikévé tették legkiválóbb államférfiainknak. A mi azonban őt kiválólag jellemezte s a mi erős egyéniségét typussá változtatta, az rendkívül kifejlett takarékossági ösztöne volt. Ebből az ösztönből ő erényt, az erényből rendszert csinált. E rendszerét megvalósította a magán, úgy mint a közéletben. Csak ott, ahol jótékonyságot gyakorolhatott, tért el rendszerétől. Saját magával szemben azonban — az őt jellemző önfejűséggel és makacssággal — túlhajtotta e rendszert egész a cinismusig. Ő a takarékosságot nemzeti erénynyé akarta tenni s Magyarországot a pénzügyi calamitásoktól takarékosság által megmenteni. Ez volt politikai hitvallásának főczikkelye. Ezt a hitczikkelyt praedikálta ő. Ennek a hitczikkelynek volt apostola. Ez volt államjogi bölcsességének quintessentiája. S ha e gondolat állammentő eszme, úgy ez állammentő eszmének ő volt első és fő képviselője. Az 1867-diki kiegyezés új korszakot nyitott meg. A nemzet visszanyervén önrendelkezési képességét, lázas sietséggel látott egy százados mulasztás helyrehozásához. A régi Magyarország romjaiból rohamosan épült ki az új Magyarország. A középkori elhagyatottságban sínylődő állam helyét rohamosan, minden átmenet nélkül foglalta el a kulturállam. A nemzet megifjult ereje lázas tevékenységet fejtett ki. A rombolásban és építésben kifejtett hév elragadott mindenkit. Elragadta államférfiainkat is, mert hosszú lethargiából felébredt, megizmosodott s a régi keretben többé el nem férő nemzet expansiv erejének nyomása alatt álltak, így történt, hogy túlzásokra ragadtattak: nemzet és politikusok egyaránt. Akit azonban az általános láz el nem ragadott, az Zsedényi volt. A káprázatok, az illúziók fényes felhői az ő gyakorlati szemét nem csalták meg. Közéletünk e veteránja, ki két nagy korszak eseményeit látta feje felett elrobogni, mindjárt kezdetben felemelte intő szavát. Szava azonban akkor elhangzott, vagy csak részben talált meghallgatásra. Egy korszak, egy nemzet áramlatát egy ember nem tartóztathatta fel. Sőt mivel túlzott — mely túlzás Zsedényinek jelleméből folyt — intő szavai kevesebb hatást tettek, mint tesznek alő, kellő mérséklet mellett. A romboló és építő korszak nem érthette meg Zsedényit. Az ő aggódó félénksége elütött a felpezsdülés illúzióiban ringatózó, s ifjú tetterőtől duzzadó nemzet felfogásától. Zsedényi a takarékosságot a közéletben is a fukarságig túlozta. A kultúra drága, költséges dolog, Zsedényi azt hitte, hogy csak gazdag nemzetek engedhetik meg maguknak e fényűzést. A rendezett pénzügyi viszonyokat többre becsülte sok kulturális intézménynél. Azért krajcrárkodott ott is, ahol nem felesleges kiadásokról, hanem köz- mivelődési czélokról volt szó. De mindenkor a haza javáért aggódó szeretet, s a legbensőbb meggyőződés vezette. Az események azonban csakhamar igazat adtak neki, habár csak félig volt igaza. Igaza volt annyiban, hogy a társadalmi és állami fejlődésben épp oly kevéssé lehetséges az ugrás, mint a physikaiban. Minden mesterséges siettetés megboszulja magát. De viszont a modern államosnak és társadalomnak vannak oly igényei, melyek teljesítéséről nem mondhat le, még pénzügyi egyensúlya megingatásának veszélyére sem. Zsedényi ellenőrző, cátói szereplésének azonban megbecsülhetetlen haszna volt a közre nézve. Sok felesleges kiadást megakadályozott, sok balkövetkezményű illuziót lerontott. Hogy nem ronthatta le mind, ennek oka a viszonyok hatalmában rejlett, melylyel egyesek még nem birkózhatnak soha. A nemzetnek bár — különösen kezdetben — nem mindig értett egyet Zsedényivel, nagy megnyugtatására szolgált, hogy a törvényhozásban anyagi javainak oly hű, önzetlen és szigorú ügyvéde van, mint Zsedényi. De bármily hévvel és szigorral hirdette is Zsedényi a feltétlen takarékosságot, egyben a legnagyobb pénzügyi bajok közepett sem kételkedett soha, a nemzet jövőjében. Ő, aki kulturális fejlődésünket is kész lett volna késleltetni az államháztartás egyensúlyának helyreállítása czéljából, Magyarország jövőjét nem tettepénzügyi kérdéssé. Tanulhatnának példájából azon államférfiaink, kik miután közreműködtek a milliók elköltésében, most kishitűen csapják össze kezüket, s az egyszeregy diagnózisa szerint számítják Magyarország érvelését. Életerős állam, mely a fejlődés létfeltételeivel bir, — és Magyarország bir — nem játszhatja el jövőjét és államiságát — a börzén. Ezt a vigasztalást hagyta hazájának az általános kishitűség közepett Zsedényi, a nemzet Sparmeistere. Ki tölti be helyét a köztéren és a nemzet szivében? E szomorú órában nem keressük a választ e kérdésre, hanem egy könyet ejtünk a gyászravatalra, hol egy félszázados közpálya fáradalmai után, az nyugszik kinél hazáját melegebben és önzetlenebben senki sem szerette. Budapest, február 20. Az objectív szemlélőnek úgy tűnik fel ellenzékünk, mint egy alaptőke és programm nélkül napról-napra tengődő szintársulat, mely egyetlen egy színdarabbal bir és ezt folytonosan uj czim alatt adja elő. Hangzatos czim mindig Csal közönséget, sőt ügyes fogásokkal lehet egy pár uj „erőre“ is szert tenni, kiket a „maestro“ azután mint vendégeket mutat be a közönségnek. Ha a darab lejárta magát, hadd „húzzon“ az új szereplő. De komolyan beszélve, nem csupa comoedia-e a mi egyesült ellenzékünk eljárása a keleti kérdésben, és nem alacsonyul-e le, még „conservative orgánumok magatartása is egy bécsi ismeretes „democrata“ lap színvonalára, mely napról-napra a legidegrázóbb czimek allatt ir ártatlan dolgokról hajmeresztő vezérczikkeket. Bizony furcsa ez az ellenzékeskedés minden áron, mely személyes ambitiójára, személyes gyűlölködésére minden nap egy uj lyukas köpenyeget aggat és ezt elnevezi hol „pánszláv kalandnak“, hol magyarorosz rablógyilkosságnak és hazaárulásnak“, hol „Hohenwart uralmának“ hol a „török halálának“, hol pedig az „orosz-török feltámadásnak“. „Nevetnék rajta, ha az enyém nem volna a bolond“ mondá egyszer egy anya, kinek eszeveszett fia elkövette a legmulatságosabb stkliket. Pedig ez a bolond a miénk, a magyar közönség fizeti meg az entreet ebbe a comoediába, de akik nevetnek rajta, azok ellenségeik és ha van benső ereje hazánknak, monarchiánknak, ha erős morális alapokon nyugszik tekintélye, bizonyára nem ellenzékünkön múlik, hogy meg nem inog ez az alap. Leginkább jellemzik az ellenzék lelkiismeretlen színjátékát maguk az orosz lapok. Nemcsak hogy kárörömmel dörzsölik kezeiket hazánk belső viszályai felett, nemcsak hogy kiaknázzák az oroszok ellenzékünknek a monarchia szétdarabolására irányuló vak dühöngéseit, hanem önkénytelenül demonstrálják mindazon ráfogások és rágalmazások, mindazon tendentiosus koholmányok és mindazon üres declamációk alaptalan voltát, melyekkel egyéb czéljuk alig lehetett az egyesült ellenzék kiváló hazafiainak, mint a szabadelvű párt rovására olcsó popularitást és ha lehet, a kormány gyeplőit is megszerezni. Hogy ilyesmihez alkotmányos államban programmra is van szükség és ha megvan a programm, oly férfiakra, kik a nemzet bizalmával felruházva, képesek azt keresztül vinni, azzal nem igen gondoltak ez államférfiak. Mert államférfiunak mindegyikük képzeli magát, és ami jövendő miniszteri programmját illeti, egyetért a német közmondással : „Wem Gott ein Amt gibt, dem gibt er auch den Verstand.“ De halljuk az orosz lapokat, melyek tükrében egész glóriájukban gyönyörködhetnek ez államférfiak, halljuk az orosz közvélemény szavát azon politikáról, melyet e kiváltságos „magyar emberek“ mindannyiszor és mindenféle czím alatt hazaárulásnak és orosz alkunak bélyegeztek. A monarchia belső viszályait a „Golos“ utolsó száma a következő commentárral kiséri: „Mindegyik elfogulatlan ítélő szemében oly államegyveleg, melyben a legéletrevalóbb elemek el vannak nyomva és csak a szétmállás elemei viszik a kiváltságos főszerepet, anomáliának tűnik fel. De ezen anomália létezik a magyar-osztrák monarchiában, ezen anomália megnehezíti a nemzetközi viszonyokat, ezen anomália fenntartása miatt kénytelen a Balkán-félszigeten lakó milliónyi szlávság tűrni és szenvedni, így a Golos. De mindez nem gátolja a Pesti Naplót abban, hogy az osztrák Schönererként „Hohenwart idejét jövendölje, mindez nem gátolja a par excellence dualistikus lapot azon váddal illetni Andrássy és Tisza politikáját, hogy elkeserítik a német elemet és előkészítik a szláv uralmat. És mi a „Golos“ véleménye Andrássy hazaáruló orosz politikájáról, azon tisztán orosz-osztrák politikáról, melynek bebizonyítására az ellenzék még a pestis halálárnyékait is citálta tanúnak, s mint vélekedik az orosz lap a hatalmak azon viszonyáról, mely ellenzékünk híresztelései szerint Andrássyt a német Mephisto csábításai folytán menthetlenül belebuktatta az orosz pokolba? Andrássy eladta lelkét az orosz barát Bismarcknak. Bismarck orosz-porosz rabszolgaságra kényszerítette monarchiánkat, Bismarck és a czár uralkodnak monarchiánk felett, s konczul oda dobják neki a boszniai és herczegovinai Danaida ajándékot. Ezt prédikálta az ellenzék népgyűléseken, hírlapokban, országgyűlésen, hónapokon át, és mit mond erre a „Golos“ utóbbi száma? Azonkívül, mi a berlini congressuson történt, még három új bizonyítéka van az orosz lapnak arra, hogy a hármas császári szövetség kettős császári szövetséggé változott. Először a berlini és bécsi kabinetek által együttesen és az orosz ignorálásával elhatározott rendszabályok a pestis ellen; másodszor a prágai békeszerződés V. pontjának eltörlése, mely által az osztrák-magyar monarchia nyilván meg akarta köszönni a poroszok jó szolgálatait az orosz ellen, és harmadszor Bécs és Berlin egyetértése, azon pontra nézve, hogy se Bozsidar Petrovich, se pedig orosz ne juthasson a bulgáriai trónra. És a prágai német-orosz lap, a „Politik“, mit mond az orosz-török békeszerződésről és a berlini szerződésről? Oroszországnak azt mondja: „egy nagyszerűenvitt háború daczára el kellett hagynia a Balkán-félszigetet és véres áldozatainak sikereiről lemondani, holott Ausztria akadálytalanul előre törni igyekszik a kemény harcrokba került területen.“ De az orosz közvélemény mindezen nyilatkozatai daczára, mi mégis csak orosz hazaáruló politikát követtünk és aki nem hiszi, hallani fogja ezt talán a költségvetési vitában is, mindenféle alakban, mert az ellenzéki comoediának mindennap új színlapra, új czímre van szüksége, s aki megfizeti ezen comoedia árát, az a magyar közönség, az hazánk hitele és a monarchia tekintélye; aki mulat rajta, az ellenségünk, és aki hiába fárad, mert nem nyer rajta semmit sem, az az ellenzék maga. A népnevelési törvényről ír. Összefoglalom az eddig elmondottakat. Nézetem szerint hiányos a tanrendszer azért, mert az nem tesz megkülönböztetést a különböző viszonyok között felnövő gyermekek tehetségeinek fejlettségét illetőleg, hanem ugyanazon tanrendszer van megállapítva a nagyobb városok és a legapróbb községek elemi népiskoláit illetőleg, továbbá hiányosnak tartom a népnevelési intézetek szervezetét, mert míg az apróbb községek népnevelési szükségletét az elemi népiskolák és az ismétlő iskolák teljesen kielégítik, addig a népnevelési törvényben nincs kellő intézkedés arra nézve, hogy a nagyobb községek közlakosságánál az értelmi színvonal emelkedése biztosíttassék, minthogy az ezen czélra szolgálandó népnevelési tanintézetek vagy fel nincsennek állítva, vagy ahol a község által nagy költséggel felállíttattak is, ez intézetek nem gyakorolják a kívánt eredményt, mert ezen tanintézetekre nézve nem lévén kimondva a tankötelezettség, azokat azon gyermekek használják legkevesebbé, akiknek részére a tanintézeteket a törvény szervezte. Jól tudom én, hogy az itt kifejtett negatív álláspontomnak egyenes következése, miszerint kifejtsem azt, hogy népnevelési tanintézeteinkébe, mely irányú és minő alakú reformját tartanám szükségesnek é s ide vonatkozó nézeteimet a következőkben foglalom össze . Hogy minő legyen a népnevelési tanintézetek szervezete, arra nézve megszabják az irányt egy részről a fentorgó viszonyok, másrészről azon ezértok, melyeket elérni és azon szükségletek, melyeket kielégíteni óhajtunk. Ha a fentorgó viszonyokat tekintjük, úgy látjuk, hogy az ország területén vannak apróbb községek, melyek épen kicsinységük s igy korlátoltabb anyagi erejüknél fogva nem képesek többet, mint cak a minimumát fentartani a népnevelési intézeteknek, de az ő körülményeik és életviszonyaik között ezen minimum is megfelel az ő szükségleteiknek; — másrészről látjuk, hogy vannak az ország területén népesebb községek, melyek a körülötte fekvő v dék forgami központjául szolgálnak, a község lakossága vagyonosabb s igy tanintézeteinek fentartására többet áldoz.a községi élete virágzóbb, emelkedettebb s úgy ezen körülmény, valamint az idegenekkel sűrűbb érintkezés szükségessé teszi, hogy a közlakosság é értelmi színvonala magasabb legyen, mine t a gzer£enyebb viszonyok közt élő apró községek közlakosságáé; végre látjuk, hogy vannak községek, melyek önálló törvényhatóságot képeznek, mint ilyenek a legtöbb esetben nagy területek értelmiségének s forgalmának központjai s ezen viszonyoknál fogva szükséges, hogy az ilyen községek oly népnevelési tanintézetekkel bírjanak, melyek biztosítsák azt hogy az ily községekbe a magasabb tanintézetekre nem menő gyermekek is megszerezzék az életviszonyaik folytán szükséges ismereteket s e tekintetben szükséges oly intézkedés, mely biztosítsa azt, hogy városaink polgárai általában a tőlük megkívántató és nekik okvetlenül szükséges értelmi színvonallal bírjanak. Az itt elmondottak szerint tehát az országban e három fő categória lévén, a népnevelési tanintézeteknek is ezen három fő csoport szerint szervezve lenniök, azaz szervezendő népnevelési tanintézet az apróbb községek, a nagyobb községek és a törvényhatósági joggal bíró városok részére. Az apróbb és a nagy községek közötti válaszfalat e tekintetben én a lakosok 3000 számában látnám czélszerűnek megállapítani, mert már egy 3500—4000 lakossal biró községben a lakosok viszonyai is nagyban különböznek az 1200— 2000 — 2500 lakosú községek viszonyaitól. A 3000-nél kevesebb lakossal biró községekre nézve elégnek tartanám az 1868. 38. t. cz.-ben megállapított 6 éves tanfolyamú elemi népiskolákat és ezzel együtt a 3éves tanfolyama ismélő iskolákat. Ezen tanintézetek a 3000-nél kevesebb