Ellenőr, 1879. március (11. évfolyam, 108-163. szám)

1879-03-01 / 108. szám

t&eggeli kiadás. hirdetések felvétele a kiadóhivatalban,: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek Irodájában). További Ham, Lallte ék Cle. czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért jéró díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala Utal aysgtéaott •eémia ellenében fizetendő. <Kiadó-hivatal: g3xLda.peste.TL, nddor-atcza 6. szeLm. U* intéundík m eidfizetéeek ie a lap ezétküldéeére vonatkozó minden feUx&alde, 108. szám. Budapest, szombat, márczins 1. 1879. XI. évfolyam. Figyelmeztetjük azon tisztelt előfi­zetőinket, kiknek előfizetése február kó régével lejárt, hogy azt mielőbb meg­újítani szíveskedjenek, nehogy a lap vételében késedelmet tapasztaljanak. Az „Ellenőr“ ára: egész évre....................................20 frt — félévre.........................................10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy hóra......................................1 frt, 80 kr. Az „Ellenőrire a kó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. Budapest, február 28. Arab-tábiát csakugyan megszállották az orosz csapatok. A pétervári távirat azt Írja, hogy a berlini szerződés értelmében az oroszok lerombolják az erődöt. Ebben egyelőre kételkedünk. Az oroszok eddig minden követ megmozdítottak, hogy nélkü­lözhetnek legyenek a Balkán-félszigeten. Még ki sem tavaszodott, máris mozognak e szerencsétlen föld minden zugában a békét- len elemek. A bolgár nemzetgyűlés muszka főbiztosával együtt még nagyobb izgatottsá­got fog okozni. Azt elhiszszük, hogy a bolgá­rokat meg fogják fékezni orosz testvéreik, és épen . azért nem fognak hamarjában kitaka­rodni. Ürügyök lesz reá. Drinápolyi távira­tunk szerint e városban tömeges tünteté­sekre készülnek a bolgárok, és föl akarják gyújtani a várost. Ez eset pedig aligha ma­rad egyedül. * Hírlik, hogy a franczia kormány eré­lyes intézkedésekhez nyúl a portával szem­ben, a görög határrendezés siettetése végett. A Földközi tengeren levő hajórajt két pán- czélos fregattával és egy jelző gőzössel megszaporitotta, és utasítást adott Le Jeuue altengernagynak, a hajóraj parancsnokának, hógy tüntessen az Aegei tengeren. Az országgyűlési szabadelvüpárt mai értekezle­tét Szontagh Pál el nők megnyitván, a napirend előtt. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter előadta azon válaszok tartalmát, melyeket Hoffmann Pálnak a fővárosi adókivetés és Báth Károlynak a kassai és zágrábi bankfiókok iránt hozzáintézett interpel- látióikra a holnapi ülésben adni szándékozik. Az értekezlet e válaszokat tudomásul vette. Következett a napirend, a költségvetés rész­letes tárgyalása. Elfogadtattak: a kir. udvartartás, a cabineti iroda,országgyűlés, közös-ügyi kiadás, közp. nyugdi­jak, nyugdijak, államadósságok, vasúti kam. bizt., előlegek, Horvátország beiig, szükséglete, Fiume, ál­lami számvevőszék, miuisztereluökség, ő felsége körüli miniszter, horvát minisztérium és a belügy­miniszter költségvetése. A költségvetés tárgyalásá­nak folytatása a legközelebbi értekezletre halasz- tatott. A holnap tárgyalandó kérvényekre, nevezete­sen a székely vidékekről a kis üstök tárgyában beadott kérvényekre nézve az értekezlet a háznak e tárgyban beadott kérvényekre nézve hozott hatá­rozatát fentartja, mely szerint az ügy elhalasztatik mindaddig, mig az e tárgyban összehívandó en­quire tanácskozása nyomán a kormány előterjesz­tést teend. Ezzel az értekezlet véget ért. A magyar banlcfiókok felállításának előmunká­lata erőteljesen halad előbbre. így Denk Antal, az osztrák-magyar bank felügyelője tegnapelőtt érke­zett Pozsonyba, hogy ott a fiók számára helyiséget szemeljen ki és vegyen fel s ugyanő azzal is meg van bízva, hogy az ottani tizletviszonyokkal részle­tesen megismerkedjék s azokról az elnökségnek előterjesztést tegyen. A fiók helyiségéül valószínű­leg az iparbauknak Ventur-ntczai háza fog válasz­tatni s abhoz képest, a mint a szállás átvehető, a fiók julius vagy október 1-én kezdi meg műkö­dését. — A kolozsvári lapok is arról értesülnek, hogy a felállítandó bankfiók ügyében a bank ki­küldötte legközelebb meg fog jelenni Kolozsvárt. Hát hiszen ez mind nagyon jól van s örven­dünk e mozgalmaknak. Igen kellemetlenül bat reánk azonban, hogy mindazon kiküldöttek, kik a kiszemelt magyar bankhelyeken a fiókok beszerve­zésére megjelennek, egytől egyig Bécsbői és pedig, a mint látszik, nem is a főtanács, hanem az osz­trák íőintézet személyzetéből küldetnek ki. Hát a magyar főintézet csakugyan még mindig nem egyéb fióknál, melynek csupán czime változott, de a mely­nek a magyarországi szervezéshez épp ngy semmi köze most, mint nem volt azelőtt ? A vágvölgyi vasútnak az állam által való megvásároltatására vonatkozó előzetes szerződést a pénzügyi és közlekedési miniszterek, az engedélye­sek és Breuner s Erdődy grófok képviselői, to­vábbá a vasút igazgatóság tagjai, végre az oszt­rák takarékpénztár meghatalmazottjai ma Írták alá. E szerződés értelmében a vágvölgyi vasút 6.988,000 forintért a magyar állam tulajdonává válik, mely összegből 5.888,000 forint busz félévi részletben az osztrák takarékpénztárnak oly módon fog kifizettetni, hogy az állam 6Va, Breuner és Erdődy grófok pedig V2% kamatot fizetnek; gróf Breuner és gróf Erdődy engedélye­sek három felévi részletben 1 100,000 forintot kap­nak. A szerződés természetesen csak akkor lép érvénybe, ha egyrészről a vágvölgyi vasút részvé- Jyesei áit»l f. évi márczius 10-én tartandó közgyű­lés a>t elfogadja, és ha a törvényhozás azon tör­vényjavaslatot, melyet a kormány annak idejében elő fog terjeszteni, megszavazza. (B. C.) A reichsrath képviselőinek választását az őszön kezdik meg. Csehországban szept. 5-én választanak a vidéki községek, 18-án a városok és 15-én a a nagybirtokosok. A Fremdeublatt megjegyzi, hogy a többi tartományok is valószínűleg ez időtájban választják meg képviselőiket. Az uj reichsrath tehát október előtt nem fog összeülni. A pétervári pestises esetről jelenti a Neue Freie Presse Berlinből 28-káról: A pétervári hivatalos nyilatkozatot, a mely syphiliticusnak mondja a kérdéses esetet, illetékes körökben nem tartják de- fiaitivumnak, mert nem valószínű, hogy Botkin, a ki európai tekintély, annyira tévedjen a disgoosisban. Pontosabb adatokat várnak dr. Lehvessiől, a né­met nagykövetség orvosától, a ki most utazik oda. Esetleg innét küldenek Pétervárra orvost, hogy je­lentést tegyen. Valószínű, hogy legközelebb foly­tatja a német kormány a tárgyalásokat Ausztria- Magyarországgal a bécsi határozatok alkalmazása czéijából. Táviratok. Pétervár, febr. 28. Az orosz csapatok egy hét óta megszállották Arab-tábiát és a berlini szerződés értelmében az erőd lerombolásához fognak. Bécs, febr. 28. Drinápolyból jelenti a Politische Corresponded: A bolgárok ismé­telt kísérletét, kogy megakadályozzák a tö­rök uralom helyreállítását és rendetlenséget idézzenek elő, az oroszok erélyesen meghiú­sították. Egyszersmind intézkedéseket tettek Drinápoly fölgyujtásának megakadályozására, miután a bolgároknak ezen tervét fölfedez­ték. Totleben tábornok Jamboliba a Sipka­szorosba és Buszosukba utazik márczius 6-áu, ezen helyek megszemlélése végett. London, febr. 28. Captownból e hó 11-ről jelentik : A brit haderő folyton védelmi álláspontot foglal el és segítséget kér, a melyet be fog várni. A határon Dyugalom uralkodik. A transvaali boerek vonakodnak támogatni az angolokat. London, febr. 28. A királyné nem megy Németországba. Márczius végén rövid látogatást tesz 0 a«zországban. Róma, febr. 28. A mai eonsisloriumban ki­nevezte a pápa az antiocbiai és babyloniai pa'riar- cbát, több olaszországi és spanyolországi püspökö­ket. Praeconisálta Pauer fehérvári püspököt, Gla- vina parenzoi és pólai püspököt, Stem tanárt kine­vezte bambergi püspökké és Borromeo bibornokot a szent collegium camerlengójává. Pétervár, febr. 28. Greigh pénzügyminisz­ter visszanyerte egészségét és átvette az ügyek vezetését. Versailles, febr. 28. Anisson (jobbpárti) azt mondja a képviselőházbaD, hogy a baisset elő­mozdította az, bogy a miniszter hallgatott a conver- tálás ügyéről, és fölvilágositást kér a miniszteitől. Say miniszter: A kormány kezdeményezési jogát mindaddig hallgatással akarta megóvni a miniszter, mig a convertálási javaslat előterjesztésének ideje el nem érkezik. Ő tehát meg volt lepetve, midőn a kormány kezdeményezési jogának hátrányára a költségvetési bizottságban vitatni kezdették e kér­dést. (A képviselők zajosan tiltakoznak ; Allain- Targe és Douville balpártiak is.) A miniszter végül ezeket mondotta: Ha interpellálják őt, az interpel­lálok lesznek felelősek az okozandó izgatottságért. Douville tiltakozik a jobbpárt kezdeményezési joga érdekében. Janvier (bonapartista) kárhoztatja Say minisztert, hogy öt napig várakozott nyilatkozatá­val. Ezzel befejezték az ügyet. Versailles, febr. 28. A senatus ma tár­gyalta az amnestia-javaslatot. Victor Hugo a tel­jes amnestia meilett szólalt föl. Leroyer igazságügy­miniszter az válaszolja, hogy a kormány teljes am- nestiát is adhatna, mert elég eiős, de ezzel még nem mennének feledésbe a büntettek. Haiározot- tau megbélyegzi a communet. Ez az amnestia' humánus rendszabály, és nem veszélyes. Az in contumaciam elitéltekre nézve azt .mondja, hogy a jelen törvényjavaslat megadja a szükséges bizto­sítékot. Az elítélteknek Francziaországba való visz- szatérése nagy megnyugvást fog okozni. Ha hála- dattanság lesz is ezen törvéoy következménye, a fért mégsem lesz hasztalan, mert akkor szigorúsággal váltjuk föl a szelídséget. A senatus 163 szavazattal 86 ellenében elfo­gadta a törvényjavaslatot. Berlin, febr. 28. A birodalmi gyűlés harma- madik fö;olvasásban c fogadta a nemzetközi posta­szerződést, azután pedig megkezdette a birodalmi kanczellária költségvetésének tárgyalását. Hofmann ezután előadta pénzügyi exposéjat, mely szerint a 20 millióra tett idei deficzit csak 11 millióra fog rugói, a mely össeget a hozzájárulási illetékekből kell födözni. Kevesebb volt a költség 5 millióval (4 millióval a hadseregnél). Kevesebb volt a jöve­delem 11 millióval. A jövő évre 110 millióra kell rugtatni a matricularis illetéket. Az ennek csök­kentésére szolgáló előterjesztések még nincsenek befejezve; a miniszter reméli, hogy létrejön a meg­állapodás. A közvetlen megadóztatás behozatala szükséges, hogy a birodalomnak önálló pénzügye legyen, és az egyes államok vállairól levétessék a teher. Bécs, febr. 28. Pétervári nagykövetünk je­lenti 28-káról, hogy a második orvosi bizottság is megvizsgálta az állítólagos pestises beteget, de a pestisnek semmiféle jelét nem födözte föl, hanem syphiliticus bajt. Ezenkívül constatálták, hogy a betegség már négy hetes, és a beteggel piuczeheíyi- ségben összezsutolva lakók egészségesek maradtak. A beteg 48 lakótársát szabadon bocsárották­Bécs, febr. 28. A szerb kormánynyal befe­jezték ma a tárgyalásokat a pestis ellen teendő intézkedéseket illetőleg. A szerb kormány ugyanis szintén a bécsi bizottság határozataihoz csatlakozik. A dunai gőzhajózásra nézve megállapították, hogy a veszélytől mentes partok mellett való mene­tek a veszélyes partok melltt való menetektől külön választaudók. Az egészségrendőri intézkedé­seket és a kormányok hivatalos teendőit szabato­san megállapították. E pontozatok a román kor- mánynyai kötendő megállapodásnak is kiegészítő részét fogják képezni. Béri]», tebr. 28, A bizottság ma vsgy hol­nap ülést tart a pestis ellen teendő rendszabályok tárgyalása végett. A cultusminiszter közölte a bizott­sággal a vesztegzárra és a feriőilenitésre vonatkozó javaslatokat. Valószínű, hogy csak a nagyobb ki­kötőkben állítanak vesztegetéseteket és a kisebb kikötőkbe menő hajóknak azokban kell előbb meg- állapodniok. Berlin, febr. 28. A birodalmi gyűlésben in- terpeilátiót terjesztetlek a kormány elé, bogy szán­dékozik-e fölviiágos tást adni a pestis terjedőéről, továbbá az eddig tett és teendő intézkedésekről. Budapest, február 28. 53 többség, ez a helyzet signaturája. Ha ebből le is vonják, az ellenzék szokása szerint, azt a 24 szavazatot, mely a mai ülésen jelenlevő horvátoktól ered, még min­dig 29 az a majoritás, melyet a compact szabadelvüpárt a különböző ellenzéki frac- tiókkal szemben felmutathat. S minthogy a távollevő 42 képviselőből jóval több mint fele szintén a szabadelvüpárthoz tartozik, bátran mondhatjuk, hogy a mai majori­tásra minden körülmények közt számíthat a párt. S ez a majoritás mindenesetre elég arra, hogy a szabadelvüpárt kormánya tel­jes biztosságban érezhesse magát. Sőt to­vább megyünk, nem is szeretnők, ha oly nagy volna a majoritás, mint a fusió mé­zesheteiben. Nem szeretnők pedig azért, mert többségünk legtöbb hibája éppen ázon körülményből eredt, hogy sokkal nagyobb, mint a minő a parliamentáris élet termé­szetének megfelel. Többszőr volt okunk fel­szólalni a többség indolentiája ellen ; több­ször kellett sajnosán tapasztalnunk, hogy tagjai közül sokan visszavonulnak, s hogy különösen az ifjabb nemzedéknek és újabb erőknek semmi tere sem nyílik. Mind e visszásságok a többség tulnagy számarányá­ból eredtek. Ma ellenben azt tapasztaljuk, hogy az érdeklődés sokkal nagyobb, a tá­vollevők száma fele annyira sem rug, mint korábban, s bogy nevezetesen soha egy or­szággyűlésen sem lépett föl rövid idő alatt annyi újabb tehetség és szép reményekre jogosító erő, mint épen az utolsó idő alatt. Semmi okunk sincs tehát a mai eredményt megelégedéssel nem fogadui. De ha ez eredmény örvendetes már magában véve, mennyivel inkább kell azt annak tartanunk, ha egy pillantást vetünk a velünk szemben álló ellenzékre. Nem be­szélünk a független ellenzékről, mely egé­szen más alapon ALT„. (le szólunk a velünk ugyanegy alapot elfoglaló ellenzékről. Ez utóbbit a legjobb számítás mellett sem te­hetjük sokkal többre 100 főnél s ez a száz fő ismét hány foszlányra szakad. Ott van a legalább két-három árnyalatú pártonki- vüli párt, aztán az ismét legalább bárom árnyalatú egyesült ellenzék. Miért három ? kérdezhetné valaki. Megmondjuk mindjárt s az olvasó látni fogja, hogy inkább keve­set mondtunk. Ide tartoznak először is az a nehány uj ember, ki első pillanatban nem tudott megbarátkozni a keleti politika szük­ségkövetelte irányával, de azóta meglehe­tősen eszére tért s röstelli a zsákutczát, a hová jutott. Ide tartoznak a volt conserva- tivek, kiknek egy része sehogy sem tudja magát az uj mondurba beletalálni, úgy hogy részben meg sem jelent a mai szava­zásra. Ide tartoznak továbbá azok, kik min­den bajainkat csak a kiegyezésnek tulajdo­nítják és csupán az önálló vámterülettől várnak segélyt, szóval olyanok, kik azon esetben, ha az ellenzék többségre jutna, azonnal a független ellenzékhez volnának kénytelenek átpártolni. S végül ide tartoz­nak a párt látható fejei, kik azonban szin­tén csak addig tarthatnak össze, mig összes tevékenységük a negatióra szorít­kozik. Mert bárhogy tagadják is, az egye­sült ellenzék magva két egészen heterogen elemből áll; olyanokból, kik vezérüktől Ti­szától pártoltak el; s olyanokból, kiktől ve­zérük, Sennyey szökött meg. S ők mégis oly naivok volnának, azt hinni, hogy egy­mástól soha nem fognak megszökni. Igazán sajátságos egy párt ez az egyesült ellenzék. Valahányszor látjuk őket, a keresztes hadak jutnak eszünkbe. Nem azok a nagyszabású hadseregek, melyek után szokták a keresz­tes háborúk korszakait számítani. Hanem azok a számtalan kisebb hadak, melyeket az elégedetlenség és kalandvágy időközön- kint tűzhelyüktől elcsábított. Mint ezek, úgy az egyesült ellenzék is, a világ minden országából rekrutálta seregét. Mint ezek, úgy az egyesült ellenzék is több kárt tesz barátjaiban, mint ellenségeiben. S végül, mint ezek, úgy az egyesült ellenzék sem éri el valószínűleg soha az ígéret földjét, melynek elfoglalására kivonult, hanem szét fog morzsolódni, szét fog hullni, mielőtt csak a fele utat is megtette volna. De lehet-e ez máskép? A nehéz poli­tikai viszonyok sok józan hazafiban és okos emberben is méltó aggályokat kelthettek, melyek könnyen fajulhatnak bizalmatlan­sággá a kormányon ülő férfiak s a politi­kát támogató többség iránt. De a jelen sokkal hamarabb igazolja a múltat, mint hihettük volna, s a jövő még fényesebben teendi azt. De mit várhatunk akkor? Az ellenzék, legalább a nem közjogi ellenzék elveszti létalapját, s ha nem is reméljük, hogy tömegesen tér át a kormányt támo­gató többség padjaira, azt minden esetre előre jósolhatjuk, hogy amúgy is laza össze­függése alig fog az újabb csapásoknak el­lenállni. Két-három fractio helyett még egyszer annyival fognak előállni, melyek mind csak egymá* discreditálására fognak szolgálni. Nem mondjuk, hogy szaporítani fogják a többséget, de azt bizonyosnak tart­juk, hogy az apathia mind nagyobb erőt vesz soraikon, s mind nagyobb le3z azok száma, kik önkéntelenül is érezve politikai eljárásuk és állásuk hibás voltát, önkénytes visszavonulásra kárhozhatják magukat. Budapest, február 28. Dondukoff-Kurzakoff herczeg belátta, hogy a berlini szerződés nem valamely „Offen- bachi Operette szövege,“ hanem Európa akara­tának kifejezése; oly törvény, melyet meg kell tartania a czárnak is, minden kozák lietmanba oltott herczegeivel és katonai parancsnokaival együtt. Ez a jeles úri ember, aki csak nem rég is megvetőleg beszélgetett a berlini szerző­désről, most már egészen más húrokat kezd pengetni. Nemcsak hogy nem izgat a berlini szerződés ellen, hanem inkább — legalább hivatalosan és félhivatalosan — hütögeti a bolgár ábrándozók lázas képzelmét. A na­pokban oda nyilatkozott a Bulgária és Ke- let-Rumélia egyesítését sürgető bolgár kül­döttség előtt, hogy ezt a kérdést csak egy távolabbi jövő oldhatja meg. Bulgáriának előbb meg kell szilárdulnia, s csak aztán gondolhat arra, hogy szomszédos területeket is felöleljen magába. Az orosz kormánynak a sima és ravasz muszka diplomatához nem tartozó embereit nagyfokú barbar nyerseség szokta jelle­mezni. Ez a nyerseség, mely nem nélkülözi az őszinteséget, bele illik a szent-pétervári po­litikusok rendszerébe. A Korzakoff-féle em­berek elárulják az orosz kormány valódi szándokait, hogy — mint a jelen esetben a bolgárok — megtudják, hová vág a czár intéző keze. A diplomátia pedig, hivatalo­san, meghazudtolja az ily nyilatkozatokat, hogy Európa ne támadhasson az orosz kor­mány ellen, mely kezét mossa, de a demen- tált hivatalnokot mégis helyén hagyja. Nem csalódunk, ha azt hiszszük, hogy Dondukoff- Korzakoff herczeg nyilatkozata most is a valódi orosz politika kifejezése. S ha igy van, akkor e nyilatkozat azt jelenti, hogy az orosz kormány egyelőre nem állítja élökre a dolgokat Bulgáriában és Kelet-Ru- méliában, hanem a jövőtől várja a muszka vetések kicsiráztatását és megnövekvését, hogy aztán a muszka politika gyűjtse csűrbe a termést. A bolgár felkelés, melyet az orosz csapatok elvonulása után közvetlen bekövet­kező időre terveztek, eszerint elmarad,mert Oroszország nem merte megkoczkáztatniazon következményeket, melyeket a felkelés maga után vonhat vala. Szintén elmarad a „bol­gár egységre“ irányuló nemzeti mozgalom is, a mint elmaradtak a tirnovai nemzet­gyűlés megnyitásának alkalmára tervezett színpadi tüntetések. Summa summarum: Oroszország egye­lőre nem tartja tanácsosnak a bolgár kér­dés erőszakolását, ellenben igen tanácsosnak tartja a berlini szerződés teljesítését. És teljesíteni fogja. Azon körülmény, hogy a kivonulási határidőtől még csak két hónap választ el berniünket, s hogy a bolgár önkormányzat gépezetének már áprilisban meg kell indul­nia, minket legkevésbbé sem aggaszt. A bolgár nemzetgyűlésnek áprilisig el kell fo­gadnia az alaptörvényeket, s meg kell vá­lasztania a fejedelmet. S ha ez nem tör­ténnék is meg kellő időben — a mi nem valószínű — ez nem képezhetne okot az orosz csapatoknak Bulgáriában és Kelet- Ruméliában, a szerződéses határidőn túl való maradására. Megtörténhetik minden. Megtörténhetik, hogy Bulgária és Kelet- Rumélia fenekestől felfordul; de az semmi körülmények közt, meg nem történhetik, hogy az orosz csapatok a berlini szerződés­ben megjelelt határidőn túl a Balkán-fél­szigeten maradjanak. A berlini szerződés teljesedésének e biz­tos reménye és tudata lengte át Andrássy Gyula grófnak az osztrák delegatió tagjai előtt tegnap tett, bizalmas jellegű nyilatko­zatát ; s a külügyminiszter bizonyára té­nyekre alapította e nyilatkozatot. Mi, akik nem vagyunk beavatva a keleti események diplomatiai hátterének titkaiba, egyszerűen a köztudomásra jutott tényezőkből vonjuk le ugyanazon következtetést, melyet And­rássy gróf levont a rendelkezésére álló összes tényezőkből. E reális alapokon álló felfogással szem­ben naiv éretlenségnek tűnik fel a „Times“ tirnovai levelezőjének azon állítása, hogy az orosz kormány és különösen Dondukoff- Korzakoff herczeg békülékeny mérsékletét ama körülmény magyarázza meg, miszerint osztrák-magyar ügynökök járják be nyugati Bulgáriát és Macedóniát, kik ott a zavar magvait vetik el, hogy Ausztria-Magyaror- szág a rend helyreállitá-ának ürügye alatt az occupatiót kiterjeszthesse egész Salo- nichiig; az orosz kormány tehát az osztrák­magyar terjeszkedést akarja meggátolni a rend és nyugalom fenntartása által. Ez a képtelenség még czáfolatot sem érdemel és sajnáljuk az angol felség becsü­letes alattvalóját, kit valami muszka ügy­nöknek ennyire sikerült felültetnie. ORSZÁGGYŰLÉS. I. Szokatlanul telt ház előtt folyt le a budgetvita általános részének utolsó felvo­nása. Simonyi Ernő hosszadalmas, de szo­kás szerint üres zárbeszéde után Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter beszélt, sorra czáfolva az ellenzéki szónokok, Simonyi Ernő, Lukács Béla, Eötvös Károly, Bujano- vics, Pázmándy és Simonyi Lajos báró által felhozott kevés tárgyilagos érvet. Utána Lukács Béla szólalt fel, meglehetős hosszú be­széddel igyekezvén hasztalanul bebizonyítani azt,-miről korábbi galandféreg hosszaságu be­szédében sem tudta meggyőzni a házat. S tette ezt a személyes kérdés kényelmes ürügye alatt. Erre Simonyi Lajos báró védte az általa kikűldendő bizottságot, közbe több igen keserű és igazságtalan támadást in­tézve Jókai Mór ellen, kit az ellenzék zajos lármája türelmetlenül félbeszakított jogos önvédelmében. De az a kevés is, mit el­mondhatott, teljesen elegendő volt arra, hogy a házat meggyőzhesse a támadás mél­tatlanságáról. Ebből is magyarázhatjuk vol- takép az ellenzék szörnyű zsivaját. Végül szólt még Tisza Kálmán röviden, de igen nagy hatással Simonyi Lajos bárónak több mint szerencsétlen provokatiójára. A szavazás legfontosabb része a Si­monyi báró által benyújtott indítványnál következett be, mert itt volt a tulajdon- képeni mérkőzés. Magát a budgetet az egyesült ellenzék s a pártonkivüliek is el­fogadták. Itt azonban saját pártunk köve­telte a névszerinti szavazást és helyesen, mert legalább meggyőző számokkal mutat­hatta ki, minő nagy az a majoritás, mely nem hajlandó személyes érdekből anarchiába dönteni az országot. A compact szabadelvű párt 53 szavazatnyi többséggel győzött a szivárvány minden színében pompázó ellen­zéki árnyalatok fölött. II. A képviselőház ülése február 28-án. (Esti lapunk tudósításának kiegészítéséül.) Simonyi Ernőnek, mint a szélsőbal hatá­rozati javaslata be .dójának zárbeszéde mán fel­szólalt : Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter: T. báz ! Be n m várva a túloldalról fe szóla't képviselő urak biz atásáf, töobször részt vettem a köbségve- tés általános tárgyalásában, ha a vita tisztán a kö­rül forgott volna és mindenesetre kö élesség mnek ismertem volna a számoknak s az adatokuak rec- tíficatióját. De méltóztassek a t. híz m^genredni, ha vég g nézünk a 11 napon át f lytafott vitáa, az ellenzék részéről történt fe'szóldáso« közül igen kevés az, a mi közvet énül a köliségv^tés e vonat­kozik, és igy nem lehetett akalmaui többször fel­szólalni. De kötelességemnek tartom azt megtenni most, reflectáloi némelyekre, a melyek itt elmon­dattak. Simonyi Ernő képviselő ur szives volt egve- bek közt ezen költségv.tésiől i< m -eemlékezni. Bá­tor leszek némely adataira reflect lni. A t. képvi­ze ő ur azt találja, hogy rendkívül irr a >s ezen előirányzat, mert nem áll az, bogy az 1877-diai zárszámadások eredményére van ahpitva. E'ben azonban azt a tagv hibát követ' el, a mit iten sok ez irányban felszólalt t. képvi-elö ur eköv<tett, hogy oty számokat csoportosított össze, a nolyek nem összecsoportosithatók. Iíy nev^-ze esen az 1877-ki '/árszámadás« k összeredméuyét á'litja szembe az 1879-ki előirányzattá, a melyben természetesen vannak beruházások, törlesztése1*, a melyek ba kisebb mértékben alkalmaztatnak, magüól értbető- leg a kiadásoknak végösszege is a szerint módo­sul, a Délkül, bogy ezért a költségvetés irreális volna. De különösen a kiadásokról mondta azt, hogy az ezekre vonatkozó előirányzat teljesen irreális. Mondja nevezetesen, hogy az 1877. eredmény volt 247 millió. 1879-re pedig előiráoyoz a ott 246 millió. Méltányos összehasonlítást csakis a rendes kiadásokra nézve lehet tenni. Ezekre nézve pedig — métóztassanak megengedni — a téoy ngy án, hogy az 1877. évben a zárszámadási eredmények szerint volt a kiadás 237 millió, előirányozva vau pedig 1879. évre 238 millió rendes kiadás; itt tehát egy millióval több. Mel óztassanak azonban csak egy körü ményt figyelembe venni, és ez az, hogy a rendes kiadá­sok közt előfordulnak a k>zösügyi kiadá-ok, a melyek 1879 re a többi évekkel szemben 1.300,000 írttal kevesebbre eiőironyozvák, még ped g nem azért, mintha a kiadásokban reduetiók történtek volna, a melyek a t. képvis.lő fe fogasa szerint esetleg illusorinsokká válhatnak, baieiu, mert a létrejött kiegyezés folytán egyes jöveddmi áBak növekedtek és ennek folytán a Magyarországra eső quóta kevesbedik. Ez eredményezi részben a mu­tatkozó kiadási kevesbületet. De hogy mennyire irreálisan számított a ti Előfizetési árak: Egész évre . #0 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ §0 . Egyes szám ára 4L krsjczár, <Szerkesztési iroda: dSucLapesten, ndd-or-uteza 6. szdLnx. Semmit tem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visizahüldéeére nam edUalkueunk. — Poéta áltál csak bérmentei leveleket fogadunk el. «

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék