Ellenőr, 1879. március (11. évfolyam, 108-163. szám)
1879-03-01 / 108. szám
képviselő úr, kitűnik abból is, hogy azt mondja: az 1877. zárszámadások eredménye és 1879-diki előirányzat közt a bevételeket és kiadásokat összevéve, 5 millió differencia van. Pedig ha méltóztatnék a végeredményt megtekinteni, úgy mint Lukács Béla képviselő úr tette is, itt tulajdonképen csak két millió különbség van a két évnek hiánya között, t. i. a valósággal elért hiány és az 1879-re előirányzott hiány között. De a t. képviselő úr azt mondja, hogy mily képtelenség az, mikor az államadóssági teher annyira szaporodik és 140 millió új államadósság kamatját kell a költségvetésbe bevenni, hogy ennek fejében mindössze 1.800,000,írt irányoztatik elő. Először is nem 1.800,000 frt van felvéve az előirányzatba, hanem két millió, és hogy ezen két millió miért elégséges 1879-re, bátor leszek megmagyarázni. Először, mert a 140 milliónak nem egész évi szükséglete van előirányozva, hanem részben szükséges annak fedezéséről gondoskodni; másodszor pedig, mert ezen új államadósság felvétele által megszűnik a második kibocsátású kincstári utalványok kamatozása, amely körülbelül öt és fél millióra ment, amit a t. képviselő úr semmibe sem vesz s ennélfogva ezen kiadások elmaradása is számításba veendő. Az mondja a t. képviselő úr, hogy irreális a vasúti kamatbiztosításokra vonatkozó tétel és kérdi: mily alapon lett itt 10.200.000 frt előirányozva, holott az 1877-iki zárszámadások mást mutatnak. Maga a képviselő úr levonja a keleti vasút subveniójának megszűntéből eredő összeget, de a 10.200.000 frt miként a kormány előterjesztésében és a pénzügyi bizottság jelentésében is meg van mondva, alapszik először az egyes vasutak előirányzatán s egy még sokkal biztosabb tételen, t. i. az 1878. évben tényleg igénybe vett subventión, mely 1878-ban a pénzügyi bizottsághoz terjesztett kimutatás szerint 10.200.000 irtot tett, tehát ugyanazt az összeget, mely 1878-re előirányoztatott. A képviselő úr első felszólalásában — s példáját többen követték — mintegy nevetségessé akarja tenni a kormány azon eljárását, mely szerint programmot nem ad s azt mondja, a miniszterszék nem minisztereket nevelő intézet, hanem, ha oda ül, tisztában kell lennie az iránt, hogy mit akar és mit kell cselekedni. Mindamellett, hogy ezt jobben állították, mégis bátor vagyok véleményemet fentartani, és kijelenteni, hogy én ezen eljárást nem tartom sem unicumnak, sem pedig oly nevetségesnek, mint azt a t. képviselő urak oda állítani akarják. Rendes körülmények közt nemcsak nálunk hanem máshol is természetes következménye az, hogy egy miniszter, aki székét elfoglalja, jöjjön az bár a legszebb tervekkel, amelyek alapján az az államháztartást rendezni kívánja, arra nézve, hogy javaslatait miként érvényesíthesse, biztos tájékozást csak akkor nyújthat, ha a kellő adatok rendelkezésére állanak és azoknak alapján teheti meg előterjesztését. (Helyeslés a jobb oldalon.) Hogy ez nem csak nálunk szokás, arra nézve hivatkozhatnám akárhány államra, ahol ezen eljárás követtezik. Ha tehát ez rendes körülmények közt így áll, sokkal inkább áll ez, felfogásom szerint, a mi mai körülményeink közt, amidőn figyelembe veendő az, hogy azon előterjesztések egy részéhez, amelyeket én tenni szándékozom, nemcsak a magyar törvényhozásnak önálló intézkedése, hanem a létező közjogi viszonyoknál fogva a másik állam kormányának hozzájárulása is szükséges. E tekintetben igen örvendek annak, hogy legalább egy kérdésben Simonyi J. képviselő úrral egy véleményben vagyok, mert ő is azon nézetet vallja, hogy kiadásainkat fedezni csakis a vámok és az indirect adók emelése által vagyónk képesek. Ha tehát ily kérdésre nézve egyoldalúan nem lehet eljárni, hanem csak a másik államterület kormányával egyetértőleg, akkor nem állhat elő a miniszter, akármi legyen is az ő nézete, mással, mint conkret javaslatokkal, amelyeknek megtehetése czéljából ezen kérdést mindenekelőtt a másik állam kormányával tisztába kell hozni. Ezen kívül van még egy más körülmény is, melyet felfogásom szerint jelenleg figyelem nélül hágyni nem lehet. Van nevezetesen egy feladat, amely nem oly csekély, hogy mellette más intézkedésekkel is elő lehetne állani. Ez a feladat, amely mindenekelőtt dominálja a helyzetet, az, hogy eleget kell tenni az ország elvállalt kötelességének. Ezt teljesíteni tartom a kormány és saját magam legelső feladatának és csak ennek teljesítése után jönnek a többi teendők. (Helyeslés jobbról.) Ezek után tehát mindamellett, hogy tegnap a t. előadó úr foglalkozott már a Lukács Béla t. képviselő úr által hangsúlyozott és itt már annyiszor ismételt adatokkal, legyen szabad azokra nekem is reflektálnom. (Halljuk! Halljuk !) Foglalkozni fogok különösen azzal, amit vele együtt Simonyi Ernő képviselő úr is állít, hogy ezen költségvetési előirányzat merő humbug, (Halljuk ! Halljuk !) mert a pénzügyi bizottság bebizonyította, hogy a beterjesztett költségvetésben a hiány nem 227*, hanem 30 millió forint, a így maga a pénzügyi bizottság tanúsítja az adatok megbízhatatlanságát. Mielőtt azonban ezt cáfolnám, egy kérdéssel kell tisztába jönnünk , és bár a t. képviselő úr e tekintetben oly határozott nézetben van, hogy alig hiszem, miszerint őt kapacitálni lehetne, remélem, hogy azok, kik az igazságot átlátják, el fogják ismerni álláspontom helyességét. E kérdés pedig az, hogy a boszniai occupatióra szükséges költségek, melyek egyelőre 6 millió írttal vétettek, hol vétessenek számításba? Ha ezt az összeget a kölségvetési hiányhoz hozzá nem számítjuk, akkor a pénzügyi bizottság szerint a hiány 24 millió; ha pedig hozzászámítjuk, akkor 30 millió. Ebből tehát világos, hogy ezen kérdés csak forma és nem elvi. (Így van jobbfelől.) Ezeket a költségeket a költségvetésből mintegy escamotírozni senki sem akarta s nem is lehet, hanem azoknak a költségvetési előirányzatba való fölvételéhez a t. háznak hozzájárulása szükséges. Ezeknek eltagadásáról tehát szó sem lehet. Ezek alapján, t. ház, megítélheti, hogy mi inkább humbug: az-e, ha a pénzügyi bizottság által előirányzott költségvetési hiány 1.700.000 forinttal tér el a kormány által előirányzott hiánytól ; vagy az, ha oly eszközökhöz nyúl valaki, mint a minő az általam jelzett eljárás? (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy e költségvetés teljesen irreális már azért is, mert míg 77-ben a deficit 2671 millió volt, mindamellett is, hogy azóta az államadóssági kamat tetemesen szaporodott, most mégis csak 241/2 millióval van a deficit előirányozva. Méltóztassék a képviselő úr azon faktorokat figyelembe venni, melyek ez eredményt előtüntetik. Első ilyen tény az, hogy 77-től 79-ig az államadóssági kamatteher 6 millióval szaporodott — amit, ha kívánja, adatokkal bizonyítok — de ezzel szemben ne méltóztassék figyelem nélkül hagyni a jövedelem növekedését, melyre nézve a múlt alkalommal nyilatkoztam, s amelynek végeredménye az, hogy a kiegyezés pénzügyi eredményei megközelítőleg 6 milliót tesznek, azon jövedelmek fokozása, melyek kitüntetve vannak 75—78-ra, melyek ez időszak alatt 8 milliót tettek, redukálva 77—79-re tesznek körülbelől 4 milliót, összesen tehát 9.800.000 htot. Ez azon számítási alap, melyen előirányozva van a deficit 24 és fél milliónyi összegben. A tépviselő úr a kormánynak 75-től fogva főhhibájául azt rója fel, hogy tisztán csak a jövedelmek fokozására fekteti a fősúlyt, holott elismertetett, hogy a kiadás reductiójával nagy eredményt kivívni nem lehet, hanem csakis a jövedelmek fokozásával, s erre azt mondja a képviselő úr, az én én állításommal összehasonlítva, hogy nemcsak 30.800.000 írttal, hanem az ő számítása szerint 37 millióval növekedtek a jövedelmek. Mit bizonyít ez, ha átszámítás helyes lenne is, az én állításom ellen teház ? Semmit, mert én csak azt akartam bizonyítani, hogy kötelezettségei teljesítésére az ország nagy áldozatokat tesz; a képviselő úr tehát csak az én állításom mellett bizonyított. (Helyeslés jobbfelől.) Azt mondja továbbá a képviselő úr, hogy ha ez nem történt volna, akkor a deficit 60 millióra felment volna. De ez megint csak azt bizonyítja tehát, hogy éppen azért, hogy ne legyen — agynyi deficit — fokozta az ország a jövedelmet. (Úgy van ! Úgy van! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr, a kormány minden lehető segélyforráshoz hozzányúlt, ime növelte a só árát is. Már tehát, ha ily csekélységre is rászorul a képviselő úr álláspontjának támogatására , akkor argumentumai bizony igen gyenge lábon állanak. Méltóztassék tekintetbe venni, minő intézkedések történtek a só árának emelésére. Az történt, hogy a métermérték behozatalával a kikerekités végett 100 kilogramnál 7 krajczárral emeltetett. Az égi ár ugyanis 5 frt volt bécsi mázsánkint a mi egy métermázsáral átszámitva 8 frt 93 kr az emelés 3 és fél krajczárt tett. íme ez a nagy adóemelés, melyet a képviselő úr a kormánynak szemére vet. (Tetszés a jobb oldalon.) De azt mondja továbbá Lukács képviselő úr, könnyen jár el a pénzügyminiszter a deficittel, leszámítja az okkupáczió költségeit, leszámítja a törlesztéseket és beruházásokat s azt mondja, hogy ezek leszámítása után a deficit 12 millió. Én nem azt mondtam, tehát, hogy a deficit ennyi, hanem azt mondtam, hogy ez összegig kell mindenekelőtt az egyensúly helyreállításánál törekedni, és további kérdés aztán, hogy a törlesztéseket és beruházásokat miképen fogjuk fedezni. E közt pedig s a közt, amit a képviselő úr mondott, lényeges különbség van. (Így van jobbról.) Azt mondotta Helfy képviselő úr, hogy az már mégis nagy prédagazdaság, hogy az államjavak eladásával akarják fedezni a deficitet. Nem a rendes deficit fedezéséről van szó az államjavak eladása által, tehát, hanem arról, hogy a törvényhozás azon módhoz akar nyúlni, hogy az államjavak részben bizonyos terv szerint eladassanak, azt hiszem akkor nem fog préda gazdaságot követni, mikor az utóbbi években oly nagymérvű beruházásokat tettünk, melyek az államjavak értékét ellensúlyozzák és melyek közgazdasági szempontból sokkal hasznosabbak, mint ha az államjavak az állam birtokában maradhattak volna. Másik teher, mely a jelenlegi nemzedékre háramlik, az évenkénti kamatbiztosítás terhe, mely most is évenként 11 millió frtot tesz. S ha a terhet viseli a jelen nemzedék a jövő nemzedék javára, azt hiszem meg lehet követelni, hogy az a költség, mely beruházásokra fordíttatott, vagyoncsere, az államjavak eladása által beszereztessék. Ha az államjavak eladásából befolyó pénz ily célokra fordíttatik, akkor ezt prédagazdaságnak nevezni nem lehet.Helyeslés jobbfelől.) Még sokkal különben jártak el a képviselő urak az államadósságok elősorolásával s különösen azokkal, amelyek 1875. óta az úgynevezett Tisza utra alatt köttettek. Lukács Béla képviselő úr azt mondja: a kibocsátott aranyjáradék kölcsönnek összege 400 millió, ezen összeghez hozzáadja a keleti vasút megvéeléért 10 miliót, a rokkant alap eladásából 10 milliót. Ezen összeghez hozzá nem számítja az értékpapírok eladásából, az álampapírok eladásából, a pénztári jegyek eladásából, melyek 8 millió frtot tesznek — Így jegyeztem föl és a gyorsírói jegyzetekben is így van — összesen tesz 463 milliót Ezen számítást nem értem. Mert az összeadás nem annyit mutat. De ha mindazon összegeket hozzávesszük is, melyeket a t. képviselő úr nem számít, az értékpapírok eladásából 570 millió frt, az állampapírokból 1 millióért, ez összesen 434 millió, nem pedig 463 millió, mint ő mondá. Tehát nevezetes különbség van a számításban is. De ezen teherből levonva a törlesztést és a kincstári utalványokat, marad 232 millió, mely tisztán az említett évekre esik. Ez összeget elosztva öt esztendőre, esik egy esztendőre 45 millió adóssági szaporulat. De már a múlt alkalommal voltam bátor felemlíteni, hogy conversió költségét a t. képviselő úr semmibe se veszi. Lehet mondani, hogy ezen conversiót más kormány jutányosabban vitte volna keresztül, hogy nem háramlott volna annyi teher az országra, de hogy semmibe sem került volna és hogy a conversió csakis a mostani kormány terhére esik, azt semmikép se lehet mondani. (Helyeslés jobbfelől.) Sokkal könnyebben bánt el a számokkal Lichtenstein képviselő úr ki az összes államadósságokat összefoglalva, azt mondja, hogy azok 1448 milliót tesznek ki. Mondja továbbá, hogy 67 óta az államadósság 610 millió aranyértot tesz, s elfeledi, hogy nem mind arany ezen kölcsön. Tesz azután egy számítást, melynek folytán a kincstári utalványokból 141 milliót kaptunk. Ezen számítás teljességgel nem áll. De tehát, habár én is csak a zárszámadások alapján tettem számításokat, mely zárszámadások minden képviselőnek rendelkezésére állanak, minthogy épen ezen zárszámadások alapján az eredmény hibásan lett feltüntetve, bátor leszek leplezetlenül kimutatni, hogy miként állott a zárszámadások szerint az államadósságok terhe 1875-ben és mennyivel szaporodott az államadósság 1875 óta. 1875 végével a zárszámadások szerint az államadósság terhe volt 620 millió. Az 1886—77-iki zárszámadások eredményei alapján a szaporulat 41 millió; 1878-ban szaporodott 84 millióval, s igy a keleti vasúttal átvett terhet nem számitva, melynek specialis hypothecaja van, 218 milliót tesz a teherszaporulat 1875—78-ban. 1878 végéig tehát nem 280 millió, mint mondá, hanem 218 millió az államadósság szaporodása. És ez összeggel egyezik az, melyet a múltkori beszédemben előadtam. Midőn az előbbi két év terhét 41, és az utóbbi év terhét 84 millióra tettem, ebből ismét különös következtetést vont Lichtenstein képviselő úr, s azt mondja, hogy midőn a közelebbi években oly nagymérvű adósságokat kötöttünk, a pénzügyminiszter mégis azt találja, hogy a mi adósságaink terhe igen csekély. Engedelmet kérek, én nem emlékszem arra, hogy én ily értelemben bármikor nyilatkoztam volna. Azután a képviselő úr összehasonlítást tesz a mi államadósságunk és a lajthántúli államadósságok közt. De az ő összehasonlítása abban a főhibában szenved, hogy e lajthántuli államadósságok növekedését 1878. végéig számítja, a saját államadósságunkét pedig számítja úgy, hogy az 1879-ks évet is hozzáveszi a kihagyja amott azt a terhet, mely a boszniai okkupáczió következménye és melyet a lajthántúli kormány ez évben kénytelen lesz kölcsön útján beszerezni. Az ilyen összehasonlítás tehát alaptalan és igazságtalan. (Helyeslés jobbról.) Eötvös képviselő úr azt mondá, hogy nemcsak a tömérdek adósságokat tett a kormány a legutóbbi években, hanem elköltötte mindazon nagy összegeket, melyeket részint pénztári, részint kincstári utalványokban talált, melyeket Ghyczy akkori pénzügyminiszter hagyott hátra a pénztárban s amelyek nagy összegekre mennek. Nem úgy állítja elő a dolgot, mintha a mostani kormány ez összegeket elprédálta volna, hanem felszámítja, hogy hová fordíttattak. Bátor leszek előadni, hogy ez összegek hová fordíttattak a törvény rendelkezése szerint. Nem fogom követni azt a mesterséges összeállítást, melyet tett a t. képviselő úr, hogy kiszámítja, hogy 75-ben márczius nem tudom hányadikán, mennyi esett a deficitből s mennyi az év többi részére, hanem ki fogom tüntetni a tényállást a zárszámadások alapján és nem fektetem állításomat másra, mint az 1874—75-ki zárszámadások eredményére, ez pedig azt mutatja, hogy 1874. év végén maradt 30.783,000 frt, értékesítetlen utalványokban volt pénzértékben 36.591,000 frt, összesen 67.375,000 frt. A 75-ki hiány fedezetével, melyre a törvényhozás más fedezetet nem rendelt, felhasználtatott 407 millió, minélfogva az említett összegből 75 végén 26.800.000 frt maradt pénztári készletül, ami teljesen egyezik azon összeggel, mely maradt Ghyczy pénzügyminiszter után. Itt van annak a magyarázata. Bujanovics Sándor s vele Apponyi Albert gr. képviselő urak azt állítják, hogy a pénzügyminiszter a boszniai költségeket felületesen számítja, és nem vette figyelembe, amit figyelembe kellett volna még venni, t. i. a bekövetkezhető kiadásokat, hogy ezentúl mily összeg erejéig menő kiadásokat fog kelleni még tenni. Ennek lehetőségét sem nem tagadtam, sem nem tagadom. De erre nézve is a számítást helyesen tettem azáltal, hogy a számítás alapjául vettem mindazon előirányzatokat, melyek a közös kormány részéről azon időben létettek. Hogy az esetlegességre nem szorítkoztam, az természetes, mert az nem volt pozitív adat. De azt mondja Lukács képviselő úr, hogy én a jövedelmeket akarom emelni, s ezáltal akarom az egyensúlyt az államháztartásban helyreállítani, ő azonban azt nem hiszi, mert azon jövedelmi források, melyeket én kijelöltem, legfeljebb 1,2 millióval fogják szaporítani a jövedelmeket. De azon állítást talán Lukács képviselő úr maga sem hiszi valónak, mert sokkal jártasabb a pénzügyi kezelésbe, semhogy állíthatná, hogy ezen jövedelmek csak 1,2 millióval fognák szaporítani bevételeinket. Én számításomat két faktorra alapítottam. Ezek közül ha az első nem is fog bizonyos eredményt adni, a másik azonban, melyet részint a pénzügyi vámok behozatalára, vagy a meglevők emelésére, részint pedig a fogyasztási adókra alapítom, már bizonyosan sokkal nagyobb eredményt fog felmutatni, mint a Lukács képviselő úr által számított 1,2 millió. Csak két czikket említek, a kőolajat és a czukrot. Ezeknél azon 1—2 milliónál nevezetesen nagyobb összeg érhető el, mint amilyent a képviselő úr számítása mutat. (Helyeslés jobbról.) — Ezek után azt hiszem, hogy maga a képviselő úr sem fogja gondolni, hogy ez állítása való. (Mozgás balról.) T. feépviselőház ! (Halljuk!) Felfogásom szerint annak, aki túlzásokba bocsátkozik, szavára rendesen nem igen sokat szoktak adni, és ily helyzetben vagyok én Fármándy képviselő úrral szemben. A képviselő úr egyáltalán különcrködő modort akar meghonosítani a parlamentben. (Helyeslés jobbról.) de megfeledkezik arról, hogy a különczködésnek egy bizonyos határon túl megszűnik vonzó ereje, s ennek más nevet kell adni. (Helyeslés jobbról. Haljak !) Ő ezen modorát a számokra is akarja alkalmazni, amelyek predig azt nem tűrik. (Ugy van ! Helyeslés jobbról.) Ő azon szép hazafias feladatra vállalkozik, hogy Magyarország hitelét, a magyar állampapírok értékét becsmérelje, ócsárolja (Mozgás balról) s minthogy összehasonlításokat tett, kénytelen vagyok a tényállás bővebb megvizsgálásába bocsátkozni. (Halljuk !) Pázmándy képviselő úr összehasonlítást tesz oly értékpapírok közt, melyek nem egyenlők, így össze nem hasonlíthatók. Összehasonlította nevezetesen a törlesztési papírokat a járadékpapírokkal, melyek épúgy össze nem hasonlíthatók, mint öszsze nem hasonlíthatók a vasúti prioritások kursusa alvasúti részvények kursusával. Hogy miként van az, hogy a rentepapírok közt a magyar rentepapír a legrosszabb: a dolog úgy áll, hogy a megnehezített forgalom, s időközben bekövetkezett dolgok befolyással voltak, hogy ezen papírok rosszabbul álljanak, de nagy előnynek kell elismerni, hogy az európai pénzpiacokra a magyar aranyjáradék papírok is be lettek hozva. Ha a magyar rente papírokat más állam rente papírjaival összehasonlítjuk, az eredmény kedvezőtlen lesz, de viszont, ha más állam rente papírjait összehasonlítjuk a magyar törlesztési papírokkal, ezek jobban fognak állani, mint az osztrák, vagy az olasz rente papírok. Amit tehát a képviselő úr e tekintetben hasonlított össze, ez az összehasonlítás épen olyan, mintha a magánéletben egy életjáradék bizonyos tőke után fizetendő kamattal hasonlíttatnék össze, (úgy van jobbról.) így természetesen az általa elmondott következtetésre jutott, de ami semmit sem bizonyít. Azon képviselő urak közül, kik nem foglalkoztak kizárólagosan a költségvetéssel, csupán Apponyi Albert gróf képviselő úr némely állítására reflektálok. (Halljuk!) — Ó, elismerem igen fényes szónoklatot tartóit, de ha akár pénzügyileg, akár másként eredményt akarok kivonni beszédjéből, ez csak a következő: ti, akik ott ültek, nem tudtok a dolgok vezetéséhez, álljatok odébb, mi oda fogunk ülni, mi jobban fogunk cselekedni. (Tetszés s helyeslés jobbról. Mozgás balról.) Ezen állítást argumentumnak nem fogadhatom el. (Helyeslés jobbról) mert ez lehet fényes tehetségre alapított önbizalom, de másnak nem tekinthető, és ez a pénzügyi rendezésre nem elégséges. (Helyeslés jobbról) és ha más nem, egy körülmény mindenesetre szükséges még, hogy ezt a felfogást ne csak a felszólaló képviselő úr ossza, hanem a ház többsége is. (Élénk helyeslés jobbról. Mozgás balról.) De mindaddig, míg a ház többségének bizalmát a kormány bírja, eljárunk az ország érdekeiben és ügyeiben úgy, amint mi és a többség helyesnek és czélszerűnek fogja tartani. (Élénk helyeslés jobbról. Mozgás balról.) Azt mondja a képviselő úr, a kisebbségnek az alkotmányos befolyást meg kell tartani. Én nem látom azt veszélyeztetve, a kisebbségnek elég befolyása van, mert minden kérdéshez hozzá lehet szólni s hozzá is szól, és tovább nem tapasztaltam, hogy a jelen kormánynak szándékában volna kisebbséggel kormányozni s a többség ellen érvényesíteni befolyását. Sőt ellenkezőleg, a többség érvényesíti befolyását egy kisebbséggel szemben és pedig még nem is egy compact, hanem töredékekből álló kisebbséggel szemben. (Úgy van! Helyeslés jobbról. Mozgás balról.) Eddig azt hányták a többség szemére, hogy nem védelmezik a kormányt; most az ellenkező történt s ezt önök rósz néven vették és rósz néven vették, hogy szónokaink önöket megverték. (Tetszés a jobbon. Úgy van ! Mozgás balról.) Lehet, hogy az fájt önöknek, hogy a többség némely csapásai súlyosan érték önöket. (Gúnyos derültség balról. Halljuk ! Halljuk! jobbról.) Én azonban azt hiszem, hogy nem annyira az fájt önöknek, hanem az, hogy ezen többség nincs még szétmorzsolva, mint szeretnék. (Élénk tetszés és helyeslés jobbról. Mozgás balról) hogy ezen többségnek kedve van önök ellen kormányát fenntartani s koránt sincs még azon helyzetben, hogy kedvökért abdicáljon. (Élénk tetszés jobbról. Mozgás balról. Ha önök a ház többségét meg akarják nyerni, tegyék azt a törvényes nyílt úton, de ne tegyék, amit másrészt hibáztatnak, hogy kerülő úton akarnak oda jutni, amely kerülő út azon bizottság kiküldése, amelyet önök a parlamentáris felfogás szerint felelősséggel bíró kormány mellett az ország ügyeinek vezetésével kívánnak megbízni, a kormány mellé állítani akarnak egy felelősséggel nem bíró gyámkodó bizottságot. Ezen álláspontra helyezkedni és ezen szerepet elvállalni ezen kormány nem fogja. (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás balfelől.) Egyébként Apponyinak az ország bajai tanulmányozására nincs szüksége bizottságra, hiszen épen neki csak a múlt nyáron volt alkalma az országot bejárni, volt Bokron, Jászberényben, Szenezen és Nagyváradon, és így megismerhette az ország hangulatát. (Derültség jobbfelől. Mozgás balfelől.) Ha arra szorulnánk, hogy a képviselők az országba kimenjenek, a vidéken a falusi elöljáróktól és vasúti személyzettől a pénzügyi bajok orvoslási módját megtudni, akkor nem volnának arra érdemesek, hogy országgyűlési képviselőknek neveztessenek. (Helyeslés jobbfelől.) Ezen okoknál fogva a bizottság kiküldetéséhez nem járulhatok s kérem a t. házat, méltóztassék a pénzügyi bizottság által előterjesztett költségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés jobbról.) Kukács Béla személyes kérdésben kér szót, Simonyi Lajos báró pedig, mint az egyesült ellenzék határozati javaslatának beadója hosszú zárbeszédet tart. Jókai Mór: Engedje meg t. ház, (Szűnni nem akaró zaj a balon) hogy személyes kérdésben... (Halljuk! Halljuk!) Kérem a t. házat, méltóztassék nekem megengedni, hogy félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett szólhassak. (Zaj: Halljuk !) A jelöttem szóló képviselő úr az általam felállított három alternatívához egy negyediket toldott, és én ezt, szavaim félremagyarázásának nyilvánítom. Én azt soha a magam és elvtársaim politikájának nem fogadom el, hogy mi egyetlen hajszállal előmozdítani akartuk, vagy előmozdítását eszközöltük volna az orosz subversiv despotismusnak. (Élénk helyeslés jobbról. Zajos felkiáltások balról: Bosznia! Bosznia!) Én azon vádat, mintha a mi politikánk az orosz oroszlány sakálja volna, mely az utána elmaradozó csontokat és prédát felszedegesse .... (Zajos felkiáltások balról: Úgy van! Bosznia! Bosznia! Halljak! Halljak ! jobbról.) Lármával, vagy argumentumokkal akarnak-e harczolni az urak ? (Zajos felkiáltások jobbról: Halljuk! Halljuk ! Zajos mozgás a balon) Én te ház a boszniai politikát . . . (Nagy zaj jobbról. Élénk felkiáltások jobbról: Halljuk! Halljuk !) Elnök (csenget. Nagy zaj!) Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék az általa kitűzött czélhoz képest, csupán személyes kérdésben szólni. (Élénk helyeslés balról. Zajos mozgás jobbról.) Jókai Mór: Én kénytelen vagyok azon insinuatiót visszautasítani, mintha én azt mondottam volna, hogy egy negyedik alternatívát feltételezek , megengedek. (Élénk helyeslés jobbról. Nagy zaj balról.) Ezt én mint becsületes hazafi s mint a magyar nemzetiség előharczása teljes indignatióval vis- szautasitom. (Hosszas élénk helyeslés jobbról. Roppant zaj balról. Mozgás.) Meggyőződésem az, hogy jogomban van ezen insinuatiót visszautasítani. (Helyeslés jobbról. Mozgás balról.) A másik, mit szintén vissza kell utasítanom, mintha én, amikor azt mondtam „ha ama sötét idők visszajönnek, akkor azok bennünket ismét itt találnak helyünkön a hazában, minket, kik egykor az absolutismus ellen küzdöttünk“, mintha én akkor vádat akartam volna emelni azon merész hazafiak ellen, kik a hazából kibujdosva, velünk együtt ugyanazon czélért küzdöttek. Nem azokat értettem én, hanem azon tunya embereket, kik itt ben voltak az országban, és a kik, midőn mi küzdöttünk, a kemencze megött ültek és gesztenyét sütöttek .Elénk tetszés a jobbon. Zajos mozgás a balon, akiket mi akkor kerestünk, de sehol sem találtunk, most azonban itt találjuk, ahol politikánkat kritizálják. (Nagy zaj balról. Élénk felkiáltások jobbról: Halljuk! Halljuk!) Elnök (Csenget.) T. hát! (Hosszan tartó felkiáltások jobbról: Halljuk a szónokot! Élénk felkiáltások balról: Halljuk az elnököt! nagy nyugtalanság s mozgás. Elnök csenget.) A házszabályok megengedik ugyan a személyes kérdésben való rövid felszólalást, de a t. szónok félremagyarázott szavait már helyreigazította. (Zaj és felkiáltások jobbról: Halljak Jókait! Nagy nyugtalanság balról. Zajos mozgás.) Jókai Mór. Ha Simonyi Lajos báró valami miatt okolni akar, azt szabad nekem visszautasítanom. Simonyi Lajos báró azt mondta, hogy én segítettem minden pénzügyminisztert megbuktatni. (Felkiáltások balról: Igaz! Úgy van! Halljuk ! Halljuk! jobbról.) Erre legyen szabad csak azt megjegyeznem, hogy midőn Simonyi Lajos báró azt mondja, hogy én hoztam őt ide (a miniszterszékre mutat) s nem ő hozott engem ide, akkor irigylem feledékenységi tehetségét. (Hosszas élénk tetszés és derültség jobbról. Nagy nyugtalanság s mozgás balról. Élénk felkiáltások jobbról. Halljuk Jókait! Szűnni nem akaró zaj balról. Jókai leül.) Tisza Kálmán miniszterelnök felemelkedik s szólani kezd. Csanády Sándor: hangosabban ! Tisza Kálmán: mindenki oly hangosan és okosan beszél, amint tőle telik. (Élénk tetszés s derültség jobbról.) Báró Simonyi Lajos azt kérdezte, hogy miért nem beszéltem ? Azért nem, mert a ház idejét sokkal drágábbnak tartom, mint hogy minden ok nélkül igénybe vegyem, s ez által másoknak okot adjak a szólásra. Amit csak az ellenzék a budgetre vonatkozólag felhozhatott, megcáfoltatott; a többi csupa ismétlés volt, melyre már több alkalommal feleltem, s amire, mint az illető képviselő urakat ismerni szerencsém van (derültség) előreláthatólag még többször lesz alkalmam beszélni. Ezért nem beszéltem ez alkalommal. (Élénk tetszés jobbról.) Ezután következett a szavazás, s pedig először arra a kérdésre, hogy elfogadja-e a ház a budgetelőterjesztést a részletes vita alapjánl. Mellette szavazott felállás által az egész kormánypárt az egyesült ellenzék nagyobb részével. A szélsőballak ellene, így Simonyi Ernő indítványa elvettetett. Simonyi Lajos báró javaslatára, a bizottságok kiküldetésére vonatkozólag a ház mindkét oldalról névszerinti szavazás kivontatott. A névszerinti szavazás eredménye (mint már esti lapunkban is adtak) a következő: 447 igazolt képviselő közül igennel (a bizottságok kiküldése mellett) szavazott 174; nemmel 227 ; elnök nem szavazott; távol volt 42; s így Simonyi javaslata 53 szótöbbséggel elveztetett. (Élénk éljenzés jobbról.) Széll György javaslata (a honvédek nyugdíjazása) elvettetett. A részletes vita a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésben fog megkezdetni. Fővárosi ügyek. — A fővárosi középítési bizottság mai ülésén az elnöklő Berlóczy alpolgármester mindenekelőtt Preuszner József beadványát olvasta föl, ki a követési albizottsági tagságról lemondott. Kéri, hogy helyébe úgy ide mint egyéb (várkertépítési stb.) albizottságokba más tagot válasszanak. Az elnök és többek kérésére azonban Preuszner elhatározta, hogy az albizottságokban mégis megmarad. Erre a folyó ügyek kerültek szőnyegre; a közgyűlés utasította a bizottságot, hogy a Bobulaféle ismert indítvány gyakorlati alkalmazása és kivitele iránt javaslatot dolgozzon ki. E feladat a követési albizottságra ruháztatok, melynek dolgozatát a bizottság majd felülvizsgálja. A légszesz fényfoka a múlt január hóban Pesten átlag 11.5, Budán 10—12.25 gyertyalángnak felelt meg, míg tudomásul szolgált. Bogdán kocsigyárosnak megengedték, hogy két páva-utczai szomszédos telkét egyesíthesse. Bejelentvén, hogy az Orczy-kert mögött az izraelita hitközség kórháza számára 3000 □ ös telek kihasíttatott, ez jóváhagyandónak véleményeztetett. Szuper László indítványt tett, hogy vizsgáltassák meg, helyesen alkalmazták-e a Horváth-kertben a tornacsarnok építése alkalmával a kerítést a járdán kívül. A mérnöki hivatal, miután itt a közmunkatanács közegei jártak el, e testület közbenjöttével vegyes bizottsági szemlét indítványoz. A bizottság, tekintve, hogy a szabályozási terv szigorú kivitele nem a mai viszonyokhoz való, Szuper felszólalását jogosnak találja és a mérnöki hivatal javaslatához járul. Egy tízezer forintos jogi eset adatott most elő. 1838-ban a József nádor alatti általános szabályozáskor az aradi utca egyik pontjára átmetsző utczát terveztek ; a főváros hagyta a dolgot, de 1873-ban felszólította a tulajdonos Schlickféle részvénytársulatot, hogy telkéből 2667* □ ölet, utczai része 447, □ ölet pedig a szomszédtelekhez adjon át. A tulajdonos pert indított s a bíróság 10885 frt kártérítésben marasztala el a fővárost, mivel az utczanyitást csupán közigazgatási uton eszközölte, nem esküdtszéki ítélet alapján, a város által ajánlt 15 frt □ élenkinti kártérítés pedig kevés. A tulajdonos az első fórumon megnyervén a pert, barátságos egyességet ajánl, mit a főügyész is tanácsolván, a bizottsághoz jött az ügy, hogy minő áron kívánna alkuba bocsájtkozni? A bizottság Nasztl, Schneider, Scheidh, Bobula eszmecseréje után javasolni határozta az egyezséget, de azon feltétel alatt, ha a tulajdonosok 20 frt □ élenkinti kártérítési árral megelégesznek. Az óbudai perczntéza szabályozása tekintetében a bizottság a közmunkatanács nézetét teszi magáévá, melyben különös tekintet van a Goldberger-féle gyártelep kímélésére. Erzsébetfalva és Csepel község elöljárósága folyamodott a tanácshoz, hogy a közúti vasúttal kötött szerződés értelmében szólítsa fel azt a soroksári vonal kiépítésére, mivel a vidék érdeke kívánja az érintett vonalhosszabbítást s a Ferenczváros ipari és kereskedelmi lendülete szintén követeli ezt. A szerződésből kitűnt, hogy annak megkötése után 3 évre kívánhatja a város a gubacsi határig vezetni ki a közúti vasút sínet. A bizottság mindazonáltal a mostani időben nem kívánja érvényesíteni a jogot, mivel a társulat az idén úgy az üllői út boulevardozása, mint a pesti és budai hálózatok egyesítése alkalmával igen meg lesz terhelve. A Horváth-kert parkozására a közgyűlés 500 frút szavazott meg. A mérnöki hivatal egy díszített kertrajzot dolgozott ki virágágyakkal s pázsitszőnyeggel. Havas Sándor ellenvetéseire a bizottság jóváhagyta, hogy a mérnhivatal és Havas kombinatív terve vitessék ki. Végül bemutatták a vízmérő órák tanulmányozása ügyében e járt bizottágok terjedelmes jelentéseit. De ezek csupán az eddigi tapasztalatokat tartalmazzák, vélemény s az órák jövő alkalmazására vonatkozó ítélet bennük nincsen. A bizotság utasította a vízvezetéki albizottságot, hogy ezen adatok alapján az órák végleges alkalmazása tárgyában javaslatot tegyen s ezt mutassa be mához két hétre. Ezzel az ülés véget ért. A házaló kereskedés ügyében a fővárosi tanács legközelebb hirdetményt fog kibocsátani, melyben a lehető legrészletesebben fel lesz sorolva, hogy a házaló kereskedés az e részben érvényben álló szabályzatok szerint, kiknek és mely áruczikkekkel van megengedve, továbbá ki lesznek tüntetve azon áruczikkek is, melyeknek házaló kereskedés útáni eladása egyáltalán mindenkinek tiltva van. E hirdetmény czélja az, hogy a közönség a házaló kereskedésre nézve fenálló intézkedésekkel minél szélesebb körben megismerkedjék, hogy ekként azok bárminemű áthágása esetéiben a kerületi elöljáróságnál esetleg a vásárigazgatóságnál jelentést tehessen s igy a hatóságnak házaló kereskedéssel űzni szokott visszaélések megszüntetésére irányzott törekvéseit a maga érdekében is támogathassa. — Budapest főváros törvényhatósági bizottsága 1879. évi márczius 4-én délután 3 órakor tartandó rendes közgyűlésének különleges tárgysorozata: 1. Pénzügyi bizottmányi és tanácsi előterjesztés a dunajobbparti kőpordányának bérbeadása iránt tartott árverés eredményéről. 2. Tanácsi előterjesztés : a) a várbeli 85. sz. báz egy részének bérbeadásáról; b) a III. kerületi pásztorijáéban levő lakás bérbeadásáról; c) az I. kerületben 521. sz. a. fekvő ház 3. számú lakásának bérbeadásáról; d) a zöldfa utcza Göbel-féle ház 1. számú lakásának bérbeadásáról ; e) a Victoria gőzmalomnál volt kincstári téglavető telkeknél levő főv. terület bérbeadásáról. HÍREK. Febr. 28. Hivatalos. Kinevezések. A pénzügyminiszter Nagy Gyula pénzügyi fogalmazógyakornokot a gyulafehérvári kir. illetékszabási hivatalhoz Il-od osztályú pénzügyi fogalmazóvá ideiglenes minőségben és Gold János fogyasztási adóhivatali ellenőrt a m. kir. fogyasztási adóhivatalokhoz adószedővé nevezte ki. A temesvári pénzügyigazgatóság Uhlyarik Endre zombori III. osztályú adóellenőrt, a temesvári adóhivatalhoz I. osztályú adóellenőrré végleges minőségben kinevezte. Az igazságügyminiszter Máramarosmegyében Borsa község területére Hozsda János ottani lakost békebiróvá nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter az 1876. évi 28-ik. ez. 3-ik §-ában nyert felhatalmazáshoz képest báró Augustinecz Antal földbirtokost, Pinnye, Lozs és N.-Pereszteg, Sopron megyébe kebelezett községek számára ideiglenes iskolalátogatóul nevezte ki. A pénzügyminiszter Lipp Lipót dohánygyári igazgatót a fiumei m. kir. dohánygyárhoz I. oszt. m. kir. dohánygyári igazgatóvá, Pulvermacher Tivadar m. kir. erdészeti számvivőt a kolozsvári m. kir. jószágigazgatóság kerületébe erdőpénztárnokká, Jugan Gusztáv rimaszombati adófelügyelőségi bijnokot a zilahi adófelügyelő mellé III. oszt. számtiszt é, Petkovics Miklós budapesti adóhivatali tisztet a temesvári adófelügyelő mellé III. oszt. számtisztté és Körmendy Oszkár tordai ad hivatali tisztet, az ugyanott székelő torda-aranyosmegyei adófelügyelő mellé III. oszt. számtisztté nevezte ki. — Névváltoztatás. Schoreisz Aloizia pozsonyi lakos vezetéknevének „Zeger“-re kért átváltoztatása belügyminiszteriumi rendelettel megengedtetett. — Posta. Hontmegye Drégely-Palánk községében új önálló postahivatal lép életbe f. évi márczius hó 1-ső napján. Ezen hivatal úgy a levél-, mint a kocsipostaküldemények, továbbá a belföldre nézve 150 frtig terjedő pénzutalványok ás 200 frtig terjedő utánvételek kezelésével fog foglalkozni. A külföldre nézve az eddig fennálló más postahivataloknál is alkalmazásban levő szabályok érvényesek. Szilágy megyei Tasnád-Szántó községben újonnan fölállított postahivatal f. évi március hó 1-jén kezdendő ieg működését és összeköttetetését Tasnáddal naponta küldönc akocsi postajáratok által fogja nyerni.