Ellenőr, 1879. április (11. évfolyam, 164-215. szám)

1879-04-01 / 164. szám

Előfizetést áraié: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 , Egyes szám ára 4 krajczár. Szerkesztési Iroda : Budapesten, váczi kör-út 26. szám (fó-út sarkán.) Semmit sem kittiünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. REGGELI KIADÁS. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kör-út 26. szám (fó-út sarkán). Továbbá Havas, Laflto & Cie. czégnél Párásban (Place de la Bourse Nr. 8.) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi kör-út 26. sz. (fó-út sarkán). Ide intézendök az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 164. szám. Budapest, kedd, április I. 1879. XI. évfolyam. A t. ez. közönséghez. Az „Ellenőr“ a mai naptól az én kiadá­somban jelenik meg. Kérem a t. közönséget, hogy részesítse a lapot továbbá is pártfogásában. Mint ki­adó s mint szerkesztő az egész szerkesztő­séggel együtt oda fogom irányozni minden törekvésemet, hogy a lap úgy kiállítás, mint béltartalom tekintetében megfeleljen a kö­zönség igényeinek. A lap politikai iránya marad az ed­digi, de meg fogja őrizni függetlenségét min­den irányban s meg fogja mondani vélemé­nyét őszintén és nyíltan mindarról, a mit a közérdekkel ellenkezőnek tart. Csernátony Lajos megigérte, hogy taná­csával és munkásságával továbbá is támo­gatni fogja a lapot, melyet alapított ; szint­úgy munkatársa marad lapunknak TAng Lajos képviselő is. A tárczában, mint már jelentettük, april elejétől Beksics Gusztáv munkatársunknak egy eredeti regényét közöljük. A társadalmi, irodalmi, tudományos és művészeti mozgalmakra ezentúl is kiváló gondot fogunk fordítani s eddigi buzgó kül- munkatársaink biztosítottak közreműködé­sükről. Hogy a közgazdasági rovatot, melyet Galgóczy János munkatársunk vezet, minél értékesebbé tegyük, az ország több pontjá­ról kértük fel lapunk barátait, hogy vidé­keik gaidasági viszonyairól rendesen érte­sítsenek. A /ap előfizetési ára marad a régi: Egy évre .... 20 frt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Negyedévre ... 5 „ — „ Egy hóra ... 1 „ 80 „ Az előfizetési pénzek az „Ellenőr“ ki- adóhivatalába intézendök, váczi-körut 26. sz. (fő-ut sarkán.) Legezélszerübb a posta- utalványok használata. Budapest, 1879. márcz. 15-én. Hindy Árpád. az „Ellenőr“ kiadója ós szerkesztője. Táviratok. BéCS, márcz. 31. Konstantinápolyból jelenti a Politische Correspondenz: A nagy­követek folytatják fáradozásaikat, hogy el­fogadtassák a portával a vegyes megszállás tervét. Leginkább azt az indokot hangsú­lyozzák, hogy ez képezi legjobb biztosítékát a szultán felségi joga föntartásának Kelet- Ruméliában minden további bonyodalmak veszélye nélkül. A porta még mindig inga­dozik. A keleti-Tuméliai bizottság befejezte a szervezési szabályzat tárgyalását, és Kon- stantinápolyba költözik, hogy revideálja a szervezési szabályzatot. Konduriotis görög követet Athénbe hivták. Bécs, márcz. 31. A Wiener Abendpost írja: A vegyes megszállás függő kérdéséhez ma csak egy párisi távirat szolgáltat uj anyagot, a mely szintén kifejezést ad annak, hogy Francziaország nem hajlandó résztvonni a megszállásban. Ez azon­ban csak praktikus és nem elvi visszautasítása az orosz kormány indítványának, a mely számított ugyan a nagyhatalmak összhangzó beleegyezésére, de ezen terv végrehajtásában való egyértelmű rész­vételre nem. Péter vár, márcz. 31. Az Agence Russe írja : A vegyes megszállásról szóló külföldi tudósítások tovább mennek, hogysem a valóságnak megfelelné­nek. Eddig a vegyes megszállásnak csakis elve fogadtatott el. Ausztria-Magyarország, Anglia, Orosz­ország és Törökország részvétele bizonyos, Olasz országé csak föntartással. Francziaország végleges válasza még ismeretlen. Németország vonakodása bizonyos. Azt a hirt azonban, hogy Németország Ausztria-Magyarországra akarja ruházni jogát, hiva­talosan nem erősitik meg. A megszálló seregnek nem lesz főparancsnoka, hanem minden egyes con- tingensnek külön parancsnoka, közös utasításaik, és meghatározott területen Különben a meg­szálló sereg működése arra fog szorítkozni, hogy megakadályozza Bulgária és Törökország összeüt­közését, a sziriai franczia megszálló sereg példája nyomán. A német nagykövet júliusig tartó szabad­ságra megy. London, márcz. 31. A képviselőházban North- cote a hozzá intézett interpellátióra válaszolja: Az afgán hatóságokkal az alkudozások még nem fe­jeztettek be. A kormány értesítést, vár Kabulból, és arról sem értesült, hogy a Kabulba való elő­nyomulás elrendeltetett volna. — A felső házban Lord Beaconsfield jelenti, hogy a húsvéti szüne­tek április 4-től április 21-ig tartanak. — Partie Frere jelenti, hogy Pearsonnal biztosítva van a közlekedés. Salisbury tudatja a házzal, hogy a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződést ma terjeszti elő a kormány. Versailles, márcz. 31. Say miniszter indítvá­nyozza holnap a senatusban a párliamentnek Pá- risba való visszatéréséről szóló javaslat tárgyalá­sának elnapolását. A balcentrum már elfogadta e javaslatot és a házban is támogatni fogja. Bécs, márcz. 31. A képviselőházban előter­jeszti a pénzügyminiszter az ingatlan államjszá- gok eladásáról szóló javaslatot. A hadügyminisz­ter válaszol Steudel interpellátiójára a védtörvéuy G. czikkének a legutóbbi mozgósítás alkalmával való megtartását illetőleg. A honvédelmi minisz­ter kijelenti, hogy a póttartalékosok még a demo- bilisatio előtt clbocsáttattak, és jogtalanul senkit sem tartottak vissza. Azután azt válaszolja Vos- ujak interpellátiójára a Bosniában levő tartalékos orvosokat illetőleg, hogy még április hóban sok rvost haza fognak bocsátani, legközelebb pedig vala­mennyit. Végtére Wedl interpellátiójára felelaz elszál­lásolási törvény szentesítésének elhalasztását illető­leg ; ez Magyarországra való tekintetből történt, mert a magyar országgyűlés elé is analog törvényt ter­jesztettek, a melyet közvetlenül husvét után fognak tárgyalni; hogy az elszállásolási törvény jul. 1-én életbe léphet. (Tetszés.) A ház megválasztotta ez­után a költségvetési bizottságot és elfogadta a le­velek fertőztelenitéséről szóló törvényt. Wolfram jelentést tett azután az 1879. évi költségvetésről. Az elnök megnyitja az általános vitát. Előjegyezve vannak a javaslat ellen: Bärnfeind, Prazak, Vosnjak, Dipanli, Wurm, Oelz, Vicentin; mellette: Wanka, Naumowitz, Fux és Menger. Bärnfeind fejtegeti a vidéki lakosság szomorú helyzetét a nagy adók és a nyolezéves iskolakötelezettség miatt. Wanka kárhoztatja a megszállást és a pénz­ügyi politikát; a hadsereg költségeinek leszállítá­sát kívánja. Prazak panaszkodik a választási reform miatt; a csehek bizonyára megfognak jelenni a reichsrath legközelebbi ülésszakában, ha előzékeny­séggel találkoznak; a morvaországiak több panaszát sorolja föl; ő bízik az egyen jogosítás megvalósulásá­ban. Naumovitz panaszkodik, hogy a lengyelek elnyom­ják a ruthéneket. — Vosnjak a szlovének bajait emliti föl; ő remélli, hogy a jövő választásokban megbukik az alkotmányhü-párt. Fux a jogi-párt ellen polemisál; bizalmát fejezi ki a minisztérium alkotmány hűsége iránt; takarékoskodást és adó­reformot kíván. Az urakháza megválasztotta bizottságát, amely föliratot fog szerkeszteni ő felségük ezüst,menyeg­zője alkalmára. Ezután szentesiti az átalános pos­taszerződést és a Görögországgal kötött posta- szerződést. Bécs, márcz. 31. A hitelintézet közgyűlése vita nélkül szentesítette az 1878. évi mérleget, valamint az utólagos 6 frtnyi osztalékot is, úgy hogy a májusi szelvényt 14 írttal váltják be. A közgyűlés köszönetét szavazott az igazgató ta­nácsnak és az igazgatóságnak az ügyek óvatos intézéséért. Budapest, márczius 31. Az országgyűlési szabadelvű párt april hő 1-én (1. ii. 6 órakor értekezletet tart. A képviselőház közoktatási bizottsága ma a nyil­vános ülés után Várady Gábor elnöklete alatt, ki időközben a fővárosba visszaérkezett — folytatta a magyar nyelvnek a népiskolákban behozataláról szóló (javaslat részletes tárgyalását. A bizottság mai ülésében csupán egy §-nak a 4-iknek szövegét állapította meg s ezenkívül egy uj §-t fogadott el, mely a tárgyalás befejeztével mint utolsó előtti § fog a javaslatba illeszthetni. A megállapított 4. § következő szövegezést nyert, mely részben Molnár Aladár, Baross Gábor és Csengery Antal módosításai alapján jött létre: „A magyar nyelv az összes bárminemű elemi népiskolákban a köteles tantárgyak közé ezennel felvétetik, azonban mindaddig, mig annak tanítá­sára a kellő számú tanító fog rendelkezésre állani, a jelen törvény fennebbi rendelete csak fokozatosan a következőleg léptethető életbe: minden oly nép­iskolában, hol a tannyelv nem a magyar, de oly tanító van alkalmazva, ki annak tanítására képes, a magyar nyelv, mint köteles tantárgy, már a jelen törvény hatályba léptét követő tanévben, ott pedig, hol ily tanító nincs, mihelyt a 2. és 3 ik §§-ok értelmében a magyar nyelv tanítására képes tanító alkalmazva leend, azonnal tanítandó. A magyar nyelv ezen köteles tanítását az összes községi népiskolákban, a vallás- és közokta­tási miniszter külön rendeletben szabályozza. E szabályrendeletet az óraszámra nézve a népiskolai tantervek megállapításánál a felekezeti s egyéb iskolai hatóságok is kötelesek szorosan szem előtt tartani.“ A Baross Gábor előadó által szerkesztett s a bizottság által elfogadott uj §. következő: „Min­denütt, hol e törvényben tanító-képezdékről, taní­tókról és segédtanítókról van szó, tanítónő képez- dék, tanítónők és segédtanitónők is értendők.“ A bizottság holnap d. u. G órakor tartandó ülésében folytatja a tárgyalást. A képviselőház igazságügyi bizottságának ma d. u. 5 órakor tartott ülésén Horváth Boldizsár elnök gyöngélkedése miatt nem jelenhetvén meg, Horváth Lajos szólittatott fel az elnöklésre. Tágyalás alá vétetett az északnyugati vasút kiépítésére vonatkozó t. ez. hatályon kívül helyezéséről szóló tjavaslat. Emmer Kornél előadó bemutatta az általa összegyűjtött és rendezett e tárgyra vonatkozó ösz- szes iratokat, melyek részint általa tüzetesen is­mertettek, részint egész terjedelmökben felolvastat­tak. Az ügy elődása esti 8 óra után befejeztetvén, beható eszmecsere után, melyben a bizottság min­den tagja résztvett, a tjavaslat egyhangúlag elfo­gadtatott s a jelentés holnap '/a Hl órakor leendő hitelesitése után a háznak fog az előadó által be- nyujtatni. A kormány részéről jelenvoltak : Tisza, Szapáry, Pauler és Pécliy miniszterek; Záhorszky oszt. tanácsos a közlekedési minisztérium és Stiff oszt. tanácsos a kincstári jogügyek igazgatósága részéről és számos képviselő, mint hallgató vett részt a bizottság ülésén. Minisztertanács tartatott ma este 7 órakor a képviselőház elnöki szobájában, melyen a honvé­delmi miniszteren kívül, valamennyi miniszter je­lenvolt. A tanácskozás tárgyát, — mint értesü­lünk — a szegedi vizlecsapolási és gáté'pitési mun­kálatok képezték. A szegedi munkálatok tárgyában, mint halljuk, most foly az egyezkedés a közlekedési miniszté­rium és a vállalkozók közt. A szerződések megkö­tése közel kilátásban áll. A képviselőház erdőügyi bizottsága ma befejezte az erdőtörvényjavaslat tárgyalását. Előadóul báró Percnyi Zsigmond választatott. Már többször hallottunk az iránt panaszokat felmerülni, hogy a képviselőházi bizottságok üléseiről szóló jelentések nem felelnek meg a valóságnak, úgy hogy nem egy képviselőnek egészen más sza­vakat adnak szájába, mint a mit valóban mondott, sőt sokszor maguk a határozatok is hibásan adat­nak. E visszásság igen sok félreértésre, sőt kelle­metlenségre is ad alkalmat, a min segíteni kellene, annál is inkább, minthogy az úgysem járna nagy költséggel. Eddig ugyanis csak képviselők járhat­nak be a bizottságba, rendszeres gyorsírói feljegy­zések tehát nincsenek s igy hü jelentéseket nem is várhatunk. Ha a ház a bizottságokra is kiter­jesztené a nyilvánosságot és e jelentéseket is a gyorsiroda körébe utasítaná, csekély kiadással se­gíthetne a bajon. A magyar járadék árfolyamának poussirozására volna egy mód, melyet mindenesetre meg kellene kísérteni, Írja a Pester Lloyd bécsi tőzsdelevele­zője. Most, midőn a pénz olcsó, a Rothschild-hi- telintézeti csoport szólitná fel a magyar kincstári utalványok birtokosait, hogy papírjaikat junius 1-én cseréljék fel aranyjáradékkal a2 előző május 31-iki árfolyam szerint. Minthogy pedig e papírok után még két hónapig jár 5%-as kamat: a felcserélés­nek akkép kellene megtörténnie, hogy az utalvá­nyok birtokosai két hóra 6°/o-ias kamatot kapja­nak, a mely előny által e birtokosok talán rávé­tetnének, hogy czimleteiket már junius 1-én be­adják kicserélésre. Egyébiránt e czimletek tulajdo­nosainak tetszésükre lehetne hagyni azt is, hogy e kamattöbbletről lemondással tegyék a becserélést, mindenesetre bizonyossá válnék azonban e módon az, hogy a kincstári utalványok már most bevált­hatók, a mi természetesen nem kevéssé be fogna hatni Magyarország hitelének emelésére. Nyilatkozat. Az „Egyetértés“ múlt csütörtöki számában, állítólag a „Szegedi Híradó“ nyomán, alulírottat azzal vádolta, hogy választó-kerületében Nagylakon, hatósági gyűlésen akkép nyilatkozott volna: mi­szerint a kormány, ha Turóczot éri a veszély, nem segélyzi oly hévvel, mint Szegedet. Ehhez az új­dondász ur jónak látta bizonyos megjegyzéseket tenni, melyek szerint alulírottnak hazafiusága is kétségbe vonatik. Ezeknél fogva Írásban és sze­mélyesen megkerestem a szerkesztőséget, közölné nyilatkozatomat, miszerint ősz óta Nagylakon kép­viseleti , vagy hatósági gyűlésben részt nem vettem, s igy a jelzett módon nem is nyilatkoz­hattam. — Hivatkoztam 32 éves politikai pá­lyámra, mely tanúskodik hazafias érzelmeimről. Nevezett lap, nemcsak hogy nyilatkozatomat nem közölte, de jónak látta a gyanusitgatást folytatni, mondván: különös, hogy a képviselő ilyennel vá­dolható is. Mire méltán megjegyezhetném, hogy különös azon szerkesztőség, melyről föltehető, hogy a rágalomak helyreigazításának helyet nem ad. Egyébiránt ezennel nyilvánítom, hogy a panszla- vismussal vádoltatást rágalomnak jelentem ki, s nemcsak hazafinak, de magyar érzelműnek vallom magamat, különben arezpirulás nélkül nem foglal­hatnám el helyemet ott, a hol a házban ülök. Szeberényi Andor omággyiilési képviselő. Az olasz minisztérium, mint már említettük, a legutóbbi szavazás alkalmával kibékült Cairoli párttöredékével. A Fanfulla értesül, hogy ezen ki­békülés módosítást fog okozni a cabinetben, a mely abban fog állani, hogy Coppino, Majorana és Mezzanotti miniszterek lemondanak, Ferracini a közoktatási tárczát veszi át, Villa lesz a földmű­velési miniszter, Boccarini a közmunkaminiszter, Tornielli senator pedig a külügyminiszter. A parliamentnek Párisba való visszahelyezéséről szóló javaslat nagy izgatottságot idézett elő a se­natusban. Azt hirlik, hogy kedden indítványozni fogja a baloldal, hogy a javaslat tárgyalását hus­vét utánra halaszsza a senatus. A minisztérium is támogatja azt az indítványt, mert azt remélli, hogy a kedélyek lecsillapodtával könnyebb lesz a megoldás. Kalkuttából jelentette a Standard márcz. 27- kéről, hogy a Jakub kánnal folytatott alkudozások meghiúsultak, és az angol csapatok parancsot kap­tak az előnyomulásra Kabul ellen. Lord Cranbrook a felsőházban hozzá intézett interpellátióra megczáfolta ezt a hirt. A Standard azonban kijelenti, hogy tudó­sítása hiteles, a Jakub kánnal folytatott alkudo­zások megszakadtak és hogy az angol sereg azon­nal előnyomul, a mint az előkészületek befe­jeztetnek. Trieszt városa befejezte képviselő testületének választását. Az eredmény az lett, hogy a progres- sista párt 25, az osztrák párt pedig 29 tagját vá­lasztotta be a képviselőtestületbe. A görög kormány jegyzéke, a melyben közvetí­tésre kéri föl a hatalmakat, márcz. 21-én kelt és e hó 30-án adatott át a berlini cabinetnek. A Courrier d’Italie értesül, hogy az olasz ca­binetben meghasonlást idézett elő az a kérdés, hogy Olaszország résztvegyen-e Keleti-Rumélia megszál­lásában. A közönség nem igen pártolja e tervet. A szerb-angol kereskedelmi szerződés megkötéséről a következő communiquét közli a Szrpszke Novine, belgrádi hivatalos lap, márcz. 28-káról: „A berlini szerződés 27. czikke azt határozza, hogy Szerbia külön szerződésekkel rendezze a többi államokkal kereskedelmi viszonyait. Minthogy a végleges szerződések tárgyalása hosszú időre nyúl­hatna, de az általános érdek kívánja, hogy a nem­zetközi viszonyok miharább rendeztessenek: a feje­delmi kormányjavaslatot terjeszt a biztositó hatalmak elé az ideiglenes szerződéseknek a legtöbbkedvez­mények alapján leendő megkötése végett. Ily érte­lemben a külügyminister márcz. 1. (13) fordulta ber­lini szerződést aláíró nagyhatalmak helybeli képvise­lőihez — s mi megnyugvással jelenthetjük, hogy a kormányunk által tett lépés sikeres eredményt nyert. Az angol királyné ágense Gould G. F. kor­mánya utasítása folytán értesité a fejedelem mi­niszterelnökét, és külügyminiszterét, hogy ajánlatát elfogadja s márcz. 5. (17) a külügyminisztérium­ban megjelenvén a meghatalmazott, Riszticscsel a szerződést aláírta a legtöbb kedvezmények alap­ján, tekintettel a be-, ki- és az átvitelre, a helyi illetékekre és a vámformálitásokra“. Utolsó hír. — Öngyilkosságok Bécsben. A pozsonyi Opler Ede egyéves önkénytes a Ferencz-József kaszár­nyában ma reggel agyonlőtte magát; pénteken pe­dig Konkoly Imre, a 6. huszárezredből, szintén lövéssel vetett véget életének a józsefvárosi lovas­kaszárnyában. Az ellenzék. VII. Ha azon ellenzék, mely — a szélsőbal - oldal közjogi elméleteit magától tüntetéssze- rüleg elutasítva — egyesűdt és pártkivüli czimek alatt lépett ki a parlamenti ltüzd- térre, már létesülési indokai és alakulási módozatai által sem kelthette fel maga iránt ayiemzet hajlamát és bizalmát: még kevésbé juthatott ily bizalom megnyeréséhez azon politikája által, melytől nem várhatott semmi jót egyetlen higgadt gondolkozásu hazafi sem, akár miként Ítélt legyen is kü­lönben a kormány kiil- és belügyi eljárása felett. Isten mentsen, hogy egy uj tárgya­lásnak induljak a „berlini szerződés“ körüli osztrák oppositio magyar kiadását még egy­szer megvilágítani. Látható volt annak ter­mészete úgy a Giskrák eredeti, mint az Apponyik fordított szövegében és mindenki tisztában volt az egész „keleti kérdés“ alatt aziránt, hogy a bécs-budapesti véd- és dacz- szövetség ellenzéki hadjárata nem Törökor­szág mellett, hanem gróf Andrássy ellen van intézve s nem Oroszország tulhatalmasodá- sának megakadályozását, hanem monarchiánk külügyérségének kézrekeritését czélozta. — Az ilyen, magukat lépten-nyomon elárult és általánosan észlelt miveletek felett annyival inkább napirendre térhetünk már, mert hi­szen a „vitéz németek“ és vitézebb bajtár­saik, valahányszor a megelőző „felette ke­servesen“ érzett vereségük kiköszörülésére „még egyszer összeszedték minden erejü­ket“, mindannyiszor „irgalmatlanul“ elpá­holtaiénak. Nem kell azonban megtagadni a mi hőseinktől azt az egyet, hogy utoljára már rohantak bécsi collegáik után. Es ist ihnen ein Licht aufgegangen; belátták, hogy „szégyen a futás, de hasznos“. Az osztrák „alkotmányhük“ ugyanis annyira ragadtat­ták magokat a gróf Andrássy leverésére ki­okoskodott idétlenségeik harezterén, hogy egy szép reggelen kénytelenek voltak meg­adni magokat a „berlini szerződés“ elfoga­dására, s ezzel együtt egész háborúskodásuk kinevettetésére. Nem igy nálunk, az „egye­sültek“ és „pártkivüliek“. Ezek okultak szö­vetségeseik fegyverletételének szomorú ko­médiáján és kikerülték legalább a hahotázás általi kimúlást. Igaz ugyan, hogy lapjaik felfedezték volt azon uj árulást, melyet Ti­sza Kálmán elkövetni fog, ha nem engedi tárgyalás alá vétetni a berlini szerződés el­fogadását vagy elutasítását; de a mikor Tisza Kálmán úgy járt el (az áruló!), a mint a vádlók megjósolták, hogy nem fog és nem akar eljárni: hát akkor bi­zony mégis a berlini szerződés beczikke- lyezése ellen szavaztak. Sőt gróf Apponyi Albert akkor már annyira bölcs lett, hogy nem is tartott beszédet. És képze­lem, mennyiszer felsohajtott magában: mek­kora philosophus volnék én most, ha tud­tam volna hallgatni! És igaza van, ha igy sohajtoz ; mert egészen más állása volna az „egyesültek“ élén, ha nem lovagolja be ma­gát és pártját politikájának ismeretes zsák- utczájába, trombita szóval, dobpörgéssel, éke­sen. Hjah! si tacuisset. Hanem épen az a baj, hogy egy olyan külügyi eljárást köve­telt hangosan és állított fel, mint a saját és társai programmját, a milyennek érvényesí­tésére bizony nem nyeri meg sem a korona, sem a nemzet bizalmát soha. Már pedig azt hiszem, hogy a nemes grófnak nem volt és nincs czéljában a kormányrajutást magára nézve lehetetlenné tenni. De ha sugallották is őt az önzetlenség ilyen számításai, még akkor is tekintetbe vehette volna, hogy mennyit árt a parlamentaris ellenzék hatá­lyosságának és kilátásainak, ha azt egy való- sithatatlan elmélet alapjára fekteti. No de megtanult végre hallgatni is ; s ha gyako­rolja ezen uj tudományt, elesünk ugyan egypár csinos szónoklatától a „keleti kér­dés“ felett, de tán kivezetheti még pártját azon cul de sac fenekéből, a hova külügyi beszédeivel vitte. Mert bármennyire factiosus eljárást követtek az ellenzéki urak sok más ügyben is (például a legújabb kölcsönjavaslat államszükségletére vonatkozólag is): annak kord­ereje utoljára sem fosztja meg őket az ország azon esetleges véleményétől, miszerint előbb- utóbb kormányra jutni mégis leteheti képessé­gük az érettségi vizsgát. A minek horderejét azonban, a saját pártjövőjükre nézve egy­könnyen ki sem számitliatják, és nagyon meg fogják érezni : az ama nevezetes háló, úgynevezett külügyi politikájok szálaiból, a melyben úgy megfogták magokat, hogy alig mozoghatnak. Hogy Boszniából lesz e haszna vagy sem e monarchiának, azt nem tud­hatja bizonyosan senki, de hogy az „egye­sült ellenzék“ nagyon rossz helyzetbe jutott általa, az már kétségtelen tény és megható látmány. Hanem azért lapjaik — mint pár év óta mindig teszik — folytatni fogják jöven­döléseiket a Tisza-kabinet bukásának közel­t ségéről. Es én nem is mondom, hogy ez a jóslat sohasem teljesedik be, sőt magam is kimaradhatatlannak tartom teljesülését; mint hogy mindnyájan halandók vagyunk, akármilyen hosszú élete legyen is némelyek­nek. Én csak azt mondom, hogy azok a iövendőlések iól tennék La nam o ««ífiiir»: álmoskönyvek után, hanem a dolgok termé­szetes fejleménye szerint jártatnák eszüket. És erre vonatkozólag mondok egy mesét is, mely a jelenlegi czikksorozat kezdetének történeti adomájával is összeilleszthető, mint kapcsolati és befejező történetke. Nem tu­dom mikor és hol olvastam, de szép és tanu- ságos. Mintha csak a szabadelvű pártra vonatkozó ellenzéki speculatiólcről irta volna valamely jámbor ember. Tessék csak meg­olvasni. Volt egyszer egy sovány farkas, mely nagyon éhezett a hatalomra. Tél volt és rideg idő. Oda kullogott egy kunyhó alá és fülelni kezdett a pásztornő szavaira. Ez pedig fenyegető kisdedét, hogy „ha nem le- szesz jó tüstént, kidoblak a farkasnak azon­nal“. Képzelhetni mint hizott előre is az or­das állat, midőn hallá a biztatást. Csak úgy nyalta a száját, mint valami orátor. Hanem hát a gyermeket — pedig tán nem is lett jobb, az anya mégsem, dobta ki, sőt szólott hozzá megnyugtatólag: ne félj lelkem sem­mitől, csak jöjjön haza az apa, majd ad annak a farkasnak itt ólálkodni a ház körül.“ Ezt mondja önöknek is a szabadelvű párt, midőn hízni kezd ellenzéki egyesült soványságuk, s tátják szájukat a kormány- hatalomra, mihelyt valami neszt vagy épen tán egy kis családi szóváltást hallanának ki a körből. Hiába kullognak: nem kapják meg a gyereket. Elmondva mindezt az ellenzék felől és részére: szólani fogok, rövid időn, a kor- mánypárt felől és részére is; tán „Indiscre- tiók“ czim alatt. CSERNÁTONY. Kossuth Szegedről. Szeged katasztrófája a nagy szám- üzöttet is megszólaltatta. A fájdalom, mely a legmagyarabb várost érte, nem hagyhatta érintetlenül a legmagyarabb szivet. Egy kor­szak választ el bennünket Kossuth Lajostól. Czélunk egy volt mindig, mint minden igaz magyarnak: a haza jóléte, boldogsága és dicsősége. De eszközeink, utaink ma már nem egyeznek meg egymással. A nemzet kibékült koronás királyával. Ország és feje­delem, megértve egymást, fátyolt borított a múltra és egymás kebelére dőlt. Csak 8 nem feledte el a múltat. Csak 8 nem válto­zott, mig körülte minden átalakult. A nagy­szerű látvány előtt, midőn egy ország és királya, kitörölve emlékeikből minden fájó sérelmet, kinos bánatot, csak a jelent és jövőt tartották szemeik előtt, 8 megmaradt ing athat- lanul mint élő tiltakozása a múltnak, mi nt egy megmásithatatlanságában és érintetlenségében fenséges darabja a történelemnek., hazánk legdicsőbb és legszomorubb korából. Szive még a miénk, de elméje, agyának minden gondolata ama mesével határos fényes vi­lágé, melyben gyarló, törékeny embereket félistenekké varázsolt a hazaszeretet. S ezért nem érti meg őt más, mint az, ki csupán szivével közelit az ő szivéhez. Mert egyedül a szív nem ismer különbséget. S ezért nem érti meg őt az a törpe faj, mely kicsinyes, röghöz tapadt értelmével azonosnak képzeli az ő nagy szellemét. Hiába kapaszkodnak palástjába, hiába szaggatják azt szét szent- ségtelen kezeikkel, hogy annál többen osz­tozkodhassanak rajta — a dicső fegyverek, miket ő egykoron forgatott, kihullanak te­hetetlen kezeikből, vagy csak szánalmat és nevetséget költenek, mint a paródiák iste­neinek festett villámai és papiros menny­kövei. A kiegyezés óta Kossuth Lajos és a nemzet nem haladt egy utón. A nemzet szívből jövő hódolattal hajolt meg koronás királya előtt és bizalommal fogadta alkot­mányát és önállását. Csak Kossuth Lajos nem vegyült be az általános örömbe. Csak ő maradt honának egyetlen számüzötte. Csak ő nem szállt le amaz elszigetelt magaslatról melyre mindig hódolattal tekintett föl a nem­zet, habár másfelé vezették utai. Nincs újabb történelmünkben nevezetesebb mozza­nat, melynél Kossuth Lajos ne szólt volna nemzetéhez, de szavai mindig ellentétben állott azzal, mit a nemzet koronás királyá­tól hallott, ami a nemzet nagy többségének meggyőződésévé lett. De azért a nemzet mindig tisztelettel hallgatta meg szavát. S ha fájt lelkének, hogy nem követheti azt, kinek Pantheonjába a legdicsőbb helyet szánta, fokozta még e fájdalmat az a szána­lom és csömör, midőn amaz értelmi csődtö­megre' tekintett, mely fényes nevét bitorolta. Mert e jámbor nép azt hitte, elég nekik szit­kozódni és káromkodni, valahányszor Kossuth Lajos nemet mondott. Utánozni hitték, midőn csak plagiatorai voltak. Az a nagy gondolat nem fért az ő szűk agyvelejökbe, hogy jöhet pillanat, melyben Kossuth igent is mondhatna és ugyanúgy szólna, mint a koronás király, a nemzet összesége és az annak bizodalmát biró kormány. Ügy efogy ott korlátoltságokban azt hitték, az oppositio minden áron a hazafiság egyedüli biztosítéka és opponáltak is derüre-borura jóban-rosszban egyiránt. S ^ üjtll-------1— *• •• ---

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék